Reaktor

Azon lányok nevében, akiket nem riaszt vissza plusz fél kiló a mérlegen, és azon felnőttek nevében, akik a kávé helyett visszatérnek a forró csokihoz, egy szervezett városnéző túra ihletésére felkerekedtem, és sorra néztem a belváros legjobb csokoládéboltjait. Mivel nem vagyok ételkritikus, és soha nem érzem a borokban azt az ízt, amit a leírásban társítanak hozzá, nem értek a mesteri fogásokhoz, így nem fogom csillagokkal jutalmazni a boltok kínálatát, hiszen az én véleményem nem mérvadó a csillagosztogatós világban. Helyette egyszerű fogyasztói szemmel segítek a választásban és az odatalálásban a kedves Olvasónak.

1. Csokibolt (Károly Krt.)

Impozáns kirakat, amiben taktikusan nem csak csokit találunk: a csoki mellett szemérmetlen többségben szerepelnek alkoholos italok, likőrök. Miután megfelelően motiváltan beléptünk, a látvány nagyon kedves: kis bolt, kedves, meleg színek, érdekes kompozíciókban tornyozott csokoládé kupacok. Aki tart az újdonságoktól, és nem érti, miért kell elszakadni a standard Kit-Kat-Milka-Tibi háromságtól, és emiatt feszengve érzi magát a világversenyző kötényes csokoládémesterek boltjában, annak ezt az üzletet ajánlom: igen, itt bátran szeretheted a Mozart-golyót lesajnáló tekintetek nélkül, nevezheted fehércsokinak a fehér színű táblás édességet anélkül, hogy székhez kötözve prédikálna neked egy tekintélyes mestercukrász a kakaóvajról. Feel free, csak válassz egy csokit :)

2. Rózsavölgyi

A Kálvin tértől pár perc sétára található egy apró pici bolt - hatalmas hírnévvel. A Rózsavölgyi egy hihetetlenül profi műhely. Más csokoládéboltokkal ellentétben ők nem a kész pasztillákat vásárolják, hanem a kakaóbabokat rendelik meg más kontinensekről (Afrika, Dél-Amerika), és azokból maguk állítják elő a csokoládét. Bár nem értek annyira csokoládékészítéshez, azt, hogy a legritkább kakaóbabokból dolgoznak, és ezek teljesen más alapúak, mint a szupermarketben vásárolt csokoládék, még én is lenyűgözőnek találtam.

Akkor is szuper ajándék egy Rózsavölgyis csoki, ha a célszemély szépérzéke kiemelkedő, hiszen az egyik tulajdonos az Iparművészeti Főiskolán szerzett tudását boldogan kamatoztatta a csomagolásokon. Nézzék meg, milyen kedves, szerény, takaros kis bolt, és mennyire nem látszik, hogy nemzetközi versenyek királykisasszonya az apró üzlet..

3. Zangio

Igazi családi vállalkozás, annak minden mesebeli bájával együtt. Nem ismerem a tulajdonos pár leányát, de bárcsak az én szüleim is úgy reagálták volna le az édesség iránti rajongásom, hogy csokiboltot nyitnak... A Wesselényi utca 6. szám alatt a magas és impozáns épületek közt diszkréten lapul meg az üzlet. DE az ízek... azok egyáltalán nem diszkrétek. Ettek már málnás csokit a sarki boltból? És málnát? Na, ugye, hogy a kettőnek csak intenzív koncentráció után tudunk közös metszetet találni ízben. Nem úgy a Zangio-s bonbonok. Ami itt málnásnak van írva, az tényleg málna ízű, ami pedig szatmári szilva, vagy flódni ízüként aposztrofált, az tényleg lekvár és süti ízű. A programozott csokik pedig az igazi ínyenceknek valók: egy sor ízt időben elválasztva a szájban való olvadás mentén belesűrítettek pár apró csokiba. Aki izgalmakra vágyik, irány Zangio!

4. EndorFine

Kicsi bolt, nagy kaland. A ország minden pontjára teljesítik óráról órára a sok-sok rendelést, így igazi bravúr, ha marad egyáltalán valami a polcokon is. A legnépszerűbb termékeket szinte azonnal elkapkodják az ínyencek, nem is véletlenül: a klasszikus kínálaton túl a mesterek az üzemben folyamatosan fűszerekkel kísérleteznek, és nagyon bátran, de mégis elegánsan társítják azokat a csokoládéval. Nem az ősi mexikói lakosok az egyetlenek, akik rajongtak a chiliért a csokiban, a cayenne bors, a só, a kardamon, a szerecsen dó mellett az EndorFine vásárlói is találkozhatnak vele a bonbonokban. Lehet, hogy a Papnövelde utca egy szolid és konzervatív környék, de amit a kettes szám alatt árulnak - na, az inkább formabontó.

5. Zax

Ha lenyűgözött minket a Rózsavölgyi csomagolása, a Zax festett csokoládé bonbonjai is be fognak jönni. Csillogós, púderrózsaszín, kék, csíkos, fura formájú csokik hada vár itt. A készítők rendkívül büszkék a munkájukra, ami érthető, hiszen a családi vállalkozás a 2020-as Chocolate Awards-on két ízével is a top háromban szerepelt. 

Alapelvünk, hogy prémium terméket - amilyen a ZAX is - csak kiváló alapanyagokból lehet készíteni. Így beutaztuk a világ országait, és összeválogattuk a legkiemelkedőbb termelőket, hogy tőlük szerezzük be az édes alapot. A kakaóbab Dél-Amerikából és Afrikából, a vanília Madagaszkárról, a mogyoró Piemontból míg a mandula Kaliforniából vagy a Mediterrániumból érkezik.

-írja a Zax. A bazilika mögött a Sas utcában vár ránk az igazi Zax-élmény :)

Íme az első öt, a legnagyobb kedvencek. De vajon hol van a másik top ötös szekció a városban? Melyik az az üzlet, ami egy európai szintű édesipari gyár apró emléke a belvárosban? Melyik az az álomrózsaszín édesség-üzlet és kávézó, ahova titkon minden lány szeretné, ha randizni vinnék? Melyik a nyolcadik kerület legelegánsabb édesség-szigete? A következő cikkből kiderül!

A legendássá vált How I Met Your Mother (magyarul Így jártam anyátokkal - HIMYM) valamilyen formában történő folytatása 7 éven keresztül formálódott. Az új sorozat ugyanazon koncepció alapján, de női szemszögből közelíti meg a témát, úgy, hogy szinte semmilyen kapcsolódása nincs az eredeti alkotáshoz. A Hulu felületén január 18-án jelent meg az első két epizód, jöjjön is róla egy értékelés.

Előzmények... 2014 óta

A How I Met Your Mother sitcom – története dióhéjban: a főszereplő elmeséli gyermekeinek, miként is ismerkedett meg az anyjukkal – 9 évadon keresztül futott a CBS csatornáján 2005 és 2014 között. A bezsebelt díjak felsorolása helyett elég talán azzal szemléltetnem jelentőségét, hogy a sorozat a globális populáris kultúra részévé vált, igaz az utolsó évadok – és főként a befejezés – rengeteg kritikát vont maga után. Ennek ellenére valamilyen folytatás iránt sokan vágyakoztak, az igény pedig a CBS részéről is megjelent, sőt, 2014-ben egy pilot epizód is felvételre került a How I Met Your Dad részeként az eredeti írók alkotása alapján. A spin-off sorozatot azonban végül a csatorna elkaszálta – pontosabban mondva az epizód újraforgatását kérte, amibe az alkotók nem egyeztek bele –, és bár elméletileg tárgyalások folytak a Netflixxel is a Fox és az NBC mellett az új produkció megvételéről, végül nem lett belőle semmi.

Az eredeti sorozat főszereplői (The Independent)

2016-ban egy második ötlet is megszületett How I Met Your Father (HIMYF) néven, de végül az is magára maradt, úgyhogy a Fox egy harmadik próbálkozást is tett az ügyben teljesen új történet mentén – ám az sem járt sikerül.

Gyakorlatilag tehát amikor már mindenki azt gondolta, hogy soha nem látjuk a kész koncepciót, a Hulu 2021-ben mégis berendelte azt, idén január 18-án pedig el is indult a sorozat két epizóddal.

Most a halálát akarjam vagy szurkoljak neki?

Az biztos, hogy bárki bármilyen ötletet is vállal fel, hatalmas hátrányból indult volna, egyszerűen azért, mert a nézők mindig az eredeti tartalomhoz hasonlítják az új sorozatot, és azon túl, hogy valós érveket fogalmazhatnak meg létező minőségbeli különbségek kapcsán, a saját nosztalgiájuk miatt egyszerűen nem tudnak elfogulatlan módon értékelni.

Tehát igen, várható volt az, hogy nézők sokasága egy előzetes vagy 3 perc tartalom megnézése után küldi el a HIMYF-t a fenébe, mondván az borzasztó, nézhetetlen, és amúgy is szégyellje magát mindenki akinek egyáltalán eszébe jutott a spin-off ötlete. Én azért igyekeztem esélyt adni neki, lássuk tehát.

A sorozat kezdetén egy középkorú hölgyet látunk, aki 2050-ben kicsit sok pohár bor után felhívja egy TV-n keresztül a fiát, hogy elmesélje, miként is ismerkedett meg az apjával. Igen, gyakorlatilag az idős Ted Mosby másolata tűnik fel, egy olyan szereplőé, aki borzasztó részletességgel kívánja előadni szerelmi történetét. A helyzet tehát ismerős, mégis meglehetősen kínos, az első percben elhangzó viccek ugyanis rendkívül sztereotípikusak és erőltetettek. De ugrunk is tovább – szerencsére –, a visszatekintésen keresztül ugyanis belecsöppenünk egy Tinder randi estéjébe, amelyen a főszereplő Sophie fiatal énje vesz részt egy – Tinder hozzáálláshoz képest legalábbis – tökéletesnek tűnő sráccal. Lényeg a lényeg, néhány véletlenül kialakuló és már korábban létező kapcsolat következtében összeverődik egy amúgy alapvetően random baráti társaság, akik a később sikertelenné váló randi (a tökéletes srác Ausztráliába költözik) tükrében elkezdenek együtt mozogni, nekünk pedig ezt úgy kellene kezelni, mintha régi haverokról lenne szó.

Fotó forrása: IMDb

És hogy ez mennyire áll meg a lábán? Azt mondanám, hogy elég ingoványos a talaj, hisz az egyik (brit arisztokrata) főszereplő azt követően csöppen bele a történetbe, hogy Sophie stílustanácsadó lakótársa összejön vele a London Fashion Week eseményen, majd úgy dönt hogy magával hozza New Yorkba és össze is költözik vele (lakótársa tudta nélkül), míg a másik két főszereplő teljesen véletlenül kerül a képbe, mivel Sophie egy Uber utazás alkalmával találkozik egy sofőrrel, illetve a pont ott lévő potyautas barátjával.

Látható tehát, hogy a kapcsolatok sokkal kevésbé szorosak mint a HIMYM esetében (ott Ted és Marshall főiskolai barátok voltak, Marshall és Lily épp eljegyezték egymást, míg Barney is már rég képben volt, csak az ötödik elem Robin jött adalékként), kis túlzással ugyanis tök véletlenül kerülnek össze ezek az emberek egymással, és válnak egy csapattá meglehetősen kevés idő alatt szinte 0 kémiával.

Ilyen az Így jártam… koncepció a polkorrekt világban

És ha már karakterek, az látszik, hogy a HIMYF véletlenül sem kívánt nemi diverzitást és polkorrektséget mutatni. A fehér, szőke Sophie (a női Ted) lakótársa ugyanis egy mexikói csaj, a Tinder randi főszereplője egy afroamerikai srác, a taxisofőr legjobb barátja egy indiai, míg az örökbefogadott húga egy elvált, leszbikus ázsiai. Ezzel pedig amúgy abszolút semmi gond nincs – és nem is elképzelhetetlen egy New York típusú városban –, ám amikor egy epizódban az ázsiai szereplő szinte minden második mondata arról szól hogy leszbikus, illetve a főszereplő is szerelmi vallomása során arról filozofál, hogy amúgy ő nem ítéli el a minden Tinder randi végén szexet választó nőket, csak ő nem úgy csinálja, de az is teljesen belefér, mindenkit el kell fogadni úgy ahogy vélekedik, akkor felmerülnek bizonyos kérdések arról, hogy biztos jó-e egy történet szempontjából az irány, illetve lehet-e ütős humort hasonló biztonsági kereten belül véghez vinni.

Ezt látva nem véletlenül vitáztak korábban arról, hogy napjaink világában elképzelhető-e a HIMYM sokak által offenzívnek tekintett humora – bizonyos vélemények a nők lenézését, a túlsúlyos emberek megszégyenítését, transzfóbiát és rasszizmust is hangoztattak –, a HIMYF pedig igazából az első két rész alapján egyfajta képet ad arról, hogy bár működhet a koncepció, de csak ilyen óvatos formában.

Ez pedig nem feltétlenül jó, a viccek jelentős része ugyanis meglehetősen lapos és kínos – és itt még véletlenül sem arra gondolok, hogy mások bántása által lehetne jókat viccelni –, ám a bizonytalanság a poénokon túl összességében is megjelenik a párbeszédekben. Elég csak arra a példára gondolni, amikor

a főszereplő Sophie nem tudja elengedni az Ausztráliába költöző sráccal való távkapcsolat gondolatát, kavarodások közepette kirohan a repülőtérre, hogy ott egy hosszú monológ keretében kiöntse neki a szívét, a srác pedig egyszerűen annyit mond neki, hogy 14 óra lesz köztük az időeltolódás, a munkája miatt hetekig nem tud majd netezni, így inkább próbálják ki a távkapcsolatot valamikor máskor – ezt így gyakorlatilag faarccal, érzelmek nélkül, hogy utána egyből megforduljon és lelépjen.

Fotó forrása: IMDb

Van azonban még remény!

Az első két epizód alapján tehát sem a poénok, sem a párbeszédek, ahogy maguk a történések sem mutatkoztak különösen jónak – miközben az eredeti sorozat egyik legnagyobb erőssége épp a helyzetkomikum volt. Az sem mellékes, hogy az első 10 percben az eredeti sorozat kezdeti inspirációi is szinte lemásolásra kerülnek: Sid leánykérése Marshall leánykéréséhez hasonlít, Sophie csókmentes randija Ted tétlenségét tükrözi Robinnal, míg a tökéletes srác Ausztráliába költözése szinte megegyezik a Ted-Victoria történetszállal.

Ennek ellenére a főszereplők meglehetősen szimpatikusak, és ha egyelőre korántsem komplexek, ahogy a hozzájuk kapcsolt viccek sem meggyőzőek, de van bennük potenciál – legyen szó a Ted-szerű, folyamatosan bölcselkedő Sophie karakteréről, a New York világával ismerkedő, a saját helyét nem találó brit arisztokrata (kicsit Barneyhoz hasonló) Charlie figurájáról, vagy a barátnőjét nemrég eljegyző, kiegyensúlyozottnak, de boldognak korántsem tűnő Sidről.  

Számomra tehát a HIMYF első két epizódja előbb kínos érzést, majd egy középszerű, unalmasabb estékre megfelelőnek tűnő tartalmat hozott, amihez bármennyi is furcsán hangzik, huszonéves fiatalként már én is túl idősnek érzem magam. Persze egy sitcom esetében a kezdet mindig nehézkes – emlékszem, hogy annó az Így jártam anyátokkalt egy epizód után abbahagytam, mondván semmire sem jó, aztán évekig a kedvenc sorozatommá vált –, a HIMYF pedig akár hasonló utat is bejárhat, de csak akkor, ha kivitelezés tekintetében fordulat következik az évad további részében – ami valljuk be, nem valószínű.

Fotó forrása: NPR

A sorozat a Rotten Tomatoes oldalán a kritikusok értékelése alapján egyelőre 33 százalékon áll (nézőközönség esetében 61 százalék), míg az IMDB értékelése 5.0 (a két epizódé egyelőre 6 feletti). Két epizódot követően én még nem pontozok, de alapvetően a nagyon középszerű értékelésekkel egyetértek.  

Kiemelt fotó: Entertainment Weekly 

Az elmúlt másfél év legpraktikusabb applikációi között biztosan helyet kapnak az étel rendelős appok, ahol tengernyi opció közül választhatunk valami finomságot, és két kattintás után már úton is van a vacsora. Mára azonban már nem csak éttermekből, vagy élelmiszerboltokból választhatunk házhozszállítást: a Wolt applikációról a legkülönfélébb kategóriájú boltok termékeit is akár 35-40 perc alatt kézhez kaphatjuk. A szállítási költség bolttól függően 250 és 1200 forint között mozog, de minden hónapban vannak promóciók, ahol bizonyos üzletekből ingyen is rendelhetünk. Cikkemben összegyűjtöttem, hogy milyen kategóriákból válogathatunk, illetve hogy mik a legérdekesebb dolgok, amiket a Wolt-ról házhoz lehet rendelni. Spoiler alert: a választék annyira széles, hogy innentől szinte teljesen elkerülhetjük a személyes vásárlást, már ha bírja a pénztárcánk. 

Alkohol

Kezdjük az alapokkal, hiszen az alkohol házhozszállítás már jó pár éve elérhető, főleg Budapesten és környékén. A mai választék persze össze sem hasonlítható az öt évvel ezelőttivel, hiszen most a legolcsóbb italoktól, az igazi ritkaságokig minden megtalálható a repertoárban. Borkülönlegességek, csapolt sörök, likőrök, égetett szeszek… minden ami megmentheti a péntek esti bulit, ha elfelejtettük a bevásárlást. 

Lakáskiegészítők

Ha a vendégek már úton vannak, de nincs elég pohár és evőeszköz, vagy csak szeretnénk egy kicsit feldobni a lakást anélkül, hogy elhagynánk azt, már erre is van gyors megoldás, egy 40 perces Butlers házhozszállítás személyében. Számomra ez az egyik legrandomabb tétel a listán, de végül is praktikusnak praktikus lehet. 

VANS/O bag

VANS cipők, O bag táskák, kiegészítők fél órán belül. Aki nem akar várni napokat a házhozszállításra, az most nagyon örülhet.

Popcorn, nachos

Bár szinte minden féle nasit házhoz tudunk mér rendelni ami csak eszünkbe jut, az egyik kedvencem az mégis a mozis popcorn. Ha elfogyott a mikrós popcorn és nagyon kellene valami a mozis estéhez, akkor ennél jobb opciót nem is lehetne találni. A mozis büfék teljes kínálata megtalálható a listán, üdítők, szószok, és még csokis és karamellás popcorn is.

Tech kiegészítők

Ha a nap közepén elromlik a billentyűzet, vagy a fülhallgató, és nincs időnk újat beszerezni a következő meeting előtt, akkor biztosan jól jöhet a Wolt tech szekciója, ahol kábeleket, irodai kiegészítőket, laptop töltőket, mobiltelefonokat és egyéb tech kiegészítőket rendelhetünk - egy órán belül. Alapesetben felesleges, szükséghelyzetben életmentő?

Virág, ajándék

A feledékeny párok egyik kedvence lehet a Wolt “virágküldő” szolgáltatása. Ünnepi alkalmak, vagy csak spontán kedveskedés? Több mint 5-6 különböző virágbolt kínálatából  is rendelhetünk szeretteinknek, és akár egy órán belül az ünnepelt kezébe kerülhet a gyönyörű csokor. 

Horgászfelszerelés

És tényleg!

Gyógyszertári termékek

Bár idén januártól változott a jogszabály, a gyógyszertári házhozszállítás az egyik legpraktikusabb szolgáltatás, főleg ha az ember otthon fekszik betegen. Most már gyógyszereket nem szállíthatnak házhoz futárok, de vitaminokat, sebkezelési termékeket, testápolási, arcápolási termékeket, covid teszteket, maszkokat és még rengeteg egyéb dolgot igen, ami nagyon nagy segítséget jelenthet azoknak, akik nem hagyhatják el a lakást.

Kozmetikumok, smink

A híres vegán kozmetikumokat és testápolási szereket gyártó cég, a Lush, és a smink óriás Mac is megjelent a Wolt kínálatában, így kb. a bőrszín specifikus alapozókon kívül szinte minden termék kategóriából választhatunk. Nehéz elképzelni, hogy ilyen giga vállalatok termékei hogyan kerültek a listára, de panaszkodni nem panaszkodhatunk. 

Játékok

Legyen szó társasjátékokról, babákról, gyurmáról, vagy egyéb kreatív gyermekjátékokról, a Wolt-on több játékbolt kínálata közül is válogathatunk, ami egy-egy elfelejtett születésnapi zsúr, vagy egy unalmas karantén során igazán jól jöhet.

A lista a végtelenségig nyúlik, bőven van még lehetőség a rendelgetésre. A házhozszállítási díjjal vigyázzunk, ugyanis nem egy boltnál kell 1000+ forintot fizetni a gyors szolgáltatásért, de ha sürgősen kell valami akkor abszolút belefér. Továbbra is úgy gondolom, hogy általánosságban nem éri meg a Wolt-ot mindennapos vásárlásra használni, de egyszer-egyszer valóban nagyon jól jöhet. 

A teljesség igénye nélkül tehát itt a lista folytatása, a legmeglepőbb Wolt-os termékekkel:

• Kisállat eledel és felszerelés
• Étrendkiegészítők
• Intimkellékek
• Party kellékek
• Hevítő rudak
• Gourmet alapanyagok
• Covid-tesztek
• Csomagolásmentes termékek
• Rágcsálóriasztók
• Műköröm 
• Kézműves csokoládé
• Mintás zoknik
• Wolt merch (?)
• Könyvek
• Selyemsálak

A cikk nem szponzorált tartalom.

Olyan világot hozott a COVID, ahol a választások során szinte mindenhol égető témaként jelenik meg a járványkezelés ügye. A közelgő hazai áprilisi választások előtt azonban egyelőre nem teljesen ismertek az álláspontok – kivéve a Mi Hazánk Mozgalomé, amely szinte központi kampánytémájává tette a vírust. Amíg azonban egy kormánypárt országtól függetlenül egy ilyen helyzetben előnyt élvez (a szavak helyett ugyanis a döntései által mutathatja be álláspontját), addig az ellenzék inkább elméleti síkon vázolhatja fel terveit. A hazai ellenzék eddig meglehetősen titokzatosan állt hozzá a kérdéshez, most azonban jött egy kis ismertető Komáromi Zoltán, az egységes ellenzék egészségügyi szóvivőjének részéről. És nagyon nem hangzik jól!   

A járvánnyal kapcsolatos intézkedéseket illetően szerencsésebb országokban (sajnos korántsem mind ilyen) olyan helyzet áll elő, hogy a kormánypárt döntéseket hoz, az ellenzék pedig azt véleményezi, illetve elmondja, mit és hogyan csinálna eltérően. Magyarországon azonban nem ez a menetrend, a (még nem hivatalos) választási kampányban lévő ellenzék ugyanis bár számtalan ügyben kritikát fogalmaz meg – veszélyhelyzet, lélegeztetőgépek, magas halálozási ráta, limitált tesztelés –, ám arról sokkal kevesebbet mond, hogy a konkrétumokat illetően mit is tenne. Különösen igaz ez a járványkezelés egyik legvitatottabb ügyére – természetesen a védettségi igazolvány (nemsokára oltási igazolvány) rendszeréről van szó –, ahol nagyon látványosan hiányzik az állásfoglalás. Vagyis úgy tűnik, már nem hiányzik, nemrég megjelent ugyanis a témában egy Bukovics Martin által publikált Gemist anyag Komáromi Zoltánnal, az egységes ellenzék egészségügyi szóvivőjével. (a Gemist jelentése amúgy horvátul kisfröccs, és egy fizetős hírlevélről van szó közéleti témában, melyet Bukovics Martin Azonnalitól való menesztését követően hoztak létre)

Komáromi Zoltán, a DK szakpolitikusa (Fotó forrása: Demokratikus Koalíció)

Az amúgy ingyenessé tett cikkben Komáromi Zoltán, a DK szakpolitikusa arról beszél, miként is képzeli el az ellenzék a járványkezelést győzelem esetén. És igen, céljuk a nyugati világ egy részének követése (már írtam korábban arról, hogy azt miért is jobb elkerülni). Lássuk a legfontosabb pontokat:

• Komáromi szerint az oltási igazolványok kérdése nem politikai ügy, Magyarországnak pedig Ausztria gyakorlatát kellene követnie a témában (mint tudjuk, Ausztria egésze amúgy lockdownba került a tél során, az oltatlanok most is szinte minden tevékenységből ki vannak zárva, a határátlépési szabályok kaotikusak, az országba pedig februártól kötelező oltást vezetnek be – meglehetősen nagy büntetésekkel sújtva azokat, akik annak ellenére sem veszik fel)
  
  
• Mindez természetesen azt jelentené, hogy az oltási igazolvány – amúgy szigorúbb QR-kódos leolvasási rendszer alapján – egy sor új tevékenységhez is szükségessé válna, Komáromi szerint pedig kiterjedhetne akár a tömegközlekedésre, iskolákra, óvodákra, egészségügyre, illetve hivatali ügyfélszolgálatokra, hisz a cél „hogy az ott dolgozók minél kisebb rizikóval végezhessék a munkájukat, az oda bemenők pedig védve legyenek”. A politikus egyetért továbbá azzal is, hogy érvénytelenné válik a két oltással rendelkezők igazolványa február 15-től, szerinte azt az embereknek el kellene fogadniuk, mivel ez nem politikai kérdés. (Igen, már van olyan európai ország, ahol jelenleg is Covid igazolvány (oltás, felgyógyultság, teszt) szükséges a tömegközlekedés használatához, sőt, Olaszországban január 10-től már csak az átesettek és oltottak ülhetnek fel rá, így például a 12 év feletti oltatlan diákok nem használhatják a tömegközlekedést az iskolába jutáshoz, ahogy természetesen a felnőttek sem a munkába járáshoz, míg a szigeteken élő oltatlanok gyakorlatilag elzárásra kerültek az ország többi részétől – bár az ő esetükben türelmi idő mellett döntöttek).
  
  
• Komáromi arról is szót ejtett, hogy kormányváltás után az ágazati szakszervezetekkel és szakmai kamarákkal is egyeztetnének (ahogy a Gemist cikk is aláhúzza, ezen szereplők szinte mindig a keményvonalas szigort pártolták), a veszélyhelyzetet jó eszköznek tartja bizonyos intézkedések bevezetésére (például FFP2-maszkhasználat kötelezettsége), illetve egyáltalán nem lát problémát a szabadságjogok megsértése kapcsán – mert ahogy egy tűz oltása során a tűzoltóautó is rámegy a virágágyásra, illetve eltesznek az útjából pár autót szükség esetén, ugyanúgy kompromisszumokat kell hozni ebben a témában is.

Persze a Komáromi féle kijelentéseket érdemes fenntartásokkal kezelni – kitudja mit hoz végül a közös álláspont –, ám a tavalyi év végén egy 444 interjúban az LMP prominens politikusai is azt mondták, hajlanának a kötelező oltás irányába, miközben Fekete Győr András ősszel a 4. hullám idején a védettségi igazolvánnyal végezhető tevékenységek körének kiszélesítését kérte. Ennél mértékletesebben fogalmazott Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt, aki novemberben azt mondta, nem tartja indokoltnak a kötelező oltás bevezetését (a hódmezővásárhelyi városházán nem is tette), ám ha a kormány mégis úgy döntene, senkit sem lázítana ellene, el tudná ugyanis fogadni a lépést.

Mindeközben friss hír, hogy Nagy Britannia az összes korlátozás eltörlését tervezi – ami azt jelenti, hogy tömegrendezvényre sem lesz szükséges az amúgy teszttel is megszerezhető védettségi igazolvány, kivezetik a kötelező maszkviselést, továbbá az otthoni munkavégzésre vonatkozó ajánlást, igyekezve visszatérni a teljes normalitáshoz –, ahogy az is releváns, hogy  számos országban hevesebbé vált az oltási igazolványok hatékonyságával kapcsolatos vita – az omikron hullámban ugyanis a magas fertőzöttségi számok tükrében oltottak és oltatlanok egyaránt fertőződnek, az igazolvány pedig így nem teljesíti alapvető célját. Persze a folyamat kettős, míg egyes államok a normalitáshoz való visszatérést szorgalmazzák, mások a még komolyabb szigorítások mellett vannak – például a már említett Olaszország és Ausztria, ahogy Franciaország is, ahol már külön weboldalon keresztül is lehet figyelni, mikor jár le az érvényes igazolvány. Egy olyan helyzet szemtanúi lehetünk tehát, ahol valaki egy napon abszolút minden tevékenységhez hozzáfér, a következőn viszont (újabb adag) nélkül már mindenhonnan kizárják – és már nem a tavaly tavasszal sokat vitatott moziról meg szórakozásról van szó, hanem sok tekintetben alapvető szükségletekről. Úgy tűnik, a hazai ellenzék is ezt az utat választaná. Nagy kár!

Kiemelt fotó forrása: Kaszás Tamás (Index) 

Igen, valóban nem csirkefarhátnak írjuk. Rosszul jelent meg a Magyar Közlönyben. Örülünk, Vincent.

De valóban olyan szörnyű dolog a fenti termék hatósági árazása? Megalázó valakinek? Értelmetlen?

Olvasom az újságcikkeket és a netes kommenteket, és egyszerűen nem értem. Befagyasztják a liszt, a cukor meg az étolaj árát, micsoda skandalum, írják. Melyik bolygón élnek a kritikusok? Persze tudom a választ: a sajátjukon. 

Egy olyan bolygón, ahol az emberek nem esznek búza finomlisztből készülő ételeket, csak teljes kiőrlésűből. Ahol nem használnak cukrot, csak sztíviát. Ahol a sertéshúst hallal, a csirke far-hátat biogazdaságban felnevelt, boldog csirkék mellehúsával helyettesítik. Ahol nincs szükség a kormány beavatkozására, ha elszabadul az infláció, csak akkor, ha el kell venni a csirke far-hátat nem mellőző rétegek nehezen megszerzett jövedelmének egy jó részét, és oda kell adni segélyre.

A mi, alulról középosztálybeli családunkban a csirke far-hátból húsleves készült. Valamint később, kutyatartó korunkban, amíg nem lettek ételallergiások a kutyák, nekik főztük nagy mennyiségben. Nálunk sima lisztből és cukorral készülnek a sütemények, cukrot teszek a kávémba, és étolajat használom a rántottámhoz. Pedig szegény nem vagyok, de jómódú sem. Hallatlan!

Nem először derül ki számomra, hogy mi a baloldal két legnagyobb problémája: a képmutatás és az empátia teljes hiánya. A főként laptop értelmiségiekből álló ellenzéki aktorok eljátsszák, hogy szolidáris a dolgozó emberekkel, majd világraszóló lakodalmat rendeznek, jachton home office-oznak, miközben szidják Mészáros Lőrincet. Követelik a magántesztelés ingyenessé tételét, de felháborodnak, ha szabályozzák a csirke far-hát árát, hiszen a szegény magyaroknak strukturális átalakításokra, nem a megélhetést segítő intézkedésekre van szükségük. 

Ráadásul úgy tesznek (?), mintha semmit sem tudnának a világról és a gazdaságról.  Mert mi is a helyzet az árak elszabadulásával? Nos, egész Európában magas az infláció, sőt, az egész világon. Amerikában négy évtizedes csúcson van, Japánban is, és az egész Európai Unióban probléma. Vajon miért? Valószínűleg nem Orbán Viktor ármánykodása vagy inkompetenciája miatt. Főként a Covid pandémia miatt előálló helyzetek okozzák: pénzek öntése a gazdaságba, hogy mielőbb újrainduljon a világjárvány után, illetve a magas energiaárak következtében. Aki nem hiszi, járjon utána, pl. itt, de a nemzetközi sajtót sem árt olvasgatni.

Akik mindennek a megoldását a kormánytól várják, például, hogy varázsütésre vessen véget a járványnak, vagy azonnal szüntesse meg a szegénységet, de közben pörögjön a gazdaság és a lazac se legyen túl drága, azok most mintha citromba haraptak volna. Nem megoldás az árstop, mondják. Megalázó és kontraproduktív az amúgy is az egészségtelen és a legszegényebbek által fogyasztott élelmiszerek árát korlátozni. A gazdaságnak magának kellene ezeket a dolgokat rendbe rakni, és erre csak egy új, hozzáértő kormány vezényletével kerülhet sor. Ha csak úgy nem…

Mindenesetre áprilisban meglátjuk, az ostobának és birkának tartott nép, amelyet a magát szociálisan rendkívül érzékenynek tartó ellenzéki politikusok alapvetően lenéznek, hová teszi az ikszet. Szerintem nem kérdés.

Borítókép forrása: vg.hu

2022. január 16-án, vasárnap reggel döntött az ausztrál bíróság, a világelső Novak Djoković nem léphet be a szigetállam területére, így nem indulhat az Ausztrál Openen. Az ügyben a három fős bírósági testület mindegyik tagja elutasította a férfi teniszező panaszát, hogy vízumot kaphasson.

Djoković-ot a tárgyalások idejére idegenrendészeti őrizetbe vették, nem sokkal az előtt a bírósági tárgyalás előtt, melyen az országban maradásáról döntöttek.

Az egész ügy hátterében az áll, hogy a világelső Djoković az eset előtt nem sokkal decemberben már átesett a koronavíruson, így megkapta az Ausztráliába beutazást engedő vízumot. Ez lett volna az ürügy, hogy nem kell neki oltás.

Védettségi nyilatkozat és a közösségi média

Csakhogy az ügyhöz hozzátartozik, hogy a teniszező decemberben, még az alatt az idő alatt, amikor állítólag éppen koronavírussal volt fertőzött, több nyilvános rendezvényről osztott meg fényképet, melyen maszk nélkül mutatkozott. Ezek szerint Monacóban és Spanyolországban is járt ekkor, vagyis két különböző országban (a szerb teniszező lakhelye Monacóban van) járt ekkor, így nyilvánvalóan nem tartotta be a karantént. A másik magyarázat, hogy egyáltalán nem is volt megfertőződve.

Meggondolatlanságra vall, hogy a világ egyik leghíresebb sportolójaként nem gondol arra, hogy ha kitesz egy nyilvános posztot, akkor az később bizonyítékként használható ellene egy ehhez hasonló közigazgatási eljárásban.

Ettől függetlenül ez bárki mással megtörténhetne, akár a világranglista 150. helyezettjével (Salvatore Caruso, aki egyébként pont Djoković helyett indulhat az Ausztrál Openen), de nyilván az ő magánéletével nyilván kevésbé vannak tisztában a hatóságok.

A nagy kérdés a teniszvilágban a továbbiakra

Így felmerül a kérdés, hogy mi lesz a többi nagy, nemzetközi tenisztornával?

Ugyanis a tenisz világranglista szabályai alapján a tavalyi bajnok jóformán vagy veszít a tavaly szerzett pontjaiból, vagy megtartja azokat egy újabb tornagyőzelemmel. Na, mármost ha Djoković továbbra sem lesz hajlandó beoltatni magát, fennállhat a veszélye, hogy a végén idén egy versenyen sem indulhat el. Mindezek fényében vajon megérte Djoković-nak, hogy nem oltatta be magát?

Azért persze valljuk be, Djoković fiatal, élsportoló, így nagy valószínűséggel nem lenne baja, ha tényleg átesne a koronavíruson (vagy, ahogy láttuk, elméletileg viselte decemberben).

Megéri ennyire félni az oltástól? A vízumelvételével még nem állt meg a történet, az is elképzelhető, hogy három évre szóló vízumtilalmat kaphat, azaz három évig nem léphet be Ausztráliába. Erről majd a bevándorlásügyi miniszter fog dönteni, tehát a Djoković-ügy még nincs lejárva, tovább tart.

Belépés Ausztráliába

Ausztráliába jelenleg oltási igazolással lehet csak belépni, ez alól egyetlen külföldi polgár sem kivétel.

Pont ezért lett volna baj, ha valakivel azért kivételeznek, mert milliomos, világhírű élsportoló. Ez tulajdonképpen az oltásellenesek kezébe egy aduász lett volna azon a címen, „hogyha neki nem kellett, akkor nekünk miért kell!?”

Vagyis csak olajat tettekre volna a tűzre. Világszerte erőszakos oltásellenes megmozdulásokat tartottak, így gondolhatjuk mi történt volna, ha az ausztrál hatóságok beadják a derekukat.

Az ausztrál bevándorlásügyi miniszter is úgy nyilatkozott, hogy szerinte is kicsi a sportoló jelentette egészségügyi kockázat, viselkedése felerősítheti az oltásellenességet, illetve szabályszegésre ösztönözhet.

Tüntetést szerveztek érte

Djokovic apja tüntetést szervezett Belgrádban a szerb parlament elé, miközben Ausztráliában a tüntetők összecsaptak még a rendőrökkel is, amikor a teniszező szállása (vagy luxusbörtöne?) elé vonultak. Hozzá kell tenni, hogy a videók alapján a tüntetők többsége szerb volt, illetve szerb színekbe öltözött.

A hazájában mellette állnak

Nem kisebb ember, mint a szerb elnök, Aleksandar Vucić is nyilatkozott az ügyben Djoković oldalán. Ő szerinte az ausztrál hatóságok magukat járatták le, és már alig várja, hogy Djoković-ot újra Szerbiában láthassa.

Az ügyről úgy nyilatkozott, Történt valami, ami még ennél is rosszabb. A Novak Djokovic elleni boszorkányüldözésre gondolok. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy ez a fickó kilencszer nyerte meg az Ausztrál Nyílt Teniszbajnokságot. Ez az eljárás teljesen felesleges volt.

Jó kérdés, hogy ez a szerbiai oltásellenes csoportoknak mekkora erőt fog adni, hogy maga az elnök állt ki amellett, hogy egy milliomos sztársportolóval (aki nem mellesleg Szerbia kiválóságát is jelképezi) kivételezzenek a járványügyi korlátozások tekintetében. Továbbá az is érdekes, hogy ezzel nőtt vagy csökkent-e a szerb elnök népszerűsége.

Gyerekkoromban egy mátraházi családi üdülés alkalmával úgy ismerkedett össze velünk egy szintén ott telelő, nálam kicsit idősebb kisfiú, hogy szigorú arccal édesanyámra nézett, és ezt mondta: Már régóta figyellek benneteket! Ez azután szállóige lett nálunk, és most ez jutott eszembe, amikor megint előkerült valahogy a hírekben Ron DeSantis. Már régóta figyelem… És nagyon bírom a fickót.

Az amerikai sajtóban meglehetősen elfogadott nézet, hogy a republikánus politikusok közül valószínűleg Trump (bár ő persze szigorúan véve nem republikánus és nem politikus), DeSantis, Ted Cruz, Tom Cotton, Marco Rubio és Josh Hawley szállnak majd versenybe az elnökjelöltségért.  Azt gondolom, mindennek ellenére (és a mindennek nagyjából a bárdolatlanságot és kiszámíthatatlanságot értem) Trump nem volt rossz elnök. Bár ez borzasztóan népszerűtlen álláspont, azért nálam sokkal nagyobb emberek is ezen a véleményen vannak, például Michel Houllebeck francia író, aki szerint Trump egyenesen a valaha volt legjobb elnök, ahogyan azt egy 2019-es, a Harper's magazinban fordításban megjelent véleménycikkében kifejtette. Viszont Trump ideje valószínűleg lejárt, több okból, és a szavatosság lejártát a capitoliumi zavargás és az annak előidézésében játszott, vitatott mértékű szerepe csak tetézi. A többi valószínű jelölt közül szerintem kimagaslik Ron DeSantis, legalábbis egy külföldi szemével nézve.

Először is: fiatal. 1978-as születésével a többi valószínű republikánus vetélytárs közül Josh Hawley után a legfiatalabb. Nem egy sármőr, és nem vadítóan jóképű, de azért nem néz ki rosszul. Bár alsó-középosztálybeli családból származik, az USA top egyetemeire verekedte be magát. Előbb a Yale-en végzett történelem szakon, méghozzá éltanulóként, és az egyetem baseball csapatának kapitánya is volt, majd a Harvardon szerzett jogi diplomát.

Még harvardi joghallgató korában tartalékos tengerésztiszti kinevezést szerzett, elvégezte a tengerészeti jogi akadémiát, majd a Magyarországon is vetített filmsorozatból ismert JAG-nél (Judge Advocate General Corps, a haditengerészet Legfőbb Katonai Ügyészsége) szolgált hadnagyi rendfokozatú ügyészként. 2006-ban a Guantanamót felügyelő parancsnoksághoz került, és részt vett az ott fogvatartottak elleni vizsgálatokban. 2007-ben Irakban szolgált a jogi tanácsadójaként, hogy csak néhány érdekesebb epizódot említsünk katonatiszti karrierjéből. DeSantis 2010-ben szerelt le az aktív szolgálatból, miután rengeteg kitüntetést szerzett, többek között bronz csillagot. Az USA-ban a katonai hivatás, persze a szélsőségesen liberális kisebbséget leszámítva, még mindig nagy társadalmi elismertséget élvez, és abszolút pluszpontnak számít a választók szemében, ha valaki fontos közhivatalra pályázik. Rajta kívül csak Tom Cotton dicsekedhet katonai előélettel.

DeSantis politikai pályájának első fontos állomása 2013-ban volt, amikor republikánus színekben kongresszusi képviselőnek választották, és újra is választották, így 2018-ig maradt képviselő. Közben 2015-ben elindult a floridai szenátori helyért, miután a posztot akkor betöltő Marco Rubio az elnökjelöltsége miatt úgy volt, hogy nem indul újra, ám amikor Rubio jelöltsége kútba esett, és mégis versenybe szállt az újraválasztásért, DeSantis lemondott a jelöltségről.

Bár ez a többi, fentebb felsorolt reménybeli elnökjelöltről elmondható, Trumppal ellentétben DeSantis komolyan vehetően hívő konzervatív. Olasz katolikus családból származik, nős, három gyermeke van, és sosem vált el. Ellentétben a magát katolikusnak mondó Bidennel, ellenzi az abortuszt, és olyan teljesen a józan észnek megfelelő törvényeket szentesít Floridában, mint hogy kiskorúak esetében csak szülői beleegyezéssel végezhető el a terhességmegszakítás. (Ezért a lépéséért a floridai katolikus püspöki konferencia nyilvános levélben mondott neki köszönetet 2020-ban.)

Josh Hawley és Ted Cruz is jól kezeli a médiát, jól tud érvelni, és határozott, egyértelmű álláspontokat képvisel. Velük ellentétben azonban DeSantis nem követte azt a „hibátˮ,  hogy a 2020-as elnökválasztás eredményének kongresszusi jóváhagyása ellen szavazott volna. Persze leginkább azért, mert akkor már két éve Florida kormányzója volt, de a lényeg, hogy a neve nincs ott azon a balos média és a demokraták által kreált nyilvános szégyenpadon, amelyre két vetélytársa felkerült, lásd például a New York Times 2021-es cikkét. Persze DeSantis alapvetően trumpista, ezt sosem rejtette véka alá, mint ahogy abból sem csinál titkot, hogy a 2021. január 6-i eseményeket kissé árnyaltabban ítéli meg, meg az amerikai baloldal. Nemrégiben például nagy nyilvánosságot kapott az a kijelentése, hogy „január 6. az ő karácsonyuk,ˮ  mármint a washingtoni és New York-i médiáé. „Addig fogják masszírozni ezt a témát, amíg csak lehet, hogy mindenkit megpróbáljanak besározni, aki bármikor támogatta Donald Trumpotˮ  – mondta a floridai kormányzó.

Óriási előnye a többi potenciális kihívójával szemben, hogy kormányzóként bizonyságot tud tenni arról, és ezt szerintem eddig egyértelműen meg is tette, hogy képes jól irányítani egy államot. Két terület is van, ahol DeSantis látványosan nem volt hajlandó engedményeket tenni a szövetségi kormányzat és a woke liberális fősodor nyomásának: a Covid járványkezelést és a gender agendát illetően. Florida államban volt a legkevesebb korlátozó intézkedés a világjárvány kitörése óta, és DeSantis világossá tette, nem fogja lezárni az államot, és nem fogja ellehetetleníteni az ottani vállalkozásokat és az emberek megélhetését valamint nem fog hozzájárulni, hogy a munkáltatók kötelezővé tegyék az oltást az államban. Határozottan szembement a kötelező maszkviselést elrendelő szövetségi és helyi szabályokkal, például a szülők jogait rögzítő olyan jogszabály aláírásával, amely megtiltja az iskoláknak, hogy maszkhordásra kötelezzék a gyermeket. (A kötelező maszkhordás amerikai  változatát egyébként úgy kell elképzelni, hogy három és négyéves ovisoknak is maszkban kell lenniük a csoportszobákban, például Washingtonban, és a szabadban fogyasztják el a kis ebédjüket meg uzsijukat, nehogy rettenetesen megfertőzzék egymást…) Miközben például New Yorkban tombol a járvány és lassan három maszkban és négy oltással lehet csak bárhová bemenni, a demokrata párti Alexandria Ocasio Cortez (röviden AOC) is a floridai Miamiben, maszk nélkül, egy teraszon sütkérezve pihente ki nemrégiben azokat a szigorú járványügyi szabályokat, amelyeket egyébként ő is hangosan támogat. Állítólag amúgy egyre több vállalkozás és ismert ember teszi át a székhelyét Floridába például Kaliforniából, a magas adók és a romló életminőség elől menekülve.  2021 júniusában Ron DeSantis aláírta azt a törvényt, amely megtiltja, hogy Floridában transznemű sportolók női versenyeken indulhassanak. „Floridában a lányok lánysportokban, a fiúk pedig fiúsportokban fognak a jövőben is versenyezni,ˮ jelentette ki nemes egyszerűséggel a kormányzó sajtótájékoztatóján.

Egy szó mint száz: DeSantis jó politikus, jó kormányzó, fiatal, jól néz ki, nincsenek botrányai, határozott és népszerű. Mi kell még?

Milyen visszajelzések érkeznek a közönségtől? Hogy áll a közösségi médiában a jobb- és a baloldal? Mit köszönhet Demszky Gábornak? Podcast Bohár Dániellel.

Nemrég Afrikában jártál a Hungary Helps szervezésében, egész pontosan Kenyában. Miért volt kiemelten fontos, hogy a magyarok missziót szervezzenek Afrikába? 

Én kicsit távolabbról kezdeném a választ, hogyha megengeded. Aki ismer vagy követi a munkásságomat, az tudja jól, hogy a migráció nekem olyan témaköreim közé tartozik, amivel nagyon szeretek és nagyon gyakran foglalkozom. Alapvetően már nagyon sok riportot készítettem, mondjuk nyugat-európai városokban, országokban, tényleg Európát már körbejártam. Migrációs szempontból nagyon sok helyet megvizsgáltunk, hogy mit okozott az a túlzó migráció, amit mondjuk Németországban a kormányzat lehetővé tett, de jártam a balkáni útvonalon is. Szerbiától Montenegrón, Bosznián, Törökországon át Bulgáriáig. Tehát, a teljes balkáni útvonalat.

Már nagyon vágytam is egyébként arra, hogy megnézzem, hogy azok a kiinduló országok, ahonnan az emberek elindulnak, azok hogy néznek ki. És a Hungary Helps nagyon sok országban, nem csak Kenyában, meg nem csak Afrikában, hanem tényleg kontinenseken átnyúló programokkal rendelkezik.

A Hungary Helps lehetőséget biztosított arra, hogy Kenyába elmenjek velük, Azbej Tristan államtitkár úrral és az ő csapatával. Megmutatták, hogy testközelből mi az, amit ott helyben csinálnak. Egyebekben óriási élmény volt. Én először voltam Fekete-Afrikában. Észak-Afrikában már jártam korábban, de Fekete-Afrikában először voltam és óriási élmény tényleg. Az első napok kultúrsokként hatottak teljes mértékben, minden szempontból. Utána az ember átcseréli a gondolkodásmódját, és elkezdi úgy figyelni a dolgokat, hogy nem is az ottani fejjel, de európai és az ottani fej átalakulásával, szóval egy kicsit ilyen szemlélőként látja az egészet. Én megtapasztaltam azt, hogy mennyire fontos, hogy Magyarország ott segít. Tehát nem azt csinálja, hogy idehozza ezeket az embereket, és itt valami történik velük. Nagyon nagy segítség az, amit egyébként a magyar kormány ott helyben tud nyújtani.

Részben már megválaszoltad a következő kérdésem, de azért felteszem, hogy bővebben beszélgessünk a bevándorlásról. Így, hogy már jártál Afrikában, pontosan Afrika közepén, hogyan vélekedsz a bevándorlásról? Hiszen ebből a térségből érkezik a bevándorlók egy jelentős része.

Visszatérve Kenyára, Kenya nem egy elsődleges kibocsátóország, hanem egy tranzitország. A környező országok eléggé instabil államok, amik körben vannak, és egy csomóan úgy mennek Európa irányába, hogy Kenyát érintik. De a környező országok tényleg, hát valamelyik borzasztó állapotban van, és onnan nagyon sokan útnak indulnak. A bevándorlás szerintem korunk legfontosabb témája, Tehát, szerintem az a téma, vagy az a probléma, amivel egyébként szerintem a legtöbbet kellene foglalkozni, mert a jövőnkről szól, a gyermekeink jövőjéről, a mi magunk jövőjéről. Ahogy már az előző kérdésedre válaszoltam, hogy egy csomót foglalkoztam Nyugat-Európában a migrációval. És tényleg végigjártam német nagyvárosokat. Az egyik kedvenc példám, a kedvencet most idézőjelben mondom, Frankfurt.

Frankfurt volt az első olyan város egész Európában, ahol a lakosság aránya átcserélődött. Tehát, Frankfurtban már 50-51-nél is több százaléka a lakosságnak bevándorló hátterű, vagyis kisebbségbe kerültek a németek.

És most Frankfurtról beszélek, Tehát a német ipar, a német állam egyik legfontosabb városáról. És ez az átcserélődés azt eredményezte, hogy Frankfurtban olyan no-go zónák alakultak ki, ahogy a skandináv világban hívják ezeket, gettók, ami kifejezést Németországban nem mernek használni, de hogy ott olyan gettók alakultak ki, ahova a német emberek egyszerűen nem mernek bemenni. Mi bementünk forgatni ezekre a helyekre, és olyan „új németek”, akik persze nem németek, hanem afgánok, szírek, stb. hosszasan sorolhatnám a közel-keleti államokat, olyanok élnek ott, akik már kb. tizenöt éve ott vannak, de a német tudásuk, az a Guten Tagig fejlődött a tizenöt év alatt. Tehát, értem én, hogy tök jó ez a multikulti meg minden, csakhogy az, amiről beszélnek mondjuk az Európai Parlamentben a politikusok, hogy mennyire sikeres az integráció, meg milyen programok vannak erre, hogy integrálják ezeket az embereket, az a való életben nem működik.

Tehát, nem tanulják meg a nyelvet, ami szerintem egy alapvetés, mondjuk, hogyha valaki elmegy egy másik országba élni, akkor nyilván a nyelv megtanulása az az első lépés. A helyi kultúrához pedig semmi közük.

Élik ugyanazt az életüket ezekben az általuk kialakított gettókban. És egyébként tök érdekes, mert ezek a városrészek, mondjuk így, akkor ugyanúgy néznek ki Brüsszelben, ugyanúgy néznek ki Frankfurtban, ugyanúgy néznek ki Londonban, és mindegyik országban. Tehát, látszódik, hogy „na, most az arab negyedben vagyunk”. Na, most az arab negyedben vagyunk, az arab negyeden belül is a szír, az afgán, a török, és akkor sorolhatnám melyik negyedben. Tök durva egyébként, hogy seperc alatt olyanná formálják a város képét, amilyenné ők szeretnének.

Aktívan jelensz meg a közösségi médiában. Ezzel kapcsolatban mi a véleményed, szerinted a konzervativizmus kap elég felületet a Facebookon, Youtube-on? Mit gondolsz arról, hogy a nem liberális mainstreamnek megfelelő gondolatokat közvetítő embereket sokszor letiltják ezekről az oldalakról, lásd, ez velem is elég sokszor megtörtént.

Hogyha ezt a kérdést mondjuk, nem tudom, másfél évvel ezelőtt teszed fel, akkor azt mondom, hogy hát igen, nehéz helyzetben vagyunk, és hogy tényleg nincsenek jobboldali hangok, meg hogy tényleg rosszul állunk. Viszont az elmúlt egy-másfél évben, többek között a Megafon kezdeményezésének köszönhetően jobb szintre jutottunk, ez egy friss élmény. Biztos a hallgatók is szokták nézni, a Mandinernek van most már ilyen interakció-összemérő versenye, jobb- és baloldali megmondóemberek, vagy influenszerek között. Illetve a Telexnek is van ilyen kimutatása, és pont megnéztem az aktuális ilyen listát, amiben összehasonlították a két oldal megmondóembereit, és pont Deák Dániel barátommal nevettünk rajta, hogy ketten több interakciót értünk el egy hét alatt, mint a baloldali megmondóemberek, influenszer oldalak.

Onnan, hogy nincs senki, vagy nagyon kevesen vannak, akik a közösségi médiában felvállalták volna a jobboldali véleményt, egy év alatt eljutottunk oda, hogy ketten képesek vagyunk elverni őket, és akkor a többi megafonos arcról, Rákay Philipről, Déri Stefiről, Kötter Tamásról, Trombitás Kristófról, Kopaszról, Konverzióról nem is beszéltem.

Tehát, mindegyikőjük olyan nagyszámú embert ér el, ami szerintem hatalmas teljesítmény, tényleg óriási teljesítmény. És ma már azért ki merem azt mondani, hogy a Facebookon, hogyha ebben az ún. „vélemény kategóriában” versengünk, akkor óriási győzelmet aratunk. Igazából hétről hétre, napról napra, időről időre, ami szerintem egy hatalmas teljesítmény, mert azért ezt egy olyan focipályán játsszuk, ahol nem nekünk lejt a pálya alapvetően. Ahogy te is említetted, az én oldalamat is korlátozták, letiltották, letörölték már az oldalamat is, sőt most nagyjából két hónappal ezelőtt egy új oldalt kellett létrehoznom. De a jobboldali közönség egy valódi közönség, Tehát, ők nem csak trollok az interneten, hanem valódi emberek, valódi lélekkel, meg érzelemmel. Két-három nap alatt visszanőtt majdhogynem olyanra az oldalam, mint amilyen volt előtte. Mert egyszerűen igényük van az embereknek arra, hogy legyenek ilyen emberek, akik elmondják a véleményüket és megmutatják azt, hogy hogyan is lehet gondolkodni a világról, és tök jó érzés nekik viszonyulni ehhez. Szóval szerintem nagyon fontos az a munka, amit a Megafonnál elvégzünk, mert olyan hiánypótló teljesítmény ez, amire eddig nem volt példa.

Kicsit több mint egy éve indult el a Pesti TV, ami azóta kapott hideget és meleget is egyaránt. Te hogyan látod az elmúlt egy évet? Miért volt fontos egy fiataloknak szóló jobboldali tévé?

Én azt gondolom, hogy a nyilvánosság vagy a média szeletekből áll. Tehát, ahogy a társadalomnak, a médiának, a nyilvánosságnak, mindennek vannak rétegei. És szerintem a PestiTV elgondolása már csak abból a szempontból is nagyon jó volt, hogy egy olyan szeletét szólítsuk meg a nyilvánosságnak, amit eddig még jobboldaliak nem próbáltak megszólítani. Tehát, eddig nem tudtam elképzelni, hogy lehet olyan, hogy mondjuk professzionális televíziós műsort huszonéves, most idézőjelben mondom, gyerekek készítenek, és az tök érdekes, tökre nézhető, tök jó dolgokról beszélnek. Szerintem ebből a szempontból is egy nagyon fontos lépés volt. Illetve mondom, én azt gondolom, hogy

a nyilvánosságban, a kommunikációban sokfelé kell különféle hangnemben beszélni az emberekkel. És emiatt mondom azt, hogy tök jó, hogyha van egy Hír TV-nk, és tök jó, hogy van egy Pesti TV-nk, ami egy teljesen más szegletére lő, mondjuk a nézőket tekintve.

De mindegyiknek megvan a maga szerepe és megvan a maga helye. És nyilván van átfedés, de szerintem teljesen más emberek nézik a Hír TV-t, és teljesen más emberek nézik a Pesti TV-t. És mondom, ez, hogyha most a közösségi médiára visszamegyünk, ott is nyilvánvalóan a követők között van egy nagyon nagy átfedés, de mondjuk most már említettem a Deák Danit, hogy aki őt követi, az lehet, hogy azért követi őt, mert például én már lehet, hogy sok vagyok, vagy idegesítő, vagy satöbbi, de ő a szó jó értelmében higgadt. Őt azok nézik, akik az elemző típusú emberre vágynak, és nem erre az ilyen harciasabb hangnemre. Tök jó, hogy mindenki megtalálja a magának való dolgot. Szerintem ez a nyilvánosságnak a lényege.

Szerinted miben más jobboldali újságírónak lenni? Ha a kritika mennyiségét nézzük, jobboldaliként több kritikát kapsz, mint egy 444-es vagy telexes újságíró? 

Úgy néz ki a magyar médiában vannak jobboldali újságírók és vannak „független objektív” újságírók, de baloldali újságírók nincsenek. Tehát, olyan nem létezik, hogy baloldali újságíró, csak független objektív. És ez nem vicc egyébként. Van ez a Teletext nevű újság, ez az Index, csak most ez a neve, hogy Teletext. És ott volt egy vita, amikor ezzel a Fábián Tamás nevű emberrel vitatkoztam. És másfél órán keresztül vitatkoztunk, mondjuk a vita az erős kifejezés, mert inkább veszekedésnek, vagy személyeskedésnek nevezném mind a két oldalról. Merthogy egyébként nem tudsz párbeszédet folytatni velük, mivel már az alap felállás is rossz.

Tehát, igen, én onnan közelítettem meg a kérdést, amit te is mondtál, hogy vannak jobboldali újságírók, akiknek az értékrendje konzervatív, jobboldali nemzetben gondolkodik, amelyet most szerencsés helyzetben a magyar kormány politikája képvisel. És vannak ők, akik egyébként full baloldaliak.

De olyan baloldali propagandisták, hogy néha így irigylem őket, hogy hogy lehetnek ennyire baloldali propagandisták. Például nem is olyan rég, amikor jött Macron, és találkozott a baloldali pártok vezetőivel, Karácsony Gergely volt ott, Dobrev Klára, Márki-Zay, meg még valaki, nem emlékszem, mindegy. Szóval akkor ott egy ilyen előszobában teljesen puritán körülmények között lent a pincében, vagy nem tudom hol, találkoztak. És akkor tényleg nagyon sokat nevetgéltünk, viccelődtünk ezen a Facebookon, mi magunk is. És akkor megérkezett néhány nap bootolás után a Telexnek, Teletextnek, ahogy én hívom, a magyarázata, hogy teljesen természetes a diplomáciában az, hogy nincsen magyar zászló kirakva, nincsen semmi, még egy pogácsa, meg egy víz sem. Azt is meg tudják magyarázni, hogy egy ilyen sufniban találkozik velük a francia elnök. Tényleg az a propaganda, amit nyomnak, az egészen döbbenetes. Zárójel bezárva. Szóval, visszatérve ehhez a vitához, ami nekem abból a szempontból tanulságos volt tényleg, hogy teljesen más világban élünk, teljesen máshogy látjuk a dolgokat, és ők ezt elhiszik. Tehát, ők, amikor azt mondják, hogy független objektívek, ők ebbe nem röhögnek bele. Ők ezt teljes mértékben elhiszik, hogy igen, ők független objektívek, stb. Na most az, hogy valószínűleg baloldali pénzemberek támogatják őket, az lényegtelen, de tényleg elhiszik az egészet, szóval egészen döbbenetes, és éppen emiatt, hogy most mennyi kritika ér, nyilvánvalóan a baloldali emberek, azok gyalázkodnak a Facebook oldalamon, de szerintem egyébként őket is éri kritika. A nagy különbség az, hogy amíg mondjuk, egy jobboldali konzervatív ember azért nem megy el olyan stílusba, mint ők, és itt most kommentekre, privát üzenetekre gondolok, addig mondom, az ő táboruk azért elég durva hangnemet enged meg magának.

Mi volt az a cikk, vagy botrány leleplezés, amire kiemelten büszke vagy a karriered során?

Húha! Ez életút interjú. Olyan botrány? Az az igazság, hogy biztos, hogy aki ismer, annak vannak ilyen jelenetek a fejében, amiket látott. Biztos, hogyha ilyen populáris választ kéne adnom, akkor most azt mondanám, hogy „hú, az nagyon-nagyon jó volt, amikor a Demszky megpróbált lelocsolni a 18-as választásoknál”. Több millió ember látta kábé. Utána mentem az utcán, és már ott idéztek belőle az emberek, és így mondták nekem. Szóval biztos az ilyen nagy jelenet volt. De ilyen volt szerintem, amit ugyancsak sok ember láthatott, amikor Simicska Lajossal elmentem mignont vásárolni. Egy olyan emberrel, aki a nyilvánosságban nem szerepelt még. Tehát, az, hogy egy ilyen tíz perces klipben vagy videóban valaki próbál beszélgetni vele, ilyen felvétel még nem készült róla soha az életében. Tehát, az is ilyen nagy szám volt.

Én amire igazán büszke vagyok... Tehát, ha mondjuk most a kérdést úgy tennéd fel, hogy „majd 15 év múlva mit mutatok meg a kisfiamnak, hogy amúgy apa mit csinált a 20-30-as éveiben”, akkor azok biztos az olyan riportok lesznek, amelyek a migrációval foglalkoznak.

Mert tényleg olyan filmeket készítettünk, most már Afrikától egészen, nem tudom, Dániáig, vagy tényleg a teljes vagy a fél világot bejárva, ami szerintem hiánypótló a magyar médiapiacon belül is. Vagyis amikor valaki veszi a fáradságot, elmegy Párizs külső kerületébe, ahol amikor kiszálltunk a metróból, azonnal odajött hozzánk egy rendőr, hogy most rakjuk el ezt a kamerát és inkább szálljunk vissza a metróba, mert nem akarja a helyszínelésnél a kést kivenni a hátunkból, meg ilyenek. Szóval ezek olyan sztorik voltak, hogy szerintem ez az, amire igazán büszke vagyok. Tehát, tök jó a Demszky locsolása, meg ezek is, de amire igazán büszke vagyok, azok ezek a bevándorlással kapcsolatos filmek.

A jobboldalisághoz hozzátartozik a hazaszeretet. Viszont ma már az említett közösségi média oldalakon ciki hazafiasnak lenni. Például, hogyha kiteszek egy posztot arról, most ez egy szélsőséges példa lesz, hogy nekem fáj Trianon, akkor biztos, hogy sok rossz ízű trollkomment érkezik rá. Szerinted ezen hogyan lehet változtatni?

Szerintem nincs így. Szerintem nem így van, ahogy mondtad. Szerintem Magyarországon ma több olyan ember van, aki nagyon szereti a hazáját és büszke arra, hogy magyar. Az, hogy neked az érzeted a közösségi médiában, hogy kiteszel egy ilyen posztot, hogy most akkor maradjunk ennél, hogy fáj Trianon, de hogyha mondjuk kitennéd ezt a posztot Trianon évfordulójának napján, mondjuk tegyük fel, akkor valószínűleg érkezne rá, nem tudom, hogy hány ismerősöd van, de mondjuk akkor beszélek az én oldalamról, kitennék egy ilyen posztot, érkezne rá, nem tudom, ötezer lájk. Ami eléggé pozitív, és mondjuk érkezne három gyalázkodó kommentelő. Tehát, 5000 pozitív komment áll szemben, három gyalázkodó kommenttel. Én értem, hogy a te érzeted ebből az, hogy „Úristen, de gáz, hogy valaki még ezzel kapcsolatban is így nyilvánul meg”, de ez egy hibás érzet. Tehát, hogy csomószor van ahogy mondtam, én a közösségi világban élem a fél életemet, Tehát, hogy ismerem ezeket az érzeteket, de ők pont erre apellálnak.

Pont arra apellálnak, hogy elvegyék a kedvedet ettől az egésztől, mert írnak öt olyan kommentet, amivel legyaláznak, de közben ott van egy csomó ember, aki viszont egyetért vele, amit mondjuk egy like-kal fejezett ki, de nem fog belemenni, hogy igen, szerintem is borzasztó, satöbbi.

Tehát, itt az arányokat érdemes megfigyelni. Ez egy hangos, kicsi réteg. Legutóbb a foci EB kapcsán nevetgéltünk ezen, hogy Magyarországon van egy réteg, de mondom, most itt egy kicsi rétegről beszélek, aki, ha játszik a magyar válogatott, mondjuk a franciákkal, ez egy valós példa, akkor a francia válogatottnak szurkol magyarként. Tehát van egy ilyen réteg. Ezt mondjuk nem tudom, Horvátországban valaki megpróbálná, szerintem nem lenne hosszú karrierje az életében semmilyen szempontból. Hogyha újságíró csinálna ilyet, hogy cikkeket írna, hát nekem nagyon jó horvát ismerőseim vannak, mondták, hogy nem nagyon szoktak ilyennel próbálkozni, meg eszükbe sem jut ilyen.

Mert egyszerűen a hazaszeretet az hazaszeretet, a politika, az meg egy másik dolog, de itthon sikerül ezt a kettőt összemosni.

De mondom, nyugodj meg, ez egy kicsi réteg. Tehát a normális magyar emberek azok úgy gondolják, most az aktuális példánál maradva, hogy fáj Trianon, ez egy sarkos példa, de a mindennapokban a magyarságukat az emberek jelentős része büszke magyarként éli meg.

Örülök ennek és köszönöm, hogy ebben megerősítettél.

Megnyugtattalak?

Pont azért érezhetem így egyébként, mert lehet, hogy kicsi a réteg, de olyan hangosak, és ahogy fogalmazzák ezeket a kommenteket, az jobban fáj, illetve jobban megmarad, mint száz pozitív.

Pontosan ez a céljuk.

Ebben nagyon jók.

Dehát ez ugyanaz egyébként, hogy még erősítsem benned, hogy mikor iskolás voltál, és hazamentél azzal, hogy kaptál egy ötöst, akkor mit mondtak a szüleid? Semmit. De kaptál egy egyest, akkor például nekem jött anyukám, és azt már nem akarom elmesélni, hogy mi történt. Tehát, hogy az emberek a rosszra reagálnak. Egyszerűen így vagyunk beállítva. Vagyis hogyha nyolcvanszor leírják neked, hogy igen, egyetértek veled, oké, mész tovább. De ha van egy, aki beleköt a te álláspontodba, az meg fog maradni. Egyszerűen az emberi lélek így működik. 

Interjút készítette: Tóth-Bíró Zsófia

Leszögezném, ezt az autót biztosan el kell felejtenünk, ha a címben említett keretben gondolkozunk

A rövid válasz a kérdésre: igen. De ez nem ilyen egyszerű, mert ebben az árkategóriában nehéz kifogni azt az autót, amire utána nem kell jó sokat rákölteni szinte azonnal. Chiphiány miatt az új autókból kevesebb van és lassabban is készülnek el, viszont drágábban lehet eladni azokat, hiszen szinte már hiánycikknek minősülnek. Egyébként az az érdekes helyzet állt elő, hogy esetenként ugyanabból a típusból a használt drágább, mint az új, mert a használtat szinte azonnal el is lehet vinni.

Aki olcsón szeretne használt autót venni, a címben látható összegből, annak az első szabály az elővigyázatosság.

Nem árt, ha a kereskedésekben autószerelővel, vagy legalább hozzáértő személlyel nézi meg a kínálatot. Persze nem csak ez a fajta kereskedés opció, az interneten több használt autó hirdető oldal is létezik. Fontos, hogy ebben az árkategóriában inkább kereskedőtől vegyük meg az autót, mert úgy jobban kiszűrhetjük a lopott autókat és a trükközőket. Másik fontos szempont a karosszéria. Minden javítható, de ha komolyan rozsdásodik az autó, annak a javítása vagyonokba kerülhet. A rozsdát pedig egy laikus is észreveszi, ha csak nincs ráfestve, de szintén az árkategória miatt nem nagyon szokták elfedni a rozsdát ilyen értékű autók esetében.

El kell fogadni, hogy ennyi pénzért nem fogunk batár SUV-t venni, és nem is egy Porsche 911-el fogjuk szelni az utakat. Reálisabb egy Citroën Saxo vagy egy Peugeot 106-os hatchback. 

Ezekhez rengeteg bontott és utángyártott alkatrész van és a fogyasztásuk is alacsony.

Ráadásul bármi is romoljon el, szinte mindent lehet olcsón javítani. Ez alól csak a motor, a hátsó híd és a karosszéria hibák alkotnak kivételt. A motor és karosszéria mindenki számára ismerős szó, de a hátsó hidat kevésbé ismerik. Ez az alkatrész a régebbi francia autókban jellemző, a hátsó két kerék között van, és egy-két évtized alatt képes elferdülni. Ekkor ki kell javítani, ami komolyabb költségekkel jár. A cikk írásakor az interneten több műhely is hirdeti magát azzal, hogy kifejezetten hátsóhíd cserét vagy felújítást vállal, de ez sem haladja meg a 100.000 Forintos javítási költséget, szóval még mindig sokkal olcsóbb, mint a német prémiumautók javítása.

A Citroën modelljétől a Peugeot valamivel elterjedtebb, több és olcsóbb hozzá az alkatrész is, ezért mindenképp érdemes lehet elgondolkozni a vásárlásán még most, hiszen idén is nőni fog a kereslet, a kínálat pedig csökken, tehát az áremelkedés garantált. Ezektől a kisautóktól sem kell tartani, könnyen és olcsón felújíthatók, fontos viszont, hogy találjunk egy korrekt, megbízható autószerelőt, aki nem horror árakon dolgozik.

Tehát várni nem igazán szabad annak, aki idén venne autót, mert szinte biztos, hogy fél év múlva többet kell majd költenie, mint most. Kapkodni persze nem szabad, mert sokat lehet veszíteni vele, de érdemes sietni, hogy ne kelljen a busz után futni, ha nem sikerül időben elkészülni otthon.

Idővel, amint a járványhelyzet engedi, valószínűleg vissza fog állni a világgazdaság, így az autóipar is megfelelő számban fog tudni gyártani, szóval a drágulás nem fog örökké tartani, de 2022 biztosan az autók drágulásának éve lesz. Előreláthatólag pár éven belül vége lesz, így ha nem fontos azonnal autót venni, akkor érdemes lehet átgondolni a várakozást is. Városon belül tömegközlekedéssel legalább spórolunk és a környezetet is védjük. A vidéken élők számára ugyanakkor érthető, hogy fontos az autó, mert a távolsági buszok nem járnak olyan gyakran, biztonságot tud adni egy autó. A végszó tehát az, hogy fontos a megfelelő körültekintés, a mérlegelés és az egyéni igények, az autószerelő pedig kötelező, ha nem akarunk utólag egy kisebb vagyont költeni a járműre.

Az olasz autóknak rossz a hírük a használtautó piacon, de a Fiatok közül is ki lehet fogni jót

A TikTok jelenleg napjaink legnépszerűbb applikációja, nemrég még a Google-t is beelőzte a látogatottsági listákon. Meglepő lehet tehát a kijelentés, hogy egy új oldalnak esélye lehet a gigantikus videómegosztó ellen, de bizonyos szemszögből mégis így van. A ‘Hover.gg’ egy, a TikTok mintájára felépített közösségi média platform, amit gamereknek és live streamereknek hoztak létre. 

Az elmúlt két év során ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés az online multiplayer játékok, és azok élő közvetítése iránt. A Twitch-en (streaming platform) például ma már kb. 9 millió aktív streamer van világszerte, míg a pandémia előtt mindösszesen 3 millió bejegyzett streamer volt. Az ok nyilvánvaló, de az adatok még így is meglepőek lehetnek.

A megnőtt keresletre azonnal rárepültek a nagyobb cégek, és egyre több gaming/streaming témájú vállalkozás kezdődik. Specifikus social media és marketing ügynökségek, gaming stúdiók, és új platformok is formálódtak, hogy a megnövekedett érdeklődést meglovagolva, óriássá nőhessék ki magukat.

Az egyik legkomolyabb versenyző a küzdőtérben a ‘Hover.gg ‘, akik rájöttek mi is hiányzik még, az amúgy szinte teljesen telített szektorban. A Hover app kizárólag streamereknek és gamereknek készült, de átvette a TikTok legkedveltebb tulajdonságait. Bár a TikTok-on mindenféle témával találkozhatunk, - így gaming és streaming tartalmakkal is - pont emiatt érvényesülhetnek ezek kevésbé, hiszen annyira széles a repertoár.

A Hover ezt próbálja kiküszöbölni azzal, hogy a platformon csak gaming és streaming tartalmak jönnek szembe. A felhasználók nagy része maga is streamer, és a főoldalt görgetve több ezer, - az érdeklődésünknek megfelelő - tartalomgyártót találunk. Az app jelzi ha az adott kreátor épp online közvetít, így a kisebb követőbázissal rendelkező streamerek is nagyobb figyelmet kaphatnak. A platformok közötti összeköttetés egy hatalmas előnye a Hover-nek, és ez új kapukat nyitott meg az új tartalomgyártóknak is.

Az appra akár konzolról is fel lehet tölteni rövid videókat, így akár komolyabb szerkesztés nélkül is posztolhatunk. A TikTok-kal ellentétben a Hover-en még nincs lehetőség effektek, szöveg, vagy zene hozzáadására, hiszen az oldal még fejlesztés alatt áll, de a hatalmas érdeklődésnek köszönhetően valószínűleg erre is lesz lehetőség a jövőben. A videókat lehet lájkolni, kommentelni, és egyedülálló módon - a gaming közösséghez illően - GG lájkolni. (GG = good game) 

Mivel a Hover csak a gaming és streaming területén mozog, ezért valószínűleg nem fog a TikTok közelébe érni a felhasználók és a letöltések tekintetében, viszont nem is ez a feladata. A kreátorok összekötése, népszerűsítése a fő cél, illetve, hogy tartalmaik a megfelelő közönséghez jussanak el. Gyakran tartanak nyereményjátékokat, különböző versenyeket, és akár tanáccsal is fordulhatunk az alapítókhoz. 

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a Hover egy nagyon friss, és nagyon érdekes koncepció, ami feje tetejére állíthatja a gaming világát. Az appon látszik, hogy. még nem érte el végső formáját, de hatalmas potenciál van benne. Ha a felhasználók ugrásszerű növekedését vesszük kiindulópontnak, akkor úgy tűnik jó úton járnak, és nagyon rövid időn belül, már szinte elkerülhetetlen lesz a gaming világában.