Reaktor

Ha ti is olyan karácsony-fanatikusok vagytok mint én, akkor már biztosan elkezdtetek azon gondolkodni, hogyan öltöztessétek karácsonyi díszbe a lakásotokat. Azonban az idei év árai mellett alaposan át kell gondolni milyen díszeket veszünk, hogyan tudjuk megidézni az ünnepi hangulatot pénztárcabarát módon. Íme az én tippjeim!

Narancs és szegfűszeg - az örök klasszikus

Ki ne imádná a tipikus ,,karácsony illatot"? Elég ilyenkor beleszagolni a levegőbe és rögtön elönt az ünnepi hangulat. Ennek előidézésre az illatosítók, a gyertyák és az illóolajak is megoldást jelenthetnek, de én most egy olcsóbb és autentikusabb ötletet hoztam nektek. Ehhez elég egy csomag szegfűszeg és néhány darab narancs.

A házi illatosító elkészítéséhez nem is kell mást tenni, mint a narancsba egy spirál alakban beleszúrni 10-20 darab egész szegfűszeget. Ez nettó 2 perc alatt meg is van, ezután nincsen más dolgotok, mint kihelyezni egy száraz, központi helyre. Ha erősebb illatot szeretnétek, akkor tegyétek a narancsot a radiátorra. Ha nem szeretnétek annyira erős illatot, akkor egy -minden lakásban megtalálható- használaton kívüli kis cserépbe helyezzétek be a szegfűszeges narancsot néhány apró fenyőág társaságában.

Ha még inkább fel szeretnéd dobni az amúgy is csodás illatot, vegyél néhány egész fahéjat, és ezeket egy csinos kis szalaggal összekötve tedd a narancsok mellé.

(forrás: life.hu)

Nézzük az árakat:

3 db narancs - 618 Ft

1 csomag szegfűszeg - 215 Ft

1 csomag fahéj - 155 Ft

Teakalendárium - meleg finomság minden napra 

A boltokban sétálgatva elhűlve látom, hogy mindenki kedvence, a kis csokikat tartalmazó adventi kalendárium egy kisebb vagyonba kerül. Ennek egy egészségesebb és lényegesen olcsóbb változata lehet az akár házilag is elkészíthető teakalendárium, amibe belecsempészhetjük a kedvenc fahéjas, szilvás, egyéb ,,karácson ízű" teáinkat.

Ha házilag csináljátok, biztosan egy szuper családi program lesz és úgy díszíthetitek, hogy passzoljon a többi dekorációhoz. Ennek elkészítése egy kicsit több időt és kézügyességet igényel, de a végén minden energia bőven megtérül.

Nincs is másra szükségetek, mint néhány méter spárgára, 24 db fából készült csipeszre, ugyanennyi kis méretű borítékra és a kedvenc teaválogatásotokra. Én általában 2x1,5 méter spárgát vágok le, amit egy-egy polcra, könyvespolcra ragasztok fel. Ezután a borítékokba beleteszem a filtereket, majd megszámozom őket egytől huszonnégyig. Majd nincs is más dolgom, csak a csipeszekkel felerősíteni a spárgára a borítékokba zárt teákat.

Ha egy kicsit fel szeretnétek dobni a kalendáriumot, akkor ajánlom a színes borítékokat, vagy egyszerűen színes filcekkel, matricákkal, csillámporral dekoráljátok ki a borítékokat.

(forrás: mindy.hu)

Nézzük az árakat:

25 filtert tartalmazó, téli ízvilágú teaválogatás - 2499 Ft

24 db színes boríték - 984 Ft

24 db csipesz - 250 Ft

2 m spárga - 80 Ft

Fényfüzér fényképekkel - emlékek reflektorfényben

A karácsonyról, az adventről mindenkinek eszébe jutnak a csodaszép fények, a kivilágított, díszes utcák. Szerintem szinte mindenki szereti ebben az időszakban feldobni a lakását fényfüzérekkel.

Ezt a szokást én annyival szoktam felturbózni, hogy előhívatom a kedvenc képeimet az adott évből és ezekkel dobom fel az égősoromat.

A képek kiválasztása is egy szuper közös program lehet, újra átéljük az adott év kedvenc pillanatait. Az előhivatott képeket pedig kis csipeszekkel felrakom az égősorra és kész is a személyes dekoráció, ami biztosan a lakásunk éke lesz. 

Ha nagyon profik vagytok és hosszú az égősorotok, akkor a falra akár fenyőfa formájában is fel lehet rakni és a képeket pedig az ,,ágakra" tudjátok csíptetni.

(forrás: 4home.hu)

Nézzük az árakat:

245 cm-es égősor - 1000 Ft

15 kép előhívása - 435 Ft

15 db fa csipesz - 155 Ft

Sokat feszegetett kérdésköre a magyar politikának az ötödik Orbán-kormány külpolitikai mozgásterének az állapota, annak beszűkültsége. Nagyon sok választás volt az elmúlt fél évben, ott volt a svéd, az olasz, az izraeli, az amerikai félidős, a francia Nemzetgyűlés, illetve elnökválasztás, a brazilról nem is beszélve. Igen sokszor szoktunk találkozni azokkal a reakciókkal, ahol az egyes pártpolitikusok, közéleti személyiségek (de akár maga a szomszéd is) szurkolnak valaki mellett és/vagy valaki ellen. Az ellenzék a "saját sikerének" érezte Bolsonaro leváltását, Macron újraválasztását, míg a jobboldal örömét lelte az olasz választásokban, melynek végén Giorgia Meloni lett a miniszterelnök, illetve Netanjahu is visszatért a kormányfői bársonyszékbe.

Olyannyira fontos, hogy cseppet sem elég, ha csak az egyik küzdőtéren van partnere a politikusnak. Lehet valakinek sok barátja a hazai viszonylatokban, de ha elhagyja az ország határát és több lesz a haragosa mint szeretné, akkor nehéz dolga lesz elérni bármit is hazája számára. De ugyanez igaz fordított esetben is: ha valakinek nagyobb a presztízse külföldön, mint belföldön, akkor azzal nem megy semmire egy nemzeti választáson. Banálisnak hangzik ez, de attól még fontos.

Ugyanis magyar szemmel - legyen az kormánypárti vagy ellenzéki - mindenki csak azt nézi egy idegen ország választásánál, hogy az Orbán Viktorral milyen kapcsolatot ápol. Ennek a kettősségnek a szűrőjén értékelik sokan, hogy mi történik a politika nagyvilágában. Milyen sokszor találkozunk olyan posztokkal és újságcikkekkel, amelyek valami olyasmiről írnak, hogy:

Mindenki kikap, akit Orbán támogat!

Trump 2020-ban, Andrej Babiš 2021-ben, Le Pen és Janez Jansa 2022-ben. Ha ez igaz, akkor nagyon nagy hatalom van a magyar miniszterelnök kezében: ha a jövőben minden baloldali és liberális jelöltet támogatna, akkor világszintű jobboldali dominancia alakulna ki, jobboldali kormányok mindenhol, ahol csak rábökünk a térképre. Megvannak erre a megfelelő tanácsadói körök, csoda, hogy erre még nem hívták fel a kormányfő figyelmét!

(kép forrása: 24.hu)

Komolyra fordítva a szót, a magyar kormánynak nehéz külföldi körülmények között kell érvényesítenie az akaratát. Ennek több oka és dimenziója van és nem feltétlenül az, hogy rossz lóra tett az aktuális választásokon. Egy majdhogynem 10 milliós kis ország kormányfőjének a "rosszul irányzott támogatása" nem magyarázza meg több másik ország belpolitikai folyamatait, illetve a választók válaszreakcióit felmerülő baklövésekre.

Az biztos, hogy több oka is van annak, amiért most "kényelmetlen külföldről" lehet írni, például ott van az EU-val folytatott csatározások elharapódzása, a keleti nyitás politikája, a V4-ek helyzete, illetve a háborúhoz való ,,különutas" viszony. Orbán Viktor számára a külpolitika kiemelt helyen van és volt mindig is, azonban 2010 óta Magyarország helye a nagyvilágban jelentősen átalakult. Emögött összetett gondolati világ rejlik, érdemes mindennek utánajárni. De mégis mi az a felfogás, ami miatt beszűkült a magyar kormány mozgástere?

Orbán Viktor deklaráltan az Európai Uniónak az ellenzék, több konfliktus is mérgesíti el Magyarország és Brüsszel kapcsolatát. Elsősorban az integráció milyenségét illetően van súlyos ellentmondás: Orbán egy úgynevezett "Nemzetek Európája-koncepciót" támogatna, ahol az erős nemzetek határozzák meg a dolgok menetét, szuverenitásuk nem csorbul. Ebbe nem fér bele egy nemzetek feletti együttműködés, egy Európai Egyesült Államok. Ezzel szemben az uralkodó Európa felfogás a élteti föderalizmus eszméjét, ugyanis vannak olyan politikusok, akik hosszútávon abban látják a kontinens jövőjét.

(kép forrása: hvg.hu)

A következő elemhez kicsit messzebbről indítok: a rendszerváltás korszakától, a "történelem végétől". A rendszerváltó ellenzéki elit komoly szellemi munkát végzett a Kádár-korszak ideje alatt, ebbe beletartozott az Európához való jövőbeli viszonyulás lehetséges formája is. Mindegyik meghatározó ellenzéki értelmiségi úgy gondolta, hogy Magyarországnak nemcsak földrajzilag, hanem kulturálisan és politikailag is Európában van a helye. Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója, a népi írók egyik meghatározó képviselője azt mondta 1989. március 15-én a Magyar Televízió székháza előtt, hogy

Európába, de mindahányan!

Természetesen a különböző programokból és pamfletekből ki lehet olvasni az eltérő motívumokat, azonban azt senki sem kérdőjelezte meg, hogy a NATO-ba és az Európai Unióba minél hamarabb be kell lépni. A keleti blokk országai mind csatlakozni akartak a Nyugathoz, ehhez azonban meg kellett felelni feltételeknek. Mivel minden, amit a Nyugat képviselt, az sikeresnek tűnt és "gyógyír minden panaszra", így mindenhol - Magyarország sem kivétel ez alól - a mintakövetést választották. Úgy érezték Kelet-Közép-Európa nemzetei, ha lemásolják a nyugati modellt, akkor azzal nyugativá is vállnak egy füst alatt, efelől Nyugaton sem volt kétség.

Ivan Krasztev és Stephen Holmes ennek az utánzó műfajnak a problematikáját kifejtik a Fény kialszik című könyvükben. Ők liberális politológusokként kritizálják a Nyugat ,,felsőbbrendűség" érzetét amit Kelet-Közép-Európa nemzeteivel szemben éreztetnek. Úgy gondolják, hogy a nyugati elitek elefántcsonttoronyból kritizálják a posztkommunista térség országait, akik igyekezve, de bukdácsolva próbálnak alkalmazkodni a nyugati típusú liberális demokrácia normáihoz.

Az általuk felfestett viszonyrendszer olyan, mint amikor valaki a ,,menő gyerekekhez" akar tartozni, de a menő gyerekek teljes szívvel sosem fogadják be a csatlakozni vágyót. A törtető ugyan felveszi a szokásokat és mindent, ami ezzel jár, de sosem lesz teljes értékű tagja a klubnak. Ez értelemszerűen frusztrációhoz és kisebbségi komplexushoz vezet, ,,úgy táncolunk, ahogy ők fütyülnek, de sosem elég, amit teszünk". Előbb utóbb ebből mindenkinek elege lesz.

(kép forrása: 24.hu)

Azonban a 2000-es évek közepe-vége válságos időszak volt, amely alapvetően írta felül rengeteg ember számára a Nyugathoz való viszonyulás milyenségét, Orbán Viktor ezt használta ki. Természetesen nem kevés előnnyel járt az Unióhoz való csatlakozás, azonban bonyolultabb a képlet ennél. Kelet-Közép-Európa államai számára a könnyebb kivándorlási lehetőségek miatt például elkezdődött, és a mai napig tart is egyfajta "agyelszívás". A legjobban képzett munkaerő ugyanis nem itthon kamatoztatja a hazai egyetemeken szerzett tudását, hanem Berlinben, Londonban vagy Antwerpenben. Mindemellett a később csatlakozóktól azt is elvárják, hogy részt vegyenek különböző szuverenitássértő döntésekben.

Orbán rengeteg beszédében kritizálta a Nyugatot. Úgy véli, hogy az egykoron mintául szolgáló hatalmi gócpont hanyatlik, sőt, ennek a hanyatlásnak a következtében a lesajnált kelet-közép-európai régiónak kell majd megmentenie a bevándorlás miatt ,,identitásukat vesztő" nyugati államok polgárait. A 2022-es tusnádfürdői beszédében pont ezt a gondolatát fejtette ki, ami heves reakciókat váltott ki sokakból: lakosságcseréről beszélt és nyugati menekülőket befogadó Magyarországról. Orbán Viktor felkínálta a receptjét arra, hogy hogyan lehet sikeresnek maradni ebben nehéz időszakban, ehhez keres szövetségeseket, tehát

(kép forrása: portfolio.hu)

De van-e olyan, aki követi is ezt az orbáni mintát? Erre mindenki a saját vérmérséklete és párthovatartozása alapján képes válaszolni, azonban az tény, hogy Orbán szeretne egy olyan európai koalíciót kialakítani, ami ebben partnere lenne. Giorgia Meloni irányában is vannak ilyen jellegű vágyak, hogy Európa egyik legbefolyásosabb állama a magyar álláspontot támogassa, azonban ez nem ilyen egyszerű. A V4-ek is éltek már szebb napokat, azonban a háborúhoz való eltérő viszonyulás kikezdte az együttműködés kohézióját.

Orbán Viktor itt is szembemegy az árral pragmatikus retorikájával, a lengyelek azonban sokkal radikálisabbak, történelmi okoknál fogva oroszellenesek. Azonban az ideologikusabb kérdésekben gyakran volt összhang, például a migrációs válság idején a baloldali Fico ugyanúgy ellenezte a menekültkvótát mint Orbán Viktor vagy a lengyelek. Azonban Csehország esetében nem elképzelhetetlen, hogy alapvetően változik meg Prága viszonya Budapesttel, ugyanis Jan Lipavsky, a cseh külügyminiszter pont ennek az orbáni minta követésének a tagadását fogalmazta meg:

...Andrej Babiš miniszterelnöksége idején bábként hagyta, hogy Budapestről vezessék... Andrej Babiš  nem folytatott szuverén cseh politikát, nem kell, hogy Orbán Viktor vezessen minket.

(kép forrása: elemi.hu)

A másik markáns külpolitikai változás a keleti nyitás volt, amelynek következtében partneri viszonyokat és együttműködési lehetőségeket keresett. Magyarországnak egyfajta kompországi szerepet szánt, ahol a keleti országok és cégeik lehetőséget kapnak az érvényesülésre.

A nyugati érdekeltségek átértékelődtek, a keletiek pedig előtérbe lettek helyezve, ennek issza most meg a levét a magyar kormány. Ugyanis az oroszokkal való együttműködés, Paks2, a háborút finanszírozó kőolaj-függőség nagyon is kényelmetlen viszonyrendszert eredményezett, amit nehéz eladni a jelenlegi körülmények között a V4-eknek vagy magának Európának.

Orbán Viktor külpolitikai revizionizmusa több összetevős: alapoz a magyar történelmi hagyományokra, ahol egy központtal szemben szakadatlanul meg kell védeni a magyar érdekeket és a keservesen kiküzdött szuverenitást; megkérdőjelezte a Nyugat elsődlegességét és versenyezteti a Keletet a Nyugattal; megtagadja a mintakövetést, ahol sosem lesz elég jó az utánzó ország, illetve az egyedi, nemzeti gyökerekkel rendelkező válaszoknak ad elsőbbséget. Orbán szeretné megreformálni az Európai Uniót, amihez szövetségeseket keres és támogat, próbál nekik mintát adni, hogy miképpen kellene ezt a sziszifuszi feladatot megoldani.

Képes volt homokot szórni az Európai Unió gépezetébe a magyar kormányfő, azonban ehhez elengedhetetlen, hogy legyenek szövetségesek is, akik hordják a homokot. Azonban a keleti függőségek, a most uralkodó uniós normák tagadása és konstans vétózás nem kívánt fordulatot okozott. Találó Novák Zoltán meglátása: az Európai Unió ,,rövid pórázon" fogja tartani Magyarországot az uniós pénzek visszatartása kapcsán, állandó felügyeletre kell majd számítani, ami a vállalásokat illeti. Orbán Viktor konfliktusos, megosztó külpolitikája a mostani nemzetközi politikában bekövetkezett fordulatok miatt nem számíthat sok jó indulatra az Európai Uniótól. Ez a válságok korában komoly feladat elé állítja a magyar kormányt, adott esetben felülvizsgálatra is kényszerítheti azt, ami a preferenciákat illeti.

Mi a helyzet az elektromos rollerek szabályozásával? Mennyire biztonságos? Milyen közlekedési eszköznek minősül és milyen KRESZ-szabályok vonatkoznak rá?

Az elektromos roller a mindennapi közlekedésünk részévé vált. Kis méretű, könnyedén lehet vele haladni a forgalomban és szinte „bárhol” használható, a bérlése pedig olcsón megoldható, de vásárolni is lehet különféle eszközöket.

A traumatológusok tapasztalata szerint rollerezés esetén gyakori az arc, a kulcscsont, a boka, a kéz sérülése, illetve törése, de volt már gerinc-törött áldozat is. A balesetek többsége ütközésből és elesésből fakad.

A Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ szakmai munkacsoportja tavaly március és október között felállított egy baleseti statisztikát az alapján, hogy hány páciens érkezett a sürgősségi ügyeletükre kerékpáros, rolleres és elektromos roller balesetből fakadóan. Az adatok alapján 1553-an szenvedtek balesetet. A legtöbb sérült (1115) kerékpározott, 296-an e-rollereztek és 142-en mechanikus rollert használtak. Míg a kerékpáros sérülteknek csak a négy százaléka, a rolleresek hat százaléka, addig az elektromos rolleresek 27 százaléka volt ittas.

A magyar jogrend nem ismeri az elektromos roller fogalmát, így segédmotoros kerékpárnak vagy motorkerékpárnak is minősülhet. Közlekedési baleset esetén a jármű KRESZ szerinti kategóriájának ismeretében dönthető el, hogy a jármű vezetőjére mely, a KRESZ-ben meghatározott szabályok vonatkoztak. Azonban az e-roller esetében nincs ilyen kategória meghatározva, ráadásul a segédmotoros kerékpár vezetéséhez jogosítvány szükséges, azzal az ember nem közlekedhet kerékpárúton, és bukósisakot is kötelező viselnie, ami az elektromos rollerek használói körében nem jellemző.

A videón egy nő 120 km/h sebességgel közlekedik e-rolleren egy autópályán Bulgáriában.

A jövőben bekerül a KRESZ-be az e-roller – nyilatkozta Révész Máriusz, az Aktív Magyarországért felelő kormánybiztos. Elmondta, hogy egyeztetés alatt áll egy KRESZ-módosítási javaslat, amely megoldaná az elektromos rollerek dilemmáját.

Ezek alapján a motoros roller a legalább kétkerekű, egy tengelyén kormányozott, a rajta utazó egy személyt állva szállítani képes, legfeljebb 4 kW teljesítményű motorral meghajtott jármű lesz. Ezen belül kis teljesítményű motoros rollernek az számít majd, amit legfeljebb 350 W teljesítményű motor hajt, és sík úton önerejéből 25 km/h sebességnél nem lesz gyorsabb. Nagy teljesítményű pedig az, ami e feletti teljesítménnyel bír.

Biztosan mindannyiunkkal megtörtént már, hogy a szokásos bevásárlás folytán elgondolkodtunk, vajon mennyire egészséges a megvett áru. Sokan például egy élelmiszer esetében szeretik elolvasni, milyen alapanyagokat, összetevőket tartalmaz a termék. Nyilván az sem mellékes, ha valaki az allergiás betegsége miatt szokta tanulmányozni a tájékoztató információkat.

(forrás: currency.com)

Az egészségtudatos táplálkozás napjainkban elkerülhetetlen. Nem véletlen, hogy aki megengedheti magának, BIO termékeket és GMO mentes élelmiszert fogyaszt. Felmerülhet ezzel egyetemben a jogos aggodalom az iránt, hogy árulhatnak-e az egészségre káros, mérgező portékákat a polcokon. A rövid, s egyszerű válasz erre nemleges, mivel a NÉBIH feladata alaposan átnézni, megvizsgálni az ételek előállítási körülményeit és minőségét. Összetettebbé teszi a kérdést, hogy minden fogyasztónak magának kell mérlegelnie, miből mennyit fogyaszt. Kockázattal jár például, ha túlzottan cukros árucikkeket veszünk, de elég csak a dohánytermékek és az alkohol veszélyeire gondolni. Bár utóbbi két termék valóban kártékony hatású, kijelenthetjük, hogy az alapvető, mindennapi élethez szükséges élelmiszerek az Európai Unió területén szigorú, hatékony és egészség centrikus protokollok mentén jutnak el az áruházakba. Még ennél is fontosabb, hogy az integráció egész területére kiterjedően rendkívül nagy figyelmet fordítanak a tudatos táplálkozás és életmód oktatására az iskolákban. Ezen ambíciót támogatja a Gyermekgarancia is, melyet az uniós parlament 2015-ben vezetett be.

Alapvetően tilos az olyan növények termesztése és előállítása, melyeket géntechnológiával kezeltek, azaz GMO terméknek minősülnek. Két esetben – egy GM burgonya és kukorica kapcsán – azonban kivételt tett az EU. Utóbbi génkezelt termékek egyébként nem kaphatóak a magyar boltokban, mivel itthon külön szabályozással be vannak tiltva. Szintén Magyarország, nyomására az unió beszüntette a GM (Amflora) burgonya forgalmazását.  Az Európai Parlament és Európai Tanács 2001-es irányelveiből határozottan lehet következtetni a fogyasztóvédelem fontosságára: 

Részben azért is nagyon fontos az EU tevékenysége a fogyasztóvédelem terén, mert a koronavírus és a globalizáció által megváltozott gazdasági környezetben hatékonyan és rugalmasan képes fellépni a nagyvállalatok elnyomó erejével szemben. Mivel a multinacionális cégek hatalmas tőkefelhalmozásuk miatt képesek az árakat alacsonyan tartani, és ezzel kitaszítani a kisvállalkozókat. Az ilyen hatalmas tőkével rendelkező cégek érdeke a profitmaximalizálás, ezért általánosan bevált módszerük, hogy laboratóriumi körülmények között, mesterséges módszerekkel radikálisan megemelik a termésmennyiséget - az egészség és a természet rovására. Leginkább vámokkal, trösztellenes szabályokkal és lefölözésekkel képes az EU elejét venni az efféle piacromboló külgazdasági folyamatoknak.

(forrás: danubecapital.com)

A megosztott hatáskörben lévő fogyasztóvédelmi szabályoknak környezetvédelmi jelentősége is van. A zöldebb jövő szempontjából is be kellett látni, hogy a helyi termelők és kisiparosok támogatása kedvezőbb hatással jár környezetünkre nézve is. Ennek magától értetődő oka, hogy az unió számára könnyebben és kézzelfoghatóan lehet szabályozni és kontrollálni a saját polgárai által indított kisvállalkozásokat. Közös érdeke minden európai polgárnak a természetvédelem, ezért számos ágazatban, így a mezőgazdaság vagy a halászat területén is kimondottan prioritást élvez a zöld elvek betartása és a környezetbarát tervezés.

Import esetében figyelembe kell venni azt, hogy a külső áruk behozatala csak az EU és a harmadik ország által megköttetett bilaterális szerződés keretein belül lehetséges. A széleskörű megegyezések alapján a világ valamennyi országával már kapcsolatban áll az unió, ehhez mérten adott előírásoknak kell megfelelnie a külső termékeknek is, amennyiben forgalmazni kívánjuk az EU-ban.

(forrás: voxeurop.eu)

Hangsúlyos, hogy a fogyasztóvédelmi intézkedések mellett nem szabad szemet hunyni afelett a tény felett, hogy az unión belül működhetnek ad hoc alapon szerveződő, illegális szürke és fekete piacok is. Ilyen esetekben egyébként az EU versenyjoga tud fellépni, de természetesen az egyes tagállamok célja is az, hogy a nem ellenőrzött, tiltott termékek árusítását helyit szinten minél előbb leplezzék le és büntessék.

Összességében elmondható, hogy gazdasági, egészségügyi és környezetvédelmi érdekeink is indokolják a szabad versenyt korlátozó uniós intervenciót a kereskedelem terén. A jövőben ehhez nyújt majd segítséget a fogyasztók széleskörű tájékoztatása és a fenntartható modernizáció további szorgalmazása az élelmiszerpiacokon.

Folytatjuk a három balti állam bemutatását. Cikksorozatunk második részében Lettországot járjuk körül, amelynek nemzetté válása és története sok tekintetben hasonlít Észtországéhoz, emellett az orosz kisebbség is hasonló arányokkal van jelen.

Lettország és a lett nép

Lettország 1,8-1,9 millió fős lakosságú, szinte teljesen sík, nagyrészt erdővel borított balti állam.

Élnek itt rajtuk kívül belaruszok, ukránok, lengyelek és litvánok is. A lakosság vallását tekintve nagyrészt keresztény, a két legjelentősebb felekezet, az evangélikus és a római katolikus főként a lettek körében, míg az ortodox az oroszok vallása. A főváros Riga, lakossága mintegy 600 ezer fő, és a lettek-oroszok aránya majdhogynem kiegyenlített. Ez egyébként több lett városra is jellemző, néhol az oroszok többségben is vannak, főként keleten. Lettország 2004 óta az Európai Unió tagja.

Csonka társadalom

Az indoeurópai, ezen belül is balti nyelvet beszélő lett nép ősei már évezredek óta a területen éltek, de

Különböző törzseik – és az itt élő finnugor törzs, a lívek – egybeolvadását a politikai megosztottság is gátolta. Nem alakult ki ugyanis egységes állam a területen, sőt nem is egyszerre térítették meg – amúgy nem túl sikeresen – a lett törzseket. E folyamat 1290 körül fejeződött be, és a Német Lovagrend egyik ágaként működött Livóniai Lovagrendhez fűződik, amelynek nagymestere az egyik legnagyobb befolyással rendelkező „államiság” vezetője volt – több kisebb-nagyobb egyházi állam jött létre a területen.

A lett társadalom az észthez hasonlóan paraszti életet élő néptömeg volt, amely földesurai, a német nemesek uralma alatt állt.

bár később beolvadtak a lett törzsekbe. A XVI. századi gazdasági fellendülés során a lett parasztok terheit növelték, költözködésüket korlátozták.

Lettek az orosz medve kezében – először

A Livóniai Lovagrend végét az 1558-83 közti livóniai háború jelentette, hiszen a támadó Oroszország mellé állt Dánia, Lengyelország, Litvánia és Svédország is. A rigai püspök és a lovagrend nagymestere a lengyel-litván uralkodónak hódolt be, más területeket a dánok és a svédek kaptak meg. Létrehoztak ugyan a mai Nyugat-Lettország területén két független hercegséget is, de ezek a Lengyel-Litván Unió befolyása alá kerültek.

A következő két évszázad sem kedvezett a területnek és a lett népnek: előbb Svédország szerzett meg területeket a lengyelektől véres háború árán, majd az északi háború lezártával (1721) és Lengyelország két felosztásával (1772, 1795) a terület teljes egésze az Orosz Birodalomhoz került.

Észtországhoz hasonlóan itt is megtörtént a jobbágyfelszabadítás (1817-19), bár a széttagoltság miatt a lett nép egyes tagjai csak az általános, birodalmi felszabadítás következtében (1861) váltak bérlőkké – nem kapták meg földjeiket. A korábban érintett területeken azonban megindult a nemzeti ébredés, eleinte kulturális téren, illetve a nép gazdasági helyzetét javítandó célokat megfogalmazva.

A lettek elnyomása a birodalomban

A lettek körében a rigai ortodox püspök tudatosan terjesztette az ortodox hitet, amíg a nemesek nyomására le nem váltották. Az egyik lettek által is lakott területen emellett betiltották egy ideig a latin betűs írást egy lengyel felkelés miatt, de ez nem a főbb területeket érintette, csak a lett nép egy igen kis részét.

Az általános helyzet talán annyiban volt jobb az észtekénél, hogy kevesebb parasztfelkelés volt, és ezek kevésbé véres kimenetelűek. Ez ugyanakkor nem nemzeti, hanem gazdasági alapon szerveződött, bár a nemzeti szemléletű értelmiség is foglalkozott a parasztok helyzetével. Valójában az oroszosító politika csak az 1880-as, 1890-es években indult, elsősorban adminisztratív eszközökkel. Megjelent a függetlenségi él, de a problémák továbbra is főként gazdasági alapúak voltak: munkás- és parasztfelkelések a gazdasági helyzet miatt kifejezetten gyakoriakká váltak.

A független lett állam

Észtországhoz hasonlóan 1918-20 vált függetlenné.

Persze nem kevés orosz települt át Szovjet-Oroszországba a függetlenség kikiáltásával, de az oroszok eleinte itt is viszonylag széleskörű jogokkal rendelkeztek. Valójában a harmincas években inkább a német kisebbséggel romlott meg a viszony – a rigai német dómot például kisajátította a lett állam, sőt az évtized végén német, nem pedig szovjet támadástól tartottak (bár a szovjetekkel már korábban kötöttek megnemtámadási egyezményt). 1932-ben kiadtak egy kormányrendeletet, amely csak a lett nyelvet ismeri el államnyelvnek.

A kisebbségi probléma mellett a gazdasági válsággal is szembe kellett nézni, melynek következtében jelentősen csökkent az életszínvonal és az ipari termelés, szaporodtak a sztrájkok, megerősödtek a szélsőségek. Erőskezű nemzeti kormányzat jött létre.

Két megszállás

A szovjet megszállás következtében megkezdődött a középosztály, a papok és az értelmiségiek deportálása, emellett a parasztság majdnem felét kuláknak bélyegezték. A háború folyamán persze a németek is megjelentek: Rigát 1943-ban megszállták, míg a sztálingrádi csata után letteket is besoroztak a német hadseregbe. 1944-ben visszatért a Vörös Hadsereg, míg az utolsó német csapat egy év múlva adta meg magát.

A szovjetellenes lett mozgalom még a háború lezárta után is erős maradt, az egykor a németek ellen küzdő partizánok egészen 1950-ig jelen voltak a lett erdőkben. Ekkor azonban átszervezték a gazdaságot, befejeződött a kolhozosítás – a fegyveres ellenállás is megszűnt a következő évtizedben.

Az oroszok Lettországban

A nagyjából 10%-ot kitevő kezdeti, tehát 1940 előtti orosz népesség felmenői 1721/1772/1795 után települtek be, ugyanis a helyi manufaktúrák és gyárak a földesuraktól jobbágyokat béreltek, és köztük nemcsak itteni, hanem távolabbi, orosz lakosságú területekről származó jobbágyok is voltak. Természetesen a birodalom maga is végzett betelepítéseket, sőt a katonák, adminisztráció többsége is orosz volt, noha ez ekkor még nem jelentett problémát.

Daugavpils városa Latgale tartományban. A város csaknem teljesen orosz lakosságú (forrás: wikipedia.org)

A második világháború pusztításai után az 1950-es évek erőltetett iparosítása – bár nem szabad elfelejteni, hogy a lett ipar amúgy is fejlett volt a gazdasági válság előtt – mellett elkezdődött az orosz lakosság tudatos betelepítése, és mivel a lett ellenállás sokáig kitartott, sőt kifejezetten szívós volt, így ebben egész biztosan nagyobb tudatosságot feltételezünk, mint mondjuk Észtországban.

Lettország etnikai térképe (forrás: wikipedia.org)

Mindehhez az is hozzátartozik, hogy a leszerelt magas rangú szovjet katonák kedvelt letelepedési helye volt például Riga (ugyanez igaz a KGB-vezetők egy részére is).

Idegenek egy új államban: oroszok az újból független Lettországban

Lettországban az észtekhez hasonló, de szigorúbb (pl. kvótákat alkalmazó) törvényt fogadtak el a rendszerváltást követően: akik(nek a felmenői) 1940 után telepedtek le, azoktól lett nyelv- és történelemismeretet, valamint hűséget vártak el az állampolgársághoz (kivéve az ex-KGB-ügynökök esetében, akik elől elzárták a lehetőséget). Ennek következtében az ország 14%-a nem rendelkezik állampolgársággal.

Oktatás terén 2018-ban szigorú törvényt fogadtak el: 10-11. osztályban a történelem és a kisebbségi kultúra oktatásán kívül minden tárgyat lettül kell tanítani (7-9. osztályban a tárgyak 80%-át szükséges lettül oktatni), emellett a szükséges vizsgák letétele is csak lettül lehetséges. Ezt az orosz-ukrán háború miatt ráadásul még tovább szigorították, gyakorlatilag megszüntették az orosz oktatást. A háború folyamán Lettország is második világháborús emlékművek bontásába kezdett, például Rigában.

A rigai háborús emlékmű bontása (forrás: szabadeuropa.hu) 

Pártrendszer terén egy szociáldemokrata párt, a Harmónia vállalta fel korábban az orosz érdekeket, majd amikor ez kényelmetlenné vált, kivált belőle a Lettországi Orosz Unió, de a pártok még ma is teljes mértékben elítélik a Harmóniát. A putyini propaganda hatására – amely jelentős Lettországban is – az oroszok jelentős része távol marad a választástól, mivel nem akar idegen államban szavazni. Ennek ellenére a 2018-as választást a Harmónia nyerte (az Unió nem tudott bejutni, de a rigai önkormányzatban jelen van), ugyanakkor a pártok inkább koalíciót kötöttek, hogy távol tartsák a hatalomtól. Az idei, 2022-es választáson pedig a jobboldal előretört, és a Harmónia támogatottsága jelentősen visszaesett - ugyanakkor most az oroszok pártja 5 százalék körüli támogatottsággal bír, vagyis nőtt, ami valószínűleg összefügg az orosz kisebbségeket ért változásokkal. Az oroszok ugyanis érthető módon nem támogatják az anyanyelvi oktatás ellehetetlenítését, és nagyon úgy néz ki, az oroszok tovább radikalizálódnak.

Mik a lehetőségek?

Egyáltalán nem kedvező az a 14%-os arány, amely az állampolgárság nélkülieket jelenti, ráadásul az oktatási törvény és a választás eredményei sem fogják javítani az oroszok és a lettek viszonyát. Észtországhoz hasonlóan Lettország is fél, bár az itteni oroszok eleinte kevésbé voltak hangosak a mostani ukrán-orosz háború kapcsán (ugyanakkor ők is az orosz állami propagandacsatornákat fogyasztják, és vannak is Putyin-támogatók köztük – mondjuk a Harmónia elítélte a támadást, de ebben benne lehetnek politikai érdekeik is). Nem segíti a balti oroszok és az államok viszonyát az, hogy az orosz nyelvű, de hazai média tiltva volt (vagy legalábbis nehezítve), így az orosz propagandacsatornákat „kellett” fogyasztania a helyi oroszoknak. Az új események pedig tovább mélyítik a két nép közti árkot.

(A borítókép Riga, forrása: wikipedia.org)

Az orosz-ukrán háború kitörését követően egyre inkább felerősödni látszik az a diskurzus, ami egy Európai Unió által vezérelt közös hadseregnek a létrehozásáról szól. Bármennyire meglepően hangzik, Emmanuel Macron, francia elnök, Angela Merkel, volt német kancellár, Orbán Viktor és Bayer Zsolt ebben a kérdésben nem is állnak annyira távol egymástól, mint első ránézésre gondolhatnánk. Vannak ugyan közös uniós egységek, például az Euro-hadtest, azonban ez korántsem nevezhető uniós hadseregnek. Nagyságrendileg is távol áll tőle, hiszen legfeljebb 60 ezer főt képes maximum számlálni, illetve fél tucat tagállam vesz csak részt benne. Egyáltalán szükséges az, hogy legyen egy ilyen közös hadsereg vagy elegendőnek bizonyulnak a jelenlegi erőfeszítések, ami az EU közös védelem- és biztonságpolitikáját illeti?

Sokan vannak, akik az összes lehetséges felmerülő biztonsági és védelmi kérdésre szeretnének egy európai választ találni, azonban ez korántsem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Sokaknak szemet szúrhatott, hogy a lengyelek először a NATO-hoz nyúltak és nem az Európai Unióhoz a tragédiát követően. Azonban azt előre kell bocsájtani, hogy rengeteg oka van annak, hogy a NATO az első számú biztonsági garancia Európa biztonságának megőrzésében, azonban az Unió törekszik sajátos válaszokkal kiegészíteni az amerikaik által nyújtott védelmet. Cikkünkben ennek fogunk utánajárni.

(kép forrása: mandiner.hu)

Aki egy kicsit is jártas az európai integráció történetében, az tudja, hogy tervbe volt véve a közös hadsereg felállítása, hiszen a második világháborút követően lassacskán nyilvánvalóvá vált, hogy a volt szövetséges Szovjetunió és az általa kialakított keleti blokk ideológiai ellensége a nyugati kapitalista világnak. Kezdetben ugyan a védelmi együttműködés -a második világháború kitörésének tanulságából kiindulva- főleg a németek ellenében fogalmazódott meg, mint igény, de a kétpólusú világrend realitása nyilvánvalóvá vált mindenki számára.

A nyugati világ méltán félt attól, hogy a háború után újra felemelkedhetnek különböző szélsőséges politikai erők: Franciaországban és Olaszországban például nagyon erősek voltak a kommunista pártok. 1947. március 12-én Harry S. Truman, az Egyesült Államok 33. elnöke a Kongresszus elé terjesztette a feltartóztatás politikáját, ami "Truman-doktrína" néven vált ismertté. Az európai integráció első számú mozgatórugója az volt, hogy Európát romjaiból újra kell építeni, hiszen a létbizonytalanság a szélsőségek felé lökik gyakran az embereket. Az európai integráció végül gazdasági vonalon indult el, és ezen az úton jutott el oda, ahogyan ma ismerjük.

Volt akarat arra is, hogy ez a gazdasági közösség védelmi szinten is szorosabban együttműködjön, azonban a NATO által nyújtott biztonság miatt szükségtelenné vált a közös védelem ügye. A bipoláris világrend összeomlása után azonban megváltozott a világ, globálisabb lett. Az Európai Unió pedig szeretett volna a gazdasági mellett katonailag is óriássá válni, hogy megvédhesse az érdekeit és terjeszthesse az értékeit az új világrendben.

(kép forrása: nordics.info)

Az 1992-es Maastrichti szerződésbe már kilátásba helyezték a védelempolitikai mélyítést a szerződést elfogadó tagállamok számára, mint távlati célt, azonban korántsem volt akkora elán az azt követő időszakban. Természetesen fokozatosan létrehoztak különböző intézményeket, de attól még a 2010-es évek közepéig ez az uniós szakpolitika meglehetősen elhanyagolt volt. Nézzük meg mik voltak a főbb akadályai annak, hogy a közös védelem- és biztonságpolitika jobban kibontakozhasson!

Először kezdjük a nyilvánvalóval! Európát nemzetállamok alkotják, főleg, ha Nyugat-Európára gondolunk. A nemzetállamok egyik korai ismérve az volt, hogy fel tudtak állítani egy állandó, regulráis nemzeti hadsereget, amire oly büszkék voltak mindig is, szimbolikus erővel bírt. Ezeknek az országoknak mind van (vagy volt) egy saját, nemzeti hadiipara, hírszerzése, egyenruhája, fegyverzete stb. A nagyobb együttműködés azt igényelte volna a tagállamoktól, hogy mondjanak le a nemzeti szuverenitásukról ilyen igényes kérdésekben. Sőt, ha tovább megyünk és jobban belegondolunk akkor nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a közös hadsereghez elengedhetetlen lenne egy Európai Egyesült Államok létrehozása.

(kép forrása: magyarnemzet.hu)

A második legnagyobb akadálya az európai együttműködésnek sokáig maga a NATO volt. A kettős tagsággal (azaz NATO és EU) rendelkező államok között két erős tábor nézett egymással farkasszemet. A védelem területén voltak a britek által vezetett "transzatlantista" szárny és velük szemben az "européerek". Az előbbiek gyanakvással figyeltek minden olyan szorosabb együttműködés felé vezető javaslatot, ami hosszabb távon akár a NATO-t is képes lett volna "kisemmizni". Az utóbbiak úgy gondolták, hogy az EU-nak függetlenednie kell a külső szereplőktől és valami európai választ adni a felmerülő kihívásokra -akár a NATO kárára is. Az európai hadseregeket európai fegyvergyártók lássák el fegyverekkel, illetve a haditechnikai fejlesztéseket is itt végezzék el.

A harmadik súlyos hátránya az európai közös védelem- és biztonságpolitikának az EU intézményrendszere. Ameddig a tagállamok kormányai lesznek azok, amelyek döntően meghatározzák az integráció menetét, addig a közös hadseregről legfeljebb csak álmodozni lehet. Mint oly sok kérdésben, úgy itt is a legnagyobb súllyal az Európai Unió Tanácsa rendelkezik, ahol könnyűszerrel lehet vétózással megtorpedózni akár a legfontosabb javaslatot is. Olyan ez, mintha egy kutyát 27-en próbálnának meg 27 pórázzal sétáltatni. Bár ezt nehéz elképzelni, de egyértelműen akkor mehet ez a legsimábban, ha mindenki ugyanarra akar menni. 

Ennél fogva az Európai Uniónak sosem volt -és feltehetőleg sosem lesz- olyan intézményrendszere, amely lehetővé tenné, hogy egy központból a lehető leghatékonyabban lehessen irányítani komolyabb egységeket. A tagállamok azok, akik ennek az útjában állnak, van aki szerint ez baj, van aki szerint meg nem. A NATO ezzel szemben egy hierarchizált intézményrendszerrel bír, amely sokkal gyorsabban képes reagálni bármilyen Európát érő támadás esetén, mint az Eurocorps.

(kép forrása: imperialglobalexeter.com)

Nagyon banálisnak tűnhet, de hiányosságként lehet még megállapítani a politikai akarat hiányát is, ezért sem tudott kialakulni egy komolyabb és mélyebb uniós védelempolitika. Nem igazán volt olyan sürgetőbb kihívás, ami arra késztette volna Európa vezető politikusait, hogy komolyabban foglalkozzanak a kérdéskörrel. Azonban a 2010-es évek közepe komoly változásokat hozott magával. A Krím-félsziget 2014-es orosz annektálása, a 2015-ös migrációs hullám, a terrortámadások, a brexit-népszavazás és Donald Trump megválasztása komolyan felpörgette az eseményeket, ami a védelempolitikát illeti.

A brexit-népszavazásnak tudjuk mi lett az eredménye: a választók a kilépés mellett döntöttek, Nagy-Britannia már nem az EU része. Bár az Unióból távozott az egyik legerősebb hadsereg, azért volt pozitív vonzata is ennek. Mint már említettük, a britek voltak a legellenszenvesebbek, ha egy viszonylag mélyebb védelmi együttműködés felmerült. Fontosnak bizonyult a francia-brit tengely, a helyébe lépő német-francia tandem nem is muzsikál olyan jól, mivel a németek korántsem olyan erősek katonailag, mint amilyen erős a gazdaságuk. Donald Trump annyiban járult hozzá az együttműködés előremenetelében, hogy nagyon erősen kritizálta az EU NATO-tagországait. Álláspontja szerint az USA nettó ráfizetője a szövetségi rendszernek, miközben a szövetségesek nem hajlandóak a GDP-jük 2%-át ráfordítani a védelmi kiadásaikra. Ennek a vehemens kritikának volt pozitív hozadéka: elkezdtek komolyabb erőfeszítéseket tenni a kritizált felek.

(kép forrása: sfchronicle.com)

Mindezen változásokra az Európai Uniónak volt is egy válasza: 2016-ban elfogadták az Európai Unió Globális Stratégiáját. Ez a védelmi dokumentum több markáns célt is megfogalmazott annak érdekében, hogy Európa képes legyen világpolitikai szereplőként részt venni a geopolitikában. Ahhoz, hogy az Unió megtudja védeni az érdekeit, ahhoz katonailag is erősnek kell lennie, máskülönben nem veszik komolyan. Ehhez viszont a tagállamok is kellenek, így tehát számukra is olyan együttműködési "ajánlatokat" kellett tenni, amelyek alapján megéri nekik megosztani a szuverenitásukat közösségi szinten,

A Globális Stratégia keretében az EU "feltámasztotta" az Állandó Strukturált Együttműködést (Permanent Structured Cooperation - PESCO), létrehozta az Európai Védelmi Alapot (European Defence Fund - EDF/EVA) és a Koordinált Éves Védelmi Szemlét (Coordinated Annual Review ond Defense - CARD). A PESCO egyébként a Lisszaboni Szerződésben már ott volt, mint rendelkezés, azonban "erőteljesen megfeledkeztek róla" a tagállamok. Ez az együttműködési fajta azt az akadályt kerüli meg, ami szinte cselekvésképtelenné tette az EU-t:

A PESCO keretén belül többféle együttműködésben is részt vehetnek a tagállamok, azonban, ha valaki elvállal valamit, akkor annak a teljesítése kötelező, szankcionálható az elmaradás. Bár itt is a "gyeplő" a tagállamok, azaz a Tanács kezében van, itt azonban nem akadály a kormányköziség, nem kell annyira félni a vétótól az önkéntesség miatt. Az EDF/EVA azt hivatott feloldani, hogy a tagállamoknak nem mindig éri meg -nem jár haszonnal- a közösségi megoldáshoz igazodni. Az Alapból a közös fejlesztéseket támogatják, ezzel próbálják meg arra motiválni az EU-tagállamokat, hogy együtt fejlesszenek és gyártsanak hadieszközöket, megalapozandó a közös felszerelések elterjedését és bevezetését. Végzetül a CARD az egyes tagállamok képességeit és hiányosságait hivatott felmérni, ezzel ellenőrizendő, hogy hogyan áll az adott tagállam, illetve hol kellene fejlesztenie vagy behozni lemaradásokat.

A következő fontos dokumentumnak az Európai Unió Stratégiai Iránytűjét lehet felmutatni, amelyet idén március 21-én fogadott el a Tanács. A Globális Stratégia mondhatni lefektette az alapokat, az Iránytű meg igyekszik ezekre építeni. Az Iránytűnek több nagyon fontos célja van cselekvési terv lévén, például megkívánja erősíteni az Unió világpolitikai jelenlétét, stratégiai autonómiáját; iránymutatást kíván nyújtani a hosszútávú együttműködések mikéntjéről; reflektál a közösséget érintő összes lehetséges kihívásra; fejleszteni kívánja az Unió műveleti gyorsaságát és reagálási képességét; megerősíteni a közösséget többek közt kibervédelmi és tengerbiztonsági téren; előkívánja segíteni a közös védelmi kultúra és identitás kialakulását; számba kell venni, hogy mely területeken vannak lemaradások a közös védelem- és biztonságpolitikát illetően; ajánljon politikai iránymutatást a katonai kérdéseket (kapacitásnövelés, fejlesztés, együttműködés) illetően; tisztázza a kölcsönös segítségnyújtási klauzula kötelezettségeit; fejlessze a külső- és belső biztonság közötti kapcsolatokat; támogasson új és dinamikus együttműködési formákat külső szereplőkkel, mint például USA, Norvégia, Törökország.

Nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy aki ezt mind elolvassa az ne veszítse el a fonalat, azonban azt kívántam ezzel érzékeltetni a célok sokrétűségéből és volumenéből, hogy ambiciózus vállalások ezek. Az Iránytű a lehető legtöbb területen kíván javítani az EU védelem- és biztonságpolitikáján. Európa fegyverkezik, hiányosságokat pótol, közösen hadgyakorlatozik. Ez különösen fontos a mai konfliktusos világban, ahol szinte mindenre fel kell készülni. Európa a mai napig nem volt képes előállítani egy összeurópai hadsereget, azonban ez nem elvárható, ha az alapvető dolgokat nem tudják teljesíteni.

Az európai közös hadsereg nagyon-nagyon távoli cél, ehhez előbb egy föderális Európa kellene. Feltételezhetően előbb esne szét az Európai Unió, mintsem valami szuper államként funkcionáljon az elkövetkezendő időszakban. Ezt az Európai Egyesült Államokat feltehetőleg se nem Orbán Viktor, se nem Bayer Zsolt nem szeretné. A ködszurkálás helyett azonban megvan az átmeneti – de annál fontosabb – válasz: önkéntes együttműködéseken és uniós forrásokon keresztül legyenek a tagállamok erősek, ha már az EU maga nem lehet az. Ez tagadhatatlanul eredmény és a jövőben nagyon is fontos lehet majd.

A mai nap folyamán jelent meg cikk a 444.hu oldalán, amiben videót is elhelyeztek a miskolci Földes Ferenc Gimnázium tüntető diákjairól. Ez az iskola több szempontból is érdekes lehet, ezen szempontok mentén végig haladva jutunk el oda, hogy valami nincs rendjén.

Egykor én is a Földes Ferenc Gimnáziumba jártam két évet, majd iskolát váltottam. Akkor azt gondoltam, én nem tanulok elég jól, az átlagom jogosan kifogásolják, azonban felnőtt fejjel máshogy látom: amint átkerültem egy szintén miskolci és szintén neves, de református gimnáziumba, ott támogató tanárokra találtam. Többek között lett nyelvvizsgám, nyertem perszimulációs versenyt és ami nagyon fontos: sikeresen leérettségiztem, ráadásul emelt történelem és angol érettségi bizonyítványom lett, az összes megszerezhető „plusz” pontot megkaptam, és fel is vettek egyetemre jogász hallgatónak.

Tehát valószínűleg nem a képességeimmel és nem és nem is a szorgalmammal volt probléma, már csak azért sem, mert visszatekintve a gimnázium előtti teljesítményemre, a városban a 19-ik legjobb írásbeli felvételi pontszámot értem el. Így felmerül a kérdés, hogy mi az oka annak, amiért nekem a Földes Ferenc Gimnáziumban nem sikerült jó átlagot összehozni?

Az iskola (Forrás: Wikipedia)

Mielőtt a kérdést megfejtem, érdemes beemelni egy párhuzamot. Amikor én jártam oda, akkor már évek óta csúszott lefele a HVG ranglistáján az egykor még elitgimnáziumnak tartott Földes Ferenc Gimnázium. Az, hogy miért a HVG listáját veszi alapul a tanári kar, jól mutatja, hogy meglehetősen baloldali világnézetű közösségről van szó, természetesen kivételek vannak. Én 2014-ben kezdtem itt tanulni akkor, még Veres Pál volt az iskola igazgatója, és az évről évre megjelenő ranglisták alapján kivehetővé vált, az ő vezetése alatt az iskola színvonala folyamatosan romlott.

Valószínűsíthető tehát, hogy az iskola a rangsorban elfoglalt helyezésén azzal akart javítani, hogy eltanácsol diákokat, akik az átlagot lefele húzzák. Ez az iskola vezetésének a döntése, de eddig nem tűnik célravezetőnek, mert azóta sem nyerték vissza az egykori helyezést. Ugyanakkor képmutató is, mert a diákok helyzetén nem tüntetéssel tudnak sokat javítani, hanem azzal, ha nem piszkálják aljas módon azokat.

Egyébként az órai politizálás sem volt ritka. Diákként még jókat is nevettünk azon, amikor egymást a tanáraink kiakasztották: az egyik szerint Gyurcsány sok-sok ázsiai bevándorlót akart behozni, mire a másik szarkasztikusan azt mondta nekünk erre, hogy „Gyurcsánynak hat füle van, mi?”

Ha pedig már említésre került Veres Pált és Gyurcsány is, ők is fontosak lehetnek, mert amikor még Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, akkor személyesen látogatta meg a Földest egy új tornaterem kapcsán, de a fotók alapján az egykori iskolaigazgatóval, Veres Pállal már akkor is jól kijöttek, az azóta polgármesterré vált Veressel úgy tűnik, mostanában is jó viszonyt ápolnak.

"Feri" és "Pali" együtt tekintik meg az iskola új tornatermét

Volt egy tanárunk, aki ugyan nem politizált nyíltan, de sokszor elmondta büszkén, hogy az előző rendszerben pártemberek fiaival teniszezett, meg hogy Ikarus buszt vezetett. Ez nem egészen értem miért volt fontos, hogy tudjuk, de az említett tanár, Szűcs Tamás nem csak ezért volt ismert, pontosabban hírhedt a diákok között. Amikor az osztályunk nem teljesített bizonyos átlagot a témazáró dolgozattal, akkor magából kikelve öblös hangon ordítozott velünk, hogy aki lefele húzza az átlagot, az takarodjon el az iskolából.

Máskor egy óráról pár percet késő osztálytársammal ordítozott mindenki előtt, „te takony” felindítással.

Itt kerül képbe a második érdekes szempont Veres Pál baloldali polgármestersége után: ez a magyar tanár lett később a PDSZ elnöke, ami köztudottan kormányellenes, ellenzéki beállítottságú. Érdekes, mert amikor oktatott, a diákok jogai nem igazán érdekelték, bátran alázott meg bárkit, miközben a szintén kormányellenes RTL Klubnak adott válaszaiban úgy mutatta be magát, mint aki a tanárokért és a diákokért harcol, de a már szóba került HVG és más ellenzéki médiumok is cikkeztek róla, még a kormányellenes miskolci híroldal is készített vele interjút.

Szűcs Tamás a PDSZ elnökeként

Ezek szerint bőven nem egy átlagos intézményről van szó, sőt! Az iskola névadója is kommunista volt, ragaszkodtak is a névhez, amikor szóba került, hogy másik nevet kapjon az intézmény, Széchenyi neve nem volt számukra megfelelő. Tehát összegezve a sikertelen iskola igazgató azóta baloldali polgármester lett, az egyik hangadó tanár a PDSZ elnökeként szólalt fel az RTL-en, az iskola egy kommunista nevét viseli, az átlagot valószínűleg a kevésbé sikeres diákok állandó piszkálásával majd eltanácsolásával akarják megoldani és erre jön rá a legújabb összefonódás.

A cikk elején említett 444.hu-n megjelent írás alapján utánanéztem a megszólaltatott diáknak. A nyilvános Facebook profilja elég beszédes: sok-sok megosztott Amnesty International bejegyzés, LMBTQ színezetű pad festés, és még lehetne sorolni. Én fiatalként a belvárosban ültem be ide-oda péntek este a haverokkal, esetleg az akkori barátnőmmel, de semmiképp sem Amnesty-s posztokat osztogattam tovább. Továbbá a 444-en megjelent cikkben a diákok NOÁR-os logokat ragasztott fel kartonlapokra, szóval valóban egy közéleti, politikai akcióról van szó.

Néhány fotó diáktüntetés egyik szószólójának profiljáról: LMBTQ, kormányellenesség és a Soros György által finanszírozott Amnesty International

Felmerül a kérdés, hogy egyetlen intézménybe hogyan sűrűsödhet ennyi baloldali és ellenzéki átfedés, párhuzam, ráadásul nem is biztos, hogy az összesről tudunk. Ezek alapján kijelenthető, hogy nem egy hétköznapi gimnáziumról van szó, és az is biztos, hogy a diákok tüntetése nem alulról szerveződő, hanem felülről jön. A cikk végén fontosnak tartom kiemelni, hogy a diákok nagy része nem tudja mit tesz és van olyan földeses tanár, aki a munkáját tisztességesen végzi.

Egy nemzetközi rendszer részeként most az iskola tanárait és diákjait használják fel arra, hogy a kormány ellen tiltakozzanak, az a kormány ellen, ami éppen azért küzd, hogy megkapjuk a forrásokat a tanárok fizetésemeléséhez. A tanárok fizetését valóban meg kell emelni, de azzal, hogy a kormány ellen tüntetnek nem segítenek a tanárokon.

Elmaradt a republikánusok által beharangozott vörös hullám az amerikai félidős választásokon, mindenki csak találgat, hogy miért történt ez így. A demokraták esetében ez egy "győzelemmel felérő vereség volt", míg a jobboldal számára pedig "vereséggel felérő győzelem". A Demokrata Pártnak sikerült megtartania a Szenátust, az arány vagy 50-50 lesz vagy 51-49, azonban mindez nem annyira lényeges, mivel az első verzió esetén is biztosítva van a többség, hiszen Kamala Harris-nek előjoga eldönteni a patthelyzeteket. A Képviselőházban viszont a republikánusoknak lesz szűk többsége. Cikkünkben megpróbálunk levonni következtetéseket arról, hogy mégis miért nem alakult úgy a félidős választás, ahogy Trumpék várták.

1. A fiatalok kaparták ki a gesztenyét Joe Bidennek

Jelenleg hadilábon állnak a republikánusok a fiatalokkal. Bár színes társulat mindkét párt, az azonban elmondható, hogy a demokraták nagyobb eséllyel állnak bele olyan fiatalokat érintő kérdésekbe, mint a diákhitel sorsa. Akinek valaha volt diákhitele az tudja, hogy igen nagy tétellé nőheti ki magát, hosszú évekig is eltarthat, mire teljesen kifizeti valaki. A Biden-Harris adminisztráció pont erre gondolt, amikor elengedték több millió embernek a diákhitelét. Joe Biden felkarolta a jellemzően Bernie Sanders, radikális baloldali politikus programját, ami a problémát illeti, célzottan a kis és közepes jövedelmű tartozók lettek ezáltal tehermentesítve. A döntés értelmében körülbelül 20 millió amerikainak lett elengedve 10-20 ezer dollárnyi diákhitel.

A diákhitellel rendelkezők egy kritikus tömege az amerikai politikának, amellyel a republikánusok nem tudnak mit kezdeni. Ők az egyszerű, dolgozó emberekhez fordultak, akiknek az adójukból volt ez mind finanszírozva (300 milliárd dollár hiány lett ezáltal teremtve). Jellemzően -néhány kivételtől eltekintve- fiatalok járnak egyetemekre és főiskolára, senki sem szeretné adóssággal kezdeni az életét.

A 18-29 éves korosztály döntő többsége szavaz balra, a Képviselőház esetében ez az arány 63-35 százalék volt (a maradék másra szavazott). Az is egy nagyon érdekes dolog, hogy az online társkereső applikáció, a Tinder erőfeszítéseket tett a részvétel növeléséért. Az alkalmazás információkkal látta el a főleg fiatalokból álló felhasználókat, hogy mit kell tenni azért, hogy szavazhassanak, hol tudnak szavazni, hogy tudnak akár levélben szavazni. A republikánusoknak óriási hátrányt kell ledolgozni a fiatalok körében.

(kép forrása: apnews.com)

2. Biden jól mobilizált...

Korábbi cikkünkben kielemeztük Biden egy korábbi beszédét, ahol az amerikai demokráciát fenyegető MAGA republikánusokról beszélt, illetve az azt legyőző szélesebb társadalmi koalícióról, ami megőrzi a politikai rendszer normál állapotát. Az elnök és a pártja nem nagyon volt képes elszakadni a 2021. január 6-i eseményektől (Capitolium ostroma), ezzel azonosítják a ,,trumpizmust" -úgy tűnik hatásosan.

Joe Biden szélesebb merítési lehetőséggel bír, mint Trump. Biden több réteget és csoportot képes megszólítani, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki el is menne érte, míg Trump sokakat tud mobilizálni, de korántsem mindenkit tud megszólítani. Az amerikai jobboldal előszeretettel mutogatja, hogy egy Trump által szervezett nagygyűlésen mennyivel többen vannak, mint egy Biden-beszéden. Az viszont tény, hogy nem az nyer, akit többen hallgatnak meg a helyszínen. A moderált, középre húzódó szavazók terén jobban állnak a demokraták. 

(kép forrása: cnn.com)

3. ...míg Trump rosszul

Mint ahogy fentebb kiolvasható: Trump egy komoly integráló erő a jobboldalon, nagy bázisa van. Ez azonban elmondható a baloldalon is: a 45. elnök mozgalma összerántja a sokszínű demokratákat a választások erejéig. Trump feltehetőleg azt várta, hogy majd meglovagolja a vörös hullámot, amelynek igazolnia kellett volna a mozgalmának az erejét és győztesen bejelenti, hogy indulni fog a republikánus előválasztáson, amelyet végül simán megnyer és visszavág a 2020-as választási vereségért.

Ezzel szemben több, Trump által támogatott jelölt nem hozta a győzelmet, például Adam Laxalt Nevadában vagy például Mehmet Oz Pennsylvániában.

A 2020-as választási eredmények tagadása és a január 6-i események komoly sebeket ejtett az amerikai társadalom egészén, feltehetőleg emiatt is félnek meglehetősen sokan a ,,trumpizmus"-tól is. Ameddig Trump ellenségképként szolgálhat a demokraták számára, addig nagy eséllyel sokan fognak Trump ellen szavazni és eredményesen mobilizálni.

(kép forrása: cnn.com)

4. Abortusz, fegyvertartás, gender

Amerikában nagyon erős az identitáspolitika, nálunk legfeljebb csak kezdi felütni a fejét, azt is a Fidesz jóvoltából. Az abortuszhoz való viszonyulás és a fegyvertartáshoz való jog régi törésvonalai az amerikai társadalomnak, ebben jelenleg a demokraták állnak jobban. Az a Legfelsőbb Bírósági döntés, amelynek értelmében tagállami szintre helyezték az abortusz szabályozás feletti szuverenitást, nagy horderejű döntés volt a félidős választás szempontjából. Ennek következtében nyerték meg és tudták eredményesen mobilizálni a női szavazókat, azon belül is azokat, amelyek nem élnek házasságban.

A fegyvertartáshoz való jog egy másik darázsfészek, amelybe a politikusok kénytelenek belenyúlni. A republikánusok zöme kiáll a második alkotmánymódosításban rögzített jogukért, míg a demokraták az iskolai lövöldözésekre hivatkozva elsősorban annak a korlátozásáért kampányolnak. Amennyiben a választók olyan eseményekkel találkoznak a médiában, ami az egyes pártok álláspontját támasztja alá (családfő megvédi a betörőtől a családját, a fegyverhordozó hívő hatástalanítja a templomban lövöldözni készülő támadót vs. újabb iskolai lövöldözés), az nagy eséllyel megváltoztathatja a közhangulatot.

A harmadik téma, a gender azonban sokkal bonyolultabb, mint az előző kettő. Az amerikaiak nem feltétlenül érzik, hogy ez a kérdés nagyban meghatározná a mindennapjaikat, sokkal absztraktabb/elvontabb, így nem feltétlenül izgat mindenkit, hogy Kaliforniában vagy Floridában hogyan viszonyulnak a különböző érzékenyítésekhez.

(kép forrása: bostonreview.net)

5. Peronizmus Perón nélkül, trumpizmus... Trump nélkül?

Az egyik legégetőbb kérdése a két pártnak, hogy ki legyen Trump és Biden utódja. Természetesen az is elképzelhető, hogy csak 2028-ban fog ez kiderülni, de el kell játszani a gondolattal, hogy más forgatókönyv is érvényesülhet. Trump személye komoly kihívás mindkét párt számára, azonban ezzel elsősorban a republikánusok tudnak mit kezdeni. A trumpista jobboldal nagyon erős Amerikában, elnyomja a többi jobboldali irányzatot, ez komoly szembenállásokat és "kiutálásokat" eredményez (Mitt Romney, Jeb Bush, Liz Cheney). Ennek eredménye az, hogy a "Bush-klán meg a Cheney-klán" kiszorult a Republikánus fősodorból.

Azonban a félidős választás megmutatta, hogy az a klasszikus jelleg, hogy ilyenkor az elnök teljesítményével számolnak el a választók, nem kizárólagos, a másik pártvezér személye sem elhanyagolható. Felmerül a kérdés, hogy nem kellene-e Trumpnak visszavonulnia és hagynia, hogy a mozgalma nélküle virágozzon? Juan Perón Argentína igen népszerű diktátora volt, a dél-amerikai populizmus mintapéldája. Ennek a cikknek nem tárgya kifejtenie a Perón-korszakot, azonban úgy gondolom fontos kiragadni azt, hogy a peronizmus túlélte a vezető 18 éves (!) száműzetését.

Ron DeSantis, Florida kormányzója méltán került a reflektorfénybe a választások után, közel 20%-al verte meg ellenfelét a kormányzóválasztáson. Ő a trumpi vonal egyik legismertebb képviselője, azonban korántsem annyira vehemens, mint mentora (bár azért nem kell őt sem félteni). Sokan úgy gondolják, hogy kiváló jelölt lenne 2024-ben, de ennek lehet, hogy Trump egója lesz az akadálya, aki már meg is fenyegette tanítványát. Amennyiben elindulna a kormányzó az előválasztáson, akkor Trump politikai hullát csinálna belőle, ami súlyos veszteség lenne a republikánusoknak.

Vannak trumpista képviselők, el is indultak, azonban Trump támogatása nem jelentett automatikus győzelmet.

Ehhez azonban oda kellene engedni a fiatalabb Ron DeSantist, aminek egyre kisebb az esélye, hiszen Trump már be is jelentette, hogy el fog indulni.

(kép forrása: cnn.com)

Több nagyobb fontos következtetést kellene levonnia a republikánusoknak, ha 2024-ben győzedelmeskedni akarnak majd az elnökválasztáson. A félidős választások megmutatták, hogy a republikánusok nagy hátrányban vannak a fiatalok körében, ami nem feltétlenül lenne baj, ha a 30+ évesek körében legalább hasonló fölényben lennének, azonban nincsenek. A diákhitel elengedése hatalmas rétegeket tudott megszólítani, lehet itt pragmatikusabbnak kellene lenni az amerikai jobboldal számára, ennek azonban nem kis gátja a dolgozó emberekkel való szövetségre való törekvésük.

A demokraták identitáspolitikai kérdései inkább a felszínen tudtak maradni, mint a republikánusoké, a baloldal eredményesen tudta kvázi népszavazásként felmutatni az egyes választásokat, ahol arról döntöttek a nők, hogy "ki rendelkezhet a testük fölött". Az iskolai felvilágosítás volt a jobboldal zászlóshajó kérdése sok tekintetben, ez azonban korántsem annyira életbevágó, mint a fegyverkorlátozás vagy az abortusz.

Ez képes megmagyarázni, hogy egy alig 40% fölötti népszerűséggel miért nem kaptak ki nagyon a demokraták, illetve miért nem győztek a republikánusok nagyot. A személyi kérdések elkerülhetetlenek, hogy a pártok napirendjén legyenek, ebben a jobboldal inkább van lépéskényszerben. Ameddig a kor nem lesz kontrasztos -mint például egy Biden vs. DeSantis esetében-, addig Joe Biden méltán pályázhat a második ciklusra. Trump vonala erős, könnyen lehet, hogy egy örökös könnyebben tudná sikerre vinni az elképzelést 2024-ben, ha nem a Donald Trump lesz az, akire szavazhatnak az emberek.

A slam poetry az elmúlt néhány év egyik legnépszerűbb irodalmi műfaja, stílusirányzata lett, pontos meghatározása, besorolása mégis a mai napig várat magára. Mi is a slam poetry? Hogyan alakult ki és hogyan lett népszerű hazánkban?

Műfaji besorolás

A slam poetry az egyik legújabb irodalmi, művészeti stílus, aminek lényege, hogy szóban, élőben adják elő, a fókusz az előadón, az ő egyedi stílusán van. 

A pontos definíció nem létezik, a meghatározáshoz a szakértők is úgy állnak hozzá, hogy kizárják, hogy mi nem slam poetry.

Egy 3 percben előadott alkotás, ahol a szerző a saját szövegét mutatja be a közönségnek. A legfőbb célja az, hogy érzelmeket és hatást váltson ki. Maga a ’slam’ szó is ütést, csapást jelent; egy igazán jó előadás is néha felér egy arculcsapással. Ezért a slamek gyakran szólnak közéleti, vagy olyan témákról, amik sok esetben tabunak számítanak.

Süveg Márk Saiid, az I. Országos Slam Poetry Bajnokság győztese (forrás: http://slampoetry.hu/mi-az-a-slam-poetry/)

Eredete

Sokan a slam poetry ősi előzményeiként látják az ókori görög viadalok előadóit, a trubadúrokat, de vannak akik a legkorábbi előzményeket a bibliai korig, Ézsaiás prófétáig követik vissza. A konkrétumokat azonban érdemes a modern időkben keresni. Ekkor az avantgárd és a beat költők hintették el a későbbi slam poetry alapjait.

A slam poetry története Chicagóban kezdődött, a ’80-as években. Marc Smith-nek (,,Slam Papi”), hobbiköltőnek elege lett az egyhangú felolvasóestékből, így barátaival a Green Mill Jazz Club-ban olyan költészeti eseményeket kezdtek tartani, ahol a felolvasott alkotások magukban foglalták a slam poetry sajátosságait: élőben előadott saját szerzemény, amely elsőre is érthető, általában humorral közvetít fontos üzeneteket és a közönségre hatást gyakorol. Ezek az események lassan versengéssé, majd szervezett versenyekké alakultak.

Majd Bob Holman (amerikai költő és költői aktivista) segítségével ezeket az eseteket New Yorkba költöztették, ahol a slam poetry népszerűsége tovább nőtt. A valódi áttörést és az általános ismertséget a -szintén Bob Holman segítségével megvalósuló- Poetry Spots nevű tévéműsor hozta meg.

Marc Smith, a Slam Papi (forrás: https://www.nytimes.com/2009/06/03/books/03slam.html)

Elterjedése Magyarországon

Magyarországon a slam poetry némi késéssel terjedt el. A népszerűvé válásának két fontos dátuma 2006 és 2012. Az előbbi dátum az első olyan magyar rendezvény volt, amelynek középpontjában a slam poetry állt. Ez a program a Budapest Slam volt, amit Petrányi Zsolt, a Műcsarnok akkori igazgatója szervezett meg. Az esemény úgy hírestül el, mint a költők és a rapperek első, face to face párbaja. A rendezvény olyan jól sikerült, hogy a következő évben már nemzetközi szereplőkkel rendezték meg újra.

A slam poetry köré szerveződő programok állandósultak és egyre népszerűbbé váltak, amihez a Slam Poetry Budapest is nagy mértékben hozzájárult.

A slam töretlen népszerűségét az is bizonyítja, hogy több vidéki városban is alakultak slam poetryvel foglalkozó klubok, melyek saját esteket, versenyeket is szerveznek.

Kemény Zsófi (slammer, író, költő) a II. Országos Slam Poetry Bajnokság döntőjében (forrás: https://www.youtube.com/watch?v=69zzyfXtiPs)

Szabályok

A slam poetry-vel foglalkozó rendezvényeknek, versenyeknek 4 formája létezik: open slam, melynek keretében bárki kiállhat és versenyezhet, invitation slam, mely előre meghívásos formában működik, a theme slam, ahol egy téma előre meg van határozva, valamint a freestyle slam, ahol a rögtönzésé a főszerep.

A magyar versenyeken nagyon kevés az a szabály, amit a nevezőnek be kell tartania. Értelemszerűen csak saját alkotással lehet indulni, a téma a legtöbb esetben nincsen előre meghatározva. Az időkeret 3 perc, plusz 15 másodperc tiszteletidő, amennyiben ezt valaki túllépi, azért pontlevonás jár. Kellékek és zene használata tilos. 

Ezen kívül az előadónak annyi a feladata, hogy kapcsolatot keltsen a közönséggel, bevonja őket és érzelmeiket az előadásba. 

Borítókép forrása: https://www.lanpherlibrary.org/from-the-librarians-desk/virtual-poetry-slam)

A címben szereplő idézet Leimszider Dávidtól származik.

A válasz: az örmény származás. A napokban Orbán Viktor miniszterelnök kitüntetést vehetett át XXI. Rafael Péter örmény katolikus pátriárkától. Ismert, hogy az üldözött keresztények megsegítésében óriási szerepet vállaló Magyarország történetében jelen volt az örmény nép és az örmény katolikus egyház – több aradi vértanút is adtak, így Kiss Ernőt és Lázár Vilmost, volt közöttük miniszterelnök Lukács László személyében; de örmény származású volt Szálasi Ferenc és az ’56-os szabadságharcos Pongrátz család is. Kik a magyarországi örmények és mi az az örmény katolikus egyház?

A magyarországi örmények eredete

hiszen hol az arabok, hol a szeldzsuk-törökök korlátozták a vallásgyakorlást és vetettek ki rájuk hatalmas adókat őseik földjén, melynek következtében nagyszámú csoportjaik menekültek el. Legnagyobb közösségeik a Krím-félszigeten, később Lengyelországban éltek, ahonnan egy csoportjuk Moldvába települt a XIV-XV. században. Innen fokozatosan települtek át Erdélybe. Egyébként a középkori Magyarországról is ismerünk örmény csoportokat, Esztergomban már a tatárjárás idején jelen voltak, de ők valószínűleg beolvadtak a többségi társadalomba. Erdélyben is megjelentek kisebb számban a szász városokban kereskedőként, de lévén a szászok elérték az uralkodónál, hogy a kereskedelmi tevékenységüket korlátozzák, nem valószínű, hogy sokáig maradtak.

A kelet-európai örmények a térség kereskedelmének uraivá váltak, így kerültek először kapcsolatba Erdéllyel. A levantei kereskedelemben való részvételük miatt a szász kereskedőkkel álltak kapcsolatban (első írásos adatunk 1399-ből származik), majd a török hódoltság következtében újabb csoportjaik kezdték érdekeltségeiket Erdélybe helyezni, melynek következtében a marhakereskedelem felvirágoztatói lettek. Először 1600-ban szabályozták tevékenységüket, tiltva a kijelölt helyen kívüli árusításaikat, de ekkor még más etnikumú (görög, román stb.) kereskedőkkel egy kalap alá vonva.

Valószínűleg Gyergyószentmiklóson jelent meg először néhány család (1630 körül), de az Apafi-birtok Ebesfalva első anyakönyvei is tartalmaznak olyan bejegyzéseket, amelyek valószínűleg örmény személyekre utalnak. Ezen megtelepedés oka az erdélyi kereskedelmi utak fontosságának fokozatos növekedése, ugyanakkor 1672-ben újabb csoportjuk érkezett Erdélybe…

I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem, aki engedet, hogy az örmények letelepedjenek Erdélyben (forrás: WIkipédia)

Menekülés Moldvából

A moldvai örmények azonos jogokkal bírtak, mint a helyi városlakók.

és bizonyos befolyásra is szert tettek – az 1570-es években III. János személyében fejedelmet is adtak, de őt a szultán juttatta trónra, ráadásul csak anyja volt örmény, hiszen apja III. Bogdán moldvai fejedelem volt; igaz, törvénytelen kapcsolatból származott, hiszen anyját mint ágyast tartotta a fejedelem. Vallásukat, az örmény apostoli egyház hitét is szabadon gyakorolhatták, templomaik nagysága az ortodoxokéval vetekedett.

Bár a kereskedelem áthelyeződése miatt állandó volt az áttelepülés, III. György Duka (1665-66, majd 1668-72) moldvai fejedelem uralma felgyorsította azt, mivel az örmények fellázadtak ellene. Ennek okát többféleképpen magyarázzák: elképzelhető, hogy az amúgy görög eredetű uralkodó saját népéből való kereskedőket részesített előnyben; ugyanakkor a klasszikus megközelítés ezzel éppen ellentétes, hiszen a hagyomány a fejedelemnek románosítási szándékot tulajdonít, amely az örmény kereskedőket is érintette, vallásukat is korlátozta. Annyi bizonyos, hogy a fejedelem nagymértékű adókat vetett ki, melynek következménye országos szintű felkelés lett (1669-71), amelyben az örmények is részt vettek. A kezdeti sikerek után azonban a fejedelem tatár-török segítséggel leverte a felkelést, így az örmények joggal tartottak a bosszútól. A Székelyföld hegyei alatt leltek menedékre, eredetileg ideiglenes szándékkal.

Vissza azonban már nem tértek, mert

Ő 1672-ben egyenesen saját birtokára telepítette az örményeket, Ebesfalvára, a későbbi Erzsébetvárosba (ahol, mint láttuk, már élhettek örmények); illetve olyan falvakba, mint Csíkszépvíz, Petele vagy Görgényszentimre.

Az ebesfalvi (erzsébetvárosi) örmény katolikus templom (forrás: Wikipédia)

Később ugyan folyamatos volt a vándorlás Moldva és Erdély közt, főleg a hadi események, például a Rákóczi-szabadságharc, vagy azok elmúlása miatt, de az örmények 1672-től az erdélyi társadalom szerves részeivé váltak. Bár elterjedt, hogy 3000 család telepedett le Apafi alatt, mivel 1715-20 körül összesen 300 örmény család sem élt Erdélyben, így még a visszavándorlásokkal, pusztításokkal együtt is igen valószínűtlen ez a szám. Az örmények létszáma összesen még a tízezret sem érte el (Erdélyben és Magyarországon).

Az örmény katolikus egyház

hiszen már a III-IV. század fordulóján államvallássá vált, illetve később elutasították a 451-es khalkedóni zsinatot. Ugyan az évszázadok alatt többször is megkísérelték az uniót a nagyobb egyházakkal – főleg a katolikusokkal, mivel a görögöktől történelmi ellentét választotta el őket –, ez mindig meghiúsult, de egy-két közösségük egyesült Rómával, így Lembergben már a XVII. század elejétől kezdve élt örmény katolikus vallású közösség. Az örmény katolikus egyház anyaországukban hivatalosan csak 1742-ben jött létre, amelynek feje, pátriárkája Róma iránti tiszteletből mindig felveszi a Péter nevet – e tisztség viselője most az a XXI. Rafael Péter, akitől Orbán Viktor kitüntetést vehetett át.

Verzár Oxendius, az erdélyi örmények katolikus térítője (forrás: Örmény Arcok)

Az erdélyi örmények már a betelepedésük utáni évtizedekben katolikus hitre tértek, amelyben egy közülük származó térítőpapnak kiemelt szerepe volt (Verzár Oxendius). Egy valamit nem sikerült elérniük: az önálló egyházmegyét, ugyanis egyházukat az erdélyi római katolikus püspökség (majd érsekség) kormányozza. Egyébként hitéletük nem tér el más örmény katolikus közösségekétől: megtartották külsőségeiket, nyelvüket és írásukat, mindössze annyi történt, hogy elismerték Róma fennhatóságát. Ebben hasonlítanak a görög katolikusokhoz.

Az erdélyi örmény társadalom

Az erdélyi örmények folytatták korábbi életüket, vagyis többségük kereskedelemből élt vagy valamilyen mesterséget űzött.

ugyanakkor a többség a gazdagabb kézművesek, mesteremberek közé tartozott. Nagy számban fordultak elő rajtuk kívül szegény vándormesterek is.

Az erdélyi örmények állandó politikai célja volt az, hogy bevett nemzetté váljanak a magyarok, székelyek és szászok mellett. Ezt sosem sikerült elérniük, de jelentős kiváltságokkal rendelkeztek. Ügyeikben nem a vármegye, hanem az erdélyi Kormányzóság (Gubernium) volt illetékes, saját joghatóságuk pedig az ebesfalvi és a szamosújvári bíró volt. Szamosújvárat, az egykori Gerlát, a XVII. század végén vették meg, ez lett Erzsébetfalva mellett a másik jelentős központjuk (az ’56-os szabadságharcos Pongrátz-testvérek apja a város polgármestere is volt).

A szamosújvári örmény katolikus templom (forrás: Erdélyi Napló)

Mivel nem váltak bevett nemzetté, így hiába éltek egyfajta középrétegként, szabadosként – a szászokhoz hasonlóan – a nemességtől és a jobbágyságtól is függetlenül,

Ezt a hétéves háború (1757-63) tette lehetővé, amikor is jelentős hitelekkel támogatták az uralkodót, így lehetővé vált, hogy nemességet szerezzenek. Többen közülük eladó birtokot vásárolt ezután a Bánságban vagy az Alföldön, és fokozatosan magyarrá vált, bár az első néhány nemzedék még hasonlóan friss nemesítésű családokkal házasodott. Később többen főnemesi címet is szereztek.

Kiss Ernő (fent) és Lázár Vilmos (lent), örmény származású aradi vértanúk (forrás: WIkipédia)

Az örmények részt vettek az 1848-49-es szabadságharcban is, kettejüket Aradon végezték ki – Kiss Ernőt és Lázár Vilmost. Rajtuk kívül híres még a tábornoki rangban szolgált a gidófalvi születésű, anyja révén már székely családból származó Czetz János is; illetve az erzsébetvárosi születésű Szálasi (Szalosján) Antal Kajetán, aki bécsi német nőt vett feleségül. Házasságukból született Szálasi Ferenc apja, idősebb Szálasi Ferenc, aki már a római katolikus vallást követte, de a budapesti örmény katolikusok a két világháború között még emlékeztek a nyilas pártvezér családjára. Ahogy politikai ellenfelei is.

Borítókép: Szálasi Ferenc, az örmény eredetű nyilas pártvezér - forrás: Index