Reaktor

A TikTok működése az Egyesült Államokban a nemzetbiztonságról, a politikai stratégiáról és a globális technológiai politikáról szóló viták villámhárítójává vált. A Joe Biden amerikai elnök által az év elején aláírt kétpárti jogszabály szerint a közelgő januári határidő értelmében a közösségi médiaalkalmazás kínai anyavállalata, a ByteDance kénytelen lesz eladni a TikTokot, vagy eltávolítani azt az amerikai alkalmazásboltokból (AppStore, Play Store). Donald Trum újboli megválasztását követően további kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a TikTok potenciálisan más eszközökkel is fennmaradhat-e. A TikTok sorsa az Egyesült Államokban jogi manővereken, stratégiai partnerségeken vagy Trump saját politikai ambícióin múlhat.

A kínai tulajdonú alkalmazás, amelyet Trump egykor nemzetbiztonsági fenyegetésnek bélyegzett, most olyan helyzetben találja magát, hogy potenciálisan profitálhat abból, hogy a TikTokot kampányeszközként használja. Első ciklusa alatt Trump a TikTokot nemzeti vészhelyzetnek nyilvánította, arra hivatkozva, hogy a kínai anyavállalat, a ByteDance megoszthatja a felhasználói adatokat Pekinggel. A 2020-as rendelete az alkalmazás betiltására irányult, de a jogi kihívások megakasztották a végrehajtást. A TikTok az amerikai bíróságokon harcolt a tiltás ellen, és nyert. Ezután az alkalmazást az Oracle-lel való együttműködésre kényszerítették.

Az idei választási kampány idején Trump a jelöltsége során a TikTokot tette digitális kapcsolatépítésének központi elemévé, és több millió követőt gyűjtött össze. Emellett támogatását fejezte ki az alkalmazás további elérhetősége mellett. Egyes feltételezések szerint a Meta Mark Zuckerberggel való rivalizálása is ugyanolyan fontos tényezője Trump TikTokkal kapcsolatos változásának, mint az, hogy a fiatalabb szavazókat akarja megszólítani.
A TikTok túlélési stratégiái valószínűleg a jogi és politikai manőverezés keverékéből állnak majd. 

1. lehetőség: Trump megmentheti az alkalmazást

Az egyik forgatókönyv szerint Trump utasíthatná az Igazságügyi Minisztériumot, hogy ne hajtsa végre az év elején elfogadott törvényt, amely előírja, hogy a TikTokot el kell adni, különben betiltják.
Alternatív megoldásként Trump élhetne elnöki jogkörével, és kijelenthetné, hogy a TikTok betartotta a törvényt, akkor is, ha ez nem fedi a valóságot. A TikTok állítólag felkészült Trump esetleges beavatkozására. A TikTok vezetői állítólag lazítottak bizonyos tartalmi szabályokon, hogy a konzervatívokat megszólítsák.

2. lehetőség: Jogi védelem

Bár kevésbé valószínű, a TikTok megmentheti magát azáltal is, hogy megnyeri a jogszabállyal kapcsolatos jogi vitáját. A TikTok azzal érvel, hogy az amerikai tiltás sértené az amerikaiak első alkotmánymódosításhoz fűződő jogait, azt állítva, hogy a kormánynak nincs elegendő nemzetbiztonsági indoka arra, hogy felülírja a szólásszabadsághoz való hozzáférést.
Az amerikai tisztviselők ugyanakkor attól tartanak, hogy a platform kínai tulajdonlása lehetővé tenné a Kínai Kommunista Párt számára a közvélemény befolyásolását vagy a felhasználói adatok gyűjtését. Bár az Egyesült Államokat érintő visszaélésekre vonatkozó bizonyítékokat nem hoztak nyilvánosságra, a 2018-as hongkongi demokráciapárti tüntetőkkel kapcsolatos kémkedésről tavaly napvilágot látott néhány bizonyíték, és ezek az aggodalmak továbbra is a kétpárti felhívások mozgatórugói.

Egy szeptemberi bírósági meghallgatás során a bírák nem tűntek meggyőzöttnek arról, hogy a TikTok szólásszabadságra vonatkozó állításai felülmúlják a kormány nemzetbiztonsági érveit. Ha a TikTok elveszíti az ügyet, a Legfelsőbb Bírósághoz fordulhat. Valószínű azonban, hogy a bíróságok a nemzetbiztonsági aggályokat fogják előtérbe helyezni, ahogyan azt a külföldi tulajdonú szervezeteket érintő korábbi ügyekben is tették. Ezt figyelembe véve a kormány érvelése erős, és vitatható, hogy a Legfelsőbb Bíróság beavatkozna-e a tiltás megakadályozása érdekében.

3. lehetőség: Vegyes megoldás

A TikTok indonéziai tapasztalatai precedenst kínálnak a kormányzati ellenállás stratégiai alkalmazkodással történő leküzdésére - ami talán a legvalószínűbb eredmény az Egyesült Államokban.
Tavaly az indonéz kormány felfüggesztette a külföldi online vásárlási alkalmazásokat, köztük a TikTok népszerű TikTok Shop funkcióját is. A platform azonban hónapokon belül összeolvadt egy helyi e-kereskedelmi céggel, és ezzel külföldi státuszból hazai státuszúvá vált. Ez a lépés lehetővé tette a TikTok számára, hogy folytassa működését, miközben a szabályozási aggályokat is kezelte.

Bár az amerikai helyzet más téteket és kérdéseket érint - elsősorban a nemzetbiztonságot, nem pedig a gazdasági protekcionizmust -, ez a példa jól mutatja, hogy a TikTok képes a kormányzati igényeknek megfelelően módosítani a működését. Hasonló „félmegoldás” az Egyesült Államokban a Trump-kormányzathoz kötődő Oracle szoftvercéggel való partnerségének bővítése lehet. Júniusban a TikTok kifejtette, hogy az Oracle-lel fennálló partnerségére épít az új amerikai adatbiztonsági kezdeményezésének megvalósításával, amely független biztonsági ellenőröket von be az adatvédelem felügyeletére és a szigorú biztonsági intézkedések betartásának biztosítására az Egyesült Államokban. Az ilyen irányú további együttműködés lehetővé teheti a TikTok számára az adattárolás és kezelés lokalizálását.

Egy ilyen kompromisszum alternatívát jelenthet a teljes betiltás vagy a kényszerű kivonás helyett, egyensúlyt teremtve a nemzetbiztonsági aggályok és a TikTok üzleti folytonossága között az Egyesült Államokban. 

Miközben az amerikai tisztviselők a nemzetbiztonsági fenyegetésekre összpontosítanak, a TikTok sorsa a tartalomgyártó gazdaságot és az amerikai közvéleményt is érinti. Az alkalmazás az Egyesült Államok 250 milliárd dolláros alkotói gazdaságának szerves részévé vált, lehetővé téve a kisvállalkozások és egyéni vállalkozók számára, hogy globális közönséget érjenek el.

A TikTok felfüggesztése nemcsak az ökoszisztémáját bomlasztaná meg, hanem jelentős precedenst teremtene arra vonatkozóan is, hogy az Egyesült Államok hogyan kezeli a külföldi tulajdonú technológiai platformokat. Ez pedig potenciális következményekkel járhat az amerikai technológiára nézve külföldön.

Az elkövetkező hónapokban a TikTok tétje egyre nagyobb lesz. Trump támogatása pedig azt sugallja, hogy az alkalmazás és anyavállalata számára kedvező politikai szerencse nem kizárt. Ahogy a TikTok átvészeli ezeket a kihívásokat, sorsa a kínai-amerikai technológiai kapcsolatok jövőjét fogja alakítani, és annak próbájaként szolgál majd, hogy a digitális korszakban hogyan lehet egyensúlyt teremteni a biztonsági aggályok és az innováció előmozdítása között.

Jun Szogjol elnök kedd este hirtelen kihirdetett rendkívüli szükségállapota megdöbbentette a nemzetet, és politikai szakértők szerint szerdán sokan dühöngtek elhamarkodott lépése miatt.

A kedd este élőben közvetített rendkívüli sajtótájékoztatón Jun „északbarát, államellenes erőknek” nevezte politikai ellenfeleit, és azzal vádolta őket, hogy megpróbálják megbénítani kormányát és aláásni az alkotmányos rendet. Hangsúlyozta, hogy a szükségállapot kihirdetésének indoka „az államellenes erők felszámolása volt, amelyek romboló cselekményekben vettek részt, és az ország vezetésének megdöntését tervezik”.

Az elnök hirtelen szükségállapotot hirdetett ki, majd a törvényhozók mintegy két és fél órával később elutasították azt, miután a kormány és a fő ellenzéki Koreai Demokrata Párt (DPK) között hónapok óta holtpontra jutott a törvényhozás.

Az ellenzéki, de parlamenti többséggel bíró párt megpróbált egyoldalúan keresztülvinni a Nemzetgyűlésben egy lecsökkentett költségvetési javaslatot. A javasolt költségvetési megszorítások az elnöki hivatal titkárságának és a Nemzetbiztonsági Hivatalnak a különleges tevékenységekre szánt teljes keretét, valamint az ügyészség, az állami számvevőszék és a rendőrség számára biztosított forrásokat érintik.

Emellett a DPK vádemelési indítványt nyújtott be az állami számvevőszék vezetője ellen, amiért nem ellenőrizte az elnöki rezidencia áthelyezését, valamint három ügyész ellen, amiért nem vonták felelősségre Jun feleségét, Kim Konhi first lady-t. A vádemelési indítványról szerdán kellett volna szavazni a plenáris ülésen, de a szükségállapot fiaskója miatt elhalasztották.

„Jun bizonyára azt gondolta, hogy ha rendkívüli szükségállapotot hirdet, akkor képes lesz elnyomni az ellenzéket és átvenni az irányítást a kormány felett. Ez egy értelmetlen döntés. Úgy tűnik, még a politika és a demokrácia alapjait sem érti” - mondta Pak Szangpjong politikai kommentátor.

A Jun-kormány nem tudta elfogadni a kívánt törvényjavaslatokat a DPK erős ellenállása miatt, amely a 300 képviselői helyből 170-et tud magáénak. Jun népszerűségi mutatói is mélypontra jutottak, amit több korrupciós botrány idézett elő, köztük a Kim Konhit érintő is.

A parlamenti szócsaták és összekülönbözések ellenére a „szükségállapot” kifejezés sokáig tabunak számított Koreában, tekintettel a történelmi traumára. A szükségállapot kihirdetése anélkül, hogy a kérdést megvitatta volna a kormányzó Népi Erő Párt (PPP) tagjaival, valamint a hadseregre vonatkozó rendelete azt mutatja, hogy Jun mennyire ésszerűtlen döntést hozott. Sokak szerint most követett el politikai öngyilkosságot, ami nemcsak őt magát, hanem a kormánypártot is érinti, amely már korábban is jelentős nehézségekkel nézett szembe, hiszen előző elnökét, Pak Künhjét a Nemzetgyűlés vádemelését követően az akkori Jun Szogjol vezette Ügyészség nyomozásának végeredményeként bilincsben vitték el.

„A PPP vezetője, Han Donghon és 18 kormánypárti törvényhozó, akik megszavazták az elnöki szükségállapot kihirdetésének megakadályozását, alig úszta meg a felelősségre vonást, de a többi kormánypárti törvényhozónak meg kell fizetnie az árat, amiért csak a pálya szélén álltak. A koreaiak nem fogják megbocsátani Junnak, amit tett”. – mondta egy szöuli professzor.

„Nem volt semmilyen igazolható alapja vagy előfeltétele a szükségállapot kihirdetésének. A rendkívüli szükségállapotot csak akkor lehet kihirdetni, ha háború, incidens vagy más hasonló nemzeti vészhelyzet idején a társadalmi rend olyan súlyos zavarai vannak, amelyek jelentősen akadályozzák az állam közigazgatási és igazságszolgáltatási feladatainak ellátását. Jun megsértette az eljárási jogi elveket is, például azt, hogy a szükségállapot kihirdetése után haladéktalanul értesítenie kellett a Nemzetgyűlést” - mondta Kim Sontek, a Koreai Egyetem alkotmányjogász professzora.

A katonai erők bevonulása a Nemzetgyűlés épületébe és működésének megzavarása alkotmányellenes és törvénytelen cselekedet. Még ha az elnök fel is oldotta a szükségállapot miután elfogadta a Nemzetgyűlés elutasító szavazatát, ez nem mentesíti őt az alkotmány megsértése alól. Jun elnök cselekedete felérhet hazaárulással, mivel az alkotmányos rend megzavarására tett kísérletnek tekinthető.

Az ellenzéki blokk közölte, hogy megkezdte az elnök elleni hazaárulási vádak megfogalmazását. A Nemzetgyűlés december 4-i plenáris ülésén jelentették be a Jun Szogjol elnök ellen a rövid ideig tartó szükségállapot kihirdetése miatt benyújtott vádemelési indítványt. Az indítványt kevesebb mint egy nappal azután nyújtották be, hogy Jun visszavonta a szükségállapotot elrendelő rendeletet, miután a törvényhozás elfogadta a rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló határozatot.

Az ellenzéki törvényhozók a parlamentnek benyújtott indítványukban azt állították, hogy Jun szükségállapot kihirdetése sérti az alkotmányt és más, a népszuverenitás és a hatalmi ágak szétválasztásának elveire vonatkozó törvényeket. Továbbá, hogy a szükségállapotról szóló rendelet sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, mivel a szükségállapot katonai ellenőrzés alá helyezi a médiát és a kiadókat, továbbá, betiltja a sztrájkokat és a tiltakozásokat.

Az indítvány elfogadásához a 300 fős parlament többségének be kell terjesztenie azt a Nemzetgyűlés elé, a végső jóváhagyáshoz pedig kétharmad szükséges. Az ellenzéki törvényhozók száma 192; az indítvány elfogadásához a kormányzó Népi Erő Párt nyolc törvényhozójának támogatására van szükség. Amennyiben a törvényhozók minősített többsége támogatja az indítványt, akkor az Alkotmánybíróság dönt arról, hogy az elnök eltávolítása indokolt-e.

A dél-koreai elnök tehát nehéz helyzetében egy erősen önsorsrontó döntést hozott, amely most megingatta pozícióját is. Már a szükségállapotot követő napon az elnök vezető tanácsadói tömegesen ajánlották fel lemondásukat: közéjük tartozik az elnök kabinetfőnöke, a nemzetbiztonsági tanácsadó, a szakpolitikai kabinetfőnök, illetve további 7 magas rangú tanácsadó. Az egyértelmű, hogy a kormánypárton kívül mindenki az elnök pozíciójából való elmozdítása mellett fog dönteni, így csupán abban bízhat, hogy a pártja egyhangúan kiáll mellette a Nemzetgyűlésben, ami viszont a pártot hozná rendkívül kényelmetlen helyzetbe az ország közvéleménye előtt, akiknek kb. 75%-a az elnök távozását szeretné látni a szerda hajnali események következményeként.

Mi az első élményetek az alkohollal?

Varga Dávid: Egy falun nőttem fel, Vas megyében, egy 500 lelkes kis faluban. Az első élményem az nem volt meglepő, de pont nemrég meséltem Bálintnak. Édesapámmal mentem a kisboltba, egy faluban egy kisbolt van, ott mindenki ismer mindenkit. Hetedik osztályos voltam körülbelül, és édesapámnak vettem ajándékba egy üveg whiskyt. Ez volt az indok. Nem neki vettük, hárman elmentünk a böjt mögé, megittuk, és azóta többet, egy kortyot nem tudok whiskyt inni. Elég kemény volt egyébként ez az élmény, aztán utána a házibor, házi pálinka, úgyhogy nekem kvázi ilyen rögösen indult, igen.

Marton Bálint: Hasonlóképpen rögösen indult nekem is. Nekünk egy általános iskola, én most az általános iskolát nem szeretném megnevezni, egy általános iskola utáni közbeni összejövetel volt, egy hatalmas közös születésnap. Nekem minden ízlett, mindenből fogyasztottam is. Ez nem volt annyira jó stratégia. Életemben akkor volt először és utoljára szerintem képszakadásom, úgyhogy onnan már csak mérsékeltebben és tudatosabban fogyasztok szerencsére alkoholt. Igen, úgyhogy hasonlóképpen kellemes élményekkel indult ez az út.

Az első élmény és a cseles kitalálása között mi történt. Szellemesen kérdezve meglehet, hogy a Magyar Felnőtt Szörp Egyetemen a felnőtteknek szóló szörp alapképzést végeztétek el avagy mi vezetett el titeket ehhez az innovatív ötlethez, miért pont ti lettetek a feltalálók?

VD: Igazából vakszerencse, mind a ketten mérnökök vagyunk. Egyikünket sem köt szerintem semmi magához az alkoholhoz. Az volt az indikátor, hogy együtt akartunk vállalkozni. Volt már egy mérnöki vállalkozásunk, egy hatos teammel, (ne csináljatok hatan céget). Nem volt rossz, csak pénzkeresni nehéz.

Akkor döntöttünk úgy, hogy nagyon hasonló a munkaborálunk, együtt akarunk céget alapítani, és mindketten. Én nagyon ilyen ötletbörzés vagyok, tehát hogy régebben, ráadásul hetente volt egy hülye ötletem, a Bálint naponta igen, Bálint meg lecselengeni őket, és olyan volt ez az ötlet, hogy közösen egyszerre jött egyébként egy banális véletlen. Bementünk a konyhába, egymás mellett volt az alkohol, meg a szörf is, miért nincs alkoholos szörf? Mintha felolvastad volna a címkéket egymás mellett. Úgyhogy semmi tudatosság nem volt abban, hogy mi most feltaláljuk a felnőtt szerepeket.

MB: annyi kellett hozzá, hogy ez is egy közös munkavégzés során született meg. Ablakkeretet csiszoltunk, elfogyott a piánk, bementünk, és így mentünk a konyhába, és azt néztük, hogy akkor mit tudunk még inni. És igazából maga a felnőtt szörp, ez csak később született meg ez a név. Volt előtte szeszter, trükkös szörp, meg mindenféle, és akkor jött a cseles szörp, és akkor Dávidnak a felesége, Lilla kérdezte, hogy miért nem simán cseles? És így jó, hát akkor a név az megvan. Semmilyen előképzettségünk, úgyhogy ebből azért adódtak nehézségek.

Be kellett vonni egy alkohol iránt fogékony szakértőt, vagy ti autodidakta módon tanultátok ezt meg, hogyan alakult ki ennek?

VD: Annyira nem voltunk tudatosak, hogy bevonjunk a legelején egy szakértőt. Nem, hanem vettünk egy csomó mindent, és majd mi otthon ezt megcsináljuk. És akkor meg is csináltunk többet. Tizenöt recept túra volt, aminek a nagy része nem volt jó. Nem olyan könnyű olyan finomat csinálni. Barátokkal, ismerősökkel, kollégákkal, még akkor volt munkahelyünk, oda hordtuk be a kis saját esszenciáinkat, és leredukáltuk nagyjából háromra. Egyébként ez a mostani három, csak már jóval upgradeltebb, tehát az nem volt még ennyire, mert aztán később bevontunk szakembereket. Igen, akkor még nem. Úgyhogy nem voltunk annyira tudatosak, de inkább az alkotás élményét élveztük, nem is akartunk szerintem ebben senkit. Ez a saját kis játszóterünk volt.

MB: Abban viszont tudatosak voltunk, hogy mindig próbáljuk validálni az adott szintet. Adott szint alatt azt értem, hogy éppen addig mennyi pénz van a vállalkozásban. Eleinte vettünk vodkát, szörpöt, fűszereket, cukrot pirítottunk, tehát gyakorlatilag teljesen low budgetból meg tudtuk alkotni ezeket az ízeket. De úgy voltunk vele, hogy igen, hogy ez most csak nekünk ízlik, csak a barátoknak ízlik, csak anyunak ízlik, csak apunak ízlik, vagy tényleg vadidegen emberek ezért adnának-e pénzt. Úgyhogy pont emiatt le is mentünk a Balaton-partra, ott lekóstoltattuk, és ott helyben lehetett is vásárolni, és ott 290 emberből nagyjából 90-en vásároltak is, úgyhogy úgy voltam vele, hogy jó, akkor ezt érdemes továbbvinni. Viszont elérkeztünk egy olyan pontra, ahol már nem lehetett otthon kókányolgatni, meg összeöntözgetni, hanem kőkeményen a jövedéki rendszernek, a jövedéki törvénynek, illetve a NEBIH által támasztott elvárásoknak és a törvényeknek meg kell felelni. Már nem volt elég az, hogy otthon mi összepancsolunk valamit. Itt már be kellett vonni szakembereket, csak eleinte még fogalmunk sem volt arról, hogy tulajdonképpen most akkor milyen szakembereket is kell bevonni.

VD: Kit kell felhívni kérdésnél az a legegyszerűbb, hogy ha tudod, hogy kit kell felhívni, mit kell csinálni, csak ez a Bike-nak volt egyébként a feladata, és akkor így egy hét, az eredmény az volt, hogy no, ezt kell felhívni. Természetesen utána elküldött a fenébe, hogy te most poénkodsz, vagy akarsz egy jó piát? Na mindegy, tehát keményen, a mínusz egyről indultunk.

A kotyvasztás után mi volt az a motiváció, ami továbbvitte egy egész vállalkozásba az ötletet?

MB: Nekünk ez fordítva volt, mert mi szerintem vállalkozni szerettünk volna, és csak az eszközét kerestük. Úgy voltunk vele, hogy mi bármivel szeretnénk belefogni, és bármivel szeretnénk vállalkozást csinálni, amiből lehet és érdemes vállalkozást csinálni. Úgyhogy igazából mi úgy szemléltük ezt az egész dolgot, amiben mindenképpen vállalkozást akarunk, de előtte validáljuk az adott szinteket, az adott lépéseket, és hogyha ott a validáljuk, vagy elvetjük, és hogyha ott az jön ki, hogy nem az van, hogy 290 ember megkóstolja, és abból ketten vásárolnak, hogyha ez lett volna, akkor valószínűleg azt mondjuk, hogy oké, köszönjük, kipróbáltuk, akkor anyunak, apunak ízlik meg nekünk, de akkor ez ennyi, akkor ez megmarad nekünk, de nem ez volt a helyzet, úgyhogy mi alapból vállalkozást szerettünk volna csinálni, és mindaddig, ameddig nem jött ki az, hogy fiúk, ebből ne csináljatok vállalkozást, addig csináltuk, csináljuk.

VD: Biztos nem. Én nekem egy ilyen konstans folyamatos motivációm van, Bálintnak meg egy ilyen nagyon magasok, meg mélyek, de az ő magasai segítettek az én alapmotivációmat mindig följebb vinni, a mélyeinél meg én húztam őt vissza. Tehát kvázi egymást segítettük. És a legelején egyébként, amikor a legtöbb buktató van, akkor a legizgalmasabb. Tehát mikor bemész a vendéglátásba, a kis saját termékeddel, és azt mondják neked tízből nyolcan, hogy ez rossz.

Hagyd abba, ne csináld, mérnök vagy. De a másik kettő azt mondja, hogy na, ezt kipróbálom, akkor az a nyolc igazából, ahogy telik az idő, egyre többet segít abban, hogy márpedig csak azért is megmutatom, mert tudom azt, hogy a validáció során az jött ki, hogy igen, nem fog ez minden embernek azonnal, ez nem egy hype lesz, ez egy szép lassú, folyamatos építkezés lesz. Úgyhogy egymás támogatása, egymás segítése, az, hogy tényleg gyerekkorunk óta barátok vagyunk. Nekem egy barátom van, Bálint, tehát ez nagyon sokat segített a vállalkozásban, a másik meg a sok pofon, amit maga az épít igazából. Úgyhogy ez a kettő még amellett, hogy tényleg vállalkozást akartunk.

Mind a ketten ugyanazért vagytok felelősek és kiegészítitek egymást vagy most már több kollégát tudtok foglalkoztatni, hogyan kell elképzelni a vállalkozást?

MB: A legelején mindenki csinált mindent, nagyjából ugyanazt csináltuk, csak két szálat tudtunk vele megcsinálni. Most ez viszonylag már egész jól kidolgozott. Dávid felelős az értékesítésért, a marketingnek egy jelentős részéért, a szövegért, hirdetésbeállításokért, hirdetési ötletekért, tehát Dávid az, aki a marketingben nagyon-nagyon ott van, meg

Dani, aki most nincsen itt, a brand menedzserünk, ő az, aki vétózza az ötleteinket, ő húzza meg a szintet, árdirektorként dolgozik, neki egyébként is ez a munkája, és mellette a cégtársunk is, ezt a részét neki köszönhetjük. Én pedig a pénzügyekért, stratégiáért, back office-ért, ügyfélszolgálat, gyártás, menedzselés, meg a weboldalnak a megcsinálása, update-elése.

VD: Annyi még, hogy mind a ketten ilyen bot csinálta emberek vagyunk, én soha nem tanultam marketinget, az a típusú ember vagyok, aki lövöldözik céltáblára, és akkor a 80.-ra eltalál egy etalon céltáblát, és akkor ez így formálódik. Meg amiben most még szeretnék fejlődni, meg hozzátenni a célod a folyamatoknak alapesetben, hogy gépészként egy tervezőgépész vagyok, tehát nekem ez a folyamat jellegű gondolkodásmód erős, úgyhogy ez most, ami még az én vállamon van valami. Igazából úgy, hogy kiosztjuk egymásnak a feladatot, hanem organikusan érezzük azt, hogy eljött a pillanat, hogy strukturáljuk a feladatokat, stb.

A kérdésedre, hogy kollégát tudunk-e foglalkoztatni, volt időszak, amikor elkezdtünk felvenni emberkéket, nem találtuk meg nekik a megfelelő munkakört, nem tudták azt az értéket megteremteni a cégben még, amit egyébként meg kell tudnia egy embernek teremteni a cégben. Nagyon sok alvállalkozót foglalkoztatunk, tehát inkább kihangsúlyozzuk a feladatokat. Tervben van majd nyilvánvalóan HR, tehát hogy felvenni emberkéket, de az első pofonnál belefutottunk, abba mi elgondoltuk majd, hogy hú, de jó lesz, akkor mi ezt nem értjük, akkor erre fölveszünk egy embert, és már tudjuk, hogy nem ez a metodikája ennek, hanem amit már mi jól tudunk csinálni, arra felveszünk valakit, és megyünk tovább a következő világszálra.

MB: Gyakorlatilag 3 évnek kellett eltelnie, hogy kristályosodjon bennünk, hogy tulajdonképpen a mi cégünkben mi is a hozzáadott érték. Merthogy mi azt hittük, hogy most akkor mi gyártók vagyunk, persze nem így gyártottuk, de hogy igazából a vendéglátóhelyek, meg a boltosok is a gyártó kategóriába raknak minket, de nem igazán gyártók vagyunk, forgalmazók vagyunk gyakorlatilag. Úgyhogy akkor azt hittük, hogy nekünk nagy kertcéget kell építeni, nekünk értékesítőket kell felvennünk, raktárat kell majd bérelnünk, satöbbi, satöbbi. Most jutottunk el odáig, és ugye erre vettünk fel embert. Aztán rájöttünk, hogy nem ez a terület, ahol nekünk igazán hozzáadott értékünk van, hanem a kereskedelem és a marketing kvázi, úgyhogy erre kell majd embert felvenni, és ahogy Dávid jól mondta, nem arra a feladatra veszünk fel embert, amit mi nem tudunk megcsinálni, amit mi már jól tudunk csinálni, és jó rendszerben tudjuk foglalni, arra veszünk majd fel embert. Ja, mennyivel akartuk végiggondolni?

Mi is ez a Cseles? Milyen alkohol van hozzáöntve?

MB: Tulajdonképpen egy likőr, annyi különbséggel, hogy egy átlag likőrnél sokkal több cukor van benne és sokkal több kivonat, aroma, gyümölcssűrítmény, citromsav, gyakorlatilag minden, ami az ízhez hozzájárul, abból több van benne. Egy likőr koncentrátum tulajdonképpen, és ez is a pontos megfogalmazás, hogy likőr longdrinkek készítéséhez. Kvázi egy koncentrátum, de hogyha be kell sorolni, és egyébként ebben a besorolásom is van, ez egy likőr. A cseles egy likőr tulajdonképpen.

VD: Azért neveztük el felnőtt szörpnek, mert felhasználási oldalról sokkal inkább egy szörphöz hasonlít, mint egy likőrhöz, tehát likőröket töményen, meg amúgy kellett egy piaci rés, amit meg tudtunk támadni, és szerintem ezt a kategóriát, hogy alkoholos szörp, alkoholos szörp nem létezik, ezért kell felnőtt szörpnek elnevezni egyébként. A szörpökhöz képest egyébként kevesebb cukrot tartalmaz, több gyümölcssűrítményt. Meglepő. Ugye a szörpök manapság inkább úgy készülnek, hogy egy csomó hamar, egy picike abból a gyümölcsből, ami rá van írva, és baromi sok cukor, meg színezék, meg aroma. Tehát e tekintetben inkább szirup jellegű, tehát minőségibb szörpök irányába van a gyümölcstartalom része. Az alkohollal való összehasonlításban Bálint elmondta, úgyhogy valahol ez a kettő között van.

Egy ilyen színes alkoholpiacon mennyire nehéz megtalálni az embernek a helyét egy új alkohollal?

MB: Gyakorlatilag az Isten ad és elvesz. Előny az, hogy nem tudunk arról, hogy lenne nekünk direkt konkurenciánk, ennek az az előnye, hogy nem kell a konkurensekkel bajlódni. A hátránya az, hogy mivel nincsen konkurencia, ezért az életében senki nem hallott még erről az italról.

Senkinek a fejében nincs meg az, hogy ez micsoda és ezt hogyan kell használni. Úgyhogy nekünk nem a versenytársakkal kell versenyeznünk, hanem gyakorlatilag saját magunkkal, és azzal, hogy hogyan tudjuk minél effektívebben és minél olcsóbban edukálni az embereket, hogy mi is tulajdonképpen ez a termék. Tehát nekünk gyakorlatilag arra kell pénzt áldoznunk, hogy piacot teremtsünk magunknak, mert nyitottság van rá, de ha azt mondod, hogy felnőtt szörp, akkor az emberekből tízből nyolc az pislogni fog, hogy mi a tököm, az a felnőtt szörp. Úgyhogy nekünk erre kell, ezt csináljuk gyakorlatilag, és ez az, ahol nekünk hozzáadott értékünk van ebben. Úgyhogy konkurensünk nincs igazából.

VD: Azt látjuk, hogy a vendéglátásban, ahol kicsi a kínálat, ott jóval nagyobb folyamatos fogyást érjünk el a termékkel. Tehát ha az ember elé leteszel 100 italt és választania kell egyet, vagy leteszel egy tíz italt, és választania kell. Nyilvánvalóan a matematika tök egyszerű, sokkal nagyobb valószínűséggel fogják a cselest a kezükbe fogni. Akkor is, hogyha edukáljuk a piacot, akkor is, hogyha nem. Tehát egyrészt nekünk az egy jó hely, ahol alacsony a kínálat, szeretnének minőségi italokat fogyasztani, ott látjuk, hogy tök nagy relevanciája van.

Az a nehéz, hogy a pénz egy része arra megy, hogy az emberekkel megismertessük, hogy ez mi, kialakítsuk bennük azt a vágyat, hogy ezt ő kipróbálja. Ha kipróbálta, utána pedig, ami nagyon nehéz - és ezen tök sokat beszélgettünk eddig, a pezsgő a legjobb példa. Erre szerintem a pezsgőt mindenki tudja, pezsgőt mikor kell venni szilveszter előtt.

Egyrészt ezt nem mi akarjuk kitalálni a Bálinttal, hanem a fogyasztóknak odaadni a terméket, és akkor ők tapasztalják ezt ki, és mi ebből az információból gyűjtve segítünk a többi embernek, hogy ez erre jó. Már kristályosodik valahol ez a nyár időszaka.

Én mondjuk imádom a forró Cseles recepteket is, de hogy ezt le kell redukálni. Látjuk, hogy ez a nehéz, mert csak úgy edukálni, hogy jaj, higítsd is fel, tök jó lesz... Ez még kevés az embernek arra, hogy meg is legyen az indoka, hogy miért ne most vásároljam meg ezt a terméket, és most próbáljam ki. Úgyhogy ezt meg kell találni még egyébként.

Mennyire nehéz az edukációs folyamat?

MB: Inkább drága. Nem tudom, megmondom őszintén azért, hogy nehéz, mi csináljuk valahogy, és tudnám, hogy ezt amúgy hogy is lehetne csinálni, akkor megmondanám, hogy mennyire nehéz, és mennyire messze attól, hogy ezt hogy is lehetne csinálni. Mi csináljuk valahogy. Fogalmam sincsen, igazából élvezzük, meg szeretjük csinálni. Biztos lehetne sokkal jobban is csinálni. Fogalmam sincsen.

VD: Kevés példa van előttünk, mert ahogy te is mondtad, sörből lehet ilyen sör, olyan sörkoktél, stb., borból, borkoktél. Tehát, hogy ott már megvan az, hogy ez bor. Mikor iszod a bort, mikor iszod a sört, milyen szituációban. Kevés minta van, tehát nem látjuk azt, hogy na, ez a márka ezt így csinálja. Mi ehhez képest így csináljuk, és akkor jók vagyunk-e, vagy nem, hanem így megyünk a semmibe, és akkor próbálunk magunknak fényt, van irány folyamatosan. Mert egyébként azt most is tartjuk, mint a legelején a balcsi kóstoltatást, és akkor más eszközökkel, más méretekben.

Mire vonatkozik cseles fogalom? Az ember magát cselezi ki, miközben issza, mert hogy szörpízű, de közben alkohol és majd részeg lesz tőle, vagy pontosabban itt mi a csel? Az ember úgy tud részeg lenni, hogy amúgy észre se veszi az alkoholnak az ízét.

VD: A részeg, ez erős kifejezés, inkább spicces, mert a mi piánktól nehéz, hiszen ez egy alacsony alkoholtartalmú, finom ital.

Mi nem a durva fogyasztókra megyünk rá, hanem arra, aki a tévé előtt, vagy mit tudom én, nyár van, tudod, extra meleg van, innál valamit, amitől nem állsz fejre, és inkább élvezed az ízét, mintsem vicsorognál az alkoholnak ettől a kellemetlen mellékízétől, de valójában ez onnan jött, hogy vagy mi cselezünk ki téged, vagy te cselezed ki saját magad, vagy te cselezed ki a vendégeidet, de a lényeg, hogy nem pejoratív értelmű, a cseles szóban az a jó, hogy a trükkös, hogy a trükkös az pejoratív. Valaki szenved.

Kiknek ajánljátok, kiknek szeretnétek adni ezt a terméket?

MB: Ha ezt megmondanád, nagyon örülnék neki, hogyha mindent meg tudnánk mondani, annak is nagyon örülnénk. Erre a fesztivál a legjobb példa, amikor odajön hozzánk a 18 éves kis cuki, alacsony kislány, nagy mosolygósan, meg odajön hozzánk a 2 méter 13 centis kigyúrt kamionsofőr vagy az idősebb nagymama.

Azt vettük észre, hogy akik nem szeretik az alkohol ízét, ők abszolút célcsoportunk, de ezt most így ránézésre viszonylag nehéz megmondani egy emberről, hogy na, akkor te most szereted az alkohol izét? Illetv, akik újdonságkedvelők, de ez most megint nem túl pontos célzás, mert attól még, hogy újdonság kedvelő, attól még nagyon sok másik újdonság is van, és hogy akkor miért pont a miénket választják. Úgyhogy ez egy nehéz kérdés, és eddig még nem igazán találtuk meg rá az összes választ, pár választ már találtunk, de biztos, hogy vannak még olyan jellemzők, amikről fogalmunk sincs.

VD: Demográfiailag nem lehet megmondani. A fogyasztóink '18-tól '65-ig terjednek. Megmondhatnám azt, hogy milyen korcsoport vásárol a legtöbbet, de ez valószínűleg a hirdetésünk és az üzeneteink következménye, nem pedig az, hogy megtaláltuk azt a célcsoportot demográfiai oldalról, akinek ez jó, és a Bálint legjobban mondta, azoknak hiánypótló a terméke, akik nem szeretik az alkohol ízét, de ez nem látszik. Ez nem kor, ez nem edukáció, ez nem lakhelyfüggő, ez nem bevételfüggő. Ez egy olyan dolog, amit így nagyon nehéz effektív megmondani. Úgyhogy nincs meg a Szent Grál, de örüljük fel szépen a piacot, és akkor majd lehet, hogy öt év múlva azt tudom mondani, hogy pont ő lesz.

Zacher Gábor mondta, hogy az alkoholizmus ellen már igazából az is nagy segítség lenne, hogyha az óriásplakátokon nem folyamatosan alkoholreklám lenne. Provokatívan kérdezve - Mit gondoltok, hogy ti azzal, hogy alkoholt árultok, ezzel nem járultok-e hozzá az alkoholizmushoz?

MB: Sokat gondolkodtunk és sokat beszélgettünk, tehát ez téma volt közöttünk, hogy tulajdonképpen mi most akkor rossz fiúk vagyunk? Nagyon azt vesszük észre, hogy azok az emberek, akik a mi fogyasztóink, és nagyon sok fogyasztóinkkal beszélünk is telefonon, tehát folyamatosan szondázzuk a piacot, meg még a vásárlóinkat is visszajelzések után gyűjtve.

Nem igazán találkoztam olyannal, aki azt mondta volna, hogy jaj de jó, végre egy pia, amitől végre én is berúghatok. Olyannal találkoztam, és ilyenekkel találkozunk leginkább, hogy jaj de jó, akkor végre nem kell sört innom. Végre nem kell bort innom. Végre nem kell whiskey-t innom. Tehát kvázi a már meglévő szokásaik, az alkohol ott van az emberek életében. Azt, hogy ezt mivel hogyan viszed be? Ez volt igazából itt a változás a CSER esetében, hogy a kör nem egy pohár bort iszik meg, nem egy pohár fröccsöt iszik meg, hanem egy pohár cselest iszik meg. A cseles maga az egy viszonylag alacsony alkoholtartalmú ital, mármint miután elkészíted. Tehát mi mindig is inkább - hogy mondják ezt?

Az, hogy ez miért van így, és hogy ez jó-e vagy rossz, az már egy másik téma. Ebben nincs akkora tudásom, hogy mélyebben belenyúljak. De az emberek életében itt van, kvázi csak a formája változik.

VD: Én a reklámokhoz, a kérdésed első feléhez csatolnék. Valóban rengeteg alkoholreklám van, és nyilván ez abból adódik, hogy nyilván más reklám is az, ha azt mondom, hogy piros Suzuki akarsz venni, akkor nyilván piros Suzuki jön veled szembe. Tehát nyilván amikor valamit keresel, akkor sokkal több jön veled szembe. Én megállás nélkül alkoholreklámokat látok, mert én technikailag, amikor marketinget kérsz, akkor versenyzek egy csomó emberrel. Nálunk az a szempont, hogy amikor mi marketinget készítünk a cselesnek az értékesítésére vagy megismertetésére, ez a marketing ez szórakoztassa az embereket, és majd ő eldönti, hogy vásárol-e. Nem az a célom, hogy azt mondjam neki, hogy te most ezt azonnal vedd meg, és írd meg, és vegyél még egyet, hanem az, hogy van itt két srác, poénosak vagyunk, nevessél a hírleveleinken, inkább sztorit próbálunk meg nekik adni, és a döntést rábízni, hogy ő akar-e csatlakozni, ehhez ki akarja-e próbálni, vagy sem.

Innen van bevétel, innen van részvény, innen van nyugdíj, az egész fenntartja a gazdaságot, és akárhol nézzük, szerintem a világ nagy részében azért elég komoly iparág az alkoholfogyasztás. Ha azt mondanám, hogy innentől ugye volt alkoholtilalom, amikor elvágták, akkor még inkább megvolt az alkohol. Tehát ha minél inkább tiltasz valamit, annál kevésbé fog működni. Én valahol azt látom egy jó célnak, mi sem csináljuk még ezt egyébként, mert jelenleg nem a túlélésért, nem a meggyökerezésért dolgozunk a márkának, hogy amikor egy alkoholt reklámozunk, akkor tudatosan oda kell figyelni. Szerintem mindenből a mértékletesség az egyébként egy jó példa. Mert ha én reggeltől estig csak csirkemellet eszek, abba is bele lehet halni. Meg ha reggeltől estig csirke rizst eszek, vagy fehérjeporon élek, az sem jó. Az sem jó, ha reggeltől estig csak abból iszol természetesen.

Nem az van, hogy a mai fiatalság kevesebbet szórakozik, csak más eszközöket használ a szórakozásra. Én nem gondolnám, hogy ez egy jó irány, mert az alkohol, ha éppen 10 ezer éve is tudjuk a hatásait, tudunk ellene védekezni, meg az egészségügy fel van arra készülve, hogy mit kell csinálni egy emberrel, aki detoxikálni kell például, de nem kell idáig eljutni, hanem inkább meg kell mutatni, hogy leültök, mondhatok két sört, vagy két cselest, megisszátok, társasoztok egyet. Szerintem ennek nincsen rossz vége. Hogyha ez így meg tud maradni ebben a keretrendszerben.

MB: Szerencsére általában azok az emberek, akik tényleg alkoholisták, azok általában nem prémium termékekkel igyekeznek kielégíteni ezt a fajta függőségüket, hanem jóval olcsóbb és nagyobb alkoholtartalmú termékekkel. Úgyhogy ilyenformán szerencsére mi kvázi drágák vagyunk ahhoz, hogy valaki csak azért írjon ezt, mert hogy ő esetleg alkoholista. Úgyhogy ez még egy könnyebbség, ettől függetlenül nem vagyunk jó fiúk, nem erről van szó. De igazából rossz fiúnak se érezzük magunkat nagyon.

A bánat elfedésére való ivást tinédzser koromban megtapasztaltam. Ez nem egy jó út, ez nem lesz megoldás semmire kvázi. Úgyhogy ha arra oda tud figyelni az ember, hogy az se feltétlenül jó, hogy akkor igen, amikor jó kedve van, mert akkor az lesz, hogy csak azzal lesz jó kedve, de valahogy nem egyfajta megoldást keres, és ne egyfajta mankót keressen benne az ember, ne egy támaszt, mert ez egy csalfa támasz, és ebből semmi jó nem sül ki, hanem inkább az, hogyha tényleg ha arra használja az alkoholt, hogy amikor társaság van, akkor jóval mélyebb és jóval mélyebb beszélgetéseket tudjon folytatn, és a társas kapcsolódásban segítségére legyen.

VD: Zacher Gábornál a száraz november tök jó megfigyelés arra, hogyha nem iszol egy hónapig, akkor nagyon hiányzik-e az érzés. Én alapesetben nem iszok alkoholt, tehát nekem vannak 3-4 hónapok, amikor én abszolút nem. Tudod, azt szokták mondani, hogy aki árulja, az ne fogyassza. Ez a jófajta dealer, ha az mondjuk alkoholt ír elő. De ez például tök jó dolog erre egyébként. Szerintem, hogyha már hiányzik az alkohol, akkor ez egy jó kis lámpa lehet az ember fejében. Nekem is vannak függőségeim, az ember megküzd, mindenkinek megvan, ezt tök jó megtanulni, és egyszer túl van rajta az ember, akkor utána tudja azt, hogy mikortól van az a pont, amikor már nem ő a kontroll. Valahol itt ez tök jó lehetőség arra, hogy megfigyeld magad.

Hol szeretnétek látni magatokat 10 év múlva, és a cselest hol szeretnétek látni így utolsó kérdésként?

MB: Itt válik el kettőnk válasza. Dávid jóval ambiciózusabb, mint én. öt évet tudnék mondani. Öt év múlva, hogyha milliárdos árbevételt elérünk, annak örülnék. Én nagyjából itt, meg egy-két komolyabb külföldi piacon jelen lenni.

VD: Egészen már így a középiskola után, egyetem elejétől fogva egy termékorientált vállalkozó akarok lenni, kvázi egy termékgazda. Szerintem van még bennünk a Bálinttal egyébként most a saját magunk, aztán a Cselessel is. Van még bennünk egyébként szerintem olyan dolog, amivel mondjuk nem itatjuk az embereket, hanem majd jobbá tesszük az életüket. Most megtanuljuk, hogy kell eladni dolgokat, eddig megtanultuk az életünkben, hogy kell megtervezni dolgokat, meg hogy kell legyártani dolgokat, és megtanuljuk, hogy kell felépíteni egy személyiséget egy termék mögé, és ha teljes lesz a kép, a ké, egyre alakul.

Nekem az a végcélom kvázi, hogy azt a tudást, ami felhalmozódik a következő 10-20 évben, azt akár egy óra is tudjam használni, és egy olyan dolgot adjak az embereknek. Én szeretnék nyomot hagyni, ez egy komolyabb ambíció már egész középiskolában, ez érdekes bevillanás volt nekem. Úgyhogy személyes szinten ez a végcél, hogy valami jót tudjak úgy létrehozni, kitalálni és eladni az embereknek, hogy segítsen nekik, segítsen rajtuk. A Cselesnél meg öt év múlva azért jó lenne tényleg az az egymilliárdos árbevétel, egy jó eredményszázalékkal, mert könnyű egymilliárdos árbevételt csinálni, hogyha 0,2 százalék a zsebedben marad, hanem tényleg egy 15-20 százalékos eredménye, az tök király lenne, és terjeszkedni.

Úgy, hogy nagyobb társadalmi felelősséget vállalok.

VD: Mindenki tudja, az, hogy a természet, a környezetünk kicsit bajban van. Én olyan dolgot képzeltem el, amikor azt mondtam, hogy jobbá tenni az emberek életét, hogy például ezen. De aztán tíz év múlva más problémáink lesznek. A lényeg, hogy az én végcélom egy olyan dolog, ami jobbá teszi az emberek életét, mert jobb kedvük lesz. De hogy van ennél sokkal... például, ha megtalálnám a rák ellenszerét. Most egy nagyon durva dolgot mondok. Nem vagyok orvos, úgyhogy nem fogom megtalálni, de ilyen jellegű elképzelések vannak ebben az esetben, nem a Cseles rossz, csak nem biztos, hogy attól jól fogod magad érezni. Attól még, hogy te nem érzed jól magad, lehet jobb az életed. Például, ha az édesapád céljaid elérésére ösztökél, az kellemetlen, de jobb lesz az életed, attól függetlenül, hogy nem érzed jól magad közben.

(Borítókép forrása: sobors.hu/gasztro/cseles-felnott-szorp/)

Orbán Balázs doktorija kapcsán előjönnek a kirekesztés kultúrájának múmiái igazgatni a renitens véleményeket a független, örökké szabad(tm) és demokrata(tm) oldalon, példaként ennek a Facebook posztnak a kommentjeiben.

Bozóki András (Fidesz, SZDSZ, Gyurcsány valaga, CEU) borzasztóan unalmas, mert ugyanazt mondja, mint tízezer másik. Hitet tesz, újra és újra. Tudományosan zéró kalóriát hordoz, egy szekuláris vallás sokadik etikai tisztje csak.

Miért olyan nehéz egy feministának kimondania azt, amit J.K Rowlingnak sikerül, hogy hölgyeim, kérem, álljunk meg egy pillanatra, olybá tűnik, hogy fasza van a menyasszonynak?

A válasz fiataloknak releváns, belpesti részéért Bajusz Orsolya hektikus blogjának Vámpírkastély posztjait érdemes böngészni.

A fölnőttebb, itthon is százezreket érintő, megannyi multinál dolgozó nyakbalógóst is öncenzúrába kergető válasz a feketelistára kerülés gondolatából fakadó halálfélelem.

Aki Bozóki Andrásék tágabb univerzumában akadémista, annak ez a közeg adja mindenét: pénz, karrier, meghívás rendezvényekre. Pályázatok, kiküldetés, validáció.

Egyetlen eltévedt like egy rossz poszton, egyetlen ideológiailag rizikós kérdés a független értelmiségitől, és a vámpírastély-viperafészek könyörtelenül, gyilkos szándékkal lesújt rá. Akitől elveszed az egzisztenciáját, azt meg akarod ölni: dögöljön meg, az utcán, nincstelenül, mondják arccal, névvel, morálisan felsőbbrendű hévvel a felvilágosult etikai tisztek (akik a következő posztban amúgy empatizálnak a hajléktalanokkal).

Egy rossz lépés, és mindennek vége: nincs többé pályázati pénz, bezárulnak a szalonok kapui, két napos gyűlölet a provinciális médiában, egykori kollégák dobják a busz alá, mindig is sejtve, hogy az illető eretnek volt. Két képernyőnyi LinkedIn élet áthúzva piros tollal.

Nincs rehabilitáció.

"Hogy vállalhattad? – kaptam a kérdéseket hol privát megjegyzésekben, hol nyilvános posztok vagy olvasói levelek morális értékítéleteiben. Kellemetlenkedő kommentek, gúnyos e-mailek, fejelfordítások és nem-köszönések kísérték a tavaszt, majd az elmúlt heteket"

Ez a közeg nem szabad, nem független, és intellektuálisan annyira silány, mint a legborzasztóbb vallásos szekta.

Ez a viperafészek nem értelmiség.

Ezek az emberek nem Orbán Viktortól, a NER hibrid rezsimjétől, meg a napjában tucatszor felemlegetett mumusoktól félnek - Bozóki András ha rálép egy legora, magára löttyinti a reggel forró kávét, zsigerből küldi el a csúti' diktátort a halál faszára, nincs számára ennél természetesebb. Ezek az emberek egymástól rettegnek, a többi vámpírtól. Látva, ahogy egymással bánnak, Isten óvjon minket attól, hogy újra hatalmuk legyen felettünk!

Idén is a hagyományokhoz híven, november végén megnyitottak Európa-szerte a karácsonyi vásárok. Minden évben egyre többen látogatnak el kivilágított, fabódékkal teli helyszínekre, egyrészt azért, hogy ha az időjárás nem is, akkor a forralt bor illata meghozza a karácsonyi hangulatot, vagy éppen azért, hogy szörnyülködjenek az idei árakon. Éppen ezért végeztem egy kisebb kutatást, hogy az európai fővárosokban mennyibe kerül egy-egy tradicionális étel és a forralt bor, és ehhez képest az adott országban mennyi az átlagfizetés. Az egyszerűség, és az ingadozó euró-forint árfolyam miatt 1 eurót 400 forinttal tekintettem egyenértékűnek. 

Budapest

A magyar fővárosban két kiemelt helyszínen rendezik a karácsonyi vásárt, a Vörösmarty téren és a Szent István-bazilika előtt. Az érdeklődők különféle kézműves termékek közül válogathatnak; dísztárgyak, kötött és horgolt kiegészítők, továbbá fazekas, faragott és kézzel varrott termékek széles választéka várja őket. Mégis, a főszerepben a gasztronómia áll, ezért nézzük is meg, hogy idén hogyan alakultak a téli időszakban kedvelt és árusított finomságok árai: 

• Kürtőskalács 2800 Ft,
• Gulyás leves 5500 Ft,
• Forralt bor 500 Ft/dl,
• Sült gesztenye 2800 Ft,
• Hot-dog 7700 Ft,
• Napi menü 1600 Ft (változó kínálat)

Nettó átlagkereset: 438.400 Ft

Minimálbér: 177.400 Ft

Bécs - Ausztria

Az osztrák karácsonyi vásár annyiban tér el a szomszédjáétól, hogy nem csak a város központi terén, a Rathausplatzra települnek ki az árusok, hanem a schönbrunni kastélyt, a Belvedere kastélyt és a Pratert is ellepik a standok. Az alábbi módon alakultak idén az árak a bécsi városban, a forralt bor árába nem tartozik bele az egyszer fizetendő 5 euró, ami a bögrének az ára. 

• Sült gesztenye 2000 Ft,
• Kürtőskalács 2400 Ft,
• Sült krumpli 4400 Ft,
• Forralt bor 2200 Ft (2.5 dl)

Nettó átlagkereset: 1.198.400 Ft

Minimálbér: 600.000 Ft

Párizs - Franciaország

Mi más jellemezhetné a párizsi karácsonyi vásárt a világ legromantikusabb városát, ha nem a romantika. A Tuileriák kertjében van a vásár központja, ahol a sülő gesztenye illata mellett a jégkorcsolya pálya, a Mikulás ház és az óriáskerék is fokozza karácsonyi hangulatot. Idén az árak a következőképpen alakultak:

• Forralt bor 2400 Ft (2.5 dl),
• Hot dog 5200 Ft,
• Palacsinta 2400 Ft

Nettó átlagkereset: 1.052.800 Ft

Minimálbér: 570.800 Ft 

Pozsony - Szlovákia

A pozsonyi vásár mindig különleges esemény a helyiek életében, hiszen színt visz az alapvetően téli szürkeségbe burkolózó városba. A helyszínek különös módon tematika alapján elkülönülnek, a Fő téren állítják fel minden évben a karácsonyfát és itt található az összes ételt árusító stand is. A Ferencesek terén viszont csak kézműves termékek kaphatóak, a gasztronómiai különlegességeket pedig a Hviezdoslav téren találhat a látogató. 

• Forralt bor 1400 Ft,
• Puncs 1400 Ft,
• Krumpli lángos 3800 Ft

Nettó átlagkereslet: 449.200 Ft

Minimálbér: 210.400 Ft

Berlin - Németország

A német fővárosban több mint 100 különböző vásárt rendeznek, ezek általában novemberben kezdődnek, és valamelyik csak januárban ér véget. A legnépszerűbb helyszínek közé tartozik az Alexanderplatz, a Potsdamer Platz és a Gendarmenmarkt. A hangulatos standokat sokhelyütt kiegészíti egy körhinta, óriáskerék vagy éppen egy jégkorcsolya pálya. Itt is megjelennek a kézműves termékek és a tradicionális ételek. 

• Gofri 2400 Ft,
• Kolbász 2000 Ft, 
• Forralt bor 2400 Ft

Nettó átlagfizetés: 1.140.000 Ft

Minimálbér: 622.800 Ft

Összefoglalva, azt láthatjuk, hogy a budapesti karácsonyi vásár árait idén is fővárost ellepő turisták pénztárcáira szabták. Persze, idén bevezették a napi menüt, ami kötelezi a magyar kitelepült készételt is kínáló nagyobb vendéglátóegységeket, hogy 1600 forintért biztosítsanak egy "fixáras" opciót, és lehetőség legyen már 1450 forintért is gyengébb minőségű forralt bort vásárolni ezeknél a standoknál. Ugyanakkor ha megnézzük mennyi ma Magyarországon a minimálbér és a nettó átlagkereset, akkor megállapíthatjuk, hogy az alapvető szükségletek kielégítése után egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy a karácsonyi vásárban vásároljanak. 

2024. október 25-27. között került megrendezésre 10. alkalommal a Reaktor Konferencia, melynek idén a Balaton partján lévő Hotel Balaton adott helyszínt. A Siófokon megrendezett konferencián számos, a mindennapjainkat érintő, közéleti és egyéb jellegű téma került megvitatásra.

A nyitóestén Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője, mutatta be az ’Armageddon 2025’ című beszélgetés keretén belül az ingatlanpiac jelenlegi helyzetét és a jövőbeni kilátásokat.

Az előadás a koronavírus kezdetétől indult, hiszen meglepő módon a lezárások is indukáltak tranzakciókat, mivel sokan kinőtték korábbi ingatlanukat. Azután a beszélgetés során az ingatlan.com került fókuszba, az érdeklődők megtudhatták, hogy válsághelyzetben hogyan tudott a weboldal felfejlődni és sikeressé válni.

Szóba került az Airbnb-kérdés is röviden, majd a mindenkit legjobban foglalkoztató téma került sorra:

A szakértő két kimenetelt vázolt fel, a legrosszabb esetben még ebben az évtizedben megduplázódnak a lakások árai, a legjobb esetben pedig megnő a beruházások és építkezések száma, továbbá energiahatékonysági programok indításával a rezsi költségek is lecsökkennek.

A szombati nap egy kerekasztal beszélgetéssel kezdődött. Résztvevői között volt Csanda Gergő, rendezvényszervező, a MEEX cégcsoport társtulajdonosa, a PlayIT gamershow atyja, Vajtó László, a Vajtó Produkció tulajdonosa, Dr. Petheő Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem docense és Balogh Balázs, a MEEX cégcsoport alapítója és vezetője.

A jó hangulatú beszélgetés során betekintést nyerhetett a hallgatóság abba, hogyan is kezdődött el mindannyiuk karrierje. Az egyénenként ugyan részben eltérő történetek között azonban közösnevezőként volt fellelhető, hogy mindannyiuk számára a rendezvényszervezés egy szerelemprojektként indult, legtöbbüknek az egyetemi évek alatt.

A beszélgetés egyik legérdekesebb része a Covid időszakról szólt.

Majdhogynem egyik napról a másikra lemondták az összes megrendelésüket, a fesztiválok elmaradtak és sem a gaming showkat, sem pedig a snowattackeket nem tudták megtartani. Külön nehezítést jelentett számukra, hogy habár más országokban eltérő modellt alkalmaztak, Magyarországon semmilyen kormányzati támogatást nem kaptak a rendezvényszervezők ebben az időszakban. Végül azonban, igen kreatív módon mindegyik vállalkozónak sikerült megoldania valahogy a túlélést.

Volt, aki fűtés-hűtés rendszer beépítési projektbe kezdett, de például a Vajtó Produkció elindította kertészeti műsorát, mely mai napig nagy népszerűségnek örvend. Csanda Gergő arról mesélt, hogy csapatával 4 nap alatt álltak át rendezvényszervezésről zöldség futár tevékenységre, és csapatával így tudták átvészelni a megterhelő időszakot.

A vállalkozó rendezvényszervezők szerint minden rendezvény más és más megoldási kísérleteket igényel.

A szombati nap délutánját az ’Olimpia sportolói szemmel’ című beszélgetés kezdte meg, melynek keretében Márton Anna világbajnok kardvívó, Andrásfi Tibor olimpiai bajnok párbajtőröző és Nagy Vivien paralimpikon boccia játékos válaszolt a feltett kérdésekre.

A vendégek először beszéltek sportolói karrierük kezdeteiről, az olimpiai felkészülési ciklus sajátosságairól, az olimpiára való kijutásról. Ezután az olimpia különleges légköréről, az olimpiai falu felépítéséről, a szervezés különlegességeiről, a sportolók rituáléjairól is többet megtudhattak az érdeklődők, olyan ritkaságokra derült fény, hogy mi is a bajnokok reggelije, valamint, hogy milyen volt a kartonágyakon aludnia a sportolóknak.

A konferencia második napjának kiemelt előadója Hankó Balázs a kultúráért és innovációért felelős miniszter volt, aki „A magyar kultúra és innováció jövője” témában adott elő.

Betekintést kaptak a résztvevők a felsőoktatás és szakképzés folyamatos átalakításába, melynek célja, hogy a fiatalok gyakorlati tudásra és innovációra építve érvényesülhessenek. Továbbá az Erasmus-programról és az új Pannónia Ösztöndíjprogramról is szó esett.

Miniszter úr hangsúlyozta, hogy a kultúra olyan érték, amely erőt és büszkeséget ad a nemzetnek, így hozzájárul az egyén és a közösség identitásának megerősítéséhez. Napjainkban pedig a digitalizáció és az innováció révén a kultúra szélesebb közönséghez juthat el.

Kiemelte, hogy a család a nemzet alapköve, olyan közösségi értéket képvisel, amelyet meg kell őrizni a jövő generációi számára. További kitért az új generációs családtámogatási programokra, melyeknek célja, hogy a családokat támogassa, megerősítse és megvédje a globális változások közepette.

A szombati nap utolsó szakmai panelbeszélgetése az Egyesült Államok elnökválasztásáról szólt. Csizmazia Gábor, az NKE John Lukacs Intézet tudományos munkatársa, Szilvay Gergely, a Mandiner főmunkatársa és a Rubicon Intézet tudományos munkatársa és Kohán Mátyás, a Mandiner külpolitikai újságírója. A szakértők betekintést adtak az USA jelenének történelmi párhuzamaira, a két párt állapotára és arról is beszéltek, hogy kire számítanak győztesként a novemberi választás végén.

A beszélgetés során az előadók kidomborították Donald Trump személyét az USA politikájában, elemezve azt, hogy milyen jelentőséggel bíró jelöltről van szó. Vizsgálták Kamala Harris kampányának lassulását és annak okait, illetve az elnökjelöltek média szerepléseit és közösségi média kollaborációinak megítélését és abban nyújtott teljesítményüket is górcső alá vették. A beszélgetés során a jelenlegi közvéleménykutatási adatok is szóba kerültek, amiknek a különbözőségére magyarázatot adtak; továbbá, felhívták a figyelmet arra, hogy amennyiben a konferenciát megelőző egy-két hét tendenciája folytatódik, akkor Donald Trump térhet vissza a Fehér Házba januárban.

Dr. Resperger István, ezredes, tanszékvezető egyetemi tanár geopolitikai körképet mutatott a Reaktor Konferencia résztvevőinek ’Forrongó Világ- Geopolitikai világkörkép’ címmel.

Az érdeklődők először sokkoló számokkal találkozhattak: az ukrán-orosz háború elkezdése óta eltelt 977 nap. Jelenleg másfélszeres az orosz fölény, egy ukrán lövésre jut három orosz válaszlövés. Az ukránok kimagasló katonai eredménye a különleges műveletekben mutatkozik meg. Az ütközetek 1500 km aktív harcvonalon tart. Ukrajna keleti területén 200 ezer km² elaknásított terület van, ami 2x magyarországnyi területnek felel meg. Ukrajna kiadásainak 40%-át katonai kiadásokra fordítja.

Az előadás ezek után kitért a közel-keleti helyzetre. Izrael katonai konfliktusok sorába került a körülötte lévő arab országokkal. Először Izrael megtorló támadást indított Gázai, Hamasz terror szervezet ellen, aminek súlyos infrastrukturális és civil áldozatai is vannak. Jelenleg 345 ezer palesztint fenyeget súlyos éhínség és Izrael körül vette a Gázai területet. Szarazföldi oldalról harci járművekkel és katonákkal szállta meg a gázai területet, tengeri oldalról 1 angol és 2 egyesült államoktól kapott repülőgép-hordozó hajóval. Ráadásul az elmúlt hetekben fokozódott az Izrael és Arab országok közötti konfliktus súlyossága is.

A Reaktor Konferencia ismét átfogó képet nyújtott, ismereteket adott sportról, kultúráról és közéletről.

Reméljük mindenki jól érezte magát és legközelebb is velünk tartotok!

Idén a Hálaadás november 28-ára esett az Egyesült Államokban, cikkemben pedig az ünnep eredetét, történetét kívánom bemutatni. A Hálaadás, vagy angolul Thanksgiving, azon kevés amerikai ünnepek egyike, melyet nem vett át semmilyen formában Európa, gondoljunk csak a Halloween elmúlt években egyre növekvő népszerűségére. Ez az ünnep kizárólag az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában van jelen, eredetileg pedig jellemzően az őszi betakarítások utáni időszakban tartották, amikor az emberek ezúton mondtak köszönetet és adtak hálát Istennek az azévben begyűjtött termésért.

Az amerikai és a kanadai Hálaadás története

Az Egyesült Államok területén az első Hálaadást 1621-ben ünnepelte meg Plymouth telepes közössége, akik vallási üldöztetés elől menekülve érkeztek meg Európából. A telepesek fele azonban nem élte túl az első telet, a hideg és az éhezés sokuk életét követelte. A túlélőket egy helyi indián törzs támogatta, segítve őket a nehéz időkben. A Hálaadás első eseménye ezen segítség megköszönése volt, amelyet a telepesek vezetője, William Bradford szervezett, egy nagy lakomával az Egyesült Államokban mára már legendássá vált hajó, a Mayflower fedélzetén.

Nemzeti szinten az ünnep megjelenésére még sokat kellett várni, hivatalos Hálaadási napként először George Washington hirdette meg 1789-ben, a valós rendszeres ünneplés azonban csak Abraham Lincoln elnöksége alatt, 1863-ban vált szokássá. A Hálaadás végső, ma is ismert időpontját – november negyedik csütörtökét – Franklin D. Roosevelt elnök állapította meg. Azóta az amerikaiak számára ez a karácsony után a második legjelentősebb ünnep, amely az idők során hivatalos munkaszüneti nappá is vált.

Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök, aki a Hálaadás végső, ma is ismert időpontját állapította meg.

Forrás: history.com

Az amerikai Hálaadás egyik sajátossága, hogy a hivatalos szabadnapot követő pénteken veszi kezdetét az év egyik legnagyobb vásárlási őrülete, a már Európában és Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendő Black Friday (fekete péntek). Az üzletek ilyenkor hatalmas akciókkal várják a vásárlókat, amelyek olykor olyan mértékeket érnek el, hogy vásárlók hajlandóak fizikai erőszakot alkalmazni egymáson, hogy megkaparinthassák a vágyott terméket.

Na de a hivatalosan USA-ból származó ünnep hogyan keveredett át Kanadába? Kanadában a Hálaadás eredetét több történet is magyarázza. Egyesek szerint az ünnep gyökerei Martin Frobisher tengerész Új-Fundlandon tartott lakomájáig nyúlnak vissza, míg mások úgy vélik, hogy az amerikai függetlenségi háború során Kanadába menekült lojalisták hozták magukkal a Hálaadási szokásokat. 

Az első hivatalos Hálaadási ünnepséget az országban 1872. április 5-én rendezték meg, hogy köszönetet mondjanak a walesi herceg gyógyulásáért. A következő évtizedek során az ünnep időpontja többször is módosításra került, mígnem 1957-ben végleg október második hétfőjére került. Ez a nap azóta hivatalos munkaszüneti nap Kanadában. Láthatjuk tehát, hogy bár az Egyesült Államokból vették át az ünnepet, a kanadaiak mégis teljesen más időpontban, több mint egy hónappal hamarabb ünneplik.

Hogyan ünneplik a Hálaadást?

Bár az amerikai és a kanadai Hálaadás története különbözik, a szokások alapvetően hasonlóak. Mindkét országban az ünnep középpontját a családi összejövetel jelenti, ekkor (az Amerikában sokszor egymástól igen nagy távolságra, több száz kilométerre élő) családtagok, még a távoli rokonok is igyekeznek egy helyre gyűlni, hogy közösen vacsorázzanak.

Köztudott tény Európában is, hogy a Hálaadás központi étele a pulyka, amit hagyományosan töltelékkel, áfonyaszósszal, krumplipürével és zöldbabbal tálalnak, a desszertet pedig a hagyományos sütőtöktorta adja.

Egy átlagos Hálaadási étkezés ételei

Forrás: Taste of Home

Kapcsolata az őslakos indiánokkal

Egyesek szerint a hálaadás napja a gyarmatosítók hódításait és az őslakosok feletti győzelmüket ünnepli. Példaként említhetjük, hogy az első hivatalos hálaadási ünnepet, amelyet Massachusetts törvényhozása 1637. június 15-én hirdetett ki, a gyarmatosítók azután hirdették meg, miután egy erőd elleni támadás során több mint 600-700 pequot indiánt mészároltak le. Az 1970-es évek óta emiatt az őslakos közösségek és szimpatizánsaik minden évben nemzeti gyásznapot tartanak a Plymouth-sziklánál, hogy a hálaadás napján megemlékezzenek az indián áldozatokról.

Cikkünk első részében a legjelentősebb nominálásokat vettük át, most pedig nézzünk néhány női jelöltet az új kormányban:

 Az új főügyész jelölt: Pam Bondi (Attorney General)

A pedofil botrányoktól heves Matt Gaetz visszamondása után Pam Bondi az új jelölt a legfőbb ügyészi posztra. Pam Bondi régi szövetségese Trumpnak, az elnök első impeachment-eljárás során védőügyvéd csapatban volt, de az ultrakonzervatív America First Policy Institute think thankben vezető jogász volt

Florida legfőbb ügyészeként tevékenykedett 2011 és 2019 között, elsősorban az emberkereskedelem ellen lépett fel a legerőteljesebben. Azonban nem ő volt az elsőszámú jelöltje Trumpnak, hanem a botrányoktól nem mentes Matt Gaetz, akinek még az alkalamasságát is megkérdőjelezték, hiszen kevés tapasztalata volt a legfőbb ügyész pozíciójának betöltéséhez.

Ellentétben Pam Bondival, aki éveket töltött el ügyészként, az önéletrajza alapján alkalmas a pozícióra. Bondihoz 2014-ben egy vesztegetési botrány köthető, mikor az ügyészi újraválasztási kampányához kapott 25 ezer dolláros támogatást Trumptól, pont, amikor Bondi a Trump University korrupciós botrányait vizsgálta, és ejtette a vádakat. Emiatt a botrány miatt sokáig kérdéses volt, hogy van- esélye a Trump adminisztrációban székhez jutni, de végül Gaetz kiesésével Trump úgy döntött bevállalja a kockázatot vele, és úgy tűnik, washingtoni visszajelzések alappján a szenátus el fogja fogadni jelölését.

 Az illegális migráció elleni harc királynője: Kristi Noem (Secretary of Homeland Security)

Dél-Dakota első női kormányzóját az illegális migráció elleni tevékenysége miatt választotta Trump. Erre a pozícióra különösen jól kellett jelölnie, hiszen kampánya egyik kulcspontja volt a migráció elleni harc, a tömeges kiutasítások és a határvédelem. Választása Kristi Noemre esett, az első kormányzó aki a Nemzeti Gárda katonáit a „Bideni texasi határkrízis” megoldására küldte.

Noem már hosszú ideje igyekszik Trump kegyeibe férkőzni. Hangos ellenzője volt a Covid-19 miatti biztonsági intézkedéseknek, a kötelező maszkviselést és az üzletek, templomok bezárását is feleslegesnek tartotta. A Nemzeti Lövész Szövetség (NRA) rendezvényén azt mondta, hogy két éves unokája több fegyverrel is rendelkezik. 2020-ban a The New York Times arról számolt be, hogy Noem egy négy láb magas Rushmore-hegy másolatot ajándékozott Trumpnak, amely az ő arcát is hozzáadta az amerikai elnökök panteonjához, ezzel kielégítve Trump híresen nagy egóját. Ő volt az egyik első kormányzó, aki támogatta Trump 2024-es elnöki kampányát, így nem meglepő, hogy ilyen fontos pozíciót kapott az elnöktől.

Azonban őt sem kerülték el a botrányok, sokáig Trump alelnökjelölt esélyeseként tartották számon, azonban a „The Truth on What's Wrong with Politics and How We Move America Forward” című könyvében azt írta, hogy egyszer megölte kutyáját, mivel az nem mutatta ideális vadászkutya jeleit. Ez komoly botrányt váltott ki, így alelnök nem lehetett, de cserébe így is fontos pozíciót tölthet be 2025-től.

 A megszűnés szélén álló oktatási minisztérium jelöltje: Linda McMahon (Secretary of Education)

 Donald Trump Linda McMahont jelölte az oktatási minisztérium élére, aki férjével, Vince McMahonnal több mint húsz éve baráti kapcsolatban áll az elnökkel, és anyagi támogatásával is hozzájárult Trump kampányaihoz. McMahon az első Trump-adminisztráció alatt a Small Business Administration vezetője volt. A jelölés szorosan kapcsolódik Trump elképzeléséhez, hogy az oktatásügy irányítása visszakerüljön az államok hatáskörébe, és a szövetségi kormányzat befolyását jelentősen csökkentsék.

Az oktatási minisztérium teljes megszüntetése ugyanakkor komoly akadályokba ütközne. A minisztérium feladatai közé tartozik a teljes állami közoktatás finanszírozása, amely az óvodától egészen a 12. évfolyamig, tehát a középiskola végéig tartó amerikai közoktatási rendszert foglalja magában. Emellett a minisztérium kezeli a szövetségi diákhitelek 1,6 billiárd dolláros portfólióját. Biden egyik programja volt, az egyes diákhitelek elengedése, azonban ezt Trump és a republikánusok nem támogatták. Trump azt szeretné elérni, hogy a szövetségi pénzeket az államok kapják meg közvetlenül, kevesebb központi szabályozással, lehetővé téve, hogy helyben döntsék el, hogyan használják fel azokat. A szabályozásokat is az államok intéznék, melyekből gyakran vita van, a belső államokban például kötelező Biblia órákat akartak bevezetni, melyet eddig fentről blokkoltak, de az új tervezettel ezt az államokra hagynák. Továbbá a magánoktatás támogatása is hagyományosan republikánus politika, ezeknek a támogatásoknak a növekedését is várhatják az amerikaiak. McMahon jelölése politikai szempontból érdekes, hiszen nem rendelkezik tapasztalattal, azonban ez az új kormányban jellemző, itt szintén érvényesült a lojalitás Trump felé.

 Mint láthattuk az első és a második részből is, Trump igyekszik a belső körével, és megbízható emberekkel feltölteni kormányát, elkerülni az olyan felé „árulásnak” tekintett ellenállást, mint amit pl. Pence tanúsított, így biztosítva, hogy Trump akarata ne legyen akadályozva a kormányban.

Jelenkorunk fizetési rendszere vegyes modellekre épül: a készpénz és a digitális megoldások párhuzamosan léteznek, és az utóbbiak térnyerése látszólag megállíthatatlan. De vajon ez valóban így van? A Mi Hazánk Mozgalom 2023 végén egy alaptörvény-módosítást kezdeményezett, amely a készpénzhasználat alkotmányos védelmét célozza – számolt be róla a 444. Eközben a világ számos jegybankja vizsgálja a digitális jegybankpénz bevezetésének lehetőségét. Felmerül tehát a kérdés: hol rejlik a jövő? A készpénzben, amely évszázadok óta stabil alapja a gazdaságnak, vagy a digitalizációban, amely a modernizáció és az innováció ígéretét hordozza? E kérdések megválaszolásához a készpénz és a digitális fizetőeszközök előnyeit, hátrányait, valamint az elmúlt évek trendjeit érdemes megvizsgálni.

Az alábbi táblázat foglalja össze a készpénz és a digitális pénz főbb jellemzőit:

A fenntarthatóság ma kulcskérdés, amelyben a digitális fizetési rendszerek előnyösebbek lehetnek, hiszen a készpénz gyártása, szállítása és megsemmisítése jelentős környezeti terheket ró az iparra. Ugyanakkor a digitális pénz sem mentes a problémáktól: az adatközpontok energiafogyasztása, valamint az infrastruktúrák kiépítése és karbantartása komoly ökológiai lábnyomot hagy. Az érmék és bankjegyek fizikai előállítása azonban folyamatos és megújuló költségekkel jár, míg a digitális rendszerek esetében a kezdeti beruházások után alacsonyabb fenntartási költségek tapasztalhatók.

A nyomon követhetőség kérdése szintén ellentmondásos. Míg a készpénzhasználat biztosítja az anonimitást, ezzel párhuzamosan hozzájárulhat a szürke- és feketegazdaság virágzásához. Ez az államok számára komoly adóbevétel-kiesést okozhat, miközben a digitális pénz átláthatósága segítheti az illegális tevékenységek visszaszorítását. Ugyanakkor sokan attól tartanak, hogy a teljesen digitális pénzrendszerekben a hatóságok vagy más szereplők könnyen visszaélhetnek a tranzakciók nyomon követhetőségével.

A készpénz és a digitális fizetések elterjedése nemcsak technológiai fejlettségen múlik, hanem a társadalmi környezet is jelentős szerepet játszik. Az idősebb generációk és az alacsonyabb jövedelmű rétegek gyakran nehezebben alkalmazkodnak az új technológiákhoz, ami a digitális szakadék kialakulásához vezethet. Magyarországon a bankszámlával nem rendelkező lakosság aránya még mindig jelentős, különösen a vidéki területeken. Az olyan társadalmi problémák, mint a szegénység vagy az alacsony digitális írástudás, tovább lassítják a digitalizáció terjedését. Ezek a tényezők megerősítik a készpénz szerepét, hiszen az bárki számára elérhető, és nem igényel speciális eszközöket vagy tudást a használatához.

Az elmúlt évek egyik legjelentősebb fordulópontját a Covid-19 járvány hozta. A járványidőszak alatt az online vásárlás és a digitális fizetési megoldások terjedése felgyorsult. Az MNB adatai szerint a készpénzállomány csökkenését elsősorban a megváltozott fogyasztói szokások idézték elő. Az érintésmentes fizetés higiéniai előnyei, valamint a szigorú járványügyi intézkedések ösztönözték az embereket arra, hogy a digitális lehetőségeket részesítsék előnyben. Ugyanakkor a járvány hatása kettős volt: bár nőtt a digitális rendszereket használók aránya, a szegénységi mutatók is romlottak, ami viszont a készpénzhasználat fennmaradását támogatja. Az idősebb generáció, amely gyakran kevésbé nyitott a digitalizációra, folyamatosan csökkenő arányban van jelen a társadalomban, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a készpénz teljesen eltűnik.

A Világbank 2022-es adatai szerint Magyarországon a 15 év feletti lakosság 88,2%-ának van bankszámlája, ami jelentős előrelépés a digitális pénzügyi szolgáltatások elterjedése szempontjából. Ez a magas arány kedvező alapot biztosít a digitalizáció további fejlődéséhez, ám a készpénz teljes kiiktatása még hosszú ideig nem reális célkitűzés. A társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység jelenlegi mértéke miatt a készpénz iránti igény valószínűleg fennmarad, különösen az alacsonyabb jövedelmű rétegek körében. Az is egyértelmű, hogy a digitális pénzügyi rendszerek fejlesztése elengedhetetlen, ugyanakkor biztosítani kell a hozzáférést azok számára is, akik jelenleg nem rendelkeznek megfelelő technológiai háttérrel vagy ismeretekkel.

Nemzetközi példák azt mutatják, hogy a készpénzmentes társadalmak felé való átmenet nagyban függ az állami és magánszektor együttműködésétől. Svédország az egyik élenjáró ezen a területen, ahol a digitális fizetési rendszerek rendkívül fejlettek, és a készpénzhasználat minimálisra csökkent. Azonban még ott is vannak, akik kritizálják a teljes készpénzmentességet, mivel az idősebbek és a technológiát kevésbé ismerők kiszorulhatnak a rendszerből. Ezzel szemben Németországban a készpénzhasználat még mindig népszerű, részben a kulturális szokások, részben pedig az adatvédelemmel kapcsolatos aggodalmak miatt. Ez azt mutatja, hogy a technológiai fejlettség önmagában nem elegendő; a társadalmi elfogadottság és az infrastruktúra kiépítettsége egyaránt kulcsfontosságú.

Bár a készpénzmentes gazdaság iránya egyértelmű, a folyamat lassú és óvatos lépéseket igényel. Az alkotmányos védelem biztosítása a készpénz számára egy olyan eszköz lehet, amely megőrzi az egyének választási szabadságát, miközben a digitális rendszerek fejlesztése hosszú távon a gazdaság motorjává válhat. A jövő tehát nem „vagy-vagy”, hanem inkább „is-is” alapon képzelhető el: egy olyan ökoszisztéma, amely mindkét fizetési forma előnyeit integrálja, miközben minimalizálja azok hátrányait.

Források: 

• Mészáros, J. (2023), Aláírásgyűjtést indít a Mi Hazánk a készpénzhasználat alkotmányos védelméért, 444.hu, Elérhető: https://444.hu/2023/11/14/alairasgyujtest-indit-a-mi-hazank-a-keszpenzhasznalat-alkotmanyos-vedelmeert letöltve: 2024.01.10.

• MNB (2023). Idősorok: Fizetési forgalom, statisztika.mnb.hu, Elérhető: https://statisztika.mnb.hu/publikacios-temak/penzforgalmi-adatok/penzforgalmi-adatkozlesek/tajekoztato---penzforgalom letöltve: 2024.01.10.

• World Bank (2020). The little data book on financial inclusion 2022, Elérhető: https://openknowledge.worldbank.org/handle/10986/38148 letöltve: 2024.01.10.

• Banai, Á., & Nagy, B. (2021). Egy új kor hajnalán–Pénz a XXI. században, a Magyar Nemzeti Bank tanulmánykötete a digitális jegybankpénzről [At the Dawn of a New Era-Money in the 21st Century, a Book of Studies on Digital Central Bank Money by the Magyar Nemzeti Bank].

• Végső, T. (2020). A magyarországi készpénzkereslet változásának összehasonlító elemzése. Hitelintézeti Szemle/Financial And Economic Review, 19(1), 90-118. https://doi.org/10.25201/HSZ.19.1.90118 • Tamás, V. (2020). Készpénzhasználatra ható tényezők vizsgálata Magyarországon a 2011–2019-es időszakban, Investigation of factors influencing cash usage in Hungary from 2011 to 2019. Magyar Tudomány, 181(8), 1074-1089.

• Kovács, G., & Vinkóczi, T. (2020). A banki szolgáltatások digitalizációs-modernizációs hatásainak térbeli vizsgálata az Európai Unióban, Spatial study of the digitalisation-modernization effects of the banking sector in the European Union. Külgazdaság, 64(11-12), 33-69.

Mit jelent az a fogalom, hogy maffia, hogyan lehet definiálni?

Aztán a köznév kategória, a második definíciója, ami pedig a maffiához, mint a szicíliai szervezethez hasonló olaszországi szervezeteknek a gyűjtő neve, ahol sok hasonló működésű, struktúrájú, célú szervezet működik Olaszországban, és ezek, mondhatnám a Camorrát, a Drangetát, a Sacra Corona Unitát, vagy bármelyik mást, ezeket is szokták gyűjtőnéven maffiának hívni. 

A harmadik egy ilyen társadalmi, szociológiai megközelítés, merthogy önmagában nem csak bűnszervezeteknek a csoportját vagy bűnszervezetet magát jelenti a maffia, hanem ez egy társadalmi jelenség. Talán majd később szót ejtünk róla, hogy mennyire fontos igazából a társadalmi támogatottság ahhoz, hogy ezek a szervezetek tudjanak működni.

Egy feudális, posztfeudális rendszerhez kapcsolódó struktúra, ahol annak a struktúrának, meg a struktúra körülményeinek az összeépüléséből alakultak olyan körülmények, ami aztán vezetett ahhoz a tevékenységhez hosszú-hosszú éveken át, amit ma értünk ezalatt. A gyökerek nagyon régiek, és a gyökerek azok a feudális körülmények között működő, úgynevezett szabadcsapatok vagy magánhadseregek, amelyek bizonyos helyi patrónusok, feudális nagyurak érdekében működtetett szervezetek voltak. Innen indul az egész.

Hogyha innen elkezdjük nézni, hogy mik voltak ezeknek a szervezeteknek a tevékenységei, akkor azt látjuk, hogy azok részben a mai napig megmaradtak. Akkor is, hogyha nagyon sok minden változott az elmúlt több száz évben. Az egyik, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyeket ún. élősködő tevékenységeknek hívunk, amely mások gazdasági tevékenységének a kihasználására irányulnak. Ilyenek a védelmi pénzek, például az uzsora. Ezek klasszikusan már a protomaffia jelenségként is léteztek, tehát mielőtt szervezett struktúrákban működtek volna.

Utána ez eljutott egészen a legfejlettebb vállalkozó tevékenységekig. Infrastruktúrák üzemeltetése, akár magánegészségügyi intézeteknek az üzemeltetése, szemétszállítási tevékenység, vagy a sportfogadás, ezek mind olyan modern kori, vagy posztmodern kori dolgok, amelyek nyilvánvalóan az idővel változtak, lettek jó részben a maffia tevékenység részei. A maffia megtartotta azokat a tevékenységeket is, nem váltott teljesen csak a vállalkozási típusú tevékenységekre, hanem megtartotta azokat a kezdeti tevékenységeket is, amelyeket így jellemezünk, hogy a mások gazdasági eredményeinek a kihasználására irányuló tevékenységek. Ez a mai napig létezik, ilyen a védelmi pénz és az uzsora. Nyilvánvalóan más körülmények között, más nagyságrendben, meg sok száz évvel később, de létezik.

Minek köszönhető, hogy az ókorban nem alakult ki maffia, majd csak a feudalizmus hozza el nekünk?

Valójában valamilyen szervezett bűnözés létezett azért már jóval korábban. Nyilvánvalóan itt most egészen konkrétan az olasz maffia kérdéséről beszélünk, aminek egész konkrét kialakulási körülményei voltak. Az egyik az a feudális alapon szépen lassan fejlődő nyugat-szicíliai agrártársadalom, ahol nagyon komoly jelentősége volt egyrészt a földek elosztásának a későbbi időben, másrészt meg a termények elosztásának. És ez lehetőséget adott ezeknek a korábban kialakult szabadcsapatoknak, szervezeteknek lehetőséget adott arra, hogy valamilyen módon befolyásolják a gazdasági életet, és nemcsak hasznot húzzanak belőle, hanem hatalmat is szerezzenek vele.

A korai agrár társadalom Nyugat Szicíliában alkalmas volt arra, hogy ezeket a körülményeket, struktúrákat erősítse. Merthogy egyre fontosabb volt a földhöz jutás, egyre fontosabb volt a termékbegyűjtés. Itt még egy olyan társadalomról beszélünk, ahol az iparosodás még nagyon korai fázisban van. Harmadik szektoros szolgáltatások nem is léteztek. Ez az, ami majd később egészen átalakul, a második világháború után különösen, de az ipari tevékenységek már a XX. század elején, de már a XIX. század végén is egyre fontosabbak lesznek Olaszországban, bár akkor még jóval kevésbé voltak fontosak, és valójában a gazdasági hatalom az az agrártársadalom kezében volt.

Nagyon véres következményei voltak a szembeszállásnak, sok ember halálát, nagyon sok család megsemmisülését okozta, jóval hamarabb volt, mint amikor arról beszélünk, hogy a XX. század 70-es éveiben politikusokat, bírákat, újságírókat öltek meg. Itt akár még paraszti lázadásokról is beszélünk, nem is egy és nem is két alkalom az 1800-as években, melyek nyíltan felléptek a struktúrákkal szemben, de az esetek többségében veszítettek. Nyilvánvalóan voltak dolgok, amiket sikerült átvinni, hogyha megnézzük a második világháború után, a földosztás, a terményeknek a disztribúciója, az efölötti hatalmi megosztás jelentős részében az állam tudott eredményeket elérni ezekkel a szervezetekkel szemben, de azért a mai napig létezik a probléma. Ahogy az agrártársadalom egyre kevésbé vált az összgazdaság vagy az egész gazdaság szempontjából fontossá,úgy halványult el az ellenálló szervezeteknek is a tevékenysége, egyre kevésbé léptek föl a maffiával szemben.

Miért pont Szicília, miért pont Olaszország? Természeti adottság, néplélek? Mi ágyazott meg itt a maffiának?

Egyrészt van egy idő, amikor megágyazott, meg egy idő, amikor ezt fönntartotta. Nagyon fontos, hogyha nincs egy társadalmi értékrend, ami ezzel valamilyen szinten korrelál, akkor nem fog tudni működni egy ilyen szervezet. Azt érdemes megemlíteni, hogy Szicília a középkorban, kora középkorban és az ókorban Olaszország legfejlettebb részeihez tartozott. Ezt az előnyét szépen lassan elveszítette.

Onnan kezdődően, hogy a görögök cserépszavazással kiszavazták azokat az embereket, akiket nem akartak a saját környezetükben látni, és ők mint egyik legközelebbi élhető helyre, Kelet-Szicíliába költöztek. A mai napig látszik a kulturális örökségén Kelet-Szicíliának a görög templomok, a görög épületek, Siracusa, vagy bármelyik környékben lévő várost említhetném. Az ókorban és a kora középkorban Szicília egy nagyon magas kulturális és gazdasági fejlettségű terület volt, ezt az előnyét szépen lassan elveszítette, és a mai napig ez egy nagyon komoly probléma. Olaszországban az észak-dél törésvonal az nem csak társadalmilag, hanem gazdaságilag is egy nagyon fontos figyelembe veendő körülmény. Ha visszatekintünk arra, hogy ezeken a területeken az agrárgazdasággal együtt nagyon-nagyon megerősödött a feudalizmus, akkor egy erős feudális rendszer nélkül nem lett volna képes a maffia típusú rendszer kialakulni. Ezek a mai napig nagyon hasonló elveken működnek.

Ha behelyettesítenénk az egyes személyeket egy feudális rendszerből, a maffia típusú rendszerből, akkor nem okozna ez túl nagy nehézséget, mert nyilván a feudális földesúr az lenne valaki, aki a kupola tagja, és az egyszerű parasztember, aki meg az ekét húzza és termeli a megélhetésre valót, ő meg valahol a rendszer legalján szerepelne, és közte meg vannak azok a középvezetők, akik irányítják ezeket a munkákat, valamilyen szinten befolyást szereznek ezekre a rendszerekre, és területileg lehatárolható módon ezt a tevékenységet ellátják. Ez megmaradt. Jókat szoktam derülni az amerikai maffiafilmeken, amikor mindig van egy elhagyott garázs, egy iroda vagy egy ipari terület, és ott körbe vannak rakva asztalok, ahol megjelennek a maffiafőnökök, és kézfeltartással szavaznak.

Az, hogy hogyan lesz valaki ezeknek a részese, az egészen pici dolgokon múlik. Mondanék egy klasszikus példát. A Falcone és a Borsellino bírók, akiket megöltek a 90-es évek elején, mert elképesztő eredménnyel tudták felgöngyölíteni a maffia típusú tevékenységet Olaszországban és a határain kívül is. Ők ugyanolyan általános iskolába, ugyanolyan osztályba jártak, mint azok, akik a vezetői lettek a rendszernek. Ők ugyanabba a palermói külvárosi iskolába jártak, ugyanabba az általános iskolába, ugyanaz volt a tanáruk, ismerték is egymást, és ilyen pici dolgokon múlik, hogy ki melyik utat választja, ez két teljesen különböző világ lesz. Ők azt választották, hogy bűnüldözés, és ezért az életüket adták, sőt nem csak a sajátjukat, hanem mások életét is, a másik fele pedig úgy döntött, hogy meg akarja valósítani azokat az előnyöket, meg akarja szerezni azt a hatalmi befolyást, amit neki lehetővé tesz egy ilyen rendszer. Szóval nagyon kevésen múlik az, hogy melyik irányba megy el a történet.

Ha megnézzük azt, hogy hogyan alakult utána tovább ez a rendszer a feudális politikai vagy társadalmi berendezkedés után, akkor azt látjuk, hogy nagyon sok mindent megőrzött a maffia. Nagyon sok mindent. Gondoljunk például női szerepekre. A női szerepek most az utolsó 20-25 évben változtak, de addig jellemzően elnyomott szerepek voltak a maffián belül. Ugyanakkor érdekes módon sok minden változott, mert mintha az emancipáció fejét ütötte volna fel ebben a rendszerben is. Legutóbbi nem hivatalos információk szerint nagy valószínűség szerint az egyik palermói klán vezetője, az jelen pillanatban egy nő. Erre nem nagyon volt precedens az elmúlt évszázadokban, sőt általában a női szerepek, azok a házvezetés és a család ellátásán kívül nem terjesztekedtek ezeken túl, mely még a '80-as években is így volt, ami azért nem volt annyira régen, de még a 90-es évek elején is.Változnak a női szerepek is. Két dologból látjuk ezt nagyon. Az egyik, hogy egyre több a bűnbánó, aki nő, és egyre több az olyan nő bűnbánó, aki nem úgy bűnbánó, hogy családtag és látta, hogy a többi családtagja mit csinál, hanem akár még önálló tevékenységet is megvalósított a rendszerben.

A bűnbánó az pontosan mit jelent?

Bűnbánók azok a személyek, akik a rendszernek aktív részesei voltak, de megbánták bűnüket, hogy úgy mondjam, és elkezdték információval ellátni a bűnüldöző szerveket, akár még olyan szinten is, hogy a végén tanúskodtak, tanúvédelmi programban vettek részt, valamilyen módon átálltak, mondjuk úgy, hogy a jó oldalára és egyre több a nő a bűnbánók között.

A bűnbánó történet is egy hosszú történet. Itt a 80-as évekre kell visszanyúlni. A leghíresebb bűnbánó ez egy Buscetta nevezetű úriember volt. Talán Netflixen van egy remek film, Il Traditora címmel ment, és az egyik éppen legnépszerűbb olasz színész játssza benne a főszerepet, ahol bemutatják azt, hogy a Falcone, mint akkor vezető antimaffia bíró hogyan hozta haza Buscettát Dél-Amerikából, és hogyan lett a Buscetta az első olyan jelentős bűnbánó, akinek a vallomásai alapján több mint 400 embert lehetett rács mögé juttatni. Ez volt az úgynevezett maxiper a 80-as években.

Azóta már vannak nagyobb maxiperek, éppen nem olyan régen volt egy, ott ezer fő fölött volt az elítéltek száma, de akkor ez egy nagyon nagy változásnak számított. Nyilvánvalóan az is benne volt, hogy a Falcone új módszereket keresett, új módszereket talált, és nem az árut követte, hanem a pénzt. A Falconenek az újítása abban volt ebben a rendszerben, hogy azt követte, hogy ezeknek a tevékenységeknek az anyagi vonzata az hogyan indul el, honnan hová érkezik, és ez alapján tudta felgöngyölíteni a hálózatot. Visszatérve ezekre a szerepekre, nagyon sok minden változott a szerepekben. Egyre több a bűnbánó, egyre több a kibeszélő, és ami még érdekesebb, hogy egyre több az olyan kibeszélő, akit életben hagy a rendszer. Merthogy ugye amikor valaki ennek a rendszernek a része lesz, akkor egy esküt kell tennie. És az eskünek egy relatív egyszerű szabályrendszerről beszélünk, és az eskü valójában arról szól, hogy ha megszeged a szabályainkat, akkor az életeddel fogsz lakolni érte. Nagyjából ennyi a szabályrendszer. Nem bonyolult. És egyre több olyan embert hagy életben a rendszer, akik kikerülnek a rendszerből, vagy akár még bűnbánók is. Ez eleinte elképzelhetetlen volt.

A maffiatörténetek visszatérő eleme a család?. Mit is jelent igazából egy család? Pontosan hogyan működnek, mondhatni, hogy erkölcsében ezek a kis közösségek?

Az is érdekes, hogy honnan tudjuk ezeket az információkat, mert ugye ezek mind bűnözők elmondásából származnak ezek az információk. Nyilvánvalóan kellő távolságtartással szükséges ezeket kezelni, de vannak azért olyan információk, amik valamilyen módon visszaigazol, az idő visszaigazolta őket. Tehát hogyha nincs egy kapcsolati hálózatom, akkor nem tudok bekerülni a rendszerbe. Nem vérség alapú a szervezet. És ez különösen a vezetői pozícióban való öröklésben látszódik, hogy nem a fia, az unokája, a testvére örökli meg általában a pozíciókat a vezetőknek, hanem az akkor, abban a pillanatban a leghatalmasabb mindig, aki a legnagyobb befolyással bír, aki leghatalmasabb és a legjobban képes elvezetni a szervezetet.

Ez mindig így volt?

Mindig így volt. Tehát én ezt mindig az amerikai típusú maffiaábrázolás romanticisztikájának tudom be, hogy ott összekeverjük a család vérségi alapját a klánokkal. A klánok nem vérségi alapon szerveződő struktúrák. Ahogy említettem, ez egy egymásra épülő rendszer, ahol ezek a klánoknak három sajátságuk van. Egyrészt van egy területi lefedettségük. Ilyen szempontból van egy jópofa közigazgatásuk, idézőjelben nyilván a jópofa. Túl oldalon embereket irányítanak, van egy közösség, egy tagság idézőjelben nyilvánvalóan, amelyik ennek a részese. A harmadik, hogy van egy szabályrendszer, amivel ezt működtetik. Enélkül a három nélkül nem tud működni a klán. Mert ebből valamelyik hiányzik, akkor nem működik. Politológus hallgatóknak szoktam mondani, hogy hasonlítsák össze az állam definíciójával, hiszen nem vagyunk nagyon messze attól.

Ott még egy dolog van az államnál, az erőszak monopóliuma. A maffia kőkeményen kétségbe vonja az állam erőszakmonopóliumát. Tehát, hogy a maffia azt állítja, hogy az államnak nincs semmilyen monopóliuma az erőszak fölött. Ez azt jelenti, hogy a maffia típusú szervezetek ugyanúgy alkalmazzák az erőszakot, és nem gondolják, hogy őket ebben bárki bármilyen módon korlátozhatná. Látszik a mai napig Ha visszatekintünk erre, akkor azt látjuk, hogy ezek a klánok ugyan nem vérségi alapon szerveződnek, de van egy közös értékrendjük, aminek van egy etikai része is, és ez az etikai rész nagyon komoly, az értékrendszerüknek nagyon komoly részévé válik, nem csak formálisan, hanem tartalmilag is. Formálisan ez egy nagyon hitalapú rendszer.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy nagyon fontos a vallásosság, és különösen a katolikus vallásosságnak a megtestesülése. Tehát, hogy minden maffiaszervezetnek van saját szentje például. Amikor az eskü történik, tehát valakit beavatnak a rendszerbe, és mondjuk úgy, hogy fölveszik tagnak, akkor esküt kell tennie, és akkor például több olyan tanúvallomást mutatta be azt, hogy akkor például egy szentnek a képét kell a kezükben elégetni általában, ami megint csak ugye a szenvedést, de ugyanakkor ezt a rituális hitbuzgóságot is valamilyen módon visszatükrözi.

Egyfajta kompenzálás vagy minek köszönhető ez?

Ez egy nagyon jó kérdés. Én nem gondolom, hogy kompenzálás, hanem el tudom képzelni, hogy van benne meggyőződés. Nyilvánvalóan más értékrendszeren alapul, tehát az értékrendszerük jóval eltér attól, mint amit képviselnek, de azt gondolom, hogy ez több, mint képmutatás. Jóval több, mint képmutatás. Volt egy botrány néhány évvel ezelőtt, hogy az egyik római külkerületben az egyik maffiafőnök meghalt, és egy hatalmas temetést rendeztek neki Rómában, tehát olyan, hogy lovas kocsival, és egy ilyen hatalmas molinókat húztak fel a templomra, ahol őt, mint pápai ruhában öltözött személyt mutattak be. Óriási botrány volt belőle, többször számon kérték Róma polgármesterét, szóval volt vele minden, napokig újsághírek voltak, híradóban ez állandó téma volt. Merthogy pontosan ugyanez, hogy a társadalomnak a meggyőződése az, hogy ez csak és kizárólag képmutatás lehet, sőt valójában azoknak a megalázása, akik a valós értékek alapján és etikai normák alapján követnek bizonyos szabályrendszert.

A mai napig ez nagyon fontos. De a kapcsolatrendszerben is. Tehát hogyha megnézzük, hogy a második világháború után igazából a maffiának a politikai kötődési kapcsolati rendszere és a maffia, mint a politikai alanya, az legjobban és legközelebb a kereszténydemokratákhoz állt. Tehát ott is megjelenik ez, tehát nem csak egy etikai kérdés, egy politikai alanykérdés is. Vagy a szabadkőműves páholyok. A szabadkőműves páholyok, például a P2, az úgynevezett propaganda lue, ahol az elit nem formálisan találkozik, annak is jellemzően ezekből a körökből érkező emberei voltak a tagjai idézőjelben. Ezek ugyanazok a körök valahol, és ennek tudható be. De én továbbra is azt állítom, hogy ez több mint képmutatás. Biztosan van benne valami meggyőződés, van benne valami értékrendszer, de nyilvánvalóan nem az, amit mi ma a saját értékrendünk alapján elfogadhatónak és követhetőnek tartunk.

Mennyire beszélhetünk még családokról, híres maffiózó családokról? Mennyire haltak ki, mennyire vannak mai napig is jelen velünk?

Vannak, csak ezek nem vérségiek továbbra sem.Ugyanúgy, mint ahogy onnan lehet tudni, hogy vannak, hogy vannak maffiaháborúk, és a maffiaháborúk azok bizonyos családok neve alatt futnak, hogy így mondjam. Tehát ez azt jelenti, hogy ott megállapítható ezekben a maffiaháborúkban, hogy melyik család, értsd klán és nem vérségi család, melyik másik klán ellen harcol éppen, és azoknak mindig valami családnevük van. Tehát így voltak a Badalamentiek például, akik elvesztették a hatalmukat, és utána a Riina-féle éra jött, amelyik egy sokkal erőszakosabb éra volt, és sokkal több nyilvános, életellenes cselekményt követett el. Tehát ezek léteznek és a mai napig léteznek a klánok, csak nyilvánvalóan ezek is folyamatosan átalakulásban vannak, változnak a vezetőik.

Az információkat azoktól tudjuk megszerezni, akik valamilyen szinten benne voltak a rendszerben. Na most az, hogy mennyire hihetők ezek az információk, mennyire elfogadhatóak és mennyire valósághűek, hát ez egy nagyon nehéz kérdés, mert nem nagyon van más forrásunk. Tehát ugye itt a klasszikus kutatásmódszertan az nem működik, hogy három forrás három irányból, szóval ez nem működik, hanem itt igazából másra kell hagyatkoznunk. Ugyanezt szoktam mondani a hallgatóimnak is, hogy amikor kiselőadást tartanak, nagyon nehéz megmondani, hogy az a forrás, amiből ők dolgoznak, az most egy valós forrás, hogy nem, de bátran használjanak mindent, aztán valami kép ki fog belőle alakulni. Nyilvánvalóan azért vannak vizsgálóbizottságok, vannak rendőrségi nyomozások, tehát azért vannak olyan objektívebbnek tekinthető információk, ami alapján el lehet valamilyen módon tájékozódni, de a többség az információknak kevésbé hiteles forrásból származik.

Magyarország is jó táptalaja a maffiának?

Vagy hogyha megnézzük mondjuk Észak-Rajna-Vesztfáliában az elmúlt időkben, az is egy nagyon közvetlenül köthető, olasz szervezetekhez köthető tevékenységek valósulnak meg éppen Németországban. Hogyha megnézzük a marseille-i kikötőben folyamatban lévő nyomozásokat, azzal kapcsolatos felfedett tevékenységeket, azok is közvetlenül olasz tevékenységet mutatnak, vagy bizonyos amerikai jelek is arra mutatnak, hogy azok olasz tevékenységek. Én ezt hívom igazából az én értékrendszerem szerint maffiának. Az, hogy Magyarországon a szervezett bűnözés szerintem, amit én látok belőle, nyilvánvalóan ez azért messze van tőlem, se kriminalisztikával, se kriminológiával nem foglalkozom. Én nem látom azt, hogy olasz szempontból és olasz kutatásokból nem látom azt, hogy Magyarországon ezek a tevékenységek klasszikus módon megjelennének, vagy láthatóak lennének. Nyilvánvalóan erről a bűnüldöző szervek sokkal többet tudnak, mint én.

Mi a megoldása a maffiaproblémának? Elképzelhető-e, hogy az állam úgy tud egyszer majd fellépni, hogy a maffia úgy, ahogy van, eltűnik?

Az biztos, hogy nagyon diverzifikáltan kell fellépni a maffiával szemben, mert önmagában az bebizonyosodott, hogy az államnak a represszív eszközei azok nem alkalmasak arra, hogy a maffiát megfékezze. Ugye erre a több száz év alatt rengeteg példa volt. Például Mussolini klasszikusan a zászlajára tűzte ki, hogy mindenképpen be kell szántani a maffiát. Nem sikerült neki se, pedig hát ott nem beszélhetnénk arról, hogy neki nem volt egy olyan politikai, katonai ereje abban az országban, mivel azért sok mindent ne lehetett volna megvalósítani. Oda kinevez akkor vizsgálóbírákat, kinevezed a csendőrtábornokokat, és egyik a másik után, néhány letartóztatás után, néhány eljárás után igazából kudarcot vall, és nem tudja felszámolni a rendszert. Az államnak a represszív szerepe ez kevés.

Van egy másik út is, ami az utóbbi időkben elterjedt, az a bizonyos tevékenységeknek a legalizálásához kapcsolódik. Tehát egyrészt van egy dekriminalizációs hullám, másrészt meg van egy bizonyos tevékenységeknek a legalizálása. Itt nem arra kell gondolni, hogy a legsúlyosabb bűncselekményeket legalizálják, hanem például két vagy három éve volt egy olyan kezdeményezés Olaszországban, hogy minden olasz felnőtt állampolgár saját felhasználásra igazából füvet termelhetett volna, ez volt az elképzelés, hogy legalább két füvet termelhet, és azt saját felhasználásra igazából termelheti és fel is használhatja. Ugye ebben mindenki, tehát hogy mondjam, egy kép politikai áramlat volt. Az egyik politikai áramlat azt mondja, hogy legalizáljuk a bűncselekményeket, és ez nem oké. A másik meg azt mondta, hogy igen, viszont a maffia jelentős kenyerét elvesszük. Mert hogyha ezeket a tevékenységeket dekriminalizáljuk, akkor annak az lesz a következménye, hogy a maffia nem tud belőle se hatalmat szerezni se pénzt.

Az egy kérdés, hogy hol van ennek a határa, és hogy melyek azok a tevékenységek, amik dekriminalizálhatók, de van egy ilyen meggondolás is benne? Én azóta megmondom őszintén, mindenféle új olasz jogszabályt, ami kijön, azt két oldalról vizsgálok. Az egyik az, hogy mi az, ami objektív jogi értékrendem szerint érdemes arra, hogy jogszabály legyen. A másik, hogy van-e benne valami maffiaellenes elem. Merthogy ennek van egy ilyen módszere is, és ezt nem szabad alábecsülni, mert azért hogyha az enyhe drogok fogyasztását valamilyen módon legalizálná a rendszer, az nagyon komoly bevételtől, nagyon komoly bevételkiesést jelentene a maffia típusú szervezeteknek. Nyilvánvalóan van egy csomó más, ami meg nem.

Az sem véletlen, hogy a maffia elkezdett a legális gazdaság felé fordulni, és a legális gazdaságban megvalósítani egyre több gazdasági tevékenységeket, infrastruktúrák üzemeltetését, autópályák, vízvezetékrendszerek, elektromos háztartási rendszerek. tisztán átmosással, - Jó eséllyel, de valamilyen módon kapcsolódnak a rendszerhez, igen. Hogy ez itt most pénzmosás van-e benne, vagy nincs, az egy másik kérdés, az inkább büntetői kérdés, de az, hogy ezek a tevékenységek nagyon gyakran kapcsolódnak a maffiához, az szinte biztos

Nem tudom megmondani, hogy mi lett a kompromisszum, vagy mi lett a vége, de azt tudom, hogy ennyire elszabadulhat a dolog. Az, hogy a maffiavezetők gyakran azzal fenyegetik a büntetőeljárások során mondjuk a bűnüldöző szervezeteket, hogy semmi baj, folytassátok, majd elzárjuk a vizet. Hát ezek is hétköznapi jelenségekké kezdenek válni igazából. Tehát ilyenek is igazából vannak és láthatóak. Tehát biztos, hogy erre nagyon komoly ráhatása van ezeknek a szervezeteknek. És az is látszik, hogy ahogy változik a gazdaság, úgy ezek a tevékenységek is változnak.

Van még egy nagyon fontos jele annak, hogy ebben egyre erősebb a maffia, hogy kialakult az úgynevezett maffiapolgárság. A maffia polgárság a 80-as években elkezdett kialakulni, ezek olyan emberek csoportja, akik nem a maffia közvetlen tagjai, nem tagja a szervezetnek, de a maffia céljait és tevékenységeit részben vagy egészben kívülállóként segítik vagy megvalósítják. Ezek lehetnek bankárok, közgazdászok, építészek, ügyvédek, állami hivatalnokok, bárki igazából, aki valamilyen szinten együttműködik a maffiával, de a szervezetnek nem a részese, vagy nem a tagja, hanem kívülről valamilyen módon támogatja, együttműködik vele, és ez is egyre erősebb és egyre szélesebb kör.

Pontosan ez az óriási dilemma, hogy hogy lehet egy olyan társadalmi körülményt kialakítani, ami alkalmas lesz arra, hogy ne támogassa már ezeket a jelenségeket. Mondok egy másik példát arra a példára. Ilyen volt az állampolgársági jövedelem. Amikor az előző kormány Olaszországban másodikként Európában a spanyolok után bevezette az állampolgársági jövedelmet, annak pont megint csak az volt a célja, hogy azok az emberek, akik ebben részesülnek, azok ne a maffiához forduljanak munkáért, hanem egy annyi összeget biztosítanak mindenkinek, ami éhen halni sok, de megélni kevés, viszont arra alkalmas lehet, hogy az embereknek a maffia kiszolgáltatottságukat egy kicsit megfordítja. Más pártok vagy más politikai csoportosulások meg úgy értékelték ezt, hogy na, akkor megint a gazdagok etetik a szegényeket, és mi északon dolgozunk, mint az őrült, meg fizetjük az adót, a déliek meg nem csinálva semmit kapják havonta 400 eurót. És megint egy kérdés, hogy ha visszagondolunk az előző gondolatmenetre, ahol a fűtermesztésről volt szó, akkor mi lehet a mögöttes logika, ami ezt indokolja? Azt gondolom, hogy megint van egy olyan logika ebben, hogy a maffiától való elfordítás. És ez alkalmas lehet arra. Aztán most eltörölték, most nincs. Úgyhogy ez nem tudom, hogy azóta, hogy mondjam, a bűnügyi szervek most több maffia tevékenységet észlelnek, vagy kevesebbet, vagy ugyanannyit, de biztos, hogy valami kihatása ennek van.

Van egy harmadik elem, amivel a maffia úgy látszik kevésbé tud megbirkózni, ez meg a világ nyílása. Tehát az, hogy most már Szicíliában is van internet, egyre többet utaznak az emberek, különösen a fiatalok elhagyják a saját kis közvetlen világukat, mert Szicília nemcsak földrajzi értelemben egy sziget, hanem társadalmi szempontból is egy sziget. És amióta kinyílt a világ, azóta nyilvánvalóan az ifjabb, fiatalabb generációknak megnyílt az alkalma arra, hogyha megélhetési körülményeikben változást tudjanak saját maguk előidézni.

A maffia nagyon gyorsan alkalmazkodik ez a csendőr-pandúr versenyben. Mégiscsak arról beszélünk, hogy egy alapvetően feudális, régi struktúra, ami mégis sokkal gyorsabb, mint a fejlettebb struktúra, ami ezt lekövetné és üldözné. Ez minek köszönhető, mindig is így lesz-e? Hogy néz ez ki?

Hát ugye ez csak az egyik eleme igazából, hogy egy sokkal fejlettebb struktúrák működnek a legális gazdaságban, de hát a képzettség, meg a nyelvismeret, meg a tapasztalat, meg ezek is mind ellentmondanak ennek.

Ezek azok az ellentmondások, amit a mi mai európai értékrendünk szerint nem nagyon tudunk feloldani. De valamiért működik. Tehát az, hogy a maffiahálózatok az '50-es években olyan drog és fegyvercsempészeti hálózatokat tudtak üzemeltetni, ami egy olyan globális hálózathoz vezetett el, amit a legális gazdaság csak 50 évvel később volt képes reprodukálni. Erre nem lehet mit mondani. Nyilvánvaló, hogy annyiban könnyebb, idézőjelben más körülmények között mozogtak, hogy nem volt olyan szabályrendszer, amit nagyon követni kellett a sajátjukon kívül. Tehát nyilvánvalóan a szabályok nélküli helyzetben mozogni, vagy annak az érzését valamilyen módon követni, az nyilvánvalóan egy egész más helyzet, mint ahol nekem 47 ezer ország szabályait végig kell követnem, hogy na, exportálhatok-e oda mondjuk gyógyszert, vagy bármilyen más terméket, és azt ott eladhatom-e. Nyilván ezek a szervezetek nem nagyon törődtek igazából ilyen előírásokkal, és nyilvánvalóan ez is megkönnyítette a helyzetüket.

De könyörgöm, de hát nyelvet se beszéltek. Tehát hogyan működtek mondjuk, jó, Dél-Amerikában egy kicsit egyszerűbb, mert ott is spanyol vagy portugál nyelven lehet azért kommunikálni, ez mondjuk még könnyebb, de  Kínában, vagy mondjuk Délkelet-Ázsia többi országaiban? Tehát ez hogy működhet? És működik. Tehát ez a megdöbbentő, hogy működik, és szerintem a mai gazdasági logika alapján ezt mi nem tudjuk megmagyarázni. Tehát ez még nagyon-nagyon sok év kell, hogy elteljen ahhoz, hogy mi ezt megértsük, átlássuk, hogy egyáltalán itt mi történhetett, mert nem tudjuk a mai logika alapján megmagyarázni.

Hogy kerül valaki bele a maffiába? Mennyire tudunk egy ilyen általános, mondhatni sztereotípiát alkotni a maffiózóról?

Az, hogy az én környezetemben lévő emberek, azok hogy viszonyulnak ehhez a kérdéshez, erre említettem ezt a példát, hogy ott volt Falcone, meg ott volt a Rina, akik ugyanabba az iskolába jártak, és ugyanazt a palermói külvárosi iskolába jártak, és azt végezték el kisebb-nagyobb sikerrel, és ugyanez a helyzet, hogy nyilvánvalóan a Falcone egy olyan családi társadalmi közegből jött, ahol a helyes út az a helyes út, és nyilvánvalóan a Riina, meg olyan társadalmi közegből jött, ahol meg másik utat választanak. És nagyon nehéz igazából megmondani, de az biztos, hogy a társadalmi determináltság az rettenetesen meghatározó ebben. Tehát borzalmasan. Gondoljunk bele abba végig, hogy a szicíliai családnak a transzkulturális szerepe az, ha az nem létezik, akkor nem létezne ez a rendszer.

Azok az értékek, azok az előnyök, azok az elképzelések generációról generációra átörökítődnek ebben a rendszerben. És ezt nagyon nem szabad alábecsülni, mert ha ez nincs, akkor nincs a maffiának társadalmi támasza. Ezek nélkül nem tudna működni a rendszer, de egyáltalán nem tudna működni a rendszer. És a másik, hogy érdemes azért ilyenkor szociológiai kutatásokat is elolvasni, hogy mennyire más az alapértékrendszere a dél-olasz embereknek, mint az észak-olasz embereknek. És hogy ez a társadalmi törésvonal, ami létezik, ezáltal is mennyire determinált.

Nyilvánvalóan egy olyan társadalmi rendszerben a hűség ennyire fontos, ott nyilvánvalóan ezek a szervezetek sokkal jobb táptalajra találnak, mint egy olyanban, ahol a hűség kevésbé fontos. Egy olyan társadalmi rendszerben, ahol a társadalmi mobilitás a nullához közelít, mint Dél-olaszországban, ott nyilvánvalóan jobb táptalajra találnak a maffiatípusú szervezetek, mint ott, ahol a társadalmi mobilitás nagyobb. Nem véletlenül, hogy a skandináv országokban, ahol sokkal nagyobb a társadalmi mobilitás, hogy sokkal kevésbé vannak maffiatípusú szervezetek. Ott van esélye valakinek a társadalom alsó osztályaiból akár középosztálybelinek lenni. Felsőosztálybelinek nyilván nem, mert ahhoz sok-sok generációnak el kell telnie. Ugye még azt mondják, hogy a skandináv országokban is ez ilyen 4-5 generáció, Magyarországon 1, hogy valamilyen módon klasszikus marxi értelemben társadalmi osztályt tudjon váltani.

Dél-Olaszországban ez a társadalmi mobilitás konvergál a nullához. Amibe beleszületnek az emberek, jó eséllyel azt fogják átörökíteni a gyermekükre, az unokájukra, dédunokájukra és generációkon át az egész családjukra. Na most, hogyha van egy ilyen változatlanság a társadalmi berendezkedésben, akkor nyilvánvalóan a társadalmi megítélése is ezeknek a maffia típusú tevékenységeknek és a struktúráknak nagyjából hasonló. Kivéve, ha a rendszer egyes elemei elkezdenek kitekintést nyerni a rendszerből, és ez az, amit említettem, hogy most van egy olyan fiatal generáció, aki már utazik, aki már külföldre jár, aki már nyelvet beszél, aki már internetet olvas, tehát mások a hozzáférései a különböző dolgokhoz. Ez lehet egy áttörés. De nyilvánvalóan a maffiának erre lesz válasza, valamilyen módon majd nagyon sok ilyen nehézséget túlélt a maffia, és megoldott a maffia. Gondoljunk bele abba, hogy egy sima agrártársadalomra berendezkedett maffia simán képes volt a második világháború után egy ipari társadalomban ugyanúgy szerepet szerezni magának.

Jött a sokadik ipari forradalom Olaszországban, akkor már nem az ipar volt a fontos, hanem az úgynevezett harmadik szektor szolgáltatások. Olaszország GDP-jének legnagyobb része a szolgáltatásokból származik, most már nem az ipar, a mezőgazdaság már szinte alig valami, arányaiban, nyilvánvalóan még mindig hatalmas, de arányaiban sokkal kisebb, és a maffia szolgáltatásiparban is megtalálta a fő helyét.