Az 1994 óta folyamatosan fel-fellángoló konfliktus a Kaukázusban 2023. szeptemberében újra feléledt, ami eddig már több, mint 200 ember halálát követelte. A cikkben a hosszú szembenállás bemutatásán kívül a háttérben meghúzódó geopolitikai érdekekre is kitérünk.
Hegyi-Karabah és a Kaukázus elhelyezése a térképen:
A Kaukázus etnikailag, nyelvileg, vallásilag diverz terület, elég csak arra gondolni, hogy régióhoz három ország Örményország, Azerbajdzsán és Georgia tartozik, amely mind-mind különböző érdekekkel rendelkezik és önálló politikát folytat. A térség 1991-ig a Szovjetunió tagköztársaságaihoz tartozott, és mai napig Oroszországgal határos, azonban a Kaukázus hegyvidéki lakosai nem a szláv népekhez, hanem inkább a türk és a perzsa kultúrához állnak közelebb.
A déli határvidéken a NATO-tag Törökországgal, és Iránnal is szomszédos. Tehát három regionális, Oroszország esetében nagyhatalmi ambícióval rendelkező állam szomszédjaként, a Kaukázus vidéke, elkerülhetetlenül, geopolitikailag fontos területté vált. Ennek a játszmának a figyelembevételével kell megvizsgálnunk a a cikk tárgyát a Hegyi-Karabah konfliktusát is.
Geopolitikai szálak a Hegyi-Karabahban:
1994-ben Azerbajdzsán 20%-a (Hegyi-Karabah Autonóm Körzet+7 db azeri megye) örmény megszállás alá került, előtte a terület Azerbajdzsánhoz tartozott, melyet még Sztálin csatolt az országhoz, a magas számú örmény lakosság ellenére. A konfliktus eredményeképp létrejövő kvázi-államot Hegyi-Karabahot még maga Örményország sem ismeri el független államként.
2016-ban Azerbajdzsán megpróbálta visszaszerezni a területeket egy frontális támadás megindításával, azonban nem sikerült jelentős területeket visszafoglalni. 2020-ban elérkezett egy újabb azeri támadás ideje, köszönhetően az erőviszony változásoknak: olajmilliárdos Azerbajdzsán megtehette, hogy felfegyverkezzen a konfliktusra és teljes erőfölényt szerzett meg Örményországgal szemben. történt. Törökország támogatásával, a támadás egy 44 napos háborút eredményezett, melynek orosz közbenjárású béke vetett véget, amely eredményeképp orosz békefenntartók érkeztek a térségbe.
Hegyi-Karabah és a Lachin-folyosó térképe. Kép forrása: https://new.thecradle.co/articles/russias-reluctance-to-secure-an-indecisive-armenia-will-weaken-both
A 2020-as háború eredményének megértéséhez meg kell vizsgálnunk a cikk elején felvázolt geopolitikai helyzetet: a Hegyi-Karabah konfliktusban Azerbajdzsán mellett Törökország állt, amit felszínesen ráfoghatunk a közös iszlám kultúrára, azonban ki kell emelni, hogy míg Azerbajdzsán az iszlám síita ágához, addig Törökország főként a szunnita vallást követi. Inkább az etnikai és nyelvi kötelékeket hozhatjuk fel közös pontként.
A török-azeri kapcsolatban a legfontosabb fordulópont az 1994-es konfliktus kirobbanása után következett be, hiszen Törökország döntési kényszerbe került az örmény-török és az azeri-török kapcsolatok ápolásában. Ennek köszönhetően Törökország megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Örményországgal. Törökország támogatása, több, mint 6500 drónnal nagy mértékben hozzájárult a bár, békével záruló, de egyértelmű azeri győzelemhez.
A térség másik nagy játékosa, Oroszország, Örményország oldalán áll a konfliktusban, bár Azerbajdzsánnal sem szüntette meg a kapcsolatát, azonban ki kell emelni Örményországgal kimondottan szoros kapcsolatban állt, ezt bizonyítja, hogy Örményország a Független Államok Közösségének és az Eurázsiai Gazdasági Uniónak is tagja. Szinte a teljes energiaellátását Oroszország fedezi és katonai együttműködések terén is közeli kapcsolatról beszélhettünk. Azonban 2020-tól kezdve a kapcsolat romlásnak indult, Örményország úgy érezte, Oroszország cserben hagyta őt a 2020-as azeri támadás után, mely eredményeképp Hegyi-Karabah egy része visszakerült Azerbajdzsánhoz.
Irán, mint a déli szomszéd esetében is jelentkeznek érdekek a térségben, többek között a stratégiai fontosságú Ganja-rés miatt is. Oroszországhoz hasonló politikát folytatva a térségben, Örményországot támogatja. Ez kimondottan érdekes annak fejében, hogy Azerbajdzsánnal ugyanúgy az iszlám síita ágához tartoznak, azonban több konfliktus is van az ország között: határkonfliktusok, vagy az azeri-izraeli kapcsolat. Irán esetében érdekekről beszélünk- Azerbajdzsán középhatalmi törekvései a regionális hatalmi ambíciókkal rendelkező Iránnal ellentétesek, hiszen Irán nem szeretne egy erős államot a szomszédban.
Meg kell említeni egy negyedik, feltörekvő játékost is a térségben, mégpedig Izraelt. Izrael Törökországgal együtt Azerbajdzsánt támogatta a 44 napos háború során, leginkább haditechnikai eszközökkel, továbbá megnyitotta az első izraeli nagykövetséget is Bakuban.
A stratégiai jelentőségű Ganja-rés:
A Ganja-rés egy Azerbajdzsán és Georgia között húzódó 60 km-es szakasz, mely lehetővé teszi a kőolaj és a földgáz Európába történő áramlását Oroszország és Irán megkerülésével. A Ganja-rés ahhoz a hegyi-karabahi területhez tartozik, mely már 1994 óta folyamatos összetűzéseknek ad helyet. Három kulcsfontosságú vezeték folyik át a Ganja-résen: Baku-Tbilisi-Ceyhan vezeték, Baku-Supsa vezeték és a Déli gázfolyosó.
A Ganja-rés, és az Azerbajdzsánon átfutó gázvezetékek. Kép forrása: https://www.reuters.com/graphics/ARMENIA-AZERBAIJAN/jbyprxxqbpe/
Azeri támadás 2023-ban:
A konfliktus 2023-ban újra fellángolt, mégpedig 2023. szeptember 19-én, mikor Azerbajdzsán terrorellenes műveletként definiált katonai akcióba kezdett Hegyi-Karabah területén, amit a területre vezényelt orosz békefenntartók képtelenek voltak megakadályozni. Azerbajdzsán a támadását egy hat ember halálával végződő feltehetőleg örmény robbantással indokolta. A helyzet már december óta feszült volt, hiszen Azerbajdzsán lezárta a Lachin-folyósót, amely biztosította a hegyi-karabahi örmények ellátását Örményországból.
Azerbajdzsán időzítése kiváló volt, hiszen az orosz-ukrán háború miatt Moszkva erői le vannak kötve, kizárható, hogy bármilyen jelentős reakció legyen az orosz fél részéről. Az Európai Unió függősége is nőtt a háború miatt Bakutól, több ország válasza az orosz földgáz felváltására Azerbajdzsán volt.
Lachin-folyosó az örmény-hegyi-karabahi határon. Kép forrása: https://oc-media.org/opinions/opinion-azerbaijan-cannot-be-allowed-to-normalise-its-lachin-checkpoint/
Az azeri művelet 24 óra leforgása alatt sikerrel járt, és az örmény szeparatista erők letették fegyvereiket. Az azeri elnök, Ilham Aliyev ígéretet tett arra, hogy a területen élő örmények (kb. 120.000 fő), szabadon használhatják nyelvüket és vallásukat is gyakorolhatják, azonban az örmény lakosság megkezdte a menekülést az elfoglalt- vagy visszafoglalt területekről.
Milyen szerepet játszott a 2023-as támadásban Oroszország és Törökország?
Oroszország békefenntartói nem tudtak segíteni az örményeknek a helyzet kezelésében, és a Kreml a támadás megtörténte után sem kritizálta Bakut. Oroszország tudomásul vette a helyzet változását a Hegyi-Karabahban és nem fog ellenlépéseket tenni, gyakorlatilag hátat fordított a térségnek az örmények szemében.
Törökország a 2020-as összetűzéssel ellentétben 2023-ban nem játszott szerepet az azeri támadásban, de támogatta az ország törekvéseit.
Örményországnak a területvesztésen túl, meg kell küzdenie az országába áramló, eddig a Hegyi-Karabahban élő örmény menekültekkel is, akiknek humanitárius segítségnyújtást kell biztosítaniuk. A lakosok az azeri ígéretek ellenére úgy hiszik, az együttélés lehetetlen hosszútávon.
Érdemes megvizsgálni az Európai Unió és az Egyesült Államok hozzáállását is a konfliktushoz: a nyugat szemet hunyt az egész térség felett, amikor Azerbajdzsán lezárta a Lachin-folyósót, és elzárt több, mint százezer örmény hozzájutását örmény termékekhez, támogatásokhoz. Az Európai Unió elnézése magyarázható Azerbajdzsán Európába történő energia ellátásában nyújtott szerepével is.
Láthatjuk tehát, hogy a konfliktust nem lehet kizárólag Örményország és Azerbajdzsán szempontjából elemezni, meg kell vizsgálnunk a geopolitikai mozgatórugókat, a regionális hatalmak, Irán és Törökország szerepét és érdekeit, hogy jobban megérthessük az okát, hogy miért is tart ez a konfliktus egészen 1994 óta a Kaukázusban.