Reaktor

A Hungary Helps Programot 2017-ben indították, majd a megvalósításáért felelős ügynökséget 2019-ben alapították. Jelenleg több mint 60 országban vannak jelen, és jelentős tapasztalatokat szereztek a válságövezetekben. Kovács Péter közgazdászként végzett, és immár öt éve vezeti a Hungary Helps Ügynökséget. Mi volt az Ügynökség létrehozásának apropója, és mik a legfőbb céljai?

Kovács Péter: Érdemes visszakanyarodnunk 2014–2015-höz. 2014-ben kezdett el az Iszlám Állam felemelkedni a Közel-Keleten. Ez elsősorban Irakot, illetve Szíriát érintette. Az Iszlám Állam egy nagyon speciális, és talán az egyik legbrutálisabb, legkegyetlenebb terrorszervezet, amelyet valaha a Föld a hátán hordott. Az volt a céljuk, hogy ebben a térségben, a Közel-Keleten, főként a Tigris és az Eufrátesz környékén ki tudjanak alakítani egy olyan kalifátust, amely teljes egészében az iszlám legszigorúbb szabályainak megfelelően működik. E cél elérése érdekében semmilyen eszköztől nem riadtak vissza: emberek tömegét mészárolták le.

Ez a szörnyűség nem 2014-ben kezdődött, de ekkor csúcsosodott ki igazán. Ennek következményeként 2014 végére, 2015-re rengetegen elkezdtek menekülni ebből a térségből. Magyarországon is megtapasztalhattuk ezt a menekülthullámot, amely 2015-re érte el a magyar határt. Emlékszünk a jelenetekre, amelyek Szerbia és Magyarország határán, Röszkénél zajlottak, illetve arra, milyen sokkoló események történtek a Keleti pályaudvarnál vagy Magyarország más részein. Láttuk, hogyan vonultak végig az M1-es autópálya mentén, próbáltak áttörni Ausztria felé, és hogyan ostromolták a határt, illetve hogyan bántalmazták a rendőreinket. Ez az erőszakos fellépés számos perhez vezetett később.

Magyarország az egyetlen lehetséges utat választotta: lezárta a déli határt. Ezzel azonban a problémát nem előzte meg, csupán egy azonnali tünetet kezelt. 2016-ra – elsősorban a nemzetközi koalíció támogatásával – sikerült legyőzni az Iszlám Államot. Mind Szíriában, mind Irakban ezek az iszlamista csoportok visszaszorultak, és megkezdődhetett az újjáépítés.

Ez volt az a pillanat, amikor Magyarországon realizálódott, hogy a segítséget oda kell vinni, ahol a probléma forrása van. Ráadásul, mint kiderült, ebben a térségben nagyon sok keresztény semmilyen támogatást nem kap, holott – mivel nem muszlimok – ők szenvedték el az Iszlám Állam pusztítását az egyik legnagyobb mértékben. Magyarország 2016 óta valósítja meg azt a misszióját, hogy elsődlegesen, de nem kizárólagosan a keresztényeket támogatja.

 A Hungary Helps Program nemcsak humanitárius segítséget nyújt,hanem a stabilitást és a békét is igyekszik elősegíteni a térségben. 

Ez volt tehát az a pillanat, amikor a Hungary Helps Program elindult. A többi pedig azóta már, ahogy mondani szokás, történelem: ahogy egyre nagyobb lett a program, szükség volt egy professzionális ügynökség létrehozására. Ennek eredményeként jött létre 2019-ben a Hungary Helps Ügynökség.

Fotó: Vasárnap.hu

Európában és a világban számos humanitárius és fejlesztési program van. Miben különbözik a Hungary Helps ezektől?

Kovács Péter: Van néhány egyedi vonása, amely a magyar megközelítést mutatja. Ebből az egyik az az, hogy – és ez a világ nyugati felén nagyjából szokatlan - nem valamilyen saját agenda mentén valósítjuk meg a támogatási programjainkat, hanem megkérdezzük a helyi közösségeket, hogy mire van szükségük.

Nem azt mondom, hogy teljesen újszerű, de az biztos, hogy általában nem így szokott működni a nemzetközi segélyezés. Néha azt látjuk, hogy a donorok megpróbálnak okosabbak lenni azoknál, mint akiket támogatnak, és megmondani, hogy nekik vajon mire lesz szükségük a világ túlsó felén. Egyébként ebből rengeteg probléma adódik. Magyarország nem ezt az utat követi. Magyarország úgy döntött, hogy oda megy, ahol a probléma van, megkérdezi a helyieket, hogy mire van szükségük, és ezekre a szükségletekre szoktunk válaszolni.

Ez az egyik. A másik, hogy a tipikus nyugat-európai támogatási programokaz előzménye az az volt, hogy egyes nyugat-európai országok a saját (volt) gyarmataikat próbálták meg kicsit támogatni, és ez sokszor azért a hatalomgyakorlásnak volt egy fontos eszköze.

Magyarországnak sosem voltak gyarmatai, és éppen ezért rólunk el tudják azt hinni, hogy amikor mi valakikkel szemben szolidárisak vagyunk, akkor az őszinte. És ez egy hatalmas nagy előny nekünk, mert ezáltal jobban elfogadják tőlünk azt a fajta segítséget, ami egyik oldalról segítség, de másik oldalról egy olyan együttműködéshez vezet, ami a magyar emberek számára is végső soron hasznos, és a helyiek, a támogatottak számára is hasznos. Talán ez a két nagy különbség más programokhoz képest, amit meg kell említenem.

És van még egy nagyon fontos dolog, ami megint csak nem teljesen egyedi, ez pedig a direkt segítségnyújtás. Nem valamilyen más nagy nemzetközi humanitárius szervezeten keresztül nyújtjuk a támogatást, hanem közvetlenül azoknak a helyi partnereknek, akik a terepet ismerve, a saját embereiket, a saját közösségeiket ismerve, a lehető legjobban tudják felhasználni ezeket a támogatásokat. Ez egyrészt hatékonyabb is. Nagyon sokszor látjuk például, hogy egy-egy ország úgy próbál segíteni egy másikon, egy másik közösségen, hogy az ENSZ valamelyik szakosított szervezetének nyújt pénzt. Ilyenkor nem ritkák az ilyen 30-50 százalékos működési költségek. A mi esetünkben ezekkel nem kell számolni, hanem direktben odaadjuk a forrásokat azoknak a főként egyházi szervezeteknek, vagy helyben működő olyan más egyéb szervezeteknek, akikben megbízunk, akikkel jó partnerséget tudtunk kialakítani, akik a közösségen belül a legjobban tudják felhasználni.

Válaszodban említetted a magyar utat. Nemrégiben zárult a magyar soros uniós elnökség, és az a kérdésem lenne, hogy a Hungary Helps szemszögéből milyen célok valósultak meg és milyen eredményei vannak a soros elnökségnek.

Kovács Péter: Az elnökség lehetőséget adott arra, hogy megmutassuk azt, hogy nekünk milyen prioritásaink vannak, és ezek a prioritások mennyire tudnak kapcsolódni más európai országok célkitűzéseihez. Ezek közül az egyik az az volt, hogy azoknak a konfliktusoknak itt Európa környezetében, amik egy kicsit elfeledettek, amik elhanyagoltak - nem nagyon vannak benne a hírekben, nem foglalkozunk velük - azoknak is hangot adjunk. Hogyha belegondolunk abba, hogy 2023-ban, 2024-ben milyen konfliktusokról hallottunk elsődlegesen. Azt hiszem, hogy talán Ukrajna mindenhol előtérben volt. Egyébként joggal, mert valóban háború zajlik a közvetlen szomszédunkban. '24 végén, meg előtte is nagyon sokat hallottunk nyilván Gázáról, Libanonról, ahol aktív fegyveres összecsapások zajlanak, de például 2011-től egy folyamatos polgárháború zajlott Szíriában, amiről egészen 2024 novemberéig nem nagyon lehetett hallani, és akkor egyszer csak hirtelen mindenki meglepődött, hogy a HTS nevű szervezet az egyik tartományból kiindulva el tudta foglalni egész Szíriát.

Pontosan arra próbáltuk felhívni a figyelmet az uniós elnökségünk során, hogy vannak olyan konfliktusok, amelyek nincsenek bent a napi sajtóban. Nem látszanak, nem foglalkoznak velük, de attól még ott vannak a háttérben, és nekünk, európaiaknak ezeket valamilyen módon kell tudnunk kezelni, a következményekre fel kell tudnunk készülni, mert különben nagyon meg tudunk lepődni, amikor ezek valóban bekövetkeznek, vagy kipattannak, mint ahogy ez Szíria esetében történt. Fontos volt még az, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a humanitárius segítségnyújtásban mennyire fontos szerepe van a hitelvű szervezeteknek. Mi nagyon sokat dolgozunk együtt velük, főleg természetesen keresztény szervezetekkel, mert azt látjuk, hogy a keresztény szervezeteknek a segítségnyújtása az mindig szolidáris alapon az egész társadalmat érinti. Amikor egy keresztény egyház által fenntartott kórháznak adunk pénzt a Közel-Keleten, akkor tudjuk azt, hogy az a kórház el fogja látni nemcsak a keresztény, hanem a muszlim, a jazidi és bármilyen egyéb vallású pácienst, aki betér hozzájuk. Hogyha nem keresztény kórháznak adjuk a támogatást, akkor már nem lehetünk benne teljesen biztosak. Úgyhogy ezért szerettük volna megmutatni, hogy mi miért gondoljuk azt, hogy a hitelvű szervezetekkel való együttműködés fontos. És egyébként nagyon érdekes tapasztalat volt az, hogy ez mennyire rezonál még azokra a nyugat-európai törekvésekre is, amik látszólag megpróbálnak teljesen semlegesek maradni, és mondjuk elutasítják például az egyházakkal való együttműködést. Elméletben azért, hogy ne csak egy vallási felekezetet emeljünk ki, de ugyanakkor a másik oldalról meg racionálisan ők is belátják ugyanazt, amit mi, és ezekben is meg tudtuk találni a közös nevezőt.

Fontos volt még az, hogy a Száhel-övezettel foglalkozunk az uniós elnökségünk során. A Száhel-övezet Afrikának egy olyan része, amiről talán egészen 2023-24-ig megint csak keveset hallhatott a magyar közvélemény. Most már azért, mivel mi is jelen vagyunk Csádban, talán egy picit többet. Egy nagyon dinamikusan növekvő térségről van szó, a lakosságszám itt nő ebben a térségben a leggyorsabban. A szegénység nagy, vannak stabilabb országok, mint például Csád és vannak kevésbé stabil országok, ahol most is polgárháború zajlik, mint például Burkina Faso. Viszont ami egységes ebben a térségben, az az, hogy a termőterületeknek, az emberi életre alkalmas helyeknek a mérete, az főleg a klímaváltozás miatt csökken. A terrorizmus megjelent, a lakosság drasztikusan nő, az élelmezést nagyon nehéz megoldani, és éppen ezért egy olyan térségről beszélhetünk, amelyiknek hogyha a fejlesztésével, felemelkedésével nem foglalkozunk, akkor ennek nagyon komoly biztonsági következményei lesznek Európára nézve hamarosan.

Nemrég a vasárnap.hu-n megjelent cikkben mondod el, hogy az Iszlám Állam bukása után Magyarország kormányzati szinten fogadta a helyi egyházi vezetőket azzal a céllal, hogy elmondják, miben tudunk segíteni az érintett közösségeknek. Kiemelted, hogy a Hungary Helps Program ebben valahol egyedülálló. Úgy fogalmaztál, hogy „mi nem próbálunk okosabbak lenni azoknál, akiknek segítünk.”

Az lenne a kérdésem  hozzád, hogy mi a folyamata a segítségnyújtásnak? A tervezéstől a megvalósításig, hogy néz ki a folyamat?

Kovács Péter: A legfontosabb része ennek az, amit te is felolvastál itt az előbb az interjúmból, hogy megkérdezzük, hogy mire van szükség. Ha ezt már látjuk, és meg is tudunk arról bizonyosodni akár a helyszínen, hogy ezek az igények valóban reálisak és jogosak. A következő az egy olyan együtt gondolkodás általában ezekkel a szervezetekkel, amiben megnézzük hogyan tudjuk ezt a segítséget a lehető leghatékonyabban nyújtani. A Hungary Helps Program, nem a világ legnagyobb nemzetközi fejlesztési programja. Nekünk is azokat a lehetőségeket kell kiválasztanunk, ahol a lehető legtöbb embernek tudunk segíteni.

Európában szerintem, meg nálunk is vannak bizonyos projektmenedzsment sztenderdek. A világban viszont vannak eltérő kultúrák. Például Közel-Keleten ez egy kicsit másképpen működik sokszor, mint nálunk. Ezért annak felmérése, hogy egy program, ha például abban infrastrukturális fejlesztés van, az mennyire megvalósíthat, milyen reális alternatívák vannak például egy-egy terméknek, szolgáltatásnak a beszerzésére, nem mindig egyszerű. Hogyan tudjuk ezt a lehető legköltséghatékonyabban megtenni? Ráadásul úgy, hogy a kívánt célt elérjük, de azért mégiscsak takarékosan bánjunk azzal a kevés erőforrással, ami rendelkezésre áll. Ezek azok, amikben a felkészült kollégáim nagyon sokat tudnak segíteni még a helyi szereplőknek is. Ebből a közös gondolkodásból tudunk eljutni általában odáig, hogy ténylegesen meg tudunk valósulni különböző programokat. Fontos szempont az, hogy amit csinálunk, mennyire szolgálja a helyi stabilitást, a békét.

 Nem régen módosult a Hungary Helps Program, és bekerült egy plusz elem a nemzetközi fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás mellé, az úgynevezett stabilitást erősítő tevékenységek. 

Kifejezetten azért építettük ezt be, mert azt tapasztaljuk, hogy ahol segítséget nyújtunk, ott a támogatás a társadalom különböző rétegeiből érkező embereket egyaránt eléri. Ők közösen valósíthatnak meg valamit, és együtt élvezhetik annak előnyeit.

Például egy egészségügyi fejlesztés során, ha egyszerre tudjuk ellátni a muszlim és keresztény betegeket, az mindenki számára előnyös. Ugyanígy, amikor egy iskola fejlesztésén dolgozunk, és oda muszlim és keresztény diákok egyaránt járhatnak, valamint muszlim és keresztény tanárok együtt dolgozhatnak, az hosszú távon jelentősen hozzájárul a békés együttéléshez.Van olyan mezőgazdasági projektünk például Dél-Szíriában, amit helyi görögkatolikus egyházzal közösen valósítunk meg. A cél az az, hogy ellássuk a helyieket megfelelő biztonságú és megfelelő minőségű élelmiszerrel, viszont itt is a földeken együtt dolgoznak keresztények és beduin muszlimok. Ők a közös munka eredményeképpen már sokkal inkább másképp fognak tekinteni egymásra. Sokkal jobban szavatolható a térségnek a békéje akkor, hogyha ezeket megtesszük. Az volt a kérdésed, hogy hogyan jutunk el odáig, hogy valamilyen tervből, segítségnyújtásból egy ténylegesen kész projekt legyen. Ezeken a kérdéseken kell nekünk is végig menni, hogy hogyan és mekkora segítséget fogunk tudni nyújtani, nem csak rövid, hanem hosszú távon. A cél minden esetben az - kivéve természetesen akkor, amikor azonnali életveszélynek az elhárításáról van szó - hogy olyan fejlesztéseket hajtsunk végre, aminek az eredményeképpen a helyi közösség a saját lábára tud állni, és önállóan lesz képes majd boldogulni.

Több projektet említettél az előbb, de idén januárban adták át a Jordániában Hungary Helpstámogatásával megépült Keresztelőhely-templomot.

Kérlek, mesélj erről a megvalósításról.

Kovács Péter: Csodálatos példája annak, hogy hogyan tudjuk akár kis támogatásainkkal is a békét és a stabilitást elősegíteni a Közel-Keleten. Megőrizni az ott őshonos keresztény közösséget, akik 2000 éve élnek a területen. Jordániában vagyunk, a Jordán partján, méghozzá pont azon a helyen, ahol Krisztus Urunkat Keresztelő Szent János megkeresztelte 2000 évvel ezelőtt. Itt a Jordán az elválaszt egymástól két országot. A nyugati oldala Izrael, a keleti oldala pedig Jordánia, de mind a két oldalról lehet jönni egyébként a Jordánhoz, és ott megmerítkezni benne. Imádkozni benne, és tiszteletünket tenni azon a szent helyen, ahol Krisztust megkeresztelte Keresztelő Szent János. Itt a Jordán oldalon magának a Jordán Királyságnak van egy nagyon komoly fejlesztési terve, összefogva a helyi egyházakkal. Hiszen ez egy fontos zarándokhely, és ennek szeretnének egyfajta méltóságot adni. Éppen ezért nagyon sok keresztény felekezet építtetett már itt templomot, viszont a római katolikus egyház eddig még nem tette meg.

A templom építése tíz évvel ezelőtt kezdődött, és mostanra fejeződött be, és ehhez járult hozzá a magyar állam. Jól mutatja egyébként azt, hogy ez diplomáciailag is, és a térség szempontjából mennyire fontos, hogy majdnem minden ország nagykövete egyébként vallástól függetlenül meghívást kapott, és el is jött a templomszentelőre. Parolin bíboros, aki tulajdonképpen mondhatjuk, hogy a vatikáni miniszterelnök, ő jött Rómából, hogy felszentelje a templomot. A Jordán uralkodócsalád - egyébként természetesen muszlim családról van szó - szintén elküldte az egyik herceget annak érdekében, hogy ő is biztosítsa az eseményt arról, hogy a Jordán államnak a támogatását teljes mértékben élvezi. Egy csodálatos új templomról van szó, amelyik a világ kereszténysége szempontjából is kiemelt jelentőségű. Azáltal, hogy egyébként Magyarország is ehhez hozzájárult, így magyar jelentősége is van. Sikerült azt elérnünk, hogy egy kápolnát szenteltek a templomon belül Szent István királyunknak. Bár ez egy római katolikus templom, de keleti szimbolikával csinálták meg a kápolnát. A kápolnában egy mozaik kép mutatja azt, ahogy Szent István királyunk a Szent Koronával a fején, jelen van a keresztelés pillanatában, tehát szemtanúja közvetlenül ott, ahol Krisztust megkeresztelte Keresztelő Szent János. Ennek van egy nagyon erős üzenetértéke. Az üzenet pedig abból áll, hogy amikor Szent István király keresztény nemzetté tette Magyarországot, a magyar nemzetet, akkor neki ez egy olyan belső meggyőződés volt. Ez az útja Magyarországnak, ami több, mint a hit. Ez egy tudás volt, hiszen ő látta ezt az egész jelenetet, tudta azt, hogy valóban megtörtént a keresztelés. Éppen ezért tudta azt, hogy amikor Magyarország kereszténnyé válik, akkor az egy garanciája a jövőnek és garanciája Magyarország kiteljesedésének.

Korábban említetted már a Száhel régiót. A Hungary Helps Ügynökség egy évvel ezelőtt nyitott Afrikában egy központi irodát Csád fővárosában, N’Djamenában. Kérlek, hogy értékeld az elmúlt egy évet.

Kovács Péter: Érdemes arról beszélnünk, hogy Csád milyen helyzetben van, mint ország itt a régióban. Egy olyan országról beszélünk, amelyik, bár ha a GDP adatokat nézzük, akkor a világ egyik legszegényebb országa. Ugyanakkor számtalan olyan értéke van, ami miatt nekünk egy nagyon fontos partnerré tudott válni. Ebből az egyik az a stabilitás. Ebben a régióban a stabilitása az egy nagyon fontos kincs lenne, de nem nagyon van meg a legtöbb országban ennek az alapja. A Csádban viszont megvan, tehát Csád az mégiscsak egy működőképes országnak számít. A másik az Csád stratégiai elhelyezkedése. Csádnak a keleti szomszédja Szudán, ahol egy nagyon erős polgárháború zajlik. Talán a világnak jelenleg az egyik legbrutálisabb, legvéresebb polgárháborúja. Korábban nem hittük, hogy ilyen a 21. században megtörténhet, de konkrét halállisták vannak, és az emberek vagy elmenekülnek onnan, vagy meghalnak. Most már több mint egymillió menekült van Csádban, akik ez elől az üldöztetés elől kellett, hogy átjöjjenek. Csád egy olyan ország, amelyik minden nehézség ellenére ezeket az embereket ellátja. Nyilván itt az, hogy milyen módon, az annak függvénye, hogy mennyi forrásuk van erre. Azt kimondhatjuk, hogy mindenkit tudnak élelmezni, mindenkinek tudnak egyfajta viszonylagos menedéket nyújtani, amíg a határnak a túloldalán el nem ülnek ezek a problémák, és az emberek vissza nem tudnak térni az eredeti lakóhelyükre. Ez Csádnak a keleti oldala. Csádnak a nyugati oldalán van a Csád-tó régió, amit Csádon kívül olyan országok vesznek még körbe, mint például Nigéria vagy Kamerun. Nigériában, meg ott a régiónak egyébként más részein is a Boko Haram nevű terrorszervezet tombol, amelyik a már korábban említett Iszlám Államnak tulajdonképpen az afrikai frakciója. Szörnyű vérengzéseket hajtanak végre ők is, és nagyon sokan kénytelenek elmenekülni. Ők is Csádban találnak menedéket. Északon Líbia határolja az országot, amelyikről szintén tudható, hogy nem a világ legstabilabb országa. Ráadásul az a dél-líbiai rész, amelyik pont közvetlenül határos Csáddal, az pedig egy olyan terület, ahol az államhatalom az szintén nagyon korlátozottan, vagy leginkább semmilyen módon nem tud működni. Az emberek biztonságának a szavatolása, a közbiztonság szintén egy nem létező fogalom. Ezekkel az országokkal van körbevéve ez az ország. Mégis az összes nehézség ellenére az ide menekülőknek fedezéket nyújt. Ebben próbáljuk meg segíteni, hogy ezek az emberek ne is kényszerüljenek arra, hogy tovább jöjjenek Csádból, hanem hadd maradjanak ott egész addig, amíg vissza nem tudnak térni az eredeti lakóhelyükre, ahol aztán utána reményeink szerint előbb-utóbb normális életet fognak tudni élni.

Leginkább egyébként egészségügyi ellátást próbálunk nyújtani a legrászorultabbaknak, legszegényebbeknek. Nagyon sok trópusi betegséggel kell itt megküzdenünk. A magyar orvosok, nagyon sokszor a világ átlagánál jobban fel vannak készülve, hogy a trópusi betegségekkel mit kell csinálni. Tehát, ténylegesen érdemi segítséget tudunk nyújtani. Még egyszer mondom, olyan embereknek, akiknek, ha nem ezt kapnák, akkor utána menekülniük kéne és nagy valószínűséggel Európában kötnének ki. Tehát, ilyen szempontból egyébként ezt az egész negatív folyamatot meg tudjuk előzni. Mióta mi is ott vagyunk Csádban, volt egy hatalmas árvíz. Ami nagyon furcsán hangzik, mert egyébként egy sivatagos, félsivatagos területről beszélünk. Ráadásul a világnak hivatalosan is a legmelegebb országáról, ahol nyáron simán van 50 fok is. Viszont, amikor meg árvíz van, lehull az eső, akkor meg a csatornázásnak a hiányosságai és minden egyéb miatt rettenetesen sok kárt okoz. Ezért például sátrakat vittünk Csádba annak érdekében, hogy az árvízi menekülteket el tudják látni. Egyébként pedig, ahogy mondtam is korábban, hogy próbálunk nem halat adni, hanem hálót. Megpróbálunk a helyi egészségügyben olyan módon is segítséget nyújtani, hogy a helyi orvosokat fejlesztjük. Jó példa erre az, hogy tavaly novemberben megvolt Csádban az első pacemaker beültetés, amit magyar kardiológusok, magyar orvosok tudtak végrehajtani. Nyilvánvalóan a magyar orvosok ebben a pillanatban nem tudnak folyamatos szolgálatot nyújtani Csádban, hanem az a cél, hogy megtanítsák a helyi kollégáikat arra, hogy ezt hogyan kell végezni a csádi emberek érdekében.

A csádi főváros mellett nemrégiben nyitottatok Jordániában is egy irodát. Ez jelenleg a második irodátok külföldön. Arra lennék kíváncsi, hogy jelenleg milyen jordániai projektjeitek futnak?

Kovács Péter: Nagyon fontos ez az iroda, mert ahogy Csád a Száhel régiónak a legstabilabb országa, úgy a Közel-Keletnek meg talán elmondhatjuk, hogy Jordánia az.. Ahogy a csádi irodánk sem csak kizárólag Csádért felelős, hanem a teljes régiót ellátja, ugyanígy a jordániai irodánk is hasonló logikával nyílt meg. Nemcsak Jordánia, hanem a teljes régió ehhez az irodához tartozik. Innen próbáljuk koordinálni az összes többi programunkat is, mivel Jordánia a legstabilabb és talán a legkevésbé rászoruló ország. Nem is feltétlenül Jordániának a fejlesztéséről van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy az ide nagyon nagy számban korábban ide érkező szíriai és iraki menekültet sikerüljön ellátni. Nagyon hasonló logika, mint Csádban. Ha még Jordániában sikerül ellátni a szíriai és iraki menekülteket, akkor nagyobb esély van arra, hogy visszatérjenek Szíriába és Irakba, és kevésbé valószínű, hogy utána tovább jönnek Európába. A jordániai irodából próbáljuk koordinálni a szír, az iraki, a libanoni, a palesztin területeken zajló aktivitásainkat is. Ezen a területen nagyon sok minden történik.

Szíria és Irak volt a két első olyan ország, ahol a Hungary Helps Program segítséget nyújtott. Ezekben az országokban  oktatási, mezőgazdasági, élelmiszertermelési, egészségügyi segítségnyújtással is nagyon sokat foglalkoztunk. Ezen a túlmenően kulturális örökségvédelem területén próbáljuk segíteni ezeket az országokat, közösségeket, annak érdekében, hogy a saját identitásukat meg tudják őrizni.

Összegezve jelenleg rendelkeztek két külföldi irodával, és brüsszeli jelenléttel is.. A Hungary Helps Ügynökség mennyire kiterjedt az ügynökségek és hasonló programok tekintetében?

Kovács Péter: Magyarország az Európai Unió tagja, és ilyen szempontból a Hungary Helps Ügynökség, mint humanitárius és fejlesztési ügynökség is része annak a humanitárius és fejlesztési ökoszisztémának, amit az Európai Unióban látunk.

Anélkül, hogy nagyon mélyen és részletesen belemennék, ezek a területek főleg a bizottsághoz, tehát a végrehajtó szervhez tartoznak. Brüsszeli intézményi szinten a humanitárius tevékenységet és a fejlesztési tevékenységet elválasztják. Ez azt jelenti, hogy minden olyan ország, amelyik vagy humanitárius, vagy pedig fejlesztési tevékenységet végez uniós szinten, akkreditációt kell, hogy szerezzen ezen a két különböző területen. Magyarország a Hungary Helps Ügynökségén keresztül tudta ezeket megszerezni. A humanitárius akkreditációnk az megvan már elég régóta. A nemzetközi fejlesztési, ami pedig egy jóval bonyolultabb és érdekesebb dolog, azt pedig most szereztük meg tavaly év végén. Úgyhogy ezekkel tudtunk haladni, és ilyen szempontból természetesen a Hungary Helps Program szerves része az Európai Unió különböző fejlesztési programjainak. Ez azt jelenti,, hogy más uniós országokkal is együttműködéseink vannak. Az Európai Unión kívül is vannak együttműködéseink, hiszen a fejlesztési programok tekintetében az Unión kívül más szereplők is vannak. Ilyen például Törökország, akik főleg a Közel-Keleten természetesen, de érdekes módon Afrikában is nagyon komoly programokat hajtanak végre. Velük tavaly október óta van egy olyan együttműködési megállapodásunk az ottani fejlesztési ügynökséggel, ami alapján közös programokat hajthatunk végre.

A podcast során több projektet említettél, több sikeres projektet. Tapasztalatod szerint mi a legnagyobb hozzáadott értéke a Hungary Helps Ügynökségnek és magának a programnak globális szinten?

Kovács Péter: Globális szinten, ha nagyon őszinték vagyunk, akkor az a forrás, amit Magyarország mozgósítani tud a humanitárius programjai szempontjából, az nem is azt mondom, hogy láthatatlan, de nyilván nem ér fel mondjuk egy Amerikai Egyesült Államoknak, egy Németországnak vagy egy Franciaországnak a nemzetközi fejlesztési programjai mellé.

Ez nem is feltétlenül a fő cél. Ha azonban abból a szempontból nézzük, hogy milyen hozzáadott értéket tudunk nyújtani, amikor például a magyar know-how-t és szakértelmet kell egy-egy feladat megoldására alkalmazni, vagy amikor a hagyományosan jó magyar kapcsolatokat kell mozgósítani a Közel-Keleten, akkor már más a helyzet.

Sőt, még inkább arról van szó, hogy a keresztény egyházak és Magyarország közötti erős kapcsolatokra támaszkodva tudunk segíteni nagyobb közösségeknek. Ebben az esetben pedig a magyar fejlesztési program láthatósága kifejezetten jelentős.

Nagyon jelentős az a hatása, hatásgyakorlási képessége, amivel más közösségeknek az életét jobbá tudjuk tenni. Mondok egy példát, amiben szerintem utat mutattunk mindenkinek, és ez pont az a hitelvű szervezetekkel való együttműködés, amiről már az interjú elején is egy picikét beszéltünk.

Magyarország jó kapcsolatot volt képes kialakítani keresztény egyházi vezetőkkel Szíriában. Ez nagyon nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Szíriában a szíriai emberek számára el tudtunk juttatni  támogatásokat és fejlesztési forrásokat. A szankciók miatt sok európai uniós ország nem nagyon mert támogatásokat juttatni ebbe az országba. Márpedig egy olyan országról beszélünk, ahol a havi átlagos kereset az hozzávetőlegesen 20 dollárnak felel meg. Tehát a napi egy dollárt sem éri el az az összeg, amiből ott a legtöbb ember él. Magyarország, bátran felvállalta azt, hogy keresztény szervezeteken keresztül segítséget nyújt, segítve ezáltal a legelesettebbeket. Ezt meg tudtuk csinálni úgy, hogy semmifajta hivatalos kapcsolatunk ne legyen az előző szír vezetéssel, és így anélkül, hogy bármifajta nemzetközi jogi következménnyel számolnunk kellene, bármifajta szankciótmegsértettünk volna, képesek voltunk ezreknek, tízezreknek segíteni.

Fotó: Vasárnap.hu

Hogyan látod a Hungary Helps Ügynökség jövőjét? Nagyon kiterjedt projektekkel rendelkeztek, több régióban jelen vagytok. Milyen célokat tűznél ki a következő 5-10 évre?

Kovács Péter: Szeretném azt, hogyha erre úgy válaszolhatnék, hogy olyan helyzetben vagyok, hogy én tüzöm ki a célokat. De attól tartok, hogy sokkal inkább olyan világpolitikai eseményekkel kell szembesülünk nap mint nap, amik sokkal jobban meghatározzák a mi irányainkat is, mint ahogy azt mi szeretnénk. Nem gondoltunk arra, hogy - legalábbis 2021-ben még semmiképpen - 2022-ben majd a szomszédunkban háború fog kitörni és leszegy nagyon hosszú évekre húzódó orosz-ukrán háború.

Nem gondoltunk arra, hogy 2023 októberében kitörnek a fegyveresek a Gázai övezetből, lerohannak izraeli civileket, ezreket megölnek, százakat túszul ejtenek, és ebből egy nagyon hosszú ideig elhúzódó válság lesz. Nem gondoltunk arra sem, hogy Izrael még egyszer bevonul libanoni területre, mint ahogy arra sem gondoltunk, hogy egyébként Szíriában rendszerváltás történik. Átalakul nagyon sok minden, amit eddig már olyan stabilnak és biztonságosnak és békésnek - és még ha nem is jónak - de legalábbis tartósnak hittünk. Ezek olyan események a világban, amik alapvetően meghatározzák azt, hogy nekünk milyen konfliktusokra kell reagálnunk. Persze tehetünk előrejelzéseket arra, hogy hol fog katasztrófa bekövetkezni, hol fog fegyveres konfliktus bekövetkezni, de ezeket sokszor nem látjuk előre. Nem láttuk előre 2020-ban a bejrúti kikötőrobbanást, nem láttuk előre 2023-ban a törökországi és szíriai földrengést, nem láttuk előre a líbiai gátszakadást. Nem láttuk előre azt, hogy Nicaraguában a kommunista rezsim olyan szinten kezdi el üldözni a keresztényeket, hogy egy jezsuita egyetemet átalakítanak börtönné, és aki nem menekül el keresztényként, annak akár az életével kell fizetnie ezért. Ezek mind-mind olyan események, amik meghatározzák azt, hogy nekünk milyen irányba kell a segítségét nyújtanunk.

Köszönöm, hogy ilyen hosszan rendelkezésemre álltál és kiterjedten válaszoltál kérdéseimre.

Kivételes tárgyalásban, 136 igen és 27 nem szavazattal fogadta el a „gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvénynek a gyermekek védelmével összefüggő, valamint az ehhez kapcsolódó törvények módosításáról” nevet viselő törvényjavaslatot az országgyűlés.

Aki megszavazta, tapssal üdvözölte, aki nemmel voksolt füstgyertyát gyújtott és hangoskodott. Ebben (szinte) semmi váratlan nincs. Éppen ezért a közéleti éceszgéberkedést és hüledezést mellőzve, eme rövid szöveg a politika légüres tereiről gondolkodik.

Pride and prejudice.

A politika, így a pártpolitika felfogható elvek, tapasztalások és elgondolások mentén történő cselekvésnek, melynek célja a hatalom megszerzése, majd megtartása. Többnyire. Azonban eme göröngyös út riválisokkal, akadályokkal és „derült égből…” helyzetekkel van kikövezve.

Miután egyes formációk választanak és mérlegelnek, hogy mi képezze a szavak és a tettek mezején politikájukat, akarva-akaratlanul nyitva hagynak kiskapukat. Olyan kiskapukat, ahová az ellentétes oldal természetszerűleg behatol, már ha nincs ott eleve. Konkrét példákkal érzékeltetve: Míg „A” csapat az egykulcsos, addig „B” csapat a többkulcsos adó híve. Előbbi nemzetek, utóbbi föderális Európát látna szívesen. Az „ások” betiltanának bizonyos rendezvényeket, a „bések” pedig a kesztyűt felvéve még hangosabban állnak ki bizonyos rendezvényekért. Akció-reakció oda s vissza.

A közelgő választások egyik nagy kérdése, hogy mennyiben lesz 2026-ból 2006, amikor (utoljára) két nagy tömb egy az egy elleni küzdelméről szóltak a választások. Vagy az eddig látott „a sok kicsi sokra megy” elképzelés lesz meghatározó, amely limitálja a változás lehetőségét. Meglássuk!

Egy az egy elleni megmérettetés egyedül a TISZA Pártnak kedvez. A fiatal párt kommunikációjában és akcióiban, melyek leginkább a pártelnök cselekedetei meg is kezdte a 106 vs. 106, én listám kontra te listád meccsre való felkészülést. Ahogy mondani szokták „mindent egy lapra feltéve”, „nincs hova hátrálni”. A kormánypárt összeboronálása a harmadik és negyedik legnagyobb ellenzéki erővel, azaz a MiHazánkkal és a DK-val, azt jelenti, hogy az óellenzék (retorika!) helyett már egy új tematizál, a régi garnitúrát le kell cserélni. A pártelnök szavaival:

„Összenő, ami eddig is összetartozott.”

Quo vadis óellenzék?

Az elfogadott törvényjavaslat következtében megszervezett tüntetés a Momentum polcain található értékeken túl egyfajta taktikai lépés. Az ominózus februári eset és a júniusi gyenge eredmény óta a párt szerte nézett s nem lelé helyét a politikában. Rájuk és valamennyi parlamenti ellenzéki erőre igaz, hogy megváltozott a helyzett. Egész egyszerűen: a Fidesszel szembeni önmeghatározás mellé megérkezett még egy formáció. Ettől fogva a kormánypárt mellett már egy ellenzéki párt esetében is újra fel kellett tenni a „ki vagyok”, „miért vagyok” és ehhez hasonló kérdéseket. Érthetően utóbbi a nehezebb, DE.

A kettőt összegyúrva, egy jól szervezett, tudatos kampány, amely a belpolitikai hívószavak mellett a szexuális kisebbségek és az ukrán uniós tagság körül forog, még egy párt bejutását eredményezheti az országgyűlésbe. Adott párt ezzel a lépéssel, mind a kormánnyal, mind az újellenzékkel szemben képes öndefinícióra, hiszen benyomul egy „ellenőrizetlen” légüres térbe.

A Fidesz, az 1994-es csalódáskeltő pofont kihevervén körbenézett és a szociálliberális koalícióval szemben fragmentált ellenzéket, továbbá egy belső viszályok sújtotta, vezetőjét elvesztő jobboldalt látott. A párt az MDF és a jobboldali kormánykoalíció bukásával keletkező légüres teret kihasználva politizált és az évek során a jobboldal vezetőjévé vált. A recept persze korántsem konvertálható át a mai politikai viszonyokra, ám a séma hasonló. A kispártok szerencséjére legyen mondva nincs olyan politikai alakulat, amely a nemzeti radikálisoktól a Pride-ig mindent lefed. Ők, akár az ős-jobbik vagy a korai LMP, saját üzeneteikkel és (újra megtalált) karakterükkel megugorhatják az 5%-os küszöböt.

Parlamenti képviselet terén jelen állás szerint 2 biztos (Fidesz, TISZA) és 2 küszöbön táncoló (MiHazánk, DK) pártról beszélhetünk. Az előttünk álló hónapok eldöntik, lesz-e +1, égszakadás s földindulás esetén +2.

(Borítókép forrása: https://momentum.hu/donath-anna-a-pride-egyszerre-unnep-es-polgarjogi-kuzdelem/)

Miközben a figyelem nagy része Gázára, a januárban tető alá hozott tűzszünet sorsára és az újjáépítési tervekre irányul, egyre fokozódnak a feszültségek Ciszjordániában, a másik palesztin területen: két nappal a gázai tűzszünet életbe lépése után Izrael az elmúlt évtizedek legnagyobb katonai műveletet indította meg Ciszjordániában.

A folyamatban lévő művelet során több tízezer palesztint telepítettek ki a nagyobb arablakta városokból. Izrael szerint a cél a terrorizmus felszámolása a ciszjordániai fellegvárakban, ami a hatóságok szerint egész évben folytatódik. 

(Kép forrása: Amnesty International)

Ciszjordánia

Ciszjordánia az 1967-es háborúban történt elfoglalása óta Izrael katonai megszállása alatt áll. Az 1990-es években, az első palesztin intifáda után Izrael és a Palesztin Felszabadítási Szervezet az oslói egyezmény aláírásával, amely korlátozott önkormányzatiságot biztosított a palesztinok számára Ciszjordániában és Gázában egy esetleges, de még meg nem valósult teljes palesztin állam előkészítése céljából. A megállapodás Ciszjordániát három területre osztotta: „A” a Palesztin Hatóság ellenőrzése alatt, „B” közös palesztin és izraeli ellenőrzés alatt és „C” közvetlen izraeli ellenőrzés alatt.

Ciszjordániában, beleértve Kelet-Jeruzsálemet is, mintegy 3 millió palesztin és a becslések szerint 700 000 izraeli zsidó telepes, akik több száz településen élnek, melyeket a nemzetközi jog illegálisnak tekint. A legtöbb palesztin az A és B területen él, amelyek Ciszjordánia legvárosiasodottabb területei, és a terület 18%-át, valamint 22%-át teszik ki. Ezek több száz különálló szegmensből állnak, amelyeket a C terület szakít meg, amely Ciszjordánia mintegy 60%-át foglalja magában, és ahol a becslések szerint 300 000 palesztin és az izraeli telepesek nagy része él.

(Kép forrása: Al Jazeera)

Az izraeli kormány 2023-ban rekordszámú építési engedélyt hagyott jóvá új telepeslakások építésére, 2024-ben pedig több ciszjordániai területet nyilvánított állami földterületté, mint bármelyik korábbi évben. 2024-ben a Nemzetközi Bíróság mérföldkőnek számító tanácsadói véleményt adott ki, amelyben kijelentette, hogy a palesztin területek tartós izraeli megszállása a nemzetközi jog szerint jogellenesek, és azt a lehető leghamarabb meg kell szüntetni.

Izrael elutasította ezt, és tagadja, hogy megszállása és települései Ciszjordánia legális annektálását jelentenék, azaz a terület vagy egyes részeinek egyoldalúan teljes izraeli fennhatóság alá vonása különösen az izraeli jobboldal egy részének célja, akik történelmi vallási és biztonsági indokokra hivatkoznak.

Illegális zsidő település Ciszjordániában. Évente több tízezer zsidő települ át Izraelből Ciszjordániába. (Kép forrása: The Times of Israel)

Az izraeli kormány már korábban is közel került Ciszjordánia legalább részleges annektálásához. Benjamin Netanjahu miniszterelnök 2019-ben megfogadta, hogy Ciszjordánia egyes részeit, beleértve a meglévő izraeli településeket és a Jordán-völgy nagy részét is annektálja, amivel Izrael Ciszjordánia területének mintegy 30%-át annektálta volna, de erre nem került sor. Az annexiós terveket elhalasztották, mivel még abban az évben Izrael az Ábrahámi Megállapodás keretében több arab országgal létesített diplomáciai kapcsolatot.

Erre reflektálva Izrael szélsőjobboldali pénzügyminisztere, Bezalel Szmotrics, aki maga is telepes, azt mondta, hogy a 2025-ös év „Isten segítségével a szuverenitás éve lesz Júdea és Szamária területén”, utalva Ciszjordánia annektálására, és az izraeliek által használt bibliai kifejezést alkalmazza a területre.

Nyilvánvaló, hogy Trump visszatérése jelentősen felbátorította a telepespárti és annexiópárti izraelieket. Első ciklusában Trump szakított az Egyesült Államok több évtizedes politikájával és a nemzetközi konszenzussal, amikor elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, és elismerte az izraeli szuverenitást a megszállt Golán-fennsík felett, amit Izrael 1967-ben foglalt el Szíriától. Trump abban is újat hozott, hogy az Egyesült Államok hivatali idejében nem minősítette illegálisnak a ciszjordániai izraeli telepeket.

(Kép forrása: NBC News)

Hivatalba való visszatérésekor Trump Mike Huckabee volt arkansasi kormányzót nevezte ki az Egyesült Államok izraeli nagykövetévé. Huckabee evangéliumi keresztény, a Izraelt a zsidó népnek adományként juttatott isteni ajándékként tekint, és kijelentette, hogy szerinte Izraelnek joga van Júdeához és Szamáriához.

Trumpnak a Gázai övezet palesztinoktól való megtisztítására vonatkozó javaslatát Izrael is üdvözölte, és új elnöki ciklusának első napján Trump eltörölte azokat a szankciókat, amelyeket a Biden-kormányzat vetett ki az izraeli telepesre. Szmotrics pénzügyminiszter Washingtonban találkozott Trump pénzügyminiszterével, ami egyértelmű változás a Biden-adminisztrációhoz képest, amely gyakorlatilag bojkottálta Szmotricsot.

Izrael folytatja az annexiót?

Érdekesség, hogy az év elején az izraeli kormánykoalíció törvényhozói leszavaztak egy ellenzéki törvényjavaslatot, amely a ciszjordániai Jordán-völgy annektálására törekedett. Azt javasolták, hogy az annexiót bölcsen és az Egyesült Államokkal együttműködve hajtsák végre.

Vajon Trump támogatni fogja az elképzelést?

A normalizáció viszont már most is valószínűtlennek tűnik, tekintettel a szaúdiak ellenállására Izrael gázai magatartásával szemben, és a legtöbb jel arra utal, hogy Trump támogatni fogja az annexiót, amelynek bejelentésére bármikor sor kerülhet.

Hogyan nézne ki az annexió, ha megtörténik?

Bármi legyen is az izraeli kormány végső elképzelése, az annexió egy többlépcsős folyamat lesz, amely talán a Jeruzsálemhez közeli izraeli települések annektálásával kezdődik, majd a Ciszjordánia mélyebben fekvő településeivel és azok környékével folytatódna, majd talán a Jordán-völgy és a külső területek annektálásával fejeződne be. Az annexiónak messzemenő következményei lennének; eltemetné a kétállami megoldás maradék reményét is, mivel lehetetlenné tenné egy életképes, összefüggő palesztin állam létrehozását.

Emellett megnehezítené a törékeny gázai tűzszünetet, aláásná az amúgy is gyenge és népszerűtlen Palesztin Hatóságot, és azzal a kockázattal járna, hogy új erőszakhullámot indítana el a térségben. Valószínűleg elsüllyesztené a Szaúd-Arábiával régóta áhított diplomáciai normalizáció lehetőségét is, és veszélyeztetné az olyan országokkal kötött békeszerződéseket, mint Jordánia.

A USAID (United States Agency for International Development) hosszú évtizedek óta az Egyesült Államok nemzetközi fejlesztéspolitikájának egyik legfontosabb intézménye, amelyet Donald Trump elnöksége alatt célkeresztbe vettek. Trump elnök már beiktatásának első napjaiban aláírta a külföldre irányuló segélyezés 90 napos felfüggesztését, ezzel jelentősen megbénítva az ügynökség működését. De vajon miért vált a USAID a republikánusok szemében problémás intézménnyé?

Mi is az a USAID?

A USAID-t John F. Kennedy elnök alapította 1961-ben azzal a céllal, hogy segítse a fejlődő országok gazdasági növekedését, javítsa az egészségügyi ellátást, támogassa az oktatást és hozzájáruljon demokratikus intézmények kiépítéséhez. A szervezet globálisan működik, különféle humanitárius segélyezési és fejlesztési programokat finanszírozva. Működése az Egyesült Államok „soft power” eszköztárának is fontos része, hiszen a segélyezési programokon keresztül erősíti az amerikai befolyást a világ különböző pontjain.

Kép forrása: Getty Images, 2024 J. David Ake

Minden elnöki adminisztráció idején más-más prioritások kerültek előtérbe. A Biden-kormányzat például több LGBTQ-közösségeket támogató projektet indított, amelyeket a republikánusok gyakran bíráltak. Ugyanakkor a USAID alapvető tevékenysége ennél jóval szélesebb körű: például vakcinázási programokat működtet, amelyek segítenek a polio és más járványok elleni küzdelemben a fejlődő világban. Az ilyen programok kulcsfontosságúak a globális egészségügy szempontjából, ám a Trump-adminisztráció „America First” politikájának fényében az USA egyre kevésbé mutat érdeklődést ezek finanszírozására.

Miért vált a USAID közellenséggé republikánus körökben?

A republikánusok már régóta kritikával illették a USAID tevékenységét, túlzott költekezéssel és az amerikai érdekekkel össze nem egyeztethető programokkal vádolva az ügynökséget. Marco Rubio külügyminiszter például így nyilatkozott róla: „Önmaguk által döntve, egy globális jótékonysági szervezetként funkcionálnak, amely nem egyezik sem az amerikai érdekekkel, sem az adófizetők akaratával.” Az alábbiakban két jelentős kritikát és azok cáfolatát vizsgáljuk meg.

1. A USAID és a COVID-19 „laborszivárgás”

Elon Musk az X-en (korábban Twitter) azt állította, hogy a USAID adófizetői pénzekből finanszírozta a COVID-19 vírus kiszivárgását a vuhani laborból. Ez az állítás azonban több pontatlanságot tartalmaz, beleértve a COVID-19 laborból való kiszivárgás összeesküvés-elméletét.

A USAID valóban támogatta az EcoHealth Alliance nevű orvosi kutatócsoportot, amely olyan programokat működtetett, mint a „Feltörekvő járványveszélyek” kezdeményezés, amelynek célja új, állatokról emberekre terjedő betegségek azonosítása volt. Azonban semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy a COVID-19-et az EcoHealth Alliance kutatásai okozták volna. Robert Kessler, a csoport szóvivője 2021-ben a The New York Times-nak nyilatkozva kifejtette, hogy az általuk vizsgált vírusok egyike sem mutatott olyan hasonlóságot a SARS-CoV-2-vel, amely alapján feltételezhető lenne szerepük a járvány kitörésében.

2. A Gázai övezet fogamzásgátlási programja

Egy másik jelentős kritika a USAID állítólagos szerepére vonatkozik a Gázai övezetben zajló fogamzásgátlási programok finanszírozásában. Az alt-right média szerint az USAID több millió dollárt költött fogamzásgátló eszközök szállítására a térségbe, amit politikai beavatkozásnak tekintettek.

A valóság ezzel szemben az, hogy bár a Biden-kormányzat külügyminisztériuma valóban aláírt egy 50 millió dolláros szerződést a gázai egészségügyi ellátás támogatására, ebben nem szerepelt fogamzásgátlók szállítása. Az USAID 2023-ban ugyan 60,8 millió dollár értékben küldött fogamzásgátlót és óvszert más országokba, ám ebből egyetlen szállítmány sem érkezett Gázába. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a Trump-adminisztráció saját hivatali ideje alatt szintén küldött fogamzásgátló eszközöket a világ más részeire: 2018-ban 51,5 millió, 2019-ben pedig 39,1 millió dollár értékben.

A USAID Európában is aktív szerepet vállalt, többek között Ukrajna támogatásában. Az ukrán háborús veteránok és családjaik számára segélyszervezetet alapítottak, továbbá az ukrán farmereket is segítették.

A támogatások legjelentősebb területe Afrika volt. A USAID egyik legfontosabb kezdeményezése a PEPFAR (President’s Emergency Plan for AIDS Relief), amely az AIDS elleni küzdelemben vállalt jelentős szerepet olyan országokban, mint Dél-Afrika, Kenya vagy Nigéria.

Kép forrása: theheritagetimes.com

A két kritika gyorsan bejárta a közösségi médiát, és bár a valóságalapjuk megkérdőjelezhető, maga a USAID működése valóban megér egy alaposabb vizsgálatot. A szervezet által finanszírozott programok hatékonyságának értékelése elengedhetetlen: fontos megvizsgálni, hogy ezek valóban eredményesek-e, illetve, hogy a jelentős összegeket megfelelően használják-e fel. Noha a két mainstream kritika alapot adhat egy ilyen diskurzusnak, rendkívül lényeges, hogy a félrevezető elméletek és dezinformációk ne terjedjenek el, hiszen ezek nemcsak hamis narratívákat erősítenek, hanem akár komoly károkat is okozhatnak.

Trump intézkedéseinek hatása és a jövő kilátásai

Donald Trump intézkedéseinek következtében a USAID globális működése jelentősen beszűkült. A finanszírozási megszorítások miatt több ezer alkalmazott veszítette el állását, és számos nemzetközi program került veszélybe. Azonban helyreállás várható, hiszen az ügynökség jelenleg csak szünetel, amíg nem módosítják a célokat.

Első lépésként az ügynökséget besorolták a külügyminisztérium alá, így Marco Rubio közvetlen hatása alá került. Valószínűsíthető, hogy a segélyezések összege csökkenni fog, azonban az olyan kulcsfontosságú egészségmegőrzési programok, mint az AIDS elleni küzdelem vagy az oltási kampányok, nem szűnnek meg.

Törökország a 2022. február 24-én kitört orosz-ukrán háború kezdete óta igyekszik egyensúlyozni az oroszok és a nyugat között. Egyrészt megpróbálja magát Ukrajna-pártinak, másrészt pedig nem nyíltan Oroszország-ellenesnek mutatni. Ez a stratégia sok szempontból figyelemre méltóan sikeresnek bizonyult, Törökország mára kulcsfontosságú közvetítő szerepet tölt be a konfliktusban.

Nemrég azonban változott a török stratégia, és a kormány nyíltan kiállt amellett, hogy Ukrajnának joga van a 2014 előtti határaihoz, és csatlakozhat a NATO-hoz. Sőt, még egy háború utáni biztonsági garanciát is felajánlott. 

Mi a török álláspont az ukrajnai háború során?

Erdogan török elnök megpróbálta mindkét oldalt támogatni, ami többé-kevésbé sikerült is neki, hiszen Törökország egy sor diplomáciai győzelmet aratott az invázió kezdete óta: jó kapcsolatokat ápolnak az oroszokkal annak ellenére, hogy NATO-tagok. Törökország adott otthont az Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalások első fordulójának 2022 márciusában.

Ez a hintapolitika sokat segített a török gazdaságnak is. Amikor a háború elkezdődött, Erdogan unortodox monetáris politikájának köszönhetően az infláció éves szinten már 50% körül volt, és a 2022 januárjában bevezetett szankciók okozta globális energiaár-emelkedés államcsőddel fenyegetett.

A szankciók elkerülése érdekében rengeteg orosz készpénz áramlott Törökországba, ami jelentős devizaforrást biztosított Törökország számára, miközben a török védelmi vállalatok komoly bevételekre tettek szert azáltal, hogy drónokat és fegyvereket adtak el Ukrajnának.

Emlékezetes, hogy 2023-ban Törökország kezdetben megtagadta Svédország és Finnország NATO-ba való felvételét, amivel egyrészt kedvezett Moszkvának, másrészt lehetővé tette Törökország számára, hogy különböző engedményeket (F-16-os vadászgépeket) csikarjon ki a többi NATO-tagtól. Tavaly aztán Törökország ismét közvetítőként lépett fel, hogy tárgyalásokat folytasson egy amerikai-orosz fogolycseréről, amelynek köszönhetően Evan Gershkovich amerikai újságíró is szabadulhatott.

(Kép forrása: Flight Global)

Törökország tehát semleges pozíciót foglalt el: továbbra is kereskedik mind Oroszországgal, mind Ukrajnával, miközben kihasználta egyedülálló helyzetét, mint viszonylag oroszbarát NATO-tag, hogy egyfajta közvetítő szerepet töltsön be.

Az elmúlt időszakban viszont Törökország feltűnően Ukrajna-barát hangokat ütött meg. Meglepetést okozott, hogy néhány órával azután, hogy orosz és amerikai tisztviselők találkoztak Szaúd-Arábiában, Zelenszkij meglepetésszerű látogatást tett Ankarában egy közös sajtótájékoztatón.

Itt Erdogan kijelentette, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy Ukrajnát és Európát is vonják be a tárgyalásokba. Emellett megerősítette, hogy támogatja Ukrajna területi integritását. Ezzel arra utalt, hogy az összes 2014 előtti Ukrajnához tartozó terület, beleértve a Krímet is Ukrajnához tartozik és még az ország NATO csatlakozása mellett is kiállt.

Mindez szöges ellentétben áll a Trump-adminisztrációval, amely Ukrajna és Európa nélkül folytat tárgyalásokat. Továbbá az amerikaiak szerint Ukrajnának el kell fogadnia bizonyos területi veszteségeket, és irreálisnak tekintik Ukrajna NATO-törekvéseit. Ezt követték a török külügyminiszter hasonló megjegyzései, aki a héten megismételte Törökország álláspontját az ukrán NATO-tagságról, valamint felvetette, hogy Törökország hajlandó lenne biztonsági garanciákat nyújtani egy tűzszünet esetén. Továbbá arra ösztönözte Európát, hogy próbáljon függetlenedni az USA-tól, mert az USA-tól való függőség csökkentésével ellenállóbb lesz a kontinens.

(Kép forrása: CNN)

Fontos, hogy ezeket az üzeneteket nem feltétlenül kell túl komolyan venni. Törökország mindig is támogatta Ukrajna területi integritását, és Erdogan egy veterán hintapolitikus, ha külügyekről van szó. Ettől függetlenül legalább az igaz, hogy Törökország hirtelen sokkal inkább Ukrajna-pártibbnak tűnik, ami életbevágóan fontos jelenleg Zelenszkij számára.

Továbbá a taktika része lehet a nemzetközi közvélemény széleskörű, Oroszország és Amerika-ellenes fordulata, ami kirívóan nyilvánvalóvá vált. A hétfői ENSZ-közgyűlési szavazáson csak egy maroknyi ország szavazott az USA-val és Oroszországgal együtt az ukrajnai háború befejezésére felszólító európai határozat ellen. Ez alapvetően azért van így, mert korábban a háborúra egy NATO-Oroszország proxy-háborúként tekintettek, ami miatt a nyugatot nem kedvelő országok nem szívesen sorakoztak fel Ukrajna mögött.

(Kép forrása: Middle East Eye)

Most Trump és Oroszország retorikailag ugyanarra az oldalra került, egy neoimperialista világrendben hisznek, ahol a nagy országok bármit megtehetnek a kis országokat. Erdogan már régóta egy többpólusú világot szorgalmaz, ahelyett, hogy a hagyományos szuperhatalmak dominálnának.

Ezért is van az, hogy Erdogannak nem lenne ellenére, ha Ukrajna visszaszerezné az összes 2014 előtti területét, beleértve a Krím-félszigetet is.

Végül, de nem utolsósorban Törökország ki akarja használni katonai erejét, hogy jobb alkupozícióba kerüljön az EU-val szemben. Törökországé a NATO második legnagyobb hadserege, több aktív katonájuk van, mint bármelyik európai hadseregnek. Erdogan rájött, hogy Európának sokkal jelentősebb katonai erőkre lesz szüksége ahhoz, hogy amerikai támogatás nélkül is garantálni tudja Ukrajna biztonságát, ezért felajánlotta segítségét, ha az EU ad neki valamit cserébe, például Törökországot beengedi az EU-ba. Erdogan ezt akkor tette világossá, amikor kijelentette, hogy Törökország uniós csatlakozása az egyetlen módja a kontinens biztonsági és demográfiai válságának megoldására. Nem ez az első alkalom, hogy Erdogan megpróbálja ezt a kártyát kijátszani. Miután Trump novemberben megnyerte a választást, Erdogan azt nyilatkozta, hogy

„Törökország teljes körű bevonása az Európai Unió védelmi erőfeszítéseibe nélkülözhetetlen Európa békéje és biztonsága szempontjából”.

(Kép forrása: S&D Group)

Bár nehéz elképzelni, hogy Törökország a közeljövőben csatlakozna az EU-hoz, Erdogan talán még mindig képes lenne egy szorosabb gazdasági kapcsolatot létrehozni az EU-val. Ha Európa úgy dönt, hogy a NATO-n kívül egy új biztonsági architektúrát épít ki, és most Európát mondunk, nem az EU-t, akkor valószínűleg az Egyesült Királyság is benne lesz. De ez magában foglalná Törökországot is? Egyrészt Törökország erős hadsereggel rendelkezik, hatalmas hadiiparral, és stratégiailag értékes helyen fekszik a Fekete-tenger mentén, valamint Európa és a Közel-Kelet találkozásánál. Viszont Erdogan némileg megbízhatatlan és időnként kétarcú NATO-szövetségesnek bizonyult, és egyes európai országok, különösen Franciaország és Görögország, nagyon ellenállhatnának az ötletnek.

Március 16-án hajnalban, azaz most vasárnap újra elrajtol a Forma 1, a szezon kezdete pedig mindig új autókat, új elvárásokat és új versenyzői neveket hoz. 
2025-ben azonban a mezőnyben egy generáció óta most a legjelentősebb a változás, hiszen hat pilóta - akik közül öten az elmúlt két évben a Forma-2-ből kerültek ki - készül az első teljes F1-es szezonjára. A pilóták ilyen mértékű kicserélődése rendkívül kivételes, na de nézzük is az újoncokat, és hogy milyen reményeket fűzhetünk hozzájuk. 

Jack Doohan

A 22 éves ausztrál és az Alpine Academy versenyzője a legtapasztaltabb az F1-es gépeken az öt versenyző közül. Egy-egy évet töltött az F3-ban és az F2-ben, és a 2023-as F2-es bajnokságban a harmadik helyen végzett, mielőtt 2024-ben visszavonult a versenyzéstől. Második F2-es szezonjában a kezdeti nehézségek ellenére az utolsó öt fő futamból hármat megnyert. Jack Doohan F1-es átállása a legtöbbjüknél zökkenőmentesebb, köszönhetően az Alpine-nál töltött egy évnek - amit teszteléssel töltött - és az Abu-Dhabiban való utolsó pillanatos debütálásnak. Miközben az Alpine Franco Colapinto szerződtetésével megindultak a találgatások a jövőjével kapcsolatban, Doohan továbbra is arra összpontosít, hogy a pályán bizonyítson. Az ausztráliai szezonnyitója különleges jelentőséggel bír, mivel édesapja, az ötszörös motorversenyző Mick Doohan nyomdokaiba lép.

Kimi Antonelli 

Lewis Hamilton utódjának lenni a Mercedesnél nem könnyű feladat, de a csapat Kimi Antonellibe vetett bizalma rávilágít arra, hogy nagyra tartják a fiatal olaszt. Eredetileg Hamilton utódjának tervezték, de Antonelli előléptetését felgyorsították, miután Hamilton a Ferrarihoz igazolt. A Mercedes főnöke, Toto Wolff, aki a gokartozás óta figyelemmel kíséri Antonelli pályafutását, gyorsan döntött, hogy ő lesz az utódja. Antonelli dominanciája a junior kategóriákban - többek között az olasz és a német F4-es bajnoki cím megnyerése 16 évesen - a jövő sztárjaként jellemezte őt. 

A Mercedes eltért a szokásos módszeres pilótafejlesztési megközelítéstől Kimi Antonelli esetében, és a 2023-as Formula Regional bajnoki címétől egyenesen az F2-be gyorsított, kihagyva az F3-at. Az ugrás kihívást jelentett, de júliusban Silverstone-ban egy sprintversenyen aratott győzelemmel így is megszerezte első dobogós helyezését. Az F2 mellett Antonelli kiterjedt privát F1-es teszteken is részt vett, és elismerést kapott a kiegyensúlyozottságáért. Mindössze 17 évesen óriási vizsgálatnak nézett elébe, de a Mercedes főnöke, Toto Wolff, aki eltökélte, hogy nem hagy ki egy újabb generációs tehetséget, mint Max Verstappen, hajlandó türelmesnek lenni. George Russell teljesítményének elérése sikeres újonc szezont jelentene.

forrás: https://www.motorsportweek.com/2025/02/06/f1-releases-behind-the-scenes-documentary-on-2025-rookies/  

Gabriel Bortoleto

Az F3-as és F2-es bajnoki címek egymást követő években történő megnyerése erősen jelzi egy versenyző potenciálját, ahogy azt Russell, Leclerc és Piastri esetében is láthattuk. A legutóbbi, aki ezt a bravúrt elérte, az a brazil Gabriel Bortoleto, aki 2024-ben debütál a Sauber színeiben. Korábban a McLaren akadémiájához tartozott, majd tavalyi menesztése után csatlakozott a Sauberhez, és a csapat a jövőjének kulcsfontosságú darabjaként tekint rá, mielőtt 2026-ban átáll az Audihoz. Az, hogy újoncként olyan speciális sorozatokban, mint az F2 és az F3, győzni tudott, kiemeli alkalmazkodóképességét, ami kulcsfontosságú előny az F1-es debütálásához.

„Tudom, hogy sok szó esik a fiatal generációról, sok újoncról jövőre is - nagyon tehetségesek mindannyian. De a legjobb Gabriel. Ő megmutatta a pályán ugyanazokkal az autókkal. Nyilvánvalóan jövőre talán nem lesz olyan autója, mint néhány újoncnak, de remélem, az emberek nem felejtik el, hogy jobb náluk.” - Fernando Alonso

Ollie Bearman

Az, hogy Doohan hat napot kapott a tavaly év végi Abu-Dhabi futam előtt, semmi Ollie Bearmanhoz képest, aki márciusban, Jeddában mindössze néhány órával az utolsó edzés előtt tudta meg, hogy F1-es debütál - ráadásul a Ferrari színeiben. Lenyűgöző 11. helyezése a kvalifikáción és a hetedik helyezése a futamon bebetonozta, hogy ő a jövő sztárja. A Haas, amely már 2025-re leszerződtette őt, ismét őt hívta, hogy helyettesítse Kevin Magnussent Azerbajdzsánban és Brazíliában. Bearman korábban ígéretesnek bizonyult az F3-ban, és csak hajszál híján maradt le a 2022-es bajnoki címről, mielőtt az F2-be került volna. Az áttörés pillanata Bakuban jött el, ahol dominált a hétvégén, megszerezte a pole-t, és megnyerte a sprint- és a főfutamot is, mindössze negyedik F2-es futamán.

forrás: https://www.formula1.com/en/latest/article/first-wins-historic-moments-and-a-giant-squid-what-was-happening-in-the.4ZB0krXmcMeT6p9cAEgGub 

Isack Hadjar

Ő volt az utolsó újonc, aki 2024-re F1-es ülést szerzett, és a Red Bull átigazolása után a Racing Bullsnál kötött ki. A francia-algériai pilóta tavaly az F2-ben Gabriel Bortoleto mögött a második helyen végzett és négy futamot nyert. A Red Bull egyértelmű választásnak tartotta őt az előléptetésre, mivel rugalmassága és önbizalma segített neki eligazodni a kemény juniorprogramban. Christian Horner csapatfőnök „nyers tehetségnek” nevezte Hadjart, aki gyorsaságával megelőzte csapattársát, Yuki Tsunodát a szezon utáni teszteken.

Habár vannak, akik Liam Lawson-t is az újoncok között említik még, valójában 11 futamon való indulással a háta mögött és három pontszerző helyezéssel az AlphaTauri/Racing Bulls ideiglenes pilótájaként 2023-ban és 2024-ben, eléggé elrugaszkodott dolog F1-es újoncnak tekinteni az új-zélandi versenyzőt. 

Donald Trump azt ígéri, hogy megszerzi országának a Panama-csatornát. De vajon képes lesz rá, vagy ismét blöfföl?

Az ígéretet 25 évvel azután tette, hogy az USA a csatorna teljes ellenőrzését átadta Panamának. A panamai politikusok szerint ez olyan, mintha Panama megpróbálná megszerezni a Brooklyn-hidat. Panama elnöke szerint az ország soha, semmilyen körülmények között nem adná át a csatorna feletti ellenőrzési jogot az amerikaiaknak. Donald Trump válaszul akár egy amerikai katonai beavatkozás lehetőségét is lebegteti.

A Panama-csatorna története

A februári panamai útja során Marco Rubio külügyminiszter kijelentette, hogy a Trump-adminisztráció szerint Panama megsértette azt a szerződést, amelyet az USA-val írt alá, amikor átvette a csatorna feletti ellenőrzést. Az USA erre a feltételezésre alapítja a követelését.

Marco Rubio amerikai külügyminiszter Panama csatornánál. (Kép forrása: Autoridad del Canal de Panamá)

A szerződés értelmében a csatornának tartósan semlegesnek kell maradnia, vagyis nem részesülhet előnyben egyetlen ország sem, például: az áthajózási díjaknak igazságosnak, észszerűnek és méltányosnak kell lenniük minden állam felé. Trump egyik fő érve arra, hogy Panama megsérti a szerződést, az, hogy - mint mondja:

„Kína üzemelteti, kínai!”

A panamai hatóságok kitartanak amellett, hogy a csatorna teljes mértékben Panama ellenőrzése alatt áll. Ez de jure igaz, mivel az amerikai aggodalmak nagy része abból fakad, hogy a kínai vállalatok jelentős mértékű beruházásokat hoztak a régióba, ami egyesek szerint nemzetbiztonsági kockázatokkal jár az USA-ra nézve. Fókuszban a csatorna két végén elhelyezkedő kikötők állnak, amelyeket eddig egy hongkongi üzemeltető, a CK Hutchison üzemeltetett. Ez a helyzet március elején ez megváltozott.

A CK Hutchinson által eddig üzemeltett kikötők egyike. Mostantól amerikai vállalatok tulajdonában van. (Kép forrása: Panama News Room)

„Éppen ma, egy nagy amerikai vállalat, bejelentette, hogy megvásárolja mindkét kikötőt a Panama-csatorna körül”

- dicsekedett Donald Trump az évértékelő beszédében. A BlackRock által vezetett befektetői konzorcium megállapodott, hogy megvásárolja a kikötők többségi részesedését a Hutchisontól, így azok amerikai tulajdonba kerülnek. Más projektek is aggodalmat keltettek az USA-ban, például egy 2018-as beruházás, amikor kínai cégek építettek egy új hidat a csatorna felett. Egyes szakértők szerint ez kockázatokat rejt magában. Egy híd által nem lehet irányítani a csatornát, de arra fel lehet használni, hogy szabotálják vagy elzárják a kereskedelmet. Egy hídban szkennereket és érzékelőket lehet elhelyezni a betonban.

(Kép forrása: TYlin)

John Feeley Barack Obama elnöksége alatt, majd Donald Trump hivatali idejének első évében is az Egyesült Államok panamai nagyköveteként szolgált, ideológiai nézeteltérései miatt mondott le posztjáról Trump alatt. Diplomáciai szolgálata idején komoly figyelmeztetést fogalmazott meg Kína Panama-csatorna körüli szerepvállalásával kapcsolatban. Feeley szerint Kína ugyan nem feltétlenül jelent közvetlen fenyegetést a csatorna biztonságára, de rámutatott, hogy Peking világszerte gyakran összekapcsolja kereskedelmi terjeszkedését kémkedéssel, szellemi tulajdon eltulajdonításával és titkos információgyűjtéssel. Éppen ezért – bár nem ért egyet Trump harcias, konfrontatív hangvételével – Feeley sem bagatellizálja Kína panamai jelenlétének kockázatait, és megérti az amerikai elnök aggodalmait, még ha azok kezelésében más eszközöket is tartana helyesnek.

Peking washingtoni nagykövetségének szóvivője azt mondta:

„Kína mindig tiszteletben fogja tartani Panama szuverenitását a csatorna felett, és elismeri a csatornát, mint állandóan semleges nemzetközi vízi utat”, és hogy „azok az állítások, hogy Kína kémkedésre használja a létesítményeket, rágalmak”.

Trump szerint az amerikai hajóknak magasabb díjat kell fizetniük a csatorna használatáért. Ezt a panamai hatóságok tagadták. Ráadásul véleménye szerint az USA-nak történelmi joga van a csatornához: az USA finanszírozta és felügyelte a csatorna építését, és mintegy 375 millió dollárt költött a projektre, ami mai áron számítva több mint 11 milliárd dollárnak felelne meg.

(Kép forrása: Mike Hyman)

A csatorna megépítéséről szóló megállapodás részeként az USA a csatornaövezetet is ellenőrizte, és az évtizedek során a jelenléttel kapcsolatos feszültségek egyre csak nőttek. A latin-amerikai riválisok az amerikai imperializmus jeleként tekintettek a csatorna amerikai fennhatóságára. Az Egyesült Államok éppen ezért adta át a csatorna ellenőrzését Panamának: attól tartottak, hogy egy ellenséges környezetben lehetetlen lesz a csatorna kezelése.

„Hiszem, hogy ez a szerződés a megértés új korszakát nyithatja meg.” (Jimmy Carter 1977).

A csatorna átadásáról szóló döntést Jimmy Carter elnök hozta meg az 1970-es évek végén. Jimmy Carter döntése akkoriban ellentmondásos volt, és sokan, köztük Donald Trump szerint az USA ezzel a lépéssel stratégiai hibát követett el.

Szerződésszegés

A kérdés tehát az, hogy szerződés állítólagos megsértése feljogosítja-e az USA-t a csatorna visszaszerzésére?

Nos, önmagában nem.

Az 1977-ben aláírt szerződés Panamának adta az ellenőrzést a Panama-csatorna felett, és nem hagyott kiskaput arra az Egyesült Államoknak, hogy akkor szerezze vissza az ellenőrzést, amikor azt szükségesnek érzi. Trump ezt ürügyként használja az amerikai beavatkozás igazolására.

Első lépésként az USA tárgyalásokat a panamai hatóságokkal a Kínával kapcsolatos aggodalmak eloszlatása érdekében. a panamai hatóságok meg is kezdték a Hutchison működésének ellenőrzését. Rubio azt mondta, hogy

„ha nem történnek változások, akkor az Egyesült Államok intézkedéseket fog tenni a szerződésben foglalt jogainak védelme érdekében.”

A szakértők szerint „az USA a szerződés megsértésével megpróbálhat jogilag igazolni egy katonai inváziót”.

A szerződések egyébként nem csak jogot, hanem kötelezettséget is írnak elő az Egyesült Államok számára a csatorna megvédésére, ha bizonyítani tudják, hogy Panama nem képes vagy nem hajlandó megvédeni a stratégiai fontosságú vízi utat. Azonban Trump is tétovázott az USA tengerentúli katonai jelenlétének növelésében, és valószínűtlennek tartja annak Panamában történő alkalmazását.

Rubio látogatását követően a panamai elnök bejelentette, hogy Panama nem fogja megújítani a pekingi Övezet és Út kezdeményezéssel szerződését, amely Kína hosszú távú törekvése arra, hogy világszerte infrastruktúrafejlesztéseket hajtson végre. Rubio az X-en méltatta a döntést, és nagyszerű lépésnek nevezte az amerikai-panamai kapcsolatokban. A szerződésen kívül az amerikai vállalatok fejleszthetnék a csatorna infrastruktúráját, hogy konkurenciát állítsanak Kínával szemben.

A BlackRock kikötőkre vonatkozó megállapodása segíthet enyhíteni a nemzetbiztonsági aggályokat, mivel növeli az Egyesült Államok részesedését a csatorna infrastruktúrájában. A csatorna teljes átvételét illetően azonban Trumpnak igazából csak egy lehetősége van: megvenni vagy tárgyalni a tulajdonjogáról. Ehhez azonban Panamának bele kellene egyeznie, és a panamai tiltakozások világossá tették, hogy ez nem fog bekövetkezni. A panamaiak számára a csatorna alapvető része a nemzeti identitásnak.

Mi lesz a következő lépés?

Bárhogy is dönt Trump, az nagy hatással lesz a Panamával való kapcsolatokra. Jogos aggodalomra ad okot a kínai kereskedelmi terjeszkedés, nem csak Panamában, hanem egész Latin-Amerikában, viszont a jelenlegi agresszív politika következtében az USA elveszítheti azokat a partnereit, akikre mindeddig szövetségesként számíthatott.

Dubaj két egymást követő évben, 2022-ben és 2023-ban is elnyerte a Tripadvisor ’Travellers Choice Awards’ díját, azaz Dubaj két egymást követő évben is a világ legvonzóbb és legkedveltebb úticélja volt – derül ki Issam Kazim, a Dubaji Turisztikai és Kereskedelmi Marketing Hivatal vezérigazgatója Forbesnak adott interjújából.

Az építészeti csodának számító, monumentális épületek (például a világ jelenleg legmagasabb épülete, a 828 méteres, neofuturisztikus építési stílusú Burj Khalifa, a Jövő Múzeuma, vagy akár a Dubai Frame), a sokszínű programkínálat és gasztronómia rengeteg turistát vonz a világ minden tájáról, például a közép-kelet-európai régióból is. Csak 2022-ben 382 ezer ember látogatta meg a közel-keleti várost Közép-Európából, a magyar utazók száma pedig különösen pozitívan alakul. Ez a növekedés részben annak a 2016 szeptemberében elindult kampánynak köszönhető, mely Dubaj részéről a nyugati országok mellett különösen a közép-európai országok (mint például Magyarország, Csehország, Lengyelország, Románia) közönségét célozta meg, ezen országokban irodát is nyitott. Az irodák a licencek kiosztásáért és a szállodai szolgáltatások – például utazásszervezés, szállásajánlatok – kategorizálásáért is felnek, céljuk egy minél szélesebb közeg elérése, és ár-érték arányban a lehető legjobb szolgáltatás biztosítása. Dubaj legújabb tervezete nem pusztán a város turisztikai célkitűzéseit alapozza meg, a kereskedelmet is forradalmasítani szándékozza, méghozzá egy olyan országgal, ahonnan egy számára létszükségletű árut importálna.

 A vasútvonal, melynek jelentős része az Arab-tengerben épül, a vízfelszín alatt lebegve

Dubaj bebizonyítja, hogy a 21. század technológiája nem ismer lehetetlent, legyen szó a repülés tanulásáról vagy a robotokkal történő kommunikációról. Az innováció fogalmának új szintre emelésével, a metropolisz olyan látványprojektek megvalósítására törekszik, amelyeknek megtekintéséről senki sem szeretne lemaradni, és árban is megfizethető a középosztály számára. A látványosságok bakancslistájára új szereplőként kerülhet a valaha volt legérdekesebb vasútvonal, mely Dubai városát köti össze az Indiában található Mumbai városával.

Kép forrása: 

Az eredeti terv szerint, az oda-vissza ingázó szerelvények két légmentes, hajlított ívű úszócsőben közlekednének, melyeket elég mélyre helyeznének, így nem akadályozzák a vízi forgalmat, nem lesznek kitéve az időjárási körülményeknek. Ezeket az alagútszerű csöveket úszótestekhez rögzítenék a stabilitás érdekében.

Ennek megvalósításában elsősorban a dubaji székhelyű National Advisor Bureau Limited vállalatnak van nagy szerepe, még 2019-ben jelentették be a vízalatti vasútvonal megálmodott tervezetét, egy megvalósítást szemléltető videóval. Ami még 2019 környékén csak egy álomszerű elképzelésnek tűnt, az 2023 őszére egészen közel került a kivitelezéshez, sőt, több hírportál közölte, hogy Dubaj megtette az első lépéseket az építkezés elindításának érdekében. Az Egyesült Arab Emírségek Nemzeti Tanácsadó Irodája olyan részleteken dolgozik, mint például a projektnek megfelelő vonattípusok keresése és kiválasztása, pontos műszaki leírások meghatározása.A cél, hogy egy olyan közlekedési rendszert hozzanak létre az egyébként is jó kapcsolatot ápoló India és Egyesült Arab Emírségek között, amely egyrészről turisztikai vonzóerőként hat a nemzetközi közegre, másrészt pedig a két állam között mozgó személyek és létszükségletű csereáruk szállítmányozásának leggyorsabb módját teszi lehetővé. Árucsere terén, a vízalatti vasútvonal kimondott célja, hogy megkönnyítse India részéről az ivóvíz, az Egyesült Arab Emírségek részéről pedig az olaj szállítását, így a személyeket szállító vasútrendszerbe csővezetékeket is integrálnak. Az ilyen vezetékeken keresztül, majdhogynem feleannyi idő alatt jut el az áru Mumbaiba vagy Dubajba, mint repülővel. Dubaj számára ez mindenképp növekvő olajexportot eredményez, a világ jelenleg legnépesebb, ’olajéhes’ országával, míg Mumbaiból fogyasztásra alkalmas ivóvizet importálhat. Erre pont Dubaj városában nagy szükség van, tekintve, hogy a tengervíz sótalanításából nyert csapvíz nagy mennyiségű vegyi anyagot tartalmaz.

A projekt jelentősége az innováción és a kereskedelmi kapcsolatok fellendítésén túl, hogy egyfajta versenyhelyzetet teremtsen a közel-keleti országokban, kiváltképp az Egyesült Arab Emírségekben és Szaúd-Arábiában. Az Egyesült Arab Emírségek technológiája, építőipara, infrastruktúrája mindig is kiemelkedett a régióban, ez a fölény azonban nem egyértelmű a szaúdi Neom-projekt óta, mely alapján 2030-ra egy „The Line” névre hallgató, 170 km hosszú okosvárost építenek Mohammed bin Szalmán koronaherceg kezdeményezésében. Ez pedig tökéletes utazási helyszínként és ingatlanbefektetésként szolgál Dubaj célközönségének is. Az építkezés gyors előrehaladása megmagyarázhatja azt is, miért pont ebben az évben merült fel 2018 óta először az „Underater train” neve a sajtóban. A közel-keleti többszáz milliárd dolláros gigapolisz megépítését csak egy újabb többszáz milliárd dolláros beruházás tudja überelni, ennek fényében érdekes ötletekre és további látványos elemekre számíthatunk a régióban. 

Bárki, aki kicsit is foglalkozott az üzleti tudományokkal, az egyik első kifejezés, amivel már biztosan találkozott, a kettős értékteremtés elmélete volt.

Az elmélet és koncepció Chikán Attila nevéhez kötődik, aki a vállalatgazdaságtan egyik első alaptételeként azt fogalmazza meg, hogy

Ez azt jelenti, hogy a piaci tranzakciók során a vállalatnak ahhoz, hogy profitot tudjon termelni, ki kell tudnia elégítenie szolgáltatásaival és termékeivel az azok iránt jelentkező keresletet, máskülönben a tranzakció (piaci keretek között) nem tud létrejönni. Ez az alapelv, szinte az összes piaci tranzakcióra igaz: megvalósul akkor is, amikor a munkaerőpiacon a tudásomat, tehetségemet, tapasztalatomat kínálom bér ellentételezésének fejében, de akkor is, amikor a béremből friss kenyeret vásárlok a helyi pékboltban. Amennyiben a potenciális munkáltató által ajánlott bér nem képes kielégíteni az én bérigényeimet, nem megyek el oda dolgozni, vagy ha nem megfelelő minőségű a kenyér, nem fogom megvásárolni azt, hiába sütötték meg.

Ebből is látszik, hogy amikor vállalati értékteremtésről beszélünk, egyszerre legalább két szimultán dimenzióban tudunk arról beszélni: egyszer tudunk a vállalat saját maga és belső érintettjei számára képzett értékteremtésről beszélni, és a fogyasztói értékről, melyet a vállalat tevékenységével tud létrehozni. Bármelyik elmaradása a tranzakciók során, egy idő után a vállalat megszűnésével járna, mivel annak tevékenysége fenntarthatatlanná válna.

Ennek megtörténése viszont, magával vonzza azt is, hogy a vállalatoknak működésük során figyelembe kell venniük a külső változó környezet tendenciáit, azokra pedig gyors és szisztematikus válaszlépéseket kell eszközölniük, az értékvesztés elkerülésének érdekében. Ebből fakadóan, a vállalatok sikeres működésének érdekében, a vállalatoknak nem csak saját tulajdonosaik (részvényeseik) kielégítésére kell törekedniük, hanem látható és aktív társadalmi szerepet kell vállalniuk, amiben egyrészt alakítóivá vállnak a külső környezetüknek, másrészt annak mozgásaira reagálni tudnak majd.

A külső környezet - mind a társadalmi, mind a gazdasági trendek szerint-  változik. A technológia gyorsuló ütemű fejlődésével, soha nem látott mértékben változnak meg az addig megdönthetetlennek hitt intézmények, melyek (nem csak a vállalatok, de a mindennapi életünknek is) eddig a működés szerves részét képezték, de hirtelen elavulttá váltak. A vállalat versenyképességének fenntartását, pedig az tudja garantálni, ha a tendenciózus változások kezelésére (habár sokszor kiszámíthatatlan azok pontos miben volta), új intézményeket építenek be a vállalati működésükbe, melyeket éppen ezek kezelésére hoznak létre.

Ennek felismerését mutatja, hogy az Üzleti Kerekasztal már 2019-ben, a COVID-19 járvány kitörése előtt kiadott „Nyilatkozat a vállalat céljáról” elnevezésű dokumentuma, mely tartalmazza, hogy a vállalati érték létrehozásának és védelmének a fő szegmensei a pénzügyi, a társadalmi és az egyéb környezeti tényezők változatos ökoszisztémájának kezelése.

Amit viszont nem tartalmaz ez a dokumentum, az az amire a COVID-19 járványnak kellett rávilágítania: ez pedig ezen ökoszisztémák kapcsolatainak törékenysége.

Ezen intézmények, vagy amennyiben a vállalati működésre egy növekvő meredekségű függvényként tekintünk (hiszen mely vállalat ne akarná elérni az általa elérhető lehető legnagyobb méretet), változók, a pénzügyi termelékenység, a rugalmasság és a társadalmi környezet. Ezeket a szegmenseket, és fontosságukat a vállalati értékteremtés során az PwC (PricewaterhouseCoopers), a világ egyik legnagyobb tanácsadói cégének elemzői állapították meg, mint a vállalati értékteremtés során figyelembe veendő legfontosabb szempontokat.

(forrás: PwC analysis)

A felsorolt három szegmensből a pénzügyi termelékenység akár evidensnek is hangozhat. Azonban, ha mélyebben megvizsgáljuk ennek jelentését, könnyen beláthatjuk, hogy a pénzügyi termelékenység nem merül ki a jelenlegi tevékenységek intenzívebb végzésében és az év végi könyv szerinti értékben, sokkal inkább a korszerű, hatékonyságot növelő beruházások ösztönzésére irányul, mely hosszútávon a tőkepiacokon is értékesebbé válik a befektetők szemében. Ez magával vonzza, hogy a befektetők sokszor többre értékelik a jövőbeli magasabb pénzáramokat egy hosszú távú beruházás esetén, mint adott tárgy év pénzügyi eredményességét.

A rugalmasság, a külső, már említett, előre nem látható sokkokhoz való alkalmazkodóképességet jelenti, mely megléte, egyrészt védőerőt tud biztosítani a vállalat számára, másrészt pedig potenciális versenyelőnyt is képes nyújtani annak. Nem véletlen, hogy az 1960-as ’70-es évek merev, sokszintű, hierarchikus vállalati berendezkedési struktúráját felváltották, a kevésbé bürokratikus, agilisabb szervezetek.

A társadalmi környezet, a már említett, vállalati aktív társadalmi szerepvállalást jelenti. A vállalat külső szerepvállalásával egyrészt növelni tudja a fogyasztói bizalmat, ha olyan értékek mentén lép fel és tesz értük, mely a társadalom széles rétegei által elismert és fontosnak tartott (pl.: természeti környezet óvása, bármilyen nemű diszkrimináció elleni fellépés). Másrészt növelni tudja a vállalati értékteremtést oly módon is, hogy a sokszínűségi és befogadó programok keretein belül, tehetségesebb, termelékenyebb és elkötelezettebb munkavállalókat vonz be és tart meg.

A vállalati értékteremtés témaköre, az üzleti tudományok egyik legfontosabb és leggyorsabban átalakuló kérdésköre mind a mai napig. Az innovációra és megújulásra való képesség pedig soha nem látott módon felértékelődött, oly módon, hogyha arra valamely vállalat nem képes, úgy behozhatatlan versenyhátrányt fog elszenvedni.

Ezen kérdéskörök vizsgálata azonban nem szűkül le, az üzleti tudományokra. Ezen jelenségekből, és az azokra adott válaszokból, sokkal mélyebbre ható akár makro szintű, de az egyének viselkedési gazdaságtanára is következtetéseket tudunk levonni, melyek a minket körülvevő világ jobb megértését tudják szorgalmazni.

Minden évben rengeteg együttes és album ünnepel kerek évfordulókat, de 2025-ben a szokásosnál is több ilyen nagy hatású zenei alkotás van. Ebben a cikkben öt olyan stúdióalbum bemutatásáról olvashatnak, melyek idén 50, 40, 30, 20, valamit 10 évesek.

1. Queen – A night at the Opera – 1975

A Queen minden bizonnyal legnagyobb hatású zenei alkotása az idén 50 éves ’A night at the Opera’ lemez, mely a maga korában az egyik legnagyobb anyagi keretből elkészülő stúdióalbum volt. A több, mint 40.000 fontos költségvetésű lemez első kislemeze a Bohemian Rhapsody című szám volt, mely korábban nem ismert sikereket hozott a Queen-nek és megalapozta a zenekar népszerűségét a következő másfél évtizedre. Az album különlegessége, hogy a legkülönbözőbb zenei stílusokat vegyíti, gyakran egy-egy zeneszámon belül. A progresszív rocktól a zenei színházon keresztül a folk és dixieland stílusig mindenféle elemet felfedezhetünk a lemez számain. További érdekesség a ’The Prophet’s Song’ egyedi visszahangtechnikája, melyet ekkor használtak először rögzített zeneművön.

Az album borítója a Queen logójával

2. Dire Straits – Brothers in Arms – 1985

Az idén 40 éves Brothers in Arms album kétség kívül mérföldkő a Dire Straits történetében. Az stúdiólemez nem csupán az együttes legsikeresebb albuma több, mint 30 millió eladott példánnyal, de a világ legnépszerűbb albumainak listáján is előkelő helyet foglal el. A Brothers in Arms érdekessége, hogy ez volt az első olyan teljes mértékben digitálisan rögzített album, mely nem csak a kritikusok, de a széles közönség szemében is sikeres volt. A Dire Straits ezután konzisztensen digitális módszerrel rögzítette alkotásait ezzel is hozzájárulva a CD-k népszerűsítéséhez. A lemez egészére igaz, hogy háborús és politikai témákat dolgoz fel. Különösen igaz ez az album címadó számára, a hűborúellenességről szóló Brothers in Arms-ra mely az elmúlt négy évtizedben a háborúellenesség egyik fő zenei szimbólumává vált. Az album sikerességét a Dire Straits egyértelműen a Money for Nothing című számnak köszönheti, melyen Sting is megjelenik vendégszereplőként. A szám megjelenésekor rögtön közönségsiker lett és 1985-ben el is nyerte a legjobb rock szerzeményért járó Grammy-díjat.

A Dire Straits 1985-ben

3. The Smashing Pumpkins – Mellon Collie and the Indefinite Sadness – 1995

Az idén 30 éves grandiózus koncepciós duplaalbum a The Smashing Pumpkins legnagyobb hatású zenei alkotása, melyet a zenekar frontembere gyakran a saját ’The Wall’ albumuknak titulált, utalva ezzel a Pink Floyd leghíresebb koncepciólemezére.

A lemez számai az élet és a halál körforgásáról szólnak három szekcióra osztva. Ugyan a 28 számból álló album rengeteg zenei stílust ölel fel, a két leghíresebb dala az 1979 és a Bullet with Butterfly Wings, melyek klasszikus alternatív rock hangzásúak.

A The Smashing Pumpkins minden albuma a különleges grafikájáról is híres

4. Nickelback – All the Right Reasons – 2005

A Nickelback a 2000-es évek első felében termékeny és dinamikus zenekarként robbant be a zenei világba először a Silver Side Up című albummal, melyen a banda How You Remind Me című slágere is szerepelt, ezt követően pedig 20 éve készültek el azóta is legsikeresebb albumukkal, az All the Right Reasons-el. A lemezből több, mint 18 millió példány fogyott és a megosztó szakmai kritikák ellenére az album kislemezei, a Photograph, a Far Away és a Rockstar nagy közönségsikert arattak. A Nickelback tagjai a 2000-es és 2010-es években számos botrányba keveredtek, mely a mai napig megosztóvá teszi az együttes sikereit.

A Nickelback frontembere egy koncerten 2005-ben

5. Muse – Drones – 2015

A 10 éves Drones album nem a legsikeresebb Muse lemez, de az egyik legkülönlegesebb zenei minőség szempontjából.

A lemez zenei értékét a szakértők is elismerték, hiszen a legjobb rock album kategóriában a Drones Grammy-díjat nyert 2016-ban. Az album utolsó száma a 10 perc hosszúságú The Globalist, mely egyedi témát dolgoz fel, ennek ellenére a lemez legsikeresebb dala a Psycho lett, mely a propaganda és a tömegek manipulációjának témáját dolgozza fel.

A Drones album borítója sokat elárul a dalszövegek tartalmáról

Természetesen a bemutatott albumok mellett számos más nagyhatású mű született 50, 40, 30, 20, vagy éppen 10 évvel ezelőtt, de a felsorolt példák jól mintázzák az adott évtizedek társadalmi változásait és a zenei világ folyamatosan alakuló trendjeit.