Reaktor

A Reaktor Podcast mai vendége Dr. Horváth Attila, alkotmánybíró, jogász, jogtörténész és egyetemi tanár, akivel a kommunista alkotmányról, azaz az 1949. évi XX. törvényről beszélgettünk.

Mielőtt belevágunk a kommunista alkotmány részleteibe, beszéljünk egy kicsit Magyarországról még a kommunista idők előtt. Milyenek voltak a magyar alkotmányos viszonyok 1949 előtt?

Magyarországnak egy történeti alkotmánya volt, ami ugye az Alaptörvény szerint is az 1944. március 19-i német megszállással veszítette el érvényét, hatályát, hiszen akkor az országot megszállták, a szuverenitását elvesztette, és innentől kezdve tulajdonképpen egy ilyen exlex állapot volt, egészen tulajdonképpen azt lehet mondani 1990. május 2-ig, a szabad választásokig.

Az egyik oldalról egy fantasztikus 800 éves fejlődés, amiben szervesen épültek egymással jogintézmények, és vannak rendkívül előremutató részei is ennek, tehát például a vallásszabadság az szinte egyedülállóan régi múltra tekinthet vissza és jogszabályokra. De vannak persze hiányosságai is, tehát például a választójog területén nagyon lassan bővült a választásra jogosultaknak a köre.

Viszont az elmondható cserébe, hogy a szélsőségek nem tudtak Magyarországon érvényesülni, hiszen '39-ben a Nyilas, illetve Szélsőjobb pártra viszonylag kevesen szavaztak, pedig akkor voltak a népszerűségük csúcsán, de ugyanígy '45-ben is a kommunista pártra csak 16,9% szavazott, tehát azért azt lehet mondani, hogy ennek a tradicionális történeti alkotmányfejlődésnek, a Szent Korona tanra épülő államfogalomnak elég nagy volt a támogatottsága, tehát viszonylag kevesen gondolkodtak abban, hogy itt valamiféle diktatúrát kéne bevezetni Magyarországon. És ez azért is érdekes, mert hogyha körbenézünk, azért ebben az időszakban, a '20-as, '30-as években Európa legtöbb államában sajnálatos módon mindenféle jobboldali, baloldali diktatúrák alakultak ki, és hát szinte azt lehet mondani, hogy

Milyen volt Magyarország 1949-ben? Milyen volt az a történeti háttér, ahol megszületett ez az első kartális alkotmány?

Hát tulajdonképpen a dolog akkor dőlt el, amikor a nagyhatalmak úgy határoztak, hogy Magyarországot a szovjet csapatok szállják meg, és hát természetesen a szovjetek úgy gondolkodtak, hogy ahova a szovjet katonák beteszik a lábukat, ott a szovjet rendszert hozzák létre. Tulajdonképpen még az volt a szerencsénk, hogy nem szovjet tagtársaságként kebeleztek be minket, mint a balti államokat, például Lettországot, Litvániát és Észtországot, hanem csak egy ilyen szatellit államként. Tulajdonképpen a kérdés csak annyi volt, hogy mikor következik be ez a fordulat, amikor már teljes mértékben felszámolták a civil társadalmat, a pártokat, az egyházakat terrorizálták, a magántulajdont, azt ugye elvették az emberektől, és hát tulajdonképpen ennek a konstatálása, ennek a jogi deklarálása volt a '49-es alkotmány.

Ez az alkotmány ez augusztus 20-án lépett hatályba, és hogyha jól tudom, akkor a kommunista vezetés ezt a napot később az alkotmány napjává tette. Ez egy direkt ,,gesztus" volt a kommunista vezetés részéről, hogy augusztus 20-át elvette a magyaroktól?

Igen, ez egy tudatos lépés volt, ezért is kellett sietni az alkotmány elfogadásában. Gondoljuk el azt, hogy ezt az alkotmányt 1949. augusztus 5-én terjesztik elő, egyáltalán a közvélemény akkor értesülhet erről, ha szabad nép akkor teszi közzé, és már 17-én megszavazzák, de tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy 

Ennek a sietségnek volt az egyik oka, hogy augusztus 20-át kisajátítsák maguknak. A magyar nemzet tagjai ne Szent Istvánról beszéljenek. Egyébként a nyolcvanas évekig nem is lehet kimondani, hogy Szent Istvánnak valami köze van ehhez. A '80-as évek második felében I. Istvánról azért lehet már valamit említeni. Ugye azért volt például az István, a király rockoperának óriási hatása 1983-ban.

Nemcsak az alkotmány ünnepe, hanem áttették az új kenyér ünnepét is erre a napra, és ez érdekes módon mindmáig megmaradt, tehát nem tették vissza. Pedig hát az már nagyon lusta gazda, aki akkor hagyja abba az aratást augusztus 20-án. Úgyhogy ez egy tudatos lépés volt, hogy elfelejtették ezt az ünnepet, ahogy szokták mondani, idézve az internacionálta múltat végképp eltörölni. Tehát a nemzeti múlt, és ez tükröződik is az alkotmánynak a preambulumában, mert az úgy kezdődik, hogy a Szovjetunió felszólította hazánkat a német fasiszták igája alól. Egyetlenegy félmondatnyi visszautalás van az ezeréves történelmünkre, a Tanácsköztársaságra, 1919-re. Semmilyen más történelmi eseményt nem tart méltónak arra ez az alkotmány, hogy megemlítsen.

A magyar vezetésnek a fordításon kívül volt bármilyen feladata vagy lehetősége, hogy a magyar érdekeket képviselje ebben az alkotmányban?

Ugye a preambulumban háromszor is szerepel a Szovjetunió, hogy ő támogat, felszabadít, önzetlen, aztán ugye a szöveg is ilyen szolgai hűséggel követi ezt. Tényleg ilyen stiláris változtatások vannak, hogy a 9. paragrafus harmadik bekezdésébe nem az kerül be, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék, hanem valami olyasmi szöveg, hogy a dolgozók munkájukkal, a munkaversenyben való részvételükkel, a munkamódszerek tökéletesítésével, a szocializmus építésének az oktatási építése útján járnak, vagy valami ilyesmi a szöveg. Tehát ennyi volt tulajdonképpen a szabadsága, a visszaemlékező jogászok, Kovács István, a szegedi jogászprofesszor volt, illetve az ELTE-nek két tanára, Bér János és Szabó Imre, ők készítették el, pontosabban fordították az alkotmányt, és a Rákosiék, illetve Gerő, amikor ellenőrizték ezt, akkor csak arra voltak mindig kíváncsiak, hogy miben tér el esetleg ez a szöveg az eredetitől, tehát ezért voltak egészen minimális változtatások.

Nagyon feltűnő a '49-es alkotmányban, hogy nincsen kimondva, hogy a hatalmi ágak elválasztódnak, ami a mostani alaptörvénynek elengedhetetlen része. Hogyan néztek ki a hatalmi ágak a kommunista időkben? Lehet egyáltalán bármilyen elválasztásról beszélni?

Abszolút nem volt elválasztás, a hatalom egységéből indultak ki, de egyébként ezt őszintén bevállalták a korabeli szakkönyvek, tehát akkor ráadásul úgy nem is úgy mondták, hogy alkotmányjogi, hanem államjogi tankönyvek, ezt is át kellett venni szovjet mintára, hogy Magyarországon nem alkotmányjog van, hanem államjog, ami egyébként szintén árulkodó, és nem közigazgatás, hanem államigazgatás, tehát azért itt a szavak sok mindent kifejeztek.

Tehát a hatalom egységéből indultak ki, arra hivatkoztak, hogy a népet nem kell korlátozni, tehát a nép került a hatalomra, a nép uralkodik, a népuralmat pedig nem kell korlátozni, a nép mindig tudja, mi a jó, és természetesen ki az, aki tudta, hogy mi a jó népnek, ugye a bölcs vezetés:

És hát természetesen ezzel az ideológiával alá tudták támasztani a diktatúrának azt a szükségletét, hogy még véletlenül se épüljön be semmilyen jogi garancia ebbe a rendszerbe, tehát még formálisan se legyen korlátja a hatalomnak, hanem elismerték, hogy itt a korábbi elveket, amik a történeti alkotmányban is meg Európa alkotmányfejlődésében megvoltak a hatalmi ágak megoszlása, a fékek és ellensúlyok rendszere, hogy ez kiiktatódott teljes mértékben, a nyers diktatúra érvényesült.

Az elnöki tanács milyen szerepet játszott a szovjet hatalmi struktúrában?

Ez Sztálinnak volt a zseniális ötlete, már a maga nevében zseniális, tehát még valaki félreértené, ugyanis rájött arra, hogy kettős funkciót kell ellátnia egy szervnek. Egyrészt főleg egy ilyen nagy országban, mint a Szovjetunió, mindig nehézkes lett volna a kvázi országgyűlés, mert itt semmi sem az, aminek látszik, tehát a kvázi országgyűlést összehívni. És ugyanezt követték Magyarországon. És hogy minek bajlódjunk ennyi képviselővel, hogy azt állandóan hívjuk össze őket, és akkor állandóan tanácskozzanak, úgyhogy ezek a képviselők, ezek másodállásban voltak, tehát félállásban voltak képviselők, fizetés nélküli szabadságot vettek ki arra a néhány napra, amíg üléseztek. Tehát akkor viszont akkor ki az, aki megalkotja a jogszabályokat? Mert ugye azért kellettek ilyen szintű jogszabályok, és akkor a szovjet mintára az ukázoknak a magyarországi megfelelője volt a törvényerejű rendelet, amit az elnöki tanács adhatott ki.

Ez az elnöki tanács 21 tagból állt, és a korabeli országgyűlés tagjaiból választották ki azt a 21 tagot, akik ezt a megbízatást kapták, de természetesen őket sem mindig hívták össze. Ha megnézzük a korabeli jegyzőkönyveket, akkor ott árulkodó mondatok vannak, azt mondja, hogy elfogadva körtelefonnal, vagy elfogadva körlevéllel, tehát még azt a fáradtságot sem vették, pedig nagyon egyszerű volt.

Elvileg az alkotmányt nem lehetett volna vele módosítani, de azt is módosították. Elvileg csak akkor ülésezhettek, amikor az országgyűlés nem ülésezett. Mondjuk ezt könnyű volt megtartani, mert szinte alig ülésezett az országgyűlés, de olyan is előfordult, hogy mégis összehívták az elnökválasztást, amikor tényleg ülésezett az országgyűlés, és akkor, amikor ezt megkérdezték, mert ez már a Kádár-rendszer vége fele már meg mertek egyszer-egyszer ilyen apróbb dolgokat kérdezni, akkor mondták, hogy hú, hát az ebédszünetben ültünk össze, tehát akkor éppen nem ülésezhetett az Országgyűlés.

A másik funkciója pedig egy kollektív államfői testület, ami szintén azért volt hát idézőjelben jó ötlet Sztálintól, mert ezt le is írja egyébként az egyik művében A leírás alapjairól szóló művében, hogy azért jó a testület, mert megvéd minket a nem várt véletlenekkel szemben, mert egy ember megmakacsolhatja magát. Egyetlenegy országban hagyták meg a köztársasági elnöki funkciót: a Csehszlovák államban, a Csehszlovák Köztársaságban, ott azt mondták, hogy ez egy történelmi tradíció, hogy nekik köztársasági elnökük van, és hát akkor ott azt mondták, hogy jó, akkor maradjon nektek ez meg. Viszont vissza is ütött a dolog, mert 1968-ban, amikor a szovjet csapatok, illetve a Varsói Szerződés csapatai is együtt bevonulnak Csehszlovákiába ott rendet teremteni, mert ott jött a prágai tavasz. Ettől megijedtek, akkor megkeresték a Csehszlovák Köztársaság elnökét, és mondták, hogy hát akkor írja alá elnök úr ezt, hogy ő hívta be a szovjet csapatokat, és ő azt mondta, hogy ő már öreg ember, őt már hagyják békén, nem írja alá ezt a papírt. Tehát egy embernél bármikor előfordulhat, vagy ugye most nem köztársasági elnök, de miniszterelnöknél Nagy Imrénél is volt, hogy egyszer azt mondta, hogy nyet, tehát szembeszegült a szovjet irányítással, de

És akkor így már teljesen másképp néz ki ez a dolog. Így is volt, '56-ban is az elnöki tanács Dob Istvánnal az élén végig asszisztált mindent, tehát a Kádár-kormánynak a kinevezését, az '56-os megtorlásra vonatkozó törvényi rendeleteknek a meghozatalát sorozatban gyártották. Itt megint van egy kis szépséghiba, mert az egyik fő értelmi szerzője ezeknek a jogszabályoknak, az szintén a jogi karának tanára, Örsi Gyula volt, aki sajnálatos módon ilyenekben is közreműködött.

Az Európa Tanács 1950-ben elfogadta az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Tehát egyértelmű, hogy Nyugat-Európában azért a háború után hatalmas hangsúlyt fektettek az embereket megillető alapvető jogokra. Magyarországon milyen jogokat biztosított az alkotmány, és ezeket hogyan sikerült átültetni a valóságba?

Papíron sok mindent biztosított ez a 1949. évi XX. törvénycikk, de már az is árulkodó, hogy a vége fele, hogy a nyolcadik fejezetbe teszik ezt. Na jó, hát ezt is írjuk le, és nem emberi jogként, hanem állampolgári jogként, ugye tudjuk, hogy az állampolgári jog, az egy másik kategória, és ott nem olyan alanyi jog, nem születésünktől fogva, illeti meg az embert. Illetve azt az állam szabadabban korlátozhatja vagy variálhatja, hát hiszen mondjuk a választójognak a korhatárát meghatározhatja, vagy hogy van-e esküdtszék egy országban, vagy nem? Tehát ezekben van egy bizonyos fajta szabadság, nem olyan szigorúan betartandó jogok, mint az alapjogok, az emberi jogok.

És hát természetesen ugye, ami a legzűrösebb volt számukra, mondjuk a sajtószabadságot odaírták, hogy ez a nép érdekében lehet csak gyakorolni. Na most hát ki dönti el, hogy mi a nép érdeke, megint csak ugye a nagy vezérek tudták ezt, és hát államosították ugye a sajtót, és ezáltal a tulajdonos határozta meg, hogy milyen lehet meg, és nemcsak, hogy mit adnak ki, vagy mit nem adnak ki, hanem azt is, hogy megmondták, hogy mit kell írni, tehát megfordult a dolog ebben az időszakban. És ugyanez mondható el az összes többi emberi jogról, alapjogról, hogy ezek gyakorlatilag nem érvényesülhettek, tehát olyan, hogy legálisan tüntessenek az emberek, vagy létrehozhassanak egyesületeket, pártokat, ez elképzelhetetlen volt, vagy valaki egy magánkiadót létrehozott volna, ez lehetetlen volt. Ha valaki ezt mégis meg akarta tenni, azt csak illegálisan tehette meg, akkor terjed el a szamizdata, az illegális kiadvány, amiért komoly büntetéseket lehetett kapni, tehát

Soha ennyi embert nem végeztek ki Magyarországon, mint ebben az időszakban, soha ennyi embert nem börtönöztek be, mint ebben az időszakban, tehát az élethez való jog, a szabadsághoz való jog sem érvényesült. A fordított határőrizetnél, ezt így szoktam mindig mondani, hogy a normális országban a határőr, az kifelé tekint, és arra vigyáz, hogy nehogy valaki bejöjjön az országba olyan, akinek erre nincs jogosultsága.

Egy kommunista országban, csak elszökni akartak az emberek, és ezért kellett a vasfüggönyt fölállítani, ezért volt az egyik legkelendőbb cikk a szögesdrót, mert ezt kellett ugye kialakítani. Tehát a szabadságjogok nem érvényesültek.

Természetesen azt el lehet mondani, ahogy a puhul a diktatúra, tehát a '70-es, '80-as években már, amikor a szocializmus egyébként is válságban van Magyarországon, akkor legalább ezen a téren ilyen apróbb engedményeket tettek, tehát az utazás egy kicsit szabadabbá vált, megjelenik a kék útlevél, meg a piros útlevél, hogy valaki kapitalista országba megy. Persze ezt teljesen önkényesen adogatják, tehát hogy akinek akarják, megadják a jogot, hogy külföldre utazzon, akinek akarják, nem, ezt én magam is megtapasztaltam annak idején, hogy külön engedélyt kellett kérnem, hogy Németországba elutazhassak, még az ELTE jogi karának, a KISZ titkárának is alá kellett írnia, hogy engedélyezi nekem, hogy én Németországba utazhatok, tehát ez egy kegy volt, de egyre többen kapták meg ezt a kegyet. Ugyanígy egy kicsit a magántulajdon területén is engedtek, a vállalkozási szabadságtéren is engedtek, mert különben éhen haltak volna az emberek, csődbe ment volna az ország. Tehát voltak engedmények, ezt nevezzük puha diktatúrának, vagy legvidámabb barakknak, vagy gulyáskommunizmusnak. És hát természetesen ezt jórészt azért a magyar nemzet kényszerítette ki, illetve a gazdasági válság hozta azt, hogy ezeket az engedményeket megtették. Persze ezt mindig Kádár elmondja, hogy ezek most átmeneti engedmények, majd hogyha végre rendbe jön minden, az ő elképzelésük szerint, akkor majd ezeket visszavonjuk, ezeket az engedményeket.

Egy ilyen típusú rendszerben hogyan épült fel az igazságszolgáltatás, vagyis inkább beszéljünk jogszolgáltatásról?

Igen, nagyon helyes, hogy az igazságszolgáltatásnál ilyenkor az i-betű sajnos sokszor elhagyandó. Hát itt is a legszigorúbb pártutasítás működött. Különösen a koncepciós perekre kell gondolni, tehát pontosan meghatározták, hogy milyen módon irányítják a politikai rendőrséget, de a köztörvényes ügyekben nyomozó rendőrséget is. És hát a polgári perekben is az ügyész felügyelte az egész eljárást, tehát bármikor beavatkozhatott, ha akarták a felek, ha nem, tehát nehogy már ottan egymás között valamiben megegyezzenek, vagy valamitől kitaláljanak. És hát természetesen az ügyészi vádemelés is pártalapítással történt, illetve a bíróságoknak a működése is.

Tehát még ha nem is lett volna vagy ügyvédje kiemelt, akkor is elég lett volna, csak a felettes pártszervnek az ukáza arra, hogy milyen ítéletet kell hozni. Itt is persze elmondható az, hogy voltak ugye a koncepciós perek, amik végig irányítás alatt álltak, és hát az idő múlásával, ahogy pult a diktatúra, úgy azért egyre nagyobb lett az a terület, ahol már kevésbé szólt bele az állam.

Tehát ezért mondhatja el, mondjuk '70-es, '80-as években néhány bíró, hogy én már a jogszabályok szerint ítélkeztem, de hát természetesen hozzá kell tenni, hogy ezek inkább a polgári peres ügyekben voltak, tehát mondjuk egy válóperbe már nem szólt bele az államhatalom, hogy ez most mi legyen, vagy egy kölcsön visszafizetése eseténél indult perbe, és a köztörvényes ügyekben is enyhült a nyomás, mert azért itt is voltak ilyen előírások, hogy most milyen ügyeket hogy kell kezelni. Tehát ezen a területen is azért a politika kezdett egy kicsit háttérbe vonulni. Inkább abban maradt meg, hogy azért nagyon durva kemény büntetések voltak a köztörvényesekre nézve is. Tehát ugye gondolok itt például a halálbüntetésre, ami mindvégig megvolt, 1988-ban volt az utolsó kivégzés Magyarországon.

Mennyire lehet stabil alkotmányról beszélni így a 49-es alkotmánnyal kapcsolatban? Hányszor kellett ezt módosítani?

Tehát a negatív bizonyítás a legnehezebb, az kétségtelen, tehát bebizonyítani azt, hogy ez a jogszabály se az se érvényesült, mert hátha találunk egy kivételt, hogy mégiscsak valahol érvényesült. De én ezt váltig állíthatom, mint évek óta figyelem ezt a szakirodalmat, meg a korabeli forrásokat, levéltári anyagokat, és nem találtam még olyat, amikor ragaszkodtak volna az alkotmányhoz.

Hát ugye nem is voltak ilyen intézmények, amik ennek a betartatására ügyeltek volna. Tehát egy alkotmánysértés esetén nem lehetett bírósághoz fordulni. Nem volt alkotmánybíróság, nem volt ombudsman, nem volt közigazgatási bíróság, tehát semmilyen jogorvoslati lehetőség nem volt, és az se jellemző, hogy valaki is mondjuk egy bírósági perben fölállt volna, és elővette volna az alkotmányt, és arra hivatkozott volna, hogy márpedig nekem jogom van erre, vagy jogom van arra, pedig sokszor előfordult az az eset is, hogy az alkotmány szélesebb körben szabályozott valamit, mint a tényleges végrehajtási törvény vagy rendelet.

Még 1986-ban is megjelenik 1986. évi  II. törvénye a sajtótörvény, amelyik az alkotmányban deklarált sajtószabadságot szűkebben értelmezi, mint amit ott leírtak. Tehát ezt se lehetett volna megtenni, hogy akkor valaki ellene ilyen sajtóvétséges ügyet elindítanak, és akkor azt mondja, de kérem, az alkotmány szerint nekem jogom van erre, mert megmondták, hogy a törvény szerint viszont nem. És akkor nem mondhatta volna azt, hogy de hát kérem, akkor ezek szerint ez a törvény alkotmányellenes. És hát sok ilyet lehetne elmondani, sőt olyat is, hogy mulasztásos alkotmánysértések is voltak, tehát például szerepel az alkotmányban a népszavazás intézménye, de erre vonatkozó törvény nem született meg 40 év alatt. Tehát egyszerűen nem foglalkoztak ezzel. Eszükbe sem jutott az, hogy valaha is valakinek majd ilyen ötlete lenne, hogy népszavazást tartani valamiről. Persze aztán belefutottak mégis egy ilyen esetbe, hogy amikor az bős nagymarosi vízlépcsőt tárgyalja az utolsó országgyűlés, akkor ott fölmerült a népszavazásnak a gondolata az országgyűlési tárgyaláson, és akkor ott Kulcsár Kálmán professzornak kellett fölállnia, és ott izzadva, dadogva elmagyarázni, hogy ugyan az alkotmányban szerepel a népszavazás intézménye, de mivel nem született meg jogszabály, nem tudunk népszavazni, és ezzel leült ott, és ment tovább a tanácskozás.

A jogforrási hierarchia tetején tényleg egy komolytalan jogforrásnak számított ez az 1949-es XX-as törvény?

Tudom én, például valaki komolyan gondolta volna, hogy egy képviselőt visszahívhatunk? Tehát, hogy akkor mit tudom én, Kádár János elindul a XIII. kerületben, hogy az Angyalföldön is mindig nyert is, mert egyedül indult, és érdekes módon mindig megnyerte a választásokat, és akkor én azt mondtam volna, hogy hát akkor hívjuk vissza Kádár elvtársat, akkor a választókerületünkben, mert ott benne volt a visszahívhatóság. Ugye ez természetesen egy jogállamban ilyen nincsen, hogy egy képviselőt menet közben visszahívhatunk, de ott akkor ezt beírták ilyen propaganda célból, hogy hát milyen demokraták vagyunk, hogy ha egy képviselő nem jól működik, akkor visszahívhatjuk, de hát senkinek nem jutott volna eszébe, ráadásul aztán a végrehajtási jogszabály azt mondja ki, hogy együttesen nyílt szavazással kell ezt megtenni. Hát most akkor elmentek volna egy stadionba, és akkor ott több ezer ember ott integetett volna, hogy ki akar visszahívni, meg ki az, aki nem akar visszahívni, tehát másképp nem lehetett volna megoldani egy 40-50 ezres választókerületben, hogy hogyan tudunk együttesen nyílt szavazással valakit visszahívni.

Tehát itt látszik, hogy akármelyik részét nézzük az alkotmánynak, soha nem érvényesült, tehát nemcsak az emberi jogok nem érvényesültek, az országgyűlésnek a hatáskörei sem voltak meg. A kormány is inkább egy ilyen korabeli kancelláriára, tehát egy ilyen korábbi kancelláriának az intézményére hasonlított inkább egy adminisztratív szerv volt, tehát az sem érvényesül, tehát tulajdonképpen sehol nem találunk olyan részt, amit konkrétan hivatkozva gyakoroltak volna.

Kicsit itt a jelen vizeire evezve milyen jelentősége van annak, hogy ma Alaptörvényről és nem alkotmányról beszélünk?

Ugyanis a történeti alkotmány elvileg akkor is megvan, ha nem mondjuk ki, hogy van, mert az önmagától működik. És előbb-utóbb minden alkotmánytörténeti alkotmány lesz, én már azt merem mondani, hogy például az Egyesült Államok alkotmánya is már egy történeti alkotmány, mert 1783-ban megalkották, és azóta annyi változtatás volt, hogy már teljesen úgy néz ki, mint egy történeti alkotmány, csak ugye nincs olyan régmúlt, mint Európában lévő államoknál. Úgyhogy ez volt az oka, hogy ha azt mondjuk, hogy az egy alkotmány, akkor most akkor hogy van ott a történeti alkotmány?

Tehát ez volt a jogalkotónak a szándéka, hogy az alaptörvény és a történeti alkotmány együttesen adják a mai alkotmányos berendezkedésnek a lényegét, és ezzel kifejezni akarták azt, hogy itt nekünk van egy ezer éves múltunk, amiben egy olyan szellemi tőke halmozódott fel, amit nem lenne szabad elfelejtenünk, hanem érdemes ezekre a tradíciókra legalább hivatkozni egyes esetekben.

Legyünk büszkék, mert nem sok ország van Európában, ugye Angliát leszámítva, ahol el lehet mondani, hogy az Aranybulla óta mennyi minden történt, de az Aranybullában már olyan elvek vannak, amik azért több száz éven keresztül velünk együtt éltek, és ma már teljesen természetesek. Tehát már senki nem kérdőjelezné meg, mert nálunk ez már annyira a mindennapi életünknek a része 800 éve.

Ezt a 800 éves jogfolytonosságot mennyiben törte meg a kommunizmus, mennyiben sikerült átmenteni a történeti alkotmányosságot?

Túlságosan is hosszú ideig tartott, túlságosan is sokat rombolt, túlságosan is mély nyomokat hagyott az emberek gondolkodásában. Nagyon nehéz elmagyarázni még most is sokaknak, például mi az, hogy szokásjog, mi az, hogy történeti alkotmány, tehát ilyen idegenkedve figyelnek föl erre ezekre a dolgokra, mert azt tanulták évtizedeken keresztül, hogy ilyen nincsen, meg ilyen nem létezik. És hát sok olyan jogintézmény van, amit már tényleg, ahogy mondtam, hogy a múltat végképp eltörölni, tehát hogy évtizedeken keresztül azt mondták, hogy ezek a feudális csökevények helyette modern új jogszabályokat kell hozni a haladás jegyében. Na de hát hogyha egyszer már valamit föltaláltunk, akkor azt nem kell még egyszer föltalálni. Tehát hogyha már egyszer deklaráltuk valamilyen fontos jogintézményt, azt nem kell újra megtenni.

Tehát hogyha most mondok egy példát, keressük a szokásjognak a fogalmát, akkor először is nézzük meg, hogy Werbőczy mit mond erről, és az tökéletesen megfelelő a mostani definíciónak is a Werbőczy-féle szokásjogi meghatározás. És akkor azt valaki elolvassa, és akkor onnantól kezdve tudja, hogy mi a szokásosnak az intézménye, és akkor nem kell mit tudom én, milyen komoly szakirodalmakat végigböngésznie, és több száz oldal elolvasása után jut ugyanarra el, amit már Werbőczy leírt akkor 1517-ben.

A jelenlegi alkotmányos berendezkedésünkben már komolyabb jelentősége van ismét a történeti alkotmánynak?

Nagyon sokat hivatkozunk például a vallásszabadságra vonatkozó törvényekre, a sajtószabadságra vonatkozó törvényre.

Az 1869. évi IV. törvénycikkre, amelyik a bírói függetlenségről szól, és még hosszasan sorolhatnám ezeket, vagy az 1848. évi III. törvénycikkre, tehát rengeteg, illetve hát ami még nagyon fontos, és erről meg szoktak feledkezni, hogy a történeti alkotmány nemcsak a sarkalatos törvényeket jelenti, hanem a szokásjogi szabályokat is, és a jogtudományt.

Tehát ugye most megint a jogtudomány kezdi visszanyerni a régi szerepét és a fontosságát, és lehet hivatkozni a jogtudomány álláspontjára is. Sőt, ugye megjelennek az amicus curie-k, tehát amikor egy jogtudós véleményt nyilvánít egy konkrét ügyről, és akkor azt a döntéshozó figyelembe veszi, vagy nem veszi figyelembe, de mindenesetre elolvassa előtte, és ehhez képest, vagy ennek ellenére állapítja meg a döntését.

Az Alaptörvény Nemzeti Hitvallása úgy fogalmaz a kommunista alkotmánnyal kapcsolatban, hogy ,,nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét". Milyen jelentőséggel bír ez a mondat a jelenünkben?

És hát ezért nincs olyan rész szinte ebben a szövegben, amit felvállalhatnánk, az kétségtelen, hogy '89-ben ezt alaposan átalakították, de a szerkezete megmaradt, nagyon sok mondatrész megmaradt a régiből, meg olyan színtelen, szagtalan maradt, tehát hogy szerepel benne, hogy ez ideiglenes, meg igazából valaki elolvasta, nem is derült ki igazán belőle, hogy ez melyik országnak az alkotmánya. Tehát ezért még a módosított változatát se tartottuk jónak, és hát ugye eleve a módosításnál is arra gondoltak, hogy ez csak egy ideiglenes állapot.

(Borítókép forrása: https://777blog.hu/2019/05/07/nem-az-isten-tehet-arrol-hogy-elofordulhat-rossz-a-tarsadalomban-dr-horvath-attila-alkotmanybiro/)

A körforgásos gazdaság olyan újrahasznosításon és erőforrás-hatékony folyamatokon alapuló gazdasági modell, amely a hagyományos lineáris gazdasággal szemben egy fenntarthatóbb jövőt ígér számunkra. Ebben a modellben a termelés, fogyasztás és hulladékkezelés során az erőforrásokat a lehető leghatékonyabban használjuk fel, így minimalizálva a környezeti terhelést és maximalizálva a gazdasági és társadalmi előnyöket.

A körforgásos gazdaság fő jellemzői:

1. Újrahasznosítás és visszaforgatás: A körforgásos gazdaság arra törekszik, hogy a termékek és anyagok ne csak egyszeri használatra szolgáljanak, hanem azokat újrahasznosítsuk vagy újrahasználjuk a ciklus végén.

2. Erőforrás-hatékonyság: A modellben a vállalatok és a fogyasztók is erőfeszítéseket tesznek az anyagokkal való takarékoskodásra és a kevesebb hulladék előállítására.

3. Termékek tervezése az újrahasznosítás szem előtt tartásával: Az újrahasznosítható anyagokból és kialakításból álló termékek előállítása kulcsfontosságú a körforgásos gazdaságban.

Előnyei:

1. Fenntarthatóság: A körforgásos gazdaság lehetővé teszi az erőforrások hosszabb élettartamú használatát és csökkenti a környezeti terhelést, segítve ezzel megőrizni bolygónk értékes erőforrásait a jövő generációk számára.

2. Gazdasági előnyök: Az újrahasznosítás és az erőforrás-hatékonyság növeli a termelékenységet és a versenyképességet, ami hozzájárulhat a gazdasági növekedéshez és munkahelyteremtéshez.

3. Innováció ösztönzése: A körforgásos gazdaság új kihívások elé állítja a vállalatokat, ami az innováció ösztönzését eredményezi. Újrahasznosítható termékek és fenntartható technológiák fejlesztése új üzleti lehetőségeket teremthet.

4. Csökkentett hulladék: A körforgásos gazdaságban a hulladék mennyisége csökken, mivel az anyagokat visszaforgatják a gazdaságba, ezzel csökkentve a lerakatok és a szemétlerakás problémáit.

Nézzünk egy gyakorlati példát.

Ez a gyakorlati példa egy olyan vállalatról szól, amely a körforgásos gazdaság alapelveit követi az elektronikai eszközök gyártásában. A tartós és újrahasznosítható termékek tervezése, az újrahasznosítási programok és a körkörös ellátási lánc mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az erőforrások hatékonyabban legyenek felhasználva, és csökkentsük az elektronikai hulladék mennyiségét, ezzel pedig fenntarthatóbb jövőt teremtünk.

 Mindezeket úgy érik el, hogy a működésük tekintetében a következő lépéseket teszik meg:

1. Tartós és könnyen javítható termékek tervezése: Az elektronikai eszközök tervezésekor a vállalat olyan termékekre összpontosít, amelyek tartósak és könnyen javíthatók. Ennek célja, hogy a termékek hosszabb élettartamúak legyenek, és ne váljanak eldobhatóvá rövid időn belül.
2. Újrahasznosítható anyagok felhasználása: A vállalat az újrahasznosítható anyagokat részesíti előnyben az elektronikai eszközök gyártásához, például olyan műanyagokat, amelyek könnyen újrahasznosíthatóak, vagy akár újrahasznosított anyagokat is felhasználnak a termékek összeszereléséhez.
3. Visszavételi és újrafeldolgozási program: Az elektronikai eszközök vásárlásakor a vállalat egy visszavételi programot kínál a fogyasztóknak. Ennek keretében a régi, már nem használt eszközöket visszavásárolják vagy ingyenesen begyűjtik, majd ezeket az eszközöket újrahasznosítják vagy újrahasználják.
4. Felújított termékek értékesítése: A vállalat felújítási programot is működtet, amely során a visszavett elektronikai eszközöket javítják, felújítják és újraértékesítik. Ez lehetővé teszi, hogy a termékek továbbra is hasznosak legyenek, még akkor is, ha az eredeti vásárló már nem használja azokat.
5. A vállalat az egész ellátási lánc során az újrahasznosításra és a Körkörös ellátási lánc fenntarthatóságra     összpontosít. A beszállítóktól kezdve egészen a termék értékesítéséig a környezetbarát és körforgásos megoldásokat részesítik előnyben.

A körforgásos gazdaság előremutató megközelítés, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a korlátozott erőforrásokkal bánjunk felelősségteljesen, fenntartható módon éljünk és hozzájáruljunk a bolygónk egészségének megőrzéséhez jövőnk számára. Ez egy olyan modell, amelynek bevezetése számos előnnyel jár mind a környezet, mind pedig a társadalom számára.

 Témához kapcsolódó kutatásunkat  ITT ÉRHETIK el

A világ körülöttünk változik, és egyre fontosabbá válik a környezetünk megóvása és fenntarthatóságra való áttérés. Ebben a kontextusban a "Zero Waste" vagyis "Nulla Hulladék" mozgalom olyan kezdeményezés, amelyre mindannyiunknak érdemes odafigyelnünk. De mi is pontosan a Zero Waste, és miért érdemes részese lenni?

A Zero Waste egy életmódbeli váltást jelent, amelynek célja a hulladéktermelés drasztikus csökkentése és a megújuló erőforrások tudatos felhasználása. A mozgalom alapelvét az jelenti, hogy minden lépést megteszünk annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsük a termelendő hulladék mennyiségét, illetve amit mégis termelünk, azt a lehető legjobban újrahasznosítsuk vagy komposztáljuk.

De miért éppen most lenne érdemes bekapcsolódni ebbe a mozgalomba?

1. Környezetvédelem: A hulladék elszállítása és kezelése komoly terhet jelent a környezetnek és a közösségeknek. Az újrahasznosítás és a hulladék minimalizálása hozzájárul a természetvédelemhez és az éghajlatváltozás mérsékléséhez.

2. Erőforrás-megtakarítás: A Zero Waste életmód során tudatosan használjuk fel a lehető legtöbbet a már meglévő erőforrásainkból, minimalizálva az újra bevitelt és a pazarlást.

3. Pénzmegtakarítás: A hulladéktermelés csökkentésével és az újrahasznosítással hosszú távon pénzt takaríthatunk meg, mivel kevesebbet kell költenünk a felesleges dolgokra.

4. Kreativitás és tudatosság: A Zero Waste életmód ösztönzi a kreativitást és a tudatosságot a mindennapi életben. Újrahasznosítva és kreatívan felhasználva a dolgainkat, új szokásokat alakíthatunk ki.

5. Példaértékűség: A saját példánkkal másokat is inspirálhatunk a hulladékcsökkentésre, és közösségi szinten is pozitív változásokat indíthatunk el.

Hogyan teheted magad Zero Waste aktivistává?

- Szelektív hulladékgyűjtés: Kezdd azzal, hogy tudatosan válogatod a hulladékodat és szelektíven gyűjtöd a különböző anyagokat. Sok helyen már kialakították a szelektív hulladékgyűjtés infrastruktúráját.

- Újrahasznosítás és komposztálás: Ismerd meg, mit lehet újrahasznosítani és milyen módon. Próbáld ki a komposztálást is, hogy a biológiailag lebomló anyagokat ne dobd a szemétbe.

- Család és közösség: Terjesszd a Zero Waste üzenetét a családodban és a közösségedben is. Hozz létre csoportokat, ahol tapasztalatokat cserélhettek.

- Vásárlási szokások: Próbálj meg csökkenteni a csomagolásmentes termékek vásárlásával és a felesleges csomagolások elkerülésével.

- Tudatosság: Gondold át, mielőtt új dolgot vásárolsz vagy eldobol valamit. Kérdezd magadtól, tényleg szükséges-e az adott dolog, és van-e más alternatíva.

A Zero Waste mozgalom nem arról szól, hogy hirtelen mindenkitől megváljunk a műanyagtól és a hulladéktól. Sokkal inkább egy fokozatos folyamatról, amelyben minden kis lépés számít. Csatlakozz Te is a Zero Waste mozgalomhoz, és tarts velünk az úton a hulladékmentes jövő felé!

Kép forrása: Boston University

2021. június 17. óta az Amerikai Egyesült Államoknak új nemzeti (szövetségi) ünnepe van: a juneteenth, vagyis június 19. A tizenkettedik szövetségi ünnepnap a rabszolgaság intézményének eltörlésére emlékezik, bevezetése nem független az elmúlt évek közéleti eseményeitől, ugyanakkor ez az emléknap komoly múlttal rendelkezik.

Miért éppen „juneteenth”?

A szövetségi ünnepnap neve annak időpontjára utal, két angol szóból áll: a június (june) és a tizenkilencedike (nineteenth) összeolvadásából. Azért erre a napra esett a választás, mert az amerikai emlékezet június 19. napjához köti a rabszolgaság (végleges, szövetségi szintű) eltörlését. Ugyan a rabszolgaságot hivatalosan már Abraham Lincoln elnök 1863. január 1-jei proklamációja eltörölte, az ekkor még javában zajló polgárháború miatt ténylegesen csak akkor szűnt meg, amikor az utolsó (texasi) rabszolgák is értesültek az intézmény megszűnéséről – ez 1865. június 19-én történt meg, amikor a Texast megszálló Gordon Granger vezérőrnagy kihirdette harmadik számú napiparancsát a texasi Galvestonban:

Valóban megszűnt a rabszolgaság június 19-én?

Az Egyesült Államokban már a 18. század végén jelen voltak a rabszolgaság eltörléséről szóló hangok; elsősorban az északi, iparosodott(abb) területeken. Az északi államok némelyike már a Függetlenségi Nyilatkozatot követő években megszüntette ezt az intézményt; ugyanakkor a déli államokban a jelentős munkaerőt igénylő nagybirtok az alapító atyák várakozásával ellentétben konzerválta a rabszolgaság intézményét. A rabszolgaság kérdésének az 1861-65 közt zajló polgárháború vetett véget, ugyanakkor nem kizárólagosan ez volt az oka a polgárháború kitörésének (sőt az okokat máig vita övezi az Egyesült Államokban is).

Az 1863-as proklamáció után 1865 januárjában elfogadták a tizenharmadik alkotmánymódosítást, amely alaptörvényben rögzítette a rabszolgaság eltörlését (ezt nem minden állam ratifikálta). Ugyanezen év áprilisában ért véget a polgárháború, majd június 19-én a texasi rabszolgák is értesültek az intézmény felszámolásáról (Texas esett a legtávolabb – földrajzi értelemben – a győztes unionistáktól).

Azt mondhatjuk, hogy a rabszolgaság 1865. június 19-én jogilag valóban megszűnt, hiszen ettől kezdve – és ezt a már idézett napiparancs is megerősíti – a korábbi rabszolgák rendelkeztek mindazon jogokkal, amelyekkel a korábbi szabadok is, így tulajdonjoggal, szavazati joggal stb. Ugyan már a felszámolást követően születtek olyan törvények – főleg a déli államokban –, amelyek a volt rabszolgák politikai jogait csorbították,

Az viszont előfordult, hogy korábbi rabszolgatulajdonosok nem voltak hajlandóak szabadon bocsátani egykori rabszolgáikat, sőt arra is volt példa, hogy egy földbirtokos csak akkor bocsátotta el rabszolgáit, amikor a kormány külön képviselőt küldött hozzá azért, hogy érvényt szerezzen az új rendnek.

Egy korábbi rabszolga vallomása

Arról, hogy mit élt át a társadalom a juneteenth után, hitelesen tanúskodnak egy felszabadított rabszolga, Felix Haywood szavai: „Mindenki megvadult. […] Tudtuk, hogy a szabadság a miénk, de nem tudtuk, hogy mit kezdjünk vele. […] Úgy gondoltuk, gazdagabbak leszünk a fehéreknél, mert erősebbek voltunk, és tudtuk, hogy kell dolgozni, a fehérek nem, és már nem kell nekik dolgoznunk.” Vagyis az általános bizonytalanság mellett a korábbi rabszolgák körében egyfajta reménykedés lett úrrá, azonban a vágyak hamar szertefoszlottak. „Hamarosan rájöttünk, hogy a szabadság büszkévé teheti az embereket, de gazdaggá nem.” – realizálja Haywood.

A juneteenth ünneplése

Látható, hogy az Egyesült Államok új szövetségi ünnepe egy valós emléknapot tett ünnepnappá, de vajon e nap korábban is jelen volt a köztudatban? Ünnepelték?

A válasz az, hogy igen. Már a rabszolgaság eltörlését követő években elterjedt a korábbi rabszolgák körében az a szokás, hogy június 19. alkalmából Glavestonba látogatnak, és megemlékeznek szabadságukról. A megemlékezések hagyományosan rodeókat, lovaglásokat jelentettek – ugyanakkor arra is volt példa, hogy a fekete közösség megvásárolt külön erre a célra egy területet, erre a legismertebb példa a houstoni Emancipációs Park. Az ehhez hasonló terek létrejöttének az oka az ünneplés többség általi korlátozásának kísérlete volt – ezt területek megvásárlásával igyekezték kiküszöbölni.

Ahhoz, hogy szövetségi ünneppé nyilvánítsák, hosszú évtizedek tevékenysége kellett: mind aktivisták (akár egyéni, akár csoportszinten), mind pedig politikusok próbálkoztak nyomást gyakorolni a hatalomra. Barack Obama bár illinoisi szenátorként javaslatot tett erre, de elnökként nem valósította meg.

A juneteenthnek mindmáig vannak ünneplői az Egyesült Államokban, a lóversenyeket és rodeókat a felvonulások, karneválok, játékok váltották fel. Gyakoriak emellett a közös étkezések és az istentiszteletek is.

De hogyan áll az ünnephez az amerikai társadalom?

Bár az ünnep komoly múlttal rendelkezik, és mindmáig vannak látványos megmozdulások az emléknapon, egy 2020-as felmérés szerint az Egyesült Államok összlakosságának mindössze négy százaléka ünnepli rendszeresen a juneteenth-t (ez a feketék körében is húsz százalék alatt van).

Abban, hogy 2021. június 17-én szövetségi ünnepnappá nyilvánították a juneteenth napját, erős szerepe volt a Black Lives Matter mozgalom tevékenységének: a 2020-as tüntetéshullám ugyanis felgyorsította az ezt előíró törvény elfogadását. Azonban ennek ellenére a Kongresszus mindkét házában szinte egyhangúlag fogadták el a javaslatot: a Szenátusban ellenszavazat nélkül, míg a Képviselőházban 14 republikánus ellenszavazatával szavazták meg (akik a gazdasági érvek mellett az ünnep hivatalos elnevezését kritizálták: a nemzeti, függetlenségi szemlélet és a fajközpontú gondolkodás ütközését).

Ez alapján az ünnepnappá nyilvánítás a szavazók bizonyos csoportjainak szólt:

a demokraták a fekete lakosságot akarták buzdítani, míg a republikánusok egy számukra – és szavazóbázisuk többségének számára is – nem túl jelentős eseményen keresztül az esetlegesen őket érő vádak élét (akár célzottan rasszizmusra, akár érzéketlenségre vonatkozóan) próbálták enyhíteni. Egyébként

Trump különben korábban megjegyezte azt is, hogy nélküle nagyon sokan nem is hallottak volna az ünnepről. Bár a már hivatkozott 2020-as felmérés szerint a republikánusok 44%-a ellenezte azt, hogy ez az ünnep szövetségi szintű legyen (ugyanez demokraták körében csak 12% volt), a republikánusok mégsem számoltak jelentős szavazatvesztéssel – ennek hátterében az állhat, hogy egy nem kifejezetten fontos, de a radikális és a törzsszavazók számára feltűnő ünnep (annak monumentális megemlékezései miatt) nem sok szavazót mozgat.

Összességében a juneteenth ünneppé nyilvánítása olyan emlékezetpolitikai lépés volt, amely nem az össztársadalomnak szólt, hanem szavazók egy-egy csoportjának: a demokraták esetében egy biztos szavazóbázisnak, míg a javaslatot elfogadó republikánusok a leghangosabb ellenfeleiket igyekezték lecsendesíteni. Az emlékezetpolitikát itt nem gondolatok formálására használták (bár a republikánusok által való elfogadásának van ilyen hatása), ahogy nem is a társadalom önképére, történelmi tudatára reagáltak vele, hanem az aktuálpolitikai eseményeknek rendelték alá. Részben ezzel függ össze az is, hogy új tartalommal próbálták felruházni (nemzeti függetlenség), és bár ez a lépés megfelel sok emlékezetpolitika terén tapasztalt döntésnek, valószínűsítem, hogy itt is inkább a demokraták ideológiai szempontból próbáltak reflektálni radikálisabb szavazóikra. A republikánusok általi elfogadásnak volt egy további gyakorlati haszna is: nem mélyítette tovább a republikánus-demokrata szakadékot (egy a társadalom számára ilyen alacsony jelentőségű ünnep miatt ezt nem is feltétlenül érdemes).

Kép forrása: https://www.bbc.com/news/world-us-canada-57515192 

Kép forrása: https://www.archives.gov/news/articles/juneteenth-original-document 

A zero waste palántázás egy újragondolt és fenntartható megközelítés a növénytermesztés területén, amelynek célja a hulladék minimalizálása és a környezeti terhelés csökkentése. Ebben a rendszerben az agrár- és kertészeti tevékenységek során születő felesleges anyagok és hulladékok kreatív felhasználására, újrahasznosítására és komposztálására összpontosítanak, elősegítve ezzel a fenntartható és zöld életmód elterjedését.

A zero waste palántázás alapelvei a következők:

1. Előzetes tervezés és kiválasztás: Az első lépés a megfelelő növények kiválasztása és tervezése a helyi körülményekhez és időjáráshoz. A megfelelő fajták és fajok kiválasztásával minimalizálhatók a betegségek és kártevők kockázatai.

2. Fenntartható talajkezelés: Az egészséges talaj a növények alapja. A komposztálás és a talaj megfelelő táplálásának biztosítása a növekedés és terméshozam kulcsa.

3. Hulladék minimalizálás: A palántázás során keletkező hulladékot minimalizálni lehet például újrahasznált edények és cserepek használatával. Az újrahasznosított és természetes anyagok felhasználása, mint például papír, fa és textília, csökkenti a műanyag és más nem lebomló anyagok felhasználását.

4. Vízgazdálkodás: Az öntözés során víztakarékos módszerekkel, például esővízgyűjtéssel és csepegtető öntözéssel minimalizálható a vízfelhasználás.

5. Helyi erőforrások kihasználása: A helyi és természetes erőforrások, például komposzt és talaj, kihasználásával csökkenthető a bevitelre szükséges energia és erőforrások mennyisége.

6. Kreatív újrahasznosítás és komposztálás: A növényi és kertészeti hulladék kreatív felhasználása, például komposztálás és talajtakarás céljából, segíti a tápanyagok visszavezetését a környezetbe.

7. Fenntartható műtrágyázás és növényvédelem: A kémiai műtrágyák és növényvédő szerek helyett természetes és fenntartható megoldásokra összpontosítanak, például környezetbarát növényvédő szerek és talajtakarás.

8. Közösségi együttműködés: A zero waste palántázás elősegíti a helyi közösségek együttműködését és az információcserét a fenntartható gyakorlatokról, amelyek hozzájárulhatnak a hatékonyabb növénytermesztéshez és hulladékcsökkentéshez.

A zero waste palántázás egy mérföldkő a fenntartható növénytermesztés terén. Az ilyen gyakorlatok bevezetése nem csak a környezeti terhelés csökkentését eredményezi, hanem hozzájárul a termőföld megőrzéséhez és az élelmiszer-termelés hosszú távú fenntarthatóságához. Az egyének, a közösségek és a mezőgazdasági szereplők aktív részvétele kulcsfontosságú a zero waste palántázás sikeres elterjedéséhez és a hulladékmentes jövő kialakításához.

Az új autók több mint fele tisztán elektromos hajtással rendelkező jármű volt Európában. 2023 első negyedévének eladásait vizsgálta a Jato Dynamics elemző cég.

Az elektromos autók eladásainak száma 43%-kal nőtt, több mint 219 000 darabot ért el, amelyet a modellválaszték bővülésének, kedvező ösztönző csomagoknak és kedvezőbb áraknak tudnak be. Az elektromos járművek piaci részesedése is rekordszintet ért el, az első negyedévben a teljes európai autópiac 13,4%-át tették ki.

Az év eddigi legnépszerűbb autója Európában a Tesla Model Y lett, amely 71 683 darab regisztrált egységgel zárta az időszakot, és március hónapban is az értékesítési lista élén végzett. A kisebb Tesla Model 3 nem ért el olyan sikereket, mint a crossover változat: márciusban 42%-kal esett vissza az előző évhez képest, és 40%-kal az első negyedévhez képest 2023-ban.

Felipe Munoz, a JATO Dynamics globális elemzője elmondta: "A termelés növekedése és a kevesebb ellátási lánc probléma lehetővé tette a Tesla számára, hogy végre gyorsan kézbesítse járműveit az ügyfeleknek. A Model Y várhatóan az év végére az 5 legjobban eladott termék között lesz Európában."

De nézzük meg a top 10-es listát, hogyan alakultak a legnépszerűbb modellek eladási számai:

10. Volkswagen Golf: 42,903 eladás. (-8% az előző évhez képest) A Volkswagen Golf hosszú ideje kedvelt az európai piacon, de az elmúlt időszakban mérséklődött népszerűsége. Ennek ellenére továbbra is sokoldalú és jól felszerelt autóként tartják számon.

(forrás: https://www.volkswagen.hu/)

9. Renault Clio: 44,134 eladás. (+16% az előző évhez képest) A Renault Clio népszerűsége töretlen, köszönhetően a vonzó dizájnnak és a kiváló üzemanyag-hatékonyságnak. Az új generáció hibrid változata még több vásárlót vonz, és a modellfrissítéssel együtt a jövőben még nagyobb eladási számokra számíthatunk.

(forrás: dunaauto.hu)

8. Dacia Duster: 45,310 eladás. (+31% az előző évhez képest) A Dacia Duster népszerűsége a kedvező ár-érték arányának köszönhető, valamint a crossover piacon elért sikereinek. A Duster robusztus kialakítása és praktikus beltere is vonzóvá teszi a vásárlók számára.

(forrás: dacia.hu)

7. Fiat 500: 45,598 eladás. (+30%az előző évhez képest) Az ikonikus Fiat 500 továbbra is slágertermék a kisautók között. Az elektromos változat megjelenése még több vásárlót csábít, emellett a benzinmotoros és a mild-hibrid opciók is népszerűek.

(forrás: fiatszabo.hu/)

6. Toyota Yaris Cross: 53,050 eladás. (+57% az előző évhez képest) A Toyota Yaris Cross a divatos forma, jó üzemanyag-hatékonyság és viszonylag alacsony ár miatt vált népszerűvé. A Toyota hírnevének köszönhetően a megbízhatóság is hozzájárul az eladások növekedéséhez.

(forrás: schiller.hu/)

5. Opel/Vauxhall Corsa: 53,307 eladás. (+38% az előző évhez képest) A Peugeot 208 testvérmodellje, az Opel/Vauxhall Corsa, szintén nagy keresletnek örvend. Frissített dizájnjával és a villanymotoros Corsa-e hatótávolságának növelésével további eladásnövekedésre számíthatunk.

(forrás: opel.hu/)

4. Peugeot 208: 53,336 eladás. (+3% az előző évhez képest) A 2022-ben Európa legjobban eladott autója, a Peugeot 208, még nem érte el az idei csúcsteljesítményét, de a részegységhiány enyhülésével és a Stellantis logisztikai problémáinak megoldásával újra a lista élére kerülhet. A dizájn, a vezetési élmény és a technológiai újítások miatt továbbra is népszerű választás.

(forrás: peugeot.hu/)

És végül a top 3:

3. Volkswagen T-Roc: 54,960 eladás. (+50% az előző évhez képest) A Volkswagen T-Roc állandóan népszerű választás Európában, és ez a tendencia a közeljövőben is fennáll. A közelmúltban végrehajtott modellfrissítés javította az autó belső minőségét, ezzel orvosolva az egyik korábbi gyenge pontját.

 (forrás: https://www.volkswagen.hu/)

2. Dacia Sandero: 60,202 eladás. (+27% az előző évhez képest) A tavalyi második legnépszerűbb modell, a Dacia Sandero, az idei első negyedévben is megőrizte pozícióját. A jó ár-érték arány, a tágas belső tér és a kellemes vezethetőség miatt a modell népszerűsége töretlen.

 
(forrás: https://www.dacia.hu/)

1. Tesla Model Y: 71,683 eladás. (+173% az előző évhez képest) A Tesla Model Y az első negyedév legjobban eladott autója Európában, köszönhetően annak, hogy a gyártási kapacitások növelése és az ellátási lánc problémák csökkenése lehetővé tette a vásárlók számára a gyorsabb kiszállítást. A Model Y előreláthatóan az év végére is az európai piac egyik legnépszerűbb terméke lesz.

(forrás: tesla.com)

A teljes lista pedig így áll össze:

(forrás: https://www.jato.com/)

Az elektromos autók térnyerése és a Tesla Model Y vezető pozíciója mutatja, hogy az európai vásárlók egyre inkább az elektromos járműveket részesítik előnyben. A kormányzati ösztönzők és az elektromos autók árának csökkenése tovább erősítheti ezt a tendenciát.

A Dacia Sandero és Dacia Duster sikerét a kedvező árak és a vonzó ár-érték arány biztosítja, amelyek miatt ezek a modellek a költségtudatos vásárlók számára különösen vonzóak. Az európai autóvásárlók számára egyre nagyobb hangsúlyt kap a gazdaságosság és a költséghatékonyság.

A Volkswagen Golf csökkenő eladásai arra utalnak, hogy a népszerű modell pozíciója veszélybe kerülhet a piacon, és felmerül a kérdés, hogy a Volkswagen milyen lépéseket fog tenni a Golf helyzetének megerősítése érdekében. A jövőben érkező új modellek és frissítések valószínűleg segíteni fogják a helyzet javítását.

Összefoglalva, a 2023-as első negyedéves európai autópiaci adatok azt mutatják, hogy az elektromos járművek és a költséghatékony modellek iránti kereslet továbbra is erősödik. Az autógyártóknak alkalmazkodniuk kell ehhez a trendhez, és olyan modelleket kell piacra dobniuk, amelyek megfelelnek a fogyasztók elvárásainak és igényeinek.

(borítrókép: https://pixabay.com/photos/cars-technology-vw-214033/)

Agatha Christie egyik legismertebb és legnépszerűbb regénye, "Egy marék rozs", egy izgalmas bűnügyi történet, amelyet minden krimi rajongó imádni fog. A regény az 1950-es évek Angliájában játszódik, és egy békés falu hangulatképévével indít, a nyugalom azonban hamar megbomlik, amikor egy rejtélyes gyilkosság borzolja fel a kedélyeket. A történet főszereplője Miss Marple - egy idős hölgy, aki jól ismeri a falu lakóit és az emberi természetet. Amikor a helyi papot meggyilkolják, Miss Marple azonnal az eset nyomába ered, de a nyomozás közben egyre csak nő a balesetek száma, és egyre nehezebb kideríteni kiben is bízhatunk...

A könyv tele van izgalmakkal, csavarokkal és fordulatokkal, amelyek a klasszikus Christie-hangvételt hordozzák. Az írónő stílusa lenyűgöző, és a könyv minden oldalán érződik az a régimódi brit hangulat, ami a 20. század elején volt igazán népszerű. Hatalmas krimi rajongóként el kell ismernem, hogy napjainkban már nem sokszor találkozni olyan írókkal, akik Christie stílusát tükrözik, és ez talán így is van jól. A regény több mint 60 évvel az első megjelenése után is ugyanolyan friss és élvezetes olvasmány, népszerűsége még napjainkban is kiemelkedő.

Azoknak, akik még sosem olvastak Agatha Christie-t, az "Egy marék rozs" kiváló bevezető lehet az író munkásságába. A regény Christie legismertebb művei közé tartozik, és az írónő stílusának és témáinak egyik leghűbb példája. A könyv ugyanígy nagyszerű olvasmány lehet azok számára is, akik már ismerik Christie munkásságát, de még nem ásták bele magukat a teljes repertoárba.

Óriási Agatha Christie rajongóként nem volt egyszerű kiválasztani melyik könyv bemutatásával kezdjem, hiszen annyira színes a választék, de talán az egyik legfőbb ok amiért az „Egy marék rozs” -ra esett a választásom, hogy egy kicsit „felturbózzam” Miss Marple népszerűségét. Az írónő híres arról, hogy regényei hűen tükrözik a régi idők hangulatát, illetve, hogy minden karakter pszichológiája tűpontosan van kidolgozva. Ennek ellenére véleményem szerint a nyomozó karakterek terén egyenlenlenségbe ütközünk.

Bár nem csak egy nyomozó karakter tűnik fel a könyvek lapjai között, azért mégiscsak Hercule Poiro kapta a főszerepet: a belga zseni 33 kötetben ered a gyilkosságok nyomába, míg Miss Marple bájos detektív munkája csupán 12 könyvben jelenik meg. Az elmúlt években méltán nagy népszerűségnek örvendő – és a mozikban is remekül teljesítő - „Gyilkosság az Orient-Expresszen” és a „Halál a Níluson” című filmek is a Poiro által fémjelzett könyvek megfilmesítései. Bár ezek a filmek – és könyvek – is remek írói munka bizonyítékai, mégis úgy gondolom a Miss Marple novellák is ugyanígy megérdemlik a nagyközönség figyelmét. Készült sok filmes feldolgozás Marple könyveihez is, azonban szívesen látnék újabb feldolgozást napjainkban is. 

A karakter annyira tökéletesen van megformálva: egy mindenki számára átlagosnak tűnő idős hölgy, aki szeret kötögetni, és ismer mindenkit, viszont éles eszével mindig túljár az őt alábecsülő rendőrök és bűnözők eszén. Az „Egy marék rozs” című kötetben például briliáns fordulatokkal találkozhatunk, és miközben Miss Marple számára a rejtély megfejtése egyre tisztább, az olvasó az utolsó oldalakig nem is sejti ki lehet a tettes.

Christie annyira mesterien kezeli a karaktereket, és az írásában megjelenő részletek annyira valóságosak, hogy az olvasó számára méginkább megszilárdul a fikciós világ hitelessége. Azoknak, akik szeretik a bűnügyi regényeket, az "Egy marék rozs" egy kikerülhetetlen kötelező olvasmány, a nyári vakáció egyik legizgalmasabb eleme lehet. Az írónő remekül eltalálta a bűnügyi regények lényegét, és ebben a könyvben ez még kézzelfoghatóbb. Remélem sikerült meghoznom a kedvet egy rejtélyes kalandhoz – nyomozásra fel!

Nehéz megítélni, hogy hogyan kell értelmezni a Karácsony Gergely által kezdeményezett Budapesti Lakógyűlést, megoszlanak róla a vélemények. Egyesek szerint "semmivel sem jobb vagy több, mint a Nemzeti Konzultáció", míg a másik tábor szerint "nagyon jó, hogy a főpolgármester meghallgatja a budapestieket és bevonja őket a döntéshozatalba". Jó-e vagy rossz innováció a Budapesti Lakógyűlés? Egyáltalán szükséges ilyen szempontból vizsgálni? Tényleg csak a tömegközlekedésről szóló szakpolitikai döntések megtámogatásáról szól az egész vagy annál sokkal többről?

Hasonló kritikákat fogalmaznak meg a Budapesti Lakógyűléssel szemben mint a Nemzeti Konzultációval kapcsolatban (sugalmazott válaszok, a saját tábornak szólnak stb.). Ebből a szempontból mind a két esetben több aggály is felmerülhet, hiszen sem nem népszavazásnak nem illenek be, sem nem közvélemény-kutatásnak. Ettől függetlenül cseppet sem funkciótlan technikák ezek a kérdéssorok, sőt. Véleményem szerint mind a Nemzeti Konzultációnak, mind a Budapesti Lakógyűlésnek megvan a maga helye a politikában, azonban nem érdemes "csodafegyverként" gondolni rájuk.

(kép forrása: ujpestihirmondo.hu)

De mi is a célja Karácsony Gergelynek a Lakógyűléssel? A főpolgármester egyfelől mobilizálni akarja a választóit, másfelől identitást kíván építeni, harmadszor felül akar emelkedni a pártpolitikai csatározásokon, negyedszer adatokhoz tud jutni, ötödször pedig legitimálni akarja önmagát.

1. A Budapesti Lakógyűlés mint mobilizáló eszköz

2024 június 9-én önkormányzati és Európai Parlamenti választásokat tartanak. Sokat elhangzik, hogy ez megnehezíti az ellenzék dolgát, hiszen sokszereplős, két külön kampányt kell folytatni, amelyeknek más a céljuk. Az önkormányzatin az összefogás lesz a racionális cselekvés a baloldal részéről, hiszen a különböző képviselői székek és polgármesteri címek erőforrást jelentenek.

Karácsony Gergely szeretne az ellenzék közös és egyedüli jelöltje lenni, ami a főpolgármesteri pozíciót illeti. Ez érthető, hiszen egy dominánsan ellenzéki fővárost kellene megtartania. Egy különálló, vele versengő (nagy eséllyel DK-s) ellenzéki jelölt azonban olyannyira megoszthatná a szavazóikat, hogy a Fideszes - vagy a párt által támogatott független - jelölt "nevető harmadikként" futna be. Karácsony demonstrálni szeretné a választás előtt közel egy évvel, hogy egyedül ő képes sokakat cselekvésre bírni attól függetlenül, hogy az a szavazóurnához járulást vagy egy online kérdőív kitöltését jelenti.

2. A Budapesti lakógyűlés és az identitásépítés

Minden identitás csoportot képez (ingroup), amely magával hordoz egy (vagy több) külső csoportot, amellyel szemben meghatározhatja magát az egyén (outgroup). Vannak a magyarok és a nem magyarok, vannak a jobboldaliak és a nem jobboldaliak, vannak a vidékiek és a nem vidékiek, európai magyarok és nem európai magyarok. A politika szeret csoportokat létrehozni, hiszen az kohéziót teremt és önmagával szolidáris.

A Budapesti Lakógyűlés célja, hogy létrehozza - vagy inkább jobban elmélyítse - a "mi, budapestiek" identitást. A budapestiek egy jó kategória, annak a városnak a politikai sorsközösségét jelenti, aki szembe szegül a kormány "Budapest-ellenes" politikájának kárvallottja pártszimpátiától függetlenül. Olyan ügyeket helyez előtérbe Karácsony, amely a politikai törésvonalakon felülemelkedik, hiszen az ellenzéki és a fideszes szavazónak is ritkábban járna a busz, illetve ugyanabban a dugóban rostokolnának a Lánchídon.

3. A Budapesti Lakógyűléssel Karácsony felül szeretne emelkedni a pártpolitikán

Karácsony Gergely politikai horizontja bekorlátozódott Budapestre. Az ellenzéki előválasztáson az első fordulót követően a második helyről lépett vissza Márki-Zay Péter javára. Ez a lépés örökre ráégett a főpolgármesterre: ő volt az, aki előidézte az ellenzék súlyos választási vereségét 2022-ben. A jelenleg 1-2%-on álló Párbeszéd - Zöldek politikusaként nem rendelkezik komoly hátországgal, kérdéses, hogy milyen áron és kikkel tudna koalíciót kötni.

A Budapesti Lakógyűléssel a többi pártot is kordában tarthatja a főpolgármester, hiszen az minden budapestinek szól, pártszimpátiától függetlenül. Karácsony olyan ellenzéki entitásként akar megmutatkozni, amely nem értelmezhető az ellenzéki erőviszonyokon belül, hanem egy összbudapesti érdekeket szolgáló politikusként. Ha még a DK-s szavazók is rászavaznának - mivel benne látják az érdekeik leghatékonyabb képviseletét -, akkor a DK számára nem lesz opció a saját jelölt felépítése. 

4. A Budapesti Lakógyűléssel értékes adatokat szerezhet Karácsony

A szavazók köre a Nemzeti Konzultációval szemben csak Budapestre terjed ki, ez magától értetődik. Ettől függetlenül ezen a kis halmazon belül is szert lehet tenni értékes adatokra. A politikai kampányok nem ad hoc történnek, nem céltalanok, komoly előkészület van mindegyik mögött (még a sikertelen esetén is). Az adatelemzés korában a politika használatba veszi azt a technikát és tudást, amelyet a Big data cégek felhalmoztak.

Ugyan mindenki kóddal rendelkezik, de a borítékokat nem egyszerre, hanem több fordulóban, különböző kerületenként osztják ki. Feltehetőleg nem bonyolult számon tartani és vezetni, hogy mely kerületekbe mely kódokkal ellátott borítékok mentek ki, illetve milyen arányban és hogyan töltötték ki az online kérdőívet a különböző kerületekre lebontva. A kitöltések összképe könnyen lehet, hogy meghatározhatja a Karácsony Gergely kampányát: mely kerületekben volt viszonylag magas a kitöltés aránya, illetve hol alacsony. Ilyen adatokat figyelembe lehet venni egy kampánystratégia kialakításánál: Hova kell több erőforrást csoportosítani? Mely kerületek azok, ahol meg lehet spórolni a komolyabb kampányt? Van-e olyan kerület, amely fokozott odafigyelést igényel?

5. A Budapesti Lakógyűlés mint legitimációs eszköz

A politikusoknak szükségük van arra, hogy a választók elfogadják őket, mint hatalommal rendelkező politikai szereplőt. A közvetlen demokrácia egy érdekes esete a Nemzeti Konzultáció és a Budapesti Lakógyűlés. A politikailag aktívabb állampolgárok előszeretettel élnek minden olyan lehetőséggel, amelyek némi beleszólást engednek a politikai folyamatokba. Karácsony Gergely pont ezt akarja elérni, hogy a főpolgármesteri pályafutását a választók elismerjék, ezért megpróbál egy budapesti tömböt megszervezni maga mögé. Ha a budapestiek többsége Karácsonyra legitim főpolgármesterként tekint, akkor 2024-ben meg fogják újra választani.

Összegzés

Nagyon úgy tűnik Karácsony Gergely lemásolta Nemzeti Konzultációt. A Budapesti Lakógyűléssel szemben sok kritika megfogalmazható, ezt sokan meg is teszik. Az azonban vitathatatlan, hogy mindez a főpolgármester újraválasztási kampányának szól, és könnyen lehet, hogy eredménnyel fog járni. Természetesen még nem tudni, hogy milyen részvétellel és milyen eredményekkel fog járni a Lakógyűlés, annak a kimenetele fogja meghatározni a sikerességét. Ugyan megerősítheti Karácsony Gergely megkérdőjelezhetetlenségét az ellenzéki térfélen belül, azonban az is nyilvánvaló, hogy tovább mélyíti az "urbánus vs. vidék" törésvonalat.

A budapesti identitás túlhangsúlyozásával és a kormány vs. főváros konfliktus kiélezésével a baloldal nem tud kitörni és bent ragad abban a helyzetben, hogy szinte csak Budapesten belül értelmezhető. Karácsony Gergely ugyan lehet, hogy megtudja tartani az ellenzék számára Budapestet, de továbbra sem tükröződik, hogy a vidékkel mit szeretnének kezdeni. 

Ki ne emlékezne Szilágyi Erzsébetre, Hunyadi Mátyás királyunk anyjára? Erzsébet testvére, Szilágyi Mihály azonban már kevésbé ismert, pedig kulcsszerepet játszott Mátyás királlyá választásában – aki pedig nagybátyja bukásában…

A horogszegi Szilágyi család

Szilágyi Mihály szilágysági magyar nemesi családba született 1400 körül, Szilágyi László bácsi ispán fia volt – vagyis délvidéki kötődésekkel is bírt a nemzetség. De nemcsak a bácsi ispánsággal: a történeti hagyomány szerint a család a Garázda nemzetségből származik – miként a később felemelkedő gróf széki Telekiek is –, amely lehetséges, hogy bosnyák származású volt eredetileg – de más nézetek bolgár eredetet feltételeznek. Ugyanakkor az is elképzelhető – miként középkori oklevelek valószínűsítik –, hogy a Garázdák egy honfoglaló nemzetség leszármazottai, mégpedig a Dél-Dunántúlon, Tolnában birtokos Aporoké, akiknek az őse, Apor vezér vezette a magyar sereget 959-ben Bizánc ellen.

Szilágyi Mihály (forrás: Wikipedia)

Szilágyi Mihály címere (forrás: Wikipedia)

Nándorfehérvár kapitánya

Szilágyi viszonylag későn, az 1430-as évek végén tűnik fel az oklevelekben – testvére ekkor már Hunyadi János felesége –, ugyanakkor ezutáni karrierje részletesen nyomon követhető: egyrészt birtokszerzéseiben (főként az 1450-es évek elején), másrészt a törökverésben: ott volt az 1444-es várnai és az 1448-as második rigómezei csatában is.

Hunyadi a várnai csatában, Marastoni József litográfiáján (forrás: Wikipedia)

Feleségét, Báthori Margitot a negyvenes évek elején vette el. Apósa a várnai csatában vesztette életét.

De nemcsak a Báthori-rokonságot kell megemlítenünk: Szilágyi sógora, Hunyadi János ugyanis az 1440-es években kezd igazán felemelkedni, 1446-tól Magyarország kormányzója volt. Szilágyi ahol tudta, segítette a Hunyadiakat. 1456-ban, így az emlékezetes diadal idején is,

Az ostrom után Hunyadi János életét vesztette. Azonban az igazi megpróbáltatás csak ezután jött…

Dugovics Titusz (soha meg nem történt) hőstette Nándorfehérváron (forrás: Wikipedia)

Leszámolás egy régi ellenféllel

1456-ban Nándorfehérváron leszámoltak a család ellenségével, Cillei Ulrikkal, aki nem mellesleg V. László király bizalmi embere (gyámja és az ország helytartója) volt. A két család ellentéte az előző évtized elejére (1443) nyúlik vissza, amikor Hunyadi János hathatós közreműködésének következtében végül nem nyerte el Cillei a hőn vágyott, megüresedett bosnyák trónt.

Ugyan V. László király megesküdött, hogy nem áll bosszút – részben Szilágyi nyomására, amit a Hunyadiak komoly birtokok átruházásával jutalmaztak –, végül 1457-ben mégis elfogatta a Hunyadi-fiúkat, az idősebbet, Lászlót lefejeztette. Szilágyi ezután Erdélybe ment, ahol minden királyi jövedelmet lefoglalt, régi ellenségeivel megegyezett. Egyedül a szászok álltak ellen, a várak és a székelyek mellette álltak. Kezdetét vette a pártháború, mely 1458 januárjáig tart, amikor is Szegeden megegyezett a két párt (bárói liga). Ugyanakkor V. László ekkor már halott volt.

Madarász Viktor: Hunyadi László siratása (forrás: Wikipedia)

Hunyadi Mátyás: rabból király

Valójában az 1458 januári szegedi megegyezés is kényszerhelyzet volt: ekkora vált nyilvánvalóvá, hogy Szilágyi hatalma túl nagy, és Garai László – a főúr, aki Hunyadi László kivégeztetésében nagy szerepet játszott – kereste meg Szilágyit, hogy támogatja Hunyadi Mátyás királlyá választását, cserébe a büntetlenségért. A megegyezés kitért arra, hogy Mátyás elveszi Garai Annát, László lányát, továbbá megtartja Garait a nádori tisztségben. A hónap végén a budai királyválasztó országgyűlésre Szilágyi egy nagyobb sereggel érkezett, a főurakat meggyőzte, hogy támogassák Mátyás királyságát – ígéretet tettek, hogy nem lesz bosszú. A nemeseket a sereg látványa valószínűleg hamar meggyőzte, illetve minden bizonnyal azt gondolták, hogy majd tudják irányítani a fiatal uralkodót.

Mindeközben Mátyás Prágában raboskodott, ahogy azt Arany János híres műve is leírja. Őt nem igazán vonták be a tanácskozásba.

Felségárulások sorozata

Mátyás eleinte igyekezett honorálni nagybátyja tettét különféle birtokadományokkal, ugyanakkor a rátermett (egyébként még meg nem koronázott) uralkodó fél évig bírta Szilágyi „őrködését”: már a nyáron le akarta mondatni, de ez egyelőre nem sikerült. Mátyás ugyanakkor nem tartotta be a szegedi békét: nem vette el Garai lányát, akit ráadásul le is váltott a nádori tisztségből.

ugyanakkor Mátyás ekkor magához hívatta – és békésen oldotta meg a helyzetet: Szilágyi végül lemondott a kormányzóságról, különböző birtokadományokért cserébe.

Nem sokkal ezután, 1458 októberében azonban Mátyás a világosi várba záratta nagybátyját, mivel egy közös délvidéki-szerbiai esemény kapcsán ellentét támadt köztük (Szilágyi ugyanis szerb fejedelem akart lenni, Mátyás ugyanakkor a bosnyák király fiának ígérte ezt). Ha a pápa nem lép közbe, Mátyás meg is öleti nagybátyját – aki így végül a jövő év nyarán csellel ki tudott szabadulni. Ismét a Garaiak ölelését kereste, ugyanakkor korábbi szövetségesei ekkor már a német-római császárnak, III. Frigyesnek ígérték a koronát, így Szilágyinak végül meg kellett alázni magát a király, saját unokaöccse előtt. Ígéretet tesz, hogy életét a török elleni harcnak szenteli, cserébe Mátyás megadta volna neki a szerb fejedelemséget (persze ezért meg kellett volna küzdenie a törökkel). El is kezdte a délvidéki várak megerősítését, de tervei nem valósultak meg.

Szilágyi Mihály végső bukása

1460 novemberében ugyanis nem engedte be a vár őrsége régi diadalának helyszínére, Nándorfehérvár várába. Ez óriási megaláztatás volt Szilágyi számára, aki őrjöngve hazaindult Erdélybe – csakhogy az úton török fogságba esett. Konstantinápolyba vitték, és a szultán még abban az évben lefejeztette. A történet érdekessége, hogy

– pedig a vele fogságba esettek kiszabadítása érdekében történtek lépések.

Szilágyi előtt valószínűleg sógora életútja lebegett példaként. Azt hihette, hogy tudja majd befolyásolni a fiatal unokaöccsét, de ebben tévednie kellett. Amikor Mátyás hazatért prágai fogságából, az erdélyi szászok városát, Besztercét is nagybátyjának adta, aki kisebb vérfürdőt rendezett régi ellenségei közt. Ez lehetett az egyik töréspont Mátyás és Szilágyi kapcsolatában, hiszen a király számára nyilvánvalóvá vált nagybátyja erőszakos hatalomgyakorlása.

Borítókép: Mátyás király szobra Kolozsváron, Fadrusz János alkotása (forrás: Wikipedia)

Nyolcadik alkalommal került megrendezésre a Reaktor Konferencia, ezúttal a Szép, új világ? címmel. A helyszín ismét a csodás Sarlóspuszta volt, ahol az érdeklődők a kihívásokkal teli jelen és jövő kérdéseit beszélhették át előadóinkkal május 5. és 7. között. Összefoglalónk.

A péntek estét a Mesterség és intelligencia című beszélgetés indította meg. Dr. Orbán Zsombor, Gazics György és Gerényi Gábor a mesterséges intelligencia (MI) kérdéskörét járták körbe a mindenkit leginkább foglalkoztató kérdéseken keresztül.

Szóba került az előadás során az MI munkapiacra gyakorolt hatása, tehát az az égető kérdés, hogy mely szakmákat változtatja meg leginkább az MI? Munkanélküliséget fog eredményezni a jövőben? Ezt követően a beszélgetés az MI társadalomra gyakorolt hatására terelődött, kiegészülve azzal a lényeges kérdéssel, hogy van-e létjogosultsága az új gépromboló mozgalomnak. Végül természetesen szóba került az is, hogy mennyit tud fejlődni a közeljövőben az MI és az is,

Szombaton Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter előadása során először a kiskereskedelmi cégeket, vállalatokat jelenleg sújtó problémákról világosította fel az érdeklődőket. A vállalatok nagyon nehéz éveket tudnak maguk mögött, hiszen rengeteg kihívással kell küzdeniük. Miniszter úr ezután azt elemezte, hogy melyek azok az ipari ágazatok, melyeket a válság különösen sújt. Ezután a kormány egyik legutóbbi  beruházásáról, a sikeresen lezárult Vodafone felvásárlásáról hallhattak a résztvevők érdekes részleteket.

A szombati nap Prof. Dr. Stumpf István, Dr. Lánczi András és Somogyi Zoltán panelbeszélgetésével folytatódott Európa, a sakktábla címmel.

Vendégeink először Európa és az Európai Unió helyzetéről beszélgettek. Szóba került a föderalizáció kérdésköre, a háború hatására kialakuló új gazdasági konstrukció és az USA-val való viszony. Az utóbbi témakörön belül felmerült az Egyesült Államokkal szembeni versenyképesség és az is, hogy mekkora az amerikai befolyás Európán belül.

Ezt követően előadóink arra próbáltak választ keresni, hogy

A másfél órás panelbeszélgetés végén Európa jövőjét érintő kihívások is szóba kerültek. Felmerült az a probléma, mely szerint a több ezeréves Európa hanyatlása figyelhető meg a jelenünkben. Majd szóba került az is, hogy Európa mennyire függ gazdasági viszonylatban külső szereplőktől és csökkenthető-e ez a függés.

A konferencia előadója volt Prof. Dr. Resperger István ezredes is, aki az orosz-ukrán háború történéseiről tartott egy rendkívül izgalmas előadást; tette mindezt egy katona szemszögéből.

Ezredes úr először röviden ismertette a háború eddigi szakaszait, kiemelve, hogy jelenleg egy ún. felőrlő háború zajlik. Az előadás további menetét az határozta meg, hogy a résztvevők megismerhették a szemben álló felek haderejét, a fegyvereket és olyan sokkoló részleteket ezekkel kapcsolatban, melyeket nem lehet minden nap olvasni a hírekben. Összefoglalónkban néhány ilyen információt szeretnénk megosztani:

Mindkét fél jelentősen módosítja azokat az információkat, amelyek az áldozatokról szólnak, így pontos információval senki sem rendelkezik. Az ukránok 15 ország 50 különböző eszközét próbálják menedzselni a harcokban.

Köszönjük a részvételt mindenkinek, ősszel ismét találkozunk!