Reaktor

Azok a döntések szerte a világon, melyek valamely módon korlátozzák a terhességmegszakítást, hatalmas felháborodást keltettek. Nők százezrei fejezték ki egyet nem értésüket azzal kapcsolatban, hogy más hozzon döntést a testükkel kapcsolatban. De vajon létezik-e a jogban olyan fogalom, hogy abortuszhoz való jog?

Az ügy nehézsége

Az abortuszhoz való jog az önrendelkezési jog egyik részjogosítványaként értelmezhető. A helyzet azonban egyáltalán nem egyszerű, jogi megítélése nem egyértelmű. A nehézségét az ügynek azt adja, hogy a jogalkotónak komoly morális kérdésben kell döntést hoznia. A döntéssel pedig –bármi legyen is az- nagyon sokan nem fognak egyetérteni.

A döntés pedig azzal jár, hogy az Alkotmánybíróságnak előbb-utóbb arra a kérdésre is választ kell adnia, hogy mi az élethez való jog tartalma és hol húzódnak pontosan az önrendelkezési jog határai.

Érdekek ütközése

Az első álláspont az életvédő felfogás. Eszerint az élethez való jog kiterjed a magzatra, a magzat ugyanúgy alapjogok alanya lehet. A magzat élethez való joga pedig korlátozhatatlan alapjogként ,,felülírja” a terhes nő önrendelkezési jogát. Így terhességmegszakításról csak abban az esetben lehet csak beszélni, ha a terhesség miatt a várandós nő egészsége is veszélybe kerül és két élet között kell dönteni.

A választáspárti nézőpont az előző tökéletes ellentéte. A választáspártiak egyértelműen előtérbe helyezik a terhes nő önrendelkezési jogát, vallják, hogy minden nőt megilleti a saját testéről és életéről való döntés joga. Ők így értelemszerűen nem tartják a magzatot jogalanynak, aki élethez való joggal rendelkezik.

 (forrás: vasarnap.hu)

Állami szabályozás célja

Az államok jogalkotásuk során egyértelműen arra törekednek, hogy feloldják a két álláspont közötti ellentétet, valamilyen kompromisszumot hozzanak létre.

Erre két jellegzetes megoldás alakult ki. Az egyik –a határidős modell- biztosítja a nőknek az abortusz lehetőségét, azonban szigorú határidőkhöz köti. Ez azt jelenti, hogy abortuszra csak a terhesség kezdeti szakaszában van lehetőség. Az indikációs modell szintén biztosítja az abortuszhoz való jogot, ráadásul nem is csak a kezdeti időszakban, de szigorú feltételekhez köti a terhességmegszakítás lehetőségét.

A hatályos magyar szabályozás

Az alapjogi jogalanyiság az élve születéssel kezdődik. Ezt az állítást azonban nem lehet sehol megtalálni a jogszabályokban. (A legtöbb államra szintén ez jellemző, a törvények nem szólnak a magzat jogalanyiságáról.) Az Alaptörvény viszont kimondja, hogy a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

Ez egy nagyon érdekes helyzetet eredményez. Hiszen a jogalkotó elismeri azt, hogy a nőnek joga van terhességmegszakítással élni az önrendelkezési jog egyik jogosítványaként. Azonban a fenti alaptörvényi rendelkezés következtében, az államnak védenie kell a magzatot is az életvédelmi kötelezettsége következtében.

(forrás: orsvezer.blog.hu)

Hogyan biztosítja a jogszabály a nők abortuszhoz való jogát és védi a magzatot egyszerre?

A magyar jogalkotó az indikációs modellt követi, azaz a terhességmegszakítás megengedett, de feltételekhez kötött. Ilyen feltétel például a súlyos válsághelyzet, ami a nő súlyos testi, lelki megrendülését vagy társadalmi ellehetetlenülését jelenti. Ezen kívül a terhességmegszakítás további feltétele, hogy kötelező az abortusz elvégzése előtt egy tájékoztatást meghallgatni, aminek egyértelműen célja a magzat megtartása. Valamint el kell telnie egy bizonyos időnek, ami után a nőnek ismét egyértelműen ki kell fejeznie a szándékát.

A magyar hatályos jog megengedő a terhességmegszakítás intézményével szemben, azonban az szigorú feltételekhez van kötve, hiszen a magzatot is védelem illeti meg.

(Borítókép forrása: demokrata.hu)

Izgalmasan indította az évet a Netflix, hiszen nem csak a feliratkozási rendszer megváltoztatásával hívta fel magára a figyelmet, de rengeteg új „néznivalót” is kaptunk az év kezdete óta. Az egyik legérdekesebb új sorozat a Kaleidoszkóp, ami túlmutat a sorozatnézés megszokott rendjénél, és egy teljesen új szemléletmódot kínál fel a nézőknek. Sorozatajánló következik – szigorúan spoilerek nélkül!

A Kaleidoszkóp egy merész rablás történetét meséli el, amely már önmagában is egy nagyon izgalmas sorozatélménnyel kecsegtet, viszont a készítők ezt megdobták még egy plusz csavarral. A nyolcrészes sorozat részeit a szivárvány – és a kaleidoszkóp - színeiről nevezték el, ami még önmagában nem lenne annyira különleges, viszont ezek a részek szinte bármilyen sorrendben nézhetőek, ezáltal a történet mindenkinek teljesen egyedi élményt nyújt. A Netflix minden felhasználónak egy random sorrendet kínál fel, és az már csak a felhasználón múlik, hogy megfogadja-e a stream óriás tanácsát, vagy a saját útján indul el.

Az egyetlen fontos ajánlás a készítők részéről, hogy a „PINK” epizódot javasolják a végére hagyni – a többi már csak rajtunk múlik. Azzal, hogy bizonyos részeket előre veszünk, teljesen más hangnemet kap a sorozat. Sokszor egy egyesek által már az elején látott részlet okozhat 360 fokos fordulatot a történetben, míg másoknál a végéig kétséges marad egy-egy fontos információ, ami nekünk már epizódok óta a rejtély alapjaként szolgált.

A szereplőgárdában a megszokott klasszikus karakterek jelennek meg: az öreg bölcs, a titokzatos szépség, a nyers és agresszív szerelmes hős, és a naiv, de tiszta szellemű fiatal lány. Hogy hogyan csapódott össze egy ilyen színes társaság? Az alkotók igyekeztek a dolgok mélyére ásni a háttértörténet bemutatásával, de a szálak teljes mértékű kibogozásához tényleg végig kell nézni az összes epizódot.

Ami számomra hagy kivetnivalót, az a néző szerepe a történet értelmezésében. Lezárás és búcsú: ezek közül mindkettő helyt kap a sorozatban – tehát nem kell nyitva hagyott szálaktól tartani – mégis kicsit befejezetlen számomra a történet. Sok részletet a néző felfogására, vagy képzelőerejére bíztak, ami sokak kedvencévé, mások csalódásává válhat. Én személy szerint szeretem, ha egy történetnek minden részlete ismerté válik, így nehezen engedtem a történetet ilyen formában, viszont az érdeklődőknek ajánlom a sorozattal foglalkozó blogok böngészését, hiszen garantáltan izgalmas részleteket olvashatunk el a sorozat befejezése után.

De hogyan működhet egy sorozat, ahol az a fő szabály, hogy nincs igazán szabály? Míg más sorozatok hozzászoktattak minket, hogy a részek egymásra épülnek, itt a teljes szabadság illeti a nézőt. Néhány karaktert megszerettet velünk a sorozat, akiket később a sorrend miatt mégis csak elítél a néző és ugyanez fordítva. Nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy akár egy nap alatt is le lehet darálni az egészet, szóval csak akkor kezdjük el nézni ha biztosan van pár szabad óránk.

Magyarics Tamás történésszel, az ELTE és az NKE oktatójával, korábbi írországi magyar nagykövettel, valamint a Hungarian Conservative, a Hungarian Review főszerkesztőjével beszélgettünk a Donald Trump ellen megindult büntetőeljárásról.

Március 30-án hivatalossá vált, hogy Alvin Bragg manhattani kerületi államügyész hivatala vádat emel Donald Trump ellen. Az Egyesült Államok történetében mindeddig nem került sor vádemelésre egy korábbi elnökkel szemben. Mégis mennyire példátlan az, ami most történik Donald Trumppal?

Pontosan amiatt, amit ön is mondott, hogy eddig ilyen vádemelésre nem került sor amerikai elnökök ellen, illetve amerikai elnökökkel nem is lehetne, mert ők, amíg hivatalban vannak, addig immunisak az ilyen vádemelésekkel szemben, de volt amerikai elnökökkel szemben nem merült fel ilyen vád. Gyakorlatilag az igazság az, hogy a sok különböző potenciális vád közül ez a leggyengébb még, mert többfajta olyan ügy van, ami miatt esetleg vádat emelhetnek még, és nemcsak büntetőjogi, hanem úgynevezett civil polgári peres eljárás is.

A büntetőjogi eljárásnak a lényege az, hogy megtörténik a vád összeállítása, akkor először egy úgynevezett nagy esküdtszék 23 tagja dönti el, hogy egyáltalán a benyújtott vádpontok alkalmasak-e arra, hogy potenciálisan bíróság tárgyalja az ügyet. Tehát itt még az úgynevezett nagy esküdtszék nem dönt a bűnösségről vagy az ártatlanságról. A nagy esküdtszék úgy döntött, hogy a vádpontok elegendők ahhoz, hogy bírósági fázisba kerüljön az ügy. És most jelen pillanatban ott tart az ügy, hogy Donald Trumpot hivatalosan megvádolták.

Ha valakit megvádolnak, akkor nem elég az, hogy ujjlenyomatot vesznek róla, mint ahogy Donald Trumpról vettek ujjlenyomatot, készítenek fényképet profilból, szemből, és sokszor még meg is bilincselik az embereket ilyenkor, hogyha csak rövid időre, akkor is. Ezután felolvassák nekik az úgynevezett Miranda jogokat, ami azt jelenti, hogy joga van hallgatni, és kizárólag csak az ügyvédje jelenlétében van joga megszólalni, illetve hogyha megszólal, akkor azt fel lehet használni ellene. 

Az igazság az, hogy a vádemelés megtörtént, de most hosszú időn keresztül gyakorlatilag nem fog semmilyen látványos dolog történni, hiszen a bíró december 4-re tűzte ki az első tárgyalási napot, amit különben még különböző jogi csűrés csavarással, akár a védelem, akár a vád még el tud tolni. Állítólag mind a kettő csak jövő tavasszal szeretné elkezdeni magát a büntetőjogi eljárást, tehát a bírósági eljárást. Most néhány hónapon keresztül a védelem tanulmányozhatja a vádpontokat, ugyanis előzőleg erre nem volt lehetőségük, és hát 34 vádpontról van szó, hát bőven van mit tanulmányozni. Ennek megfelelően felkészülnek, a tanúkat beidézik, egyfajta fellebbezést nyújtanak be, semmiségi eljárástól kezdve sok minden. Sőt, állítólag még azt is szeretnék, ha áthelyeznék a bírósági eljárást egy másik kerületbe New Yorkon belül, mert úgy tartják, hogy a manhattaniak elfogultak Trumppal szemben.

Tehát hogy áthelyezték mondjuk Staten Islandbe. Ugyanis ennek az a lényege, hogy az esküdtszéket kell összeállítani 12 emberből, akik eldöntik, hogy bűnös-e vagy nem bűnös Trump. A büntetőjogi eljárásnál egyhangú döntés kell, hogy legyen. Tehát mind a tizenkét esküdtnek egyhangúlag kell igent mondani. Hogyha akár csak egynek vannak fenntartásai, akkor az egész vádat ejtik. Úgyhogy azt mondta, tizenkét olyan embert találunk, aki idézőjelben a 99 százalékhoz tartozik és demokrata hajlamú, akkor elképzelhető az, hogy bűnösnek mondják ki, de hát az igazság az, hogy nem nagyon tartom én ezt egy reális lehetőségnek. Kétlem, hogy 12 ember ilyen vádpontokban, amelyek közül azért valljuk meg őszintén, egyik-másik elég gyenge lábakon áll, mint bűnösnek találnák.

Elkezdtünk beszélni a büntetőeljárás sajátosságairól. Mik azok az amerikai sajátosságok, amik megkülönböztetik ezt a büntetőeljárást, attól, amit mi itthon ismerünk? Illetve milyen hatással lehet erre az ügyre az, hogy az amerikai igazságszolgáltatási rendszerben azért bőven jelen van a politika?

Igen, kezdjük az utóbbi kérdéssel. Rögtön az ügyésznek a kérdése: Alvin Bragg, aki egyszerűen demokrata támogatással került a jelenlegi pozíciójába. Ez nem csak rá jellemző, hanem országszerte, de hozzá kell tenni azt, hogy ezek az állami vagy kerületi ügyészek. Tehát ha szövetségi szintről beszélünk, akkor ez azért nem történik meg.

Tehát rögtön ketté kell választani a szövetségi igazságszolgáltatási rendszert, és a tagállami igazságszolgáltatási rendszert. (Ezen kívül még van néhány másik, amibe most tényleg nem akarok belemenni, mert akkor a hallgatók elaludnának.) Ez a két alapvető rendszer működik egymással párhuzamosan. Abban az esetben, ha valaki egy államban követ el valamilyen cselekményt, ami csak az államhoz tartozik, és mondjuk az állami törvények ellen vét, akkor állami bíróság elé állítják, de ha viszont szövetségi szinten, akkor szövetségi bíróság elé állítják.

Egy példát mondok. Az 1900-as évek elején egy nem teljesen tiszta elméjű ember fölrobbantott egy épületet Oklahoma Cityben. Az épület szövetségi épület volt, de egyben állami hivatalok is voltak benne. Ebben az esetben az ügyészség dönti el, hogy melyik bíróság elé állítják először az illetőt, szövetségi vagy állami elé; végül is szövetségi elé állították először és halálra ítélték, és kivégezték az illetőt. Vagy ott a másik eset, az O. J. Simpson eset, ami esetleg megint Magyarországon ismerős, amikor egy volt futballjátékos állítólag megölt két embert. A kaliforniai bíróság elé állították, hiszen állami területen történt, nem szövetségi alkalmazottak vagy szövetségi tulajdon ellen elkövetett vétség volt. Tehát ez az alapeset.

Na most ebben az esetben az eljárás az, hogy természetesen az illetőt letartóztatják, ismertetik vele a jogait, utána megtörténik a vádemelés. A vádemelés után az esküdteknek az összeállítása történik. A védelem és a vádnak joga van x számú, úgymond esküdt jelöltet kiiktatni, tehát egyszerűen azt mondani, hogy őket nem fogadják el, mert valami miatt elfogultak, ismerősök, haragosok, rokonok, bármi egyéb lehet. És aztán

Polgári peres eljárásnál elég a többség ilyen ügyekben. És abban az esetben, ha az esküdtszék nem találja bűnösnek a vádlottat, akkor a bírónak függetlenül a saját véleményétől, el kell engedni a vádlottat, és többet nem lehet ebben az ügyben ugyanezen a szinten felelősségre vonni. Hogyha viszont bűnösnek találják, akkor a bírónak megint csak attól függetlenül, hogy mi a személyes véleménye, hogy az illető bűnös-e vagy nem, el kell ítélnie az illetőt.

tehát ez már a bírónak a dolga, nem az esküdtszéknek a dolga, hogy ettől négy évig azon belül elítélje, illetve az is lehet, hogy egyszerűen pénzbüntetésre ítéli, vagy felfüggesztett büntetésre és így tovább. Ez természetesen az első fok, aztán mehet tovább fellebbviteli bírósághoz, ahol nincsen esküdtek, hanem három bíró van általában, és utána pedig az állami, állami pereknél még van egy legfelsőbb bíróság is. A szövetségi bíróságnál a Legfelsőbb Bíróság csak alkotmánnyal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, büntetőjogi kérdésekkel nem. Nagyjából ez egy ilyen vázlat, vagy egy csontváza az amerikai rendszernek. Ez alapvetően az angolszász rendszer, az esküdtszék az egy angolszász hagyomány, hogy 12 vagy x számú ember, aki nem iskolázott jogi kérdésben, de úgymond józan eszével az elé terjesztett vádakat, illetve védelmet, mondjuk, balanszírozva megállapítja, hogy az illető ellen felhozott vádak elégségesek-e vagy nem.

Ezel alapján nyilván nem mindegy, hogy az esküdteket akkor melyik kerületben választják, és ahogyan Ön is említette, szeretnék Trumpék, hogy áthelyezzék az ügyet. Erre van reális esély?

Erre nagyon kicsi a lehetőség. Tehát ez egy elvi lehetőség, de nagyon-nagyon valószínűtlen. De ez is adott esetben jó arra, hogy az időt húzzák. A beadványok újra be kell adni, azt felül kell vizsgálni, akkor abban valamilyen döntést kell hozni.

A világon azt hiszem egy főre esően, Amerikában él a legtöbb ügyvéd, és hát hihetetlen praxisuk van abban, hogy különböző ügyeket hogyan húzzanak el, hogyan ne húzzanak el. Ezen kívül pedig hát itt még nem tettünk említést még egy másik dologról, és ez pedig a pénz kérdése. Tehát van egy angol mondás, hogy ,,you get, what you've paid for", tehát azt kapod, amit fizetsz, amiért fizet az ember. Kötelezően mindenkinek ki kell jelölni egy védőügyvédet. Anekdotikus történetek vannak arról, hogy a védőügyvéd a taxiban, a tárgyalóterembe menet próbálja memorizálni az ügynek a szereplőit, vagy akár a védencének a nevét. Viszont a másik oldalon, amikor említettem ezt az O.J., Simpson-ügyet, O. J. Simpson, mint egy országosan ismert ember, és akkor még jómódú, a legjobb ügyvédeket tudta felfogadni. El is nevezték álomcsapatnak, Dream Team-nek. A Dream Team jól dolgozott, mert azt nem tudták bizonyítani, és

Ők arra mennek rá, hogy kétségeket támasszanak az esküdtszék tagjaiban, hogy a bizonyítékok elegendő,k-e. Tehát ez is egyfajta sajátosság az amerikai igazságszolgáltatásban, ahogy szokták egy kicsit cinikusan mondani, nem igazságszolgáltatás, hanem jogszolgáltatás van az országban.

Már szóba került a manhattani ügyész neve Alvin Bragg, akivel kapcsolatban azért merültek fel kétségek, és röppentek is fel hírek. Róla mit lehet tudni?

2016-ra datálható ennek az egész ügynek a kezdete. Alvin Bragg először, mikor megörökölte az ügyet, akkor ő se nagyon foglalkozott vele, de utána, hát nem tudom, sugallatot kapott valahonnan, valakiktől: hogy hát kezdődik az elnökválasztási eljárás lassanként, és hát jó lenne mondjuk Donald Trumpnak a nevét egy kicsit meghurcolni a sárban.

Viszont Alvin Bragg egy olyan trükköt csinált, hogy a szabálysértést átmenetileg bűncselekménny2é tette egy eléggé nyakatekert módon, mert igaz, hogy elsődlegesen szabálysértés az, hogyha hallgatási pénzt fizetnek, mert ugye erről volt szó kezdetben. Viszont az ő érvelése az, hogy ezt azért lehet átminősíteni bűncselekménnyé, mert a szabálysértést azért követték el, hogy utána eltussoljanak egy bűncselekményt, ami viszont az elnökválasztási kampányban a kampánypénzekkel való visszaélés, mert állítólag kampánypénzből fizették a hallgatási pénzt, amit Trump tagad, a volt ügyvédje állít. Mindenesetre az már bűncselekménynek minősül, viszont itt egy újabb, úgymond csavar van a történetben, mert hogyha ez valóban szövetségi kérdés, és a választási kampánnyal kapcsolatos kérdések szövetségi szintű bírókat és esküdtszéket igényelnek, akkor miért egy kerületi ügyészség tárgyalja az ügyet.

Tehát itt sok mindent lehetne pro és kontra mondani. Ezért mondtam azt korábban, hogy eléggé gyenge lábakon állnak azért ezek a dolgok. Alvin Bragg különben azzal kampányolt, hogy ő a Trump Organization ellen már indított eljárásokat, mert tulajdonképpen arról van szó, hogy Trumpnak egy üzleti vállalkozása volt az, amelyik ezeket a dolgokat különböző csavarokkal finanszírozta, illetve meghamisított beszámolókat, könyveket, és az ő kampányát.

Alvin Bragg kampányát, viszont közismert demokrata kötődésű üzletemberek, illetve hát úgynevezett politikai akciócsoportok támogatták, ami nem törvényellenes, mert korábban szó volt arról, hogy állami szinten abszolút sokszor még egy pártlistán indulnak ilyen pozíciókért, ami hát máshol szokatlan, és máshol esetleg szóvá is tennénk az amerikaiak, de otthon nem teszik szóvá ezt a dolgot.

És hát ennek megfelelően Alvin Bragg elkötelezett demokrataként úgy tűnik, hogy úgy gondolja, hogy többek között ezzel kell mondjuk a háláját leróni azoknak, akik ebbe a székbe juttatták, hogy egy ilyen ügyet elindít, egy ilyen lavinát, amiből vagy lesz lavina, különben vagy nem lesz lavina. Tehát itt ez egy jó kérdés, hogy ez most Trumpnak az esélyeit rontja, javítja.

Még egy fontos szerepről nem beszéltünk, aki a bíró, és nagyon furcsa, legalábbis számomra, hogy a bíróság elnöke, Ellen Biben nem vonta magához az ügyet, hanem a véletlenszerű szignálás után került ez az ügy, Merchan bíróhoz. Trump hangoztatta azt, hogy Merchan bíró gyűlöli őt, hiszen Trump egyik ingatlancégének pénzügyi vezetőjének az adócsalási ügyében ugyanez a bíró már hozott egyszer terhelő ítéletet.

Juan Merchan a Trump Organization az üzleti könyveinek a laza kezelése miatt hozott terhelő ítéletet. Valószínű, hogy tényleg trükköztek az adó és egyéb dolgok miatt. Az igazság különben az, hogy szinte mindenki ezt csinálja, mármint egy bizonyos szinten felül. Az adóoptimalizálás ennek a politikai korrekt neve, ez egy össznépi játék. Főleg a nagyvállalatok, azok szinte soha nem fizetnek annyit, amennyit az első pillantásra kellene fizetniük, mert hát mindenféle trükkel és ügyvédek hadát foglalkoztatva sok mindent leírnak az adóból.

Már kiemeltük azt, hogy ez egy példátlan ügy lesz Amerikában, de mégis vajon mik lehetnek majd azok a különlegességek, amik valóban példátlanná teszik ezt az ügyet? Valamint, ha esetleg elítélik végül Trumpot, és börtönbe kell vonulnia, a testőrök oda is követni fogják, és mi lesz akkor az elnökválasztással?

Hogyha az elnökválasztást nézzük most technikai szempontból vagy alkotmányjogi szempontból semmi. Ugyanis az alkotmány mindössze három feltételt támaszt egy elnökjelölttel szemben. Harmincöt év, illetve amerikai született állampolgár, nem muszáj neki az Egyesült Államok területén születni és tizennégy évig kell az Egyesült Államokban élni megszakítás nélkül, azelőtt, hogy indulna az elnökválasztáson. Magyarul ez azt jelenti, hogy

mert hogyha ezeknek a kitűnő dolgoknak eleget tesz, akkor indulhat. Ha egy szélsőséges példát mondok, Al Capone is indulhatott volna, vagy bárki más a maffiából elnökjelöltként. Tehát az, hogyha a Trumpot adott esetben elítélik, és hogyha az elítélés az börtönbüntetéssel jár -ami szerintem különben nem fog megtörténni az elnökválasztásig- abban az esetben, hogyha egy elítélt bűnöző bevonul bármelyik börtönbe, akár onnan is lehet elnök. Tehát lehet, hogy a Fehár Háznak a legközelebbi címe az Alcatraz lesz, vagy a Sing Sing, de technikailag és alkotmányilag elképzelhető, mert 

Térjünk rá a konkrét vádpontokra is. A fősodratú sajtóban, akár a New York Times-on is megjelentek olyan hangok, amik megkérdőjelezik a vádemelés megalapozottságát, ugyanakkor magukat a vádpontokat még a legelkötelezettebb Trump hívők sem vonták kétségbe. Beszéljünk egy kicsit arról, hogy mik a főbb vádpontok Trump ellen, mit tartalmaz ez a most már nyilvános vádirat, mennyire megalapozott maga a vád?

Különben ő azt mondta annak idején, hogyha a Fifth Avenuen lelőne valakit, még akkor se ítélnék el. De hát nyilvánvalóan ez kicsit túloz, mint ahogy szokott különben, nem is kicsit. De ebben az esetben a vádpontok elvileg szabálysértések. De azzal, hogy a kampányt a 2016-os kampánypénzeket összekötötték ezekkel a szabálytalan pénzkezelésekkel, ezzel már egy szövetségi bűnné kreálták, vagyis bűncselekménnyé tették az esetet. És itt most a kérdés az, hogy a Stormy Daniels művésznevű művésznő a 130 ezer dollár  hallgatási pénzt milyen módon kapta. Úgy kapta, hogy Trump akkori ügyvédje kifizette ezt a pénzt. Na most az ügyvéd azt állítja, hogy a pénzt ő visszakapta, úgy, hogy kampánypénzből 130 ezer dollárt átutaltak neki, mivel ő tudta átutalni Danielsnek. Na most az ő ügyvédje -ugye Amerikában, amikor az ügyvédnek is van ügyvédje- viszont azt állítja, hogy ő egy egyszerűen személyi kölcsönt vett föl, és abból fizette a 130 ezer dollárt és nem kampánypénzből. Most ez a két állítás áll egymással szemben.

Tehát ez a fő vádpont, és ebbe lehet belekapaszkodni. A többi a szabálysértési kategóriába tartozik elsősorban, de van ez a másik hölgy is, aki nem ment senkihez se a történetével, hanem a történetét eladta egy újságnak. Na most ez az újság teljesen véletlenszerűen a Trump érdekeltségébe tartozott.

És állítólag több ilyet is csinált Trump, hogy amikor kellemetlen ügy lett volna, akkor egyszerűen az ügyet vagy a történetet megvették az illetőtől, ami megint csak szabályszerű. Ha valami nagy történetem van, eladom, és utána pedig, miután eladtam, a történet már nem az én tulajdonom, annak a tulajdona, aki megvette, ugyanúgy, mint egy kocsit eladok, vagy bármit. És az újság, ha úgy dönt, hogy nem publikálja a történetet, hiába fizetett érte 150 ezer dollárt, azt megteheti. Na most ez is egy kicsit ugye homályos, és hát törvénysértés határán van. Tehát ilyen ügyek vannak jelen pillanatban.

De ahogy ön is mondta, ez a szabálysértés a bűncselekmény határán ingadozik. Most már az ügyvédet, illetve a főügyészt, Alvin Bragget akarják a kongresszusi republikánusok megregulázni kétféle módon, egyrészt, hogy beidézzék tanúnak, másodszor pedig a legújabb ötlet az, hogy megvonják visszamenőleg 2002. január 1-től az Alvin Bragg irodájának juttatott szövetségi támogatásokat, illetve visszakérik a pénzt.

Itt most mindenki perel mindenkit, és nyilvánvalóan ez nagyon nagy és hosszas munkát fog adni, az újságírónak, ügyvédnek, az úgynevezett hírmagyarázóknak, és így tovább. Szóval egy ilyen szappanopera kezd kibontakozni.

Nyilván még rengeteg információ fog a későbbiekben napvilágot látni. Hogyha most nagyon durván jósolni kéne valamit. Ön hogyan látja, milyen ítéletet fog hozni az esküdtszék?

A jövőt illetően jósolni, főleg Amerikában, egy ilyen eljárásnál, hát azt hiszem, hogy az ember tudná, hogy mi lesz a végkimenetel, akkor a londoni bukmékereknél megtenné, és elég nagy pénzt nyerhetne.

Gyakorlatilag mind a három esetben ez az első fok és mind a három esetben valamelyik fél fellebbezni fog, és akkor utána jön a fellebbviteli bíróság, vagy legfelsőbb szinten a New York-i Legfelsőbb Bíróság. A per évekig húzódhat. Tehát ezek a potenciális lehetőségek jelen pillanatban. Az, hogy áthelyezzék, amiről már korábban szó volt a színhelyet, az nem nagyon valószínű. Az se nagyon valószínű, hogy ejtenék a vádat, mert most már befogadta a bíróság. Tehát ilyen forgatókönyvek azok, amelyek elképzelhetők.

Vannak, akik szerint ez a vádemelés banánköztársaságokat idéz, míg mások azt mondják, hogy ez az amerikai igazságszolgáltatás függetlenségének a bizonyítéka. Ön szerint a Trump elleni vádemelés az igazságszolgáltatás politikai fegyverként való használata, vagy ez csak a jogállam természetes mechanizmusa?

Hát ez szerintem inkább politikai fegyver. Tehát már sokan mondták, hogy hát ez eléggé gyenge lábakon áll, egy ilyen szabálysértést átminősíteni, bűncselekménnyé, ami hát végül is egy pitiáner dolog, az egész ügy. Tehát politikai indíttatásúnak tűnik elsősorban. Hivatalosan mindenki egyenlő a törvény előtt. Hát ez az egyik ilyen mítosz Amerikában, mert azért vannak egyenlőbbek az egyenlőknél, tehát itt azért vannak egyenlőbbek, attól függ, hogy kinek milyen háttere van, mennyire jó védőügyvédjei vannak, és így tovább, tehát ez is sok mindentől függ.

Ugyanis ott egy alkotmánykiegészítés azt mondja, hogyha valakire rábizonyítják azt, hogy lázadásban való felbujtásban részes, vagy felbujtó, vagy maga a lázadó, azt ki lehet zárni a politikai életből. Ez az ügy jelen pillanatban az igazságügy szeme előtt van, de még nem történt vádemelés. Ugye, ha eljutna odáig az ügy, akkor ez veszélyesebb lenne Trumpra, mert őt ki tudnák zárni a politikai életből.

llletve még ott van ez, hogy a dokumentumokat, titkosított dokumentumokat vitt magával, ami ugyancsak veszélyesebb lett, illetve van egy harmadik Georgiában, ahol megpróbálta rávenni a helyi hivatalnokokat 2016-ban, hogy találjanak még 11 ezer egynéhány szavazatot, hogy ő nyerjen, ahol zsarolás és megvesztegetés és egyéb lehet az ügy kimenetele. Az is egy kerületi dolog lenne, és nem szövetségi.

Tehát itt még három olyan ügy van, plusz még vannak egyéb finomságok ebben az egész dologban, mert ez a Stormy Danielssel szemben Trump most nyert egy pert, ahol Danielsnek 125 dollárt kellene fizetni azért, mert megsértette a jó hírét Trumpnak, tehát magyarul az egész pénzt nagyjából vissza kéne fizetni, és van egy másik ügy, ahol ő 500 ezer dollárt követel ugyancsak jó hír megsértésért Michael Cohentől, többek között.

Már felmerült a január 6-i események kapcsán, illetve a többi esemény kapcsán is az, hogy várható vádemelés Trumppal szemben. Amennyiben ez megtörténik, ezek az ügyek milyen hatással lesznek egymásra? Mennyivel nagyobb kihívást jelenthet ez Trump számára akkor?

Ha ez kampány közepén történik, akkor azért elvonja az anyagi és egyéb figyelmet, tehát mindenképpen az él befolyással. Ez egyik szint.

A másik szint az, hogy nagyjából az embereknek az egyik fele meg van győződve arról, hogy ő bűnös, másik fele, hogy nem bűnös. A demokraták 94 százaléka úgy gondolja, hogy bűnös; a republikánusok nagyjából hasonló mértékben, hogy nem bűnös, tehát itt semmi érdekesség nincsen, semmi látnivaló nincs.

Az érdekes a függetleneké, ott enyhén többségben vannak azok, akik szerint Trump bűnös valamilyen módon, és ez azért nem jó hír Trumpnak, mert a függetlenek azok, akik a mérleg nyelvét képezik nagyon sok államban, illetve még egy másik republikánus választói csoport az úgynevezett evangelizálók, tehát a vallási fundamentalisták azok, akik esetleg elgondolkoznak. Igaz, hogy ők abszolút nem szeretik ezt a bideni, vagy a demokrata párti woke kultúrát és minden egyebet. Viszont ezek az eléggé súlyos erkölcsi kérdések, amelyek egyre jobban kibuknak Trump múltjából, azért nagyon sok mindenkit elgondolkoztatnak, hogyha nem is szavaznak demokratákra, de őrá se fognak szavazni, tehát magyarul ők kiesnek a választásból. Tehát ilyen kérdések fölmerülhetnek.

Plusz még azért nem néz ki jól az, hogyha valaki két kampánymegálló között a bíróságokra jár, tehát az azért végül is az imázs az nagyon fontos. Persze, hogyha valakik úgy gondolják, hogy ezek mind politikai indíttatásúak, akkor azt mondják, hogy az Igazságügyi Minisztérium is demokrata vezetés alatt van. Méghozzá olyan demokrata vezetés alatt van, hogy  a miniszter Merrick Garland, akit a republikánusok akadályoztak meg, hogy legfelsőbb bíró legyen. Tehát egyfajta személyes vendetta is lehet az egész ügyben. Hát persze nyilván van, aki tagadja ezt, és kizárólag csak a törvényekről beszél, de hát azért az emberi tényezőt nem lehet kizárni semmilyen kérdésben.

Ez a példátlan médiafigyelem, ami most Trumpot övezi, ez valahogyan befolyásolhatja az ő politikai ambícióit a közeljövőben?

Tehát aki egyáltalán valaha látott újságot, akár csak a címlapot, az tudja, hogy Trump egy ismert név, tehát őneki az ismertségén ez nem fog javítani. Ilyen szempontból semleges, hogy ismertebb lesz-e vagy nem. A kérdés persze az, hogyha ennyire ismert, de mindig bűnügyekkel kapcsolatban kerül a neve szóba.

Tehát tegyük fel, hogy ő nem bűnös, de akkor is ez az úgynevezett kabátlopási szindróma azért él az emberekben, hogy lehet, hogy nem tudják pontosan, hogy milyen ügyben, miért, hogyan van perbe fogva. Csak azt tudják, hogy perbe van fogva, és hát valami bűnöző, vagy nem tudom, mi, és lehet, hogy ez eltántorítja az embereket attól, hogy rá szavazzanak, tehát nem nagyon lehet kiszámítani az amerikai választókat.

Tehát lehet, hogy Trumpnak a negatív benyomása az emberek között eléggé magas, viszont a kérdés az, hogy Bidennek milyen lesz a benyomása. 16-ban nem azért nyert Trump, mert annyira szerették, hanem azért, mert az ő negatív megítélése tizenöt százalékkal volt jobb, mint Hillary Clintoné. Magyarul többen utálták  Clintont, mint Trumpot. Na most, 2020-ban megfordult ez a dolog: nem azért választották Trumpot, mert ő egy politikai géniusz lenne, hanem azért, mert hát Trumpot nagyon nem szerették. Most hogyha 2024-ben Biden annyi negatívumot szed össze akár politikailag, akár a gazdasággal kapcsolatban, infláció, magas, benzinárak magasak, bármi egyéb, határkérdést nem oldják meg, a belbiztonság nem a legjobb lábakon áll, akkor lehetséges, hogy azt mondják, hogy jó, hát befogom az orromat, Trumpra, szavazok, mert hát ez a jelenlegi adminisztráció nem úgy teljesített, ahogy én elvártam volna.

És hát a nagy kérdés az, amit általában föl szoktak tenni, és az állítólag ez nagyon döntően befolyásolja az embereknek a választását, jobban él-e, mint négy évvel ezelőtt. Hogyha a válasz az, hogy igen, akkor hát miért váltson lovat. Hogyha viszont a válasz az, hogy nem, akkor nagyon sokan úgy gondolják, hogy hát akkor most eljött az ideje, hogy megnézzük, hogy a másik oldal mit tud csinálni.

Az utolsó kérdésem ennek a témának a tökéletes folytatása lesz. Vannak esetleg közvélemény-kutatások, vagy bármilyen szakértői vélemények, amik valamilyen konkrét adatot mutatnak egy esetleges Trump Biden választás kimeneteléről?

Természetesen Amerikában mindent mérnek. Ez egy újabb iparág. Ilyen például, hogy jelenleg Biden, Trump 43-44. Viszont egy Biden, DeSantis, 43-43. Nyilvánvalóan hiányzik pár százalék, de fej-fej mellett vannak szokásos hibahatáron belül. Persze messze van még, amíg tartják választásokat, meg sok minden egyéb, rengeteg minden változhat. Egy brit politikus mondta, hogy politikában egy hét is nagy idő, de ezt a '60-as években mondta, most meg azt lehet mondani, hogy

Ebben az időszakban sok minden történhet, Biden is elkövetett olyan hibákat, ami az embereknek a tudatában hosszasan megmarad, vagy esetleg a gazdaság bármi olyan rossz fordulatot vesz, ami az emberek többségében azt a benyomást kelti, hogy a demokraták nem jól menedzselik a gazdaságot, illetve az ország ügyeit.

(Borítókép forrása: infostart.hu) 

Az Ubuntu a legjobb Linux disztribúció azoknak, akik könnyen kezelhető, gyors operációs rendszert keresnek, de valamiért nem szeretik a Windowst, ugyanakkor nem akarnak Macbookra költeni egy havi fizetést. Én Windowst használtam nagyon sokáig, majd kipróbáltam a Macet, de egyetemi tanuláshoz és ahhoz kapcsolódó jogász szakmai feladatokhoz a Linuxot tartom a legalkalmasabbnak, mert gyors, egyszerű és nem vonja el a figyelmet hírekkel, mint a Windows vagy éppen felesleges értesítésekkel, mint a Mac. Nagy előnye az is, hogy könnyen alakítható és mindig villámgyors, talán azért, mert nem küld adatot szemben az előbb említett két operációs rendszerrel.

Szeretem a minimalista, szürke színeket

A jelenlegi legfrissebb verzió a 23.04-es, Lunar Lobster kódnevű kiadás. Elmondható, hogy az utóbbi években sokat fejlődött az Ubuntu, ez egyrészt köszönhető annak, hogy az alapjául szolgáló Linuxot is fejlesztik, másrészt a kezelőfelületet biztosító Gnome is jobb lett. Példaként lehet hozni, hogy két verzióval ezelőtt még nem volt tökéletes az alvó mód a laptopomon, mert hiányoztak a driverek, ez már javítva lett. A gyorsbeállítások is fejlődtek a futó alkalmazások megjelennek, és valószínű, hogy ezt tovább fogják vinni a fejlesztők, hogy a felhasználó be tudja zárni innen is a háttérben futó alkalmazásokat.

A menü átlátható, a nagy ikonokkal és kereséssel gyorsan megtalálhatók az alkalmazások

A telepítés egyszerű, pont úgy mint eddig. Valamiért nekem a közkedvelt Etcher alkalmazással nem sikerült létrehozni működő pendrive telepítőt, így a megszokott Rufust használtam erre. Ha letöltjük a képfájlt, akkor néhány lépésben el is tudjuk készíteni a telepítőt. Az számítógépet újraindítva ki kell választani a telepítést, majd végigkattintgatni értelemszerűen. A telepítő egyébként egy fontos újítás, a Google megoldása került bele, így az eddigihez képest is stabilabb lett az egész folyamat.

A LibreOfficeban azt szeretem, hogy minden benne van, ami jó a Microsoft Officben, viszont nincs benne semmi, ami nem tetszik más appokban

A Windows telepítővel ellentétben az Ubuntu kiírja, hogy mikor távolítsuk el a pendriveot, így nem zavarja meg a felhasználót, ez apróság, de kifejezetten tetszik. Telepítés után könnyedén telepítettem terminalban mindent, ami számomra fontos. Jó tanács kezdőknek, hogy ne féljenek a terminal használatától, ugyanakkor csak a hivatalos oldalak utasításait kövessék. Ha csomagokat töltünk le nem hivatalos oldal utasítása alapján, akkor rossz esetben akár veszélyes dolgokat is rátehetünk a rendszerre. Szerencsére többek között a Firefoxnak, LibreOfficenak és sok más alkalmazásnak van hivatalos telepítési útmutatója.

A beállításokban szinte mindent testreszabhatunk, haladók viszont át is tudnak írni sok mindent a terminallal is, amihez interneten rengeteg leírás van

Ha sikeresen berendeztük a rendszerünket, akkor nem marad más, mint használni. A gyorsaság most is szuper, mint eddig, szóval újdonságot nem jelent. A beállítások részletesebbek lettek, és megújult egy-két ikon is. A lényegi fejlődést inkább driverek és hibajavítások terén lehet megtapasztalni, például a hátterünk látszik akkor is, amikor alvó módba kapcsoljuk a rendszert, vagy az illesztőprogramok hatékonyabban kezelik az energiafogyasztást. Akik most először használnak Linuxot, azok egy teljes értékű, hihetetlenül gyors és stabil rendszert tapasztalnak meg, akik viszont már ismerik, azok inkább azon fognak meglepődni, hogy most már egy valóban teljes értékű számítógépet kapnak az Ubuntuval.

Donald Trump vagy Ron DeSantis? Ez az a kérdés, amely a leginkább foglalkoztatja az amerikai politika iránt érdeklődőket, hiszen körülbelül másfél év múlva lesz esedékes a 2024-es amerikai elnökválasztás. Ez nem meglepő módon ez az egyik legfontosabb dilemmája az amerikai jobboldalnak, hiszen még korántsem lefutott, hogy Trump lesz a Republikánusok jelöltje. Trump támogatottsága kilőtt Florida kormányzójához képest azt követően, hogy bírósági eljárás indult a volt elnök ellen. Úgy tűnik a történtek trumpista keretezése (az eljárás mögötti politikai szándék feltételezése) hatással volt a mérsékeltebb választókra is. Több súlyos ellenérv és dilemma fogalmazható meg a Trump vs. DeSantis párharc kapcsán, amely az utóbbi indulása ellen szól vagy megnehezíti azt.

1. Trump komoly momentummal rendelkezik...

Kevés politikusnak áll jól, ha a bíróságon ül és védekeznie kell az ellene felhozott vádakkal szemben, sőt. A legtöbb politikus feltehetőleg a botrány kitörésének a pillanatában már felhívná a sajtó munkatársait, hogy bejelentse, hogy eláll a kampánytól és a politikától. Azonban Trump nem ilyen, ezt már megtapasztalhattuk. Trump elitellenes retorikájába nagyon is belefér, ha a jelenleg is folyó büntetőjogi eljárást úgy keretezi, hogy az a rendszer ellene való fellépése, hogy

They're after you. I'm just in the way.

Azaz, hogy a korrupt elit által működtetett rendszer valós célja az egyszerű, dolgozó amerikaiak életvilágának a lerombolása, Trump ebben csak egy köztes akadályt jelent. A legfrissebb kutatások szerint ez az üzenet átment a republikánusoknál, valamint a független szavazók véleményére is hatott. DeSantisra akár 20-30%-ot is ráver a volt elnök, illetve van, ahol már Joe Bidennél is népszerűbb pár százalékkal.

2. ...és mindezzel DeSantis semmit sem tud kezdeni.

A politika az emberi kapcsolatok egy meglehetősen konfliktusos megnyilvánulása. Azonban ez korántsem jelenti azt, hogy a politikusoknak érdemes is minden lehetséges konfliktusforrást. Mi sem lett volna egyszerűbb, minthogy DeSantis és a stábja előáll egy olyan kommunikációs stratégiával, amely támadólag lépett volna fel Trump viselt ügyeivel kapcsolatban! Trump személyével kapcsolatban komoly fenntartások vannak a mérsékelt, nem trumpista jobboldaliak körében, feltehetőleg meglett volna ennek a stratégiának a célközönsége is.

Azonban, ha ezt meglépte volna Florida kormányzója, akkor meglehetősen mély és áthidalhatatlan árkot ásott volna meg ezzel a párton belül, ami végzetes lehetett volna nem csak az ő, hanem a párt jövőjére nézve is. Trump végleg felégette volna azt a képzeletbeli és igencsak instabil hidat ami közte és a párt mérsékeltebb elitje és érdekcsoportjai között van. Végezetül beállt a volt mentora mögé a tanítvány és hasonló véleményt fogalmazott meg a bírósági eljárás kapcsán. Trump ügye kapcsán konszenzus van a párton belül.

3. Ron Desantis nem Trump, ami egyszerre előny és hátrány.

A legtöbbet emlegetett erénye Ron DeSantisnak az, hogy hozzá nem igazán fűzhető komolyabb botrány, míg Trump esetében már más a helyzet. Akik korábban függetlenként vagy mérsékelt republikánusként a demokrata jelöltekre szavaztak, azok nagyon nagy eséllyel a politika normális kerékvágásának a visszatértét remélték Joe Bidentől. Ahogyan arra már utaltam DeSantis nem sározódott még be,kevésbé lehet ijesztő a centristáknak,

DeSantis hitelesen tudná képviselni a trumpi gondolatokat, hiszen ő is MAGA (Make America Great Again) Republikánus, azonban korántsem ismert annyira országosan, mint a volt elnök. Egy állam kormányzójaként nehezebb jelentősebb informális hálózatokat kiépíteni a többi releváns szereplővel, mint egy négy évig hivatalban lévő elnöknek. Trump ráadásul milliárdos donorként már a politikusi karrierje előtt jól ismerte ezt a világot is, érti annak a logikáját, komoly tapasztalattal rendelkezik.

4. Ron DeSantisnak nem lenne sürgős elindulni, DE...

Ron DeSantis 44 éves, előtte a jövő, ami a politikát illeti. Donald Trump (76) esetében, ha még elnök akar lenni, akkor valóban égetőbb elindulni 2024-ben, mint Florida kormányzójának. Azonban nem csak Trump az egyetlen, akivel szemben meglehetősen komoly kontrasztot mutatna a szemtelenül fiatal DeSantis. Joe Biden maga is 80 éves, ennek fényében is elmondható, hogy a Demokratáknak komolyabb utánpótlás problémával küszködnek, mint a Republikánusok.

Ha DeSantisnak úgy döntene, hogy mégse indul el a Republikánus előválasztáson, akkor még viszonylag nagy békében építgethetné a politikusi pedigréjét, kiküszöbölhetné azokat a potenciális károkat, amelyeket Trump rajta tudna ejteni a vitákon. Azonban ne felejtsük el, hogy a párton belüli mérsékeltek erőközpontjai komoly bizodalommal vannak DeSantis iránt, tőle várják, hogy lecsillapítsa, domesztikálja a párton belüli fanatizmust. Az amerikai politika nélkülözhetetlen tartozéka az érdekcsoportok támogatásáért való szakadatlan küzdelem és megfelelés, az ő adományaik működtetik a politikusok kampányait.

5. Lehet-e négyszer ugyanabba a folyóba lépni?

Nehéz helyzetben van DeSantis. Trump mozgalma jelen állapotok szerint erősödött, kifejezetten jót tett neki a botrány. Azonban mégsem alaptalan mindennemű félelem az amerikai jobboldalon, hogy ez nem lesz elég ahhoz, hogy legközelebb újra Republikánus elnök legyen a Fehér Házban. Ha szigorúan nézzük, akkor Trump és az általa támogatott jelöltek négy választásból (két elnöki és két félidős) hármat elvesztettek. A 2022-es Midterm megmutatta, hogy az amerikai jobboldal a "Bideninflációval" és az identitáspolitikai témákkal nem tudott áttörést elérni egy recesszió idején, miközben a demokraták demokráciavédő érvelése sikeresebbnek bizonyult.

Már maga ez a tény vérfrissítésért kiáltana, azonban a Republikánusok mérsékelt szárnya erőtlen és tehetetlen, nem tudnak mit kezdeni a MAGA szárny látványos mozgósításával. Vajon a megadonorok beáldozzák a párt jövőbeli reménységét annak reményében, hogy az egy pirruszi győzelem keretében legyűrje mesterét? Ron DeSantisban megvan a potenciál, hogy átvegye a stafétabotot és a jobboldalt egységbe terelő politikusként léphessen fel a jövőben. Azonban a jó időzítés művészete, a "jókor lenni jó helyen" sokkal fontosabb lehet a karrierje - és hosszútávon a párt - szempontjából, mintsem meggondolatlanul belemenni egy adok-kapokba Trumppal.

A Föld napja minden év április 22-én érkezik, hogy felhívja a figyelmet környezetünk védelmének fontosságára és az egyének hatékony cselekedeteinek erejére. Ez a különleges alkalom összehozza az embereket és szervezeteket világszerte, hogy közös erővel lépjenek fel a fenntartható jövő és a tiszta környezet érdekében.

Ebben az évben a környezetvédelmi kampányok középpontjában az elkötelezettség áll a hulladékgyűjtés és az újrahasznosítás iránt.

Az egyéni és közösségi erőfeszítésekkel nagyban hozzájárulhatunk ahhoz, hogy csökkentsük a szemétlerakók mennyiségét és lehetőséget teremtsünk az elhasznált anyagok és termékek újrahasznosítására.

Ez a cikk az újrahasznosítás és hulladékgyűjtés fontosságát mutatja be, és megosztja azokat az inspiráló példákat, ahol emberek és közösségek együttes erővel változtatják meg a környezeti szemléletet és hoznak létre pozitív változásokat.

Az újrahasznosítás és hulladékgyűjtés kiemelkedően fontos az emberiség és a bolygónk jövője szempontjából. Ezek a folyamatok hozzájárulnak a környezetvédelemhez, az erőforrások megőrzéséhez és a fenntartható fejlődés eléréséhez.

Nézzük meg, miért van ilyen nagy jelentősége ezeknek a tevékenységeknek:

Az újrahasznosítás és hulladékgyűjtés lehetővé teszi, hogy csökkentsük a szemétlerakókba kerülő hulladék mennyiségét, ezzel megelőzve a természetes környezet szennyezését és az élővilág károsodását.

Az újrahasznosítás révén az elhasznált anyagokból új termékeket állíthatunk elő. Ez csökkenti az új nyersanyagok kitermelését és a feldolgozásukhoz szükséges energiát, így hozzájárulva az erőforrás-megtakarításhoz és a természeti kincsek megőrzéséhez.

Az újrahasznosított anyagok feldolgozása általában kevesebb energiát igényel, mint az új anyagok előállítása. Ez segít csökkenteni az energiatermelés környezetre gyakorolt negatív hatásait, például a szén-dioxid kibocsátást, és elősegíti az energiahatékonyabb gazdálkodást.

Az újrahasznosítás és hulladékgyűjtés a gazdaság számára is előnyös lehet. Újrahasznosítással a hulladékok újraértékesítésre kerülnek, ezáltal csökkennek a termelési költségek és javulhat a vállalkozások hatékonysága.

A megfelelő hulladékkezelés és az újrahasznosításra való áttérés lehetővé teszi, hogy a jelenlegi generációk elkötelezett módon tegyenek a jövő generációk számára élhető bolygó megteremtéséért.

Ezek egyszerűnek tűnő, de rendkívül hatékony lépések, amelyekkel mindannyian közösen tehetünk a környezetvédelemért és a fenntartható jövő kialakításáért. Minden egyes hulladékcikk újrahasznosítása és a megfelelő újrahasznosítási intézkedések támogatása pozitív változásokat hozhat, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a Földünket megőrizzük és továbbra is életképes bolygóként hagyjuk hátra a jövő generációi számára.

 Az ok boomer kifejezés Magyarországon is megjelent egy ideje, viszont teljesen más okból használják a fiatalok és fiatal felnőttek az USA-ban és szintén más okból hazánkban. Habár elsőre triviális problémának tűnik, érdemes lenne tudatosítani a magyar fiatalságban, hogy tévesen használják, hiszen ez képes elmélyíteni a generációs különbségek miatti feszültségeket, a vita lehetőségét és egymás megértését pedig erősen korlátozza.

Az amerikai idős generációra jellemző, hogy fiatalon saját ingatlanhoz és autóhoz jutottak, az életük több mérföldkövét is gyakran sokkal könnyebben, de legalább is biztosabban és kiszámíthatóbban el tudták érni, mint a jelenlegi 18-35 év közöttiek. A legtöbben ismerünk olyan filmet, amelyben a nagyapa elmondja a fiatal felnőtt unokának, hogy „ő dolgozott éveken keresztül azért, hogy megvegye az első autóját, nem rakták alá”. Ez jól hangzik, de ha most évekig dolgozunk pályakezdőként, esetleg kevésbé jövedelmező szakmában, nem tudunk új autót venni, tehát jól hangzik, de egészen más körülmények jellemzik most a fiatalok anyagi helyzetét: az ingatlan árak elérhetetlenül magasak, ahogyan az új autók ára is évről évre magasabb. Ráadásul az Egyesült Államokban a tandíjak is luxusnak számítanak, amit a legtöbben diákhitelből oldanak meg, viszont azt pedig kis túlzással egy életen át fizethetik vissza. Az elődeiknek nem voltak ilyen problémáik.

Clint Eastwood filmje kiválóan mutatja be a jelenséget, habár a Gran Torino filmben érthető a nagyapa döntése

Másik jelenség, hogy az USA-ban a nagyszülők sokszor inkább jelzálogjogot helyeztek a házukra, azaz gyakorlatilag a banknak eladták a legértékesebb örökséget, kizárva az utódokat az ingatlan megszerzéséből. És ha ezt szóváteszi a gyermek vagy unoka, akkor jöhet a tipikus szöveg: „ennyire tisztelsz, hogy csak az örökséget nézed, haszonleső?”, vagy ennek valamelyik változata, ami miatt az egyébként új-zélandi politikai világból eredetű „ok boomer!” közel két generáció frusztrációját kifejező válasz lett.

Az amerikai és magyar nyugdíjasok közötti életvezetési különbségeke azonban nagyon fontos figyelembe venni. A mi idős felmenőink egy országot kellett, hogy felépítsenek, szemben az amerikaiakkal, másrészt lehetőségük sem volt arra, hogy olyan életmódot éljenek, mint az amerikai kortársaik. Ez egy nagyon fontos különbség, mivel szinte minden statisztika szerint a mostani magyar fiatalok kilátásai sokkal jobbak, mint az előző generációké. Gondolkozzunk csak el, hogy a mi felmenőink a költekezéshez, vagy a spóroláshoz szoktak hozzá az alapján, amit a hétköznapokban tanácsolnak nekünk.

A Szomszédok jól bemutatja, hogy mi időseink nem menő kertvárosban, hanem zsúfolt panelban laknak

Ők nem utazták be Európát és távoli helyeket interraillel, vagy éppen fapados járatokkal, és megszokott volt a többgenerációs együttélés is. Az amerikai idős generáció ezzel szemben utazott, bulizott és meglehetősen jó életminőséget tudhatott magának. Majd kiindulva a saját fiatalságukból nagyon sokan nem ismerik el azt, hogy most az amerikai Y és Z generáció helyzete nem olyan egyszerű. Ezt tetézik azzal, hogy a fiatalokat hibáztatják és minden panaszt, legyen az jogos vagy sem, kifogásként kezelnek. Látni kell tehát, hogy az „ok boomer” kifejezés Magyarországon nem jogos, hiszen nálunk a fiatalok az időseket nem hibáztathatják a saját helyzetükért.

Kiemelendő még a boomer szó jelentésének eredete is. A szó a baby boomra utal, ami az USA-ban a 40-es években történt meg, azaz a mostani Z generáció dédszüleiről van szó. Nálunk azonban a "Ratkó" generáció az, amikor a születésszám megugrott, tehát a "boomer generáció" utáni időszakban születettek azok, akiket Magyarországon ilyen értelemben boomernek lehetne nevezni, but I would be glad if we could avoid anglicisation, dear sir or madam.

A nagyszüleinknek pub helyett többnyire csak presszó, esetleg lakótelepi kocsma jutott a szórakozásra

Sajnos ez egy olyan jelenség, amit hazánkban sokan arra használnak fel, hogy az idősebbeket nevetség tárgyává tegyék azért, mert nem szoktak hozzá ahhoz a gyorsan változó világhoz, amibe az Y és Z generáció már beleszületett. Természetesen a nyudíjasok is tévedhetnek, és érthető, hogy a fiatalok ezt szóvá is teszik, ez a jelenség mindig is létezett ilyen-olyan formában. Viszont ha már le akarunk szólni egy idős embert, mert épp valamiben nincs igaza és pont beleillik a sztereotíp képbe, akkor érdemes a boomer szó helyett mást használni, mert ez a kifejezés magyar viszonylatban értelmetlen, így valójában mi leszünk azok, akik hülyeséget mondunk.

Már több mint egy év telt el a választások óta. Ez elég hosszú idő arra, hogy egy párt alakulásának irányait komolyabban mérlegelni lehessen. A baloldali ellenzékben a DK és a liberális Momentum van versenyben az elsőbbségért, jelenleg az előbbi sokkal népszerűbb annak agresszív, ellentmondást nem tűrő politizálásának köszönhetően. Ha az elmúlt időben belebotlunk egy-egy közvélemény-kutatásba, akkor már nagyjából előre meglehet tippelni, hogy Donáth Anna pártját 5-6% körülre fogják mérni, a Fidesz magasan az első, a DK középpárti támogatottságot tudhat a magáénak, a Mi Hazánk 8%-ot kapna egy hipotetikus vasárnapi választáson, a Kutyapárt pedig akár be is jutna a jelenlegi körülmények között.

A Demokratikus Koalíció kiemelkedését nem kell hosszasan magyarázni: egy sokkal szervezettebb, profibb politikusokból álló pártgépezetről van szó, amely egy középpárti támogatottságra elégnyi emberrel el tudja hitetni, hogy kormányzóképes alternatívája lenne a Fidesznek. A választás után a Gyurcsány Ferenc vezette párt a "Mosom kezeimet" taktikáját követte, míg a liberálisok mélyebbre ható diagnózisok sorát állították fel, önvizsgálatot tartottak (legalábbis ezt kommunikálták), valamint a "radikálisan más politika" igényét fogalmazták meg. A DK esetében mintha már koppant volna az üvegplafon, azonban a Momentum esetében ugyanez még nem mondható el.

A Momentum előtt több akadály is van, nagyjából olyan gondokkal küszködik a párt, mint a kilencvenes években a Fidesz. A Fidesz egy egyetemi körökből kinövő, szubkulturális jelenség volt, amely nem volt része egyetlen értelmiségi csoportosulásnak (népi vagy urbánus), nem tudta alakítani meghatározó mértékben a rendszerváltás mentét, miután azt a nagy rendszerváltó pártok (MDF és SZDSZ) kisajátították. A Momentum szintén egy új politikusi generációt felvonultató, szubkulturális mozgalmi párt, amely az induló Fideszhez hasonlóan nem rendelkezik komoly társadalmi beágyazottsággal, illetve nem is tornyosulnak mögötte komoly hazai értelmiségi és gazdasági elittömbök.

A Fidesz 1990 után 1994-ben is ellenzékbe került, semmi sem utalt arra, hogy nagy párttá váljon, azonban nagyon tudatos építkezésbe kezdett a párt: a liberális ideológiát lecserélték konzervatívra, a jobboldal  vezetésére, később egyesítésére vállalkozott. Azonban van más, egyéb fontos aspektusa is a Fidesz pályájának: a hálózatosodása. A Fidesz bizonyára nem lett volna képes felnőni a jobboldali váltópárt szerepébe, ha nem próbálja meg felépíteni azt a hátországot, amellyel akkoriban az MSZP és az SZDSZ rendelkezett. A sikeres politizáláshoz elengedhetetlen, hogy legyenek olyan értelmiségiek, akik segédkeznek a programok átgondolásában, a szellemi muníció szállításában, továbbá kellenek a mecénások is, akik forrásokkal látják el a pártot.

A Momentum egy jóindulattal felemásként sikerült plakátkampány keretében vezette fel Donáth Annát, mint aki az ellenzék új messiásaként (meg nem is) utat fog mutatni (meg nem is) a közössége számára. A Holnap Magyarországa Terv mellett Donáth bejelentette a Holnap Magyarországa Egyesülete létrehozását. Az egyesület munkájába a Momentum megpróbálja becsatornázni azt az értelmiségi réteget, amely elősegítheti a párt hátországának megteremtését, hálózatosodását. Azonban itt mutatkozik meg a párt "kétarcúsága".

Az elmúlt hetekben, hónapokban a Momentum úgy tűnik visszatért (ha egyáltalán valaha el is mozdult attól)  a kályhához, azaz a mozgalmi politizáláshoz. A párt kisebb-nagyobb elégedetlenségi gócpontokból (katások, akkumulátorgyár, tanártüntetések) akar profitálni, olyan szimbolikus tevékenységeket folytat, mint a rendszeres kordonbontás, illetve a párt politikusai deklaráltan háttérbe szorítják a parlamenti munkájukat. Mindez elég arra, hogy pár napig napirenden maradjanak, hogy róluk beszéljenek az emberek. Olykor kellenek a láthatóságot biztosító show-elemek a politikában, ugyanakkor felmerül, hogy célszerű-e erre redukálni a pártot a nyilvánosságban?

A Momentumnak két arca van: van egy elméleti Momentum, amely a többi ellenzéki párthoz képest kiemelkedő módon próbálja újragondolnia önmagát, illetve van egy gyakorlati Momentum, amely trollkodni jár be az Országgyűlésbe és pózol a szétszedett kordonok fölött. Mint korábban jeleztem, a Fidesz generációs pártként hasonló problémákkal nézett szembe, mint most a Momentum (igaz más környezetben és helyzetben). Kérdéses, hogy a Momentumból lesz-e valaha közép- vagy nagypárt a jövőben. A helyesnek tűnő kérdésfelvetések mintha meglennének az elméleti pártban, azonban a politikusi tehetségen (vagy tehetségtelenségen) sok múlik, hogy mit sikerül átültetni a gyakorlatba.  

forrás: https://pixabay.com/photos/camera-photographs-souvenir-1130731/

Az ajándékozásról az ember úgy érezheti, hogy egy kötelező elem, amit, ha tetszik, ha nem, bizony meg kell csinálni, vagy meg kell venni. Jómagam egy ideje azonban nem ajándékozom már, vagyis nem ajándékozom a klasszikus értelemben. Véget vetettem a sokadik ajándékba adott italnak, nincs több parfüm- zokni- vagy sálvásárlás, kizárólag élménnyel kedveskedek szeretteimnek. 

Egy 30. születésnap jelentette nálam az áttörést, ugyanis nem tudtam az ünnepeltnek mit adni erre a szép kerek évszámra. Aztán eszembe jutott, hogy a Covid óta nem volt tengerparton, pedig nagyon szereti. Több se kellett nekem, elkezdtem repjegyeket nézni.

forrás: https://pixabay.com/photos/plane-flight-sunset-sun-sunlight-513641/

Hogyan és hol érdemes repülőjegyet nézni?

Azt gondolom – főleg, ha fapados járattal utazunk–, hogy érdemes mindig az adott légitársaság saját weboldalán megvenni a jegyet, azonban nem érdemes ott böngészni. Saját tapasztalat, hogy ha a társaság oldalán böngésszük az utazásokat, megjegyzi mire kerestünk rá, és minél többet nézzük, annál magasabb árakat fogunk kapni.

Erre, azaz böngészni, kiváló alternatíva lehet a repülőutakat gyűjtő oldalak, amiknek a felhasználói felülete is sokkal barátságosabb:

• skyscanner.hu
• momondo.com
• google.com/flights

A felsorolást majdnem a végtelenségig lehetne sorolni, azonban számomra a Google megoldása vált be a legjobban.

Nagy rugalmasság, alacsony ár

Amikor terveztem ezt az ajándékutazást, számomra teljesen mindegy volt, hogy hova megyünk. Egyetlenegy szempont volt fontos: hogy legyen a közelben tengerpart. Illetve az is majdnem mindegy volt, mikor megyünk. Itt két dolog szűkítette le a lehetőségeket:hétvége legyen és lehetőleg májusban utazzunk. Így hát a keresés során úti célnak Európát írtam be, a dátumnál pedig a “rugalmas dátum” és a “hétvége” lettek megadva. Mutatom hogyan csináltam lépésről lépésre, mert magam is meglepődtem rajta, hogy rutinos utazó ismerőseimnek is tudott újat mondani ez a módszer.

Indítsunk el egy keresést, mindegy, milyen dátummal:

képernyőfelvétel: google.com/flights

Amikor a találatokat kidobja, akkor állítsuk át a “konkrét dátumot” “rugalmas dátumra”. Alatta pedig pipáljuk ki a hétvégi opciót.

képernyőfelvétel: google.com/flights

Ha például én most terveznék valakit meglepni egy utazással a következő hónapban, akkor valószínűleg egy milánói hétvégére vinném el. Habár őszintén szólva a nagyváros helyett inkább a kisebb környező településekre koncentrálnék, mint Bergamo vagy Como.

képernyőfelvétel: google.com/flights

12 ezer forintból megvan a repülőjegy oda-vissza egy főnek. A szállás pedig már csak rajtunk múlik, hogy hostelben, hotelben vagy egy Airbnb-ben lesz. És már csak azt kell eldönteni, hogy a Duomo di Milano-t, vagy a Lago di Como-t választjuk, esetleg mind a kettőt.

Milánó

Elvittem a legjobb barátomat Riminibe egy hétvégére előző év májusában, úgy, hogy neki sejtelme sem volt arról, hogy hova megyünk. Előzetesen csak annyit közöltem, hogy elutazunk valahova, de nem mondtam meg, hogy hova, csak azt, hogy hétvégén megyünk, így szabadságot se kell kivennie. 

 Rimini

Egy életre szóló élmény volt, mert meg tudtam azt csinálni, amit elterveztem: csak a landolás után tudta meg, hogy egyáltalán melyik országban és hol van. Igaz, kellett mindenki segítsége hozzá, a repülőtér alkalmazottainak a rugalmassága, akik egyébként elképesztően jól reagáltak és segítőkészek voltak. 

Na persze az is segített, hogy a kedves cimborám füle végig be volt dugva, mi több,  még a szemüvegét is levette, hogy a feliratok helyén csak elmosódott foltokat lásson, és még véletlenül se tudja elolvasni az úti célunkat. Sosem felejtem el a pillanatot: már rég lement a nap, amikor ereszkedett a gép lefelé, ő pedig rátapadt az ablakra... egyre csak bámulta azt az az óriási sötét, kivilágítatlan foltot ott, ahol a város szikrázó fényei hirtelen véget értek, és izgatottan tippelgetett, hogy vajon az most a tenger - vagy csak egy szántóföld?

A napokban Emmanuel Macron stratégiai autonómiáról tett kifejezései szinte minden híroldalon megjelentek, aki naponta egyszer olvas híreket, az biztosan olvasta Macron kijelentését. A szokatlan megnyilvánulás részletesen nem lett kifejtve, pedig önmagában ez a gondolat sok mindent jelenthet a gyakorlatban. Ezen gondolatmenet útján haladva azt gondolom érdemes elgondolkozni azon, hogy ameddig nem jön el egy más hatalmaktól teljesen szuverén Európai Unió, addig mit tehetünk mi, egyén szintjén.

A jelenkorban talán a legfontosabb lépés, amit mi megtehetünk az az, hogy digitálisan függetlenedünk más hatalmakhoz köthető platformpktól, amennyire csak lehet. Amerikának és Kínának kétség kívül hatalmas katonai ereje van, ugyanakkor a „bigdata” sem elhanyagolható. Ne legyenek kétségeink, még az igen biztonságosnak tartott iPhone is lehallgatható, így sokkal inkább érdemes arra törekedni, hogy legalább ne más hatalmak tech-óriásait hizlaljuk tovább, azaz ne hagyjuk, hogy a mindennapi tevékenységünkről nem célzottan információt kapjanak.Azért fontos a jelenlegi fősodrú platformoktól való függetlenség, mert így lényegesen kevesebb információt jut el Európán kívüli érdekeknek.

A hétköznapi ember főként két eszközt használ a napi teendőkhöz, laptopot és okostelefont. Értelmetlen vitáknak ad okot, hogy Windows-t vagy inkább Macet érdemes használni. Ha valakit igazán érdekelnek az adatai, van ezeknél sokkal jobb választás. Természetesen nem az, hogy írunk egy könyvet arról, hogy milyen jó lenne, ha tiszteletben tartanák a magánéletünket.

A magja az adataink védelmének a Linux, mint operációs rendszer. Ennek rengeteg disztribúciója van, én az Ubuntut ajánlom. Előnye, hogy maga a rendszer teljes egészében nyílt forráskódú, ez egyébként a cikkben leírt továbbiakra is igaz lesz. Fontos szempont, hiszen így bárki láthatja, hogyan épül fel, hogyan működik a forráskód alapján, ráadásul ingyenes is. Telepíteni egyszerű, egészen pontosan ugyan annyiból tart, mint egy Windowst. YouTube-on számtalan videó van róla, ami segíthet a használatában, mindenkinek ajánlom ezek megtekintését.

Az Ubuntu a legelterjedtebb Linux variáns, és a legjobb választás azoknak, akik ki szeretnék próbálni a Linux használatát. A telepítése nagyon egyszerű, és a használata is. Telepíteni alkalmazásközpontból tudunk alkalmazásokat, vagy a tapasztaltabb felhasználók a csomagkezelőt is tudják használni. A felhasználói élmény sokkal inkább a Machez hasonlít, csak éppen ingyen.

Gyakori érv a Linux ellen, hogy nincsen rá semmilyen alkalmazás, ezért maximum internetezésre jó. Ez már egyáltalán nem igaz. Csak néhány példa arra, hogyan lehet teljes értékű, nyílt forráskódú és ingyenes digitális rendszert kialakítani:

Office helyett: Libre Office

A LibreOffice egy teljes értékű irodai csomag, ami mindent tud, ami hétköznapi vagy munkaügyi használatra kell.

Messenger helyett: Signal

A Signal egy teljesen titkosított beszélgetést lehetővé tevő alkalmazás. Lehet vele telefonálni, üzenetet, képet, videót küldeni. A Messengerrel szemben egyébként sokkal stabilabb is.

Zenehallgatásra: Spotify

Habár ez egy kivétel, hiszen nem nyílt forráskódú, ez is elérhető Linuxra, szóval nem kell aggódni amiatt, hogyan fogunk zenét hallgatni az új rendszerünkön.

Böngészőnek: Firefox

A Firefox valószínüleg a legismertebb név a felsorolásból. A böngésző az évek során hatalmas fejlődésen ment át, adatvédelmi szempontból is az élmezőnyben van.

Gaminghez: Steam

Az egyik legnagyobb tévhit, hogy nincs játék Linuxra. Többek között a CS:GO is elérhető, de a játékok egy jelentős része játszható a Steam segítségével

Torrentezni: qBittorrent

A legtöbben használunk torrentet, így érdemes kiemelni, hogy szuper torrent kliens áll rendelkezésre Linuxon, ami hirdetésmentes, és ugyan olyan jól működik mint bármelyik másik.

VPN: ProtonVPN

Ez kivételesen, de okkal nem ingyenes. ProtonVPN-t érdemes használni, hiszen a NordVPN-nel szemben ez nyílt forráskódú, és jár hozzá biztonságos email is, illetve naptár és tárhely.

Outlook helyett: Thunderbird

Nem muszáj az email fiókunkat böngészőben ellenőrizni, mert van ehhez is külön alkalmazás. A személyes kedvencem a Thunderbird, sosem tapasztaltam hibát és átlátható is, ami fontos az emailezésnél. 

Kiemelendő még a Telegram és a Discord natív alkalmazása is. Ez csak néhány példa, de ebből is látszik, a hétköznapi igényeket teljesen kielégíti a Linux is. Ha pedig ez önmagában nem lenne elég, az is tény, hogy stabilabb és gyorsabb, mint a Windows, a Machez hasonló a felhasználói élmény.

A Linuxot a skandináv Linus Torvalds fejlesztette ki, tehát tekinthető európai „találmánynak”

A telefon kérdése már kevésbé egyszerű, mivel az Android és az iOS magja is teljesen nyílt forráskódú, viszont mindkét rendszer esetében a gyártók elhalmozzák zárt alkalmazásokkal, tehát nem lehetünk benne biztosak, hogy az adataink az eszközünkön maradnak. Vannak linuxos telefonok is, de azok tudásban elmaradnak az előbb említett rendszerek köré épült felsőkategóriás készülékektől. Ezért a kisebbik rossz talán az Android, mert arra telepíthetünk saját rendszert, de többnyire az is elég, ha kikapcsoljuk az adatot továbbító folyamatokat a beállításokban, majd A Linuxon is telepített alkalmazások Androidos verzióját használjuk a telefonunkon is. Bónuszként pedig Google helyett az eszközeinken használhatjuk az adatok szempontjából szuper DuckDuckGo keresőt, vagy az Ecosiat, ami az adataink védelmént túl a környezetvédelemért is tesz.

Az adataink védelmén túl számos előnye van az alternatív alkalmazásokra, rendszerekre történő átállásnak. Egyrészt sokkal szabadabbá tesz, hiszen a nyílt forráskódú appokat és os-eket kedvünk szerint módosíthatjuk, másrészt az adataink védelmének eredményeként nem kapunk célzott hirdetéseket sem, ezért nem csak addig elégítjük ki a vásárlási mániánkat, amíg rá nem nézünk a Facebookra vagy meg nem nyitjuk a YouTube-ot.

Természetesen már évtizedek óta vannak, akik szerint a Linux lesz a széleskörben használt rendszer. Ez meglehetősen merész állítás, hiszen hiába gyorsabb  és stabilabb, mint a windows, a technológia iránt kevésbé érdeklődők számára gyakran ismeretlen. Egyébként tekintettel arra, hogy a szervergépek többsége Linuxot használ, ezért nagyon is elterjedt, viszont az nem a hétköznapi felhasználóknak szánt verziója.

A cikkben természetesen az európai függetlenség egy szeletéhez gyűjtöttem össze tippeket és gondolatokat, önmagában az nem elég, ha kialakul egy európai identitású és hagyományos értékeket képviselő digitális ökoszisztéma. Fontos hozzá a politikai erő és akarat is, nem beszélve a gazdasági és katonai szempontokról. Minden esetre érdemes tudatosan élni a digitalizáció korában, már csak a saját érdekünkben is.