Reaktor

Hogyan lesz valakiből őslénykutató, aki gyerekként benzinkutasnak készül? A gyíkokhoz vagy a madarakhoz álltak közelebb a dinoszauruszok? A növényevők vagy a ragadozók növesztettek tollakat? Magyarország egykori területén miért nem éltek igazán nagy dínók? Podcast Ősi Attila paleontológussal, a Hungarosaurus felfedezőjével és névadójával.

Attila, te egészen fiatalon kezdted a karriered, még egyetemista voltál, amikor Magyarországon először dinoszaurusz maradványokat találtál. Hogyan fogadták ezt a szakmában? Megkérdezhetem, hogy nem voltak rád irigyek?

Hát, hogy irigyek voltak-e azt nem tudom. Ha irigyek is voltak, azt nem mondták el. Érdekes kérdés, mert az egyes emberek véleménye évekkel később jutott el hozzám, de szinte minden esetre pozitívak voltak ezek a vélemények. Egy olyan leletanyagról, ősmaradványcsoportról beszélünk, ami, ha volt, ha nem itt Magyarországon, korábban lábnyomokról ismertük, de ezek mindenesetre mindenkinek mozgatták a fantáziáját, már a 90-es években is. Annak ellenére, hogy

az a dínószemlélet, ami Nyugaton már száz éve megvan, az itt egyáltalán nem volt.

De ’93-ban már itt volt a mongóliai dinoszaurusz csontoknak a tömkelege, a várban volt a kiállítás. Több mint egymillió ember látta azt a kiállítást, ezért mindmáig ez Magyarország legsikeresebb kiállítása. Az már átadott némi infót, hogy vannak dínók, és hogy azok micsodák. Ennek okán mindenki szerette volna, nem csak a paleontológusok, ha lennének itthon is dinoszauruszok. De nem kerültek addig elő leletek. Aztán mi 2000-ben megtaláltuk az első maradványokat egy kőfejtés területén, ami után azt mondták, hogy „húha”. Szóval negatív vagy irigy véleményt nem hallottunk, és nem is érzékeltünk egyik intézetből sem. Akkor én az ELTE másodéves geológus hallgatója voltam, és így, hogy csak hallgató voltam, nem volt kutatási pénzem, pályázatom, mégis kutatási pénzt kaptunk az ELTE-től, a Magyar Természettudományi Múzeumtól, sőt még a Magyar Állami Földtani Intézettől is, akkor még így hívták. Tehát mindenhonnan támogatólag fogadták a dolgot.

Beszéljünk egy kicsit a szakmádról! Azért valljuk be, ez nem egy hétköznapi szakma, bár szerintem minden kisgyerekben egyszer felmerül, hogy majd felnőttként paleontológus szeretne lenni. Bevallom, nekem is voltak ilyen álmaim gyerekként. Felmerül az emberben, hogy amikor ti kiástok egy csontot, az a laikus embernek egy egyszerű kődarabnak tűnik. Hogyan tudjátok megkülönböztetni a csontot egy kődarabtól? Illetve, ha találtok egy csontot vagy csak csonttöredéket, akkor hogyan tudjátok megmondani, hogy az milyen csont és melyik fajhoz tartozik? Egy ilyen csonttöredékből hogyan lehet következtetni arra, hogy egy új fajról van szó?

A kérdés első felére válaszolva, Makádi Laci barátom mindig azt szokta mondani, hogy minden gyerek dínókutató akar lenni, csak van, aki nem nő fel. Na azért ez nem mindig igaz. Én speciel gyerekként nem akartam dínókutató lenni, sokkal inkább benzinkutas. Ugyanis az én gyerekkoromban még a benzinkutasnak kellett készpénzben fizetni és a benzinkutasoknak a gatyájukon volt egy hatalmas zseb, és én emiatt azt gondoltam, hogy a benzinkutasok nagyon gazdag emberek. Na de a viccet félretéve, egészen a ’90-es évek közepéig,

amikor én gimnazista voltam, az egész földtudományi, geológiai, paleontológiai ismeretterjesztés nem nagyon létezett, esetleg külföldi műsorokban voltak, de messze nem hallottunk gyerekként annyit ezekről a dolgokról, mint ma.

Úgyhogy engem nem érdekeltek a dinoszauruszok. Sőt, megosztok még egy kis kulisszatitkot, megkaptam egyszer születésnapomra Michael Crichton Az elveszett világ című könyvét. Húsz oldalt olvastam el belőle, és mondtam magamban, hogy „Micsoda? Mindenféle gyíkok ugrálnak benne, hát ez hülyeség”. Nem is olvastam tovább azt a könyvet, nem is érdekelt akkoriban ez a dolog, ’92-’93 környéken, olyan 12-13 éves koromban. Aztán elkezdett érdekelni a természettudományos vonal, az ásványok és a kőzetek, aztán az ősmaradványok, és akkor jött a szakma szeretete, meg akkor már jöttek ezek a filmek is. Amikor aztán meg már kutattunk és elmentünk ősmaradványokat gyűjteni, és csontokat is találtunk az iharkúti bauxitbánya területén, akkor jönnek el azok a kérdések, amiket feltettél, hogy honnan tudjuk, hogy csont és nem kő, meg hogy honnan tudjuk, hogy milyen állat csontja. Erre mondaná Botfalvai Gábor kollégám, hogy a rutin és az évek, na persze emellé még a tanulmányok is kellenek. Ugyanis igazából felismerni, hogy mi a csont és mi a kőzet, ezt meg lehet látni, meg lehet tanulni.

Máshogy néz ki egy mai csont és máshogy néz ki egy fosszilis csont. Van egy jellegzetes szerkezete, ami eltér a kőzettől, amiben a csontok vannak. Ez könnyen fel lehet ismerni, legtöbbször a csontok színe is eltér.

Aztán, hogy milyen csontot találtunk, az már a következő lépés. Azt még azért látja az ember, ha fogat vagy állkapcsot talált, de hogy most amit találtunk, az combcsont vagy sípcsont-e, azt már nem egyszerű megválaszolni. Ehhez anatómiai, csonttani tudás kell, amit az ember az őslénytani kurzusokon el tud sajátítani. De adott esetben, ha valaki elég kitartó, akkor ezt magánemberként szakkönyvekből vagy ma már az internetről vagy Youtube videók segítségével is meg tudja ismerni. Persze hozzá tartozik a dologhoz, hogy az a jó paleontológus, aki minél több csontot látott, szoktuk mondani a gerinces paleontológiára értve. Ugyanis a gyakorlat teszi a mestert, mint az élet oly sok területén. Itt is

a csontokat kézbe kell venni, forgatni kell őket és meg kell határozni azokat az anatómiai tulajdonságokat, bütyköket, dudorokat, arányokat és egyáltalán egy combcsontnak a jellegzetességeit, hogy felismerjük, hogy mi valóban egy combcsontot találtunk.

Ezután jön a harmadik szint, hogy oké hogy van egy combcsontunk de minek a combcsontja? Most ez egy kutyáé, macskáé vagy a Marika néni megdöglött lovának a csontja vagy egy Triceratopsnak vagy valamelyik bakonyi dínónak a csontját találtuk meg? Na, ez már a nehezebb történet, meg ehhez már komoly szakirodalmazás szükséges. És ki kell deríteni, hogy az a csont, amit találtunk, milyen állathoz tartozott.

Például egy T-Rexnek a combcsontja nem ugyanolyan, mint egy krokodilé, de nem is olyan, mint egy Hungarosaurusé, és ezeket az apró különbségeket kell felismerni.

Na persze erre csak akkor van lehetőség, ha a leletanyag lehetővé teszi. Viszont sokszor csak töredékes, törött, nyomott vagy hiányos csontokat találunk. Ilyenkor nehezebb a feladat.

Ha kiástok egy leletet, akkor honnan tudjátok, hogy dinoszauruszról van-e szó? És itt arra akarok célozni, hogy a dinoszauruszoknak van definíciója?

Van egy definíciója a dinosauria csoportnak, ami egy monofiletikus csoport, ami annyit tesz, hogy

minden dinoszaurusz, amit mi dínónak gondolunk, beleértve a mai madarakat is, egyetlen egy közös ősre vezethető vissza.

Ez a közös ős valamikor a triász időszakban élt. Ez volt a legelső dinoszaurusz, ami egy olyan forma, amit nem ismerünk, és valószínűleg soha nem is fogunk pontosan megismerni. De az biztos, hogy olyan tulajdonságok alapján tudjuk ezt a csoportot, a dínók csoportját meghatározni, ezek is csonttani ismereteket igényelnek, amelyek semmilyen más hüllőre ilyen együttesükben nem jellemzők. Nem jellemző a repülőhüllőkre, mint például a Pterosaurusokra, nem jellemző a krokodilokra, teknősökre, gyakorlatilag senki másra, csak a dínókra. Arra az egy csoportra jellemző, ami valamikor a triász eleje, közepe táján már kialakult, egy kisméretű, alig 1-2 méteres, két lábon járó, vagy ragadozó vagy mindenevő forma lehetett. És az összes többi élőlény, ami ebből a formából kialakult, a növényevők, a hosszú nyakú szauropodák, a páncélos dínók, a T-Rex, sőt még a raptorszerű dínókból kialakuló madarak is. Például a koponyán vannak ilyen tulajdonságok.

A koponya egy nagyon bonyolult struktúra, sok csontból épül fel, nem csak egy csontból, és így a mi koponyánk is egyébként, és ezeknek a csontoknak az egymáshoz való kapcsolódása mentén lehet olyan tulajdonságokat találni, amelyek alapján egyértelműen lehet definiálni, hogy mitől dinoszaurusz a dinoszaurusz.

Persze nem feltétlenül kell nekünk egy leletanyagnál definiálni, hogy dínó, hiszen akár léphetünk pár lépcsőt és akár egy páncélos dinoszauruszt is felismerhetünk egy töredékes páncélelemről, holott nem hordozza a dinoszauruszokra jellemző tulajdonságokat. Hiszen minden páncélos dínó dínó, de nem minden dínó páncélos. Mindenesetre mindig a kulcs azoknak az anatómiai jegyeknek, tulajdonságoknak van, amiket a csontokon megfigyelünk.

Tehát a Pterosaurus nem dinoszaurusz?

Az nem. A dinoszauruszok alapvetően szárazföldön élő, nem repülő, és nem is vízben élő, vízben úszó, tisztelet a kivételnek, kettő vagy négy lábon járó, attól függ, melyik csoportról van szó, őshüllő. Említettem, hogy van egy-két kivétel, például a Spinosaurus, akik imádják a dínókat, biztos ismerik, valamelyik Jurassic Park filmben szerepelt is. A lényeg az, hogy volt egy-két dínó, ami alkalmazkodott a félig vízi életmódhoz. De azok a lények, amelyeket vízi őshüllőknek ismerünk a dínók korából, mondjuk a Plesiosaurusok, azok nem dinoszauruszok. Ezek mindenféle más egyéb állatok.

Szerintem sokan a Pterosaurusokat, illetve a repülő őshüllőket is a dinoszauruszok közé veszik. Te csak dinoszauruszokkal foglalkozol vagy szóba jöhetnek más őslények is, például mamutok?

Én alapvetően archosauria őshüllőkkel foglalkozom. Az archosauriák egy olyan csoportja az őshüllőknek, ahova a dínók, a pteroszauruszok, a krokodilok és madarak tartoznak. Én emlősökkel nem foglalkozom, az egy teljesen más színtér. Én inkább a mezozoikummal, a földtörténeti középidőre jellemző archosauria őshüllőkkel foglalkozom. Ezekbe nem tartoznak bele a teknősök, a gyíkok, az ichtyosauruszok.

Iharkúton fedeztétek fel ezeket a dinoszauruszokat. Az egykori iharkúti élővilágot hogyan kell elképzelni? Gondolom egyáltalán nem olyan, mint manapság. Továbbá, ha jól tudom, az itt megtalált dínók viszonylag kicsinek számítanak. Ez miért van?

Az iharkúti leletegyüttes, amit most már több, mint százezer csont alkot, köztük csontvázak, fogak, részleges csontvázak, egy olyan élővilágról tanúskodik, amely a maival össze sem hasonlítható. Egyrészt, olyan csoportok jelennek meg, amelyek jó része a kréta időszak végén, tehát 65 millió évvel ezelőtt eltűnt. Többek között dinoszauruszok, repülőhüllők vagy például a mosasaurusok, ezek mind megjelennek az iharkúti leletegyüttesben. Ez az egyik dolog. A másik, hogy

olyan fajok, sőt magasabb szintű rendszertani csoportok, genusok, családok ismertek most már innen, 21 év kutatásunk révén, amelyeket sehonnan máshonnan nem ismerünk. Nemhogy Magyarországról, hanem Európából vagy a világból sem.

Ennek az oka alapvetően abban keresendő, hogy egyrészt ez a leletegyüttes a kréta időszakon belül santoni korú. A santoni kor nagyjából 85-83 millió évvel ezelőtti időszakot jelent. Tehát a kréta kornak a kései szakaszában vagyunk, azon belül ebben a másfél-kétmillió éves periódusban, amit santoni időszaknak nevezünk. És ebből az időszakból, Európából néhány szórványleletet leszámítva, gyakorlatilag nincsen leletanyag. A világban sincs sok, Dél-Amerikában és Észak-Amerikában van pár lelet, de igazából az ezt, a santonit követő campani és maastrichti időszakok, olyan 83-66 millió évvel ezelőttig tartó időszakból van nagyon sok lelet. Ebből az időszakból van Mongóliából, Közép-Ázsiából, Amerikából stb. Ez a santoni időszak űrnek számít. Úgy szoktuk csak mondani, hogy „fossil gap”. Egy hiátus, innen nagyon kevés a leletanyag. Ez nem véletlen, hogy minekünk olyan időszakból vannak leletanyagaink, ahonnan másnak szinte egyáltalán nincs. A mérettel kapcsolatban, hogy minden, ami innen van az kis méretű, ez igaz. De ez nem csak a mi bakonyi lelőhelyünkre jellemző, hanem az erdélyi, a báró Nopcsa Ferenc által felfedezett, a miénknél fiatalabb, maastrichti korból származó leletegyüttesre is jellemző. Relatíve kis termetűek az őshüllők, legalábbis egy részük, nem mindegyikről mondható ez el egyértelműen.

Ennek egyszerűen az az oka, hogy amit ma európai kontinensként ismerünk, gyakorlatilag amin Portótól Szentpétervárig az ember száraz lábbal elsétálhat, azt ebben az időben itt nem lehetett volna megtenni, mert egyszerűen Európa jelentős része víz alatt volt.

Így például azok a területek is, amelyeket ma Dunántúli-középhegységként, Alföldként ismerünk. Ezek geológiai értelemben véve különböző szerkezeti, lemeztektonikai egységek. Ezek a földtörténeti középkorban víz alatt voltak. De voltak periódusok, amikor szárazulat volt ezeken a területeken. És a lényeg, hogy csak bizonyos részeik lógtak ki a vízből és ez igaz volt Európa többi részére is. Az egésznek a hátterében az áll, hogy a krétának ebben a periódusában, a világ tengereinek és óceánjainak a vízszintje irgalmatlanul magas volt. A maihoz képest 100-150 méterrel, egyes becslések szerint 300 méterrel magasabb volt. Ez azt jelenit, hogy minden, ami ez alatt van, az víz alatt volt. Ha ezt megnéznénk egy rekonstrukción, akkor azt látnánk, hogy Magyarország jelentős része víz alatt lenne, köztük mi is búvárfelszerelésben beszélgetnénk, meg Budapest egésze is víz alatt lenne. A másik dolog pedig, hogy az Alpok, egészen Nizzától, a Kárpátokkal együtt, akkoriban még csak kezdett kialakulni. Egyes részei már kint voltak a vízből, de más részei még víz alatt voltak, ahol tengeri üledék képződött. Minden egészen másként nézett ki. Még egy idekapcsolódó példa, az Alpok kialakulásának ebben a korai fázisában még a Dunántúli-középhegység sem ott volt, ahol ma. Dél-nyugatabbra volt 900 méterrel. Ez is és a magas tengerszint is okozta azt, hogy Európa jó része szigetvilág volt, és ebből kifolyólag szigetvilág volt Európa. Ez a háttere a történetnek. Ezt úgy kell elképzelni, mint a mai indonéziai szigetvilágot, ahova ma szeretettel járnak honfitársaink nyaralni.

Tehát jóformán, ha úgy nézzük nem Magyarországról, hanem Magyar-szigetekről beszélhetünk?

Igen, Magyarországnak bizonyos részei szigetekként létezhettek, de nem úgy, ahogyan azt ma ismerjük. Tehát nem volt Kárpát-medence.

Azok a kőzetblokkok, amik a mai Magyarország területén elérhetőek, egyszerűen nem ott voltak, ahol ma. Ilyen formában Magyarországnak a geológiai aljzata még nem létezett.

De a lényeg, hogy Európa kisebb-nagyobb szigetek láncolata volt. Beleértve az Ibériai-félszigetet, Franciaország területeit, az Alpok egyes területeit, stb. Ezeken a szigeteken éltek ezek az állatok, és ezeken a szigeteken az élelem és az élet teljesen máshogy ment, pontosabban korlátozottabb volt. És

ez az ún. szigethatás befolyásolhatta az élőlényeknek az életét, azt eredményezve, hogy sok faj közülük törpenövésű volt. Vagy bizonyos formáknál megjelent az óriásnövés.

Mindegyikre van példa. Egyszerűen azért, mert nem egy nagy, sok ezer négyzetméteren kiterjedt szárazulat volt, ahol nagy ökoszisztémák létrejöhettek, mint például Amerikában. Tehát kisebb-nagyobb szigeteket kell elképzelni, hogy mekkorák voltak ezek a szigetek, nem tudjuk. Az biztos, hogy kb. fél magyarországnyi területekről beszélhetünk, vagy ezeknél valamivel nagyobbról, de nem akkoráról, mint Franciaország.

Bár ez a fauna méretét tekintve kicsinek számított, elképzelhető, hogy Magyarország területén is élt a T-Rexhez hasonló nagytestű ragadozó?

Jelenlegi ismereteink szerint, és azt kell, hogy mondjam, hogy csak a Bakony, iharkúti lelőhelyre koncentrálva, onnan van nekünk dínórekordunk, ezekről a helyekről ilyen méretű ragadozó dinoszauruszokra utaló nyom nincsen.

A legnagyobb ragadozó leletek, amik a Bakonyból ismertek, azok 3-4 cm-es, recézett, lapított fogak. Ezek egyértelműen nagytestű, valószínűleg csúcsragadozó formáktól származnak. Ezek alapján a fogak alapján ezek az állatok 4-4,5 méteres testhosszúságúak lehettek.

Tehát ezen a területen 12-13 méteres Giganotosaurus, Charcharodontosaurus vagy T-Rex méretű dinoszauruszok nem ismertek. Franciaországból már vannak nagyobbak, Dél-amerikai rokon, feltehetően ceratosauria vagy abelosaurid ragadozó dínóknak a 6-7 cm-es fogaik ismertek. Azok nagyobbak, akár 6-7 méteresek is lehettek, de még ott sincsenek T-Rex méretű jószágok. Ahhoz, hogy olyan méretű ökoszisztéma kialakuljon, aminek T-Rex méretű csúcsragadozók vannak a tetején, ahhoz akkora szárazföldi ökoszisztéma kell, ami akkora, mint Észak-Amerika vagy Közép-Ázsia.

A másik húsevő dinoszaurusz, a velociraptorok egyik rokona, amit kiástatok, a Pneumatoraptor. Az illusztrációkon ez a dínó tollakkal van ábrázolva. Szóval tényleg tollasak voltak a dinoszauruszok? Illetve neked mi a véleményed, a dinoszauruszok mihez állnak közelebb, a madarakhoz vagy a gyíkokhoz?

Egyértelműen a madarakhoz. Ez ma már nem kérdés, a csonttani tulajdonságoknak egész garmadája van, amelyek egyértelműen mutatják, hogy a mai madarak ezeknek a kisméretű raptoroknak a leszármazottai. És azzal, hogy előkerültek az utóbbi harminc évben olyan kültakarót megőrzött leletek, egyértelműen mutatják, hogy a toll, amit mi a rekonstrukción Pecsics Tibor kollégámmal rárajzoltunk, az nem fikció, annak ellenére sem, hogy nálunk nem maradtak meg a Pneumatoraptor tollai.

Ezek az állatok biztosan ilyen jellegű kültakarót viseltek, mert gyakorlatilag az összes ilyen fejlettebb ragadozó dínónál a legtöbb csoportban vannak olyan leletek, amiknél van direkt vagy indirekt bizonyíték arra, hogy tollat viseltek. A toll ugyanis nem a madaraknál jelent meg, hanem ezeknél a raptorszerű állatoknál.

És náluk a tollnak nem a repülés volt a célja, hanem a test melegen tartása. Tulajdonképpen egy újfajta kültakarónak a kialakulásáról beszélünk. Ez valahol a ragadozó dinoszauruszok evolúciója során jelenik meg és egy adott pillanatban egy csoportja ezeknek a ragadozó dinoszauruszoknak, jelenlegi ismereteink szerint a jura időszak vége fele, 150-160 millió éve már biztosan, a tollat elkezdi használni repülésre. Egyébként addig másra használták, egyrészt a test melegen tartására, másrészt álcázásra, a fészek melegen tartására és még a jóisten tudja mire. Még egy csomó olyan funkciója lehetett, amit csak sejtünk, de a repülés csak később jelentkezett. Tehát az, hogy tollasak voltak a ragadozó dínók, sőt nem csak a ragadozóknál, ha nem is tollak, de filamentumszerű képletek már máshol is voltak, ma már teljesen egyértelmű. És ebből gondoljuk, hogy a velociraptor-rokon pneumatoreptor is tollas jószág lehetett.

De akkor felmerül a kérdés, hogy a többi dínó is tollas volt, például a nagy hosszúnyakú növényevők, mint a Brachioszaurusz vagy a mi Hungaroszaruszunk?

A ragadozó dínókon kívüli dinoszaurusz-csoportok esetében nagyon sok esetben van arra bizonyíték, hogy nem viseltek ilyen tollszerű képleteket, nem voltak tollasak. Például a Hadrosauria dinoszauruszoknál vagy a Sauropodáknál megőrződtek a pikkelyes bőrnek a lenyomatai, amelyek arra utalnak, hogy legalább a testük döntő részét pikkelyszerű kültakaró borította. Azonban arra is van már bizonyíték, korai Ornitischia dinoszauruszoknál vagy más egyéb csoportoknál, például a Heterodontosaurid formáknál, hogy a fej, a nyak vagy a hát mentén, például a Psittacosaurusznál, hogy a pikkely borította test bizonyos részein hosszú, furcsa, a csuda tudja, minek lehet azt nevezni, filamentumszerű, de nem toll volt. Tehát nem toll, vagyis nem kis ágacskákkal rendelkező mai tollra hasonlító képletek, hanem megnyúlt, finoman lobogó képletek lehettek ezeken az állatokon. Ezeknek egészen biztosan nem a melegen tartás volt a célja, hiszen nem borította az egész testet, hanem sokkal inkább az álcázás vagy nemi dimorfizmus lehetett a célja.

Nagyon sokfajta dinoszauruszt találtatok az iharkúti lelőhelyen. Melyik számított a legnagyobb szenzációnak? Egy személyes kérdést is feltennék, neked melyik a kedvenced az általad felfedezett dinoszauruszok közül?

Ezt nehéz megmondani, mert én mindegyiket nagyon kedvelem. Melyiket ezért, melyiket azért. Valamelyiket azért, mert alig ismerünk belőle valamit, és nagyon jó lenne megtudni, hogy hogyan nézett ki. A másikat azért, mert 12 csontváza ismert és sok ezer csontja.

Talán a mi páncélos dinoszauruszunk, a Hungarosaurus az egyik kedvenc.

Mert ez egy nagyon klassz történet volt, ahogy megismertük ezt a páncélos dinoszauruszt, hiszen amikor megtaláltuk az első csontokat, akkor sejtettük, hogy ez valamilyen növényevő. Aztán előkerültek páncélelemek, akkor következtettünk, hogy ez valamiféle páncélos dinoszaurusz. Aztán 2001-2002 táján már előkerültek csontvázak is, és kiderült, hogy nagyjából mekkora méretű állatról van szó, és az is kiderült pár év kutatás után, hogy különbözik ez a mi páncélos dinoszauruszunk az addig ismert páncélos dínóktól. Vannak ugyanis olyan csonttani, anatómiai tulajdonságok, a megmaradt csontokon, amelyek miatt egyértelműen különbözik a többitől. És rádöbbentünk 2004 táján, hogy bizony eltér minden mástól, úgyhogy egy új néven publikáltuk.

Az ásatások során szoktatok találni megkövesedett borostyánokat, amelyekbe beleragadtak bogarak?

Borostyánokat szoktunk találni, de az általunk megtalált borostyánokban még nem találtunk zárványt. Sajnos. Szabó Marci kollégánk, aki biológus a kutatócsoportban, és egyebekben a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa, azzal is foglalkozik, hogy az iharkúti dínólelőhellyel egykorú ún. ajkai kőszénből, az elmúlt 140 évből előkerült borostyánokat, amelyeket ajkaidnak hívnak, a zárványait vizsgálja. Ugyanis az iharkúti borostyándarabokkal szemben, az ajkaidokban rengeteg zárvány van. Pókok, szúnyogok, álskorpiók, mindenféle ízeltlábú, amelyek beleragadtak az egykori gyantába. Ez ugyebár a fák gyantája, amelyek lefolytak a fa törzsén és tulajdonképpen minden, ami azon járt, vagy azért, mert víznek nézte azt a csillogó felületet, vagy egyszerűen ott élt a fán, beleragadt. Ha ez a kőzetréteg még elérhető lenne, de sajnos már nem az, akkor még lehetne ilyen borostyánokat találni, és akkor még talán egyszer madártollat is találnánk.

Interjút készítette: Tóth Marcell

Gyurcsány Ferenc sokszor felemlegetett, szemlőhegyi, Totó kutyás találkozója újra beszédtéma lett, és a volt miniszterelnök most végre szenvedélyes választ adott a kritikusainak: az a Putyin más volt. Ennek a mostaninak, a zsarnoknak buknia kell!

A mindenkori magyar kormánynak jó viszonyt kell ápolnia Oroszországgal, Kínával, ez Magyarország érdeke. Szép dolog a "Free Tibet!", arra vannak az ellenzéki kis pártok. Ezzel a - Gyurcsány Ferenc tágabban vett, történelmi hátországától sem idegen - reálpolitikai cinizmussal is lecsaphatta volna a volt miniszterelnök a kritikusait.

Igaza lett volna.

Senki nem várhatja el a 2006-os Gyurcsány Ferenctől, hogy kekeckedjen Oroszországgal, amikor egy jóval erősebb bezzegország jóval népszerűbb kancellárja, Angela Merkel se égetett hidat vagy tengeralatti gázvezetéket Moszkva felé. Igény Nyugat felől lett volna rá, hogy elhidegítsük a kapcsolatunkat a Kelettel, ha vagyunk elég hülyék, a Nyugat részéről egy nagy konkurenciával kevesebb a kelet-európai régióban, de végül eszünknél voltunk. Jól tettük, az orosz gáz a velünk kritikus hollandoknak se büdös.

Ehelyett Gyurcsány Ferenc egy alternatív, hepciáskodva moralizáló újraértelmezését adta a 2000-es évek orosz-magyar viszonyának, lerázva magáról a terhes felelősséget.

Járt nálam. Erős volt. Meggyőző. Bejött és ott volt. 2006 tavasza volt. Ígéret volt. Egy demokratikus Oroszország ígérete.

Aztán minden más lett.

Grúzia. Krím.

Elcsalt választások, börtönbe küldött ellenzékiek, meggyilkolt szabadság.

Ő a mostani elnök.

Ő a mostani elnök. Aki más, mint az akkori. Tényleg?

2006 tavasza. Egy demokratikus Oroszország ígérete. Úgy emlékszünk? Szerencsére nem kell az emlékeinkre hagyatkoznunk, hiszen Putyint jól ismerte addigra a világ, hetedik éve volt elnök. 2000-es első ciklusa rögtön a Kurszk-szerencsétlenséggel indult, aminek a sajátos félrekezeléséért be is lett skatulyázva abba a kategóriába, amiben máig van. A második csecsen háború (1999-2009) szinte végig az ő idejében zajlott. Belföldön autoriter reformerként lett híres/hírhedt, aki New Dealt kényszerített az oligarchákra. 2005-re, amikor a Szovjetunió összeomlását a 20. század legnagyobb tragédiájának nevezte, senkinek nem volt kétsége afelől, hogy a Putyin Oroszország-víziójához vezető hatalmi konszolidáció útjába állni nagyon veszélyes, legyen szó orosz vagy külföldi entitásról.

Így érkezett 2006 tavaszán Magyarországra. Erős emberként, egy nagyhatalom vezetőjeként, akinek - naná hogy - kijár a tisztelet.

Az orosz elnököt sokra tartottam. Nagyon sokra.

Ma jobban szeretném, ha engedné országát élni. Zsarnok lett. A zsarnoknak meg buknia kell.

Persze igaz.

Itt volt.

Simogatta Totó kutyánkat.

Fontosabb, hogy visszahozta az elrabolt sárospataki könyveket. Köszönöm.

De ez nem jelent bocsánatot arra, amit tett és ami lett.

Nagyon megváltozott azóta Vlagyimir - állítja Ferenc. Valóban?

Amikor épp a Szemlőhegyen simogatta Totó kutyust, gazdasági-politikai riválisa, Mihail Hodorkovszkij - köztudottan - egy munkatáborban raboskodott, Szibériában. A 2006-os, progresszív, atlantista, demokratikus Oroszország ígéretét jelképező Putyin másik nagy kritikusa, Alexandr Livityenko pedig hónapokra volt attól, hogy poloniummal megmérgezzék, miközben disszidensként, felvett brit állampolgársággal élt Londonban.

Aztán minden más lett.

Grúzia. Krím.

Minden. 360 fokos fordulat. Tegyük most félre 2006 tavaszát, és koncentráljunk az aztánra, amikor "minden más lett". Az első aztánunk Grúzia, az orosz-grúz háború, ami 2008. augusztusában történt. Ekkor - Gyurcsány Ferenc 2021-es visszaemlékezésében - a demokratikus éltanuló Vlagyimirben csalódunk.

De azért annyira nem csalódunk, mert bő egy évvel később, 2009. novemberében Magánjellegű vacsorán fogadta Moszkvában az orosz kormányfő Gyurcsány Ferencet. Ekkor épp Dimitrij Medvegyev volt az elnök, de senkinek nem volt illúziója arról, kié a valódi hatalom, ahogy az éltanuló demokráciákban lenni szokott.

"Az állam- és kormányfők egy részével olyan közvetlen, emberi kapcsolatom alakult ki, amely túlmutat a korrekt politikai partnerségen" - mondta lapunknak a korábbi magyar miniszterelnök az ukrán ételeket felszolgáló moszkvai étteremben megejtett két órás keddi találkozóról

"A találkozó magánjellege miatt illetlenség lenne róla többet mondanom" – mondta a szocialista politikus, hozzátéve, hogy a feleségeikkel közösen elfogyasztott vacsorán a személyes témákon túl általánosságban érintették a két ország kapcsolatát, konkrét kérdésekről nem esett szó. Gyurcsány szerint Putyinnal a második világháború után a Szovjetunióba került sárospataki könyvek hazahozatalát rendező vita óta alakult ki olyan kapcsolat, amelyben "emberileg is jobban respektálják" egymást.

"Ténykérdés, hogy ma a világ Európán kívüli három hatalmi központja az Egyesült Államok, Oroszország és Kína. Magyarország számára a szövetséges és barát az Egyesült Államok, de Oroszországgal és Kínával is szoros partneri kapcsolatot kell kiépíteni, akkor is, ha nem mindenben értünk egyet velük, mert ez Magyarország érdeke" - vélekedett a márciusban lemondott volt miniszterelnök.

- Népszabadság, 2009. november 25.

És ez utóbbi - 2009-es - meglátásával lehetetlen vitatkozni. Ugyanannyira igaz, mint ma, vagy mint 2006 tavaszán a Szemlőhegyen. 

Ahogy felesleges mentegetőzni egy találkozó miatt, a jó kapcsolatokért tett erőfeszítések miatt, ugyanúgy felesleges alternatív valóságokat kitalálni Putyinról: a valóság az ő esetében sokkal érdekesebb, ha nincs is benne nagy karakter ív.

Hodorkovszkij 2013-ban elnöki kegyelemmel kiszabadult. Ma is disszidens, épp Svájcban él. Navalnij után most Hodorkovszkij a soros Moszkvában - adta hírül a Népszava idén augusztusban. Vannak dolgok, amik változatlanok. Putyin a Gyurcsány-korszakban ugyanaz az ember volt, ugyanannak az Oroszországnak az élén.

(Fotó: Mohai Balázs/MTI)

Az elmúlt másfél év sok-sok lemondással járt az élet minden területén, és a jelenlegi járvány statisztikák sem arról árulkodnak, hogy közeledne az alagút vége. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy - a tavalyival ellentétben - az idei téli szezonban nem kell lemondanunk a karácsonyi vásárok varázslatos hangulatáról. Lássuk tehát, hogy melyik vásárok látogathatók idén hazánkban, milyen feltételekkel, és mi a helyzet Európa nagyvárosaiban?

Talán a legtöbben a budapesti karácsonyi vásárok miatt “izgultak”, hiszen itt található az ország leglátogatottabb rendezvénysorozata. Sokan utaznak ide vidéki városokból, vagy akár külföldről egy-egy napra, hétvégére, hogy részesei legyenek az ünnepnek. A karácsonyi lázban égő olvasók megnyugodhatnak: idén biztosan meg lesz tartva mind a Vörösmarty téri, mind a Bazilika előtti karácsonyi vásár. A nagy megnyitóra ma, azaz november 19.-én, pénteken délután kerül sor, és ezzel hivatalosan is beköszönt a karácsonyi hangulat Budapest utcáira. 

A következő héten több kisebb-nagyobb vásár is megnyílik majd országszerte, így a főváros több kerületében, és vidéken is szeretettel várják az árusok a látogatókat. Fontos azonban, hogy indulás előtt mindenképp tájékozódjunk a vásárok nyitvatartási rendjéről és a látogatás feltételeiről, ugyanis idén először, bizonyos helyeken korlátozva lesz a beléptetés.

A Vörösmarty térnél például egészen biztosan szükség lesz a védettségi igazolványok felmutatására, hiszen a vásárban csak a beoltottak, vagy a betegségen már bizonyítottan  átesők tartózkodhatnak. Bár ez okozhat némi sorbanállást a beléptetésnél, a hangulat, a fények, a különleges programok, és a karácsonyi finomságok azonban talán kárpótolni tudják a várakozókat. 

További változás, ami a Vörösmarty téri vásárt illeti, hogy idéntől bevezetésre került a készpénzmentes vásárlás, a járványügyi kockázat csökkentése érdekében. Nem kell azonban kétségbeesni azoknak sem, akik otthon felejtették kártyájukat, hiszen a vásár területén feltöltőkártya igénylésére is van lehetőség. 

Karácsonyi vásárok, amik biztosan megrendezésre kerülnek Magyarországon:

• Budapest - Vörösmarty tér, Bazilika (nov. 19. - dec. 31.)
• Budapest - Óbuda (nov. 26. - dec. 23.)
• Budapest - Zugló (elmarad)
• Debrecen - Kossuth tér, Piac utca (nov. 26. - dec 23.)
• Miskolc - Szent István tér (elmarad, helyette más adventi programokkal várnak)
• Pécs - Széchenyi tér (nov. 26. - dec. 24.)
• Győr - Több helyszínen (nov. 26. - dec. 31.)
• Szeged - Széchenyi tér, Dóm tér (nov. 26. - dec. 24.)
• Eger - Dobó tér (nov. 26. - dec. 24.)
• Szombathely - Fő tér (nov. 19. - dec. 23.)
• Sopron - Várkerület (nov. 26. - dec. 23.)

Európai szinten kicsit bonyolultabb a helyzet, hiszen minden ország egyedi módon próbálja kezelni a kialakult helyzetet. A legtöbb helyen mostanra már lehet tudni, hogy megrendezésre kerülnek-e a vásárok, de olyan városok is vannak, ahol még a jövő héten döntenek a témában. 

(Fotó: Muellek Josef/Shutterstock)

Az egyik legbonyolultabb helyzetben Németország van, ahol a fertőzöttek száma folyamatosan negatív rekordokat döntöget. Itt minden tartomány maga dönthet a rendezvények megrendezésével kapcsolatban, és már egészen biztos, hogy a legrosszabb helyzetben lévő területeken elmaradnak az idei programok. Az egyik legfájóbb pont a híres, müncheni karácsonyi vásár, amit sajnos a tavalyihoz hasonlóan, idén sem lehet majd látogatni. 

Ausztria is különleges eset, hiszen az elmúlt héten robbant be a hír, miszerint az osztrák oltatlanokra kijárási tilalom vár. Bár a karácsonyi vásárok egy részét így is megtartják majd, de biztosan érezhető lesz a kiesés az árusok és szolgáltatók számára. Az is kérdéses továbbá, hogy ilyen drámai helyzetben mennyien döntenek majd amellett, hogy önként otthon maradjanak, és saját biztonságuk érdekében inkább nem látogatnak el egy ilyen - járvány szempontjából - rizikós helyre. 

Bár az utazás jelenleg sok szempontból kockázatos lehet, ha rendelkezünk nemzetközileg elfogadott védettségi igazolvánnyal, és mindenképp szeretnénk felfedezni egy-egy külföldi vásárt, akkor van erre lehetőségünk. Szinte minden európai nagyvárosban tartanak idén vásárokat, hol teljes pompájukban, hol egy kicsit csökkentve a befogadóképességen. 

Karácsonyi vásárok, amik biztosan megrendezésre kerülnek Európában: 

• Bécs - Rathausplatz (nov. 12. - dec. 26.)
• London - Hyde park (nov. 19. - jan. 3)
• Párizs - Tuileries kert (nov. 20. - jan. 2.)
• Berlin - több mint 60 helyszínen találkozhatunk vásárokkal, de közülük sok csak egy napig tart, és még kérdéses a sorsuk
• Stockholm - Stortorget (nov. 20. - dec. 23.)
• Prága - Old Town Square (nov. 27. - dec. 23.)
• Milánó - Piazza Duomo (nov. 26. - jan. 6.)

Barangolás a városban, egy szabad óra, egy jó meleg kávé (zárt termoszban persze), csípős, friss szél, öblítőtől illatos, frissen-a-fiókból-sál... Egy őszi séta kötelező elemei, és mennyire jól mutatna mindez valami elképesztően menő új hobbi partvonalán. Új hobbi bizony, mert aki egyszer belekóstolt az antikváriumok adta bizsergető érzésbe, az nehezen engedi el az illatos könyv kupacokat. 

Budapest egyik frekventált részén, a Múzeum Körút bájos ívén fogja közre - arcátlan közelségben - az Astoria és a Kálvin tér azt a hét antikváriumot, amit túránk során érintettünk. De nem kell különösebben jó kondiban lennünk, ha esetleg a szellemi éhségünket nem elégítette ki hét, zsúfolásig tömött bolt, hiszen a Rákóczi út vagy az Üllői út irányába kacsintgatva, további négy gyönyörű üzlet vár ránk olyan kötetekkel, melyeket látva csak azt kívánjuk, bárcsak tudnának mesélni. 

Meglepetésemre, szerda este, első kíváncsi pillantásaimmal a könyvespolcok előtt nem voltam egyedül: huszonéves, nyakig bebugyolált fiúk és lányok lapozgatták az áporodott köteteket. A boltok között lavírozva rájöttem, maga az, hogy antikvárium túrákat önállóan, programszerűen látogatnak, egy jellemzően fiatal felnőttek kreálta hobbi. 

Minden ilyen üzlet egyedi történettel rendelkezik, de közös tőről fakadnak. A múlt században (kezdve a legrégebbi taggal, a mai Központ Antikváriummal) az egyetemek környékén jellemzően megszaporodtak a használt könyv kereskedések, és a szakkönyvkereskedések ( ilyen volt például a híres Mai Henrik-fél orvosi könyv szaküzlet is). Ezek készletét a egy-egy használt könyv-kereskedés fel is vásárolta, hol darabonként, hol pedig, ha az adott üzlet bedőlni látszott, szinte egyben az egészet.  

A könyvkereskedések tartalmát az online hirdetések előtt is le lehetett követni, hiszen az egyre bővülő kínálatot a kereskedések - melyeket akkor még jellemzően nem illettek az antikvárium szóval- készlet tájékoztató ívekben foglalták össze, s frissítették, amilyen gyorsan és gyakran csak módjukban állt. A körúti sűrű lokalizálódás valószínűleg összefügg az első, egyetemeket kiszolgáló könyvtárak helyszíneivel: az ELTE bölcsészkar hallgatóinak ma sem kell sokat gyalogolni egy kedves régi darabért. 

Ahogy teltek múltak az évek, a híres magán személyek, családok, akiknek a szorgalma felépítette Budapesten - és később vidéken, például Debrecenben vagy Szegeden, Kaposváron- az egyedülálló könyv-és antikvitás kultúrát, hamarosan elvesztették befolyásukat. Vagy a háborúban estek el, vagy munkájuk gyümölcsét később államosították.

Bár a profilja minden ilyen üzletnek nagyjából ugyanúgy van leírva a száraz adatok szerint, valójában az összesnek van saját bája és rezonanciája, amire más-más vásárlói kör kapcsolódik rá. A Központi Antikvárium fenséges, elegáns letisztultsága ,méltóságteljesen emelkedik körénk, jelezve, hogy az írott szó, sajtóanyag vagy a múlt képes darabjai (plakátok, földgömbök) tanítani akarnak minket. 

A Kodály Zoltán Zeneműboltot nem is vettem bele a felsorolásba, pedig ez is antikvárium kategória, de egy speciálisabb, zenére fókuszált céllal. Bakeliteket, kottákat, de nemegyszer hangszereket is találunk itt. Ennek a hangulata egészen más, mint a Központié: színes, izgalmas, titokzatos, összességében kicsit lazább. Az alapzaj is picit nagyobb, a szomszédos könyvesboltok méla csendje után itt kicsit hangosabbak a vásárlók. (na nem az utcai értelemben hangosabbak, pusztán csak nem suttognak)

Amit még javaslok egy ilyen bolt meglátogatásánál, az a hallgatás. Olyan beszélgetéseknek lehetünk olykor fültanúi, melyeket könyvben olvasva is napokig fogatnánk a fejünkben. Hallottam már olyan beszélgetést, amikor egy néni ráismert egy metszetre a polc tövében, és halk sóhajjal nyugtázta, hogy ez bizony az ő szülői házának falán függött egykor. Azt már nem mondta, hogy került le onnan. 

Találkoztam egy harsány bácsival is, akinek kirepültek a gyerekei, és az összes könyvét behozta "bagóért" eladni. A boltvezető, amint felocsúdott az első sokkból, óvatosan rákérdezett, tényleg el akarja-e adni a bácsi a könyveket. A válasz egyértelműen beleegyező volt, mert vendégünk országjáró túrára indul, világutazásba kezd, a könyveket pedig nem akarja cipelni. 

Nekem is vannak nagyon kedves és szép emlékeim közepesen-elvadult antikvárium búvárként. A kedvencem ezek közül az, amikor az egyik kirakatban megtaláltam Barcsay Jenő Művészeti Anatómia könyvét. Előtte egy évvel volt egy telefonbeszélgetésem az unokatestvéremmel, akik az elhunyt nagymamánk régi holmijai közt rendet téve találtak rá az egykori festőtanonc lányka rajz vázlataira. Nevetve mesélte, hogy csak fül rajzból 30-35 darabot talált. Meg is találtam, honnan jöhetett az ihlet: az antikváriumi atlasz pontosan azokat az antropometriai sablonokat és mintákat tartalmazza, mint a nagymama rajzai, innen gyakorolt, egy ilyen könyvből. Természetesen azonnal meg is vettem, azóta pedig jómagam is 14 fülnél tartok.

Ezekben a boltokban a vásárlás könnyen válik szenvedéllyé, és mint minden ilyen, ez is sok-sok pénzbe tud kerülni. Egészen eltérő kategóriákkal találkozhatunk: az egészen elképesztően drága műtárgyaktól kezdve azokig a kötetekig, amelyeken csak sápadtan csodálkozunk, hogy hogy lehet ilyen olcsó. Ezek a darabok mindenkinek mást jelentenek. Míg valaki évekig a fotel lába alatt tartotta, hogy ne billegjen, addig más rongyosra olvassa újra és újra. Ez a legnagyobb veszély: ha valamibe beleszeretünk, kötődni kezdünk hozzá, és nem tudjuk otthagyni. 

Diákoknak egy-két kivételtől eltekintve kedvezmény jár. Van, ahol minden termékre, van, ahol csak a könyvekre. Eladni is tudunk itt köteteket, bár az átvétel legtöbbször tényleg nagyon kevés pénzért történik. De akár vásárolunk, akár nem, a hangulatért, a nyugalomért, az időtlen csodákért érdemes a forgalmas körútról belemenekülni az egyik antikváriumba. Már csak azért is, hogy kicsit visszanyerjük a hitünket a világban. 

Ötödik alkalommal került megrendezésre a Reaktor Konferencia november 5-7. között “Versenyképes Magyarország 2030” címmel. A Sarlóspusztán tartott háromnapos konferencián öt, Magyarországot lokálisan és globálisan érintő témákban tartott előadáson vehettek részt az érdeklődő fiatalok. 
Összefoglalónk.

A rendezvény Böröcz László országgyűlési képviselő nyitóbeszédével indult pénteken, aki elmondta, hogy a polgári Magyarország építéséhez szükség van olyan közösségekre, mint a Reaktor, ahol a fiatalabb nemzedéknek lehetősége nyílik közéleti és az ország jövőjét befolyásoló kérdéseket körbejárni, véleményüket egymással és a meghívott szakemberekkel is megvitatni. Bár a pandémia minden közösségnek komoly nehézséget okozott az elmúlt időszakban, ezért a reaktorosoknak külön öröm, hogy összegyűlhettek Sarlóspusztán.

Versenyképes Magyarország 2030

Az első előadást Baksay Gergely, a Magyar Nemzeti Bank közgazdasági elemzésekért és versenyképességért felelős ügyvezető igazgatója tartotta, amely következő évtized céljának az Európai Uniós átlaghoz való, fenntartható módon történő felzárkózást jelölte meg. A 2010-es évek eredményeinek és a koronavírus-járvány hatásainak összefoglalása után a következő évtized kihívásait - és potenciális növekedési lehetőségeit - a humán tőke, a digitalizáció, a zöld gazdaság, a pénzügyi rendszer és a kkv szektor állapotán keresztül ismertette, külön hangsúlyt fektetve a hozzánk hasonló helyzetben lévő tagországok eredményeire. Az MNB kiterjedten foglalkozik a versenyképesség és fenntartható növekedés dimenzióival, amelyekkel kapcsolatban rendszeresen publikál helyzetelemzéseket és javaslatokat is.

Magyarország az európai top5-ben - utópia vagy ambiciózus cél?

A közgazdászokban erős második előadáson Balog Ádám (a Magyar Bankholding Zrt. igazgatósági tagja, az MNB egykori alelnöke), ifj. Chikán Attila, (az ALTEO Nyrt. vezérigazgatója), Nagy Márton (miniszterelnöki gazdasági főtanácsadó, az MNB korábbi alelnöke), Oszkó Péter (kockázati tőkebefektető, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere) vitatta meg az elmúlt évtized eredményeit és az elkövetkező évtized lehetőségeit, kihívásait Kohán Mátyás (Mandiner) moderálásában. A 2000-es évek magyar gazdaságpolitikájában jártas vitapartnerek konfliktus helyett konszenzust kerestek, az előadótermen kívül megszokott, szekértáboros beidegződésekben megcsontosodott közbeszédtől teljesen idegen nyitottsággal és pragmatizmussal. Megkérdőjeleződött a vásárlóerő-paritáson mért egy főre eső GDP mindenhatósága, míg a sokszor cinikusan szemlélt boldogság index létjogosultságát nem vetette el egyikőjük sem. Abban is egyetértettek, hogy a koronavírus-járvánnyal egy világgazdasági korszak lezárult, a 2020-as évek teljesen új terep lesz, amire Magyarországnak megfelelő stratégiával kell felkészülnie. Vajon lesz-e az ellenzéknek gazdasági programja a választásokig? A résztvevők ebbe is bepillantást nyerhettek.

Feltörekvő Magyarország

Vendégünk volt Lázár János kormánybiztos, országgyűlési képviselő is, akivel Antal Kinga Kincső (a Fúzió Hallgatói Közösség tagja) házigazda kíséretében egy rendkívül közvetlen, jó hangulatú beszélgetést folytattak a konferencián résztvevő fiatalok. Arra a kérdésre, hogy milyen lesz Magyarország tíz év múlva, külön örömmel válaszolt, mert, mint mondta, ilyen szemmel kevesen tudják nézni az országot. Megfogalmazta a magyar polgári konzervatív politikai közösség alapvetéseként a függetlenséget, a szuverenitást és az önállóságot. Közép-Európa két erőközpontjaként a politikus Varsót és Budapestet jelölte meg. Hangsúlyozta továbbá, hogy önellátásra kell törekednünk, és nem szabad attól megijedni, hogy ez a törekvés néha szabadpiaci kötöttségeket sért. A tíz éven belüli Magyarország kérdéskörét szorosan összekötötte a tíz éven belüli Európa állapotával, és kiemelte: európai országként nem kötelessége és nem érdeke egy olyan államnak sem egy idealizált beolvadási folyamat részévé válni, aki épp csak az utóbbi évtizedekben élte meg, milyen elnyomás nélkül, szabadon választani és élni.

Közösségi média szerepe a közéletben

Milyen a hatásos kommunikáció a közösségi médiában? Például ha több reakciót kap a kommented, mint az eredeti poszt. Erről is beszélt Deák Dániel (XXI. Század Intézet vezető elemzője) és Rákay Philip (kommunikációs- és médiaszakember) Baczkó Norbert politológussal. Mennyi idő felépíteni egy saját brandet a Facebookon, és hány ismerősével fizet érte az ember? Nehezebb volt a közösségi médiába betörni konzervatív tartalommal 2020-ban, mint az egy szem ellenzéki kábeltévét elindítani kartondobozok között 2002 telén? A Megafon genezise, elmúlt másfél éve és metrikái, mind a social, mind a hagyományos médiához mérve. És hogy kinek köszönhetik a DK-s facebookozók Deák Dánielt? Gyurcsány Ferencnek!

Megvédhető-e Európa és Magyarország?

A konferencia zárónapján a kül- és biztonságpolitika kapott hangsúlyt. Demkó Attila (az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője), Maróth Gáspár (védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos) és Sayfo Omar (a Migrációkutató Intézet kutatója) válaszolt Hajdú András ( MCC Politikatudományi Műhely kutatótanár) kérdéseire. Szóba került az elmúlt 15-20 év nyugattal kapcsolatos illúzióinak elvesztése, Magyarország látszólagos elhidegülése a szövetségi rendszereitől és annak valódi mélysége a színfalak mögött, valamint a török EU-csatlakozás realitása. Vajon az iszlám vagy az etnikai identitás az elsődleges oka a bevándorló diaszpórák integrációs problémájának? Miként viszonyuljon Magyarország egy nagyhatalmi konfliktushoz Ázsiában? Várhat bárki védelmet egy összeurópai külpolitikától, vagy az kimerül abban, hogy Európa magát szigeteli el a közvetlen szomszédaitól? Ezekről és a nem titkos titkosszolgálatokról is szó esett az utolsó előadáson. A világról, 2021-ben.

A folyamatos programok és csapatépítés miatt testben ugyan kevésbé, de lélekben maximálisan feltöltekezhettünk a háromnapos konferencia alatt. Öröm volt látni, mennyi érdeklődőt vonzott az esemény, amely tökéletes platformként szolgált a konzervatív, hasonló gondolkodású, de ha kell, kritikus fiatalok számára, hogy tágítsák látókörüket.

Csatlakozz hozzánk jövőre Te is!

A tavalyi évben 40 százalékkal kevesebb külföldi vásárolt ingatlant Magyarországon, mint 2019-ben - derül ki az ingatlan.com legfrissebb kutatásából. A változás hátterében a járvány miatti óvatosság, illetve a Brexit hatása állhat, de az idei számok már emelkedő tendenciát mutatnak. 

A 2020-as évben, csak Szlovákiából érkezett több vásárló a hazai ingatlanpiacra az azt megelőző évhez képest, ami igen fontos az árak alakulásának szempontjából. A visszafogott külföldi érdeklődés pozitív hatással van az árak szintentartásában, gátat szab a nagymértékű áremelkedésnek. 

Az idei évben kicsit változott a helyzet. Bár a piac lassan kezd visszatérni a piac a járvány előtti állapotokhoz, még mindig jócskán el van maradva a 2019-es adatoktól. Idén a Németországból és a Hollandiából érkező kereslet nőtt, de általánosságban a külföldi érdeklődés még mindig csökkenő tendenciát mutat. 

Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője elmondta: 

“A saját adataink szerint németországi érdeklődők száma 2021-ben 5 százalékkal nőtt, a többi országot nézve Hollandiából 15 százalékkal, Lengyelországból 33, Kínából pedig 26 százalékkal több érdeklődés érkezett az ingatlan.com-on meghirdetett ingatlanokra. Az Egyesült Királyságból jövő kereslet viszont drasztikusan, 24 százalékkal csökkent, részben a járvány miatti óvatosság, valamint a brexit hatása miatt, hiszen az ottani vásárlók már EU-n kívülinek számítanak. Szintén csökkent az orosz és izraeli érdeklődők száma, ami a járvány hatással magyarázható. Összességében a külföldiek által támasztott kereslet az idén sem tért vissza a pandémiát megelőző, 2019-es szintre, amikor a külföldi vevők az összes adásvétel 5 százalékában vettek részt.”

A hazai lakáspiac két fő szegmense az új, illetve a használt ingatlanok iránti kereslet, eltérő módon változott. Míg az új építésű ingatlanoknál látványos az élénkülés, a használt ingatlanoknál a járvány után csak visszafogottan indult újra a piac. Ez az ingatlanárakon is látható, hiszen az új budapesti lakások ára 13 százalékkal nőtt éves szinten, míg a használnaknál mindössze 4,2 százalékos volt a drágulás. A szakemberek szerint az év hátralévő részében is folytatódik majd ez a tendencia, és a területi különbségek is megmaradnak a főváros, és a vidék között.

Forrás: ingatlan.com

(borítókép forrása: index.hu)

2021-ben is megrendezték a klíma csúcsot. Idén Glasgow városát jelölték ki helyszínül. Eddig még minden rendbe is menne, de az internet világát megrendítette az a hír, hogy a csúcsra érkező politikusok nem kevesebb, mint 400 környezetkárosító magánrepülővel érkeztek meg Glasgow-ba. A becslések szerint a világ politikusai ezzel 13 ezer tonna szén-dioxidod juttattak a levegőbe. Arra a klímacsúcsra, aminek lényege, hogy a világ vezetői megvitassák, hogy hogyan lehetne megfékezni a globális felmelegedést.

És a meghívott vendégek közé tartozott Áder János is, aki szintén nem tett kivételt és különgéppel repült Skóciába. Azonban Áder János az eseményen kijelentette, hogy a klímacsúcs a hitelesség visszaszerzéséről is szól.

Ez már a huszonhatodik

Amit még fontos kiemelni, hogy ez a csúcs volt az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének a 26. ülése. Tehát megszokott a világ vezetőitől, hogy képmutatóan olyan kijelentéseket tesznek és olyan kötelezettségeket vállalnak, amiket maguk sem tartanak be.

Ezzel az a baj, hogy ezek után hogyan várhatják el az átlagembertől, hogy kevesebbet fogyasszon, mellőze a belsőégésű motorok használatát, járjon biciklivel, ne használjon nejlont és PET palackot stb. Ezek a politikusok nem voltak képesek visszavenni a kényelemből. De a hétköznapi emberektől elvárják, hogy zöldebben éljen, és rájátszanak a bűntudatára, hogy ő a felelős a Föld pusztulásáért.

Tuvalu a kivétel

Egy politikus üzent csak a klímacsúcsnak. Ez pedig a tuvalui külügyminiszter, Simon Kofe, aki térdig a vízben állva, de mégis hivatalos keretek között, öltönyben üzent a glasgow-i klímacsúcs résztvevőinek.

Szerintem az emberek nagyja még csak nem is hallott Tuvaluról. Mit kell tudni erről az országról, és mi húzódhat meg amögött, hogy Simon Kofe nem egy méregdrága magángéppel röppent a csúcsra, hanem az Óceánban állva adott üzentet?

Tuvalu több szigetből álló országocska Óceániában alig 12 ezer lakossal, uralkodója pedig II. Erzsébet tuvalui királynő (II. Erzsébet ezzel a címmel is bír, de azért nem vette rá magát, hogy ő is térdig az Óceánban állva üzenjen a klímacsúcson részt vevőknek) és ami nagyon fontos, az ország legmagasabb pontja is csak 3 méterrel van a tengerszint felett. Emiatt pedig elsőkézből érzik a tuvaluiak a klímaváltozás hatását. Ha minden ugyanígy megy tovább, hamarosan egész Tuvalu víz alá kerül.

Simon Kofe erről így nyilatkozott:

Amit a világ egyik felén teszünk, annak a másik felén is van hatása

Azonban Tuvalu a 12 ezer lakosával túl kis halnak számít, ahhoz, hogy a világpolitikában a klímaváltozás ellen bármit is tegyen, még ha a klímacsúcson rendszeresen képviseltetni szokta magát. Tuvalun nincsenek akkora hazai mamutvállalatok, amik hatással lennének a klímára.

Klímaképmutatás

Mondhatjuk, hogy a klímacsúcson részt vevő politikusok képmutatók? Véleményem szerint minden bizonnyal, elvégre ő nekik kéne azt a döntést meghozni, ami a mi jövőnket megváltoztatja. Hiába hangoztatják azt, hogy mennyire vészesen melegszik fel a Föld klímája, és hiába ostorozzák az átlagembert, amiért autóval jár vagy PET palackot használ, ezeknek a politikusoknak kéne példát mutatniuk.

Az is sokat mutat, hogy idén a 26. klímacsúcsot rendezték meg, de egyre csak derűlátóbb és sürgetőbb hírek jelennek meg a globális felmelegedéssel kapcsolatban. Ráadásul az idei klímacsúcs kétszer olyan szennyezőre sikerült, mint az ezt megelőző 25. csúcs.

Ezek a politikusok nem voltak képesek visszavenni a kényelemből. Viszont felmerül a kérdés, hogy ezek után hogyan várják el, hogy mi, hétköznapi emberek visszavegyünk a megszokott mindennapi kényelmünkből, hogy a környezetünket zöldebbé tegyük?

Születni kell-e tanárnak vagy színésznek? Hogyan tudtak segíteni a tanárszakos hallgatók az idősebb, tapasztalt tanároknak a rájuk szakadó digitális oktatás idején? Melyik tanárokat tekintik példaképnek? Podcast Prajczer Petrával és Mohay Domonkossal, a Tanár leszek! Hallgatói Műhely társelnökével és alapító társelnökével.

Első körben, kérlek, meséljetek egy kicsit a hallgatói műhelyről!

Domonkos: A Tanár leszek! Hallgatói Műhely az ELTE-n alakult, hivatalosan 2020 szeptemberében. Egy olyan tanulói, hallgatói közösséget szerettünk volna létrehozni, ami megpróbálja közösségbe formálni azokat a hallgatókat, akik az ELTE tanárképzésében vannak jelen. Erre azért volt szükség, mert a tanárképzés kétszakos, és minden tanárszakos hallgató valamelyik szaktárgyi képzéshez kapcsolódik, a bölcsészettudományihoz, a természettudományihoz vagy az informatikaihoz. Ez azt eredményezi, hogy a hallgatóknak nincsenek fix csoportjaik, nincs 10-20 olyan ember, akikkel minden órán találkoznának, hanem szét vagyunk szóródva, és sokszor a BA-s vagy MA-s hallgatókkal vagyunk együtt.

Éreztük magunkban az igényt, hogy egy olyan hallgatói közösséget hozzunk létre, ami úgy foglalkozik tanársággal, hogy szaktárgyi tekintetben nem csak magyarosok, vagy kémiások vagy biológiások ülnek ott, hanem tanárok, akik olyan kérdésekkel foglalkoznak, amikre adott esetben a képzés keretein belül nem jut idő.

Petra: Igen, erre a dologra én is szeretnék ráerősíteni, mert a tanárképzés nagyon különleges abból a szempontból, hogy valahogyan az öt-hat év közepe felé egyszer csak át kell állítanunk a saját mindsetünket és hallgatóból tanárrá kell változnunk, hiszen gyakorlatra megyünk, tanárként jelenünk meg osztályokban, közösségekben. Ennek a hallgatóból tanárrá válásnak, ennek az identitásnak a kialakítása szerintem egy olyan dolog, amiben nagyon sokat segít, hogyha olyan hallgatótársakkal vagyunk együtt, akik szintén tanárok. Ezért szeretném azt kiemelni, amit Domi említett, hogy szét vagyunk szórva karok között, gyakran alapszakos órákon veszünk részt, de azért mégis van köztünk különbség, például azzal, aki anglisztika szakos hallgató. Mert miután kijövünk a vele közös óráról, átmegyünk az iskolába és angoltanárrá kell, hogy váljunk. Ez egy teljesen más szerep, egy teljesen más identitás, amiben meg kell erősödnünk. Ez a képzésnek a specialitása, hogy tanárként kell majd kijönnünk az egyetemről, és nem végzett hallgatóként.

A műhelyt pályaszocializációs térként és szakmai közösségként is definiáljátok. Milyen szakmai motivációi vannak a tagoknak? Miért lesznek pedagógusok a műhely tagjai?

Domonkos: Azt hiszem, hogy elsősorban azért – és erre ráerősít az, hogy a végzett tagjainktól, akik tavaly kapták meg a diplomájukat, mit hallunk vissza –, mert szeretnek tanítani. Szeretik azt a folyamatot, hogy felkészülnek az órára, szeretnek bemenni az órára és szeretnek tanítani. Nyilván ez nagyon szép és jó, de szerintem érdemes visszalépni oda, hogy miért csatlakozik valaki a műhelybe, és hogy ez a közeg hogyan válik pályaszocializációs térré. Ez azt jelenti, amit az előbb is mondtam, hogy segít abban, hogy többekkel beszéljük át a tanárrá válásnak a kihívásait. Azt, hogy

nekem oda kell állnom huszonhárom évesen tizennyolc éves diákok elé, és tanárként kell fellépnem. És habár ők tudják, hogy én kistanár vagyok, de végül mégiscsak tanári tekintélyt kell produkálnom.

Ez nagy kihívás, de nagyon sokat segít abban a műhely, hogy ezeket meg tudjuk beszélni egymással vagy hogy tanácsot adjunk egymásnak. Ezekben a beszélgetésekben megtanuljuk a szakmai együttműködésnek és a szakmai kommunikációnak azokat a formáit, melyek a tanári szakmának alapvető elemei.

Petra: Még a pályaszocializációhoz kapcsolnám én is azt, hogy a tanítás az csapatmunka.

Én most óraadóként dolgozom immár másfél tanéve, és azt látom, hogy mi nem tárgyakat tanítunk, hanem diákokat.

És azok a diákok különböző tanórákon vesznek részt és nekünk kommunikálnunk kell egymással. Beszélnünk kell alkalmazott módszerekről, egyes diákokról, az ő személyiségükről, hogy nekik mi segít, mi nem segít, mi az ő nehézségük stb. Ebben nagyon jó a műhely, hogy már az egyetem alatt megtanuljuk, hogy hogyan beszéljünk különböző pedagógiai problémákról, hogy hogyan nézhetünk meg különböző szempontokból helyzeteket. Például

hiába nem vagyok magyar szakos, tudnom kell, hogy milyen erősségei, nehézségei vannak az adott diáknak magyarórán, amit az én teljesen más, természettudományos kémia órámon fel tudok használni.

Ebben a csapatmunkára való készülésben nagyon fontos, hogy mi műhelyben már hallgatóként is egy olyan közösséget hozunk létre, ami szakmailag beszéli meg az adott helyzeteket.

Domonkos: És itt hadd reagáljak arra, amit Petra pont tegnap este mondott, hogy ő pont a faktosait kezdte tanítani, akik tizenegyedikesek, kémiából, és elkerekedett a szemünk, amikor azt mondta, hogy „hát igen, most szövegértéseznünk kell”. Mi visszakérdeztünk, hogy „kémia fakton?”. Igen, kémia fakton, mert hogy…

Petra: Mert hogy az érettséginek része a szövegértés. Ők angol nyelvű érettségire készülnek, amiben ugyanúgy szerepel az angol nyelvértési kompetencia, mint egy angol nyelvvizsgában vagy angol érettségiben. Ez nekem nagyon meglepő volt, hogy erre is gondolnom kéne, különösen úgy, hogy a legtöbb természettudomány szakos tanár két természettudományos tárgyból álló szakpárral rendelkezik, és bár minden természettudományos érettségiben van szövegértés, úgymond esettanulmányos feladat, azért váratlanul érintett, hogy ezen is gondolkozni kell. A szövegértést elsősorban vagy egy magyar szakos, vagy egy idegennyelv szakos tanárnak a kompetenciájába gondolnám. Nagyon jó, hogy tudok kortársaktól és kollégáktól is segítséget kérni egy intézményen belül, ha a valóság nem olyan kocka, mint egy egyetemi kerettanterv, ami azt mondja meg, hogy mit kéne megtanítanunk.

Beszéljünk egy kicsit a tanárképzésről! Mi az, amit a tanárszakosok látnak a képzésükben? Mi az, ami jól működik, és mi az, ami szerintetek hiányzik? Egyáltalán mit tanulnak a tanárok?

Petra: Húha, hát ez eléggé nehéz kérdés, mert nagyon a szakja válogatja. Domi is említette, hogy a tanárképzés kétszakos, tehát, az egyes karokhoz tartozóan a tanárok tanulnak szaktárgyi tárgyakat.

Tehát aki történelem szakos, az tanul újkori történelmet, őskorit, tanul különböző segédtudományokat, kis latint, kis ilyet-olyat, tehát nagyon vegyesen épül fel az egyes szaktárgyaknak a képe. Ezen kívül van egy pedagógiai-pszichológiai modul, amelynek keretében általános pszichológia tantárgyakat tanulunk, például volt szociálpszichológia, fejlődéslélektan, gyermekkép, ahol a gyermekeket ismerjük meg, különböző szemináriumokon veszünk részt, és ebből a három egységből áll össze a tanárképzés.

Továbbá a gyakorlati pillérekből.

Domonkos: Van egy nagyon fontos kötőanyaga a tanárképzésnek, ami megpróbálja összefogni ezt a nagyon sok, viszonylag különálló területet, ez pedig a tanári kompetenciáknak a listája. A tanári kompetencia egy egyszerű lista, ami meghatározza, hogy a tanárnak milyen tevékenységet vagy milyen készségeket kell kifejlesztenie ahhoz, hogy hatékony legyen a munkája. Ennek része az, hogy tájékozódik a szaktudományának a területén, de része az is, hogy meg tudja szervezni azt a pedagógiai folyamatot, amiben a gyerekek előzetes ismereteiből aztán valódi tantárgyi tudás lesz. Tehát ezek meghatározható tevékenységek és nagyon fontos az, hogy ezek tanulható és fejleszthető tevékenységek. Ez azért is izgalmas, mert

a képzést nem csak szakdolgozattal zárjuk le, hanem természetesen van egy vizsgatanítás és van egy portfólió, amit szerintem a tanári életpályamodellben vagy az előremeneteli rendszerben nagyon sokan ismerünk.

Ennek pont az a célja, hogy öt-hat év egyetem után tekintsünk vissza, hogy ezekben a kompetenciákban meddig jutottunk el, és reflektáljunk arra, hogy mi az, amiben fejlődni tudtunk ebben a hat évben, mi az, amiben még fejlődni kell, mert, hogy a diplomaszerzéssel nem zárul le a tanárrá válásnak a folyamata, csak a következő szakasza kezdődik.

Ebből következne a következő kérdésem. Szerintetek tanárnak születni kell vagy ez egy mesterség, ami tanulható?

Domonkos: Azt mondanám, hogy részben. Tehát hogyha megkérdeznél tíz embert, 10/9 ember azt mondaná, hogy születni kell erre, és ebben szerintem annyi igazság van, hogy kell, hogy legyen egy olyan alapvető viszonyulás vagy a szaktárgyad, vagy a gyerekek vagy a folyamat felé, ami egy alapmotivációt megad arra, hogy tanár legyél, de ez még nagyon kevés. Ez egy ugródeszka tud lenni ahhoz, hogy aztán elsajátítsuk azokat a tevékenységformákat és technikákat, amikkel jó tanárrá tudunk válni. Ez részben vonatkozik magukra a diákokra, hogy tehát mi történik az órán, hogyan tervezek meg egy órát, milyen szempontokat mérlegelek akkor, amikor több órát tervezek meg egy tematikus tervben, ez az egyik része. A másik része, hogy ezek a tevékenységek magára a tanárra is vonatkoznak, a saját tevékenységeire. És itt még egy nagyon fontos kulcsszót kell kiemelni, amitől sok hallgatótársunknak a hideg futkos a hátán, ez pedig úgy hívják, hogy reflexió. Tehát meg kell tanulni olyan reflektív technikákat, amikkel vissza tudunk tekinteni azokra a tevékenységekre, amiket elvégeztünk az órán. Nem sikerült valami, mi történt pontosan? Miért csúszhatott félre az a tevékenység, amit szerettem volna csinálni? Mi volt a célja ennek a tevékenységnek? Miért csinálom? Tehát ezek olyan alapvető kérdések, kérdéstechnikák, amikkel rendelkeznünk kell. Ezek megtanulhatók, gyakorlás kérdése az egész.

Tehát kell, hogy legyen egy alapvető motiváció arra, hogy valaki tanár legyen, és aztán jön ehhez hozzá, hogy megtanulja a mesterségbeli fogásokat.

Petra: Akkor én lehet, hogy a tízből az egy vagyok, mert szerintem ez abszolút tanulható történet, csak egy kicsit más, mint amit a tanulásról a hétköznapokban gondolni szoktunk. Általában a tudásanyag átvételét vesszük tanulásnak, és a készségfejlesztést annyira nem. Hogyha most színészeknek tennénk fel ugyanezt a kérdést, hogy színésznek születni kell-e vagy az is egy tanulható mesterség, és látjuk, hogy hogyan gyakorolnak, hogyan fejlődnek azok az emberek, akikben az alapvető motivációk és készségek megvannak arra, hogy ők színészek legyenek. Szerintem ez egy izgalmas dolog a tanárképzésben, ahogy a Domi is mondta, hogy reflexióval folyamatosan fejleszteni kell a készségeinket és azért a készségfejlesztés az egyetemen kicsit fából vaskarika.

Tehát alapvetően nem a tantárgyi rendszerbe meg a nagy előadókba illeszkedik az, hogy hogyan fejlesszük az ilyen kompetenciákat, amik jó része személyek közötti interperszonális kompetencia, jó része szociális készség, hogy hogyan veszünk részt az adott helyzetekben. Egy jó része viszont egészen megfogható, mondjuk sima alapvető kommunikációs készségek.

Ezeknek a fejlesztése ugyanúgy lehet egy cél, csak kicsit másként, mert nem abba szocializálódtunk az iskolarendszerben, hogy ilyeneket tanulunk, hanem azt szoktuk meg, hogyha tanulunk, akkor egy tantárgyat tanulunk. Van pár kivétel, például az ún. készségtantárgyak. Ezekről pont tegnap beszéltünk, hogy a készségtantárgyakat valamiért kissé másnak érezzük, és én a tanítást és a tanárságot is, vagyis, hogy valaki tanárrá válik, egy általános készségi rendszer elsajátításának tartom, amit ugyanúgy lehet tanításként identifikálni.

Domonkos: És ez természetesen szól arról is, hogy a diákok tanulását hogyan képzeljük el. Hogyan tekintünk rá? Úgy, hogy nekem az a feladatom, hogy kiálljak és tartsak előadást Ady költészetéről magyar szakon vagy húsz perces nyelvtani elemzést a present perfectről? Vagy úgy tekintek rá, hogy a diáknak vannak előzetes ismeretei, mert vagy otthon, vagy máshonnan biztos hallott már róla, amiből ő aztán meg tudja konstruálni a saját tudását.

Ez az alapvető szemléletmódja most a tanárképzésnek és a tanulás tanítására való felkészítésnek, hogy a diák képes ezeket a tudáselemeket megkonstruálni és ebben a tanár szerepe átalakul onnan, hogy ő a tudás forrása, oda, hogy ő az a facilitátor, az a szakember, aki ebben a tanulásban kézen fogja a diákokat, és adott esetben egyéni tanulási utakon eljuttatja őket ugyanarra a pontra.

Petra: Ehhez én egy személyes dolgot szeretnék megosztani. Amikor az első gyakorlatomat csináltam, akkor jöttem rá óratervezés közben, hogy én tulajdonképpen nem a saját órámat tervezem meg, hanem a gyerekeknek a tanulási útját. Ez nekem egy eszméletlenül nagy szemléletbeli változás volt, amikor már nyilván benne voltam a képzésben, teljesen máshogyan mentem bele, mint ahol most tartok, és teljesen biztos vagyok benne, hogy a gyakorlatom után majd máshogyan fogok kijönni. Amikor eljött az a pillanat, hogy belegondoltam, hogy ez az én órám, nekem kell megtartani, nekem kell leadminisztrálnom, megcsinálnom, leesett, hogy azok a diákok, akik bent ülnek az órámon, ők megtanulják az adott nyelvtani struktúrát, és

nekem nem azon kell gondolkoznom, hogy én mit fogok tanítani, hanem azon, hogy ők mit tanulnak ebből.

Mit tanul abból, hogyha kiadok egy csoportmunkát? Én olyankor nem azon gondolkozok, hogy „hú akkor most legyen csoportmunka, mert azzal nekem nincs olyan sok dolgom”, hanem hogy most milyen jó lesz a csoportmunka feladat, mert ott mindenki megszólalhat és gyakorolhatja a frissen megtanult nyelvtani konstrukciót. Ez a szemléletmódbeli változás, amit Domi is említett, hogy ez tényleg sokszor megvalósul a képzésünk során. Erre figyelemmel kell lennünk, nem engedhetjük meg, hogy megtörténjenek velünk ezek a változások, hanem mindezt reflektíven kell megélnünk. Nagy részben a személyiségünkkel dolgozunk. Én a szakmát az eddigiek során így éltem meg, szerintem ez az, ami számít.

Szerintetek mit gondolnak a tanárok a digitális tanrendről? Illetve ti mit gondoltok róla?

Domonkos: Hát az egy „jó nagy buli” volt. Itt egy kicsit hadd kapcsolódjak vissza a műhelyhez, mert annak az előzménye a Tantáv a tanárokért nevű Facebook csoport, amit a digitális tanrend meghirdetésének a napján hoztunk létre azért, hogy segítsünk a köznevelésben tanító pedagógusoknak átállni a digitális rendszerre, mert nekünk ez egy külön tantárgyunk, és mi úgy gondoljunk, hogy könnyebben eltájékozódunk a digitális tanulást segítő alkalmazásokban. Az élő szemináriumok megszűnésével felszabadult időnk arra, hogy a favágó munkákat elvégezzük a tanároknak. Ebbe több ezer pedagógus és több ezer hallgatótársunk kapcsolódott bele.

Az látszott, hogy a digitális munkarend előtt ez az egész toporgott az ajtóban és 2020 márciusában berúgta az ajtót a Covid, és muszáj volt ezzel kezdeni valamit. Nagyon küzdöttek vele a tanárok és nagyon nagy küzdésnek és összefogásnak volt az eredménye az, hogy már 2020 szeptemberében, októberében, amikor a második hullámban kellett visszaállni, már sokkal gördülékenyebben tudták az iskolák kezelni ezt a helyzetet.

Nekem tanárjelöltként egy nagyon mélyvizes élményem volt, amikor a tavaszi félévben végeztem a tanítási gyakorlatomat angolból, amikor az oktatás teljesen online volt a gimnazistáknak. Én úgy tanítottam Zoomon tizedik osztályosokat angolra, hogy volt olyan diák, akinek soha nem láttam az arcát, mert soha nem kapcsolta be a kameráját. De olyan is volt, hogy nekem ment tönkre a kamerám, és akkor meg kellett oldani gyorsan sufnitunninggal. Mindez nagyon jó tapasztalat volt, mert már egy éve benne voltunk a Covidban, már a tanároknak is az eszköztára sokkal kimunkáltabb volt és így azért jó volt megtapasztalni, hogy ez hogyan működik, és habár ez működött is, mert minden szeretetem az apáczais 10/b-seké, de azért ez nem az igazi. Nem lehet úgy beszélgetni vagy csoportmunkát csinálni, hogy menjetek el break-out roomba, nem lehet úgy jól figyelni arra, hogy mi történik ott, hogyha nem tudom moderálni, hogy én mennyire látszódom, mert mindenki ugyanannyira látszódik. Ez egy nagyon nehéz helyzet volt. Szerintem mindenki azt gondolja erről, hogy a digitális eszközökkel és órákkal módjával kell bánni.

Petra: Én még annyit szeretnék hozzátenni, hogy ez az egész digitális oktatás számomra egy olyan terület, amit nagyon nem szabad általánosítani. Nagyon sokféle diák él, akár csak Magyarországon is.

Ha most a hazai pedagógia körképet nézzük, akkor olyan különböző szocio-ökonómiai státuszban vannak benne, hogy ez az egész mindenkit teljesen másként érintett.

Nekem is voltak online oktatásos tapasztalataim. Én azt láttam, hogy jó nevű gimnáziumban, nyelvvizsgára készülő diákokkal jól tudtam vizsgafeladatokat gyakorolni. Viszont

ott, ahol sokkal több gyerek volt egy eszközre vagy ott zajongott az egész család, én is azt láttam, hogy annak a gyereknek sokkal jobb lenne az iskolában, mint hogyha otthon kéne lennie.

Ez eléggé megviselő volt. Nagyon sokféleképp érintette ez a diákokat, volt aki jobban tudott tanulni, meg főleg az idősebb korosztályt érintette pozitívan, akik már érettségire vagy valami tudatos projektre készültek. Viszont az egész social-distancing megviselte őket pszichésen. Tehát a tanulásnak fontos része, hogy együtt csináljuk, illetve, hogy a gyerekek közösségben legyenek. Nem véletlenül magánházi tanítók rendszerében dolgozunk. Észre sem vesszük, de olyan szociális készségeket sajátítunk el az iskolában tanulás közben, amik nélkülözhetetlenek lesznek a későbbi életünkben.

Domonkos: És ez a tapasztalat, amit Petra mond, ez minimum két dologra irányítja rá a figyelmet. Egyrészt arra, hogy a valódi tanulásnak a lényege elválik a tanórákon való történésektől vagy a konkrét tananyagtól.

Mert nem arra fog emlékezni a diák, hogy neki a kerettantervet megtanították-e, hanem, hogy milyen élmények érték őt az iskolában, és ezekben az élményekben ő milyen érzelmeket élt át, és ezekhez az érzelmekhez ő milyen emlékeket kapcsol. Ez az, ami megmarad, és nekünk pedagógusként ezeket a szálakat meg kell tanulni kezelni.

A másik pedig, ami szerintem egy pozitív hozadéka ennek az egésznek, hogy egy kicsit elkezdtünk gondolkozni arról, hogy az, amit digitális munkarendnek csinálunk, az digitális oktatásnak számít-e. Nagyon sok tanár kezdett digitális eszközöket használni, de most következik az, hogy ezt a tapasztalatot valódi szakmai kompetenciává alakítsuk, ne csak magunkban, hanem mindenkiben.

Rá kell világítanunk arra, hogy digitális eszközöket használni kell, digitális kompetenciát fejleszteni kell, nem csak informatika órán, nem csak digitális médiaismeret órán, hanem minden órán.

Viszont rá kell jönni arra, hogy ez csak eszközként működik, és nem lehet úgy használni bármilyen internetes felületet, „hú de színes-szagos órát fogok tartani”, hanem egy komoly pedagógia cél kell, hogy meghúzódjon mögötte. A digitális munkarendben nem nagyon lehetett pedagógiai célokon gondolkodni, ezt használni kellett. Most viszont el lehet gondolkodni rajta, hogy megtanultam egy csomó elektronikai eszközt használni, akkor ezeket hogyan tudom a saját pedagógiai célom használatába állítani.

Személyes élmény, édesanyám angol szakos tanár egy református gimnáziumban, és ő nem tudta kezelni az új felületeket, amik az online tanításra szolgáltak. Ti ezzel kapcsolatban, mint a műhely vezetői, nyújtottatok segítséget az idézőjelben rászoruló tanároknak, akik a Teams használatával nem voltak tisztában? Mert egy bizonyos kor felett már, mondjuk ki, kevésbé érez késztetést az ember az alkalmazás használatának a megtanulására, nemhogy az elsajátítására.

Petra: Egy kicsit visszamennék arra, amit Domi mondott. Ő említette ezt a digitális kompetencia dolgot, amit én nagyon fontosnak tartok. A pedagógiában én diákként nem láttam át, első pár év szakos tanárként szintén nem láttam át, hogy itt tényleg készségeket fejlesztünk, és ne tantárgyakban gondolkozzunk, hanem lépjünk ki ebből a keretrendszerből. A digitális kompetencia egy eszméletlenül jó példa, mert ma már okostelefonokkal vagyunk körülvéve, szinte mindig használni fogjuk az internetet, és meg kell tanítanunk a felelős internethasználatot és azt, hogy hogyan használjuk ezt jól, hogy ne menjen rá a diákoknak a mentális egészsége, önértékelése, bármije. Ez így nem szerepel a kerettantervben, mert nem tantárgy, viszont érezzük, hogy nagyon fontos oktatási-nevelési cél. És ezért bármilyen szakos tanárként tenni tudunk. 

A Domi által említett Tantáv nevű Facebook csoport volt a Tanárszakosok a távoktatásért kezdeményezés. Ennek alapvetően egy olyan struktúrát képzeltünk el, hogy különböző tanárszakos hallgatók jelentkeztek, és ott megadták, hogy ők milyen szakos tanárok, miben segítenének nagyjából, és aztán így különböző szakos tanárok beléptek ebbe a Facebook csoportba, és megadták, hogy milyen tantárgyból szorulnak támogatásra.

Ott párokat hoztunk létre, és így tanárszakos segített tanárnak, vagy akár több tanárszakos segített egy tanárnak, tehát ezek mentoros segítségek voltak. Különböző módszereket is ajánlottunk, megmutattuk azt, hogy milyen felületeken lehet kvízeket csinálni, vagy kérdéseket készíteni, megosztottuk a saját feladatainkat, készítettünk feladatbankot is, például általános iskolásoknak, az ELTE PPKE-vel együttműködésben, öt-hat tantárgyból készítettünk olyan feladatokat, amik a kerettantervnek azt a részét fedték le, ami általában a második féléves anyagban szokott lenni. Ezt mindenki tudta használni az óráján, és a PPKE vezetésével ezek módszertanilag is olyan anyagok lettek, amikben mindig voltak rávezető feladatok, voltak benne kicsit játékosabb, rejtvényes feladatok, most per pillanat ilyenekre emlékszem belőle. Ezekkel szerintem valós segítséget tudtunk nyújtani, nyilván a segítségnyújtás is online történt.

Domonkos: Itt még két dolgot fontos megemlíteni. Egyrészt nagyon jó volt megtapasztalni azt, hogy az oktatók felfigyeltek erre a kezdeményezésre, és bizonyos kurzusokon felajánlották, hogy a tantávban végzett tevékenység az számítson bele a félév végi jegybe, mert elismerték azt, hogy itt valós szakmai munka folyik, amiből mi tanulunk. Tehát itt zajlott tanulás, még akkor is, ha ez nem úgy született meg, hogy valaki előre megtervezte ezt a félév elején. A másik pedig az, hogy

felnézünk azokra a tanárkollégákra, akik csatlakoztak ehhez a csoporthoz, és fel merték vállalni névvel és arccal azt, hogy nekik segítségre van szükségük.

Ez talán a legfontosabb eleme a szakmának, meg az egész helyzetnek, hogy felismerni, hogy a szakmának van olyan része, amit ők nem tudnak, és megbízik bennünk annyira, hogy ebben tőlünk kér segítséget. Ez nekünk, mint diploma előtt álló tanárnak, nagyon pozitív példa. Mi is szeretnénk majd ilyen alázatos tanárok lenni 40 év múlva, amikor majd nekünk kell hallgatóktól segítséget kérni.

Mindenkinek van egy meghatározó pedagógus az életében, aki nagy hatással van rá. Nektek van szakmai példaképetek, a ti pályátokat meghatározó ember az életetekben?

Domonkos: Számtalan ilyen van. Rengeteg pedagógus van, aki foglalkozott velünk, egyszer összeszámoltam, nekem 60 tanár fordult meg az életemben 2003-tól kezdve, amikor először mentem iskolába. Ez nem kis szám, mindenkinek kijár a tisztelet és a köszönet, hogy képes volt engem elviselni két-három-négy-öt évig. De aki talán most a legnagyobb szakmai hatásként említhető, az dr. Misley Helga és Salát Magdolna, akik az ELTE PPK-nak az oktatói. Velük egymástól függetlenül találkoztam ugyanabban a félévben, de ők tudtak olyan szemléletmóddal ott lenni a kurzusaikon, hogy egyszerűen behúzott ez a világ és aztán a velük való, órán kívüli beszélgetéseken született meg a Tanár leszek! Hallgatói Műhelynek az ötlete.

Ők voltak azok, akik oktatóként a vállukra vették azt a lengyelországi tanulmányi utat, ami szintén előzménye a Tanár leszek! műhelynek és ők voltak azok, akik nagyon sok munkaórát áldoztak arra, hogy a Tantáv és a Tanár leszek! munkáját egyengessék.

A nulladik és mínusz egyedik pillanattól kezdve segítettek. Ők azok, akikre mindig nagy szeretettel gondolok, és hálás vagyok azért, hogy a sors összehozott minket.

Petra: Én eléggé pozitív személyiség vagyok és nagyon sok példaképem volt már. Most, aki az aktuális példakép, azzal pont tegnap találkoztam.

Tegnap történt a Tanár leszek! műhelynek egy kerekasztal beszélgetésén, ahol az egyik első alumni műhelytagunk annyit mondott, hogy ő azért tanít, mert ő ezt élvezi.

Ez annyira szíven ütött, hogy én jelenleg azt érzem, hogy az én pályaképemre, arra, amit a tanításról gondolok, arra az van nagy hatással, amit egy velem egyidősen már két éve tanító szaktársam, műhelytársam megélt. Aminek benne és a többiekben is nagyon megfogó volt, az az, hogy önazonosan csinálják azt, amit csinálnak. Lehet, hogy én mindent teljesen másként csinálok, meg teljesen más ember vagyok, teljesen máshogy viselkedek az órán, de amíg úgy érezem magam, hogy én a saját személyiségemmel vagyok jelen, mint ember, nem mint más, addig úgy érzem, hogy elememben vagyok, és hogy akiket én példaképnek tartok, a műhelytársaim, abszolút elemükben vannak, és abszolút önmaguk ezekben a tanítási helyzetekben.

Interjút készítette: Tóth-Bíró Zsófia

A témában készült legutóbbi cikkünkben már beszámoltunk a román kormány furcsa (és abszurd) bukásának körülményeiről, ám az izgalmas történések természetesen azóta sem álltak le. Egy hónap alatt ugyanis a román államfő két jelöltet is felkért kormányalakításra (mindkettő megbukott), a két legnagyobb és egymással legnagyobb ellenségben lévő párt a koalíciót fontolgatja, miközben magyar miniszterelnök neve is felmerült. Nézzük meg, mi is történt!

Két jelölt, két kudarc

A Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR-PLUS) és a Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) közös kormánya október 5-én bukott meg, azt követően, hogy a progresszív USR maga is támogatta a kormány elleni bizalmatlansági indítványt.

A helyzet a sokadik kormányválság problematikáján túl azért is okozott különös zűrzavart, mert Romániában épp ebben az időszakban voltak a legmagasabb a fertőzöttségi számok – meghaladva a napi 16 ezret, komoly kihívást okozva az egészségügyi ellátórendszer számára –, miközben az energiaárak is olyan szinten elszálltak, ami már a fogyasztók hétköznapjaiban is problémát okozott.

A kormány bukása után persze felmerült a kérdés, hogy melyik párt mit is akar a továbbiak során. Az USR a koalícióhoz való visszatérést preferálta (a koalíció bukásához igazából szerintük Florin Cîțu pártelnök és korábbi miniszterelnök személye vezetett), a liberálisok gyakorlatilag azt szerették volna, hogy továbbra is ők alakítsanak kormányt, az RMDSZ a stabilitást hangsúlyozta beszédeiben (na meg azt üzente, hogy szeretne kormányalkotó erőként funkcionálni), míg a Szociáldemokrata Párt (PSD – legnagyobb frakcióval rendelkezik a parlamentben) ellentétes üzeneteket adott, felvetve az előrehozott választásokat, ám azt is, hogy szükség esetén akár kormányozni is képesek lennének.

Végül Klaus Iohannis államfő kisebb meglepetésre első jelöltként Dacian Cioloș-t kérte fel kormányalakításra, aki jelenleg az USR-PLUS elnöke, 2015 novembere és 2017 januárja között pedig az ország miniszterelnöke is volt. Bár a matek sehogy sem jött ki – biztosnak tűnt, hogy az új kormányfőjelölt nem tud 234 szavazatot gyűjteni a parlamentben egy 15 százalékos támogatottsággal bíró párt vezetőjeként –, azért Cioloș megpróbálkozott a kihívással, a liberálisokkal való sikertelen tárgyalásokat követően pedig úgy döntött, hogy az USR egyedül igyekszik kabinetet összehozni.

Az egyszínű USR-kormány programmal is előállt, ám végül csak 88 szavazatot kapott az október 20-án tartott parlamenti szavazáson, új jelöltre volt tehát szükség.

Az államfő Nicolae Ciucă tartalékos tábornagy személyében látta meg a megfelelő lehetőséget, aki liberális politikai karrierjén túl Románia vezérkari főnöke is volt 2015 és 2019 között. Ciucă el is kezdett újra tárgyalni a progresszívekkel a koalíció helyreállításáról, ám a párt végső soron a megállapodásra nem adott felhatalmazást,

Ciucă pedig szavazás nélkül adta vissza mandátumát, utalva arra, hogy a matematika az ő pártját sem fogta volna, a kisebbségi kormány pedig nem lett volna képes megalakulni.

Ellenségekből barátok

A Ciucă féle kormányalakítás ideje során körvonalazódni látszott, hogy miután a liberálisok és a progresszívek közötti feszültség kibékíthetetlennek tűnt (részben épp a liberális vezetés miatt), új szövetség felé kellett nézni, ami gyakorlatilag csak a szociáldemokratákat jelenthette.

Persze az analógia nem teljesen pontos – különösen azért, mert a két párt a 2010-es évek elején fuzionált is –, ám a liberálisok és a szociáldemokraták közötti együttműködés kissé olyan, mintha a FIDESZ és a DK együtt alakítana kormányt Magyarországon.

A két párt ugyanis hevesebbnél hevesebb vádakat fogalmazott meg egymással szemben az elmúlt években, és a legnagyobb ellenségekként tekintettek egymásra. Érdemes visszatekinteni Florin Cîțu idén szeptember végén (tehát két hónapja sem) mondott kongresszusi beszédére, mely során kijelentette, hogy

„őszinte és egyenes vagyok (…) amíg én maradok a pártelnök, nem fogunk szövetkezni a szociáldemokratákkal, és elhatárolódunk ettől a toxikus párttól, amely rosszat hozott a román embereknek. Ellenzékben tartjuk őket, mert (…) a szociáldemokraták a legnagyobb ellenségeink, és azok is maradnak”.

Mégis, néhány hete egyre több hír kezdett terjedni a két párt közötti esetleges kooperációról, mely lépései hivatalos formát is öltöttek a delegációkon keresztül. Az együttműködés lehetőségét a két párt szavazói nem meglepő módon alapvetően felháborodással fogadták, a pártok vezetői viszont – szintén nem meglepetésre – egyaránt a krízishelyzetre hivatkoztak, illetve a tényre, hogy egy ilyen időszakban félre kell tenni a politikai nézeteltéréseket. Cîțu a korábbi vehemenciával szemben kijelentette, hogy bár a szociáldemokraták és a liberálisok közötti kapcsolat továbbra sem rózsaszín, mégis felelős politikusokként kell viselkedniük, míg a szociáldemokraták részéről Marcel Ciolacu pártelnök „jószándékáról” biztosított mindenkit, illetve arról, hogy más politikai megoldás nincs jelen helyzetben.

Nehézkes tárgyalások, magyar miniszterelnök?

A bejelentések óta a szociáldemokraták, a liberálisok, illetve az RMDSZ delegált tagjai közösen dolgoznak a kormányprogramon, ám viták többfronton is felmerültek. Egyrészt a programot illetően bár sikerült megegyezni a főbb külügyi, belügyi és egészségügyi kérdésekben, komoly viták merültek fel a pártok között igazságügyi és gazdasági tervek mentén. Úgy tűnik azonban, hogy a legfőbb kihívások a pozíciókat érintik, nem pedig a programot. A tervek szerint a kormány több minisztériumból állna mint jelenleg – így sikerülne egységesen elosztani a minisztériumokat –, ám még ez a lépés sem oldaná meg a legnagyobb kérdést, értelemszerűen azt, hogy ki legyen a miniszterelnök.

Jelen állás azt mutatja, hogy ez a fajta elakadás elsősorban a liberálisokon múlik, mivel a szociáldemokraták pártelnöke elmondta, hogy nem küzd mindenáron a miniszterelnöki pozícióért, feltéve ha egy független személy vezetné a kormányt (bizonyos pletykák arról szóltak, hogy a szociáldemokraták abba is beleegyeznének, hogy egy liberális vezesse a kormányt, ám a pénzügyminisztérium hozzájuk kerüljön).

A liberálisok esetében viszont más prioritások vannak, különösen a pártelnök vágyait illetően, akit a hírek szerint már saját párttársai is kritizálni kezdték amiatt, hogy mennyire erőteljesen ragaszkodik a miniszterelnöki pozícióhoz.

Ha esetleg valakinek még mindig nem lenne tiszta: ő volt az a miniszterelnök, akit két hónapja megbuktattak (részben épp a szociáldemokraták szavazata által), a támogatottsága pedig a pártokon túl az átlag szavazók körében is rendkívül alacsonynak tűnik. A vádaskodások közepette egyes liberálisok hangok szerint Cîțu annyira szeretné a miniszterelnöki pozíciót, hogy gyakorlatilag szabotálta a jelen cikkben is említett második jelölt, a liberális Ciucă miniszterelnökségét, aki végülis miatta nem volt képes újra megegyezni a progresszívekkel és új kormányt alakítani.

És hogy miként jön képbe a magyar miniszterelnök? Úgy, hogy Kelemen Hunor pártelnök a rotációs megoldást javasolta, mely részeként mindhárom párt adhatna miniszterelnököt a mandátum egy bizonyos idejéig.

Persze nagyon korai lenne azt mondani, hogy Kelemen Hunorból valaha tényleg miniszterelnök lehet, de az RMDSZ talán most került a legközelebb (és reálisan először) a pozíció közelébe (Fotó forrása: RemoNews)

De ez a megoldás sem látszik az igazinak, a liberálisok ugyanis nem szeretnék, hogy a szociáldemokraták adjanak először jelöltet, míg a szociáldemokraták kijelentették, hogy nem szavaznak meg egy olyan kormányt, amelynek vezetője (vagy egyáltalán tagja) Cîțu.

Nyilván felmerülhet a kérdés, hogy a liberálisok ilyen esetben miért nem javasolnak valaki mást: a válasz meglehetősen egyszerű, pártelnökként ehhez Cîțut is jobb belátásra kellene bírni, aki a tárgyalások során kifejtette, egy másik liberális jelölt az ő autoritását rontaná párton belül. Hogy ezt mennyire jól látja, talán épp a korábbi liberális pártelnök, Ludovic Orban példája jelzi, aki előbb miniszterelnök volt, majd egy bizalmatlansági indítványt követően (csak) pártelnök, így Cîțu vezette a kormányt. Végül Cîțu legyőzte a pártkongresszuson, a legújabb hír pedig az, hogy Orbant kizárták a pártból, miután egy kisebb csapatot formálva ellenszegült a liberálisok és szociáldemokraták közötti egyműködésnek – Orban pedig most saját politikai erőt kíván létrehozni. Orban esete szinte teljesen megegyezik Cîțu lehetséges sorsával, aki miniszterelnökből lehet „egyszerű pártelnök”, míg valaki más a pártból kormányfő.

Látva a román valóságot a rotációs megoldás kissé álomszerűnek tűnik, az elmúlt 6 évben ugyanis 6 különböző kormányfője volt az országnak – így nem csak hogy garancia nincs, hanem azt is mondhatnánk, hogy szinte biztosan nem éli túl a rotációs rendszer a három különböző kormányfőt.

A kormányfő pozícióján túl nem mellékesek a már említett programpontokat illető különbségek sem: a liberálisok például azzal vádolják a szociáldemokratákat, hogy olyan pénzeket szeretnének elkölteni, amelyek egyszerűen nem állnak rendelkezésre (és összességében is kommunista ötletekkel állnak elő), míg a szociáldemokraták szerint a liberálisok még a mostani helyzetben is az átlagember helyett a gazdagok kedve szerint politizálnak.

És hogy mit hoznak a következő hetek, lesz-e egyáltalán együttműködés, illetve ha igen, akkor ki vezeti? Igazából hatalmas kérdőjel, mivel bár a pártok a tervek szerint már a jövő hét során benyújtanák a parlamentnek a programot és a miniszterek listáját – így november 18-ig a szavazásra is sor kerülhetne –, ám egyáltalán nem tűnik elképzelhetetlennek, hogy nem sikerül megegyezni, így végül előrehozott választásokat rendeznek. Az előrehozott választás pedig valószínűleg épp a liberálisoknak nem kedvezne – a felmérések szerint támogatottságuk 20 százaléka alá csökkent, míg a szociáldemokratáké 30 körül jár –, de ezen túl az sem biztos, hogy megoldaná a jelenlegi problémát, a parlamenti összetétel ugyanis minden bizonnyal drasztikus átalakuláson nem esne át.

Kiemelt fotó: Easy Branches

Demeter Szilárd interjút adott a Telexnek, ahol különböző művészeti témákban kérdezték a véleményéről. Eddig még nem is volt baj, azonban Demeter Szilárd miniszteri biztos felhozott egy példát, ami felrobbantotta az internetet. Ez a mondat nem más volt, mint, hogy

a Mizu egy heteroszexuális kampánydal

A Telex természetesen ezzel a címmel hozta le az interjút, és valljuk be, ezért nem lehet rájuk haragudni. Egy ilyen címmel lehet hozni a kattintásözönt.

De mi a baj az egésszel?

Kattintás vadász címek

Az, hogy ehhez a mondathoz tartozik szövegkörnyezet, és nem szó szerint gondolta Demeter Szilárd ezt a mondatot.

Demeter Szilárd kritizálta a BLM nevű mozgalmat, és kifejtette, hogy mi magyarok nem érezhetünk bűntudatot az amerikai rabszolgatartásért. A kérdező ennek kapcsán kérdezte, hogy tudna-e Demeter Szilárd példát mondani, és ezután hangzott el az ominózus mondat.

A teljes mondanivaló így hangzott:

Egyre inkább kezdik letiltani, az egyébként már 50 éve sláger dalokat. Azt mondják, hogy az most éppen sért valakit, ha az a világ következik be, amitől én rettegek, hogy be fog következni, akkor az első dal, amit be fognak tiltani, az Fluor Tominak a Mizu című dala lesz. Ugyanis abban eléggé egyértelműen azt mondja, hogy te lány én meg fiú, tehát ő ebben a hagyományos nemi szerepekben gondolkodik, nincs nembináris elem benne. … A dal azt mondja, hogy te lány vagy én meg fiú, és mi szeretnénk összepárosítani, vagyis a szerelemről énekel. Ez egy heteroszexuális kampánydal, ha úgy tetszik.

Mi világosodik ki ebből az esetből? Az, hogy a Facebook felhasználók nagyja csak a cikk címét olvassák el, és úgy kommentelnek.

De mire is célzott ezzel Demeter Szilárd?

Az interjú nem másról szólt, mint a cancel culture-ról vagyis, hogy manapság egyik napról a másikra tiltanak be, vagy szednek le képernyőről filmeket, zenéket, mert az „egyesek számára” szexista, homofób, rasszista stb.

Például az Elfújta a szélt az HBO max levette műsorról, mert abban csak rabszolgaként jelennek meg feketék, és ez rossz fényt vet az afro-amerikai közösségre. Két tényt hagytak ebből ki, hogy a polgárháborúban a feketék még rabszolgaként éltek az Egyesült Államokban, és hogy az Elfújta a szélben szereplő Hattie McDaniel ezen alakításáért az első feketeként kapott Oscar-díjat.

Egy másik nagyon jó példa, amikor a Nike azzal fenyegette meg a Washington Redskinst (rézbőrűek) hogy megvonja a szponzorációt, ha nem nevezik át a csapatot, mert az rasszista. Ebből a történetből pedig az marad ki, hogy a csapatot az egykori sziú indián származású edző, William Dietz után, tiszteletből nevezték el Redskins-nek.

A jövő bármit hozhat

Amit Demeter Szilárd mondott, azt semmiképpen sem szabad szó szerint venni. Csak arra utalt, hogy a jövőben bármi megtörténhet, akár az is, hogy Fluor Tomi Mizu című számát azért veszik le valahonnan, mert az homofób, mivel nem tesz benne említést a homoszexuális kapcsolatokról, és a nemiséget fiú-lány kapcsolatban képzeli el. Persze eléggé érdekes Demeter Szilárd példája, de vegyük észre, hogy nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap, bármi kirekesztővé válhat.