Reaktor

Természetesen jobb minél hamarabb, de sosem túl késő.

Ami jó hír, hogy rengeteg előnnyel jár, hiszen azon túl, hogy magabiztosabbak vagyunk, olcsóbb és egészségesebb is, ha odafigyelünk magunkra ebben a tekintetben.

Első lépés az, hogy meghatározunk egy célt: függően az adottságainktól, ez lehet fogyás és tömegnövelés, ami nem egyenlő a hízással. Érdemes kiszámolni a BMI-t, és ahhoz igazítani a célokat. Van aki könnyebben hízik, van aki nehezebben, ez igaz a fogyásra is. Ne felejtsük el, hogy a biológiát nem lehet becsapni, a bevitt tápanyagoktól függően alakul a testünk tömege. Az étrend az egésznek az alapja.

Nem kell varázslatokban hinni, elég csak józan paraszti ésszel gondolkozni: mi kell a testünknek, mi áll legközelebb a természetes táplálkozáshoz? Nem kell egyből tiltani magunknak mindent, sajnos a legtöbben cukorfüggők vagyunk. Elég az is, ha fokozatosan csökkentjük a bevitt cukrot és kalóriát. Ha tömeget akarunk növelni, akkor semmiképp se a cukorbevitelt növeljük!

Másik fontos csökkenteni szükséges dolog a szénhidrát. A szénhidrát mellett kiemelendő minden, ami előre feldolgozott, erre tipikus példa a kádári konyhából ránk maradt parizer. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor még is mit lehet enni. Erre a válasz a következő: kevés szénhidrát, sok fehérje és rengeteg gyümölcs és zöldség, plusz igyunk mindig elég vizet.

Ha az étrendünket betartjuk, akkor jön az edzés: ha valaki augusztusra szeretne Instagramra szuper képeket, akkor még egyáltalán nem lehetetlen egy látványos alakjavítás, ehhez viszont az étrend önmagában kevés. Edzeni kell, négy napból háromszor, én személy szerint a push-pull-leg-rest edzéstervet ajánlom. Ennek a lényege az, hogy szétbontjuk külön napokra a toló-húzó-láb izmokat. Futni mindenkinek érdemes, aki tömeget növel, annak keveset, aki csökkent, annak sokat.

Az étrend és edzés után pedig a harmadik pillére a testképünk javításának az alvás és stressz, valamint az alkoholra, dohányra és drogokra való abszolút nemet mondás. Az izmaink alvás közben regenerálódnak, így ha nincs meg a nyolc óra alvásunk minden este, akkor limitált a fejlődésünk. A stresszt azért kell kerülni, mert könnyebben hízunk tőle, ráadásul számos betegséggel egyértelmű kapcsolatba hozható. Az alkohol pedig gátolja az izomfejlődést, fehérje kicsapódást okoz.

Ugyan a dohányról ez nem mondható el, de az egészségünk védelme érdekében érdemes kerülni. A drogok azt gondolom, amellett, hogy illegálisak, könnyen belátható, hogy nem illeszkednek az egészséges élethez. Jól látható tehát, hogy nem bonyolult, mindössze kellő önfegyelemmel és logikával kidolgozható egy olyan életmód, amit betartva könnyen javíthatunk a megjelenésünkön, ráadásul tovább és egészségesebben is élhetünk.

Gyakran hallható az érv, hogy " a nagyapám minden nap megivott egy pálinkát" vagy az is, hogy "a nagyapám világ életében bagózott", majd egy meglehetősen magas életévet tesznek az idézett mondatok után. Ezek azonban kivételes esetek, és lehet tovább éltek volna, ha nem pálinkáznak vagy cigiznek. A tapasztalat az, hogy a betegségekért a legtöbb esetben nem a genetika, hanem az életmód a felelős. Legyen ez a motiváció, sok sikert kívánok mindenkinek!

A Föld természeti kincsei és a környezetünk védelme mindannyiunk felelőssége. Az ökológia a természetes rendszerek és környezetünk tanulmányozásával foglalkozik, melyekben mi, emberek, szoros kapcsolatban állunk. Ebben a kvízben 10 izgalmas és gondolkodtató kérdésen keresztül tesztelheted ökológiai ismereteidet. Vajon mennyire vagy jártas a környezetvédelem, az állat- és növényvilág, valamint a fenntarthatóság témakörében?

Albérlet, kollégium, szülői ház, vagy pár hetes vendégeskedés egy haver kanapéján. Sokan sokféle módon oldják meg a lakhatási kérdést, azonban általánosságban elmondható, hogy nem annyira egyszerű jó helyet találni jó áron. Budapesten ez főleg igaz, hiszen minden évben egyetemisták tömkelege költözik ide, az opciók száma pedig véges. Mi kell ahhoz, hogy jó helyet találjunk, és mennyire nehéz fiatalként boldogulni a fővárosban 2023-ban?

A koli talán az elsődleges opció az egyetemisták számára. Papírok százainak leadása, és a szociális helyzet bemutatása után van csak esélyünk bekerülni a legtöbb helyre. Egy főre jutó jövedelem, egy háztartásban élők igazolása, lakóhely távolsága az intézménytől, tanulmányi átlag és még sok-sok egyéb tényező játszik szerepet abban, hogy valaki a kollégiumi életformát folytathassa. Legyen az modern és felújított, vagy régi és omladozó, ezek az épületek hordozzák talán a legjobb sztorikat. Bár ez a legolcsóbb megoldás, nagyon sokan esnek ki a rendszerből a korlátozott férőhelyek miatt.

Jelenleg nagyjából havi ötvenezer forinttól kezdődnek a szobák, a határ pedig a csillagos ég. 

Az albérlet választásnál nagyon sok tényezőt kell szem előtt tartani. Olcsóbb szoba akár napi több órányi tömegközlekedéssel, vagy egy drágább a Deáknál? Panel vagy bérház? A lakótárs/tulajdonos választás és a velük való együttélés buktatóiról pedig ne is beszéljünk. A lakás bérlésének számos előnye van, hiszen itt sokkal kevesebb emberrel kell osztozni a közös tereken – főleg a fürdőszobán - és a teljes függetlenség is adott. A szerződésben foglaltak teljesítése és a több havi kaució azonban sokaknál már egy albérlet lehetőségét is kizárja. Ha a szülői támogatás minimális, akkor nagyon kevés esetben képes egy friss egyetemista több százezer forintot letenni foglalóként.

Sokszor új, felszerelt, belvárosi ingatlanok kerülnek meghirdetésre, de ezek sokszor átverések részeit képezik. Általános érvényű igazság, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor általában nem az. A tavalyi évben például nem egy ismerősöm nézett meg lakásokat úgy, hogy a tulajdonos a kulcsok átadását a kaució elutalásától tette függővé. Ha mindez a lakásnál, személyesen történik, akkor persze nincs ok az aggodalomra, viszont kulcsokra várni napokkal, vagy hetekkel az utalás után... Fogalmazzunk úgy, hogy a kedves főbérlő már messze jár...

A másik elég friss probléma az a lakbérek ugrásszerű növekedése. Néhány hónapja költöztem ki egy nagyon szuper – és viszonylag kedvező – árú albérletből, ami tényleg egy „túl szép, hogy igaz legyen” helyzet volt. Az utánam következő lakó azonban már ezt biztosan nem így látta, hiszen tudomásom szerint dupla annyit kértek a következő beköltözőtől havonta. Az az igazság, hogy egy szerződés lejártával igazából sok szabály nem kötelezi a tulajdonost – annyit kér a lakásáért amennyit nem szégyell.

Ebben az esetben szégyenteljes volt az ár, de a budapesti lakáshelyzet feszültségének köszönhetően erre is volt „vevő”. Igaza van a különböző Facebook csoportok kommentszekciójának: akármennyire is vérlázító a hirdetés, túlárazott a lakbér, kopott állapotú az ingatlan, mindig lesz rá jelentkező. Eleinte nem akartam elhinni, de pár év és pár albérlet után sajnos be kellett látnom, ez így igaz. Nem lehetetlen tehát a „budapesti álom otthon”, azonban a megfelelő anyagi háttér nélkül nagyon nehéz ma egy fiatalnak megoldani a lakhatását. A piac összeomlásában reménykedőknek pedig rossz hírt kell közölnöm...

A Woodstock 99 szervezőinek célja egyértelmű volt, olyan fesztivált akartak, ami a világ legnagyobb és legemlékezetesebb zenei eseményeként a történelembe írja magát. Végülis a céljukat elérték, hisz a három napos eseménysorozat még ma is a legnotóriusabb fesztiválok egyike, igaz inkább az azt körülvevő teljes káosz és kudarc miatt. A téma iránt még ma is fennálló érdeklődést mutatja, hogy 1 éven belül mind az HBO (Woodstock 99: Peace, Love and Rage), mind a Netflix (Trainwreck: Woodstock ’99) dokumentumfilmet készített róla, így most itt az idő, hogy nem sokkal a fesztivál 23. évfordulóját követően, illetve a nyári fesztiválszezon kellős közepén mi is összefoglaljuk, mi is történt, avagy hogyan sikerült ennyire durván elcseszni a 99-es Woodstockot.

3 nap béke és zene ötlete 30 évvel később

A Woodstock fesztivál története három epizódból áll: kezdete az 1969-es, ma is sokat hangoztatott eseményre tehető, melyet követett a nem különösen sikeres, de ironikus módon szinte teljesen elfeledett 1994-es fesztivál, majd az 1999-es káosz.

és bár a fesztivált még napjainkban is többféleképpen lehet értelmezni – egyesek egy, a valóságot nem értő, szexuálisan züllött és drogokat fogyasztó tömeget láttak 1969-ben, míg mások az ellenkultúrát, és egy olyan csoportot, amely képes a jobb és békésebb társadalom érdekében küzdeni –, az tagadhatatlan, hogy az első alkalom egyfajta legendaként élt tovább, és egy olyan kulturális, illetve zenei csodaként (mert a fellépők minőségére és hírhedtségére sem lehetett panasz), ami gyakorlatilag megismételhetetlennek tűnt.

Nem így gondolkodott azonban az első Woodstock főszervezője, Michael Lang, aki bár egy ideig szintén vonakodott egy hasonló volumenű esemény megszervezésétől, idővel elkezdte érdekelni a dolog, mondván az eggyel fiatalabb generáció is megtapasztalhatná a Woodstock életérzést – na meg amúgy sem lenne rossz egy profitot hozó grandiózus fesztivált megvalósítani. Itt jött a képbe John Scher promóterként, akit finoman szólva is úgy tűnik, hogy a bevétel motivált inkább, amit tökéletesen jelez a szervezőkkel folytatott párbeszedése is, mely során előbb gyönyörűen felvezeti, hogy egy fantasztikus és egyedi esemény megszervezésén dolgoznak közösen, de utána egyből rátér arra, hogy

Nagyon más hangulata volt az 1969-es fesztiválnak (Fotó forrása: Getty Images)

Kicsit úgy tűnt ugyanis, hogy a Woodstock szervezői úgy akarnak profitot termelni és egy legendás eseményt szervezni, hogy közben teljesen értetlenül állnak a felmerülő feladatok előtt, nem realizálják, hogy hozzávetőlegesen 250 ezer ember számára kellene biztonságos és megfelelő körülményeket teremteni, na meg amúgy is figyelmen kívül hagynak olyan alapvető standardokat, amelyek még a középszerű fesztiválok számára is kötelező elemként jelennek meg. Nem csoda tehát, hogy egyesek épp abban a Michael Langben látták a hibát, aki sokak szerint már 1969-ben is számtalan baklövést követett el a szervezés során, de valahogyan akkor a kimenetel pozitív lett, így

A szervezők azt sem tudták, ki fog fellépni

Valójában azonban már az 1999-es Woodstock alapjaival is komoly problémák adódtak, a fesztivált ugyanis a New York államban található római katonai légibázison rendezték meg, ami azon túl, hogy korántsem emlékeztetett a 69-es Woodstock kellemes és természetes közegére (aminek az otthona egy farm volt), egy betonnal teli helyszínként fák és árnyék hiányában meleg időjárás esetén is nehézségeket hozhatott, és hozott is, ugyanis a fesztivál idején hatalmas hőség tombolt. Persze ez később a szervezőket nem különösen érdekelte, hisz miközben a résztvevők a lehető legextrémebb helyeken is az árnyékot keresték, ők a sajtótájékoztató során arról áradoztak, hogy milyen kegyes az időjárás a fesztivállal (az 1994-es fesztivál egy sárözönné vált az esőzés után). Az már valószínűleg meg sem lep senkit, hogy mindezek ellenére a biztonságiak minden ételt és italt elvettek a fesztivál helyszínére belépőktől (igen, a vizet is), miközben az étel- és italértékesítéssel kapcsolatos szerződést is úgy kötötték meg a szervezők, hogy

úgyhogy ha már rohadt drága volt minden, akkor annyi pénzért inkább sört ittak a fiatalok, dehidratálva és persze bátrabbá téve magukat.

Fotó forrása: Getty Images

A hibás alapok tekintetében ellenérvként felhozható, hogy egy fesztivál legfontosabb eleme a zene, ebben pedig a szervezők nem is nyúltak nagyon mellé, hisz a meghatározó rockbandákból szinte mindenki jelen volt sok más műfaj képviselője mellett. A line-up pedig tényleg impresszívnek bizonyult, legyen szó a Korn, Limp Bizkit, Race Against the Machine, Metallica vagy a Red Hot Chili Peppers jelenlétéről, de akár olyan résztvevőkről is, mint James Brown, George Clinton, Jamiroquai, Ice Cube vagy épp Fatboy Slim. Egy kis gond adódott csak, ami abban nyilvánult meg, hogy

majd mikor az akkor 23 éves – és a kortárs zenei közeget ismerő – munkatársuk felhívta a figyelmet arra, hogy talán máshogy kellene összerakni a fellépőket, nehogy a végén túl sok energia és düh járja át a közeget, gyorsan el is hallgattatták, és folytattak mindent a terv szerint.

Spórolás, spórolás, spórolás – a Woodstock 99 mottója

Fotó forrása: Getty Images

Amint már említésre került, a Woodstock 99 egy profitot hozó eseményként lett megálmodva, ami a résztvevők számára teljesen előnytelen étel- és italárusítással kapcsolatos szerződésen túl abban is megnyilvánult, hogy igen borsos árat (körülbelül 150 dollárt) kellett fizetni a belépőért, miközben szinte minden szervezési költséget a lehető legkevesebb pénzért szerettek volna megoldani. Így történhetett, hogy a szemét- és szennyvízkezelés is ki lett szervezve (értsd: a fesztivál helyszíne konkrétan egy szemétteleppé vált a második naptól kezdve), a mosdók megteltek emberi ürülékkel és vizelettel, ahogy az ingyenesen elérhető víz (amihez amúgy is nehéz volt hozzáférni a nagy sorok miatt) is megfertőződött, így

(mondjuk érdemes hozzátenni, hogy nem sok intelligenciát mutat a tény, hogy egyesek a WC-k környékén lévő sárral kenték be magukat szórakozásképp, na meg abban dagonyáztak, pedig egy minimális gyanú felmerülhetett volna talán bennük, hogy lehet nem egyszerűen sárhoz érnek). A mosakodáson túl nem volt különösen felkészült biztonsági szolgálat sem, a beszámolók szerint ugyanis teljesen képzetlen – és amúgy fegyverekkel nem felszerelt – fiatalokat kértek fel a feladatra 500 dollárért, akik örömmel vállalták a lehetőséget, majd végezték a dolgukat több-kevesebb sikerrel és lelkesedéssel – egyesek esetében olyan kis lelkesedéssel, hogy inkább ők is drogoztak és buliztak társaikkal a munka helyett (mellett).

És hogy milyenek voltak a fesztivál valós körülményei? Az attól is függ, kiket kérdezünk, hisz míg a jelenlevő fesztiválozók és újságírók finoman szólva sem tűntek elégedettnek a helyzettel, a szervezők boldogan informálták a sajtót a hatalmas sikerről, és tartották meg pozitív véleményüket igazából mind a mai napig. Erre utal például a promótertől, John Schertől származó hírhedtté vált idézet is, mely szerint a szervezésen egy éven keresztül dolgoztak keményen, az eredmény kiváló lett, a fesztiválozók pedig amúgy sem arra számítottak, hogy a Ritz Carltonban szállnak majd meg, úgyhogy nem igazán érti az aggályokat.

Persze a résztvevőket sem kellett félteni

Egy pillanatra azért mégis érdemes megállni a szervezők korbácsolásával, hisz a 99-es Woodstockra nem úgy tekintünk vissza, mint egy amúgy rossz körülmények között és teljesen pofátlanul megszervezett fesztiválra, hanem úgy, mint egy eseményre, ahol

Ehhez jönnek további drámák, például a nőket érő támadások (egyesek ugyanis a póló vagy melltartó nélkül szórakozó lányokat szabad prédának tekintették, a női énekeseket pedig folyamatosan inzultálták), a fesztivál idején és főleg azt követően megjelenő nemi erőszakról szóló beszámolók, vagy pedig azon figyelmetlenségek, melyek eredményeként sorozatosan sérültek meg emberek a tömegben az erőszakos pogó, a nyomakodás vagy mások felelőtlensége miatt. 

Fotó forrása: Reuters

Mondható tehát, hogy a szervezők rengeteg hibája (legyen szó a helyszínként szolgáló légibázisról, az olcsó víz hiányáról, a teljes felkészületlenségről) vagy épp a külső körülmények (mint a hatalmas hőség, az erőszakos zenekarok hozzáállása) hozták a végső drámát, de azért az is komolyan hozzájárult a történésekhez, hogy nem a legbékésebb fiatalok érkeztek a fesztiválra. És bár jogosan érezték magukat átverve a körülmények láttán, de ettől függetlenül nagyon erőteljesnek bizonyult az olyan – főként fiatal, csoportban mozgó srác – résztvevők jelenléte, akik nagyon nem megfelelő módon bántak a többiekkel (és különösen a lányokkal), na meg bármikor nyitottak voltak arra – főleg a fokozódó düh és elégedetlenség hevében –, hogy teljességgel elfogadhatatlan és felelőtlen viselkedést tanúsítsanak az esemény során.

Meghalt a Woodstock, újraéleszteni sem tudták

A Woodstock csúfos története a fesztivált követő időszakban az amerikai közvéleményen túl a globális környezetben is rivaldafénybe került, ám a felelősség vállalása a mai napig nem történt meg senki részéről. Persze a valódi felelősségvállalás csak a szervezők esetében tűnt lehetségesnek, ám ők inkább előszerettel hivatkoztak egy kis, körülbelül 50 főből álló csoport randalírozására (a képek ezzel szemben több ezer embert mutatnak, utalva arra, hogy sokkal rendszerszintűbb volt az ügy), hibáztattak zenekarokat (különösen is a Limp Bizkit frontemberét, Fred Durstöt), illetve bagatellizálták el a problémákat – például a nőket érő támadások kapcsán. A szervezők fejében tehát a Woodstock talán sosem halt meg, és a 99-es történések ellenére az eredeti esemény 50. évfordulóján újra is akarták azt éleszteni (egy meglehetősen színes line-uppal a The Killers, Jay-Z vagy épp Miley Cyrus részvételével), ám végül nem kapták meg időben a megfelelő engedélyeket, ami a jegyárusítás csúszásához, illetve a fő szponzor kilépéséhez vezetett, majd miután helyszínváltoztatásra is szükség lett, a fellépők elkezdtek visszakozni, az esemény pedig teljes törlésre került. A Woodstock így hivatalosn is meghalt, ami talán nem is olyan nagy baj…

Kiemelt fotó forrása: STR New

A Reaktor Podcast vendégei Réti Andor és Zámbó Gergely, akik a Respray Solutions Kft. alapítói, ennek keretében pedig megalkották az eddig példa nélküli újratölthető fújós dezodorokat.

Mai adásunk természetesen a Respray-ről fog szólni. Mielőtt belevágunk a termék részleteibe, beszéljünk egy kicsit rólatok. Mióta ismeritek egymást? Az életetekben milyen szerepet játszott eddig és milyen szerepet játszik most a környezetvédelem?

- Mi is nagyon szépen köszönjük a meghívást. Andorral a gimnáziumban osztálytársak voltunk, és igazából itt ismertük meg egymást. Már gimnáziumban is közös téma volt a környezetvédelem, illetve a vállalkozások világa is. Ez az igazából, ahol először jóban is lettünk. És hát ebből a két érdeklődésből született meg ezt követően a gimnázium végén és egyetem elején a Respray ötlete is.

Andorral rengeteg ilyen baráti beszélgetés során nagyon-nagyon sok olyan problémát próbáltunk felfedezni, amik még megoldásra várnak, és az egyik ilyen problémára jött a Respray megoldása. És hát alapvetően szerintem nekünk, amiből az egész környezetvédelem iránti érdeklődés kiindult, az a manapság talán egyre inkább fiatalok körében elterjedt klímaszorongás érzet, és talán nekünk is ez volt az, ami gimnáziumban ütött meg minket először. Ezért kezdtünk el aktívan foglalkozni magával a környezetvédelem témájával, és utána a megoldásokkal is ebben a témakörben.

Akkor gimnáziumban osztálytársak voltatok. Egyetemre is, ugyanarra a szakra mentetek esetleg?

- Tudtuk, hogy közösen akarunk majd mindenképp valami projektbe vágni. Ezért félig tudatosan is, de leginkább azért az érdeklődési köreink mentén külön egyetemekre mentünk, a Gergő a Corvinuson tanul még mindig, pénzügyi számvitelt, én pedig még mindig gépészmérnökként tanulok a BME-n.

Már a gimiben jött ez az ötlet, hogy újratölthető fújós dezodor, vagy ez csak később fogalmazódott meg bennetek?

- Szerintem gimiben még más ötleteink voltak, itt is sok fenntarthatósági témában, és ez egyetem első félévében volt, amikor a Respray ötlete megfogalmazódott. És igazából nem is a Respray ötlete fogalmazódott meg először, hanem egy probléma, ami szembejött velünk, és erről kezdtünk el baráti beszélgetések során beszélni, miszerint hogy

Igazából erről a problémáról kezdtünk először beszélni, és ennek hatására jött létre a Respray ötlete.

Akkor megvan az ötlet. Mi volt az az út részletesen, ami eljutott odáig, hogy megvan az első prototípus?

- Nagyon sok lépés volt ebben. Ugye nekünk az első fázis, az még a gimi utolsó féléve, egyetem első félévében volt: egy egyéves ötletgyűjtő szakasz, amikor a Gergővel megbeszéltük, hogy akkor most nem fogunk semmibe hirtelen belevágni, hanem egy évig gyűjtjük az ötleteinket, ki-ki magának, és aztán egy év múlva összegyűlünk, átbeszéljük ezeket.

Kezdetleges szinten kidolgoztuk őket, s majd ezeket elvittük a Gergőnek a személyes mentorához, az Mikesy Álmoshoz, aki akkor egy kockázati tőkekezelő cégnek volt a vezérigazgató-helyettese.

- Igen, és ő mutatott rá először arra igazából, hogy talán a Respray ötletében van a legnagyobb potenciál. Itt még tényleg csak ötlet szinten volt kidolgozva. Tehát az volt, hogy probléma: nem lehet újrahasznosítani az aeroszol termékeket. Milyen megoldás? Többször használjuk a palackokat, ezáltal töredékére csökkentjük a CO2 kibocsátást, és még költséget is tudtunk csökkenteni, tehát nagyjából csak ennyi volt meg. És akkor utána nyilván elkezdtünk azon gondolkodni, hogy ezt milyen formában lehet megvalósítani. Így jött az automatás újratöltés, hogy egy automata tudja újratölteni ezeket a palackokat. Hol lesz ez az automata? A vásárlói közegben, nagykerekben, a szupermarketekben, és így szépen lépésekben jutottunk el kvázi a végleges modellig, meg verzióig. És Álmos volt az, aki egyrészt először meglátta a potenciált ebben a projektben, és emellett adott egy iránymutatást is arra vonatkozóan, hogy hogyan tudunk ezzel elkezdeni foglalkozni érdemben. Mert nekünk egy ötletünk volt, ott voltunk 19 évesen, 18-19 évesen, és igazából fogalmunk sem volt arról, hogy hogyan lehet megvalósítani egy ilyen dolgot, nem volt akkora üzleti tudásunk, meg mérnöki tudásunk se. Ő javasolta, hogy jelentkezzünk egy ilyen inkubációs programba. Ezeknek a programoknak pont az a lényege, hogy már ötlettel is jelentkezhetnek egyének, vagy csapatok, és szakmai mentorálással, kötött programban segítik ezeket az ötleteket, hogy kidolgozásra kerüljenek mind üzleti, mind technológiai szinten. És mi is egy ilyen programba kerültünk be 2020 tavaszán.

- Igen, a Covid kellős közepén, tehát teljesen online volt maga a program is. Ami nekünk olyan szempontból volt ideális, hogy mi egyetemisták voltunk ekkor is, és akkor online egy kicsit könnyebben, meg rugalmasabban kezelhető volt az, hogy egyszerre elindítsunk egy vállalkozást, és mellette még egyetemre is járjunk. Nyilván így is voltak kihívások, de nekünk talán, ha lehet mondani ilyen szempontból, az az első Covidos félév a vállalkozásindítás szempontjából az jól jött ki. Utána ennek a programnak a végén kaptunk egy pozitív befektetési ajánlatot is, a Hiventurestől meg a Startup Campustól összesen 20 millió forintot, és egy ilyen készülődős nyár után

Hogy alakult ki a csapat, akikkel most dolgoztok?  Hogyan gyűjtöttétek az embereket magatok köré?

- Sokáig amúgy az elején, leginkább mondjuk az első másfél évben ketten voltunk, semmiféle műszaki, valós műszaki meg üzleti tudásunk nem nagyon volt még akkor, úgyhogy leginkább külsős mentorokkal, meg külsős fejlesztő cégekkel együttműködésben dolgoztuk ki a legeslegelső automata prototípust, ami még nem is jelent meg sehol máshol. Ez nagyjából egy ilyen féléves folyamat volt.

És akkor azt láttuk, hogy az első prototípusnak a tapasztalataiból, már elég magabiztosak lettünk ahhoz, hogy azt mondjuk, hogy a második verziónak, amit már az üzletekbe is ki fogunk tudni rakni. A fejlesztést azt behozzuk teljes egészében házon belülre, és ezt mi fogjuk végezni. És akkor itt kezdtünk el leginkább az ismerősi körünkből csapatot toborozni ehhez.

- Nálunk nagyon érdekes, hogy alapvetően mi most a mentorunkkal és tulajdonostársunkkal, Gyenes Andrással együtt összesen heten vagyunk, rajtunk kívül még két szoftverfejlesztő és két marketinges, és

Mi barátokkal kezdtünk el dolgozni, nyilván szívesség alapon, nem is tudtunk megfelelő anyagi kompenzációt biztosítani, és ezért muszáj volt bevonni a barátokat. Utána jöttek a barátok barátai, és végső soron a legutolsó munkavállaló, aki elkezdett velünk dolgozni, ő úgy került be hozzánk, hogy hallott minket előadni egy ilyen teljesen random előadás során, és utána odajött hozzánk, hogy mindenképpen nálunk szeretne dolgozni, mert annyira tetszik neki a projekt.

Egyébként teljesen egyetemistákból áll egyelőre a csapat. Nyilván a következő lépéseknél fontos lesz majd, hogy szeniorabb munkaerőt is hozzunk be, de pont András az, aki a szakmai tapasztalatával kiegészíti ezt a csapatot, szóval összességében nagyjából ez volt a sztorija a csapatépítésnek.

Mindenki szinte egyetemista. A kérdés elég egyértelműen merül fel, hogy hogyan tudjátok ezt az egyetemmel összehangolni, mert rengeteg időt kell azért ölni mind a két dologba. Hogyan tudtok teljesíteni mindenhol?

- Mi azért azt láttuk, hogy az egyetem az nem felel meg annyira egy teljes állásnak, tehát amellett azért van sok idő. Nyilván sűrű a kettő intézményt így összeegyeztetni, de leginkább nekünk a munka kerül itt fókuszba. Csúszunk is egy picit, például a Gergő is egy félévet, én meg kettőt, de azért ki lehet ezt sakkozni, és azt látjuk amúgy a csapattagjainkon is, hogy ők is ezt nagyon jól, nagyon ügyesen tudják csinálni egyetem mellett. Részmunkaidőben vannak, tehát senki nem heti öt nap nyolcórázik, hanem heti két-három napon dolgoznak, és így a kettő elfér egymás mellett.

- Igen, hát ez nekünk jön ki azért nehezebben, mert mi viszont heti több, mint ötször nyolcórázunk, tehát itt tényleg azért vannak olyan alkalmak, amikor hétvégén kell pótolni a munkát, vagy az egyetemet kell úgy időzíteni, hogy  késő délután este, vagy kora reggel legyenek az órák, hogy munkaidőben mindig elérhető legyen az az ember. Ezen a ponton nyilván már van olyan sok partner, hogy

Ebből a szempontból kihívást jelent, de szerencsések vagyunk most ezzel az online oktatással. Az egyetem is rugalmasabb, most meg ezekkel a csúszásokkal próbáljuk úgy nagyjából összehozni, hogy nekünk viszont mindig meglegyen ez a minimum teljes munkaidő, amit a projektre tudunk szánni, mert abszolút az a fókusz. És egyébként olyan szempontból jó is összeegyeztetni a tanulmányokkal a munkát, hogy van átfedés az egyetem és a munka között. Abszolút nem 100 százalékos, de van sok olyan tudás, amit én például mondjuk üzleti oldalról át tudok emelni, amit az iskolában láttam, Andor meg műszaki oldalról. Szóval ez is tök érdekes, amikor ez a kettő dolog így összekerült. Amikor van egy feladat, amit el kell végeznünk, és akkor Andor azt mondja, hogy pont a nem tudom, két hete előadáson ezt a témakört vizsgáltuk. Nekem volt egy komplett órám, ami mondjuk erre épült pénzügyi-számviteli szempontból, szóval igen. Tehát összességében nem könnyű, de megoldható, úgy gondoljuk.

Ki tudtok esetleg emelni egy vagy két olyan pillanatot, ami teljesen meghatározó volt? Valamiért arra vagytok a legbüszkébbek, vagy az volt a legnagyobb hatással rátok?

- Szerintem sok ilyesmi volt amúgy az egész előkészítő folyamat során. Nekünk a partnerünk a Rossmann, náluk mindig ilyen demókban haladt előre az együttműködés, és akkor mindig azok voltak a legizgalmasabb lépések, amikor egy-egy újabb fejlesztési szakaszt be tudtunk nekik mutatni, vagy elkészült az első prototípus, akkor elkészült a második prototípusnak a váza, aztán elkezdte az újabb gép, és akkor ezek voltak nagyon izgalmas pontok.

- Szerintem sok különböző volt, mert nyilván egy nagy teljesítmény volt azért, amikor megszereztük a befektetéseket. Azóta volt az első kör, amit már említettünk, de utána volt egy második körös befektetés is, amiből már a legújabb verziót az automatának tudtuk lefejleszteni, meg legyártani. Nyilván az is egy nagy mérföldkő volt, ezek a demók, amiket az Andor mondott, amikor kvázi az elkészült munkát tudtuk prezentálni. De ugyanilyen nagy teljesítmény, meg szerintem büszke pillanat, amikor mondjuk összeállt a csapat, és azt láttuk, hogy ez most már nemcsak a mi projektünk, nemcsak nekünk jelent sokat, hanem más embereknek is. Az egy másik ilyen pont, és hát a legmeghatározóbb pont, az meg egyértelműen a január végi esemény volt, amikor az első automatákat ki is helyeztük vásárlói közegbe, összekötve egy elképesztően jól sikerült megnyitó eseménnyel. És hát szerintem talán az volt így a csúcspontja az egésznek, mert az volt az, amikor három év munkája így beteljesedett. És azóta egyébként kapjuk is a pozitív visszajelzéseket a projekttel kapcsolatban, ami azért esik nagyon jól, mert három éve ezzel foglalkozunk, de eddig még senki nem validálta kvázi olyan szempontból az ötleteket, hogy nyilván kaptunk rá befektetést, meg látták benne a potenciált, nem jutott el sok emberhez. És most így a piacra lépés, meg az első kihelyezést követően a média is eléggé felkapta ezt az egész sztorit, és ennek megfelelően nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, és mondhatom azt, hogy a magyar emberektől egyöntetűen pozitív visszajelzést kaptunk, ami számunkra egy nagyon nagy motiváció, meg nyilván jól esik, mert így azt látjuk, hogy megérte abszolút ez a három év.

Akkor kanyarodjunk egy kicsit vissza a termékre, vagy hát kanyarodjunk rá. Ugye azt említettétek, hogy rengeteg ötlet volt, és végül a mentorotok mondta azt, hogy talán ebben van a legtöbb potenciál. Tudjátok, hogy miért gondolta így, hogy akkor kizárólag a Respray lesz a megoldás?

- Talán a felmerült ötletek közül ez volt a legnagyobb horderejű, ami a legnagyobb piac.

Ezeket amúgy kevés kivétellel elégetik, vagy a hulladéklerakóba kerülnek, mert nagyon problémás az újrahasznosításuk a bennük maradó robbanásveszélyes gázok miatt, és hogyha ezeket ki tudjuk váltani egy többször használatos megoldással, akkor ezzel egyszerre el tudunk érni egy hatalmas pozitív környezeti hatást is, másik oldalon viszont egy nagy üzleti lehetőség is, hiszen ezeknél a termékeknél, a kozmetikai termékeknél általánosságban nagyjából a termékköltségek 50 százaléka, a rosszabb termékeknél még inkább 60-70 százalék az csak a csomagolásnak a költsége.

- Igen, szerintem ez az egyik oldal, a másik oldal az viszont, ami nagyon ráerősített már az elejétől kezdve a projektre, az az, hogy ezt még senki nem valósította meg korábban. Azért a XXI. században már mindig hihetetlennek hat, hogy valamit nem tudom, Ázsia valamelyik pontján, vagy Amerikában, vagy valahol a világon nem csináltak meg valamilyen formában, és ezt sokszor el sem hiszik el általában az emberek. Mi elkezdtük ezt kutatni, és láttuk, hogy ilyen nincs. És akkor mi is ezt mondtuk az Álmosnak, és meg mondtuk más mentoroknak, meg embereknek is. És akkor elkezdik nézegetni a Google-ben, és egyszerűen mindenki rájött, hogy basszus tényleg nincs ilyen, és tényleg logikusan meg kellene csinálni, mert van egy csomó olyan értékajánlat, amit az Andor az előbb elmondott. És ilyenkor van mindenkiben egy ilyen aha-pillanat, hogy basszus, ez tényleg egy nagy projekt, meg egy nagy innováció.

Ez az automata milyen koncepció szerint működik? Vagy honnan jött tényleg ez az ötlet, hogy akkor automata? Mert nyilván ez teljesen magától értetődő, de lehet, hogy az elsőre nem volt ennyire az, vagy mindig is az volt?

- Szerintem az automata volt a kezdetekben is, csak az nem volt egyértelmű, hogy akkor ezt hova helyezzük ki, milyen formátumban működjünk együtt más márkákkal. Ugye nálunk most nagyon fontos, hogy mi ezt a technológiát szolgáltatjuk, tehát nem Respray márkájú dezodorokat töltünk, hanem a Rossmann saját márkáját. És mire ez kialakult, hogy akkor például nem aluljárókban, vagy forgalmas tereken lesz, mint ahogy azt eredetileg elképzeltük, hanem üzletekben, és akkor nem saját márkát töltünk, hanem már meglévő népszerű márkákat, ez volt egy hosszú folyamat.

Az automata igazából az is egy jó kérdés, hogy az újratöltést miért pont a vásárlók által automatával valósítjuk meg, mert ugye több útvonal is van, amerre a refill-termékek el tudnak indulni. Tehát van az, amikor visszagyűjtik ezeket a csomagolóeszközöket, és akkor a gyárban töltik újra, vagy egy úton töltőt lehet vásárolni, amit aztán otthon a felhasználó tölt bele, például szappanoknál gyakori ez, viszont ennél a terméknél ez egy nyomás alatt lévő palack, itt ennek problémás lenne mind a szállítása ide-oda, mind az otthoni utántöltése, és ezért volt igazából a legészszerűbb útvonal, hogyha a vásárlás helyszínén jön automatákkal.

- Igen, ez az egyik, a másik meg, hogy nemcsak mondjuk megvalósítás szempontjából nehéz mondjuk a visszagyűjtésnek az esete, hanem az nagyon sokszor nem is nyomonkövethető, hogyha most akár az újrahasznosításról beszélünk, hogy akkor azok a termékek tényleg újra lesznek hasznosítva, tényleg visszakerülnek körforgásosan, mondjuk ugyanazokba a dezodor palackokba, ha az alumínium anyagot nézzük. És amikor a vásárlók irányába ezt meg is próbáltuk kutatni, és mi megkérdeztük őket, hogy te mit preferálsz inkább, amikor bemész a boltba, leadod a régi palackot és kapsz egy teljesen újat, ami nincs, semmi karckopás, teljesen originál, és majd akkor azt a gyártó elintézi, hogy akkor újra legyen használva valamilyen módon a palack. Vagy pedig te a saját palackodat tudsz többször újratölteni, és ugyanazt 0a palackot kapd vissza. És érdekes módon hiába van sok érték abban, hogy kapsz egy teljesen új palackot, és akkor nem kopik el róla a festék, meg minden ilyesmi. Ennek ellenére

Ez meg a másik oldal, ami szintén hozzáadott ahhoz, hogy automatás újratöltésről kezdtünk el gondolkodni. És az nagyon fontos, hogy ami nekünk egy nagy kihívás volt az automata fejlesztés során, az az, hogy egy vásárlóközegben hogyan lehet egy ilyen nyomás alatt lévő palackot újratölteni. Ez volt a technológiai örök kihívás, ennek rengeteg aspektusa van, és ezek voltak szerintem a termékfejlesztés során azok a lépések, meg kihívások, amiken így végig kellett menni, és ezt így nem is láttuk át az elején, hogy hogy fogunk eljutni ebbe a pontba, mert abszolút nem ez volt az eredeti koncepció, hanem egyesével jöttek mindig a különböző kihívások, és ezekre találtunk mindig valamilyen megoldást.

Mi volt a legnehezebb kihívás?

- Hát szerintem a legnehezebb kihívás az abszolút az volt, hogy a hagyományos dezodorok azok profán után hajtógázzal működnek, és profán után hajtógázzal nem lehet vásárolni közegben újratölteni, mert az egy robbanásveszélyes gáz és veszélyes. Viszont itt volt egy nagy kihívás, hogy akkor hogyan tudunk mégiscsak dezodorterméket újratölteni.

És itt rátaláltunk, egyébként hatalmas szerencsénk is volt, meg ilyen szempontból jó volt az időzítés, hogy az utóbbi egy-két évben fejlesztettek ki olyan szórófej és szeleptechnológiákat, amivel sűrített gázokkal, tehát sűrített levegővel vagy nitrogénnel hasonló fújásélményt lehet elérni, mint propán-bután gázokkal, tehát ugyanúgy lehet fújós, aeroszolos terméket létrehozni. És mi, amikor megtaláltuk ezeket az innovációkat, akkor találtunk rá arra, hogy akkor tényleg meg lehet oldani ezt a vásárlóközegben való újratöltést. Mert például amikor mi elindultunk, akkor a megoldásunk erre a problémára az volt, egy úgynevezett begombolt megoldást kezdtünk használni. Ennek az a lényege, hogy az anyag az egy ilyen, mint az orrspray-nél, egy ilyen zsákban van benne, és a nyomás, az a zsák és a palack közötti térben van. Nem akarok nagyon a technológiába belemenni. Ebbe például az volt a probléma, hogy amikor az anyag távozik a palackba, akkor csak az anyag távozik, és nem jön vele a levegő, meg a gáz. És ezért nagyon-nagyon vizes maga a fújásélmény. Amikor az ember magára fújja a dezodort, akkor nem szárad meg egyből, és a sűrített levegős, meg sűrített gázos termékeknél is ez a fő kihívás, és erre vannak most egyre több olyan innováció, amivel ezt egyre inkább lehet javítani, és ez még mindig egy kihívásunk, mert még most se pont ugyanolyan a dezodor élmény, meg a fújásélmény, az érzet a bőrön, mint a hagyományos dezodoroknál, viszont itt folyamatosan tudunk ebben fejlődni szerencsére, és ez talán a fő kihívás még mindig, meg ez volt eddig is.

- Meg talán a másik legnagyobb kihívás az talán nem is technológiai volt, hanem ez az üzleti együttműködés a Rossmannal8, mert egy ilyen új megoldást, ami ennyi strukturális változtatást igényel igazából a gyártó részéről, tehát el kell helyezni az üzletben automatát, akkor a gyártás során az illatanyagot azt nem a gyárban töltik bele a palackba, hanem azt zsákokba töltik bele, utána üres palackokat kell gyártani, egyedi azonosítókat kell rárakni, tehát egy csomó olyan plusz lépés van, amihez kellett találnunk egy nagyon rugalmas partnert, és ezt nagyon szerencsésen megtaláltuk a Rossmannban. Viszont még így is nagyon sok lépés volt az együttműködés kidolgozásában. Mind az ő oldalukról, mind a mi oldalunkról, és talán ez volt így összességében a legnagyobb és leghosszabb kihívás, amit így össze kellett hozni, és nagyon örülünk, hogy ez most januárban kicsúcsosodott abban, hogy tényleg el tudott indulni.

Most így ki mit csinál, ki mit gyárt? Gondolom, ezeket az automatákat azért tisztítani kell, karbantartani. Mi a ti részetek ebből, és mi a Rossmann feladata?

- Hát alapvetően az automatákat, azokat mi gyártottuk, és mi is tartjuk karban. Van egy-két olyan folyamat, amit a drogériák esetében a Rossmannak a bolti dolgozói végeznek. Ez hosszú távon is így lesz. Ezek tulajdonképpen most az illatanyagnak a cseréi, tehát amikor mi zsákokba szállítjuk az illatanyagot, amikor az elfogy, akkor ki kell cserélni ezt egy másik zsákra. Tehát ez az egyik lépés, a másik meg a címkecsere. Van egy címkenyomtató is a gépben, ami az újratöltési folyamat végén nyomtat egy címkét. Ezen vannak rajta a terméknek az összetevői, a vonalkódja, az, hogy hány újratöltése volt még a palacknak, meg a lejárati dátuma is, és ezt rá kell ragasztani a palackra, és ez is nyilván egy fogyó termék. Ezeknek a fogyó eszközöknek a cseréje az, amit a bolti dolgozók végeznek. Ha bármilyen meghibásodás van az automatával kapcsolatban, akkor mi megyünk ki és mi szereljük meg. Nekünk ez egy szolgáltatás, tehát mi odaadjuk ezt az automatát, és mi vállaljuk azt, hogy mindig egy működőképes automatát, azt ott fogunk tartani a retail helyeken, és ezért maga a karbantartás hozzánk tartozik. A gyártást, azt hosszú távon lehet, hogy majd ki fogjuk szervezni, bérgyártásban pont amiatt is, mert nekünk ez a szolgáltatás, tehát az informatikai rendszernek a biztosítása, a műszaki karbantartása az automatáknak a logisztika és a dezodortermékek és az autógyártáshoz kapcsolódó dolgok, de nem effektíve mondjuk a gépeknek a gyártása, mert nagyjából így oszlanak meg a feladatok.

Oké, akkor én bemegyek egy boltba, szeretnék venni egy Respray terméket. Mit kell csinálnom? 

- Tehát a boltban ezek az újratölthető palackok első körben üresen vannak az automata mellett elhelyezve. Három illat elérhető most. Van egy női, van egy aloeverás, ami egy uniszex illat, és van egy férfi illat. Ezeknek külön-külön palackjai vannak, és mindegyiken van egy egyedi azonosító kód. Kiválasztjuk, le kell venni a polcról azt az üres palackot, amilyen illatú dezodort szeretnénk. Ezután le kell venni a kupakot, szórófejet a palackot, be kell helyezni a palackot a gépbe. A gép ezen a ponton azonosítja a palackot, leolvassa a vonalkódját, és innen tudja, hogy milyen illatot kell beletöltenie, azt is tudja, hogy már hány alkalommal volt korábban feltöltve, meg azt, hogy mi a lejárati dátuma a palacknak. Ezután le kell húzni egy elválasztó elemet, egy plexit, amivel teljesen el tudjuk szeparálni a felhasználót az újratöltés folyamatától, hogy nehogy véletlenül belenyúljon folyamat közben, és meg kell erősíteni még a vásárlást. Ezen a ponton a gép elvégzi az újratöltést, itt semmiféle tevékenység nincs a felhasználó részéről. Ez nagyjából egy ilyen 30-35 másodpercet vesz igénybe, és a folyamat végén pedig zöld fény jelzi, hogy elkészült a feltöltése, nyomtat a gép egy öntapadós címkét. Fel kell ragasztani a palackra, vissza kell helyezni a szórófejet, kupakot, és utána a többi termékkel együtt a kasszánál lehet kifizetni a feltöltést.

Azért látszik, hogy ebben már most is rengeteg munka és gondolat van, esetleg már fogalmazódott meg bennetek a jövőre cél, hogy magát a terméket hogyan, milyen formában szeretnétek még továbbfejleszteni? Itt már néhány dolgot említettetek. Van valami kimondott, konkrét cél?

- Hát a dezodortermék kapcsán nagyon sok ilyen van még, amit mondtam is, hogy ezt még körülbelül a végtelenségig lehet optimalizálni, meg fejleszteni, új illatokkal, új formulákkal, olyan formulával, ami még jobb érzetet biztosít a bőrön, lehet ezt a mentességet, és mostan elérhető illataink is alumínium, alkohol és parabénmentesek, de itt is még nagyon sok irányba el lehet menni, tehát ott nagyon sok fejlesztés lesz, ezek nem elsősorban hozzánk fognak tartozni, hanem a márkákhoz, mert ezt most is ők csinálják.

Az automata fejlesztés oldalán igazából mi már teljesen új funkciókat nem nagyon akarunk kifejleszteni, mert nekünk most az lesz már a következő lépés, hogy kicsit átálljunk ilyen közepes szériára vagy sorozatgyártásra, és elterjesszük ezt a megoldást minél több helyen, és optimalizáljuk a költségeket. De lesz egy-két olyan változtatás, amit mindenképpen szeretnénk majd következő körben elvégezni. Az egyik ilyen, hogy több illat legyen. Most három illatot képes újratölteni az autómat. Ezt mindenképpen 8-10 illatra ki szeretnénk bővíteni. Ez egy nagyon fontos paraméter, hogy mennyire tud versenyképes lenni, mennyire tud versenyezni azzal a polccal, amin ott van 50-60 darab különböző dezodor illat. Mindenképpen növelnünk kell az illatoknak a számát. Ez egy nagyon fontos irány. Szeretnénk egy nagyon unikális formatervet az automatának, hiszen ez mégiscsak a világszinten egy ilyen első bevezetés lesz, és ezzel fogják azonosítani majd a dezodorújratöltést a vásárlók, és ezért mindenképpen egy egyedi formaterv, az sokat tud még dobni a terméken. Sokkal könnyebben gyárthatóvá szeretnénk tenni az automatát, hogy egyszerűbb legyen a skálázás, meg a növekedés. Szerintem nagyjából ezek a részek, amik automata kapcsán még fejlesztésre szorulnak.

Mondjuk a következő 5-10-15 évet nézve, hogy látjátok magatokat és a Resprayt?

- Hát ugye a licencek a célja, meg a mi célunk is az, hogy minél pozitívabb környezeti hatást tegyünk a kozmetikai iparágba. Ezt úgy tudjuk elérni, hogyha minél több helyen elérhetővé tesszük ezt a megoldásunkat, és minél több ember számára, és ehhez pedig minél több márkával, meglévő márkával, meglévő illatokkal kell együttműködnünk. Úgyhogy itt még van egy nagyon hosszú skálázási lehetőség, meg út, amin nekünk el kell indulni, hogy tényleg

- Igen, és hát mi alapvetően abban hiszünk, hogy a környezetvédelem akkor lehet sikeres, hogyha olyan megoldásokat kínálunk az embereknek, melyekkel minimális kompromisszummal tudják csökkenteni a saját környezeti lábnyomunkat. Ugye így is indítottuk el a Respray-t, hogy a vásárlóknak ne az legyen a reakciója, hogy minden áron más kiszerelésű dezodort kell használni, vagy hogy ne használják a dezodort, tehát ezt nem mondhatjuk egy vásárlóknak, hanem olyan megoldásokat, meg alternatívákat kell teremteni, amiket be tudnak építeni a saját vásárlási rutinjukba, és a saját termékeiket tudják majd saját maguk által használt termékekkel tudják helyettesíteni.

És a Respray projektje is erre irányult, és azért, hogyha már itt 5-10-15 éves időtávról beszélünk, akkor nekünk az mindenképpen cél, hogy más ehhez hasonló megoldásokat is megalkossunk. Van már rengeteg ötlet, ez az ötletelés nem állt meg, tehát ezt folyamatosan folytattuk.

Gondolom azoknak is a középpontjában a környezetvédelem állna?

- Abszolút.

(Borítókép forrása: https://www.facebook.com/respraysolutions/)3

A Respray a világ első újratölthető fújós dezodora!

Ha meghallgattad a podcastünket ebben a témában, biztos nem okoz gondot neked az, hogy minden kérdésre hibátlanul válaszolj. Sok sikert!

A hosszabb nappalok és a napsütéses reggelek beköszöntével egyre jobb hangulattal indulnak a napok, hiszen a nyár – és sokaknak egy kis vakáció – már szinte kézzelfogható közelségbe kerül. De mi van akkor, ha nem szeretnénk a nyárig várni a kiruccanásig, és a meleg tengerpartig? Barcelona az egyik legtökéletesebb célpont egy utolsó pillanatos hosszúhétvégére, és a legjobb az egészben, hogy mindezt minimális összegből is kihozhatjuk. Hogyan nyaralhatunk Spanyolországban igazán olcsón? Tarts velünk, cikkünkből kiderül!

Barcelona egy olyan város, amely nem csak elképesztően gyönyörű, de tele van érdekes és izgalmas látnivalókkal is. Spanyolország egy viszonylag elérhető ár fekvésű célpont (nyugat-európai viszonylatban), viszont a nagyvárosokban azért itt is megkérik az árát mindennek, így érdemes nagyon jól utánajárni az áraknak mielőtt bármit is lefoglalnánk. Az egyik legolcsóbb légitársaság a WizzAir, ami egy júniusi 3 napos utazáshoz 35 ezer forintos retúrjegyeket dobott ki - első keresésre. Ez technikailag 15 ezres oda és 20 ezres vissza jegyet jelent, aminél jobb ajánlatot manapság szinte lehetetlen találni. Ha tervben van számunkra egy barcelonai látogatás a jövőben, akkor íme néhány tipp és javaslat, hogy hogyan érdemes az időnket eltölteni ebben a csodás városban.

Szállás

Barcelonában számos szálláslehetőség áll rendelkezésre, és a város különböző negyedeiben mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet. Ha költséghatékony szálláslehetőségre fáj a fogunk, akkor érdemes utánajárni a város külső negyedeinek opcióihoz, ha viszont különleges alkalomról van szó ahová inkább egy luxus szállást keresnénk, akkor a határ a csillagos ég. Az Airbnb is színes kínálattal vár, amelyek általában olcsóbbak mint a hotelek, de mégis megbízható szolgáltatást nyújtanak a helyiek által, és így akár még a város szívében is van esély jó áron szállást találni.

Közlekedés

Barcelonában viszonylag könnyű A-ból B-be eljutni, hiszen a városban számos tömegközlekedési lehetőség áll rendelkezésre, beleértve a buszokat, villamosokat és vonatokat is. Ha a városközpontban sikerült szállást találni, akkor sétálással is könnyen elérhető a legtöbb nevezetességet, buszjegyre akár költeni sem kell. Ha nincs idő a teljes napos túrára, de mégis szeretnénk körbejárni a várost, akkor érdemes kipróbálni a bicikli kölcsönzési lehetőségeket, hiszen Barcelona kiváló biciklis célpont.

Látnivalók

Csak, hogy a kedvenc, top 3 személyes kedvencemet említsem:

Sagrada Familia:

A Sagrada Familia talán a legismertebb látnivaló Barcelonában. Ez az Antoni Gaudi által tervezett épület a város egyik legnagyobb és leglátványosabb építészeti remekműve. Az épület első része már elkészült, de az építkezés még mindig folyamatban van, és várhatóan 2026-ra fejeződik be. A mestermű belső része is lenyűgöző, ezért érdemes előre jegyet vásárolni, hogy elkerüljük a hosszú sorokat.

Park Guell

A Park Guell egy másik Gaudi tervezte helyszín, ami technikailag egy hatalmas park és egyben kulturális központ. A területet 1900-ban vásárolta meg Eusebi Guell, és megkérte Gaudit, hogy tervezzen egy olyan parkot, amely a város szimbóluma lesz. A parkban csodálatos kilátás nyílik a városra, és számos művészeti alkotás örökös otthonává vált ez a „csodahely”. 

La Rambla

A város egyik legismertebb sétálóutcája, amely a városközponttól a kikötőig húzódik. Az utcán számos kávézó, étterem és bolt található, és érdekes módon ez egy olyan hely, ahol mind a helyiek, mind pedig a turisták is szeretik itt eltölteni idejüket. 

Étkezés

Ha Barcelona, akkor tapas. A város hemzseg az aprócska tapas éttermektől, ahol a spanyol konyha kedvencei közül válogathatunk, és mindezt igazán szuper áron! Vannak éttermek, amelyek bizonyos típusú tapas-ra specializálódnak - például tenger gyümölcseire vagy húsokra - mások pedig a világ messzi pontjainak konyháiból kínálnak széles választékot. Ha valami hagyományosabbat keresnénk, akkor kötelező ellátogatni a La Boqueria piacra (a város legnagyobb élelmiszerpiaca), ahol friss gyümölcsöt, zöldséget, valamint feldolgozott húsokat és sajtokat is találunk. A piac közelében számos étterem is található, így akár a kettő együtt is jó kombináció lehet. A kalandvágyóknak az utcán kínált „bódés” ételeket is érdemes útba ejteni: keressünk olyan feliratokat, mint a "pinchos" a bárok vagy kávézók előtt, és máris becsatlakozhatunk az izgalmas kavalkádba, ahol a helyiekkel együtt élvezhetünk egy pohár Sangria-t.

Vásárlás

Barcelona valóságos paradicsom a vásárlás kedvelőinek, hiszen piacoktól kezdve a luxus üzletekig itt minden megtalálható - az utcák roskadásig vannak tömve aprócska butikokkal. Az El-Born negyedet különösen érdemes útba ejteni, ha igazán különleges csecsebecsékre vágyunk.

Az egyik legnagyobb magyar nacionalista, Kossuth Lajos, ősmagyar eredetűnek tartotta magát – ugyanakkor anyai ágon főként szepességi szász ősökkel bírt, bár magyar nemesi címet bírtak. Apja ága nehezebben meghatározható, ugyanis a turóci származású Kossuth László felmenői közt olyan, evangélikus vallású köznemesi családokat találunk, mint a Raksányiak, a Beniczkyek vagy a Prónayak. Nehezen választható el az, hogy melyik család ősei voltak magyarok, melyeké szlovákok – kik magyarosodtak vagy szlovákosodtak el. Ugyanakkor ez kevésbé számított, mint az önmeghatározás – a nagybácsi, György kicsit másképpen gondolkozott…

A turóci rokonság

Családjának ez az ága valószínűleg inkább szlovákul, semmint magyarul beszélt, ugyanakkor László bár szülőhazájában kezdte karrierjét, mégis a zempléni Monokon lett belőle gazdatiszt az Andrássyaknál – illetve előbb itt is megyei pályán mozgott, ugyanis nem a semmibe vágott, hanem apai rokonaihoz, mégpedig a sátoraljaújhelyi szolgabíróhoz, Kossuth Lászlóhoz ment, minden bizonnyal ő egyengette útját. Éppen emiatt Kossuth Lajos ritkán látta turóci rokonait, és teljesen magyar környezetben nőtt fel Monokon, majd Olaszliszkán, végül pedig Sátoraljaújhelyen. Tanulmányait is főként magyar környezetben végezte (kivételt talán Eperjes jelent, de ott is a német nyelvet tanulta, nem pedig a szlovák nemzeti mozgalom alapjait): a sátoraljaújhelyi piaristák után Eperjes, majd a sárospataki református kollégium következett. Ügyvéd lett belőle, és karrierjét Zemplénben, a magyar lakosságú Sátoraljaújhelyben kezdte meg. Vagyis a turóci szlovák (vagy részben szlovák) rokonság számára már nem volt meghatározó, ugyanakkor a magyar nemesség nemzeti tudata, majd a jobbágyfelszabadításért küzdő, érdekegyesítő, polgári-politikai nemzetben gondolkozó reformkori gondolkodásmód sokkal inkább.

Sátoraljaújhely, a mai Városháza (forrás: Wikipedia)

Kossuth György és a szlovák nemzeti mozgalom

Ő Turócban maradt, és örökölte a családi birtokot. Egyébként e téren modern szemléletű volt, hiszen igyekezett korszerűsíteni, újabb módszereket meghonosítani. Mindemellett kulturális-politikai téren is új felfogás jellemezte, de nem éppen úgy, ahogy unokaöccsét, a jobbágyok felszabadításáért küzdő Lajost.

Főként a sajtóban való tevékenysége és a szlovák kulturális élet pártfogása révén nyilvánult meg szlovák tudata, illetve olyan, a szlovák kultúráért tevékenykedő személyiségekkel tartott kapcsolatot, mint Ján Kollár evangélikus lelkész, költő.

Turócszentmárton látképe - a városhoz tartozik Kossuth(falva) település, a család fészke (forrás: Wikipedia)

Nagyon fontos tevékenysége volt, hogy anyagilag támogatta a szlovák sajtót és a szlovák nyelvű kiadványokat – valamint magát a Ludovít Stúr-vezette nemzeti mozgalmat, amely 1848-ban a magyarok ellen fogott fegyvert (igaz, nem volt túl sikeres). Támogatta emellett azokat a szlovák érzelmű diákokat is, akik Stúr pozsonyi leváltása miatt – szlovák agitációja következtében ugyanis eltávolították tanári állásából – Lőcsére távoztak. Aláírást gyűjtött továbbá egy szlovák nemzeti újság kiadásáért. Egyik szlovák cikkének megjelenésekor egyébként éppen amiatt örvendezett, hogy ezzel Kossuth Lajost tudja idegesíteni. Kossuth Györgyről olyan szlovák költők is írtak verseket, mint a szlovák himnusz szövegének szerzője, Janko Matuska, vagy az amúgy szlovák érzelmű, de a magyar forradalommal rokonszenvező (ugyanakkor mégis a kevés számú magyarság ellen küzdő szlovákok közé beálló) Janko Král.

Haladó, reformer – vagy mégsem?

Mindezek alapján azt mondhatnánk, hogy Kossuth György is haladó szemléletű volt, csak nem magyar, hanem szlovák oldalon. Ugyanakkor tudni kell, hogy

A magyar köztudat ezt nemzetiségi ellentétekre vezeti vissza, és való igaz, hogy a szlovák emlékezet, különösen is a 19. századi szlovák irodalom saját nemzetének elárulójaként tekintett Kossuth Lajosra, de ezt a nagybácsi nem nemzetiségi okok miatt gondolta így. Kossuth György ugyanis minden modernizációs és nemzeti tevékenysége ellenére konzervatív volt, és a nemesi kiváltságok büszke védelmezője. Unokaöccse pedig a jogegyenlőségért küzdött.

Turóc vármegye nemességére, annak földrajzi elhelyezkedése – hegyekkel elzárt fennsík, dombvidék – és társadalmi helyzete – szegény, kevés birtokkal rendelkező, de nagyon nagy létszámú, kiterjedt családok – igen erősen konzervatív volt. Mivel környezete szlovák volt, így függetlenül a családok eredeti származásától a turóci nemesség többnyire szlovákul beszélt. Szlovákul hallgatta az evangélikus istentiszteletet, szlovákul tanult írni, olvasni – és ennek következtében igen sokan szlovák érzelműek lettek. Mások kompenzáltak: tudatosan olyan iskolákba küldték gyerekeiket, ahol biztosan megtanulnak magyarul.

Amikor Kossuth Lajos emberei elfogták – Kossuth Lajost

Igen, ez is megtörtént. Itt már egy távolabbi rokonról van szó. 1849 elején ugyanis

A "mi" Kossuth Lajosunk (forrás: Wikipedia)

A magyar hatóságok természetesen elfogták ezt a Lajost – az Országos Honvédelmi Bizottmány élén pedig éppen a „mi” Lajosunk állt, aki a fegyveres ellenállást szervezte a császáriakkal szemben (akik egyébként a nem túl sikeres szlovák mozgalom szövetségesei lehettek volna, ha az megvalósul).

Milyen származású volt a Kossuth család?

Röviden: nem tudjuk.

A Kossuth család címere (forrás: Wikibooks)

Csakhogy a család Árpád-kori eredetű, a névadó ős, Gath fia Kossuth 1263 körül élt. A magyar nemesség valójában ebben a században alakult ki, és a Felvidéken, különösen Turócban nagyon sok szláv várjobbágy lett nemes, viszont nagyon sok magyar család vett fel szláv nevet – gyakran birtokaik nevét vagy annak szlávos alakját (Jeszenszky, Beniczky stb.). Azt ma már nem látjuk, hogy valójában milyen nemzetiségű lehetett Gath fia Kossuth, lehetett szláv is, de ugyanilyen valószínűséggel lehetett magyar is; ugyanakkor az igen valószínű, hogy a 18. században már szlovákul beszéltek a család, így a turóci nemesség tagjai (a nagyobb birtokosok pedig valószínűleg inkább magyarul, de minden bizonnyal közülük is nagyon sokan jól tudtak szlovákul). De ekkor még a magyar nemesség Werbőczy-féle nemzeti tudata volt a jellemző, amelybe nagyon is belefért az, hogy magyarul egy szót sem tudott valaki, de magát annak tartotta. A 19. században pedig, mint látható az a Kossuth család példáján is, részben egyéni választás volt a nemzetiség azon nemesi családok számára, akik vegyes etnikai háttérrel rendelkeztek, vagy maguk sem tudták pontosan származásukat, mert az határeset volt. A szlovákok nagy nemzeti költője, Hviezdoslav például apai és anyai részről is magyar nemesi címmel rendelkező családból származott – 1849-ben született Országh Pál vagy Pavel Országh néven – apja részéről valószínűleg magyar eredetű családból. De anyja családja, az Árpád-kori eredetű Medzihradszky család valószínűleg szlovák eredetű (vagy pedig egy liptói német családból váltak ki).

Felhasznált irodalom:

Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Bp. 2002. 23–29.

Borítókép: Kossuth Lajos szülőháza Monokon (forrás: Wikipedia)

Azok a döntések szerte a világon, melyek valamely módon korlátozzák a terhességmegszakítást, hatalmas felháborodást keltettek. Nők százezrei fejezték ki egyet nem értésüket azzal kapcsolatban, hogy más hozzon döntést a testükkel kapcsolatban. De vajon létezik-e a jogban olyan fogalom, hogy abortuszhoz való jog?

Az ügy nehézsége

Az abortuszhoz való jog az önrendelkezési jog egyik részjogosítványaként értelmezhető. A helyzet azonban egyáltalán nem egyszerű, jogi megítélése nem egyértelmű. A nehézségét az ügynek azt adja, hogy a jogalkotónak komoly morális kérdésben kell döntést hoznia. A döntéssel pedig –bármi legyen is az- nagyon sokan nem fognak egyetérteni.

A döntés pedig azzal jár, hogy az Alkotmánybíróságnak előbb-utóbb arra a kérdésre is választ kell adnia, hogy mi az élethez való jog tartalma és hol húzódnak pontosan az önrendelkezési jog határai.

Érdekek ütközése

Az első álláspont az életvédő felfogás. Eszerint az élethez való jog kiterjed a magzatra, a magzat ugyanúgy alapjogok alanya lehet. A magzat élethez való joga pedig korlátozhatatlan alapjogként ,,felülírja” a terhes nő önrendelkezési jogát. Így terhességmegszakításról csak abban az esetben lehet csak beszélni, ha a terhesség miatt a várandós nő egészsége is veszélybe kerül és két élet között kell dönteni.

A választáspárti nézőpont az előző tökéletes ellentéte. A választáspártiak egyértelműen előtérbe helyezik a terhes nő önrendelkezési jogát, vallják, hogy minden nőt megilleti a saját testéről és életéről való döntés joga. Ők így értelemszerűen nem tartják a magzatot jogalanynak, aki élethez való joggal rendelkezik.

 (forrás: vasarnap.hu)

Állami szabályozás célja

Az államok jogalkotásuk során egyértelműen arra törekednek, hogy feloldják a két álláspont közötti ellentétet, valamilyen kompromisszumot hozzanak létre.

Erre két jellegzetes megoldás alakult ki. Az egyik –a határidős modell- biztosítja a nőknek az abortusz lehetőségét, azonban szigorú határidőkhöz köti. Ez azt jelenti, hogy abortuszra csak a terhesség kezdeti szakaszában van lehetőség. Az indikációs modell szintén biztosítja az abortuszhoz való jogot, ráadásul nem is csak a kezdeti időszakban, de szigorú feltételekhez köti a terhességmegszakítás lehetőségét.

A hatályos magyar szabályozás

Az alapjogi jogalanyiság az élve születéssel kezdődik. Ezt az állítást azonban nem lehet sehol megtalálni a jogszabályokban. (A legtöbb államra szintén ez jellemző, a törvények nem szólnak a magzat jogalanyiságáról.) Az Alaptörvény viszont kimondja, hogy a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

Ez egy nagyon érdekes helyzetet eredményez. Hiszen a jogalkotó elismeri azt, hogy a nőnek joga van terhességmegszakítással élni az önrendelkezési jog egyik jogosítványaként. Azonban a fenti alaptörvényi rendelkezés következtében, az államnak védenie kell a magzatot is az életvédelmi kötelezettsége következtében.

(forrás: orsvezer.blog.hu)

Hogyan biztosítja a jogszabály a nők abortuszhoz való jogát és védi a magzatot egyszerre?

A magyar jogalkotó az indikációs modellt követi, azaz a terhességmegszakítás megengedett, de feltételekhez kötött. Ilyen feltétel például a súlyos válsághelyzet, ami a nő súlyos testi, lelki megrendülését vagy társadalmi ellehetetlenülését jelenti. Ezen kívül a terhességmegszakítás további feltétele, hogy kötelező az abortusz elvégzése előtt egy tájékoztatást meghallgatni, aminek egyértelműen célja a magzat megtartása. Valamint el kell telnie egy bizonyos időnek, ami után a nőnek ismét egyértelműen ki kell fejeznie a szándékát.

A magyar hatályos jog megengedő a terhességmegszakítás intézményével szemben, azonban az szigorú feltételekhez van kötve, hiszen a magzatot is védelem illeti meg.

(Borítókép forrása: demokrata.hu)

Izgalmasan indította az évet a Netflix, hiszen nem csak a feliratkozási rendszer megváltoztatásával hívta fel magára a figyelmet, de rengeteg új „néznivalót” is kaptunk az év kezdete óta. Az egyik legérdekesebb új sorozat a Kaleidoszkóp, ami túlmutat a sorozatnézés megszokott rendjénél, és egy teljesen új szemléletmódot kínál fel a nézőknek. Sorozatajánló következik – szigorúan spoilerek nélkül!

A Kaleidoszkóp egy merész rablás történetét meséli el, amely már önmagában is egy nagyon izgalmas sorozatélménnyel kecsegtet, viszont a készítők ezt megdobták még egy plusz csavarral. A nyolcrészes sorozat részeit a szivárvány – és a kaleidoszkóp - színeiről nevezték el, ami még önmagában nem lenne annyira különleges, viszont ezek a részek szinte bármilyen sorrendben nézhetőek, ezáltal a történet mindenkinek teljesen egyedi élményt nyújt. A Netflix minden felhasználónak egy random sorrendet kínál fel, és az már csak a felhasználón múlik, hogy megfogadja-e a stream óriás tanácsát, vagy a saját útján indul el.

Az egyetlen fontos ajánlás a készítők részéről, hogy a „PINK” epizódot javasolják a végére hagyni – a többi már csak rajtunk múlik. Azzal, hogy bizonyos részeket előre veszünk, teljesen más hangnemet kap a sorozat. Sokszor egy egyesek által már az elején látott részlet okozhat 360 fokos fordulatot a történetben, míg másoknál a végéig kétséges marad egy-egy fontos információ, ami nekünk már epizódok óta a rejtély alapjaként szolgált.

A szereplőgárdában a megszokott klasszikus karakterek jelennek meg: az öreg bölcs, a titokzatos szépség, a nyers és agresszív szerelmes hős, és a naiv, de tiszta szellemű fiatal lány. Hogy hogyan csapódott össze egy ilyen színes társaság? Az alkotók igyekeztek a dolgok mélyére ásni a háttértörténet bemutatásával, de a szálak teljes mértékű kibogozásához tényleg végig kell nézni az összes epizódot.

Ami számomra hagy kivetnivalót, az a néző szerepe a történet értelmezésében. Lezárás és búcsú: ezek közül mindkettő helyt kap a sorozatban – tehát nem kell nyitva hagyott szálaktól tartani – mégis kicsit befejezetlen számomra a történet. Sok részletet a néző felfogására, vagy képzelőerejére bíztak, ami sokak kedvencévé, mások csalódásává válhat. Én személy szerint szeretem, ha egy történetnek minden részlete ismerté válik, így nehezen engedtem a történetet ilyen formában, viszont az érdeklődőknek ajánlom a sorozattal foglalkozó blogok böngészését, hiszen garantáltan izgalmas részleteket olvashatunk el a sorozat befejezése után.

De hogyan működhet egy sorozat, ahol az a fő szabály, hogy nincs igazán szabály? Míg más sorozatok hozzászoktattak minket, hogy a részek egymásra épülnek, itt a teljes szabadság illeti a nézőt. Néhány karaktert megszerettet velünk a sorozat, akiket később a sorrend miatt mégis csak elítél a néző és ugyanez fordítva. Nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy akár egy nap alatt is le lehet darálni az egészet, szóval csak akkor kezdjük el nézni ha biztosan van pár szabad óránk.