A Nobel-díjak olyan nemzetközi elismerést jelentenek, melyek megkérdőjelezhetetlenné teszik az adott szakember tudását, elhivatottságát és munkájának jelentőségét. A Stockholm Hangversenyteremben 2023. decemberében 10-én megtartott díjátadó Magyarország számára kiemelt jelentőségű volt, ugyanis Karikó Katalin a Fiziológiai és Orvostudományi Nobel-díjat, míg Krausz Ferenc a Fizikai Nobel-díjat vehette át. A világ legrangosabb elismerését elnyerő kutatók olyan példát mutatnak az újabb generációk számára, melynek köszönhetően lehet, hogy éppen a jövő tudósai és kutatói köteleződnek el a tudományos pálya mellett. A Nobel-díjat az emberek gyakran azonosítják a reáltudományokban elért sikerekért járó elismeréssel, azonban a kémiai, a fizikai, a fiziológiai és orvostudományi, illetve a közgazdasági Nobel-díjak mellett létezik Nobel-békedíj és Irodalmi Nobel-díj is. Írásommal célom utóbbinak rövid bemutatása.
Kép forrása: Magyar Versmondók Egyesülete
A Nobel Alapítványt Dr. Alfred Bernhard Nobel 1895. november 27-én kelt végrendelete hozta létre, mellyel a tudós célja volt évente azok díjazása, akik a „legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek.” Végrendeletében rendelte el, hogy a díjak odaítéléséről a Svéd Királyi Tudományos Akadémia döntsön, ezen rendelkezés alól pedig egyedül a Nobel-békedíj képez kivételt, amelynek esetében a norvég parlement tagjai alkotta bizottság választja meg a díjazottat. Az első Nobel-díjak átadására 1901-ben került sor, ezt követően pedig szinte minden év decemberében Stockholmra szegeződik a világ szeme. Dr. Alfred Bernhard Nobel végrendeletében a következőt írta: „Kifejezett kérésem, hogy a díjak odaítélésénél ne játsszon szerepet a jelöltek nemzeti hovatartozása, hanem egyedül az, hogy az arra legérdemesebb kapja, függetlenül attól, hogy skandináv-e vagy sem.” A Nobel-díj presztízse éppen ezen rendelkezésben rejlik, miszerint egyedül a valódi eredmény, a társadalmi hasznosság számít. A tudományos, illetve a nemzetek közötti barátság ügyéért született eredmények mérése viszonylag egyszerű, ám az Irodalmi Nobel-díj esetében különösen felmerül a kérdés, hogy pontosan milyen szempontok alapján kerül kiválasztásra az adott év díjazottja, tekintve, hogy irodalmi alkotások a világ összes országában, minden létező nyelven születnek.
Nobel végrendeletében az Irodalmi Nobel-díjat annak a személynek szánta, aki „az irodalom területéhez a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá.” Az irodalmi Nobel-díjat általában egy szerző a teljes életművéért, és nem egy konkrét írásáért kapja, azonban ezen feltétel alól indokolt esetekben léteznek kivételek. A végrendelet által lefektetett kereteken túl szükséges további pontosítást az 1901-ben kiadott Nobel Alapítvány szabályzata hozta el, majd az évek folyamán több változás volt megfigyelhető a díjazott kiválasztásához szükséges szempontrendszerben. Alapvető kérdésként merült fel a végrendeletben olvasható „idealisk” kifejezés fordítása, mely egyszerre értelmezhető idealistának és ideálisnak. Az 1900-as évek elején még az idealista műveket díjazták, majd a világháborúk időszakában elterjedt a rendelkezésnek egy liberálisabb értelmezése. A díj kiosztásánál további szempontként jelent meg, hogy használják ki a díj hírnevét annak érdekében, hogy a világhírű szerzők mellett a kevésbé ismert, de rendkívül tehetséges alkotókra is felhívják a figyelmet. Kialakult a teljes politikai pártatlanság elve, majd a lírák is elkezdték térnyerésüket, azonban ez egy viszonylag hosszú folyamat eredménye volt. A két világháború között alakult ki azon elvárás, hogy a művek szépsége legyen egyértelmű és vitathatatlan az egyszerű olvasó számára is. A második világháború után a nem megszokott, formabontó, merész alkotások lettek előnyben részesítve, az 1970-es évektől pedig megjelent az a szokás, hogy nem csak lezárt életműveket díjaznak, hanem a díjjal az alkotás további színvonalas folytatására is bíztatják az írókat. Megjelent továbbá azon elvárás, hogy a kevésbé ismert nyelvek és kultúrák is lehetőséget kapjanak a díj elnyerésére, bekerüljenek az akadémia látókörébe.
A kiválasztási folyamat is komoly változásokon ment át az évek alatt. Jelölésre akadémikusok viszonylag széles köre jogosult, majd a Nobel Bizottság feladata kialakítani azt a már leszűkített listát, amelyet átad az Akadémia számára, hogy az kiválassza az elismerést leginkább megérdemlő alkotót. A díjazottak névsorát az ősz folyamán hozzák nyilvánosságra, a díjak átvételére pedig a december 10-én megrendezett ünnepségen kerül sor Stockholmban. Természetesen számos esetben merültek fel komoly viták a díjazottak személye, és a rájuk eső választás indokai körül, azonban az Akadémia megkérdőjelezhetetlen „hatalmát” mutatja az is, hogy a Nobel-díjak jelölésével és odaítélésével kapcsolatos dokumentumok archívuma ötven évig nem kutatható.
Az Irodalmi Nobel-díjat eddig egyetlen magyar, Kertész Imre nyerte el, aki 2002-ben vehette át a legrangosabb kitüntetést önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért. Külön érdekesség vele kapcsolatban, hogy bár kronologikusan ő volt a 15. Nobel-díjas magyar, azonban mindössze a második (Szent-Györgyi Albert után), aki Magyarországon végzett munkájával érdemelte ki azt.
Ha feltennénk a kérdést, hogy ki jelenleg a legjobb író, valószínűleg egy kisebb baráti társaságon belül is komoly viták alakulnának ki. A Nobel-díj egy olyan presztízsű nemzetközi elismerés, mely egy viszonylagos konszenzust követel meg az akadémiai szférától. Érezzük az egyetlen alkotó kiválasztásának nehézségét, azonban a díjazottak személyei mindenképpen szemléltetik a modern irodalomban megfigyelhető tendenciákat, és megmutatják az átlagos olvasó számára, hogy jelenleg mit tart a szakma az irodalom csúcsának.
Ha már az új évben vagyunk, ami az új elhatározásokról és fogadalmakról is szól, érdemes lehet elgondolkoznunk azon a mindenképpen izgalmasnak ígérkező kihíváson, hogy innentől minden Nobel-díjas írónak legalább egy alkotását olvassuk el. Megismerhetünk olyan alkotásokat, melyeket lehet, hogy magunktól eszünkbe se jutna levenni a polcról, és megérthetjük azt is, hogy a reáltudományoknál sokkal kevésbé megfogható, és objektíven nehezen értékelhető irodalomban mit is kell ahhoz tenni, hogy valaki Nobel-díjas legyen.