Törökország a 2022. február 24-én kitört orosz-ukrán háború kezdete óta igyekszik egyensúlyozni az oroszok és a nyugat között. Egyrészt megpróbálja magát Ukrajna-pártinak, másrészt pedig nem nyíltan Oroszország-ellenesnek mutatni. Ez a stratégia sok szempontból figyelemre méltóan sikeresnek bizonyult, Törökország mára kulcsfontosságú közvetítő szerepet tölt be a konfliktusban.
Nemrég azonban változott a török stratégia, és a kormány nyíltan kiállt amellett, hogy Ukrajnának joga van a 2014 előtti határaihoz, és csatlakozhat a NATO-hoz. Sőt, még egy háború utáni biztonsági garanciát is felajánlott.
Mi a török álláspont az ukrajnai háború során?
Erdogan török elnök megpróbálta mindkét oldalt támogatni, ami többé-kevésbé sikerült is neki, hiszen Törökország egy sor diplomáciai győzelmet aratott az invázió kezdete óta: jó kapcsolatokat ápolnak az oroszokkal annak ellenére, hogy NATO-tagok. Törökország adott otthont az Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalások első fordulójának 2022 márciusában.
Noha ezek a tárgyalások sikertelenek voltak, Erdogan kulcsszerepet játszott a 2022 júliusában megkötött fekete-tengeri gabonaegyezmény megkötésében, ami lehetővé tette az ukrán gazdák számára, hogy a török hatóságok felügyelete mellett a Boszporuszon keresztül exportálják gabonájukat.
Ez a hintapolitika sokat segített a török gazdaságnak is. Amikor a háború elkezdődött, Erdogan unortodox monetáris politikájának köszönhetően az infláció éves szinten már 50% körül volt, és a 2022 januárjában bevezetett szankciók okozta globális energiaár-emelkedés államcsőddel fenyegetett.
Törökország meglepően könnyedén átvészelte a válságot. A legtöbb szankcióhoz a törökök nem csatlakoztak, ami azt jelentette, hogy az ország orosz energiát importál és tranzitközpontként működik az orosz olaj és gáz számára.
A szankciók elkerülése érdekében rengeteg orosz készpénz áramlott Törökországba, ami jelentős devizaforrást biztosított Törökország számára, miközben a török védelmi vállalatok komoly bevételekre tettek szert azáltal, hogy drónokat és fegyvereket adtak el Ukrajnának.
Emlékezetes, hogy 2023-ban Törökország kezdetben megtagadta Svédország és Finnország NATO-ba való felvételét, amivel egyrészt kedvezett Moszkvának, másrészt lehetővé tette Törökország számára, hogy különböző engedményeket (F-16-os vadászgépeket) csikarjon ki a többi NATO-tagtól. Tavaly aztán Törökország ismét közvetítőként lépett fel, hogy tárgyalásokat folytasson egy amerikai-orosz fogolycseréről, amelynek köszönhetően Evan Gershkovich amerikai újságíró is szabadulhatott.
(Kép forrása: Flight Global)
Törökország tehát semleges pozíciót foglalt el: továbbra is kereskedik mind Oroszországgal, mind Ukrajnával, miközben kihasználta egyedülálló helyzetét, mint viszonylag oroszbarát NATO-tag, hogy egyfajta közvetítő szerepet töltsön be.
Az elmúlt időszakban viszont Törökország feltűnően Ukrajna-barát hangokat ütött meg. Meglepetést okozott, hogy néhány órával azután, hogy orosz és amerikai tisztviselők találkoztak Szaúd-Arábiában, Zelenszkij meglepetésszerű látogatást tett Ankarában egy közös sajtótájékoztatón.
Itt Erdogan kijelentette, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy Ukrajnát és Európát is vonják be a tárgyalásokba. Emellett megerősítette, hogy támogatja Ukrajna területi integritását. Ezzel arra utalt, hogy az összes 2014 előtti Ukrajnához tartozó terület, beleértve a Krímet is Ukrajnához tartozik és még az ország NATO csatlakozása mellett is kiállt.
Mindez szöges ellentétben áll a Trump-adminisztrációval, amely Ukrajna és Európa nélkül folytat tárgyalásokat. Továbbá az amerikaiak szerint Ukrajnának el kell fogadnia bizonyos területi veszteségeket, és irreálisnak tekintik Ukrajna NATO-törekvéseit. Ezt követték a török külügyminiszter hasonló megjegyzései, aki a héten megismételte Törökország álláspontját az ukrán NATO-tagságról, valamint felvetette, hogy Törökország hajlandó lenne biztonsági garanciákat nyújtani egy tűzszünet esetén. Továbbá arra ösztönözte Európát, hogy próbáljon függetlenedni az USA-tól, mert az USA-tól való függőség csökkentésével ellenállóbb lesz a kontinens.
(Kép forrása: CNN)
Fontos, hogy ezeket az üzeneteket nem feltétlenül kell túl komolyan venni. Törökország mindig is támogatta Ukrajna területi integritását, és Erdogan egy veterán hintapolitikus, ha külügyekről van szó. Ettől függetlenül legalább az igaz, hogy Törökország hirtelen sokkal inkább Ukrajna-pártibbnak tűnik, ami életbevágóan fontos jelenleg Zelenszkij számára.
Erdogan világossá tette, hogy továbbra is közvetíteni akar a két fél között, és azzal tartja Ukrajnát maga mellett, hogy biztosítja Zelenszkijt arról, hogy nem fognak rájuk kényszeríteni egy olyan kedvezőtlen alkut, mint amilyet Trump próbál Oroszországgal kialkudni.
Továbbá a taktika része lehet a nemzetközi közvélemény széleskörű, Oroszország és Amerika-ellenes fordulata, ami kirívóan nyilvánvalóvá vált. A hétfői ENSZ-közgyűlési szavazáson csak egy maroknyi ország szavazott az USA-val és Oroszországgal együtt az ukrajnai háború befejezésére felszólító európai határozat ellen. Ez alapvetően azért van így, mert korábban a háborúra egy NATO-Oroszország proxy-háborúként tekintettek, ami miatt a nyugatot nem kedvelő országok nem szívesen sorakoztak fel Ukrajna mögött.
(Kép forrása: Middle East Eye)
Most Trump és Oroszország retorikailag ugyanarra az oldalra került, egy neoimperialista világrendben hisznek, ahol a nagy országok bármit megtehetnek a kis országokat. Erdogan már régóta egy többpólusú világot szorgalmaz, ahelyett, hogy a hagyományos szuperhatalmak dominálnának.
Ráadásul Törökország azt szeretné elérni, hogy Oroszország ne legyen meghatározó hatalom a Fekete-tengeren.
Ezért is van az, hogy Erdogannak nem lenne ellenére, ha Ukrajna visszaszerezné az összes 2014 előtti területét, beleértve a Krím-félszigetet is.
Végül, de nem utolsósorban Törökország ki akarja használni katonai erejét, hogy jobb alkupozícióba kerüljön az EU-val szemben. Törökországé a NATO második legnagyobb hadserege, több aktív katonájuk van, mint bármelyik európai hadseregnek. Erdogan rájött, hogy Európának sokkal jelentősebb katonai erőkre lesz szüksége ahhoz, hogy amerikai támogatás nélkül is garantálni tudja Ukrajna biztonságát, ezért felajánlotta segítségét, ha az EU ad neki valamit cserébe, például Törökországot beengedi az EU-ba. Erdogan ezt akkor tette világossá, amikor kijelentette, hogy Törökország uniós csatlakozása az egyetlen módja a kontinens biztonsági és demográfiai válságának megoldására. Nem ez az első alkalom, hogy Erdogan megpróbálja ezt a kártyát kijátszani. Miután Trump novemberben megnyerte a választást, Erdogan azt nyilatkozta, hogy
„Törökország teljes körű bevonása az Európai Unió védelmi erőfeszítéseibe nélkülözhetetlen Európa békéje és biztonsága szempontjából”.
(Kép forrása: S&D Group)
Bár nehéz elképzelni, hogy Törökország a közeljövőben csatlakozna az EU-hoz, Erdogan talán még mindig képes lenne egy szorosabb gazdasági kapcsolatot létrehozni az EU-val. Ha Európa úgy dönt, hogy a NATO-n kívül egy új biztonsági architektúrát épít ki, és most Európát mondunk, nem az EU-t, akkor valószínűleg az Egyesült Királyság is benne lesz. De ez magában foglalná Törökországot is? Egyrészt Törökország erős hadsereggel rendelkezik, hatalmas hadiiparral, és stratégiailag értékes helyen fekszik a Fekete-tenger mentén, valamint Európa és a Közel-Kelet találkozásánál. Viszont Erdogan némileg megbízhatatlan és időnként kétarcú NATO-szövetségesnek bizonyult, és egyes európai országok, különösen Franciaország és Görögország, nagyon ellenállhatnának az ötletnek.