Reaktor

Négy ok, hogy miért rossz irány a kötelező munkahelyi védőoltás
Négy ok, hogy miért rossz irány a kötelező munkahelyi védőoltás

bd31cf66-5e55-4793-8aca-f548308fdc61.jpg

Komoly polémiát, érvek és ellenérvek sokaságát váltotta ki a bejelentés, hogy Magyarországon a munkaadó dönthet a munkavállaló kötelező COVID elleni oltásáról. Az alábbi cikk négy pontban érvel amellett, hogy miért rossz a munkahelyen való kötelező oltásról szóló elképzelés.

Mert túlzottan szigorú

Az oltási kötelezettség lehetőségének bevezetése kapcsán sokan kezdtek el hasonló nemzetközi példákat emlegetni. Valóban, a kötelezettség ötlete nem Magyarországon született meg egyedülálló módon, ám azt figyelembe kell venni, hogy a gyakran idézett országok többségében az „oltási kötelezettség” valójában nem oltási kötelezettség.

Ilyen például Olaszország, amely esetét megannyi hazai portál és közéleti szereplő foglalta össze abszolút tévesen, rövidre zárva a témát: „kötelező az oltás a munkahelyen Olaszországban!”. Olaszországban ugyanis nem az oltást kötelesek felvenni a munkavállalók, hanem EU-s digitális covid igazolvánnyal (Green pass) kell rendelkezniük: tehát választhatnak az oltás, a teszt (48 óránként gyorsteszt vagy 72 óránként PCR teszt), továbbá a felgyógyultság (6 hónapig érvényes) között.

Ugyanez a szabály Ausztriában, ahogy ezzel megegyező törekvést akarnak megvalósítani a kormánypártok (bár a mostani helyzetben talán túlzás így nevezni őket) Romániában is.

A covid igazolvány rendszere amúgy véleményem szerint problematikus több ok miatt is. Egyrészt az EU-s igazolvány elérése nem lehetséges antitest teszt által: amennyiben valakinek PCR tesztje igazolta a fertőzést, megkapja, ha viszont valaki bizonyítani tudja, hogy igenis koronavírusos volt (és jelenleg is rendelkezik antitestekkel), nem férhet hozzá az igazolványhoz az adott időben való pozitivitást igazoló teszt hiányában. További probléma, hogy az oltottak teljesen kikerülnek a tesztelés rendszeréből: persze értem, hogy az oltásra így jobban lehet ösztönözni az embereket, mivel másképp rengetegen tennék fel a kérdést, hogy „amúgy minek is oltakozzak, ha közben még tesztelgetni is kellene?, de a valóság továbbra is az – és a negyedik hullámban tapasztalataink is mutatják –, hogy az oltottak igenis meg tudnak fertőződni és tovább tudják adni a fertőzést. Igaz, ez most nem egy hirtelen megjelenő meglepetés, hisz az oltás lényege a súlyos betegségtől való megóvás, de ilyen tekintetben a green pass rendszer önmagában sok kérdést vet fel, mivel amúgy tünetmentes vagy kevésbé beteg oltottak is járkálhatnak akárhova az igazolványukkal.

Egy ideális helyzetben talán a legjobb megoldás az lenne, ha minél innovatívabb technológián alapuló – értsd: gyors, hatékony, olcsó és nem-invazív – tesztelési rendszer által lehetne gyakorlatilag mindenkit folyamatosan tesztelni akár a munkahelyen is: oltottat, oltatlant, felgyógyultat. Nyilvánvaló, hogy a mostani valóságban ez nem egy járható út látva a használatban lévő teszteket, ám nem kizárt, hogy globálisan nagyobb erőfeszítéseket kellett volna tenni a különböző innovatív tesztelési módszerek fejlesztéséhez és terjesztéséhez – ezek ugyanis nem valami utópisztikus álmok (szonda-teszt már most létezik, és úgy tűnik igen jól működik).

Visszatérve azonban a realitáshoz: meglátásom szerint jelentős különbség van a kötelező oltás és a kötelező igazolvány birtoklása között. Utóbbi ugyanis teszttel is kiváltható, és bár biztosan lennének olyan munkavállalók, akik a tesztelést sem szeretnék elvégezni, ám a megoldás sokkal kompromisszumkészebbnek tűnik mint az egyszerű kötelezettség, ahol emberek munka és kereset nélkül maradnak az oltás felvétele hiányában, miközben semmilyen ésszerű alternatívával nem felelhetnek meg a rendhagyó helyzetben.

Az oltottsági arány sem mellékes továbbá: Olaszországban például még úgy sem volt zökkenőmentes a rendszer bevezetése, hogy a 12 évnél idősebbek 86 százaléka kapott legalább egy dózist – és mint említettem, amúgy sem kötelezettségről volt szó. Magyarországon az intézkedés szigorúbbnak ígérkezik, miközben az oltottak aránya alacsonyabb, tehát az ellenállás is nagyobb.

Mert nem a megfelelő csoportokat érinti

Igen, a munkavállalók egy hatalmas csoportot képeznek, miközben meglehetősen mobilisak is, viszont amellett mindenki szó nélkül elment, hogy épp a legveszélyeztetettebbekre nem vonatkozna a kötelezettség. Mert valóban, egyre több olyan hír érkezik, hogy az újabb és újabb variánsok már nem csak az idősekre és betegekre veszélyesek, de azért ha a különböző tényszerű adatokat megnézzük, azt láthatjuk, hogy (bár nem kizárólag), de továbbra is alapvetően az idős és krónikus betegek körében a legveszélyesebb a vírus. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a munkavállalók mellé kötelezzük az oltást az összes krónikus beteg és idős számára is, hanem azt, hogy a probléma ilyen szempontból tévesen kerül megközelítésre:

míg ugyanis azoknak nincs kötelezettség akiknek a leginkább szükséges, azoknak lehet, akik például a húszas vagy harmincas éveikben járó fiatal munkavállalók.

Mert ideológián alapuló döntéseket hoz majd

Az, hogy a munkáltató kötelezővé teszi-e az oltást, az adott munkáltató oltáshoz való hozzáállásától függ majd leginkább, nem pedig szakmai érvektől. Ez pedig majd olyan abszurd helyzeteket teremthet, hogy X munkahelyen szükséges lesz az oltás a munkavállalóknak, míg Y munkahelyen – ugyanazon munkakörben – nem. Ez már most látszik az önkormányzatok által meghozott eltérő döntésekben, ahogy abban is, hogy az állami iskolákkal szemben az egyházi és magániskolák saját hatáskörben döntenek a kérdésről.

Egyszerűen nem tűnik igazságosnak az, hogy két ugyanolyan feladatot végző, ugyanazon veszélyeknek kitett munkavállalóra más szabályok vonatkozzanak!

Az oltási kötelezettség bejelentése után többen említették az ideológián alapuló döntést, ám valójában fordítva közelítették meg a kérdést, arra fektetve a hangsúlyt, hogy majd egyes munkaadók saját téves konteóik alapján nem fogják kötelezővé tenni az oltást. Ez megtörténhet, a különbség csak annyi, hogy ettől még a munkavállaló saját belátása szerint mehet oltakozni akárhányszor csak akar. Fordított esetben azonban az is kialakulhat, hogy egy munkaadó kötelezővé teszi az oltást saját meggyőződése alapján, viszont ezt anélkül teszi, hogy részletesen és mélyrehatóan vizsgálná a ténylegesen létező kockázatokat, mivel egyszerűen saját meggyőződése szerint dönt leegyszerűsítve a kérdést.

Azon túl tehát, hogy a kötelezettség nem a megfelelő csoportot érinti, egy túl tág csoportot is érint egyszerre: teljesen más jellegű és kockázatokkal szembenéző munkahelyek vannak ugyanis, és a rendszer a racionalitás helyett a személyes meggyőződésen alapul majd.

Nagyon egyszerű annyival elintézni az egészet, hogy „az állampolgárok egészségének megóvása, a feladatok akadálytalan ellátása és a leállás elkerülése érdekében” kerül meghozatalra a döntés, miközben teljesen figyelmen kívül hagyják a valós veszélyeket, na meg a múlt tapasztalatait is – mivel három hullám áll mögöttünk oltás nélkül.

Mert nem hatásos

A vakcina egy lényeges eszköze a járvány leküzdésének, ám a kötelező oltás a munkavállalók számára nem fogja megoldani a járványhelyzetet, miközben több hátrányt mint esetleges előnyt okoz. Az oltásban élenjáró országok példája mutatja, hogy egy rendkívül magas átoltottsági arány esetében is megjelenhetnek komolyabb hullámok – legyen szó Izraelről, Szingapúrról vagy Nagy Britanniáról –, miközben a sok tekintetben példaként emlegetett államok (például Olaszország) is haladnak a harmadik oltás felé. Az olasz szakértők elmondása szerint ugyanis egyszerűen elkerülhetetlen a harmadik oltás a társadalom egész számára. A kötelező két dózis (vagy Janssen esetében egy) tehát idővel Magyarországon is többet kell majd jelentsen – mert ha az oltások hatékonysága idővel csökken, akkor a munkahelyen sem fog védeni már –, és persze a további dózisokat elő lehet majd ugyanúgy írni, ám egyre nagyobb és nagyobb kérdések merülhetnek fel, mert az oltottak egy része nem biztos hogy akarni fog újabb és újabb adagokat (igaz majd jön az ösztönzés, ahogy Izraelben is jött, ahol ki kell szűrni a kétszer oltottakat, megtagadva tőlük a belépést bizonyos helyekre). Az az elképzelés tehát, hogy kötelezővé tesszük az oltást, mindenki beoltatja magát kétszer, a vírus pedig örökre eltűnik, egy leegyszerűsített és téves nézet.

Azon túl pedig hogy leegyszerűsített, nem is megvalósítható. Nem lep meg, hogy sok esetben a magukat legnagyobb demokratáknak valló emberek állnak elő a legradikálisabb ötletekkel azzal kapcsolatban, hogy miként kell megszorongatni az oltatlanokat, ám a helyzet úgy fest, hogy

az oltatlanok egy része jelenlegi döntésén nehezen fog változtatni: akkor sem változtat ha nem mehet moziba vagy étterembe, ha kirekesztik a közösségi életből, ahogy talán még akkor sem, ha nem dolgozhat a munkahelyén.

Ezen keretek között pedig azon túl, hogy a munkahelyen való kötelező oltás nem fogja megoldani a vírushelyzetet, a már most is létező munkaerőhiányt is súlyosbítani fogja.  

A koronavírus-járvány egy komplex helyzetet teremtett, illetve egy új valóságot, amivel valahogy meg kell próbálni együtt élni. Az oltás megjelenése azonban meg kell erősítse az egyéni felelősséget is, mivel az emberek maguk kell döntsenek arról, hogy mit fogadnak el és mit nem. Ettől függetlenül persze kopogtat a valóság – magas esetszámokkal, egyre több beteggel a kórházakban –, viszont a helyzet kontroll alatt tartásához az oltás mellett más eszközök is hozzá kell járuljanak, legyen szó maszkviselésről, egyre több és egyszerűbb tesztelésről, illetve idővel a most megjelenő szájon át szedhető gyógyszerekről. Együttes figyelemmel ezek hozhatnak eredményt, az oltásra való hiteles ösztönzés pedig szükséges is, a munkahelyen való kötelező oltás viszont nem!

Kiemelt fotó: Financial Times

Lejtmenetben a panelárak, az új építésű lakások viszont szárnyalnak
Lejtmenetben a panelárak, az új építésű lakások viszont szárnyalnak

Miért lesz valaki informatikusból ingatlanközvetítő? Miért csalóka a mai ingatlanpiac megítélése? Hitel vagy albérlet? Miben különbözik a home staging a lakberendezéstől? Podcast Tóth Róbert ingatlanközvetítővel és Szabó Ildikó Angéla lakberendezővel.

unnamed_5.jpg

Meghallgatható a YouTube csatornánkon,
És Apple Podcast-en is.

Róbert, téged kérdezlek elsőként. Hogy lettél ingatlanközvetítő? Hogyan kezdted a pályát?

Vállalkozóként informatikus voltam egy bankban, ahol kiszervezték az IT részleget egy külsős cégbe, és az alkalmazottakat átvették, de a vállalkozókat nem, így nem hosszabbították meg a szerződésemet. Ezzel egy időben a párom, Angéla el akarta adni a lakását, és venni akart egy másikat, befektetési céllal. Mind az eladói, mind a vevői oldalon katasztrofális volt az ügyfélélményünk. Mivel épp szabad voltam, elhatároztam, hogy ezt lehet jól is csinálni. Bár Angéla ellenezte, én mégis elfogadtam egy franchise megkeresését.

Miért ellenezte ezt a párod?

A szakma megítélése már akkor is a mélyponton volt. Nem akarta, hogy ennek az ingatlanos halmaznak legyek a résztvevője. Természetesen azóta változott a véleménye, hogy lehet ezt is odaadással, precizitással és ami a legfontosabb, sikeresen is művelni.

Miért ilyen rossz szerinted a szakma megítélése?

Lehet, hogy mert én is a részese vagyok? De a viccet félretéve,

a képzés rettentően alacsony színvonalát említeném az első helyen. Másodikként pedig a nagy hálózatok elavult értékesítési rendszerét.

Illetve, hogy ott a mennyiségi értékesítés a cél, és nem a minőségi. Mivel nekik nem kerülnek pénzbe a referensek, válogatás nélkül felvesznek mindenkit. A cél csupán egy, mindenkit bevinni a rendszerbe, bármi áron. Aztán a megbízás során találkoznak a semmilyen alappal nem rendelkező közvetítőkkel. Itt az alap alatt értsd, hogy semmilyen fotós, műszaki, informatikai vagy értékesítési tudást nem tudnak felmutatni a referensek.

Tehát ők egy célt tartanak szem előtt, behozni minél több ingatlant, mert azt oktatták nekik, hogy ez a siker alapja. A mindenáron behozott ingatlanok pedig mindent képviselnek, csak a szakmaiságot és a minőséget nem.

Szerintem ebbe ne menjünk bele, mert órákig tudnék beszélni erről.

Te is nagy hálózatnál kezdted?

Hát laikusként elhittem a mézesmadzag ígéreteket, így igen, én is nagy hálózatnál kezdtem. Mindenképpen jó volt, hogy betekintést nyertem a kulisszák mögé. Ezért is tudom, hogy miért devalválódott a szakma ennyire. Én speciel egy egyhetes alapképzés után be lettem dobva a mély vízbe, és semmilyen támogatást nem kaptam sem a cégtől, sem az irodavezetőmtől. Az ügyfélközponti múltam, az élet és néha a kollégák elejtett mondatai vittek előre. És ezzel párhuzamosan végeztem az OKJ-s képzést. Itt a „párhuzamoson” van a hangsúly. Gondoljátok el, úgy dolgozhattam közvetítőként, hogy még nem volt meg a végzettségem. Ezt például Hofi Géza egy apróhirdetésében úgy fogalmazta meg, hogy angolórát adok-veszek. Szóval a képzés színvonala és használhatósága a szakmában egyenlő volt a nullával. Mára már több mint 330 tranzakció van mögöttem és rettentően örülök, hogy kiléptem annak a hálózatnak a kötelékéből.

Most is nagy irodákban vagy egyedül dolgozol?

Tulajdonképpen egyik sem. Észre kellett venni, hogy ma már az eladók nem elégszenek meg azzal, hogy valaki lefotózza azt az ingatlant, amit épp hirdetnek és meghirdesse a jófogáson, mert lássuk be, erre bárki képes.

Ezért a fiammal, Andrissal létrehoztunk Egylet néven egy képzett ingatlanközvetítőkből álló közösséget, ahol olyan kollegákkal dolgozunk együtt, akik olyan hozzáadott értékekkel segítik az eladási folyamatot, melyeket bátran állíthatom, szinte senki nem használ az ingatlanos szakmában.

Vagy csak nagyon elenyésző számban.

Itt mire gondolsz?

Vegyünk példának egy frissen örökölt ingatlant, az elhunyt holmijával dugig megtöltve. Ez a legtöbb esetben óriási terhet jelent az örökösöknek. Mi kimegyünk, megtekintjük az ingatlant, felmérjük az árát, értékesítési stratégiát állítunk fel. Ebben eddig semmi extra nincs, a valamire való ingatlanosok mind így kezdik. 

Ha a tulajdonosok igénylik, mi segítünk a hagyatéki ügyintézésben, ahol az adóoptimalizálással akár százezreket spórolhatunk. Vagy akár kiürítjük a lakást, nagytakarítást rendelünk, lakberendező segítségével bebútorozzuk az ingatlant, feldíszítjük az otthont, ebben az esetben a legszebb állapotában készítjük el a médiatartalmat.

Vagy ezt inkább nevezzük marketinganyagnak, amely drónnal felvett videókból, HDR-fotókból, 3D ingatlansétából áll. Ehhez természetesen mért adatok alapján méretarányos alaprajz, és ha kell, akkor helyszínrajz is készül. Ez csak egy példa, de extra szolgáltatásaink között van a külső-belső fotorealisztikus látványterv, vagy akár videó. Ez például felújítandó ingatlanoknál nagyon sokat segít az eladásban. És ráadásul hab a tortán az, hogy jóval a nagy hálózatok jutalékszintje alatt dolgozunk, és az előbb említett tartalmakat mind tartalmazza a jutalékunk. Vagyis ez nem jelent többletköltséget az eladónak.

Gondolj bele, ha el akarod adni a kocsidat, akkor lemosod, kitakarítod, és értelemszerűen így hirdeted meg. Ugyanarra az analógiára épül az értékesítési rendszerünk, hisz egy harmóniát sugározó otthont hamarabb, vagy a lehető legmagasabb áron el lehet eladni, és itt azért milliókról van szó.

Ezt még laikusként is csak megerősíteni tudom. Láttam már olyan lakáshirdetéseket, ahol az ingatlanközvetítő úgy, ahogy volt, lefényképezte a lakást, kezdve a mosatlannal a konyhában egészen a fregolin száradó ruhákig.

Szerintem ebből egy külön galériát lehetne nyitni. És tulajdonképpen meg is kaptam részben a választ a kérdésedre, hogy miért tart ott a szakma megítélése, ahol tart. Az ingatlant egy képzett lakberendező tudja megfelelően felkészíteni az eladásra, de azt hiszem, erről inkább kérdezzük Angélát, hiszen ez az ő szakterülete.

Angéla, pontosan mi az a home staging? Mostanában nagyon sokat lehet róla hallani.

Ez egy olyan szolgáltatás, amit képzett lakberendezők nyújtanak. Itt hangsúlyoznám a képzett lakberendezőt, mert, hogy mostanában olvasni, hallani, hogy „home stager”. Nincsen ilyen, hogy home stager. Ez a lakberendezői szakmának egy üzletága, amit egyre többen kezdenek már itthon is alkalmazni. Tulajdonképpen az ingatlan eladását hivatott segíteni. Hazánkban viszonylag új eljárásnak számít, de például Amerikában ez már több évtizedes múltra tekint vissza.

Az a lényege, hogy míg a lakberendezői munka során általában a lakberendező a megbízója felé, annak az igényeit próbálja kielégíteni, az ő életstílusára kialakítva az ingatlant, a home staging során egy általános ízlésnek megfelelő belső enteriőrt próbálunk meg kialakítani.

Itt a rendelkezésre álló anyagokkal, különböző dekorációs kellékekkel, a színek és fények játékával kiemeljük az ingatlan értékes tulajdonságait, illetve levesszük a hangsúlyt azokról a zavaró tényezőkről, amik mondjuk az általános ízlésnek annyira nem felelnek meg. Gondolok itt például egy nagyon harsány falszínre, vagy össze nem illő bútorokra.

Miért van szükség erre pontosan?

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az embereknek a 80%-a nem képes elvonatkoztatni attól, mit lát. Hogyha bemegy egy szobába vagy bármilyen belső térbe, akkor el tudja dönteni, hogy tetszik-e neki, amit ott lát vagy nem tetszik. De nem tudja elképzelni másmilyennek, tehát hogyha például egy rendetlen, kuplerájos helyre megy be, akkor ő csak azt látja.

Nem tudja elképzelni, hogy hogyan nézne ki, ha szépen, harmonikusan lenne berendezve ez a szoba vagy akár az egész ingatlan. A másik, ami nagyon érdekes, az az üres szoba vagy lakás. Optikai csalódás, de egy üres szoba mindig sokkal kisebbnek tűnik, mint hogyha az optimálisan be van bútorozva.

Ezért is nagyon fontos, hogy ha üres ingatlanról beszélünk, akkor abban legyenek odavéve a lakberendező által használt bútorok. Így ennek a 80%-nak, aki nem tudná elképzelni, nekik hatalmas segítséget nyújt egy harmonikusan berendezett lakás.

Egyre többször látom, hogy valaki az ingatlan eladása előtt átépíti, felújítja azt. A felújítás költsége gondolom megtérül, de nem mindenkinek van erre pénze.

Igen, hangsúlyozom, hogy nem szabad összekeverni a home staginget a felújítással. Ugye amikor felújításról beszélünk, akkor megváltoztatjuk a falak színét, a burkolatokat, akár átépítünk helyiségeket, megváltoztatjuk a funkcióját, mondjuk a konyhából fürdőszoba lesz, és fordítva. A home staging az nem erről szól.

Home stagingnél nem festem át a falakat, nem változtatom meg a helyiségek funkcióját, hanem a helyszínen rendelkezésre álló bútorokat használom fel, szükség szerint akár kiegészítem a saját bútoraimmal, dekorációimmal.

És mindezzel hangulatot teremtek a lakásban.

Üres ingatlan berendezését is vállalod?

Igen, ha üres az ingatlan, akkor a bútorszállító, ingatlanköltöztető vállalkozó segítségét is igénybe veszem. Természetesen itt nem arra kell gondolni, hogy hatalmas gardróbszekrényt és szekrénysorokat hurcolunk be egy lakásba, és berendezzük úgy, hogy abba már csak egy bőrönddel kelljen beköltözködni, hanem a kisbútorokkal. Illetve azokkal a bútorokkal, amelyek elengedhetetlenül szükségesek. Ilyen például az ágy, a kanapé, az asztal, a szék. Azt akarom ilyenkor megmutatni, hogy még mennyi minden elfér abban az adott szobában, és még milyen tágas, akár komplett szekrénysor is befér oda.

És ezt a szolgáltatást magánszemélyek is igénybe vehetik vagy ezt az ingatlanos szakembereknek nyújtod csak?

Vannak lakberendezők, akik kifejezetten magánszemélyeknek nyújtanak ilyen segítséget. Ők tanácsot adnak, megvásároltatják a szükséges eszközöket a tulajdonosokkal, segítenek esztétikusan berendezni az eladásra szánt ingatlant. Én nem akartam beállni ebbe a sorba, hanem kifejezetten az ingatlanközvetítők számára dolgoztam ki egy rendszert, ami állítom, hogy jelenleg egyedülálló az országban.

Az ingatlanszakértővel kötök szerződést, a munkadíjamat és a termékek bérleti díját ő fizeti a saját jutalékából. Így az eladók számára gyakorlatilag ingyenes a szolgáltatásom. Az ingatlanreferens megadja nekem az eladásra kínált lakás paramétereit, fotóit, alaprajzát, ezek alapján én megtervezem az enteriőr átalakítását, aztán a helyszínre szállítom az összeállított termékeket, és néhány óra alatt elvégzem a látványos átalakítást.

Ezt követően tudják elkészíteni a médiatartalmat, amiről már Robi is beszélt. Amennyiben az ingatlan lakott, akkor megvárom a fotók, videók elkészítését, majd összecsomagolom a termékeimet és angolosan távozok. Abban a szerencsés esetben, amikor az ingatlant nem lakják, akkor ezek a dekorációs kellékek és bútorok egészen az eladásig ott maradnak a lakásban. Ilyenkor a vevő ugyanazt az állapotot látja, mint amivel a hirdetésben találkozott.

De ha nem maradnak ott a termékek, akkor az érdeklődőknek csalódást okozhat, hogy nem azt látják élőben, mint ami a videókon, fotókon. Ezt hogyan lehet orvosolni?

Ebben az esetben az értékesítő elmondja az érdeklődőnek, hogy a lakást egy lakberendező készítette fel az eladásra, de jelenleg már nem az az állapot fogadja őket. Valahol ez természetes is, hisz nem azokat a bútorokat, kiegészítőket fogja megvásárolni, hanem a négy falat, meg a meglévő burkolatokat, és úgy rendezi be, ahogyan majd ő szeretné. Mivel nem nyúlok hozzá a falakhoz és a burkolathoz, a vevő majd ugyanazt az elrendezést valósíthatja meg, mint amit a fotókon látott. Egyébként

gyakran előfordul, hogy az ingatlan megvásárlása után kérik a segítségemet és valami hasonlót szeretnének kialakítani. De többször volt olyan eset is, hogy az eladónak annyira megtetszettek az odavitt termékek, hogy függetlenül attól, hogy ő eladásra kínálta a lakását, megvásárolta a függönyöket, szőnyegeket, dekorációs tárgyakat, mert azt mondta, hogy neki ez tökéletes lesz az új lakásába.

Illetve volt olyan eset is, amikor semmi baj nem volt azzal a lakással, még azt mondom, hogy a kiegészítő tárgyak is szépek voltak, csak borzasztóan voltak benne elrendezve a bútorok. Odamentem, átbeszéltük, átrendeztem a dolgokat, nyilván segítséggel tologattam a bútorokat, és aztán azt mondta a tulajdonos, hogy nahát, így is hagyja, mert, hogy ez így sokkal élhetőbb. Ebben az esetben szinte ugyanazt látja a vevő, mint amit a fotókon látott.

Ez borzasztóan hasznos, édesanyámnak is jól jönne egy ilyen home stage szakértő.

Nagyon szívesen segítek.

Róbert, téged kérdeznélek megint. Ott tartottunk, hogy megalapítottátok az Egyletet. Miért lett Egylet a neve? Van esetleg köze Nemecsekhez és a gittegylethez?

Mindenki erre asszociál elsőre. Szerettük volna, ha ez a név kifejezi, hogy itt szakértők közösségéről van szó. Nem lehetett se szövetség, se egyesület, se társaság, mert ezeknek vagy társasági jogi vagy adózási követelménye van.

A hálózatoknál említetted, hogy ők mindenkit válogatás nélkül felvesznek. Nálatok ez másként van?

Nem, nálunk egyetlen elvárás van, ez pedig a minőség elvárása. A hirdetésnek meg kell felelnie egy megfelelési rendszernek ahhoz, hogy a portálokon megjelenhessen. Ezt Andris és jómagam, mint adminok felügyeljük. Ezen túl a referens felel a munkáért, nem bújhat egy közösség védőernyője mögé.

Talán a legjobb szó rá az, hogy ez egy „klub”, ahova bizonyos feltételek teljesítése mellett lehet csatlakozni. Mint egylet, megteremtjük ezeket a feltételeket a kollegáknak, és opcionális lehetőséget biztosítunk, hogy használjanak külsős partneri szolgáltatásokat.

Gondolok itt például a home stagingre.

Értékbecslőt is használtok? Nem úgy volt, hogy ti mondjátok meg az ingatlan eladási árát?

Ez nagyon jó kérdés. A szakma megítélése miatt a tulajdonosok nem fogadják el azt az árat, amit mi közvetítők közülünk velük. Azt hiszik, hogy direkt verjük le az árakat, hogy minél könnyebben el tudjuk adni az ingatlant, ráadásul az ingatlanosok általában a kínálati űr alapján lövik be a saját lakásuk árát. Ez szinte minden esetben fals eredményhez vezet.

Az ilyen esetekben ajánljuk fel, hogy a saját költségünkön itt is, hívunk egy értékbecslőt, aki hozzáfér a NAV vagy a KSH eladási adataihoz, sőt a mi értékbecslőnk úgy tudom, hogy banki adatbázist is elér. Neki, reméljük, jobban hisz a tulajdonos, de néha még ez sem elég.

Ilyenkor, amikor nagyon távol áll egymástól a két elképzelés, akkor egyszerűen elköszönünk, vagy rövid ideig vállaljuk, hogy meghirdetjük az ingatlant a tulajdonos által elvárt áron. Ez utóbbit én személy szerint nem preferálom, mert ebből előbb-utóbb árcsökkentés lesz. Mi a szemfüles vevőt nagyobb alkura ösztönözhetjük. Ha lehet, minél ritkábban nyúlok ehhez az árcsökkentéshez, mert eleve olyan áron kell meghirdetni az ingatlant, ami reális. Meg lehet ennek egy csomó változó befolyása, de hát azért nevezzük magunkat szakembereknek, mert elvileg ezekkel tisztában vagyunk.

Emelkedő piacon nem annyira nagy katasztrófa, ha túl van árazva egy ingatlan, hiszen előbb-utóbb eléri a piaci ár a hirdetési árat. De egy csökkenő piacon ez hatalmas hiba a tulajdonosok részéről, és erre mindig fel kell hívni a figyelmüket.

Szerinted most emelkedő vagy csökkenő piac van?

A minap hallottam egy zenei csatornán, és kihangsúlyoznám, hogy egy zenei csatornán, főhírként jelent meg, hogy a budapesti ingatlanárak 3,7 %-kal emelkedtek az utóbbi fél évben. hát ez azért erősen elszomorít. Nem az, hogy egy zenei csatornán ilyet hallok, hanem, hogy ez az ingatlantulajdonosokban azt a hamis képzetet kelti, hogy szárnyal az ingatlanpiac. Ez pedig abszolút nem fedi a valóságot.

Vannak egyébként olyan szegmensei a piacnak, családi házak, sorházak, ahol a covid bezártságba menekülők piaci hiányt teremtettek, itt emelkednek az árak. Ugyanakkor a panelok, a belvárosi lakások erős lejtmenetben vannak.

Tehát az általánosítás nagyon veszélyes lehet. És gondolj bele, hogy egy idős nyugdíjas párt mennyire lehet meggyőzni, hogy a csipketerítővel díszített paneljuk ára nem hogy emelkedik, hanem a túlkínálat miatt egyenesen csökken. Azt hiszem, ebben az esetben a tenger fenekére egyszerűbb bugyit húzni.

Mit javasolnál egy fiatalnak vagy egy fiatal párnak? Miként fogjanak hozzá életük első lakásvásárlásához?

Hát, ha nem gazdagpapa gyermekeiről van szó, akkor a leggyakrabb metódus az, hogy 20-30% önerőt, más szóval beszállót összegyűjtenek. Eltekintve attól, hogy az utóbbi időben az infláció miatt az MNB többször emelte az alapkamatot, még mindig alacsonynak mondhatók a hitelkamatok.

Ha alacsonyak a kamatok, a fiataloknak sokkal jobban megéri a saját lakásuk részleteit fizetni, mint kidobni ezt havonta bérleti díjra. Vegyük figyelembe, hogy ez a modell itt Magyarországon működhet jól, hisz ezzel még tulajdonjogot tartunk fenn és nem bérleti jogot.

Abba ne menjünk bele, hogy ezzel egy 15-20 éves hitelbe hajtják bele a fejüket a fiatalok, és mennyivel jobb lenne, ha csak bérelnének, hiszen akkor nem lennének munkahelyhez vagy helyhez kötve. Tavaly egy nyugati fővárosban az utcán sétálva néztem a kirakatban a bérleti díjakat, ami nem érte el az ottani nettó átlagbér ötödét sem. Hát mi ehhez képest egy csöppet még arrébb vagyunk. Nálunk a beszálló és a hitel elfogadott az első lakás célra.

Könnyen tudnak szerinted most hitelhez jutni a fiatalok?

Egyebekben hitelközvetítő is vagyok. Így első kézből állíthatom, hogy igen. Tavaly ilyenkor a pandémia hatására erősen behúzták a féket a bankok, olyannyira, hogy az egyes ágazatban dolgozók, mint például idegenforgalom, vendéglátás stb. nem is kaphattak hitelt. Mára megint konszolidálódott a helyzet, és ha nem lesz egy omega-variáns is, akkor remélhetőleg ezen a szinten maradunk.

Említetted, hogy hitelközvetítő is vagy. Elfér egymás mellett ez a két szakma?

Minden ingatlanosnak ajánlom, hogy a hitelközvetítés rejtelmeibe merüljön el.

Egyrészt azért, mert ha válság van, az ingatlanos ág meggyengül, de a hiteles ág erősödik. Másrészt pedig azért, mert így egészben látja át a tranzakciót, ami sokkal nagyobb ügyfél-elégedettséget eredményez, mind a vevői, mind az eladói oldalon.

Öröm nézni, ahogy a fiatalok isszák a szavaimat egy lakásbemutatón, amikor ezt a témát is érintjük.

Milyen buktatói lehetnek egy hitelből történő lakásvásárlásnak?

Személy szerint, ha kell, én le is beszélem a delikvenseket a hitelről, a túlzott eladósodottság kockázata miatt. Azt sem tudjuk, hogy két év múlva milyen monetáris környezetben leszünk, nem hogy húsz év múlva. Szerencsére a jelenlegi banki termékek között számos fix törlesztésű hitel van, és ezek jól kiszámíthatóak és tervezhetőek.

Változó kamatú hitelt csak nagyon rövid távra érdemes felvenni, mert bár ezeknek borzasztó vonzó a kamata, de párhuzamosan ezzel a kockázata is magas. Hosszútávon minél hosszabb kamatperiódusú terméket érdemes választani. Persze ha van rá lehetőség, a végig fix törlesztőjűeket kell választani.

De ebben az esetben a kamatkockázat nagy, amit a bankok áthárítanak az ügyfélre, és így ezeknek a hiteleknek viszonylag magas a kamata. Ha tehát lehetséges, akkor érdemes fix kamatozású és hosszú kamatperiódusú hitelt választani. Kiemelném még a buktatók közül a legfontosabbat, ez pedig a KHR, amit más néven központi hitelinformációs rendszernek vagy régebbi nevén bárlistának hívnak. Aki erre a listára rákerül, annak a legtöbb bank nem ad hitelt. Passzív státusszal is rá lehet kerülni, ami azt jelenti, hogy bár visszafizettem a tartozásom, de egy évig még büntiben vagyok. A legfontosabb, hogyha házas vagyok, akkor a házastársam is kötelezően beleszól majd a hitelbe, tehát így, hogyha bármelyikünk KHR-en van, egyikünk sem kaphat hitelt.

Ez azért elképesztő. Nem is tudtam, hogy ez a házastársaknál így működik. Év elején számos családsegítő intézkedés történt a kormány részéről. Volt ennek hatása a piacra?

Maximálisan.

Óriási segítség az, hogy már az egy gyermekes CSOKnál is elengedik a 4%-os vagyonszerzési illetéket. Gondoljátok el, hogy ez egy 30 milliós lakásnál 1,2 millió Ft, amit most csak úgy elengednek és az egy gyerekre kapnak 600 ezer Ft támogatást is. Ez azért volt jó, mert használt lakásvásárlóknak is nagy előnyt jelentett.

Valljuk be, az újépítésű lakásoknál lehet a jobban kihasználni a CSOK-hitelt, áfavisszaigénylést. Sőt az újépítésűeknél a nem rég bevezetett zöld otthon program illetve a zöld CSOK további kedvezményt nyújt a vásárlóknak. Brutálisan jók lettek a feltételek. Ha az újépítésű ingatlan B-s vagy annál jobb energetikával rendelkezik, és a primer energiafogyasztása nem több mint 90 kW/óra/m2/év, akkor az ingatlan már alkalmas erre a zöld otthon programra. Érdekesség, hogy a bankok is az MNB-től veszik fel ezt a kölcsönt, amit továbbítanak az ügyfelek felé, és ez 2,5%-ban van maximalizálva, de már tegnap is láttam, és nem szeretném a bankot megnevezni, de hogy 1,9%-ig letolják a gatyát a bankok. Tehát ők 2,5%-ért kapják az MNB-től a hitelt és ezt továbbítják az ügyfelek felé. Az 1,9% borzasztóan jó. Tehát ennek a fokozott keresletnek a hatására az újépítésű ingatlanok rakétasebességgel tartanak felfelé. Szerintem már most annak az árszintnek a közelében vagyunk, ahonnan a jelenlegi reálbérekkel ezt ellen tudjuk tartani ezt a tempót. A hazai vevők előbb-utóbb azt mondják, hogy nem tudnak már újépítésűt vásárolni.

Interjút készítette: Tóth-Bíró Zsófia

Anyák, gyermek nélkül - az örökbefogadásról
Anyák, gyermek nélkül - az örökbefogadásról

Legyen az egészségügyi, társadalmi érzékenységi, vagy személyes meggyőződésbeli ok, évente egyre több pár jut el a döntésig: befogadja és minden szeretetével felneveli egy olyan hölgy kisbabáját, aki a nevelést nem tudja vállalni, de az életére igent mond a magzatnak. Lépésről lépésre pár jól ismert kifejezés, ami a váratlan kisbabák feje felett elhangzik.

Örökbeadás

Anyagi, élethelyzeti, egészségügyi, családi okok, de akármi más miatt is kerülhet olyan helyzetbe egy anya, hogy felismerje: nem tudja felnevelni a kisbabáját. Fontos itt azonban különbséget tenni aközött, hogy felnevelni nem tudja-e, vagy megszülni. Míg előbbi esetre többnyire az örökbefogadó szülők szeretete a válasz, utóbbi már orvosi hatáskör. A különbség nyugodt és megfelelő segítséggel való megfogalmazása az anya életében is kulcsfontosságú, hiszen gyakran úgy abortálnak magzatokat, hogy a születésüket semmilyen fizikai vagy egészségügyi eset nem indokolja, csupán a felnevelés kérdéses, amit pedig az életének megtartásával egy olyan pár is vállalhatna, akik évek óta küzdenek drága és fárasztó procedúrákkal azért, hogy szülők lehessenek.

Az örökbeadás általános menete a vizsgált alapítványoknál lévő leírások szerint lényegesen rövidebb, mint az örökbefogadásé, ami több dolognak is köszönhető. Egyrészt az örökbeadás biológiailag is sürgetőbb, egy  magzatnak még az anyaméhben eltöltött első hetekben dönteni kell majdani sorsáról, ráadásul az örökbefogadó szülőkkel szemben az életadó anyák a krízist okozó körülmények miatt sokkal inkább idő szűkében vannak.pexels-pavel-danilyuk-8205094.jpg

Sokkal több kisgyermek születhetne meg, ha a társadalom jobban megbecsülné azokat a nőket, akik az abortusz helyett úgy döntenek, megadják az élet lehetőségét a gyermeknek - csak nem ők nevelik fel. - állítják a Fiatalok az Élet Szolgálatában közösség tagjai.

Az örökbefogadás

Az érem másik oldala, ami már kicsit nagyobb elismertséggel rendelkezik itthon, bár még rengeteg tabu övezi. Mi lesz az édes gyerekekkel, akik idősebbek? Mi lesz, ha az örökbefogadás után "összejön" a baba? Elmondjuk a gyereknek, hogy örökbe fogadták? Találkozhat a szüleivel?

A tapasztalat szerint az idősebb gyermekek teljesen elfogadóak. A kisebbek ugyanúgy kezelik az náluk fiatalabbakat, mintha az édes testvérük lenne, és a nagyobbakkal is elfogadóbbak. Nagyobb gyermek érkezésénél általában a kompatibilitási vizsgálat olyan családot eredményez, ahol szintén nem lesznek problémák, de ez mindkét gyermek kiskamaszkorában érzékeny téma lesz. Az örökbefogadott kisgyermekek is jól kezelik a tapasztalatok szerint egy új kisbaba érkezését, de a kontraszt az adoptált és a "saját" gyermek között megmarad, és konfliktussá fajul, ha a szülők nem kezelik kiemelt figyelemmel. 

A pszichológusok szerint a legjobb, ha a gyermek végig tisztában van az igazsággal, hogy nem az édes szüleivel él, mert ez az egészséges fejlődéséhez hozzá tartozik, és egy nagyon valószínű kamasz/kiskamaszkori traumát kerülünk el vele.

Az örökbefogadás menete:

  1. A (leendő) szülők jelentkeznek a TEGYESZ-nél (Területi Gyermekvédelmi szolgálat)
  2. Alkalmassági vizsgálat, ahol szakemberek beszélgetnek a szülőkkel (leendő)
  3. Képzés (mely a jelenlegi jogszabályok szerint nem "kötelező", csak kötelezően ajánlott)
  4. Szülői igények felmérése (fiút vagy lányt, milyen korút, milyen állapotú gyermeket fogadnának)
  5. /a Ha csecsemő/nagyon fiatal korú kisgyermeket fogadnak, akkor nincs több teendő, de a várakozás hosszabb, akár 3 év

    5./b Ha nagykorú gyermekről van szó, akinek élő emlékei vannak az addigi életéről, a következő lépés a       család és a gyermek kompatibilitásának vizsgálata 

Külön kérdéskör még a testvérek örökbefogadása is. Az ő esetükben a gyámhivatal legtöbbször ragaszkodik ahhoz, hogy együtt fogadják be őket a szülők, és ne válasszák szét a testvéreket. Egyrészt egy természetes és jogos gondolat, hiszen az ilyen gyerekek egymás utolsó ismert/elismert/kapcsolatot tartó vérrokonai, másrészt a szomorú valóság őket is körüllengi: egy hároméves kisgyermek esélyei alapból jók lennének arra, hogy az elkövetkező egy évben egy család magához vegye, azonban ha van egy nyolcéves testvére, vele együtt már lényegesen alacsonyabbak az esélyek.

Számos olyan élettörténetet volt szerencsém hallani, amiben a történetmesélő örökbefogadó szülő vagy örökbefogadott gyermek volt. A közös ezekben a történetekben, hogy akár jó, akár kellemetlen, mindig meghatározó élmény ez mindkét félnek. A hála a nevelőszülők felé minden esetben megvolt, más kérdés, hogy néha a kapcsolatot beárnyékolják a konfliktusok. Szülő legyen a talpán, aki a gyakran sokéves várakozás után félreteszi az aggodalmait, és egy idegen gyermekét gondjába veszi, nem ismerve, milyen élményeket hoz magában a kis szíve, mit örökölt, miben kell majd rá jobban figyelni, milyen egészségügyi kockázatok fordultak elő a családjában, stb. Ugyanígy hatalmas feladat lehet egy örökbefogadott kisgyereknek egy vitában felhozni azt, hogy az aktuális "ellenfél" nem is az igazi anyukája. Itt elsősorban és legfőképpen a társadalomnak a feladata, hogy hozzáállásban támogatóan lépjen fel mind az örökbeadó, mind az örökbefogadó szülők irányába. Értsük meg, milyen hatalmas tettet hajt végre mindkét fél, lássuk meg az igényeiket. Egy jólléti társadalom közepén ülünk, még ha ezt nem is érezzük minden hónap végén. Nem lehetséges tehát, hogy a soha nem látott jóllétben élő társadalmunk ne tudja ellátni legkisebb tagjait. 2020-ban 20.157 kisgyermek életéről mondtunk le, a 2021-es mutató már csak rajtunk múlik.

Elveszett Virginia, pánikolnak a demokraták
Elveszett Virginia, pánikolnak a demokraták

3000.jpeg

(Kép forrása: apnews.hu

Nagy a baj a Demokrata Párt háza táján az USA-ban. Elvesztettek egy nagyon fontos választást: Virginia államban republikánus jelölt nyerte meg a kormányzói posztért folytatott versenyt. A győztes Glenn Youngkin egyébként heteroszexuális fehér keresztény férfi, ami, kis túlzással, már önmagában lassan ritkaságszámba megy a jelöltek között Amerikában. Ahogyan egy amerikai, baloldali újságírónő megjegyezte,

azért is fájdalmas a vereség, mert „Virginia a progresszió fáklyája volt” 2019 óta, amióta Bident itt is nagy többséggel választották meg. Mellesleg 2009 óta először fordult elő, hogy erős többséggel nyert republikánus jelölt George Washington államában.

Mondhatnánk, nincs ebben semmi meglepő, hiszen az amerikaiak, különösen egyes államokban, mint éppen Virginia, hajlamosak arra, hogy az éppen hivatalban lévő elnökétől eltérő pártállású helyi vezetőket juttassanak hatalomra. A lassan ultrabalossá váló The Guardian elemzőinek többsége  nagyszerű kognitív disszonanciával meg is írta, nincs itt semmi látnivaló,  demokraták csak haladjanak tovább a lenini úton, és a republikánusok amúgy is csak azért nyertek, mert „felkorbácsolták a fehér faji félelmeket.” Hát, ha csak úgy nem…

Igen ám, csakhogy Virginiában Joe Biden nem akárhogy verte meg Trumpot anno: Álmos Joe 10 százalékponttal kapott több szavazatot a narancsembernél az elnökválasztáson. Tökéletesen úgy festett, itt be van betonozva a demokraták előnye a kormányzóválasztás esetében is, és a közvéleménykutatások is főként ezt jelezték.

Mit történt tehát? Az elemzők, persze főként a konzervatív oldalon, erősen azt gyanítják, hogy

az emberek többségének elege lett a „woke” progresszív nyomulásból, és a radikális gender és kritikai fajelmélet erőltetését. Ennek az ultrabalos agendának és az arra adott reakciók egyik látványos megnyilvánulása volt a Virginia állam Loudon megyei iskolakörzetében történt, nagy port kavaró eset volt.

A transznemű diák (egy biológiai fiú) által elkövetett, elhallgatni próbált molesztálási botrányról a Mandiner írt cikket, és a Reaktoron is alaposan kielemeztük a gyermekeik ép elméjéért aggódó szülők terroristává bélyegzésének szép demokrata gyakorlatát. A megyében egyébként még így is a demokrata jelölt nyert, de mondhatni hajszál híján, szóval a választók itt is megrengették az amúgy kék bástyát.

Mi volt Youngkin ajánlata a helyiek számára, ami úgy látszik, nyerő volt? Például, írta az egyik loudoni hírportál, hogy lehetővé teszi 20 új alapítványi, ún. charter iskola létrehozását! A charter iskolák a nem túl jómódú szülők számára, akik nem engedhetik meg maguknak a drágább magániskolákat, lehetővé teszi, hogy kimenekítsék gyermekeiket az egyre alacsonyabb színvonalú oktatás, ellenben nagyon hatékony ideológiai agymosást kínáló állami iskolákból.

Győzelmi beszédében Youngkin nem véletlenül hangsúlyozta a családok, a szülők, nagyszülők fontosságát és emelte ki a gyermekek jövőjét meghatározó szerepüket: ő biztosan tudta, hogy pontosan ezeknek a húroknak a pengetésével nyerhet.

A már sokszor idézett Matt Taibbi szerint semmi kétség: a Loudon megyei botrány tett be a demokrata Terry McAuliffe-nek és a szülők látványos ellenállása került végül a kormányzói székébe. A Substacken megjelent cikkében Taibbi rámutat, hogy a demokraták és házi sajtójuk azonnal elkezdték a szokásos valóság-átfordítási kampányukat, azt állítva, hogy a republikánusok voltak azok, akik felkorbácsolták a faji félelmeket az államban a mesterségesen gerjesztett loudoni botránnyal. (Ez engem valamiért arra emlékeztet, mint amikor antiszemiták kijelentik, hogy amúgy a zsidók tehetnek az antiszemitizmusról.) Értjük, ugye? Tehát nem a kritikai fajelmélet, a fehér gyerekek megalázása, az eszement transz-agenda tolása volt a probléma, nem! Hanem az, hogy egyes jobboldali politikusok kiálltak az emberek mellett, akiknek az előbbiektől kifordult a gyomra.

Ahogyan Taibbi megírta, a Loudon megyei körzeti iskolában olyan is megesett, hogy egy testnevelő tanárt kirúgtak az állásából, mert kijelentette, hogy nem fogja követni a bevezetni kívánt iskolai gyakorlatot, mely szerint minden diákot olyan neműként kell szólítani (az angolban ugye a személyes névmásoknak van nemük), amilyennek a diák vallja magát. A tanár vallásos meggyőződésére hivatkozott, mire útilaput kötöttek a talpára.

Taibbi hangsúlyozza: bár nyilván nem minden szülő osztja a tanár nézeteit, nehezen viselték, hogy valakit egy még be sem vezetett szabály és a meggyőződése miatt meghurcolnak. Azt is hozzátette,

a szülők lázadásában szerepe volt az Ázsiából és Délkelet-Ázsiából érkezett bevándorlóknak, akik pont, hogy a szabadabb iskolarendszer miatt is választották új hazájuknak az USA-t. Nyilván arra szavaztak, aki ezt a fajta szabadságot fenntartani, és nem veszélyeztetni akarja.

Lássuk be: az amerikaiak nem szeretik, ha megmondja nekik valami autoritás, hogy mit csináljanak. Az egész amerikai demokrácia erre épül, és ha ezt megpiszkálják, előbb-utóbb visszacsap.

A demokraták és a progresszió hívei most azért pánikolnak, mert, valószínűleg jogosan, úgy érzik, a virginiai eset előrevetít egy masszív választási vereséget a haladárok számára a 2022-ben esedékes több száz, úgynevezett időközi választáskor, melynek során 36 kormányzót és rengeteg állami szintű törvényhozót juttatnak majd pozícióba a szavazók. Ha beválnak az előrejelzések, akkor a republikánusok ezek többségén is tarolni fognak, és Biden nagyon béna kacsa lesz elnökségének utolsó éveiben.

"Büfé" szakon és azután
"Büfé" szakon és azután

Az idő múlását akár a Felsőoktatási Pályaválasztási Tájékoztató vastagságával is lehetne mérni. Az elmúlt évtizedekben nagyon sokat változott hazánk oktatási rendszere: új felvételi eljárás, pontszámítás, követelményrendszer került bevezetésre. Pontot ér a versenyeredmény, a hátrányos helyzet, a nyelvvizsga, és a szóbeli felvételiből pedig szinte annyi féle van, hogy összegyűjteni is nehéz. A bőség zavara jellemzi a szakválasztékot is, szinte belefájdul az ember feje, amikor a felvi.hu tájékoztatóját olvassa.

A megnövekedett szakválasztékkal pedig nagyobb szakadék alakult ki a „nehezebb” szakok és a „büfé” szakok között.

Mi is az a „büfé” szak? Ezzel a gúnynévvel illetik az egyetemisták az olyan szakokat, amiket könnyebben, rövidebb idő alatt lehet elvégezni, és olyan szakterületen, ami viszonylag telített, vagy nem a legfontosabbak közé tartozik. Mindenki maga dönti el, hogy mi tartozik számára ebbe a kategóriába, nevezhetjük akár „alacsonyabb megbecsülésű” szakoknak is ezeket. Sokan kategorizálják ide a bölcsész, kommunikáció, művészeti képzéseket, de hallottam már ilyen kritikát némely pénzügyi és egészségügyi területeken tanulókkal szemben is. Az elnevezés hátterében az áll, hogy a gúnyolók szerint az ilyen szakokon végzett diákok nehezen fognak tudni elhelyezkedni, így feltehetőleg sokan szakmájuktól eltérő, alacsonyabb végzettséggel is betölthető munkát kényszerülnek vállalni.

Már az elején szeretném leszögezni, hogy bár van nehézségi és fontossági különbség szakok között, az egyes területek degradálása felháborító és szükségtelen. Bár érdemük kétségkívül vitathatatlan, azért van élet a jogász, orvos, mérnök háromszögön kívül is. Rengeteg kisebb szakma van, mely a nagyobb felelősséggel járó területeket támogatja, segíti.

Nehéz mérhetővé tenni az egyes szakok fontosságát, és szerintem erre nincs is szükség. A gépezet minden alkotóeleme fontos, ha akár egyet is kiveszünk, felborulhat az egyensúly.

Én személy szerint egy „büfének” számító szakon, szociológián végeztem kommunikáció és médiatudomány minorral. Szoktam azzal viccelődni, hogy a két büfészakom kitesz egy egészet. Tapasztalatom és az ismerősi köröm alapján bátran kijelenthetem, hogy egy ilyen területről kilépve is van lehetősége az embernek bőven. Nem tudok olyan volt szaktársamról aki keresett, de nem talált szakmába illő munkát az idei végzésünk óta.

Az viszont gyakori eset, hogy bár hiába végzi el a fiatal az adott képzést, nem érzi magáénak azt, és nem is próbál az adott területen elhelyezkedni. Ilyenkor szokták mondani, „hogy egy diploma jobb, mint ha nincs diploma”. Sok munkát úgy hirdetnek meg, hogy csak diplomás jelölteket hallgatnak meg, de az, hogy milyen az a diploma, nem érdekli a munkáltatót. Került már így rendezvényszervező végzettséggel rendelkező ismerősöm pályázati koordinátori pozícióba, vagy egészségügyi végzettségű ismerősöm marketinges céghez.

stylish-teenager-happy-be-back-university_23-2148586576.jpg

Nem mondom, hogy teljesen alaptalan a kétely, hiszen valóban rengeteg telített szakma van, ahová szinte csak a „kihalásos” módszerrel vagy protekcióval lehet bekerülni. Ez is olyan tényező, amit érdemes lehet a pályaválasztás során figyelembe venni.

Mindazonáltal napjainkban egyre több új pozíciót „találnak fel”, egyre inkább specifikálódnak a szakmák, így ha az ember nagyon jó szakember akar lenni, egy kevésbé elismert szak is meghozhatja számára a sikert.

A belefektetett munka nagyon sokat számít. Nagy a különbség a szakok elvégzésének minősége között. Legyen szó bármilyen szakról, a legjobban teljesítő diákok helye szinte minden esetben garantált a munkaerőpiacon. Ha valaki aktív az egyetemi életben, részt vesz a TDK-ban, vagy akár demonstrátori pozíciót vállal, akkor nagy valószínűséggel kerülhet magasabb pozícióba. A jó átlag és a szakmai projektekben való részvétel minden tekintetben nagyon fontos, szaktól és területtől függetlenül.

Van élet egy "büfé" szak után is. A külföldi vagy belföldi szakmai gyakorlatok, a tanárokkal való jó kapcsolat és az egyetemi évek alatt megismert emberkör mind hozzásegítik a fiatalokat a megfelelő munkahely kiválasztásához. Nem állítom, hogy mindenkinek sikerül és azt sem, hogy reménytelen a helyzet. A belerakott munka minden "büfé" szakból alakíthat egy elismert szakmát, csak hozzáállás kérdése a dolog. Nem szabad, hogy a negatív megnevezések elvegyék a fiatalok kedvét bizonyos szakoktól, hiszen mint már említettem, minden terület és pozíció alkotóeleme a nagy gépezetnek. 

Amerikai Szamizdat 1. - B1G és az eltitkolt preferenciák
Amerikai Szamizdat 1. - B1G és az eltitkolt preferenciák

Sorozatunkban gondolatokat importálunk az angloszféra disszidens vadnyugatáról. A most szemlézett írás kontextusa a Hajrá Brandon! jelenség, azon belül is az arra reagáló, kormánypárti - és tágabb establishment - pánik.

yuma-kilcer-award.png 

Dan Rather (ellenőrzött Twitter fiók) elmagyarázza, hogy most lett átlépve egy határ 

 Juliette Kayyem (ellenőrzött Twitter fiók) utal rá, hogy nem csak a B1G-ző pilótát, hanem az azt elnéző repülő teljes legénységet ki kell rúgni. Bónusz: velem nem egy politikai oldalon lenni elmebetegség.

A "Hajrá Brandon!" olyan mint az "Éljen Rákosi!"

mini2.gif

Az egyik ok, amiért a Demokraták ennyire dühösek a "Hajrá Brandon!" miatt az, hogy felismerik, ez az a típusú jelenség, amelyik tömeges preferencia-fordulást válthat ki – egy olyan pillanatot, amikor az emberek körülnéznek és rájönnek, hogy szomszédaik nagy része osztja azt, ami a kormányzó párt állításai szerint csak egy szélsőséges kisebbség véleménye

A baloldal hatalmas erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ellenfelei marginalizáltnak érezzék magukat.

Elsajátították azt a sötét művészetet, hogy a többség úgy érezze, mintha egy kisebbség lenne.

A baloldal demoralizációs-destabilizációs-felforgató stratégiájának célja, hogy a normális emberek abnormálisnak érezzék magukat.

A "Hajrá Brandon!" az a pillanat, amikor az amerikaiak nagy része, akiknek azt mondták, hogy köztük Joe Biden elsöprő választási győzelmet aratott, és így tőlük felhatalmazást kapott, hogy lerombolja és újjáépítse Amerikát, körülnézzen és ráeszméljen, hogy az ország nagy része nagyon nem szereti az elnököt, és nem hogy mindent felforgató reformokat, hanem a szokásos ügymentet se bízná rá.

Ez nem perem vagy kisebbségi vélemény. Ez nem szélsőség. Ez az igazság – és nem ésszerűtlen vélemény. Biden egyelőre kudarcot szenvedett minden tekintetben, ami az amerikaiaknak számít. Bár a média továbbléptette a tematikát, az emberek még mindig dühösek az afganisztáni kivonulás miatt. Látják, hogy Joe önmagában milyen gyenge.

Biden első évének gazdasági káosza minden átkozott nap az emberek arcába csap – minden alkalommal, amikor felkeresnek egy benzinkutat vagy élelmiszert vásárolnak. Bármit vásárolnak.

Ez nyilvánvaló és zsigeri, nincs az a baráti média spin, ami feledtetni tudná.

A Biden-kormányzat kifogásai mulatságosan nyilvánvaló és ostoba hazugságok.

A "Hajrá Brandon!" robbanásának a legfőbb oka ennek az egész diszfunkciónak a tetején az a nyílt ellenségesség, amivel Biden és a hátországa az amerikai középosztályhoz viszonyul. Az átlátszó hazugságaik közös pontja a középosztály felé irányuló megvetés. Nem tudják leplezni a átlag amerikaiak iránt érzett gyűlöletüket. Ha közéjük tartozol, a Biden adminisztráció politikája ellened irányul.

A B1G-jelenségtől a média ledöbbent és pánikba esett, mert továbbra is azt hiszik, hogy ők irányítják a nemzeti memóriabankot. Nem vették észre, hogy az emberek még mindig olyan témákról beszélnek, amelyekről a média azokat irrelevánsnak, archaikusnak és elfeledettnek beállítva próbált az új adminisztrációt védve továbblépni.

Afganisztán a kézenfekvő példa, de lefogadom, hogy a legtöbb lakájmédia unvierzumban dolgozó

megdöbbenne, ha megtudná, milyen sokan emlegetik fel Joe Biden energiapolitikáját, például Keystone kőolajvezeték elkaszálását

valahányszor azzal szembesülnek, hogy az árak emelkednek a benzinkúton. A média jótékonyan elfelejtette, de mi nem.

A riporterek a közösségi médiában élnek, és jól tudják, hogyan működnek a baloldali astroturf-műveletek – sok esetben maguk is készségesen részt vesznek bennük -, így azzal nyugtatják magukat, hogy a Let's Go Brandon (és vulgárisabb elődje) is csak felülről irányított, nincs valódi bázisa, ezért a hangadókat támadás alá véve erővel eltiporható.

Megpróbálják elejét venni a széles tömegek Bidennel kapcsolatos preferencia-átfordulásnak azzal, hogy a legkisebb "Hajrá Barndon!"-t kiáltó kisembert is aránytalan szigorral próbálják hallgatásba zaklatni, hogy

azt érezze a többség, hogy ők a kisebbség, hogy a népszerű álláspont szélsőségesnek tűnjön, a potenciális szimpatizánsai pedig öncenzúrázó némaságig demoralizáltak legyenek

Lehet, hogy sikerül nekik, lehet, hogy elmúlhat a pillanat, bár Biden eddigi teljesítményéből kevés utal arra, hogy képes lenne megfordítani a tendenciát. Ha képes is, hajlandóságnak egyelőre nyoma sincs: a jelenlegi politikájuk alapján a tanácsadói elutasítóan vicsorognának azt a javaslatot hallva, hogy talán érdemes lenne meghallgatni Amerika közepét.

És amíg Biden leghűségesebb hangadói felkapaszkodnak a magas lóra, hogy emlékeikből kitörölve mindazt, amit a Demokraták Trumpról mondtak, hogy oktassanak az Elnökkel szemben elvárt udvariasságról, a csúnya szavak szalonképtelenségéről, ne felejtsd: első ütésként Biden és a pártja nem csak a Republikánus elnököt küldte el, teljes egyetértésben a kurva anyjába, hanem a rá szavazó 80 millió amerikait is. Nehogy már "Hajrá Brandon!" miatt kérjünk elnézést!

- Publius

pici1.gif

Nyitókép: James Kilcer veterán tengerészgyalogos díjat vesz át egy fegyveres rablás megakadályozásáért

Gripenek a Városliget felett
Gripenek a Városliget felett

Az ASE (Association of Space Explorers) november elején üli 33. kongresszusát, melynek 2021-be Magyarország ad otthont. Az eredetileg 2020-ban  tervezett esemény kétségkívül legszebb és leglátványosabb elemének a Gripen kötelék ígérkezett.

Az ASE egy nonprofit szervezet, melynek tagjai olyan személyek, akik a FAI meghatározása szerint (Fédération Aéronautique Internationale) legalább egy Föld körüli pályát megtettek a Világűrben életükben. Az 1985-ben alakult szervezetben jelenleg 37 ország 400 űrhajósa fog össze, és fórumot biztosít az űrkutatással, az űrmérnöki munkával és űrkutatás környezettani vonatkozásaival kapcsolatos problémák megvitatásához. A most hazánkban folyó kongresszust évente rendezik meg. Érdekes tény, hogy európai szinten gyakorlott házigazdának számítunk, a második alkalommal megrendezett ülésnek is mi adtunk otthont. 

A nemzeközi szervezet választása nem volt ok nélküli. A 2020-as évre viszonylag sok űrkutatási eredmény felhalmozódott, melyet részben vagy egészben magyar tudósoknak tulajdonítunk. 2020-ban végezte be küldetését a BME kutatóinak munkája, a SMOG-1. Aki nem hiszi, járjon utána: mivel a Petőfi híd budai hídfőjénél lévő négyes-hatos villamos megállójánál lebontják a régi menza épületet, fel sem kell állnunk a a villamos ülésből, hogy integethessünk az 'E' épület tetején lévő műhold követő állomásnak (tegyük ezt a társadalmi megítélésünk érdekében inkább csak gondolatban). A Pille passzív sugárzásmérő a Tritel-lel együtt magyar fejlesztésként megfordult a Nemzetközi Űrállomáson is, és lassan lezárulnak az "első körök" a 2025-ös akcióhoz, amikor -Ferencz Orsolya, űrkutatásért felelős miniszteri biztos bejelentése szerint - magyar űrhajóst indítunk a Világűrbe.

Az egyhetes program nyitásaként Farkas Bertalan nyugalmazott dandártábornok és első magyar űrhajós köszöntötte  a Szövetség meghívott tagjait. Őket követte Kotov, az ASE elnöke és Oroszország 100. űrhajósa, majd Sztáray Péter András, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelős államtitkára. Az esemény nem csak Budapestet érinti, Kecskeméten, Debecenben, Miskolcon és Győrben is várják az érdeklődőket. Szerdától személyesen is találkozhatnak a felsorolt városokban az űrhajósokkal az oda látogatók.

A Nemzetközi Űrhajós Szövetség 33. Kongresszusa részeként, faültetéssel és emléktábla avatással egybekötött megemlékezést tartanak Budapesten. A rendezvény keretében tervezetten 14:15 óra és 14:30 óra között Gripen kötelék áthúzása miatt a Városliget és környékén megnövekedett hanghatásra kell számítani.

- írja a Magyar Honvédelmi Minisztérium közleményében.

Az akció apropója a megemlékezés, melynek keretei között a küldetés során elhunyt űrhajósoknak állítanak a Városliget fái között emléket. A Gripenek tényleg nagy hanggal és teljes pompában haladtak el felettünk, a gangos házak udvarain még hosszú másodpercekig búgott a hang, de még sokkal tovább megmaradt a lenyűgöző kép adta hatás. 

A hazai eredmények ünneplése nemzetközi szinten itt nem áll meg, a Nemzetközi Asztronautikai Kongresszus 2024-es megrendezési jogért folyó versenyben hazánk második helyen végzett a nyertes Milánó mögött. A szervezet bíztatja a magyar tudósokat és szervezőket, hogy legközelebb is adják be a pályázatot, mert egyre jobb eséllyel indulunk a nemzetközi mezőnyben.

bfalu20210828060-e1635670715988-1024x576.jpg

 

Japán kert épül a Miskolci Egyetemen
Japán kert épül a Miskolci Egyetemen

A Fúzió Hallgatói Közösség miskolci csoportja megtette az első lépést ahhoz, hogy kialakuljon egy igazi különlegesség a Miskolci Egyetem parkjában. A programon sokan megjelentek, köztük egy japán család is, akik szerint jól válogattuk ki a növényeket, és pár ötlettel is elláttak minket. Az egyetem fotósa, Végh Csaba fotói jól szemléltetik, milyen hangulatban telt a faültetés: 

Az eseményt a Reaktor Alapítvány és a Fúzió Hallgatói Közösség támogatta, emellett aktív szerepet vállalt a megvalósításban a Miskolci Egyetem üzemeltetési osztálya, és a kertészet, nekik ezúton köszönjük a segítséget!

Ezért nevezik át magukat a vállalatok
Ezért nevezik át magukat a vállalatok

1236188825_0.jpg

Nemrég került hivatalosan is bejelentésre a Facebook vállalati éves konferenciáján, hogy az anyavállalat a Facebook Inc. helyett Meta néven működik tovább. A hír nem érkezett váratlanul, ahogy nem is egyedi a különböző vállalatok történetében. De miért is kerül sor bármilyen vállalat esetében névváltoztatásra?

Egy új kezdet

Nem egy márka vált népszerűtlenné az idők során különböző viták, botrányok, minőségbeli romlás vagy számtalan más indok miatt. Ebben az esetben a vállalatok gyakran döntenek úgy, hogy a név megváltoztatása által egyfajta új kezdetet valósítanak meg, hisz ha megváltozik a név, bizonyos mértékben eltűnnek a negatív konnotációk is. Bár ezen indok számos szektorban észrevehető, különösen is igaz például az internet- vagy TV-szolgáltatókra, mely vállalatok általában a legkevésbé kedveltek, így gyakran fordulnak ezen megoldáshoz. Így tett például az „újjászülető” TV- és internetszolgáltató Xfinity is 2010-ben, mely korábban Comcast Digital Cable néven működött.

„Mi több mindennel foglalkozunk!”

12-124320_logo-starbucks-vector-graphics-clip-art-coffee-starbucks.png

Egy vállalat a megalakulását követően komoly változásokon eshet át, többek között azáltal is, hogy szélesíti kínálatát, így egyre több területtel kezd el foglalkozni. Felmerülhet tehát a probléma, hogy idővel az eredeti név már nem tükrözi teljes mértékben a vállalat tevékenységét, beszűkíti annak terjeszkedési lehetőségeit, esetleg egyszerűen nem releváns már. 2007-ben az Apple Computer neve Apple lett, 2011-ben pedig a Starbucks logója is megváltozott: bár a legfontosabb elemei megmaradtak, kikerült belőle a „Starbucks Coffee” felirat, ezzel is jelezve, hogy bár a Starbucks fő profilja továbbra is a kávé világa, annál többet is kínál az ügyfelek számára.

Nem jött be az eredeti név

Néha megtörténik, hogy egy vállalat eredeti neve nem eléggé inspirált vagy érdekes. Elég a Google példáját felhozni, mely a kezdetek során Backrub néven futott. Persze számos hasonló esetről tudnánk beszámolni: az Instagram Bourbn volt, míg a Twitter nevéből hiányzott az „e” – így egyszerűen csak Twittr-ként ismertük.

Rossz érzéseket vált ki az eredeti név

kfc-logo-history.jpg

A KFC rövidítés azután terjedt el, hogy a vállalat vezetői elmélkedni kezdtek, hogy vajon a „fried” (sült) szó nem-e eredményez negatív érzéseket a potenciális vásárlókban. Bár természetesen a csirke azóta is sült, miközben a KFC-ben is szerepel a szó rövidítése, kevésbé jön szembe nyilvánvalóan a sült kifejezés – ami alapvetően az egészségtelen ételekre jellemző. Hasonló megfontolások miatt történt a Sugar Pops átnevezése Corn Pops-ra – az aggódó szülők ugyanis nem jó szemmel nézték a cukor megnevezést.

Társadalmi nyomás

A vállalatok jelezve, hogy figyelnek a reakciókra, akár a társadalmi nyomás részeként is változtathatnak nevet vagy logót. 2020-ban például a Washington Redskins Washington Football Team lett (ideiglenes legalábbis), ugyanis a korábbi nevében szereplő Rézbőrűek kifejezést az őslakosokon túl az elmúlt időszakban a szponzorok, a szövetség, illetve a nézők is egyre nagyobb kritikával illették. Hasonló a Total idei döntése, mely részeként TotalEnergies névre váltott, szimbolizálva a tényt, hogy egyre nagyobb hangsúlyt fektet a fenntartható energiára.

Egyszerűen csak kapósabb vagy jobb kell!

A névváltoztatás nem minden esetben valamilyen mély indok következménye, néha a cél egyszerűbbé vagy könnyebben megjegyezhetővé tenni a nevet. Ilyen a FedEx, mely eredetileg Federal Express volt, de amúgy is mindenki FedEx néven nevezte –  igaz Latin-Amerikában a „federal” név sokakban váltott ki negatív érzéseket. Más vállalatok azt követően nevezik át magukat, hogy ráeszmélnek, a név esetleg nem könnyen megjegyezhető, nehéz betűzni, egyes emberek félnek kimondani – többek között mert nem tudják hogyan kell helyesen kiejteni –, vagy olyan interpretációkra adhat okot, amelyek kulturális és szimbolikus jelentése nem előnyös

És hogy mi történt a Facebook esetében? Mark Zuckerberg részéről a beszéde során elsősorban a „Mi több mindennel foglalkozunk! érvet hallhattuk – elmondása szerint az anyavállalat egy egész metaverzum létrehozását kísérli meg, ez pedig jóval több a közösségi médiánál –, de persze a változtatásban minden bizonnyal benne voltak azok a különböző botrányok is, amelyekről oly sokat hallhattunk a Facebook háza táján az elmúlt időszakban. Új név, új kezdet?!

Kiemelt fotó: Vox

A legkisebb, még láthatatlan emberek tisztelete és védelme a küldetésünk
A legkisebb, még láthatatlan emberek tisztelete és védelme a küldetésünk

egyutt_az_eletert_logo_20191002_rgb.jpg

A párkapcsolatok 80 százalékát tönkreteszi egy abortusz, ami az érintetteket sokszor egész életükben kísérti. Mi jelent valódi segítséget a nehéz helyzetbe került lányok és nők számára? Hány hetes kortól kezdődik egy magzat élete? Reaktor Podcast Elekné Fábián Krisztinával és Pataki Margittal, a FÉSZ közösség tagjaival.

Meghallgatható a YouTube csatornánkon,
És Apple Podcast-en is.

Kérlek, mutassátok be a közösséget pár szóban!

A közösség 9 éve alakult, Fiatalok az Élet Szolgálatában (FÉSZ) névvel, még csak pár fiatallal. Ennek egy képzése, ami kilenc hónapig tart és a magzati élet fejlődésével foglalkozik. Hónapról hónapra végigvesszük, hogy hol tart éppen a magzat, és milyen aktuális kérdések merülnek fel a fejlődése során.

Az a célunk ezzel a közösséggel, hogy érzékenyítsük a társadalmat a legkisebb emberek tiszteletére és védelmére, hiszen bár nem látjuk őket, de már itt élnek közöttünk.

És ezt a tudást, amit megszerzünk a képzés során, szeretnénk továbbadni másoknak is. Úgymond mi kiképződünk, és azután elmegyünk más közösségekbe, iskolákba, cserkészcsoportokhoz, hittancsoportokba, ahova éppen hívnak bennünket. Nagyobb rendezvényeken szoktunk standolni, mert azt látjuk, hogy ezt a témát nagyon sok félreértés övezi, és talán ezért is okoz ez a téma sok sebet, sok indulatot.

Hogyan látjátok az életvédelemről és az abortuszról való gondolkodást a környezetetekben? Milyen okok merülnek fel, amikor egy édesanya a terhesség megszakításáról dönt?

Nekem az a saját tapasztalatom, hogy nincs erről szó a közéletben. És ha valaki felhozza ezt a témát, akkor úgy érezzük, hogy kellemetlen és egy tabu téma. Erről inkább nem beszélünk, vagy ha igen, akkor sincsen sok információnk róla. Engem pont ez vezetett erre a képzésre, hogy itt ennek a témának van tere. Hogy itt szabad, sőt, szeretnénk erről beszélni. Mindez azért nagyon jó, mert információkat kapunk arról, hogy mikortól ember az ember, meg hogy az abortusz micsoda pontosan. Megnézzük több szempontból, például orvosilag hogyan történik, jogilag milyen szempontjai vannak. És még azt is hozzátenném, hogy amikor egy anyuka, egy nő, vagyis pontosabban egy lány ilyen helyzetbe kerül, hogy csinál egy tesztet, ami pozitív lesz, és kétségbe esik, mert olyanok a körülmények, akkor az egy nagyon beszűkült tudatállapot. Tehát ez egy olyan krízisállapot, amiből ő nem lát igazán jó megoldást, és ezért a környezete, jó szándékból talán, megpróbálja nem befolyásolni őt, és azt mondják, hogy „ez a te döntésed” vagy „akárhogy is döntesz, mi mindenben támogatunk téged”. De valójában ilyenkor nem adnak neki igazi segítséget. Tehát visszatérve ahhoz, hogy milyen a társadalmi hozzáállás, szerintem próbálunk ilyenkor tapintatosak lenni. Vagy nem beszélni erről, kivonni inkább magunkat ebből, mert ez nagyon sok sebet felnyit.

Bölcsnek kell ahhoz lenni, hogy jól tudjunk hozzáállni ahhoz a nőhöz, aki krízisben van. És mindemellett nem letagadni az igazságot, hogy egy élő ember fejlődik a testében. 

És nagyon fontos az, hogy a krízishelyzet önmagában nem rossz. Ilyenkor egy nagyon intenzív változás történik az ember életében. Ez történik akkor is, amikor váratlanul, nem számítunk rá, de megérkezik egy új ember, aki a szívem alatt növekszik. Ilyenkor fel tud borulni a fiatal anyának, asszonynak, nőnek az élete, és nem lát kiutat. Ez akkora félelmet jelent hirtelen számára, hogy minden terve felborul. Minden körülmény megváltozik, körülötte és benne is, testileg, lelkileg. Ez a félelem felülkerekedik az életösztönön, és azt érzi, hogy nincs ebből kiút, és sokszor nincs senki mellette. Viszont az is nagyon fontos, hogy a krízishelyzet nem jogosít fel arra, hogy kioltsunk egy emberéletet. És ilyenkor kell egy krízishelyzetben lévő anyának segítséget nyújtani.

Ti mit gondoltok, mikortól ember az ember?

Igazából nem mi mondjuk, hanem a biológia, hogy

az ember a fogantatás pillanatától ember, tehát amikor a hímivarsejt és a petesejt egyesül, megtermékenyül. Ekkortól kezdődik az emberi élet, hisz akkor jön létre egy önálló genetikai állomány, egy teljesen új DNS, ami meghatározza majd, hogy milyen lesz az ember színe, hogy örököli-e a nagypapának a kézügyességét, magas lesz-e.

Ezek már a fogantatásunk pillanatában eldőlnek. Ez egyszerű biológia és genetika. Más kérdés, hogy nyilván egy nagyon csodás folyamat indul el ilyenkor, ami egy hosszú folyamat, hogy fejlődünk, és már egyre több mindent tudunk önállóan megtenni. Például a magzatnak már a hatodik héten elkezd dobogni a szíve, az ujját elkezdi szopni a kilencedik héten. Tehát már egy egészen pici kis emberke, igaz, hogy még nem életképes, de ahogy megyünk előre a hónapok során, egyre többet tud. És gondoljunk bele abba, hogy még egy újszülött is milyen kevés dolgot tud önállóan csinálni, persze ahogy vesszük, sokkal több mindent tud, mint kilenc hónappal előtte, amikor még csak két sejt egyesült.

Nem lehet mondani egy olyan pontot a fogantatás után, amikor azt mondhatjuk, hogy itt egy olyan minőségi ugrás kezdődik, hogy addig még nem volt ember, mostantól már ember.

Ez egy fejlődésnek a folyamata, a kezdete, az eleje. Ugyanúgy, ahogy kisgyermekből lesz kamasz, aztán fiatal felnőtt, aztán az élete végén idős ember. Ez hasonló, csak még az élet kezdetén áll az ember. Megfogan, zigóta lesz, magzat lesz, megszületik, csecsemő lesz és így megy tovább a fejlődésben.

Tudtok mondani olyan konkrét lehetőséget, amikor a kismama számba vette az abortusz lehetőségét, de végül mégis mást választott, más úton kapott segítséget? Milyen tapasztalataitok vannak az ilyen esetekkel kapcsolatban?

Nagyon sok ilyen esettel találkozunk, ugye mi az Együtt az Életért Egyesületnek vagyunk a fiatal szekciója. Maga az egyesület pedig krízisbe jutott anyukákkal foglalkozik, ami sokszor lehet, hogy csak a lelki támogatás, vagy egy olyan segítő beszélgetés, amiben kinyílik ennek a válságban levő anyukának a látóköre, és számba tudja venni azokat a segítségeket, amik akár lehet, hogy ott vannak a családjában is.

Ami nagyon pozitív tapasztalat, hogy a legtöbb nő, aki végül amellett dönt, hogy megtartja a gyermekét, nagyon örül ennek a döntésének később. Fordítva ez sajnos nem mondható el, mert sokan, akik abortuszra mennek, utána nagyon keservesen megbánják.

De hogy még pozitív példát mondjak, egyik ismerősünk nagyon aggódott, mert voltak hasi műtétei, és amikor teherbe esett, az orvos egyértelműen rá akarta beszélni az abortuszra, mert hogy ő majd biztosan nem tud kihordani egy babát egészségügyi okokból, és tulajdonképpen csak egy kis biztatás kellett neki, hogy megtartsa ezt a babát. Aztán kerestünk egy másik nőgyógyászt neki, mert vannak orvosok, akik több kockázatot is felvállalnak, vagy ilyenkor jobban az anya mellé állnak, és végül teljesen egészséges gyerekei születtek, sőt két gyereke is született. És utólag nagyon boldog, hogy akkor ezt a döntést hozta. Olyan példa is van, amikor valaki már bent van orvosnál. 

Mármint az abortuszon.

Abortuszra készül, igen. Mert tudja, hogy terhes és elmegy vizsgálatra, és akkor meghallja a babájának a szívhangját. Ez nagyon nagy hatással van rá, hiszen tényleg egy élő embernek a szívdobogását hallja. És volt olyan anya, aki ekkor azt mondta, hogy szeretné megszülni a gyermekét.

Még az utolsó pillanatban is van, aki visszafordul.

És van erre lehetőség, bármikor azt mondhatja, még a műtőasztalon is, hogy ő ezt nem szeretné, és meg szeretné tartani a saját gyermekét.

És szerintem fontos, hogy amikor egy barátnőnk elmondja bizalmasan, hogy ez a helyzet, hogy „úristen, pozitív lett a teszt, mi lesz!?”, „anyám meg fog ölni”, „nem mertem elmondani a barátomnak”, szerintem az első dolog, amit tehetünk, hogy meghallgatjuk ezt az embert, és próbáljuk átérezni teljesen az ő helyzetét, és nem ítélkezni, hogy mit csinált és mit nem csinált, hogy miért nem védekezett stb. Ezek a kérdések akkor már annyira feleslegesek, és inkább abban kell megpróbálni segíteni, hogy vegyük számba a lehetőségeit. Ki kell deríteni, hogy mi az, amitől tart. Hogy mondjuk attól tart, hogy nem fogja tudni a tanulmányait folytatni vagy elveszíti a munkahelyét. Ezekben a konkrét kérdésekben tudunk neki támaszt adni, és segíteni akár anyagilag vagy akár csak erkölcsileg. És ha ő ebből a nagy katyvaszból, nagy félelemből konkrét lépéseket lát, sokszor már nem is annyira félelmetes neki ez a helyzet. És lehet, hogy amikor beszél először erről a szüleivel, akkor ők kiakadnak, de néhány hét-hónap múlva rendeződik ez a helyzet. Az a tapasztalat, hogy a leendő nagyszülők lépést váltanak és amikor már ott van az unoka, nagyon boldogok, hogy megszületett, és támogatják ezt az új családot.

Több anyával van tapasztalatotok a közös munka során, amikor a születendő gyermek életéről való döntésről kell beszélgetnetek velük. Mit tapasztalatotok, melyik oldal az, ahonnan ők várják a segítséget? És például az egészségügy vagy a család oldaláról megfelelő támogatást kapnak-e ma a magyar édesanyák?

Ez nagyon változó. Van, akinek a családja teljesen elutasító és szinte teljesen egyedül van ebben. És ekkor jönnek szóba ezek a segítő szervezetek, mint például az Együtt az Életért Egyesület is, de sok más ilyen egyesület és alapítvány van még, akik krízisbe jutott anyukákkal foglalkoznak. Például a Máltai Szeretetszolgálat vagy a Caritas, ha anyagi segítségre van szüksége, mert annyira rossz az anyagi helyzete, hogy a lakhatása nem megoldott, akkor erre megvannak a megfelelő segélyszervezetek.

De legtöbbször a lelki támogatás az, ami fontos, hogy érezze az a nő, hogy nem csak neki fontos az a gyermek, hogy nem csak ő örül neki, hogy legyen bátorsága odaállni a párja elé azzal, hogy ő szeretné a gyereket megtartani.

Van, akinek ilyenkor a családja is megfordul és segít. A férfiak is szerintem először megszeppenek, de az ő segítségük is fontos. Mert szerintem rengeteg példát tudnánk mondani arról, hogyha ez a férfi azt mondja a barátnőjének, hogy „kicsim, meg fogjuk tudni oldani” és ez alatt nem azt érti, hogy menjél el abortuszra, és viseld te ennek a testi-lelki következményeit, hanem úgy gondolja, hogy én melléd állok, akkor szerintem ez egy óriási erő a kapcsolatban. Szerintem ez a szerelmüket is 100%-ban megújítja és újra fellobbantja.

Szó volt már a lelki aspektusairól ennek a döntésnek. Mégis vannak praktikus oldalai ennek az eseménynek, amikor az anyának döntést kell hoznia. Éppen azon gondolkoztam a másfél év távoktatással, távmunkával eltöltött év alatt, hogy már egészen más körülmények között kell helytállnia egy dolgozó édesanyának, mint mondjuk 10-20 évvel ezelőtt. Jelenleg ebben a helyzetben hogyan tud munkát vállalni, a társadalomban újra elhelyezkedni egy olyan édesanya, akinek újszülött gyermeke van, és erre mondjuk a tágabb család nem készült fel?

Lehet, hogy nem mi vagyunk a legmegfelelőbb emberek, hogy ezt megválaszoljuk, de az biztos, hogy ez nagyobb erőfeszítést igényel. Én mindenképp a közösség szerepét hangsúlyoznám. Vegyünk egy átlagos családot, ahol házasok a szülők, várják a gyerekeket. De ott is nehéz, amikor egy új ember megérkezik. Senki ne mondja nekem, hogy ott semmilyen aggodalom nincs, és minden hipp-hopp megy, mint a karikacsapás. Ez nem igaz, mindenkinek szüksége van a segítségre. Kellenek a jó szomszéd nénik, kellenek a kedves nagynénik, kellenek a barátnők, akik akárcsak egy órára is vigyáznak a pici babára. Szerintem ebben nagyon fontos az emberek szemét felnyitni, hogy merjünk segítséget kérni és mi is merjünk segítséget adni! Csak ha a saját példámat veszem, mi nagyon örültünk a gyerekeinknek a férjemmel, de elképesztő segítséget kaptunk egy szomszéd nénitől, aki ráadásul nem is a rokonunk. Vigyázott a gyerekeinkre, hozott húslevest, palacsintát, éreztük azt a törődést, hogy nem vagyunk egyedül.

Amikor úgy rászakad az emberre az a sok stressz, hogy „hogy fogom én ezt megoldani?”, vagy így elmenni egy állásinterjúra vagy vizsgára. Ezek nem könnyű dolgok, de ha merünk segítséget kérni, megoldhatóak.

Segítséget lehet kérni akár a plébániai közösségtől, aki vallásos segítséget ad, vagy akár szomszédoktól, barátoktól. Azért remélem, ma már inkább abba az irányba megyünk, hogy támogató a társadalom, és a munkáltatók is, és a részmunkaidővel, az otthoni munkával stb.-vel segítenek.

Van olyan helyzet is, amikor úgy látja az anya, hogy ő ezt nem mondhatja el másnak, de meg szeretné tartani a gyermekét. Akár azért, mert szégyelli magát, vagy azért, mert elítélnék őt.

Akkor is arra biztatjuk, hogy kérjen segítséget, ha nem is a rokonoktól, barátoktól, közeli ismerősöktől, akkor keressen fel egy ezzel foglalkozó egyesületet vagy akár minket, attól függetlenül, hogy mi nem krízisterhességben levő anyákat segítünk.

Ettől függetlenül nekünk is szóljanak vagy az Együtt az Életért Egyesületnek, mert találunk neki segítséget, ezen nem fog múlni. Most is van egy fiatal lány, aki nem rég érettségizett, és váratlanul lett egy kislánya, és mi szereztünk neki lakást, babaruhákat, beosztjuk, hogy ki mikor vigyáz rá, ami nem könnyű, mert mindenkinek rengeteg dolga van, de megoldjuk. Ráadásul most sikerült neki munkát találni, úgyhogy ez egy igazán nagy sikersztori, de biztosak vagyunk benne, hogy aki tőlünk segítséget kér, annak találni fogunk megoldást.

Szó volt már a társadalmi aspektusokról és a lelki aspektusokról egyaránt. Még a jogi aspektusait nem említettük ennek a kérdéskörnek. A magyar jogrendszer mikor tartja legálisnak az abortuszt?

Lehetővé teszi, bármilyen indoknál fogva, egészen a magzat életének 12. hetéig. Ilyenkor bármilyen válsághelyzetre hivatkozva mondhatja az anya, hogy ő szeretné abortálni a gyermekét és őt mindenféle kérdés nélkül fogadják.

De ahhoz el kell mennie kétszer a Családvédelmi Szolgálat tanácsadására, ahol először tájékoztatják, hogy milyen lehetőségei vannak, ha megtartja a babát, és aztán a második alkalommal már konkrétan az abortusz lefolyásáról és következményeiről beszélnek. Tulajdonképpen ebbe a „súlyos válsághelyzetbe” nagyon sok minden belefér.

Hogyha a magzat anyukája kiskorú még, akkor egészen a magzat 18. hetéig elmehet abortuszra. Illetve ha genetikai rendellenessége van a magzatnak, vagy beteg, akkor egészen a 24. hétig el lehet végezni az abortuszt. Illetve hogyha az anya életét veszélyezteti, akkor egészen a születésig el lehet ezt végezni.

Mi az, ami miatt nem tartjátok jó megoldásnak az abortuszt? Milyen alternatívák állnak rendelkezésre az anyáknak?

Én onnan kezdeném ezt a kérdést, hogy mi történik akkor, amikor egy baba megfogan, hogy akkor tulajdonképpen a nőnek a teljes teste, szervezete, lelke átáll egy ilyen kismama üzemmódba. Elindulnak olyan hormonális változások, amik minden sejtjének azt üzenik, hogy itt egy kisbaba van, itt most más vitaminok kellenek, itt most más a vérkeringés. Erre egy példát is hoztam, én például alapvetően egy lustácska lány vagyok, szeretek sokáig aludni, mindig ébresztőórára kelek, de két olyan eset van az életemben, amikor én magamtól hajnalban felkelek. Az egyik, hogyha nagyon szerelmes vagyok, a másik, hogyha babát várok. Tehát én már mielőtt terhességi tesztet csinálnék, tudom, hogy babát várok, mert ilyen különleges érzésem van, vagy valahogy máshogyan érzem magam. Szokták is mondani, hogy ez másállapot. Ezzel azt akarom mondani, hogy hiába próbáljuk megoldásnak beállítani azt, hogy semmivé tesszük azt a babát, mintha meg sem fogant volna. Megoldjuk, egy pár órás műtét, „másnapra már el is felejted”, szokták ugye mondani biztatásként. De sajnos ez hazugság, mert

abban a pillanatban, hogy ezt az életet megszakítják, hogy ezt a folyamatot mesterségesen leállítják, ez testileg és lelkileg is egy megrázó folyamatot indít el az anyában. Tulajdonképpen pontosan tisztában van vele, hogy itt egy gyermek elvesztéséről van szó, ő valakit elvesztett, aki ő hozzá nagyon közel állt, hiszen a saját gyermeke. És még sem tud gyászolni és ezt a veszteséget megélni, mert ugye nem mondhatja másnap azt a munkahelyén, hogy azért sír, mert abortusza volt.

Vagy mondjuk senki nem fog olyan szimpátiával közeledni, mint afelé, aki a már megszületett gyermekét veszítette el. Hiszen itt nincsen temetés, nem is tudja elképzelni, hogy mi is történt az ő babájával. Hol van most az a baba? Nagyon sok nő szenved ettől. Rémálmok gyötrik ettől. Ezt orvosoktól is hallottam, hogy sokan az abortusz után úgy ébrednek fel, hogy sírnak, és „ugye nem történt igazából semmi”, „ugye megvan még a baba”, „ugye csak valami tévedés ez az egész?”, és van, aki sok évig elfolytja magában ezt a gyászt, és megpróbálja megmagyarázni magának, hogy ez egy jó döntés volt és nem dönthetett volna másképp. De aztán lassan előjönnek azok a folyamatok, amik egy gyásznál is. Akár a harag vagy az a mélységes szomorúság, ami megmérgezheti az ő életét. És még nagyon fontos az a tény, hogy ő ott egy kis életet elvesztett, ez nem csak rá hat, hanem a párkapcsolatára is, a későbbi gyermekeire, az egész családra is hat, még akkor is, hogyha ez titokban marad és végül meg sem tudják.

Én azt gondolom, hogy kell, hogy ennél tudjunk jobb megoldást találni. A mi társadalmunk egy jóléti társadalom, így kell, hogy legyen rá anyagi forrás, kell, hogy legyen rá lelki támogatás, hogy ezeknek a nőknek jobb megoldást tudjunk mutatni, és szerintem van is.

És ha belegondolok, hogy az emberek mennyi pénzt és áldozatot tudnak összegyűjteni, hogy mennyi áldozatot hoznak azért, hogy mondjuk egy meglévő beteg kisgyereknek a kezelésére pénzt gyűjtsenek, vagy mondjuk egy család, aki a kilakoltatás szélén áll, vagy leégett a házuk, tehát minden nap látunk a Facebookon ilyen híreket, és az emberek összeszaladnak és odateszik magukat. És gyűjtik a ruhát, gyűjtik a tankönyvet, adják az adományokat, adakoznak. És ez valóság, tehát akkor bízzunk már ebben és kérjünk segítséget! És adjunk egy olyan megoldást, amivel együtt tud élni az a nő utána.

Érdekes az is, hogy senkinek nem jut eszébe az, hogy ha például lenne egy 5 éves gyermekem és baleset éri és lebénul, vagy amputálni kell a lábát, akkor senkinek nem jut eszébe, hogy kioltsuk az életét, mert mindemiatt nehezebb lett az élete. Azért, mert a gyermekem még bent van a pocakomban, a társadalom lehetővé teszi azt, hogy elvegyük az életét. És itt van rajtam egy kitűző, ami két talpacskából áll, az előbb lemértem és 5 milliméteresek, ez egy még anyaméhben levő kisbaba lábának a valós talpmérete, amikor még 12 hetes, amikor még bármilyen okkal legális az abortusz, és mindene megvan már. Ki van fejlődve az összes végtagja, az arcocskája, a lábujjai…

Megvan az ujjlenyomata.

Tehát már megvan mindene, és innentől kezdve már csak növekszik. És ugyanúgy az anyán keresztül a táplálék adódik hozzá, mint amikor már megszületett, akkor is az édesanyja táplálja. És milyen érdekes, hogy ugyanarról az emberről beszélünk, de amíg még az anyaméhen belül van, elfogadott az életének a kioltása, de amikor már anyaméhen kívül, akkor már nem.

Még azt tenném itt hozzá, hogy nagyon fontos lenne az örökbefogadó anyáknak a tisztelete.

Tehát igen, tényleg vannak olyan helyzetek, amikor a család nem tudja megengedni, hogy azt a gyereket ők neveljék fel. Választhatja azt a megoldást is, hogy bár igen nehéz testi-lelki vívódással kihordani azt a gyermeket, de utána egy szerető családba fog kerülni az a kisgyermek. Hogyha így vesszük, akkor ő gondoskodott arról a gyermekről. Sokszor ezeket az anyákat szégyen övezi, hogy „milyen anya az ilyen!?”, de ő tulajdonképpen életet adott a gyermekének, így is szoktuk őket hívni, hogy „életadó anya”. És tárt karokkal várja nagyon sok pár ezeket az örökbefogadandó gyermekeket. Nemrég hallottam, hogy örökbefogadni szándékozó párokkal szoktak íratni levelet, hogy milyen gondolatokat írnának annak az anyukának, aki egy olyan gyermeket hord a szíve alatt, aki nagyon váratlanul jött és éppen rosszkor. Nagyon érdekes ez a tapasztalat, hogy hogyan változtatja meg ezeket az anyákat, amikor elolvassák, hogy az ő gyermeküket nagyon várja valaki, és nagyon szívesen felneveli.

Szó volt arról, hogy a krízisterhesség módosult tudatállapot, és ilyenkor hónapról hónapra, percről percre fejlődik ez a magzat, ugyanúgy minden hónap, perc számít a döntés meghozatalában. Ha előáll ez a krízishelyzet és egy pozitív teszttel a kezében áll a már újdonsült édesanya, akkor mik a teendők, mik a lépések? Amikor ő úgy éli meg, hogy ez egy krízishelyzet és nem úgy történik ez meg, ahogy ő elképzelte.

Nagyon nehéz meghallani vagy észrevenni ezeket, hiszen titkolják ilyenkor. Mert szégyenérzetük, bűntudatuk van, miden elsötétül körülöttük, pánikba esnek. Hiszen egy hatalmas nagy változás történt az életükben. Akkor tudunk segíteni, ha ők befogadják és kérik ezt. Hogyha ők kérik vagy hogyha meghallunk egy ilyen esetet a környezetünkben, vagy a barátnőm éppen terhes lett és gondolkodik, hogy ő ezt nem akarja és elmegy abortuszra, szerintem a legnagyobb segítség, ha ott vagyunk mellette és elhisszük, hogy tudunk segíteni. Végigkísérjük őt, meghallgatjuk, biztatjuk, hogy van megoldás, és hogy attól még, hogy változás van, az nem feltétlenül jelent rosszat. Sokan így gondolják.

logo_rgb-11.png

És ugyanakkor meg nem hazudhatunk neki. Tehát nem mondhatjuk neki azt, hogy „ez csak egy sejtcsomó és nem érez semmit”, meg „túl leszel rajta hamar”, hiszen ez nem igaz, ha az lenne, akkor nem lenne ez akkora kérdés. Persze az ember akkor is ember, de úgy értem, ha ez a nőt nem sebezné meg ennyire mélyen, akkor még gondolhatnánk is azt, hogy ezzel jó tanácsot adunk, hogy „nyugodtan menjél abortuszra”, tehát nekünk igazi támogatást kell adnunk. Azt gondolom, hogy a legtöbbünknek van olyan ember a közvetlen környezetében, akiben megbízhat, akár a családjában, akár a barátai között. Nyilván egy segítő szervezetet az hív fel, aki nagyon egyedül érzi magát. De én abban reménykedem, hogy a legtöbb embernek a családjában vagy a baráti körében van olyan, akihez bizalommal fordulhat és aki valós támogatást ad neki.

Sok olyan eset van, amikor az a barátnő, aki az újdonsült édesanya mellett van, azt hiszi, hogy az a segítség ha ő azt mondja, hogy „dönts úgy, ahogy akarsz, én mindenben támogatlak, én azt akarom, amit te akarsz”. Ez nem valódi segítség,

mert a kismama nem tudja, hogy hogyan döntsön. Ő éppen dilemmában van, hogy most menjen abortuszra vagy ne menjen, felvállalja vagy ne.

Nagyon érdekes, hogy utólag ezek a lányok, akik abortuszra mentek, ők úgy élték ezt meg, hogy nem álltak melléjük. Ezt nem egy támogató hozzászólásnak élték meg, hanem, hogy ők teljesen egyedül lettek hagyva.

Fontos ilyenkor, hogy segítsünk neki tisztán látni. Segítsünk neki bemutatni az egész folyamatot, elmagyarázni neki, hogy mi fog történni, hogy mi zajlik a méhében. És ha kap egy tiszta, egyértelmű képet, hogy mi is zajlik most, és egy kicsit megnyugszik, vagy valóban érzékeli, hogy az ő és a gyermeke javát szeretnénk, akkor ez ad egy talajt ahhoz, hogy ő jó döntést tudjon hozni.

Akár egyáltalán végiggondolja, hogy mi lenne, ha ez a gyerek tényleg megszületne. Legtöbbször ezt a lehetőséget kizárják a fejükből, hogy „nem is akarok erre gondolni, minden összeomolna, meg a párkapcsolatom is rámenne”. Közben

az a valódi tapasztalat, hogy pont akkor megy a párkapcsolat tönkre 80%-ban, házasságokban is, ha ez az abortusz megtörténik.

És a másik része, hogy ezek a konkrét kérdések, amiket már sokszor mondtunk, hogy a lakhatás, a tanulás, a munka, ezek olyan konkrét dolgok, amikre konkrét megoldást lehet találni, anélkül, hogy ez a gyermek meghalna.

Ha nincs kéznél ez a barátnő, vagy nincs kéznél az édesanya vagy bárki, akire számítani lehetne, és tényleg egyedül marad az édesanya, akkor hová tud fordulni eben a krízishelyzetben?

Mi szeretettel ajánljuk az Együtt az Életért Egyesületet.

Van honlapunk és egy segélytelefonszámunk, amit éjjel-nappal lehet hívni.

Ott szakszerű segítséget kap az anyuka, tehát minden döntéséhez, akár ehhez vagy a másik oldalhoz, vagy akár az örökbefogadás felé lépne, végig tudják vele beszélni azt, hogy ez milyen lépéseket jelent. Például olyan eset is volt, hogy valaki azzal hívta fel a segélytelefont, hogy ő örökbe szeretné adni a babáját, tizennyolc éves, és otthon olyan a helyzet, hogy oda biztosan nem tud megszületni ez a gyermek. És a beszélgetések során lassan-lassan kirajzolódott a kép, hogy tulajdonképpen nincs rossz anyagi helyzetben ez a család, csak a kommunikáció otthon botrányosan rossz. Egyszerűen ennek a lánynak a jogait, a felnőttségét nem vették figyelembe, és úgy gondolták, hogy ő képtelen egy gyermeket felnevelni, és ellátni. És ahogy telt-múlt az idő, megerősítették ezt a lányt, hogy igenis képes arra, hogy felneveljen egy gyereket. Tehát ezzel emeljük fel ezeket a nőket, ezzel adunk nekik valódi támogatást. És végül megtartotta a babát és a szülei is pozitívan álltak hozzá.

Ha Ön bajba jutott édesanya, vagy krízishelyzetben lévő hozzátartozója szorulna segítségre, tárcsázza a +36 30 598 0198 telefonszámot, hogy az egyesület tagjai azonnal segíthessenek!

Interjút készítette: Lévai Emese

Fotó: egyuttazeletert.org 

süti beállítások módosítása