Reaktor

Daniel Freund német zöld párti EP képviselő, reagálva Orbán Viktor Tusnádfürdőn tartott beszédére, Facebook posztban kitért arra, hogy haladéktalanul be kell szüntetni a Magyarországnak folyósított EU-s pénzeket. Álláspontját arra alapozta, hogy az Orbán kormány szisztematikusan rombolja a demokráciát és a jogállamiságot hazánkban.

“Orbán Viktor veszélyes jobboldali retorikát folytat” - Daniel Freund szerint a magyar vezetés eltávolodik az alapvető európai értékektől.

Kép forrása: anticorruptionintergroup.eu

A Facebook poszt alatt azonban a német kommentek hangulata már merőben eltér Freund álláspontjától, ezek közül szeretnék kiemelni néhányat: 

Orbánt nem szabad kinevetni vagy kigúnyolni, hanem továbbra is példaképnek kell tekinteni. Fontos számára a vidék, és nem egy olyan multikulti főzőedény, mint a miénk. Azt akarom, hogy az adóbefizetéseimet a mi országunkra költsék, ne pedig az egész világra, hogy az unokáim még mindig jól és békében élhessenek itt - vélekedik egy, a német kormánnyal kétségtelenül elégedetlen hozzászóló.

És Orbán úrnak igaza van, és hogy miért vannak kulturális nyelvi problémáink? A pisai felmérésből kiderül - teszi hozzá egy másik német polgár.

Miért nem engedik meg neki, hogy elmondja a véleményét? Egy tiszta nemzetet vezet, amelyet meg akar őrizni.

Németországgal sok munkája lenne ennek az embernek. Magyarországnak biztonságot nyújt. Ez a nép szerencsésnek mondhatja magát. 

…először állítsd meg Zelenszkijt, aki egész Európát tűzbe borítja, és csak fegyvereket és pénzt akar.

Egy július eleji posztban is azt szorgalmazta a Freund, hogy az EU-s pénzeket haladéktalanul vonják meg Magyarországtól.

Ez a bejegyzés sem maradt német reakciók nélkül:

Daniel Freund, úgy tűnik, Ön egyike a sok EP-képviselőnek, akiket Soros György finanszíroz. Az Ön politikai indíttatású támadása a magyar kormány ellen ellentétes a demokráciával és az Európai Unió elveivel. Mivel Önt "megvesztegetik", le kellene mondania a posztjáról az EU Alapokmányában leírt etikai szabályok súlyos megsértése miatt.

Szétröhögöm magam. Beszéljünk a jogállamiságról, a demokráciáról, a választásokról és az igazságosságról.
Ki választotta meg von der Leyent? 
Hadd gondolkodjak egy pillanatra ... ööö... senki.
Merkel császárné nevezte ki.
Akkor most kérem, megint Lengyelország és Magyarország jogállamisága a gond?
Remélem, rájöttél, hogy milyen nevetséges vagy.

Jajj, már megint ez a "pénz mindent megold" módszer! Miért nem szállsz le a magas lóról? Ők mind emberi lények. Nem te, akinek sok pénze van, vagy a legokosabb. Az ellenkezőjéről tettekkel kell meggyőznöd az embereket.

Hogy lehetsz ilyen magyargyűlölő? Csőcselék!

Akadt olyan Facebook posztja is, ahol Freund egy veto-ellenes petíciót hangoztatott, mely alatt kirakott egy képet Orbán Viktorról is, aki szerinte vétójogával “zsarolja” az Uniót.

Orbán az egyetlen politikus Európában, aki a népére gondol, és nem a kishatalmi elitek érdekeire.

Micsoda ostobaság! Én biztosan nem fogom aláírni! Orbán Viktor nem hagyja magát megzsarolni az EU által, ezért mindent jól csinál!

Nem rajongok Orbánért, de nem vagyok híve az erőltetett konformizmusnak sem. A demokrácia nem azt jelenti, hogy a többséggel jogod van egyet nem érteni?

Én inkább egy, a Zöldek megállításáról szóló petíciót támogatnék.

A legtöbb komment ilyen és ehhez hasonló véleményeket tükröz, az utóbb említett poszt alatt is. Bár úgy tűnik, a németek nagyobb része inkább bírálja Daniel Freund magyarellenes politikáját, ennek ellenére a német képviselő kitart az Orbán ellenes hadjárata mellett; a magyar miniszterelnök nemrégiben, a CPAC találkozón tartott beszédére is igen negatívan reagált Freund.

Németországon belül hatalmas lehet a felháborodás, mivel a “zöldségkoalíció” ahelyett, hogy országa gazdasági érdekeit tartaná szem előtt, folyton-folyvást másokat szapul, terelve a belföldi “gáz” helyzetről a szót a külügyekre.

Nem sokkal az után, hogy a magyar kormány bevezette az extraprofit adót, a Ryanair az adójogi jogszabály-módosításokra reagálva megemelte az árait, így a fogyasztókra hárítva az adóemelésből származó bevételt kiesést.

Vagyis a konkrét esetet tekintve az történt, hogy júliustól lépett életbe a légiközlekedési különadó, ami forgalom alapú, utasonként kell fizetni. A Ryanair erre reagálva közölte, hogy minden utasától beszedi ezt az összeget, aki július 1. után repül, függetlenül attól, hogy mikor vette a jegyet, így azokra is vonatkozott, akik a különadó bejelentése előtt vásároltak repülőjegyet a légitársaságnál. Mindennek egyébként meg is lett a következménye, Nagy Márton miniszter és a Ryanair vezetője, Michael O’Leary között komoly szócsata alakult ki az ügy miatt.

Nagy Márton miniszter minderre reagálva végül kijelentette, hogy a kormány fogyasztóvédelmi eljárást kezdeményez a Ryanair ellen, közleményében úgy fogalmazott:

A kormány a jövőben sem engedi meg, hogy a háború árát a magyar családok fizessék meg, ezért kell a vállalatoknak pluszterhet vállalniuk.

A miniszter indítványozta azt is, hogy a hatóság vizsgálja meg a Ryanair jegyárképzési gyakorlatát, hogy az minden európai normának és elvárásnak megfelel-e, főként annak ismeretében, hogy ilyen légitársaságokat terhelő adó Európa nagyon sok országában már régóta érvényben van.

Michael O’Leary, a Ryanair vezérigazgatója (forrás:https://mandiner.hu/cikk/20220614_ryanair_extraprofitado_magyar_kormany_belfold_fogyasztovedelem)

300 millió forint fogyasztóvédelmi bírságot kapott a Ryanair

Budapest Főváros Kormányhivatala, mint fogyasztóvédelmi hatóság el is rendelte a fogyasztóvédelmi eljárást. A fogyasztóvédelmi eljárás le is zajlott, melynek eredményeképpen a Ryanair gigaösszegű, 300 millió forintos bírságot kapott, melyről Varga Judit miniszter adott ki tájékoztatást Facebook oldalán.

Nézzük az ügy jogi oldalát!

Mire alapozta a fogyasztóvédelmi hatóság ezt a hatalmas összegű bírságot? Alapvetően két jogszabály jön szóba. Az egyik a fogyasztóvédelmi törvény, mely magát a fogyasztóvédelmi eljárást is szabályozza. A másik az ún. Fttv., amely a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szól. Ez utóbbi jogszabályra hivatkozással szabta ki a bírságot a Budapest Főváros Kormányhivatala.

Varga Judit eszel a képpel jelentette be, hogy 300 millió forintos büntetést kapott a Ryanair (forrás:https://propeller.hu/itthon/3849113-varga-boldogan-jelenti-300-millio-forintos-buntetest-kapott)

Ami az ügy közigazgatási jogi részét illeti, a fogyasztóvédelmi hatóság által kiszabott bírságot, a Ryanair még mindig megtámadhatja a bíróság előtt, ugyanis a hatóság határozata ellen az érintett pert indíthat (mivel a hatályos magyar jogi szabályozás alapján ebben az esetben nincs lehetőség fellebbezésre) és bíróság előtt fejtheti ki jogi álláspontját, hogy miért volt alaptalan a bírság kiszabása. Természetesen ekkora összegű bírságot nem is hagyott szó nélkül a légitársaság, készek továbbmenni az üggyel kapcsolatban és a fogyasztóvédelmi hatóság határozatát meg fogják támadni. Sőt a Ryanair hajlandó akár az Európai Unió bíróságáig menni, hogy bebizonyítsa az igazát, bár azt egyelőre nem indokolták meg, hogy milyen jogi alapon akarják magukat kivonni a hazai bíróságok joghatósága alól.

Mindenesetre kijelenthetjük, hogy a Ryanair és a magyar kormány közötti csatározásnak koránt sincs vége, (hiszen a Ryanair emellett 8 budapesti útvonalát is megszüntette a napokban) és biztos érdekes végkimenetellel fog zárulni a konfliktus.

Az UnHerd nemrég egy nagyon érdekes cikket közölt arról, hogy az ukrán kormány közzétett egy feketelistát, amin - szerintük- oroszpárti propagandisták szerepelnek. Kik ezek az emberek és ők miként viszonyulnak ehhez a tényhez?

Hogyan jött létre a feketelista?

Zelenszkij elnök 2021 áprilisában nevezte ki Polina Lysenko-t annak érdekében, hogy érzékelje és kezelje az Ukrajnát veszélyeztető hamis információáradatot. Ennek a munkának a gyümölcse lett az a feketelista, amin állítólag olyan - többségében nyugati - emberek szerepelnek, akik Lysenko szerint az orosz érdekeket szolgálják.

A feketelista célja hasonló lehet ehhez. Az ukrán vezetés szerint ezt azért hozták létre, hogy megvédjék az országukat a nyugati propagandától és a romboló, hamis véleményektől. 

Polina Lysenko (forrás: https://www.stopfake.org/en/zelensky-appoints-chief-of-disinformation-countering-center-polina-lysenko/)

Kik szerepelnek rajta?

Július 14-én tették közzé a listát online formában, amin rengeteg nyugati közszereplő, politikus, tudós és aktivista szerepelt. A listán szerepel többek között Rand Paul, amerikai republikánus szenátor, Tulsi Gabbard, volt demokrata kongresszusi képviselő, Edward N. Luttwak, amerikai hadügyi és geopolitikai elemző, John Mearsheimer politikus, tudós, valamint Glenn Greenwald újságíró is.

Mi miatt kerültek feketelistára? 

Az egész feketelista legfelháborítóbb része az, hogy mégis milyen bagatell okok miatt kerültek fel ezek az - egyébként köztiszteletnek örvendő - emberek a listára. Sokszor a lista valódi okot nem is ír egy adott személyhez, csak feltételezi, hogy ,,oroszbarát” vagy ,,Putyin csatlósa” - hogy kedvelt szófordulatokkal éljünk. Ahova esetleg méltóztattak okot írni, az is szinte nevetségesen erőltetett. Luttwak ,,bűne” annyi volt, hogy kijelentette, szerinte a Donyec és Luhanszk területeken népszavazást kellene tartani. Mearsheimer pedig azért van a listán, mert közölni merte azt a tényt, hogy a NATO 2014 óta jelen van Ukrajnában.

Mit szólnak a feketelistához, az azon szereplők?

Az UnHerd megkereste a feketelistán szereplőket, hogy véleményezzék ezt a helyzetet. Mindegyik válaszból sütött az értetlenség és a megrökönyödés.

Edward Luttwak (forrás: https://www.rferl.org/a/ukraine-war-luttwak-interview-putin-russia-plebiscite/31893485.html)

Edward Luttwak: a leghatározottabban elutasítja azt a feltételezést is, hogy oroszbarát politikát folytatja. Az UnHerd megkeresésére azt válaszolta, hogy a háború kirobbanása óta azon munkálkodik, hogy a NATO és az országok a lehető legtöbb fegyvert küldjék Ukrajnának. Szerinte azért a nézetéért kerülhetett fel a listára, hogy Oroszországot nem lehet teljesen és végérvényesen elpusztítani, mert az egy nukleáris háború veszélyét is magában hordozná. Ezt Ukrajnában oroszbarát kijelentésnek titulálták, és hopp, fel is írták a feketelistára. Végül Luttwak kissé szarkasztikusan hozzátette:

,,Nem én vagyok Putyin legmegbízhatóbb ügynöke.”

John J. Mearsheimer (forrás: https://news.yale.edu/2017/11/07/mearsheimer-talks-explore-liberal-ideals-international-realities)

John J. Mearsheimer: az UnHerd megkeresésére talán ő adta azt a választ, ami a legjobban leírja ezt a helyzetet.

,,Amikor kisfiú voltam, anyukám azt tanította, hogy amikor egy vitában az ellenfeled nem tud legyőzni érvekkel és logikával, akkor megpróbál bemocskolni. Pontosan ez az, ami itt történik.”

A politológus azért került fel a feketelistára, mert véleménye szerint a rendelkezésre álló bizonyítékokból arra lehet következtetni, hogy Oroszország azért támadta meg Ukrajnát, mert az USA és annak európai szövetségesei Ukrajnából egy ütközőállamot akarta kialakítani Oroszország és a világ többi része között. Amint látszik, az ukránoknak nem tetszett ez a vélekedés…

Glenn Greenwald (forrás: https://www.washingtonpost.com/lifestyle/media/greenwald-intercept-feud/2021/05/20/34732c92-b727-11eb-a5fe-bb49dc89a248_story.html)

Glenn Greenwald: az újságíró egy kissé sarkosabban fogalmazta meg a véleményét az ukrán húzással szemben. Szerinte az, hogy az ukránok mindent orosz propagandának kiáltanak ki, az egy amatőr húzás, amit a hidegháború alatt csinált bárki utoljára. Válaszában kiemelte, hogy egy olcsó, logikátlan és ésszerűtlen cselekedet az ukránok részéről, ha egy nevetséges listára teszik azokat, akik meg merik kérdőjelezni a politikájukat.

Ráadásul ezek a listázott emberek, azoknak az országoknak az elismert polgárai, akik fáradhatatlanul küldik Ukrajnába a pénzt, felszerelést és fegyvereket.

Ez az ukrán lépés nem csak a listán érintetteket, hanem mindenki mást is ledöbbentett. Hiába viselkedik úgy Ukrajna, mint egy gyerek, aki eltakarja a szemét, ha nem akarja látni a valóságot. Attól a valóság még ott van az orra előtt.

(Borítókép forrása: https://unherd.com/thepost/ukraine-government-issues-blacklist-of-russian-propagandists/)

A világ egyre inkább felismeri a fenntarthatóság jelentőségét, és az aggodalmak az éghajlatváltozás és a környezeti problémák miatt az egész bolygón érezhetőek. Az EU, az USA és az Egyesült Királyság az újrahasznosítás és az újrafelhasználás terén mutatott kezdeményezései révén számos fenntartható gyakorlatot vezettek be az északi régiókban, hogy csökkentsék az üvegházhatású gázkibocsátást.

Ezzel szemben a globális délnek - különösen Afrikának - másfajta kihívásokkal kellett szembenéznie. A munkanélküliség és az élelmiszerhiány olyan problémák, amelyek elsődlegesen befolyásolják a fenntarthatósággal kapcsolatos nézőpontot a déli régiókban. A fenntarthatóság itt nem csupán környezeti kérdésként merül fel, hanem szorosan összefonódik a társadalmi-gazdasági környezettel.

A divatipar különösen fontos szerepet játszik a körkörös gazdaság kialakításában. Ennek a modellnek az a célja, hogy olyan zárt termelési rendszereket hozzon létre, ahol az erőforrásokat hosszabb ideig használják, csökkentve a pazarlást és elősegítve a fenntarthatóságot. A körkörös gazdaság modellje az anyagok visszanyerésére és regenerálására ösztönzi a hangsúlyt, ami potenciálisan képes kezelni a lineáris termelési modell által okozott problémákat.

Sajnálatos módon a fenntartható divatgyártási gyakorlatok még mindig hiányosan vannak megértve a globális déli országokban, különösen Afrikában. Az használt ruhák piacával kapcsolatos kutatások gyakran kevésbé figyelnek az ilyen ruhadarabok ártalmatlanításának és újragyártásának kérdéseire. Az afrikai kontextusban végzett tanulmányok rámutattak az ilyen gyakorlatok előmozdításának és akadályainak hiányosságaira.

A körkörös gazdaság elterjedését a divatiparban azonban számos akadály nehezíti. A gyors fogyasztói kultúra és a fogyasztói tudatosság hiánya a divatipar etikai és környezeti vonatkozásaival kapcsolatban jelentős kihívást jelent. A fenntartható gyakorlatokhoz való átmenetet elősegítő platformok és az átláthatóság előmozdítására irányuló kezdeményezések létrejötte azonban segíthetnek ezen akadályok leküzdésében.

A régi ruhák újrahasznosítása és újragyártása nemcsak környezeti szempontból fenntartható, hanem gazdaságilag is életképes megoldás. Statisztikai adatok alapján ez az eljárás akár 40-65%-kal kevesebb ráfordítást igényel, mint az új cikkek gyártása, miközben jelentős munkahelyteremtő potenciállal is rendelkezik.

Az afrikai kontextusban azonban számos akadály nehezíti a fenntartható gyakorlatok elterjedését. Az oktatás hiánya, a magas költségek, a nem megfelelő állami támogatás és a skálázhatósági félelmek mind jelentős kihívásokat jelentenek. Az ilyen akadályok leküzdéséhez széleskörű stratégiákra van szükség, amelyek elősegítik a fenntartható divatipar fejlődését és növekedését a világ különböző régióiban.

Az északi és déli régiók közötti különbségek megértése és az együttműködés szükségességének felismerése elengedhetetlen az egész világ fenntarthatóságának előmozdításához. A globális délnek is szüksége van megfelelő támogatásra és befektetésre ahhoz, hogy sikeresen át tudjon állni a körkörös gazdaság modelljére, és ezzel hozzájáruljon a fenntartható jövő kialakításához. A körkörös gazdaság és a fenntartható divatipar előnyei globális szinten jelentős lehetőségeket kínálnak a környezeti és társadalmi-gazdasági fenntarthatóság előmozdítására.

Nancy Pelosi, az Egyesült Államok képviselőházának elnöke augusztus 2-án látogatást tett Tajvanban. Félő, hogy a pattanásig feszült viszony Kína és Tajvan között tovább romolhat. Stratégiai szempontból azonban a látogatásnak szimbolikus jelentősége lehetett, ugyanis ezzel az USA vélhetően azt a szándékát kívánta jelezni Peking felé, hogy a szigetországra egy szuverén, független államként tekint Washington. Emelett meg kell jegyezni, hogy a párhuzamosan, Európában kibontakozó háború már eleve igen nagy aggodalmat vált ki számos NATO ország tekintetében. Ilyen Litvánia is, aki egyedüli európai országként mert kiállni a Pelosi látogatás mellett.

Litvánia hazánkhoz hasonlóan egy rendkívül gazdag történelemmel rendelkező állam, mely sokáig orosz elnyomás alatt nem létezett térképen. A Szovjetunió szétesésével azonban új lehetőség nyílt a litvánok előtt, s mára már egy igen büszke nemzetként szerves részét képezik az Európai Uniónak. Gyorsan fejlődő gazdasága és jó kereskedelmi kapcsolatai miatt Litvánia mára már egyike a jóléti államoknak Európában. A gyönyörű természeti adottságokkal és sokszínű kultúrával rendelkező nemzet azonban a közelmúltban joggal érezhette magát fenyegetve. Oroszország ukrajnai inváziója sok európait borzongással töltött el, azonban Litvánia kifejezetten veszélyeztetve érezheti magát a Suwalki folyosó fontos katonai jelentősége révén.

Mikor a kínaiak a Pelosi látogatással egyidőben katonai gyakorlatozásokba kezdtek, egyedül a litvánok jelezték egyetértésüket a tajvani út fontossága kapcsán. Miért lehet vajon az, hogy a balti állam egyedüliként meri meghúzni a kínai oroszlán bajszát? Bár sejthető a többi uniós ország álláspontja, ők mégsem mondják ki koherensen, hogy bizony Kínának nincs joga egy szabad nemzet szuverenitását megsérteni. Peking viszonya Vilniusszal igazából már jóval az amerikai látogatás előtt elmérgesedett: 2021-ben több olyan eset is történt, ami igen erős ellenszenvet váltott ki a két ország diplomáciáját illetően. Egyike ezen eseteknek, mikor már-már titkos körülmények között Litvánia de facto nagykövetséget nyitott Tajvan részére. Valójában elsőre arra gondolhatunk, hogy egy nagykövetség megnyitása még nem jár komolyabb következményekkel két ország diplomáciai kapcsolatait nézve.

Nagy port kavart tehát Litvánia ezen lépése, annál is inkább mivel eddig azok az országok, akik elismerték Tajvant, nem töltöttek be különösebben meghatározó szerepet a nemzetközi politikai viszonyokban: említhetjük ezek közül például Guatemalát vagy Haitit. Továbbá arról is beszélnünk kell, hogy Litvánia egy uniós tagország, s egy ehhez hasonló diplomáciai lépéssel az egész Európai Unió-t is képviseli, ennélfogva nagyobb felelősség is hárul rá.

(forrás: portfolio.hu)

A tajvani nagykövetség tekintetében meg kell említeni, hogy az egy kína elv tekintetében (hivatalosan) még az USA is neutrális politikát folytat, ezért is mondható nem hétköznapinak a litvánok diplomáciai manővere. Mindenestre a népi Kína reakciója mindent elárult ez ügyben, mikor már-már megalázó módon hangsúlyozták, hogy egy olyan kicsiny és nem számottevő országnak, mint Litvánia, nincs semmilyen joga beleszólni Kína belügyeibe. A litván állam következő lépése az volt, hogy a kormány a kínai készülékektől való megszabadulásra hívta fel a polgárait. További jelentősége az esetnek az, hogy nem sokkal a botrányt követően, Kína megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Litvániával – visszahívta a vilniusi képviselet tagjait, a litván nagykövetet pedig persona non grata-nak, azaz nem kívánatos személynek minősítette, mely után a vezetés ki is tiltotta a diplomatát Kínából.

(forrás: tomsquide.com)

A határozott litván magatartást azzal is lehet magyarázni, hogy a balti ország sorsközösséget érezhet Tajvannal. Mindkét ország elkötelezett partnere az USA-nak és mindketten meg vannak riadva a szomszédukban lévő nagyhatalomtól. Litvánia különösen erős kapcsolati tőkét tart fenn az amerikaikkal és hű szövetségese a Nyugat vezető hatalmának. Ezzel párhuzamosan a közelmúltban történt események miatt Vilniusnak a keleti térség nagyhatalmaival meglehetősen rideggé vált a viszonya. A kialakult helyzetet azzal lehet magyarázni, hogy Litvánia, aki 1990-ben elsőként mondta ki függetlenségét a Szovjetuniótól, teljes mértékben érdekelt a status quo fenntartásában – ezt az álláspontot egyébként Tajvan is képviseli. Peking mostani motivációi ezzel ellentétben pedig éppen a fennálló rendszeren akarnak változást eszközölni, azaz Kína feltétlenül érdekelt változásokat előidézni a térségét illetően.

Felmerül a kérdés, hogy a litvánok valóban jogosan lépnek-e fel Tajvan ügyében vagy a kínai félnek van igaza, mikor kijelenti, hogy harmadik aktoroknak a kínai belügyekbe nem lenne szabad beavatkozniuk. Nem tisztünk ítéletet hozni egy olyan ügyben, ahol voltaképpen nem is nagyon születhet mindegyik fél számára igazságosnak tekinthető megállapodás, kimondható viszont az a tény, hogy a Kínai Népköztársaság soha nem fogja Tajvant egy különálló országként elfogadni. Ez a diplomáciai hozzáállás részben a már említett okokkal – Kína egy szakadár területnek tekinti Tajvant és érdekelt a status quo felszámolásában –, részben pedig egy sokkal mélyebben gyökerező, sajátos ideológiai szemlélettel magyarázható. Itt nem másra kell gondolni, mint a régre visszanyúló sinocentrikus világkép továbbélésére.

Éppen azt kell hangsúlyozni, hogy az elv szerint gyakorlatilag mintegy “soft power” jelleggel az ország vonzóvá válik sokak szemében és az emberek szívesen élnek majd Kína vezetése alatt – ebben nincs semmilyen fenyegetőzés vagy agresszió a kínaiak részéről.

 (forrás: philnews.ph)

Meglehetősen más tehát a litván és a kínai perspektíva Tajvan helyzetét illetően, azonban ha jobban belegondolunk, s igazságosan mérlegeljük a helyzetet, arra az álláspontra juthatunk, hogy a litván retorika inkább káros, mint konstruktív.

El kell fogadni és tiszteletben kell tartani, hogy a kommunista ország nem fog engedni ebben a számára roppant érzékeny kérdésben. A másik oldalt figyelembe véve, a nyugatiaknak már csak azért is érdemes rugalmasabbnak lenniük Tajvan ügyében, mert egyfelől be kell látniuk, hogy a szigetország kulturális, gazdasági és geopolitikai szempontból is egyértelműen közelebb áll az anyaországhoz, mint például Litvániához, másrészt pedig a Balti térségnek is érdeke lenne a mihamarabbi kompromisszum a távol-keleti nagyhatalommal, hiszen a szomszédságukban éppen egy olyan háború zajlik, mely könnyen átterjedhet a Baltikumra is, s így főként Ukrajnára kellene figyelniük. Ehhez képest paradox módon azt vesszük észre, hogy a nemzetközi viszonyok elsimítása helyett Litvánia sokkalta inkább olajat önt a tűzre az olyan lépésekkel, mint például a Kínával való diplomácia megszakításának előidézése vagy a kínai elektronikai termékek, mobilkészülékek nyílt degradálása a helyi vevők előtt.

(forrás: researchgate.net)

A közeljövőben mindenképpen okos és higgadt külpolitikára lesz szükség a litván vezetés részéről és persze az is elengedhetetlen, hogy Vilnius végre észrevegye valódi stratégiai érdekeit, hiszen a népi Kína barátsága nem csak, hogy gazdaságilag profitáló lehet a térség számára, de szükségszerű ahhoz is, hogy az Európai Unió és az ázsiai ország közötti viszony ne mérgesedjen el.

(Borítókép forrása: cepa.org)

A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer, vagyis inkább a vele szembeni ellenállás mindmáig a rendszerváltás jelképeként él a magyar köztudatban. Az általánosan elterjedt vélemény szerint a nagymarosi vízlépcső egyfajta sztálinista, túlméretezett, környezetromboló hatású építmény. Előzményei és következményei – hiszen ez mindmáig megoldatlan kérdés – azonban ismeretlenek.

A Duna szabályozása – valóban „sztálinista” terv?

A Duna szabályozása már Széchenyi István munkásságában megjelenik, a konkrét tervek azonban az Osztrák-Magyar Monarchia idején jelennek meg. Előzménynek tekinthető, hogy Viczián Ede 1887-ben méri fel Magyarország vízkészletét; az első konkrét terv pedig 1911-ben jelenik meg: három vízlépcső építését tervezték Pozsony és Győr között. A nagymarosi vízlépcső gondolata a Horthy-korszakban jelenik meg, 1942-ben Mosonyi Emil kezdi el a megfogalmazását; vagyis már a nagymarosi vízlépcsőről is létezett elképzelés Magyarország sztálinista fordulata előtt. Míg Széchenyi munkássága elsősorban a közlekedés (hajózás) szempontjából szemlélte a Duna szabályozását, a Monarchia idejében már jelen van az energiaforrás gondolata is. Az ugyanakkor tény, hogy a sztálinista elképzelésekbe tökéletesen illett a vízszabályozás gondolata – erre a Szovjetunióban is voltak példák.

(forrás: https://www.klimarealista.hu/bos-nagymaros-tortenete/)

Az államközi szerződés és előzményei

A nagymarosi vízlépcső építéséről szóló kormányhatározat 1952-ben jelent meg, míg a Csehszlovákiával való egyeztetés 1958-tól 1977-ig tartott. 1977-ben írták alá az államközi szerződést a konkrét határidőkkel: 1986 és 1990 közt fokozatosan helyezték volna üzembe az áramot termelő egységeket.

Mit jelentett (volna) a vízlépcsőrendszer?

A vízlépcsőrendszer kiépítése a Pozsony-Nagymaros szakaszon érintette (volna) a Dunát. Dunakilitinél mintegy 60 négyzetkilométer nagyságú tározót terveztek, emellett egy mesterséges csatornába terelték volna a Dunát – ezen új szakaszon vízerőmű épült Bősnél, míg az eredeti mederben a víz mindössze két százaléka maradt volna. A bősi erőművön naponta kétszer engedték volna át a vizet, az emiatt létrejövő árhullám csillapítására pedig Nagymarosnál – vagyis 120 kilométerre – duzzasztógátat terveztek (és egy kisebb hozamú erőművet). Tovább az érintett szakasz földrajzi adottságai szükségessé tették a fokozott árvízvédelmet, így ennek a műszaki feltételeit is megtervezték.

A szerződés végül – elsősorban pénzügyi okokra hivatkozva – nem tudott megvalósulni: 1981-ben minden határidőt öt évvel eltoltak. 1986-ban osztrák hitelt vettek fel a megvalósításra, ugyanakkor a vízlépcsőt ekkorra már jelentős ellenállás övezte.

(forrás: http://www.szigetkoz.biz/tervek/eredeti/main.htm)

Hogyan is jelent meg az ellenállás?

Logikus lenne azt feltételezni, hogy egyfajta politikai ellenállás indult meg akár az ellenzéki szervezkedésekkel egyidőben, akár összekapcsolódva azokkal – a ’80-as évek társadalmi és gazdasági változásainak nyomán. A valóság viszont az, hogy éppen a terveket előkészítő MTA bizottságaiból indult el szakmai ellenállás – már 1981-ben. Kezdetben új ütemezést javasoltak, ugyanakkor 1983-ban már megjelentek a kivitelezést teljes mértékben ellenző irányok is. Ekkor az MSZMP még - politikai okokra hivatkozva - figyelmen kívül hagyta az MTA érveit, melyek szerint a tervezés során környezetvédelmi és ökológiai szempontokat nem vettek figyelembe, amelynek következtében a megvalósulás súlyosan károsíthatja az élővilágot.

Csakhamar jelentkezett a társadalmi reakció is: Vargha János biológus munkássága nyomán 1984-ben létrejött a Duna Kör, amely főként szamizdatokban igyekezte a lakosság körében felkelteni az ellenállást. Ugyanezen évben megmozdulást próbáltak szervezni a Margit-szigetre, de ekkor még a hatóságok betiltották, 1988-ban azonban már két tüntetés is meg tudott valósulni. Persze ekkor már nem kizárólag a vízlépcsőrendszer, hanem a demokrácia ügye is terítéken volt – ennek ellenére a Duna Kör nem vett részt az ellenzéki egyeztetéseken, és nem alakult párttá.

(forrás: https://www.infocsallokoz.sk/hirek/olvas/permalink:csallokozi-tortenelem-ii-bos-nagymaros-2020-06-19-120000)

Érvek és ellenérvek

A vízgazdálkodás szakemberei és más területek képviselői ugyanakkor eltérő válaszokat adnak. Bős-Nagymaros ügyére ez fokozottan igaz: az Akadémia bizottságaiban ugyanis a vízgazdálkodás kevés szerepet kapott, ahogy a Duna Kör sem kötődött hozzá.

A vízlépcsőrendszer legfontosabb ellenérvei az élővilág károsodása és az ivóvízellátás veszélybe kerülése volt, kiegészülve esztétikai (turisztikai) kérdések felvetésével. Mindemellett azt is kétségbe vonták, hogy képes-e ezen az egyébként sík területen elég áramot termelni az új rendszer. Megfogalmazódott továbbá az a kritika is, hogy a szerződés előkészítése során kizárólag gazdasági szempontokat vettek figyelembe, a környezeti kérdésekkel érdemben nem foglalkoztak. Ezzel szemben a vízgazdálkodás képviselői saját szakmai kompetenciájukra, gazdasági érvekre (például az 1986-os osztrák hitel miatti kártérítések kifizetésére) hivatkoztak; valamint felrótták, hogy a környezetvédők nem vettek figyelembe gazdasági és társadalmi szempontokat. Rendszeresen felmerül – tulajdonképpen máig – az is, hogy valóban károsodott volna-e az élővilág (példaként a Tisza-tó térségét és egy Bécs alatti erőművet emlegetve), ugyanakkor ez a megközelítés általában csak azt veszi figyelembe, hogy ilyen átalakulás során létrejöhet új élővilág azáltal, hogy a víz meghódít új területeket; ugyanakkor a Szigetköz (és részben a Csallóköz) rendelkezett olyan élővilággal, amely a Dunától függött, és veszélybe kerülhet (a legtöbb hasonló esetben ugyanis korábban víz alatt lévő élővilág nincs jelen, esetleg össze lehet kapcsolni az új rendszerrel, azonban a Szigetköz elveszíthette volna a Dunával való összekötöttségét).

 (forrás: https://mult-kor.hu/20090513_a_rendszervaltas_szimbolumava_valt_a_bosnagymaros_elleni_kuzdelem)

Végkifejlet

Ugyan 1989 márciusában a magyar kormány még cáfolta az építés leállításáról szóló híreket, május 13-án Németh Miklós miniszterelnök ökológiai szükséghelyzetre hivatkozva javasolta a beruházás leállítását. A következmények súlyosak voltak: Magyarország kártérítést fizetett Ausztriának a korábban felvett hitel miatt, továbbá konfliktusba került Csehszlovákiával (majd Szlovákiával), amely egészen Hágáig jutott.

Bős-Nagymaros ügye ugyanakkor felveti a hagyományos vízgazdálkodás – tározók, csatornák építése – körüli kritikákat, hiszen így is jelentősen hozzájárult a szigetközi élővilág sérüléséhez, bár valószínűleg mindenképpen szükség lett volna műszaki beavatkozásra. Ahogy Budapest környékének az ivóvízellátása sem problémamentes, bár ez közvetlenül nem kapcsolódik a vízlépcsőrendszerhez. Azonban azt fontos látni, hogy Bős-Nagymaros nem kizárólag környezetvédelmi és vízgazdálkodási, hanem energiaellátási kérdés is, hiszen a mai eszközökkel már ilyen földrajzi környezetben is lehetséges áramot termelni – Szlovákia tehát profitál, hiszen a bősi erőművet felépítette. Ugyanakkor itt sincs egyetértés, hiszen Magyarországon az erőmű kritikusai többször is hangoztatták, hogy nem lenne gazdaságos. Ahogy a bősi erőmű teljesítményének megítélése sem egységes.

(Borítókép forrása:https://felvidek.ma/2017/10/a-bos-nagymarosi-vizlepcso-nem-energetikai-hanem-politikai-beruhazas/)

Múlt hét csütörtökön került megrendezésre a CPAC Texas, a konzervatív erőket összefogó nemzetközi konferencia, ahol többek között Orbán Viktor miniszterelnök is felszólalt.

Orbán teljesen világossá tette, hogy a haladárok természetellenes politikájukkal el akarják választani a nyugati civilizációt keresztény gyökereitől. Ezért is tart ki a magyar kormány a a gender ideológia elutasítása, valamint a családbarát és határozott bevándorlásellenes politikája mellett.

Ahogy Mario Alexis Portella felhívta a figyelmet a Hungarian Conservative-on megjelent cikkében, a miniszterelnök beszéde most különösen fontos üzenettel bír a kongresszusban zajló fejlemények tükrében. Az Egyesült Államok Kongresszusa hamarosan elfogadja a Respect for Marriage Act-et, ami, ha törvénybe kerül, hatályon kívül helyezné a házasság védelméről szóló 1996-os törvényt, amely a házasságot egy férfi és egy nő egységeként határozza meg, és lehetővé teszi az államok számára, hogy megtagadják az azonos neműek házasságának elismerését. 

Az LMBTQ+ támogatói nemcsak az emberi civilizáció és a család intézményének alapvető jellegét veszélyeztetik – amely egy férfi és egy nő monogám házasságán alapul –, hanem az RMA törvényhozók általi ratifikálásával egy lépéssel közelebb kerülnének a család, mint a társadalom magjának felszámolásához, írja Portella.

Az azonos neműek „házasságát” emberi jogként definiáló állam befolyása az, ami végül oly sokakat – mind homoszexuálisokat, mind heteroszexuálisokat – félrevezetett abban a hitben, hogy az ilyen „legalizált” kapcsolatok egyenlőek a férfi és nő közötti kapcsolatokkal, és ezért törvény által egyformán védeni kell azokat. Az indoklás az, hogy ha két felnőtt szereti egymást, akkor joguk van házasságot kötni. Portella emlékeztet, hogy antropológiai szempontból ezt a társadalom soha nem fogadta el. Római császárokat hoz fel példaként, akiknek bár voltak férfi szeretőik, mégsem kampányoltak a szenátusban a házassági törvények kiigazításáért, csak hogy házasságot köthessenek ágyasaikkal, mert tudták, az ellentmondana a természet törvényeinek.   

Természetesen nem minden kapcsolatformának van jogi relevanciája, csak azoknak, amelyek strukturális társadalmi értékre tesznek szert, mint ahogy a család intézménye is.

A szerző felteszi a kérdést: ha az következik, hogy ami örömet okoz, azt polgári jogi védelem alá kell venni, akkor miért ne köthetne többnejű házasságot egy férfi vagy nő, ha az is örömet okoz?

A férfi és nő közötti házasság, aminek kiteljesedése a maga a család, társadalmilag és kulturálisan mindig is a szexuális tevékenység és a gyermekvállalás egyetlen legitim és elfogadható menedékének számított. Ezt követően folyamatosan óvták és normák szabályozták, mert ez biztosította a gyermekek születését a kétszülős családokban, a házasságot kötött apa és anya közötti szerepmegosztás révén pedig biztosította a gyermekek egészséges szocializációját.

Ami a férfinak és a nőnek törvényes jogot ad arra, hogy összeházasodjanak, az nem a kölcsönös szeretet, hanem az a szándék, hogy elfogadják a házasság egységét és felbonthatatlanságát, melynek célja a nemzés és az utódok megfelelő felnevelése. 

Orbán kiemelte, hogy a náci és kommunista borzalmak pont azért következhettek be, mert a kontinentális Európa egyes nyugati államai felhagytak a keresztény értékek követésével, ahogy a mai haladárok is le akarnak mondani a nyugati értékekről, és egy új, posztnyugati világot akarnak létrehozni.

Portella szerint a nyugati társadalom újjáéledése, amelyről a miniszterelnök is beszélt Texasban, nem csak elengedhetetlen, hanem létfontosságú is. 

Augusztus 15-én ünnepli a katolikus egyház Szűz Mária mennybemenetelének napját, amit Magyarországon Nagyboldogasszonynak is szokás nevezni. A Mária-ünnepek között vitathatatlanul ez a legfontosabb, mégis kezd kikopni a köztudatból ennek az eseménynek az ünneplése. 

Mit ünneplünk augusztus 15-én?

Az írások szerint ezen a napon halt meg Mária és ,,a Mennybe vétetett”. Ezek szerint Mária testét az Úr nem engedte át az enyészetnek, hanem a halála után magához vette a mennyei dicsőségbe. Ez a hittétel 1950-ben nyert megerősítést XII. Piusz pápa által.

„Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe” XII. Piusz

A Mária-kultusz már az ősegyházakra is jellemző volt. Mária mennybemeneteléről az 5. századtól megemlékeztek Jeruzsálemben, ekkor az ünnep neve a szentséges Szűz elszenderülése (Dormitio sanctae Mariae) volt. Az évszázadok alatt az ünnep az egész hívő közösség körében elterjedt, hivatalos egyházi ünneppé IV. Leó pápa tette 847-ben. Ekkor a napot Assumptio beatae Mariae-nak, azaz „a Boldogságos Szűz mennybevételé”-nek nevezték.

Magyarországon ez a nap különösen fontos a hívők számára. A legendák szerint Szent István király tette hivatalos ünneppé ezt a napot. Emellett augusztus 15-re hívta össze minden évben a királyi tanácsot Fehérváron. Állítólag Nagyboldogasszony napján ajánlotta fel Magyarországot Szűz Máriának és a szóbeszéd szerint 1038-ban ezen a napon hunyt el Szent István.

„Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé.” Érdy-kódex

Szent István felajánlja Magyarországot Szűz Máriának (forrás:hu.wikipedia.org)

Ki is volt Szűz Mária?

Mária életéről nagyon kevés írás és feljegyzés tanúskodik. Életútját az Újszövetségből, az apokrif iratokból és a legendákból, szájhagyomány útján terjedő történetekből lehet megismerni.

Ezek alapján Mária kései gyermekként született Galileában, édesanyja Anna, édesapja Joákim volt. Mária az írások szerint fogantatásától kezdve mentes volt az áteredő bűntől. (Ez a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe a Katolikus Egyházban, amiről december 8-án emlékeznek meg.)

Az Újszövetség szerint Máriát 16 éves korában meglátogatta Gábriel arkangyal, aki hírül vitte neki, hogy fiút fog szülni, akinek Jézus lesz a neve és ő lesz a Megváltó.

Mária ezt a hírt az elhíresült szavakkal fogadta: ,,Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.”.

Jézus születése után az evangéliumok ritkán említik Máriát, de következtetni lehet arra, hogy Mária követte a fiát, jelenléte mindig kedves és fontos volt mindenki számára. 

Szűz Mária ott volt az Olajfák hegyén is fia halálakor, amikor Jézus édesanyját kedvenc tanítványa, János apostol gondjaira bízza.

,,Jézus tehát látván anyját és az ott álló tanítványt, kit szeret vala, mondá anyjának: Asszony! Íme a te fiad! Aztán mondá a tanítványnak: Íme a te anyád! És azon órától a tanítvány őt magához vevé."

Jézus halála után Mária további életéről nem szólnak az írások. A legendák szerint Mária és József Efezusba költözött és ott lakott haláláig.

Mária a halott Jézussal. Michelangelo Piétája Rómában. (forrás: katolikus.ma)

Milyen volt a hagyományok szerint Mária halála és mennybemenetele?

Mária haláláról és mennybemeneteléről ugyan nem szól az Újszövetség, de az apokrif iratok és a legendák szerint Mária Efezusban halt meg, de halála után a testét Jeruzsálembe vitték és a Gecsemáné-kertben, az Olajfák hegyének a lábánál helyezték örök nyugalomra. Temetésén az apostolok is tiszteletüket tették, aki ka világ minden tájáról, felhőkön siettek Jeruzsálembe. A temetésén és az azt követő három napon keresztül angyalok énekeltek a sírjánál. A harmadik napon felnyitották az addig zárt sírt, a test nem volt a sírban, csak a halotti lepel, ami kellemes illatot árasztott. Az apostolok biztosak voltak abban és hírül vitték, hogy Máriát magához vette az Úr, örök dicsőséget adva neki.

Mária mennybemenetele (forrás: felvidek.ma)

Népi hagyományok augusztus 15-én

Ennek a napnak a jelentőségét bizonyítja az is, hogy Mária mennybemenetelének ünnepéhez több népi szokás is kapcsolódik.

Gyümölcsfa keresztelés: ezen a napon a gyümölcsfákba, a jó termés érdekében, keresztet karcolnak.

Mária- koporsó készítése: virágokból koporsót készítenek augusztus 15-én.

Virágszentelés: ezen a napon a pap megszenteli a virágokat, amit a hozzátartozók az elhunyt szeretteik sírjába tehetnek, hogy az elhunyt -Máriához hasonlóan- dicsőségre jusson. A megszentelt virágokat nem csak sírokba, hanem épülő ház alapjába, újszülött bölcsőjébe és fiatal pár ágyába is szokták helyezni a jó szerencse érdekében.

Varázserejű időszak: a Nagyboldogasszony és a Kisboldogasszony (Mária születésnapja, szeptember 8.) közötti időszak varázserővel bír. A hívők ebben az időben szedik a gyógyfüveket, és szellőztetik ki a holmikat, hogy a ,,moly beléjük ne essen”. 

Dologtiltó nap:  hagyományok szerint ezen a napon nem szabad sütni, mert a tűz kiszökik a kemencéből.

Ezen a napon virrasztásokat tartanak, hogy a felkelő nap sugarai között meglássák az üdvözült Máriát.

 Virágszentelés (forrás: nemzetisegek.hu)

Augusztus 15-e, Nagyboldogasszony, ma már nem olyan jelentőségű ünnep, mint a múltban. A katolikusok ezen a napon ünnepi Szentmisékkel, búcsúkkal, virágszenteléssel és zarándoklatokkal emlékeznek meg Szűz Mária mennybemeneteléről.

(Borítókép forrása: magyarkurír.hu)

Gyöngyösi Márton, a Jobbik pártelnöke benyújtotta a népszavazási kérdését, miután az MSZP-s Ujhelyi meggondolta magát az övével kapcsolatban az ellenzék megosztottságára hivatkozva. A baloldali ellenzék primer erői (DK és Momentum) húzták keresztbe a szocialista EP-képviselő referendum tervezetét, -amit ugyan a legfelsőbb fiókjába tett vissza- féltve a magyar társadalom széles konszenzusát az EU-tagságot illetően. Úgy gondolják, hogy ezekben a válságok sújtotta időszakban csak az euroszkeptikus hangok erősödnének fel, ami végső soron katasztrófába torkolhatna, nem szabad készpénznek venni az euroatlanti közösségben elnyert helyünket.

Gyöngyösi azonban mégis beadta kérdését, azonban nagyon nagy eséllyel nem lesz belőle népszavazás. Ebből adódóan a magyar nemzet nem fogja a közvetlen demokrácia egyik legismertebb eszközével potenciálisan megkötni az Országgyűlés kezét abban, hogy dönthessen a tagságról. Nem szükséges az ellenzéki pártok logikáját és motivációját hosszabban elemezni, hiszen ezt már nemrég megtettük. Azonban az egész EU-problematika vett még egy csavart.

Sokakat váratlanul ért az, ami teljes mértékben várható volt: a Mi Hazánk Mozgalom is kifejtette az álláspontját az Európai Unió kapcsán. Novák Előd bejelentette, hogy pártja majd a jövőben ügydöntő népszavazást fog kezdeményezni az EU-tagságot illetően, de nem mostanában. Az ellenzék megpróbálta a Fidesz-KDNP-t az EU-ból egyértelműen távozni akaró politikai erőként akarta volna ábrázolni, azonban ezt árnyalni kell. A kormánypártok az erős tagállamok által irányított, az ún. Nemzetek Európája koncepciót szorgalmazzák, nem akarnak föderalizációt, Európai Egyesült Államokat. A Mi Hazánk ugyanúgy elutasítja az európai föderalizmus gondolatát, azonban ők sokkalta messzebb (ideértve a konspiratívabb elemeket is) mentek az EU-ellenességben: a radikális jobboldaliak ténylegesen kivezetnék Magyarországot az Európai Unióból.

(kép forrása: hir.ma)

Azonban „kinyílt Pandóra szelencéje” és könnyen önbeteljesítő jóslattá válhat a baloldali ellenzék félelme, bár nem a HUXIT kapcsán. Feltehetőleg a magyar társadalom többsége továbbra is az Európai Unió részese akarna maradni. A gazdaság közel két évtized után nagyon nagy fájdalmak árán tudna leválni a megbízható és kiszámítható uniós piacról. Újra ki kéne építeni a gazdasági kapcsolatokat, hiszen az addigiak megszűnnének. Többek közt ezért is olyan nehézkes a BREXIT utáni Egyesült Királyságnak. Ezt a társadalom többsége is érti. Ebben a helyzetben első ránézésre rettenetesen ostobának és minden realitást mellőző gondolatnak tűnhet a Mi Hazánk részéről egy referendum szorgalmazása az EU-tagságot illetően.

A rendszerváltás utáni magyar politikatörténetben volt már arra példa, hogy komoly identitáspolitikai kérdésben a többségi álláspontnak volt kihívója. Magyarország 1997-ben a NATO-népszavazással egyértelműen kifejezte abbéli szándékát, hogy Nyugatra kívánkozik, a transzatlanti közösség részévé akar válni. Azonban a Csurka István által alapított és vezetett MIÉP, és az akkor még akár a pár százaléknyi (!) támogatottsággal is bíró Munkáspárt ellenezte a katonai egyesülésbe történő betagozódást. 49%-os részvétel mellett a szavazatok elenyésző része ellenezte a NATO-tagságot. 14% egyáltalán nem tűnik soknak, tagok lettünk, nincs miről beszélni. Vagy mégis?

(kép forrása: nkp.hu)

A MIÉP lett végül a legnépszerűbb tagság-ellenző párt, ez a félévvel később lezajlott 1998-as országgyűlési választásokon mutatkozott meg. Ami 1994-ben nem sikerült a frissen megalakult MIÉP-nek az 1998-ban sikerült: megugrották a parlamenti küszöböt (5,47%) és 14 főt delegálva bejutottak a törvényhozásba. A Munkáspárt a 4%-al a mindenkori legjobb eredményét érte el, de ez sem volt elég. 574 ezer szavazat szólt a NATO-tagság ellen. Ebből a félmillió választóból a két ellenző párt valamivel több, mint 430 ezer szavazót tudott „megtartani”. Több, mint 100 ezer a különbség, ennek sok oka lehetett, például a kiélezett verseny az MSZP és a frissen jobboldalivá váló Fidesz között.

Azonban az tagadhatatlan, hogy a radikális jobboldali MIÉP-nek jót tett, hogy majdnem egyedüliként képviselte a kisebbségi álláspontot, hiányzott volna az a népszerűség, amit ezzel szereztek. A Mi Hazánk esetében a logika éppen fordítva van: ők frissen bejutott parlamenti pártként tetszeleghetnek a kisebbség képviselőjeként. Akik 2022-ben nem mertek rájuk szavazni, félve a hatpárti ellenzék esetleges győzelmétől, azok potenciálisan bátorságot kaphatnak a későbbiekben. Azonban legfeljebb csak 2024-ben, az önkormányzati és EP választásokon profitálhatnak egy esetleges népszavazásból, legkésőbb 2026-ban, a ciklus végén.

Természetesen a 2003-as EU-népszavazás eredményét is fel lehetne hozni, de az már nem egy frissen alakult MIÉP-et, hanem már egy parlamentből kieső, a lejtmenet elején álló pártot ért. 2002-ben 4,4%-ot elérve már nem jutott be a törvényhozásba a Csurka-párt, 245 ezer szavazat nem volt elég. Az EU-tagság ellenzők 592 ezren voltak, itt már látványos, nagyságrendekben megmutatkozó különbséget lehet felfedezni. 1997 környékén még csak kialakulóban volt a kétblokkrendszer, 2003-ban már fénykorát élte. 2006-ban a MIÉP a Jobbikkal közösen indulva a 2002-es eredmények kicsivel több, mint felét tudták csak megszerezni. Ezért érdemesebb a NATO-népszavazás eredményével összehasonlítani egy esetleges második EU-referendum kimenetelét, hiszen két felfelé ívelő pályán lévő párt megy szembe a többségi álláspontnak, illetve mindkét esetben a táborépítés elején találhatók a radikálisok.

Az ellenzék dilemma elé akarta állítani a Fideszt, kiakarták ugrasztani a nyulat a bokorból, kiönteni az üreget a lyukból. Ha a kormánypártok -megelőzendő az Országgyűlés jogkörének a csorbítását- a hipotetikus népszavazás során az ellenzékkel ellentétes állásponthoz ragaszkodna, akkor az a vád érné, hogy nem akarnak lemondani arról a lehetőségről, hogy kilépjenek az EU-ból. Azt várják, hogy az européer értékekkel rendelkező jobboldali szavazók majd elpártolnak a Fidesztől és az ellenzéket támogatnák a továbbiakban. Azonban a Fidesz nagy eséllyel kitalálna valami kompromisszumos kommunikációt, ami alapján egyben tudná tartani szavazótáborának nagyját, nem szaladna bele a késbe azzal, hogy a „vesztes oldalra” áll. De azt is megtehetnék, hogy felszólítják a kormánypárti szavazókat a passzivitásra és érdektelenségbe fulladna a népszavazás az alacsony részvétel miatt.

Az ellenzék kinyilvánítaná azt, amit mindenki tud: elkötelezettek az európai integrációért, Robert Schuman, Jean Monnet, Konrad Adenauer meg Alcide de Gasperi álma az ő álmuk is, a DK szeretné a leginkább az föderális Európát, a Jobbik a legeurópaibb jobboldali pártja Magyarországnak stb.

Ha tényleg megvalósulna egy második népszavazás hazánk tagságáról, akkor nagy eséllyel bennmaradnánk. Azonban ezt nem igazán lehetne az ellenzéki pártok győzelmének elkönyvelni. Semmivel sem fog az ellenzéki szavazó jobban azonosulni pártjával, a kormánypárti szavazók se válnának egy csapásra föderalistává. Mint már többször kifejtésre került, a Fidesz nem vezetné ki az Európai Unióból hazánkat, az euroszkepticizmusuk kimerül a politikai unió ellenzésével.

Ezen az egész politikai aktuson csak a Mi Hazánk tudna bármit is nyerni. Bár ugyanúgy a kilépés mellett kampányolna az ex-Jobbikos Volner János vezette HUXIT párt, nem valószínű, hogy sokakat izgatna, nem igazán van hagyománya a „single-issue” pártoknak. Ezeknek rendre „egy céljuk van”, és azt próbálják elérni, ilyen volt a briteknél az UKIP, de az állatvédő, nyugdíjas, de a vadász- és fegyvertartó érdekvédelmi pártok is idesorolandók. Tehát a Mi Hazánk monopolizálná a kilépés melletti érvelést, sokan csak őket tudná ezzel azonosítani. Ha a választók értékazonosságot fedeznek fel egy párttal kapcsolatban, akkor elindulhat egy hosszas ismerkedési folyamat, mely során akár el is kötelezhetik magukat az adott politikai erő mellett. Természetesen ezt nem lehet készpénznek venni, korántsem minden kilépéspárti szavazó lenne jobboldali radikális.

Azonban a közösség egyben tartása, a választók mobilizálása már nem kis eredmény egy párt számára. Ha azt a pár százezer embert, -aki már egyszer rájuk adta le a voksát- újra meg újra el tudják rángatni szinte bármikor, akkor kialakul egy erős mag. Ha egy népszavazáson egyedüli pártként magas szavazatarányt gyűjtenének be, akkor győztesnek titulálják magukat, hiszen „ők voltak a világ ellen”. A Mi Hazánkot nem fogja érdekelni, ha kinevetik, hogy értelmetlenül és eredménytelenül próbálják kivezetni Magyarországot az EU-ból. Azonban az elsődleges szempont minden párt számára az, hogy növelje a (lehetséges) szavazótáborát.

(kép forrása: infostart.hu)

Az ellenzék kinyitotta volna Pandóra szelencéjét? Visszafelé fog elsülni az egész népszavazás kezdeményezés körüli vita? Véleményen szerint az ellenzék nem nyerne sokat egy második EU-referendumon: a Fidesznek ugyan lehet belső és jelentős törésvonala az EU-tagságot illetően, de ezzel nem okoznának megoldhatatlan feladatot a kormánypárt kommunikációs agytrösztjeinek. Azonban az egyedüli "győztese" csak a Mi Hazánk lenne a népszavazásnak. A radikálisok egyedül „jelenítenék meg” a kilépést támogató résztvevők 10-20 százalékát, míg a többséget jelentő 80-90-on pedig a többiek „osztozkodnának”.

Bár nem tudni, hogy jelenleg mekkora pontosan a bennmaradás vagy kilépés mellett állók tábora, vagy mekkora lenne a részvétel. Május óta történt egy tusnádfürdői beszéd, egy dallasi előadás, az se lehetetlen, hogy a szolidaritás jegyében az EU igénybe venné Magyarország tartalékait az energiahordozók terén. Azt is csak találgatni lehetne, hogy elmennének-e a tagság mellett érvelő szavazók, "Hiszen minek menjen pont ő? Úgyis mindenki a bennmaradás mellett fog szavazni, nem fog hiányozni az övé". De az sem vehető készpénznek, hogy a távozni akarók nagy arányban mennének el, mivel "Nincs értelme, a többség úgyse akar kilépni".  Ha megtartják a népszavazást valamikor a távoli jövőben, akkor ez az irreális és megmosolyogni való radikális jobboldali vállalkozás lehet, hogy mindenre adhat majd okot, csak mosolygásra nem az EU-párti ellenzék számára. Természetesen, ha megtartják. Egy középpárt nagyságú radikális jobboldali erő mellett igen sok baloldali ellenzéki szereplő eltörpülne.

Ki ne szeretne nyáron a barátaival, családjával vagy a párjával borozni és beszélgetni a meleg, varázslatos naplementében? A nehéz döntés akkor jön, amikor ki kell találni, hogy mi legyen az úti cél. Nem könnyű választani Magyarország csodás borrégiói, borvidékei között, de nézzük meg, mit kínálnak ezek a borban gazdag tájak.

Kép forrása: welovebalaton.hu

Balatoni borrégió

A Balatoni borrégió 6 borvidéket rejt magában, amik lefedik az egész Balaton területét. A régió évszázadok óta a borkészítés egyik központja, sokáig mégis az északi parti területeket részesítették előnyben. Ez szerencsére mára már elhalványulóban van, hiszen a déli parton is csodás borokat és borászatokat lehet találni. A magas minőségű borok mellett az idelátogatók a Balaton felejthetetlen táját is élvezhetik egy könnyed fehérborral a kezükben.

A régió legismertebb, legkedveltebb bora az olaszrizling, de zászlóshajónak számít a kéknyelű és a juhfark is.

A térségben egymást érik a kitűnő pincék, melyek vásárlóbarát árakkal és tökéletes panorámával várják a borkedvelőket. Az északi parton járva mindenképp érdemes betérni Csopakon a Petrányi pincébe, ahol szezonális menüvel, borkóstolókkal és felejthetetlen olaszrizlinggel várják a vendégeket. A déli parton, ha bárki kedveli a pezsgőket, a gyöngyözőborokat, a Bujdosó pince kötelező megálló.

Kép forrása: likebalaton.hu

Duna borrégió

Ez a borrégió a Duna-Tisza közben fekszik, területileg a legnagyobb kiterjedésű, mégis mindenki felhúzza a szemöldökét, ha alföldi borokkal kínálják. Pedig a homokos talaj, ami a régió jellemzője, kedvez a rizling, a kövidinka és a kékfrankos szőlőfajtáknak is. Így a régió borai könnyedek, gyümölcsösek, nem jellemzik őket az erős savak. El kell felejteni a múltat, amikor az alföldi borról mindenkinek a tablettás borzalmak jutottak eszébe. Megérdemel ez a régió egy tiszta lapot, hiszen hatalmas terület található itt, amit ki lehetne használni és megtölteni először borászatokkal, majd borkedvelőkkel is.

A Frittmann borászatot meglátogatva és boraikat megkóstolva mindenki elfelejti az alföldi borokkal kapcsolatos régi, rossz élményeit. A borászat rengeteg hazai és nemzetközi elismerésben részesült, nem alaptalanul. A borkedvelők mindenképp vegyék célba Soltvadkertet, a Frittmann borászatot és azon belül is a rosé cuvée-t.

Kép forrása: bor.hu

Felső-Magyarország borrégió

Egri borrégiónak is szokás nevezni, noha az egri borvidék mellett itt található a mátrai és a bükki borvidék is. A régió különlegessége abban rejlik, hogy a szőlőket egészen magasan, 200-300 méteren termesztik. Ezeken a területeken mindenféle szőlő megtalálható. Noha Eger neve összeforrt a bikavérrel, nem szabad arról elfeledkezni, hogy ebben a régióban a borok nagyon széles skálájával lehet találkozni. A cserszegi fűszerestől kezdve, a chardonnay-n át, a kékfrankosig mindent érdemes kipróbálniuk az erre járóknak.

Ebben a régióban természetesen kötelező megálló a Szépasszony-völgy Egerben, ahol pincéről pincére járva egy tökéletes estét lehet eltölteni és a borokban sem fognak csalódást okozni. Ha az erre utazók valami másra vágynak, térjenek be a Dominium Pincészetbe Gyöngyösön. A borkóstolót szakképzett borászok tartják, akik a pincék bejárása mellett az organikus borkészítés rejtelmeibe is bevezetik az érdeklődőket. Mindezt isteni borok kortyolgatása közben. 

Kép forrása: dominiumwine.hu

Felső-Pannon borrégió

Ez a borrégió Budapesttől egészen Sopronig húzódik, több borvidéket is magában foglal, ezért nehéz erről a területről általánosságban beszélni, csupán egy-egy bort kiemelni. A régió közös jellemzője azonban, hogy nagy múltra tekint vissza, a fejlettségét, a kulturális sokszínűségét az ókori római kereskedelmi utakig vissza lehet vezetni.

Budapestről nyugatra haladva érdemes bejárni és végigkóstolni ezt a borrégiót.

Etyeken kezdve egy könnyed fehérborral, egy pohár pezsgővel, majd Móron megismerkedni az ezerjóval, utána megállni Neszmélyen, ahol már savasabb, erősebb fehéreket lehet kóstolni. Tovább utazva mindenképp érdemes útba ejteni Pannonhalmát, ahol a klasszikus rajnai rizling mellett a kilátásban is lehet gyönyörködni. Az út végén Sopronban mi mást is lehetne kóstolni, mint kékfrankost? Ehhez pedig tökéletes helyszín a Soprontól néhány kilométerre lévő Ráspi Borászat, ahol a fantasztikus kékfrankos mellett, egy remek vacsorát is el lehet fogyasztani, majd egy kellemes sétát tenni a Fertő tó partján.

Kép forrása: hellovidek.hu

Pannon borrégió

A Pannon borrégió a Balatontól délre fekvő területeket foglalja magában, pontosabban a pécsi, a szekszárdi, a tolnai és a villányi borvidéket. A Felső-Pannon borrégióhoz hasonlóan a bortermelés története a rómaiakig nyúlik vissza. A területen a fehérborok háttérbe szorulnak a vörösborok mellett. A tipikus fajták a cabernet sauvignon, a franc, a merlot, ugyanakkor a különlegességeket, a kadarkát és a cirfandlit is mindenképp meg kell említeni.

Noha a régió valóban a vörösborokról híres, a Littke Palace egy olyan hely, ami egy felejthetetlen élményt kínál. A pince elsősorban a pezsgőjéről híres, de természetesen a vörösborai is kimagaslóak. A valódi élményt azonban a pincelátogatás adja, ahol a hatalmas összefüggő pincesor mellett a pezsgőkészítés folyamatát is meg lehet ismerni. Az interaktív pincelátogatás olyan élményeket is kínál többek között, mint egy több ezer literes tartályba való bemászás. Összefoglalva ez egy olyan élmény, amiért érdemes Pécsre látogatni.

Kép forrása: littkepalace.hu

Tokaji borrégió

A tokaji borvidék Magyarország leghíresebb borvidéke, az itt termelt világhírű aszú az UNESCO Világörökség része. Anonymus már a Gesta Hungarorumban említést tesz erről a borvidékről, az aszú történetének a kezdetei is évszázadokra nyúlnak vissza. Az édes bor különlegességét nem lehet csupán egy tényezővel megmagyarázni: a kedvező földrajzi adottságok, a késői szüret, a borászok tapasztalata és odafigyelése, a nemezpenésszel borított pincék és a fahordók együttesen hozzák létre a világhírű magyar bort, a tokaji aszút.

Az aszú hírnevét bizonyítja az is, hogy XIV. Lajostól kezdve, Fauston át, Schubertig rengetegen tartották és tartják az aszút a királyok borának, a borok királyának.

A Patricius Borászat múltja egészen a XVIII. századig nyúlik vissza, tehát tudnak egyet s mást arról, hogyan is kell tökéletes aszút csinálni. Egy birtoklátogatással egybekötve az itteni aszú biztosan senkinek sem fog csalódást okozni.

Kép forrása: hellozemplen.hu

Nincs olyan borvidék Magyarországon, ami ne érne meg néhány órát, esetleg néhány napot. Egy meleg, unalmasnak induló nyári napon csak követni kell Hamvas Béla utasítását:

„Bort! Megint csak azt mondom, hogy: bort igyatok! Aztán majd kedvet kaptok a csókolózásra, a virágszedésre, a barátságra, a jó mély alvásra, a nevetésre, és újság helyett reggel költőket fogtok olvasni.”