Reaktor

Az egész Száhel-övezetben megfigyelhető folyamat a természeti erőforrásokért folyó küzdelem, köszönhetően a túlnépesedés és a klímaváltozás hatásainak. Mali középső területe az ország legfontosabb mezőgazdasági vidékeként jellemezhető, az országban folyó rizstermesztés 40%-át, a köles és cirok termesztés 20%-át adják termékeny földjei.

Az állattenyésztés szempontjából, főként a szarvasmarha- és a kecsketartás miatt is a legjelentősebb régióról beszélhetünk, Ezek alapján láthatjuk, hogy Közép-Mali kiemelten fontos szerepet tölt be az ország élelmezésében, tehát a terület biztonsági stabilitása kulcsfontosságú. Azonban a térségben élő földműveseknek és pásztoroknak nemcsak a klímaváltozás hatásaival, hanem egymással és az országban jelentős számban jelenlévő dzsihádista felkelőkkel is meg kell küzdeniük.

Mali hadsereg, a FAMA egyik katonája. Kép forrása: BBC

A földkonfliktus legfontosabb résztvevője három etnikai csoport, a hagyományosan főként földműveléssel foglalkozó bambarák, dogonok és a nomád, vagy félnomád, pásztorkodó életmódot folytató fulánik. Az 1970-es évekig nagyrészt békében fel tudták osztani egymás között a természeti erőforrásokat, és egy olyan közös megegyezésen alapuló rendet kialakítani, amely minden félnek kedvező volt.

A túlnépesedés és a klímaváltozás következtében meginduló belső vándorlás miatt a művelhető földterület iránti kereslet megnőtt, amit csak úgy tudtak kielégíteni, hogyha új földterületeket vontak művelés alá, amely viszont ütközött az évszázadokon át működő felosztással, és érintette a pásztorok legelőit.

A pásztorok számára is nehézségeket okozott a klímaváltozás, hiszen arra kényszerültek, hogy új legelőket találjanak állataiknak, hiszen az elsivatagosodás következményeképp számos legelő alkalmatlanná vált az állatok legeltetésére. A földműves dogonok és bambarák a pásztorokat a termények letaposásával vádolták, a pásztor fulánik pedig a földfoglalásokra panaszkodtak pásztor területeken.

A két fél, főként a pásztor fulánik a 2015-ös béketárgyalásoktól várták a megoldást, azonban ez nem következett be. Mali kormánya csupán az északi területen folyó lázadás megoldásával foglalkozott. A fulánik becsapva érezték magukat kormányuk által, amihez a nagyfokú korrupció is hozzájárult, amely a két fél közötti vitás esetek eldöntésekor a gazdagabb földműves csoportnak kedvezett. A kormány által cserben hagyott pásztorok alternatív módszerekhez folyamodtak a konfliktus megnyerése érdekében.

Közép-Maliban a dzsihádista csoportok megjelenése a 2012-es válságot lezárni próbáló algíri béketárgyalás hiányosságai miatt következett be. A konfliktus az északi területek lázadásával kezdődött, majd megjelentek a dzsihádisták, akik egész területeket tudtak irányítás alatt tartani. 2013-ban a francia Operation Serval úgy tűnt megoldja a problémákat, azonban a középső területek elhanyagoltsága és az etnikai sérelmek miatt egy olyan űrt vettek észre a dzsihádisták, amit betöltve újra ki tudták terjeszteni hatalmukat.

A földkonfliktus károsultjait, főként a fulánikat, akik a legkiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek megtalálták a középső területekre húzódó dzsihádista csoportok toborzási célból. Fegyvert, kiképzést és védelmet kínáltak nekik. A fulánik csatlakozásának ez vált a legfőbb motivációjává, hiszen így fel tudták venni a harcot az önvédelmi milíciákba tömörülő dogon és bambara földművesekkel szemben. Tehát, mint láthatjuk a helyi konfliktus kihasználásával a dzsihádista csoportok növelni tudták harcosaik számát.

Az állam számára a konfliktus megoldásának a nehézséget az adja, hogy bár a dzsihádisták által kontrollált területeken élő fulániknak szigorúbb szabályok alatt kellett élniük, de számukra a rendszer egy igazságosabb alternatívája volt a korrupt Mali államnak. A földviták kormány általi rendezéséi olyan mély sérelmeket hagytak a fulánikban, hogy szívesebben éltek a dzsihádista felkelők által irányított területeken, mint ahol az állam kontrollált, ezért az állam számára nem csupán ezeknek a területeknek a visszafoglalása, hanem a bizalom visszanyerése is elsődleges feladatuk volt.

Közép-Mali válságának megoldása kiemelten fontos feladat, hiszen csak így biztosítható a térség stabilitása. A válság regionalizálódásának köszönhetően azonban nagyon nehéz feladata van a nemzeti hadseregeknek és a velük együttműködő új, orosz szereplőknek. Ahogy láthattuk Közép-Maliban, a dzsihádista felkelők azért tudtak újabb erőre kapni 2015-ben, mert egyes, az állam által elhanyagolt etnikai csoportokat meg tudtak szólítani, és csatlakozásra bírni. Az államnak vissza kell nyernie a lakosság bizalmát és újra biztosítani őket arról, hogy az állam által kontrollált területeken jobb élni a dzsihádisták által irányítottakon. A puccsok következtében hatalomra kerülő új kormányok feladata, hogy ezt a bizalmat visszanyerjék és újra stabilizálni tudják a régiót. Azonban ez nehéz feladat lesz, hiszen a dzsihádista támadások és a civil áldozatok száma folyamatosan nő.

Mai beszélgetésünk főszereplői Lubics Botond (🥁) és Varga Dávid (🎤, 🎸) a Máklikőr zenekar oszlopos tagjai.

Ha az utca emberének, aki még sosem találkozott a zenéitekkel, el kellene magyarázni, körül kéne írni, hogy mi ez a Máklikőr, kik vagytok, mit is csináltok, honnan jöttök, akkor mit mondanátok neki?

Lubics Boti (LB): Melyiket mondjuk most?

Varga Dávid (VD): Ha ez egy olyan kérdés, hogy milyen zenei műfajban mozgunk, akkor egy pillanatra azt mondanám, hogy ez a neoklasszikus trubadúr jazz rock, amit mi képviselünk, mint zene, de amúgy meg hány dolog van kint?

Lubics Boti: Gyors matek... Tizenkettő!

Varga Dávid: Tizenkettő. Igen, azt mondanám, hogy hallgassák végig az összeset, és akkor képben vannak teljesen.

Varga Dávid, énekes-basszusgitáros

Néztem egy videót a 2022-es mini turnétokról, és ott elhangzik egy olyan rész az egyik fesztiválon - Dávid narrálásával - hogy a Gólem Fesztiválon ott voltak a nagyszüleitek is. A család azt hogyan fogadta részetekről, amikor megjelent ez az ötlet először, hogy belevágtok a zenélésbe.

A nagyszülők, igazából szinte bármilyen zenét játszhatunk így, tehát jönnek az összes koncertre, de az óriási, nagyon nagy vizuál elem, hogy ott vagy egy Máklikőr koncerten, és az első sorban 16-tól 80 éves korig így reprezentálva a magyar demográfia. Azért, mert a nagyszüleimnél megvolt az, hogy elkezdtek koncentrálni, és mondták, hogy tök jó, de azért van egy pár szám, amit már annyira nem értek. Biztos tök jó, de nagyon jó volt a reakció.

A reprezentatív zenekar, az is lehetnétek. A névválasztásra kérdeznék rá. Ez tudom, unalmas kérdés, hogy honnan a név, de úgy ragadnám meg mégis , hogy amikor beütöttem az internetbe, hogy minőségipálinka.hu, ahol fél liter máklikőr ára akár 6-8 ezer forint is lehet. Mindenképpen egy prémium termék, na de a kezdetek kezdetén... honnan a név? Miért pont erre a névre esett a választás? Ki dobta ezt be először?

VD: Hát a névsztoriból van sok verzió.

Melyik a hivatalos?

VD: A hivatalosról egy másik podcastban elmeséltük a kétperces verziót. Röviden annyi, hogy egy nap berúgtunk és csináltunk egy zenekart. És azért lett Máklikőr amúgy, mert már régebben mondta ismerősünk, hogy van egy ilyen ital, hogy máklikőr. Ez ilyen fekete és olyan édes fiam, hogy nem lehet érezni, hogy alkohol van benne, és előtte sosem hallottam ezt a szót szerintem.

Akkortájt még nem volt zenekar, csak körvonalazódott, hogy lesz majd, és erősen gondolkodtam ezen, hogy milyen jó zenekarnevek lehetnének és a máklikőr az egy olyan szó, hogy nem hallasz olyan gyakran. Kérdezem, én mindig megkérdezem, hogyha a zenekarral kapcsolatban volt, lebeszélgetek, hogy hívott-e már másikat, ugye, hogy mi az. És amúgy semmilyen szponzorációval nem állunk a máklikőr főző céggel.

A lényeg az, hogy mikor 2018 nyarán egy táborszervezési lezárása után, hát hogy mondjam, ilyen bódult állapotban keringtünk a városban, akkor betértünk egy sörözőbe, ahol lehetett ilyen máklikőrt kérni, kikértünk három darabot, megkérdezték, hogy elmúltatok már a 18? Mondom, persze - ez így volt. Megittuk, és pont ez a Máklikőr kellett, hogy ilyen tökéletesen felszabadult állapotba kerüljünk. Utána volt az, hogy este tíz óra volt egy nyári nap, és nem akartunk hazamenni, és megszólalt a Kende Marci Sisa, hogy menjünk el hozzá a Zugligetbe, mert ott még tudunk zenélni. Van még ital, folytathatjuk a bulit, megszólalt egy harmadik srác, aki a Moszkva téren lakik, hogy meg tudjuk nézni a napfelkeltét, és menjünk el hozzá, majd megszólaltam én is aztán, hogy menjünk Zuglóba, mire mindenki: Ne, odáig ne menjünk el!!.

Jelenleg az szerepel a Facebook biotokban - egy sor, csodálatos sor: "romantikus eszkimó rock neo trubadúr színezettel". Olvastam Dávid, hogy neked előszeretett hobbid extrém jelzős szerkezeteket adni a zenekar stílusának. Itt az adás elején is említettél egyet, illetve én még találtam egyet: a "basszus orientált balkáni jazz rock elemekkel". Ez tulajdonképpen micsoda? Csak egy hobbi, hogy direkt ilyen nyakatekerten írod körül a műfajotokat, vagy egy figyelemfelhívás, esetleg csak egy geg? Játszotok-e például eszkimó-rockot?

LB: Igyekszünk egyébként. még keressük mi is mi az, de ez sokkal jobban hangzik, mint azt mondani, hogy magyar alter.

VD: Ez valami nagyon tudatos! Szóval minden ilyet, amit valaha kiejtünk a szánkon, az egy listán ott van, és a közelgő számoknak a tematikáját fogja meghatározni. Amúgy meg az van bennem, hogy egyfajta tiltakozás is az ellen, hogy mindenféleképpen az emberek be akarnak skatulyázni egy zenekart, hogy valamiért ez kell az embereknek, hogy tudják, hogy hova kategorizálják az adott együttest, és erre nagyon jól rá lehet kontrázni, hogyha mondok egy olyat, amit még sose hallottak. Viszont ez nagyon sokszor rosszul is sült el.

Mondtam már olyan műfajokat, amire emberek így csodálkoztak, hogy "mi erre vártam, hogy végre valaki ilyen zenekart csináljon", és hát nekünk egy csalódás lehetett, amikor felmagasztosult jelzőkkel illette a Máklikőr zenekart, aztán végül az lett, ami.

Nemrég jelent meg Ennél pompásabb, nem lehet címet viselő albumotok. Voltak-e előzetes várakozások a megjelenés előtt, és ha voltak, akkor jelen állás szerint mennyire teljesíti ezeket az album.

LB: Ezeket a dalokat játszottuk már koncerteken is, úgyhogy annyira nagy meglepetéseket dolgoztunk, de legalábbis bennem ez így megfogalmazódott, hogy lesznek-e olyan jók a számok, mint mondjuk élőben, és nem lesz az valakiben, hogy meghallgatja, viszont élőben sokkal jobb volt, de ezeket talán sikerült teljesíteni. Én szívesen hallgatom ezeket a számokat most is még! Annyira nagyon sok visszajelzést egyébként nem kaptunk, de amit kaptunk, az általában pozitív volt.

VD: Én azért kaptam sok visszajelzést.

LB: És az összes 💩 volt:))

VD: Lehet, hogy aktívan kérdezgetem az embereket, de amúgy változó, mert tényleg vannak olyan számok, például Pillangót, azt már az EP bemutatónkon 2021 decemberében játszottuk, és azóta nem is változott nagyon. Viszont ott van a Nagyapám című számunk, amit felvettünk, még átírtam a szövegét így utólag és még egyszer felénekeltük az átírt szöveget, szóval változó. Szerintem van különbség a számok között a stúdiófelvétel és a koncert között. Én féltem akkor is, amikor felvettük stúdióban a számokat, hogy olyanra fogjuk csinálni, mintha egy koncerten játszanánk, mert szerintem a stúdióban sokkal több lehetőség van teljesen kibővíteni egy dalt és törekedtem arra a stúdióban is, hogy ezek sokkal jobban összetett számok legyenek a felvételen.

A doboknál Lubics Boti

Kedvenc dalotok van esetleg akár az albumról, akár korábbi kislemezekről?

LB: A legeslegnehezebb kérdés, hogy mindegyik mellett lehetne érvelni, hogy melyik miért a legeslegjobb szám. Egyébként meg a Nemfigyel.

VD: Ha te a Nemfigyel-t mondod, akkor én a Nagyapámat.

LB: Egyébként kicsit Nemfigyel, az már most underrated szám szerintem, így az elmúlt napok statisztikáiból leszűrve. Van egy nagyon cuki emlékem a számhoz. Amikor egyszer Dávidéknál voltam próbálni, és mindenki lelépett, én még ott maradtam kicsit ezen a számon dolgozni, és akkor végül ebből az lett, hogy hajnali háromig vettünk föl, össze-vissza vokáloztunk a Dávidék nappalijában, merthogy nem volt jobb dolgunk.

VD: Szerintem amúgy nem underrated, bár most nem néztem, hogy hányan hallgatták éppen, de nekem nagyon vegyes a visszajelzésekből, hogy kinek mi a kedvenc száma, már az összesre mondták, hogy nekem ez a kedvencem, és az, hogy egy számot hányszor hallgatnak meg, az nem tükrözi vissza azt, hogy éppen milyen helyet foglal az emberek szívében. Itt az a kérdés, hogy mi hogy számoljuk a sikert..

Nektek mi a siker? Igen, ez egy klasszikus formula.

VD: Pont most nemrég volt egy beszélgetésünk a zenekar menedzseléssel kapcsolatban. Menedzseri szempontból teljesen más ez a zenei világ, mint művészi szempontból, szerintem. Most az, hogy művészi szempont, ez egy ilyen érzékeny szó. Mi most művészekként ülünk itt?

LB: Most épp igen!

VD: Ja jó, oké:) Egy dolog az, hogy hányan hallgatnak meg minket, hányan jönnek el a koncertjeinkre, hány ember milyen gyorsan ismer meg minket, hova tudunk eljutni. Meg egy dolog az, hogy a zenéink milyen színvonalúak, mit képviselnek és mit jelentenek embereknek.

Ezért nehéz megfogalmazni, hogy most mi a siker, mert a siker kapcsán nagyon sokan az ilyen piaci értelemben vett sikert nézik, hogy hányszor tudunk triplázni itt, meg ott és ilyesmi, de én már azt sikernek élem meg, hogyha emberek, nem tudom, magukhoz láncolják ezeket a számokat, amiket csinálunk.

Kérdeznék kicsit a zeneszerzés és a szövegírásról, és hoznék egy példát Bagossy Norbitól, aki egyszer úgy nyilatkozott, hogy ő az a fajta dalszerző, aki a világtól elvonulva, az őt ért impulzusok minimalizálásával, szinte már-már egy sötét szobában alkot, tehát teljesen remeteként élve. Az lenne a kérdésem, hogy ti melyikek vagytok? Inkább ez, vagy Budapest utcáit járva, nyitott szemmel figyelve, akár egy-egy sör társaságába fogadjátok be az impressziókat?

VD: Én még nem csináltam ilyen elvonulósat a sötétbe. Ez megfogalmazódott bennem, hogy még sose ültem le dalt írni, hanem mindig van.

Úgy élem meg, hogy nagyon pörgősek a napjaink így fiatalon, egyetemre járva, folyamatos programok, események, és a zeneírás az mindig valahogy közben ér engem, szóval, hogyha épp megyek valahova, akkor.

Szerintem kell hozzá egy állapot is, és ez nem az a fajta állapot, amire most lehet, hogy páran gondolnak, hogy nagyon sok sör után, vagy valami dizájner drog, vagy fogalmam sincs, hogy mikre gondolnak ilyenkor, de tényleg más tudatállapotokban vannak az emberek szerintem egy nap folyamán. Van, amikor nagyon fókuszált valaki, és jól tud dolgozni, van amikor teljesen szétszórt és össze-vissza cikáznak a gondolatai, és nekem ezekben a pillanatokban szokott így beugrani valami, amikor a legnagyobb feladatokat kéne csinálnom, mondjuk valami ZH készülés, tanulás, vagy oda kell érnem valahova időben közben még megírni egy e-mailt, akkor szoktak ilyen jó ötletek jönni.

Olyan szempontból mennyire vagytok demokratikusak, hogy bárki hozhat dalkezdeményt, vagy pedig előre le van osztva, hogy kinek mi a prioritás, ki miben jó. Hogy néz ki az alkotói folyamat ebből a szempontból?

LB: Nincs leosztva egyébként, hogyha akarnék, akkor én is vihetnék dalszöveget, vagy dalt. Ez így nem történt meg.

VD: Amúgy pont Nemfigyelbe írtál egy versszakot.

LB: Írtam egy versszakot, aztán közben az a rész így kikerült::) Nekem így kellemetlen volt, úgyhogy itt ebben látszik, hogy bárki hozhat dalszöveget.

VD: Most Ádi a trombitásunk is mondta, hogy írt egy számot, de még nem mutatta meg.

LB: A lényeg, hogy ez elég demokratikusan van, bárki csinálhat bármit, aztán majd eldöntjük, hogy jó-e.

VD: Igen. Azért is van, hogy a Marcinak is vannak számai, illetve szerintem azért alakult ki, hogy én írom a legtöbb számot, mert a legelsőt én írtam, és akkor nekem kialakult ez a folyamat, hogy hogy lehet egy ötletből elvinni egy számot, és akkor ott a zenekari próbáknak a lemenedzselése, irányítása alatt szépen kialakult, hogy hogy lehet egy ötletből zenekar szinten összehozni egy dalt.

Egyébként rutinosak vagytok, néztem a Spotify-fiókotokat, ott a készítők megjelenítése fülnél mindenki be van írva. Úgyhogy ilyen szempontból nem lehet kikövetkeztetni, hogy ezt most éppen ki írta. A leghallgatottabb számotokra kérdeznék rá az Ablaklányra, a Spotify szerint ez a leghallgatottabb. Szoktátok érezni a megjelenés előtti időszakban, hogy ez lesz az a dal, ami számok szintjén kiemelkedik?

LB: Csak az alapján, hogy nekünk mi tetszik a legjobban, így egész zenekar szinten azért be lehet kb. lőni, hogy majd mi lesz, amit sokan hallgatnak, mert így választottuk ki a Pillangót single-nek, de ami most engem kicsit meglepett az, hogy ugye most jött ki az albummal együtt a Hűtlen tangó című szám, hogy azt mennyien hallgatják, az engem tökre meglepett. Úgyhogy változó, de általában azért meg lehet érezni, hogy mi az, ami kicsit ilyen, nem az a dal, amit így állandóan lehet újra meg újra hallgatni és mi az, ami loopolva lehet napokig.

VD: Nem tudom, nekem például fogalmam sincs ilyenkor, hogy melyik fog nagyot menni. Nekem ez valahogy nincs érzékem. Vannak ismerőseim, akik erre nagyon jól ráéreznek.

Többször volt, hogy mutattak nekem előadókat, hogy nézd, ő mennyire jó, és így nem értettem, vagy nem hallgattam volna, és akkor most ezek az előadók az ilyen top10 Spotify előadók. De én az ablaklánc se jósoltam meg, vagy azt tudtam, hogy egy időben felkapott lesz, de azt hittem, hogy el fog halni a lelkesedés egy idő után. És emlékszem, hogy a Marci, a Kende Marci mondta, hogy nagyon tetszik neki a Hűtlen tangó, de szerinte senki se fogja hallgatni.

Egyébként egy létező személyről beszélünk az ablaklány tekintetében, vagy itt a lírai énnek egy ilyen különleges kivetülése van a dalszövegre?

VD: Nagyon jó kérdés, nagyon jó sztori. Ezt egyszer elmondtam az egyik koncerten, és örülök, hogy most beszélgetünk róla, mert akartam, hogy legyen egy lenyomata.

A lényeg az, hogy röviden igen, de a csavar itt az, hogy amikor megírtam a számot, akkor még nem tudtam, hogy az egy létező sztori lesz. Van egy nagyon kedves zenekarunk, ez a 4Bards zenekar, és egyszer egy koncertjükön voltam. Azt kell róluk tudni, hogy van olyan számuk, hogy "fiatal bölcsészek mennek kelet felé a Bartók Béla sugárúton", és a Máté Zsombor frontember megszólalt egyik interludeban, hogy milyen jó ez a zenekar, meg lehet vele jósolni a jövőt, mert megírták ezt a számot, és aztán tényleg bölcsészek lettek. Erre mondtam, hogy ez nem annyira durva.

Aztán mi megírtuk az Ablaklányt, ami valahogy úgy történt, hogy épp érettségire készültem, és külön matekórákat vettem, és este nyolckor ilyen felforrt aggyal mentem haza, és a villamoson beláttam egy ilyen villamosmenti épületnek az ablakán, ugye sötét volt kint, a házakban égett a villany, és tényleg így be lehetett látni az emberek életterébe, és erre gondoltam, hogy milyen poén lenne, hogyha most így meglátnék ott valakit, és ez indította el az egész számnak a történetét. Azelőtt már azt hiszem az első pár sor megvolt, ezzel íródott tovább, és utána jött az ötlet, hogy akkor már jó lenne, ha a sztoriban valami csattanó is lenne, hogy valami kerek történetet mesélne el, és akkor így folytatódott a történet, megírtuk a számot, kidobtuk, elkezdték hallgatni az emberek

Hogyha nem zenét szereztek, vagy saját zenét hallgattok, akkor kik azok az előadók, akik ilyen inspiratív jelleggel megjelennek a ti zenéitek mögött.

LB: Ezt most jól át kell gondolni!

VD: Vannak az ilyen bevett előadók, akiket nagyon szeretünk. Nekem a 30y volt az a zenekar, ami miatt elkezdtem magyar zenét hallgatni. Most pont a J. Cole-nak az egyik száma jutott eszembe, amiben az a refrén, hogy én még sohase csináltam ezt, és arra van felépítve, hogy minden egyes verzében átértelmeződik a refrén, és az egy ilyen nagyon szellemes összetett szám. Ez mondjuk egy hip-hop szám vagy rap szám.

Szóval nehéz emiatt egy előadót mondani, mert főképp egy-egy dalok azok, amik megfognak engem.

LB: Én is azt mondanám, hogy nem tudom, mert hallgatok nagyon sok zenét, és akkor lehet, hogy nem is marad meg konkrétan, hogy innét jött valami inspiráció, csak nekem sokszor van az, hogy mondjuk elmegyünk próbaterembe, és akkor ki kéne találni, hogy mi legyen a dob egy számban, és akkor játsszunk valamit, és eszembe jut, hogy ezt mintha hallottam volna valami számban, de én nem tudnám megmondani, hogy ez honnét jött.

VD: Boti tényleg nagyon sok zenét hallgat. Van olyan a Spotify-on, hogy látod, hogy melyik ismerőseid hallgatják az adott zenét, ott van egy csomó szám, ott van egy csomó ismerősöm, de Boti az összesben ott van, és buborék, hogy ő ezt hallgatta.

Egyetem: Általánosságban azt szokhattuk meg zenészeknél, hogy inkább humán, inkább művészeti irányba mennek, viszont nálatok a BME jelent meg. Pontosan mi az egyetemi végzettségetek, avagy mit tanultok jelenleg?

VD: Fú, ez most nagyon vártam ezt a pillanatot! Mi január óta mechatronikus mérnök emberek vagyunk.

Most diplomáztunk le januárban, és alapvetően a zenekar összetétele az úgy néz ki, hogy négy mérnök - három mechatronikus mérnök a mesterképzésen, egy villamosmérnök, ez a szólógitárosunk Levi - és két társadalomtudós, Marci kint Londonban UCL-en tanul, Ádi pedig nemzetközi tanulmányokat az ELTE-n.

Például a C++, vagy a Matlab ismerete hogyan jelenik meg mondjuk az alkotói folyamatokban, vagy amikor egy-egy riffet kitaláltok, vagy bárminemű zenei kezdeményben? Netalántán ez egy külön kategória, ahol nincs átjárás és nappal egyetem, este pedig koncert.

LB: Nekem nincs átjárás. Örülök, hogy a próbateremben nem kell Matlabozni. Nekem az egyetem az csak egy ilyen extra B tervként jött, mert egyébként a gimiben gondolkoztam, hogy mi van, ha a zenével mennék tovább, de aztán úgy alakult, hogy inkább nem halnék éhen, és akkor el kéne végeznem egy egyetemet, és már amúgy is ilyen reál osztályba jártam, és akkor innét jött a BME, de szerintem ez egy ilyen egészséges dolog, hogy nem csak egyfajta dologgal foglalkozunk minden nap, hanem akkor mindkét agyféltekénket kimerítjük?

VD: Én is alapvetően jónak tartom azt, hogy nem, nem, csak egy dologgal foglalkozunk. Sokunkat a zenekarból iszonyatosan sok minden érdekel. A zene, meg az, hogy van lehetőségünk előadni és fellépni helyeken, ami tényleg így eléggé rohamos ütemben növekedik a zenekar ez egy óriási lehetőség, de mellette engem vonzanak a természettudományok, engem gyönyörködtetni tudnak az összefüggések, az, hogy a felhalmozott emberi tudásból valamit tényleg csináljunk a mérnöki ismereteinken keresztül. Picit ez egy ilyen, picit egyfajta védekezés is, nem?

Fogtok valaha dolgozni a szakmátokban?

LB: Most mi mindketten dolgozunk most már?

VD: Gyakornoki pozícióban. Illetve én gyakornoki pozícióban.

LB: Én főállásban egyetem mellett. Úgyhogy ez így van, de elfér a zenekar mellett, meg ez igazából azért nagyon hasznos, mert nem pénzkereseti forrásként nézünk a zenekarra, és kicsit nyugodtabban lehet kezelni azt, hogy most adunk ki minden hónapban egy új dalt vagy koncertezünk négyszer hetente.

VD: Igen, mert ez így szépen néz ki szerintem távolról, hogy valaki zenész, és akkor koncertezni jár.

És több lábon áll és megfontolt fiatalember, igen, abszolút. Eljöhet az a pont, amikor már mérlegelni kell, hogy esetleg a munka, vagy az egyetem rovására már csak a zene van?

LB: Hát én nagyon örülök, hogyha eljön az a pont.

De még nem jött el?

VD: Még szerintem bírjuk párhuzamosan a kettőt. Nekem van egy igényem erre, hogy ha valamit csinálunk, akkor azt csináljuk rendesen, mert most is szerintem sokkal jobban ki tudnánk használni azokat a lehetőségeket, amiket ad ez a zenekar, de nem tudjuk, mert egyszerűen nincsen rá időnk, meg kapacitásunk a zenekar tagjaival. Benne van az is, hogyha ez lenne a fő kereseti forrásunk, a zene, akkor az is ugyanúgy szerintem óriási nagy stressz lenne. Jó, hogyha egyszer csak így megun minket a közvélemény, átáll arra, hogy az analóg rockzene az elavult béna, és elkezdenek valami teljesen más műfajt hallgatni, mint ahogy most nem is olyan trendi rockzenekarnak lenni. Most a hip-hop, ami megy, egyszemélyes rapper emberek, de az, hogy nekünk van egy ilyen biztonság, meg egy ilyen alternatíva így egy menő alter zenekar lett. Lecsaptam a lehetőséget.

Utolsó előtti kérdésnek ezt még muszáj feltennem, hogy az Instagram profilotok az hét darab fiókot követ, és ebből hat szerves része a zenekarnak, ám a hetedik az maga Ákos. Erről tudtok mesélni egy kicsit, hogy honnan a kapocs? Mit jelent Ákos a Máklikőrnek?

LB: Valójában Ákos is egy zenekari tag, de azért nem látjátok koncerten, mert így sose ér rá. Már nagyon régóta ezt így beszéljük közösen, hogy kéne egy intervenció, hogy ez így sajnos nem fog tovább menni, úgyhogy ha eltűnik a követések közül, akkor sajnos kirúgtuk.

VD: Ezt találtad ki, hogy majd ezt mondjuk? Jaaa, ez van, igen!

A család, meg a gyerekek miatt nem tud jönni.

VD: Nem tudom, hogy honnan jött ez a geg.

LB: Egyébként én se, egyszer csak így néztem az instánkat, és ott volt egy hetedik követés.

VD: Nem, ez sokkal régebbre nyúlik vissza, ez még a Marcinak a poénja. Emlékszem még, amikor kijött az első számunk 2020-ban, akkor ez egy óriási áttörés, hogy egyszer csak látsz Spotify-on, ami egy ilyen elérhetetlen dolognak tűnik, egy ilyen legitim zenehallgatási oldalon egyszer csak megjelenik a te zenéd ott.

A hetedik te magad légy, Ákos. A záró kérdéshez egyik interjútokból idéznék, ahol a következőket mondtátok:

Olyan nagypapák szeretnénk lenni, akik a karosszékükből minden vasárnapi családi ebéden újabb és újabb történeteket emlegetnek fel a rocksztár korszakukból. Mi lenne nektek az a Máklikőrös pillanat, vagy az az élmény, ami még nem történt meg veletek, de a jövőbeli emlegetett családi vasárnapi ebédeknél mindenképpen mesélnétek róla?

LB: Ez egy olyan lírai mondat volt, el se hiszem, hogy ilyeneket mondtunk, fel se ismerem magunkat.

Ezek mind ti voltatok az idézetből.

LB: Elég sok mindent lehetne így fölvetni. Most lehetne ilyen óriásiakat, hogy kisfiam, amikor mi a Puskásban koncerteztünk, az milyen jó volt... de nem tudom, már most is lehet, ami így valami, gyűjtjük azért a mesélnivalót.

LB: Ezt mesélnéd szívesen?

VD: Te nem mesélnéd ezt a sztorit?

Igen, ez egy kész koncepció, ezt lehetne mesélni.

VD: Képzeld el, hogy 80 évesen egy karosszékben ülsz, és arra kéred az unokáidat, hogy képzeljenek el téged tütüben hátraszaltózni a Budapest Parkban.

LB: Előveszed a kötetet, amivel bemutatod a fotót, fellapozod és akkor ez volt a nagyapa.

Sok sikert Máklikőr!!!

(Képek forrása: facebook.com/maklikorzenekar/photos)

Pintér Béla 2020-ban bemutatott darabja továbbra is műsorra van tűzve, amelynek neve VÉRVÖRÖS TÖRTFEHÉR MÉREGZÖLD.

A történet egy disztópikus jövőt mutat be, az akkori Magyarországon, ahol tombol még a koronavírus és ahol az uralmat Köteles Lábán Leonárdó gyakorolja. A cselekményt a kormányzó elnök hozzátartozói és kormánya alakítja, a történet kezdő konfliktusa pedig az, hogy Leonárdó külügyminisztere Jón ás János hazaérkezik Oroszországból, ahonnan azt a hírt hozza, hogy az oroszok feltalálták a Covid ellenszerét és minden országnak eljutatták, kivéve Magyarországnak, mivel az orosz vezető lányát – aki mellesleg a kormányzó elnök volt felesége – meggyilkolták és azt kérik, hogy az elkövetőt találják meg és adják oda az oroszoknak, hogy bosszút állhassanak.

A történet előrehaladtával kiderül, hogy ebben a fiktív jövőben a cigányok teljesen átvették az uralmat az ország felett és az egész vezető kar cigányokból áll, kivéve egy embert, Patrick Mistoklaides.

A túlpolitizált színház védelmében

Pintér Béla színháza művészetbe bújtatott kormánykritika.

Magyarországon a totalitárius politika teljesen kiöli a művészet valódi értelmét és a színházi előadások is csupán újabb lőállások, bástyák a magyar ellenzéki értelmiség megtépázott fegyvertárában – legalábbis gondolhatnánk ezt. Azonban az ilyen kritikus hangok egy olyan dolgot felejtenek el, hogy miért is jött létre eredetileg a színház intézménye, mire szolgált az a görög amfiteátrumokban. Az európai színházkultúra alapköve nem hogy politizált, hanem konkrétan az aktuális politikáról szolt, eleinte még kevesebb absztrakt szellemi üzenettel, majd később egyre inkább példázatokban mutatta meg a szerző a véleményét és nem olyan direkten.

Legitim álláspont, aki azt gondolja, hogy a színház ne törődjön a politikával, mert valóban a megosztott társadalmunkban már mindenhonnan a politika folyik, azonban pont a színházon számon kérni ezt, olyan mintha a parlamenten kérnék számon, hogy túl sokat beszélnek a politikai aktualitásokról.

Feldolgozás, parafrázis, paródia?

A darab címének kiegészítése az hogy ,,Szophoklész: Oidipusz király c. drámája nyomán”. Nem véletlenül kapott ilyen kiegészítést Pintér Béla darabja és Szophoklész drámájának kapcsolata.

A régi klasszikusokra való reflektálás mindig is nagy divat volt, de a posztmodern irodalom korában különösen nagy reneszánszát éljük a feldolgozásoknak, amely próbálkozások pedig többnyire rosszul sülnek el, hiszen sokszor a mondanivalónak a hiányát igazolják, csupán felhasználva a valódi katarzis értékű alkotások jogosan elnyert hírnevét. Ezzel nem csak egy értékelhetetlen, olcsó színházat kapunk, de cserébe bizonyosságot is kap a szerző, hogy minimális alázata sincs a kiválasztott, értékes mű iránt.

És hogy melyik sikerült a VÉRVÖRÖS TÖRTFEHÉR MÉREGZÖLD-nek?

Talán egyik sem. A történetben inkább inspirációul szolgált Oidipusz tragédiája, mint hogy bármi viszonyt ápolt volna az eredeti művel. És amikor erre kísérletet tett, bár ne tette volna, hiszen a párhuzamos analógiái inkább erőltetett, izzadságszagúak tűnik. A darab élvezhetőbb, ha az ember nem tudja, hogy minek a nyomán íródott, mert a reflektálása pont kevés ahhoz, hogy bármi értelme legyen megemlíteni, de pont annyira sok, hogy az ember fejében elinduljon a gondolkozás, hogy miért így gondolta az író, hogy ilyen párhuzamokat von.

Cigánykérdés

A darab legtöbb humorát a cigánykultúra adja, amelyet meg kell hagyni, hogy rendkívül hitelesen hoznak és jóhiszeműen feltételezhetjük, főleg a valóban szellemes és sok munkát igénylő szóképek miatt, hogy nem a cigány kultúrán nevetünk, hanem azon keresztül a nagyszerű alakításokon. Azonban sokszor érzi magát az ember, mintha csak az Egy nap a hivatalban című klasszikust látná, ahol nagyon nem a cigánykultúrán keresztül nevetünk, hanem egészen rajta, kinevető módon.

A cigánykultúra bemutatása kicsit olyan érzetű lett, mintha valaki megnézte volna a Mónika show összes részét és ebből csináltak volna egy szövegkönyvet. Persze a darab elmagyarázza, hogy miért van szükség erre és végül az üzenet szempontjából kap magyarázatot ez a fajta kinevető humor,

Szórakoztat, kritizál, de nincs katarzis

A darab szövegkönyve, helyezet komikumai, rendezése, nagyon szórakoztató, folyamatos nevetés van a nézőközönség felől. Azonban a történet nem végzi el a valódi feladatát és azon kívűl, hogy a rOsSz oRbÁn rEnDsZeR bÁnTjA a cIgáNyOkAt, ezen kívűl sokkal több megértés nem tud lecsapódni a nézőben. Egyszerre akar lenni társadalomkritika, vásári bohózat, Mónika show és egy valódi dráma, ami alapvetően nagyon jól hangzik, csak nem sikerült, amely köszönhető az Oidipusz karakterének újragondolásából, hiszen nem véletlen úgy van felépítve az eredeti dráma törzse, hogy egy karakter adja az egész lényegét, amely vázat próbál átemelni Pintér Béla. De mivel mellékszerepbe utasítja a saját verziójában, így teljesen bizonytalan egyensúlyt kapunk és emiatt nem alakul ki egy nagy igazság, amit elvihetnénk magunkkal.

A VÉRVÖRÖS TÖRTFEHÉR MÉREGZÖLD egy érdekes próbálkozás, ami szinesíti a magyar dámairodalom repertoárját, de a színe inkább VÉRVÖRÖS TÖRTFEHÉR MÉREGZÖLD, mint az eredeti, jól bevált, valódi piros, fehér, zöld.

A magyar konyha

Magyarország nemzetközi szinten híres gasztronómiával rendelkezik, hazánk nem csupán a főváros és a Balaton miatt népszerű célpont a turisták körében, hiszen sokan kifejezetten azzal a céllal érkeznek, hogy a helyszínen tapasztalják meg a messze földről híres magyar vendéglátást és az egyedülálló fogásokat. A gasztroturizmus az utóbbi évtizedekben vált igazán felkapottá, melyet az éttermek és egyéb vendéglátóhelyek is felismertek. A közelmúltban az ország számos pontján jellemző volt, hogy az éttermek újra nagyobb hangsúlyt fektetnek az autentikus, hagyományos ételek népszerűsítésére, adott esetben azok újragondolására. A hazai és külföldi vendégek az erőfeszítéseket pedig bőkezűen jutalmazzák, hiszen az idegenforgalmi mutatók dinamikus növekedést mutatnak a vendéglátásban.

A magyar és külföldi vendégek nagyjából megegyezően vélekednek a magyar gasztronómiáról. Ugyan sokan sztereotípiának tartják a vádat, miszerint a magyar ételek zsírosak, túlfűszerezettek és kihagyhatatlan elemük valamilyen – lehetőleg sertés – húsféle, az állítás nem áll távol a valóságtól. Más nemzetek konyhájával összehasonlítva a magyar gasztronómia alapanyagok tekintetében egyszerűbb és kiszámíthatóbb. Ha egy magyar étel elkészítésének leírását olvassuk, szinte biztosra vehetjük, hogy az eljárás némi sertészsíron megpirított hagymával kezdődik. A leggyakrabban használt fűszerek is egyhangúnak tűnhetnek: paprika, só, bors és fokhagyma. Napjainkban ezen fűszernövényeken kívül számos mással is ízesítjük hagyományos ételeinket, de magabiztosan kijelenthető, hogy a négy alapfűszer hiányában nem valószínű, hogy a tradicionális magyar fogás valójában olyan lesz, mint amihez hozzászoktunk. Ami az ételeink zsírosságát illeti, minden csak viszonyítás kérdése. Az ázsiai nemzetek konyháihoz hasonlítva a magyar jelentősen egészségtelenebb, zsírosabb húsokat használ, de akadnak Európában olyan országok, ahol a nemzeti gasztronómia még kevésbé egészségbarát, mint a magyar.

A magyar konyha egyik fő jellegzetessége a levesek kiemelt szerepe, hiszen ha a főételt ebédidőben nem előzné meg valamilyen forró leves, a magyarok többségének komoly hiányérzete lenne. A levesek szerepét jól tükrözi, hogy a leghíresebb magyar ételek jelentős része leves, gondoljunk csak a halászlére, a gulyásra, tyúkhúslevesre, vagy a sokféleképpen elkészíthető tárkonyos levesre. A levesek mellett híresek a magyar édességek, mint például a bejgli, kürtőskalács, kakaós csiga, madártej, palacsinta, rétes, somlói galuska vagy a szilvásgombóc. A főételek közül a töltött káposztát, lángost, hurka-kolbászt, rántott húst és sajtot, valamint a nokedlit tartják leginkább magyarosnak. Az magyar gasztronómia az italkultúra terén is rendkívül nagy hírű – világszerte ismertek a magyar borok, különösen a tokaji aszú és a számtalan gyümölcsből főzhető, rendkívül magas alkoholtartalmú pálinkák is.

Tokaji aszú

Forrás: bcliquorstores.com

Tradicionális és nemzetközi gasztrokultúra Budapesten

Budapesten számtalan étterem várja a helyi vendégeket, turistákat és mindenki mást, aki igazán jót szeretne enni. A főváros méretőből adódóan nem meglepő, hogy lehetetlen vállalkozás minden budapesti éttermet kipróbálni. Ugyanakkor, ha célként azt tűzzük ki, hogy a városban megtalálható különböző nemzetek konyháit képviselő helyeket szeretnénk felkeresni valamivel könnyebb dolgunk lesz. A több száz, jellemzően magyar fogásokat kínáló vendéglátóhely mellett szinte minden létező ország nemzeti ételeit megtalálhatjuk, olykor központibb, máskor eldugottabb helyszíneken. Az európai nemzetek éttermei mellett találunk dél-amerikai: brazil, argentin, kolumbiai, afrikai: marokkói, nigériai és kongói, valamint rengeteg ázsiai vendéglátóhelyet. Utóbbi rendkívül gyakori kategória, gondoljunk csak a számos kínai kifőzdére, japán sushi és ramen étteremre, de ezeken kívül több tucat vietnámi és thai konyhát is felfedezhetünk. A belvárosi utcaképet mindezek mellett pedig nagy mértékben formálják a szinte minden sarkon fellelhető török kebabos helyek.

Török étterem a Szent István körúton

Forrás: tripadvisor

A budapesti gasztronómia jellemzőinek bemutatása nem lehet teljes a főváros ikonikus, külföldiek és magyarok által egyaránt kedvelt helyszíneinek – a romkocsmák említése nélkül. A romkocsmák a kétezres években váltak a budapesti éjszakai élet meghatározó elemeivé, amikor a külföldi, jellemzően fiatal turisták elkezdték felfedezni a város szürreális hangulatú, romos házak alagsoraiban vagy belső udvaraiban működő bárokat, amelyek a nyugat-európai árakhoz képest jóval kedvezőbb áron, kiváló minőségű italokat kínáltak. Az ikonikussá vált romkocsmákat, mint a Szimpla Kert, Füge Kert, Instant-Fogas, Csendes vagy a Doboz szinte minden budapesti jól ismeri. A felsorolt helyszínek nagy népszerűségnek örvendenek a külföldiek körében, ezért – különösen nyáron – gyakoriak a hosszú sorok. A kereslet növekedésével természetesen az árak is emelkedtek, de számos olyan romkocsma található – elsősorban a pesti belvárosban – ahol továbbra is kedvező áron, a tömegével érkező turisták nélkül élvezhetünk egy sört péntek este barátaink társaságában.

A Szimpla Kert a Kazinczy utcában

Forrás: tripadvisor

Végül, de nem utolsó sorban a budapesti gasztronómiai kalandok sorában érdemes megemlíteni a város piacait, ahol nem csak a hagyományos magyar alapanyagokat és ételeket vásárolhatjuk, kóstolhatjuk meg, de betekintést nyerhetünk a magyar főváros lakosainak mindennapjaiba. Budapest számos piaca közül a külföldiek körében leginkább a Fővám téren elhelyezkedő Központi Vásárcsarnok népszerű, de mindenképpen tanácsos meglátogatni a Rákóczi téri, Klauzál téri, Hunyadi téri és Batthyány téri Vásárcsarnokokat is.

Gasztrovlogok

A magyar fővárosba érkező turisták között természetesen professzionális és amatőr influenszerek is akadnak, akik látogatásuk után boldogan lepik el közösségi médiás felületeiket magyarországi gasztronómiai élményeikkel. Az Instagramon, TikTok-on, Facebookon és Youtubeon százával találunk posztokat, melyek Budapest étel és italfelhozatalával foglalkoznak. Az influenszerek és gasztrovloggerek feltöltött tartalmait ezrek követik online, ezért nem a vendéglátóhelyek különös figyelmet szentelnek az olyan vendégekre, akik kamerával érkeznek az éttermekbe. A dél-koreai Melina budapesti gasztrokalandjai itt láthatók:

A professzionális séfekből álló utazócsoport pedig a következőképp értékelte a fővárosi gasztrokalandokat:

 A külföldiek véleménye sok esetben mérvadó, de nem árt ha a magyar ételkritikusok és szakácsok ajánlásait is figyelembe vesszük. Erre nagyszerű lehetőséget nyújt a Street Kitchen Youtube és Instagram oldala, ahol a jobbnál jobb receptek mellett  a ’Felzabáltuk’ vlogsorozaton keresztül tájékozódhatunk a főváros és az ország többi részének kulináris élményeiről.

Ha a magyar és külföldi vélemények között nehezen tudunk eligazodni, a legjobb ötlet ha útnak indulunk és magunk fedezzük fel a magyar gasztronómia gyöngyszemeit!

A 2024-es év kétség kívül a választások éve, hiszen idén 65 országban tartanak választásokat, így 4,2 milliárd embernek- a világ népességének fele- lesz lehetősége szavazni. A világ, Európa és benne Magyarország politikája a választásoknak köszönhetően jelentősen megváltozhat. Hazánkban június 9-én Európai Parlamenti választásokat és most először egy napon önkormányzati választásokat rendeznek.

Május 3-án éppen ezért a Reaktor Alapítvány konferenciát szervezett, ahol meghívott előadóinkkal a Lónyai-Hatvany villában a magyar és az európai politika jelenlegi állapotát, a kampány témáit, menetét, a választás tétjét, az esélyeket és az egyes eredmények lehetséges kihatásait beszéltük át.

Háború vagy béke? - Mi az EP választások tétje? címmel került sor az első beszélgetésre, melyen Deutsch Tamás, a Fidesz–KDNP EP-listavezetője volt a vendégünk.

A beszélgetés során először az EP kampány került szóba, melynek különlegességét adja, hogy az önkormányzati választásokkal egy napon kerül megrendezésre. Deutsch Tamás szerint jó döntés volt a két választás egy napra történő összevonása, az intézkedéssel ráadásul több milliárd forintot is sikerült megspórolni.

Ezt követően a 2019-2024 közötti EU-s ciklusról volt szó. A listavezető szerint az elmúlt öt év arról szólt az EU-ban, hogy az Európai Bizottság folyamatosan növelni próbálta politikai, ideológiai befolyását a tagállamok felett a különböző válságok (COVID, orosz-ukrán háború, energiaválság) leple alatt is.

Deutsch szerint tragikus folyamatok zajnalak az EU-ban, súlyos probléma, hogy birodalmi építkezés zajlik és erőszakos föderalista törekvések érvényesülnek. Szerinte a Bizottság önálló politikai agendával való felruházásával egy összeurópai szuperkormányt kívánnak létrehozni. A Von der Leyen Bizottság nem képviseli megfelelően az Európai Uniót nemzetközi szinten, miközben ideológiai törésvonalak mentén egy föderalista politikát próbál érvényesíteni.

A politikai integráció már a Maastrichti szerződéssel megindult. Ennek lényege azonban a közös szakpolitikák egymáshoz való közelítésnek kellene lennie kölcsönös nemzetállami érdekek alapján, nem pedig egy föderalista ideológia ráerőltetésének a 27 tagállamra.

A Bizottság az Alapszerződéseket durván megsértve tart vissza európai uniós forrásokat azoktól a tagállamoktól, akiket politikailag nem kedvel.

Az idei választások után kell, hogy legyen egy tabula rasa és az unió vezetőinek el kell számolnia azzal, hogy hogyan is áll az EU költségvetése. Deutsch szerint az is elképzelhető, hogy az Ukrajnának juttatott pénzügyi támogatások miatt már nem is áll már rendelkezésre elegendő pénz a kasszában. Továbbá egy rendkívül durva hatalmi  fellépés tapasztalható a nyugati államok részéről, amikor az EU költségvetését a centrumországok javára újrarendezik. A listavezető elmondta, hogy „ebben a folyamatban a nem a centrumhoz tartozó az országoknak jutó uniós fejlesztési forrásokat először megsapkázták, aztán a kohéziós pénzek rovására robusztus kutatás-fejlesztési támogatási programot hoztak létre, amely pénzek több mint nyolcvan százalékát a nyugati országok kapták meg, majd jogállamisági kondicionalitási eljárásokat indítottak ellenünk, amivel már egyenesen zárolták a nekünk jog szerint járó pénzeket.”

Deutsch Tamás szerint von der Leyen nehéz helyzetben van, ha újra az Európai Bizottság elnöke akar lenni, ugyanis pártja, a CDU jelenleg ellenzékben van Németországban, noha a baloldali német kormánykoalíció megállapodása szerint őt jelölik ismét. Meglátjuk betartják-e ezt az ígéretet.

Deutsch Tamás szerint júniusban jobboldali-szuverenista megerősödés várható az Európai Parlamentben, aminek köszönhetően lehetőség nyílhat a föderalista törekvések visszaszorítására. Brüsszelben a méregzöld klímaideológia nevében hadüzenetet intéztek a gazdák és a normalitás ellen, de az elhibázott „green deal” miatt a választásokon visszaesnek majd a zöldek. Teljességgel hiteltelen, amit képviselnek. „A környezetvédelem ügye fontosabb annál, mintsem hogy a zöldekre bízzuk” – hangsúlyozta Deutsch.

Ellenben a migráció ügye már mainstream európai témává vált és egyre többen látják be, hogy a jelenlegi, elhibázott brüsszeli migrációs politika nem fenntartható és óriási gondokat okoz a nyugat-európai társadalmakban. A bevándorlásellenes erők megerősödésére lehet számítani majd mindenhol.

Az orosz–ukrán háborút illetően Brüsszel történelmi tévedésben van. Ma az uniós polgárok több mint hetven százaléka békepárti állásponton van, szerintük azonnali fegyverszünetre és béketárgyalásokra van szükség. A listavezető felhívta a figyelmet, hogy a háborúpárti álláspont, a teljes háborús pszichózis miatt Európa ma vészesen közel került ahhoz, hogy nyakig belesodródjon a háborúba. Mindent meg kell tenni a háború azonnali befejezése érdekében.

Az ellenzékről azt mondta, hogy pontosan ugyanaz történik a dollárbaloldali ellenzéki oldalon, ami már többször is lezajlott az elmúlt 14 évben. Ugyanaz a brancs, ugyanazok a törekvések, ugyanaz a színjáték. Deutsch Tamás úgy fogalmazott: „ami most Magyar Péter körül zajlik, ugyanaz történt Vonáékkal, Jakab Péterrel, a Momentummal vagy Gyurcsányékkal, de ez történt Márki-Zay Péter esetében is: hirtelen jött a népszerűség, ma viszont már nagyítóval kell őket keresni. Az ellenzéki térfélen mindenki mindenkinek a farkasa, de eddig a végén mindig Gyurcsány nyert.

Ezt követően Balogh Ákos Gergely moderálásával: 2024 a lázadás éve? Beszélgetés az átalakuló európai politikai térképről címmel rendeztünk panelbeszélgetést. Vendégeink Baranyi Tamás, a Magyar Külügyi Intézet stratégiai igazgatója és Dobrowieczki Péter, az MCC Magyar-Német Intézet kutatási vezetője voltak.

Először arról volt szó, hogy egyáltalán lehet-e nyerni egy EP választáson? A vendégek szerint az EP egy nagyon komplex testület, melybe 27 állam közel 160 pártja fog majd képviselőket küldeni júniusban, így óriási politikai fordulatra lenne szükség ahhoz, hogy győzelem szülessen.

Az egész választási rendszer, az európai politika úgy van felépítve, hogy minden a centrumba, a konszenzus kialakítására irányuljon. Egy átlag választópolgárnak nagyon nehéz átlátni, hogy pontosan milyen munka zajlik az EP-ben.

Sokkal könnyebben lehet eredménykommunikációt belföldön megvalósítani, ami alapján a hazai erőviszonyokat alakítja át az EP választás. Orbán Viktor, Giorgia Meloni és Emmanuel Macron akkor mondhatja, hogy nyertek a választásokon, ha pártjaik első helyen végeznek országaikban. Azonban egy tagállami eredmény sem tudja önmagában radikálisan megváltoztatni az európai politikát.

Az előadók szerint jobboldali erősödés várható a választáson. Azonban nem mindegy ennek mértéke, ugyanis a jobboldali pártcsaládok között rengeteg szakpolitikai ellentét van. Az EP-ben a baloldali és a zöld pártok az esetek 80%-ban együtt szavaz, ami az ECR és ID esetén csak 40%.

Ami még érdekes, hogy az EP választásokat több államban egy folyamat részeként kell tekinteni. Lengyelországban például másfél év alatt 4 választást tartanak és a PiS őszi vereségével egy óriási politikai fordulat következett be, aminek egész Európára és a háborúra is kihatása lehet. Ha PiS ismét veszít a Polgári Platformmal szemben, akkor akár Kaczynski bukása várható, és Donald Tuskék a PiS megtorpanásával jövő tavasszal a köztársasági elnöki pozíciót is elhozhatják.

Romániában is 4 választást tartanak rövid időn belül, amit az RMDSZ szereplése miatt különösen érdemes lesz követni. Ma a román politikában a legérdekesebb folyamat a szélsőjobb AUR erősödése. Kérdés, hogy a párt most emelkedő pályára áll, vagy nem sikerül majd az áttörés? Ráadásul az AUR mérete már csak azért is kérdés, mert a magyarellenes párt bejelentette, hogy az EP-ben nem fog a Fidesszel egy frakcióban ülni. Ha a Fidesz több képviselőt küld az EU-ba, mint az AUR, akkor jobb pozíciókat tud fogni az alkudozásokban.

További belpolitikai változások lesznek Németországban, mert először méretteti meg magát a szélsőbaloldali Bündnis für Sahra Wagenknecht. Az AfD párhuzamos erősödésre a mainstream német pártok reagáltak, ugyanis olyan témákat vettek politikai napirendre, melyekkel eddig csak az AfD foglalkozott, mint például a bevándorlás kérdése.

Az európai jobboldal most három szereplőből áll. Az Európai Néppártból. ami igazából már nem is jobboldali, inkább egy centrumban erő, az ECR-ből, tehát a mérsékelt konzervatívokból és az ID-ből, ami egy klasszikus nemzeti politikát folytató jobboldali pártcsalád. Kérdés, hogy a Fidesz végül melyik frakcióhoz fog csatlakozni.

Ezt követően hazai vizekre eveztünk, és Závecz Tiborral, a Závecz Research igazgatójával, valamint Mráz Ágoston Sámuellel, a Nézőpont Intézet vezetőjével beszélgettünk arról, hogy mi várható az önkormányzati választásokon.

Az első és legfontosabb téma természetesen a főpolgármester-választás volt, ahol a legutóbbi felmérések szerint egyelőre a jelenlegi főpolgármester, Karácsony Gergely egyelőre viszonylag kényelmesen vezet. Azonban érdekes folyamatok zajlanak, mert Szentkirályi Alexandra erősödését mérik a kutatók, aki már meg is előzte Vitézy Dávidot. A Fidesz meglepően intenzíven kezdett Budapesten kampányolni. Új fejlemény, hogy a fővárosi kampányba Orbán Viktor is beszállt. A miniszterelnök az I. kerületben, az V. kerületben és a XII. kerületben személyesen támogatta a Fideszes jelölteket. Ebből arra lehet következtetni, hogy ezekben a kerületekben úgy érzik a kormánypártok, hogy komoly esélyük lehet a győzelemre. Orbán Viktor megkezdte továbbá a vidéki országjárást is, Győrben majd Nyíregyházán kampányolt.

A közvélemény-kutatók egyetértettek abban, hogy meglepően erős kampány zajlik most Magyarországon, amire idén januárban még nem lehetett számítani. A fő oka ennek a kegyelmi ügy és Magyar Péter megjelenése. Kérdés, hogy a jelenlegi ellenzéki szavazók hogyan osztják majd meg a szavazatukat most, hogy Magyar Péter Tisza Pártja is indul az önkormányzati választásokon. Ha Magyar Péter csak az EP választáson indult volna, akkor az önkormányzati választásokon a hagyományos pártokra szavaztak volna az ellenzéki érzelmű választópolgárok. Most azonban percről percre változik a politika, Magyar Péter akár a teljes jelenlegi ellenzéket megsemmisítheti.

Mráz Ágoston Sámuel szerint is rendkívül izgalmas fejlemények történnek. Még mindig magas a bizonytalanok aránya, akiket nem tudjuk, hogy mennyire tudja majd a Fidesz-KDNP, Magyar Péter, vagy a hagyományos ellenzék mozgósítani. A választást azok döntik majd el, akik majd ténylegesen elmennek szavazni, ezért fontos, hogy kinek milyen bázisa van, ebben pedig továbbra is fölényesen vezetnek a kormánypártok. Szerinte is Karácsony Gergely egyelőre az esélyes. Hivatalban lévő főpolgármesterként indulni egy jó pozíció, és noha a programját nem tudja végrehajtani, nagyon jól kommunikál arról, hogy a fővárosi önkormányzatnak a kormány miatt nincsen pénze, amit a szimpatizánsai el is fogadnak neki.

Azonban a főpolgármester eltaktikázta magát, mert ismét összefogott Gyurcsány Ferencékkel. Ez azért nem volt jó ötlet, mert noha a DK-nak erős bázisa van Budapesten, Karácsony Gergely végül Magyar Péter ellenzékváltó retorikájának az áldozata lett. Nem lehet előre megjósolni tehát, hogy a frissen megjelent Magyar Péter szavazók Vitézy Dávidra vagy Karácsony Gergelyre fognak-e szavazni, vagy esetleg egyik jelöltre sem, mert elbizonytalanodnak.

Ezzel szemben Szentkirályi Alexandra mozgósítani kívánja a Fidesz (35-40% körüli) fővárosi táborát és bízik benne, hogy az ellenzéki szavazók Gyurcsány Ferenc miatt elbizonytalanodnak Karácsony Gergely támogatásában és Vitézy Dávidra szavaznak, vagy otthon maradnak. Ezért vádolja Karácsony Vitézyt azzal, hogy a Fidesz jelöltje, nehogy szétaprózódjon a támogatottsága.

Az elemzők egyetértettek abban, hogy a három jelölt közül senki nem lép majd vissza, Karácsony minden áron főpolgármester akar maradni és vezeti az óbaloldalt a fővárosban, Szentkirályinak pedig a kerületi versenyek és az EP választások miatt is mozgósítania kell a Fidesz fővárosi szavazóit, Vitézy Dávidnak pedig biztosítania kell az LMP túlélését.

Mráz Ágoston Sámuel szerint a Fővárosi Közgyűlés máshogyan működik, mint az Országgyűlés, mert a pártfegyelem kevésbé érvényesül. A régi, arányos rendszerben egy 33 fős közgyűlés jön létre, ahova ha a Fidesz-KDNP 11-12 képviselőt juttathat be, bejut még a Vitézy Dávid féle LMP körülbelül 6 képviselővel, akkor már többséget is adhatnak. Egyszóval alkalmi szövetségek sora jöhet majd létre.

Závecz Tibor szerint az DK-MSZP-P lista gyengébben fog teljesíteni, mint Karácsony a főpolgármesteri választáson, mert Karácsony integrálni tudja a Momentumos, kutyapárti és Magyar Péter szavazók nagy részét. Óriási kérdés, hogy Magyar Péter miatt beesik-e a Mi Hazánk, a Momentum és az MKKP 5% alá, mert akkor elképzelhető, hogy csak 4 politikai erő jut be a fővárosi közgyűlésbe, ami egy teljesen új politikai helyzetet teremtene.

Závecz szerint a fővárosi kerületekben nagyjából ugyanolyan eredmények várhatók, mint 2019-ben. Néhány fővárosi kerületben lehet változás: az I. kerületben V. Naszályi Mártát válthatja Böröcz László, érdemes lesz a VIII. kerületet is figyelni, továbbá a IX. kerületben egy baloldali belharc miatt Baranyi Krisztina és Gegesy Ferenc között elaprózódhat az ellenzéki tábor, amiből a Fidesz kerülhet ki nevető harmadikként. A XII. kerületben a kutyapártnak van esélye a végső győzelemre, azonban ebbe a DK bekavarhat. Csepelen pedig egy fideszes belharc teszi izgalmassá a versenyt. És van még egy változó, amiről nem tudunk: hogyan fognak Magyar Péter jelöltjei szerepelni a fővárosi kerületekben.

Vidéken pedig Miskolcra, Győrre és Egerre lesz érdemes figyelni, ugyanis mindegyik városban politikai harcok folynak mind az ellenzékben, mind a Fideszben. Hódmezővásárhelyen 50-50, hogy Márki-Zay Péter meg tudja-e tartani a polgármesteri pozícióját.

Mráz szerint most 50% felett lesz a részvételi arány, de megjósolhatatlan, hogy ez melyik politikai oldalnak fog segíteni. A helyben népszerű lokálpatrióta civil jelöltek a 10 000 fő alatti településeken nincsenek veszélyben, mert a választók itt inkább a személyekre, semmint pártlogókra szavaznak. Ennek ellenére a megyei közgyűlések és az EP lista eredmények alapján az ország narancssárga lesz. Igazi esélye a baloldalnak a Fideszt megszorongatni csak Budapesten és néhány városban lesz. De ez is attól függ, hogy az ellenzéki szavazók mennyire lesznek majd taktikusak, amit a közvéleménykutatók nem tudnak mérni. 

Németország és Oroszország között egy új katonai nagyhatalom van születőben: Lengyelország. Noha egyelőre nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy az ország belátható időn belül saját atomfegyverarzenált szerezzen be, a 2022. február 24-e óta eltelt két év eseményeit figyelembe véve az európai biztonsági helyzet esetleges újabb drámai változása esetén Varsó akár ehhez a megoldáshoz is fordulhat.

Az ukrajnai háború ismét rávilágított a hidegháborúból már jól ismert nukleáris elrettentés hatékonyságának. Oroszország a világ legnagyobb atomhatalma az agresszió kezdőnapja óta elrettentés formájában „használja” atomfegyvereit. Noha Ukrajna területén még egyetlen nukleáris fegyvert (taktikait sem) sem alkalmaztak, Moszkva „nukleáris propagandáján” keresztül próbálja eltántorítani a nyugati kormányokat a hadisegélyek szállításától

Amennyiben Putyin megnyeri a háborút Ukrajnában, az nem kis részben ennek a taktikának az alkalmazásának lesz köszönhető. Bár egyelőre a nyugati segélyszállítmányok folyamatosan érkeznek Ukrajnába, azonban nem véletlen, hogy a NATO az igazán hatásos fegyverek szállításába és közvetlen katonai beavatkozásba nem bocsátkozik. Ebben a tekintetben Putyin taktikája tökéletesen működik.

A lengyel politika a történelmi tapasztalatokból és geopolitikai helyzetéből kifolyólag nagyon szorosan figyeli az eseményeket és egy tanulságot levonhat: a nukleáris fegyverek rendelkeznek a leghatékonyabb elrettentő erővel a nemzetközi politikában. Már az orosz-ukrán háború előtt is több olyan ország volt, amely potenciális jelöltként tűnt fel a jövőbeni atomfegyverrel rendelkező államok listáján. Irán és Észak-Korea kivételével viszont egyetlen ország sem áll egyelőre a nukleáris hatalommá válás küszöbén. A nukleáris ambícióval rendelkező országok száma azonban növekedik.

Kép forrása: The Spectator

Lengyelország védelmi erőfeszítései

A háború kitörése óta Lengyelország óriási erőforrásokat fordít védelmi kapacitásainak növelésébe. A 2024-es lengyel költségvetésben már a GDP 4%-át teszik ki a védelmi kiadások, Európa egyik legnagyobb és legmodernebb hadserege van kiépülőben: Lengyelország megduplázza szárazföldi erőit 300 000 főre. A külföldről származó hatalmas beszerzések között szerepel 366 Abrams harckocsi és 96 Apache helikopter az Egyesült Államokból; 980 K2 harckocsi és 648 önjáró üteg Dél-Koreából; több száz amerikai HIMARS rakétavető; Patriot légvédelmi rendszer; 22 brit gyártmányú légvédelmi üteg és három brit tervezésű fregatt; valamint 48 dél-koreai FA-50 harci repülőgép és 32 amerikai F-35 repülőgép, amelyek kiegészítik a meglévő 48 F-16-os flottát.

A nukleáris fegyverkezés gondolata szintén felmerül Lengyelország védelmi stratégiájában. Mateusz Morawiecki volt miniszterelnök 2023. június 30-án megerősítette, hogy Lengyelország hajlandó lenne nukleáris fegyvereket telepíteni az országba a NATO nukleáris megosztási program keretében.

Jelenleg öt európai NATO-állam területén mintegy 100 amerikai atomfegyver található. Ezek közé tartozik Belgium, Németország, Olaszország, Hollandia és Törökország. Egy olyan háború esetén, amelyben nukleáris csapást tartanának szükségesnek, ezek az országok a NATO repülőgépeivel telepítenék a megfelelő nukleáris robbanófejeket.

A NATO egyelőre nem tervezi kiterjeszteni a nukleáris fegyverek megosztását Lengyelországra. Ha Lengyelország továbbra is ragaszkodik nukleáris fegyvereket állomásoztasson a területén, Varsónak valószínűleg saját nukleáris fegyverprogramot kellene kidolgoznia. Egy ilyen program elindítása azonban kockázatos vállalkozásnak bizonyul. Azok az országok, amelyek ezt az utat választják politikailag elszigetelődnek.

Kép forrása: POLITICIO.eu

Stratégiai megtorlás veszélye

A gyors fegyverkezésnek köszönhetően Lengyelország hadereje az elkövetkező években egyes területeken (pl.: harckocsik és rakétatüzérség) felül fogja múlni Oroszországét. Ez annak is köszönhető, hogy Oroszország katonai harci eszközök terén és emberállományban óriási veszteségeket szenvedett és szenved el jelenleg is az ukrajnai hadszíntéren, míg Lengyelország folyamatosan növeli katonai kapacitásait. Kétségtelen, hogy Oroszország meggyengülésével és a Kelet-Európai államok (pl.: Balti államok, Románia, Magyarország, Csehország) felfegyverkezésével az elkövetkező években kevésbé fog ezen államok biztonságára Oroszország a konvencionális hadseregén keresztül fenyegetést jelenteni.

Továbbá Lengyelország jelenleg olyan fegyverrendszerek beszerzésére törekszik, melyek bizonyos körülmények között akár hatékonyan helyettesíthetik a nukleáris fegyvereket is. Például nagy hatótávolságú fegyvereiken keresztül lehetővé teszi az ország számára, hogy akár több száz kilométeres távolságban is nyomást tudjon gyakorolni orosz katonai és polgári létesítményekre. Egy Oroszországgal való esetleges konfliktusban Lengyelország ezért már az első naptól kezdve képes lenne stratégiai megtorló csapásokat végrehajtani orosz területeken, ami lehetővé tenné Varsó és európai szövetségesei számára, hogy sikeresen ellenálljanak egy inváziónak. Ugyanakkor NATO-tagként Lengyelország természetesen továbbra is a világ legerősebb katonai szövetségébe van beágyazva és a NATO 5. cikkén keresztül 32 állam hadseregének támogatását élvezi. Ennek eredményeként Lengyelországnak soha nem kellene egyedül szembenéznie Oroszországgal, hanem támaszkodhatna az USA és más partnerek hagyományos erejére és nukleáris elrettentő potenciáljára.

Ahhoz, hogy Lengyelország egy atomfegyver kifejlesztése mellett döntsön, a jelenlegi biztonsági körülményeknek drámai módon meg kellene változniuk. Erre akkor kerülhetne sor, ha például Donald Trump visszatérésével Washington visszavonulna a NATO-tól, Vlagyimir Putyin pedig totális győzelmet aratna Ukrajnában.

Azonban egy ilyen lépés egy nagyon veszélyes láncreakciót indítana el. Például egy iráni atombomba jelentősen növelné egy szaúdi atombomba valószínűségét. Hasonlóképpen Japán is szükségét látná, hogy hasonló lépéseket tegyen Dél-Korea nukleáris felfegyverkezése esetén. Ha ez a logika akár csak egy helyen is érvényesülne, az nemcsak regionális, hanem globális szinten is súlyosan érintené a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására vonatkozó nemzetközi egyezményeket és beláthatatlan következményei lenne az egész emberiség jövőjére nézve.

Kép forrása: MIT News Faculty

A nukleáris fegyverkezés következményei

Mivel egy esetleges lengyel atomprogramot az amerikai kül- és biztonságpolitika teljes irányváltása előzné meg, könnyedén feltételezhetjük, hogy egy ilyen lengyel stratégiát sok ország pozitív fordulatnak élne meg. Például azok a Balti államok, amelyeknek közös határuk van Oroszországgal, valószínűleg üdvözölnének egy atomfegyverekkel megerősített Lengyelországot.

Ha a lengyel nukleáris fegyverkezés egy szélesebb körű globális fegyverkezési hullám hátterében zajlana, akkor nem feltétlenül lenne ennyire kritikus a nemzetközi közösség. Hiszen az Atomsorompó egyezmény ebben az esetben több ország is megszegné.

Lengyelország még nem tett aktív lépéseket a nukleáris hatalommá válás érdekében, és valószínűleg ez a jövőben sem fog megtörténni. Ha azonban mégis bekövetkezne egy ilyen forgatókönyv, a döntést valószínűleg egy alapvetően megváltozott biztonsági környezet feltételei között hoznák meg, amelyben Lengyelország szuverén nemzetállamként való fennmaradása már nem biztosítható hagyományos fegyverekkel és/vagy védelmi szövetségi tagsággal.

Gondoljuk át, hogyan lehetne jobban szankcionálni a gyűlöletkeltő kommentelést! - javasolta Kocsis Máté az InfoRádióban. Némi élettapasztalattal, mint késő X generációs, átgondoltam: az én javaslatom, hogy ne tegyük!

Az internet a magyar köztér része, és a kerítés nagyon alacsony, Facebook kommenteket épeszű ember ezért nem fogyaszt.

Azt a típusú riportot, amikor a stáb lemegy a Nyugati aluljáróba, megkérdezni az utca emberét, ahol kamera elé állók között műfajból adódóan felülreprezentáltak a közléskényszeres futóbolondok, kiszervezte a Web 2.0 a felhasználóknak. Nem kell stáb, ki sem kell a riportalanynak mozdulni, sőt, a négy fal között begolyózva lehet csak igazán erőseket kommentelni, reggeltől estig.

Büdös kicsi történelmünk

Volt már Magyarországon, az én életemben a kisember a nagyok által szankcionálva, példaértékű elrettentéssel: párnak rálépünk a nyakára, a többi meg majd moderálja magát.

A 2000-es években az utcától egyre jobban rettegő MSZP-SZDSZ kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a jobboldali internetes underground össze legyen mosva a terrorizmussal, ami a 9/11 utáni világban azt jelentette, hogy a legkegyetlenebb módon, jogokat félresöpörve meghurcolhatnak bárkit, ezért jobb, ha befogja mindenki a pofáját. Olyan hévvel keresték az ürügyet, hogy a rendőrségi székházra leadott sorozatlövést (2007) és cigánygyilkosságokat (2008-2009) máig konteók övezik.

A 90-es években a BSA-szoftverrendőrség-miegyéb fenyegetett gyerekeket(!) bilincses plakátokkal. A magyar kisember VS az amerikai nagycégek, az állam teljes támogatásával. Orbán Viktor a rosszul brandelt, és emiatt félreértelmezett illiberalizmus beszédében ennek a kornak mondta ki a végét, amíg a Fidesz van hatalmon:

Ebbe a sorba illeszkedik a pálinkafőzés, vagy az ittasan bicklizés: a kisember hatalom részéről történő taposás, fenyegetés alól való felszabadulása.

És ha már ittasan bicikliző kisember:

Élő példa 1: Józsi a hegyről

Józsi a helyi kocsma törzsvendége, törzskommentelője. Józsi halálosan gyűlöli Orbán Viktort - igaz, halálosan gyűlölte Bajnait, Gyurcsányt, az aktuális polgármestert, az előző polgármestert, meg az összes főnökét, amíg volt munkája. Józsi a hatodik feles után elkezdi mesélni az emlékeit az Idegenlégióból, ahol "kommandós volt". Mutatja a fogásokat, hogy képes leteríteni egy kétméteres négert. Hogyan tud lopakodni a fojtózsinórral.

Józsi a tizedik feles után, a közönség bíztatására indulna a Karmelitába, hogy túlélőkéssel a szájában megmássza a falat, de elbotlik a kocsma előtt a beton virágládában. Miután hallják, hogy szentségel, tudják, hogy nagy baj nincs, nem megy ki senki megnézni, hogy mi van vele. Az este enyhe, ha nem jut haza, nem fog kihűlni. Veterán ő is, a közönsége is.

Térdeljen-e Józsi nyakán másnap délelőtt a TEK, mert terrorfenyegetést jelent?

Persze hogy ne.

Élő példa 2: agitált rokon

Százával ömlenek a kommentek a HVG online felületén, amit azért mégsem a Józsik olvasnak, és mennyi upvote a legbekattantabbakon! A szlovák merénylő is értelmiségi! Kongassuk-e a vészharangot?

Szülhetnek ezek a buborékok terrorfenyegetést?

Nem valószínű, hiszen mindannyian ismerünk a családunkban, ismerőseink között politizálásba belehülyült embereket. A Jobbikos 10 éve minden szerencsétlennek, aki kettesben maradt vele, ecsetelte, hogy a zsidók charter járatokon viszik a magyar vízkincset Izraelbe. A másik 410-nél váltotta a megtakarításait eurora, persze 450-ért, az araboknál kp-ra, mert a devizaszámlákat bármikor einstandolja a kormány, és ezen felül még egy csomó kiváló befektetési ötlete is van azoknak, akik nem szaladnak el előle elég gyorsan.

Ezek az emberek elszigetelik magukat a környezetüktől, mert kellemetlenek, és ezzel szép lassan a valóságtól is. Szlovákiával ellentétben még lőfegyverhez se tudnak hozzájutni. Ne felejtsük, hogy Anders Breivik hazánkban is megfordult, hogy fegyverhez jusson, sikertelenül, és neki jóval több erőforrása, kitartása volt, ellentétben a magyar online értelmiségivel. Breivik farmon élt, és volt annyira praktikus ember, hogy sikerült nagy mennyiségű robbanóanyagot is kotyvasztania, sajnos anélkül, hogy idejekorán felrobbantotta volna magát.

Kinézzük az átlag HVG kommentelőből ugyanezt? Egy villanykörtét nem tudna kicserélni, mert a Fidesz lezülleztette az okatásegészségügyet.

Breivik 2002 óta készült a 2011-es merényletre, és nem az interneten járatta a száját. Nagyon csendben volt, ellentétben a magyar harci kommentelőkkel, akik a 2021 tavaszán kinyíló teraszoktól is összeszarták magukat, és sokan talán máig maszkot hordanak, villogó szemekkel tekintve az agymosottakra, akik nem.

Igen, idegesítő tud lenni a monomániás, propagandát ismételkedő ismerős, de ettől még ismerős, családtag, talán menthető, talán talál valami más elfoglaltságot, és ha menthetetlenül ilyen is marad, jószívű ember nem kívánja, hogy meghurcolja a hatalom, hogy a nyakán térdeljen egy nap a TEK. 

Két emojis megoldás

Digitális közterünk tisztaságára az állam helyett mi ügyeljünk! A nevetős szmáljit, gúnyolódásra, felfedezte már a Facebook népe is. Amennyiben meglátjuk Józsi összeszorított foggal - mert a szájában a túlélőkés - gépelt tervét az adott felületen népszerűtlen politikus likvidálására, amiért lájkokat, pénzt, pinát, ki tudja mit remélt, reagáljunk ennyit:

😂

Ha pedig a tágabb közéleti kontextus, mint most, a Fico elleni merényletet követő napokban az, hogy a gyűlölet alapvetően melyik oldalon van, csak mutassunk rá az adott kommentre.

👆🏻

Ne legyünk az az ország, ahol a kommentelésre rendőr a válasz! Azokon az országokon, eddig a hétig, szörnyülködtünk.

Pofázni még annyira sem kockázatos, mint pálinkát főzni, vagy ittasan biciklizni. Ne szankcionálja a hatalom!

Egy mikrofon, egy szöveg, egy előadó, egy lámpaláz, kalap, önsajnáltatás, csettintés. Humor, csettintés. Fekete humor, csettintés. Fekete humorban ágyazó trauma, csettintés. Káromkodás, csettintés. Ragrímek, csettintés. Szakítás, csettintés, közhelyes politikai beszólások, csettintés.

Ezek azok a fogalmak, amelyek egy néző fejében zenghetnek, amikor slam poetryt hallgat. A Slam poetry mellett a közönség csettintéssel tudja kifejezni a tetszését, ha az előadó valamelyik sora tetszik a nézőnek. Ezért nagy csettintéssel köszöntöm Mészáros Pétert, aki 2012-ben alapította a Slam Poetry Szegedet. 2017-ben nyerte meg a VI. Országos Szemléletű Bajnokságot, és a Brüsszelben tartott Európai Bajnokság ötödik helyét szerezte meg, valamint közönségdíjazott is lett. 2021-ben pedig Bárány Bencével mutatta be a Látta című színdarabját. Bele fogunk beszélni ebben az adásban slam poetry múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

Témakörük. Van egy-kettő, amit még kihagytál, tehát a szerelemről beszéltünk, de inkább a "miért hagytál el te forróvérű lotyó" a férfiak oldaláról, és "miért vagy ilyen soft boy" a lányok oldaláról, az is mindig csettintés, meg már az is csettintést ér, hogyha nemcsak a kormányt szidjuk, hanem az ellenzéket is. Bármit, amit szidunk, azt szereti a közönség alapvetően, meg már nem kalapokat hordanak az emberek, hanem inkább ilyen fityma sapkát! Szerintem amúgy a Dzsudlóéktól jött ez a divat, ez a barna, nagyon picike sapka, amiből kilóg a fül, és onnan tudja valaki, hogy ez vagy slammer, vagy soundcloude rapper, vagy valamilyen egyéb mix sör, amit itt csinálnak.

Mi az ősélményed a slam poetryvel?

Fú, nagyon durva ősélményem van a slammel kapcsolatban. '12-ben alapítottam meg hivatalosan a Slam Poetry Szegedet, de előtte már 2008-ban is csináltunk slamnek még annyira nem nevezhető, de slam poetry jegyeket tartalmazó esteket Szegeden. Én nagyon-nagyon pici voltam, akkor én tényleg kalapot hordtam, és azt hittem magamról, hogy József Attila leszek, vagy ilyenek, mármint a halállal együtt, hogy tényleg mondom, 33 éves koromig fogok élni. Csináltunk a Tudományegyetemmel együtt ilyen tök jó performanszokat, meg slameket, meg minden. Először még Fehér Petya barátom keresett meg, mert tudta, hogy írok, és akkor elmesélte, hogy mi ez a slam poetry. Nem nagyon értettem, én mondtam, hogy én verseket írok, és mondta azt, hogy ez tök jó, most a színpadon fogod csinálni az előadásukat. Mondtam, hogy ez nagyon jó, exhibicionista vagyok, win-win. És akkor elkezdtük, először még az volt, hogy nekünk kellett fizetni a közönségnek, 2008 környékén tényleg az volt, hogy még senki nem tudott erről a műfajról, és akkor inkább így sörért lejöttek a haverok, meg az osztálytársak, az apámék, ugyanúgy sörért, természetesen és elkezdtük tolni meg kísérletezni, mert láttuk, hogy van valami robbanás. Akkor jött be az AKPH-nak (Akkezdet Phiai) a Slam Poetry című száma is, ami kicsit ilyen nagyobb közönségnek megmutatta, hogy mi ez.

"És hát lehet káromkodni, úgyhogy shit, fuck, bitch, éljen a Nyugat, éljen Babits!"

Utánanézegettek az emberek, hogy milyen fene ez. Aztán egy-két év szünet után följöttem Pestre, és akkor megnéztem, hogy a pesti klubok hogyan működnek, meg az országosok, és akkor levittem Szegedre, és mondtam, hogy hajrá, de akkor még tényleg hálóval kellett összeszedni a fellépőket, mert mindenki azt mondta, hogy anyám...miért álljak ki a színpadra ezzel. Utána meg már átalakult olyanná, hogy minden alkalommal ilyen tíz plusz fős várólistánk volt, és mindenki meg akarta mutatni magát. Szóval nagyjából így volt az ősélményem, így berántottak, aztán ott maradtam, mint egy jó abúzív kapcsolat. Ez így történt, és azóta sem szálltam ki belőle.

Slammer költő, művész, marketinges, pontosan minek tartod magad?

Egzisztenciális kérdések, ezek nagyon nehezek alapvetően. Úgy szoktam szerintem így összesűríteni a dolgot, hogy alapvetően tartalommal foglalkozok. Minden, amit közvetíteni akarok, annak van formátuma. A versek azok egy másfajta befogadást igényelnek. Ott azért kicsit elmélyültebbnek kell lenni, ott olvassa a hallgató, kicsit eleresztem a kezét a befogadónak. A slam az ilyen frontális, ott rögtön tudott pont a csettintés, meg a dobogás miatt, hogy tetszik-e vagy nem tetszik.

A marketing meg olyan, hogy reklámpszichológusként dolgozok, és ott is nagyjából tartalommal foglalkozunk. Ott is van valami üzenet, amit itt szeretnénk átadni és akkor az artikulációja az lehet egy Tiktok-kontent, lehet egy tévékampány, lehet egy rádióreklám. Akkor ez így kicsit összeért, mert nagy szokásom és nagy szerelmem nem éhen halni. Alapvetően imádom, hogyha van pénzem kajára, tehát muszáj volt valamilyen szinten eladni a lelkem a sátánnak, és akkor így körbenéztem, hogy mi az a legeladhatóbb dolog, ami még passzol is az írás, meg a diplomámhoz, és akkor jött a reklámstratégiai munka, reklámpszichológia, és akkor így lett az a mundán hétköznapi életem, hogy bemegyek és kreatívokkal beszélgetek arról, hogy mi legyen a kampány, aztán este pedig fölveszem a szőrmebundámat, fölmegyek a színpadra, és tolom a depresszió szövegeimet, amiért fizetnek, és valamiért szeretik, és valamiért hallgatják.

Hogyan kezd el az ember slam poetry-vel foglalkozni? Hogy kell elképzelni, hogy vannak külön slammerek, akik egész életükben csak ezzel a műfajjal gondolkodnak, vagy általában egy költő ír slameket is, ír klasszikus verseket, haikukat. Van egyáltalán egyfajta ilyen lenézés, kinézés vagy elhatárolódás a slammer világ, a slammer szubkultúra és a klasszikus művészi kultúra között?

Úgy indult a slam alapvetően, de Amerikában is, tehát ugyanaz történt nálunk is, mint anno, hogy Marc Smith-ék csinálták az első klubokat New Yorkban, és ők azért csinálták, alapvetően költészetből indultak ki. Marc Smithnek, amúgy egy gyáripari munkás, és egy tök jó költő, itt is volt az Európa-bajnokságon, mint zsűrielnök, amikor mi tartottuk, ő mondta, hogy elege van abból, hogy senki nem jön el a felolvasóestekre, és ezért csinált egy ilyen jó amerikai módi show-t belőle, hogy akkor legyen pontozás, legyen időkorlát, mert az volt még akkor, hogy három percig tudnak figyelni az emberek nagyjából egy szövegre, így a popszámokból vezette le. Ma már, hogyha újraindítanánk, akkor kb. ilyen titokszerű félperces dolgokat kéne csinálnunk. Amikor Magyarországon elindult, akkor még az volt, hogy 2006-ban a Műcsarnokban volt a költők vs rapperek csatája, ami még ilyen slam jegyeket már tartalmazott, ott az volt, hogy akkor költők is kiállnak, ők is tolják, meg rapperek is kiállnak, és akkor ők is tolják a szövegeket, de mind a kettő már kicsit slam-szerűbb szöveg volt, és utána elkezdődtek a hagyományos slam klubok.

Például Simon Marci, ő már meg is írta a kötetét a Dalok a magasföldszintről-t, és jött slammerként. Ott volt például Závada Peti, aki akkor még nem költőként funkcionált, hanem mint rapperként, és akkor ő a rapből jött, de volt például Tóth Edu, aki meg a stand-upból jött. Tehát ilyen tök sok helyről érkeztek emberek, rap, líra, epika, dráma. Színészetből jött például Horváth Kristóf. Tehát volt, aki effektíve társulatban játszott. És akkor mindenki ilyen olvasztótégelyként ott volt a Slam, mert az a lényeg, hogy három perced van a színpadon, és azt csinálsz vele, amit akarsz.

Jött a háborgó tömeg, hogy tönkreteszitek a költészetet. Ott álltunk, hogy hát az már tönkre van téve, tök mindegy. Tönkre teszitek a stand-upot. Mondtam, hogy de hát teltházas estjeik vannak a Duma Színháznak. Hol lehet ezt tönkretenni? Na mindegy. Tönkreteszitek a rapet, merthogy tök sok emberrel hitetitek el, hogy képesek lehetnek szöveget írni, még úgy is, hogy nem. Én meg annyit mondtam, hogy annyi szar rapper van, hogy ez szerintem hülyeség, inkább a rap teszi tönkre a slamet. Na mindegy. Szépen megkaptuk ezeket a dolgokat, voltak nagy billentyű csaták, a Revizoron jelentek meg, ilyen érv, ellenérv, érv, ellenérv, kritikák, nagyon sokféle kritika érte, és végül ott álltunk mi slammerek, mert elkezdtük úgy definiálni magunkat, hogy mi slammerek vagyunk, mi nem vagyunk se költők, se rapperek, se izék, hanem slammerek, akik lehetnek költők is, rapperek is, meg minden. Igazából ez egy ilyen másfajta hozzáállás, és azt mondtuk, hogy minket annyira nagyon nem érdekel, mert mi voltunk akkoriban kb. az egyetlen olyan erős ellenkultúra, meg ilyen friss ellenkultúra, amit nem támogatott egy kormány sem, és teljesen full profit tudott működni.

Az aranykorában, amikor még a Pilvaker még együtt dolgozott velünk, akkor még tényleg ilyen 3-400 ember jött egy-egy ilyen klubra, és akkor úgy voltunk vele, hogy nekünk annyira nem kell, hogy legitimáljanak minket. Volt egy-kettő ember, aki ezt nagyon szívére vette, Marciék ezt nagyon szívükre vették, meg Petiék is, hogy akkor most mi felhígítjuk az irodalmat.

Mondom, hogy awww, de amúgy persze, hát ez egy másfajta stílus. Kukorelly mondta azt, hogy olyan, mintha csocsóznánk foci helyett. Voltak, akiknek nem tetszett, voltak, akik meg nagyon örültek neki, mert azt látták, hogy végre az emberek elkezdenek szövegeket hallgatni, amik között van vers is, van líra is, és a sűrítést elkezdik megtanulni. Utána rájöttek egy-két év múlva, hogy amúgy ez nem rossz, sőt ez egy nagyon jó ugródeszka. Ugródeszka a közönségnek, mert elkezdték vásárolni a köteteiket, elkezdték Pion Istvánnak a kötetét venni, az Atlasz bírját, Marci inkább a Tumblr miatt lett nagyon sikeres, meg a rengeteg furcsa rajongó lánya miatt. Hát igen, az a szomorú fej, és az a japán szamuráj kinézet az csodálatosan megy, de hogy így elkezdtek kortárs lírát vásárolni az emberek. Például Kemény Zsófi köteteit, első verseskötetét, meg a Sirokai Mátyást is például, mert Sirokai nagyon sokat jött, és nagyon sokat támogatta a slamet.

Szóval inkább elkezdtek örülni neki, aztán hirtelen elcsendesültek ezek a kritikai hangok, és most már beálltunk abba a részbe, hogy ez egy legitim, önálló műfaj, ami nem akarja helyettesíteni a költészetet, megvannak a hibái, de ugyanúgy megvannak a hibái a hagyományos nyomtatott lírának is. Ez attól függ, ki műveli, mert lehet nagyon-nagyon-nagyon rossz verset is írni, amit már ChatGPT-vel is meg tudnánk csinálni, meg lehet nagyon-nagyon-nagyon rossz lemezt is csinálni.

Hogyha érettségin lennénk, és én akkor megkérdezném, hogy mi a slam poetry, mit mondanál?

Nehéz kérdés, sőt, az a durva, hogy voltunk Bencével, meg Zsófival már érettségi tételek is az irodalom határterületein, akkor mondták azt, hogy Mészáros Péter slamjein keresztül akkor mutassa be, hogy mi a slam poetry. Nagyon nehéz, mert mindig azt szoktam hazudni, hogy én írtam a Wikipédia szócikkét a slamnek, de nem. Most az új verstankönyvben amúgy már közelít a definíció ahhoz, ami tényleg az.

Nagyjából így lehet így megfogalmazni a dolgot. Fontos az, hogy a slam, mint olyan, az egyszerre működik definícióként, mint egy műfaj, tehát hogy slamet írok, akkor én tudom azt, hogy elő fogom adni, úgy is lehet értelmezni, mint egy színpadi előadást, ahol van eleje, közepe, vége, mert van mindig open mic, van mindig verseny, pontozás, a végén drámai tetőpont, az egész egy előadás, ahol a versenyzők részt vesznek, és ők gyakorlatilag a szereplői az előadásnak. Emellett lehet mint közösségként értelmezni, ami egy ilyen kulturális bázis gyakorlatilag, és akkor közösségként is funkcionál a slam.

A műfajra rácsatlakoztatva. Itt az a műfaj, hogy igazából a szövegek tartalmában nincsen semmi megfejtés, maximum az, hogy három percben kell gyorsan szöveget mondani. Se szótagszámokra, se rímekre, se stílusra, se semmire sincs egy ilyenfajta formai megkötés. A slam poetry az a lusta költők műfaja, akik vagy nem tudnak, vagy nem akarnak időt szánni a formai követelményekre?

Ez amúgy tök érdekes, mert is-is. Nagyon sokszor megfigyeltem, hogy vannak azok a - és nem is a költők - rapperek, akik rosszak voltak. és akkor kipróbálták magukat slamben, de ott is rosszak voltak. Aztán vannak a költők, akik borzasztó költők, és azt hitték, hogy slammel jobbak lesznek, ott is borzasztóak. Ezzel azt szeretném érzékeltetni, hogy nincs semmiféle megkötés, és van, aki ezt lustaságnak fogja föl, merthogy ha nincs megkötés, akkor bármit csinálhatok igazából. Ők azt felejtik el, hogy előttük áll kettőszáz ember, akinek aztán lesz véleménye arról az emberről, nem beszélve arról, hogy ott van egy öt fős zsűri, aki úgy lepontozza őt, mint a fene és nagyon komoly kraft van benne. A nagyon jó slammerek, főleg Amerikában, meg most az Európa-bajnokságon, akik elképesztően ügyesen csinálják, azok az írek, a spanyolok, meg a csehek. A cseh testvéreink, nekik kétféle slamjük van, a hagyományois mellett impro slamjük is van, ami nagyon-nagyon kemény. Ők komoly kraftot raknak abba, hogy a slam az két fő komponensből áll, a tartalom meg az előadásmód. Ha rossz a tartalom, de jó az előadásmód, elbiceghetsz, vicaversa, de mind a kettőnek nagyon jónak kell lennie, ki kell forrasztani magát az alkotást.

How to slam:

Én úgy szoktam mondani, hogy úgy kell slamet írni, hogy tudd, hogy slamet fogsz írni. Tudd, hogy te ott fogsz állni egy színpadon. Nem az van, hogy te leírod, hogy a szívem pöcegödrébe húgyozott a halál, de nem vár semmi már a Reaktornál, vagy nem tudom mi, és akkor az van, hogy ez nagyon szép nekem, és akkor kiállok magamért, előadom, és ott fog állni a közönség, hogy mi a túróért jöttél ide? Mit akarsz nekem mondani? Úgy kell leülni slamet írni hogy valami mondanivalóm van. Szokták is mondani, hogy a slam az mondanivaló.

Utána, amikor megírod, akkor nem ér véget a játék, utána add elő magadnak a tükörben és rá fogsz jönni arra, hogy ez hosszú, ez nem működik, itt azért ugyanazt mondod, vagy ötvenszer. Hiába nincsen semmi stilisztikai megkötés, azért vannak ilyen alapvető nyelvtani dolgok, amiket be kell tartani. Legyen alany meg állítmány és utána írd újra. Még itt sem ér véget az a leírás, mert utána mondd el olyan embernek, aki nem anyád, apád, barátod, barátnőd, kutyád, hanem kicsit távolabbi személy, aki objektív véleményt tud mondani. Nézd meg, hogy mikor nevet, mikor gondolkodik el, mikor esik ki a figyelme ebből a rendszerből, mert hogyha nem tudja követni, hogyha nem ragadod meg a figyelmét az elején, aztán nem tartod végig ott, akkor értetlenül fognak ülni. Utána még kicsit szerkeszted, készen van, és előadhatsz. Ez egy nagyon komoly műfaj tud lenni.

Az, hogy sajnos, vagy nem sajnos be kell tartanunk a demokrácia játékszabályait, legalább itt. Bárki följöhet, nem szűrünk elő, nem mondjuk azt, hogy pedig tudjuk, hogy van, aki elképesztően jó és imádkozok azért, hogy inkább ő jönne el ötvenszer, mint az, aki beállítja a Google-os értesítést, hogy akkor 0 óra 01 perckor már jelentkezik, pedig meg se írta, és ott állok, hogy verem a fejem a falba, hogy miért, mert muszáj engednünk, mert ez a lényege a műfajnak, hogy bárki. Szóval lusta költők is jönnek, lusta rapperek is jönnek, lusta színészek is jönnek, de nagyon komoly emberek is kiállnak, akik tudják azt, hogy ez egy kraft. Úgy tud működni rendesen, hogyha igazán belerakod azt a pluszt, ami kell.

Mondtad már ezt a pontozást, hogy pontozzák ezeket a művészeti alkotásokat? Az azért szerintem eléggé unikális a művészvilágban az, hogy valaki közönség előtt elmondja a saját gondolatait, és nem is csak a gondolatait, hanem itt konkrétan arról van szó, hogy egy ember megosztja a saját traumáját. Egy embernek egy terápiás cselekmény az, hogy kiáll a színpadra, és akkor nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Amikor valaki elmondja a legnagyobb problémáit, és kap rá egy 5-ös pontszámot, vagy egy 4-es pontszámot, akkor én azt érzem hogyha nekem kéne értékelnem - de mégiscsak olyan traumákat mondtak benne - akkor mintha magát az embert minősíteném. Ez helyes-e, ez egy olyan innováció a slam poetrynek, ami egyébként jobb, mintha nem lenne, vagy hogyan gondolkozol arról, hogy értékeljünk?

Az, hogyha valaki kiáll a színpadra egy traumával és elmondja, az kétféle módon sülhet el. Vagy nagyon jól megírva, nagyon hatásosan elérzékenyülünk, és azt mondjuk, hogy na, ezért éri meg ez a műfaj, mert ki tudunk állni, és ki tudjuk úgy teregetni ezt a dolgot, hogy aki hallgatja, azt mondja, hogy igen, köszönöm, hogy elmondtad, helyettem is átérzem, és arra kap jó pontokat. De van, aki meg azt csinálja, hogy ez a tipikus ilyen trauma ulti, hogy érted, téged vert az apád, nekem nem is volt apám? Neked nem is volt apád, nekem nem is volt lakásom. Egy földbevágott lyukban laktam. Ah, mit lyuk? Neked legalább volt hol aludnod és akkor satöbbi, így építjük szépen a dolgot. Persze, hogyha kap egy ilyet, hogy nagyon rosszul megírja előre.

Volt ilyen, nagyon sok példa, hogy rosszul megírta a lány a szöveget, csak terápiára akarta használni a színpadot, és egy nagyon-nagyon komoly abúzusról írt, és nem tudta értékelni a zsűri, mert nem volt jó a szöveg, nem volt jó az előadásmód, mindenki érezte, hogy ez baj. A lány el is sírta magát utána, külön odajött hozzám, mert én vezettem a műsort, és mondta azt, hogy teljesen össze van omolva, mert ő azt várta, hogy milyen sok pontot kap rá, és akkor leültettem, hogy te figyelj, amúgy miért jöttél ide? Azért, hogy pontot kapj érte, vagy azért, hogy kimondd. Ha azért, hogy kimondd, akkor tök mindegy, hogy hány pontot kapsz, ha azért, hogy nyerjél, akkor viszont írd meg jobban a traumádat. Tehát akkor ne használd ilyen aduásznak. Vagy használd aduásznak, de akkor az legyen aduász, tehát akkor az legyen magasabb, mint egy piros kettes. Ezt így próbáltad neki elmagyarázni, és így kezdtem megérteni, hogy ez a szánalom bingó, meg ez a szánalomjáték, ez egy ideig működik, egyszer-egyszer betalál, de utána harmadjára nem állhatsz ki ugyanazzal a traumával.

Nagyon sokan visszaélnek ezzel, és én nagyon nem szeretem ezt a tendenciát, viszont ha valaki traumát élt át, és ezt jól meg tudja írni. Ezért tartunk amúgy workshopokat, főleg azzal, hogy pont ezzel a traumával hogyan tudunk úgy dolgozni, hogy ebből jó szöveg kerüljön elő. Egy ilyen workshopon például pont Bencével szoktam, Bárány Bence barátommal, amikor tartottunk, volt az, hogy úgy jött oda a lány, hogy van egy traumája, szeretne ebből slamet csinálni. Amikor végigmentünk a folyamaton, és megírattunk vele egy nagyon jó szöveget, azt mondta, hogy figyeljetek, köszönöm, ki tudtam írni, én nem akarok ezzel föllépni, mert ez nekem szól. Nagyon fontos volt, hogy rájött arra, hogy ő nem akarja már ezt elmondani, hanem meg tudta írni, ki tudta adni magából. Utána viszont meg már írt egy olyan szöveget, ami nem a traumájáról szólt, de nagyon jó volt, és mondta, hogy azt azért írta meg, hogy elmondja. Ez a tipikus olyan dolog, hogy elmondhatom hát mindenkinek. A nem mondhatom el senkinek, és kiáll, akkor ugyanúgy nem mondja el senkinek igazából.

Sokat kísérleteztünk azzal, hogy hogyan pontozzunk, miként pontozzunk, tízezres jegyek. Oroszországban voltam egyszer föllépni slamen, na az kemény, az durva. Ott volt egy hatalmas gong a műsorvezető kezében, amint lejárt a három perc, akkor odavágott egyet, mindenki összerezzent, és akkor abba kellett hagyni. Az oroszok például úgy pontoznak, hogy kétszer öt pontot emel föl mindenki, egyszer az előadásra, egyszer meg a szövegre, így jön ki a 10 pont. Magyarországon az van, hogy egyszer fölemel valaki a zsűriből 10 pontot, és akkor 0-tól 10-ig pontoznak, mint a gerelyhajítás.

Alapvetően a költészeti versenyek meg egy több ezer éves műfaj. Az a durva, hogy nem találtuk fel a spanyol viaszt. Emlékezzünk vissza, mindig ezt szoktam mondani, hogy volt Néró bácsikánk, nagyon bírtuk, nagyon kedves és teljes mértékben nem mentálisan sérült emberke volt, és Néró a költészeti hagyományoknak megfelelően nagyon sok költészeti versenyt is rendezett. Ott megvolt Rómában annak a szokása, hogy a költők kiálltak, és egymással beefelve írták a hexametereket, és a közönség döntötte el, hogy melyik a jobb költő. Az efféle versengés ez megvolt mindig is benne.

Most is megvan amúgy, csak túlmisztifikálja, meg teleragasztja, eufemizálja a kortárs líra, de ugyanúgy versengenek a huszonéves fiatal költők a nagy szerkesztők kegyeiért. Az is egy verseny, egy kulturális verseny, amiben benne vannak. Mi ezt így profán módon show-elemmé tettük. És Néró mindig nyert! Nem meglepő, hogy mindig nyert. Megölette azokat, akik ellene szavaztak.

(Zárójel, hogy rájöttem, hogy miért volt régen a Nero Burning Rom, emlékeztek vissza, amikor még CD-kre kellett írnunk, újrahasznosítható CD-kre kellett írni a zenét, meg az ilyeneket, MP3-akat, és azért Nero volt, merthogy "burnöltük" a CD-t és a Nero Burning Rom, meg a CD Rom - Róma. Nagyon nehéz volt ezt nekem elhinnem. Fiatalság, bolondság!)

Mit gondolsz, hogy mára mi a feladata egy költőnek, hogy lángoszlopként kell vezetni a népét és félretenni a lantot, ha nem tud mást, mint fájdalmát, szakítását, traumáit elzengeni, vagy már egészen más szerepe van egy XXI. századi költőnek?

Fú, borzasztó sokat vitatkozok ezen, nagyon sok emberrel. Van kettő nagy ilyen kulturális iskola, ami folyamatosan szidja egymást. Vannak slammerek is mind a kettő oldalon, meg költők is, meg esztéták is. Az egyik iskola azt mondja, hogy minden kulturális aktus, főleg a slammer, az egy kulturális aktus, tehát kiállunk, cselekvés, az pont egy kulturális cselekvés, hogy annak muszáj, hogy legyen társadalmi hasznossága, meg referenciája. Hogyha mi kiállunk, akkor nekünk felelősségünk van, hogy érzékenyítsünk, hogy felhívjuk problémára a figyelmet, mert az igazi slam, ezt mondja az egyik iskola, az az, amikor te kiállsz, elmondod, hogy miért vagy dühös, és vezeted a népet lángoszlopként, és beleállsz ezekbe a fontos társadalmi kérdésekbe, mint a női egyenjogúság, mind az abúzusok, mind a bármiféle nagy társadalmi szisztematikus probléma.

Van, aki meg azt mondja, hogy figyeljetek, ez minta lírában is van, ökolíra, alanyi líra, szubjektív líra. Én inkább ezt az iskolát képviselem.

A két iskola mindig így őrjöng egymásra. Az egyik azt mondja, hogy jó ti megpicsogtok, azon, hogy nincsen barátnőtök, a másik meg azt mondja, hogy ti meg frázisokat puffogtattok, hogy "monjon le, monjon le", és igazából nem történik változás. 2024 van, reklámzaj van, mindenki a figyelemért harcol, kb. 7 másodpercünk van felfogni valamit, kettő görgetés közé, kettő bögyös nő közé, meg egy ilyen bober kurwa videó autotune remix közé kell beférni egy gondolatnak kb.

Itt legyünk akkor nagy megváltók, vagy éppen itt legyünk nagy megújítók. Az nehéz, hogy figyeljenek a slamen három percig. Ma az a nagyon durva, az alfa generációsoknál ilyen is van, akik már jönnek slamre, meg a Z generációs, legfiatalabb Z generációsoknál is nincs figyelmi görbéjük. Szóval ez egy nehéz kérdés, mind a kettőnek igaza van amúgy. Én mind a kettőt nagyon-nagyon-nagyon tisztelem és tartom. Závada Peti nagyon azt mondja, hogy a slamnek az eredendő funkciója az, hogy kiálljon és vezessen és tematizáljon. Molnár Péter is amúgy ezt tolja, meg még nagyon sokan. Horváth Kristóf pont a roma egyenjogúsági kérdésben ő pont erre használja a slamet. Én meg inkább a mentális szenzitivitásra használom, hogy minél inkább fogadjuk el, hogy valaki máshogy gondolkodik, vannak, akinek tényleg nagy traumái vannak, és kicsit érzékenyítsük egymást, és legyen egy olyan kör, ahol erről tudunk beszélni. Szerintem a kettő megfér egymás mellett, de azért jó harcolni, mert ettől fejlődik. Kis dialektikus dolog, aztán a végén kiderül, hogy amúgy egyikkel sem értünk el semmit, a világ úgyis elpusztult, de legalább megpróbálkoztunk valamivel.

Ha jól emlékszem, akkor 2012 őszén rendezték meg az első országos sztrájkvezető bajnokságot. Azóta 12 év telt el. Nem tudom, hogy érzékeled-e, de mintha csökkenne a műfajban lévő energia, kevesebb innováció érződik, és egyre lesajnáltabbak ezek a bizonyos csettintések is. Érzékeled a slam poetrynak a válságát, és szerinted ez a válság, ez a vég kezdete, vagy valamilyen kezdetnek a vége?

Amúgy ebből írtam a diplomamunkámat a BME-n, nagyon vicces.

Először arra gondoltam, hogy tizenkét éve is, hogy megkopaszodtam, de durva. 12 év hosszú idő. Alapvetően semmi baj nincs ezzel. Tehát, hogy nagyon rosszat tett a slamnek az, hogy hirtelen borzasztóan berobbant, és mindenki a messiást várta. Ez a Messiás várás, meg a magyarok, ezt mindannyian tudjuk, hogy ez hogy működik. Mindenki a Messiást várta tőle, hogy megreformálja a lírát, megreformálja a társadalmi közbeszédet. Na erre nem képes. Ez egy műfaj.

Ugyanez történt Amerikában is. Volt egy nagy hype körülötte, jött, mint minden ellenkultúránál, jöttek a gyűlölők, ami miatt még nagyobb hype lett körülötte, mint a rocknál.Aztán meg van egy ilyen bezuhanási időszak, amikor rájövünk arra, hogy erre se képes, arra se képes. Igazából amúgy nagyon felhígult, nagyon sokan jöttek, akik látták, hogy menő, trendi és nagyon nagyra nőtt ez a dolog.

2015-ben vagy 14'-ben Bencével csináltunk egy országos slam találkozót Szegedre, ahol meghívtuk az összes olyan városnak a slam mesterét. Így hívják, hogy slam mester, aki csinálja a városokban a klubokat, és 30 városban volt aktív klub. Harminc városban volt olyan, és mindegyikben ilyen minimum ötven embertől háromszázig jött folyamatosan, havi szinten csinálták. Székesfehérvártól elkezdve Vácon keresztül, Miskolc, Debrecen, Pécs, mindenhol volt. Nagyon durva volt, nagyon nagy volt a műfaj.

Pontosan tudtuk, hogy ez össze fog esni, ez magába fog roskadni, mert hogyha nagyon-nagyon trendi meg menő lesz, akkor a hype az így megszűnik. Viszont van egy ilyen kutatás-elmélet, én is ebben hiszek, ezt kutattam, a szubkulturális ciklusokat, így hívják. Amúgy csak a neve bonyolult, full egyszerű. Képzeljük el mondjuk a gördeszkázást, meg az emót. Az emo zene az nagyon jó példa lesz a slam-re.

Tehát jött az EMO, jött a Tokio Hotel, valamire mindig válaszként. Az emocionális zene arra jött válaszként, hogy elkommercializálódott a 2000-es években nagyon Britney Spears-szel ez az érzelmi világ. Jöttek az emósok, akik mondták, hogy mi visszavisszük ezt az érzelmet. Ez a My Chemical Romance-es dolog, és akkor nagyra robbant a Tokio Hotel, jött az úgynevezett morális pánik, hogy úristen, a gyereked, mint egy torta, felvágja magát, és retteg attól, ha valaki emós, meg kifesti a szemét, mert az biztos, hogy izé, jön a pusztulás és a sátánnak a nem tudom az izéi. Ezt imádták az emósok, mert még több figyelmet kaptak.

A gördeszkázás nem így történt. A gördeszkázás, ahogy elmeséltem, abból jött, hogy szörfösök, rászereltek cuccokat, aztán elkezdtek csúszkálni, és akkor elkezdtek gördeszkásokként definiálni magukat. Jött a pánik. Úristen, rettegj, hogyha a fiad kezében gördeszka van, mert biztos, hogy izé, Dungneons&Dragons-el játszik meg Tony Hawk Pro Skater-t nyom, és szívja a cigarettát, ne engedd ki a fél csövekhez, jöttek a rendőrök, hogy menjetek innen, fiatalok. Ez még a Sum 41-éra. Azóta lecsengett a morális pánik. Olimpiai sportág most ebben az évben, illetve már a múltkor is, a gördeszka. Most van már olimpiai bajnok gördeszkásunk. Befogadta a sport. Azt hiszem, egy csajszi ráadásul, egy nagyon fiatal lány lett az olimpiai bajnok gördeszkásunk.

A gördeszka fogta magát, és megújította önmagát. Azt kezdték el mondani, hogy na, figyeljetek, oké, nekem ez amúgy nagyon durva, hogy olimpiai sportág, meg Nike, Adidas, mindenki beleszállt, és már mindenki kihasználja, meg már boldog, boldogtalan deszkás, aki a snake boardját így fogja, fotózza magát ilyen vörösre festett hajjal, hogy, én vagyok a nagymenő, sztár vagyok. Ezt nagyon megutálták a fiatal deszkások. Brazíliában például nem engednek be Nike cipős deszkásokat a saját parkjaikba, mert megmondják, hogy minket ne szponzoráljatok. Aki szponzorált deszkás, az nem jöhet be.

Vagy Iránban most van egy nagy robbanása a deszkázásnak, mert az az egyetlen olyan sportág, ahol nem látszik ki a nőknek a lába, mert úgy tudnak deszkázni, hogy nincsen bokavillantás, ezért nem tiltja a törvény, és tudnak a nők valamit sportolni, és elképesztően jó iráni deszkás csajok vannak, akik nagyon-nagyon jó freestyle deszka technikákat csinálnak, és elkezdik megújítani a műfajt. Jött egy új generáció, és azt mondták, hogy na majd mi megmutatjuk, mi az igazi gördeszka életérzés és ezt csinálják most éppen jelenleg.

Aztán kiállt a csaj a színpadra, és olyan stílustechnikát csinált, ami ilyen tiktok gyorsaság keverék, nagyon durva mém reakciókkal, és ott láttam, hogy nem is láttam még ilyen performatív dolgot. Mondom, ez hogy? Azt mondja, írt, gondolta, hogy előadja. Úgy nyúlt a műfajhoz, ahogy most hallom, és gondoltam volna, hogy valaha lehet nyúlni. Most újraindítottuk a Slam Poetry Budapestet pár hónappal ezelőtt, és azt vettük észre, hogy jönnek, megint jönnek. Megint van egy ilyen fellángolás, és jönnek, és van, aki kiáll a színpadra, és azt mondja, hogy és rohadjon meg a Mészáros Péter is és rohadjon meg a Simon Marci is, meg a Bob is és így ott állok, hogy igen, rohadjak meg, mutassátok meg, hogy hogy kell máshogy csinálni, és nagyon-nagyon jól elkezdik tolni.

Most az új bajnokunk, Friss Benjamin, nagyon vicces, hogy Friss Benjamin, nomen est omen, fiatal srác, és egy olyan stílustechnikával nyert, amit nem is gondoltunk volna, hogy amúgy ezt így lehet slamben csinálni. Egyszerre rap, egyszer ilyen mumble, meg egyszer egy sámánisztikus mantra. Én ott álltam, hogy ez jó, mert azt reprezentálja az előadás technikája, ahogy te görgeted a Facebookot. Az ADHD-t mutatja meg szövegbe, amikor hallgatja az ember, akkor pont az érzi, mintha ADHD is lenne és tikkelne. És azt mondom, hogy van jövője, és érzi a közönség is, hogy van jövője, és akik, mint a gördeszkázásban a Tony Hawkék kiszálltak ebből a műfajból, mert kiszedték azt, amit kellett a Marciék, meg Zsófiék, meg Dzsúdló, meg ki van még Mayré, a Beton Hofi Schwarz Ádi. Ők slam gyerekek, slam kölykök. Beszélgetek velük, és mondom nekik, hogy srácok, nézzetek le egy klubra. Nagyon durva, a ti szövegeiteken nevelkednek, és azokat forgatják át. És akkor erre mondta az Ádi nekem, hogy "mi a fene?"

Most mondtam neki, hogy jöjjön el a következő klubra, és nézze meg, mert például, ami a Bagirában megvolt neki, azok jönnek vissza, a nagyon érdekes rímképletek, például Schwarz Ádi miatt a slambe.

Tök jó hallgatni, hogy nagyon sok ritmusos slam jön például. Én azt mondom, hogy nincs vége, tehát ez egy teljesen természetes dolog. Bezuhant a Covid miatt, bezuhant az érdeklődés hiánya miatt. Mindenkinek van egy ilyen nagyon hülye reprezentációja, hogy büdös, lila hajú, momés, alter lányok sikítoznak vászontáskával arról, hogy ők egy IKEA-s röykentotter bőrfotelek.

 (Borítókép forrása: instagram.com/mcmesz)

Végre mi döntünk, magyarok, a nép, azzal, hogy mit kommentelünk, ha kommentelünk. Ami a szívünkön, az a szánkon! És hogy miről?

Hogy melyik törzs felelőssége a sokszor, mindkét oldalról megénekelt elmérgesedett közbeszéd.

Ahogy Orbán Viktor képes nyerni és veszíteni külföldi választásokon (vagy akár itthoni önkormányzatin), úgy osztozik az avatarjainak sorsában az élet többi területén, a bálványozói körében. Ha Robert Fico ellen merényletet követnek el, a bálványozók egyből Orbánt látják, ahogy őt látják abban is, ha esik az eső, vagy épp nem esik, és rohannak a 444-re, HVG-re, a megfelelő lakógyűlésre örömködni azon, hogy az avatarnak rossz napja van.

A legkeményebb kormánypárti véleménybuborék - bár az oldal szemlézési szokásainak köszönhetően igen nyitott buborék - a Mandiner komment szekció. Nem bánnak senkivel kesztyűs kézzel, repülnek a pofonok, sokszor olvasatlanul is.

Én rendszeresen olvasom, mert a kormánypárti szavazók egy erősen reprezentatív szeletének a gondoltaiba enged betekintést, kendőzetlenül. Nincs bennük semmi félsz, ami a szívükön, az a szájukon. (A Palávert is próbáltam egy időben ugyanerre a célra, mint hallgatható médiát, de az számomra elviselhetetlen.)

Ha csak ennek a krízissekkel sújtott évtizednek az emlékeit veszem alapul, ahol bőségesen voltak érzelmek, a COVID kezelését végző emberekkel kapcsolatban, az ellenzék nagy reménységeit tekintve, nem emlékszem gyilkos indulatokra.

Indulatok voltak, de senki nem akarta holtan látni Fekete Győrt, MZP-t, MP-t, és még magát az ördögöt, Gyurcsány Ferencet sem. Gúnyolódás annál inkább. És ezek csak a nagyágyúk, a másodvonalas figurák, influencerek, régi MDF-es bácsik, Facebookon elmélkedő volt véleményvezérek nem tudnak úgy provokálni, hogy akár egy virtuális pofon felemlegetését kihozzák a közönségből.

A legközelebb akkor kerülnek más halálának kívánásához, amikor "menjen az ukrán frontra a háborúpárti"-znak.

Nem agyonlövés, nem IFA plató. Még egy szaros vagyonelkobzás sincs az "elmaradt rendszerváltás" ürügyén.

Kinek a felelőssége az elmérgesedett közbeszéd? Ma mi döntünk, a kommentekben, magyarok! A Fico elleni merényletre adott reakciók kiállítanak egy magyarázhatatlan bizonyítványt.

Borítókép: Savas bácsi (2013)

Az 1975-ben függetlenné váló egykori portugál gyarmat, Mozambik mára a szubszaharai Afrika egyik legjelentősebb orosz befolyás alatt álló országává vált. Oroszország jelenlegi érdeklődését nem választhatjuk el a szovjet múlttól: a mozambiki függetlenségi háború (1964-1977) során Moszkva teljes és feltétel nélküli támogatást nyújtott a Mozambiki Felszabadítási Front (Frente de Libertação de Moçambique) kommunista erőinek, ami döntő tényezőnek bizonyult a végső győzelemben.

A hidegháború végét és a Szovjetunió felbomlását követően Oroszország szinte teljesen kivonult az országból, amely a kivonulás után még mindig a polgárháború elhúzódó és rendkívül brutális időszakát élte át (1977-1992). A polgárháború a marxista-leninista ideológiáról a többpárti politikai rendszerre való politikai átállással ért véget.

Az átmenet folyamata azonban nem tudta megoldani a délkelet-afrikai országot sújtó korrupciót, szegénységet és széles körű kiábrándultságot (különösen a helyi fiatalok körében), amely megkönnyítette az iszlám fundamentalizmus növekvő befolyását az országban, különösen a Cabo Delgado régióban. A polgárháború időszaka után a Cabo Delgadoban az iszlám radikalizmus elterjedt, az Ansar al-Sunna csoport vezető szerepet játszott ebben a folyamatban, ami végül egy új, intenzív belső konfliktust szított Cabo Delgadóban, amelyet gyakran "polgárháborúként" emlegetnek. A hatóságok és a mozambiki fegyveres erők felkészültnek bizonyultak a kihívás kezelésére, és nem tudták kioltani a helyi lázadást. Oroszország közbelépett, hogy segítse Mozambikot az iszlám radikalizmus elleni küzdelemben, ám természetesen ezt nem ingyen tette, a már jól ismert „biztonsági-export” már Szudánban és a Közép-afrikai Köztársaságban látott példáját szerette volna Mozambikban is megvalósítani.

Nyusi és Putyin 2023-as találkazója. Kép forrása: Alexei Danichev, RIA Novosti

Oroszország fő motivációja Mozambik megsegítésére csupán gazdasági számításokból fakadt. Bár Mozambik sokáig problémás országnak számított, 2010-ben, az ENI olasz olaj- és földgázipari vállalat jelentős gázmezőkre bukkant a Cabo Delgado régióban, ennek köszönhetően egyre nagyobb figyelmet kap a potenciális külföldi befektetők részéről. Az új felfedezés azonnal a 14 legjelentősebb ország közé emelte Mozambikot a földgázlelőhelyek tekintetében, és a globális energiatermelők "földgáz-rohamát" indította el Az olaszok mellett az amerikai Anadarco Petroleum Corporation (valamint más nemzetközi ajánlattevők) is élénk érdeklődést mutattattak a helyi gázlelőhelyek fejlesztése iránt. Az országnak azonban a korrupció és a megfelelő tervezés hiánya miatt nem sikerült ezt az új beruházást a fenntartható növekedés forrásává alakítania, a fokozódó terrorizmus a térségben tovább nehezítette a nyereséges kitermelést.

A mozambiki kormány a válság kezelésére Oroszországban látta a segítséget. Ennek a döntésnek eredményeképp, Filipe Jacinto Nyusi elnök 2019. augusztus 21-én Moszkvában tett hivatalos látogatást. A Putyinnal folytatott találkozója során Nyusi külön kiemelte a Szovjetunió támogatását mozambiki polgárháborúban és az óriási szerepet melyet a függetlenségük kihívásakor adtak a szovjetek. A találkozó következtében a Rosznyeft, az UAZ, a Kamaz, az Inter-RAO, a Roszgeologia és a Gazprombank, kifejezték érdeklődésüket, hogy különböző ágazatokban elkezdenek együttműködni Mozambikkal. Az orosz jelenlét biztosításához az orosz fél a már Szudánban is alkalmazott módszer mellett döntött: biztonságot nyújt (beleértve a katonai szolgáltatásokat is), cserébe részesedést kap a helyi gazdaság erőforrásban gazdag ágazataiban. Portugál újságírók információja szerint az oroszok első lépése a Wagner-katonák megjelenése és fő célja egy GRU bázis és egy állandó haditengerészeti katonai bázis kialakítása volt.

Dyck Advisory Group Bat Hawk helikoptere. Kép forrása: Terrypappas 

A Wagner-csoport tevékenysége a kezdetektől fogva sikertelen volt, képzetlenek voltak katonáik a bozótharcban, ezért jelentős veszteségeket szenvedtek. A kudarcnak két tényezőből fakadhat, először is, mozambiki források szerint a helyi hatóságok elégedetlenek voltak a Wagner-csoport teljesítményével, hiszen a katonáik nem bírták a harcokat, nem voltak hatékonyak az iszlamisták rajtaütésszerű támadásaik ellen. Ez vezetett oda, hogy a kormány kapcsolatot létesített a dél-afrikai Dyck Advisory Group PMC-vel (DAG)- egy olyan céggel, amely jobb helyismerettel, pozícióval rendelkezett a régióban, és terrorizmusellenes tapasztalata is előnyösebb volt Mozambik számára. Másodszor, egyes források azt állítják, hogy az orosz katonai tanácsadók sikertelensége abból fakadt, hogy képtelenek voltak közös nyelvet találni a helyi fegyveres erőkkel, ami a helyiekkel való együttműködés minden lehetőségét kiiktatta, és így bizonyos mértékig megismételték a szovjet fél hidegháború alatti hibáit, amikor a kulturális különbségek váltak az egyik legfontosabb akadállyá a helyi és a szovjet tanácsadók között.