Reaktor

Megállapodást kötött -az orosz fosszilis energiahordozókat pótlandó- az Európai Unió Azerbajdzsánnal. A szerződés keretében 2027-ig megduplázza Baku a gázexportját az EU-ba, jelentősen megnövelve a kaukázusi középhatalmi aspiráns súlyát a nemzetközi politikában. Az orosz kőolaj és gáz szankcionálásával komoly mennyiségű nyersanyagtól esett el az európai energiapiac, értelemszerű, hogy ezt máshonnan kell beszerezni.

A kereskedelem a gazdasági javak békés cseréjét hozza el, sőt, más előnyei is vannak. Azon államok, amelyek lemondanak az erőforrásokért történő vérre menő küzdelemről, ellenségeskedésről, azok egyszerűbben hozzáférhetnek ahhoz, amiből nekik nincs elég vagy kevés van. Azonban az egy teljesen más kérdés, hogy ezen szuverén országok mire használják fel a kereskedelemből származó profitot. A gazdaságot mindenképpen serkenti, ha van mit előállítani, van mit eladni, illetve származik abból valami bevétel. Az állam a többletet elköltheti jóléti szolgáltatásokra, fejlesztheti az infrastruktúráját, törlesztheti az adósságait, de akár a hadiiparának is adhat egy lökést.

Azt szokták mondani, hogy demokráciák nem háborúznak egymással. Ezen rendszerek jellegükből és működési mechanizmusukból fakadóan békésebbek. Az állampolgárok szabadon kifejthetik a véleményüket, a pacifista szólamokat a nép által választott testületek meghallják, nem lesz harci cselekmény. Azonban egy nem demokratikus rendszer (közismertebb nevén diktatúra) nem éppen úgy működik, mint Franciaország vagy Dánia, kiszelektálja a neki nem tetsző impulzusokat. A diktátornak nem feltétlenül van közvetlen népi felhatalmazása (persze rendezhetnek nem szabad választásokat ettől függetlenül), nem függ a választói akarattól, hogy milyen politikát folytathat. Ha valami renitens csoport háborúellenes hangokat üt meg, akkor azok a rend megbontóivá vállnak, a rendszer ellenségei lesznek. Ha egy diktátor háborút akar, akkor nagy eséllyel háború lesz.

Azerbajdzsán minden kétséget kizáróan egy katonai erőre támaszkodó, diktatórikus rendszer, melynek területi igényei is van. Az azeri-örmény kapcsolatot rengeteg sérelem mérgezi meg. Az örmények a huszadik évszázad elején egy súlyos népirtás elszenvedői voltak, az Oszmán Birodalom el akarta törölni a népcsoportot a Föld színéről. Ebből származik a gyűlöletük a törökökkel rokon azeriek felé, akikkel 1988 és 1994 között már vívtak egy véres háborút. Ez a csörte Jereván győzelemével zárult, megalakulhatott az autonóm Hegyi-Karabahi Köztársaság, ami de jure Azerbajdzsán része. Sok azeri menekült el, féltek a szakadár örmények önkényétől. Határvillongások ugyan sokszor voltak, azonban ezek nem eszkalálódott komolyabb fegyveres konfliktussá, egészen 2020 őszéig.

Az azeri-örmény konfliktus legújabb epizódja a bakui rezsim győzelmét hozta el, komoly területeket szereztek meg, többek közt egy korridort is, amely összeköti az anyaországot az azeriek által lakott Nahicseván enklávéval. Sushi meg Sztepanakert volt 2020 Mariupolja és Harkovja. Aki a követte a híreket, az láthatta a hasonlóan brutális, a civil lakosság elleni rakétatámadások videóit, s azok áldozatait. Szintén fellelhetőek voltak az interneten keresztül az azeri katonák által elkövetett háborús bűncselekmények, mint az orosz megszálló csapatokéi.

Ha elfogadjuk azt a tézist, hogy az oroszok az gáz- és kőolajexportból finanszírozzák az Ukrajna elleni háborút, akkor teljesen érthető az EU szankciós csomagja ezen energiahordozókra. A lelkiismeretnek is el kell tudni számolnia magával, keresni kell más megoldást a szükségletek fedezésére. Európa helyesen teszi, ha megpróbálja az orosz gazdaságot összeroppantani. Még mindig jobb alternatíva, mint egy atomháború.

Magyarországra és más kelet-közép-európai országokra politikai moralizálás össztüze zúdult, mivel nem tudnak egyik napról a másikra átállni az orosz importról, nem tudják teljes mellszélességgel alávetni magukat a szankcióknak. Egyszerű volt a képlet: ezek az országok „az ukránok vérével színezett kőolajat” veszik, nagyban hozzájárulnak az áldozat szenvedéséhez, ők működtetik Putyin háborús gépezetét. Ez azért nem kis vád, lássuk be. Ugyanakkor, ha az állam nem tud télen fűtést biztosítani az állampolgárai számára, akkor meg minden egyes fagyhalál a kormány lelkén szárad. Nem könnyű műfaj a politika, az biztos.

Azonban felmerül a kérdés az uniós politikusok döntésével kapcsolatban, hogy azzal számoltak-e, hogy ezzel a szerződéssel megalapozhatnak egy újabb azeri agressziót? Itt miért nem vetődik fel a moralitás, az elvhűség, amikor (egy kicsit távolabbi) a Nyugat számára rokonlelkű, liberális demokráciát kiépíteni akaró, a békés fejlődés útján elindulni vágyó, szabad nemzetet szolgáltatnak ki egy diktatórikus, agresszív és terjeszkedő rezsimnek pusztán gazdasági realitások és érdekek mentén?

A politika egy sajátos logikával rendelkező cselekvési forma, rengetegszer láttunk már olyat, hogy éles váltást hajtott végre egy politikus az addigi irányvonalhoz képest. Nem véletlen volt meghökkentő és dühítő, amikor mégis lett gázáremelés 2006-ban, amikor az öreg Bush mégis bevezetett új adókat, amikor nem tudja a magyar kormány az eddigi formájában biztosítani a rezsit.

Azonban hol van a nyugati morális fölény, a makacs elvi intranzigencia, hogy nem veszünk egy diktátortól gázt meg kőolajat? Miért kell pénzelni a béke esetleges megbontóját? Ki lesz a felelős, ha az uniós pénzen felhizlalt, a legújabb dróntechnikával bíró, mobilizált, a szárazföldi hadviselés teljes arzenálját felvonultató, iszlamista zsoldosokat alkalmazó azeri hadsereg megindul és bekívánja darálni a maradék Hegyi-Karabahot?

Bármennyire úgy tűnik, hogy a felek a békülés útján vannak, akár békemegállapodás is születhet, végre a fehér galamb is megpihentethetné szárnyait a Kaukázusban. Azonban pont a kiszámíthatatlanság, a harciasság az, ami jellemzője a legtöbb nem demokratikus rendszernek. Ha Ukrajna és Oroszország egyszer majd békét kötnek, -bár még mindig a homályban tapogatódzunk, ha a háború lehetséges kimenetelén lamentálunk- attól még nem teljesen alaptalan a félelem, hogy ez az állapot ideiglenes lenne, hogy Moszkva valamikor a jövőben újra hasonló módszerekkel kívánna élni. Mi a garanciája annak, hogy Baku ezt a többletforrást jó célokra fogja felhasználni? Ne legyen igazam, de lehet, hogy az EU most alapozta meg az azeri-örmény konfliktus újabb felvonását.

Azerbajdzsán Örményországnál gazdaságilag jóval erősebb ország, erősebb az ipara, komoly fosszilis energiaforrásokkal rendelkezik, amit most kamatoztatni is tud. A járvány miatti 2020-as gazdasági visszaesést leszámítva az azeri gazdaság évek óta folyamatosan nő. Ez az alku Bakuval azért lehet veszélyes, mert újra növekedési pályára rakhatja Ilham Aliyev rezsimjét, sőt, ez még meredekebben javuló trenddé is válhat is, mint a ’10-es évek közepétől kezdődő konjunktúra, ami a közel két évvel ezelőtti eseményekben csúcsosodott ki. A kaukázusi népek politikai kultúráját áthatja a militarizmus valamilyen szintje, hiszen időtlen idők óta valakitől meg kellett óvniuk az otthonukat. Aliyev számára az a politikai teljesítmény, ha katonai győzelmet arat, sokak szerint ez a siker húzta őt ki a politikai kátyúból. A harciasság, a revans vágy, a be nem gyógyult sebek meghatározó elemei a legtöbb azeri gondolkozásának. Ha látja a sikerpropagandát, hogy dübörög a gazdaság, akkor értetlenül dühöng, hogy még miért nincs sorozás, hogy végleg orvosolják az „örmény kérdést”.

Nehéz helyzetbe hozta volna Európa az örményeket? Amikor az európai döntéshozók Facebookon meg Twitteren hangzatos kinyilatkoztatások után kirakják majd az #IstandwithArmenia #HandsoffArtsakh meg #MakeLoveNotWar hashtageket, amikor egyöntetűen elutasítják az agressziót és békét követelnek, akkor majd el lehet gondolkodni a morális felelősségen, ami ezzel a megállapodással járt.

Az se lehetetlen, hogy a brüsszeli technokraták így akarják a békésen fejlődő, a háborút, mint a nemzetközi konfliktusok rendezésének lehetséges eszközét megvető országok sorába beletuszkolni Azerbajdzsánt. Még az is lehet, hogy igazuk lesz és így fognak megbékélni a Kaukázus harcos nemzetei. Lehet, hogy a szabad kereskedelem előnyei tényleg akkora húzóerővel fognak bírni, mint amekkorával azokat azonosítják, és végérvényesen belátja Aliyev: a háború rossz, a javak csereberéje jó.

Az észszerűség vezette Európa vezetőit, amikor ilyen jelentős lépést tettek állampolgáraik energiabiztonságáért? Mindenképpen. Egyértelműen bekövetkezik az azeri agresszió a jövőben? Feltehetőleg nem. Van-e bármiféle garancia az örmények elleni hadakozásról való lemondásról a szerződésben? Meglehet.

Ha mégsem, akkor addig kell keresni olajjal bőségesen rendelkező parancsuralmi rendszereket, ameddig azok el nem fogynak. Reméljük, hogy nem így lesz!

Dr. Tóth Szabina, egzotikus szakállatorvossal, a Tüskevár Állatvédő Alapítvány alapítójával és elnökével beszélgettünk az alapítvány kezdeteiről, működéséről, valamint a mentettek gondozásáról és az örökbefogadási lehetőségekről. 

Az alapítvány honlapján olvastam, hogy már gyermekkorod óta foglalkozol állatok mentésével. Tudnál erről bővebben mesélni? Biztos vagyok benne, hogy ez adott egy löketet az állatorvosi tanulmányaid elkezdésében is.

Igen, abszolút. Nagyjából én már ilyen négy-öt éves korom körül különösen vonzódtam az állatokhoz. Voltak egyébként otthon cicáink, de az összes bogarat, csigát, pókot, minden ilyesmit összeszedtem a kertben és nézegettem őket. Mindig kértem, hogy vigyek haza egy hörcsögöt, legyen otthon teknős. Nyolcévesen kaptam az első kutyusomat, és gyakorlatilag onnan megállíthatatlan volt ez az egész folyamat. Volt egy kis kitérőm egyébként a Kertészeti Egyetemre három évig az érettségit követően, de aztán visszataláltam erre a vonalra, de igazából hatéves korom óta tudtam, hogy állatorvos szeretnék lenni. Csak a vérrel voltak kisebb-nagyobb problémák. Nem feltétlen bírtam annyira jól a nagyobb mennyiségű vér látványát, úgyhogy emiatt első körben azt gondoltam, hogy jó lesz nekem a növényekkel foglalkozni, de végül legyőztem ezt a fóbiát, és akkor így láttam állatorvos.

Hogyan győzted le ezt a fóbiát?

Kaptam egy lehetőséget, hogy asszisztálhattam bent az Állatorvostudományi Egyetemen, és rájöttem, hogy nem ájulok el a műtéteknél, hogy végig jelen tudok lenni, nem leszek rosszul. Amikor néhány műtétet végig tudtam asszisztálni ájulás nélkül, akkor eldöntöttem, hogy akkor újra felvételizek.

A Tüskevár vad és egzotikus állatokra specializálódott alapítvány. Tudnál mesélni egy kicsit a működéséről? Mik voltak a kezdetek, hogyan indult ez az egész projekt?

Igazából úgy kezdtük, hogy mi ugye hat évvel ezelőtt nyitottunk Taksonyban egy állatorvosi rendelőt a kolléganőmmel közösen, és a környéken nagyon sok megkeresés volt gazdátlan vadállatokkal kapcsolatban, illetve nagyon sok olyan egzotikus állatot hoztak, ahol egy ideig vállalhatóak voltak a költségek, egy idő után pedig

azt mondták a tulajdonosok, hogy bár gyógyítható lenne a tengerimalacka vagy nyuszi, de inkább altassuk el, mert nincsen rá megfelelő anyagi keret.

Ezekben a pillanatokban kerültek elő a lemondó nyilatkozatok, és én nagyon sokáig ezt magánemberként igyekeztem finanszírozni, csak egy idő után olyan méreteket öltött, hogy négy-öt állat jött be naponta, és amikor üres volt a pénztárca folyamatosan, akkor azt mondtam a társamnak, hogy muszáj egy alapítványt emögé a tevékenység mögé tenni, mert egyszerűen nem fogom győzni anyagilag hosszú távon. És akkor így jött létre 2018-ban az alapítványunk.

A kapcsolati tőke gondolom már megvolt hozzá, hiszen előtte is foglalkoztál állatmentéssel.

Igen, igen, bár előtte azért inkább kisebb vadállatokat, például sünimentéssel nagyon régóta foglalkozom, nagyjából 15 éve, illetve a rágcsálók mentése, nyuszik mentése az még régebbi. Aztán lett egy-két érdekesebb faj, ahol nekem is sok mindent kellett tanulni, és igen a kapcsolati tőkét felhasználni ahhoz, hogy szakmailag is segítséget kapjak, meg hogy úgy egyáltalán eljussanak hozzánk a megtalálók, hogyha bajba jutott állat akad az útjukba.

Hány állat áll jelenleg az alapítvány gondozásában?

Pontos számot nem fogok tudni mondani, mert az állandóan percről percre változik. Nagyjából egy olyan hatvanan-hetvenen lehetnek jelenleg, de ezeknek egy jelentős része nemsokára elengedésre kerül, hogyha elérik azt a kort, és vannak ugye körülbelül húszan, akik tartósan sérültek vagy nem vadállatok, hanem egzotikus állatok, akik vagy maradnak az alapítványunk gondozásában, hogyha folyamatos állatorvosi ellátást igényelnek, vagy pedig gazdikereső státuszba lépnek, és akkor, hogyha befogadja őket valaki, akkor örökbeadásra kerülnek.

Ahogy említetted, a vad és egzotikus állatok ellátásához elengedhetetlen a megfelelő szaktudás, specializáció. Nehéz volt összeállítani egy ilyen csapatot, ami az állatorvostudomány különböző területein helyt tud állni?

Nem volt egyszerű, én most nagyon büszke vagyok a csapatunkra, de ez azért négy év kemény munkájának az eredménye. Ugye én egzotikus szakállatorvos vagyok, kolléganőm, ő kutya-macska szakállatorvos, viszont a harmadik állatorvosunk, Júlia doktornőt, aki kutya macskai érdeklődéssel került a rendelőnkbe, sikerült megfertőzni idézőjelben őt is a vadállatok és az egzotikus állatok szeretetével, úgyhogy most már ő is egzotikus szakállatorvos néhány hónapja.

Tehát a szakmai háttér, illetve a segítség megvan akkor is, hogyha én esetleg nem vagyok jelen,

és jelenleg olyan asszisztenseink is vannak, akiknek az egzotikus állatok és a vadállatok pontosan ugyanannyira fontosak, mint egy kutya vagy macska beteg.

Említetted az örökbefogadást, van lehetőség hazavinni egy nyuszit vagy egy hörcsögöt. Mi ennek a menete pontosan?

Elég szigorúak vagyunk, bár ez sok állatvédő szervezetről elmondható, tehát mindenképpen kérünk egy írásos bemutatkozót e-mail formájában, fényképekkel, részletes leírással, hogy hol fogja tartani, mivel fogja etetni, hova fogja állatorvoshoz hordani, pontosan azért, hogy ugye egzotikus szakállatorvosi ellátást kapjon a kisállat a későbbiekben. Ha minden megfelelő, akkor egy személyes találkozásra invitáljuk a rendelőbe a leendő gazdit vagy a gazdijelöltet, és

hogyha szimpatikusak egymásnak a kisállattal, illetve mi is úgy látjuk, hogy felelős gazdi lesz belőle, akkor utána egy örökbeadási szerződéssel együtt átadjuk a kisállatot,

amiben nyilván ki van kötve többek között az is, hogyha bármi miatt nem tudja a továbbiakban tartani, akkor nekünk kell először szólnia, és természetesen az alapítvány visszaveszi gondozásába újra.

Van arra lehetőség, kapacitás, hogy néha rácsekkoljatok az örökbeadott állatokra?

Igyekszünk, igyekszünk, azt tudom mondani, hogy azért próbáljuk úgy örökbe adni őket, hogy a környékről jelentkezőket picit előnyben részesítjük, bár van olyan nyuszink is, aki nagyon-nagyon messzire, több száz kilométerre lett örökbe adva, de vele pedig tudjuk online tartani a kapcsolatot. Azt tudom egyébként mondani, hogy az örökbe adott állatkáinknak nagyjából a 90%-a szerencsére visszajár hozzánk, és így az állatorvosi vizitek alkalmával oltások és egyéb beavatkozások során találkozunk velük.

A vadállatok örökbefogadása, ezt idézőjelben mondom, hiszen nem lehet örökbefogadni vadállatot, de a fiktív vagy szimbolikus örökbefogadásuk hogyan történik ?

Ez virtuális örökbefogadási program, amit elindítottunk néhány évvel ezelőtt.

Ennek gyakorlatilag az a lényege, hogy egyrészt a választott kisállat egy pici anyagi támogatást kapjon, másrészt, hogy a virtuális örökbefogadónak is tudjunk minél több szolgáltatást nyújtani.

Nekik minden hónapban küldünk egy privát kis e-mailes beszámolót a mentettről, hogy hogy van, mit eszik éppen, mit csinál, a gyógyulási folyamat hol tart, fényképekkel, olyan fényképekkel, ami nem kerül föl a közösségi média oldalakra, hanem ez csak neki készül, illetve, hogyha olyan állatról beszélünk, akit nem zavar az emberi jelenlét, akkor látogatásra is van mód és lehetőség, de nyilván vannak olyan vadállatfajok, ahol ez nem kivitelezhető, mert pontosan a visszavadítás miatt nem szabad, hogy embert lássanak.

Pont ez lett volna a következő kérdés. Ha egy vadállat hosszabb ideig tartózkodik az alapítvány gondozásában, betegsége, sérülése miatt, akkor vannak olyan esetek, amikor nem feltétlen könnyű visszaengedni őt természetes élőhelyére. Ennek mi a menete? Van egy előkészületi szakasz, amikor felkészítitek őt a visszatérésre?

Igen, igen, ez inkább kölyökállatok esetében nehezebb vagy hosszabb a repatriációs folyamat, mert őket adott esetben meg kell tanítani vadászni.

Például a bagolyfajok ilyenek, akiknek nincsen meg ösztönösen a vadászat a vérükben, hanem be kell őket vadásztatni, tehát meg kell tanítani őket vadászni.

Míg mondjuk más fajok, itt például az egyik személyes kedvencemet, a nyesteket hoznám példának, őket nem igazán kell, tehát nekik annyira ösztönös a vadászat, hogy nekik a vérükben van, és nem kell különös felkészítés. Inkább csak az a fontos, hogyha elérik már azt a kort, a serdülőkort, akkor csak minimális zavarás mellett történik az etetésük, tehát épphogy bemegyünk, betesszük az etetőtálakat, cserélünk vizet, ha kell, akkor az almot, de nincsen beszélgetés, nincsen simogatás, nincsen semmi ilyen kontakt ezekkel a vadállatokkal.

Őzeknél ez hogy működik? Laikusként csak azt tudom, hogy édesanyám mindig mondta, hogyha látok egy őzgidát, hozzá ne érjek, mert akkor már rajta lesz az ember szaga, és nem fogadják vissza.

Igen, ez nemcsak nekem, hanem a vadállatokkal foglalkozó szervezeteknek egy érzékeny pont.

Ha már egyszer bekerül hozzánk, hogy most mentésre szorul-e, vagy sem, az már egy másik kérdés, akkor gyakorlatilag a bak őzek nem engedhetők vissza többet a természetbe,

mert megszokják az emberi jelenlétet, ivarérés után pedig agresszíven léphetnek fel az emberekkel szemben, és hogyha mondjuk egy erdőben elengedjük őket, akkor ott adott esetben a kirándulókat is megtámadhatja egy-egy ilyen nagyobb őzbak. A suták egy picit más helyzet, de mi ugye igyekszünk az általunk kézzel nevelt őzeket vadasparkokba, vagy olyan helyekre, esetleg magánszemélyhez, papírral úgy kihelyezni, ahol több hektáros területen védetten élhetnek tovább, és akkor mi sem izgulunk azon, hogy mi történik vele a természetben, mennyire lesz emberbarát, illetve mennyire menekül el az embertől, hogyha ez szükséges, akkor egy biztos helyen tudjuk, viszont megvan a mozgástér is.

A jövő generáció képzése fontos aspektusa az alapítvány működésének. Tudnál erről mesélni egy kicsit?

Én dolgozom az alapítvány és a rendelő mellett az Állatorvostudományi Egyetemnek az Állatvédelmi Központjában is tavaly tavasz óta, ahol gyakorlatilag a kutatás és az edukáció a két fontos terület, amit mi képviselünk. Én azt gondolom, hogy az ovisoknak, iskolásoknak, tehát

a gyerekeknek az érzékenyítése, az oktatása, hogyan kell a vadvilággal, a természettel bánni, illetve, hogy kell viszonyulni hozzájuk, és nyilván háziállatok esetében pedig a felelős állattartás az nagyon-nagyon fontos,

és kis korban lehet a leginkább megtanítani a gyerekeknek ezt a helyes bánásmódot. De nyilván a felnőttek edukációja is ugyanolyan fontos. Előadásokat igyekszünk tartani, vagy az Állatorvostudományi Egyetem keretein belül, vagy pedig ettől függetlenül az alapítvány megy bizonyos rendezvényekre.

Az alapítvány működésében szintén fontos szerepet játszik az önkéntesek jelenléte. Milyen módon lehet önkéntesként jelentkezni és a jelentkezők önkéntesként milyen feladatokra számíthatnak?

Egyszer hirdettünk, nyíltan egy önkéntes keresőposztunk volt kint Facebookon. Megmondom őszintén, hogy ez mérsékelten volt jó ötlet, azért, mert rengetegen jelentkeztek, tehát rengeteg alatt több száz embert értek, akiket nagyon nehéz volt megszűrni úgy, hogy tényleg végignézzük, átolvassuk és el tudjuk dönteni, hogy ki az, aki alkalmas és ki az, aki nem. De egyébként egy-két értékes önkéntest pontosan ilyen formában sikerült szerezni. Akiről én még mindenképp említést tennék, Lívia, aki gyakorlatilag úgy került hozzánk önkéntesként, hogy most már két évvel ezelőtt a virtuális örökbefogadási programunknál írt egy e-mailt, hogy ő azt az állatot szeretné örökbe fogadni, aki a legkevésbé népszerű, és aki nem kell senkinek. Ugye ezek a gerlék, galambok, nincs rajta mit titkolni, és egy balkáni gerlét fogadott virtuálisan örökbe több, mint fél évre. Majd ezután ugye ott elkezdődött egy levelezés, beszélgetés, eljött a rendelőbe, megnézte a kis mentettet, a védencét, megnézte a rendelőt, és akkor így alakult ki egy barátság, illetve egy szakmai kapcsolat.

Az önkéntes munkában az örökbefogadáson kívül és az asszisztáción kívül biztos vagyok benne, hogy vannak fizikai munkák is, amikben elkél a segítség, esetleg az állatgondozással kapcsolatban is igénybe veszitek az önkénteseknek a munkáját?

Így van, nagyon-nagyon sokrétű a feladat, amit az önkéntesek el tudnak látni, pontosan az állatok gondozása, etetése, takarítása, kennelépítéseknél segítség.

Ha valamilyen rendezvényen megjelenésünk van, akkor oda kényelmesebb, hogyha hárman-négyen megyünk. Ezen kívül a háttérmunkák, e-mailek megválaszolása, üzenetek megválaszolása, különböző marketing anyagoknak az összeállítása, a virtuális örökbefogadásnak az összefogás, vagy a menedzselése, ez például Lívia feladata egyébként most már egy jó ideje. Úgyhogy igen, szerteágazó.

És kell ehhez valamiféle előzetes képzés, hogy ne tegyenek olyat, ami az állatokban esetleg kárt tenne, vagy olyan dolgokra korlátozódik a feladat, amiben nem lehet hibázni?

Inkább az utóbbi, tehát én ezt úgy szoktam, hogy viszonylag hamar felmérhető, hogy ki mire alkalmas és mire fogékony és mi az, amiben ő is komfortosan érzi magát, illetve az alapítványnak is előnyös, hogyha ő ebben tevékenykedik, akik jól tudnak állatokat gondozni, takarítani, etetni. Nekik

van egy ilyen kis gyorstalpaló, amit minden esetben én szoktam tartani, és elmondom, hogy kit hogyan etetünk, tartunk, kezelünk, takarítunk.

Nyilván a vadabb, mondjuk egy felnőtt nyest esetében ott azért az önkénteseknek a testi épségét nem kockáztatjuk, tehát ott általában én vagyok az, aki próbálom így vizsgálni is, fixálni is, meg így egy személyben megoldani mindent velük kapcsolatban. Hogyha pedig azt látom, hogy kevésbé az állatos rész, hanem inkább mondjuk a marketing az, ami őt érdekli, és abban erősebb, akkor megpróbálunk ebbe az irányba menni. De aki szeretne közvetlenül így állatokkal foglalkozni, van lehetőség, csak akkor előtte azért igen, egy kisebb eligazításra szükség van, hogy mit, hogyan, meg hogyan ne.

Akkor, ha jól értem, hogyha kirándulás közben találok egy törött lábú őzet, akkor az a Tüskevár Alapítvány segítségére bizton számíthatok.

Ha törött lábú, akkor mindenképpen.

Tudjon meg többet a Tüskevár Alapítvány működéséről itt: https://www.tuskevaralapitvany.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/tuskevarallatvedoalapitvany/ 

Instagram: @tuskevarallatvedoalapitvany 

Interjút készítette: Tóth-Bíró Zsófia

nyitókép: /exploringyourmind.com/

Kütyüink fogságában gyakran érezzük úgy, hogy elszállt az idő, és még el sem kezdtük fontosabb teendőinket. Éppen ezért összegyűjtöttem saját és mások tapasztalatait, tippjeit, hogy proaktívan tudjuk tölteni az időnket a Földnek nevezett sárgolyón.

Mit tegyünk?

Számos apró trükk van, ami segít minket a helyes időmenedzsment felé. Az első és legrelevánsabb lépés egy rutin, egy terv kialakítása, ez az időbeosztás kvintesszenciája.

Legyen egy időpont, mikor fekszünk, és mikor kelünk (ezekhez igyekezzünk ragaszkodni, a szervezetünknek az az előnyös, ha nagyjából változatlan a fekvési és a kelési időpont), mit fogunk enni, csinálni! Fontos, mit csinálunk először és utoljára; én olvasással szeretem indítani és zárni a napot, reggel általában valami komolyabbat szoktam „fogyasztani” (jelenleg Az Isten Ábécéje c. könyvet Francis S. Collinstól), míg este egy könnyedebb, olvasmányos művet, de mindenkinek más praktika válik be – egyet nem érdemes, telefont és más elektronikai eszközt használni a lefekvés előtti két órában.

Apropó, telefon: nagyon jól hangzik a gondolat, hogy zárjuk ki az életünkből a telefonunkat, laptopunkat, tegyük őket arrébb, ignoráljuk az eszközt és a rájuk érkező értesítéseket egyaránt – azonban ez legtöbbünknek nem megvalósítható célkitűzés, sajnos olykor szinte mindannyian görgetjük feleslegesen a közösségi médiát. Amit szoktam tenni, hogy a hasztalan Instagramon vagy Facebookon töltött időt akkor „lövöm el”, amikor mást amúgy sem tudok vagy szeretek csinálni – például tömegközlekedésen, ha éppen héven zötykölődöm vagy Pesten utazom, és tízpercenként átszállok, így egyébként sem tudnék belekezdeni fontos dolgokba, ezáltal máshol már jobban tudom hanyagolni ezek használatát.

Ha rengeteg feladat van kitűzve egy napra, akkor próbáljunk meg minden egyes teendőt egyben, de legalábbis kevés megszakítással elvégezni, így gyorsabban végzünk. Miért? Lássunk egy példát; van négy, egyenként egy-egy órás feladat, ahol a szünetek mindig tíz percesek – ezt többféleképpen tudjuk elvégezni: ha egyhuzamban elvégezzük külön a négy feladatot, és köztük tartunk tíz perc szünidőt, négy és fél óra alatt meg is vagyunk. Ellenben, ha csak húsz-húsz perces munka-etapokra vesszük rá magunkat, és közöttük ugyanúgy szüneteket tartunk (tehát húsz perc munka – tíz perc pihenő – húsz perc munka – tíz perc pihenő…), akkor ez már hat és fél óra, a különbség a két metódus között két óra! De ha a második esetben csak öt perces szünetekkel számolok, mert evidens, hogy rövidebb munkaszakaszok esetében rövidebb megállásokra van szükség, még az is meghaladja az öt órát! A hangsúly itt tehát a – sokszor rendkívül hasznos és szükséges – szüneteken van.

Mit ne tegyünk?

Ahogy henyélni, úgy túlhajszolni se akarjuk magunkat – előbbi elégedetlenséget és önbizalomhiányt okoz, utóbbi hosszú távon kiégéshez vezet. A túlhajszolás egyik oka vagy éppen következménye a manapság igen népszerű multitasking – a multitaszkolás azt jelenti, hogy egyszerre több dolgot csinálunk: szinte mindig elkerülendő, az agyunk egyszerre egy dologra tud maximálisan koncentrálni, így ez a minőség rovására megy. Két fizikai vagy két mentális teendőt soha ne végezzünk egyszerre! Kivételt képez egy mentális és egy monoton, megszokott fizikai tevékenység fúziója; például futás közben podcastet hallgatni remek ötlet.

Ne gondoljuk továbbá, hogy egy-egy alkalmazás letöltésével már le is csökkentettük a telefonhasználat idejét, ezáltal megnövelve a hatékony idő hosszát. Nekem nem sokat segített például olyan alkalmazások használata, melyek a telefon használatának idejét mérik. Rengeteg alkalmazás van, amelyik a telefonon töltött időt jelzi (Quality Time, YourHour), ahogy listakészítő, teendőket összeíró alkalmazásból (Trello) vagy módszerből (Eisenhower-mátrix) sincsen hiány – ezek segíthetnek, de a jó időbeosztás és rutin csak belső motivációból fakadhat.

Mindannyiunknak más-más praktikák és megoldások segítenek e témában, a lényeg és a cél viszont ugyanaz: foglalkozzunk kevesebbet a telefonunkkal kevesebbet, többet egymással és a hasznos feladatokkal!

A 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, ismertebb nevén egyszerűen Tusványos, 2 év kényszerpihenő után ismét megnyitja kapuit az érdeklődők előtt. A legkedveltebb magyar bandák koncertjeivel, vitákkal, vetélkedőkkel, táncházzal és minden elképzelhető programmal várják az idelátogatókat július 19-24. között.

(kép forrása: határok-nelkul.com)

Az első szabadegyetemet 1990-ben szervezték meg először az erdélyi fiatalok a Fidesszel karöltve. Akkor még Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor néven, de a két környező település (Tusnádfürdő és Bálványos) nevének összefonódásából hamar megszületett az azóta mindenhol elterjedt elnevezés: Tusványos. Az erdélyi fiatalság akkori célja a mai napig meghatározza a fesztivál jellegét: a határon túli és az anyaországbeli fiatalok találkozópontja, ahol ismertségeket köthetnek és kötetlen hangulatban beszélhetnek az aktuális politikai, gazdasági és kulturális eseményekről. A szakmai programokat koncertekkel tarkították, tarkítják. A szervezőknek fontos, hogy megőrizzék az eredeti célokat, noha évről évre nagyobb érdeklődést vált ki a szabadegyetem és emberek tízezrei rohamozzák meg Tusnádfürdőt ezekben a napokban. 

(kép forrása: maszol.ro)

A koronavírus járvány miatt idén 2 év kihagyás után szervezik meg ismét a fesztivált. A szervezők idén is maradtak a jól bevált receptnél: politikusok, gazdasági szereplők, olimpikonok, zenészek legjava, több száz érdekes program, kitelepült szervezetek és persze bulik. 

Mik is azok a konkrét programok, amiért érdemes megtenni az utat Tusnádfürdőre? A szakmai beszélgetések között mazsolázgatva feltűnik, hogy rengeteg program foglalkozik a háború, a válságkezelés és a nemzetpolitika különböző aspektusaival. Kárpát-medence legjobb szakemberei igyekeznek ezeken az eseményeken választ adni korunk legégetőbb kérdéseire, más kontextusba helyezni ezeket a problémákat. Azok se ijedjenek meg, akik nem érzik magukat otthonosan a közélet témáiban, a több száz beszélgetés között nem egy akad, ami sportról, könyvekről vagy hitről szól.

A kisgyermekes családok se hagyják otthon a gyerkőcöket, hiszen különböző kézműves programokkal, játékokkal és felolvasással készülnek a legifjabb fesztiválozók számára.

A fesztiválhangulatért a táncházak, a stand up-ok, a kvízek és a vetélkedők felelősek.

Tusványoson az esték sem unalmasak: Bagossy Brothers Company, Tankcsapda, Margaret Island, Blahalouisiana koncertek, hogy csak a legismertebbeket említsük. Ezek után a dj-k segítenek abban, hogy a zene és az éneklés távol tartsa a medvéket.

(kép forrása: szekelyfoldiinfo.ro)

Ha mindez nem lenne elég, minden nap 16 óráig ingyenes a belépés a szabadegyetemre, 16 óra után pedig 30 lej (kb. 2400 Ft). A heti belépő ára is csak 120 lej. Az ottani áraktól sem fogunk hanyatt esni, biztosak lehetünk abban, hogy nem a szokásos ,,fesztivál árakon" ihatunk egy hideg fröccsöt.

Nincs is más hátra, mint szólni a családnak vagy a barátoknak, vonatjegyet venni vagy megtankolni az autót és megindulni Tusnádfürdő felé, ahol valószínűleg a nyár legjobb és legolcsóbb bulija vár ránk.

(borítókép forrása: tusvanyos.ro)

Minden gazdasági válság megszorító és kellemetlen intézkedésekkel jár, hiszen sok állami kiadás, jóléti intézkedés, befektetés és transzfer tarthatatlanná válik az addigi formájában. Azon túl, hogy az éppen hatalmon lévők népszerűségének nem tesz jót, ha a boltban drágaság van, több más eredménye is lehet a recessziónak. A kormány mellett más szereplők is a bűnbakkereső szemek sokasága elé kerül, legyen az a Nemzeti Bank elnöke, a köztársasági elnök vagy egy milliárdos. A mindennapi megélhetés kereteit biztosítani hivatott gazdasági- és politikai rendszer egésze felett mond az utca embere ítéletet, amikor önmagából kikelve szidja Orbán Viktort és a Fideszt.

Sokféle reakció követte a kisadózó vállalkozók tételes adóját (kata) és a rezsit érintő várható változásokat. Egyesek az ötödik Orbán-kormány bukását vizionálják, a komplett politikai rendszer válságát emlegetik. Ezek a hangok abból indulnak ki, hogy ott már komoly probléma lehet, ha a Fidesz hozzányúl bármilyen módon is az általa bevezetett és sikeresnek elkönyvelt katához, a rezsicsökkentésről nem is beszélve. A magyar politikai elitnek az elmúlt bő negyven év alatt több válságos idővel is meg kellett birkóznia. Azonban ezek a válságkezelések szinte kivétel nélkül nem voltak fáklyás menetek. A kormányzó erőt rendre megbüntették a választók a következő választáson, gyakran voltak kis és nagy átrendeződések. Volt olyan is, ahol az egyik válságra rárakódott egy következő, tetézve a problémákat. A válságnarratíva erősödésével, a „neoőszödözés” vagy „ellenzéki ellenőszödözés” közepette érdemes megvizsgálni, hogy az egyes válságok milyen következményekkel jártak, hogy tépázta meg a hatalmon lévőket a válságkezelés.

A gazdasági teljesítmény, a jólét szintje az egyik, hanem a leglényegesebb sarokpontja minden politikai rendszernek. Ha az a talpazat meginog, akkor könnyedén magával ránthatja az egész felépítményt. Gondoljunk csak a Kádár-rendszerre! Kádár János a hatalmát első sorban azzal tudta legitimálni és megszilárdítani, hogy krumplilevest, SZOT üdülőket, fridzsidert, hétvégi telket és úttörőtábort biztosított az apolitikussá nevelt magyar társadalom számára. Cserébe csak annyit kért, hogy 1956 tabu maradjon, a gazdasági-katonai szövetségi rendszert (KGST és Varsói szerződés) senki se kérdőjelezze meg és még sok minden mást. Azonban a nyolcvanas évek közepétől kezdődően már erősen elkezdett leperegni a „legvidámabb barakk” homlokzata.

Az állampárt ráeszmélt arra, hogy tarthatatlan a jólét kényelmes, de a nyugatitól így is nagyban elmaradó formája azokkal a módszerekkel és lehetőségekkel, amelyek kéznél voltak. A szocialista tervgazdaság nem bizonyult hosszútávon versenyképes modellnek a kapitalizmussal szemben. Ezt tovább fokozta az is, hogy a krumplilevest, a május elsejei sört és virslit önerőből nem, hanem nyugati hitelek felvételével tudták finanszírozni. Mindezt tetézte az is, hogy ezt az adósságot is csak újabb kölcsönökkel tudták megfizetni, adósságspirált előidézve ezáltal, növelve az államadósságot.

A kilátástalanság és az érezhető életszínvonal esés (már-már zuhanás) az értelmiségben és a nem hithű kommunista, de az állampártban vagy az apparátus egyéb pozíciójában dolgozó szakértelmiségiekben szellemi erjedést váltott ki. A kívül rekedt írók, filozófusok, társadalomtudósok a szamizdat világban feszegették a rendszer esetleges alternatívájának vagy nagymértékű megreformálásának a lehetőségét. A rendszert kiszolgálók pedig minden tudásukkal azon voltak, hogy megreformálják, jobb irányba tereljék a fennálló rendszert, élhetőbbé tenni azt. A tabudöntögetések, a kerekasztal tárgyalások és a vér nélküli, békés forradalom korszaka után megszületett a harmadik Magyar Köztársaság.

Természetesen nem tudhatjuk, hogy mi lett volna a Magyar Népköztársasággal, ha nem lép fel Gorbacsov és omlik össze a keleti blokk. A magyar esetben a nyolcvanas évek gazdasági válságára rátett még egy lapáttal Pozsgay Imre, aki 1989. január 28-án az addig ellenforradalomként aposztrofált ’56-ot népfelkelésnek nevezte. A Kádár-rendszer két legitimációs lábazata közül a gazdasági már jóindulattal is fél térdre volt ereszkedve, de azzal a lépéssel Pozsgay kirúgta a másikat is, hiszen addig a forradalom egyfajta horthysta-kapitalista ellenforradalmi megmozdulásként volt csak értelmezhető. A gazdasági és legitimációs válság előidézte a politikai válságot is, ez hozta el a rendszerváltást.

Az első szabad választást a jobbközép Magyar Demokrata Fórum nyerte Antall József vezetésével, a kormánytöbbséget a KDNP-vel és a Kisgazdapárttal kötött koalíció biztosította. Azonban a rendszerváltás „nyugodt ereje” tudta nagyon jól, hogy óriási fába vágta a fejszéjét. Antall József nem hiába hívta kormányát „kamikaze kormánynak”, hiszen nekik kellett megbirkózniuk az átmenet nehézségeivel. A szocializmus időszakához képest az embereknek meg kellett ismerkedniük egy teljesen új fogalommal: munkanélküli. A Kádár-rendszer nagyfokú létbiztonságot és biztos állást biztosított, mindenkinek volt munkája (tegyük hozzá, hogy bűncselekmény volt a munkanélküliség). Ehhez képest az Antall-kormány időszaka alatt sokakat bocsátottak el, egzisztenciák kerültek veszélybe, a mamutvállalatokat megszüntették, mivel veszteségesek voltak. Az emberek létbiztonsága alacsony volt, nem hozta el a várt eredményeket a gazdasági és politikai átmenet.

Meghatározó esemény volt az is, amikor a kormány 1990. őszén arra kényszerült, hogy megemelje az olaj árát. A körülbelül 65%-os áremeléshez nagyban hozzájárult az öbölháború, mivel az negatívan hatott ki a világpiaci árra, drágább lett az olaj, csökkent a termelés. Ez a taxisblokádban csúcsosodott ki, három napra az ország nagyobb városainak a közlekedését megbénították a taxisok. Az események alakulása meghátrálásra kényszerítette az első szabadon választott kormányt, engedményeket kellett eszközölniük. A következő választásra összeomlott a magyar jobboldal, az átmenet nehézségeivel, a gazdasági válságkorszakkal nem tudtak mit kezdeni. Nem volt meg a kellő kormányzati tapasztalat, a rendszerváltás alkotmánya, a közjogi berendezkedés és az azzal járó ellensúlyok majdhogynem megbénította a kormányt, sokszor volt cselekvésképtelen a legnagyobb nehézségek idején.

A második szabad választást a posztkommunista baloldali utódpárt, az MSZP nyerte. A közvélemény kutatások sokáig a Fideszt mérték győztesnek, azonban mégis a Horn vezette szocialisták nyerték a ’94-es választást. A baloldali liberális SZDSZ (akik a legradikálisabb antikommunisták voltak) koalícióra lépett a győztessel. Azonban a „kormányzó szakértelem” (sok volt MSZMP tag vállalkozó, közgazdász, bankár stb. a tudására hivatkozva őrizte meg pozícióját a rendszerváltás után) is nagy fába vágta a fejszéjét.

A Bokros Lajos pénzügyminiszter által fémjelzett „gazdasági kiigazítási csomag” nagy társadalmi elégedetlenséget idézett elő. A Bokros-csomag megmentette az országot a fizetésképtelenségtől, a külföld bizalma is helyreállt, azonban súlyos következményei voltak az intézkedéseknek. A társadalom különböző csoportjai, mint például az egyetemisták, a pedagógusok, a tűzoltók és még sokan mások tüntettek a megszorítások ellen. Bokros Lajos örök életre ellehetetlenítette magát politikailag, a baloldalt összekötötték a megszorításokkal, illetve az 1998-as választást is elvesztették.

Az első Orbán-kormány sikeres gazdaságpolitikát folytatott; csökkent az államháztartási hiány, a munkanélküliség, nőtt a reálbér, a GDP, az infláció is jelentősen mérséklődött. Azonban 2002-ben mégis a Medgyessy Péter vezette MSZP győzedelmeskedett egy rendkívül szoros választáson. Újfent a szabaddemokratákkal karöltve kezdet bele a kormányzásba a szocialista párt. Medgyessy elkezdte betartani a választási ígéreteit; a „Jóléti rendszerváltás programját” a Száznapos program keretében szándékozta megvalósítani és nagymértékű osztogatásba kezdett.  50%-al megemelte a közalkalmazottak bérét, a nyugdíjasok kaptak 19 000 forintnyi egyszeri pótlékot, a legalacsonyabb nyugdíjakat megemelték, az egyetemi ösztöndíjakat is növelték többek közt.

Ez óriási népszerűséget eredményezett Medgyessy számára, azonban később kiderült, hogy nem nagyon volt fedezete a „dorbézolásnak”, a gazdasági mutatók látták a kárát a bőkezűségnek. Muszáj megemlíteni a D-209-es ügyet is, ahol kiderült, hogy a miniszterelnök a Kádár-rendszerben kémelhárító tevékenységet látott el. Medgyessy Péter III/II-es ügynök volt, azonban mindez nem okozott számára jelentősebb problémákat, hiszen a Száznapos programból származó népszerűsége magas volt.

Medgyessy áldozata lett annak, hogy pártonkívüli volt, nem volt jelentős beágyazottsága az MSZP-n belül. A kormányzópártok már tervezték a megbuktatását, azonban hamarabb mondott le, mintsem, hogy ő legyen az első konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal leváltott miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc lett a kormányfő Kiss Péter ellenében. A tagság jelöltje nyert a pártvezetésével szemben. Olyan jelentős politológusok, mint például Tölgyessy Péter azt hitték, hogy Gyurcsány Ferenc olyan miniszterelnöki karriert fog befutni, mint jelenleg Orbán Viktor, hogy több választást meg fog nyerni.

Azonban a sors nem így hozta. Reformokat akart véghez vinni, de hasonlóan elődjéhez itt is az ország büdzséje parancsolt megálljt. Az azóta nagyon sokat emlegetett őszödi beszéd okozta politikai válság nagyban meghatározza, hogy miért olyan ma a magyar politikai rendszer, amilyen. Nem kell sokat taglalni, hogy mi hangzott el abban a beszédben, a lényeg az, hogy a kampány alatt nem mondtak igazat. Ennek a beszédnek a kiszivárgása alapjaiban rendítette meg a magyar választók bizalmát a szociál-liberálisokban, illetve a 2006-os választások tisztaságában. A politikai válságot tovább súlyosbította a 2006-os őszi események durvasága a könnygázzal és a gumibottal, mélyítve az árkokat a magyar társadalom jobb és bal fele között.

A 2008-2009-es gazdasági világválság -hasonlóan a mostanihoz- nagyon rosszul jött a hatalmon lévő kormánynak. Az egyébként sem oly fényes mutatók állását tovább rombolta az USA-ból induló recesszió. A válság okozta nehézségekre reagálnia kellett a Gyurcsány-kormánynak, pedig már előtte is szűkebbre kellett húzni a derékszíjat. A szociálliberális kormány „reform” címszóval akarta fizetőssé tenni a felsőoktatást, beakarták vezetni a vizitdíjat és a kórházi napidíjat. Az akkor ellenzékben lévő Fidesz-KDNP ezt elutasítandó ún. szociális népszavazást kezdeményezett. Aki nem akart mondjuk vizitdíjat az igennel szavazott, aki pedig igen, az nemmel. Az Orbán vezette jobboldal „háromigenes népszavazásnak” hívta, hiszen mindennek az eltörlése mellett szólaltak fel. Az MSZP és az SZDSZ vezetése pedig a nemet jelölte meg a választói számára. A szavazás magas részvételt hozott, illetve az igenek elsöprő (80+%) arányát. A kormányzó baloldal komoly vereséget szenvedett a referendumon, a Fidesz-KDNP pedig óriási győzelemnek könyvelte el.

A politikaira rárakódó gazdasági válság nem csak a Gyurcsány-kormány legitimációs válságát eredményezte, hanem a komplett magyar politikai rendszerét is. Gyurcsány Ferencet a lemondása után Bajnai Gordon követte, aki kármentésre volt felkérve. Az emberek csalódtak a rendszerváltás utáni politikai elitben, mivel az nem tudta kellőképpen megvédeni őket a válságoktól, hiteltelenné vált a liberális demokrácia modellje. Orbán Viktor 2009-ben már felvázolta, hogy komoly változások lesznek a magyar politikában. 2010 „fülkeforradalma” elhozta az illiberális demokráciát Magyarországra. Sokan úgy jellemezték a 2010-es eredményt, hogy „rendszerváltásnál kevesebb, kormányváltásnál több”.

Az Alaptörvénnyel új alkotmánya lett Magyarországnak, egyes alkotmányos intézmények hatásköre megváltozott (például az Alkotmánybíróság), a választási rendszert leegyszerűsítették, egy fordulóssá tették, illetve a mindenkori győztesnek (sorozatban háromszor a Fidesznek értelemszerűen) kedvezőbbé tették a győztes kompenzációval. Ez a centrális erőtér, ami szinte végig jellemezte az elmúlt 12 évet, igen kényelmesnek bizonyult, (egy-két epizódot leszámítva) végig kétharmada volt a kormánypártoknak. Ezt idén áprilisban sikerült további négy év erejéig felújítani. Ez a stabil és fegyelmezett többség várhatóan nem is fog meginogni, meglehetősen megbízható az Orbán-kormány háttere.

Ennyire bebiztosított pozícióból még egyetlen politikai garnitúra sem nézett szembe egy válsághalmazzal, mint a mostani. Az ellenzék kikelve a tavasz óta tartó álmából megpróbál együtt masírozni a katásokkal, várható volt és logikus a részükről, mindenki ezt tenné a helyükben. Márki-Zay Péter politikai ragtapaszként/fájdalomdíjként élheti meg a kormány megszorító intézkedéseit, mivel a kormány mégis hozzányúlt a rezsihez, de ettől még nem igazán várható, hogy a Mindenki Magyarországa Mozgalom releváns erő legyen majd az elkövetkező választásokon. Sokan azt várják, hogy a Fidesz majd komoly szavazatmennyiséget fog veszíteni, (ez várhatóan így is fog történni) egyelőre nem lehet megjósolni, hogy mennyit. Azonban majd csak 2024-ben, a még igen távoli 2024-es EP és önkormányzati választásokon fog majd kidomborodni a kormány és az ellenzék erőviszonya.

Vitathatatlanul gazdasági válság van és még lesz is. Sokáig fogunk árgus szemmel nézni a boltban, hogy mennyibe kerül a tej, a hús vagy a paradicsom. A rezsicsökkentést és a kata adózást érő változások a jólétet érintő változások, azokra a magyar választók kifejezetten érzékenyek szoktak lenni. A szociális népszavazás anno egyszerre „buktatta és csinálta is a királyt”, az MDF nem tudta egyenesbe állítani a magyar gazdaságot, a Bokros-csomag összemosta a baloldalt a megszorításokkal, az internetadó elleni tüntetés pedig meghátrálásra késztette az Orbán-kormányt 2014-ben.

A válságok által gerjesztett változások egyfajta lengő ingaként érte mindig a magyar politikát. A Kádár-rendszer indította útjára a golyóbist a romokban heverő nemzetgazdasággal. Először a jobboldali kormánykoalíciót érte a találat, el is vesztették a következő választást, össze is omlottak utána. Másodszor az inga annyira lengett ki, hogy a baloldal kis időre elveszítse a hitelét a választók előtt. Harmadszorra a már nagyobb svunggal érkezett a képzeletbeli vasgolyó: a politikaira halmozódó gazdasági válság a rendszerváltás utáni politikai rendszer legitimációs válságát eredményezte, óriási változást előidézve. A baloldal elvesztette az egységét, míg egy jobboldal által vezetett domináns pártrendszer alakult ki.

Hogy ez az épp mozgásban lévő inga meg lesz-e állítva, avagy sem: majd kiderül. Egy biztos, a regnáló kormánynak nem lesz könnyű dolga, de minden erőforrása megvan hozzá, hogy kezelni tudja, az más kérdés, hogy ezeket a forrásokat honnan lehet büntetlenül beszerezni.

A svájci IMD versenyképesség-kutató intézet 1989 óta jelenteti meg átfogó éves jelentését egyfajta referenciapontként a különböző államok versenyképességéről. A jelentés célja, hogy képet adjon arról, miként is használják az államok kompetenciáikat a hosszú távú értékteremtés érdekében, illetve mennyire mutatkoznak versenyképesnek nemzetközi szinten. Mindez persze nem egyenlő a GDP eredményekkel vagy a termelékenységi mutatókkal, kapcsolódik gazdasági szempontok mellett politikai, társadalmi és kulturális dimenziókhoz is, így egy hasonló kutatás által teljesebb képet kaphatunk egy állam valódi teljesítményéről, részben pedig jövőbeli kilátásairól és potenciáljáról is. Lássuk az idei rangsor eredményeit, illetve azon belül is Magyarország teljesítményét!

Négy kategória és 333 indikátor – a rangsor metodológiája

A rangsor összesen 333 versenyképességet mérő indikátorral dolgozik, melyek négy nagy pillérre oszthatóak fel. Egyrészt megvizsgálásra kerülnek a (1) gazdasági eredmények (például a hazai gazdaság teljesítménye, nemzetközi kereskedelem, foglalkoztatottság vagy árak helyzete), másrészt a (2) kormányzati hatékonyság (többek között az államháztartás, adópolitika, üzletet érintő jogszabályok), továbbá az (3) üzleti hatékonyság (produktivitás, munkaerőpiac, attitűdök és értékek) és az (4) infrastruktúra fő körülményei is (alapvető és technológiai infrastruktúra, oktatás, egészség és környezet). A rangsor kialakítása részben tényszerű adatok mentén történő összehasonlítás alapján zajlik (163 indikátor objektíven meghatározható számokkal operál, például vizsgálva a GDP helyzetét vagy az export mértékét nemzetközi, regionális és hazai forrásokat figyelembe véve), másrészt 92 indikátor felméréseken alapul (vagyis maguk a szakértők fejezik ki véleményeiket), míg további 79 indikátor háttéradatokkal gazdagítja a munkát (igaz ezek nem járulnak hozzá direkt módon a végső eredményhez). Mielőtt az országokra térnénk, érdemes röviden a több mint 5500 vállalatvezető által megválaszolt, az üzleti környezetre főbb veszélyként megjelenő kihívásokat nevesíteni, melyek (ki fogjátok találni!) a meglátásaik alapján az elszabaduló infláció, a geopolitikai konfliktusok és az ellátási láncokat érintő túlzott nyomás. De nézzük a globális eredményeket!

Még mindig európai dominancia

A rangsor tekintetében látható, hogy – amint azt hagyományosan megszokhattuk – bizonyos európai államok most is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Az első két helyet Dánia és Svájc foglalják el, de megtalálható a negyedik pozícióban Svédország, a legjobb 10 ország között pedig Hollandia, Finnország és Norvégia is. Szintén nem tekinthető nagy meglepetésnek Szingapúr kiváló eredménye (globális 3. helyezett), miközben Hongkong (5.) és Tajvan (7.) is rendkívül kompetitívnek bizonyultak Ázsia képviselőiként. Az amerikai kontinenst nézve a legjobb 10 között ma már csak az Egyesült Államokat találjuk, a 2020-ban 8. helyre kerülő Kanada ugyanis a tavalyi évhez hasonlóan a 14. lett idén is.

A globális helyezéseket tekintve Dánia teljesítményéről mindenképp szót kell ejteni, hisz a jelentés 34 éves történetében a dánok először ugranak az első pozícióra – köszönhetően többek között a koronavírus-járvány ideje során hozott sikeres gazdasági döntéseknek, illetve a külföldi befektetések kapcsán történő előretörésnek is. Kiemelhető továbbá Horvátország is, mely az összes kategóriában javítani tudott, egyben pedig a legnagyobb növekedést is mutatta az összes vizsgált állam közül – 13 helyet javítva a tavalyi 59. pozícióhoz képest. Ha már javulás, vannak bizony vesztesei is az idei felmérésnek, a legnagyobbnak Új-Zéland tűnik, mely ország 11 helyet esett vissza (idén csak a 31.), 15 pozíciót veszítve például a gazdasági teljesítményét illetően, illetve 14 pozíciót lépve hátra üzleti hatékonyságban.

Javuló magyar versenyképesség

Ami Magyarország eredményét illeti, hazánk három helyet javított a tavalyi pozíciójához képest, így jelenleg a 39. helyen áll a globális rangsorban – a regionális társak között Ausztria (20. hely), Csehország (28. hely) és Szlovénia (38. hely) mögött, viszont Horvátország (46. hely), Szlovákia (49. hely), Lengyelország (50. hely) és  Románia (51. hely) előtt. A javuló tendenciát jelzi, hogy 2017-ben az ország az 52. helyen tartózkodott, majd három évig a 47. volt, tavaly pedig a 42. helyig jött előre. Magyarország a 20 milliónál kisebb lakossággal rendelkező országok körében a 24. legversenyképesebb, a 20 ezer dollárnál kisebb egy főre jutó GDP-vel bíró országok listáján az 5. legjobban teljesítő, míg az Európa – Közel-Kelet – Afrika régiós besorolásban a 26. helyezett. Kategóriák szerinti eredményeket látva észrevehető, hogy Magyarország a gazdasági eredményekben emelkedik ki leginkább, hisz a globális 8. helyet foglalja el (míg például 2019-ben csak a 46. volt), infrastruktúrában (globálisan 36.) és kormányzati hatékonyságban (globálisan 37.) szinte ugyanazt a helyezést érte el a világranglistán, míg a legkevésbé imponáló eredménye az üzleti hatékonyság kapcsán figyelhető meg, ahol Magyarország a 48., igaz ez is 8 helyes javulás 2021-hez képest.

Magyarország eredményei kategóriák és indikátorok alapján (Fotó forrása: IMD World Competitiveness Booklet 2022)

A hazai eredmények tekintetében érdemes arra is kitérni, hogy az elkészült felmérések során a megkérdezett vállalatok képviselői miben látták Magyarország fő erősségeit és gyengeségeit. A 15 tényező mentén Magyarország kapcsán a legtöbben a versenyképes adórendszert emelték ki (a megkérdezettek 58.6 százaléka), de erősségként figyelhető meg a gazdaság dinamizmusa (52.3 százalék), a képzett munkaerő (46.8 százalék), a megbízható infrastruktúra (37.8 százalék) és a pénzügyi piacokhoz való egyszerű hozzáférés is (37.8 százalék). Jóval kevesebben tartják azonban Magyarország esetében fő erősségnek a hatékony jogi környezetet (7.2 százalék), a nyitott és pozitív attitűdöt (14.4 százalék), a vállalatirányítás minőségét (15.3 százalék), a kutatás-fejlesztés kultúráját (18.9 százalék), ahogy a vállalkozásbarát környezet (27.9 százalék) és az árkompetitivitás (33.3 százalék) is inkább csak a középmezőnyben találhatóak a többi tényező között.

Kiemelt fotó forrása: Time Out

Ahogy nap, mint nap olvasunk az orosz-ukrán háború szörnyűségeiről, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a világban több helyen is fegyveres konfliktusok zajlanak. Hosszú évtizedek óta zajlik harc a Kaukázus déli részén az azeriek és az örmények között. (Előző cikkünk)

Hegyi-Karabah

Ez a furcsa nevű terület a kiváltó oka a két nép közötti véres konfliktusnak. Hegyi-Karabah Azerbajdzsán területén fekszik, de lakosai több, mint 90%-ban örmények. Területe csupán 11.500 km², lakosainak a száma nem éri el a 150.000 főt. Államiságának a helyzete kissé kaotikus: saját magukat független államnak nyilvánították, azonban az államisága nem nyert nemzetközileg elismerést, Örményország harcol azért, hogy egyesülhessen vele, míg hivatalosan Azerbajdzsán része.

A konfliktus kezdetei

Noha az ellenségeskedés már évszázadok óta jelen volt az azeriek és az örmények között, vallási és kulturális különbségek miatt. A terület 1813-ban orosz fennhatóság alá került.

Erre válaszul azonban az azeriek, saját területüket féltve, tömegmészárlásba kezdtek Hegyi-Karabah területén, ahol török segítséggel több tízezer ember életét oltották ki. Két évvel később a szovjetek felléptek a konfliktus ellen, elismerték, hogy Hegyi-Karabah vitatott terület Azerbajdzsán és Örményország között, majd egy kongresszuson

Azonban Sztálin nyomására megváltoztatták a nyilatkozatukat, így végül Azerbajdzsán részének ismerték el Hegyi-Karabahot. Az örmények soha nem fogadták el a döntést és az egész szovjet rendszer fennállása alatt küzdöttek a döntés ellen - eredménytelenül. 

Kép forrása: hu.wikipedia.org

A hegyi-karabahi háború

Az örmények elégedetlensége 1988-ra ért fordulópontra. Ekkor szervezett tüntetések alakultak azért, hogy egyesülhessenek Örményországgal. A Szovjetunió kifejezte nemtetszését, karabahi önvédelmi erők alakultak meg, az azeri területeken élő örmények tömegesen vándoroltak át az anyaországba.

A háború hosszú évekig folytatódott rengeteg áldozattal, a széthullóban lévő Szovjetunió nem tudott mit kezdeni a helyzettel. A Szovjetunió felbomlása után az örmény erők kikiáltották Hegyi-Karabah függetlenségét, noha államiságuk nem nyert elismerést. Ezután az örmények komoly sikereket értek el, stratégiailag fontos városokat foglaltak el. Az azeri elnök - belátva tehetetlenségüket - 1994-ben aláírta a fegyverszünetet, melyben deklarálták az örmények területszerzéseit. A háború során több, mint 300.000 ember halt meg.

Kép forrása: index.hu

2020: a konfliktus kiújulása

Noha 1994 óta voltak kisebb nagyobb konfliktusok, a fegyverszünet kitartott 2020 júliusáig, amikor elkezdődtek az azeri-örmény határ mentén a komolyabb harcok. Ezek a fegyveres ütközetek állandósultak és egyre több áldozatot követeltek. Mindkét fél kapott katonai segítséget: az azerieket a törökök, míg a karabahi csapatokat az örmények és az oroszok támogatták, de ebben a konfliktusban az azeriek bizonyultak sikeresebbnek.

Ez a szám azért is jelentős, mert a háború kezdetétől számított 44. napon a felek békét kötöttek egymással. Ennek a békének a nyertese Azerbajdzsán lett, akik megtarthatták a megszerzett területeket. Ez a béke még kevésbé bizonyult tartósnak.

2021- növekedő orosz befolyás

2021 második felében az azeri-örmény határon ismét fegyveres harcok kezdődtek meg. Az örmények természetesen ismét Oroszországhoz fordultak segítségért, a Putyin vezette Oroszország azonban nem fegyvereket, hanem békét nyújtott mind a két félnek.

Ez miért érte meg Putyinnak? Rendezte a konfliktust, mindkét országgal jó kapcsolatot épített ki, a kritikus területekre vezényelt orosz békefenntartók pedig fizikailag is biztosítják az orosz befolyást a Kaukázus területén.

Kép forrása: hvg.hu

2022: az orosz-ukrán háború árnyékában

Az oroszok évtizedek óta komoly befolyással bírtak az azeri-örmény konfliktusban, így természetesen Oroszország és Ukrajna között kirobbanó háború is hatással volt a kaukázusi eseményekre. A háború kirobbanása előtt az azeri és az ukrán elnök találkozott egymással, ahol biztosították egymást a támogatásukról.

Az örmények felszólították az oroszokat a gyors reakcióra, hiszen az azeriek pont olyan falut foglaltak el, amit az orosz békefenntartók védelmeztek. Oroszország azonban - értelemszerűen - nem küldött a térségbe további katonákat, csak felszólította Azerbajdzsánt, hogy vonuljanak ki az említett területekről. Ez természetesen nem történt meg, de májusban hirtelen fordulat történt az azeri-örmény konfliktusban.

A békéhez csupán 2 dologban kell megegyezniük: a lezárt határaikat feloldani egymás között, valamint a határokat pontosan meg kell határozniuk.

(kép forrása: hvg.hu)

A legtöbb nemzetközi konfliktushoz hasonlóan ez a viszály is hosszú évtizedekre nyúl vissza. Azonban itt a legújabb információk szerint komoly lehetőség mutatkozik arra, hogy brüsszeli segítséggel megkötik a felek a békét, mely tízezrek életét mentheti meg. 

(borítókép forrása: infostart.hu)

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a tőlünk nyugatabbra fekvő európai országokban még az olyan váratlan, gazdaságot befolyásoló tényezők, mint az orosz-ukrán háború, vagy az azt követő szankciók után is "kolbászabból" van a kerítés, mint minálunk.

Vizsgáljunk meg a fent említett országok közül párat, és hagyatkozzunk a számadatok rideg valóságára.

Franciaország

Franciaországban 2022 júniusára elérte az infláció az 5,8%-ot, amely a januári 2,9%-hoz képest majdnem 3 százalékpontos emelkedést jelent.

Az energiaárak is az egekbe szöktek a kőolajtermékek árának meredek emelkedésével. Hogy megállítsák a rezsiköltségek drasztikus növekedését, Bruno Le Maire gazdasági miniszter elmondása szerint az árstop legalább 2022 végéig érvényben lesz. Ez a villamosenergia árak 44,5 %-os emelése helyett, csupán 4 %-os emelkedését, és a szabályozott gázdíjak befagyasztását jelenti, amik egyébként 80%-al emelkedtek volna. A kisebb szolgáltatók megawattóránként (MWh) körülbelül 13,86 eurót kaptak a kibocsátott energiáért, de a nagyobb szolgáltatóknak vállalniuk kellett a megnövekedett költségeket. Az, hogy ez mennyire fenntartható, már más kérdés, tekintve, hogy a Le Parisien szerint a fogyasztói tarifákat 2023-ban 8%-kal kell emelni ahhoz, hogy a beszállítók kiesett költségeit visszafizessék.

Az Országos Statisztikai és Gazdasági Tanulmányok Intézetének (INSEE) legfrissebb adatai szerint Franciaországban 2022-ben az átlagkereset havi nettó 2340 euró, vagyis évi 39,300 euró bruttó jövedelem - hozzá kell tenni, hogy ez a 2016-os átlag 2238 euróhoz képest vajmi kevés emelkedést jelent. 

Németország

2022 júniusában az éves inflációs ráta Németországban öt hónap után először 7,6%-ra lassult, mérséklődve az előző havi 7,9%-ról, amely az eddigi legmagasabb érték volt Németország újraegyesítése óta.

Az ukrajnai háború és az energiaellátási zavarok veszélye rekord magasra emelte a német háztartások gáz- és villanyszámláit. 

2022 márciusában az átlagos nagykereskedelmi villamosenergia ár Németországban meghaladta a 251 eurót megawattóránként, ami több mint ötszöröse az egy évvel korábbi árnak.

Az átlag rezsiköltség júniusban 118,5 pontra nőtt a 2022 januári 112,2 ponthoz képest.

Az átlagkereset 2021 januárjától 2022 januárjáig mintegy 135 euró/hóval nőtt, ami a jelenlegi árakhoz mérten nem rossz hír a német dolgozók számára - amennyiben lesz gáz, amit ki lehet fizetni.

Ausztria

Ausztria éves inflációs rátája 2022 júniusában 8,7%-ra emelkedett az előző havi 7,7%-ról, ami az 1975 szeptembere óta mért legmagasabb érték.

2022 májusában Ausztriában megawattóránként 184,52 euró volt az átlagos nagykereskedelmi áramár, ami közel 237%-os növekedést jelent az előző év azonos hónapjában mért árhoz képest. 

A The Local szerint Ausztriában jelenleg 470%-kal magasabbak a gázárak, mint tavaly májusban. Ha elővesszük a számológépet és osztunk-szorzunk egy keveset, kiderül, hogy a gáz mostani ára 0,396 euró/KWh körül mozog.

2021-ben az átlagos éves bruttó fizetés 52,000 euró volt, ami nettó 34,517 euró éves, vagy nettó 2,876 euró havi fizetésnek felel meg. 2022-ben ez nettó 2,433 euró/hó-ra csökkent.

Dánia

Dánia éves inflációs rátája 2022 júniusában elérte a 8,2%-ot, fél év alatt csaknem 4%-ot emelkedve. 

2022 májusában az átlagos nagykereskedelmi áram Dániában 168,51 euró volt megawattóránként, több mint 200%-kal magasabb, mint egy évvel korábban. Két hónappal korábban, az árak pedig elérték a jelzett időszak csúcsát, megawattóránként több, mint 230 eurót.

A Live Scandinavia szerint 2022-ben átlagosan havi 2,900 euró nettó fizetéssel számolhatnak az emberek, ami körülbelül 10%-kal magasabb, mint a tavalyi évi átlag.

Hollandia

Hollandia éves inflációs rátája négyhavi mélypontra, 8,6%-ra esett 2022 júniusában az előző havi 8,8%-hoz képest, de ez még mindig mindig sovány vígasz, tekintve, hogy január óra 2,2% emelkedés figyelhető meg.

A villany és gáz árak csaknem a triplájukra ugrottak a 2022 januárja és júniusa között.

Az átlagkereset 2022-ben havi 2,834, bruttó 3,823 euróra jött ki, ami csupán enyhén emelkedett meg a 2021-es bruttó 3,175 euró/hónaphoz képest.

A fenti adatokból is jól látható, hogy Nyugat-Európát még annyire sem kímelte a válság, mint Magyarországot, a poltikusoknak pedig nem lesz könnyű dolguk megvédeni a polgáraikat az életszínvonal drasztikus zuhanásától - ha ez egyáltalán lehetséges.   

Napjainkban már egyre többen használnak okoseszközös fizetési módokat és egyre nagyobb tranzakciós forgalmat bonyolítanak le okostelefonnal és okosórával. Két részes cikksorozatunkban először az okostelefonokon történő fizetési lehetőségeket mutatjuk be.

Hogyan is valósítható meg mindez a gyakorlatban?

A válasz: NFC. Sokan hallottak már róla, rengetegen azonban nem tudják, hogy mire való, emiatt nem is használják. Holott egy olyan kommunikációs technológiáról van szó, amely nemcsak egyszerű, hanem biztonságos és gyors lehetőségeket kínál.

Az NFC (Near-Field Communication) egyszerű érintkezésmentes információ-megosztást biztosít olyan eszközök között, amelyek támogatják ezt a digitális funkciót.

A legtöbbször fizetésre használják, de nemcsak erre jó, ugyanis használható azonosításra és adatok megosztására is.

A jóval ismertebb Bluetooth-hoz képest azonban megbízhatóbb és az adatbiztonság tekintetében magasabb szintet képvisel, nem hiába ezen keresztül oldották meg a fizetés lehetőségét. Hatótávolsága egyébként csak 4 centiméter, ezen belül teszi lehetővé az eszközök közötti kapcsolatot. Mivel kis távolságról van szó, így az NFC normál esetben semmiféle azonosítást nem igényel a felhasználóktól.

A kapcsolódás szempontjából az is fontos, hogy Bluetooth számára gyakran másodpercek kellenek a közös kommunikációs csatorna létrehozásához, addig az NFC számára a másodperc töredéke is elég.

Magyarországon már lassan egy évtizede jelen van az NFC alapú fizetés lehetőség,

manapság pedig így egyre többen használják, mert nagyon egyszerű és nagyon biztonságos módja a számla kiegyenlítésének.

Miért jó az NFC és hogyan működik?

Nagyon sok szempontból előnyös az NFC-technológia, de főleg amiatt, hogy elkerülhető vele a pénztárca használat (készpénz és bankkártya), így kényelmesen tudunk vele fizetni akár boltban, étteremben, szórakozóhelyen vagy fesztiválon. Elegendő csak a telefonunkat odaérinteni a terminálhoz, és már le is vonták az egyenlegünkről a pénzt.

Az okostelefonos, NFC alapú fizetéshez Google Pay vagy Apple Pay használatára lesz szükségünk, melyet a telefonunkon tudunk létrehozni.

Ezt kell összekapcsolnunk egy valóban létező bankkártyával vagy hitelkártyával, így a tranzakciókor a virtuális számla rögtön továbbítja a fizetési kötelezettséget a bank felé és így a költségek azonnal rendezésre kerülnek.

Amennyiben valahol ezzel a lehetőséggel fizetünk, megnyugodhatunk, mert senki sem férhet hozzá a banki információkhoz.

De mi történik akkor, ha elveszítjük vagy ellopják a telefonunkat?

Amennyiben ilyen eset történne velünk, akkor sem kell kétségbe esnünk, ugyanis beállíthatjuk, hogy az NFC-vel mekkora összegig nem kell azonosítani magunkat, így például 5 vagy 10 ezer forint alatt csak odatesszük telefonunkat a terminálhoz, és megtörténik a fizetés, de a meghatározott összeg felett erre csak azonosítással van lehetőség.

Google Pay és Apple Pay

A Google Pay (rövidítve Gpay) egy androidos fizetési rendszer, más néven elektronikus pénztárca, amelynek segítségével virtuálisan elmenthetjük a bankkártyáinkat vagy más fizetési adatainkat, majd azt követően az adatok ismételt megadása nélkül fizethetünk az interneten minden olyan webhelyen, ahol a Google Pay-t elfogadják.

Természetesen a Google saját, díjköteles szolgáltatásait is ki lehet fizetni ennek a segítségével. Emellett lehet használni mobilalkalmazásokban történő közvetlen fizetésre is, például ha egy applikáció bizonyos funkciók eléréséhez egyszeri vagy rendszeres előfizetést kér.

Ezenkívül egyre több bankkártyával lehet már fizetni olyan helyeken, ahol korábban csak plasztik bankkártyával vagy készpénzzel lehetett. Azonban ki kell emelni, hogy nem az elfogadóhelyek számítanak, hanem a csatlakozó bankok.

Az elfogadóhelyek ugyanis pontosan ugyanazok, ahol a normál bankkártyával lehet fizetni. Itt a lényeg, hogy a bank, amely kibocsátotta a bankkártyát, fel van-e készülve a Google Pay-re.

A korábban elindult Apple Pay esetében is pontosan ugyanígy működik a rendszer.  A legtöbb bankkártya alkalmas az Apple Pay-jel való összekötésre az iPhone 6-os szériától kezdődően.

Fontos azonban tudni, hogy nem lehet bármilyen bankkártyát regisztrálni az Apple Pay-be, csak azt, amelyet a bank enged regisztrálni. Az is előfordulhat, hogy ugyanattól a banktól például az összes lakossági kártyát lehet regisztrálni, de az üzletit meg nem. Olyannal találkozhatunk, hogy a bolti érintéses mobilfizetésre nem tudunk regisztrálni, csak az internetes fizetésre.

Mely magyarországi bankok támogatják az NFC alapú fizetést?

Citibank – Google Pay

Erste Bank – Erste MobilePay

Gránit Bank – Gránit Pay

MKB Bank – MKB Pay

OTP Bank – Simple Pay

UniCredit bank – Google Play

A skót Cumbernauld városközpontjának látványa olyan meghökkentő egyesek számára, hogy a közösségi médiában joggal jelent meg az a hozzászólás, mely szerint kinézete Csernobilt Szemiramisz függőkertjévé teszi. Persze magyarként eleget pillanthattuk és pillanthatjuk a szovjet brutalista építészet alkotásait, ám a brutalizmus úgy tűnik máshol is felütötte a fejét, igaz, Cumbernauld esetében a búcsúzás ideje jön. Lássuk most ezen furcsa brutalista szörny történetét.

A különleges megastruktúra

A Glasgowtól körülbelül 21 kilométerre található Cumbernauld új városrészének megépítése az 1950-es években merült fel azon célzattal, hogy enyhítse a régi iparváros túlzsúfoltságát, és jobb, egészségesebb életet kínáljon a lakók számára. Ekkor született meg a rendkívül innovatívnak és utópisztikusnak számító megastruktúra ötlete, mely első szakasza 1963 és 1967 között került megépítésre,

ahol üzletek és kikapcsolódási helyszínek, irodák, lakások, könyvtár és több penthouse is található. A városközpontot értelemszerűen a funkcionalitás és a rendkívüli kényelem ígérete járta körül, ám mint azt az alábbi fotók is mutatják, a végeredmény sok tekintetben mást hozott – és talán nem erős a kijelentés, hogy még véletlenül sem az egészséges környezet érzete árad belőle.

Fotó forrása: Barnabas Calder

A Tanács a földdel tenné egyenlővé, az emberek is

Amint azt a Skóciában nevelkedő, majd 10 évig posztszovjet országokban is élő Daniel Kalder említi, meglátása alapján Cumbernauld az a fajta város, amelyen az ember áthalad, de soha nem áll meg. „Fiatalkoromban a busz ablakából sokszor megpillantottam a szívében lévő furcsa betonszerkezetet. De fogalmam sem volt arról, hogy a hatvanas évek brutalizmusának ez a tipikusan komor példája kulturális és történelmi jelentőségű épület” – mondja Kalder, aki nemrég jött rá erre a tényre, azt követően hogy értesült North Lanarkshire tanácsának szándékáról, mely Cumbernauld városközpontjának megvásárlását szorgalmazza. A szándék azonban a központ tekintetében nem feltétlenül kecsegtető, hisz a Tanács célja nem más, mint idővel azt a földdel egyenlővé tenni. Érkeztek is persze reakciók, többek között egyes építészettörténészek részéről, akik a korábban radikális kísérletként megszülető városközpont megőrzését kérik, illetve gyáva és buta döntésnek tartják a Tanács szándékát.

Úgy tűnik azonban, hogy az ilyesfajta hangok háttérbe szorultak, a tömegek pedig még véletlenül sem kezdtek el megmozdulni a megvédése érdekében, habár ez nem bizonyult meglepőnek, hisz az 1967-ben létrehozott központ már fénykorában sem volt túlzottan népszerű – az ott gyerekként élő Craig Ferguson komikus például egy olyan modernista kísérletnek nevezte, ahol tudatlan várostervezők lelketlen lakhatást biztosítottak munkásoknak –, 2005-re pedig az ellenszenv olyan erőteljessé vált a cumbernauldi központ kapcsán, hogy egy 10 ezer fős felmérés alapján ez volt az a helyszín, amelyet a legjobban utáltak az emberek, illetve amelyet a legtöbben szerettek volna leromboltatni az egész Egyesült Királyságban.

Cumbernauld „fénykora”

De ha tényleg egy ilyen szörnyűségről van szó, hogyan is jöhetett létre? A képet árnyalja, hogy a 60-70-es évek során Cumbernauld egyfajta futurisztikus jövőképet szimbolizált, egy olyan helyszínt, amelyet még maga Margit brit királyi hercegnő is mesésnek nevezett 1967-es látogatása során.

–, sőt, Kalder nagyszülei és nagynénje is a városban éltek, véleményük pedig korántsem volt negatív róla, ahogy a lakók egy része is kedvelte a brutalista helyszínt.

Az évek azonban nem voltak kegyesek a központhoz: a sok beton zordnak bizonyult (később fehérre festették a nagyobb világosság érdekében), a sétálóutcák szélcsatornákká alakultak, mindenhol graffitik jelentek meg, pénzügyi nehézségek miatt az eredeti tervek soha nem készültek el teljesen, az ismert és minőségi üzletláncokat pedig olcsó vállalkozások váltották a komplexumban – így például a 2007-ben hozzátoldott új bevásárlóközpontban híres vállalkozások helyett található tetováló és szemöldök szalon, ahogy öngyilkosság-megelőzési központ is. A 2000-es éveket követően igyekeztek a belső tereket átalakítani, így az utópisztikus hangulat a struktúra egy részéből teljesen eltűnt. Eredeti formájában maradt viszont a napközi és a könyvtár szintje a maga komorságával, ám még ennél is több a kivetnivaló a külső látvány kapcsán, a városközpont ugyanis egyszerűen úgy néz ki, mintha valaminek a háta lenne, az ablakok teljesen hiányoznak róla, bár azok hiányát bőven „kompenzálja” a csövek és vezetékek sokasága.

Az új városrész bevásárlózköpontja (Fotó forrása: Ed Webster)

Az idegen környezet fokozottan jellemző a hidakra és az aluljárókra is, melyek bár meglehetősen funkcionálisnak bizonyulnak, rendkívül kellemetlen közeget teremtenek: „A munkásosztálynak nyilvánvalóan nem volt szüksége a szabadságra, a szépségre vagy a változatosságra: meg tudtak boldogulni néhány fával” – írja le érzéseit Kalder, aki szerint a Cumbernauldba való látogatása előtt nyitott volt a városközpont megmentésének gondolatára, ám a tapasztalata teljesen elvette a lelkesedését, hisz úgy látja, Cumbernauld nem is nevezhető igazán brutalistának. A posztszovjet térségben töltött ideje során ugyanis nem egy jól felépített brutalista városrészt látott – különösen Közép-Ázsiában, ahol a betonszerkezetekbe keleti motívumok kerültek, így mind a lakóházak, mind az egyetemek vagy könyvtárak egyedi karakterrel bírtak –, a háború utáni brit városvezetők utópisztikusságából viszont teljesen kimaradt az ilyesfajta elkötelezettség.

Épp emiatt, bár a központ létrejötte akkoriban sok ember számára jelentett előrelépést – a kis, egyágyas szobákkal és közös fürdőkkel rendelkező lakások helyett a családok extra hálószobákat, nappalit és fürdőszobát kaptak –, Cumbernauld összességében maximum egy egyedi és furcsa szereplője lehet a városok szélesebb evolúciós folyamatának, melyet most egy újabb építészi elképzelés valósága vesz át, talán több sikerrel. Így tehát ha valaki meg szeretné még tapasztalni az igazi skót brutalizmust, akkor itt az ideje az utazást terveznie...

Kiemelt fotó: Barnabas Calder