Reaktor

Miért nem vesz már házat a fiatalabb generáció Kínában?
Miért nem vesz már házat a fiatalabb generáció Kínában?

Menj főiskolára, találj munkát, vegyél házat, házasodj meg. Évtizedek óta a lakástulajdonlást az élet alapvető részének tekintik Kínában. Erre a régóta fennálló igazságra alapozva az elemzők optimista eredményeket jósolnak a kínai lakáspiac számára. Mindez azonban véget érhet, ha a kínai fiatalabb generáció nem vásárol többé lakóingatlant.

2010 és 2020 között a 25 és 34 év közötti kínai felnőttek körében a saját lakással rendelkezők aránya több mint 70 százalékról 50 százalékra csökkent, a nagyvárosokban a fiatal felnőttek közel 30 százaléka bérli otthonát, míg a 45 és 54 év közöttiek körében ez az arány mindössze 11 százalék.

Ez a változás évek óta tart. Az egekbe szökő lakásárak, a lakáspiaci adósságválság és a változó kultúra miatt Kína fiatalabb generációja a szüleitől merőben eltérő lakáspiaccal szembesül.

Az olyan városokban, mint Sanghaj és Peking, az ár-bér arány - a lakhatás költsége az éves bérhez viszonyítva - elképesztő magasságokat ért el. És ez nem csak ezekben a megavárosokban van így. Sencsen például szintén a világ egyik legmegfizethetetlenebb ingatlanpiacával büszkélkedhet, ahol az átlagos lakás az éves átlagjövedelem 43-szorosába kerül. Az olyan hasonló metropoliszokban, mint London vagy New York, ez az arány 15-20 körül mozog.

A kínai ingatlanbuborék a 2000-es évek elején kezdett kialakulni a gyors urbanizáció és a spekulatív befektetések hatására. A kormány úgy döntött, hogy az ingatlanvásárlásokat ösztönzi a gazdasági növekedés érdekében, ami olyan kulturális gondolkodásmódhoz vezetett, amely szerint az ingatlanbefektetés biztos út a gazdagsághoz. A fejlesztők igyekeztek kielégíteni a keresletet, és egész „szellemvárosokat” hoztak létre, tele üresen álló, de megvásárolt egységekkel - a spekulatív túlkapások szimbólumaival.

p04ttzd5.jpg

Ez a spekulációs őrület rendkívüli nyomást gyakorolt a fiatalabb vásárlókra. Egy 2023-as felmérés szerint az első alkalommal vásárlók többsége a családi vagyonra támaszkodik az előleg kifizetéséhez, a lakásvásárlók több mint 70 százaléka a szüleitől kap pénzügyi támogatást. A szülők támogatása nélkül azonban sokkal többen zárkóznak el a lakáspiacról.

Még az árak emelkedésével párhuzamosan is nőnek a lakásvásárlás kockázatai. Az olyan nagy fejlesztők, mint az Evergrande 2021-es összeomlása országos címlapokra került, és elrettentő példaként szolgált a kínai túlfűtött ingatlanszektor számára. Az Evergrande egykor az ország gyors urbanizációjának és gazdasági növekedésének szimbóluma volt, de az Evergrande elképesztő, 300 milliárd dolláros adóssága feltárta az ingatlanpiac rendszerszintű sebezhetőségét. Az építési projektek befejezetlenül maradtak, a lakásvásárlók nem létező ingatlanokra felvett jelzáloghitelekkel maradtak hoppon, a befektetők bizalma pedig zuhant.

Az Evergrande nemteljesítési válsága nem egyedi eset volt. Más fejlesztők, köztük a Sunac és a Country Garden is küzdöttek a növekvő adósságok visszafizetésével a szigorodó kormányzati szabályozások és a kereslet lassulása közepette. Az ingatlanfejlesztők pénzügyi egészségével kapcsolatos aggodalmak megbénították a vásárlók bizalmát a lakáspiacon.

Ezen az sem segít, hogy a kormány nem nyújt kártérítést a jelenlegi vásárlóknak okozott károkért. Az előre kifizetett lakások félig felépítve, víz és villany nélkül maradnak, és a vásárlóiknak tönkretett jövőt és 20 vagy akár 30 évig fizetendő adósságot hagynak maguk után.

Az ingatlanról mint biztonságos befektetésről alkotott általános felfogás megdőlt. Az egykor a pénzügyi biztonság pillérének tekintett lakhatást ma sokan kockázatos szerencsejátéknak tekintik, ami arra kényszeríti a fiatalabb generációkat, hogy átgondolják, mielőtt jövőjüket egy instabil piacra tennék fel.

A kínai lakáspiac sorsfordító pillanat előtt áll. Ha a gazdasági növekedés lassulása mellett az árak továbbra is féktelenül emelkednek, a bérek és a lakhatási költségek közötti szakadék tovább fog nőni, ami a társadalmi stabilitást és a fogyasztói bizalmat egyaránt veszélyezteti.

Egyelőre azonban Kína fiatalabb generációja továbbra is a hagyományok és a valóság között vergődik. Az otthonról való álom még mindig erős kulturális befolyással bír, de sokak számára ez a törekvés kezd átadni a helyét a pragmatizmusnak. Ha a rendszerszintű változások - mint például az árak jelentős korrekciója vagy a lakáspolitika javítása - nem valósulnak meg, a kínai fiatalok teljesen átformálhatják az országnak a lakástulajdonhoz való viszonyát.

Cinque Terre és a Via dell'Amore: Olaszország legszínesebb vidéke
Cinque Terre és a Via dell'Amore: Olaszország legszínesebb vidéke

A Cinque Terre, az olasz Ligúriában fekszik, az 5 faluja, a világ egyik leglátványosabb része. Az öt falu – Monterosso al Mare, Vernazza, Corniglia, Manarola és Riomaggiore – egyedülálló szépségükkel, és a csodálatos színes házaikkal és meredek sziklákkal vonzzák a látogatókat.

Az öt falu:

Ha utunkat északról kezdjük, az első városunk Monterosso al Mare lesz, mely a legnagyobb és legnyugatibb falu a Cinque Terre-ben. Ez az egyetlen falu, amely jelentős homokos stranddal rendelkezik, így a tengerparti pihenésre is kiváló, azonban nyáron számolni kell a turisták tömegével is. Az óvárosban érdemes megtekinteni a régi tornyot, mely meghatározó a falu látképében.

Monterosso

Vernazza talán a legszebb a Cinque Terre falvai közül. Szűk, kanyargós utcái és a kis kikötője a tengerbe torkollik, és csodálatos kilátást nyújt. A Doria család kastélyának romjai és a Santa Margherita d'Antiochia templom hozzájárulnak Vernazza történelmi és kulturális gazdagságához. A faluban rengeteg szölőültetvény is található, tehát kiváló célpont a borok kedvelőinek is.

Vernazza

Corniglia a Cinque Terre egyetlen faluja, amely nem közvetlenül a tengerparton fekszik, hanem egy magas sziklán helyezkedik el, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az egész vidékre. A faluba vezető 377 lépcső, a Lardarina megéri a fáradtságot. Corniglia kis mérete és csendesebb jellege miatt kevésbé zsúfolt, így ideális azok számára, akik el akarják kerülni a turista áradatot.

Corniglia

Manarola az egyik legikonikusabb és leghíresebb Cinque Terre falu, színes házai, amelyek a meredek sziklákon sorakoznak meghatározóak. A falu központi része a kis kikötő, ahol halászhajók ringatóznak a vízen. A Via dell'Amore innen indul, melyet a legromantikusabb útnak neveznek, amely összeköti a legdélibb faluval, Riomaggioréval Manarolát.

Manarola

Riomaggiore az öt falu közül a legdélibb, és szintén egy meredek völgyben helyezkedik el. A színes házak itt is a sziklákat ölelik körül, és a főutca, a Via Colombo, tele van éttermekkel és boltokkal, márha pénztárcánk engedi, hiszen ez a vidék nem olcsó a beáramló nemzetközi turizmus miatt.

 Riomaggiore

Az újranyitott és kihagyhatatlan Via dell’Amore ösvény:

Ha Manarolában vagy Riomaggioréban járunk az ösvény kihagyhatatlan. A két falut köti össze és a szerelem ösvényének is hívják, hiszen itt találkoztak a két falu szerelmesei. Az ösvény mintegy 1 kilométer hosszú, és lenyűgöző kilátást nyújt a Ligur-tengerre és a környező sziklákra. A nevének is megfelelően az út mentén szív alakú lakatok és szerelmes üzenetek díszítik a korlátokat, amelyek a párok örök hűségét szimbolizálják.

Az ösvény népszerűsége azonban nemcsak a panorámás kilátás miatt nőtt, hanem a könnyű sétának köszönhetően is, hiszen viszonylag kis szintemelkedéssel és könnyű úttal köti össze a két falut. Ez spórolást is jelenhet az ideutazóknak, hiszen így nem kell megvenni a vonatjegyet, ha a két falu között akarunk közlekedni, ami jelentősen csökkenti költségeinket. Ráadásul az alternatív útvonal, melyet kénytelenek voltak használni a gyalog közlekedők 2012-től nehéz terepen mozog, nagy szintkülönbségekkel és túrabakancsot is igényel.

A gyalogosok azért voltak rákényszerítve a nehezebb út használatára, hiszen a Via dell’Amore 2012-ben bezárt egy földcsuszamlás miatt, ahol négy turista megsérült. A baleset 2012. október 25-én történt az hatására a földcsuszamlás súlyosan megrongálta az ösvényt, és a helyi hatóságok kénytelenek voltak lezárni azt. Azóta több ízben próbálták helyreállítani, de a helyreállítási munkálatok hosszú időt vettek igénybe, és az ösvény sokáig zárva maradt.

Végül 2024 júliusára elkészültek a munkával és az ösvényt megnyitották augusztus 9-én a nagyközönség előtt is. A tervezettek szerint a turista dömping elkerülése érdekében a látogatása regisztrációhoz és belépő vásárláshoz lesz kötve, mely várhatóan 5 euro lesz.

Ha Ligúriában jérunk a Cinque Terre kihagyhatatlan ékszere Olaszországnak, mindenképpen érdemes idelátogatni, és ha már ott vagyunk akkor járjuk végig a felújított Via dell’Amore-t, csalódni biztosan nem fogunk.

Hogyan Értelmezzük a Közigazgatás Hatékonyságát?
Hogyan Értelmezzük a Közigazgatás Hatékonyságát?

Milyen a közigazgatás fejlődése?

A közigazgatási rendszerek az idő előrehaladtával nagy fejlődésen mentek keresztül. A fejlődés alatt pedig nem csupán a történelem folyásával inherensen együttjáró változási kényszert, hanem a fejlesztés, szervezeti jobbítás iránti törekvést értem. Kiderült, hogy a Weber-féle tradicionális hierarchikus közigazgatás felépítése ideálisan a legkiszámíthatóbb, legbiztonságosabb működés – a valóságban azonban lehetetlen az eredeti ideák és eljárásrend szerint működtetni. Ezután jött az Új Közigazgatási Menedzsment (New Public Management), amely rendszerben nem a bizonytalanság csökkentése, hanem a piaci-szerű mechanizmusok beépítése vált fő céllá a teljesítménymaximalizálás érdekében. Mikor még csak nem is implementálták mindenhol az Új Közigazgatási menedzsment modelljét, többé-kevésbé nyilvánvalóvá vált, hogy a közszféra működési rendszerébe nem, a közigazgatási jogba pedig főképp nem lehet egyenes vonalon átültetni a vállalati teljesítményindikátorokat és motivátorokat. Mindeközben maga az állam – főleg a második világháború és a jóléti államok óta – egyre csak nőtt, amely az állami funkciók, kapacitások és feladatkörök rendkívüli kiterjedését hozta magával. Ennyi szolgáltatást és döntést pedig az államapparátus nem volt képes fenntartani. Így ki kellett terjesztenie szuverenitását, decentralizálnia kellett, hálózatos, kollaboratív döntéshozatali elemeket volt kénytelen beiktatni a közigazgatási működésbe a működés fenntartása érdekében. Ebből alakult az, amit a közigazgatási szakirodalom New Public Governance-nek nevez. Az állami és a közigazgatási vízfej primátusa ebben a felfogásban és eljárásban lecsökken és az állami szolgáltatások létrehozásával és kivitelezésével kapcsolatos előkészítést, döntéshozatalt, implementációt az érintett szereplőkkel (stakeholders) közösen végzik el.

...
Kárpátalja, a Kárpát-medence egyik legkülönlegesebb vidéke
Kárpátalja, a Kárpát-medence egyik legkülönlegesebb vidéke

Kárpátalja, mint közigazgatási és természetföldrajzi egység évszázadokon keresztül nem létezett, az utóbbi száz évben azonban hányattatott sorsáról és közjogi helyzetének bizonytalanságáról vált ismertté. Mi tette ennyire egyedülállóvá a régiót?

Kárpátalja rövid története

A terület már a Honfoglalás idején a magyarság kiemelt fontosságú helyszínévé vált, hiszen Árpád fejedelem a Kárpátalján található Vereckei-hágón át vezette népét a Kárpát-medence belseje felé. A letelepedett magyar törzsek számára a Kárpátok természetes védelmet képeztek a külső fenyegetés elől, melynek a történelem során a magyarok számtalanszor hasznát is vették. Az államalapítás utáni évszázadokban a határvidékek – a Kárpátok hegyláncai gyéren lakott, katonai célokra használt területként, ún. gyepűként funkcionáltak, de idővel a hegyvidékek is benépesültek. A lakosság – a Magyar Királyság többi területéhez hasonlóan a tatárjárás időszakában megtizedelődött. Az emberveszteség pótlására irányított és önkéntes módon megindult a Halicsi Fejedelemség felől érkező ruszinok beáramlása.

A Török Hódoltság idején a régió felett váltakozott a Habsburg, erdélyi és török befolyás, hovatartozása bizonytalan és képlékeny volt, mely számos esetben ideálissá tette lázadások, felkelések kibontakozására, gondoljunk csak a Bocskai, Thököly vagy Rákóczi által vezetett felkelésekre, szabadságharcokra.

Kárpátalján már a 19. század közepén is a ruszin etnikum alkotta a legnépesebb csoportot, ennek ellenére a helyi lakosság az 1848-49-es szabadságharcban támogatta Magyarország függetlenségét.

A dualizmus ideje alatt az országos trendekhez hasonlóan jelentős etnikai változások zajlottak le, a magyarság arányának növekedésével, a kisebbségek (főként ruszinok, zsidók és szlovákok) asszimilációjával. Az első világháborút lezáró Trianoni békeszerződés értelmében a terület Csehszlovákiához került, mely gazdasági és politikai, mintsem etnikai alapon történt. A Felvidék többi részével ellentétben ugyanis Kárpátalján nem alkotott többséget a szlovák nemzetiség, relatív többséggel a ruszin etnikum rendelkezett, mely azonban nem támogatta a Magyarországtól való elszakadást. A párizsi döntőbizottság az utódállamokból formált Kisantant nevű szövetség nyomására döntött Kárpátalja elcsatolása mellett, amely így lehetővé tette, hogy a csehszlovák, román és délszláv államok szomszédossá váljanak és a Magyarország határain kívülre került vasútvonalakat zavartalanul hasznosítsák.

Magyarország és a Kisantant államai az 1920-as békekötés után

Forrás: Avenza

A magyar külpolitika legfontosabb törekvése a két világháború között a – lehetőleg békés úton történő – revízió volt, mely elsősorban a magyarlakta területek visszaszerzését, de hosszú távon a történelmi Magyarország területi integritásának visszaállítását célozta.

Ezen cél felé történt jelentős lépés 1938. november 2-án, amikor az Első bécsi döntés értelmében a Felvidék döntően magyar többségű déli sávja újra Magyarországé lett.

A döntés a mai Kárpátalja déli területeit, többek között Beregszász, Munkács és Ungvár visszacsatolását is jelentette. 1939. márciusában pedig Csehszlovákia szétesését követően a Magyar Királyi Honvédség Kárpátalja teljes egészét visszafoglalta, mely 1944-ig ismét Magyarországhoz tartozott. A második világháború utáni békekötésben visszaállították az ország trianoni határait, ezzel Kárpátalja ezúttal is a határokon túlra került.

A terület a 20. század második felében a Szovjetunió Ukrán SzSzK tagköztársaságának része lett és maradt annak 1991-es felbomlásáig, melyet követően a független Ukrajna legnyugatibb tartományává vált.

Kárpátalja etnikai jellemzői

A terület ugyan soha nem képzett különálló igazgatási egységet a Magyar Királyságban, etnikai viszonyai miatt azonban mégis eltért az ország más tájaitól. A tatárjárás után egyre intenzívebbé váló betelepülés gyökeresen megváltoztatta Kárpátalja demográfiai jellemzőit, ezzel a területen már a középkorban kisebbséggé vált a magyar etnikum. A folyamatot tovább erősítette a török pusztítás, a számtalan felkelés, háború és a régióra jellemző elmaradottság is. A legnépesebb népcsoporttá a ruszin etnikum vált. A ruszinok eredete nem bizonyított, de az biztos, hogy a szláv népcsoport nem azonos sem a szlovák, sem az ukrán, sem pedig az orosz nemzetiséggel. Egyedi kultúrájuk és nyelvük különbözteti meg őket más szláv népcsoportoktól, ennek ellenére a történelem során – így napjainkban is – nem ismerik el őket, mint kisebbségi etnikum.

Az 1910-es népszámlálás során a lakosság valamivel kevesebb, mint 55%-a vallotta magát ruszinnak, a magyar nemzetiség aránya pedig 30% volt. 1921-ben a már csehszlovák hatóságok által lebonyolított népszámlálás adminisztratív szempontok alapján különbözött csak, hiszen ekkor az izraelita vallásúakat nem magyar nemzetiségűként, hanem zsidóként feltüntetve igyekeztek a szláv népesség dominanciáját kiemelni.

...

karpatalja_2001_nepszamlalas.png

Ki lehet amerikai állampolgár? Veszélyben a születési jog
Ki lehet amerikai állampolgár? Veszélyben a születési jog

Az amerikai polgárháborút követően az Egyesült Államok háromszor módosította az alkotmányát, hogy jogokat biztosítson az afroamerikaiaknak. Az egyik módosítás eltörölte a rabszolgaságot, a másik szavazati jogot biztosított az afroamerikai férfiaknak, a harmadik pedig garantálta az afroamerikaiak állampolgársághoz való jogát.

Utóbbi a 14. alkotmánymódosítás, mely nem használta az afroamerikai, fekete, faji, vagy rabszolga szavakat, csupán deklarálta, hogy az USA-ban való születés az USA állampolgárává tesz.

Ez a születéssel járó állampolgárság elve, a ius soli.

2025-ben, Donald Trump beiktatásának napján aláírta azt az elnöki rendeletet, ami megszünteti a születési joggal járó állampolgárságot azok gyermekei számára, akik ideiglenesen vagy törvénytelenül tartózkodnak az Egyesült Államokban.

(Kép forrása: ACLU)

A rendelet végrehajtását több szövetségi bíró is felfüggesztette, véleményük szerint a születési jog a „demokrácia alapja”, és az alkotmányt nem lehet egy elnöki rendelettel módosítani. E cikk írásakor még nem tudni hogyan zárul a konfliktus, a Trump-kormány meghátrál-e, vagy a Legfelsőbb Bíróság közbeavatkozik. Az elnök egy ideje már szemet vetett a születési joggal járó állampolgárságra, és nem ő az egyetlen, aki nem ért egyet vele: az amerikaiak 40%-a szerint a bevándorlók gyermekeinek nem kellene születésüknél fogva automatikusan állampolgárságot adni.

Melyik az a három döntés, ami az Egyesült Államokat olyan országgá tette, ahol mindenki születésénél fogva állampolgár?

Először is, az amerikai alkotmány semmit nem mondott arról, hogy ki lehet amerikai állampolgár és ki nem. Az, hogy állampolgár vagy ha az USA-ban születtél egy jogi vélelem volt. Ha a „birodalomban születtél, akkor a király alattvalója vagy”. Ez a „ius soli” régi római jogi eszméjéből származik. Ezzel szemben áll a vér szerinti jog, amikor az állampolgárság a szülők állampolgárságától származik (ez van Magyarországon is). Mivel a „ius soli” elv és nem jogszabály, az USA-ban 1857-ig nem voltak konkrét előírások arra nézve, hogy ki született amerikai állampolgár, és ki nem.

Dred Scott

Néhány évvel a polgárháború előtt az USA kettéosztott volt. Egyes államokban a rabszolgaság jogszerű volt, másokban nem. Egyszer egy rabszolgát a rabszolgatartója egy rabszolgatartó-államból egy szabad területre vitt. A rabszolga ekkor pert indított, mondván, hogy a szabad területre való belépése folytán szabad emberré, amerikai állampolgárrá vált.

Az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amit Dred Scott-döntésként ismerünk. A bíróság kimondta, hogy sem Scott, sem a családja nem szabad és nem is állampolgár. Az afrikai fajhoz tartozó személyek semmilyen módon nem lehetnek amerikai állampolgárok.

Már ekkor is sok szabad fekete ember élt az USA szabad államaiban, de ez a bírósági döntés hivatalosan kimondta, hogy az országnak mostantól kétféle ember van: azok, akik állampolgárok, vagy akik állampolgárok lehetnek, vagy akiknek a gyermekei lehetnek állampolgárok, és azok, akikre mindez nem vonatkozik.

...

Lengyelország Ukrajna mellett – de meddig és hogyan?
Lengyelország Ukrajna mellett – de meddig és hogyan?

A történelmi különbségek ellenére Lengyelország a háború kitörése óta Ukrajna egyik legszorosabb szövetségese. Lengyelország rengeteg támogatást küldött, a katonai kiadások meghaladják a NATO 2%-os célkitűzését, és a többi NATO-szövetségesre is nyomást gyakorolt, hogy növeljék a védelmi kiadásokat.

Nemrég Nagy-Britannia és Franciaország fontolóra vette egy ukrajnai békefenntartó erő felállítását, amivel nagy meglepetésre Lengyelország nem ért egyet. Donald Tusk lengyel miniszterelnök kijelentette, hogy Lengyelország nem küld katonákat Ukrajnába, ami látszólag ellentétes mind az ország európai katonai nagyhatalommá válásra irányuló törekvéseivel, mind az ország határozottan oroszellenes álláspontjával.

Történelem

Lengyelország és Ukrajna viszonya bonyolult. A lengyelek és az ukránok a 17. század óta számos háborút vívtak egymás ellen, a legsúlyosabb összecsapásokra a II. világháború során került sor. A lengyel és az ukrán kormány még az elmúlt mintegy tíz évben is konfliktusba került a II. világháború történéseinek helyes jellemzése miatt.

A két országot a történelmi nézeteltérések ellenére összeköti az oroszellenesség. GDP arányosan Lengyelország több katonai támogatást nyújtott Ukrajnának, a balti országokat leszámítva bármely állam, és közel 2 millió ukrán menekültet fogadott be a háború első heteiben, ez messze a legtöbb Európában. Ráadásul Lengyelország az egyik legelkötelezettebb NATO tag: folyamatosan arra ösztönzi tagokat, hogy több katonai segélyt nyújtsanak Ukrajnának, és több szankciót vezessenek be Oroszországgal szemben.

Lengyelország Ukrajna fő logisztikai csomópontja is. Ma az Ukrajnának nyújtott katonai segélyek 95%-a Lengyelországon keresztül érkezik. Az Ukrajnának nyújtott támogatással párhuzamosan Lengyelország védelmi kiadásai is jelentősen nőttek, ráadásul Lengyelország az EU egyik leggyorsabban fejlődő gazdasága. Lengyelország 2025-ben várhatóan a GDP 4,7%-át költi majd védelemre, ami a legmagasabb arány az EU-ban, és több mint kétszerese a NATO 2%-os célkitűzésének.

(Kép forrása: president.gov.ua)

Az ország elképesztő mértékben fegyverkezik, ami a Krím 2014-ben történő elcsatolásakor kezdődött. Akkor Lengyelország fegyveres erői a kilencedik legnagyobbak voltak a NATO-ban, ma már a harmadik helyen állnak az Egyesült Államok és Törökország mögött. Ezek a költségek természetesen jelentős terhet jelentenek az államháztartás számára, amit ellensúlyoz a Covid Recovery Fund és az új Rearm Europe kezdeményezés. E kiadások egy részét a Keleti Pajzs projekt elindítására fordították, amelynek köszönhetően megerősítették az Oroszországgal és Fehéroroszországgal közös határt, valamint több száz új harckocsit és rakétaindító rendszert vásároltak Dél-Koreától, továbbá közel 60 milliárd dollár értékben vásároltak fegyvereket az Egyesült Államoktól.

Békefenntartók

Miután Trump jelezte, hogy az Egyesült Államok külpolitikája változik Ukrajnával kapcsolatban, több állam- és kormányfő felvetette, hogy Európának békefenntartó csapatokat kell majd Ukrajnába küldenie, hogy garantálja a békemegállapodást. Mind Emanuel Macron francia elnök, mind Keir Starmer brit miniszterelnök kijelentette, hogy készek csapatokat küldeni Ukrajnába, és most arról győzködik a többi európai országot, hogy csatlakozzanak, de a várakozásokkal ellentétben Lengyelország elutasította a kezdeményezést. Tusk azt mondta, hogy Lengyelország támogatni fogja Ukrajnát humanitárius és katonai segélyek nyújtásával, de nem küld csapatokat Ukrajnába.

Miért ellenzi Lengyelország ennyire a csapatok küldésének gondolatát, de miért hajlandó mégis jelentős katonai segélyeket küldeni Ukrajnába?

Ennek legalább három oka lehet. Az első és legnyilvánvalóbb, hogy Lengyelország Oroszországgal és Fehéroroszországgal is határos, utóbbi területét Moszkva 2022-ben felhasználta Ukrajna lerohanására is. Lengyelország belföldön, a NATO által védett területen akarja tartani csapatait, hogy megvédje az országot és határait.

Ez összefügg azzal is, hogy Kelet-Európa egyes államaihoz képest a nyugat-európai országok nem veszik ki eléggé a részüket az orosz fenyegetés elhárításából. Végül is Lengyelország és a balti államok a GDP százalékában kifejezve sokkal nagyobb támogatást nyújtottak Ukrajnának, mint a nyugat-európaiak, néhány kelet-európai ország pedig nem támogatja az ukránokat, és nem kockáztatja a csapatok bevetését Európa biztonsága érdekében.

(Kép forrása: TheTrumpet.com)

A második ok az, hogy Lengyelország az egyik leginkább amerikapárti atlantista ország Európában. A lengyel kormányok régóta ellenállnak a nagyobb európai stratégiai autonómiára irányuló, különösen francia törekvéseknek, mert az amerikai elkötelezettség fenntartása prioritás. Mint ilyen, a lengyel védelmi miniszter azzal érvel, hogy minden olyan lépés, amely európai csapatok Ukrajnába küldésére irányul a NATO-nak kell megtennie, és a szövetségnek közös döntést kell hoznia a közös szerepvállalásról, nem pedig egyes országoknak egyénileg.

poland-belarus-ukraine-1774140_1.png(Kép forrása: Stepmap)

Harmadszor, Lengyelország és Ukrajna között van néhány kétoldalú feszültség, amelyek az elmúlt 3 évben időnként fellángoltak. A mezőgazdasági kereskedelemmel kapcsolatos vitáikon túl, amelyek Lengyelországban tömeges gazdatüntetéseket váltottak ki, Varsónak régóta húzódó nézeteltérése van a második világháború idején az ukránok által Volhíniában mintegy 100 000 lengyel lemészárlásával kapcsolatban, ami továbbra is fájó pont a lengyel történelemben. A lengyel történészek engedélyt kérnének az áldozatok exhumálására, de sok ukrán hősnek tekinti a partizánokat. Ez feldühítette a lengyel közvéleményt, mivel az ukrán nacionalisták folyamatosan relativizálják a történteket. Pozitív fejlemény, hogy Ukrajna idén engedélyezett néhány exhumálást, de a feszültségek továbbra is fennállnak. Ez pedig hozzájárult ahhoz, hogy Lengyelországban a jobboldali szavazók körében egyre nagyobb a kiábrándultság az ukrán menekültekkel és az Ukrajnának nyújtott további támogatással kapcsolatban.

Egy nemrégiben készült felmérés szerint a lengyelek 53%-a szeretné leállítani a Kijevbe irányuló fegyverszállításokat.

Ezt a kiábrándultságot a lengyelországi jobboldali és szélsőjobboldali pártok ügyesen kihasználták, és a májusi elnökválasztás előtt egyre erősödnek ezek a pártok. A konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) jelöltje a második helyen áll Tusk párja mögött, a szavazatok 25,7%-ával. A szélsőjobboldali, ukránellenes Konföderáció párt jelöltje erősödik, már 16%-on áll. A múlt héten felháborodást váltott ki egy Lvivben tett látogatása során is, ahol bírálta az ukránokat, utalva Stephan Bandera ukrán nemzeti vezetőre és a függetlenségi mozgalom ellentmondásos alakjára.

Eközben a Jog és Igazságosság jelöltje olyan véleményt fogalmazott meg, amely szerint az ukránok nem mutatnak kellő hálát a lengyel támogatásért, bírálva Zelenszkij elnököt a szövetségeseivel, köztük Lengyelországgal szemben tanúsított, szerinte illetlen viselkedéséért.

A választás kimenetele nagyon fontos Tusk számára, aki igyekszik felszámolni a jelenleg az elnöki székben lévő Jog és Igazságosság párt örökségét, ami magyarázhatja az Ukrajnának nyújtott támogatás fokozásához való langyos hozzáállását.

Trump hatalmi játszmája: Jön az amerikai elnöki "királyság"?
Trump hatalmi játszmája: Jön az amerikai elnöki "királyság"?

Donald Trump újraválasztását követően egy, a konzervatív amerikai jogászok között népszerű alkotmányértelmezéssel próbálja szélesíteni a hatalmát, hogy „visszaállítsák az elnöki tisztséggel járó jog-, és hatásköröknek azt az eredeti terjedelmét, amit az alapító atyák 1776-ban megálmodtak.”

„Jogom van ahhoz, hogy elnökként bármit megtehessek, amit csak akarok.” Trump

Trump komolyan gondolja, amit mondott. Elnöksége első heteiben szövetségi alkalmazottak ezreit bocsátotta el, teljes állami ügynökségeket számolt fel és az elnöktől eddig független szabályozó ügynökségekként működő intézményeket vont a saját felügyelete alá. Ezen intézkedések jogszerűségéről a Legfelsőbb Bíróság fogja kimondani a végső döntést. A kritikusok szerint az amerikai kormányzati rendszer fennállásának 250 éve alatt soha nem látott mértékben terjeszti ki a régi-új elnök a végrehajtó hatalmi jogköreit, ami már rövid távon is alapjaiban fogja megváltoztatni az ország működését.

images_10.jpg(Kép forrása: People's World)

Az egységes végrehajtó hatalom elmélete

Az ideológiát „unitárius végrehajtó elméletnek” nevezik. Az alkotmány II. cikkének 1. bekezdése hozza létre az elnöki pozíciót: „The executive Power shall be vested in a President of the United States of America”. Ezt úgy fordíthatnánk, hogy „a végrehajtó hatalom az Amerikai Egyesült Államok elnökét illeti meg”. A konzervatív alkotmányjogászok szerint ezzel a passzussal az alkotmány az összes végrehajtói hatalmat az egyetlen egységes amerikai elnökre ruházta rá.

„Olvassa el a II. cikket, amely olyan jogköröket ad az elnöknek, amit nem is gondolna.” Trump

Azt Trump nem említette, hogy több száz éve kérdéses, hogy a II. cikk alapján az elnök pontosan mennyi hatalmat gyakorol és mi felett. Egyértelmű, hogy az elnök felügyeli az alábbi 15 minisztériumot: Külügyminisztérium, Pénzügyminisztérium, Védelmi Minisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Belügyminisztérium, Mezőgazdasági Minisztérium, Kereskedelmi Minisztérium, Munkaügyi Minisztérium, Egészségügyi és Emberi Szolgáltatások Minisztériuma, Lakásügyi és Városfejlesztési Minisztérium, Közlekedési Minisztérium, Energiaügyi Minisztérium, Oktatási Minisztérium, Veteránügyi Minisztérium, Belbiztonsági Minisztérium.

(Kép forrása: Politico)

Ami nincs így meghatározva, azok a független ügynökségek, mint például a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC), az Értékpapír- és Tőzsdebizottság (SEC), a Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Hivatal (CFPB). Több tucat ilyen intézmény létezik, melyek nagyrészt a Kongresszus által létrehozott és az elnök által törvénybe iktatott gazdasági felügyeleti és szabályozó ügynökségek. Ezeket szándékosan elkülönítettek a politikától, viszont ezek az intézmények Trump hatalomkiterjesztésének elsődleges célpontjai.

Egyetlen általa meghozott végrehajtási rendelettel Trump az összes eddig tőle független ügynökséget és intézményt a végrehajtó hatalom, nevezetesen a saját felügyelete alá vonta. Szerinte felesleges, hogy ezek az ügynökségek az elnök akaratától függetlenül működjenek.

...

images_11.jpg

Szíria új korszaka: béke vagy újabb válság?
Szíria új korszaka: béke vagy újabb válság?

2190464231.jpeg

Ahmed al-Sharaa, Szíria új elnöke korántsem vállalt magára könnyű feladatot. Tavaly decemberben Bassár el-Aszad rezsimjének megdöntése bizonyulhatott a legkönnyebb lépésnek. Miután elfoglalták Damaszkuszt, és hivatalosan is kinevezték az ország új vezetőjének, al-Sharaa számára gyorsan világossá vált, hogy a legnagyobb kihívások még csak ezután következnek.

Szíria egy messze nem egységes ország. Az ország területének nagy része nem az új kormány ellenőrzése alatt áll. A központi hatalom megszilárdítása mellett komoly politikai, társadalmi és gazdasági problémákkal küzd a romokban heverő ország. Az új vezetés előtt három súlyos, egymással is összefüggő kérdés áll:

-Az északkeleti kurd területek sorsa, ahol a kurdok által ellenőrzött autonóm övezet jövője továbbra is kérdéses.

-A déli As-Szuvidában zajló tüntetések, ahol a drúz kisebbség az alapvető jogaik miatt aggódnak.

-Nyugat-Szíria, különösen a Földközi-tenger partján fekvő alavita közösségek problémái, ahol jelentős az ellenállás az egykori Aszad-rezsim hívei részéről...

Mekkora pusztító ereje van egy 7.7-es földrengésnek?
Mekkora pusztító ereje van egy 7.7-es földrengésnek?

Pénteken Thaiföldön és Mianmarban egy 7,7-es erősségű földrengést észleltek, amelynek utórengései közül egy 6,4-es erősségűt is regisztráltak. A rengés epicentruma Mianmarban, a második legnépesebb városában Mandalayban és Naypyidaw közelében helyezkedett el, nagyjából 10 kilométeres mélységben. A médiában főként Thaiföld fővárosában végzett pusztításról kaptunk híreket, azonban a legsúlyosabb károk a már egyébként is hátrányos helyzetben lévő Mianmart érintették, ahol a halálozások száma már ezer fölötti.  

A rengés ereje akkora volt, hogy szakértők szerint az esemény során felszabadult energia körülbelül 334 atombomba erejével volt egyenértékű. Jess Phoenix geológus szerint a földmozgások még hónapokig folytatódhatnak, mivel az indiai tektonikus lemez továbbra is ütközik az eurázsiai lemezzel Mianmar alatt.

A pénteki földrengés epicentruma. Kép forrása: BBC

A földrengés által leginkább sújtott területek közé tartozik Mianmar Shan állama, ahol a legtöbb halálesetet és kárt jelentették. A hegyvidéki régiókban a földcsuszamlások tovább súlyosbították a helyzetet, és sok kisebb település teljesen elzáródott a külvilágtól. Thaiföld északi része is megrázkódott, de ott a kár mértéke mérsékeltebb volt, köszönhetően az infrastruktúra jobb állapotának és a hatékonyabb vészhelyzeti reagálásnak.

Mianmar esetében a földrengés a lehető legrosszabbkor jött, hiszen az ország már négy éve polgárháborúban áll a katonai junta és a felkelő csoportok között. A konfliktus miatt az ország infrastruktúrája gyenge, a mentési műveletek szervezetlenek, és a lakosság számos területen nem jut hozzá alapvető segítséghez. A kommunikációs hálózatok sérülése miatt az információk áramlása akadozik, így a nemzetközi közösség számára is nehéz felmérni a valódi károkat. A helyi hatóságok legalább ezer halálos áldozatról számoltak be, de a pesszimista becslések szerint ez a szám akár a tízezret is meghaladhatja.

A nemzetközi közösség számos segélyszervezetet mozgósított, hogy támogassák a mentési erőfeszítéseket, de Mianmar esetében a politikai helyzet akadályozza a gyors segítségnyújtást, azonban a katasztrófa súlyosságát észlelve kinyitotta a kapukat a segítőcsapatoknak. Az egyik első segítség Kína Yunnan provinciájából érkezett, a 37 fős mentőcsapattal. Oroszország egy 120 fős csapatot indított útnak, míg India segélyszállítmányt és orvosi csapatot biztosított. Vasárnap további segítők érkezése várható Malajziából és Donald Trump is ígért egy 5 millió dolláros újjáépítési segélyt.

Thaiföldön a hatóságok gyorsan reagáltak, evakuálták a veszélyeztetett területeket, és segélyszállítmányokat küldtek az érintett régiókba, így szombat reggelre a halálozási szám megállt 6-ban, de 101 embert nyilvánítottak eddig eltűntnek. A földrengés Thaiföldön leginkább az épülő magasépítésű apartmanokat érintette.

A katasztrófáról készült képek és videók sokkoló képet festenek a romokról, az összeomlott épületekről és az utcákon rekedt emberekről. Válogatott képsorozatunkban megmutatjuk mekkora egy 7.7-es földrengés pusztító ereje.

Képsorozat:

  1. A kevésbé érintett Thaiföldön a két épületet összekötő híd látszólag nem volt földrengésbiztos. Kép forrása: CNN

 

2. Előtte és utána kép a mianmari műemlékről(1), thai templom, ami már nem lesz helyreállítva(2). Képek forrása: X

3. Épület romok a két országban (1. Mianmar, 2. Thaiföld). Képek forrása: X

4. A kínai Yunnan provincia segítőcsapata. Kép forrása: CNN

A képsorozatból láthattuk mekkora pusztítást tud végezni még egy fejlettebb infrastruktúrával rendelkező országban is, mint Thaiföld egy 7.7-es földrengés, ez a polgárháborúval sújtott Mianmarra pedig hatványozottan igaz. A nemzetközi közösség segítsége érkezik, és napról napra mentenek ki embereket a romok alól. Remélhetőleg Mianmar megkapja az újjáépítési támogatást és segít a katasztrófa utáni helyzet rendezésében.

Amerikai nemzetbiztonság a chaten – mit jelent ez számunkra?
Amerikai nemzetbiztonság a chaten – mit jelent ez számunkra?

Jeffrey Goldberg, a The Atlantic főszerkesztője épp egy szokásos márciusi reggelen görgette végig Signal-üzeneteit, amikor megdöbbenve látta: Michael Waltz, Donald Trump amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója véletlenül bevette csetszobába, ahol vezető amerikai kormánytagok egy közelgő amerikai katonai akció részleteit egyzetették. A támadás a jemeni húszik ellen készülődött, és bevetési időpontokat, illetve amerikai hadászati eszközök neveit is tartalmazta. A történet gyorsan bejárta a médiát, tiktok videók és mémek terjedtek az interneten a nemzetbiztonsági baklövésről.

Az üzenetváltás emellett nyíltan számolt a média „felkészítéséről” és az elkerülhetetlen politikai lecsapódásról. Bár elsőre a The Atlantic főszerkesztője, csupán dezinformációs, AI generálta félrevezetésnek vélte először a csetfolyamot, de mikor az üzeneteknek megfelelő időben elkezdtek hullani a bombák március 15-án Jemenben, gyorsan egyértelművé vált a helyzet. Az eset súlyos nemzetbiztonsági kérdésekre hívja fel a figyelmet, de emlékeztet minket arra is, hogy milyen fontos szerepet játszik a független sajtó a hatalom ellenőrzésében – még a digitális káosz idején is.

Számos a történteket boncolgató cikk született a témában, és az incidens kiderülése után megindultak a szenátusi meghallgatások is Washingtonban az ügy kapcsán. Mégis, megéri elidőzni a kérdésen, hogy hogyan fogja, sőt hogyan alakította át a technológia a politikai hatalom működését, sebezhetőségét, és egy földrésszel távolabbról milyen figyelmeztető üzenetet hordoz magában számunkra az eset.

kepernyokep_2025-03-28_174940.png

Bár John Ratcliffe, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója kiemelte a szenátusi meghallgatáson, hogy a Signal minden ott dolgozó gépére le van telepítve, és ezt javasolják elsődleges cset csatornaként, mégsem elég kielégítő a magyarázat. Amikor ennyire könnyű elhibázni egy kommunikációs csatorna létrehozását, és ennyire nehéz biztosítani a figyelmetlenségből adódó problémák elkerülését, felmerül a kérdés, hogy biztosan elég elővigyázatosak vagyunk-e, hogy miről mit osztunk meg hol és kivel. Az ilyen jellegű kommunikációra pontosan ezért létesítettek titkosított csatornákat, és preferált a személyes, élőben való döntéshozatal, hogy elkerülhetők legyenek a hasonló esetek. A csoport tagjai közül többen külföldön tartózkodtak a csoport létrehozása (március 11.) és a jemeni támadás (15-e) közötti időszakban, így ha csak egyiküknek ellopták és feltörték volna a telefonját, már hatalmas nemzetbiztonsági problémákat okozott volna. Ahogy Nathalie Loiseau, európai parlamenti képviselő fogalmazott, „nincs értelme tovább kémkedni” amerikai katonai tervek után, és megkérdőjelezhető Washington képessége az információk titokban tartására.

A történtek számunkra legrelevánsabb mellékszála, hogy hogyan gondolkodnak rólunk a szövetségeseink, és hogy tisztán látjuk, hogy négyszemközt milyen beszélgetések folyhatnak le. A csetbeszélgetés megjegyzései sokatmondóak: “I am not sure the president is aware how inconsistent this [jemeni húszik elleni önálló katonai támadás – szerk.] is with his message on Europe right now.” vagy “From a messaging standpoint we absolutely ad this to of horribles on why the Europeans must invest in their defense.”, “I just hate bailing Europe out again.” és “I fully share your loathing of European free-loading. It’s PATHETIC.” Az igazán súlyos kérdés tehát számunkra nem is az, hogy miként lett egy újságíró akaratlan tanúja egy katonai akció előkészületeinek, hanem hogy mit árul el mindez az Egyesült Államok jelenlegi hozzáállásáról – hozzánk, európai szövetségeseihez. Ezek nem hivatalos nyilatkozatok – de éppen ezért talán még árulkodóbbak. A nyers vélemények azt mutatják, hogy mennyire mély az irritáció az amerikai jobboldal egy részén az európai szövetségesekkel szemben, különösen a védelmi kiadások terén.

A kiszivárgott üzenetek után európai diplomaták ugyan hivatalosan nem kommentálták az esetet, de a háttérben sokan megerősítették: a bizalom megingott. A brit volt védelmi miniszter emlékeztetett, hogy a jemeni húszik elleni hadműveletekben „a britek az elsők között cselekedtek”, és elege van abból, hogy Washington egyes körei másképp emlékeznek. A vita már nem csak arról szól, hogy hogyan reagáljunk a kihívásokra – hanem arról, hogy egyáltalán van-e még közös stratégiai alap. Ahogy a Foreign Affairs elemzése fogalmaz: „A transzatlanti szövetség sok vihart túlélt az elmúlt nyolcvan évben, de ez most másnak tűnik. A korábbi krízisek középpontjában mindig egy külső fenyegetés állt – most viszont belülről jön a bizonytalanság. Egyre többen teszik fel a kérdést: vajon az Egyesült Államok még mindig elkötelezett Európa biztonsága iránt?”

Ez a kérdés már egészen gyakorlati. Mert ha a katonai döntések PR-logika szerint születnek, és ha az európai partnerekről a bizalmas csoportokban ilyen hangnemben beszélnek, akkor előbb-utóbb Európának is újra kell gondolnia a saját biztonságpolitikáját, és hogy kire miben számíthat. Nem azért, mert Amerika elfordult – hanem mert lehet, hogy már régóta másfelé néz.

süti beállítások módosítása