Podcast letöltése
Megnyitás Spotify-ban
Megnyitás Apple Podcasts-ben
Megnyitás Youtube-on
A Reaktor Podcast tizenegyedik adásának második felében két ős-indexes, Gerényi Gábor (a Gerényi-terv atyja) és Szily László (a Gerényi-terv legélesebb hangú kritikusa) vitatja meg az Index helyzetét és jövőjét. Az első részben elhangzottak folytatásaként Szily falhoz állított és bebörtönzött Index-munkatársakat vizionál, ahonnan a Nagy Index-vita végére odáig jut, hogy Gerényiről nem feltételez rosszindulatot, a terve viszont szerinte biztos bukást ígér. Gerényi szerint, ha az Index nem lép, biztos a bukás, és amit ő javasol, annak egy erősebb, nagyobb és sokszínűbb Index lenne az eredménye.
A vita második felének szerkesztett leirata:
Laci, te semmilyen reformot nem tudsz elképzelni az Indexben, ami a központi szerkesztőséget bármilyen szempontból gyengíti?
SZ.L.: Elképzelni azt is el tudom, hogy falhoz állítják az Index munkatársait, és aki életben marad, azt elviszik börtönbe. Csak ez más kérdés, hogy ezt szeretném-e vagy sem. A legfurcsább Gábor benned az, hogy szép szavakkal beszélsz arról, amivel én egyébként még egyet is értek, hogy milyen nemzeti kincs az Index-címlap. És egy olyan tervet vezetsz elő, ami semmi máshoz nem vezethet csak ahhoz, hogy nagyon könnyű legyen befolyásolni ezt a….
G.G.: Most nem nagyon könnyű?
SZ.L.: Nem, most nem nagyon könnyű. És akármennyire könnyű most, a mostani x-hez képest a befolyásolási képesség azonnal 5x-re növekedne. És tök mindegy, hogy abszolút skálán hol vagyunk most. Akkor is, ha most egyáltalán nem tudják befolyásolni és akkor is, ha kiderülne, hogy az esetek egyötödében vagy felében befolyásolják. Bármi is most az arány, az ezzel jelentősen növekedne, ez teljesen egyértelmű a tervben. És pont az Index nemzeti kincs mivolta miatt különösen fájna nekem. Nyilván azért is, mert a munkás életem legnagyobb részét ott töltöttem és erős érzelmi kötelékek fűznek hozzá, szeretném, hogy az Index minél tovább megmaradjon.
Ez a terv csak arra lenne jó, hogy ne ebben a formájában maradjon meg, hanem, hogy a lényege az tökéletesen elvesszen belőle, ami miatt mindig is Index volt az Index.
G.G.: Szerintem ez a fajta lényeg azért már eléggé szétspriccelt a magyar médiában. A 444-ről mondta a főszerkesztő, hogy az igazi Index az a 444. Ezen kívül is számtalan olyan újság van, ahol indexes volt kollégák dolgoznak. Az indexes feeling nagyon szétspriccelt.
SZ.L.: De attól még nem örülnék neki, ha az Indexet így megsemmisítenék.
G.G.: Csak nézzük meg a Tóta W. Árpi múlt heti cikkét, ahol nagyon drasztikusan leírta, megfenyegette a hatalmat, hogy ebből akár még egy kivonulás is lehet! Egy hasonló, mint amikor az INteRNeTTo-sok kivonultak és Indexet csináltak. Akkor ennek a folyamatnak én is az egyik szereplője voltam, volt benne elég sok meló is.
SZ.L.: És Tóta W. Árpád mint médiaszakértő szerepel? Mert én ritkán olvasom és nem tartom iránymutatónak. És főként nem tartom médiapiaci szakembernek.
G.G.: Én viszont azt szem előtt tartanám, hogy semmilyen gondolatot ne aszerint ítéljünk meg, hogy ki mondja, hanem, hogy mi van mögötte.
Azt mondja, hogy ebből lehetne egy kivonulás, mint amikor az INteRNeTTo-sok kivonultak és megcsinálták Indexet. Akkor nem sajtószabadsági show-t csináltunk abból a kérdésből, hogy a tulajdonos elnyom minket, hanem egy hét alatt csináltunk egy olyan lapot, ami leverte az előzőt.
És ezzel fenyegette az Árpi a hatalmat, hogy majd az indexesek is kivonulhatnak. És igazából ez a gonosz kiszervezés pont egy kivonulásnak a moderált verziója, ahol mindenki megkapja azt a segítséget, hogy saját médiamárkája legyen, saját lábára álljon.
SZ.L.: Nem saját médiamárkát akarnak, hanem az Index médiamárkát akarják fönntartani.
G.G.: Értem, hogy ők ezt akarják. De mi legyen, ha ez a márka már ennyire csúnyán össze van fonódva különböző politikai kavarásokkal? És ha ráadásul a függetlenség jogilag adott az alapítványban, de van egy anyagi kitettség? Nem lenne egyszerűbb egy anyagilag nem kitett saját márkát építgetni, ami aztán egy erősebb, független sajtótermék lenne?
SZ.L.: Nem anyagilag független saját márkát, hanem csomó és az Indextől viszont függő saját márkát. Az milyen függetlenség, kivonulás, hogy kőkemény szerződésben állsz azzal az Index-központtal, ami szerinted politikailag kitett?
G.G.: Na de a függetlenség az üzleti életben úgy néz ki, hogy neked a bevételeid diverzifikálva vannak, tehát, hogy nem egy forrásból származnak a jövedelmeid. Amikor nem egy forrásból vannak jövedelmeid, pl. dolgozol egy cégnél, vagy egy olyan cég vagy, akinek egy darab megrendelője van, akkor te nem vagy független. Akinek tíz helyről jönnek a bevételei, mint például a „gonosz” Magyarósi Csabának, akkor onnantól kezdve a függetlenséged nőtt, mert hogyha az egyik megszűnik, akkor ott a második, a harmadik meg a negyedik bevételi forrás. Amíg egyetlen bevételtől függsz, addig nem vagy független.
SZ.L.: Szerintem ez teljesen részletkérdés, de nem szeretném ezt reakció nélkül hagyni. Tehát egy elképzelt indexes rovatból létrejött leány cégnél dolgozónak nem tíz, hanem természetesen egyetlen egy bevételi forrása lenne: az Index. Ami szerződés alapján átveszi az újabb anyagaikat. Mindazok a bevételi források, amiket emlegettél, a könyvek, a tévéműsorok valóban létező, elenyésző példák voltak, természetesen a kakaóra habra nem voltak elegek senkinek. Hanem azok évtizedek alatt pár tucatban mérhető mennyiségű marginális dolgok voltak. És ezeknek a marginális dolgoknak is egy része a Winkler–Karotta pároshoz fűződő teljesen egyedi eset, amelyet a Totalcarral tudtak megvalósítani. Az egy sikeres önálló dolog lehetett, azért mert ezt a brandet, mint nagyon népszerű tévések tudták folytatni, az egy egészen egyedi dolog volt ezen kívül...
G.G.: Tévések is abból lettek.
SZ.L.: De hogy ezen kívül, a sport rovatból, a kultúra rovatból és bármely rovatból létrejövő olyan profilú néhány tagú médiacégnek az, hogy nekik máshonnan legyen bevétele azt természetesen gyakorlati szinten képtelenség. Hát hogy lenne? Írják az Indexen a cikkeket. Milyen tartalmat tudnának közben csinálni és eladni, amelyet felhasználhatnak? Miért segítené őket anyagiakban az Index? Hogy majd a földrajz rovat el tudja adni máshova az anyagait?
G.G.: Én ennél többet gondolok az újságírókról. Úgy gondolom, ha valaki helyzetbe van hozva, akkor azt kihasználja.
SZ.L.: De nem az újságírók minőségén múlik ez, hanem azon, hogy ennek nincsen felvevőpiaca! Mondom, bármely rovatról beszélünk, ami általad felmerült volna. De akkor szeretnék a sok elmélet mellett egy gyakorlatias dolgot kérdezni, hiszen ez még egy cikkből sem jött le nekem. Néhol azt lehet látni, hogy a Gerényi-terv már a múlté, hiszen te is arról írtál, hogy már beszélhetsz róla, mert feloldották a titoktartási kötelezettséget. Ugyanakkor sok más okból úgy tűnik, mintha ez még mindig aktuális lenne. Az Index kettővel ezelőtti vezérigazgatója, ha jól értettem, azért mondott le, mert ő nem volt hajlandó végrehajtani azt az igazgatósági döntést, hogy a valóság talaján vizsgálja meg az ötleteidet. Most akkor él a Gerényi-terv, vagy mi van?
G.G.: Most úgy érzem, hogy ilyen kvantum szuperpozícióban lehet. Mert az igazgatóságnak van egy döntése, amiről én tudok, mert ott ültem az ülésen meghívottként, hogy a kettővel ezelőtti vezérigazgató dolgozza ki a tervet. Én viszont másnap azt mondtam, hogy nem csinálom tovább, ha a szerkesztőségnek ez nem tetszik. Azóta még egy vezérigazgató-fordulás bekövetkezett, de továbbra is az van érvényben, hogy a kettővel ezelőtti vezérigazgató dolgozza ki. Nyilván ő már nem fogja, mert nincs munkaviszonya. Valószínűleg lesz majd egy következő igazgatósági döntés, amivel nekem már semmilyen dolgom nincs.
SZ.L.: Az érdekes lesz, ha tényleg az következik, hogy nem lesz vezérigazgató, mint ahogy azt kedden olvasni lehetett, bár ezt nem tudom elképzelni.
G.G.: Szerintem Bodolai László barátunk menedzselni fogja a cashflow problémákat.
SZ.L.: Hát gondolom... Köszönöm, akkor ezek szerint az az igazgatósági döntés, ha nincs újabb.
G.G.: Bocsáss meg, akkor most ritmuson kívül reflektálok, mert azt mondtad, hogy Erdélyi „Superman” Zsoltot, az SZDSZ-kampánygurut én droppoltam erre a témára, hogy legyen kivel takaróznom, de a valóság az az, hogy Zsolttal folyamatosan együtt dolgoztam, mióta az Indextől eljöttem, együtt dolgoztunk a világ legnagyobb üdítőital-gyártójának a...
SZ.L.: Én nem mondtam, hogy nem dolgoztatok együtt! Én azt mondtam, hogy az indexesek felé ez egy tök jó névdroppolás, és ezen röhögtem.
G.G.: Erre hadd feleljek, ugyanis ő ott volt végig ebben a sztoriban és sokszor még rosszabb helyzetben volt, mint én. Tíz éve folyamatosan együtt dolgozunk, együtt tanácsadunk, együtt kreatívkodunk. Nem egy namedrop, hanem a legjobb barátomról és munkatársamról van szó...
SZ.L.: De nem azt jelentette a namedrop kifejezés! Nem azt jelentette, amit te próbálsz neki tulajdonítani! Ez azt jelentette, hogy az ő neve, az indexesek felé lehet...
G.G.: Az ő neve az indexesek felé vörösebb posztó pillanatnyilag, mint az enyém, elárulom neked. Mert nagyon-nagyon-nagyon nem volt jó hangulatú a válás vele sem. A másik meg, amikor engem Vaszily Miklós legjobb barátjának ír le ez meg az az újság... Miközben én Miklóssal még életemben nem söröztem. Marha jól együtt dolgoztunk abban az időben az Indexben, meg ha összefutunk, akkor jókat beszélgetünk, meg szerintem te is jókat beszélgetsz vele, meg együtt fociztunk egy csapatban, ez sem titok, de hogy őrületes barátság lenne...
SZ.L.: Az, hogy együtt fociztunk, egy csapatban, az azért túlzás, bár nagyon ügyes!
Csak a pontosság kedvéért: az Index vállalati futballjára, amikor ő az Index vezérigazgatója volt, mi meg az Index munkatársai, akkor eljött 3-4 alkalommal. Csak hogy mindenki a helyén tudja kezelni ezt...
G.G.: Volt az több is szerintem.
SZ.L.: Nem, ez konkrétan 3-4 alkalom volt.
G.G.: Elhatárolódásnak elfogadom, annak jó.
SZ.L.: Egyáltalán nem határolódom el!
G.G.: De az állításom nem ez, hanem hogy Erdélyi Zsolt, a namedropppolt Erdélyi Zsolt mindennapos barátom, Vaszily Miklós meg valójában egy összefutok és beszélgetek vele barátom.
SZ.L.: Én nem tudom, ki miért írta, ha írta, hogy ti barátok vagytok a Vaszilyvel. Én csak feltételezem, hogy az alapján gondolják, hogy ez a terv annyira jól jöhetne neki is, hogy szinte automatikusan azt feltételezték, hogy magadtól nem jutottál volna erre. Ez tulajdonképpen a te mentegetésed volt.
G.G.: Mentesítettetek.
SZ.L.: Én úgy értelmeztem ezt, hogy téged mentegettek, hogy nem magadtól találtad ki ezt a szemétséget, hanem a Vaszily súgta neked.
Sokszor említettétek a függetlenséget, de létezhet-e egyáltalán létezhet-e független újságírás? Ezt nem csak Magyarországon, hanem az egész világon téma; a tulajdonos, a hirdető, a főszerkesztő, ki az, aki meghatározza egy újság irányvonalát? Beszélhetünk-e egyáltalán teljes függetlenségről?
SZ.L.: Az Index esete tökéletesen bemutatja, hogy azért lett az Index címlapja „nemzeti kincs”, azért látogatja érzésem szerint a címlapot majdnem minden magyar internetező, mert az Indexnek abszolút sikerült elérni azt, hogy csak olyan dolgok jelentek meg, amelyeket az Index munkatársai érdemesnek találtak arra, hogy megjelenjenek. Természetesen voltak befolyásolási kísérletek, és természetesen ha megjelent több mint 1 647 000 poszt az Indexen, akkor azok között előfordulhattak természetesen olyanok, amikbe az aktuális tulajdonosnak sikerült beleszólnia, valamennyire fenyegetéssel egyes esetekben. De a lényege az ugye mindig is az volt, hogy az Indexen megjelenő tartalom 99,9%-ban az a tartalom volt, amit az ott lévő emberek helyesnek gondoltak. Az Indexnek politikailag mindenféle színű tulajdonosai voltak.
Tehát volt olyan tulajdonosa, amikor én odakerültem, a Wallis, akit ebben a leegyszerűsítő felsorolásban komcsiztak, ugye. Abban az időben a vezérigazgató Bajnai Gordon volt személyesen, és amennyire én újságíróként (nem menedzserként) tudom, a Wallis-csoporton belül az ő reszortja volt kb. az Index-szel való foglalkozás.
Tehát voltak akkor, mondom hogyha ezt a rendszert akár csak alkalmilag is elfogadjuk, akkor voltak komcsik, utána pedig volt ugyanúgy fideszesnek elkönyvelt tulajdonos. Voltak mindenféle tulajdonosok és amiatt, hogy az Index kezdetektől fogva következetes volt ebben a dologban, pont emiatt és hogy nagyon hamar fontos lett az Index, ezért egyik fajta tulajdonos sem tudott semmifajta politikai befolyást szerezni. Nyilván valamilyen szinten egyéni befolyást elképzelhető, hogy tudott gyakorolni, de összességében nem tudott befolyást gyakorolni, főleg az alap irányvonalra vagy hozzáállására vagy hangütésére, még minimálisat sem. Hogy nem létezik független újságírás, az azok által terjesztett mítosz, akik nem független újságírók, akik bármilyen propagandisták és akik elfogadják ezt a helyzetet. Nem is azt mondom, hogy ők tudatosan hazudnak erről, hanem vannak, akik nem tudják elképzelni, hogy van másféle út. Az Indexnél az volt a szerencsés helyzet, hogy ugye mindannyian, akik ott voltunk, átéltük. Ezért is olyan nagy az ellenállás. Nyilvánvaló, hogy az újságírás olyan dolog, ami akkor jó, ha az ember több-kevésbé függetlenül tudja csinálni. Ez azért egy kegyelmi állapot, mert ezért harcolni kell, harcolni kell, de lehetséges ugyanúgy az USA-ban, mint itthon. Illetve az sem véletlen egyébként, hogy az Index képes volt arra, hogy számottevő tényező maradjon, mert maga a hozzáállás nem változott. Mert ez a hozzáállásod adott értelemben még fontosabb is lehet, mint az adott személyek, egyes szerkesztők, egyes újságírók a lapon belül, és nem kell jobb példa az Indexnél arra, hogy ez hogyan működik. Tök egyszerűen működik akkor, és ez nagyon fontos, mondom, ezért harcolni kell. Nem csak olyan helyeken, mint Magyarország, ahol az állam eszközök nyíltan tör a független sajtó korlátozására, hanem olyan helyeken, ahol teljesen szabad a piac és relatíve függetlenül foglalkozik az állam vele. Ezeken a helyeken is ez egy komoly probléma. És az indexesek azért állnak most ellen és azért nagyon fontos és azért nagyon veszélyes a Gábor-féle terv, nem azt mondom, hogy szándékában gyilkos, de az eredménye az. Ezért lenne az, mert ez egy olyan harc volt mindig is, ahol mindig mindenkinek az egész szerkesztőség mindent megértek, mindent bele kellett adni. Viszont ha leforgácsolják őket, akkor ez már sokkal kevésbé lesz védhető. Egyszerűen kevesebb ember is óriási teljesítményre képes, de kevesebb embernél mindig könnyebb borítani az arányokat. Hát, mindig könnyebb akkor már meg rombolt meg a dolgot és nyilván ezért is volt az hogy ha belenézek külső szemlélőként, mint közélettel foglalkozó olvasó, akkor akár úgy is értékelhetném, hogy túlreagálásnak tűnhet, hogy egy külsős tanácsadó egy tervet ajánl és órákon belül az újság címlapján sipákolnak, hogy mi van. Csak hogy itt arról van szó hogyha nem lépnek azonnal és nem nagyon keményen, akkor itt nagyon könnyű pillanatok alatt akár föl lett számolni egy olyan dolgot, ami tényleg egy óriási érték, tényleg egy közkincs és több mint 20 éve létezik. Ráadásul tényleg olyan közkincs, amit az Index bizonyított, hogy olyan mértékben politika független, hogy az Indexben mindig volt egy nyílt hozzáállás, nem volt semmi fajta párthoz kötődés, sőt, mindig jó nagy „gecizés” volt mindenféle pártokkal szemben. De volt egy habitusa és annak ellenére, hogy ilyen volt habitusa sokféleképpen lehet fogalmazni, de valamilyen szempontból egy nyitott és szabad hozzáállása volt a dolgokhoz. Voltak olyan kutatások, ahol meg lehet mutatni azt, hogy az olvasótáborban minden politikai spektrum tagjai képviseltetve voltak a jobboldaltól, a liberálisokon át a baloldali olvasóig. Biztos vagyok abban, hogy mérete mellett ezért is hajtanak ennyire az Index felmorzsolására, mert egy olyan hatalom, amely a kommunikációt ennyire fontosnak tartja és a kommunikáció kontrollját, annak a legveszélyesebb egy olyan fórum, amit nem egy fajta közönség olvas. Ebből a szempontból ugye az Indexszel szoktuk egy kalap alá venni a független sajtót. De ez azért nehéz, mert index az független sajtóból is kiemelkedik azzal hogy milyen sokféle közönséget el tud érni. A 444 se csak az „ádáz” kormánykritikusokat éri el, meg a HVG meg a 24.hu sem, sőt a 24.hu még kevésbé, de én úgy tudom, hogy ma az Indexnek különösen markáns ez az elérés, és ez is a közkincs benne. De hát ez is teszi olyan kívánatossá, tehát nem vesződnének, annyit hogy felmorzsolják, akkor ha mondjuk csak a hardcore baloldaliaknak szólna, akkor leszarhatnák, akkor lehetne egy Népszava-modell, hogy így eltartjuk, aztán vegetáljon, de hát nem ez történik úgy tűnik.
A számok viszont nem hazudnak és gazdaságilag úgy látszik, hogy ez a modell, ahogy most működik, fenntarthatatlan a cashflow problémák miatt.
SZ.L.: Én személy szerint a számokat, addig amíg egy olyan tulajdonban lévő cég mondja, addig nem hiszem el. Nem azt mondom, hogy hazudnak a számokról, de nem hiszem el őket. Tehát lehet, abban pedig nyilvánvalóan igaza van a Gábornak a időről időre egy újságot meg kell reformálni és tény, hogy az Index már hosszú ideje nagyon hasonló szerkezettel működik, de ugye ebből nem következik hogy ilyen módon kéne megreformálni.
G.G.: Akkor viszont nekem is lenne egy olyan kérdésem, hogy szerinted hogyan kellene kinézzen 2025-ben az Index optimálisan? Tehát kikhez szólna, milyen platforomokon, milyen gazdasági formában, milyen tartalmakat szolgáltatna, milyen szisztémában?
SZ.L.: De én nem akarok Szily-tervet bevezetni!
G.G.: Van egy nyitott vezérigazgatói pozíció, simán be tudnál sétálni, ha valamit leteszel az asztalra.
SZ.L.: Én egyáltalán nem szeretnék Szily-tervet bevezetni az Indexnél! Hogy mondjam, nekem annyi tapasztalatom van az online médiában a gyakorlati részében hogy azt legalább észre tudom venni, hogy mi az, ami egész biztosan nem jó. Igyekszem természetesen a saját lapomnál jó dolgokat kitalálni, meg arra menni, de én alapvetően egy tartalmi ember vagyok. Fogalmam sincsen hogy 2025-ben hogy kéne kinéznie az Indexnek, de 21-ben nem úgy kéne kinéznie semmiképp sem hogy leszalámizzuk róla a rovatokat.
G.G.: Mert hogy tulajdonképpen ott tartunk, hogy senki se tudja milyen legyen. És akkor meg valakik azt tudják, hogy milyen ne legyen. Ez a szituáció és hogyha van ez a lépéskényszer, de nincs lépés akkor viszont minden elvész, a lépésnek van kockázata mindig. Egy vállalatot úgy építesz fel, hogyha bármit lépsz, annak van kockázata. Mert van kockázata. Egy dolognak nincs: annak, hogy ha nem lépsz, mert az biztos bukás.
SZ.L.: Igen, figyelj, amit most mondtál, az szó szerint így van. Csak én az gondolom, hogy a te tervednek van több olyan pontja, amelyekről egész egyszerűen belátható, hogy olyan erős negatív hatása van, ami egyszerűen az esetleges pozitívumokat is bőven túlszárnyalja.
G.G.: És belemennél abba, hogy mélyebb analízissel ezeket a kérdéseket konkrétan megvizsgáljuk? Ha kapnál egy ilyen felkérést, akkor elfogadnád? Mert most nagyon-nagyon távol vagyunk a földtől, amiről beszélünk az a jövő zenéje. De ha lemész és alaposan elemzel, akkor valószínűleg még egy-két dolog felmerül.
SZ.L.: Praktikusan azért nem vállalnék egy ilyen felkérés, mert, ha egy ilyen jellegű munkát végeznék, akkor a jelenlegi munkahelyem kedvéért tenném és a 444 megreformálásán gondolkodnék.
G.G.: És ha kilépnél onnan?
SZ.L.: Nagyon jól hangzik!
G.G.: Én kaptam nagyon sok jóindulatú figyelmeztetést a szerkesztőségtől, hogy azért ez a dolog most, ebben a struktúrában mindenképpen reformálhatatlan. Ezért először ezzel az alapítványi struktúrával akartam valamit kezdeni. Ebben igazuk van, amíg ez ebben a formában van, addig nem reformálható. De ha nem lépünk semmit, akkor elbukik.
SZ.L.: Ebben igazad van. Az én rendelkezésemre álló információk alapján nem éreztem azt a nagyon sürgető helyzetet, mintha az utolsó pillanatban lenne az Index az anyagi ellehetetlenülés előtt, de teljesen elképzelhető. Azzal viszont, hogy az Indexnek a kor szellemével együtt kellene haladnia, maximálisan egyetértek. Sőt, a saját újságomról is azt gondolom, hogy túl sok ideje egyforma. Főleg egy interneten, ahol sokkal gyorsabban változnak a dolgok. Nyilvánvalóan szükség van a változásokra, de nem olyan változásokra, amik hirtelen ilyen negatív eredménnyel várnak minket. És az is különös, hogy egy ilyen nagy szervezet reformját egy olyan személy csinálja, amely kis szervezetekben gondolkozik. Itt nem a minőséget minősítem, hanem egyszerűen a léptéket.
G.G.: Talán azért, mert a kis szervezetekben hiszek? Kettőt is felépítettem, ami életképes volt.
SZ.L.: De mondom, itt pont az a zavarbaejtő, hogy nem egy elképzelhetetlen személy jött elő mindezzel, hanem egy olyan személy, aki személyesen kötődik az Indexhez, ő maga alapította azt a többiekkel. És így kiszolgáltatná a szerkesztőséget. Még akkor is, ha a személyek már nem is ugyanazok, mint akik ott voltak veled a kezdetekkor. Én ilyen romantikus vagyok, hogy bizonyos tekintetben elvontan tudok az Index szerkesztőségére gondolni. Nem is tudom, de azt feltételezem, hogy olyan tíz ember dolgozhat még mindig ott aktívan, akik ott voltak, amikor eljöttem onnan...
G.G.: Talán valamivel több. Talán húsz.
SZ.L.: Húsz? Oké. De nekem ez nem változtat azokon az érzéseimen, hogy pont annyira szeretnék nekik jót, mikor ott voltam velük. Persze, ez egy érzelgős dolog, ami részben személyes érzéseimből táplálkozik, részben az Index fontosságából. Úgyhogy én túl értékesnek tartom ahhoz az Indexet, hogy egy olyan kísérletezésnek legyen az áldozata, aminek jól láthatóak a buktatói.
G.G.: Viszont a nemlépésből biztos, hogy áldozat lesz. És ha van más ötlet... nyilván, a cég nagyon boldogan fogadja. Most nem volt.
SZ.L.: Én ezt gondolom. Csak feltételezni tudom, hogy a fellépésednek az a pozitív hatása lehet, hogy beindul a belső gondolkodás.
G.G.: Az ötletbörze.
SZ.L.: Az ötletbörze. Vannak olyan helyzetek, amikor egy külső inger kell ahhoz, hogy valami megváltozzon. És akkor úgy is bekerülhet a médiatörténeti tankönyvekbe, hogy az a felbuzdulás, amit a Gerényi-terv okozott, az a későbbiekben arra sarkalta az Indexet, hogy...
G.G.: Hát ha ettől megmarad a dolog, akkor ennek örülök.
SZ.L.: Én ezt kívülről nem tudom átlátni. Hogy az a struktúra, amibe évekkel ezelőtt át lett rakva az Index, az a valóságban mennyi mozgásteret hagy. Én, mint az Index rajongója vagy olvasója, tényleg csak abban tudok bízni, hogy Magyarország olyan kicsi ország és a médiapiaca olyan kicsi, hogy a kormányzatnak egyszerűen nincs elég embere arra, hogy a mindenféle médiafeladatokat ellássák. A kormányzaton kívüli területen, amit újságírásnak hívnak, egyszerűen nincsenek káderek. És én tényleg kezdem azt hinni, hogy egyszerűen azért bánnak kesztyűs kézzel az Indexszel, bár sokkal korábban rámehettek volna, hogy kitekerjék a nyakukat, mert nincs kiket odarakni. Nekem a jóindulatú elméletem az az, hogy talán nem is volt most szó semmilyen központi akaratról, hogy nyírjuk ki az Indexet, és akkor Gábor dolgozz ki egy tervet, nem. Csak éppen azt feltételezem, hogy ez a terv viszont kapóra jön azoknak, akik viszont veled ellentétben tényleg rosszindulatúak, és az a vágyuk, hogy az Indexet bedarálják. Azoknak ennél nagyobb ajándékot nehéz lenne adni. Itt most viccelődöm, de tényleg őszintén nem gondolom, hogy te felesküdtél volna arra, hogy rafinált módon felesküdtél volna az Index kivéreztetésére. Csak hogy ha ez a dolog ezzel az eredménnyel jár, az kurvára szomorú lenne.
G.G.: Én pedig azt gondolom, hogy ezzel csak egy nagyobb, erősebb és sokszínűbb Index jönne létre.
Az interjút készítette:
Fazekas Csilla, Reaktor Közösség
Vecsei József, Fúzió Hallgatói Közösség
