Reaktor

2023. szeptemberében az azeri erők szűk harminc év után ellenőrzésük alá vonták az Arcah Köztrásaság, vagy Hegyi-Karabah néven 1994. óta létező államot. Az ország államisága nemzetközi szinten egyáltalán nem volt biztosított, hiszen csak olyan országok ismerték el függetlennek, melyek maguk is hasonló legitimációs problémával küzdöttek. A karabahi térség az 1990-es évektől kezdve változó rendszerességgel, de következetesen fontos témaként jelent meg a világsajtóban, hiszen a terület az évszázados örmény-azeri szembenállás legforróbb pontja volt a Szovjetunió felbomlása óta. Ugyan egy éve a terület de facto és de jure is Azerbajdzsán fennhatósága alatt áll, a béke tartósságának értékeléséhez érdemes a kérészéltű köztársaság harminc éves történetét megvizsgálni.

Hegyi-Karabah a térképen pirossal jelölve, Nahicseván tartománytól keletre

Forrás: pcdn

Fontos kijelenteni, hogy a nagyjából 11.500 km² területű Karabah a 2023-as eseményeket megelőzően hagyományosan örmény többségű terület volt. Az azeri erők bevonulása előtt a lakosság 95%-a örmény volt, így felmerül a kérdés, miért követelte Azerbajdzsán magának a 150.000 örmény által lakott hegyvidéki régiót?

Az azeri követelés alapja a szovjet időkre vezet vissza, amikor a tagköztársaságok határmódosításai zajlottak. A szovjetek Törökországnak tett gesztusnak szánták, hogy Hegyi-Karabahot nem az örmény, hanem az azeri tagköztársasággal egyesítették. A Szovjetunió fennállása alatt a döntés komoly ellenállást nem váltott ki örmény részről, hiszen az 1988-as demonstrációkat leszámítva nem történt kísérlet a karabahi kérdés rendezésére. Rövidesen, a Szovjetunió felbomlása után viszont fegyveres konfliktus alakult ki, melyben az anyaország által támogatott örmények kiharcolták függetlenségüket Azerbajdzsántól.

Katonák a Karabah régióban 1993-ban

Forrás: bbci.co.uk

Az örmény katonai siker után a terület Örményországhoz csatolására nem volt lehetőség annak nemzetközi jogi akadályai miatt, ezért Hegyi-Karabah egy erősen Örményország által támogatott független állam lett, saját parlamenttel. A karabahi állam berendezkedése minden tekintetben tükrözte a Jerevánban hozott törvényeket, így a két terület örmény népessége nagyjából azonos jogi és adminisztratív környezetben élt három évtizeden keresztül. Ugyan az Arcah Köztársaságnak volt saját pénzneme, az arcahi dram-ot inkább szuvenírként árulták, helyette a jóval stabilabb örmény dram-ot használták fizetőeszköznek.

Az ezredforduló utáni időszakra inkább a kommunikációs hadviselés volt jellemző, mivel Azerbajdzsán és Örményország politikai vezetőinek hangzatos kijelentésein kívül érdemi előrelépés nem történt a konfliktus rendezésének irányába. Az azeri Alíyev elnök országa területi integritását és Azerbajdzsán határainak sérthetetlenségét, míg az örmény elnök a Hegyi-Karabah és Örményország elválaszthatatlanságát hirdette. Az átmeneti patthelyzet a két ország szövetségi rendszere miatt alakulhatott ki, hiszen semelyik fél nem mert drasztikus lépéseket tenni, ellencsapástól tartva. A kaukázusi térségben ugyanis Törökország fő szövetségese Azerbajdzsán – melyet az Azerbajdzsánban mindenhol látható török zászló is jelez – Örményországot pedig Oroszország támogatta.

2020-ban összecsapások kezdődtek az Arcah Köztársaság határán, melyek háborúig fajultak. Az örmény és azeri hadsereg teljes erejével küzdött, de a konfliktusban az azeri erők technológiai fölénye, Törökország támogatása és Oroszország távolmaradása miatt az örmények alul maradtak. Hiába foglaltak el azeri területeket – melyek 2020. előtt de facto és de jure is Azerbajdzsán részét képezték – a fegyverszüneti megállapodásban az elfoglalt területeket vissza kellett, hogy adják, valamint elfogadták az azeriek által elfoglalt mintegy 4000 km²-es terület átadását is. A háború komoly azeri sikerrel ért véget, hiszen Hegyi-Karabah fővárosa, Sztepanakert könnyen támadható célponttá vált a környező települések elfoglalásával, emellett egy korridoron keresztül Azerbajdzsán közvetlen összeköttetést alakított ki az országhoz tartozó Nahicseván exklávéval.

A fegyverszünet ideje alatt orosz békefenntartók érkeztek Karabahba, hogy a törékeny békét szavatolják. Az azeri hadsereg elzárta a Laçıni-folyosót, így megszűnt Örményország és az Arcah köztársaság közvetlen területi kapcsolata. Ezek után már nem volt kérdéses, hogy Azerbajdzsán a teljes karabahi régiót meg kívánja szerezni. Erre 2023. szeptemberében egyetlen nap alatt került sor, hiszen a sztepanakerti kormány védekezését ezúttal sem Örményország, sem pedig – az ukrajnai háborúval elfoglalt – Oroszország nem segítette.

Sztepanakert 2023-ban

Forrás: telegraph.co.uk

Az azeri csapatok bevonulása után a helyi örmény lakosság döntő többsége elmenekült. A becslések szerint Hegyi-Karabhot elhagyó örmény Örményországba költözött, maguk mögött hagyva az Arcah Köztársaság kiürült városait. A fővárosban, Sztepanakertben csupán néhány száz helyi lakos maradt. A karabahi kérdés 2023-ban rendeződni látszott, mivel a de facto független állam vezetői elfogadták a terület reintegrációját Azerbajdzsánba. Az örmény területi követeléseknek hitelt adó etnikai érv, miszerint a régió lakosságát örmények adják napjainkban már nem igaz. Örményország és Azerbajdzsán között egyre jelentősebb a gazdasági és diplomáciai különbség, hiszen az azeri energiahordozók komoly anyagi fölényhez juttatják Azerbajdzsánt. Az örmény gazdasági problémák és az erősödő nemzetközi elszigeteltség pedig nagy valószínűséggel a Hegyi-Karabah elvesztésének elfogadására kényszerítik Örményországot. A jövőt ugyan nem lehet teljes biztonsággal megjósolni, komoly esély van arra, hogy a 2023-ban kialakult karabahi helyzet hosszú időre változatlan marad.

Valószínűleg a világ legfontosabb vasúti összeköttetése van készülőben Délkelet-Ázsia fejlett kistigrisei, Malajzia és Szingapúr között. A két ország rendkívül szoros gazdasági, turisztikai és kulturális kapcsolatokat tart fenn egymással, ami a projekt által még tovább fog mélyüllni.

Szingapúr egy 5,7 millió lakossal rendelkező városállam, egy sziget az Egyenlítőn a Malaka-szoros keleti részében. Az egy főre jutó GDP 88 000 dollárt tesz ki, ezzel a világ ötödik leggazdagabb országa. Az ország a gazdasági fejlődés és a versenyképesség terén a globális kereskedelem és a 21. század nyújtotta lehetőségek egyik legnagyobb haszonélvezője, az innovációjának köszönhetően rendkívül fejlett gazdasággal büszkélkedhet.

Szingapúr elhelyezkedése: A világ egyik legfontosabb tengerszorosánál, a Malaka-szorosnál Kép forrása: Wikipédia

Az ország elhelyezkedése, világszínvonalú infrastruktúrája és vállalkozásbarát környezete révén Szingapúr a globális fejlettségi mutatókban folyamatosan az első helyen szerepel. Az oktatás, a kutatás és a technológia iránti elkötelezettsége az innováció élvonalába emelte, a szigetállam a világ minden tájáról vonzza a legnagyobb befektetőket. A technológiai fejlődésbe való további befektetésekkel és gazdaságának diverzifikálásával Szingapúr jövője az innováció és a gazdasági fejlődés vezetőjeként minden eddiginél fényesebbnek tűnik, megszilárdítva ezzel a világ legfejlettebb gazdaságának pozícióját.

Szingapúri felhőkarcolók Kép forrása: Flickr

A szintén rohamosan fejlődő Malajzia

Szingapúrral szinte összenőtt a szomszédos és szintén gyorsan fejlődő Malajziának Johor régiója szinte. Itt mintegy 4,2 millió ember él, tehát összesen 11 millió lakossal rendelkezik a két országra kiterjedt fejlett metropolisz. Malajziában és Szingapúrban együttvéve 40 millió ember lakik, ha a két országa egyesülne, akkor a világ 19. legnagyobb gazdaságát tennék ki.

Johor Bahru maláj várost alig 1 kilométer, egy szoros választja el Szingapúrtól, ami Kuala Lumpur után Malajzia második leggazdagabb városa. Ma Johor Malajzia legdinamikusabban fejlődő régiója, az ország fő logisztikai központja, ahol Tanjung Pelepas, a világ 15. legforgalmasabb kikötője található. Johor Bahru az Iskandar fejlesztési folyosónak a fővárosa, ami Johor déli részét fedi le, és az ország első és a beruházási paraméterei alapján legnagyobb különleges gazdasági övezete. Fejlődésének nagy részét Szingapúrhoz való közelségének köszönheti. Ez a kapcsolat az évek során meghatározó szerepet játszott a város gazdasági, infrastrukturális és társadalmi arculatának alakításában.

A két város közötti gazdasági, infrastrukturális és társadalmi kapcsolatok elősegítették a növekedést, az innovációt és a jólétet a régióban, ami jól szemlélteti a délkelet-ázsiai fejlődés egyre integráltabb jellegét. A két ország szorosan együtt dolgozik a regionális összeköttetések további javításán.

Tanjung Pelepas kikötő Malajzia és Szingapúr között Kép forrása: LLoyd's List

Gazdasági átgyűrűzés

Szingapúr gyors gazdasági növekedése és fejlődése átgyűrűzött Johor Bahruba. Ahogy Szingapúr a világ egyik pénzügyi központjává vált, befektetéseket, vállalkozásokat és szakképzett munkaerőt vonzott a világ minden tájáról. Sok vállalat az alacsonyabb működési költségeket keresve Johor Bahruban telepedett le, ami munkahelyeket teremtett és ösztönözte a gazdasági tevékenységet a régióban.

Kereskedelem

A Johor-Szingapúri átjáró és a második összekötő híd megkönnyíti az áruk és a személyek zökkenőmentes mozgását Johor Bahru és Szingapúr között. Ez az összeköttetés fellendítette a kétoldalú kereskedelmet. Johor Bahru kapuként szolgál a Szingapúrba érkező és onnan induló áruk számára. A szingapúri turisták és vásárlók jelenléte tovább élénkíti a helyi gazdaságot, különösen az olyan ágazatokban, mint a kiskereskedelem, a vendéglátás és a szórakoztatás.

Infrastruktúrafejlesztés

Szingapúr befolyása jelentős infrastrukturális fejlesztésekhez járult hozzá Johor Bahruban. Az olyan projektek, mint az Iskandar Malaysia, a Johor Bahrut és a környező területeket átfogó kijelölt gazdasági övezet, ingatlanfejlesztőket és ipari kapacitásokat vonzottak. Emellett a közlekedési kapcsolatok fejlesztése, beleértve az autópályák építését és a kikötők bővítését, javította az összeköttetést és megkönnyítette az üzleti tevékenységeket.

Az 1 milliós Johor Bahru, Malajzia legfejlettebb városa. A maláj kormánynak nagy tervei vannak a várossal. Kép forrása: The Johor Bahru City's Development

Oktatás és egészségügy

Johor Bahru profitált Szingapúr oktatási és egészségügyi szakértelméből. Olyan intézmények, mint a Raffles University Iskandar és a Newcastle University Medicine Malajziában létesítettek kampuszokat Johor Bahruban, minőségi oktatást kínálva a helyi és nemzetközi hallgatóknak. Hasonlóképpen, a szingapúri és malajziai egészségügyi szolgáltatók közötti együttműködések javították az orvosi szolgáltatásokhoz való hozzáférést és az egészségügyi ellátás színvonalát a régióban.

Turizmus és rekreáció

Szingapúr vezető turisztikai célpontként betöltött státusza közvetve Johor Bahru turisztikai ágazatának is hasznára vált. Sok szingapúri látogató egynapos látogatással vagy rövid tartózkodással bővíti utazását Johor Bahruban, amelyet a bevásárlóközpontok, vidámparkok és kulturális látnivalók vonzanak. A világ egyik legforgalmasabb repülőterének, a szingapúri Changi repülőtérnek a közelsége szintén könnyen elérhetővé teszi Johor Bahrut a nemzetközi turisták számára.

Közlekedés

Ezek a szoros kapcsolatok ahhoz vezettek, hogy naponta több mint 350 000 ember utazik oda-vissza a két ország között, ami a világ egyik legforgalmasabb átkelőjévé teszi a szorost. Annak ellenére, hogy a két ország földrajzilag nagyon közel van egymáshoz, nem éppen rövid és egyszerű feladat ingázni közöttük. Ideális körülmények között az út körülbelül 20 percig tartana, ehelyett az ingázási idő akár 4 órát is igénybe vehet, és gyakran megzavarják a késések, a forgalom és a hosszú határátkelőhelyi várakozások. De mindez hamarosan megváltozik.

A két ország megállapodott egy vadonatúj, 3 milliárd dolláros vasúti átkelő építésében, amely kulcsfontosságú lesz a torlódások enyhítésében és a bevándorlási folyamat egyszerűsítésében. Ez lehet a világ egyik legfontosabb építkezési projektje, mivel rengeteg vállalkozás és ember támaszkodik erre a napi ingázásra, mindkét ország gazdaságának nagy szüksége van erre a projektre, hogy felgyorsítsa az útvonalat.

Épül a vasúti viadukt a két ország között Kép forrása: The Star

Így építik a régió egyik legjobban várt vasúti összeköttetését a két legközelebbi nemzet között

Malajzia és Szingapúr közel áll egymáshoz. Az átkelő fontos a két ország lakosai számára munka, barátok és családtagok meglátogatása vagy olcsóbb áruk és szolgáltatások vásárlása céljából. Ehhez át kell kelniük a vízen, amire két átkelőhely van: a Yohor-Szingapúri átkelő és a Malajzia-Szingapú összeköttetés. A második összeköttetést az 1990-es években építették, hogy az akkor túlzsőfolt 1 km hosszú hidat tehermentesítsék.

De ma már mindkettő túlzsúfolt, egész nap dugók vannak rajtuk. Az utazási idők csökkentése érdekében a két ország most vasútivonalat épít, egy 4 km-es vasúti összeköttetést Yohor és Szingapúr között a Yohor-szoroson keresztül. Ezt mindkét nemzet számára hatalmas előrelépés.

A projekt története

A projektet először 2010-ben terjesztették elő, az építkezés azonban csak majdnem egy évtizeddel később kezdődött el. A tervek szerint 2026-ra készül el a vasútvonal. Az új RTS-összeköttetés csúcskapacitás esetén óránként 10 000 utast fog szállítani majd. A vonat akár 80 km/órás sebességre is képes lesz, az utazás pedig összesen körülbelül 6 percet vesz igénybe. Két új vasútállomás is épól, melyek mindkét oldalon egyablakos ellenőrzési rendszert biztosítanak majd, a várakozási idő csökkentése érdekében közös vámrendszerrel. Így az ingázókat csak a belépéskor kell majd ellenőrizni ahelyett, hogy mindkét oldalon elvégeznék a vizsgálatot.

Új vonal Kép forrása: Wikipédia

A pálya nagy része víz feletti viaduktokon épül, egy rövid szakasz pedig a szingapúri oldalon egy földalatti alagútba vezet. A viadukt a vasúti összeköttetés elsődleges útvonalaként működik majd, és mindkét ország a projekt különböző szakaszait felügyeli.

A hidat egy sor pillér fogja támasztani, amin a vasúti síneket fognak futni. Ha elkészül, a szegmensek 25 méterrel a Yohor-szoros fölött fognak állni. A szingapúri oldalon 12 pillért építenek. Három a szárazföldön, kilenc pedig a víz felett. Minden egyes móló alján cölöpök lesznek vastag betonszőnyegként, melyek alapozásra szolgálnak. Mindegyik ilyen szőnyeget 161 cölöp fúrása támasztja alá, 30 méteres mélységben. Összesen 207 előregyártott betonelemet emelnek és szerelnek fel, hogy összekapcsolják a 12 mólót, amelyek egyenként mintegy 180 tonnát nyomnak. az építkezés során a szingapúri munkások csónakokkal és uszályokkal jutottak el ezekhez a mólókhoz.

A malajziai oldalon egészen más módszert alkalmaznak

A munkások egy ideiglenes hidat építettek. Így közvetlenül megközelíthetik a mólókat. 2023 decemberében a projekt egy fontos mérföldkőhöz érkezett. A munkások telepítették a thr drop-in span-t, egy 17,1 méteres betonszerkezetet, amely összekötötte a szingapúri és a malajziai mólókat, és új kapcsolatot teremtett e nemzetek között.

Építkezés alatt Kép forrása: The Star

A 340 tonnás darabot először a SES-re építették, majd óvatosan leeresztették a két egyenrangú embert összekötő ideiglenes acélcsapágyakra.Miután a spam a helyén volt, a munkások eltávolították az acélszerkezeteket, és biztonsági korlátokat helyeztek el a széleken. Ez a mérföldkő nemcsak egy jelentős mérnöki teljesítményt jelent, hanem a két ország közötti szimbolikus kapcsolatot is.

Ha elkészül, az új RTS-összeköttetés valóban forradalmi lesz, és az összeköttetés új korszakát hozza el mind Szingapúr, mind Malajzia számára. A hatóságok előrejelzései szerint a jelenlegi átkelőhelyeken átmenő forgalom mintegy 35%-át csökken majd. A vasút több mint megoldás a forgalmi dugók feloldására. Ez egy olyan projekt, amely valóban szimbolizálja a két nemzet közötti erős kapcsolatokat. Az RTS-összeköttetés bizonyítékul szolgál arra, hogy az építkezés hogyan erősítheti a kapcsolatokat, és valóban a határokon átívelő egységet szolgálhatja.

Az 1989-1990-es magyar rendszerváltoztatás számos külső- és belső tényezőnek volt köszönhető. A sokáig megdönthetetlennek gondolt állampárt elképesztő sebességgel omlott össze. Ezt a rohamos változást jól szemlélteti az 1986-os és az 1989-es márciusi 15-ei események párhuzamba állítása. Míg az előbbi esetében a békésnek induló tüntetést brutálisan szétverték a karhatalmi alakulatok, addig három évvel később százezres tömeg gyűlt össze bármilyen retorzió nélkül és erőszakmentesen elfoglalták a Magyar Televíziót

A tényezők közül elsőként a globális térben lezajlott változásokat kell kiemelni. A Szovjetunió gazdasági és politikai meggyengülése nélkül esély sem lett volna a változásra. Az egyre égetőbb problémák kezelésével Mihail Gorbacsovot bízták meg, aki nem csak fiatal kora, hanem meghozott intézkedései miatt is újítónak hatott. Politikájának fókuszában az Egyesült Államokkal fennálló konfliktus mértékének csökkentése és a gazdaság stabilizálása állt. A két dolog szorosan összefüggött, hiszen a hidegháborús időszakot jellemző fegyverkezési versenyben a szovjet tervgazdálkodás nem tudta tartani a lépést a nyugati, kapitalista rendszerrel. A reformok ellenére Gorbacsovnak nem sikerült a Szovjetunió gazdaságát helyreállítania, amelynek következtében a rendszer legitimációja is megingott. Végső soron egy olyan lavinát indítva el, amely a Varsói Szerződés és a KGST felbomlásában csúcsosodott ki, lehetőséget teremtve Magyarország számára is a változásra.

A nemzetközi folyamatok mellett a magyar gazdaság állapota is egyre súlyosabb problémaként jelent meg a Kádár-rendszer felett. A gazdasági fejlődés mértéke folyamatosan lassult, az olajárrobbanás után begyűrűzött az infláció, jellemző volt az általános termékhiány, és a kormányzat folyamatosan külföldi hitelekre szorult, hogy finanszírozni tudja a mesterségesen magasan tartott jóléti színvonalat. A pártvezetés érzékelte a problémákat, emiatt fokozatos reformokat léptettek életbe a gazdaság működtetésének céljából. Létrehozták a gazdasági munkaközösség (GMK) és a vállalaton belüli gazdasági munkaközösség (VGMK) intézményét, melyek már saját felelősségvállaláson alapultak, és nyereségközponttal működtek. Elkezdték az állami vagyon decentralizálását, melyet az úgynevezett vállalati tanácsokon keresztül valósítottak meg. Törvényileg szabályozták a bankrendszer működését, ami a kétszintű bankrendszer megjelenését eredményezte, ahol szétválik a nemzeti és az üzleti bankszféra.

A gazdasági és nemzetközi folyamatok, valamint a felpuhuló államszervezet lehetővé tette a hazai ellenzék megerősödését. A civil szerveződéseknek alapvetően két vonala alakult ki: az „urbánus” és a „népi-nemzeti”. Előbbi magja a ’70-es évek elején meghalt filozófus Lukács György tanítványai közül alakult ki. A nagyrészt budapesti értelmiségiekből álló tömörülés pesti lakásokra szervezett illegális találkozókat, ahol olyan témákról tartottak előadásokat, amelyekről a nyilvánosságban nem lehetett beszélni. Számos „szamizdatkiadványt” megjelentettek, amiből a legsikeresebb az 1981-ben kiadott Beszélő című folyóirat lett. Ebben olyan terveket vázoltak fel, Kis János későbbi SZDSZ alapító vezetésével, amik a rendszer megreformálásáról és nem a teljes megváltoztatásáról szóltak. A „népi-nemzeti” vonal magját vidéki költők adták, akik főként társadalmi kérdéseket tematizáltak, amik aktívan megjelentek a társadalmi mozgásokban. Ilyen volt a magyar népességszám csökkenése vagy az alkoholisták és ezzel összefüggésben az öngyilkosok számának növekedése. A mozgalom megalakulása Illyés Gyulához köthető, majd halála után Csoóri Sándor vette át a vezető szerepet. Számos találkozót tartottak, melyek közül talán a leghíresebb az 1977-es, „első lakiteleki találkozó”, melyet Lezsák Sándor későbbi MDF alapító birtokán tartottak.

Az első lakiteleki találkozó / forrás: Mandiner

Az ellenzéki csoportosulások előtt az évtized végére megnyílt a lehetőség, hogy legális módon folytassák tevékenységüket. Eleinte ezek de jure nem pártként működtek, de a működésüket de facto mégis ahhoz lehetett hasonlítani. Pozsgay Imre MSZMP-n belüli előretörése után jogilag is törvényessé vált a pártalakítás. Elsőként 1987-ben a „második lakiteleki találkozó” alkalmával megalapult a Magyar Demokrata Fórum (MDF). Az alapítók a „népi-nemzeti” vonalból kikerült személyek alkották, ugyanakkor az eseményen kis létszámmal, de jelen voltak az „urbánus” vonal képviselői, továbbá az állampárt tagjaként Pozsgay Imre is. Az MDF-et követte 1988. március 30-án a pesti egyetemistákból – nagyrészt a Bibó István, valamint a Rajk László, Széchenyi István és más egyéb szakkollégiumok tagjai – álló csoportosulás, akik a Magyar Kommunista Ifjúsági Szervezettel (KISZ) szemben határozták meg magukat és megalapították a Fiatal Demokraták Szövetségét (FIDESZ). Az alapítók között volt mások mellett Orbán Viktor, Kövér László és Áder János is. Nem sokat késlekedett az „urbánus” réteg sem. Ők 1988. november 13-án alapították meg a saját pártjukat a Szabad Demokraták Szövetségét (SZDSZ), miután az összes ellenzéki párt egy tömbbe kovácsolása nem sikerült. Alap tézisüknek a demokrácia és a jóléti állam fontosságát tették, magukat pedig a magyar történelem kiemelkedő alakjaihoz kötötték Kossuth Lajostól kezdve Nagy Imréig. Alapítók között a korábbi aktivisták mellett, olyan prominens személyek is voltak, mint az ’56-os múlttal rendelkező Göncz Árpád. Az új ellenzéki csoportosulások mellett történelmi múlttal rendelkező pártok is újjáalakultak, mint a Kereszténydemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt vagy a Magyar Szociáldemokrata Párt.

Orbán Viktor beszédet mond Nagy Imre újratemetésén/ forrás: Magyar Nemzet

1989-ben felgyorsultak az események. A Pozsgay Imre, Nyers Rezső és Németh Miklós nevével fémjelzett, úgynevezett „reformkommunisták” kiszorították a hatalomból a Kádár helyét átvevő Grósz Jánost. Létrejött előbb az Ellenzéki Kerekasztal (EKA), ahol a rendszert ellenző csoportok tárgyaltak egymással, majd ezt követően a Nemzeti Kerekasztal, ahol az EKA és a pártállam képviselői. Megegyezésre végül 1989. szeptember 18-án jutottak, amely egyebek mellett kimondta az 1949-es Alkotmány revízióját, a többpártrendszer létrejöttét, az Alkotmánybíróság megalakulását és az országgyűlési választások menetét. A megállapodást az SZDSZ és a FIDESZ képviselői végül nem írták alá. 1989 nyarán több olyan szimbolikus esemény is történt, amely előrevetítette a közeledő változást. Elsőként június 16-án újra temették Nagy Imrét és ’56-os mártírtársait. Az esemény köré komoly ellenzéki tiltakozást szerveztek. Nem sokkal később, július 6-án meghalt Kádár János a rendszer névadója. Július 11-én pedig a történelem során először Magyarországra látogatott a hivatalban lévő amerikai elnök, George Bush. 1989. október 23-án Szűrös Mátyás az Országgyűlés elnöke kikiáltotta a Köztársaságot, decemberben pedig márciusi hatállyal feloszlatták a Parlamentet és kiírták az új választásokat 1990 tavaszára. A kétfordulós választást végül a Magyar Demokrata Fórum nyerte meg és így Antall József alakíthatott kormányt a Kereszténydemokrata Néppárttal és a Független Kisgazdapárttal koalícióban.

 Antall József a rendszerváltoztatás utáni első szabadon választott miniszterlnök / forrás: Mandiner

A Sárga Turbán Lázadás (184–205) az egyik legjelentősebb és legdrámaibb esemény volt a kínai történelemben. Ez a lázadás nemcsak politikai és katonai szempontból volt meghatározó, hanem vallási és társadalmi vonatkozásaiban is mély nyomot hagyott maga után.

Előzmények: Társadalmi és Gazdasági Feszültségek

A Han-dinasztia uralma alatt Kína jelentős gazdasági és kulturális fejlődésen ment keresztül, azonban a 2. század végére súlyos belső problémák jelentkeztek. A földművesek egyre inkább eladósodtak, és a földbirtokosok kezében koncentrálódott a földterület. Az állami adók és a korrupt hivatalnokok kizsákmányolásukkal tovább súlyosbították a helyzetet. A vidéki lakosság elégedetlensége egyre nőtt, és sokan kilátástalan helyzetükben az új vallási és spirituális mozgalmak felé fordultak.

Zhang Jue és a Túlvilági Taoizmus

A lázadás vezetője, Zhang Jue, karizmatikus vallási vezető volt, aki a „Nagy Béke Útjának” (Tai Ping Dao) nevezett taoista mozgalmat alapította. Zhang Jue azt hirdette, hogy a világ megtisztítása következik és a Han-dinasztia vége megérkezik, és az igaz hívők számára egy új, igazságosabb rend fog eljönni.

Zhang Jue és követői sárga turbánt viseltek, amely a föld termékenységét szimbolizálta, valamint a lázadás nevét is adta. A sárga szín a lázadás jelképe lett, amely az új korszak eljövetelét hirdette.

A Lázadás Kitörése

184-ben Zhang Jue és testvérei, Zhang Bao és Zhang Liang, országos felkelésre szólították fel követőiket. A lázadás gyorsan terjedt el Észak-Kína vidéki területein, és több százezer paraszt csatlakozott a mozgalomhoz. A felkelők kezdetben jelentős sikereket értek el, és több várost is elfoglaltak.

A Han-dinasztia fellépését eleinte nem a gyenge hadsereg béli morál késleltette, mely az országot átszövő korrupcióhoz volt köthető. Azonban a lázadás mérete és a központi kormányzat fenyegetése végül arra kényszerítette a császárt, hogy jelentős erőket mozgósítson a lázadás leverésére.

A lázadás lefolytatása és elnyomása

A Han-dinasztia végül sikeres hadjáratot indított a lázadók ellen. A császári hadsereg és a helyi hadurak összefogása lehetővé tette, hogy fokozatosan visszanyerjék az elvesztett területeket és leverjék a lázadást. Zhang Jue és testvérei meghaltak a harcokban, és a lázadók a vezetés nélkül széthullottak.

A lázadás leverése után a Han-dinasztia kemény megtorlást alkalmazott, és számos lázadót kivégeztek. Azonban a lázadás mély társadalmi és gazdasági problémákra mutatott rá, amelyeket a kormányzat nem tudott megoldani.

Következmények és Hatások

Bár a Sárga Turbán Lázadást végül leverte a Han-dinasztia, a lázadás hosszú távú következményei mélyrehatóak voltak. A lázadás által okozott instabilitás és a kormányzat gyengesége hozzájárult a Han-dinasztia bukásához és a Kína következő évszázadait meghatározó három királyság korszakának kialakulásához.

A lázadás továbbá rávilágított a vidéki parasztság kilátástalan helyzetére és a társadalmi egyenlőtlenségekre. Ezek a problémák később is visszatértek a kínai történelem során, és több hasonló lázadás is kitört.

A Sárga Turbán Lázadás jelentősége nemcsak a közvetlen politikai és katonai eseményekben rejlik, hanem abban is, hogy megmutatta a vallási és spirituális mozgalmak erejét és a társadalmi változás iránti igényt.

A Sárga Turbán Lázadás egy fontos fejezete a kínai történelemnek, amely rávilágít a lázadó csoportok és a vallási mozgalmak szerepére egy nagy birodalom életében. Bár a lázadás kudarcot vallott, hatásai hosszú távon is érezhetőek voltak, és hozzájárultak a Han-dinasztia végéhez.

Az online randi felületek koronázott királya, a Tinder már több mint egy évtizede alakítja az emberi kapcsolatokat a világ minden pontján, 45 nyelven, 190 országban. Ez már elég meghatározó idő, illetve széles területi befolyás, hogy átfogó hatással legyen arra, ahogy alakulnak a modern kapcsolatok. Lássuk 5 pontban, hogy miért jó, de főként, hogy miért érdemes óvatosan kezelni.

Nagy a tó, sok a hal

Egy átlagember élete során talán 600 emberrel találkozik személyesen, de abból körülbelül ötvenet ismerhet meg értékelhetően és körülbelül 20 emberrel alakul ki mélyebb kapcsolat. Ezzel a végtelen randioldal-felhasználó természetesen nem tudja felvenni a versenyt – de mi van, ha nem is kell?

Barry Schwartz pszichológus könyvében, a Választás Paradoxonában a liberális gondolkodás egy alapvető ellentmondására hívja fel a figyelmet: a feltevés, hogy a határtalan szabadság a végtelen lehetőségekből ered nem működik hibátlanul a gyakorlatban. Két mellékhatás kiemelkedő a Tinder esetében is. Az első a döntésképtelenség, a második pedig a lehetőségköltség.

Ez a randi oldalak üzleti modelljének persze előnyös, hiszen minél tovább felhasználó az ember, annál tovább fizeti a szolgáltatás díját, vagy ingyenes felhasználás esetén addig szolgáltat adatot. A lehetőségköltség pedig egy több szinten felerősített jelenség az online párkeresés világában. Ha 20 ember közül kell társat választani egy életre, azután is felmerülhet egyszer-kétszer a kérdés, hogy jó döntést sikerült-e hozni, akár szimpla megerősítés gyanánt is. De amikor ekkorára nő az idézőjeles piac és ráadásul csak és kizárólag első benyomás (avagy kinézet, kor és esetleg egy többé-kevésbé humoros mondat) alapján mérlegelésre eddzük az agyunkat az első randin, de a 2. évforduló gyertyafényes vacsorája felett is könnyen megzavarhat a gondolat, hogy biztos nem a következő swipe mögött várt a szebb, jobb, okosabb?

(Fotó: Brett Jordan,Unsplash)

Szórakoztató

Egy pillanatra figyelmen kívül hagyva, hogy milyen különböző célokkal érkeznek az emberek a platformra azt kell megállapítsuk, hogy egy könnyű dopamin forrás az oldal és az applikáció összetétele. Maga a kívánt profilok jobbra húzása a képernyőn hasonlóképpen működik az agyban, mint a szerencsejáték automaták. Lehúzod a kart és izgalomban reménykedsz, hogy mögötte a nagy boldogság. Persze lehetséges, hogy sikerélmény híján egy idő után lankad a lelkesedés. De ha egyszer az agy hozzá szokik egy jó érzéshez, akokr nehezen válik meg tőle.

„Senki sem azért csatlakozik a Tinderhez, mert keres valamit. Azért lépnek fel az oldalra, hogy szórakozzanak. Az sem számít, ha nem matchelsz senkivel, mert maga a swipeolás olyan szórakoztató.”

- Tinder társalapító Sean Rad

Végül is akkor mi a célja a Tinderen a felhasználóknak?

De a felhasználók fele komoly párkapcsolatra vágyik, illetve aktívan azt keresi a platformon. Mintha volna némi diszkrepancia az elképzelésekben szolgáltató és a piaca között. Bár ezt igazán nem lehet az előbbi számlájára írni, hiszen nem áll érdekében a lemondani felhasználóiról stabil párkapcsolataik javára.

Könnyű beszélgetésbe keveredni / kevesebb ráfordított energia

Ez egy érdekes megközelítés, ami valószínűleg nagyon személyfüggő. Van, akinek a való életben könnyen jönnek a szavak, a chatfelületeket viszont kizárólag gyakorlati információcserére és bevásárlási listák tárolására alkalmazza. És van, aki az online tér anonim nyugalmában fogalmaz bátran és szellemesen, míg a valóságban keresi a témákat. Illetve biztos vagyok benne, hogy van, akinek minden fajta kommunikáció fekszik, illetve teljesen elzárkózó alkatok is.

Ilyen ellentmondások közepette könnyen elsiklik egy jó randi lehetősége egy unalmas vagy egyenesen bizarr élményért cserébe. Az emberek nem olyanok a valóságban, mint az online térben. Ez akár egy megnyugtató hír is tud lenni, ha figyelembe vesszük, hogy egy átfogó kutatásban résztvevő férfiak 80%-a és a nők 50%-a úgy nyilatkozott, hogy már kapott beleegyezése nélkül intim képet internetes platformon. Ennek ugyebár általában elég lényegre törő oka van, de a nők döntő többsége erre undorral reagál a kutatás szerint. A férfiak ennyire nem voltak elutasítóak, ott megosztóbb a fogattatás. Minden esetre érdemes lelkileg felkészülni az ilyenek eshetőségére.

(Fotó: Mika Baumeister,Unsplash)

Kevesebb a visszautasítás

A párkeresés valósága, hogy sok mindent türelemmel ki kell várni és megtapasztalni, mire eljuthat az ember egy olyan párig, akivel igazán jól egyezik. A The Guardianben megjelent kutatás szerint

Ha valaki a visszautasítás fájdalmát csak a való életben lejátszódó esetekben éli meg, akkor a Tinder jó választás. De az ember önértékelése általában nem így működik. Csak a Tinderen naponta 1 milliárdszor húzzák jobbra a felhasználók egymás profiljait. Ebből csupán 12 millió match alakul ki, ami nem kis különbözetet jelent. A nőknek tipikusan több mint hétszer szavaznak kölcsönös szimpátiát az urak, mik az átlag férfi felhasználóra napi 5 match jut.

A Tinder egy ponton botrányba keveredett egy úgynevezett ELO skála alkalmazásáért. Ez az algoritmus figyelemmel kíséri a felhasználó preferenciáit, és hogy őt milyen mértékben tartják attraktívnak a felhasználók, a „szépségét”, hogy mennyire mutatkozik tehetősnek, lényegében az algoritmus által megállapított vonzóság alapján kínálja fel a lehetőségeket a profiloknak. Ez a felhasználóközönségnek annyira nem tetszett, és saját kijelentése szerint a Tinder ma már nem alkalmazza ezt. De ez messze nem jelenti azt, hogy nincs szabályozó algoritmus – de hát ez „teljesen más”.

Jelenleg a Tinder az aktivitást díjazza mindenek felett. Továbbá a helybeli közelség is prioritás, a profilban megadott érdeklődések… illetve az algoritmus által kielemezett fotók, swipeok és matchek. A Tinder a mai napig fenntartja, hogy a hasonló képek alapján is szűri a lehetséges kompatibilitásokat, illetve figyelembe veszi, hogy ki kinek a preferenciája.

(Fotó:Daniel Apodaca,Unsplash)

Szűkíthető a szűrő

A fenti pont pozitív oldalához kapcsolódva egy valóban hasznos tulajdonság: a szűrő.

Vannak bizonyos prioritások az életben, amelyek felett nem vagyunk hajlandók kompromisszumot kötni. Legyenek azok életmóddal, szabadidős elfoglaltsággal, munkával, esetleg vallással kapcsolatos dolgok – az élet számos faktora megnehezítheti a párkeresést és ebben egy platform, ami megfelelően szortíroz nagy segítséget jelent.

Egy költözés után például sínre teheti az ember szociális életét. Sok meglepő fordulata van az életnek, amire nem lehet számítani. A kulcs a megegyező cél. Ennyire sok felhasználó (és platform) között persze lehetetlen, hogy mindenkié megegyezzen, ezért érdemes figyelemmel lenni az egyénre gyakorolt hatásokra és persze kitartóan keresni az illetőt a megegyező céllal. Ha más nem, akár egy gyakran látogatott kávézóban.

(Borítókép forrása: Good Faces Agency,Unsplash)

A számítógépet a háborúban és a háborúnak köszönhetően találták fel: a Colossus nevű gépet éppen 80 évvel ezelőtt, 1944-ben építették, feladata a náci kódok feltörése volt. A technológiai fejlődés ezt követően felgyorsult: az 1950-es években már számítógépeken keresztül szervezték meg Amerika légvédelmét. A következő évtizedekben a gépi intelligencia csak kis szerepet játszott a hadviselésben, most azonban ismét kulcsfontosságúvá vált. Ahogy a mindennapi életünkben a mesterséges intelligencia (AI) terjedése és rohamos fejlődése mutatja, a hadseregeknek is fel kell készülniük az innovációra. Amilyen mértékben át fogja alakítani a technológia a háborúk jellegét, annyira destabilizálónak is bizonyulhat.

Kép forrása: Wikipédia

A hadi technológia rohamos fejlődésének számtalan oka van. Az egyik maga a több mint két éve zajló orosz-ukrán háború. A harcokban mindkét oldal nagy számban vet be kicsi, olcsó chipek által vezérelt drónokat különböző célpontok megsemmisítése érdekében és ezzel egy olyan technológia indult ismét gyors fejlődésnek, melyet utoljára ilyen mértékben a hidegháborúban a szuperhatalmak fegyverkezési versenye során fejlesztettek. A második a mesterséges intelligencia közelmúltbeli exponenciális fejlődése, amely elképesztő teljesítményeket tesz lehetővé a tárgyfelismerésben és az emberek számára bonyolultabb problémamegoldásban. A harmadik pedig az Amerikai Egyesült Államok és a Kína közötti rivalizálás, amelyben mindketten a katonai siker kulcsát látják a mesterséges intelligencia felhasználásában.

Az eredmények leginkább az intelligens drónok fejlődésében tetten érhetők. A légi és tengeri drónok mindkét fél számára létfontosságúak voltak Ukrajnában a célpontok felderítésében és kiiktatásában. A mesterséges intelligencia a különböző zavaró tényezők ellen is megoldást nyújt, mivel lehetővé teszi, hogy a drónok akkor is célba tudjanak venni célpontokat, ha a GPS-jelek vagy a pilótával való kapcsolat megszakadt. A pilóta és a repülőgép közötti kapcsolat megszakítása hamarosan lehetővé teszi, hogy a hadseregek sokkal nagyobb számban vessen be olcsó lőszereket. A legvégső fázisban, amikor megjelennek majd az önirányító rajok, akkor „drónhadseregekkel” az orosz/ukrán védelmi állásokat túl lehet majd terhelni.

Kép forrása: Sky News

A legfontosabb változás, ami a hadsereg fejlesztésének köszönhetően a mesterséges intelligencia által megvalósul azonban nem a leglátványosabb. A technológia át fogja alakítani a modern parancsnokságot és az irányítást, melyet a katonatisztek a háborúk irányítására alkalmaznak majd.

A frontvonalon a drónok alkalmazása csak az utolsó és legdrámaibb láncszemet testesíti meg majd a harcokban, a célpont keresésével kezdődő és a támadással végződő lépések sorában. A mesterséges intelligencia mélyebb jelentősége abban rejlik, hogy mi az, amit meg tud tenni a drónok támadását megelőzően. Annak köszönhetően, hogy elképesztő sebességgel válogatja és dolgozza fel az adatokat, képes több milliárdnyi műholdképből a másodperc tört része alatt minden tankot kiszűrni, vagy értelmezni a fény-, hő-, hang- és rádióhullámokat, hogy milliméter pontossággal azonosítsa a célpontot.

A frontvonaltól távolabb sokkal bonyolultabb problémákat is meg tud oldani, mint amilyenekkel akár egyetlen drónnak is szembesülnie kell. Ma ez még olyan egyszerű feladatokat jelent, mint például annak kidolgozása, hogy melyik fegyver a legalkalmasabb egy fenyegetés elhárítására. Idővel a "döntéstámogató rendszerek" képesek lehetnek a háború zavarba ejtően bonyolult helyzetének gyors és nagy területre - talán egy egész csatatérre – történő átfogó elemzésére.

Ennek következményei csak most válnak világossá. A mesterséges intelligenciát alkalmazó rendszerek, valamint a szárazföldi, tengeri és légi autonóm robotok valószínűleg soha nem látott mennyiségben és mértékben kerülnek majd bevetésre és fognak célpontokat megsemmisíteni.

A hadviselés fejlődése tehát megváltoztatja a katonák és a szoftverek közötti egyensúlyt. Ma a hadseregekben a végső döntések jóváhagyását mindig emberek végzik. A célpontok megtalálása és a támadások megtervezése egy ember számára súlyos percekbe is kerülhet, ezért a jövőben az ember csupán egy ember-gép csapat részeként vesz majd részt a kivitelezésben. Az emberek a rendszert anélkül fogják majd felügyelni, hogy minden egyes akcióba beavatkoznának.

Ez végső soron mindig a támadó félnek fog előnyt jelenteni, hogy megelőzően és tömeges harci cselekmények során a csapásokat még átláthatatlanabbá tegye a védekező fél számára. Sokkal kevesebb idő marad majd megállni és gondolkozni. Ahogy a szoftverek egyre pontosabb döntéseket hoznak majd, úgy lesz egyre nehezebb megvizsgálni a kimenetüket anélkül, hogy az ellenségnek előnyt adjanak.

Kép forrása: military.com

A hadseregek attól fognak tartani, hogy ha nem adnak át egyre több hatáskört a mesterséges intelligenciának, akkor attól az ellenséges hadseregtől fognak vereséget szenvedni, amelyik ezt meg meri majd tenni. A gyorsabb harc és a kevesebb szünet megnehezíti a fegyverszüneti tárgyalások megkötését vagy az eszkaláció megállítását.

79. születésnapját ünnepli az ENSZ, melyben nemcsak tag Magyarország, hanem lassan nyolc éve egy külön ifjúsági küldöttséget is működtet. Brimo Widad Magyarország Senior ENSZ Ifjúsági Küldötte 2024-ben.

Tagállamként hogyan járulunk hozzá az ENSZ munkájához, milyen hatással van ránk az ENSZ?

Az ifjúság oldaláról fognám meg a választ erre a kérdésre, az, hogy Magyarországnak van egy ifjúsági küldötti programja, és egyébként a többi ENSZ-es tagállamhoz képest egészen élen járunk abban, amilyen formátumban, és amilyen minőségben tud működni immáron ennyi éve ez a küldötti program, melyben a fiatalok hangját és esetünkben a magyar fiatalok hangját az egész világ hallgathatja, az szerintem egy elképesztő történet. Nagyon sokan félünk attól fiatalként, hogy hiába mondunk bármit, hiába próbálunk cselekedni, nincsen hatásunk a világra, de még nagyon mondjuk a környezetünkre sem, és így ifjúsági küldöttként az, hogy nemcsak nemzeti szinten, hanem nemzetközi szinten is tudunk példát mutatni a kortársaink számára, ez úgy gondolom, hogy szinte egyedülálló dolog.

Mi az a probléma, amit a legnagyobb problémának lehet nevezni a fiatalok körében, mellyel az ENSZ most foglalkozik? Alapvetően milyen a szervezet viszonya a fiatalokkal?

Sokat foglalkozunk azzal, hogy mi a fiataloknak a problémája, mivel ezt feltérképezve tudunk aztán közvetíteni a döntéshozók irányába, és rengeteg probléma van. Kiemelnék egy-kettőt, amivel mi kicsit mélyebben foglalkozunk.

A mi munkánk elsősorban ehhez a két célhoz alkalmazkodik ebben az évben, azon belül a minőségi oktatásnál próbáljuk ezeket a kulturális programokat elindítani, hogy elmélyüljön egy párbeszéd a különböző etnikumok között, és kultúrát, művészetet igyekszünk beemelni, hiszen úgy gondolom, hogyha a minőségi oktatásra gondolunk, akkor el kell tekintenünk egy picit attól, hogy csak a hagyományos általános iskolában, középiskolában és felsőoktatásban zajló oktatási rendszerről beszéljünk, mert nagyon jó az, amikor be tudnak emelni plusz elemeket az oktatásba, hogyha eljutnak a fiatalok akár osztályszinten mondjuk egy színházi előadást megtekinteni, elviszik őket múzeumba, rendhagyó történelemórákat tartanak nekik, konferenciákat szerveznek, szóval minden, ami plusz tevékenység az általános oktatáson kívül.

Amiket idén tapasztalunk az országjárásos programunk során, mely program azt jelenti, hogy minél több iskolába ellátogatunk országszerte, igyekszünk határon túli magyarokhoz is eljutni, középiskolákba, egyetemekre, szakkollégiumokba, minél több ifjúsági szervezethez, és amire még nagyon figyelünk, az az, hogy reprezentatívak legyünk, szóval a szegénységben élő fiatalokhoz, hátrányos helyzetű fiatalokhoz, szellemi fogyatékossággal élő fiatalokhoz is ugyanúgy elmegyünk, kikérdezzük őket a problémákról, és azt látjuk, hogy rengetegen mesélnek arról, hogy az oktatást elavultnak érzik. Jó ezekben a beszélgetésekben, hogy tudnak javaslatokat is megfogalmazni számunkra, amit aztán közvetítünk.

Nagyon sokan mondják azt, hogy érdemes volna bevezetni az oktatásba a tapasztalatalapú ismeretszerzést, ne csak frontális oktatás legyen, hanem több csoportmunka, csapatmunka, projektek. Külföldön már több helyen elterjedtebb ez a fajta oktatás, itthon pedig a felsőoktatásban vagy a posztgraduális képzéseknél már működik, de általános iskolában és középiskolában még kevésbé jellemző.

Persze lehet arról beszélni, hogy ezt most mi okozza, de többek között azt szokták mondani, hogy egész egyszerűen amilyen gyorsan változik a világ, és amennyi impulzus ér minket, akármennyire is úgymond ez a mi generációnknak a sajátossága, nehéz ehhez alkalmazkodni, és nem tudják, hogy ez mit fog okozni a jövőben.

Az említett problémákra mik a megoldások? Lehet-e megoldás az ENSZ Ifjúsági Küldött program, pontosan mi a célja eme programnak?

Mi alapvetően terepmunkát végzünk, amint említettem korábban az országjárás kapcsán, és nemcsak szóban beszélgetünk a fiatalokkal, hanem felméréseket készítünk online kérdőívezéssel, melyből több száz kitöltés után készítettünk egy jelentést. A jelentés egyébként pont a nemek közötti egyenjogúsághoz kapcsolódott, ugyanis az ENSZ-nek márciusban szokott lenni a nők helyzetével foglalkozó bizottságának az ülésszaka, erre készítettünk idén márciusra egy feltérképezést. A fő téma az volt, hogy hogyan lehet a szegénységben élő nőknek a helyzetét javítani, és az intézményrendszereket hogyan volna érdemes átalakítani, hogy ezt a célt jobban szolgálják. Eme jelentést elküldtük, utána pedig márciusban ki tudtam utazni erre az ülésszakra, ahol fel tudtam szólalni a magyar fiatalok és elsősorban a magyar nők képviseletében, itt mondtam el, hogy nálunk milyen problémák voltak.

Például a menstruációs szegénység volt nagyon gyakran emlegetett téma a válaszadók között, és jó gyakorlatot is tudunk ilyenkor egymással megosztani. Azt meséltem el, hogy bevezették nálunk a fenntarthatóságot, mint középiskolai tantárgyat, ami egyre több helyen van jelen a középiskolákban, és idén először lehetett belőle érettségizni, ami azért izgalmas, mert egy picit talán választ ad arra a kérdésre is, hogy hogyan lehet jobban tapasztalat alapú tantárgyakat, vagy oktatási formát bevezetni, mert ez nemcsak környezetvédelmi problémákról számol be. Nagyon sok társadalmi vonatkozása van, és nem csak lexikális tudást adnak át ezen keresztül a tanárok a fiataloknak, hanem tényleg problémákról beszélgetnek jóval elmélyültebben.

A beszélgetés során összegyűjtjük az általuk adott válaszokat, a problémafelvetéseket és a javaslatokat, melyeket eljuttatjuk a döntéshozókhoz itt Magyarországon is. Kapcsolatban vagyunk a Kulturális és Innovációs Minisztériumon belül a fiatalokért felelős főosztállyal, illetve a Külgazdasági és Külügyminisztériumban az ENSZ főosztállyal, velük folyamatos a kommunikáció. Személyes találkozókat tartunk, minden hónapban küldünk nekik beszámolót, melyeket igyekeznek beépíteni a munkájukba, projekteket indítanak el. Volt már arra példa, hogy tovább irányítottak minket egy másik döntéshozóhoz, egy másik szervezethez, azaz igyekeznek kézzelfogható megoldásokat kínálni. Nyilván ez most már egy picit nehezebb, hogyha maga a probléma sem annyira kézzelfogható, de abszolút nyitottság van a részükről.

Hogyan működik ez a szervezet? Szenior küldött, junior küldött, szakértők: hány tagot számláltok?

2016-ban, amikor elindult a program, akkor először egy ifjúsági küldött volt. Úgy gondolták, hogy ez lesz a menet, egy évig van egy küldött, utána jön a következő. Idén változás állt elő, a programnak a vezetői ugyanis egy kicsivel több kontinuitást kívántak adni a programnak, mert nehézség volt minden új ifjúsági küldöttnek valamennyi mentorálás után ilyen hirtelen a mélyvízbe csöppeni. Egyrészt nem annyira egyszerű, másrészt azért egy év rövid ahhoz, hogy minden megvalósuljon, amit az ember eltervez, és nagyon sok jó gyakorlatot indítottak már el a korábbi ifjúsági küldöttek is, amiket nem feltétlenül tudtunk továbbvinni, vagy tudtak továbbvinni az előttünk lévők. Ez erre is egy kiváló dolog, illetve most már azért, hogy a küldötti évnek a nyolcadik hónapjában vagyunk, látjuk, hogy mennyivel hatékonyabb az, hogy nem csak egy ifjúsági küldött van.

Én vagyok a senior idén, és van egy küldött társam, a junior küldött, őt Wettstein Annamáriának hívják. Ő az, aki január óta tulajdonképpen mellettem van, és ugyanúgy dolgozik. Még nincs meg pontosan az a koncepció, hogy mit csinál egy szenior, mit csinál egy junior, hiszen mi vagyunk most az új programnak az elöljárói, ezért ő is egyébként nagyon-nagyon aktívan tevékenykedik. Ha csak arra gondolunk, hogy mennyivel egyszerűbb "brainstormingolni", több ötlet, több gondolat, több kapcsolatrendszer, ismeretség, és ezért a kapacitásunk is nagyobb. Éreztük, hogy szeretnénk még többet kihozni a programból, egy jó gyakorlatot elindítani a következő küldött évekre nézve. Július elsejétől öt fiatal dolgozik velünk önkéntesen, őket ifjúsági szakértőknek hívjuk.
(Wettstein Annamari és Brimo Widad a Sándor-palotában)

Tulajdonképpen lett egy csapatunk. Nagyon sokat segítenek nekünk a háttérmunkákban, hogyha találkozunk egy döntéshozóval, akkor utánanéznek az ő előéletének, készítenek nekünk egy összefoglalót róla, hogyha mi készítünk egy interjút, vagy egy panelbeszélgetést, akkor ugyanígy segítenek nekünk összeállítani az anyagot, a közösségi médiára edukatív tartalmakat írnak össze, posztokat szerkesztenek, tartalmakat vesznek fel, merthogy tényleg fontos az, hogy mennyi embert tudunk elérni. Az országjárás nem elég ahhoz, hogy tényleg lefedjük az egész országot, legalábbis egy év alatt. Sok mindenben segítenek, most nyáron főleg kitelepüléseink voltak fesztiválokon, táborokban, ifjúsági szervezeteknek a konferenciáin, előadásain. Ott is jönnek velünk, ott állnak a standunknál, leszólítják az embereket, mesélnek nekik a mi munkánkról, a fenntartható fejlődési célokról, és tulajdonképpen mindenről, amiről mi is tudnánk, de amit korábban említettem, egész egyszerűen sokkal nagyobb a kapacitásunk, és még sokkal többre vagyunk képesek.

Hogyan kezelnek titeket az ENSZ-ben, milyen szerepetek van, hatáskörötök van, mennyire tudnak egyáltalán komolyan venni titeket?

Ez minden államnak a saját hatásköre, a tagállam válogatja, hogy a saját ifjúsági küldötti programját hogy kezeli, és mennyire ad szabad kezet ott az ENSZ-ben való tartózkodásra, felszólalásra. Nálunk Magyarországon igazából nagyon nagy szabadságunk van, és rengeteget segítenek nekünk. New Yorkban az ottani ENSZ melletti állandó képviselet felel a programnak az ottani oldaláért. Korábban említettem, hogy nálunk azért már nagyon előrehaladott és jól beágyazott a program, így a minisztériumi háttértámogatás és az állandó képviseleti háttértámogatás is. Több alkalommal lehetőségünk volt arra, hogy felszólaljunk az ENSZ-ben, nemzeti felszólalás keretében, amikor mondjuk egy-egy nagykövet, diplomata tett volna felszólalást, volt, hogy egész egyszerűen átadták nekünk a lehetőséget, és már megvannak azok az ülésszakok, amikor mondjuk tipikusan sok ifjúsági küldött utazik New Yorkba, és más tagállamok is lehetőséget adnak a sajátjaiknak.

Sajnos nem minden tagállamnak van ifjúsági küldötti programja, de sok más ifjúsági küldöttel ott tudunk találkozni, hisz ekkor próbáljuk megmutatni más tagállamok számára, hogy mennyire jó tud lenni ez a program, komolyan vesznek bennünket, példának okáért külön szerveznek az ifjúsági küldötteknek találkozót mondjuk a közgyűlés elnökével, vagy bizonyos szakosított szerveknek az elnökével, vannak saját kapcsolatépítős események, és mi is kísérőrendezvényeket valósíthatunk meg, ami azt jelenti, hogy a fő ülésszak, a plenáris ülések és minden, ami úgymond ilyen kötelező program mellett rengeteg kísérőrendezvénynek nevezett program valósul meg. Ez lehet egy panelbeszélgetés, lehet egy picit lazább, kötetlenebb esemény, de áprilisban Annamarival együtt, amikor kiutaztunk, akkor mi is tudtunk egy ilyen kísérőrendezvényt szervezni a dán és a máltai ifjúsági küldöttekkel, ami például arról szólt, hogy milyen hatása van a fiataloknak és a fiatal nőknek a békeépítésben.

Mennyire működik kapcsolatépítés, mennyire tudtok segíteni, mint magyar ifjúsági küldött, egy teszem azt szlovák ifjúsági küldöttnek? Voltak erre precedensek, hogy történt ilyen együttműködés?

Igen, abszolút, és érdekes is, hogy pont a szlovák ifjúsági küldöttet említed, mert a nyár folyamán egyébként vele pont volt egy találkozó, egy panelbeszélgetés. Gombaszögre utaztunk Felvidékre a Gombaszögi Nyári Táborba, ami tulajdonképpen egy fesztivál. Őt is meghívtuk, hogy tartsunk közösen egy panelbeszélgetést az ottani résztvevőknek, akik többségében felvidéki magyarok, de voltak szlovákok és külföldiek is. Nekik angolul tartottunk egy panelbeszélgetést arról, hogy mi is ez az ifjúsági küldötti program, és összehasonlítottuk a két államnak a programját, hogy mik a hasonlóságok, mik a különbségek.

Az együttműködések alatt persze kialakul már egy olyan viszony, hogy muszáj a másikra támaszkodni, például, amikor a kísérőrendezvényt szerveztük a dánokkal és a máltaiakkal, ott egy nagyon jó viszony alakult ki, de hogyha éppen valakivel nem szervezünk rendezvényt, akkor is mindig az ülésszak alatt esténként vannak ilyen networking eventek, közösségi események, vagy csak közösen elmegyünk vacsorázni. Márciusban elmentünk egy stand up show-t megnézni az ifjúsági küldöttekkel, úgyhogy tényleg nagyon erős a közösség, és számítunk is egymásra.

Magyarországon egy kapocs szeretnétek lenni a döntéshozók és a fiatalok között. Erre kifejezetten milyen eszközeitek vannak?

Szerintem mindig van hova fejlődni, én mindenképpen szeretném, hogyha a többi ifjúsági küldött is majd, aki ezután az év után következik, hangsúlyt fektetne arra, hogy minél több emberhez eljusson, és idén erősen azt tapasztaljuk, hogy ha jól működik a közösségi média és a közösségi médiás kommunikációnk, akkor elképesztően sok emberhez el tudunk jutni. Nagyon-nagyon sokan vannak, akik nem ismerik még azt sem, hogy ENSZ, emiatt természetesen azt sem tudják, hogy van ENSZ ifjúsági küldötti program. A személyes találkozások alkalmával mélyebb benyomást lehet természetesen kelteni az emberekben, viszont a közösségi média meg az elérésben segít nagyon, ez mindenképpen egy eszköz a kezünkben. Igény van rá, ebben biztos vagyok, mert soha nem találkoztunk zárt ajtókkal, sem iskolák, sem döntéshozók, sem más partnerek részéről, és minél többfajta típusú eseményt szervezünk, annál több embert tudunk bevonni, merthogy egész egyszerűen egy panelbeszélgetésre nem biztos, hogy ugyanaz a közönség jön el, mint egy kicsit játékosabb workshopra. Ezért próbálunk e tekintetben is nagyon rugalmasak és sokrétűek lenni.

Hogyan ismerted meg ezt a programot, és neked mi a személyes történeted ezzel az egész programmal?

Nemzetközi tanulmányokat tanultam a Szegedi Tudományegyetemen, alap és mesterképzést, illetve most ugyanott vagyok Phd hallgató a jogi doktori iskolában, és már igen régóta érdeklődöm a diplomácia, a nemzetközi kapcsolat iránt. Néhány éve szembejött velem ez az ENSZ ifjúsági küldötti program a social médiában, és elkezdtem követni mindig az aktuális ifjúsági küldöttnek a munkáját, és éreztem egy ilyen késztetést, hogy ez olyasmi dolog, amit szívesen csinálnék, de valahogy soha nem úgy jött ki a lépés, hogy tudjak jelentkezni.

Majd egy panelbeszélgetésre készültem... Nagyon izgalmas, mert tulajdonképpen a panelbeszélgetésnek a témája szinte ugyanaz volt, mint amivel most foglalkozom. A Szegedi Tudományegyetemre látogatott az ENSZ nap alkalmából Bogyay Katalin nagykövet asszony, és ő szerette volna, hogyha ebben a szakmai panelban van egy fiatal, aki a fiatalok szemszögét el tudja mondani, hogy mit gondolnak az ENSZ-ről, releváns-e, miben tud-e a fiataloknak segíteni, vagyis, hogy legyen egy picit ilyen személyesebb vonal is a beszélgetésben.Miközben erre készültem fel, úgy gondoltam, hogy felkeresem az akkori ENSZ ifjúsági küldöttet, ő tavaly 2023-ban Offenbächer Csenge volt, és írtam neki egy e-mailt, hogy kíváncsi vagyok, hogy mik a tapasztalatai, mert természetesen szeretnék hitelesen beszélni ez alatt a panel alatt. Ahogy az ő elérhetőségét kerestem, akkor láttam a weboldalon, hogy újra megnyílt a jelentkezés erre a pozícióra.

Elég impulzívan úgy döntöttem, hogy akkor beadom, és bevallom, már meghosszabbították a jelentkezést, és ilyen utolsó pillanatos enter volt ez nálam, de úgy voltam vele, hogy igazából miért ne. Lehet, hogy behívnak mondjuk a szóbeli elbeszélgetésre, megismernek engem, a kapcsolatépítés szempontjából sem lehet rossz. Veszíteni valóm nincsen, ha felvesznek, ha nem, és behívtak a szóbeli elbeszélgetésre, utána pedig behívtak a döntőbe. Oda négyen jutottunk be, többek között Wettstein Annamarival, és akkor döntöttek a döntő után úgy a zsűritagok, hogy kettőnket szeretnék, elindítván ezt a kettős küldötti rendszert.

Mit hozhat a jövő? Ezt egy ugródeszkaként fogod fel az ENSZ-hez vezető úton??

Nagyon-nagyon szeretnék a diplomáciában elhelyezkedni, még nem tudom, hogy Magyarországon vagy külföldön, nem feltétlenül ragaszkodom ahhoz, hogy mindenáron külföldön éljek, viszont valószínűleg lesz olyan szakasza az életemnek, amikor valahol külföldön fogok hasonló munkakörben dolgozni. Vonz az ENSZ, azon belül az UNESCO, mert érdekel a kulturális diplomácia. Nem vagyok benne biztos, hogy mi az az irány, amibe el tudok menni, a PhD tanulmányaimat mindenképpen szeretném még befejezni előtte.

Tudnál mondani egy olyan pillanatot, ami ebben az elmúlt nyolc hónapodban a legmeghatározóbb volt a küldöttségi programod kapcsán?

Mondok egy hazait, valamint egy ENSZ-eset. Az országjárás alatt, ahogy említettem, igyekszünk minél több csoporthoz ellátogatni, és elmentem egy olyan iskolába, ahol tényleg nagyon nehéz sorsú fiatalok tanulnak. Ez egy gyógypedagógiai módszertani iskola. Bementem, bemutatott engem az intézményvezető a fiataloknak, ki vagyok, mi vagyok, miért jöttem, mit fogunk csinálni. Készültek nekem egy meglepetéssel, ugyanis az egyik tanuló verset mondott nekem. Ez egy olyan vers volt, ami tulajdonképpen arról szólt, hogy nekik milyen nehéz sorsuk van, de annyira, hogy nem volt túlcizellálva az, ahogy mondta. Egyszerűen szavalt, viszont érződött, hogy elképesztően hiteles az ő szájából.

Egyébként egészen sok hasonló élményem volt, ami megható volt, máskor nem sírtam, de tényleg megannyi megható történettel találkoztam. Az ENSZ-ben pedig az a jellemző, amikor egy ember felszólalást tart, hogy nem mindig hallgatják meg olyan értő figyelemmel egymást az emberek. Ezek nagyon hosszú plenáris ülések, 3-4 órán keresztül ott vannak, és igazából nagyon sokszor azt lehet hallani, hogy ismétlik egymást az emberek.

Szóval ez mind olyan dolog, ami azt mutatja, hogy van értelme a programnak, van értelme annak, hogy mondjuk én úgy gondoltam, hogy ez passzolhat hozzám, és azt érzem, hogy hiteles lehetek, mert olyan témával foglalkozom, ami engem személyesen is nagyon érdekel.

(Borítókép és kép forrása: hunyouth.hu/kuldott I sandorpalota.hu/hu/az-ensz-ifjusagi-kuldotteit-fogadta-dr-sulyok-tamas)

Németországban felmerült a nyelvújítás igénye. Méghozzá a társadalom és a tudományos közösség együttes igénye egy nemek által kevésbé, illetve pontosabban meghatározott nyelvhasználatra. Ez elsőre tűnhet oximoronnak, mivel az is, de messze nem az egyetlen ellentét ebben a polarizáló közéleti kérdésben.  

6 országban hivatalos nyelv a német, anyanyelvként 90 millió ember beszéli, ehhez pedig még hozzá kell számolni körülbelül 20 millió másod-nyelvű németül beszélőt (az említett 6 ország között szerepelnek többnyelvű államok, mint például Belgium, Luxemburg, Lichtenstein és Svájc) és németet, mint idegen nyelvet beszélőket, valahol a 75 és 100 millió között.

Főleg Európában irányadó a német kultúra, híresek a precíziójukról és pontosságukról (habár erre a Deutsche Bahn az utóbbi években erőteljesen rácáfol). Ezekkel az erényekkel a nemek sokszínűségét és a női egyenjogúságot is kívánja kifejezésre juttatni nyelvtani szabályai által. Legalábbis a németül-beszélő társadalom jelentős része, többek között Németország külügyminisztere Annalena Baerbock is, aki a Berliner Tagesspiegelnek nyilatkozta, hogy a törvény szövegét kellene nyelvhasználatában egyenjogúvá tenni. 

(Fotó: Maheshkumar Painam | Unsplash)

Mi a baj a német nyelvvel?

A német nyelvtan és nyelvhasználat a generikus maszkulinum elvét követi. Bár megkülönböztet feminin, maszkulin, illetve neutrális névszók és névmások között, a többes számot, a foglalkozásokat, általánosított kifejezéseket (ahol nincs, ismeretlen, vagy esetleg lényegtelen a biológiai nem) a maszkulinummal fejezi ki. Tehát bár az iskolában Lehrer és Lehrerin (tanár úr és tanárnő) egyaránt taníthat, addig általánosságban a tanárok a die Lehrer kifejezéssel nevezhetőek meg.

Ennek kapcsán felmerült a probléma, hogy bár természetesen léteznek például férfi és női orvosok, vagy férfi és női mérnökök, ha csak Ärtze és Ingenieure vannak emlegetve a köznyelvben, könnyen szem elől téveszthető, hogy számos Ärtzin és Ingenieurin is hozzájárul a társadalmi közérdekhez. Németország felismerte a problémát és meg is tette az első lépéseket a korrigálásra.

Ha oktatásunk bármilyen pontján érintkeztünk a német nyelvvel ismerősen csenghet a Duden szótár neve. Németországban nem működik a német nyelvészetben legfelső tekintélyt élvező intézmény, mint Franciaországban az Académie Française (amely hasonló igényekre a saját oldalán úgy válaszolt, hogy ilyen változtatások életveszélyesek volnának a francia nyelv számára - amelyben szintén előnyt élvez a maszkulinum) vagy hazánkban az MTA. A Cornelsen Csoport kiadójának Duden szótára a legbefolyásosabb és az irányadó a német nyelv művelésében.

A közmédiában is elterjedtek a különböző külön jelölések és hirtelen úgy tűnt, óriási változás történt egyik hónapról a másikra a "Hochdeutsch", tehát az álatlános német használatában. Elterjedt például a kettős megnevezés, tehát a példánkkal élve Lehrer und Lehrerinnen, a Gendersternchen, azaz a nemet jelölő csillagocska, aminek írásos használata Lehrer*in (így a Lehrer [f] és a Lehrerin [n] is egyetlen szóban megjelenik) szóban pedig egy úgynevezett "Glottisschlag"-gal kiolvasni, ami szerint a csillag egy rövid szünetet jelöl a szó maszkulin szótöve és a feminin végződése között. De szintén találkozni törtvonalas megoldással (Lehrer/in) is. 

(Fotó: Pixabay | pixabay.com)

Talán némettudás szintjétől függ, hogy ezt már bonyolultnak, vagy még letisztultnak tartjuk-e, viszont amint bekerülnek a névmások a mondatokba (ami a németben nem ritka) felborul a letisztultság. Példamondat egy német jelölő csillagocskát alkalmazó egyszerű mondatra, amely annyit hivatott kifejezni, hogy "odaadom a tanár tollát a diákoknak": Den Stift des/der Lehrer*s*in gebe ich den Schüler*n*innen. Így már elég nyakatekerté válik egy elég egyszerű mondat. És akkor az egyes szám birtokos eset és a tárgyeset többes száma is tisztázatlan, csak hogy érezzük mennyire gyökeres és messzemenő problémákat vet fel ez a változtatás.

És így áttérünk egy nemek által nagyon erőteljesen meghatározott nyelvhasználatra. A cél egy gender-neutrális, nyelvtani nemek szempontjából semleges nyelv, az eszközök viszont határozottan a szőrszálhasogatásig pontos nemek-megnevezését eredményezik. Végül is ez a feminista iskolák ütköző aktivizmusát is tükrözi, amelyek között nincs egyetértés, hogy a végső cél a nő és férfi teljes egyenlővé tételé, akár egy bináris nemek nélküli társadalomban, vagy pont hogy az a fontos, hogy mindenki ragaszkodhasson a saját neméhez és annak elkülönülő, specifikus megnevezéséhez, jellemzőihez.

Luise Pusch nyelvész például úgy vélekedik, hogy a német használatából az vezethető le, hogy a férfi női vezetés alá nem kerülhet, és ezért kell változtatni. Walter Krämer, a Német Nyelv Alapítvány szóvivője egy erőteljes kritikusa a nyelvtani nemek semlegesítésének, olyan mértékekig, hogy a Katolikus Egyházból is kilépett a nyelvújítások befogadásának okán. Maga a Duden főszerkesztője, Kathrin Kunkel-Razum nem foglalt álláspontot a generikus maszkulinum eltörlése mellett, viszont annak használatát sem tanácsolja. 

(Fotó: pixabay | itsviktoriaschubert)

Mit lehet hát ilyenkor tenni?

Természetesen adódik a generikus femininum használatának lehetősége. Ezt a közéleti kérdést már nem csak tudomány és sajtó szinten tárgyalják, a generikus femininum már a törvénykezésig is eljutott. 2020-ban az akkoriban a szociáldemokrata SPD által vezetett Szövetségi Igazságügyi Minisztérium egy fizetésképtelenséget tárgyaló törvényjavaslatot generikus femininum megfogalmazásban nyújtott be, de azt a keresztény-demokrata (CDU) Belügyminisztérium nem engedte tovább annak átfogalmazásáig, mivel elkerülendő volt az a jogi (nem is annyira kis) kapu, hogy a törvény hatálya csak nőkre terjedjen ki. 

(Fotó:Sangga Rima Roman Selia | Unsplash)

Bíróság elé is került már ügy, a felperes 80 éves Marie Krämer (aki már korábban is folyamodott bírói úthoz hasonló panasszal, sikeresen) a bankját perelte be, miután az a Kunde (tehát generikus maszkulinum ügyfél) megszólítást használta neki címzett levelében, holott ő ezt szexista elnyomásnak élte meg, hiszen a Kundin (ügyfél, aki hölgy) megnevezést találta volna helytállónak.

Messzire vezet hát a gondolatmenet, hogy hogyan kell alkalmazkodnia a nyelvnek a korhoz, egy viszont biztos, alapos és tudományos előkészítő munka nélkül aligha érdemes nekilátni egy világnyelv szabályainak átírásának, hiszen hiába a szabály, ha nem hatásos célját tekintve. 

 (Borítókép: Pixabay | pixabay.com)

A két Korea közötti ellenségeskedésnek sok kivetülése van, a legújabb pedig a szemétháború, melynek keretében Észak-Korea szeméttel teletöltött léggömböket küldött át a határon. Meglepő azonban, hogy ez csak egy válaszcsapás volt, valójában Dél-Korea kezdte a léggömbök átküldését. A dél-koreai léggömbökben Kim Dzsong Un rendszerét kritizáló videókat, a valódi világról felvételeket, K-popot és K-drámákat tartalmazó USB-k voltak.

A léggömbkampányok nem újkeletűek a Koreai-félszigeten. Már a koreai háború alatt is elterjedt gyakorlat volt a léggömbök általi propaganda terjesztés: az amerikai hadsereg több mint 4 milliárd szórólapot juttatott Észak-Koreába, amire a kommunista rezsim 300 millió szórólappal válaszolt.

A dél-koreai léggömbküldés már évek óta zajlott különböző emberi jogi aktivista csoportok és észak-koreai menekültek által, akik saját csomagjukat összeállítva egy léggömbbe küldték azt Észak-Korea felé. A csoportok bibliákat, pénzt, rádiókat, USB- és SD-kártyákat, valamint K-pop és K-drama felvételeket küldtek.  Ezek mellett élelmiszerek, gyógyszerek is voltak a csomagokban. A léggömbök észak-koreai jelenlétét bizonyítja, hogy egy észak-koreai férfit és családját a Biblia birtoklásáért ítéltek el, ami valószínűsíthetően egy ilyen léggömbből kerülhetett hozzá.

A léggömbök célja főként a lélektani hadviselés, hogy a bennük található anyagot minél többen megismerjék, és lássák, hogy a rezsimen kívül is van élet, ennek eredményeképp pedig csökkenhet a morál.

Az észak-koreai válaszcsapás azért csak idén érkezett, mivel Kim Dzsong Un egyre erősebben hajtja végre az úgynevezett „decoupling”, azaz leválasztási politikáját. A rezsim 2020 utáni viselkedése egyértelműen mutatja, hogy mindenféle békülési szándékkal felhagyott, és nem egyesítendő országként tekint a félszigetre, hanem ellenséges, fenyegető hatalomként déli szomszédjára.

Erre erősített rá, hogy a dél-koreai kormány immár hivatalosan engedélyezte a léggömbküldést, amit az előző kormány még bűncselekményként kezelt, akár 30 millió wonos (10 millió forint) büntetéssel vagy három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtott. Ezt azonban a jelenleki Szuk kormány úgy ítélte túl erősen korlátozza a szabadságjogokat.

Tehát mindezek eredményeképp érkezett a válaszlépés Észak-Koreától: a szemétlufik.

Május vége óta Észak-Korea több ezer szeméttel töltött léggömböt bocsátott fel a határ túloldalára. Ezek a léggömbök különféle hulladékokat tartalmaznak, például állati és emberi ürüléket, cigarettacsikkeket, elemeket, ruhadarabokat, műanyag palackokat és különböző papírhulladékokat, de egyes esetekben még propaganda szórólapokat is.

A léggömbök véletlenszerűen szálltak le Dél-Korea különféle helyszínein, beleértve az autókat, mezőgazdasági területeket, lakónegyedeket, éttermeket és iskolákat. Egyikük az Incshoni Nemzetközi Repülőtér második terminálján landolt, ami három órás repülési tilalmat eredményezett. A dél-koreai hatóságok szerint az utóbbi időszakban 2 000 és 5 000 közötti léggömböt küldtek át a határon, amelyek közül legalább 1 300 ténylegesen célba ért. Ezek az eszközök szétszóródtak az ország számos pontján, véletlenszerűen érintve különböző helyszíneket, és ezzel jelentős zavart okoztak a mindennapi életben.

A léggömbök már önmagukban is provokatívak, azonban még nagyobb probléma, hogy potenciális veszélyforrást jelentenek: például, ha olyan anyagokat tartalmaznak, amelyeket könnyen azonosíthatóak, pánikot kelthetnek a lakosság körében.

Dél-Korea válasza erre a DMZ-ben a hangosbemondós közvetítés, felszólítás beindítása volt, melynek keretein belül híreket és valós információkat is osztottak meg a rezsimben élők számára.

Az észak-koreai szemétléggömb

A két Korea közötti ellenségeskedésnek sok kivetülése van, a legújabb pedig a szemétháború, melynek keretében Észak-Korea szeméttel teletöltött léggömböket küldött át a határon. Meglepő azonban, hogy ez csak egy válaszcsapás volt, valójában Dél-Korea kezdte a léggömbök átküldését. A dél-koreai léggömbökben Kim Dzsong Un rendszerét kritizáló videókat, a valódi világról felvételeket, K-popot és K-drámákat tartalmazó USB-k voltak.

A léggömbkampányok nem újkeletűek a Koreai-félszigeten. Már a koreai háború alatt is elterjedt gyakorlat volt a léggömbök általi propaganda terjesztés: az amerikai hadsereg több mint 4 milliárd szórólapot juttatott Észak-Koreába, amire a kommunista rezsim 300 millió szórólappal válaszolt.

A dél-koreai léggömbküldés már évek óta zajlott különböző emberi jogi aktivista csoportok és észak-koreai menekültek által, akik saját csomagjukat összeállítva egy léggömbbe küldték azt Észak-Korea felé. A csoportok bibliákat, pénzt, rádiókat, USB- és SD-kártyákat, valamint K-pop és K-drama felvételeket küldtek.  Ezek mellett élelmiszerek, gyógyszerek is voltak a csomagokban. A léggömbök észak-koreai jelenlétét bizonyítja, hogy egy észak-koreai férfit és családját a Biblia birtoklásáért ítéltek el, ami valószínűsíthetően egy ilyen léggömbből kerülhetett hozzá.

A léggömbök célja főként a lélektani hadviselés, hogy a bennük található anyagot minél többen megismerjék, és lássák, hogy a rezsimen kívül is van élet, ennek eredményeképp pedig csökkenhet a morál.

Az észak-koreai válaszcsapás azért csak idén érkezett, mivel Kim Dzsong Un egyre erősebben hajtja végre az úgynevezett „decoupling”, azaz leválasztási politikáját. A rezsim 2020 utáni viselkedése egyértelműen mutatja, hogy mindenféle békülési szándékkal felhagyott, és nem egyesítendő országként tekint a félszigetre, hanem ellenséges, fenyegető hatalomként déli szomszédjára.

Erre erősített rá, hogy a dél-koreai kormány immár hivatalosan engedélyezte a léggömbküldést, amit az előző kormány még bűncselekményként kezelt, akár 30 millió wonos (10 millió forint) büntetéssel vagy három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtott. Ezt azonban a jelenleki Szuk kormány úgy ítélte túl erősen korlátozza a szabadságjogokat.

Tehát mindezek eredményeképp érkezett a válaszlépés Észak-Koreától: a szemétlufik.

Május vége óta Észak-Korea több ezer szeméttel töltött léggömböt bocsátott fel a határ túloldalára. Ezek a léggömbök különféle hulladékokat tartalmaznak, például állati és emberi ürüléket, cigarettacsikkeket, elemeket, ruhadarabokat, műanyag palackokat és különböző papírhulladékokat, de egyes esetekben még propaganda szórólapokat is.

A léggömbök véletlenszerűen szálltak le Dél-Korea különféle helyszínein, beleértve az autókat, mezőgazdasági területeket, lakónegyedeket, éttermeket és iskolákat. Egyikük az Incshoni Nemzetközi Repülőtér második terminálján landolt, ami három órás repülési tilalmat eredményezett. A dél-koreai hatóságok szerint az utóbbi időszakban 2 000 és 5 000 közötti léggömböt küldtek át a határon, amelyek közül legalább 1 300 ténylegesen célba ért. Ezek az eszközök szétszóródtak az ország számos pontján, véletlenszerűen érintve különböző helyszíneket, és ezzel jelentős zavart okoztak a mindennapi életben.

A léggömbök már önmagukban is provokatívak, azonban mégnagyobb probléma, hogy potenciális veszélyforrást jelentenek: például, ha olyan anyagokat tartalmaznak, amelyeket könnyen azonosíthatóak, pánikot kelthetnek a lakosság körében.

Dél-Korea válasza erre a DMZ-ben a hangosbemondós közvetytés, felszólítás beindítása volt, melynek keretein belül híreket és valós információkat is osztottak meg a rezsimben élők számára.

Ahogy a képen is láthatjuk 2 alkalommal 10 hullámban küldték ki a léggömböket, melyekből 2000 sikeresen landolt a térképen látható helyeken. Kép forrása: CSIS

Az elkövetkezendő hónapokban láthatjuk majd, hogy mi lesz a következő színtere a két Korea közötti ellenségeskedésnek, hiszen a szemétháborún kívül is rengeteg téren versenyeznek, mint például a műholdak feljuttatásában is, melyben jelenleg Dél-Korea győzedelmeskedik.  

Szabad ország-e Nagy-Britannia? - teszi fel a kérdést Ed West, majd hosszasan, példákat sorolva borzolja a magyarok idegeit, akik beleolvasnak az anyanyelvünkön is publikált cikkébe, egyértelművé téve, a mi perspektívánkból, hogy nem az.

Nagy-Britannia egy szabadságszerető, 1989-es nemzeti minimumokat 2024-ben is értékelő magyar szemszögéből egy büdös, pártállami gyomorideggel kisembereket eltaposni akaró börtön. 

Börtön, mert menekülés nincs, szavazhat a brit bárhová; szavazott is majd másfél évtizedig a konzervatívokra, akik lófaszt nem konzerváltak, sőt.

Választása nincs, és ha panaszkodik, jön érte a rendőr, mert az elit hosszú távú terveire veszélyes panaszkodás megzavarja a nyugalmat. 

(Klímalázadni lehet, sőt, azt ki is lehet rakni a LinkedIn-re.)

Szabad ország-e Magyarország?

Mikor jött ki utoljára valaki véleménye miatt a rendőrség Magyarországon?

A COVID-pánik hajnalán, csúcsán, 2020 tavaszán írt valaki valami "veszélyes dezinformációt", és meghurcolták, úgy emlékszem, és nem csak én, az azóta megszűnt Öt panelének is ez az egy eset rémlett fel a kollektív emlékezetében, 4 évvel később. Emlékezetes, mert határozottan és ösztönösen helytelenítettem, rossz lépés volt, veszélyes precedens.

Magyarország egy szabad ország? Hevesen, mocskos hangnemben tiltakozna ezernyi mindenszarizmusban szenvedő: természetesen nem az, sem az, Magyarország mindenben a legszarabb pokol. De eközben névvel és arccal mocskolhatja az összes államférfit, közméltóságot és oligarchát, élet és halál urait. Buzik, gecik, miegymás, talán a halálát is kívánja, remeg érte, ami, úgy tűnik, végül nem lesz ürügy a szabadságunk megcsorbítására, helyesen. Ha Józsi a hegyről komoly fenyegetés, intézze el a TEK, ne 10 millió emberre tegyünk kollektív szájkosarat!

Magyarország maradjon egy szabad ország!

Nagy-Britanniával semmi gond nincs

Mondaná a Velünk Élő SZDSZ. Tudjuk, hiszen volt, amikor nem csak velünk éltek, hanem a nyakunkon, és az a büdös, autoriter börtön, ami a brit anarcho-zsarnokság ma, nekik kitűzött céljuk volt itthon.

Csalódott SZDSZ-esként megrendítő volt ráeszmélnem, hogy akiket liberálisoknak gondoltam, valójában az egyéni szabadság legszörnyűbb ellenfelei. Elvakított a gőg, amit kínálnak a támogatásért cserébe. Amint a gőgön átlát az ember, ráeszmél, hogy amit ők képviseltek, az a tekintélyelvűségben, a kirekesztésben, és a nepotizmusban mindenkit felülmúl, még azokat is, akik ezeket értékként explicit hirdetik.

Céljuk volt a mai brit elnyomás meghonosítása, de nem érték el, 2010 a történelem szemétdombjára küldte őket, immunreakcióként kinevelve egy kétszámjegyű Jobbikot. Pártpolitikai szinten eltűntek, de ettől még nem álltak le, keresték az új ügyet, a gazdatestet, amivel újra a nyakunkra ülhetnek; nem válogatósak, lásd a G-nap utáni Jobbikot, mert éhesek. Nagyon éhesek.

Maguk sem tudják talán, hogy milyen démonok űzik őket, talán elhiszik, hogy tényleg ők viselik a szabadság karszalagját, amikor tényeket akarnak ellenőrizni. Nem értik, miért szörnyülködik sok ember, amikor tényellenőrökről hall, miért látja maga előtt a 20. század hullarakásait.

Nem szabadságot akarnak, azt nem szeretik: börtönt akarnak, amit ők őriznek, ahová beterelnek minket, a biztonságra, a tudományra - tekintélyelvűség - mutogatva. Mindezt úgy, hogy ne tanúsítsunk ellenállást, sőt, aki tapsolva csinálja, jobb cellát kap.

C-betűs szó

Öncenzúrára nevelni egy társadalmat hosszú folyamat, és egyszer már nekilendültek, nem is eredménytelenül: a "cigány", egy ideig, szitokszó volt. Nem a rendszerváltás utáni nyomorban, panelházak között masírozó szkinhed szabadcsapatok tették azzá, hanem az SZDSZ. Ez volt az egyik első kísérlet: a c-betűs szó kimondhatatlan. Roma testvéreim, aki kimondja, támad titeket - többségi társadalom, aki kimondja, az veszítse el az állását, kerüljön feketelistára, dögöljön éhen! Mindezt a soft és a hard power összes csatornáján. A társadalom pedig, mivel megannyi más baja volt, beletörődött, elfogadta. Kerülgette, mint a tyúkszart. 

Ez sem volt elég, a hírekben is kerülgetni kellett, dugdosni, nem beszélni róla, tagadni, tagadni a valóságot, büntetni aki szóvá teszi, aki védekezni mer, erőltetve építve az anarcho-zsarnokságot, amíg csak lehet. 2006-2008-ig lehetett, aztán masírozott a Magyar Gárda, a fiatalok körében pedig a Jobbik lett a legnépszerűbb.

Az SZDSZ megbukott, a c-betűs szó tanult tehetetlenségét elhagytuk, sok mással egyetemben. Ma le lehet írni, ki lehet mondani, hogy cigány, ma szabadabban élünk. A cigányság pedig jobban, mint valaha, talán a legnagyobb nyertesei a NER-nek, Mészáros Lőrinc után. 

Magyarország szabad ország.

Visszanyal a geci

Amikor a Momentum Budapest utcáin rohangált 2018 telén, a partikellék-forradalom hevében röpködött az O1G, és a Velünk Élő SZDSZ egyik legsikeresebb soft power ága, a ma már Telex szerkesztőség rajongva közvetítette az eseményeket. O1G, O1G!

Velünk van a tömeg, az elégedetlen tömeg, szórják az átkot a csúti diktátorra!

Taktikai győzelem.

Csakhogy: ugyanez a társaság a szótlan ledermedéstől az elvörösödött arcú, valódinak megélt fájdalomból fakadó sikításig reagálna arra, aki kiejti a száján azt, hogy "buzi". Majd, lehiggadva, feketelistázná az elkövetőt - karszalag opcionális - menthetetlen ellenségeként a Történelem Jó Oldalának (gyerekeinek átnevelése opcionális).

A b-betűs szó. De lehet a c-betűs szó is. Sőt, egyre több és egyre cifrább szó, ami verboten. A kérdés is gyanús, tilos, a tekintélyt követni kell, tízszeresen, százszorosan!

A Velünk Élő SZDSZ nem csak lappangott a háttérben, konzerválva egykori önmagát, hanem folyamatosan kapta a memokat Nyugatról, mint egy szoftverfrissítést. Nem csak 14 év Fidesztől ilyen keserűek, hanem az alapprogramjuk is egy korszerűbb, kegyetlenebb világkép. Egymást is irtják a saját buborékjaikban, olyan ideológiai árnyalatkülönbségek miatt, aminek az alapszíne se létezett 14 évvel ezelőtt. Ami legyen az ő bajuk, én csak egy kávét kérek, csak ne legyen soha hatalmuk felettem, a családom és barátaim felett, felettünk. A sajátjaik felett hajrá, de csak ott.

Felettünk soha ne legyen hatalmuk, mert annál nagyobb tragédia nem érheti ezt az országot!

Buzi-e vagy? Sickratman 20 éve a konzervatív polgárokat pukkasztotta ezzel kérdéssel, ma, a (hegemonikus) liberálisok részéről eltörlést érdemel. Le merné ezt játszani bárki a Velünk Élő SZDSZ bármelyik sejtjében, a Telex szerkesztőségben? Nevetnének rajta a kollégák?

(Hasonló pályát járt be a Rózsaszín Pitbull is.)

A liberálisok által megrajzolt, karótnyelt-vaskalapos KDNPs karikatúrájává váltak. Ők lettek a Fidesz székháznál tüntető fiatalokra dühös Savas Bácsi. Persze nem ők tehetnek róla, hanem a kormány, vagy J.K. Rowling, vagy a nevetős reakció a posztjukon, amiből egy is sok, egy is elviselhetetlen. Tudnának ők újra nevetni, lazák lenni, ha végre a többségi társadalom önként, a látványosan meghurcolt, megsemmisített reakciósok kárából tanulva befogná a pofáját, ha helyreállna a hegemónia, ahol minden magas státuszú intézmény és gondolat birtokosai Ők. Csodáló, bólogató, tisztelettudó, mosdatlan tömeg, lent, a roncsfilmben, ami minden rohadt krumplinak örül, amit ledobnak nekik a páholyból.

Itt van megágyazva a probléma, a lavina, aminek az O1G nyitott - képzavarosan - ajtót: az ellenzék, élve a magyar szabadsággal, mocskos szájjal szidja a kormányt: a Tisza párt feltüzelt bázisa, korábban Jobbik-MZP-akármi támogatók, nem tesznek magukra szájkosarat. A DK hívei is harciasak, ami a szívükön, az a szájukon. A Mi Hazánk akkorát kiáltott, hogy még a Facebookról is kicsapatta magát, és csinált ezzel egy parlamentbe bekerülést.

Egyedül a Momentum került a szemétdombra, a párt, amihez a legközelebb állt az SZDSZ feltámasztása, amelyik a legnagyobb támogatója volt a nyugati szoftverfrissítések honosításának. 

Nem javítja a közbeszédet, ha Orbán Viktort lebuzizzák, akár a saját posztja alatt, de ez kis ár azért a nemzeti minimumért, amiben ma, 2024-ben, a Velünk Élő SZDSZ kirekesztő, gőgös, tekintélyelvű buborékján kívül egyetért a társadalom 95%-a: Magyarországon a szólás szabad! Legyen bármennyire is heves vita magyarok milliói között 2024-ben, abban teljes egyetértés van, hogy az a buziság, ami a briteknél megy, amit a Velünk Élő SZDSZ erőltetne ránk, népszerűtlen, nincs rá parlamenti küszöböt megugrani képes mennyiségű vevő.

O1G: taktikai győzelem, stratégiai vereség.