Nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk, hogy a koronavírus önmagában nem hatott jól az ingatlanpiacra. Az egyetemek bezártak, így az egyetemisták hazakényszerültek, már otthoni környezetben hallgatják az órákat, otthon kényelmében vizsgáznak. Ráadásul nem rég újabb korlátozásokat vezettek be, melyeket egy héttel meghosszabbítottak. Mindez összefüggésben van az ingatlanpiac visszaesésével, azonban nem biztos, hogy annyira lehangoló a helyzet!
Átmeneti csökkenés
Na, de lássuk a számokat!
a koronavírus-járvány miatt elrendelt szigorítások után közvetlenül 20-25 százalékkal visszaesett az eladó és kiadó ingatlanok iránt érdeklődők száma heti összevetésben, de vasárnapra visszakapaszkodott a megszokott szintre
a lakásépítési kedv kimagasló volt az év elején: januárban 1011 lakóépület kapott építési engedélyt, ami éves szinten pedig 38 százalékos növekedésnek felel meg. Januárra vetítve pedig az elmúlt öt év legmagasabb értéke.
Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője közölte:
“A szigorítások bejelentése után óráról-órára csökkent az érdeklődés az eladó és kiadó lakások iránt. Heti összevetésben 20-25 százalékos volt a visszaesés csütörtökön és pénteken. Vasárnap azonban már kezdett visszaállni a kereslet a március elején megszokott szintre.”
Mindebből az tűnik ki, hogy a visszaesés csak átmeneti jellegű, a hirtelen változások eredménye volt, azonban kis idővel kezd minden visszaállni az rendes kerékvágásba. Bár az eladó lakások iránt érdeklődők száma visszaesett a járványintézkedések szigorításáról szóló múlt csütörtöki és pénteki bejelentések után, de utána rövidesen javulás következett - derül ki az ingatlan.com legújabb elemzéséből, amely szerint lendületben maradhat a lakáspiac a jó évkezdés után.
A számok azt mutatják, hogy hosszú távon nem kell negatív visszaesésre számítanunk, harmadik hullám nem befolyásolja érdemben a lakáspiacot idén.
“Ez elsősorban az állami lakásprogram idei évtől elérhető új elemeinek, például a kedvezményes lakásépítési áfa újbóli bevezetésének, a lakásfelújítási program elindításának, a csokos lakások illetékmentességének köszönhető. A tavaly tavaszi korlátozások tapasztalatai alapján elmondható, hogy az extra támogatások nélkül a harmadik hullám jelentősebben is visszavethetné a lakáspiacot.” - fogalmazott az ingatlan.com szakértője.
Viszont azt is meg kell jegyezni, hogy a szakértő szerint a márciusi ingatlan adásvételek száma csökkenést fog a hónap végén kimutatni februárhoz képest, de mindez a korlátozások bevezetésének köszönhető. Balogh László hozzátette:
“Mivel az előzetes adatok alapján a vevők is óvatosabbak lettek az ingatlanpiacon, ezért konkrétabb előrejelzést a harmadik hullám hatásairól a következő hetek tendenciái alapján lehet mondani.”
Csúcson a lakásépítési kedv
Az idei évet egyébként lendületesen kezdte a lakáspiac, ütemesen növekszik az adásvételek száma a használt lakások piacán. Emellett a lakásépítési kedv is megugrott.
Az ingatlan.com szakértője a hivatalos KSH-adatokat idézve azt mondta: januárban 1011 lakóépületre adtak ki építési engedélyt a hatóságok. Ez tavaly januárhoz képest erőteljes, 38 százalékos emelkedést. A növekedés elsősorban a családi házakra kiadott 805 darab engedélynek köszönhető, ami az elmúlt öt év legmagasabb januári értéke.
Az ingatlan.com-ról
Az ingatlan.com Magyarország piacvezető ingatlanhirdetési portálja. Küldetése a teljes körű, hatékony és etikus ingatlanpiac megteremtése. Évente több mint 100 ezer magánszemély és több mint 8500 ingatlanközvetítő hirdet az ingatlan.com-on. A weboldal havonta több mint 3 millió látogatóval rendelkezik, és itt található a legtöbb ingatlanhirdetés. Az ingatlan.com 1998-ban indult, és azóta a szektor független és hiteles szereplője: ingatlanhirdetésen kívül más tevékenységet nem végez, és egyéb ingatlanpiaci érdekeltséggel nem rendelkezik. A weboldalt üzemeltető ingatlan.com Zrt. 100%-os magyar tulajdonban áll. A cégcsoporthoz tartoznak a kereskedelmi ingatlanpiac vezető hirdetési portáljai: az iroda.hu, a retail.hu és a raktar.hu, valamint a money.hu is, ahol számos bank kínálatát lehet összehasonlítani egy helyen. További információ: info.ingatlan.com
„A magyar diákoknak fasiszta irodalmat kell olvasniuk” című cikk jelent meg a tagesanzeiger.ch svájci hírportálon. A Wilhelm Droste tollából származó cikk szerint az új tanterv antiszemita szerzők könyveit tartalmazza, és ez is csak az Orbán-kormány újabb próbálkozása arra, hogy teljes befolyása alá vegye a magyar oktatást és kultúrát.
Wilhelm Dorste, Magyarországon élő német irodalomtörténész, író, műfordító, és az ELTE BTK Germanisztikai Intézet Német Nyelvű Irodalmak Tanszékének lektora, egyébként egy 2015-ben, a The Budapest Beacon-on megjelent írásban úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi magyar helyzet fenntarthatatlan és a Magyarországra költözésekor szőtt álma az itteni demokratikus légkörről szertefoszlott az Orbán-kormány hatalomra lépésekor.
Kijelentette: a Magyarországon élők egyharmada a túlélésért küzd, a kormány kétharmados többségét pedig csupán a dacos, önmagukkal és világgal haragban álló sérült embereknek köszönheti.
Nézzük tehát, hogyan vélekedik Wilhelm a új tantervről:
Amikor január végén új tantervet mutattak be Budapesten, a tanulási célokat szándékosan a múlthoz igazították. Olyan értékek kerültek előtérbe, mint a keresztény család megerősítése, a magyar nemzettel való azonosulás, és a haza védelme - nem csak fegyverrel. Ma már kötelező olvasmány lesz azoknak a szerzőknek a művei, akiket a (Wilhelm szerint) "fasizmushoz való közelségük és antiszemitizmusuk" miatt sok tanár eddig kizártnak tartott. Ilyen többek közt Herczeg Ferenc, Nyirő József, és Wass Albert.
Mindhárman olyan területekről származnak, amelyeket Magyarország az első világháború után elveszített. Ezen szerzők művei használhatók a nagyobb magyar hazafiság ápolására, helyreállítására, de természetesen a múlt sebeinek kritikus kezelésére is. A végső felelősség persze mindig a tanár kezében van.
A tanterv módosítására válaszul sok tanár olyan fotókat tölt fel a közösségi médiába, ahol a mellkasuk előtt tartott plakátokkal demonstrálják, hogy nem állnak készen a fasiszta írók tanítására.
"A magyar irodalom írói szövetségei és elnökei, ismert iskolák és oktatók, tanári szövetségek, diákok és szülők nyilvános tiltakozásokat szerveznek, de mint minden, a magyar kultúrát érintő jelenlegi vitában, félni kell attól, hogy az államhatalom itt sem áll készen a párbeszédre és az önkorrekcióra"
- fogalmaz a Droste.
A konzervatív tudósok is ellenálltak, amikor a Magyar Tudományos Akadémiát nemrégiben megfosztották fontos kutatóintézetektől. Nyilvánvalóvá tették, hogy az abszolút kormányhatalom mohósága se nem konzervatív, se nem keresztény, se nem hazafias. A kormány egyre több támogatót veszít azok közül is, akiket korábban szilárdan maga mögött tudhatott
- vélekedik Wilhelm.
A kötelező olvasmánylista körüli vitában a magyar társadalomban mindenütt érezhető politikai feszültségek fokozódnak. A kortárs irodalmat kategorikusan kizárják az elmaradottnak tűnő új tantervből azzal az érvvel, hogy annak értéke még nem határozható meg megbízhatóan. Kertész Imre és Esterházy Péter két kortárs magyar klasszikus, akik világhírűvé tették a magyar irodalmat, érdekes módon nem szerepelnek a kötelező programban. Ezt azzal magyarázza Droste, hogy Esterházy "irodalmi szuverenitásának teljes súlyával" az utolsó leheletéig felforgatta és kigúnyolta az Orbán-rendszert.
Mielőtt viszonyt nagy kijelentéseket tennénk, meg kell említeni, hogy az új tanterv konkretizálásakor Kertész és Esterházy is bekerült az opcionális olvasmányokba. Persze ez sem lehet elég kielégítő Droste számára, hiszen csak olyan műveiket adták a listához, melyeket 1989 előtt írtak. Szörnyű! Arról nem is beszélve, hogy ha egy tanár komolyan veszi az irányelvet, amely szerint óráinak nyolcvan százalékát a kiterjedt kötelező olvasmányokra fordítja, akkor aligha jut el az opcionális olvasmányok húsz százalékáig.
Wilhelm kihangsúlyozza, hogy Demeter Szilárd befolyása, akit 2018 decemberében a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójává neveztek ki, folyamatosan növekszik, ma már egyfajta "mindenható magyar irodalmi miniszter", még akkor is, ha úgy tűnik, hogy közvetlenül nem vesz részt a tananyag létrehozásában. Wilhelm szerint Demeter Szilárd dühös, hogy a külföld megpróbál beavatkozni a magyar irodalom kánonjába. Továbbá a magyar írókat, akiket a német ajkú világban ünnepelnek, különös árulással gyanúsít, mert elsősorban német fordításaik révén ismerte meg őket a világ.
Esterházy és Kertész mellett ide tartoznak Nádas Péter és Krasznahorkai László Nobel-díjas szerzők, de a 2019 szeptemberében elhunyt Konrád György is, valamint Földényi László, Parti Nagy Lajos, Závada Pál és még sokan mások.
Dorste reményeit fejezi ki aziránt, hogy a diákok titokban azért még olvassák az igazán szeretett könyveiket az asztal alatt a csúnya, diktatórikus kormány által létrehozott tanterv ellenére is. Esterházy Péter ennek mindenképpen külön örülne - írja Welhelm -, hiszen "senki sem tudta olyan varázslatos módon használni a magyar nyelvet, mint ő".
Miért nehéz ma ismerkedni? Miért a családbarátság a legjobb PR egy nagyvállalat számára? Hogyan született a Biszku-film? Skrabski Fruzsinával, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom dokumentumfilmes elnökével beszélgettünk mindennapi dicséretekről, a vágyott gyerekek megszületéséről és a hétvégék szentségéről.
Édesanyád Kopp Mária pszichiáter, édesapád Skrabski Árpád mérnök, szociológus. Külön-külön és együtt is nagy jelentőségű tudományos munkákkal szolgáltak a világnak az egészséges társadalom feltételeiről, aminek szerintük az alapja a család. Milyen neveltetésben részesültél?
Nagyon jó dolgom volt. Sokat gondolkozom azon, hogy igazságtalanul jó gyerekkorom volt másokhoz képest. Egy nagy, szerető családban nőttem fel. Ráadásul okosan szerető családban. Anyukám pszichológiai tudása is benne volt. Ha valami nem ment, például rossz tanuló voltam az iskolában, addig dicsértek, amíg sikerült. Mindig, mindenben a jót látták Minden este agyon dicsértük egymást. Bensőséges viszonyom volt anyukámmal és apukámmal is. Nem csak írtak erről, hanem meg is valósították a boldog házasságot és a jó családot.
Jó szándékkal kérdezem – alkalmaztak rajtad tudományos eredményeket?
Igen, pszichológiai kísérletgyerek voltam. Például, amit én a saját lányomnál nem csinálok, nem kaptam Barbie-t. Gondolom már olvasta anyukám, hogy a testképet befolyásolja. Például ez egy rossz ötlet volt részükről. Vagy Marinak és Árpinak hívtuk őket, nem anyának és apának. Tízéves korom körül fellázadtam és önhatalmúlag elkezdtem mamázni és papázni őket. Voltak ilyen speciális dolgaik. Azt találta ki anyukám, hogy a farmer divatozás és a zsemle luxus. Ezeket leszámítva inkább pozitív kísérletei voltak. Nagyon sokat dicsértek minket. Az volt anyukám elve, hogy rengeteget kell dicsérni a másikat. Nagyon sokat beszélgettek velünk. Sokat dolgozott, hiszen professzor volt, tanszékvezető a Semmelweisen. De az az élményem, hogy ha odamentem hozzá, lerakott mindent és velem foglalkozott. Jól megérezte, hogy mikor van tényleg szükségem arra, hogy rám figyeljen. A másik pszichológiai kísérlet a részükről, hogy hatalmas bizalommal voltak irántam. Elég rossz gyerek voltam, több iskolából kirúgtak, csináltam elég nagy hülyeségeket. Soha nem faggattak, nem turkáltak a zsebemben. Bíztak bennem, annak ellenére, hogy nem úgy viselkedtem, mint akiben lehet. Ez nagyon jót tett. Azóta bárkinek, ha problémája van a gyerekével, azt ajánlom, mint túlélő és sikeres ember, hogy a bizalom az, ami átsegít egy tinédzsert a nehéz kamaszkoron.
Az édesanyád egy életen át dolgozott a népesség életminőségének vizsgálatán és javításán. Ebbe te is beleálltál. Magától értetődő volt továbbvinni ezt az örökséget?
Egyrészt ők tényleg ketten csinálták ezt. Ugyan az apukám mérnök-szociológus, az anyukám orvos-pszichológus volt, de a kutatásokat együtt csinálták, hiszen abban nagyon sok statisztika van. De még a kérdésfeltevésnél is nagyon sok szerepe volt apukámnak. Például ő hozta be, hogy kérdezzenek rá, hogy látja-e értelmét az életének, és ezt vessék össze az egészségügyi mutatókkal. Kiderült, hogy azok az emberek, akiknek van életcéljuk, sokkal egészségesebbek, boldogabbak. Egy csomó nagyon kreatív dolgot apukám tett hozzá a kutatásokhoz. Ketten alapították a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat. A kutatásokból kiderült, hogy a magyar fiatalok sokkal több gyereket szeretnének, mint amennyi megszületik. Ez egy magyar sajátosság, Németországban körülbelül ugyanannyit szeretnének. Itt van egy csomó vágyott gyermek, aki nem születik meg. Ezért alapították a mozgalmat. Akkor és még nagyon sokáig nem volt gyerekem, végül egy született, lombikkal. De amikor elindították és amikor meghaltak, még nem volt gyerekem. Igazából csak akkor álltam bele, amikor édesanyám is meghalt 2012-ben. Akkor átvettem, mert úgy éreztem, hogy ez nagyon fontos dolog és rossz lenne, ha elhalna a szüleimmel együtt. Továbbvittem, szerencsére bele is tanultam a civil szervezeti vezetőségbe. Végül is gyermekem is lett.
Ahogyan említetted, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom célja, hogy megszülessenek a kívánt gyermekek. Miért nem születnek meg?
Először is nagyon nehezen találunk párt. Ez az egyik legnagyobb probléma. Ennek több oka van. Kevésbé vannak ismerkedési lehetőségek. Bár valaki azt mondja, hogy vannak, de pont, hogy túl sok van. Valamiért az ismerkedési kultúra megváltozott. Készítettek egy felmérést arról, hogy hol a leghatékonyabb ismerkedni. Kiderült, hogy például egy kocsmában nem, mert lemegy két csapat és nem kezdenek el egymással beszélgetni. Ebből a szempontból a tánciskola volt a leghatékonyabb, ott ismerkedtek össze a legtöbben. Tehát egyrészt nincs meg a párkeresésnek a formája. Vannak internetes társkeresők, de ott meg túl nagy a választék, túl nagyok az igények. Másrészt nincs az a társadalmi, közösségi nyomás, hogy illik hosszú távú kapcsolatokat szervezni, illik megházasodni. Valószínűleg ez az egyik fő oka annak, hogy nem találnak párt. Amikor találnak, nehéz elköteleződni. Nagyon nehezen hozzák meg a fiatalok azt a döntést, hogy összeházasodjanak, gyermeket vállaljanak. Ebben nagyon nagy szerepe van a mintáknak. Tudjuk, hogy Magyarországon nagyon magas a válások aránya. Nagyon sokan félnek, hogy a rossz szülői mintákat viszik tovább. Ehhez van egy jó hírünk, ez egyáltalán nem általános, abszolút meg lehet haladni a szülői mintákat.
Tehát azért nem köteleződnek el, mert úgyis elválnának?
Konkrétan az jött ki az egyik kutatásunkból, hogy félnek a szülői szereptől. Megkérdeztünk egyetemistákat, hogy hány gyereket szeretnének. Két és felet, ami nagyon magas. Kilencven százalékuk házasságban szeretne élni, ami szintén nagyon magas. Viszont amikor megkérdeztük, hogy valószínűleg miért nem történik ez, akkor elsőként mondták, hogy nem találnak stabil partnert, a második volt, hogy félnek a szülői szereptől, a harmadik volt az anyagi és karrier jellegű félelem. A szülői szereptől való félelem valószínűleg annak köszönhető, hogy nem akarnak olyan anyák és apák lenni, mint az ő szüleik. Attól félnek, hogy megismétlik a mintákat.
Kicsit túl van gondolva a gyermekvállalás.
Régebben összeházasodtak lakás nélkül is. Szültek gyermeket akár úgy is, hogy a cselédszobában laktak az anyukánál. Ma már ez nem elképzelhető. Utána pedig nagyon nehéz összeegyeztetni a családot és a karriert (ezért értékeljük a családbarát vállalatokat, hogy minél több olyan munkahely legyen, ahol ez megvalósítható). Aztán elválnak, nagyon nagy probléma a meddőség. A rossz szülési élmények is közrejátszanak.
Megmagyarázható, de érdekes jelenség, hogy a javuló életkörülmények ellenére érezzük egyre kevésbé biztonságosnak a gyermekvállalást.
Igen, nagyon érdekes, hogy a legszegényebbeknél van a legtöbb gyermek. Nyilván összefügg a fogamzásgátlással.
A haromkiralyfi.hu-t böngészve sokféle kiadványt, galériát, programajánlót találni. Szerinted melyik a leghatásosabb ezek közül vagy ezeken kívül?
Az egyik nagyon nagy sikerünk az Év Családbarát Vállalata Díj. Több mint öt éve osztjuk ki és tényleg a legnagyobb cégek versenyeznek érte. Nem csak, hogy versenyeznek, hanem akik már elnyerték, önként részt vesznek workshopokon, képzéseken, hogy segítsék a többi céget családbaráttá válni. Ezek olyan nagy cégek, mint a General Electric, a British Telecom, Magyar Telekom, Ingatlan.com. A legnagyobb multicégek is versenyeznek, hogy elnyerjék a díjunkat. Valaki már többször pályázott, nem nyerte el, de még mindig pályázik. Hatalmas igyekezet van mögötte. Ez nem csak azért van, mert jó fejek, hanem azért is, mert ma hiány van minőségi munkaerőből. Az egyik legjobb munkatárs-csalogató a családbarátság, emberbarátság. Ma már egy komolyabb embernek nagyon fontos feltétele a cég felé, hogy legyen magánélete, tudjon menni kirándulni, este legyen ideje megfürdetni a gyereket, el tudjon menni nyaralni, satöbbi. Ezek alapvető igényeink, de elindult egy olyan kultúra, amiben agyon dolgoztatják az embereket.
Ezek a cégek rájöttek, hogy akkor tudnak jó munkaerőt szerezni, ha családbarátak, ezért pályáznak a díjunkra.
Egyébként fel is mérte a British Telecom az egész éves PR-tevékenységét és azt mondták, hogy a mi díjunk hatott a legjobban, tömegek jelentkeztek hozzájuk dolgozni. De ami még érdekesebb, hogy ennek lett egy kistestvére, a családbarát kórházi osztály. A Magyar Kórházszövetség keresett meg minket, hogy az egészségügyi dolgozók iszonyatosan le vannak terhelve és nagyon sok a válás, nagyon sokan vannak egyedül. Ott is elindítottuk a Családbarát Kórházi Osztály és Családbarát Kórház díjat. Ők is azt mondják, hogy tömegesen jelentkeznek ahhoz dolgozni, aki elnyerte a díjunkat. Ez a munkaerő-hiányos egészségügyben egy fantasztikus dolog. Ez egy abszolút siker. Közösségekben születnek meg a gyerekek. Azt látjuk, hogy ha erős közösségek jönnek létre, ott elindul egy olyan szokás, hogy megszületnek a vágyott gyermekek. Például ezeken a munkahelyeken, ahol ezt kifejezetten támogatják, sokkal több gyerek születik, mint más munkahelyeken. Egyrészt azért, mert nem félnek elmenni a munkavállalók szülni, másrészt azért, mert
a gyereknek a legjobb reklám a gyerek.
Általában egy nő akkor akar szülni, ha a testvére, egy barátnője vagy egy munkatársa szült. Ilyenkor neki is kedve támad. Látja, hogy a másiknak megy és milyen nagy élmény, ezért ő is szívesen vállal gyermeket. Nagyon fontos tehát, hogy egyre több családbarát cég van. Siker az is, hogy a karanténban készítettünk Veszekedés helyett összebújás, Veszekedés helyett hála című videókat a Facebookra. Híres emberek mondták el, hogy hogyan lehet átvészelni a karanténos időszakot a családban. Összesen egymilliós elérésünk volt vele. Ilyen sikereink vannak.
Főleg a nőket kell megcéloznotok a tevékenységetekkel?
Apa is kell a gyerekhez. Az apákra kifejezetten nagy hangsúlyt fektetünk. Van két apafüzetünk, amit a védőnők adnak a kismamáknak. Az egyik füzetben elmondjuk, hogy a gyermekvárásnál és a születéskor milyen szerepe lehet egy apának. A másik füzet pedig abban segít, hogy egy- és kétéves korban mi az apa szerepe. Egyébként iszonyatosan fontos szerepük van a gyermek életében. Léder László, a füzetek szerzője írt egy könyvet Csendes Apa-forradalom címmel, amiben összeszedte a világ összes kutatását az apákkal kapcsolatban. Például a kamasz lányoknak a legfontosabb az apa kapcsolata. Akinek jó apa kapcsolata volt, sokkal kevesebbszer került bántalmazó kapcsolatba, nem kezdett korai szexuális életet. Nagyon fontos a gyermekek életében az apa, és ez nincs kellően kihangsúlyozva. Sok a válás, sokszor eltiltják az apákat az anyák a gyerekeiktől, pedig hihetetlen károkat tud okozni, ha egy gyereknek nincsen elég apaélménye.
A napi közbeszédben gyakran mondjuk parodisztikusan, hogy mindenkinek „szülnie kell még egy gyereket, még egy magyart”. Egyetértesz azzal, hogy ezt nem lehet erőltetni?
Abszolút nem lehet. Az a mottónk, hogy szülessen meg minden kívánt gyermek. Nem azt mondjuk, hogy mindenki szüljön, hanem aki szeretne gyereket, annak lehessen. Ha valaki szeretne egyet, annak legyen egy, ha valaki hármat, annak három, aki ötöt, annak legyen öt!
A mi mozgalmunk mögött 2013-ban az összes parlamenti párt felsorakozott. Az összes párt frakcióvezetője aláírta a nyilatkozatunkat.
Teljes nemzeti konszenzus áll a programunk mögött. Vannak egyébként babazászlóink, amit akkor teszünk ki, amikor születik egy gyerek. Olyan, mint a fekete zászló, csak ez fehér zászló egy gólyával. Amikor volt a Pride és a szivárványos zászlók, akkor mondtuk, hogy akinek tetszik, az tűzze ki a babazászlónkat. Elloptuk tőlük ezt a marketingötletet. Karácsony Gergely és a miniszterelnökség is kitűzte. Ha nézem például a tagságot, vagy azokat, akik mögöttünk vannak, azt látom, hogy ez az a ritka dolog, ami mögött teljes társadalmi támogatottság áll.
Mikor érdemes gyermeket vállalni?
Ha azt nézi az ember, hogy mikor tud fizikailag, érdemes elkezdeni harminc éves kor alatt, de ez mindenkinél attól függ, hogy mikor érzi magát érettnek rá. Azért nagyon harcolunk, hogy lehessen egy olyan karrierút, amit a mi anyáink gyakran csináltak. Egyetem alatt megszülték a két-három gyereket, és utána kezdtek el dolgozni. Erre most nem nagyon van lehetősége egy fiatalnak. Általában dolgoznak és tanulnak, eléggé lehetetlen ebbe beiktatni a gyermekvállalást is. Nem azt mondom, hogy ez a jó, de ez egy lehetséges karrierút, családalapítási helyzet lenne. Erre jelenleg nem nagyon van lehetőség. Mindenesetre a feltételeket meg kell adni a fiataloknak, hogy ha akarnak, tudjanak minél előbb családot alapítani. Azt hiszem, hogy a kormánynak elég sok támogatása irányul erre és remélem, hogy akinek lesz kedve ezentúl, meg is találja hozzá a feltételeket.
2010-ben készítetted el Novák Tamással az első dokumentumfilmedet, a Bűn és büntetlenséget, ami Biszku Béla belügyminiszterről szólt, nagy botrány és jogszabály is lett belőle. Később a szovjet katonák magyar nőkkel szembeni erőszakosságáról és az élet kezdetéről és végéről is készítettél egy-egy filmet. Böjte Csaba javaslatára a tavaly megjelent Traumáinkon innen és túl c. filmed inkább pozitív példákkal foglalkozik. Érdemes volt Csaba testvérre hallgatni?
Igen, nagyon örülök neki, hogy készítettem egy pozitív filmet. Ez nem azt jelenti, hogy nem készíteném el a utólag a Biszku-filmet és az Elhallgatott gyalázatot. Mindig nagyon nehéz a pozitív kommunikáció. A Három Királyfiban is próbálunk mindig csak pozitív példákat kommunikálni és nyilván nincsen akkora ereje. Itt, a traumás filmnél, ahol olyan embereket mutattam be, akiknek nagyon nehéz gyerekkora volt és mégis normális felnőttek lettek, sikerült egyszerre pozitívnak és érdekesnek lenni. De nehéz olyan témákat találni, amivel nem sokkolsz, nincsen benne botrány és mégis érdekes.
Visszakanyarodva a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalomhoz, ez a pozitív szemlélet mennyire érvényesül? A családmodellekről alkotott kép jelenleg változik, de ezzel viszonylag keveset foglalkoztok.
Mi abszolút csak erre fókuszálunk, hogy szülessenek meg a kívánt gyerekek. Egy csomó témához nem szólunk hozzá. Például nem szólunk hozzá az abortuszhoz, az örökbefogadáshoz, olyan témákhoz, amik nem vonatkoznak konkrétan arra, hogy szülessenek meg a kívánt gyermekek.
A filmben olyan embereket ismerünk meg beszélgetéseken keresztül, akik a gyermekkori traumáik ellenére váltak kiváló felnőtté. Fedeztél fel bennük közös motívumokat, amik megmagyarázzák a pozitív fordulatot?
Mindegyikőjük túltette magát a múlton. Nem azt mondom, hogy megbocsátottak a szüleiknek, vagy azoknak, akik ártottak nekik, de megértőek, nem ezzel foglalkoznak. Nagyon nagy önreflexióval rendelkeznek. Folyamatosan figyelik magukat és észreveszik, amikor olyat csinálnak vagy mondanak, amit a múltból hoznak, a rossz mintáik miatt. Van bennük egy nagy bátorság, nyitottság, életigenlés. Megfogják a lehetőségeket. Ha bármi esélyük volt az életre, azzal éltek.
Akkor nem a külső körülményeket okolják a sorsukért.
Nem, egyikőjük sem. Nekem az a nagyon furcsa, hogy szépen beszélnek még a szüleikről is, akik elhagyták vagy bántották őket.
Külső segítség is jellemző a történetekben?
Igen, mindenhol voltak segítők. Az például érdekes, hogy egyikőjük sem ment pszichológushoz. Illetve az egyikőjük igen, de nem segített neki. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell pszichológushoz menni, de érdekes, hogy nem a szakszerű segítség segített neki. Van közöttük három, aki megházasodott és olyan partnerük van, aki szereti őket. Megélhetik azt, hogy valaki őket saját magukért szereti. Ez nagyon nagy segítség és lehetőség ahhoz, hogy továbblépjenek. Egy Ferenc nevű szereplőnek a barátok segítettek. Bekerült egy olyan baráti társaságba, akik átlagos életet éltek. Tudatosan megpróbált hozzájuk hasonulni. Állami gondozott volt, előtte nem látott ilyet. Megpróbált úgy viselkedni, úgy élni, mint ők. Végülis most ott tart, hogy a harmadik diplomáját végzi, gyógypedagógiai asszisztens. Van, akinek a szomszédjába odaköltözött egy lelkészcsalád. A lelkész feleségét megszólította a játszótéren, ő pedig áthívta magukhoz. Rábízta a gyerekeit, velük vacsorázhatott és ez volt, ami nagyon nagy segítséget jelentett neki.
Mennyi idő egy ilyen dokumentumfilmet elkészíteni?
Évek, egy-két év. Ezek pályázatok. Amikor megnyered, egy-két évet kapsz, hogy elkészítsed. Az interjúalanyok kiválasztása, megkeresése mindig nagyon bonyolult és nehéz. Utána le kell forgatni és meg kell vágni.
Hol tanultad a filmezést?
Nem tanultam sehol. Kommunikáció szakot végeztem a Szegedi Egyetemen, de ott nem tanultam filmezést. Úgy alakult, hogy blogoltam a Reakció blogon, ami a Mandiner elődje volt. Ott kitaláltuk, hogy vlogokat készítünk, csak akkor, 2006-ban még nem így nevezték. Zajlott egy csomó tüntetés, ahová elmentünk, kis videókat készítettünk és ezeket raktuk fel a blogra. Igazából a Biszku-film is egy ilyen vlognak készült. Azt találtuk ki, hogy megkeresünk ma élő nagy kommunistákat, becsengetünk és megkérdezzük, hogy nem akarnak-e bocsánatot kérni. Amikor eljutottunk Biszku Béláig, rájöttünk, hogy ebből több is lehet. Jó sokat forgattunk vele és elkészült a Biszku-film. Ennek olyan sikere volt, hogy a Válasz Online-ra készítettünk egy Becsengetünk és elfutunk sorozatot, havi egy kisfilmet. Aztán az M1-re készítettük ezt Novák Tamással. Azóta közös műhelyünk és közös stábunk van, ő is készít filmeket és én is. Együtt dolgozunk, külön filmeken.
Nálad hogyan valósul meg a munka és magánélet egyensúlya?
Erre nagyon tudatosan figyelek, mert erről prédikálunk. Hétvégén nem dolgozom. Se nem forgatok, se nem három királyfizom, akármi van. Ha az atyaúristen akar találkozót, vagy van egy konferencia, akkor sem. Ez az egyik elvem. A másik, hogy négykor befejeződik az óvoda, iskola, ilyenkor elhozom a kislányomat. Ha nem, akkor van egy bébiszitter, aki segít, de általában én szoktam és onnantól vele vagyok. Szerintem jó az egyensúly nálunk.
A Balatonfüred-Csopaki borvidéken található a Skrabski Pincészet. Mennyi időt tudsz tölteni a birtokon?
Most is itt vagyok. Igazából a Skrabski Pincében én csak tulajdonos vagyok. A nevemet viseli a pince, de a borkészítéshez nem értek. Sümegi Gábor és Tóth Tibor vezeti a pincét. Én időnként megkóstolom a bort és büszke vagyok rá, hogy a nevemet viseli. Ezen kívül nagyon jó érzés, hogy szépen rendbe raktunk egy hegyoldalt és működik. Az ember úgy érzi, hogy ennek van értelme. Ez egy nagyon gazos valami volt, teljesen tönkrement. Most egymás után telepítjük a szőlőket.
Visszatérve a szüleid munkásságára, szerinted mi az életszínvonal emelésének végső forrása?
Az apukámról aránylag keveset beszéltem. Egy filozofikus alkat volt, nagyon sokat beszélgetett és filozofált velünk. Az volt az elve, hogy mindenre szabad gondolni és mindenről szabad beszélgetni. Szerinte mindenre nyitottnak kell lenni, mert ha az embernek van egy létszemlélete, akkor mindennek megtalálja a helyét. A bizalom és nyitottság rettentően fontos lenne a mai világunkban, ahol nagyon nagy elmagányosodás van. Lelki vírusa a mai világnak, hogy nagyon sokan vagyunk egyedül, nagyon ellenséges világban élünk. Szerintem nagyon fontos lenne azt az alapvető bizalmat és nyitottságot érezni a másik ember felé, hogy alapvetően jót akar és nem egy tőről metszett gonosz. Ugyanígy nagyon fontos lenne, hogy beszélgessünk és ütköztessük a különböző nézeteket. Szerintem ez alapvető az életben. Ezen túl fontos, hogy tényleg bízhassunk egymásban. Jöhessenek létre olyan házasságok, amiben a felek tényleg meg tudnak bízni egymásban. Tudjanak egy életen keresztül társak lenni és ebben nőhessenek fel a gyermekek.
A Reaktor Alapítvány 2020-as kutatásait megfigyelve arra kerestük a választ, mit jelentenek a XXI. század legfajsúlyosabb szavai annak a generációnak, ami a fogalmak mögött meghúzódó igazságot megörökli.
A Reaktor Alapítvány és az SDG (Soli Deo Gloria) Alapítvány együttműködésében megvalósult kutatás kvalitatív és kvantitatív modulból állt: a kvalitatív kutatási fázis rétegzett interjúi (6 fókuszcsoportos és 12 páros, illetve triád) lehetővé tették az értékekről alkotott vélekedések, attitűdök személyesebb megismerését; a kvantitatív modul eredményei alapján megismerhetővé vált az átlagos valóság a szélsőértékekkel, a vizsgált témakör tágabb kontextusa.
A kutatás górcső alá vette mit jelentenek a 16-29 éves korosztálynak az igazságosság, a szabadság, a család, az egyenlőség, az egyenjogúság, a környezetvédelem, a globalizáció, a haza, a hagyomány és az Európai Unió fogalmai.
Lehet bár hangos a média a politikailag megosztott, elkeserítő és reménytelen fiatalokról szóló sopánkodástól, a kutatás egészen mást mutat.
Fókuszban a stabilitás
A kutatásból kiderült, hogy a pontozott fogalmak közül kiemelkedő értékelést kaptak azok, amelyek a stabil szociális térhez társulnak.
A kutatás keretében elért fiatalok döntő többsége olyan értékeket tart központi jelentőségűnek, amelyeket nem feltétlenül kapcsolnak hagyományos politikai ideológiai kérdésekhez, ugyanis a fiatalokra egyre kevésbé hatnak a különféle eszmeáramlatok.
Kiemelkedően alátámasztja az eredményt az a részadat is, mely szerint a 15-25 évesek körében élesen elkülönülnek és előbbre sorolódnak az apolitikus fogalmak a többiekhez képest. Ez részben tulajdonítható a fent említett stabilitás utáni vágynak, de részben annak is, hogy
az apolitikus fogalmakról sokkal pontosabb meghatározása van ennek a korosztálynak, így az értéke is megnő számukra azokkal szemben, melyekhez nem - vagy csak kevés - pontos információval kötődnek.
Hittük volna? Dívik a család!
52%-a a válaszadóknak első helyre sorolta fontosságban, 48%-a pedig egyenesen házasságpárti. A kutatás rámutat arra a lehetséges okra, miszerint a hagyományos családban élők továbbvinnék ezt az életformát, a csonka (vagy nem hagyományos) családban felnőtt fiatalok pedig vágyódnak az előbbiek családi körülményeire.
Szabadság és igazságosság
Érdekes tény, hogy a két fogalom nagyon együtt mozog, a válaszadóktól igen hasonló értékelést kap szinte minden esetben. Előbbi fogalom értékét némiképp árnyalja, hogy egy rendhagyó, "bezárt" helyzetben, a koronavírus járvány alatt készült a felmérés. Mégis általánosságban elmondható, hogy
az igazságosság, mint érték elsősorban a materiális dimenzióban szorosan kapcsolódik az egyenjogúság és az egyenlőség fogalmához.
Igazságos az, ha valakinek lehetősége van arra, hogy magas színvonalú oktatási intézménybe járjon, majd erre alapozva jó munkahelyet találjon, jó fizetéssel. Szintén a bérekkel, anyagi helyzettel összefüggő a jelentősége az igazságosságnak: a kutatásban résztvevők szerint azonos munka elvégzése esetén csak minimális különbség lenne megengedhető az egyes személyek anyagi juttatásában.
Egyenlőség és egyenjogúság
A kutatás során az egyenlőség és az egyenjogúság fogalmai szintén együtt jártak, e két témakör igencsak átjárhatónak bizonyult.
Kiderült, hogy a fiatalok gyakorlatilag nem tudnak különbséget tenni e két fogalom között, csak a legtájékozottabbak, szinte csak az erre vonatkozó tanulmányokat folytatók tudták megkülönböztetni ezeket, ezért is lehet együtt tárgyalni e fogalmakat. Az egyenlőség és az egyenjogúság átjárhatósága a szinte azonos átlagértékekkel is igazolható.
Beszédes adat, hogy a fogalmat elsősorban nők és tanulók sorolták előkelő helyre.
A haza, a maga valóságában
A haza önmagában nem feltétlenül a stabilitáshoz sorolható fogalom, hiszen rengeteg politikai áthatású megnyilvánulás használja. Mégis az interjúkból kiderül,
a hazát nem ideologizálják az alanyok, a családjuk, rokonaik és barátaik révén kötődnek hozzá.
Ennek mentén egyértelmű lehet, miért sorolódik ennyire előre a fiatalok számára, pláne, ha megfigyeljük, hogy mennyire szorosan kötődik a fiatalok értelmezésében a családhoz, amit, mint fent láttunk, a fogalmak közül a legfontosabbnak ítélnek.
Két vég közé esve: a környezetvédelem
A fogalom valahol a hátrébb sorolt, kevéssé fontos értékek és a fent már taglalt preferált értékek közé esik. Már láttuk, hogy a kevésbé fontosnak ítélt fogalmak, mint a globalizáció vagy az Európai Unió azért is vesztettek pontot, mert a fiatalok nem érzik azt, hogy ráhatásuk lenne a témára, vagy pedig nem tudnak eleget róla. A környezetvédelem ebből a szempontból nehezen besorolható, mert
a fiatalok ezen a téren kiemelkedően tájékozottak, de globálisan nem érzik, hogy komolyabb ráhatásuk lenne a vele kapcsolatos problémák kezelésében.
Ezen a héten óriásit előztek a keleti vakcinák, bár a Pfizer még tartja magát! Választ a nép, rá lett bízva, ahogy az szokás. Ha engem kérdeznek meg óvodásként, amikor a szúrós szagú, késő-kádári rendelőben vártam reszketve a szurit, nézve a Dr. Bubó plakátokat, amelyek hamis optimizmusa idejekorán beoltott a propaganda ellen, biztosan nemet mondok. Engem akkor nem kérdeztek meg.
Igaz, utána sem. Soha! Sokat jöttünk azóta, valamerre. Itt állunk most:
A Pfizer vakcinája a legnépszerűbb a magyarok körében, 61 százalék beadatná magának azt, sőt 6 százalék csak ezt az oltóanyagot fogadná el. Legkevésbé az AstraZeneca népszerű a magyarok körében 37 százaléknyian oltakoznának vele és mindössze 1 százaléknyian választanák kizárólag az angol-svéd terméket. A keleti vakcinák népszerűbbek az AstraZeneca-nál, mind a kínai Sinopharm, mind pedig az orosz Sputnik V oltóanyagot a megkérdezettek fele beadatná (50, illetve 48 százalék).
Remek hír, azoknak, akik X vakcinára fogadtak, vagy Y bukására, de a divat bármikor megfordíthatja az eredményt, senki ne bízza el magát!
Műtétre várva
Piréz Sándor, gépészmérnök megfelelő testrészét már leborotválta a műtősfiú, a hordágyon feküdt (vagy hogy hívják, a szerző egészségügyben nem jártas).
- Üdvözlöm, bocsánat, a nevét... - Sándor - Sándor! Nos, minden készen áll, hamarosan toljuk a műtőbe - felelte a fölé tornyosuló maszkos alak -, már csak egy kérdésünk van: magyar vagy lengyel infúzió? - Őőő. Svájci nincs?
A maszkos alak és egy nővér összenéztek. Nehéz volt kivenni a szemükből, hogy milyen reakciót váltott ki a páciens viszontkérdése.
- Vagy hát, szóval, magyar? Gondolom. Nem tudom. Lengyel is jó?
A Sándor köré gyűlő egészségügyi dolgozók szótlanul egymás tekintetét keresték.
- Sándor - szólt a domináns, maszkos ember - mi jut eszébe Lengyelországról? - Őőő. Kispolski. Nagypolski. Lengyelpiac... - Sándor segítséget várva nézett körbe, de senki nem akarta befolyásolni - ilyesmik. - Ez nem hangzik túl bíztatónak, ugye, Sándor? - Nem, nem. Szóval a másik a magyar? - Igen, magyar infúzió. Erről valami beugrik Önnek? - Korrupció. Magyar ugar. Inkább lennénk osztrák gyarmat. Szar, minden szar.
Megint egymásra néztek a magyar egészségügyi dolgozók. Sándor próbálta kivenni, hogy sértőnek érzik ezt magukra nézve, vagy helyeselnek, de képtelen volt eldönteni.
- Nézze, Sándor, ez csak egy vakbélgyulladás. Ha gondolja, elhalaszthatjuk!
Sándor megkönnyebbülve sóhajtott:
- Rendben, akkor inkább hagyjuk ezt az egészet. Inkább mennék haza. Mármint, járni nem tudok a fájdalomtól... - Megoldjuk - nyugtatta meg az orvos. - Jól döntöttem? - Kérdezte Sándor, ahogy visszatolta a kórterembe a műtősfiú.
Oldalszél
100 valahány lélek ült a fapados gép gyomrában a ferihegyi aszfalton. A gép elejében megjelent egy öltönyös figura, a zakója ujján négy csík, légitársaság brandelt nyakkendő.
- Szia uraim és hölgyeim, én az önök kapitánya vagyok!
100 valahány néma szempár meredt vissza rá.
- Na szóval az úticélunk London, vagy na, Stansted, ha pontosak akarunk lenni...
Valaki krákogott a 12. sorban.
- ...a lényeg: célállomáson van egy kis szél. Oldalszél. A kérdésem: menjünk, vagy maradjunk?
100 valahány riadtabb, de néma szempár meredt vissza rá. Egy bátortalan kar emelkedett a magasba a 8. sorban. A kapitány bólintva szót adott az illetőnek.
- Bocsánat. Jó reggelt! Piréz Sándor gépészmérnük volnék... - Csak bátran, Sándor! - bátorította a kapitány, az utaskísérők helyeslően bólogattak. - Az jó vagy rossz? Az oldalszél. Mi az ideális? - Kitűnő kérdés, Sándor! Az ideális a nulla. - Értem... - értette Sándor - ...és most mennyi? - Hogy most, ebben a pillanatban mennyi, azt nem tudom, de nem is fontos, az fontos, hogy mekkora lesz, mire odaérünk.
Sándor elpirulva, szégyenkezve nevetett.
- Nyilván, kapitány úr, de mire számítunk?
A kapitány és a személyzet egymásra néztek. Egyikük talán még a fejét is csóválta, Sándornak úgy tűnt.
- ...tehát, méter per secundumban. Várható intervallum. Na meg irány, ugye, a sebesség vektor... ...tudom, az időjárás előrejelzés nem egzakt tudomány...
Maradt egyedül Sándor, akire az összes szempár meredt a kínos csöndben.
- Sándor - felelt a kapitány - van előrejelzésünk, a megfelelő mértékegységekben. - Igen? - könnyebbült meg Sándor, érezve, hogy nem maradt magára. Fejben elkezdett a gyarmati mértékegységek átváltására felkészülni. Láb, hüvelyk. - Sándor. Ha elmondom önnek, meg tudja ítélni, hogy mehetünk-e, vagy sem?
Sándort kizökkentette a kérdés.
- Nos, őőő - kezdte magát egy szóbeli vizsgán érzeni az egyetemi évei alatt a 80-as évek végén - attól függ, gondolom? - Ismeri ezt a géptípust? - Nem. De azt értem, az alapjait, az aerodinamikának... Dimitrov.. Zsukovszkij-profil... - Sándor, ha elmondanék mindent, amit tudok, akkor se tudná megítélni. Csak döntsenek - fordult a többi utas felé - menjünk, vagy maradjunk?
Olajcsere
Piréz Sándor gépészmérnök 4 órán keresztül böngészte az autós fórumot, hogy kitalálja, hogy milyen motorolajat vegyen a 130 ezer kilométer futásteljesítményű autójába (első tulajdonos, nem dohányzó, garázsban tartott). Főleg a viszkozitás érdekelte.
A végére többet tudott a viszkozitásról. Végül azt rendelte meg, amit mindig: amit a gépkönyv javasol.
A politológus a faszé veszi föl a pénzét Ugyanazt mi ingyen mondjuk a kocsmába' A hírekből latolgatunk, spekulálunk De mi a végén ki is fizetjük, amit ittunk
Már egy éve, hogy a koronavírus a mindennapjaink részévé vált. Ahhoz, hogy ez megváltozhasson, és újra "szabad levegőt szívhassunk", egyértelműen vakcinára van szükség. Bár Magyarország, európai viszonylatban, az egyik "legjobban oltott ország" lakosság arányában, még messze a cél.
Olyan vakcinák sorakoznak a probléma megoldására, mint a Pfizer, a Moderna, az AstraZeneca, a Szputnyik, és kínai vakcina. Nem kétséges, hogy az oltóanyag gyártás jelenleg a világ egyik legnagyobb biznisze. Ennek köszönhetően egy rakás oltóanyagot fejlesztettek ki, elvégre nem várhatjuk el, hogy a gyógyszergyártó óriáscégek összefogva, egyetlen vakcina kifejlesztésén dolgozzanak. Ha pedig így alakult, mi magyarok sem maradhatunk ki a versenyből.
Az eddigi vakcináknak is van magyar vonatkozása Karikó Katalin révén, azonban a Pécsi Tudományegyetem virológusai is egy új vakcina fejlesztésébe kezdtek!
Az osztrák-magyar projekt
A projektre persze nem egyetemi keretek között kerül sor, hanem egy nemzetközi programban, a Cebina osztrák biotechnológiai céggel közösen. A Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpont Virológiai kutatócsoportja már tavaly megkezdte a közös munkát az osztrák biotechnológiai céggel.
Mit kell tudni a vakcináról?
A magyar vakcina, amint elkészül, a második generációs oltóanyagok csoportját erősíti majd. Mit is takar az, hogy második generációs vakcina? Jelenleg, ahogy értesülhettek már erről, a vakcináknak három generációja van. Az elsők a hagyományos vírusvakcinák, melyek a legyengített vírust tartalmazzák. A második generációs vakcináknál a vírusnak csak kis mennyiségű antigénjét termelik le a virológusok, ezt utána tisztítják, és végül ez, a tisztított antigén kerül a vakcinába. És végül vannak a harmadik generációs vakcinák. Ezek az RNS vagy DNS vakcinák, ilyenek a Pfizer, Moderna, vagy a Biontech. A harmadik generációs vakcinák gyártása igen hasonló a második generációsokéhoz.
A különbség csak abban rejlik, hogy ezeknél már nem laboratóriumban termelik a fehérjét, hanem azt maga az emberi szervezet állítja elő.
Az RNS-t teszik bele a vakcinában, melyben az RNS „elkészíti” a fehérjét, majd maga az RNS 72 órán belül elbomlik. Utána a szervezet megtanul védekezni a vírus ellen, így alakul ki a védettség.
A tervek szerint már az idei év elején vizsgálják a magyar vakcina hatékonyságát állatokon. A magyar (és osztrák) vakcinához, második generációs vakcina lévén, nem RNS-t, hanem rekombináns fehérjét használnak.
Miért van szükség vakcinációra?
Dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora szerint az ilyen vírusok ellen az emberi szervezet két féle módon tud védettséget szerezni. Az egyik, hogy elkapja magát a vírust. Ugye ilyenkor ellenanyagot termel a szervezet, így védetté válik az a személy, aki átesett a víruson. Azonban ez igen veszélyes, mivel az idősek, krónikus betegek akár bele is halhatnak a fertőzésbe, valamint a covid esetén a védettség sajnos nem tart örökké.
A másik mód pedig, amikor valamilyen oltáson keresztül válik a szervezet képessé megfelelő immunválasz generálására.
Ez utóbbi sokkal biztonságosabb, hatékonyabb, tartósabb, valamint az oltások lehetséges mellékhatásai továbbra is eltörpülnek a koronavírus lehetséges szövődményeihez képest.
Egy újabb magyar siker kibontakozóban
Ha sikeres lesz a vakcina, akkor ezt, hosszú idő óta először, közös osztrák-magyar sikernek könyvelhetnénk el. Ferenc József biztosan boldog lenne a hírtől! A viccet félretéve, bennem felvetődik a kérdés, hogy vajon a magyarok többsége majd a (félig) hazai vakcinával fogja-e oltatni magát, vagy marad a már kipróbáltak mellett?
Én személy szerint inkább választanám a magyar vakcinát. Ezzel nem szándékozok senkit sem buzdítani, ez az én véleményem. Mindenkinek megvannak a saját szempontjai, amelyek alapján kiválasztja vagy kiválasztja majd, hogy melyik vakcinával oltakozzon. A lényeg viszont továbbra is ugyanaz: nem számít melyik oltás mellett dönt az ember (amennyiben döntésképes ezen a téren), ami számít, hogy a vírus megoldására gondolatban levezetett képlet része legyen a vakcina.
A modern irodalomnak van egy hatalmas rákfenéje: a popkultúra, és azon belül a filmek árnyékában születik, él. Onnantól kezdve, hogy ezt az olvasó egyszer észreveszi, zavaróan kilóg a lóláb. A Nyugat íróinak ilyen problémája nem volt, az ő prózájuknak önmagukban kellett cipelnie a történet terhét, nem állt rendelkezésre az a gazdag kontextus, amibe seggest ugorhat egy mai sztori.
De probléma ez a modern irodalomban egyáltalán?
Ernst Cline, a Ready Player One (2011, Moly.hu: 92%) írója olyan tökélyre fejlesztette a visszahivatkozást a popkultúrára, hogy még leírásokkal sem fárasztja sem magát, sem az olvasót, egyszerűen odadobja, hogy
képzeld el X jelenetet Y filmből! Megvan? Na, na pont az.
New York Times bestseller, lefordítva huszonharminc nyelvre, Spielberg filmesítette meg (2018), satöbbi.
A popkultúrából átemelt klisékből építkezés megnemesült!
Lájk, ha felismered a [termék]-et! (hagyatéki eljárás a nyugati civilizáció halála után, Peking, 2039)
Ha ez megfelel tőlünk nyugatabbra, akkor a modern magyar irodalom esetében sem kell idegenkedni ettől, meghaladtuk már Jókait!
"egy olyan történetet, amelyben a főhősnő szuperképességű nők egy csapatával éjszakánként lecsapna családon belüli erőszakot elkövetőkre, akiket válogatott kínzásoknak tenne ki, mint egy Tarantino-filmben."
- Szécsi Noémi író szerint egyre nagyobb számú női alkotó igyekszik belakni az irodalom új és régi témáit és tereit, NLCAFE
Elemzésünk az elmúlt hónap közbeszédében nagy figyelmet kapott írónő, Nagy Krisztina egyik rövid novellájával foglalkozik, amelyik rámutat arra, hogy a kortárs magyar irodalom is van ennyire korszerű.
Két perc az egész, tökéletes hossz az Online Olvasónak.
Ha elolvastuk, vessünk pillantást néhány kritikus véleményére a műről és a kötetről:
Ezek a novellák zuhanásszerűen szippantanak be [...] Szeretem az ilyen jellegű szövegeket, mert noha kapunk tőlük valamennyit a szereplők lelkivilágából, sose tudjuk, mit fognak csinálni a következő bekezdésben, nincsenek elvárásaink velük szemben, tabula rasák, tiszta lapok, és azok is maradnak a befejező pontig. Ebbe a kategóriába sorolnám a második ciklusból a Galamb és a Megint büdös a víz című szövegeket is.
Tóth Krisztina prózavilága – vezessen bár nagyvárosi panelházakba vagy levegősebb vidéki tájra – mindenütt felszikrázik. Mondatai szikárak, lényeglátóak. Történetei a balladák sűrítettségét, szaggatottságát idézik. Folytathatók lennének, miként az elmúlt negyedszázad, melyre ráférne egy alapos paradigmaváltás, s ezt szintén Tóth Krisztina dokumentálhatná.
- Artzt Tímea: Tóth Krisztina bemetszései - Bárka online
A gyerekek, a kamaszok, a fiatalok: az ő kiszolgáltatottságuk olykor némán ordít egy-egy darabból (Megint büdös a víz;
[...]
az esendőséget elviselő tartás igénye, mely nagyképűségtől, álhumanizmustól, (nő)irodalmárkodástól és fölösleges illúzióktól mentesen tartja fönn a magasrendűen kiművelt prózaírói habitust, a novellaművészetet, töretlenül jelen van ebben a kötetben.
A kötet legjobb darabjai (Ahogy eddig, Megint büdös a víz, Plágium) nincsenek igazán befejezve, csak úgy abbamaradnak, és nekünk kell továbbgondolnunk a nyitva hagyott történetet.
- Juhász Katalin: A valóság fragmentumai - ujszo.com
A Megint büdös a víz a kötet egyik legkiválóbb darabja, amely nem akar egy jól megragadott pillanatnál többet átadni. [...] a nagy természetességgel gördülő történet humorának, a legapróbb mozzanatok atmoszférateremtő erejére építő struktúrának köszönhetően mégis teljesen Tóth Krisztinás marad.
Pozitív fogadtatás. A magyar irodalmi élet nem a beefekről szól, nem zéró összegű játszma, ha az ember nincs feketelistán, garantált a dicséret, mint a pontgyűjtő matrica a pénztárnál.
Ha esetleg kevésbé pozitív az olvasó első benyomása a Megint büdös a vízről, emlékeztetnénk, hogy a mű
modern, urbánus fogyasztóknak íródott
és ez alapján fogjuk vizsgálni. Az, hogy a magyar neurotikus vidéksploitation jegyeit magán viseli, mi több, ez talán a mű gerince, nem hátrány, sőt!
Kontextus
2013-ban publikált novella, és mobiltelefonról is szó esik benne, tehát a belátható közelmúlt / fukuyamai hosszújelen számunkra is ismerős környezetében vagyunk. 2013-ban már egy éve piacon van a Tesla Model S, és az aktuális iPhone az 5S (asztroszürke 5, kicsit tovább bírja az akksi), és már több mint egymillió PayPass-os bankkártya volt forgalomban Magyarországon, amivel le lehetett nyűgözni a nyugati turistákat a Király utcai trafikban.
Kalandunk tehát inkább földrajzi, mint időbeli; a globalizált, otthonos egyenkultúránkból készülünk fejest ugrani valami borzongatóan másba. Idegenvezetőnk a főhős és a narrátor.
Erős, filmes kezdet
A fiú imbolyogva felállt, és a pultra könyökölt. Göndör, fényes haja izzadtan tapadt a homlokára. Kért még egy pálinkát.
[...]
a maradék néhány vendég továbbra is a helyén ült, és elszántan vitatkozott valami környékbeli sertéshizlaldáról, amit be akarnak zárni. A fiú egy pillanatra hátranézett, mert olyan érzése támadt, mintha azok ott az asztal körül rá várnának. Vagyis arra, hogy végre elmenjen.
Első percben gól: kocsmajelenet, béna kívülálló VS kemény helyeik. Marty McFly a Vissza a jövőbe 3-ban (1990). Vagy bármi, tényleg bármi.
Sertéstelep, hízó, disznó: már a hangzása megfelelőt rúg az urbánus dobhártyába, felkészítve az orrot a nehéz trágyaszagra. Vidék. Sár, szar, sáros szar. Mészárlás, belek, gumicsizma.
Ha ez sem elég, a pultoscsaj is megszólal:
– Mi főzzük. Ebbe’ csak szilva van.
Tyúkszarbó' van. Milyen karakter is ugrik be hirtelen? Jó kedvemben vagyok, legyen Balázs Show Erzsi (2006). Nem egy Manic Pixie Dream Girl, nem kell túlgondolni.
Erősen megérkeztünk 'falura, efelől nincs kétség, már csak az áron vitatkozunk.
[a fiú] odabotorkált az egyik alumíniumszékhez, előszedett egy összepréselődött, szottyadt gyümölccsel teli zacskót a hátizsákból.
Nem lesz kúrás, gondolnánk, ahogy komótosan követi a kamera balfaszunkat, de szerencsére a falusi menyecske egy újabb magyar filmes klisével segít szerencsétlen főhősünkön: ő az atavisztikus szexualitást megtestesítő magyar parasztasszony, elsőre Pécsi Ildikó az Indul a bakterházból (1979), kötelező, fél évszázados cameo a kádári-újhullámos filmektől napjainkig.
Könnyű, tüzes, tenyeres-talpas, pajkos szextárgy, kapanyéllel a szájában. Szofisztikáltságában egy közepes tanuló, 12 éves városi lány értelmi szintjén rekedt (legjobb esetben), de gyakorlatban és biológiailag felnőtt.
Itt ugye épp kocsmát vezet, vagy pultot visz, egyszemélyes munka. A szilvás flört után átvezető vágóképek: részegség, fókuszvesztés, zavaros memória, elsötétedés, reggel. Látjuk magunk előtt, segítenek a filmek.
Implicit szex. Lehetne explicit is, a papír elbírná, de nem kell ezzel fárasztani sem az írót, sem az olvasót.
Másnap
Pirkadatkor a hamis vidéki idillbe ringatott olvasónak rögtön sorakoznak a baljós előjelek:
A klórszag kintről szivárgott, a nő éppen feltörölte a söntést
Mondjuk jobb, mint a disznószarszag! Söntés. Sertés. Mikor vágják a disznót? Hajnalban!
Realizmus. Csóróság. Kultúrsokk. Alienation. Tetemek, hideg csempék: vágóhíd.
De még mielőtt balfaszunk magához térne, a korán kelő bennszülött asszony már el is kapja a tökeinél szerencsétlent, és a túlélési ösztön pillanatnyilag alulmarad a szexuálissal szemben:
Leszopjalak?
[...]
Lassan, szakszerűen dolgozott, közben időnként felnézett, ahogy a pornófilmekben látta.
Bizony, még az érintetlennek hitt falvakban is átveszik a romlott kozmopolita világkultúra mintáit, pont ahogy a modern próza.
Itt tudatosul bennünk az is, ha nem lenne a mobiltelefonos kitérő, hogy modern irodalmi műről van szó, hiszen megteszi azt a bátor avantgárd ugrást, hogy "szopásról" ír, amit egy középiskolai fogalmazás még ma sem bírna el, de egy korszerű, felnőtt történetben kötelező kikacsintás. Nem lenne teljes, ha nem tartalmazna klinikai ridegséggel odadobott vulgárszexualitást, hiszen a fogyasztókban él valahol egy fölnőtt értelmiségi kritikus, aki ül a zsebszínházban egy kis notesszel a kezében, és rezzenéstelen arccal húzza be a strigulát az alapkövetelmények oszlopban, amikor Jézus kiveri a hajléktalan faszát.
Amikor újra kinyitotta a szemét, már közeledve az orgazmushoz, arasznyira az arca előtt egy fél méteres, legyekkel telipöttyözött, ragacsos légypapírt fedezett fel, ami az előbb még nem volt ott.
Légypapír!
Sorakoznak a tetemek a sárgás ragacson. Felriad a városi közönség, aki legyet ritkán lát, és akkor is szalvétával szedi fel, vagy morzsaporszívóval.
Bevallom, így, a szexjelenet után az írónő az én kezdődő merevedésemre is rácsapott egy mogyoróvesszővel. Kezdtem már izgalomba jönni, bevitt a csalánosba! Úgy haptákba vágtam magam, hogy lefejeltem a légypapírt. A macska ijedtében föllökte az aludttejes csuprot.
De lendüljünk túl ezen a jump scare-en, hiszen ez csak egy felkészítés a főhősünk feszült orgazmusát követő, valódi, sokkoló klimaxra:
Még mindig ugyanabba az irányba nézett bambán, öntudatlanul, ki a kertbe, amikor a nő már papírzsebkendővel törölgette a száját, aztán felegyenesedett, és hozzásimult.
– A fát nézed? Nagyon öreg fa. Majdnem százéves.
Nagyapám arra akasztgatta a zsidókat.
Hoppá, mi?
Na, na, na? Baljósak voltak az előjelek? Hoppá, mi!
Meglepődtünk? Dehogy! Pont ez a lényeg, ismerős, várt, megerősítő sokk. Utólag már két - villamos - megállóval ezelőtt is láttuk jönni.
Nem csak a magyar vidéksploitation sajátja ez. Hol van még ilyen twist a világkultúrában? Valamiféle baljós idill mögött megbúvó sötét titok? A normalitásnak eladott létet szétfeszíteni akaró, elfojtott tabuk kibuggyanása, amikor a szőrt kettéfésülve megtalált gennyes hólyagba társadalomtudósi szikével nyit tisztitó fényt a mesélő?
Hirtelen annyi neuron tüzel, hogy papírzacskóba kell lélegeznem, nehogy rohamot kapjak. Lecsapok az elsőre: Amerikai szépség (1999)! A Náci Tál!
Hoppá, mi! Igaz ott azért még van egy csavar, a náci buzi is! Bocs ha elspoilereztem, nem mai film.
Itt ilyen ráadás nincs, de Erzsi azért fokozza:
Le is van velük fényképezve, ha akarod, megmutatom… Hova mégy, mi? Ki se fizeted a kávét? Hülye kis pöcs!
A pultoslánynak nem erőssége a pillow talk.
Főhősünk balfasz-alakú lukat ütött a kocsmaajtón, így szaladt keresztül a falun, majd úrrá lesz rajta egy városi kór, amit a helyi körzeti orvos sem ismerne fel:
Előregörnyedt, és az út széli, poros fűcsomókra rókázott. Tőle pár méterre világoskék artézi kút állt.
Pánikroham! Görnyedés, bénító rosszullét.
Nem jön azonban a piócás ember, helyette - már csak ezen, műfaj-(újra)definiáló novella okán is mondhatjuk - a vidéksploitation kötelező eleme, a bizarr elköszönő kép következik:
Ekkor vette észre a kisgyereket, pontosabban először csak a meztelen, koszos lábát. [...] Kezében bádogvödröt tartott. [...] Gyanakodva figyelte, mit csinál a tornacipős idegen, aztán egyszer csak megfordult, és szaladni kezdett visszafelé a földúton a távoli, rozzant házsor felé. Lóbálta a kezében a vödröt, úgy kiabált:
– Megint büdös a víz! Megint büdös a víz!
Vidéki típusú találkozások. Bendegúz. A kis bice-bóca.
hunyorogva próbálta kitalálni, merre lehet itt a legközelebbi buszmegálló.
Értékelés
A szőrös szívű szerkesztők egyik szabálya, hogy ne feltételezzünk mélységet ott, ahol a szerző egyszerűen lusta vagy közhelyes is lehetett. Én ezt azonban megszegtem, és próbáltam a vidéksploitation-holokauszt-neurózis-omg mögé többet látni, mint kiderült, helyesen.
Az internet pöcegödrének sakáljai, akiket digitális köztisztasági megfontolásból sem idézni, sem linkelni nem fogok, elsők között hozták fel a szilvafa problémáját:
egy gyümölcsfa, főleg egy öreg gyümölcsfa nagyon törékeny, még egy gyereknek is veszélyes felmászni rá, ráadásul ha rendesen metszik, akkor az ágai is elég alacsonyak, hogy állva lehessen szedni. Akasztásra alkalmatlan.
Nem kizárt, hogy ez az írónő által szándékos, így mutat rá, hogy szimbolikus az egész: a reggeli ébredés terrorja a városi ember egyéjszakás kalandjának másnapja, amikor a partner szerelmes szemekkel, túlzottan ragaszkodóan ébred. Még a családi fotóalbumot is hozná, a következő pedig az, hogy bemutatná a szülőknek, ha lehet már aznap délben. Ezért a pánikszerű menekülés.
Szilvafa, családfa, leszakította a gyümölcsöt (megdugta a lányt), és most kötelezettséget kapott. Akasztás => kötél. Elkötelezni magát a modern embernek = halál.
A másik jellemző kritika, hogy a magyar fish-out-of-water, budapesti vidéken sztorit jóval szórakoztatóbban - és a parasztokkal kegyelmesebben - mutatja be sok, létező mű. Például Vetro elvtárs a Veri az ördög a feleségétben (1977) a főszereplővel rokon karakter, mégis tudunk együtt nevetni a házigazdákkal, miközben mi is érezzük a vendég gyomoridegét. De ha csak a kötelező olvasmányoknál járunk, a Tüskevár is elegánsabban kezelte ezt, Matula bácsi nem mesélt arról, hogy mennyire jól lehet a lápban levezényelni egy etnikai tisztogatást. Jegyezzük meg, kissé gyanús, hogy kerülte a témát.
Ezt azonban nem lehet egy rövid novellának felróni: a nüanszoknak itt nincs helye. A klisé időt és energiát spórol alkotónak és fogyasztónak, 2021 van!
Ne tévesszük össze az igénytelenséget a hatékony kommunikációval: céges emailt sem úgy írunk, mint Jókai!
Gondoljuk, sőt, írjuk tovább!
Tovább megyek, a írónőről azt is feltételezem, hogy szándékában állt az urbánus vidékfelfogás hisztérikus szemellenzősségét parodizálni egy vegytiszta, rövid, feszes novellában, egyfajta shit testet írni, amin az igénytelen kritikus orra bukik. Ha így szemléljük ezt a művet, a "Megint büdös a víz" egy mérce, egy jövőbeli hivatkozási alap bármilyen, részint leereszkedő, részint rettegő vidéksploitationnek:
A Népszavában megjelent egy újabb publi a kicsi, elképzelt faluról, ahol a jobboldali polgármester él az első éjszaka jogával? A Népszava megintbüdös a vizezett egyet.
A mű azonban nem csak kiváló mérce, hanem inspiráció is további novellákhoz: bemutatni az eseményeket egy teljesen normális szemlélő szemszögéből, rámutatva a főszereplő-narrátor valóságtorzító pszichózisára. A falusiak kicsit csipkelődve, de segítően viszonyulnak a városi gyöttmenthez, aki rettegve, sértődve kerül hisztériaspirálba, ami előtt értetlenül állnak, de remekül szórakoznak, amíg sietve fel nem száll a rossz buszra.
Vagy megírni ugyanezt Budapestre kalandozó vidékivel, van az is elég sokkoló, a mocsok, az őrültek az utcákon, az atomizált tahók végeláthatatlan sora, konstans pánik attól kezdve, hogy leszáll a népligeti buszpályaudvaron.
Megint büdös az aluljáró
Lehetne sorozat: Megint büdös a víz, Még mindig büdös a víz, Büdös a víz: Tokyo Drift. Olvasnánk!
Sok van még ebben az értékes kis szilvamagban.
A mi értékelésünk:
S hogy jó példával járjunk elől, nem csak a mű gondolatserkentő erejét, hanem a klisék fontosságát is bizonyítva, az "artézi" kutak elterjedtségét alapul véve virtuális vidékbarangoló játékot kínálunk kritikánk végén:
Megint büdös a víz - ivós játék Google Maps-szel
Szabályok: le kell dobni a street view pint Magyarországon, és körbenézve az utcaképen kell hogy legyen egy nyomós kút. Háromszor lehet próbálkozni: ha harmadikra sikerül, mindenki más iszik, ha nem, a dobó iszik.
Ha már az első dobásra sikerül, mindenki más kettőt iszik.
Ha másodikra sikerül, aki először elkiáltja magát, hogy "megint büdös a víz!!!", kimarad a körből, és mindenki más kettőt iszik, a dobó is.
Aki rosszkor kiáltja, hogy "megint büdös a víz!!!", a büntető szilvapálinkából iszik.
Ha távolsági busz van a képen, és valaki azt kiáltja "Hova mégy, mi? Ki se fizeted a kávét? Hülye kis pöcs!", mindenki más iszik. Ha elrontja - mondjuk turistabusz, pontatlanul idéz -, ő iszik büntető szilvapálinkát.
Aki még nem ismerné a sztorit: történt a napokban, hogy Amanda Gorman afro-amerikai költőnő versének holland fordítását azért nem fogadták el, mert a fordító egy fehér férfi, és mint ilyen, nem érezheti át igazán egy afro-amerikai nő érzésvilágát. Az eset nem példa nélkül álló:
több alkalommal felmerült már az elmúlt időszakban, hogy pl. meleg vagy transznemű karaktert meleg, illetve transznemű színész játszhasson csak el.
Most nem szeretnék belemenni annak taglalásába, hogyan is nevezzük azt, amikor valakit a bőrszíne, a neme vagy a szexuális identitása miatt zárunk ki valamilyen lehetőségből, helyette egy elméleti problémát szeretnék bedobni.
A „progresszív”, interszekcionális identitáspolitikai kezdeményezések általában néhány politikailag jól megszólítható és reprezentálható, ilyen vagy olyan okból elnyomottnak titulált csoportokra céloznak: a nőkre, különféle átlagtól eltérő szexuális irányultságokra és nemi identitásokra, feketékre és más etnikai kisebbségekre, fogyatékkal élőkre. Mivel ezekkel a csoportokkal kapcsolatosan általánosságban – de, fontos megjegyezni, nem a csoport összes tagjával – azonosítható valamilyen társadalmi hátrány egy másik csoporthoz képest, vagy egy másik csoporttól elszenvedett történelmi sérelem,
a progresszív retorika szerint ennek kompenzálásaként jóvátételt, extra lehetőségeket érdemelnek, és jobban oda kell figyelni arra, hogy reprezentálva legyenek a médiában.
Az én kérdésem a következő: mi alapján jelöljük ki ezeket a csoportokat, és hány ilyen létezhet? Az emberi sorsot, egy adott személy életlehetőségeit és esélyeit ugyanis számos tényező határozza meg. Igen, tagadhatatlanul belejátszanak a fentebb felsoroltak is, bár ez nagyban függ a szociális környezettől (talán beláthatjuk, hogy igencsak más esélyei vannak egy Európában élő melegnek, mint egy szaúd-arábiainak).
De mondok még néhány olyan jellemzőt, ami erőteljesen kihathat a sorsodra:
Milyen családban nőttél fel? Mennyi szeretetet kaptál gyerekkorodban, és mennyire voltál kitéve a kultúrának a szüleid által? Egy békés és kiegyensúlyozott családban felnevelt emberről tudhatjuk, hogy jóval kiegyensúlyozottabb lesz a pszichéje, mint egy bántalmazó vagy diszfunkcionális családban felnőttének, ahogyan azt is, hogy a szülők intellektuális színvonala nagyban meghatározza a gyerek fogékonyságát is ezen a téren.
Vagy mondjuk mennyire vagy vonzó? Tudjuk, hogy a közmegítélés szerint szépnek ítélt emberek előtt rengeteg olyan kapu nyílik meg, ami a többiek előtt zárva marad, és az egyéb kapukat is sok esetben kevésbé kell feszegetniük. Emellett kutatások szólnak arról, hogy a szép emberek mentális egészsége, általános boldogsági szintje magasabb, mint a szerencsétlen külsejűeké.
Mennyire vagy intelligens? Az intelligencia az egyik legfontosabb prediktora annak, hogy milyen jövedelmi szintet fogsz elérni az életben.
Naphosszat lehetne sorolni azokat a tényezőket, amelyek kihatnak arra, hogy milyen sorsra, létélményre számíthatsz, hogy milyen lehetőségek nyílnak meg előtted az életben. És itt a probléma:
a progresszív identitáspolitika ugyanis maga emel ki ezek közül néhányat, amelyeket önkényesen minősít az ember létélményének meghatározó részeként, amelyért adott esetben kompenzáció jár.
Ráadásul erre még az elméleti alapja is légvár, hiszen pont a progresszívek állítják, hogy a nem, a rassz, a szexuális kategóriák mind társadalmi konstrukciók, és nem objektív, inherens tények. Ha pedig így van, akkor miért nem kell ugyanilyen elbánásban részesíteni az embereket az általam felsorolt, és még számtalan egyéb koordináta-rendszer mentén?
Ha pedig az interszekcionalitás alapelveit elvisszük a logikus végpontjukig, oda jutunk el, hogy MINDEN EGYES EMBER egy önálló „csoport”, hiszen nincs két olyan ember, akiket pontosan ugyanazok a benyomások értek volna, akik pontosan egyenlő feltételekkel és esélyekkel nézhetnének szembe az élettel.
És ezt a cikk kiindulópontjaként szolgáló esetre vonatkoztatva gyakorlatilag oda jutunk el, hogy Amanda Gorman versét senki más nem fordíthatja le, mint Amanda Gorman.
Filmen bármely valós személyt csak saját maga játszhatna el (ha egyáltalán, hiszen a filmfelvétel kori önmaga nem azonos a cselekmény ideje kori önmagával), kitalált karakterek pedig egyáltalán nem volnának megszemélyesíthetők.
A progresszív identitáspolitikával pontosan ugyanaz a baj, mint a liberális kurzus zászlóshajóinak 90%-ával: egy alapvetően legitim törekvést – jelen esetben az egyenlőség elősegítését, a társadalom igazságosabbá tételét – próbál meg alapvetően érzelmeken, benyomásokon alapuló módon, de közben azt racionálisnak beállítva elérni. Ha azonban egy elv nem állja ki az ad absurdum próbát – azaz, ha a logikusan levezetett végkifejlete abszurd helyzetet eredményez –, akkor ideje más utat választani a kitűzött cél felé.
A szerdai nap során mutatta be az Európai Bizottság a vakcinaútlevél részletesebb elképzeléseit, ám egyelőre több kérdés mint válasz fogalmazódott meg a tervezett eszköz kapcsán. Bár a COVID-útlevél (szofisztikáltabb nevén vakcinaigazolvány, a Bizottság elnevezése szerint zöld tanúsítvány) ötlete érthetően merült fel sokakban a járványhelyzet tükrében, rengeteg szempont elkerüli az azt támogatók figyelmét. De mi is a gond vele?
Először is lényeges különbséget tenni a belföldön és a külföldi utazásokhoz tervezett igazolványok között, hisz bár a kettő között sok hasonlóság merülhet fel, mégis funkciójukat tekintve más célt kívánnak szolgálni. Jelen cikkben elsősorban az utazásokhoz tervezett igazolványról esik szó (még ha számos pont teljes mértékben érvényes belföldi tekintetben is), bemutatva a különböző területek mentén felmerülő kihívásokat – legyenek azok egészségügyi, morális vagy működésbeli kérdések.
Egészségügyi kérdések
Az biztos, hogy a vakcinák nagyban elősegítik a súlyos tünetek elkerülését a beoltott személyek körében (bár azt sem 100 százalékban), ám az korántsem egyértelmű, hogy ezen személyek továbbra is fertőznek-e. A kérdés különösen is releváns több oltóanyag létezése tekintetében (még ha Izraelben a Pfizer kapcsán vannak is erre vonatkozó pozitív adatok), és bár ez a bizonytalanság nem kérdőjelezi meg a vakcinák hatékonyságát, azt igen, hogy jó döntés-e előnyöket adni a beoltottak számára – különösen úgy, hogy alacsony oltottsági szint mellett sokakra lehetnek hatással a fertőzés továbbadása esetén, a nem beoltottakkal való kontaktok száma pedig valamilyen formában így is úgy is megmarad.
Hasonló kérdés, hogy mennyi ideig védenek a beadott oltások – főleg az újféle mutánsok megjelenése eredményeként. Ahogy David Salisbury fogalmazott a Bloomberg számára, megtörténhet olyan eset, hogy valaki rendelkezik az immunitás igazolásával az útlevelében, ám antitestekkel nem. Hasonló veszély merülhet fel akkor, ha valakinél nem vált ki megfelelő immunválaszt a vakcina. Erről érkeztek néhány napja hírek az Egyesült Arab Emírségekből a kínai Sinopharm kapcsán, de hasonló folyamat (még ha korántsem általánosan jellemző) a többi oltóanyagnál is felmerülhet. Ebben az esetben az adott személy nem csak hogy átadhatja a fertőzést, hanem maga is veszélyben lehet a továbbiakban, így a védelme csupán egy hamis látszat.
A legtöbb vakcinaigazolvánnyal kapcsolatos elképzelés kedvezményeket kíván nyújtani azok számára is, akik már átestek a fertőzésen. Erről szó esett az Európai Bizottság szerdai sajtótájékoztatóján is, melyben említésre került, hogy az Európán belüli mozgáshoz igazolni kell az oltottságot, a víruson való átesettséget (amely maximum 180 napja történhetett), illetve az esetleges tesztet előbbi kettő hiányában. Mindez azért is kérdéses, mert rengeteg olyan példa ismeretes, hogy valaki másodjára is elkapta a koronavírust – gondoljunk csak a számtalan magyar portálon is publikált hírre, mely szerint Bodó Richárd kézilabdázó bár komolyabb tünetek nélkül, de őszi megfertőződése után újra pozitív tesztet produkált. A koronavírussal való újrafertőződést illetően bár vannak bizonytalanságok, ám nem egy hasonló eset történt, így a víruson már átesettek (különösen hónapok múlásával és új mutánsok megjelenésével) nem biztos, hogy valóban biztonságban vannak.
Morális kérdések
A legfontosabb morális szempont, hogy a vakcina önkéntes. Az egyre nagyobb oltási hajlandóság elérése értelemszerűen az államok érdeke, ám konkrét kedvezmények nyújtása egy kétrétegű társadalmat hozhat létre, számos szakértő szerint pedig az oltási hajlandóságot akár csökkentheti is. Erre persze gyakori válasz, hogy „aki nem olt, vállalja a következményeit”, ám fontos látni, hogy sok esetben olyanok sem kapnak vakcinát, akik szeretnék azt: ilyenek azon személyek, akik valamilyen egészségügyi indok miatt nem kaphatják meg, 18 év alattiak, illetve a kellő mennyiségű vakcina hiányában most még alapvetően azok is, akik a leginkább mobilis csoport – különösen a fiatalok. Elméleti szinten sok minden könnyen megvalósíthatónak hangzik, de nézzünk egy konkrét példát: Romániába jelenleg karantén nélkül léphetnek be a már beoltottak. Tegyük fel, hogy egy háromfős család (2 szülő, illetve egy fiatal gyermek) elutazik egy sárga jelzésű országba (jelen esetben ez lehet akár Magyarország). A hazatérést követően a szülők szabadon mozoghatnak, a gyermek viszont karanténba kerül (és még teszt elvégzése esetén is csak 10 nap után szabadulhat). Ez egyetlen eset, de számos példa mutatja, hogy
igazságtalan és abszurd szituációk alakulhatnak ki a megkülönböztetés következtében ha mindent oltásra vagy tesztre alapozunk, ahogy a társadalmi ellentétek és feszültségek növekedése is magától értetődő lesz.
A cikk előző részében már szó esett a víruson átesettek helyzetével. Egy ilyen járvány esetében sajnálatos módon nagyon sokan önhibájukon kívül betegednek meg, így nincs ok „irigykedni” azokra, akik megfertőződtek. Ennek ellenére jogos azon aggály, hogy az egészséges, magukra és a szabályokra 1 évig tekintettel lévő – vagy a vírust egyszerűen szerencse következtében megúszó – személyek kerülnek hátrányba, miközben sok esetben a felelőtlenebb egyének jutnak előnyhöz az átesettséggel. Ehhez párosul, hogy sokan tünetmentesen eshettek át a koronavíruson – Merkely Béla szerint például hazánkban négymillióan –, így nagyon nem tiszta a kép azzal kapcsolatban, hogy ki és pontosan milyen körülményen között jogosult egy ilyen igazolványra, továbbá miként kivitelezhető, hogy az emberek minden esetben valós képpel rendelkezzenek saját „státuszukat” illetően.
Utazáshoz köthető igazolvány esetében nagyon erős morális szempont, hogy egyes országok lakosai jelentősen később juthatnak csak vakcinához. Február második felében például a világsajtót is bejárta az ENSZ részéről megfogalmazott azon kritika, hogy több mint 130 országban egyetlen vakcinát sem adtak be, miközben az oltóanyagok 75 százalékát 10 állam foglalta le magának. Előrejelzések szerint bizonyos államokban akár 2023-ig is kell majd várni a tömeges oltás kezdetéig, az igazolvány pedig értelemszerűen ezen országok lakosait kizárja – különösen úgy, hogy az ő esetükben sokszor tesztek végzése is nagyobb nehézségekkel jár. Nem egy beszélgetésem zárult már úgy a témában, hogy a fejlődő országok lakosai „amúgy is szegények, nem utaznak”, viszont ez a nézet nem csak képmutató és általánosító, ám nagyon káros és veszélyes is a globális fejlődés és felzárkóztatás törekvéseinek viszonylatában.
Működésbeli kérdések
A fejlődő országok helyzetéhez érdemes hozzátenni, hogy egy globális rendszer létrejötte és elfogadása nagyon távolinak tűnik, de még az Európai Bizottság által előterjesztett EU-s rendszer is számos működésbeli kérdést vet fel – ha egyáltalán elfogadják azt a tagállamok. Tagállamoktól függ ugyanis, hogy milyen feltételekkel engedik be az Európai Gyógyszerügynökség által nem engedélyezett vakcinákkal beoltottakat, ahogy a tagállamokon múlik majd az is, hogy esetleges egymástól eltérő plusz szabályokat hozzanak. A jelenlegi terv szerint megtörténhet tehát olyan, hogy egyik európai országba utazhat karantén nélkül például a kínai vakcinát felvevő személy, míg a másikon belül karanténba kerül. Az is lehetséges, hogy egy ország továbbra is karantént rendel el az összes beutazóval szemben, igaz ebben az esetben minden országgal hasonlóan kell eljárjon. Nem érkezett meggyőző válasz azon újságírói kérdésre sem, hogy mi történik a schengeni övezeten belül például autóval utazók esetében: nagyon más ugyanis egy reptéri ellenőrzés, illetve közúton való országok közötti mozgás.
A „tagállami hatáskör” (tagállamok végeznek majd ellenőrzést) típusú válasz érthető persze, ám az egység helyett újra csak tagállamonként egymástól eltérő helyzetet teremthet, miközben számos visszaélésnek is teret engedhet.
További bizonytalanságot eredményez, hogy meddig is marad érvényben egy ilyen rendszer, mit takar pontosan a „pandémia vége” kifejezés, illetve milyen szabályokat hoznak a tagállamok az esetszámok csökkenése és a normalizálódás esetén. Az oltási kampány előrehaladtával, illetve a nyár érkezésével talán nem naivitás bízni abban, hogy a tavalyi nyári időszakhoz hasonlóan (vagy akár még inkább) kedvező helyzet alakulhat ki, ebben az esetben pedig sokkal érdemesebb volna egy közös kritériumrendszeren keresztül – akár az ECDC épp ezen célra kialakított térképeit figyelembe véve – a személyek szabad mozgását feltételek nélkül lehetővé tenni. Amennyiben ugyanis két Európai Uniós országban egyaránt kedvezőek az adatok – például kevesebb mint 25 eset jut 100 ezer lakosra, a tesztek pozitív aránya pedig 4 százalék vagy alatti, ahogy azt az ECDC is állítja a zöld besorolású országoknál –, akkor célszerűtlen feltételeket szabni a szabad mozgásnak, különösen úgy hogy egyes (talán sokkal fertőzöttebb) országokból érkezhetnek az oltottak, a fertőzésen átesettek vagy a tesztet végzők az igazolványt birtokolva. Napjainkban Európa közel egész területe vörös, így nem sok országgal lehetne korlátozások nélkül visszaállítani a szabad mozgás lehetőségét, ám már az is sokat segítene, ha kommunikáció szintjén megjelenne ennek jövőbeni lehetősége a helyzet javulása esetén, hisz jelentősen csökkentené a témával kapcsolatos feszültséget és reményt adna a valódi határok nélküli Európához való visszatérésben. Ezzel kapcsolatosan pozitív hír, hogy Adina Vălean EU közlekedési biztos egy román csatornának arról beszélt interjújában, hogy természetesen egyes államok dönthetnek úgy, hogy egyáltalán nem igénylik az igazolvány meglétét a belépéshez, ám persze a helyzetet bonyolítja, hogy az igazolvány megléte mellett akár plusz tesztet vagy karantént is előírhatnak. Az interjú pontosan összefoglalja tehát, hogy a Bizottság által kigondolt keret – még ha nyilvánvalóan bír is pozitív hatásokkal a PCR tesztek és oltások összes tagállam általi ellenőrizhetőségében és elismerésében – a gyakorlatban sokkal inkább
a tagállamok egyéni elképzelésein múlik majd és az elmúlt egy év folyamataihoz hasonló káoszt teremthet.
A magyar sajtó legnagyobb szegmensében sajnálatos módon úgy kerül bemutatásra az Európai Bizottság felvetése – ahogy összességben a COVID-útlevelek megjelenése is –, mint a biztos jövő része.
Ehhez párosul, hogy a témában véleményt formáló egyének – képviseljék azok bármelyik álláspontot – többsége is leegyszerűsített szlogenek és személyes támadások kosarával él, miközben megannyi nagyon is megalapozott kérdés merülhet fel a rendszer egészét illetően. Bár a jövő tervezését időben kell elkezdeni, ám ennél is fontosabb a mostani kihívásokat kezelni, mely kihívásokból Európában és hazánkban is sajnálatos módon bőven adódik a harmadik hullám erőteljes szakaszában. Érdemes tehát elgondolkodni azon, hogy megéri-e hatalmas költségeket és energiákat vakcinaigazolványra fordítani ahelyett, hogy ezen erőfeszítések a vírus gyors megállítására és a normalitáshoz való mielőbbi visszatérésre fókuszálnának.
Mindeközben nem szabad elfeledni, hogy – különösen is az európai értékekkel összhangban – olyan megoldásokban kell gondolkodni, melyek a lakosság egészének méltányos lehetőségeket biztosítanak, hisz a járványba, illetve az ezzel járó egy éve tartó nehézségekbe is közösen kerültünk be. Most mindennél fontosabb az egység és a szolidaritás.
A mai nap egyik legnagyobb politikai és általános járványetikai öngólját lőtte Szaniszló Sándor, 18. kerületi polgármester, amikor kurucos (labancos?) posztjában - amit azóta törölt - büszkélkedett a senkinek nem kellő, felesleges, patkányhugyos kínai vakcinával, amit a kormány még ma behúzott farokkal elszállít, hogy máshol kísérletezzenek vele, majd követelte az Európai Uniósat, ami a fehér embernek való.
több száz adag kínai koronavírus vakcinára nem volt jelentkező, ezért a megmaradt készletet a kormány még ma elszállítja.
A 18. kerület polgármestere levelet írt Kásler Miklós miniszternek, hogy a kieső oltóanyag-mennyiséget azonnali pótolja olyan „Unió által engedélyezett vakcinával, amelyik iránt megvan a közbizalom”.
S azt is kérte, hogy amennyiben lehetséges, „ilyen esetben tegyék lehetővé a soron kívüli oltásokat a többi regisztrált lakos számára!” Az oltási sorrend meghatározása ugyanis nem tartozik az önkormányzatok hatáskörébe. Majd azzal zárja a posztját, hogy továbbra is kérnek mindenkit, hogy jelentkezzenek az oltásért.
Ugye itt az implikált, hogy oltás kellene az embereknek, csak a kínaira nem volt jelentkező - hogy hol a kerületen belül, nem derül ki. Egy aktivista háziorvos? Ez igazából másodlagos: ő így akarta kommunikálni. Miért?
Lájkokért
Győzelmi kör: lám, a kerületnek nem kell, ahogy a DK-s petíció január óta jósolta. Lájkok helyett felháborodott kerületbelieket kapott a nyakába, akiknek jó lett volna a kínai vakcina is. Mint kiderült, sokan várnak oltásra és jelezték is, hogy nekik a kínai is megfelel.
Így lett végül a poszt az enyészeté.
A polgármester rosszul mérte fel a közönségét, nem lett vastaps. A törölt poszt után következő, két nappal ezelőtt publikált bejegyzés azonban sejteti a lukra futás kontextusát:
Egy 444 cikkből induló jereváni rádió lánc vágyvezérelt értelmezésének végpontja az lett, hogy a kormány ül a fehér embernek való Nyugati oltásokon, de ide csak a vackot küldi, mi pedig büszkén lemondhatunk róla.
A fenti posztban található egy 444-es cikkről egy screenshot.
A cikkben egy beágazott Ursula von der Leyen tweet.
We agreed with @BioNTech_Group@pfizer on an accelerated delivery of 10 million doses for quarter 2.⁰ This will bring the total deliveries of this vaccine to 200 million doses for that quarter.⁰ It will give Member States room to manoeuvre and possibly fill gaps in deliveries. pic.twitter.com/abBr3lKUXc
A dokumentumban az áll, hogy a Bizottság és a Pfizer megegyeztek egy előrehozott Q2-es szállításról 10 millió vakcina esetén, ami Q3-ban és Q4-ben jött volna. Első lépésként, mert a tagállamoknak az x gittegyletben még rá kell bólintani, s a többi. Ezzel együtt Q2-re 200 millió adag várható.
Ebből a remek 16-i tweetben lévő screenshotból készült 444-es cikkről készült screenshotból lett az aznapi polgármesteri örömposzt arról, hogy 50 ezer dózis jut majd a kerületieknek. Ráadásul Ursula mondatát (ezzel együtt lett 200 millió) is úgy fordította a polgármester, hogy ezen felül, így ő már 210 millióval számolt. Nem mintha számítana.
Így lett a lesz, majd, talán, 5%-kal több Q2-ben - fehér embernek való - vakcinából már van, itthon, jár.
A kínai nem is kell, dugják fel Káslerék, küldjék a rendeset, addig meg jöjjenek a lájkok!
