Reaktor

Az 1975-ben függetlenné váló egykori portugál gyarmat, Mozambik mára a szubszaharai Afrika egyik legjelentősebb orosz befolyás alatt álló országává vált. Oroszország jelenlegi érdeklődését nem választhatjuk el a szovjet múlttól: a mozambiki függetlenségi háború (1964-1977) során Moszkva teljes és feltétel nélküli támogatást nyújtott a Mozambiki Felszabadítási Front (Frente de Libertação de Moçambique) kommunista erőinek, ami döntő tényezőnek bizonyult a végső győzelemben.

A hidegháború végét és a Szovjetunió felbomlását követően Oroszország szinte teljesen kivonult az országból, amely a kivonulás után még mindig a polgárháború elhúzódó és rendkívül brutális időszakát élte át (1977-1992). A polgárháború a marxista-leninista ideológiáról a többpárti politikai rendszerre való politikai átállással ért véget.

Az átmenet folyamata azonban nem tudta megoldani a délkelet-afrikai országot sújtó korrupciót, szegénységet és széles körű kiábrándultságot (különösen a helyi fiatalok körében), amely megkönnyítette az iszlám fundamentalizmus növekvő befolyását az országban, különösen a Cabo Delgado régióban. A polgárháború időszaka után a Cabo Delgadoban az iszlám radikalizmus elterjedt, az Ansar al-Sunna csoport vezető szerepet játszott ebben a folyamatban, ami végül egy új, intenzív belső konfliktust szított Cabo Delgadóban, amelyet gyakran "polgárháborúként" emlegetnek. A hatóságok és a mozambiki fegyveres erők felkészültnek bizonyultak a kihívás kezelésére, és nem tudták kioltani a helyi lázadást. Oroszország közbelépett, hogy segítse Mozambikot az iszlám radikalizmus elleni küzdelemben, ám természetesen ezt nem ingyen tette, a már jól ismert „biztonsági-export” már Szudánban és a Közép-afrikai Köztársaságban látott példáját szerette volna Mozambikban is megvalósítani.

Nyusi és Putyin 2023-as találkazója. Kép forrása: Alexei Danichev, RIA Novosti

Oroszország fő motivációja Mozambik megsegítésére csupán gazdasági számításokból fakadt. Bár Mozambik sokáig problémás országnak számított, 2010-ben, az ENI olasz olaj- és földgázipari vállalat jelentős gázmezőkre bukkant a Cabo Delgado régióban, ennek köszönhetően egyre nagyobb figyelmet kap a potenciális külföldi befektetők részéről. Az új felfedezés azonnal a 14 legjelentősebb ország közé emelte Mozambikot a földgázlelőhelyek tekintetében, és a globális energiatermelők "földgáz-rohamát" indította el Az olaszok mellett az amerikai Anadarco Petroleum Corporation (valamint más nemzetközi ajánlattevők) is élénk érdeklődést mutattattak a helyi gázlelőhelyek fejlesztése iránt. Az országnak azonban a korrupció és a megfelelő tervezés hiánya miatt nem sikerült ezt az új beruházást a fenntartható növekedés forrásává alakítania, a fokozódó terrorizmus a térségben tovább nehezítette a nyereséges kitermelést.

A mozambiki kormány a válság kezelésére Oroszországban látta a segítséget. Ennek a döntésnek eredményeképp, Filipe Jacinto Nyusi elnök 2019. augusztus 21-én Moszkvában tett hivatalos látogatást. A Putyinnal folytatott találkozója során Nyusi külön kiemelte a Szovjetunió támogatását mozambiki polgárháborúban és az óriási szerepet melyet a függetlenségük kihívásakor adtak a szovjetek. A találkozó következtében a Rosznyeft, az UAZ, a Kamaz, az Inter-RAO, a Roszgeologia és a Gazprombank, kifejezték érdeklődésüket, hogy különböző ágazatokban elkezdenek együttműködni Mozambikkal. Az orosz jelenlét biztosításához az orosz fél a már Szudánban is alkalmazott módszer mellett döntött: biztonságot nyújt (beleértve a katonai szolgáltatásokat is), cserébe részesedést kap a helyi gazdaság erőforrásban gazdag ágazataiban. Portugál újságírók információja szerint az oroszok első lépése a Wagner-katonák megjelenése és fő célja egy GRU bázis és egy állandó haditengerészeti katonai bázis kialakítása volt.

Dyck Advisory Group Bat Hawk helikoptere. Kép forrása: Terrypappas 

A Wagner-csoport tevékenysége a kezdetektől fogva sikertelen volt, képzetlenek voltak katonáik a bozótharcban, ezért jelentős veszteségeket szenvedtek. A kudarcnak két tényezőből fakadhat, először is, mozambiki források szerint a helyi hatóságok elégedetlenek voltak a Wagner-csoport teljesítményével, hiszen a katonáik nem bírták a harcokat, nem voltak hatékonyak az iszlamisták rajtaütésszerű támadásaik ellen. Ez vezetett oda, hogy a kormány kapcsolatot létesített a dél-afrikai Dyck Advisory Group PMC-vel (DAG)- egy olyan céggel, amely jobb helyismerettel, pozícióval rendelkezett a régióban, és terrorizmusellenes tapasztalata is előnyösebb volt Mozambik számára. Másodszor, egyes források azt állítják, hogy az orosz katonai tanácsadók sikertelensége abból fakadt, hogy képtelenek voltak közös nyelvet találni a helyi fegyveres erőkkel, ami a helyiekkel való együttműködés minden lehetőségét kiiktatta, és így bizonyos mértékig megismételték a szovjet fél hidegháború alatti hibáit, amikor a kulturális különbségek váltak az egyik legfontosabb akadállyá a helyi és a szovjet tanácsadók között.

Ha már unod az újkeletű világvége-szorongást, a gluténérzékenységtől kezdve a klímaváltozáson és a COVID-on át, az ukrán háborúnak kitett atomerőművektől a konkrét atomháborúig, cikksorozatunkban bemutatjuk a magyar sajtó óvatos eszmélését az 1986-os csernobili katasztrófára, ami, ellentétben a mai világ kattintásvadász revolversajtójával, mindent megtesz a pánik elkerülésére.

Jó lecke ez az újságírásról, szakmaiságról, a fehér köpenyes szakértők, döntéshozók felelősségéről, pártállami gyomoridegről. Minőségi akasztófa humor.

Április 29., kedd

Első hírek.

Déli Hírlap, 1986. április 29.

Ez a szűkszavú közlemény ismétlődik a kádári sajtóban kedden, "ellátásban részesítik", "kormánybizottságot", egy kivétel van, az Esti Hírlap, amelyik hajlandó némi lábmunkát végezni:

Ez egy csöppet nagyvonalú, bár mit kellene mondania a sugárvédelmi főosztály vezetőjének, mindenki fusson, amerre lát? Láttuk már, milyen nyomás nehezedik a szaktekintélyekre a COVID idején.

A kozmikus sugárterhelésre mutogatás az atmoszferikus tesztelés és környezetvédelemre nagy ívben tojás hidegháborús fegyverkezési versenyének végén egy erős kijelentés, bőségesen úsztak az emberek Csernobil nélkül is mindenféle izotópban, amiben az ókori görögöknek, az 1945 előtt elő embereknek nem volt szerencséje. Kicsit olyan, mintha egy tál banánra mutogatnánk, hogy az milyen radioaktív, na ugye, ne érdekeljen, mi folyik a szovjet hadiipar titkos városainak a titkos vezetékeiből messzi folyókba.

És van benne némi önellentmondás is: nem valószínű, hogy beborít minket a radioaktív jód és egyéb izotóp a szomszédból, de amúgy ha Kínában durrantanak, az mindig ideér. (Kína 1980-ban végezte az utolsó atmoszferikus nukleáris tesztet).

Április 30., szerda

A szakértők nem aggódnak, bár mi mást nyilatkozhatnának? Jód tabletta amúgy sincs mindenkinek.

Mondjuk mondhatták volna, hogy május 1-jén nem biztos, hogy az egész országnak vonulgatnia kellene a szabadban, ha azt jelzik a műszerek, hogy ide ért a kaki.

Esetleg a majális tematikája lehetne a Maradj Otthon(tm), vagy viselj maszkot és mosd a járdáról, tetőről az izotópot, a szocializmusért!

Szerdán a Déli Hírlap hasonló hírt közöl, kiegészítve egy régiós kitekintéssel és egy megnyugtató alcímmel:

A keletnémetek nem tagadják, hogy észlelnek sugárzás, de semmi gáz. Bejelentették.

A Délmagyarország megnyugtató helyszíni jelentést közöl az akkor még fékezetlenül lángoló 4. blokk környezetéről:

Míg a Népszabadság egy nagyobb lélegzetvételű cikkben bújik a Hanyatló Nyugat mögé, először az osztrákokat használva pajzsként, implikálva, hogy szerintük is minden rendben:

Tud róla az ügynökség, ami ott székel, Nyugaton. 

Majd elkezdi a radioaktív szar preventív kenegetését:

A kapitalistáknál ennél már sokkal cifrább balesetek is voltak, jóval előbb. Tessék lenyugodni! Az atomkatasztrófa együtt jár a farmerral és a kokakólával!

A Népszabadság a lengyel helyzetet is jobban kifejti, nem hagyva ki a lehetőséget a megnyugtató kontextus megteremtésére:

Milyen életre veszélyes, ha emberre nem? Milyen magas a nagy magasság? Csak így átmegy a felhő, meg integet, nem kell miatta aggódni, mint a Super Marioban?

Ezeket a kérdéseket tenné fel egy újságíró, de ez a Népszabadság, és 1986.

A magyar sajtó többi részében a "műszeres légköri vizsgálatok" és az "Az intézetek szakértőinek megállapítása szerint a reaktor sérüléseiből adódó következmények a későbbiekben sem veszélyeztetik lakosságunkat és környezetünket." jegyében telik a szerda.

Csütörtök már május elseje, onnan folytatjuk a jó híreket!

Jonas Gahr Støre norvég baloldali, munkáspárti miniszterelnök a 2021-es választásokat követően került egy koalíciós kormány élére a Norvég Királyságban, a világ egyik legfejlettebb országában, amelyről sokaknak először az északi fény, a hatalmas fjordok és a gyönyörű tájak jutnak eszébe.

Az északi ország azonban sok más dologban is kiemelkedő: gazdag történelemmel és kultúrával rendelkezik, amelynek középpontjában a vikingek és a skandináv mitológia áll. A gazdaság erősen támaszkodik a tengeri olaj- és gázmezőkre, ami Norvégiát a bolygó egyik leggazdagabb országává tette. Emellett Norvégia híres békés és demokratikus társadalmáról, valamint magas életszínvonaláról is. Az ország a téli olimpiák éremtáblázatán az első helyet foglalja el, továbbá a Nobel-békedíjakat is Osloban, Norvégia fővárosában osztják ki.

Jonas Gahr Støre, norvég miniszterelnök beszédet mond a Stortingban Kép forrása: Flickr

Støre kormánya a beiktatása óta folyamatosan válságban van. Mindössze két és fél év alatt Norvégiában annyi miniszter mondott le valamilyen botrányból kifolyólag, mint az azt megelőző tizenhat év alatt összesen. Legutóbb április 19-én Ingvild Kjerkol egészségügyi miniszter, veterán pártpolitikus.A norvég kényszerült plágiumvádak miatt lemondani, kevesebb, mint 3 hónappal azután, hogy a felsőoktatási miniszter is ugyanezen okból távozott. Ha ez mind nem elég, akkor a 2021-es választások óta kétszer is lecserélték a munkaügyi minisztert, a kutatásért és felsőoktatásért felelős minisztert, a halászati minisztert. De le kellett mondania az elmúlt két és fél évben külügyminiszternek, a védelmi miniszternek, a környezetvédelmi miniszternek, az önkormányzati miniszternek, az energiaügyi miniszternek, a kulturális miniszternek, a kereskedelmi és iparminiszternek, az oktatási miniszternek és a mezőgazdasági miniszternek is.

Nem meglepő tehát, hogy Støre miniszterelnök kormánya a közvélemény-kutatásokban jelentősen visszaesett, a balközép Munkáspárt történelmi mélyponton van (17-20% közé mérik), a jobbközép Konzervatív Párt pedig már közel 10%-kal vezet, és a jobboldali Haladás Párt is zárkózik, már egyértelműen a harmadik legerősebb párt az országban a maga 15% körüli támogatottságával. Ebben a cikkben a norvég politika közelmúltbeli eseményeit vesszük majd szemügyre. Miért népszerűtlen a jelenlegi kormány? Miért fordulnak a jobboldali pártok felé a választók?

Közvélemény-kutatások Norvégiában. Jól látszik a piros vonalon a Munkáspárt csökkenése. Kép forrása: Response Analyse

A norvég belpolitika megértéséhez két alapvető dolgot érdemes tudni. Először is, a norvég választásokon egy tisztán arányos választási rendszert alkalmaznak az ország régiókra való felosztásával és alacsony, 4%-os (2025-től 3%-os) parlamenti küszöböt állapítottak meg, ami azt jelenti, hogy általában rengeteg kis párt jut be a norvég a parlamentbe, a Stortingba (legutóbb 9 párt jutott be) és semelyik, a választáson győztes párt nem tud önállóan kormányt alakítani. Utoljára 1957-ben tudott a Munkáspárt akkorát nyerni, hogy a 48%-os szavazatarányával többségi kormányt alakítson. A szavazatok több mint 50%-át utoljára egy párt 1900-ban (124 éve!) tudta megszerezni.

A Storting összetétele a 2021-es választást követően. Kép forrása: Groupe d'études géopolitiques

Másodszor, a norvég belpolitikát hagyományosan a Munkáspárt (Arbeiderpartiet) dominálja, amely a világ egyik legsikeresebb baloldali pártja. A Munkáspárt 1887-ben jött létre, először 1894-ben (a választójog kiterjesztésével) jutott be a parlamentbe. Több mint 97 éve, 1927 óta folyamatosan az első helyen végeztek az összes választáson, tehát a legnagyobb párt a Stortingban. 16 éven keresztül, 1945 és 1961 között abszolút többségben egyedül irányították az országot, létrehozva a skandináv jóléti állam modelljét.

Ezt követően Norvégiát a 20. század hátralévő részében munkáspárti koalíciós kisebbségi kormányok és konzervatív jobbközép koalíciók irányították. Összesen 19-szer vett részt a Munkáspárt a kormányalakításokban és 11 miniszterelnököt adtak az országnak. Nemzetközi szinten is rengeteg ismert és befolyásos politikus kezdte karrierjét a pártban, mint Trygve Lie norvég igazságügyi és külügyminiszter, később az ENSZ első főtitkára, Gro Harlem Brundtland miniszterelnök, később a WHO főigazgatója, Thorbjørn Jagland miniszterelnök, aki 10 éven át az Európa Tanács elnöke volt és Jens Stoltenberg is miniszterelnök volt, mielőtt a NATO jelenlegi főtitkárává választották volna.

Jens Stoltenberg korábbi norvég miniszterelnök, jelenlegi NATO főtitkár a Fehér Házban, 2023 Kép forrása: Mirage News

A Munkáspárt 2001-ben a második világháború utáni legrosszabb választási eredményét érte el, ami a jobboldali Haladás Párt által támogatott koalíció létrehozásához vezetett. Ezt követően 2005 és 2013 visszatért a Munkáspárt a hatalomba, amikor a Konzervatív Párt meggyengülésével a jobboldalon a Haladás Párt vált a legerősebb politikai formációvá. A Progresszív Párt ezután 2013-ban koalícióra lépett a konzervatívokkal, és a konzervatív Erna Solberg lett két ciklusra a miniszterelnök mielőtt a jelenlegi miniszterelnök, Støre 2021-ben kisebbségi munkáspárti kormányt alakított a választás után.

Két és fél éves kormányzását követően azonban Støre kormányának nevéhez egy sor botrány, gazdasági nehézségek kötődnek. A jelenlegi közvélemény-kutatások szerint ha ma tartanának választásokat, akkor a jobboldal a szavazatok többségére számíthat, míg a jelenlegi baloldali koalíció a szélsőbaloldali pártokkal kiegészülve sem menne 35% fölé.

Tavaly szeptemberben a Munkáspárt 99 év után elvesztette a helyhatósági választásokat, köztük a főváros, a hagyományosan baloldali fellegvár Oslo irányítását is. Több munkáspárti politikus katasztrofálisnak nevezte a párt eredményeit, és elismerték, hogy a párt hatalmas válságban van.

Miért tolódik jobbra a norvég politika?

A miniszterelnök gyenge vezetési stílusa, a zöld átmenet, az olajkitermelés kérdése, valamint a bevándorlás témája áll a jobboldal megerősödésének hátterében. A kormány miniszterei botrányok és összeférhetetlenségek egész sorába keveredtek az elmúlt időkben plágiumtól kezdve a korrupcióig. A kormány folyamatosan kapkod és kiszámíthatatlan intézkedéseket hoz, ami a közbizalom csökkenéséhez vezetett. Októberben Støre hét minisztert váltott le a kabinetből, köztük a külügyminisztert, és úgy döntött, hogy az olaj- és energiaügyi minisztériumot átnevezi energiaügyi minisztériumra a Norvégia hatalmas olajtartalékaival kapcsolatos viták elkerülése érdekében. Ezek az intézkedések azért érintik értzékenyen a norvég választókat, mert felmérések szerint Norvégiában a legmagasabb a közbizalom az állam felé a világon, ezért nagyon magas mércét állítanak norvégok a saját politikusaik felé. Egészen más tehát az északi országban a politikai kultúra, mint például Kelet-Európában.

Støre-t a norvégok egy intelligens politikusnak tartják, azonban látszólag a vezetési készségekben és a kommunikációs képességekben hiányt szenved. Ő az a fajta politikus, aki külügyminiszterként remekelt, azonban idegen tőle a miniszterelnöki pozíció. Støre kiszámíthatatlansága aláásta a Munkáspárt legfontosabb értékét, ami miatt az elmúlt 100 évben minden választást megnyert: „Trygg Styring” vagyis biztonságos kormányzás.

A norvég kormány 2021-ben. Kép forrása: Wikipedia

A norvég üzleti élet is ezt az irracionális politikát okolja a norvég valuta, a korona értékvesztéséért. Noha a közvélemény a jobboldal irányába tolódik el a Munkáspárttól, a Konzervatív Párt sem mentes a botrányoktól. Tavaly év végén Erna Solberg konzervatív vezető és volt miniszterelnök részvénykereskedelmi botrányba keveredett, bár ellene egyelőre még nem emelt vádat az ügyészség.

A politikai átrendeződés másik oka az energiapolitika. Az 5 milliós Norvégia a világ nyolcadik legnagyobb kőolaj- és földgázexportőre, ami közel 170 000 embernek biztosít megélhetést az országban. Ráadásul Norvégia óriási hasznot húzott abból, hogy Európa megpróbál leválni az orosz kőolaj és földgázról. 2022-ben megelőzték Oroszországot és Norvégia lett Európa legnagyobb földgázszállítója. Becslések szerint 170 milliárd dollárral többet keres az ország évente az olaj- és gázbevételekből, mint a háború előtt. Erre jön csak az rá, hogy az orosz-ukrán háború miatt elszálltak az energiaárak, ami Európa egyetlen energetikailag teljesen független országa és legnagyobb energiaexportőrének óriási többletbevételeket juttatott. A jobboldali Haladás Párt ebből politikailag hasznot is húzott, mivel nagyon erősen támogatják Norvégia olajiparát. Érveik szerint a több olajkitermelés jót tesz az ország gazdaságának, garantálja Norvégia energiabiztonságát, és segít abban, hogy Európa teljesen függetlenedjen az orosz földgázszállítástól.

Olajfúrótornyok Norvégiában Kép forrása: Life in Norway

Ugyanakkor a váratlanul jött norvég extra olajprofit konfliktusokat okozott a baloldali koalícióban: a Munkáspárt és koalíciós partnere, az agrárképviseletet ellátó Centrumpárt általában olajpártibb, míg a Zöld Párt és a progresszív Szocialista Baloldali Párt minden új olaj- és gázkitermelés leállítása mellett kampányolt a környezetvédelem fontosságát hangsúlyozva. A Munkáspártot azzal vádolják, hogy noha választási programjában a zöld átállás ígéretével lépett fel, valójában olyan zöldnek tűnő, de valójában hatástalan intézkedéseket hajtott végre, mint például az olajfúrótornyok villamosítása.

Støre továbbá konfliktusba került Észak-Norvégia őshonos, autonómiát élvező Számi kisebbséggel is. A számik hónapok óta tiltakoznak egy hatalmas szélerőműpark megépítése ellen, melyet a kormány az őshonos területükre, az Oslo-tól mintegy 450 km-re északra fekvő Fosen körzetben kíván megépíteni. A legfelsőbb bíróság döntése szerint ez sérti az őslakosok autonómiáját. A kormányt továbbá az ellenzék bírálja az emelkedő villamosenergia-árak miatt is, hiszen az országban előállított olcsó energia nagy részét más európai országoknak adják el, így még Norvégiát sem kerülte el az energiainfláció.

Végül, a norvég jobboldal erősödése egy szélesebb körű skandináv trendbe is beleilleszkedik, ugyanis a szomszédos Finnországban és Svédországban is jobboldali kormányok kerültek hatalomra az elmúlt két évben, a Finnek Pártja és a Svéd Demokraták vezetésével. Mindkét párt különösen népszerű a fiatal szavazók körében. Hasonló folyamatok zajlanak Norvégiában is, ahol a Haladás Párt rengeteg fiatal szavazót csábított át a baloldali, liberális pártoktól. A tavalyi helyhatósági választásokon a fiatal, 18-30 év közötti szavazók jobboldali pártok felé történő elmozdulása volt a döntő tényező a Munkáspárt vereségében. Az is világosan látszik, hogy a Munkáspárt a fiatal szavazók körében a radikálisabb baloldali pártok kárára is háttérbe szorult.

Közeledik a 2025-ös választás

Støre megerősítette, hogy a 2025-ös választáson is vezetni kívánja a Munkáspártot. Mindazonáltal, a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint Støre előtt hosszú és kanyargós út áll, mivel egy újabb munkáspárti vezetésű kormány jelenleg elég valószínűtlennek tűnik.

A játékok története

Az időszámításunk előtti 776-os év nagy valószínűséggel a legtöbb ember számára emlékezetes dátum, hiszen már az általános iskolai történelem órákon megtanuljuk, hogy ebben az évben rendezték meg először az ókori olümpiai játékokat Olümpiában, a mai Görögország területén. Az ókori olümpiákat több, mint ezer éven keresztül rendezték meg, Nagy Theodosius kelet-római császár 393-as tiltó rendeletéig.

A nagy tradícióval bíró rendezvény ezt követően hosszú időre feledésbe merült, egészen a 19. századig. Az 1830-as években, a görög nemzeti ébredéssel egyidejűleg felmerült a játékok felélesztésének gondolata is, mely görög irodalmi művek és a politikai viták tárgyává is vált. A közbeszéd gyakori témájaként rövidesen a görög társadalom szélesebb körei érdeklődtek a kezdeményezés iránt és a század közepére, különösen Görögország függetlenedése után a nemzetközi sajtóban is rendszeresen vitatott kérdéssé emelkedett. Különös figyelmet szenteltek az ügyre a francia és brit értelmiségi körök, de a magyar közéletetben is felbukkant az olimpia szervezésének kérdése.

Az 1880-as és 1890-es években az olimpiai mozgalom Európa szerte jelentős támogatottságot élvezett, mind szellemi, mind pedig anyagi téren, így szükségesség vált egy szervezet, ami a nemzetenként szerveződő mozgalmakat nemzetközi szinten összefoghatja és képviselheti. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Coubertin báró, francia történész és tanár vezetésével 1894-ben alakult meg. A frissen alapított szervezet alapítói között találunk görög, francia, svéd, cseh, amerikai tagokat, de a vezetői testület tagjai közé egy magyar pedagógust, dr. Kemény Ferencet is beválasztották.

Dr. Kemény Ferenc

Forrás: wmedia.org

A Bizottság megalapítása mellett 1894-ben döntöttek az első újkori olimpiai játékok helyszínéről is. Ugyan Budapest is felmerült a lehetséges városok között, de a Bizottság számára kézenfekvő választás volt Athén, hiszen a görög múlttal rendelkező tradíció életre hívására kitűnő helyszínnek tűnt a görög főváros. Az olimpiai játékokat azóta négy évente rendezték meg és jellemző volt, hogy az idő múlásával egyre több nemzet, sportág és sportoló képviseltette magát a játékokon. Az 1896-os athéni olimpián csak 9 sportág 250 sportolója vett részt, bő egy évszázaddal később, a 2008-as pekingi játékokon már több, mint 200 ország, több, mint 10.000 sportolója versenyzett.

Coubertin báró és társai az 1890-es években a béke megőrzése és a nemzetek közötti megbékélés érdekében is dolgozott az olimpiai játékok megszervezéséért, abban a reményben, hogy a sport lehetőséget adva a nemzetek közötti versengésre megakadályozza a háborús konfliktusok kialakulását. Ugyan a báró célja nemesnek mondható, az ötlet hosszú távon sikertelennek bizonyult. Nem sokkal az első újkori olimpia megrendezése után kitört az addig ismert történelem legnagyobb nemzetközi katonai konfliktusa, az első világháború. Az 1916-os olimpia az Európa szerte jelen lévő hadi állapot miatt el is maradt. Az 1920-as játékok rendezési jogát az Osztrák-Magyar Monarchia egyik fővárosa, Budapest nyerte el, de a Központi Hatalmak háborús veresége és a történelmi Magyarország felbomlása miatt az eseményt Antwerpen bonyolította le végül.

Az 1936-os berlini olimpia is emlékezetessé vált, hiszen a Harmadik Birodalmat kormányzó nemzetiszocialista párt és az országot egyszemélyben vezető Adolf Hitler saját politikai, propagandisztikus céljaira használta a sporteseményt. Az 1916-os játékokhoz hasonló okokból maradt el az 1940-es és 1944-es olimpia. A három teljes körűen elmaradt olimpia mellett számos esetben bojkottálták különböző országok a játékokat válogatott indokoknál fogva. 1920-ban nem jelenhettek meg Antwerpenben a Központi Hatalmak országait képviselő sportolók, 1956-ban nem voltak ott Melbourne-ben a holland és svájci sportolók, majd a kishidegháború alatt a keleti blokk és a Szovjetunió hagyta ki az 1984-es Los Angeles-i olimpiát.

Az újkori játékok számos, az ókorban nem létező szokást teremtettek, például a nyitó-és záróesemények, az ünnepélyes (pénzdíjjal is járó) éremátadások és a sporteseményeket kísérő tömegturizmus. A résztvevő nemzetek közötti verseny kiélezettségét az éremtáblázatok bizonyítják. A nyári olimpiák mindegyikén rangsorolják a nemzeteket eredményességük szerint, emellett pedig egy ún. örök rangsor is létezik, ami az újkori olimpiák kezdete óta megszerzett érmeket veszi alapul.

Magyarország részvétele, Olimpia Budapesten

Magyarország a legeredményesebb olyan ország a nyári olimpiák történetében, mely még nem rendezte meg a játékokat. Az örök rangsorban hazánk az előkelő 8. helyet foglalja el, megelőzve számos olyan országot, melyek területe, népessége és gazdasági ereje alapján eredményesebb olimpiai részvételt feltételezhetnénk. A legsikeresebb magyar részvétel az 1952-es helsinki olimpiához köthető, ahol a magyar csapat összesen 42 érmet, 16 aranyat, 10 ezüstöt és 16 bronzot szerzett. Magyarország kétszer a dobogós 3. helyen is zárta a tornát, 1936-ban Berlinben és 1952-ben Helsinkiben. A játékokon átlagosan 7 arany és bronz, valamint 6 ezüstérmet szereznek sportolóink, mely remélhetőleg a jövőben is így marad.

Keleti Ágnes olimpiai bajnok tornász az 1952-es helsinki olimpián

Forrás: indexvas.hu

A magyar olimpia szervezés ötlete többször felmerült már a magyar közéleti témák között. A 2024-es játékok lebonyolítására Budapest be is nyújtott egy pályázatot, amit azonban társadalmi nyomásra visszavontak. A fő aggályok között gyakran említik a rendezvény költségességét, a meglévő infrastrukturális háttér hiányosságait és a létesítmények hosszú távú kihasználtságának bizonytalanságát. Napjainkban a 2036-os olimpia lehetséges helyszíneként ismét rendszeresen szóba kerül Budapest, de hivatalos pályázatot még nemnyújtott be a város. A Magyar Olimpiai Bizottság azonban joggal tarthatja a magyar fővárost alkalmasnak a sportesemény szervezésére, hiszen az elmúlt években Budapest számos nemzetközi versenysorozatnak adott otthont.

Régiós összehasonlítás

Magyarország az összesített olimpiai éremtáblázat 8. helyén áll, megelőzve számos nagyobb területű és népességű országot. Az összesített helyezés valódi értékét a szomszédos országokkal való összehasonlítás mutatja, hiszen minden régiós ország komoly lemaradásban van az olimpiai érmek számát illetően. Hazánk összesen 511 érmet szerzett az újkori játékok kezdete óta, melyből 181 arany, 154 ezüst és 176 bronz. A régió országai közül Románia és Lengyelország a legsikeresebb Magyarország után, hiszen előbbi 309, utóbbi 321 érmet gyűjtött, melyből 90, illetve 79 arany. Nyugati szomszédaink 94 éremmel (19 arany, 34 ezüst és 41 bronz) rendelkeznek. Horvátország 41, Szlovákia 32, Szerbia pedig 24 éremmel büszkélkedhet. A régió országaihoz képest tehát kijelenthető, hogy a magyar olimpiai szereplés mind az érmek számában, mind pedig az összesített teljesítmény tekintetében kiemelkedően sikeresnek számít.

Néhány nappal budapesti találkozónk után, ismét összegyűlt a már jól összeszokott csapat, hogy további élményekkel és tudással gazdagodjunk. Ezúttal felvidéken, Komáromtól nem messze, Martoson találkoztunk, ahol társszervezetünkkel, a Via Nova- a Jövő Szövettsége társszervezetünk látott minket vendégül. 

A lélegzetelállítóan szép környezet csak méginkább emelte a színvonalat, itt igazán minden adott ahhoz, hogy egy csapatból közösség lehessen. 

A hangsúly itt az "old school" módszereken volt, már ami a közösségépítést és a fiatalok megszólítását illeti. Míg Magyarországon a digitális eszközökről beszéltünk, addig itt az olyan módszerekről, mint a személyes találkozások, a különböző fesztivál és rendezvénykitelepülések, vagy, hogy a helyi kisbolt előtt lézengő fiatalokból hogyan lehet egy erős, összetartó közösség alapja. 

Végső konklúziónk a témában egyöntetűen az volt, hogy a két módszer nemcsak megfér egymás mellett, de napjainkban mindkettő szükséges is, csak lokációtól függően más-más mértékben. 

Míg egy nagyvárosban várhatóan hatékonyabb a kezdetben erősen digitalizált, később inkább személyes kapcsolaterősítés, addig a kisebb településeken végig nagy hangsúlyt kell fektetni a személyes találkozásokra. 

A Martosok készült képek itt megtekinthetőek. 

Köszönjük mindenkinek ezt a néhány napot, csodás volt együtt!

Biztosak vagyunk benne, hogy találkozunk még :) 

Üdvözlettel,

A szervezők

,,A hűség városa nem maradhat fesztivál nélkül – ezzel a mondással vágtunk bele egy évvel ezelőtt, hogy sokakkal közösen létrehozzunk valami újat és izgalmasat. Nemcsak új, de tartalmában, formátumában is újszerű fesztivált álmodtunk, amely idén már másfél hétig különleges élettel és mosolygó arcokkal tölti meg az egyik legszebb magyar városunk utcáit, tereit, klubjait, kávézóit, éttermeit – és persze fő helyszínünket, a Lővéreket.”

Ezzel a bevezetővel igyekeznek a szervezők kedvet csinálni a SopronFesthez – sikerrel. Különlegessége, hogy másfél hétig tart: a május 12-i ünnepélyes megnyitót egy ún. warm-up hét követi, ami csupán csak előszele az igazi, klasszikus fesztiválhangulatot idéző háromnapos őrületnek.

A szervezők hihetetlenül sokrétű programot raktak össze, amiben olyan egyedi élmények vannak, amik más fesztiválokon biztosan nem.  A SopronFest különlegessége nem csak a színes programtáblában rejlik, hanem abban, hogy rengeteg program ingyenes, senkinek nem kell jegyet vagy bérletet venni ahhoz, hogy élvezzen bizonyos programokat. A teljesség igénye nélkül:

Azoknak, akik szeretik a mély beszélgetéseket

Nem halok meg – május 12.

Erre a beszélgetésre ne azok menjenek, akik könnyed szórakozásra vágynak. Einspach Gáborral szóló beszélgetés arról, hogy hogyan lehet egy hasnyálmirigyrák diagnózist felfogni, akár a teljes újrakezdés lehetőségét látni benne. (A beszélgetés ingyenes.)

Dumadélután – május 18.

Noha ez nem egy ingyenes lehetőség, de a 2990 Ft-os jegyár nem túl sok azért, hogy Dombóvári István, Fábry Sándor és Szabó Balázs Máté aranyköpésiet hallgassuk.

Trollfoci live – május 19.

Még egy ingyenes program a sportok kedvelőinek. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy ismerjük a Trollfoci ,,munkásságát”. A SopronFest alatt lehetőség lesz beszélgetni ennek a mémoldalnak a megalkotóival.

Azoknak, akik szeretik a művészeteket

Nyáry Krisztián: Így ettek ők – május 19.

Nyáry Krisztián neve az Így szerettek ők sorozatról lehet ismerős. Azonban most nem a magyar irodalmi alakok ellenkező nemhez, hanem az ételekhez való vonzódásáról írt könyvet. Irodalom, receptek és jó történetek egy helyen. (A beszélgetés ingyenes.)

Csokoládé filmvetítés Harrer csokikóstolóval – május 16.

3000 Ft-os belépőjegy mellett a nézők a Csokoládé c. filmet Johnny Depp főszereplésével nézhtik úgy, hogy közben a Harrer méltán híres csokijait kóstolhatják. Édesség a négyzeten.

Azoknak, akik szeretnek enni

Járai Márk és barátai a Deák étteremben – május 11.

Nem mindennapi élmény lehet a Halott Pénz énekesét a konyhában látni főzés közben. A szervezők egy zenés élményfőzésre hívják az érdeklődőket.

Vegán vacsoraest Mautner Zsófiával a Bojtorinában

Nem árt a bulizással töltött hét során némi egészséges étellel is feltölteni a testünket. Erre tökéletes lehetőség a vegán ételek kóstolása, amik nem csak táplálóak, de biztos nem eszünk ilyeneket minden héten.

Pincetúra – május 18.

Ha már Sopronra azt mondják, hogy a kékfrankos hazája, akkor igazán kár lenne kihagyni a borok kóstolását, főleg, ha transzfer is jár mellé.

Egy kategóriába se lehet sorolni, de ezen élmények felsorolásából nem hiányozhat a Gyere a hűvösre! elnevezésű program, ami a hétvége során többször megrendezésre kerül. Igen, ez tényleg az, ami elsőre tűnik: rabszállítóval elviszik az érdeklődőket a Sopronkőhidai Fegyház és Börtönbe, ahol egy börtöntúrát lehet tenni. Szabadulás után pedig irány a koncertekre!

A koncertekből felesleges kiemelni bármit is: a magyar könnyűzenei felhozatal apraja nagyja ott lesz a SopronFesten, biztos mindenki megtalálja a saját ízlését a koncertek között.

Mindenki használja, de senki nem tudja, hogyan hívják. Te hogy hívod a Központi Ügyfél Izé rendszert? Ügyfélkapu?  Központi Rendszer? Központi Azonosítási Ügynök (KAÜ)? E-Magyarország? SZÜF? A Tárhely?  A NAV? Nemzeti SSO?

Rossz a branding, de maga az élmény 4/5, többségében elégedett vele mindenki, mert sokkal kevésbé borzasztó, mint ami előtte volt. Van mit csiszolni rajta, az elsődleges böngészőmmel például nem tudok bejelentkezni, mert valami süti beakadt neki, és közli a megoldást, az ágyút a verébre, hogy töröljem az összes sütit, előzményt (nem fogom). Persze törölhetném csak a KAÜ-höz köthető sütiket, de nem érdekel annyira, hogy utánajárjak, milyen domainek alá szemetelt mit.

Bejelentkezek inkább egy másik böngészőben vagy inkognitóban, ahogy kell. Az emberek többsége nem lesz ennyire rafinált, töröl minden sütit, előzményt, belép a Központi Rendszerbe, elintézi a dolgait, majd meglepődve tapasztalja, hogy a Facebooktól a Tevefarmig mindenhonnan ki lett léptetve. 

A Központi Rendszer fejlesztői valamit elrontottak a süti kezelésben, oldd meg te, tisztelt állampolgár, okozzon neked kellemetlenséget.

Ez egy hiba, pestiesen "bug". Nem a világvége. Csak az nem hibázik, aki, ugye. Van azonban az a kellemetlenség, amit szándékosan, óriási pénzekért, lángelmék hadával fejlesztenek bele a termékbe: a jelszó elavulás. Ez képesség, jampecül "feature".

Ön már régóta nem

A jelszavam nem romlott meg. Tőlem nem tudódott ki, nem kotyogtam ki, vagy használtam újra egy kínai webshopban, mert nem is tudom fejből, helyettem őrzi a keychain és Tim Apple. Csak pöttyöket látok belőle, amikor kitölti a rubrikát a böngésző, mint 1998-ban a Freemail bejelentkező képernyőn.

1998-cal ellentétben már https-en zajlik a kommunikáció, titkosítva köztem és az Ügyfélkapu között, ezért, ha gonosz hackerek látják is a forgalmat, nem tudnak vele mit kezdeni.

Az Ügyfélkapu jelszavam pontosan annyira biztonságos ma, mint 2 éve, amikor legutoljára frissítettem.

Tőlem nem tudódott ki: itt van a kattintásvadász cím elásva, mert ha nálam nem volt hiba, és meg kell változtatni, akkor a KAÜ rendszerében lehet valami óriási probléma, valami adatszivárgás.  

Nincs azonban ilyen, minden rendben, a jelszavam biztonságban itt is és az Ügyfélkapu rendszerében. Akkor miért kell frissítenem?

Mert ez egy avittas, logikátlan, babonás, bürokratikus baromság, amiben nincs ráció, a paraszt meg megszokta, elfogadta, hogy a bürokrácia fáj.

Nem ez a paraszt.

meme, a fiatalok nyelvén

Hogy csinálják a nagyok?

Nem csinálják.

Még ha változtatnak a jelszó tárolási módján, ami eleve valami hash (konzervatívul: hasítófüggvény), megoldják házon belül, legfeljebb azzal zargatnak hogy lépj be, ezzel megadva a teljes jelszavad az új rendszernek, de nem kell változtatni, egy klikk, auto complete, oszt viszont látásra. Nem kell nekik zargatni a felhasználót indokolatlan jelszóváltoztatással. Még ez a lépés is kihagyható, régi hashre is rá lehet hashelni, a régi tábláját eldobni, a megadott jelszót mindkét függvényen keresztülnyomni, és kész is az azonosítás. (Gondold végig, házi feladat!)

A nagy szolgáltatók sokkal zsírosabb célpontjai a világ gonosztevőinek, mint a NAÜ, így feltételezhetjük, hogy az általuk alkalmazott azonosítási módszerek megfelelőek, mert egyelőre csak akkor jön hír arról, hogy sikeresen hackeltek meg egy fiókot, amikor egy celeb valami faszságot posztol, majd másnap meggondolja magát.

Végeztem a saját jelszavaim esetében némi archeológiát.

Facebook: már csak a célcsoportja miatt sem teheti meg, hogy kétévente jelszóváltoztatással zaklassa őket, mert abból legfeljebb új regisztráció lenne, vagy elvesztett user (figyeljünk az idősekre!). 

A jelszavam 2010 telén lett utoljára frissítve. 

Heló Márk, há old iz jor paszvörd?

Google: itt csak becsülni tudok, de van a jelszóban egy hely, ahol 2009-ben tartózkodtam, és egy szám, ami alapján még 2-szer lett frissítve. 2010-es évek eleje.

Yahoo: egy igazi vintage fiók még az előző évezredből. Egy elő generációs iPad húzta be innen a leveleket 2011-től kezdve, nagyjából 2020-ig, amikor végleg megadta magát (rip Steve). Nem lett soha megváltoztatva.

Indapass (blog.hu): 2012 óta biztosan nincs jelszó elavulás.

Ezt a jelszóváltoztatósdit 15 évvel ezelőtt kezdtük elengedni, mint az iWiW-et és az SZDSZ-t. Miért kell még 2024-ben is ezt csinálni?

Bürokrata babonából.

Tudni akarják, hogy még létezem

Azt láthatják máshonnan is. Néha bejelentkezem. Azt is lehet látni, ha valaki megnyit egy emailt, tessék tanulni a hackerektől vagy a Substacktől.

És ha már rég nem vagyok, akkor mi van? Elférnek a bitek.

Amerikában a halottak is szavazhatnak.

Ön már régóta nem

A bankom is szokott zargatni az appban, időről időre, de csak emlékeztet, hogy régi a jelszó.

Kösz, bátya, tudom. És minden megy tovább. Úgy tűnik, hogy a régi jelszóval baszakodás nem valami EU-s szabvány, amit be kell tartani, mert csak, nincs mit tenni, max megállítani Brüsszelt. Az OTP tud annyira rugalmas lenni, hogy csak szóvá tegye, de ne hepciáskodjon, oktrojáljon.

Nagyvonalú, mert nem hogy a jelszavam régi, de a login e-mail címem két éve nem is létezik. Megváltoztatnám, de ahhoz a bankfiókba kell személyesen bemennem. Van jobb dolgom is, köszönöm.

Persze, felmerül a kérdés: ha már azonosított a bankom weboldala, vagy alkalmazása, annyira hitelesen, hogy a pénzem fölött rendelkezhetek, elküldhessem az összeset egy nigériai csalónak, miért ne változtathatnám meg a login e-mail címem ugyanazon a felületen? Miért kell ehhez személyesen megjelennem, hivatalos okmányokkal, Arankánál?

Egy óra várakozás, most jött az összes nyugdíjas nem-tudom-mit-csinálni, az ügyintézők fele ebédszüneten - az én pénzemből! -, szorongatom a hőpapírt a sorszámommal, közben nőnek a melleim a BPA-tól, na végre sorra kerülök, csókolom, két példány, itt írja alá, saját példányt is? Na még az igazgató úrnak is láttamoznia kell, kis türelmet, meg is vagyunk, önnek ez az új az e-mail címe a rendszerünkben, mutat rá arra, amit tudok. Várjon azért 24 órát, mire átfut, addig nem biztos, hogy működik a régi vagy az új, de hát így jár, aki ugrándozik.

Miért kell ezt végigcsinálnom? Bürokrata babonából.

Elég.

Jimmy Carter, az USA 39. vezetője nekünk magyaroknak azért egy emlékezetes amerikai elnök, mert az ő elnöksége alatt szolgáltatta vissza az Egyesült Államok a Szent koronát hazánknak.

Sokan nem tudják, de a volt elnök rengeteg szempontból számít különleges politikusnak. Most, élete végéhez közeledve is társadalmi tabukat döntöget, ugyanis a 99 éves végső stádiumú rákos betegségben szenvedő Carter tavaly februárban úgy döntött, hogy befejezi az orvosi beavatkozást és inkább hospice ellátást vesz igénybe, hogy méltóságban fejezhesse be az életét. Bátor és nyilvános kiállása erről a megosztó témáról óriási változást indított el Amerikában az életvégi döntésekről szóló közbeszédben.

Érdekességek

Carter az első elnök, aki Georgia államban született, annak is egy Plains nevű kis falujában. Ő az első, aki már kórházban látta meg a napvilágot. Az Egyesült Államok Haditengerészetének is a tagja volt, 1947-ben vonult be a seregbe. Az elnök hivatalos minőségében becenevét (Jimmy) használja, hivatalos neve: James Earl Carter Jr.. Négyéves ciklusa alatt nem volt lehetősége bírót jelölni a Legfelsőbb Bíróságra, ami kuriózumnak számít. Ő volt az első elnök, aki római katolikus pápát fogadott a Fehér Házban, II. János Pál személyében 1979-ben. Továbbá az első amerikai elnök, aki Észak-Koreába látogatott, igaz, már hivatali ciklusa kitöltését követően.

A legendás találkozó II. János Pál pápa és Jimmy Carter között (forrás: Politico) 

Regnálása

Gyakorlatilag senki senki nem gondolta volna Carterről 1976-os választási győzelme pillanatáig, hogy valaha elnökké fogják választani. Vagy azt, hogy békét fog teremteni a Közel-Keleten. Vagy hogy Nobel-békedíjat fog nyerni. Elnökségét figyelemre méltó eredmények és jelentős kihívások egyaránt jellemezték. Hatalmas eredménynek számított az 1978-as Camp David-i megállapodás, melyben közvetítőként tető alá hozott egy történelmi jelentőségű békeszerződést Izrael és Egyiptom között, normalizálva a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokat, amivel megteremtette a közel-keleti béke alapjait.

A Camp David-i egyezmény tető alá hozásakor, 1978-ban Menáhém Begín izraeli miniszterelnök és Anwar Sadat egyiptomi elnök között. (Kép forrása: U.S. Embassy in Israel)

Jimmy Carter az olajválságra reagálva prioritásként kezelte az energiatakarékosságot és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kezdeményezéseket. Az ő elnöksége alatt hozták létre az Energiaügyi Minisztériumot. Politikájának köszönhetően jelentősen csökkent az Egyesült Államok függősége a külföldi olajtól. Energiahatékonysági, megújuló energiaforrások kutatási és az alternatív üzemanyagok fejlesztését támogató jogszabályok tömege került elfogadásra, ami megalapozta a jelenleg is tartó megújuló energia felfutásának forradalmát.

Jimmy Carter külpolitikájának egyik sarokköve volt, hogy határozottan fellépett az emberi jogok megsértése ellen és világszerte támogatta a demokratikus törekvéseket. Folyamatosan szorgalmazta az emberi jogi szerződések ratifikálását, és szankciókat vezetett be azon államokkal szemben, (például a Dél-Afrikai apartheid) melyek az emberi jogokat nem vették komolyan.

Carter a Panama-csatornáról szóló szerződésről is sikeresen tárgyalt, amelyben a csatorna övezetének ellenőrzését átadta Panamának. A szerződést jelentős lépésnek tekintetik ma az Egyesült Államok és Panama között régóta fennálló feszültségek feloldása és a régió stabilitásának előmozdítása felé.

Kudarcok

Kormánya nehezen tudta hatékonyan kezelni ezeket a problémákat, ami a közvélemény elégedetlenségéhez és a gazdaságpolitikájával szembeni kritikákhoz vezetett. Sokan ennek tudják be, hogy 1980-ban nem tudta megújítani a mandátumát és óriási vereséget szenvedett Ronald Reagannel szemben.

Az iráni túszválság, amelynek során 52 amerikai diplomatát és állampolgárt tartottak túszként fogva iráni fegyveresek 444 napon át, visszaesést jelentett Carter elnök renoméja számára. A válság megterhelte az USA és Irán közötti kapcsolatokat, és rávilágított Carter külpolitikájának és nemzetbiztonsági törekvéseinek vélt gyengeségeire.

Az Afganisztán elleni 1979-es szovjet inváziójára adott amerikai válaszlépéseket szintén rengeteg negatív kritika érte, mivel azok következetlenek és hatástalanok voltak az invázió megakadályozására. Bár szankciókat vezetett be és bojkottálta az 1980-as moszkvai nyári olimpiát, a szovjet agressziót nem tudta megakadályozni.

Annak ellenére, hogy Carter erőfeszítéseket tett az energiakérdések megoldására, beleértve a takarékosság és a megújuló energia előmozdítását, kormánya küzdött az energiaválság hatékony kezelésével. Az emelkedő olajárak és az olajhiány hozzájárult a gazdasági nehézségek fokozódásához, és aláásta a Carter elnökségébe vetett bizalmat.

Jimmy Carter utódjával, Ronald Reagannel és feleségével, Nancy Reagennel a Fehér Házban 1980-ban. (Kép forrása: Wikipedia)

A hosszú búcsú

Carter tavaly februárban döntött a hospice-ellátás igénybevétele mellett, amikor is lemondott a további kezelésekről, melyek az élete meghosszabbításáról szóltak volna. Tette ezt azzal a szándékkal, hogy inkább visszatérjen otthonába, a Georgia állambeli Plains-be, ahol nyugalomban és békében, fájdalommentesen töltheti utolsó napjait.

A hospice-ellátás célja, hogy megkönnyítse az életvégi szenvedést mind a beteg, mind a család számára, és azoknak írják elő, akiknek kevesebb, mint 6 hónapjuk van hátra. A hospice-ellátásba kerülők mintegy fele nem tart tovább 17 napnál. Úgy tűnik, hogy Carter végzete továbbra is határokat feszeget.

"Évtizedek óta rekordokat döntöget - ő a legidősebb élő elnök, a leghosszabb ideig házas elnök" - mondta Jill Stuckey, egy régi barátja Plains-ből, aki rendszeresen látogatja őt. "Mindig a saját maga által szabott feltételek szerint él. Így élt, és így is fog meghalni".

Amikor Carter 2015-ben nyilvánosságra hozta, hogy rákos, a volt elnök azt mondta, hogy megbékélt azzal a sorssal, amit Isten kiszabott számára, mielőtt végül legyőzte volna a betegséget. Carter jelenleg a több mint 63 éve tulajdonában lévő házban él az 500 fős Plains faluban, ahol ápolók vigyáznak rá, és rokonok látogatják. Utoljára novemberben mutatkozott nyilvánosan, amikor a 96 éves korában elhunyt felesége, Rosalynn Carter temetési szertartásán vett részt, akivel több mint 77 éven át tartott a házassága.

Jimmy Carterre mind a mai napig rendkívül büszkék a falu lakói. (Kép forrása: National Park Service)

A temetésen már rendkívül legyengült állapotban egy kerekesszékben jelent meg, lábát egy takaró takarta. Elhatározta, hogy bármi történjék is, ott lesz. A családtagok szerint részben azért maradt ilyen sokáig életben, hogy felesége soha ne maradjon egyedül.

"Igazán megtisztelve érezte magát, és örült, hogy a nagymamámmal együtt jutott el a végéig, és ez igazi kincs volt számára" - mondta Jason Carter, az elnök unokája. "És azt hiszem, hogy ez a megközelítés az óriási hitéből fakadt. Egyszerűen hisz abban, hogy Isten még nem végzett vele, bármilyen okból kifolyólag is." 

Jason Carter elmondta, hogy az elmúlt néhány hónap egyik figyelemre méltó dolga az, hogy nagyapja ma sem különbözik sokkal a hospice-kezelés kezdetén tapasztaltaktól. Nem eszik és nem iszik sokat - Rosalynn Carter szertartása után kávét kért, ami manapság ritkaság -, nem mozgékony és nem különösebben beszédes. De még mindig elég világos ahhoz, hogy közölje a gondolatait, és hogy befogadja és értékelje az információkat.

Jimmy Carter, aki egy kis Georgia-i falu mogyorótermelőinek családjából, a teljes ismeretlenségből az Egyesült Államok elnökévé emelkedett a hivatalából való távozása után is évtizedeken át jótékonysági tevékenységével, a betegségek elleni küzdelemmel, a konfliktusokkal kapcsolatos tárgyalásokkal, a választások figyelemmel kísérésével és a hátrányos helyzetűek lakhatásának segítésével foglalkozott.

"Carter egész életét a fáradhatatlansága határozta meg" - mondta Kai Bird, a "The Outlier" című, Carterről szóló életrajzi könyv szerzője. „Nem igazán lep meg, hogy kitartott a hospice-ellátásban. Ő egy csendes természeti erő - egy könyörtelen ember az életben.”

"Az a mód, ahogyan ő és a családja ezt az egész kérdéskört megközelíti, országos szinten is pozitív hatásokat váltott ki" - mondta Ben Marcantonio, a National Hospice and Palliative Care Organization vezérigazgatója.

A családja számára azonban vannak olyan rejtélyek, amelyeket semmilyen panel vagy életrajz nem fog megoldani. "Az egyik dolog, ami a tudatomra vezette, hogy vannak olyan dolgok az életben és a lélekben, amelyeket egyszerűen nem lehet megérteni" - mondta Jason Carter.

"Nem tudom, milyen lehet most neki. Nem tudom, hogy milyen érzés lehet olyan nyugodtan szembenézni a halállal, ahogyan ő azt az elmúlt egy évben tette. Az viszont felszabadító érzés számomra, hogy pontosan tudom, hogy nyugodt a lelkiismerete. És ez így van rendjén."

 Szabó István 1981-es filmje, a Mephisto az első magyar Oscar-díjas alkotás, mely a legjobb külföldi filmnek járó díjat bezsebelte. A film Klaus Mann regényének az adaptációja.

A cikk leírja a film cselekményét (spoiler).

A történet középpontjában Hendrik Höfgen áll, aki a film kezdetén egy Hamburgban játszó színész. Már akkor is népszerű, a közönség szereti, de Hendrik sokkal többre vágyik: olyan totális színházat akar létrehozni, ahol a néző aktív résztvevője a darabnak. A törtető színészt céljai elérésében nem akadályozza meg az sem, hogy saját elveit feladva kiszolgálja a Náci Pártot. A szerinte szükségszerű kompromisszumokat megköti a hatalommal, így a hamburgi feltörekvő színészből először a fővárosban játszó színész, majd színházigazgató lesz.

A film egyik legérdekesebb része mindenképpen az, hogy mennyire érzékletesen képes a film azt a jelenséget bemutatni, hogy az ember hogyan képes a szemét behunyva kiszolgálni a hatalmat, amiről tudja, hogy rossz és teszi mindezt azért, hogy a saját céljait elérje. Ezt a típusú embert tökéletesen megjeleníti a filmben Hendrik Höfgen jelleme (vagy annak hiánya).

A hatalom kiszolgálója

Így amikor Hendrik rájön, hogy az erősödő nemzeti szocializmussal szimbiózisban kell működnie ahhoz, hogy színészi karrierje a megfelelő léptékben haladjon, így is tesz. Először ,,csupán” nem bírálja az egyre erősödő náci terrort, de ahogy a film halad előre, úgy válik ez a terror egyre radikálisabbá, úgy élteti ezt a rendszert egyre jobban Hendrik és ezzel párhuzamosan válik a nemzet vezető színészévé. Viselkedésében a leginkább bosszantó talán az, hogy mindvégig tisztában van azzal, hogy a nemzetszocialista hatalom egy elnyomó rendszert működtet, terrorban tart egy országot és teszi ezt a legvéresebb eszközökkel.

Ráadásul a saját tetteit hamis és átlátszó magyarázatokkal látja el, ezzel próbálva mentegetni magát. Tetteit azzal magyarázza, hogy a művészet a politika felett áll, hogy az ő célja csupán az, hogy megőrizze és ápolja a művészetet.

Művészet és hatalom

Ez a gondolat vezet át, a Mephisto másik erősségéhez, a művészet és a hatalom kapcsolatának elemzéséhez. Hiszen miközben Hendrik próbálja mentegetni magát azzal, hogy a művészet, a színház mindig a politika felett áll, mint egy autonóm intézményrendszer, a valóság teljesen mást mutat. A színházakat elérte a cenzúra, a játszott darabokat úgy alakítják át, hogy azok a nemzetszocializmust a lehető legjobb fényben tüntessék fel.

Olyan eszköz, melyet a külvilágnak mutogatni tud, szinte legitimálja vele a hatalmát. Amikor pedig a színház és a benne lévő emberek már nem szolgálják a hatalmat megfelelően, egyszerűen félre lesznek állítva (vagy ki lesznek végezve). Hendrik jellemében az a dühítő, hogy ő is tisztában van mindezzel és mégis ezzel a hamis illúzióval próbál takarózni.

Ki is az a Mephisto?

A filmben nagyon nagy jelentőséget kap természetesen a színház, a dráma, azon belül is a címet adó Mephisto karaktere.

Ez a párhuzam tökéletesen megmutatkozik a filmben is. Ahogy Hendrik alkut köt az ördöggel, vagyis a Tábornaggyal, az eleinte megpróbálja boldoggá tenni, híres és elismert színésszé, majd színházigazgatóvá teszi. Hendrik pedig élvezi ezt a helyzetet, kergeti az egyszerű örömöket, úszkál a saját népszerűségében, nem törődve azzal az árral, amit előbb-utóbb mindenképp meg kell majd fizetnie. Ahogy közeledik a film vége, úgy keveredik bele Hendrik is egyre inkább Mephisto karakterébe és folyamatosan ez a karakter jelenik meg körülötte, már egy kissé szürrealisztikusan is.

Amiben tényleg jó a film

Mindenképp meg kell említeni a színészi játékot, ami kiemelkedő. Klaus Maria Brandauer tökéletesen játssza el Hendriket, a tehetséges színészt, aki a barátait, a feleségét és a szeretőjét is gond nélkül feláldozza a saját céljai érdekében. Emellett egyértelműen bemutatja a színész Hendrik jellemének minden apró árnyalatát, azt, hogyan vallja végig ostobán, hogy ő csak egy színész és hogyan fordul el gyáván minden alkalommal, amikor nem tesz semmi relevánsat azért, hogy megakadályozza a hatalom ámokfutását.

Görbe tükör?

Nagyon nehéz egy egyértelmű véleményt megfogalmazni a Mephistóval kapcsolatban. A filmélmény középpontjában egyáltalán nem a történet állt, hanem Hendrik Höfgen karaktere. Hendrik karaktere először bosszantó, hiszen egy megalkuvó, gyáva, megvetendő és gyenge jellem. Ez az érzés a film egésze alatt kitart a nézőben, így túlzás azt mondani erre a filmre, hogy élvezetes. Azonban a film után megfogalmazódik a nézőben az a gondolat, hogy Hendrik karaktere nagyon sokunk elé tükröt állít. Hiszen, ha nem is annyira radikálisan, mint ahogy a filmben be volt mutatva, de az a jelenség, hogy az ember ellentmond saját elveinek és behunyja a szemét, hogy a hatalom ne tiporja el, az sajnos napjainkban is egy életszerű jelenség. A valódi kérdés így az, hogy minden kor minden társadalmában vajon mennyi Hendrik Höfgen él.

Sikeresen lezajlott az E-ACT projektünk Magyarországi találkozója, ami a vártnál is jobban sikerült. 

Az 5 napos Budapesten tartózkodásuk során az résztvevőknek a fiatalok megszólításáról, a digitális tartalmak gyártásáról, csapatépítésről, közösségszervezésről, motivációkról szerveztünk előadásokat, amelyeket csoportmunkák, nagy beszélgetéseken megszülető értékes gondolatok és ötletek tettek teljessé. 

Természetesen a szórakozásról sem feledkeztünk meg, a Budavári Palotanegyedben közösen megnéztük a Szent István termet, ami a lenyűgöző kiállítás mellett további digitális, fiatalokat megszólító ötleteket tartogatott számunkra. 

A budapesti programon készült képek itt tekinthetők meg, köszönjük mindenkinek az aktív részvételt. 

Hamarosan folytatjuk a felvidéki programmal!