Reaktor

Az elmúlt hetek slágertémája a lengyelországi választások voltak, az eredmények ismertek. Igen nehéz helyzetbe került a 2015 óta regnáló Jog és Igazságosság (PiS), mivel a szélsőjobboldali-libertárius Konföderáció a vártnál jóval gyengébben szerepelt, így a kettőnek nem lenne meg az abszolút többsége. A szokásjognak megfelelően Duda elnök először Morawiecki-t fogja felkérni a kormányalakítással. Ennek sikeressége az ellenzéki koalíciók hűségétől és állhatatosságától függ. Kitartanak-e a kisebb ellenzékiek amellett, hogy Lengyelországnak változásra van szüksége; vagy pár miniszteri poszttal, államtitkársággal és házelnökséggel kenyérre lehet őket kenni.

Amennyiben Morawieckinek nem jön össze, ugyanezzel megpróbálkozhat a visszatérő Donald Tusk is, neki már könnyebben menne a kormánytöbbséget kialakítania. Kérdéses viszont, hogy koalíciós listák koalíciós többsége mennyire lenne kezelhető, hiszen sokféle érdek és ideológia került Tusk ernyője alá. Érdekes évek elé néz a lengyel belpolitika, annyi biztos. Tusk ugyanazt ígéri, mint amit Dobrev Klára: ő majd haza fogja hozni a befagyasztott uniós forrásokat - erre is érdemes lesz odafigyelni.

A magyar ellenzék örül az eredménynek, teljesen világos, hogy miért. Úgy gondolják Tuskék egy számukra is végrehajtható modellt vázolt fel. Lám, az illiberalizmusból is van visszaút Európába, a jogállamiságba, mégis van a lengyelekben fogékonyság a liberális demokrácia és így tovább. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Ezek az értelmezések ugyanazokat a hangokat ütik meg, amelyeket a bipoláris világrend lebomlása után halhattunk (ha én legalábbis nem, "maximum csak felvételről"). Ezek az értelmezések egyedül csak a jelenre figyelnek, nem szeretik a klasszikusokat. Nem kívánok "ünneprontó" lenni,

Ennek megértéséhez fel kell idézni annak a kornak az optimizmusát, amely a kilencvenes évekhez kötődik. Sokan azt várták a hidegháború végétől, hogy a szovjet gyámság alól felszabaduló nemzetek számára egyenes út fog majd vezetni a nyugati típusú, liberális demokrácia hazai adaptálásához és megvalósításához. A spanyol, a görög és a portugál autoriter rendszerek átalakulása táplálta ezt az optimizmust. Azonban a kétezres években már megjelentek a fiatal liberális demokráciákon az első repedések:

Ott, ahol a modellek valamelyest működnek, olyan feltételek vannak, amelyeket repülővel sietősen érkező szakértő csoportok nem képesek megteremteni, mivel ezeknek hosszú időre van szükségük a kiérlelődésre. - Ralf Dahrendorf, 2004.

A híres szociológus-politikai filozófus Dahrendorf a liberális demokrácia egy fontos jellegzetességére mutat rá: a liberális demokrácia nem "csak úgy lesz", hanem az egy hosszú, történelmi folyamat eredményeként alakult ki Nyugaton. Ez egy fontos kitétel, ezt érdemes megjegyezni. Kelet-Közép-Európa országai éppenhogy belecsöppentek abba, ami a nyugatiak számára már több évtizede evidens volt. A posztszocialista országoknak a vasfüggöny lebomlása után az elsődleges céljuk a Nyugathoz való visszatérés volt, azonban az Európai Unió bővítése egy hosszadalmas és embert próbáló folyamat volt.

Az 1990-es években már szinte senkit sem foglalkoztatott az egyes országok történelme, pedig a múlt kutatásából értékes megfigyeléseket tehetünk a jelen fejleményeinek megértése érdekében. A politikatudományon belül a politikai fejlődés olyan irányzatként mutatkozik meg, amely különösen nagy hangsúlyt fektet a múlt vizsgálatára. Az irányzat fő tézise, hogy minden ország politikai berendezkedése egy sajátos fejlődési íven mozog, nem szükségszerű, hogy ugyanarra a fejlődésre mindenki képes lenne. Nem csoda, hogy a liberális univerzalizmus idejében ez a szempont háttérbe szorult.

Azonban a kelet-európaiak a 2009-es válságot követően már egyre szkeptikusabbakká váltak a nyugati modellt illetően, sok esetben olyan mértékű változások mentek végbe, amelyet a politikatudósok sok esetben demokratikus visszacsúszásként értékelnek. Pedig a mostani Nyugat-szkeptikus vélemények messzire vezetnek vissza, akárcsak a jelenkori politikai rendszerek különbözőségei is. Ez sok frusztrációt eredményez az Unió magállamai és a posztszocialista országok között, hiszen utóbbiak nem feltétlenül akarnak megfelelni a nyugatiak normáinak.

Földindulás lenne Tusk potenciális kormányra kerülése? A kormányra kerülő ellenzék feltehetőleg sokkal inkább folytatna EU-konform politikát, azonban kétséges, hogy ezzel véglegesen "megoldódott" a lengyel-kérdés. A liberális demokrácia velejárója, hogy a politikai elitek az ország kormányzása során együttműködésre törekednek, nem viszálykodnak; a választás tétje éppenséggel nem a demokrácia és az ország jövőjének a megvédése a másik féltől. Ebbe nem fér bele, ha egyik a másikat lépten-nyomon lehazaárulózza.

Bár ez a mintázat a nyugati demokráciákra is egyre inkább jellemző, azonban a nyugatiak támaszkodhatnak olyan hagyományrétegekre, amelyek segítségével a jövőben korrigálni tudják a mostani polarizációt. Ilyesfajta előtörténettel azonban a régió országai, így Lengyelország sem rendelkezik feltétlenül. A lengyel választási kampány meg mindenről szólt, csak a megbékélésről és az együttműködési hajlandóságról nem. Egyelőre nem is körvonalazódik, hogy az erőteljes negatív kampányt folytató PiS és "demokráciavédő" ellenzék viszonya ebbe az irányba fog elmozdulni, noha nem is lehet teljesen kizárni.

Igen, egy EU-konform, Orbán-ellenes fordulat van kibontakozóban Lengyelországban. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a lengyel politika természete cseppet sem fog változni, sőt. A lengyel elitek és a társadalom a széttartás mintázatait mutatja, kétséges, hogy a felszínes közeledésen túl érdemben közelebb kerülne a lengyel demokrácia a nyugati modellhez.

A kelet-közép-európai politika jobb megértéséhez érdemes lenne egyszer valakinek mélyebben feldolgoznia régió politikatörténetét. Fel kellene fedezni, hogy a régió politikatudománya mit tud mondani saját politikai fejlődéséről. Ez nem csak a jobb önismeretet szolgálná, hanem a nyugatiak figyelmét is ráirányíthatná azokra az egyediségekre, amelyek meg nem értése megnehezíti az együttműködést Kelet- és Nyugat-Európa között.

Még az új évezred beköszönte előtt megindult egy kínai informatikus meredek útja a sci-fi csúcsára. Cixin Liu potenciálisan korszakalkotó műve a Háromtest-trilógia nem friss kötetek sora és már lassan 10 éve, hogy megjelent az első rész angol nyelvű fordítása.

Azóta 8 millió példány kelt el világszerte, 20 nyelvre lefordítva, közte magyarra is. Az író számos kínai írói kitüntetés díjazottja, ilyenek a Galaxy és a Nebula díjak, amelyek Kína legmegbecsültebb sci-fi kitüntetései (ne felejtsük, hogy a kínai sci-fi szubkultúra nem elenyésző ipart tart mozgásban). 2015-ben a Hugo írói díj nyertese lett, első ázsiaiként a díj történelmében és az Nobel díjas Mo Yan is méltatta eredetiségért, amely a műfaj nagy erénye. Egyik későbbi regénye már sikert aratott a kínai mozikban és a Netflix katalógusába tartozik. Egyre növekszik olvasói tábora és mint ennek a tábornak a részese felmerül bennem a kérdés:

Amikor megjelent az angol nyelvű közösség számára a könyv, viszonylag elhamarkodva kirajzolta a párhuzamot a tisztelt közönség a könyvekből. Spoilerek nélkül, a múlt század Kínája létesít kapcsolatot egy messzi földönkívüli civilizációval, amely számára az élet saját világában jóval kedvezőtlenebbül alakul, mint számunkra a kék bolygónkon. A technikai fejlettségük mássága által felülmúlja a földi hadtudományt – bár lényegében a tudomány minden ágát – és egy proton nagyságú szonda infiltrálja az emberiség tudatát, így a hazai pálya előnye versenyre lép a hátrányos helyzetből induló külvilági civilizációval. Kulcsfontosságú fogalom a továbbiakban a civilizáció.

(Fotó: pexels.com)

Liu maga az utóbbi időben már elhatárolódik a földi-földön kívüli civilizáció és az USA, valamint a Kínai Népköztársaság között vont párhuzamoktól. Az eszképizmusra hivatkozva vitatja, hogy geopolitikai analógia lenne az úgynevezett Trisolaris és a Föld harca, mondván, hogy pont az a lényeg, hogy nem a valóság. Hiteles az állítás, a notóriusan kemény egyetemi felvételi vizsgán, a gao-kaon már tananyagként szerepel a műbe, az író egy interjúban minden ’centrális témákat’ és ’üzenetet’ érintő kérdést a vizsgából elvétett.

„Én író vagyok. Nem valami szellemes hasonlattal a fejemben írok. Csupán egy jó sztorit szeretnék papírra vetni.”

Miért igényel ez tisztázást?

Az Egyesült Államok és Kína közötti farkasszemezés központi cselekményszála volt az elmúlt évtizedeknek és egyre csak kibontakozik a verseny. A Huawei ügy egy érdekes fonala ennek, a Szövetségi Nyomozó Iroda szellemi tulajdon eltulajdonításában, valamint Irán elleni szankciók megsértésébe miatt intézkedett a cég ellen, aminek következtében Kanadában letartóztatták a vállalat pénzügyi igazgatóját Meng Wanzhout (történetesen az alapító vezérigazgató lányát) és az Egyesült Államok kiszolgáltatását követelték. Ez ugyan nem valósult meg, ugyanis Biden elnök alatt ejtették a vádakat és Wanzhou bírság nélkül szabadon hagyta el Kanadát, de még Trump elnök alatt feketelistázták a Huawei Technologiest,

Nem csoda, hogy Cixin Liu nem kíván ennek a gazdasági- és kultúrháborúnak a kereszttűzébe kerülni, még ha mindkét oldalon is megtalálhatóak a művei iránt rajongók, köztük Barack Obama elnök, Mark Zuckerberg Meta vezérigazgató de a Kínai Népköztársaság volt alelnöke Li Yuanchao is. Trump elnökről megjegyzett egy annyit egy washingtoni út során elhaladva egy Trump épület mellett, hogy

„Az egyetlen amerikai elnök, akinek a beszédeit fordítás nélkül értem. Nincsenek nagy szavak vagy komplikált nyelvtan. Mindent, amit mond a lehető legegyszerűbben fejez ki.”

(Fotó: pexels.com)

A 36,5 millió lelket számláló Shanxi tartományban az írók szövetségének az elnöke, akit – és egy kis utalás annak a cikkolvasónak, aki forgatta már az első részt – Da Liu-ként emlegetnek, azaz Nagy Liuként és mivel 7. osztályos tananyag része a 26 millió gimnazistának így ismert az író.

Ezt az illuzórikus idillt ugyan megtörte a ,szégyen évszázada’, a felismerés, hogy léteznek más civilizációk, névlegesen a britek, portugálok később amerikaiak, amelyek technológiai fölényükkel rátörtek a hazai pályát védők civilizációjára. De ez egy olyan történelmileg időtálló és elszánt népet, mint a kínait aligha tarthatja fent tartósan és a kommunizmus csomagolásában egy új korszak felé csörtetnek. Ebben a korszakban a multilaterális világban emelkedik fel Kína első osztályú nemzetté (hogy ez egyedüli dominanciát vagy élvonalban haladást jelent fordítás kérdése) és  gazdasági mutatókat elnézve ez nem is annyira illuzórikus cél. Az ismeretlen technika megosztásra került az eleinte kéretlen globalizált kereskedelem következtében. Kína célja a nemzetközi viharokból győztesen kijönni és ezen a törekvésen költséget, befektetést és kultúrforradalmat nem kímélve dolgozik a párt és a nép.

(Borítókép forrása: Dreamstime)

A növekvő termékértékesítés elérése egyre inkább az újrahasznosítás és a környezettudatosság szellemében történő hirdetéstől függ. Azonban fontos megkérdeznünk magunktól, mennyire vagyunk tisztában az újrahasznosítás folyamatával, és hogy valójában mely anyagokat lehet újrahasznosítani, valamint milyen szerepe van a hulladékok szétválogatásában.

Lássuk most a leggyakrabban újrahasznosított anyagok útját:

Műanyag
A műanyaggyártás és felhasználás kapcsolódó környezeti és éghajlati károkkal jár, ennek mértékét már korábban ismertettük. Ugyanakkor a műanyag rendkívül hasznos, hiszen olcsó előállítású és összetett molekulái miatt nehezen bontódik le. Azonban ezek az előnyök hozták létre a jelenlegi hulladékhelyzetet. A műanyagot típus és szín alapján válogatják, megtisztítják, aprítják és olvasztják újra granulátum formájában. Az újrahasznosított műanyag sokféleképpen felhasználható, például szintetikus ruhák vagy építőanyagok előállítására. Az egyes műanyag típusok újrahasznosítása országok és települések szerint változó. A műanyag termékeken található háromszög alakú nyilakban található szám határozza meg, melyik típusú műanyagról van szó. A 3, 5, 6 és 7-es számú műanyagok újrahasznosítása nehéz és értékük alacsony a piacon, emiatt sok cég nem érzi érdemesnek újrahasznosítani őket. Az 1, 2 és 4-es számok a leggyakrabban újrahasznosított műanyagokat jelölik. Az újrahasznosítás határa a műanyag esetében közel sem végtelen. A műanyag minden újrahasznosítás után visszafordíthatatlanul lebomlik, és ellentétben az üveggel, nem lehet belőle ugyanolyan minőségű terméket előállítani többször. Az egyszer használatos műanyagok jelentik a legnagyobb kihívást, és ezen próbálnak változtatni a lebomló műanyagokkal. Azonban ezek csak speciális körülmények között bomlanak le, és ha nem megfelelően vannak kezelve, apró mikroműanyag részekké válhatnak, amelyek a környezetet terhelik. Az igazi műanyag-alternatívák, például a cukornád vagy a bambusz, ára miatt nem terjedtek el Magyarországon, ahol az emberek még mindig az árat helyezik előtérbe a környezeti hatásokkal szemben.

Papír
Míg a papírt folyamatosan használjuk és elhasználjuk, sok esetben nem vesszük észre, hogy az erdőirtásokhoz vezethet. A papír alapanyaga a fa, amely ugyanúgy megújuló forrás lenne, de gyakran fakivágásokat hajtanak végre gyorsan növekvő fák termesztése céljából a papírgyártáshoz. Az újrahasznosítás során a használt papírról eltávolítják a tintát és a ragasztót. Az újrahasznosított papír előállítása során sok energiát és vizet takarítunk meg. A papírt újrahasznosítás céljából 5-7 alkalommal használhatjuk újra, mielőtt már csak alacsony minőségű termékek, például tojástartók készítésére lenne alkalmas.

Üveg
Az üveg újrahasznosítás során jelentős mennyiségű energiát és pénzt lehet megtakarítani. Egyes cégek az üveget mosás és fertőtlenítés után rögtön újrahasznosítják, míg a szelektív hulladékgyűjtőben landolt üveget szín szerint szétválogatják, apró részekre őrlik, majd mágnesek és lézerek segítségével tisztítják meg a szennyeződésektől. Az újraolvasztott üvegből új üveget készítenek.

Acél
Az acél szétválogatása és újraolvasztása után lemezek vagy tekercsek formájában kerül továbbfeldolgozásra, például autók vagy építőanyagok előállításához.

Alumínium
Az alumínium dobozok (italos dobozok) újrahasznosítása során az energiafelhasználás 95%-át megtakaríthatjuk az új doboz előállítása során. Az alumínium dobozokat feldarabolják, hő segítségével eltávolítják a festékréteget, majd megolvasztják. Az így kezelt alumíniumot hengerek formájában szállítják a gyárakba, ahol újrahasznosított alumíniumból készülnek az új dobozok.

**Egyéb speciális termékek**
Vannak olyan tárgyak, amelyek esetében már iskolás korunktól tudjuk, hogy speciális módon kell megválnunk tőlük. Ilyenek például az elemek és más elektronikai cikkek, amelyek veszélyes hulladéknak számítanak és speciális gyűjtőkben kell elhelyezni őket. Az olajat sem szabad a lefolyóba önteni, hanem megfelelő gyűjtőbe kell helyezni, mivel környezeti károkat okozhat. A lejárt vagy nem szükséges gyógyszereket is gyógyszertárakban vagy egyéb gyógyszereket árusító helyeken kell leadni, mivel ezek vegyi anyagok, amelyek a természetben károsak lehetnek.

Fontos megjegyezni, hogy amikor úgy gondoljuk, hogy egy tárgyat már nem lehet újrahasznosítani, ne dobjuk azonnal a kukába. Gondoljuk végig, hogy hogyan lehetne mégis a körforgásban tartani, hogy megadjuk az esélyt az újrahasznosításnak.

Miért fontos tehát helyesen végezni a szelektív hulladékgyűjtést? Az újrahasznosítás üzlet, és akkor valósul meg, ha ez az eljárás gazdaságos. A szelektív hulladékgyűjtés működését a legjobban támogathatjuk, ha alaposan szétválogatjuk a hulladékunkat, és megfelelően kezelt formában dobáljuk ki. Az összevissza hulladék nehezen feldolgozható és újrahasznosítható, ezért fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy melyik hulladék milyen típusú és állapotban kell elhelyezni. A szelektív hulladékgyűjtés elősegíti az anyagok újrahasznosítását, ezáltal hozzájárulva a fenntartható környezetvédelemhez és erőforrás-megtakarításhoz.

Tehát, a tudatos és helyes szelektív hulladékgyűjtéssel valóban tehetünk a környezetünkért és a jövő generációk számára, miközben elősegítjük az újrahasznosítás üzleti lehetőségeit is.

A gyerekek gyakran kitartóan és könyörtelenül nyafognak, panaszkodnak a zeneiskolai órákra szüleiknek.  Egyetemistaként azért  más megvilágításból érdemes visszanézni ezekre a veszekedésekre.

Az agy, az izomzathoz hasonlóan, akkor fejlődik tovább, ha igénybe vesszük, dolgoztatjuk. Az emberi agy egy különösen sokféle feladat elvégzésére képes számítógép és ahhoz, hogy ezt a sokszínű erőforrást ki tudjuk használni sokféle tréninget tudunk elkövetni.

Van, aki sudokuzik van, aki skandizik, megint mások minden visszajárót lelkiismeretesen kiszámolnak és akad olyan is, aki azért is megkísérli fejben tartani a telefonszámokat. Ezek mozgásban tartják ugyan az agytekervényeket, a bal agyféltekén legalábbis biztosan. Ilyenkor az agy bizonyos régiói briliánsan felvillannának egy  scan során.

Mivel egyszerre pontos számítás és kreatív kihívás azon felül, hogy a neuronok közti információáramlás gyorsul fel a két agyfélteke közötti impulzusterjedés is felpörög. Ilyenkor a kutatók szeme elé egy gyönyörű látvány tárul; az agy jóformán minden része dolgozik, kommunikál és raktároz. Nem elszigetelten egy-egy agyi régió felelős a zenélés komplex művészetéért, hanem együttesen az egész gépezet.

(Fotó: Pexels.com)

Dél-Koreában a társadalom óriási hangsúlyt fektet a tanulmányi teljesítményre, nem meglepő, hogy a Szöuli Nemzeti Egyetem kutatást végzett a témában. A társadalom a zenében jártas egyént műveltnek tartja, egyfajta megbecsüléssel ruházza fel, presztízzsel jár -főként a klasszikus zene területén-, mivel tanult társadalmi réteggel asszociáljuk. De a kulturális jelentőségen túl, amit mi emberek tulajdonítunk, neki kollektívan van tisztán fiziológiai vetülete is.

Sőt, egy zongoraszonátát század milliszekundum alatt meg tudunk különböztetni egy TV fehér zajától. Ilyen bámulatos sebességgel dolgozik az agyunk zene hallgatása és feldolgozása közben.

Olyan hangokra, hangzásokra teszi figyelmessé az agyat, amiket másképp fel sem fogna. A Los Angeles-i Harmony Project kemény sorsú fiataloknak biztosít zenei oktatást immár több évtizede. A tapasztalatuk nem elvont kísérleti eredménye, a diákjaik a zenétől elvont akadémiai területeken is határozott javulást mutatnak. Ez nyilván a hangszertanulás könnyen belátható előnyeinek is köszönhető, mint a kitartó koncentráció és a szorgalom, valamint a közös munka.

Ennyiben nem merülnek ki az előnyök. Zenélés közben matematikai elvont gondolkodással alakítunk esztétikai hangzást precíz motorikus mozdulatokkal. Ehhez auditív és vizuális stimulációt dolgoz fel egyszerre az agy, hogy aztán a harmonikus, művészi élményt kreáljon. Roppant összetett és ennek a gyakorlása hosszútávon a neuronösszeköttetéseket erősíti, memóriafejlesztő sőt később, idős kori demencia esetén a zene a neuroplaszticitást (tehát az agy alkalmazkodóképességét) pozitív irányba stimulálja. Már 15 hónap gyerekkori zenetanulás után kimutatható a szürke állományunk ugrásszerű fejlődése.

„Élet zenélés nélkül számomra felfoghatatlan”

­– jelentette ki Albert Einstein, az emberiség egyik legbriliánsabb elméje.

(Fotó: pexels.com)

A fizikus hegedült és zongorázott, saját és felesége nyilatkozatai alapján munkájának (és életének) központi része voltak Mozart, Bach és Beethoven szonátái (Wagner műveit például kifejezetten "undorral" hallgatta formabontó és szokatlan dallamvezetései miatt). A tudós édesanyja, Pauline Koch kiskorától kezdve zongorázott neki, így ráadásul két hangszeren is megtanult játszani. 13 éves korában a Mozart szonáták harmonikus hangzása és szerkezete, a bécsi klasszicizmus jellegzetességei fogták meg. Hiteles felvétel sosem készült zenéléséről, és a fotók alapján megosztott a közvélemény, hogy egyáltalán jól játszott-e.

Valójában ez nem is különösebben lényeges. A szülők sem azért jártak a zeneiskolai hangversenyekre, hogy gondosan begyakorolt, helyenként hamiskás Bartók gyakorlatokat hallgassanak, hiszen bármikor elérhető már mindenki számára a világtörténelem átfogó zenei palettája, virtuóz előadásokban YouTube-on. Sokkal inkább a gondolkodás, motorika, a szépség iránti érzéket és a kiállás fejlesztését lehet látni visszagondolva a támogató jelenlétük mögött.

A zene minden évben tömegeket mozgat meg. Stadionokba, operaházakba gyűlünk össze koncertekre, a vallásoknak centrális része az éneklés, a zene része az emberiségünknek. És az oktatásunknak sem árt, hiszen a jövőnk alakításában eszköz egy kiegyensúlyozott és sikerélményben gazdag élethez.

  (Fotó: pexels.com)

Borítókép: pexels.com

Az országunkban nagy hagyománya van az informatív közéleti kérdésekkel foglalkozó találkozóknak, mint például a Lakiteleki találkozó vagy a nemrég újra meghirdetett Farkasházy Tivadar nevével összenőtt Balatonszárszói találkozó.

Azonban ezekre a találkozókra önkényes alapon kaptak meghívót a jelöltek és csupán a már – a számukra – méltó emberek vehettek részt, akik már valamit letettek arra a bizonyos asztalra, amit még soha senki nem látott.

Így a Közéleti Ifjúsági Találkozó azt tűzte ki céljának, hogy a közélet iránt érdeklődő, aktív fiatalokat gyűjtse össze az országból és véleménycserével, minden oldaltól függetlenül beszélgessünk, vitázzunk, játszunk és  - elsőnek még csak kicsibe – jöjjünk rá, hogy gondolkozik a másik és milyen Magyarországot szeretnénk magunknak.

Ahogy a megnyitón Katona Illés László mondta, a program egyik szervezője:

,,Azt gondoljuk, hogy nekünk, a mi generációnknak, küldetése van […] A táborral az volt a célunk, hogy olyan beszélgetéseket, olyan vitákat generáljunk, olyan játékokba helyezzük magunkat, ahol megtudjuk tapasztalni azt, hogy habár különböző dolgokat gondolunk, de mégis vannak dolgok, amik közösek bennünk, mégis tudunk közös célokat szabni ennek az országnak”

A Facebook eseményen több mint 86 ember érdeklődött és jó részük el is jött, megannyi helyről, megannyi véleménnyel, megosztani azokat.

A Találkozóra bárki jelentkezhetett, aki 16-25 éves korba tartozik és a szervezők is ugyanaz a korosztály volt, így saját kortársaiknak szervezték meg a programokat, ezzel nagyon bensőséges és segítőkész csapat alakult ki.

Az első nap koncepciója a minőségi véleménycsere volt, amelyet különböző vitaverseny győztesei tartottak, többnyire szimulációval, elméleti és gyakorlati tanácsokkal, majd este pedig a Partizán csatorna inspirálta Közgyűlést tartottak a tudatos bódulatról, ezzel már megalapozva az estét, amelynek nem-hivatalos része legalább annyira volt inspiráló, mint a napközbeni programok.

Hajnalig tartó viták után elkezdődött a második nap.

A második napon egy beszélgetés volt a hatalom természetéről, majd pedig egy kérdőívet tölthettek ki a résztvevők, amely Bíró-Nagy András és Szabó Andrea közös felmérése alapján készült, amelyben az a V4 országainak fiataljainak politikai véleményét kérdezték meg.

Majd este pedig egy levezető kvíz volt, ahol a rendszerváltás utáni kampánykultúrát ismerhették meg a résztvevők, egy játékos kvíz során.

Majd utolsó nap délelőtt pedig csapatokban rendeződtek a résztvevők és minden csapat egy fiktív civilszervezetet kapott, amelynek az identitását kellett kitalálniuk, majd egy fiktív tüntetésen 5 perces szónoklatban bemutatni azt és megvédeni a szervezetet egy TV műsorban.

A Találkozó tehát egyszerre sikeredett szórakoztatóra, kapcsolatteremtőre és szellemileg tartalmasra, több résztvevő is mondta, hogy ez a pár nap alatt úgy érezte magát, mintha több heti egyetemi tananyagot sajátított volna el, játékos formában.

Így összességében hatalmas sikerrel zárult a Közéleti Ifjúsági Találkozó, megmutatta, hogy a fiatalok, bármennyire is máshogy gondolkodnak a világról, akkor is szeretnék megérteni a másikat és a közös pontokat keresni. A rendkívül inspiráló hétvége után meggyőződhettek a szervezők, hogy hagyományt szeretnének indítani és jövőre is lesz Találkozó.

„Egyedül vagyunk Tibor. Egyedül! Te meg én...” – jelenti ki Horn Gyula egy 2006 áprilisában tartott lakossági fórumon. A mondat azóta kultikussá vált, nem véletlenül. Manapság ahogy elnézi az ember a „nagypolitikát”, arra a következtetésre juthat, hogy egyre több az új párt, a magányos farkas, valamint egyre több az olyan egyén, aki valahonnan kiszakadva (vagy sehova sem tartozva) egyedül kívánja megoldani a világ dilemmáit, maroknyi kapaszkodót igénybe véve. Mik a jelenség okai, illetve miért nem üdvözlendő a folyamat?

Esetünk eklatáns példája a 2019 és a 2024-es európai parlamenti választások összevetése, ahol a politikailag értelmezhető formációkból 2019-ben kilenc listát találunk, ebből kettő közös lista (MSZP-Párbeszéd, Fidesz-KDNP), a maradék hét egyéni.

Kettő párt, így a megalakulásuk után 3 (!) darab héttel már választáson indulni szándékozó TPM (Tea Párt Magyarország) és az EMNP (Egységes Magyar Nemzeti Néppártra) nyilvántartásba vételét elutasították. A jóváhagyott kilencből a következő öt lista szerzett legalább egy mandátumot:

• Fidesz–KDNP: 52,56 százalék – 13 mandátum
• Demokratikus Koalíció: 16,05 százalék – 4 mandátum
• Momentum: 9,93 százalék – 2 mandátum
• MSZP–Párbeszéd: 6,61 százalék – 1 mandátum
• Jobbik: 6,34 százalék – 1 mandátum

Nagyot fordult a világ azonban 2019 óta, számos új szereplő tervez kisebb-nagyobb szeletet magáénak tudni a politikai tortából, olykor elfelejtve, hogy a torta mérete állandó, jelenlétük nem jár extra szeletekkel. Ha a költői képet elhagyjuk, elmondható, hogy

Ami 2019-ben kilenc „ikszelési” lehetőséget jelentett, az jövő júniusban legalább egy tucatnyi opciót fog. A jelentősebb (régi)új szereplők közül külön indulna a Párbeszéd, bár a közös lista vágya hajtja a szocialistákat, egyedül száll ringbe a Nép Pártján, Márki-Zay Péter Mindenki Magyarországa Néppártja, a Mesterházy Attila vezette SzocDem-ek és szintén önállóan mérettetné meg magát a frissen zászlót bontott Második Reformkor is. Ha hozzávesszük a biztosan indulókat, akkor könnyen 14-15 fölé futhat a választáson listát állító pártok száma.

Érdekes jelenség. A 2010 utáni Magyarországon legalább két osztódási hullámot figyelembe kell venni. Az első a 2011-es MSZP-DK garnitúra és a 2013 januári LMP-Párbeszéd vezetőség (alapításakor még PM) főszereplésével lezajló perpatvar, a második a ’18-as választások utáni Jobbikból kiszakadó csoportok és az MSZP további feldarabolódása.

A két folyamat közé ékelődne be a Momentum, de a mozgalom helyzete speciális, itt a pártalapítás oka nem a tagok vagy a vezetőség megromlott viszonya és nem is az évek múltával történő visszatérés gondolata, mint Vona Gábor esetében, hanem sokkal inkább az általuk hangoztatott új politikai generáció térnyerésének szükségessége. Márki-Zay Péter és mozgalma, majd az attól elemelkedő pártja esetében sem beszélhetünk nagy visszatérésről, fő politikai portfólióként a korrupció elleni küzdelem és az európai, illetőleg a transzatlanti orientáció került megjelölésre.

Erre alapozva, ebben az értelemben nemcsak a jelenleg Gelencsér Ferenc vezette, hanem a volt miniszterelnök-jelölt igazgatta konglomerátum is kívülálló, így eme két alakulatot nem vesszük figyelembe.

A korábban belengetett első hullám a 2010-es évek első felére datálódik, középpontjában az MSZP és DK, mellettük pedig az LMP és a Párbeszéd Magyarországért:

Szakad az MSZP - Gyurcsányék távoznak – írja a HVG 2011. október 22-én. A platformalakítás meghiúsult, a belső reform elmaradt, a DK kiszakadt. Az akkor leváló mag, tehát Vadai Ágnes, Molnár Csaba, Varjú László vagy Oláh Lajos azóta is frontvonalbeli politikusok. Az első komoly szakadás, az eltelt 12 év pedig megmutatta, hogy igenis komoly következményei lehetnek a pártszakadásnak – még egy olyan történelmi jelenség esetén is, mint az MSZP, mely hiába volt ismert okokból adódóan a génekig beágyazódva a magyar társadalomba mára elvesztette ereje legjavát.

Ungár Péter (LMP) az egyik panelbeszélgetésen úgy fogalmazott:

(Azért a DK a legerősebb ellenzéki párt) „mert a Gyurcsány Ferenc megnyerte a Magyar Szocialista Párt 2011-es tisztújítást…csak kerülőúton”

– eme szellemes mondat része lehet a magyarázatoknak.

Az LMP más tészta. Szintén hárombetűs társával ellentétben sosem volt számottevő politikai erő – a szocialistákra 94-ben 1.8 millióan, 98-ban 1.5 millióan, 2002-ben és 2006-ban pedig egyaránt 2.3 millióan szavaztak és még 2010-ben is közel 1 millió választót mozgattak meg – a zöldpárt legjobb eredménye 400 ezer. (Minden esetben kerekített értékekről van szó)

A bajok eredetét Bajnai Gordonnál és az Együtt 2014-nél érdemes keresni, ugyanis a párt vezetőségét megosztotta a gondolat, hogy csatlakozzanak-e hozzájuk. Schiffer elvetette, mások, így a Karácsony-Jávor-Szabó Tímea trió üdvözölte az ötletet. Az ügy ’13 januárjában tetőzött, amikor az említett trió és a korábban létrehozott platform kilép az LMP-ből és Párbeszéd Magyarország néven új pártot alapít.

A második hullám főszereplője Jobbik. A története dióhéjban a 2018-as választások előtt Vona Gábor pártelnöki vállalásával kezdődött, mely szerint, ha a Jobbik elveszíti az országgyűlési választásokat, akkor lemond vezetői tisztségéről. Ez a forgatókönyv érvényesült, dacára annak a ténynek, hogy több, mint 1 millió választó voksolt a pártra, ami a 2010 utáni legjobb egyéni eredménynek tekinthető az ellenzéki térfélen.

Elmondható, hogy bő öt év leforgása alatt három kiválás történt, míg az „anyapárt” átesett egy – már évekkel korábban belengetett és útnak indított – néppártosodásnak nevezett procedúrán és akkor a kormánypártokra leszavazó exjobbikos választókat még nem említettük.

Rendhagyó politika történeti pillanat.

A cselekmény kronologikus ábrázolása, a dátumok a Jobbik kivételével a zászlóbontást jelzik:

• 2018 április-május: Jobbik (Vona Gábor, majd Sneider Tamás)
• 2018 június: Mi Hazánk Mozgalom (Toroczkai László)
• 2022 augusztus: A Nép Pártján Mozgalom (Jakab Péter)
• 2023 szeptember: Második Reformkor (Vona Gábor)
  
  

A Magyar Szocialista Párt, mint mellékszereplő a második hullámban sem úszta meg az újabb kilépéseket. Mesterházy Attila korábbi miniszterelnökjelölt 23 év MSZP-s lét után távozott és Szocialisták és Demokraták néven új pártot alapít. Csakugyan a távozás mezejére lépett Ujhelyi István, aki Esély Közösség néven civil hálózatot indított tavaly ősszel. Ehhez kapcsolható még Szanyi Tibor és az ISZOM esete 2020-ból. A szavazatvesztés másodlagos, ami fájó az a sok éves szövetség felbomlása és a felhalmozott tapasztalat kiesése.

A bevezetőben feltett kérdés itt válik aktuálissá: miért nem üdvözlendő a folyamat?  Kiegészítésképpen szükséges hozzátenni, hogy nem ésszerű egy-két pártra kihegyezni az azoknál lényegesen túlmutató tendenciát, így általánosságban ajánlatos értelmezni a következőket:

A magyar választási rendszerben 199 mandátum szerezhető meg, ebből 93-ért a különböző listák között zajlik a versengés, 106 viszont „terepen”, egyéni szinten dől el. A kutya itt van elásva. A megszerezhető parlamenti székek több, mint feléért olyan csatában kell győzni, ahol a behemót pártok előnyben vannak. Az oka viszonylag egyszerű, egyfajta reálpolitikai érv:

Pontosan ez történt a legutóbbi választáson is legyen szó Budapest 18-ról vagy Győr-Moson-Sopron 03-ról. Hipotézis szintjén tehát akár úgy is kerülhet kormányra egy politikai erő, hogy a 106 OEVK (országgyűlési egyéni választókerület) döntő részét megnyeri. Nagyon izgalmas látni, hogy amíg a vegyes választási rendszer – az említett egyéni hadszíntérrel a fókuszban – két nagy párt létrejöttét sürgetné, addig ennek éppen a szöges ellentéte megy végbe újabb és újabb kispártok színre lépésével. A helyzet kettősségét tovább erősíti az, hogy a megannyi különválás és a fiatal pártok megjelenése ellenére korábban javarészt közös zászló alatti kampány történt.

Visszapillantva a múltba a két tömb logikája ’98-ban, 2002-ben és 2006-ban nagyobbrészt eredményesebbnek bizonyult.

Milyen konklúziót vonhatunk le a felsorolt esetekből? Milyen jövő vár ránk?

A politikai váteszség, az „odamondogatás” felelőtlen magatartás. Tisztán látszódik azonban, hogy a problémák szőnyeg alá söprése mit eredményez bármely politikai közösségnél, hiszen az elvarratlan szálak pártszakadás ide vagy oda elvarratlanok maradnak és mivel a politika közösségi műfaj, egyedül meglehetősen nehéz, majdnem, hogy lehetetlen érvényesülni. A soron következő választás, főleg az európai parlamenti, komoly vízválasztó lesz az önállóan listát állító pártoknál – közönségesen fogalmazva – a „ki mennyit ér” örökös kérdés végére átmenetileg pont kerül.

Ameddig házon belül nincs rendezve a viszony, addig mindig házon kívülről várható a meglepetés.

(Borítókép forrása: euronews.com) 

Az egyre növekvő környezeti kihívásokra válaszul a fenntarthatóság elvei egyre inkább beépülnek életünk minden területébe, és ennek része a gyermeknevelés is. A fenntartható gyermeknevelés olyan értékeken alapul, amelyek hozzájárulnak a környezetvédelemhez és a jövő generációk jóllétéhez. Ez a megközelítés nem csak a gyermekek és a környezet számára előnyös, hanem a fenntartható jövő felé vezető úton is segítséget nyújt.

Az ősz beköszöntével nem csak az idő kezd egyre hűvösebbé válni, hanem a nappalok is folyamatosan rövidülnek. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem este 9-kor, hanem délután 5-kor sötétedik, és mire végzünk az egyetemi órákkal vagy éppen a munkával, már nincs lehetőségünk sok szabadtéri programot szervezni. Fontos azonban, hogy az őszi időszakban se zárkózzunk be teljesen, és próbáljunk meg minél aktívabbak maradni és minél több élvezetes elfoglaltságot találni akár egy esős, hideg napon is. Cikkemben összeszedtem néhány olyan budapesti múzeumot, amit érdemes lehet meglátogatni, hogy a kulturálódás mellett egy kis élénkséget csempésszünk a szürke őszi hétköznapokba.  

Budapest a legkülönbözőbb múzeumoknak ad otthont, így biztos, hogy mindenki megtalálja az érdeklődési köréhez és a kedvéhez leginkább illőt. Szintén pozitívumként említhető, hogy a város egész területén fellelhetőek múzeumok, így ha valaki nem szeretne sokat utazni, az se fogja megakadályozni egy kulturális kikapcsolódásban. Az alábbi lista a teljesség igénye nélkül készült, és egyetlen célja, hogy ötletet adjon az olvasó számára egy budapesti múzeumlátogatáshoz.

Kép forrása: MTI/Balogh Zoltán

1. Szépművészeti Múzeum

A Hősök Terén található Szépművészeti Múzeum nem csak a Budapestre látogatók listáján szerepel előkelő helyen, hanem a magyar műkedvelő számára is hatalmas élményt kínál.

„Az 1906-ban megnyílt Szépművészeti Múzeumot Európa legjelentősebb múzeumai között tartják számon. Művészeti anyagának sokrétűsége és történeti folyamatossága, a mesterművek nagy száma méltán biztosít számára előkelő helyet a közgyűjtemények sorában. A Szépművészeti Múzeum az egyetemes és a magyar művészet emlékeit mutatja be az ókortól a 18. század végéig, nagyszabású időszaki kiállításai pedig százezreket csábítanak az intézmény falai közé.”

A jegyek ára a múzeum kiállításai szerint változik, így azt a látogatás előtt érdemes a múzeum honlapján megtekinteni. A 2024. január 7-ig megtekinthető Renoir kiállításra a teljesárú jegy 6800 forint, de 26 éves korig mindössze 3400 forintba kerül.

2. Magyar Nemzeti Múzeum

A Magyar Nemzeti Múzeum nem csak a gyönyörű kertjével dobja fel Budapest belvárosának hangulatát, hanem a magyar kultúra egyik, ha nem a legfontosabb intézménye is.

„A Magyar Nemzeti Múzeum feladata, hogy tudományos módszerekkel gyűjtse, megőrizze és bemutassa a Kárpát-medence egykori lakóinak múltját, továbbá a magyar nemzet történetére vonatkozó emlékeket egészen napjainkig. Több millió tárgyat magába foglaló gyűjteményünkben világhírű régészeti leletek, a magyar történelem és a művelődéstörténet felbecsülhetetlen értékű kincsei találhatóak.”

A Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg a 2023-as World Press Photo Kiállítás, amely egészen november 5-ig várja az érdeklődőket.

A múzeum állandó és időszakos kiállításaira különböző árak vonatkoznak, amelyek az intézmény honlapján lehet megtekinteni. A World Press Photo Kiállításra a felnőtt teljesárú jegy 4500 forint, a diákjegy 3000 forint.

3. Terror Háza Múzeum

Aki a Terror Háza Múzeum meglátogatása mellett dönt, egy megrázó, de ugyanakkor tanulságos és elgondolkodtató élményre kell, hogy számítson.

„A 2002. február 24-én 17 órakor megnyílt, a maga nemében egyedülálló Terror Háza Múzeum az épületben fogva tartott, megkínzott és meggyilkolt honfitársainknak kíván emléket állítani, a borzalmak kézzelfogható bemutatása mellett azonban azt is példázza, hogy a szabadságért hozott áldozat nem volt hiábavaló. A XX. század két legkegyetlenebb rendszere elleni harcból végül a szabadság és függetlenség erői kerültek ki győztesen.”

Jegyvásárlásra kizárólag a helyszíni jegypénztárban van lehetőség, ahol a teljesárú jegyet 4000 forintért lehet megvenni. Az Európai Gazdasági Térségből származó 26 éven aluli fiatalok számára 2000 forint a belépés, kivéve minden hónap első vasárnapján, amikor ingyen tekinthetik meg a kiállításokat.

4. Magyar Természettudományi Múzeum

Az inkább reál beállítottságú személyeket is számos múzeum várja, köztük a Magyar Természettudományi Múzeum. A múzeum nem csak a biológiai sokféleség lenyűgöző világát mutatja be interaktív kiállításokon keresztül, hanem egy kőzetekkel és ékszerekkel teli gyönyörű geológiai kiállítással is rendelkezik. A Dinoszauruszok Terme pedig a kicsik és nagyok számára is felejthetetlen élményt nyújt.

A felnőtt teljes árú jegy 2600 forintba, a 26 éves korig érvényes kedvezményes ifjúsági jegy pedig 1300 forintba kerül.

5. Budapesti Ludwig Múzeum

A Budapesti Ludwig Múzeum a magyar kortárs művészet központjának is tekinthető, amit a Kortárs Művészeti Múzeum elnevezése is szemléltet. Az intézmény meglátogatásával ráeszmélhetünk, hogy valójában mennyi különböző formája lehet a szépművészetnek, és mennyi különböző módon ki tudja fejezni magát az alkotó.

„Az 1996. december 14-én Kortárs Művészeti Múzeummá bővített intézmény 2005-ben költözött a Budavári Palota A épületéből a Müpa (korábbi nevén: Művészetek Palotája) Duna felőli szárnyába, ahol a gyűjtemény egy részét bemutató állandó kiállítás és a számos időszaki tárlat mellett különleges kiadványokkal, változatos társművészeti és művészetpedagógiai programokkal is igyekszik növelni az itt kiállított művek és alkotóik ismertségét.”

A teljesárú jegyek online megvásárolva egy kiállításra 2000 forintért kaphatók, a jelenleg nyitva tartó 3 kiállítás megtekintésére feljogosító összetett jegy 4200 forintba kerül.

6. Madame Tussauds Múzeum

A világhírű Madame Tussauds múzeumok a világ nagyvárosainak elsőszámú látnivalói közé tartoznak. A budapesti múzeumban 51 teljesen élethű viaszfigura várja a látogatókat, amelyek közül 17-nek magyar kötődése van. 

„A magyar főváros nemcsak helyszíne, hanem inspirálója is a kiállításnak: a tárlat belső tereiben számos hazai ikonikus épület és műemlék jelenik meg. A látogatók például átsétálhatnak a Budai Váralagúton, sztárokkal „randevúzhatnak” a Duna-korzón, helikopteres filmforgatás szereplői lehetnek a Halászbástyán és elmerülhetnek a gyógyfürdők különleges világában is. Az egyedülálló installációk egyaránt tükrözik a főváros és Magyarország örökségét és hagyományait.”

A múzeumba a normál belépő ára online vásárlás esetén 12490 ft.

7. Ikono Budapest

Madrid, Róma és Barcelona után Budapestre is elérkezett az IKONO, ami a megszokott múzeumoknál egy sokkal interaktívabb élményt nyújt. A cég élén Fernando Pastor áll, aki szerint „A fiatalok nagyon vágynak arra, hogy különböző és eredeti élményeket éljenek át”.

„Az IKONO három emeleten elterülő 600 négyzetméterén keresztül a látogatókat egy érzékszervi élményre invitálja. Termeink arra ösztönöznek minket, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, hogy a jelen pillanat minden határát átlépve jól érezzük magunkat, és hogy elszakadjunk néhány pillanatra a felelősségeinktől; ahol egy rövid időre szabadon engedhetjük gondolatainkat, és kreativitásunk vásznaként használhatjuk. A művészi megnyilvánulás iránti vágy az emberi természet velejárója, és az IKONO-ban megkönnyítjük, hogy kihozd magadból a benned rejlő művészt.” – áll a múzeum honlapján.

A felnőtt belépőjegy 5700 forintba kerül, amit érdemes online megvásárolni, ugyanis a belépésnél a jeggyel rendelkező látogatók elsőbbséget élveznek.

8. Light Art Museum Budapest

A Light Art Museum(LAM) Budapest azon múzeumainak csoportját erősíti, ahol újszerű élményre számíthatnak a látogatók. Ahogy a nevéből is gyanítható, egy fényművészeti múzeumról van szó, ahol 40 művész alkotásán keresztül próbálják bemutatni a látogatóknak a fény természetét.

Az elővételes jegyeket a felnőttek 6000 forintért, míg a diákok 4000 forintért szerezhetik be.

A múzeumok egyszerre biztosítanak lehetőséget kikapcsolódásra és művelődésre. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy Budapest ilyen nagy és változatos múzeum kínálattal rendelkezik, amely lehetőséget ad mindenki számára, hogy megtalálja a hozzá leginkább illő kiállítást, legyen szó természettudományról, történelemről vagy éppen szépművészetről. És bár múzeumba járni mindig élvezetes, de az ősz beköszöntével talán még jobban jön pár beltéri kikapcsolódási lehetőség, mint bármikor máskor.

Tétek

Vasárnap parlamenti választásokat tartanak Lengyelországban. Az elmúlt 20 év legmeghatározóbb lengyel pártjai és politikusai szállnak szembe egymással a miniszterelnöki székért. A választási verseny még koránt sem lefutott és annak eredménye jelentős hatással lehet Magyarországra. A mostani cikkben bemutatjuk a főbb pártokat, politikusait és irányzataikat, valamint a választás tétjét Magyarországra nézve.

A PO és Donald Tusk

A Civil Platform (PO) egy a gazdaságilag kérdésekben liberális, közép-jobboldali párt, amelyet Donald Tusk és társai alapították 2001-ben. 2005 óta 8 évet voltak kormányon 2007-től 2015-ig. A mostani választásokra a Lengyelország számára visszatartott EU-s pénzek megszerzésével, adócsökkentéssel és adókedvezményekkel kampányolnak.

A Civil Platform miniszterelnök-jelöltje Donald Tusk, aki közel 7 évig töltötte be Lengyelország miniszterelnöki posztját 2007 és 2014 között, ezzel ő a rendszerváltás óta, leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke Lengyelországnak, ahonnét a ciklus vége előtt ült át az Európai Tanács (Európai Unió állam- és kormányfőit, valamint az Európai Tanács elnökét és az Európai Bizottság elnökét tömörítő európai uniós intézmény) elnöki székébe, amely tisztségét két cikluson leresztül 2019-ig viselte. Ezt követően az Európai Néppárt (a legnagyobb Európai Uniós pártcsalád) elnöki tisztségét töltötte be 2019-tól 2022-ig. Mindezek után visszatért a lengyel politikába.

A PIS, Mateusz Morawiecki és Jarosław Kaczyński

A Jog és Igazságosság (PIS) egy nemzeti-konzervatív párt, melyet szintén 2001-ben alapított Lech Kaczyński (2005 és 2010 között Lengyelország köztársasági elnöke, 2010-ben számos magasrangú lengyel köztisztviselővel együtt repülőgép balesetben életét vesztette) és ikertestvére Jaroslav Kaczyński. A párt 2005 óta 10 évet volt kormányon, 2005 és 2007 között, valamint 2015-től egészen napjainkig. Így 2005 óta eltelt 18 évben két párt adott miniszterelnököt Lengyelországnak és most is ez a két párt versenyez a miniszterelnöki székért. A Jog és Igazságosság (PIS) 4 évvel csökkentette a nyugdíjkorhatárt, így a nők 56 a férfiak 61 éves korukban mehetnek nyugdíjba, illetve a választásokon megnövelt kórházi bérekkel és családoknak szánt juttatásokkal kampányolnak.

A Jog és Igazságosság miniszterelnök-jelöltje Mateusz Morawiecki, aki politikai pályafutását megelőzően 2007 és 2015 között a 3. legnagyobb lengyel bank elnöke volt. 2015 és 2017 a PIS kormányában miniszterelnökhelyettesi, pénzügyminiszteri, és fejlesztésügyi miniszteri pozíciókat töltött be. 2017-ben a parlamenti ciklus közepén a PIS elnökének Jaroslav Kaczyński-nek megrendült a bizalma az akkori miniszterelnökben, aki ennek hatására lemondott, melyet követően Morawiecki-t nevezte a PIS miniszterelnöknek, így 2017-es beiktatása óta Mateusz Morawiecki Lengyelország miniszerelnöke, ő a rendszerváltás óta 2. leghosszabb ideje hivatalban lévő lengyel miniszterelnök.

Jaroslav Kaczyński 2003 óta, ikertestvérét váltva a Jog és Igazságosság (PIS) elnöke, a párt megkerülhetetlen vezetője. Befolyását jól szemlélteti, hogy 2006 és 2007 között ő töltötte be Lengyelország miniszterelnöki posztját, míg ikertestvére Lech Kaczyński ült a köztársasági elnöki székben.

Közvéleménykutatások

A Jog és Igazságosságot (PIS) 30 és 39% mérik az elmúlt hónapban készített közvéleménykutatások, átlagban 35,6%-ra. A Civil Koalíciót (a Civil Platform (PO) köré tömörülő pártszövetséget) 18 és 31% közé teszik, átlagban 27,3%-ra. További 3 pártnak van még reális esélye megugorni a 8%-os parlamenti küszöböt, a jobboldali Konföderációnak, a baloldali Baloldalnak, illetve a centrista-agrár pártnak a Harmadik Útnak. Mindhárom párt támogatottságát 10% körülire mérik a közvéleménykutatások.

A választások tétje Magyarország számára

Magyarország számára kiemelt jelentőségű a lengyel választás. Hisz amennyiben a Jaroslav Kaczyński által vezetett Jog és Igazságosság nyeri meg a választásokat és alakít kormányt, annyiban az Orbán Viktor Miniszterelnök Úr által vezetett magyar kormány egy fontos szövetségesét tarthatja meg az Európai Unióban. Adott esetben az Európai Parlamenti választásokat követően a PIS pártcsaládjába az Európai Konzervatívok és Reformerekbe is beléphet a FIDESZ, így újból egy pártcsalád részeként politizálhatna az Európai Unióban. Illetve megmaradna a lehetőség a szebb napokat is látott V4-ek szövetségének esetleges megerősítésére is.

Ugyanakkor, amennyiben a Donald Tusk vezette Civil Platform nyer, Lengyelország álláspontja radikálisan változhat számos Európai Uniót érintő ügyben, adott esetben csatlakozhatna a francia-német javaslat által pedzegetett több sebességes Európai Unió elképzeléséhez és felgyorsíthatná annak létrejöttét, amivel adott esetben Magyarország egyre jobban partvonalra sodródhatna az Európai Unióban. Nem beszélve a V4-es együttműködés további gyengülésének lehetőségéről. Mindebből fakadóan a lengyel választás akár az Európai Uniós választásoknál is meghatározóbb lehet Magyarország számára.

Ha megkérdezünk ma egy átlag fiatalt, hogy mi az, amivel nap mint nap meg kell küzdenie, gyakran hallhatjuk a szorongást, mint válasz. Szorongás társasági szituációkban, teljesítmény- vagy döntéshelyzetekben – végiggondolva ez általában le is fedi a mindennapokat. A menekülést ezekből a helyzetekből szerencsére (vagy éppen balszerencsére) mindenki a kezében hordja a nap minden percében. 

A telefonjaink kaput nyitnak a szociális platformok laza, letisztult, egyszerű és szórakoztató világába.

Ez lényeges része az éber óráinknak, ami a pszichénken is nyomot hagy. Megjelent a nomofóbia jelensége, a félelem a mobilhálózatról való leválasztódástól és a fizikai hiányérzetet is kiváltó üzenetek vibrálásának a hiánya, ahogy azt egy kutatás keretein belül egyetemisták körében fel is ismerték, mint a fantomvégtag szindróma újszerű változata.

A szociális médián létrehozott profilunkhoz kötődés alakul ki, egy kiterjesztett önérzetet hoz létre, ezért is érintheti az online zaklatás olyan érzékenyen az egyént, holott csupán névtelen megjegyzésekről van szó. Az interneten olyan vehemensen és féktelenül éri az embert a kritika (konstruktív vagy más), ami a való életben nem életszerű. Főként az instabil önképű fiatal léleknek veszélyes ez a környezet.

A múlt század során gyakorlattá vált a fluid és kristályos intelligencia mérése. Lényegében a közismert IQ tesztekről van szó, a fluid a tanulékonyságot, absztrakt gondolkodást jelenti, míg a kristályos a lexikális tudást, amit megelőző tanulással és tapasztalatszerzéssel lehet elsajátítani. Van egy bizonyos Flynn effekt nevű teória miszerint az emberiség egy többé-kevésbé stabil fejlődést mutat az intelligencia szintjét illetően. Ezt számos nagy volumenű kutatás támasztja alá (Flynn J., 2009; Rönnlund & Nilsson, 2009; Al-Shahomee, et al. 2018), de ez messze sem jelenti azt, hogy garantált a gyarapodás az emberi értelemben.

A német nyelvterületen 1977 és 2014 között például visszaesést mutattak az adatok, a fluid kognitív képességekben csekélyebbet, mint a kristályosban. A skandináv országok sem állnak lényegesen jobban, Norvégiában, Dániában stagnáló számok a 90-es évek óta, Ausztráliában szintúgy, az Egyesült Királyságban pedig egyenesen 6 IQ ponttal csökkent az átlag.

Érdemes tehát közelebbről is vizsgálódni. Mi határozza meg ezeknek a teszteknek a végeredményét?

Már Flynn is megállapította, hogy az iskolázottság és jártasság a tesztkitöltésben óriási szerepet játszik, akárcsak korai életstádiumban a táplálkozás.

Én gimnazista voltam a Covid-19 járvány alatt. 2019-ben viszonylag leszűkültek a lehetőségek, ami szabadidős tevékenységeket illet. Sportoltam, szerencsémre voltak barátaim, akikkel kedvemre találkozhattam, tervezhettem a nyaram. Aztán hirtelen már nem. Ilyenkor került letöltésre a legtöbbek által az ismeretségi körömben a TikTok. Szembetűnő különbségeket vettem észre. És erre lassan megjelennek a nálam professzionálisabb megfigyelések is.

 (Fotó: pexels.com)

A járvány jobban ráutalta az embereket a képernyőik segítségére, mint korábban valaha bármi más faktor. A munkánk, az oktatásunk ezen keresztül szerveződött. A IQ tesztek rövidesen a legkisebb gondja lett mindenkinek, aki előtt sorsfordító vizsgák álltak. Ez temérdek stresszt szült az egész generációban, se időt se teret viszont nem engedett a levezetésére. Amire sokkal több időt fordítottunk viszont: az a TikTok.

Egy reneszánsz az Instagram számára a reels vagy a YouTube számára a shorts. Mi több, van elmélet, miszerint a short-form content a térbeli intelligenciára egyenesen fejlesztő hatással van. Ez az a fajta gondolkodás, amely lehetővé teszi, hogy a ’lelki szemeink’ előtt képesek legyünk vizualizálni gondolatokat.

A káros hatást, amit figyelmünkre gyakorol, nem lehet félresöpörni. Az egy helyre koncentráció ideje szenvedi meg a leginkább. A túlstimulált agy rettenetesen sok információt fogad be végtelen órákon keresztül minden nap a rövid formátumú videók feldolgozása közben. Később a sokkal kevésbé stimuláló, de sokkal értékesebb (és főként: hitelesebb) információkat tankönyvekből, cikkekből és olvasmányokból már nem képes elérni szimplán mert unalmas a lerövidített, átrágott, leegyszerűsített de szórakoztatóvá tett összefoglalóikhoz képest.

Ez így nagyon tankönyvorientáltnak tűnhet. De ez messze nem csak a tanulmányokról szól. Egy idő után nehézséget jelent ez hosszútávú kapcsolat felépítésében és fenntartásában. Elvégre nem csak a karrierünkre kell, hogy figyelmet szenteljünk. És a nap végén ki ne nézne végig szívesen egy 2 és fél órás mozifilmet? Bár végül is van 30 másodperces összefoglalója is…

 (Forrás: Pexels.com)

(Borítókép forrása: Pexels.com )