Reaktor

Az elhúzódó orosz-ukrán háború kilátásairól és a két fél jelenlegi helyzetéről beszélgettünk december 2-án Bendarzsevszkij Antonnal az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatójával a Platform Kulturális Központ és a JÖSz Intézet közös rendezvényén. 

Mi a háború jelenlegi állása? Jelenleg az orosz hadsereg tud jobban előrenyomulni, bár jelentős területi változások nem történtek. Például 2022 végére az orosz hadsereg Donyeck megye 57%-át tartotta kézben, amit két év alatt 65%-ra növelt. Mindkét fél jelentős veszteségeket szenvedett el, a becslések szerint oldalanként 100-150 ezer halott és további 400 ezer sebesült esett áldozatául a háborúnak. Ukrajna jelenleg birtokol mintegy ezer négyzetkilométernyi orosz területet a Kurszk környéki régióban, amelyet minden bizonnyal tárgyalási alapnak próbál megtartani az érdemi párbeszéd megkezdéséig. Lassú felőrlő műveletek vannak kisebb területmozgásokkal és nagy veszteségekkel. 

Mi okozhatta a harkivi és herszoni ellentámadás kezdeti sikerességét? 

Az orosz logisztika gyengesége. A nyugati fegyverek itt kevésbé játszottak szerepet, ugyanis támadó fegyvereket egészen 2023 elejéig nem küldtek, elsősorban védelmet szolgáló eszközöket, páncéltörő eszközöket, légvédelmi technikát kaptak az ukránok, csak márciusban érkeztek meg az első német Leopard harckocsik, tehát Ukrajnát az ellentámadás során elkönyvelt sikerekben a háború előtt felhalmozott készlet támogatta. A sikerek kulcsa abban állt, hogy Oroszországnak egy nagyon hosszú logisztikai vonalat kellett fenntartania, 2022 februárjában a támadás 4-5 helyről indult egy több, mint 1000-1400 kilométeres frontvonalat kellett volna fenntartani. Vélhetően gyors előretörésre, és csekély ellenállásra számítottak, összehangolt ellentámadásra nem. Ez október-november környékén megváltozott, amikor elkezdték kiépíteni a Szurovikin-vonalat, amely harckocsiakadályokból, lövészárkokból és elaknásított területekből álltak, amely hozzájárult a 2023-as ukrán ellentámadás sikertelenségéhez is. 

Milyen hatásuk volt az Oroszországra rótt szankcióknak? 

Az EU és Oroszország közötti függőség alapja a versenyképességet elősegítő olcsó orosz energiahordozók kereskedelme volt, a két fél összekötöttségük okán ellenérdekelt volt abban, hogy megtámadja a másikat. Ebből fakad az, hogy Ukrajna megtámadását követően Oroszország ellen szankciókkal léptek fel, azzal a feltételezéssel, hogy ennek az oroszok számára beláthatatlan következményei lesznek. 

A nyugati döntéshozók várakozásai azonban nem váltak be, a 14. szankciós csomag elfogadása után sem omlott össze az orosz gazdaság.

Ennek az az oka, hogy 2008-óta ráálltak egy katonai modernizációs pályára, és azóta jelentős tartalékokat halmoztak fel, pénzügyi tartaléka eléri a 600 milliárd dollárt, melynek fele be lett fagyasztva, mindemellett azonban függetlenítették az orosz internetet és pénzügyi rendszert, így ilyen szempontból már nincsenek kiszolgáltatva a nyugatnak. A másik ok pedig a globális gazdaság. A Kanadai Nemzeti Bank modelljei alapján, ha egy ország nem vesz részt a szankciós folyamatokban, nem csatlakozik semelyik oldalhoz sem, az csak profitálhat a jelenségből, például India, Kína, Törökország, az Egyesült Arab Emírségek amennyiben közvetítőként tudnak fellépni a két fél között. Ha India és Kína 25-30%-os leárazással, diszkont áron kaphatja meg az orosz energiahordozókat, abból versenyképesebbé tudja tenni a saját gazdaságát.

Mekkora realitása van a béketárgyalásoknak? 

Azt gondolom, hogy egyre inkább van realitása. Mivel a felek tartalékai, gazdasági és élőerejük kimerülőben van egyre sürgetőbbé válhat a kérdés, azonban Oroszországnak nagyobb mozgástere van, képes akár politikailag kockázatos részleges vagy teljes mozgósításhoz folyamodni végső esetben. Ukrán szempontból az 1991-es állapot visszaállítása volt irányadó, aminél reálisabb cél volt a 2022 előtti, Krím nélküli állapot elérése, amely a háború elhúzódásával egyre nehezebb lesz.

Elsősorban Oroszország igényén múlik az, hogy mikor ül tárgyalóasztalhoz.  

A megállapodás területi vonatkozását az is nehezíti, hogy a megszállt területek jelentős részén a lakosság vagy kicserélődött, vagy elvándorolt, az ott található infrastruktúrát, gyárakat, eszközállományt pedig vagy a háború semmisítette meg, vagy egyszerűen ellopták. Kevés a realitása annak, hogy a reintegrálandó kisebb elnéptelenedett települések helyreállításra kerülnek, Ukrajna valószínűleg hajlandó lenne lemondani ezekről a területekről, kedvezőbb garanciális feltételek függvényében. 

A legutóbbi béketárgyalások során az ukrán fél, elsősorban brit és amerikai nemeztközi biztonsági garanciát szorgalmazott, Oroszország ezzel kapcsolatban vétójogot kívánt magának, amely így kiüresítette annak lényegét.

 A beszélgetés a háború 2024. december 2-ig tartó időszakát elemzi.

Szorongás. Ez az egyetlen szó, ami megfelelően írja le azt az érzést, ami Szimler Bálint filmje, a Fekete Pont című alkotás közben kapja el az embert. Ugyanis a film olyan tűpontos módon, egyszerű, de mégis lélekbe hatoló eszközökkel tartja fenn a nézőközönség figyelmét, amelyre nagyon kevés magyar filmalkotás képes. Ehhez pedig csupán egyetlen egy dolgot használ: A valóságot.

Annak érdekében, hogy ezt lehető legszélesebb körben legyen képes megtenni, a történet meglehetősen egyszerű és könnyen követhető. A főszereplőpárosunk egyik tagja, Palkó (Paul Mátis), Berlinben kezdte meg az általános iskoláját, édesanyja azonban Magyarországon kívánt dolgozni, így pedig fia egy meglehetősen rossz állapotú, elhanyagolt iskolába kerül, ahol mind a tanárok nyugdíjig tartó ideje és lelki ereje is fogyatkozik.

(Forrás: Mozinet) 

A film három rendkívül okos technikát használ ahhoz, hogy a feszültség érzését végig fenntartsa néző számára: Először Palkó, egy kívülálló szemszögéből tárja szemünk elé a magyar állami közoktatás omladozó világát, ezt pedig az operatőri munka is érzékelteti: Palkó körül számtalanszor közeli, klausztrofób légkört teremt, amely remekül megmutatja számunkra elszigeteltségét és magára hagyottságát.

Fontos pont, hogy a diák lelki vívódása során csupán egyetlen egy szereplő hiányzik: Az anya. Nem tud és nem is képes beavatkozni az események sorába, mivel nem egyes tanárok magatartása jelenik meg a film által bemutatott probléma okaként, hanem egy olyan rendszer rothadtsága, amiben mindenki ellenséget képez a másik emberből. Palkó egyre fokozódó és fokozódó csendessége pedig szemléletesen és velőtrázóan mutatja be számunkra az egyedüllét egy olyan fokát, amit csak egy anyja és országa által magára hagyott gyermek képes megélni.

A film legnagyobb erőssége, hogy mindent, amit mi is megéltünk, vagy megélhettünk volna. Szimler Bálint nem szándékozik nekünk megoldást adni a problémákra, inkább egy korképet jelenít meg szemünk előtt, amit minden köntörfalazás és ferdítés nélkül, egy történetbe sűrítve mutat be. Palkó átéli azt amikor egy tanár nem találja rendszerbe illőnek, és a felelés során mindig képes olyan kérdezni, amit nem fog tudni megválaszolni, találkozik az agresszív testneveléstanárral, aki élete megoldatlan gondjait egy átlagtól eltérő gyereken vezeti le a felesleges plusz körök lefuttatásával tesiórán, és  az évnyitók rituáléjával ahol egy gyerek nyugodtan elájulhat, a Himnuszt és a Szózatot el kell énekelni, mert hát magyarok vagyunk, tessék tisztelni a hazát. Ezek után pedig szembesül az osztálytársai kiközösítésével is, akik egy idő után nem tudnak megértően viszonyulni Palkó viselkedéséhez.

Az ilyen mondatok kavalkádja mérgezni meg a kisfiú lelkét, amiket a film nem tömegesen használ fel, hanem lassú, tömör és húsbavágó pillanatokat kreál velük, amiktől a néző visszaképzeli magát gyerekkori állapotába, Palkó pedig végleg elveszti minden jellegű lelkesedését, elutasítva az utolsó jótevője, egy kedves kislány baráti közeledését is.

 A film másik pólusát ezzel szemben a katedra másik oldala adja, a tanári kar legfiatalabb tanárnőjének és Palkó osztályfőnökének, Juci (Mészöly Anna) képén keresztül. Lelkes, és reformer tanárként indul, aki még hisz abban, hogy ebben a rendszerben lehetőség van a változásra, azonban egyre több fronton érik olyan megrázkódtatások, amik végül minden idealizmusát lerombolják.

 (Forrás:Mozinet)

Fiatal osztályfőnökként szembesül a kollégái passzív agressziójával, a kiégéssel és közömbösséggel, ami a teljes tanárit uralja. Ezt követően pont az idősebb kollégái akadályozzák azokat a törekvéseit, hogy a gyerekek szeretetére építése tantárgyait, hogy a gyerekek élvezzék az órát.

 A film ezt követően szembesít minket a szülői agresszióval és kicsinyességgel is, ami merően indokolatlan esetben is képes a tanárnő kiszolgáltatott helyzetével való visszaélésre, elégedetlensége miatt burkoltan már szinte azonnal a tankerület közbeavatkozásával fenyegetőzik, Juci pedig olyan nyomásnak van kitéve ezáltal, amit eddig soha nem tapasztalt.

 A nőben rejlő érzelmek feltörését a film mesterien tálalja: amikor ez a világ már egy fegyelmi eljárással ki akarja tagadni a jövevény fiút- azt a fiút, akivel Juci is rokonléleknek érzi magát magányában- senkit nem érdekel ellenvetése, az eddig elfojtott igazság senkit nem érdekel.

Így egyértelműen kijelenthető: A Fekete Pont nem egy kellemes, de annál inkább megragadó és érzelmes film, ami csak és kizárólag annyit mutat be, amiben élünk: A jó- és rosszindulatú tanárokat, a rothadó iskolát, az érzéketlen tankerületet, és a gyerekek saját kis háborúját, amit magukban és környezetük ellen vívnak,

(Borítókép forrása: Filmtett)

Már lerágott csontnak számítanak azok a felszólalások, amik a drogok, az alkohol vagy a dohányzás káros hatásait hangsúlyozzák.  

Ami viszont kevésbé kap reflektorfényt, pedig igenis tudatosságot igényelne, azok az ultra-feldolgozott ételek.  

Mielőtt rátérnénk az egyesült királyságbeli orvos Dr. Chris Van Tulleken önkéntes kísérletére, ami keretében egy hónapig szinte csak magasan feldolgozott ételeket evett, érdemes letisztázni hogy mit értünk az "ultra-processed" ételek alatt.

forrás: https://magazine.ucl.ac.uk/food-for-thought/index.html

Többségükben tartalmaznak adalékanyagokat, így tartósítószereket, ízfokozókat, színezékeket, édesítőszereket és emulgeálószereket, amelyek az eltarthatóságot, az ízt és az állagot javítják. Ilyenek az instant tészták, a péksütemények, a chicken nuggets vagy a mirelit készételek. 

Jellemző tulajdonságaik, hogy: 

• Magas kalóriatartalommal és alacsony tápértékkel rendelkeznek; nagy mennyiségű hozzáadott cukrot, egészségtelen zsírokat és sót tartalmaznak, miközben hiányoznak belőlük az alapvető tápanyagok.
• Nagyon ízletesek, hiszen ezeket az ételeket úgy tervezték, hogy rendkívül finomak és addiktívak legyenek, nem véletlenül nem tudunk megállni 1 darab chipssziromnál...
• Ráadásul a tartósítószerek és a csomagolás miatt ezek az élelmiszerek kényelmesek és hosszú ideig tárolhatók. 
• Mindezek mellett pedig minimális természetes összetevővel rendelkeznek. 
• Ezek a termékek általában olcsóbbak, pillanatok alatt ehetjük is őket és cserébe még rájuk is van írva, hogy mennyire természetesek. 

Egy kis útmutató a könnyebb rendszerezésért:

Forrás: https://www.dailymail.co.uk/health/article-12566501/Not-ultra-processed-food-avoided.html 

De vajon milyen hatásokkal járhat, ha egy hónapig valaki meghatározó mennyiségben ezeken az ételeken él? Ugyan az eddigiek alapján az már kitűnik, hogy valószínűleg a kísérleti alany nem fog majd kicsattanni az egészségtől, de mégis milyen káros következményekkel jár és ezek mennyire lesznek ilyen rövid idő alatt látványosak?

Chris Van Tulleken egy kísérlet keretében a szokásos 30%-os ultra-feldolgozott élelmiszerek bevitelét 80%-ra emelte négy hétre. A tesztalany a kísérlet elején és a végén egy részletesebb laboratóriumi teszten esett át, hogy az értékek tudományosan is hitelesek legyenek. 

Chris tapasztalatai pedig a következők voltak: A hónap lejárta után Chris rossz alvásról, szívégésről, boldogtalanságról, szorongásról, lomhaságról, alacsony libidóról, valamint székrekedésről számolt be. Chris majdnem 7 kg-ot hízott a négy hét alatt, és egészséges testsúlyról túlsúlyossá vált.

„Az ultra-feldolgozott ételek fogyasztása olyasvalamivé vált, amit az agyam utasít, anélkül, hogy erre vágytam volna” 

Kutatások szerint a magas szénhidrát- és zsírtartalmú ételek, amelyek gyakran az ultra-feldolgozott élelmiszerek közé tartoznak, aktiválhatják az agy jutalomért, érzelmekért és motivációért felelős területeit. Az agytevékenység-vizsgálatok kimutatták, hogy Chris agyának a jutalomért felelős területei összekapcsolódtak azokkal a területekkel, amelyek az ismétlődő, automatikus viselkedést váltják ki. Chris vizsgálat eredményei és tapasztalatai is azt sugallják, hogy minél gyakrabban éri az agyat étel általi jutalmazás, annál nagyobb mennyiséget kell fogyasztani ahhoz, hogy ugyanazt az élvezetet elérje. A vérvizsgálatok továbbá az éhségért felelős hormonszint növekedését mutatták ki, és csökkent annak a hormonnak a szintje, ami miatt jóllakottnak érezzük magunkat.

Mindenesetre ijesztő belegondolni, hogy milyen következményekkel jár évekig így étkezni tekintve, hogy csupán 1 hónap alatt mekkora változás figyelhető meg. Természetesen szinte elkerülhetetlen, hogy ne fogyasszunk belőlük és nem is kell őket az ördögtől valónak elkönyvelnünk ezeket az ételeket, mert a néhai fogyasztásuktól még nem eshet nagy bajunk, ugyanakkor érdemes minél természetesebb étkezésre áttérni és szimplán tisztában lenni azzal, hogy mi kerül a tányérunkra.

A teljes kísérlet itt megtekinthető:

Mi volt az első élménye a filmmel?

Lehet, hogy egészen pontosan filmcímet nem tudok mondani, inkább azt a folyamatot emelném ki, ahogy a mozival kapcsolatba kerültem, ez kisgyerekkoromban kezdődött. Én '61-ben születtem, azért ez egy nagyon más időszak volt, és alapvetően édesanyám vezetett be a filmek világába, mint szórakozás, tehát hozzá kell tennem, hogy egyszerűen moziztunk, főleg hétvégente, mindenféle filmet megnéztünk, és hát a mai fiatalok számára az meglepő lehet, hogy ekkor nagyon sokszor elfogytak a mozijegyek, a pénztárban már nem lehetett kapni, voltak moziüzérek, és édesanyámnak volt egy különös képessége, jártassága, hogy odament a pénztároshoz, és akkor valahogy lett jegy.

Így kerültem kapcsolatba a filmmel, és aztán már kamaszkorban ott egy picit más dolog jött be, ami hát személyes, de azért nem titok, és nyilván nem én vagyok ezzel egyedül, hogy eléggé magányos kamasz voltam, vagy magamnak való, és bizonyos szempontból a mozi az egy magányos műfaj, mármint a mozizás, a filmnézés, nyilván baráttal, barátnővel is nagyon jó mozizni, de oda azért el lehet menni egyedül. Talán még inkább, mint mondjuk színházba vagy koncertre.

A mozi sötétjének is van ilyen értelemben egyfajta intimitása, és számomra olyan értelemben is, hogy talán zárkózott voltam, kevéssé tudtam feloldódni barátok között, a film az kinyitotta a világot. Tehát nyilván a képzelet, a vonzó történetek, a vonzó tájak, minden, ami egy kamasz lélek számára érdekes, újszerű, azt ebben a némiképpen magányos, kicsit ilyen külső megfigyelői pozícióban tudtam befogadni, és sokszor gondolok erre, hogy nekem azért eléggé innen jött ez a dolog, tehát egyrészt egy ilyen anyai ráhatás, aztán már egy kicsit az önálló lélektani fejlődés, alakulás inkább útja, és valamikor már a középiskolás koromban történt az, hogy elkezdtem tudatosan filmet nézni, és onnantól elkezdtem olvasni az akkori filmkultúrát, az akkori filmvilágot, és például ekkor kezdtem el a magyar filmet felfedezni, olyan értelemben is, hogy a filmtörténetet '70-es években vagyunk, tehát nemhogy internet, hanem DVD, videokazetta, ennek nyoma sincs, és nem volt könnyű a régi filmeket megnézni, televízió, de hát ott azért nagyon rossz minőségben mentek a filmek, még nem is voltunk gazdagok, tehát nem volt igazán jó tévénk, hogy mást ne mondjak, sok mindent fekete-fehérben láttam, ami eredetileg színes. Viszont volt egy fantasztikus lehetőség a budapesti mozik közül.

Volt egy, azóta már megszűnt, több helyen is működött a magyar filmek mozija. És akkor például volt egy olyan nagyszerű forgalmazási gyakorlat, hogyha egy rendezőnek megjelent egy új filmje, akkor ha egy nagyobb életműről volt szó, visszamenőleg az addigi filmjeit is mondjuk egy hét alatt levetítették. És középiskolás koromtól kezdve már ilyen helyekre is jártam, tehát hogy pótoljam, amiből életkorilag kimaradtam, mert éppen a magyar újhullámot a '60-as években, hát akkor még nagyon kisgyerek voltam, tehát nem igazán láthattam.

És egyéb lehetőségek is voltak, amik középiskolás koromtól meghatározóvá váltak, de aztán még főiskola, egyetem alatt is például az akkori időszakban szervezett filmklubok. Volt a TIT-nek filmklubja, volt egy, itt a nevét is hadd mondjam, egy abszolút elkötelezett filmklub, szervező, előadó, aki sajnos már nincs közöttünk, Perlaki Tamás, aki szintén filmtörténeti sorozatokat szervezett, de a TIT-nél is sokan előadtak, akik most már kollégáim voltaképpen, emlékszem Báron György vagy Szegfű András filmklub előadásaira, és ott részben magyar, de ott igazán már a külföldi filmek, a filmtörténeti hagyomány jött be. Egy-egy alkotói életmű, tehát Godard, Bresson, Bergman sorozat, vagy egy-egy irányzat, francia újhullám, olasz modern film, és akkor ezen a módon kezdett bennem kialakulni egy ilyen tudatos film nézői attitűd. Nyilván, mint minden fiatalembert, vagy kamaszt, ezt egy kicsit most már pironkodva mondom, de persze, hogy engem is megkísértett a film készítői oldala, de például annyira voltam józan, és annyira ismertem magam az előbb elmondott alkatomnál fogva, hogy a rendezést soha nem álmodoztam.

Egy annyira extrovertált, kifele nagyon menedzser szempontú szervező, van a rendezőről egy picit ilyen kép is, ami persze hát egy butaság, hogy az kiabál, és ideges és utasít. Szóval ez nagyon távol áll tőlem, viszont a forgatókönyvírás az egy bensőségesebb, az valóban egy inkább a befelé fordulásról szóló tevékenység, és hát akkor ilyen kamaszkori. Tehát ahogy majdnem mindenki verset ír.

Amikor főiskolás lettem, nem volt még filmszak, ahol most tanítok például, ez sokszor eszembe jut, hogy bárcsak lett volna az a hely, ahol én most oktató vagyok, nem volt, úgyhogy így aztán az egyetemen az Esztétika Tanszék, az Esztétika szak, ami még a legközelebb állt a filmhez, és ott volt is a művészeti tárgyak között a filmről szóló óra, amit szintén kollégám, illetve az elmúlt évekig tanszék, majd intézetvezetőm vezetett, Kovács András Bálint. És hát most nagyon jó érzés, hogy lényegében nagyon pontosan felolvasta a munkahelyemet, ez egy hosszú-hosszú elnevezés. Tulajdonképpen a Filmtudomány Tanszék az a régi esztétika tanszék mellé épült fel.

A harmadik az a média és kommunikáció, ez került egy intézet alá, és most ott tanítok, ami hihetetlen jó érzés, hogy ahol egykor én tanultam, és még nagyon sokan sajnos már elmentek jó néhányan, de hát lettek azok kollégáim, akiknél tanultam is, akiknél vizsgáztam. És hát akkor így utána az Esztétika Tanszék elvégzése után ott már jöttek a lehetőségek, és lényegében az, amivel a mai napig foglalkozom, tehát a film terén lényegében három dolog, az az írás, a szerkesztés és a tanítás, és ez valahol a '80-as, '90-es évek fordulóján elindult, kicsit későn, akkor már nem voltam annyira fiatal, de hát így alakult, hogy akkor kezdődött a pálya.

Hogy jön az ember életébe, hogy nemcsak nézi a filmet, hanem látja is? Sokan nézünk filmet, de szerintem kevés ember vetemedik arra, hogy ne csak nézze, ne csak fogyassza, hanem ebből valamit alkosson.

Mondhatnám azt, hogy a sok-sok film megtekintése után kialakult az igény arra, hogy jobban értsem, illetve az összefüggéseket is meglássam. És akkor ehhez járultak az olvasmányok, és aztán ez lassan hivatássá vált, és ezt a szót szándékosan használom, hogy nem foglalkozás, szakma. Tényleg hivatás, és e tekintetben is nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy azt csinálom, azzal keresem a kenyerem, akár így is mondhatnám, amit szeretek, mondhatni amúgy is ezt tenném. Tehát, hogy számomra ez tényleg nem munkaként jelenik meg. Az egy más kérdés, hogy ilyen értelemben viszont nincs eleje, meg vége. Tehát nem olyan, hogy 8 óra és leteszem, hanem szinte állandóan, úgymond folyamatosan dolgozom, vagy ebben vagyok, de ez nem panasz, sőt, ez nagyon jó így. És ezzel a tudatos, csúnya szóval, fogyasztói magatartással fordult ez át. Amire itt utaltam, hogy amikor már nem úgy ültem be egy moziba, hogy bemutatnak egy új filmet, biztos jó, hanem én kerestem, hogy mit szeretnék látni, mit mutat a kínálat, mondjuk egy régi filmet, ami nem magától értetődő, hogy megnézze az ember. Tehát talán ez a tudatos filmválasztás, és ilyen értelemben egy filmklub kiválasztása, azon belül egy program kiválasztása. Ott volt az az átfordulás, valamikor ilyen 15-16-17 éves koromban, tehát a középiskolás évek alatt. Én fizika tagozatos gimnáziumba jártam, mert 14 évesen még valahogy édesapám nyomán, hogy mérnöki pálya, ilyesmi körvonalazódott, és menet közben derült ki, hogy ez nem volt jó döntés. Nem is nagyon ment jól a fizika, hanem inkább a humán tárgyak, és akkor így művészetek. Nyilván egyéb művészetek is, tehát irodalom, zene, amit hallgatni szeretek, nem értek hozzá, és aztán ebből kikristályosodott a film.

Önnek mit jelent a film, mi a célja a filmnek? A nagy felelőssége birtokában nem kéne felelősséget vállalnia a filmnek, hogy ne csak szórakoztatást nyújtson, hanem legyen egy társadalmi igény is, amit kielégít?

Nagyon fontos, amit mond, és úgy gondolom, hogy a filmnek most ez nem szemrehányás, nyilván senkire nem értem ezt így konkrétan, hanem inkább egy jelenségről van szó, hogy amit ön mond, azt a kortárs film egy picit mintha elveszítené. De pont amikor engem elkezdett érdekelni a film, akkor még nagyon kitartott az újhullámoknak a lendülete. Tehát már túl voltunk, hogy az újhullámok a 70-es évek első felére lecsengenek, de az volt az az időszak, amikor a filmnek természetesen megvolt, tehát ez mindig megvolt, és ez teljesen legitim, a szórakoztató funkció, a populáris filmkultúra. De abban az időszakban nagyon-nagyon megerősödött a szerzői film által az a fajta film, amire ön is utalt, hogy amelyben egy társadalmi gondolat jelenik meg, amely hozzászól a társadalom ügyeihez, akár a politikához, a polisz ügyeihez.

Lehet, hogy a humán értelmiségi esetében igen, de lehet, hogy egy műszaki értelmiségi, egy menedzser kevésbé, akkor talán jobban jellemző volt ez. Ez mondjuk nem tudok statisztikai adatokat szolgáltatni, de azért a korszellemben a filmnek volt egy ilyen nagyon erős vonzereje, részben abból fakadóan, hogy mint művészeti közvetítési eszköz egy hatékony eszköz. Kicsit előtérbe is került, még a társadalomformálás tekintetében is, nem véletlen, hogy azok a hatalomgyakorlási metódusok, amelyek eléggé határozottan és erővel lépnek fel, azokban az időszakban, de már korábban, a 30-as évektől a filmre föl is használták propagandaeszközként, ami nem tett jót nyilván a filmnek, de paradox módon valamilyen mértékben mégis jelzi a filmnek ezt a fajta erejét. Ez tehát egy nagyon fontos hagyomány, és én a magyar filmmel foglalkozom elsősorban, magyar filmtörténettel, és azért azt kell mondanom, hogy ez a magyar filmben is egy nagyon erős hagyomány, és remélem, és azért most is úgy látom, hogy ez meg is maradt. Tehát, hogy a magyar film még mindig nem mindegyik mű természetesen, és nem is kötelező érvényű ez a megállapítás, de alapvetően felvállal egy ilyen társadalmi feladatot, társadalmi funkciót, és ez szerintem egy nagyon-nagyon pozitív hagyomány.

Egy nagyon általános funkció, és nyilván minden műalkotásnak megvan ez a funkciója, még egy zongoraszonátának is, bármennyire is nem történetet mond, és nem egy konkrét téma jelenik meg benne. De a film esetében valóban ott van az, hogy ennél egy direktebb társadalmi, akár ideológiai, politikai hatást is kifejthet, megfogalmazhat, hozzászólhat, vitára ingerelhet. Tehát van egy ilyen közvetlenebb hatás, és ez a magyar filmnek szerintem nagyon nagy erénye, leszámítva a szélsőséges korszakokat, tehát akár a második világháború alatti éveket, amikor annak a rezsimnek a szolgálatában születtek propagandafilmek, majd néhány évvel később a baloldali diktatúrában '48 és '53 között szintén születtek propagandafilmek, de nagyon sokatmondó körülmény, hogy amikor enyhült a rendszer, tehát már '54-től, és aztán az '56-os forradalom kemény megtorlása után, de a Kádár-korszak is konszolidálódott, és igyekezett megbékélni és megbékéltetni a magyar társadalommal, illetve a magyar társadalmat, akkor a rendezők ezt a szabadabb, nem teljes szabadság, de szabadabb légkört úgy kamatoztatta, hogy nem lemondott a társadalmi témákról azzal, hogy jaj, végre nem kell ezzel foglalkozni, hanem elkezdett érdemben foglalkozni vele. Kritikusan, elemző módon.

Még a '60-as években, annak a reményében ott volt egy ilyen reformszellemű mozgás, elbukott a forradalom, de hátha valamennyire jobbá, emberarcúbbá tehető a szocializmus, ahogy ezt a csehek mondták, ez egészen '68-ig tartott, amikor pont a cseheknél a prágai tavasz fegyveres megtorlása véget vetett ennek a reménynek is, de addig még egyfajta dialógus is kialakult a magyar film, részben azért az irodalom, és úgymond a politika, vagy a vezetők között. Nagyon jellegzetes, hogy a '60-as évek új hullámában ezeket a filmeket az akkori kritika kérdező filmeknek, sőt cselekvő filmeknek nevezte. Gondoljunk bele, hogy egy ilyen névvel vagy jellemvonással ruházták fel a magyar filmet. Cselekvő film tényleg arra vonatkozott, hogy változtassuk, javítsuk, alakítsuk a társadalmat. Nagyon jellemző ez is manapság olyan furcsán hangzik, hogy rengeteg közönségtalálkozót szerveztek akkor, úgynevezett ankétokat a filmeknek. És ezeken az ilyen típusú filmek esetében nem az esztétikai megformálásról esett feltétlenül szó, hanem a filmek témájáról. Hogy mit gondol erről a közönség. Igaz, nem igaz, így van, úgy van, amúgy van. És nem a színészek mentek a közönségtalálkozóra, tehát nem egy ilyen sztár, meg celeb ünnepség volt, hanem a rendező, a forgatókönyvíró, és egy értelmiségi párbeszéd zajlott. Mint ahogy maga a film is voltaképpen egy értelmiségi diskurzusnak a része volt. Ez azért már most egy más helyzet, de még nagyon sok, akár napjainkban elkészült, bemutatott film esetében is hála Istennek abszolút érzi az ember ennek a hagyománynak a folytatását.

A filmnek legyen véleménye, netalántán politizáljon avagy a szórakoztatás lebegjen a szeme előtt? Melyik a polgári attitűd pontosan, melyik az a szemüveg, amivel mindenki jól tud járni?

Mind a kettőnek van létjogosultsága, sőt ezt is mondják, hát nem egy nagyon eredeti nagy gondolat, de teljesen természetes és érdemes a filmmel kapcsolatban kiemelni, hogy egy filmkultúra akkor egészséges, amikor sokszínű, amikor van benne szórakoztató, igényes szórakoztató film, amit azért egy szakmai, kritikusi szem is értékel és elfogad, és a közönség pedig megnéz, mert jutalmazza ezt a törekvést, és ugyanakkor van olyan fajta film, amely lehet, hogy esztétikailag kifinomultabb és nehezebb, talán kevesebbekhez jut el.

Azt gondolom, hogy a kultúrát támogatni kell, az ilyen filmeket is támogatni kell, és manapság nem nevezzük a filmgyártást állami filmgyártásnak, mint a szocialista korszakban, na de voltaképpen mégis az, mert támogatni kell a filmgyártást, tehát az adófizetők pénzéből készülnek a filmek. Lehet, hogy a szabad piac szellemében manapság vállalkozói, produceri magyar filmet is forgatni.

És akkor ott van még ez a bizonyos társadalmi párbeszédnek a funkciója. Nem hiszem, hogy biztos, hogy nem lenne jó, hogyha csak ez, csak az, csak amaz készülne. Tehát populáris filmek, nagyon kifinomult esztétikumú szerzői filmek, vagy pedig társadalmi témájú ilyen értelemben egyfajta, mondhatni közszolgálati filmek, most kicsit analógiásan a médiára. De viszont mindegyik kéne, hogy legyen, és mindegyik lehetőleg jó színvonalon, és akkor ez egy kiegyensúlyozott helyzetet tartalmaz. A másik, ami félreérthetővé teszi még akár így a kérdést is, amit megfogalmazott, hogy akkor, amikor az ember a társadalmi, netán politikai vagy ideológiai jelentésről beszél a filmekben, szó sincs arról, hogy egy bizonyos, akár hatalmon lévő, akár nem hatalmon lévő, ellenzékben lévő, egy demokratikus korszakban ideológia nézőpontot sugalljon a film, tehát nem erről beszélek, az már nagy baj.

Nyilván ez azért lehet bizonyos határig elkötelezett, tehát én nem tartom azt sem ördögtől valónak, hogyha az alkotó részéről azért mégis az, hogy ő ezt hogy gondolja, az valamilyen módon megjelenik, de hogyha csúnya szóval ideológiai szócsővé válik mindez, az viszont egy nagyon-nagyon nagy probléma, és az egy nagyon rossz hagyományt idéz, mert erre is, ahogy mondtam, készültek propagandafilmek a '40-es években, az '50-es években, tehát azt nem kéne talán folytatni. De ami a '60-as évektől bejön, akár nevezzük kérdező vagy cselekvő filmnek, amely hozzászól a polisz ügyeihez, annak van létjogosultsága, nem kizárólagos, de mindenképpen van.

Általánosságban az a kép él a fejünkben, hogy a propagandafilm az egy gagyi, borzasztó nézhetetlen valami, miközben emellett léteznek olyan filmek, melyek mögött egyértelmű a szándék és a kivitelezés is egyedi.Pontosan mi is az a propagandafilm?

Amit mondott, erre van egy szélsőségesebb filmtörténeti példa, ami még zavarba ejtőbb, ez a Leni Riefenstahl esete. És ő ugye a náci ideológiát propagáló filmeket aforgatott a berlini olimpiáról, illetve a nürnbergi pártnapokról az Akarat diadala, ez egy nagyon híressé, hírhedetté vált film. És ez egyébként a művészetelmélet számára is egy nagyon kemény probléma, hogy van egy legtöbbünk számára elfogadhatatlan ideológia, és van egy egészen kiváló film, ami formailag lenyűgöző, amit ott csinál. Ugye az is egy ilyen eléggé bizarr dolog, hogy a Riefenstahl sokat tanul a szovjetektől, tehát az Eisenstein, ami hát propagandafilm, mondjuk azt azért nem mondanám annak, mert hogy éppen az volt már a Sztálin-korszakban magával Eisensteinnel is, hogy nem eléggé propagandafilm, hanem műalkotás, ami nyitva hagy bizonyos kérdéseket, megenged bizonyos értelmezéseket.

Igen, a propagandafilmben van egy ilyen ellentmondás, de a hollywoodi példában is igaza van, hogy mondhatni kicsit cinikusan, hogy a hollywoodiak jól csinálják. És nem veszem észre. És amikor viszont mondjuk az 50-es évek magyar termelési filmjeiben, ha ilyet megnézünk, akkor kinevetjük. Nem nagyon tudjuk elképzelni, hogy az hatékony volt, tehát hogy volt ember, aki ez alapján elkezdett hinni a kommunizmusban. Még a rendezők közül is volt, aki azt mondta, hogy egy darabig hitt ebben. Nem sokáig, mert már 49-es Rajk-per már sokaknak kinyitotta a szemét, de ugyanakkor azok, hát ezért is szoktuk erre a korszakra azt a jelzőt használni, hogy sematikus filmek.

Tehát tényleg ezek sémák, művészi erejük nincs, és akkor lehet azt mondani, hogy hát az nem jó propaganda, és paradox módon az a jó propaganda, mert ugye, hogy a propaganda erejét azt eliminálja, tehát hogy nem igazán hatékony propaganda, és mivel azért a propagandának a szónak nyilván van egy pozitívabb jelentése is, de most ön is így használta meg, most ebben a beszélgetésben kicsit inkább a veszélyére utalunk mind a ketten. És a tekintetben igen, ez egy paradoxon, hogyha ez a propagandafilm tényleg olyan sematikus propagandafilm, akkor annál jobb, mert annál ártatlanabb, ártalmatlanabb, hatékonytalanabb. Viszont ha ezt jól csinálják, valóban, mint a hollywoodiak, akkor nem is vesszük észre, hogy igen, hát hogy propaganda, vagy valamifajta értékrend megjelenik ezekben a filmekben, az kétségtelen, igen, akár lehet annak is tekinteni, és akkor ez átmegy.

Mi a legnagyobb baj a propagandafilmmel?

Van baj a propagandafilmmel, akkor, amikor egy külső ideológia megrendelésére, utasításra készül, és lényegében felszámolja, megszünteti a művészi autonómiát, ez abszolút probléma. Tehát, hogy ez tarthatatlan, tehát ez semmiképpen sem jó. Itt ott van egy különbség, és ez persze nagyon árnyalandó, néha a határt nehéz megfogalmazni, hogy mondjuk a Ryan esetében. Nem tudom akkor most demokrata vagy republikánus elnök volt, vagy sem, de hogy nem hiszem, hogy bármifajta amerikai politikai alakulat úgymond utasította volna Spielberget arra, hogy csináljon egy ilyen filmet. Az egy autonóm művészi alkotás. Ez Spielbergnek a nézete, a véleménye, most nem tudunk abba belemenni, hogy mennyire személyes, de hogy ott azért mégis ezt feltételezzük, mert azért egy demokratikus országban jött létre ez a film. De támogathat bizonyos fajta gondolatokat, bizonyos fajta értékrendet, és ez szerintem belefér.

És attól majdhogynem független, hogy az esztétikailag milyen művész tudott lenni, mert a Riefenstahl is megrendelésre csinálta az Akarat diadalát, csak egyébként meg egy tehetséges alkotóként formailag egy jó filmet készített. De az például olyan értelemben propagandafilm, hogy megrendelésre készül. Tehát megrendelésre készül propagandafilm, és akkor azon belül még lehet csapnivalóan ócska, sematikus, vagy kiváló. És erre mondtam azt a paradoxont, hogy e tekintetben inkább a rossz filmnek örüljünk, merthogy az nem igazán hatékony.

A jó propagandafilm, na, az probléma, mert hát az még működik is.

Képkockát váltva áttérve a magyar filmiparra. Pontosan mitől lesz magyar film a film? Magyar színészek vannak benne, Magyarországon forgatják, magyar forgalmazó.? Mitől magyar a magyar film?

Valóban vannak ilyen kritériumai, ezeket nagyjából rendszerezni lehet. Azt szokták mondani, hogy a kreatív részvétel, tehát nem annyira mondjuk a szakmunka, amit nem akarok ezzel lebecsülni, félreértés ne essék, de hogy a kreatívok, ahogy ezt hívják a filmekben, tehát itt még esetleg a hangvágás, díszlet, látvány, tehát még ez is ide tartozik, nem csak a rendezés, forgatókönyvírás, zeneszerzés is természetesen, színészi közreműködés, tehát egy ilyen többség, a másik pedig, hát egyszerűen megint csak a gyártás és a pénz, tehát a többségi gyártó, hogy kicsoda. Talán a helyszín már majdhogynem a legkevésbé. Nyilván ez is lehet egy szempont, de hát erre sok példát látunk, hogy hány hollywoodi produkció forog nemcsak itthon, stúdióban, mert az megint egy hermetikusan bezárt tér, de hogy Budapest utcáin, és elvétve készülnek filmek.

Mostanában nem is annyira elvétve, mint mondjuk az Enyedi Ildikónak a Feleségem története, azt én egy magyar produkciónak tartom, egyrészt Füst Milán miatt, másrészt az alkotó kreatívok miatt, most az, hogy külföldön forgott, külföldi színészekkel, ettől nem hiszem, hogy annak tekinthető. Nyilván hivatalosan koprodukciós film, tehát ebben benne van a külföldi részvétel. De érdekes kérdés, vannak nehezen megválaszolható helyzetek. Tehát amikor mondjuk a téma sem magyar, a színészek sem magyarok, a helyszín sem az, de a rendező, vagy a kreatívok jó része az, az mégis magyar. Tehát mondjuk Szabó István Mephistója, mindenki azt mondja rá nyilvánvalóan, hogy magyar film, én is azt mondom, hogy magyar film. Ez egy német regény adaptációja, németországi történet, de mégis arra is természetesen azt mondom, hogy magyar.

Van-e sajátossága a magyar filmnyelvnek? Van egy ilyen speciális magyar filmnyelv?

Hát talán több is van. Egyet kiemelni ebből nehéz lenne. Most a filmnyelvre vagy filmstílusra kérdezett, ami először is maga az, hogy magyar stílus, magyar filmnyelv, az szintén sokat emlegetett '60-as évek új hullámához köthető. Előtte egyrészt a '45 előtti filmművészetünk az populáris filmkultúra volt alapvetően egy-egy kiemelkedő művészi törekvésű szerzővel, akit még nem hívhatunk akkor szerzőnek, mert ez a fogalom, ez történeti fogalom, és a '40-es, '50-es évek fordulóján születik meg. De abban a korszakban ők nagyon-nagyon kisebbségben voltak, mondjuk egy Szőcs István, akinek azért abszolút egy egyéni stílusa volt.

De ahogy beindul az újhullám, ott jönnek ilyen-olyan-amolyan stílusirányzatok, akár valóban létező stílusok, mint a szatíra, vagy műfaj, vagy hang, ahogy ezt a szatírát mondani szoktuk, akár pedig egyéni szerzői stílusok. Az egyénileg könnyebb választ adni. Tehát az, hogy kik voltak a magyar filmtörténet nagy stílusművészei, tényleg a legkimagaslóbb eredeti látásmódú alkotók, azokat felsorolás mindig veszélyes, mert mégis kihagy valamit az ember, de hogyha a csúcsokat mondom, akkor nyilván Jancsó a '60-as években és mondjuk az elmúlt időszakban Tarr Béla, aki tényleg formateremtő művész, és még rajtuk kívül sok kiváló rendező.

Amit ön kérdezett, az egy nehezebb dolog. A szatírát vagy a groteszket említette. Én inkább azt mondanám, hogy sajnos nem annyira erős a jelenléte a magyar filmben, mint amennyire kéne. Szoktam ilyen kurzust tartani, és abból az derül ki, hogy a '60-as évektől jelen van például ez a szatíra megalkotás, de inkább búvópatak, hol egy-egy készül, aztán mégis abbamarad. Valahogy a rendezők is, akik szatírát készítenek, egyet-kettőt, és aztán eltávolodnak tőle.

És emiatt, pontosabban ebben kicsit benne van a korszak kultúrpolitikája, nevezetesen, hogy a szatíra, és ezért is lenne nagyon fontos, például, hogy manapság is készüljenek szatírák, és nem készülnek, egyáltalán nem, ez egy nagyon nagy baj, mert a szatíra az eleve egy borzasztóan kritikus, felforgató, mondhatni ellenzéki hang. Most nem az aktuálpolitikai értelemben, hanem a római, mármint az antik szatírák is azok voltak, mert ez ennek a hangnak a sajátja, tehát hogy felforgatni, rákérdezni, kifordítani. És erre minden úgymond rendszerben van szükség, hogy egy kicsit így láttatni a dolgokat.

De egy zárt társadalomban azért mégiscsak a cenzúrát működtető kultúrpolitikában, mint amilyen a Kádár-korszak volt, ez érzékeny terület volt, és azért is, mert a szatíra a humor eszközével népszerű. És azért ezt is a kultúrpolitika látta, hogy egy nagyon elvont, akár egy elvont Jancsó-film, hát olyan nagyon nagy tömegeket nem biztos, hogy megszólít. Nem annyira veszélyes, nem annyira hatékony. De egy vígjáték szatíra, amin nevetünk és jönnek a nézők, az már ilyen értelemben is az. És nagyon-nagyon jellegzetes, hogy a Kádár-korszakban voltak betiltott filmek, voltak ilyen hullámai a betiltásoknak.

A betiltott filmek összszámában több mint a fele, de inkább kétharmada szatíra. Ez nagyon sokat elárul erről, akár az említett Tanú, a legismertebb példa. '56 után is tiltanak be szatírát, meg még a '80-as években is, tehát hogy ez jelzi ennek a hangnak a veszélyét, ami jó értelemben vett veszély talán, mármint hogyha a hatalomra veszélyes, azt nem bánja az ember, de sajnos nincs olyan módon jelen. Aztán a magyar film stílusában még, ami erős, az egy nagyon-nagyon tág fogalom, tehát tulajdonképpen nem is igazán stílus, de maga az, hogy a '60-as évektől nagyon megerősödik, és azért a mai napig ez jelen van, a szerzői filmnek az eszméje. E tekintetben ez a sokszínűség bizony eltűnik, mert a '60-as években még sokszínű volt a magyar filmkultúra. Populáris filmek is voltak, meg nagyszabású szerzői filmek. Szoktam mondani, hogy 65, Kőszívű ember fiai, és ugyanebben az évben a Szegénylegények.

Még a korszak is hasonló, és két nagyon különböző típusú film. A 70-es évek közepétől a műfaji film majdhogynem megszűnt. És például ez sem jó. Tehát a szerzői film vált egyeduralkodóvá, az volt a divatos, és a mai napig egy picit még, hála Istennek megszűnőben van, de még mindig egy kicsit a rendezők is érzik, hogy csak a szerzői filmnek van megbecsültsége. Tehát aki szórakoztató filmet csinál, az egy picit olyan lenézett. Szóval, hogy az nem kritika számára, az lehet, hogy nem fog olyan nagy sikert aratni. Ez azért már nincs így, meg megdőlt, meg nagyon sikeres populáris filmeket készítő alkotók vannak, akik büszkén vállalják ezt, és szerintem visszajelzést is kapnak közönségtől, kritikától, ha jól csinálják.

Ez a fajta lenézése a műfaji filmnek, szemben a szerzői filmmel, ez már nincs, de a magyar hagyomány, tehát legalábbis a '45 utáni hagyományban ez erős. '45 előtt meg a populáris film, a műfaji film volt szinte egyeduralkodó. Úgyhogy a magyar film történetének van egy ilyen, ez egy sajátosság, hogy sokszor volt kiegyensúlyozatlan. Tehát 45 előtt alapvetően populáris filmkultúra, az is filmkultúra. Direkt ezt a szót használom, tehát nehogy úgy értsük, hogy az ócska kommersz blődlik, szó sincs erről, sokáig azért így megbélyegezték azt a korszakot, ez is most már változóban van. És hát sematizmus, szocreál, azután 50-60-as évek fordulójától szerzői film, akkor viszont ez válik egyeduralkodóvá.

A kiegyensúlyozottság, ez egy-egy rövidebb pillanatban megvalósul, és aztán a szerzői film, de azt sem úgy értem, most félreértés ne essék, hogy az a jó film, hogy a művészfilm, ezt a szót azért nem is szeretem használni, mert egy szerzői film vagy jó, vagy rossz. Ahogy egy populáris film vagy jó, vagy rossz. Tehát ezek nem értékkategóriák, hanem a filmek jellege az alkotói szándék, milyen típusú filmet akar készíteni. És az elmúlt évtizedekben ennek a szerzői filmnek van hagyománya, és azért ez most is látszik, hogy a fiatal alkotók közül is sokan ezzel a szemlélettel azonosulnak, és valóban egy szerzői világot építenek, mint az említett Reisz Gábor például.

Mennyiben filmes nemzet a magyar? A magyar hagyomány, a magyar tehetség vagy a magyar néplélek számít-e a filmkészítés során?

Bizonyára számít, és hát lehet, hogy elfogult vagyok, de azt gondolom, hogy igen, büszkék lehetünk a filmkultúránkra, és ez egy viszonylag erős filmkultúra. Hát közhely, és ez is ide tartozik, hogy a világ filmművészetének mennyi nagy alkotót adtunk. Ezek persze sokszor fájdalmas dolgok, mert gyakran emigránsokról van szó, akik inkább kényszerből elhagyták a hazájukat, kezdve Korda Sándor, Kertész Mihály és nagyon sokan, akik. Nekik 19' után kellett menniük, van, akinek a zsidótörvények miatt kellett menni, van, akik a '48-as baloldali fordulat után, mint mondjuk Radványi Géza, vagy '56 után, mint az említett Szőcs István. Ők a világban csináltak karriert magyarként, többé-kevésbé megőrizve a magyar identitásukat.

Ez is egy körülmény. A másik pedig, hogy megint statisztikát nem tudok, de nem is tudom, hogy létezik-e ilyen. Mindenesetre például a némafilm korszak, amiről ritkán beszélünk, főleg azért, mert a némafilmkincs 90 százaléka megsemmisült, tehát ez egy fájdalmas dolog, hogy alig maradt meg belőle valami, de 1918-ban az első világháború utolsó évében, részben a háború konjunktúrája miatt a magyar filmgyártás ötödik volt a világon. Tehát azért ez egy rangos hely volt.

A volumen tekintetében is voltunk nagyon erős pozícióban, és hát igen, a minőség, a művészi minőség. Sajnos a némafilm korszaknak a nagy időszakában, a '20-as években, ott éppen mélypontra zuhant a magyar filmgyártás, tehát akkor kevéssé. Populáris filmkultúra azért a nemzetközi színvonalhoz nehezen tudott hozzászólni '45 előtt, de a '60-as évektől, az újhullámoktól, ott viszont azt gondolom, hogy egészen a mai napig jelen vagyunk, és minden egyes korszakban megvannak azok a kiemelkedő teljesítmények, kezdve Jancsóval és mondjuk legutóbb valóban Tarr Bélával, de közte Szabó Istvánnal. És hát igen, ennek a mérői azért leginkább a fesztiválok, fesztiváldíjak, nem annyira a közönségszám, de még akár az export is, amit megint nem tudok pontosan idézni, de hát mondjuk, hogyha a Saul fiára gondolunk, akkor az elég könnyen belátható, hogy ez tényleg szinte a világ valamennyi országában, vagy hát ez túlzás, de nagyon-nagyon sok helyen bemutattak. És ezek szinte hála Istennek így rendszeresen ismétlődnek. Szerintem azért a magyar kultúrában is a filmnek egy előkelő pozíciója van, és a világ kultúrájában, filmkultúrájában én azt gondolom, hogy a magyarokat jegyzik.

Mi lehet ennek az oka? A vérünkben van, vagy a klímában, esetleg a pörköltben? Honnan lehet ezt a tudást megszerezni?

Szokták azt mondani, és nyilván ez a mostani időszakra már nem érvényes, és hát ez is alapvetően talán a Kádár-korszakra igaz. Én azzal foglalkozom, tehát ezt hozzáteszem, hogy talán a legtöbb példám ezért is innen keveredik, de más korszakokban nem tudom, hogy ez mennyire állja meg a helyét. Szóval, hogy egy zártabb társadalomban gyakori jelenség az, hogy a kreatív emberek, a tehetségek, azok igazán hagyományos polgári foglalkozásokban nehezen tudják kifutni magukat, mert be vannak kötve.

A szocialista zárt társadalomban ez úgy nem nagyon megy, és ilyen értelemben a sport és a művészet lehet egy kitörési lehetőség. Még akár olyan értelemben is, most ez egy teljesen prózai dolog, hogy aki élsportoló vagy elismert művész utazhat, miközben egyébként nem olyan könnyű utazni. Ez egyébként az egykori Szovjetunióban például nagyon erős motiváció volt, és például ott is az élsport, az jórészt ennek volt köszönhető, hogy nagyon nagy volt a motiváció, hogy akkor így egy kicsit jobb életet, egy másik életet. És valamit talán ebben esetleg lehet. Nyilván ez '45 előtt valahogy talán nem annyira érvényes, de most igen. És az benne a meglepő, hogy most ezek a körülmények napjainkban már nincsenek, hogy zárt társadalom, és csak művészként tudok kitörni, és mégis a filmkészítés, meg a filmrendezés, annak töretlen a népszerűsége. A mi egyetemükön, a tanszékünkön most már alapképzésben is, tehát BA-n is van filmkészítő irány. És hát a gyakorlati kollégák a felvételibe majdnem belepistulnak, mert a legutóbbi években is arra a tíz helyre, mert nem nagyon tudunk többet felvenni, mert ugye itt stúdiókapacitás, meg minden egyéb, körülbelül 500-an jelentkeztek. Tehát elképesztő, és én ezt egy kicsit ilyen félig-meddig viccesen néha szoktam mondani a hallgatóknak, hogy ma a filmrendezőnek, tehát biztos, mert hogy aztán meg utána iszonyú nehéz, és mégis, még mindig, mindig ilyen erős a vonzereje. És hát ez most megint nem személyeskedés, meg bárkit nem akarok ezzel megbántani, de ugye, ami körül nagyon-nagyon nagy a tülekedés, az érdeklődés, az ugye kiforgatja magából a legjobbakat. Tehát, hogy a másik oldal a kontraszelekció, amikor bizony, bocsánat, de hát ugye a maradék, most ez ugye nagyon nem ilyen. És ez is segítheti azt, hogy tényleg a kiemelkedő tehetségek, ha egyszer ezt az iszonyú nehéz pályát meg tudják futni, akkor viszont valóban komoly teljesítményt tudnak letenni az asztalra.

Hogyan kell viszonyulnunk ehhez az átalakult eléggé nagy piachoz itt a streamig korában?

Ezek sommás megállapítások, tehát árnyalni kéne, de most nincs nagyon mód ezt kifejteni, de ilyen értelemben például a hollywoodi típusú filmet, vagy bizonyos műfajokat tényleg nem biztos, hogy erőltetni kell, nincs meg hozzá a szakértelem, valóban nincs meg hozzá a tőke. Nem biztos, hogy ez a pálya. Tehát, hogy science fiction-t vagy akciófilmet forgassunk mi. Viszont az, amiben ilyen értelemben a szellem és a stílus, tehát az egyén, művészi látásmód, az erő, ami ilyen értelemben nem feltétlenül pénzkérdés, azért az is bizonyos határokon belül a magyar film esetében is. Nyilván ez a mi pályánk, és tulajdonképpen azok a sikerek, amik valóban nemzetközi sikerek voltak, azok ilyen filmek. Tehát tényleg a legutóbbi vitathatatlan nagy siker, a Saul fia az egy kis költségvetésű film volt. Mitől lett ekkora durranás, hogy így bocsánat, a szóért nem ide illik, meg nem a Saulhoz, de hát a beletett szellemi apport, tehát amit a rendező kitalált, és amit a stáb, mint stílus rendkívül egyéni módon megvalósított, és ugye abban a filmben művészetelméleti, történetfilozófiai léptékű gondolatiság van, hogy hogyan is lehet a megmutathatatlan botrányt, a holokauszt botrányát valamilyen módon mégis a filmben ábrázolni. Ez egy szellemi teljesítmény, ilyen értelemben nem pénzzel mérhető, és nem csak, hogy azt gondolom, hanem ezt mutatják a tapasztalatok, hogy inkább ezzel tudunk hatni. Azok a nagy költségvetésű filmek, amelyek lehet, hogy még produkálnak nézőszámot, viszonylag sokan megnézik, azért azok például nemzetközi porondon, hát mondjon rá példát, amely ezen a pályán nagy pályát, nagy karriert futott volna be. Tehát ez nagyon erőteljesen ezt bizonyítja. Miközben a nyugat-európai filmek közül, vagy az amerikai filmek közül persze, hogy vannak nagy költségvetésű, és abszolút kritikai, művészi sikert arató filmek, mint a Gyűrűk ura. Azért az művészi értelemben is egy teljesítmény, ha legalábbis nem tévedek.

Miért van az, hogy a magyar természetet vagy a magyar infrastruktúrát, ebből igazából a külföld tudja hasznot behajtani a filmgyártás terén, míg a magyar stúdiókba a magyar szereplők és a magyar filmgyártás nem tud bemenni?

Igen, hát ez így nagyon jól hangzik, nem biztos, hogy ez ilyen egyszerű. Ugye a szolgáltatásról beszélünk, vagy a szolgáltatóiparról, ami tényleg világszínvonalú, de azért tegyünk hozzá még valamit, most én nem értek ehhez, tehát ezt csak úgy mondom, hogy biztos, hogy egészen kitűnőek a szakemberek, de azért is jönnek ide a külföldi produkciók, mert van egy adókedvezmény, tehát hogy gazdaságilag is megéri. Ez is egy szempont, és ezzel még egyszer mondom, nem akarom kicsinyíteni az itteni szakértelmet, az is vonzó, de azért ez a barátságos gazdasági környezet is vonzó. És ez nagyon jó, hogy így van, mert mindenki jól jár.

Ez egy nagyon jól működő dolog. Most az, hogy valóban ebbe beültetni, csak hát ott van az a probléma, hogy igen, de hogy vajon egy ilyen nagy költségvetésű magyar produkció tud-e olyan nemzetközi sikert aratni, tud-e olyan témát, olyan színvonalat produkálni, amiben azt a nézőszámot produkálja majd, mint a szárnyas fejvadász második része, amit jórészt itt forgattak. Tehát, hogy ez egy kérdés, melyre választ adni nehéz, de az még a legkevesebb, hanem egy ilyet megvalósítani.

Nyilván nagyon szeretnének sokan ilyesmit megvalósítani, tehát ez egy olyan kérdés, amelyet nagyon sokan szeretnének megoldani, de hát nem nagyon megy, és itt előáll egy furcsa helyzet. Ezért most függetlenül az esztétikai színvonaltól egy kicsit az ember zavarban van a mostani rendkívül nagy költségvetésű produkcióktól, amelyek magyar téma, magyar közönségnek szól, még ha sikeresek, akkor sem nagyon tudják azt az összeget visszatermelni, miközben ezek populáris filmek, tehát ez volna a feladatuk. Ha még nem is sikeresek, és folyton elhasalnak, megbuknak, az meg végképp zavarba ejtő, és itt azért az emberben úgy felhorgad.

Hát még én vállalom is, hogy majdhogynem ilyen demagógia, hogy most akkor ennyi pénz biztos, mert itt elszálltak a nagyságrendek. Most az, hogy kik forgatják meg, hogy azt hagyjuk is, de hogy úgy önmagában. Tehát én e tekintetben is persze ez is egy ilyen nagyon egyszerű bölcsesség, hogy valahogy középutas, mert a másik véglet sincs rendjén. Tehát amire már utalt, hogy nagyon sokan most egyáltalán nem kapnak támogatást, és lényegében, szokták mondani, nem low budget, hanem low budget filmet forgatnak. Ez sem jó, ez sem elfogadható, ez egy kényszerhelyzet. Most nagyon sokan ezt megtették, ez egy nagyon jó dolog, hogy azért van, és én nagyon tisztelem azokat, akik mindennek ellenére alkalmazkodva ehhez a kényszerű helyzethez, úgy csinálnak filmet, ahogy lehet.

De hogy az sem lenne helyes, hogyha azt mondjuk, hogy hát így is lehet filmet csinálni, csináljanak így. Nem. Mert ez is valahol sérti a művészi autonómiát is, mert az sem jó, hogyha külső körülmények befolyásolják azt, hogy én mit szeretnék. Ha én most azért mégis azt szeretném, hogy egy történelmi filmet, amiben kellenek kosztümök, vagy kell egy régi autó, akkor azért egy reális költségvetés, tehát nem azok a túlzóak, amelyek ehhez a kisebb piachoz alkalmazhatók, tehát annak is jelen kéne lennie.

És ez biztos, hogy nem jó. Most arról nem beszélve a legérzékenyebb dolog, hogy ki kapja ezt, ki kapja azt. Hát ez is most nagyon-nagyon rossz helyzetben van, mert sajnos a politika, ez a bizonyos szörnyű szekértábor politika ült rá erre is, és ez nagyon nagy baj. Tehát, hogy ez így borzasztó rossz, az az igazság.

Akkor reméljük, hátha visszatalálunk az arany középútra.

Nagyon jó lenne, bármennyire közhelyesen hangzik, de tényleg ez egy kiegyensúlyozottabb, hogy mondjam, a politikai irányultság, de ilyet már jobb lenne nem mondani. Tehát, hogy ne kerüljön be, hogy mondjam, a diskurzusba, hogy ez dönt, hogy ki hol áll. Ez múljon el, ez az egyik.

A másik pedig, hogy az én ízlésem szerint ezek a nagyon szélsőséges, akár magas költségvetések is, hogy nem biztos, hogy az a pálya, és amire utalt, hogy most itt van a technika, meg miért nem a magyarok csinálnak ilyet. Talán nem ez a mi utunk. Legyenek népszerű filmek, populáris filmek, de nem ezekben a tényleg extrém nagy költségvetésekben, mert az valahogy nem szokott jól elsülni. Ellenben egy szerényebb költségvetés, de nagy szellemi apporttal megvalósuló munka, az pedig még akár üzletileg is milyen sikeres tud lenni, nem beszélve a kulturális sikerről, ami azért mégis az elsődleges feladata a magyar filmnek is.

Egy biztos, nézzünk nagyon sok filmet, abból még baj nem történt, és főleg magyar filmet nézünk.

És főleg moziban. Most ez nem lesz itt népszerű, de utalt, hogy streaming, meg egyebek, és ezt a hallgatóimnak is szoktam mondani, hogy hát menjünk moziba. Én hetente többször, tényleg szinte egy ilyen támogató, hogy azzal a kis jegyárral is, mert egyrészt más filmélmény, az én mobiltelefonom filmet nézni, tehát ezt inkább ne, még a laptop, de hát az is. És tényleg, hogy ne vesszen ki, megmaradjon a mozi, mint film megtekintési hely, mert ez az igazi, mégis közösségi élmény. Megjegyzem, hogy hétköznap délután van, amikor én tök egyedül ülök egy filmen, és az nagyon elszomorító. De hogy mégis mindenekelőtt ez legyen, Budapesten nagyon jók a lehetőségek, tehát ilyen szempontból Budapest egy moziváros, mert még az Art hálózat is sok-sok mozival jelen van. Vidéken nem mindig ilyen jó a helyzet, de azért itt van a lehetőség, csak éljünk vele.

Úgyhogy én azt kérem, hogy filmet nézni, magyar filmet nézni, és lehetőleg moziban.

(Borítókép forrása: https://www.magyarkurir.hu)

2024 számos olyan politikai fordulatot hozott számunkra, amiket az elmúlt években szinte el sem lehetett volna képzelni: lemondott Magyarország köztársasági elnöke, Magyar Péter vezetésével megjelent egy olyan politikai párt, ami képes a kormánypártok népszerűségben történő kihívására, az év pedig egy kiterjesztett kampányturnévá változott.

Viszont a politikai konfliktus kommunikációban vajon hogyan is jutott el egy újabb élettárs hangfelvételéig és Menczer Tamás gyermekotthonnál lévő kiabálásáig? Ennek három fázisra történő áttekintésével a teljes magyar társadalomnak tartozunk.

Első Fázis: Magyar Péter, The Man

Megjelenése óta a Magyar Péter-jelenség egy dologgal írható le igazán kifejezően: One-man show. A háttérben lévő, rendkívüli kommunikációs érzékkel rendelkező politikai stábja pusztán a háttérben mozog, kizárólag a TISZA-párt elnöke politikai közösségének egyetlen frontkatonája.

Közvetlen kommunikációja azonban jellemzően komoly hangvétele mellett tartalmazott egy olyan réteget, mely hatalmas értetlenséget is kiválthatott a választópolgárokban, már-már a politikai bulvár határait súrolva.  Számos esetben nem elég, hogy a social médiában történő kommunikációja szinte kizárólag Magyar Péter portréjának audiovizuális élményére támaszkodott, saját oldalán nagy számban jelentek meg olyan, általa „a propaganda” alkotásának minősített posztok melyek szürreális helyzetben ábrázolták a pártelnököt.

(Forrás:Instagram.com)

E lépéseket ugyan lehetett a fiatal generációk meme-kultúrája irányába történő nyitásként értelmezni, azok túlságosan éles ellentétben álltak azzal a megfontolt és energikus politikusképpel, amit ő maga is szükségesnek tart a politikai riválisai legyőzése érdekében. Ugyan ez a kettőség emberinek is képes feltűntetni, mégis ez az oldal adott alapot az ellene folyó következő kommunikációs támadások megindítására.

Második Fázis: Vogel Evelin, azaz nekem jár az a 30 millió

 A fent már említett kommunikációs kettősséget erősítette, hogy szokatlanul nagy jelentőséget tanúsított magánélete szereplőinek beemelésére, azokból pedig kiemelkedően a barátnőjére, Vogel Evelinre.

(Forrás: Index.hu)

 A TISZA-pártelnök álláspontja alapján zsarolás alatt álló politikai közösségének mobilizációja, és a helyzet gyors és tiszta lereagálása viszont megmentette az új ellenzéki erőt a valódi politikai arcvesztéstől, bemutatva számunkra Magyar támogatóinak politikai lojalitását, és kommunikációs hatását.  

Ez a botrány viszont a kormánypártok kommunikációs offenzívájának egy új fázisát is jelezte: Varga Judit nyilatkozatán túl egyértelműnek látszik, hogy nem pusztán professzionális és politikai alapon történő konfliktusra hajlandóak: immáron Magyar Péter ellen pszichológiai hadviselés is zajlik a regnáló kormány politikai közössége részéről.

Ugyan népszerűségének nem ártott, az ellenzéki politikus image-építésében mégis változást hozott: immár szinte kizárólagos fontosságot kezdett el élvezni a megfontolt vezető képének felépítése, a provokációkra adott egyre élesebb és professzionálisabban prezentált válaszadás.

Harmadik fázis: elérkeztünk Menczer Tamáshoz 

A kormánypártok kommunikációjának hevessége egy új fokra érkezett. Az eddigi eseményekből következtetve nyilvánvalóvá vált a szándék Magyar Péter magánéleti eszközöket is igénybe vevő szabotálásra, azonban az éppen zajló országjárással egy olyan szintre jutottunk el, ami eddig felfoghatatlan volt,

 (Forrás: nepszava.hu)

Menczer Tamás, a Fidesz-KDNP kommunikációs igazgatója a napokban megtalálta a TISZA-pártelnökét egy gyermekotthon ajtajában, amikor az utóbbi éppen ajándékosztást tervezett. Az eredmény egy olyan kommunikációs ámokfutás lett, mely érdekes verbális és nonverbális jeleket tár fel számunkra.

Magyar Péter a két férfi találkozásánál általánosan megszokott köszönési formát, a kézfogás kezdeményezési mozdulatait tette meg a szokásos jobb kéz nyújtására tett kísérlet által, melyre Menczer Tamás feltűnően keze szorosan teste mellett tartásával válaszolt, kifejezve Magyar Péter kezének remegését, meglehetősen indulatos hangtónus keretei között.

 A verbális agresszió jeleit később egy szemben sétáló, helyzetbe beavatkozó, idősebb korú férfival is megismételte.

A fenti példákból egyértelműen kitűnik: a politikai oldalak polarizációja 2024-re a politikai bulvár olyan szintjeit súrolja, melyek tarthatatlanok egy európai kultúrkörben levő állam politikai életében. Amennyiben a társadalom szempontjából fontos ügyekre megfelelő válasz találása szükséges, azt sokkal kívánatosabb és egyszerűbb elérni az álláspontok ideológiai és érvek alapján történő ütköztetésével!

(Borítókép forrása: Magyar Nemzet)

Az Alkotmánybíróságon hosszú idő óta először volt ma nyilvános ülésen kihirdetett határozathozatal. Ez azt jelenti, hogy bárki besétálhatott az Alkotmánybíróság épületébe és meghallgathatta a döntést, vagy akár online is lehetett szabadon csatlakozni. Így tettünk mi is!

Tényállás

Egy súlyos fogyatékossággal élő fiatalember (felperes) a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőhöz (NEAK, alperes) nyújtott be egy kérelmet – egyébként társadalombiztosítási támogatással nem rendelhető – alternatív és augmentatív kommunikációs eszköz (AAK eszköz) egyedi méltányossági támogatási érdekében. A kérelem indokaként rögzítette, hogy azért van szüksége egyedi méltányossági kérelemre, mert az ún. Befogadási rendelet (14/2007. (III.14.) EüM rendelet) 10. számú mellékletében rögzített, a társadalombiztosítási támogatással igényelhető gyógyászati segédeszköz listában nem szerepelnek olyan eszközök, amelyek hangzó beszéd pótlására szolgálnak és amely eszközök segítségével beszédfogyatékosként pótolható lenne a beszéde. Ezt az egyedi méltányossági kérelmet a NEAK elutasította, azzal az indokolással, hogy az AAK eszközök nem kerültek orvostechnikai eszközként regisztrálásra, nem számítanak gyógyászati segédeszköznek, ezért ezen termékek árához TB támogatás nem állapítható meg, még méltányosságból sem. Hozzátették továbbá, hogy a gyógyászati segédeszköz forgalmazója nem rendelkezik a gyógyászati segédeszköz árához nyújtott támogatással történő forgalmazásra irányuló, a NEAK-kal kötött szerződéssel. A NEAK kifejtette azt is az elutasítás indokolásában, hogy a termék támogathatóságára vonatkozó jogszabályi tilalom miatt a kérelem elbírálása és a döntés meghozatala során

(forrás: kormany.hu)

Bírói kezdeményezés

A felperes ezen döntés ellen keresetet terjesztett elő. Az ügyben eljáró bíróság a pert felfüggesztette és az Alkotmánybírósághoz fordult. Ugyanis, ha a bírónak az előtte folyó egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, akkor az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi az adott rendelkezés alaptörvény-ellenességének a megállapítását

A kezdeményező bíróság álláspontja szerint a Befogadási rendelet 10. számú mellékletének szabályozása nem tartalmazza a súlyos mozgáskorlátozottságból eredő kommunikációs fogyatékosság esetére szükséges AAK eszközöket, ezért sérti a beszédfogyatékosok emberi méltósághoz, kommunikációhoz, véleménynyilvánításhoz, a szociális biztonsághoz, a testi és lelki egészséghez való jogát, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Érvelése szerint a gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatással történő biztosítására irányuló befogadási eljárás szabályozása sem felel meg az alaptörvényi feltételeknek. Ezen kívül a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló nemzetközi egyezmény rendelkezéseit is sérti

Az Alkotmánybíróság döntése

A mondat elemzését hátulról kezdve ez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság arra a döntésre jutott, hogy mind a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló nemzetközi egyezmény, mind az Alaptörvény azt a kötelezettséget mondja ki a jogalkalmazóknak (jelen esetben a NEAV), hogy a fogyatékossággal élő személyek támogatása során a döntésüket személyközpontú módon, az adott fogyatékossággal élő személy egészségügyi állapotát központba helyezve kell döntést hozni. Tehát a magyar jogszabályi rendelkezések megteremtik azt a környezetet, hogy a fogyatékossággal élő személyek Alaptörvényben és Nemzetközi szerződésben biztosított (alap)jogai maradéktalanul teljesüljenek. A bírói kezdeményezésben említett jogszabályi rendelkezések nem sértik sem az Alaptörvényt, sem a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló nemzetközi egyezményt.

Azonban az alkotmánybíróság megállapított egy alkotmányos követelményt, ami így szól:

Az egészségbiztosító fogyatékossággal élő személy kérelme alapján indult méltányossági eljárása során nem mellőzheti a méltányossági kérelem érdemi vizsgálatát annak megítélésekor, hogy támogatást nyújt-e a társadalombiztosítási támogatással nem rendelkező gyógyászati segédeszköz árához, valamint nem támaszthat olyan feltételt, amely nem szerepel a méltányossági eljárásra vonatkozó szabályokban.

Mit jelent ez emberi nyelven? Annyit, hogy a NEAK jogalkalmazása és döntése nem felel meg az alkotmányossági és alapjogi követelményeknek.

(Borítókép forrása: https://alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/az-alkotmanybirosagrol-mindenkinek-kisfilm-keszult-az-alkotmanybirosag-torteneterol-es-kuldeteserol/)

A videóoáték ipar az elmúlt évtizedekben hatalmas változásokon ment keresztül, és mára a szórakoztatóipar egyik legdinamikusabban fejlődő szegmensévé vált. A technológiai fejlődés, a játékosok növekvő igényei és a globális piacokhoz való egyszerűbb hozzáférés egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a kiadók és fejlesztők különféle üzleti modelleket alkalmazzanak, hogy fenntartható bevételt érjenek el. A következőkben áttekintjük a gaming ipar legjelentősebb gazdasági modelljeit, megvizsgálva, hogyan befolyásolják ezek a játékosok élményét és az iparág jövedelmezőségét.

Fizetős játékok: A hagyományos modell

A hagyományos videojáték-modell – amely főként a 2000-es évek elején volt elterjedt – azon alapszik, hogy a játékos egy fix árat fizet a játékért, és ezzel teljes hozzáférést kap annak minden tartalmához anélkül, hogy további összegeket kellene fizetnie. Ez az üzleti modell ma is népszerű a nagyobb, úgynevezett AAA játékoknál, mint például a Cyberpunk 2077 vagy a Red Dead Redemption 2, amelyek egyaránt egyszeri vásárlásként kerülnek forgalomba. Az egyszeri vásárlás a játékosok számára átlátható, hiszen egyetlen összeg fejében teljes játékélményt kapnak. Ráadásul így nincsenek későbbi költségek, és a tartalom teljes mértékben rendelkezésükre áll.

Ennek a modellnek azonban van egy fontos hátránya: a belépési korlát meglehetősen magas. A teljes játékélményért fizetendő összeg gyakran elriaszthatja a kevésbé fizetőképes játékosokat, különösen azokban az esetekben, amikor a játék megvásárlása egy-egy prémium konzolt vagy számítógépes konfigurációt is feltételez. Ezenkívül a fejlesztők számára a hagyományos modell kevésbé biztosít hosszú távú bevételt, ami kihívást jelenthet, különösen akkor, ha a játékot később bővíteni vagy frissíteni szeretnék. Bár ez a modell egyszerű és jól ismert a játékosok számára, az ipar más irányokba is elindult, hogy rugalmasabb bevételszerzési lehetőségeket kínáljon .

Freemium modell: Ingyenes játékok mikrotranzakciókkal

A freemium modell keretében a játékok ingyenesen hozzáférhetők, de a játékosok különféle fizetős elemeket vásárolhatnak meg, például speciális felszereléseket, kozmetikai kiegészítőket vagy egyedi szinteket. Ez a modell elsősorban azoknál a játékoknál népszerű, amelyek hosszú távú elköteleződést kívánnak meg a játékosoktól, például a Fortnite vagy a League of Legends esetében. Az ilyen típusú mikrotranzakciók lehetővé teszik, hogy a játékosok fokozatosan költsenek a játékra, és a fejlesztők számára folyamatos bevételt biztosítanak.

Az ingyenesen hozzáférhető játékok széles körben népszerűek, hiszen a játékosok ingyenesen próbálhatják ki őket, majd az igényeikhez mérten dönthetnek a vásárlásokról. Ez a modell nagy közönséget ér el, és lehetőséget biztosít arra, hogy különböző pénzügyi lehetőségekkel rendelkező játékosokat is bevonjon. Az ilyen üzleti modell azonban kritikákat is vonz, különösen akkor, ha a játékosok azzal szembesülnek, hogy a játék előrehaladásához, vagy jelentős előnyök eléréséhez szükséges vásárlásokat kell végezniük. A „pay-to-win” érzés negatívan befolyásolhatja a játékosok élményét, ha a fizetős játékosok nagyobb előnyt élvezhetnek azokkal szemben, akik nem költenek. Ennek ellenére a freemium modell rendkívül sikeres, különösen a mobilos és online játékok piacán, mivel folyamatos és kiszámítható bevételt biztosít a kiadóknak és fejlesztőknek.

Előfizetéses modell: Játék mint szolgáltatás (GaaS)

Az előfizetéses modellben a játékosok havonta vagy évente rendszeres díjat fizetnek, amely hozzáférést biztosít számukra egy átfogó játékgyűjteményhez. Az Xbox Game Pass és a PlayStation Plus jól ismert példái ennek a modellnek, amelyek a játékosok számára széles választékot biztosítanak egyetlen havi vagy éves díj fejében. Ez a modell a modern streamingszolgáltatásokhoz hasonlóan működik, és egyre népszerűbbé válik, különösen azok között a játékosok között, akik több játékot szeretnének kipróbálni anélkül, hogy minden egyes címért külön fizetnének.

Az előfizetéses modell egyik legnagyobb előnye, hogy a kiadóknak stabil és folyamatos bevételi forrást biztosít. A játékosok számára ez költséghatékony megoldás, hiszen egyetlen előfizetés fejében több játékhoz is hozzáférhetnek, így rugalmasabban kezelhetik szórakozási lehetőségeiket. Ugyanakkor kihívást jelent a fejlesztők számára, hogy a játékgyűjtemény folyamatosan frissüljön, hogy megfeleljen a játékosok változó igényeinek, és fenntartsa az előfizetők érdeklődését. Az egyszeri vásárlásokhoz képest a kisebb, de rendszeres bevételek modellezése és menedzselése nagyobb üzleti rugalmasságot és hosszabb távú tervezést igényel .

Reklámok a játékokban: Hirdetés-alapú modell

A reklám alapú modell leginkább a mobil játékoknál elterjedt, például a Candy Crush típusú játékoknál. Ebben a modellben a játékosok hirdetéseket nézhetnek meg különféle jutalmakért cserébe, például további életekért vagy gyorsabb előrehaladásért. A hirdetések megjelenítése a fejlesztők számára további bevételt biztosít, miközben a játékosok költségmentesen élvezhetik a játékot. Az ingyenesen elérhető játékok alacsony belépési költséggel vonzzák a játékosokat, ugyanakkor a reklámok megtekintése sokszor megszakítja a játékélményt, és negatív visszajelzéseket válthat ki, különösen akkor, ha a reklámok túlságosan tolakodóak vagy zavarók. Az üzleti modell előnye azonban, hogy folyamatos bevételt generálhat, és különösen jól működik olyan játékok esetében, amelyek nagy felhasználói bázissal rendelkeznek .

Jövőbeli modellek és trendek: Blockchain és NFT-k

Az egyik legújabb gazdasági modell a blockchain technológiára és NFT-kre épül. Az NFT-alapú modellek lehetőséget kínálnak arra, hogy a játékosok valós tulajdonjogot szerezzenek bizonyos játékbeli tárgyak felett, amelyeket akár el is adhatnak a valós piacon. Ezek a játékbeli eszközök egyediek és helyettesíthetetlenek, így egyfajta gyűjtői értéket képviselnek, amely hosszú távú értéket biztosíthat a játékosok számára.

A blockchain és NFT-alapú modellek jelentős érdeklődést keltenek az iparágban, hiszen a játékosok valódi értéket generálhatnak a digitális térben. Ezzel együtt számos kihívás is felmerül ezekkel kapcsolatban, beleértve a fejlesztés magas költségeit és a kriptopiac volatilitását. Az NFT-k kapcsán etikai kérdések is felmerülnek, mivel a spekulációs jellege miatt néhány játékos számára vonzó, mások számára azonban kockázatos üzleti modellt képvisel .

Manapság a turisták, akik a Távol-Keletre utaznak, gyakran Makaóba is ellátogatnak. Az európai köztudatban a város manapság leginkább Ázsia Las Vegasaként vált ismertté, pedig történelme és máig élő hagyományai ezen jóval túlmutatnak. A város közel 400 évig portugál fennhatóság alatt működött, mely különleges kulturális keveredést és a világon sehol máshol nem jellemző építészeti és gasztronómiai fúziót alkotott. Lássuk mit érdemes tudni ezen különleges városról!

A portugál gyökerek

Az 1494-es tordesillasi szerződés alapján a keleti félteke – így az addig ismert világ nagyobbik része – a portugál érdekszférába került. Ennek megfelelően a portugál hajósok különböző kereskedő telepeket hoztak létre a fő kereskedelmi útvonalak partvonalán, Afrikában és Ázsia több pontján. A legmesszebbre elhajózó portugálok a 16. század elején a mai Dél-kínai-tenger mentén is telepeket alapítottak, melyek egyike a ma Makaó néven ismert város volt. A portugálok fűszerekkel, értékes tárgyakkal és nyersanyagokkal is kereskedtek és a térség lakói fontos üzleti partnernek számítottak, mely a várost hamar megkerülhetetlen tényezővé tette a régióban. A portugál adminisztráció hamarosan meghonosította a Portugáliában ismert közigazgatási és gazdasági folyamatokat, így Makaóban a helyi – döntően ázsiai gyökerekkel rendelkező lakosság – és az európai kereskedők, telepesek kultúrája összefort.

Évszázadok távlatában a kulturális összefonódást leginkább az építészetben ismerhetjük fel. Makaó utcáit járva napjainkban is az az érzésünk támadhat, mintha egy európai város óvárosában sétálnánk. Az európai építészetre jellemzőmegoldások szinte minden óvárosi épületnél visszaköszönnek és jól érződik a város katolikus identitása is, melyet számos évszázadokkal ezelőtt épített katedrális és kápolna demonstrál. A Senado tér pasztell színűépületei és a macskaköves utcák egyértelműen a város portugál múltjára mutatnak.

A Senado tér Makaó óvárosában

Forrás: travelsetu.com

A Távol-Kelet városai között egyedülálló európai hagyományokkal rendelkező Makaó portugál stílusú óvárosa az UNESCO világörökségi listájára is felkerült, ami jól szemlélteti a város különleges múltját és jelenét.

Makaó különleges gasztronómiájáról is híres. Az ázsiai alapanyagok és fűszerezés mellett ugyanis jellemző az olyan hozzávalók és elkészítési eljárások alkalmazása, melyek a bolygó más tájain terjedtek el. Ennek okai szintén a portugál fennhatóságra vezethetőek vissza. A portugál hajósok a Földet körbehajózva rengeteg egzotikus fűszerrel és alapanyaggal megtömött hajókkal érkeztek Makaóba, mely Portugáliától az egyik legtávolabbi kereskedelmi desztinációnak számított. Makaóba már az afrikai és más ázsiai telepeken beszerzett portékával érkeztek, így nem meglepő, hogy a tradicionális makaói konyha afrikai, mediterrán és dél-kelet-ázsiai elemeket is tartalmaz. A bacalhau – sózott tőkehal tipikus portugál étel, csakúgy mint az ’egg tart’ névre hallgató édes péksütemény. A csípős, kókuszos csirke afrikai gyökerekkel bír – sokan ma csak afrikai csirkének hívják. Ezen ételek jól szemléltetik Makaó nemzetközi kulináris jellegét.

Bacalhau egy makaói étteremben

Forrás: Macau News

Ezen a ponton felmerülhet a kérdés, hogy a 21. században a történelmi óváros, a tradíciók és a hagyományos fúziós konyha mellett mennyire van jelen a portugál múlt a városban. Ugyan 1999-ben Makaó hivatalosan is Kína közigazgatási területe lett, a város portugál identitása nem szűnt meg létezni. A portugál nyelv a mai napig Makaó hivatalos nyelve a kantoni mellett és ez nem csupán jelképes gesztus. A város népességének egy része ma is folyékonyan beszél portugálul és ez különösen igaz a város értelmiségi rétegére és a vagyoni elitre. A portugál a hivatalos ügyintézés kantonival egyenrangú nyelve és az utcákon is rendre visszaköszön utcanév táblák, boltok vagy hirdetések formájában. Mindegy, hogy az ember porto-i bort kortyolgat a gyarmati stílusú óváros valamelyik macskaköves utcájában vagy a Lusofonia Festival-on vesz részt, a makaói kulturális életben továbbra is meghatározó a portugál jelleg.

Lusofonia Festival 2023-ban

Forrás: Hogo

Természetesen Makaó rengeteget változott az utóbbi évtizedekben, különösen, mióta a közvetlen portugál fennhatóság 1999-ben megszűnt. A városban modern üzleti negyedek épültek, nagyszabású beruházások zajlanak és az egész Kínára jellemző gazdasági trendek is érvényesülnek. Makaó a térség más kínai városaitól azonban továbbra is élesen elkülönül, hiszen a szerencsejátékra és a gazdag portugál történelemre épülő turizmus miatta világ megkülönböztetett figyelemmel kíséri. Összegezve tehát, Makaó több, mint Ázsia Las Vegasa és megéri a történelemre és a jelen változásaira nyitott elmével érkezni, ha a Távol-Keletre látogatunk.

A TikTok működése az Egyesült Államokban a nemzetbiztonságról, a politikai stratégiáról és a globális technológiai politikáról szóló viták villámhárítójává vált. A Joe Biden amerikai elnök által az év elején aláírt kétpárti jogszabály szerint a közelgő januári határidő értelmében a közösségi médiaalkalmazás kínai anyavállalata, a ByteDance kénytelen lesz eladni a TikTokot, vagy eltávolítani azt az amerikai alkalmazásboltokból (AppStore, Play Store). Donald Trum újboli megválasztását követően további kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a TikTok potenciálisan más eszközökkel is fennmaradhat-e. A TikTok sorsa az Egyesült Államokban jogi manővereken, stratégiai partnerségeken vagy Trump saját politikai ambícióin múlhat.

A kínai tulajdonú alkalmazás, amelyet Trump egykor nemzetbiztonsági fenyegetésnek bélyegzett, most olyan helyzetben találja magát, hogy potenciálisan profitálhat abból, hogy a TikTokot kampányeszközként használja. Első ciklusa alatt Trump a TikTokot nemzeti vészhelyzetnek nyilvánította, arra hivatkozva, hogy a kínai anyavállalat, a ByteDance megoszthatja a felhasználói adatokat Pekinggel. A 2020-as rendelete az alkalmazás betiltására irányult, de a jogi kihívások megakasztották a végrehajtást. A TikTok az amerikai bíróságokon harcolt a tiltás ellen, és nyert. Ezután az alkalmazást az Oracle-lel való együttműködésre kényszerítették.

Az idei választási kampány idején Trump a jelöltsége során a TikTokot tette digitális kapcsolatépítésének központi elemévé, és több millió követőt gyűjtött össze. Emellett támogatását fejezte ki az alkalmazás további elérhetősége mellett. Egyes feltételezések szerint a Meta Mark Zuckerberggel való rivalizálása is ugyanolyan fontos tényezője Trump TikTokkal kapcsolatos változásának, mint az, hogy a fiatalabb szavazókat akarja megszólítani.
A TikTok túlélési stratégiái valószínűleg a jogi és politikai manőverezés keverékéből állnak majd. 

1. lehetőség: Trump megmentheti az alkalmazást

Az egyik forgatókönyv szerint Trump utasíthatná az Igazságügyi Minisztériumot, hogy ne hajtsa végre az év elején elfogadott törvényt, amely előírja, hogy a TikTokot el kell adni, különben betiltják.
Alternatív megoldásként Trump élhetne elnöki jogkörével, és kijelenthetné, hogy a TikTok betartotta a törvényt, akkor is, ha ez nem fedi a valóságot. A TikTok állítólag felkészült Trump esetleges beavatkozására. A TikTok vezetői állítólag lazítottak bizonyos tartalmi szabályokon, hogy a konzervatívokat megszólítsák.

2. lehetőség: Jogi védelem

Bár kevésbé valószínű, a TikTok megmentheti magát azáltal is, hogy megnyeri a jogszabállyal kapcsolatos jogi vitáját. A TikTok azzal érvel, hogy az amerikai tiltás sértené az amerikaiak első alkotmánymódosításhoz fűződő jogait, azt állítva, hogy a kormánynak nincs elegendő nemzetbiztonsági indoka arra, hogy felülírja a szólásszabadsághoz való hozzáférést.
Az amerikai tisztviselők ugyanakkor attól tartanak, hogy a platform kínai tulajdonlása lehetővé tenné a Kínai Kommunista Párt számára a közvélemény befolyásolását vagy a felhasználói adatok gyűjtését. Bár az Egyesült Államokat érintő visszaélésekre vonatkozó bizonyítékokat nem hoztak nyilvánosságra, a 2018-as hongkongi demokráciapárti tüntetőkkel kapcsolatos kémkedésről tavaly napvilágot látott néhány bizonyíték, és ezek az aggodalmak továbbra is a kétpárti felhívások mozgatórugói.

Egy szeptemberi bírósági meghallgatás során a bírák nem tűntek meggyőzöttnek arról, hogy a TikTok szólásszabadságra vonatkozó állításai felülmúlják a kormány nemzetbiztonsági érveit. Ha a TikTok elveszíti az ügyet, a Legfelsőbb Bírósághoz fordulhat. Valószínű azonban, hogy a bíróságok a nemzetbiztonsági aggályokat fogják előtérbe helyezni, ahogyan azt a külföldi tulajdonú szervezeteket érintő korábbi ügyekben is tették. Ezt figyelembe véve a kormány érvelése erős, és vitatható, hogy a Legfelsőbb Bíróság beavatkozna-e a tiltás megakadályozása érdekében.

3. lehetőség: Vegyes megoldás

A TikTok indonéziai tapasztalatai precedenst kínálnak a kormányzati ellenállás stratégiai alkalmazkodással történő leküzdésére - ami talán a legvalószínűbb eredmény az Egyesült Államokban.
Tavaly az indonéz kormány felfüggesztette a külföldi online vásárlási alkalmazásokat, köztük a TikTok népszerű TikTok Shop funkcióját is. A platform azonban hónapokon belül összeolvadt egy helyi e-kereskedelmi céggel, és ezzel külföldi státuszból hazai státuszúvá vált. Ez a lépés lehetővé tette a TikTok számára, hogy folytassa működését, miközben a szabályozási aggályokat is kezelte.

Bár az amerikai helyzet más téteket és kérdéseket érint - elsősorban a nemzetbiztonságot, nem pedig a gazdasági protekcionizmust -, ez a példa jól mutatja, hogy a TikTok képes a kormányzati igényeknek megfelelően módosítani a működését. Hasonló „félmegoldás” az Egyesült Államokban a Trump-kormányzathoz kötődő Oracle szoftvercéggel való partnerségének bővítése lehet. Júniusban a TikTok kifejtette, hogy az Oracle-lel fennálló partnerségére épít az új amerikai adatbiztonsági kezdeményezésének megvalósításával, amely független biztonsági ellenőröket von be az adatvédelem felügyeletére és a szigorú biztonsági intézkedések betartásának biztosítására az Egyesült Államokban. Az ilyen irányú további együttműködés lehetővé teheti a TikTok számára az adattárolás és kezelés lokalizálását.

Egy ilyen kompromisszum alternatívát jelenthet a teljes betiltás vagy a kényszerű kivonás helyett, egyensúlyt teremtve a nemzetbiztonsági aggályok és a TikTok üzleti folytonossága között az Egyesült Államokban. 

Miközben az amerikai tisztviselők a nemzetbiztonsági fenyegetésekre összpontosítanak, a TikTok sorsa a tartalomgyártó gazdaságot és az amerikai közvéleményt is érinti. Az alkalmazás az Egyesült Államok 250 milliárd dolláros alkotói gazdaságának szerves részévé vált, lehetővé téve a kisvállalkozások és egyéni vállalkozók számára, hogy globális közönséget érjenek el.

A TikTok felfüggesztése nemcsak az ökoszisztémáját bomlasztaná meg, hanem jelentős precedenst teremtene arra vonatkozóan is, hogy az Egyesült Államok hogyan kezeli a külföldi tulajdonú technológiai platformokat. Ez pedig potenciális következményekkel járhat az amerikai technológiára nézve külföldön.

Az elkövetkező hónapokban a TikTok tétje egyre nagyobb lesz. Trump támogatása pedig azt sugallja, hogy az alkalmazás és anyavállalata számára kedvező politikai szerencse nem kizárt. Ahogy a TikTok átvészeli ezeket a kihívásokat, sorsa a kínai-amerikai technológiai kapcsolatok jövőjét fogja alakítani, és annak próbájaként szolgál majd, hogy a digitális korszakban hogyan lehet egyensúlyt teremteni a biztonsági aggályok és az innováció előmozdítása között.

Jun Szogjol elnök kedd este hirtelen kihirdetett rendkívüli szükségállapota megdöbbentette a nemzetet, és politikai szakértők szerint szerdán sokan dühöngtek elhamarkodott lépése miatt.

A kedd este élőben közvetített rendkívüli sajtótájékoztatón Jun „északbarát, államellenes erőknek” nevezte politikai ellenfeleit, és azzal vádolta őket, hogy megpróbálják megbénítani kormányát és aláásni az alkotmányos rendet. Hangsúlyozta, hogy a szükségállapot kihirdetésének indoka „az államellenes erők felszámolása volt, amelyek romboló cselekményekben vettek részt, és az ország vezetésének megdöntését tervezik”.

Az elnök hirtelen szükségállapotot hirdetett ki, majd a törvényhozók mintegy két és fél órával később elutasították azt, miután a kormány és a fő ellenzéki Koreai Demokrata Párt (DPK) között hónapok óta holtpontra jutott a törvényhozás.

Az ellenzéki, de parlamenti többséggel bíró párt megpróbált egyoldalúan keresztülvinni a Nemzetgyűlésben egy lecsökkentett költségvetési javaslatot. A javasolt költségvetési megszorítások az elnöki hivatal titkárságának és a Nemzetbiztonsági Hivatalnak a különleges tevékenységekre szánt teljes keretét, valamint az ügyészség, az állami számvevőszék és a rendőrség számára biztosított forrásokat érintik.

Emellett a DPK vádemelési indítványt nyújtott be az állami számvevőszék vezetője ellen, amiért nem ellenőrizte az elnöki rezidencia áthelyezését, valamint három ügyész ellen, amiért nem vonták felelősségre Jun feleségét, Kim Konhi first lady-t. A vádemelési indítványról szerdán kellett volna szavazni a plenáris ülésen, de a szükségállapot fiaskója miatt elhalasztották.

„Jun bizonyára azt gondolta, hogy ha rendkívüli szükségállapotot hirdet, akkor képes lesz elnyomni az ellenzéket és átvenni az irányítást a kormány felett. Ez egy értelmetlen döntés. Úgy tűnik, még a politika és a demokrácia alapjait sem érti” - mondta Pak Szangpjong politikai kommentátor.

A Jun-kormány nem tudta elfogadni a kívánt törvényjavaslatokat a DPK erős ellenállása miatt, amely a 300 képviselői helyből 170-et tud magáénak. Jun népszerűségi mutatói is mélypontra jutottak, amit több korrupciós botrány idézett elő, köztük a Kim Konhit érintő is.

A parlamenti szócsaták és összekülönbözések ellenére a „szükségállapot” kifejezés sokáig tabunak számított Koreában, tekintettel a történelmi traumára. A szükségállapot kihirdetése anélkül, hogy a kérdést megvitatta volna a kormányzó Népi Erő Párt (PPP) tagjaival, valamint a hadseregre vonatkozó rendelete azt mutatja, hogy Jun mennyire ésszerűtlen döntést hozott. Sokak szerint most követett el politikai öngyilkosságot, ami nemcsak őt magát, hanem a kormánypártot is érinti, amely már korábban is jelentős nehézségekkel nézett szembe, hiszen előző elnökét, Pak Künhjét a Nemzetgyűlés vádemelését követően az akkori Jun Szogjol vezette Ügyészség nyomozásának végeredményeként bilincsben vitték el.

„A PPP vezetője, Han Donghon és 18 kormánypárti törvényhozó, akik megszavazták az elnöki szükségállapot kihirdetésének megakadályozását, alig úszta meg a felelősségre vonást, de a többi kormánypárti törvényhozónak meg kell fizetnie az árat, amiért csak a pálya szélén álltak. A koreaiak nem fogják megbocsátani Junnak, amit tett”. – mondta egy szöuli professzor.

„Nem volt semmilyen igazolható alapja vagy előfeltétele a szükségállapot kihirdetésének. A rendkívüli szükségállapotot csak akkor lehet kihirdetni, ha háború, incidens vagy más hasonló nemzeti vészhelyzet idején a társadalmi rend olyan súlyos zavarai vannak, amelyek jelentősen akadályozzák az állam közigazgatási és igazságszolgáltatási feladatainak ellátását. Jun megsértette az eljárási jogi elveket is, például azt, hogy a szükségállapot kihirdetése után haladéktalanul értesítenie kellett a Nemzetgyűlést” - mondta Kim Sontek, a Koreai Egyetem alkotmányjogász professzora.

A katonai erők bevonulása a Nemzetgyűlés épületébe és működésének megzavarása alkotmányellenes és törvénytelen cselekedet. Még ha az elnök fel is oldotta a szükségállapot miután elfogadta a Nemzetgyűlés elutasító szavazatát, ez nem mentesíti őt az alkotmány megsértése alól. Jun elnök cselekedete felérhet hazaárulással, mivel az alkotmányos rend megzavarására tett kísérletnek tekinthető.

Az ellenzéki blokk közölte, hogy megkezdte az elnök elleni hazaárulási vádak megfogalmazását. A Nemzetgyűlés december 4-i plenáris ülésén jelentették be a Jun Szogjol elnök ellen a rövid ideig tartó szükségállapot kihirdetése miatt benyújtott vádemelési indítványt. Az indítványt kevesebb mint egy nappal azután nyújtották be, hogy Jun visszavonta a szükségállapotot elrendelő rendeletet, miután a törvényhozás elfogadta a rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló határozatot.

Az ellenzéki törvényhozók a parlamentnek benyújtott indítványukban azt állították, hogy Jun szükségállapot kihirdetése sérti az alkotmányt és más, a népszuverenitás és a hatalmi ágak szétválasztásának elveire vonatkozó törvényeket. Továbbá, hogy a szükségállapotról szóló rendelet sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, mivel a szükségállapot katonai ellenőrzés alá helyezi a médiát és a kiadókat, továbbá, betiltja a sztrájkokat és a tiltakozásokat.

Az indítvány elfogadásához a 300 fős parlament többségének be kell terjesztenie azt a Nemzetgyűlés elé, a végső jóváhagyáshoz pedig kétharmad szükséges. Az ellenzéki törvényhozók száma 192; az indítvány elfogadásához a kormányzó Népi Erő Párt nyolc törvényhozójának támogatására van szükség. Amennyiben a törvényhozók minősített többsége támogatja az indítványt, akkor az Alkotmánybíróság dönt arról, hogy az elnök eltávolítása indokolt-e.

A dél-koreai elnök tehát nehéz helyzetében egy erősen önsorsrontó döntést hozott, amely most megingatta pozícióját is. Már a szükségállapotot követő napon az elnök vezető tanácsadói tömegesen ajánlották fel lemondásukat: közéjük tartozik az elnök kabinetfőnöke, a nemzetbiztonsági tanácsadó, a szakpolitikai kabinetfőnök, illetve további 7 magas rangú tanácsadó. Az egyértelmű, hogy a kormánypárton kívül mindenki az elnök pozíciójából való elmozdítása mellett fog dönteni, így csupán abban bízhat, hogy a pártja egyhangúan kiáll mellette a Nemzetgyűlésben, ami viszont a pártot hozná rendkívül kényelmetlen helyzetbe az ország közvéleménye előtt, akiknek kb. 75%-a az elnök távozását szeretné látni a szerda hajnali események következményeként.