1568. január 6-án kezdődött meg a tordai országgyűlés, mely 1568. január 13-án döntött a vallásbékéről szóló törvény elfogadásáról. A vallásszabadságért folytatott küzdelem egy nagyon hosszú és véres folyamatként zajlott le, a tordai országgyűlés ebben a történetben fontos, de még Magyarországon sem kellőképpen ismert fejezetet jelent. Európa nyugati részeit messze megelőzve, elsőnek Erdélyben mondták ki négy vallás szabadságát és egyenjogúságát.
A protestáns reformáció 1517-es elindulásával, a kialakulóban levő protestáns felekezetek és a római katolikus egyház folyamatos küzdelmet vívtak egymással. 1555-ben kötötték meg az augsburgi vallásbékét, mely a katolikus mellett elismerte az evangélikus vallást is, ugyanakkor az általános európai szokást ez nem változtatta meg, a „cuius regio, eius religio” (akié a terület, azé a vallás) elve továbbra is érvényben volt, így bár egy-egy város, tartomány, ország döntést hozhatott arról, hogy katolikus vagy lutheránus hitű lesz-e, de a döntéssel ellentétes hitűek nem gyakorolhatták szabadon vallásukat.
Az augsburgi birodalmi gyűlés
Kép forrása: Hirado.hu
A török engedéllyel, de viszonylagos függetlenséggel rendelkező Erdélyi Fejedelemség a 16. század közepére szinte teljes mértékben protestánssá vált, a római katolikus egyház csak Székelyföld bizonyos régióiban, s egyes főurak udvaraiban maradhatott fenn. János Zsigmond fejedelem kezdetben az evangélikus hithez csatlakozott, majd udvari papja, Dávid Ferenc hatására unitáriussá lett. Ezen kívül a kálvinista nézetek is gyorsan terjedtek Erdélyben az 1560-as években. Az erdélyi döntéshozók kénytelenek voltak belátni, hogy az esetleges vallási feszültségből kialakuló fegyveres konfliktusok a rendkívül kényes elhelyezkedésű (a Habsburg- és az Oszmán-Birodalom találkozásánál fekvő), amúgy is instabil helyzetű Erdély számára végzetes lenne, így a vallási feszültség feloldására egy akkoriban forradalminak számító módszert, a közösség választási jogának a biztosítását alkalmazták.
Szapoloyai János Zsigmond, Erdély első fejedelme
Kép forrása: Erdélyi Napló
Az elfogadott törvény értelmében a világon először négy bevett vallás, a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius nyert szabadságot és egyenjogúságot. Államvallás nincs, az uralkodói hatalom fölötte áll az egyházinak, de nincs joga közöttük bármilyen szempontból különbséget tenni. A „cuius regio, eius religio” elv eltörlésre került, bárhol együtt élhetett több felekezet is és mindenki maga dönthette el, mely valláshoz tartozik. A törvény értelmében tilos volt a más felekezetűeket szidalmazni, papjait gyalázni, ellenük erőszakos cselekedetet elkövetni.
Dávid Ferenc unitárius püspök, az Erdélyi Unitárius Egyház megalapítója
Kép forrása: Magyar Nemzet
Az 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozata teljes egészében, korabeli írásmóddal:
"Urunk őfelsége miképpen ennek előtte való gyűlésibe országával közönséggel az religio dolgáról végezött, azonképpen mostan és ez jelen való gyűlésébe azont erősíti, tudniillik, hogy midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ü lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért penig senki az superintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, az elébbi constitutiók szerént, és nem engedtetik ezt senkinek, hogy senki fogsággal, avagy helyéből való priválással fenyögessön az tanításáért, mert a hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon."
Jóllehet a tordai országgyűlés rendelkezései mögött is természetesen politikai és társadalmi (elsősorban nem vallási) érdekek álltak, ettől függetlenül a vallásszabadságért folytatott küzdelem olyan állomását jelenti, melyre méltán lehetünk büszkék, hiszen ez is mutatja, hogy nem minden jó indul feltétlenül „Nyugatról”.
Ez egy rövid cikk lesz, egyetlen grafikon ürügyén.
Az éjszaka folyamán Trump újra nyert, hatalmasat.
Donald Trump Nyugat-Európának derogál. Hogy ezért Nyugat-Európa gőgje, dekadenciája, vagy az amerikai hegemón liberális elit által végzett fél évszázados kulturális gyarmatosítása felelős, azt kutassák a szociológusok (nem tudomány).
Donald Trump Kelet-Európának kevésbé derogál. A kritikusaink szerint azért, mert nem fejlődött ki eléggé az agyunk, a dicsérőink szerint pedig azért, mert még nem sorvadt el a gerincünk. Kutassák a szociológusok (ha nekünk tetsző válasz jön, akkor sem lesz tudomány).
Így állt a tágabban vett Amerikai Birodalom európai végein a két jelölt támogatása a szavazásra nem jogosult nézőközönség körében, nemzetállamokra leosztva:
Ezt az EU-n belül nyertük, nagyon. Implicit, persze, hiszen szavazatunk nem volt, maximum a kormány fogadhatott, amit meg is tett, all in for Trump (nagy kockázat nem volt benne, egy újabb Demokrata kormány se jelentett volna változást a padlón lévő kapcsolatainknak).
A magyar kormány nyert. Nem győzött, beleszólása, beleszólásunk nem volt, csak fogyasztjuk az amerikai elnökválasztást, mint a Netflixet. Fogadni lehet rá.
Ez a grafikon azonban nem a kormányról szól, hanem a nép körében tapasztalható népszerűségről, ami bázist jelent a kormánynak, és indikátora az adott országban domináns soft power ideológiai nyomásgyakorlási irányának, egyetemektől a független sajtóig. Gratulálhat a dán miniszterelnök Trumpnak, de azt nem jókedvében teszi.
Aki szereti a grafikonokat, itt a forrás, ez pedig egy hasonló kutatás. Ha ez sem elég, kedvére keresgéljen továbbiakat, nagy meglepetés nem fogja érni.
Egyik napról a másikra mi lettünk az atlanticizmus európai bástyája, Amerika legjobb barátai, és ez rámutat arra, hogy mennyit is ér ez az egész: nem teljesen értéktelen, jobb, mintha mi lennénk Washington szemében a Sátán, de nem is létszükséglet.
Belpolitikát az amerikai nagykövetségre támaszkodva ezért sem érdemes építeni, mert ha ott személycsere van, eltűnik a lábunk alól a talaj. A belpolitikának akkor is működnie kell, ha az amerikai nagykövet diplomatikusan indifferens, és ha igazán jó, akkor is működik, ha ellenséges.
Make America Great Again, és tegyük helyre a kettős adóztatást, mihamarabb!
🇭🇺❤️🇺🇸
Hungary is the most pro-Trump country in the EU
🇭🇺 49% of Hungarian voters would vote for Trump, only 20% for Harris. 🇩🇪 Germany - 72% Harris, 13% Trump 🇩🇰 Denmark - 85% Harris, 8% Trump 🇬🇧 UK - 58% Harris, 25% Trump 🇨🇿 Czechia - 37% Trump, 41% Harris
Me normally: "The Washington Empire has been an unremitting enemy of Britain and British Nationalism urgently needs to adopt European framings and methods of organisation." Me when Trump wins an election: pic.twitter.com/8QEcPtV6AU
Az első lépés a pénzügyi tudatosság útján sosem egyszerű.
Bevételi lehetőségek
Ösztöndíjak és szakkollégiumok
Minden egyetemnek megvan a saját tanulmányi eredményekhez kötött, félévente változó ösztöndíj struktúrája, azonban nem árt tudni, hogy nem csak ezek léteznek.
Érdemes körülnézni, hogy az adott szakhoz/tudományterülethez kapcsolódóan milyen lehetőségek állnak rendelkezésre, mert az ilyen szakmai programok kiváló lehetőséget biztosítanak a kapcsolatépítésre, valamint ezek egy része nem csak anyagi, hanem egyéb, például szakmai, idegennyelvi vagy lakhatási támogatást is magukba foglalhatnak, ezzel csökkentve legnagyobb kiadásainkat.
Munka
Próbálj a szakirányodnak megfelelő munkát találni, mert így megalapozod a karriered első lépcsőfokát. Számos szempont alapján tudsz már munkát keresni online, de valamikor az a legjobb megoldás, hogy beszélgetsz szaktársaiddal, oktatóiddal és ismerősökkel, hátha tudnak egy jó pozíciót ajánlani. Fontos, hogy csak akkor vállalj munkát, ha szívesen teszed és úgy is belefér az életedbe, hogy egyéb elfoglaltságokat is űzöl (nyelvet tanulsz, sportolsz, ügyet intézel) és nem megy a mentális egészséged vagy a társasági életed rovására. Vedd figyelembe az utazási időt és annak költségét is.
Ebben a korban a szükségesnél nagyobb mértékben senkinek nem érdemes minden áron korlátok közé szorítania az életét, mert könnyen egészség és teljesítményromláshoz vezethet.
Impulse buy
Az impulzus vásárlás nem egy pénztárcabarát jelenség, hónap elején könnyen megnehezíthetjük magunknak a következő bevételünk beérkezéséig tartó időszakot. Minden esetben gondolkodjunk el, hogy szükségünk van-e az adott termékre vagy szolgáltatásra vagy elhagyható/helyettesíthető alternatív megoldásokkal. (eszköz kölcsön kérése, kedvezőbb opciók választása)
Nem mindig az olcsó a legjobb
Természetesen ne csak az ár befolyásolja a döntéseinket, én például saját káromra tanultam meg, hogy ha utazik az ember érdemes mindenre kiterjedő biztosítást kötni (2 napra is), ugyanis váratlanul közbejöhet egy betegség ami által az egész kifizetett utat bukhatja az ember.
Nagyobb alkalmi kiadások
Ilyenek például az utazások, ruhavásárlás, járművásárlás de lehet valamilyen tárgy, is amiről már régóta álmodunk. Mérlegeljük az explicit és implicit költségeket, azaz, hogy például egy jármű megvásárlása vagy egy utazás megszervezése esetén milyen további költségekkel kell számolni. Optimális esetben egy termék megvásárlásának plusz hozadéka lehet, például egy laptop megvásárlásával növekedhet a hatékonyságunk egy fényképezővel pedig akár elkezdhetünk vállalkozni is. Ezeket nevezzük tőketermelő eszközöknek melyek magukban hordozzák annak lehetőségét, hogy a befektetett összeg akár profittal együtt megtérülhet.
Rendszeres kiadások
Egy hallgató számára a leghúzósabb költségek a lakhatás, az étkezés, önköltséges tanulmányok esetén a tandíj, meg persze a szórakozás.
Érdemes havi költségvetést készíteni és előre meghatározni mire mennyit szánunk- némi mozgásteret hagyva.
A takarékosság akár szórakoztató is lehet, a közös főzés a kollégiumban és az albiban is különleges rituálé.
Érdemes-e diákhitelből állampapírt venni?
Az elemző levezetése szerint a jelenlegi környezetben nem éri meg a művelet, ugyanis jelentős veszteséget eredményezne.
Ha bővebben érdekel a téma és kérdeznél is a Bankmonitor pénzügyi elemzőjétől akkor gyere el Süle-Szigeti Bulcsú ingyenes előadására, melynek időpontja 2024 november 6. 19:00.
Az előadás tartalmából:
Érdemes-e állampapírt venni?
Fin-tech részvények lehetőségei és veszélyei
Mibe fektessem a megtakarított pénzem?
Hogyan legyek tudatos fogyasztó?
Hogyan hat az infláció a megtakarításaimra, és hogyan tudom ezt a hatást kivédeni?
2016-ban minden közvéleménykutatás elsöprő demokrata győzelmet várt Clintontól. Ennek a vége egy erős republikánus győzelem lett 289-218-ra, mely meghozta a Fehér Házba a Trumpi időszakot. Végülis szavazatszámban Clinton nyert, de az elektori rendszer Trumpot hozta ki győztesen, ami a csatatér-államok (swing state), mint Michigan, Pennsylvania, és Wisconsin republikánus többségének köszönhetett. Ezek az államok az idei, 2024-es választáson is kulcsszerepet kapnak.
Elemzők szerint a 2016-os választás kulcsa az iskolázottság volt, ez az, ami a legnagyobb elhatárolást mutatta a két szavazóbázis között. A 2016-os választásokon Trump a főiskolát nem végzett fehér szavazók körében jelentős fölénnyel győzött, míg a diplomások körében kevesebb támogatást kapott, a diplomás fehér szavazók mindössze 38%-a voksolt Trumpra, míg a főiskolát nem végzettek körében több mint kétszeres többséggel nyert.
A magasabb végzettségűek inkább Clintonra szavaztak, miközben a felmérések pontossága csökkent, mivel túlreprezentálták a diplomásokat, ami Clinton támogatottságának túlbecsüléséhez vezetett. Ennek a veszélye a 2024-es választásokon is fennáll, viszont az alulreprezentáltság elmondható a Z-generációs szavazókról is, őket is nagyon nehéz mérni.
Továbbá az is hozzájárult a fals mérésekhez, hogy csatatér államok közvélemény-kutatásait gyakran kisebb, alulfinanszírozott intézmények végzik, ami pontatlanságokhoz vezethet, ahogyan az 2016-ban is történt.
2016-ban döntő volt a bizonytalan szavazók száma is, ez majdnem 15%-os volt a szavazni tudó lakosság körében, hiszen mindkettő jelölt népszerűtlen volt. Itt tudott óriásit nyerni az utolsó pillanatban Trump, ezeket a szavazatokat nagyrészt ő vitte.
2020-ban a tanulságok alapján megváltoztatták a méréseket és beleszámították azokat a tényezőket, amelyek kimaradtak 2016-ban. Azonban 2020-ban sem voltak teljesen sikeresek a mérések, de Joe Biden győzelmét már megjósolták, viszont kb. 4 százalékponttal túlbecsülték azt.
A kampány gőzerővel zajlik, mindenki a csatatérállomkba, jövőhéten választás. Ez jellemzi az amerikai hangulatot, illetve az egymásnak feszülés és az elégedetlenség. Ha amagyar internetezők felnéznek tiktokra, vagy X-re szinte csak a választások folynak az idővonalakon, globálisan érdekli az embereket a választás.
Az 538 szerint, aki Trumpot hozta ki 2016-ban győztesnek, idén is Trump győzelmet jósol, de csupán 1%-kal. 100-ból 51%-os az esély, hogy Trump nyer és 49% hogy Harris. Ilyen közeli összecsapást várhatunk a csatatérállamokban is. A kulcsállamok Philadelphia, ami a demokratáknak a legfontosabb, Arizona, Georgia, North-Carolina, Michigan és Wisconsin. Ezen államok elektorai fognak dönteni a győztesről.
Nézzük hát, hogy állnak jelenleg a poll-ok a jövőheti elnökválasztást illetően:
TIPP Insights (Oct. 27-29): Harris 48% - Trump 48% (Döntetlen)
Harris 6-szor, Trump 1-szer nyertes az 538 által hitelesített közvéleménykutatás szerint. Azonban ne felejtsük el, hogy 2016-ban és 2020-ban is túlmérték a demokratákat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy biztosan így van, hiszen minden változtatnak a módszertanon, de egy biztos, a verseny nagyon szoros lesz és akárki is nyer, nem lesz sok szavazatnyi különbség.
Az 538 a lehetséges szcenárió elemzése alapján a már említett 49-51%-os arány jött ki Trump javára, azonban, mint láthatjuk az ábrából a demokratáknak nagyobb esélyük van az elsöprő győzelemre, ami 300 elektori szavazat felett valósul meg. A vékony győzelem 270-299 elektori szavazatnál van, amelyre viszont a Republikánusoknak van nagyobb esélye.
Az 538 szerint a várható hibahatár kb. 3,8%-os lehet a csatatérállamokban a már említett alá- vagy túlmérések miatt, ez a 3,8% viszont olyan magas változást is hozhat, hogy valamelyik jelölt elsöprő győzelmet is arathat ebben a magyon szorosnak várt küzdelemben.
Trump abban az esetben is győztes lehet, amennyiben az összavazás számában alulmarad, az elektori rendszer még mindig neki kedvez, akárcsak 2016-ban, ha még az összesített szavazatszámban is nyer, akkor elsöprő "blowout" győzelem várható.
Harrisnek 2,1 ponttal kell nyernie az összavazatokat, akkor tudja legyőzni a republikánus jelöltet, ha ez hasonlóan alakul, mint 2020-ban, azaz 4-5 pont körül lesz az elsöprő győzelmet jelentene számára is.
Az ABC szerint a modellezés lesz a kulcs idén, abban hogy elkerüljék a 2016-os és 2020-as tévedéseket. De a különböző súlyozásknak is megvannak a hibalehetőségei, ezért valószínű, hogy a választás végeredménye mégsem lesz olyan szoros, mint ahogy várják.
Biztosat senki nem tud mondani, a korai szavazók már leadták voksukat, és valószínűleg a csatatérállamok jelentik majd döntő pillanatot az eredményekben.
A Moneyball fogalma az utóbbi években az adatalapú döntéshozatal egyik legfontosabb példájává vált, különösen a sport világában. Ez a módszertan a statisztikai elemzésre és az objektív adatokra épít, amely lehetővé teszi a csapatok számára, hogy alacsonyabb költségvetéssel is versenyképesek legyenek. A koncepció középpontjában az Oakland Athletics baseballcsapat áll, amelynek vezetője, Billy Beane a hagyományos játékos-kiválasztási módszereket forradalmasította. A történetet Michael Lewis azonos című könyvében írta meg, amelyből 2011-ben egy népszerű film is készült Brad Pitt főszereplésével, aki Beane-t alakította. A film bemutatása óta a Moneyball nemcsak a baseball világában vált ismertté, hanem szélesebb körben is szimbólumává vált annak, hogyan lehet az adatokra alapozva sikeres döntéseket hozni .
A Moneyball koncepció alapja az a felismerés, hogy a hagyományos játékosértékelési módszerek nem mindig tükrözik a játékos valódi értékét. Billy Beane és csapata, szembesülve a költségvetési korlátokkal, a baseballban elérhető statisztikai elemzéseket, a sabermetrics nevű módszert kezdte el alkalmazni, hogy optimalizálják a csapat teljesítményét.
A sabermetrics a statisztikai elemzést emelte be a baseball döntéshozatalába, és olyan adatokat vizsgált, amelyeket korábban figyelmen kívül hagytak. Ahelyett, hogy a játékosok hagyományos teljesítménymutatóit, például az ütésátlagot vagy az RBI-ket vizsgálták volna, Beane csapata olyan új mutatókra támaszkodott, mint az on-base percentage (OBP – bázis százalék) és a slugging percentage (SLG – csúszási százalék). Ezek az adatok lehetővé tették, hogy olyan játékosokat találjanak, akik alulértékeltek voltak a piacon, de magas teljesítményt nyújtottak.
A Moneyball legnagyobb hatása kétségtelenül a baseball világában volt érezhető. Az Oakland Athletics sikerei után számos más csapat is elkezdte alkalmazni ezt a stratégiát. A módszertan lehetővé tette a kisebb költségvetésű csapatok számára, hogy versenyben maradjanak a gazdagabb, nagyobb költségvetésű klubokkal szemben. A Moneyball filozófiája arra tanította a csapatokat, hogy ne a hagyományos statisztikák alapján hozzanak döntéseket, hanem inkább a valós értékteremtést keressék.
A sabermetrics és a Moneyball hatása mára már a baseball minden területén érezhető. Az adatelemzés elengedhetetlen része lett a csapatépítésnek, és szinte minden baseballcsapat rendelkezik egy adatelemző csapattal, akik a játékosok teljesítményét elemzik. Ahogy egy amerikai elemzés is kiemeli, ez a változás sok csapatnak segített abban, hogy hatékonyabban használják fel az erőforrásaikat.
A Moneyball módszertana persze nem korlátozódik csak a baseballra. Más sportágak, például a labdarúgás és a kosárlabda is elkezdték alkalmazni a hasonló statisztikai alapú megközelítéseket. A Premier League-ben és más európai futballbajnokságokban is egyre inkább előtérbe kerül az adatalapú döntéshozatal. Például a labdarúgásban a játékosok futásteljesítményének, passzpontosságának és helyezkedési statisztikáinak elemzése vált az egyik legfontosabb eszközzé a csapatok számára, hogy optimalizálják a teljesítményüket.Az adatok azt mutatják meg, hogy egyes játékosok miként járulnak hozzá a csapat sikeréhez, ami lehetővé teszi a csapatok számára, hogy a lehető legjobb döntéseket hozzák a keretük kialakításában. A kosárlabdában a Moneyball módszerhez hasonlóan az adatelemzés segíti a csapatokat abban, hogy jobban megértsék, melyik játékos milyen típusú dobásokat vállaljon, hogyan szervezzék meg a támadásaikat, és hogyan állítsanak össze hatékonyabb stratégiákat. A statisztikai elemzések segítségével a csapatok pontosabb képet kapnak arról, hogy melyik játékosok teljesítenek jól különböző pozíciókban.
Nem csak a sportban használják fel a Moneyball módszerét. Az üzleti életben és a jogban is egyre inkább előtérbe kerül az adatalapú döntéshozatal. Ahogy a Jogászvilág cikke is említi, a statisztikai elemzések segítenek a jogászoknak is abban, hogy jobb döntéseket hozzanak. Az adatok elemzése révén a jogi szakemberek képesek pontosabb képet kapni arról, hogy egy-egy döntés milyen hatással lehet a végeredményre, és ezáltal hatékonyabb jogi stratégiákat alakíthatnak ki. Az adatalapú döntéshozatal egyik legnagyobb előnye, hogy csökkenti a szubjektív tényezőket a folyamatból. Míg korábban a döntéshozatal nagyban támaszkodott a tapasztalatra és az intuícióra, ma már az adatok segítségével tudományos alapokra helyezhetjük a folyamatokat. A Moneyball módszere tehát nemcsak a sportban, hanem az élet számos más területén is forradalmasította a döntéshozatalt.
Bár a Moneyball módszer sok sikert hozott, nem mentes a kritikáktól. Egyes amerikai cikkek például azt állítják, hogy a sabermetrics és az adatelemzés túlzott használata rontotta a sport szórakoztató értékét. A kritikusok szerint az adatok túlsúlya ahhoz vezetett, hogy a sportágak, különösen a baseball, kevésbé lett izgalmas, mivel a csapatok inkább az optimális stratégiákat követik, mintsem a látványos megmozdulásokat. Ezenkívül sokan úgy vélik, hogy a Moneyball módszere csak egy eszköz a sikerhez, és nem garantálja a győzelmet. A statisztikai adatok segíthetnek a jobb döntések meghozatalában, de végső soron a játékosok és a pályán történő események döntik el a mérkőzéseket. Az adatelemzés tehát csak egy részét képezi a sport egészének, és nem helyettesítheti a hagyományos értékeket és megközelítéseket.
A Moneyball módszere az adatalapú döntéshozatal forradalmasítása a sport világában. Az Oakland Athletics sikerei nyomán a statisztikai elemzések és az adatok felhasználása egyre nagyobb szerepet kap a sportban, és ma már szinte minden csapat használja ezeket az eszközöket a teljesítmény optimalizálására. Bár a módszertan nem mentes a kritikáktól, kétségtelen, hogy hosszú távon jelentős hatást gyakorolt a sport világára, és az üzleti életben is egyre fontosabbá válik. A Moneyball tehát nemcsak egy sportsikertörténet, hanem egy olyan filozófia, amely átalakította a modern sportot és döntéshozatalt.
Kelet-Közép-Európa régiója hosszú ideje küzd azzal a problémával, hogy infrastrukturálisan jelentősen le van maradva Nyugat-Európához képest. Míg a nyugat-európai országokban jól kiépített, korszerű út- és vasúthálózatok húzódnak, addig az Európai Unió keleti tagállamainak közlekedési rendszerei sok helyen elavultak és fejlesztésre szorulnak. További kihívás, hogy a régióban a fejlesztések túlnyomórészt kelet-nyugati irányban történtek, így az észak-déli infrastruktúra különösen gyenge. Pontosan erre a problémára kínál megoldást a Három Tenger Kezdeményezés (3TK), amely a közlekedési, energetikai és digitális infrastruktúra fejlesztését célozza meg az észak-déli tengelyen.
A 3TK egy regionális együttműködés, amely a Balti-, Adriai- és Fekete-tenger közötti országok infrastrukturális összekapcsolását tűzte ki célul. Bár sokan nem hallottak még róla, ez az együttműködés hatalmas lehetőségeket rejt Kelet-Közép-Európa számára közlekedési- energetikai- és digitális infrastruktúra projektjein keresztül. Az eredetileg 12 ország által 2015-ben alapított kezdeményezéshez mára Görögország is csatlakozott, így a jelenlegi 13 tagállam az Égei-tengerrel kiegészülve már 4 tengert kapcsol össze.
De vajon miért fontos a Három Tenger Kezdeményezés, és miért érdemes nagyobb figyelmet szentelni neki? Az együttműködés nemcsak gazdasági fejlődést ígér, hanem biztonsági, sőt, geopolitikai szempontból is jelentős lehet a résztvevő országok számára. Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan is működik a 3TK, és milyen jövőbeli lehetőségeket rejt magában a kelet-közép-európai régió számára.
Óriási lehetőségek egy dinamikusan fejlődő régióban
Kelet-Közép-Európa országai az utóbbi években lenyűgöző gazdasági fejlődést mutattak, a régió több országában a GDP növekedése évről évre meghaladta az uniós átlagot. A Három Tenger Régió 13 tagállama összesen 111 millió embernek ad otthont, területe pedig az Európai Unió közel egyharmadát fedi le. Bár ezek az országok történelmileg hátrányban voltak Nyugat-Európához képest, ma már a legnagyobb fejlődési potenciállal rendelkező területek közé tartoznak az EU-ban.
A legfrissebb előrejelzések szerint a régió GDP-je 2030-ra akár 35%-kal is növekedhet a 2019-es szinthez képest, a régió becsült infrastrukturális fejlesztési szükséglete pedig 500 milliárd euró körüli. Ez óriási lehetőség a tagállamok számára, hogy megerősítsék gazdaságukat, csökkentsék a fejlettségbeli különbségeket Nyugat-Európával szemben, és stabilabb pozíciót érjenek el az európai politikai térben is, ehhez azonban elengedhetetlen a megfelelő infrastruktúra kiépítése.
A Három Tenger Kezdeményezés Befektetési Alap létrehozásával lehetőség nyílt arra is, hogy a szükséges kelet-közép-európai fejlesztések a magántőke bevonásával valósuljanak meg. Így nem csak a részt vevő országok hozzájárulása révén finanszíroznák a beruházásokat, hanem cégek és akár magánszemélyek is beszállhatnának a profit reményében.
Közlekedési infrastruktúra
A Három Tenger Kezdeményezés egyik legfontosabb célja, hogy kiépítse az eddig hiányzó észak-déli közlekedési kapcsolatokat a térség országai között. Míg a kelet-nyugati irányú útvonalak többé-kevésbé megfelelően működnek, addig az észak-déli tengelyen komoly fejlesztésekre van szükség: az egyik legambiciózusabb projekt a Via Carpatia úthálózat, amely északról, a Balti-tengeri Klaipédától egészen a görög Szaloniki kikötőjéig húzódik majd.
Ez a projekt nemcsak az autópályák és vasútvonalak kiépítésére koncentrál, hanem a térség kulcsfontosságú kikötőit is bekapcsolja a nemzetközi kereskedelembe. A balti Klaipéda kikötője, a Fekete-tengeri Konstanca és az Égei-tengeri Szaloniki összekapcsolása jelentős előrelépést jelentene a globális piacokhoz való hozzáférésben. Ezek a kikötők stratégiai szerepet játszanak majd abban, hogy Kelet-Közép-Európa országai jobban bekapcsolódhassanak a nemzetközi kereskedelem vérkeringésébe.
Az infrastruktúra fejlesztése nemcsak gazdasági előnyökkel jár, hanem a régió katonai és biztonsági szempontjait is javítja. Az Ukrajnában zajló háború rávilágított arra, mennyire fontos a gyors és megbízható közlekedési kapcsolatok megléte, különösen a NATO keleti szárnyán, az észak-déli irányú közlekedési útvonalak megerősítése pedig hozzájárulhat a régió ellenállóképességének növeléséhez.
Energetikai infrastruktúra
Kelet-Közép-Európa történelmileg nagymértékben függött az orosz földgáztól és energiától. A Három Tenger Kezdeményezés egyik fő célkitűzése, hogy ezt a függőséget csökkentse, és biztonságosabb, fenntarthatóbb energiaellátást biztosítson a régió számára. Az energetikai infrastruktúra fejlesztése ezért kiemelt fontosságú, hiszen a régió országai közös érdekeiket szolgálva próbálnak új energiaforrásokat és szállítási útvonalakat kiépíteni.
Az energetikai projektek között szerepel új földgázvezetékek és LNG-terminálok kiépítése is. Például a Lengyelországot Litvániával összekötő GIPL gázvezeték (az alábbi térképen rózsaszínnel jelölve), a Szlovákiától Bulgáriáig tartó Eastring vezeték (feketével jelölve), valamint a BRUA vezeték Bulgáriából Ausztriába (narancssárgával jelölve) mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a térség országai több forrásból juthassanak földgázhoz, ezáltal jelentősen mérsékelve az orosz energiától való függőséget, ami politikai és biztonsági szempontból is rendkívül fontos.
A Fekete-tengeren fekvő Konstanca kikötője az LNG-terminálok egyik fontos csomópontja lesz, hiszen itt egy új terminál épül, amely lehetővé teszi a cseppfolyósított földgáz importját. Görögország is jelentős szereplővé válik ezen a területen: a Szaloniki közelében található új úszó LNG-terminál a tervek szerint 2025-ben áll majd üzembe. Ezek a fejlesztések elengedhetetlenek a térség energiabiztonságának növeléséhez.
A földgáz mellett a megújuló energiaforrások fejlesztése is központi szerepet játszik a régióban, a 3TK keretében számos olyan projekt zajlik, amely a szél- és napenergia kiaknázására irányul, segítve ezzel a zöld átállást és a klímaváltozás elleni küzdelmet. Ezek a beruházások hozzájárulnak ahhoz, hogy a régió hosszú távon fenntartható, versenyképes energiagazdálkodást valósítson meg.
Digitális infrastruktúra
A digitális infrastruktúra fejlesztése nélkül ma már elképzelhetetlen a gazdasági versenyképesség és a modernizáció, de a kiberbiztonság kérdése is egyre sürgetőbb feladatokat állít a régió országai elé. Kelet-Közép-Európa ezen a téren is jelentős lemaradással küzd Nyugat-Európához képest, de a 3TK célja, hogy a digitális hálózatokat is fejlessze, lehetőséget teremtve a nyugati tagállamokhoz való felzárkózásra. A régió országainak közös célja, hogy az adatfelhasználás, az online szolgáltatások és a kiberbiztonsági rendszerek fejlesztése révén egyre inkább bekapcsolódjanak a globális digitális gazdaságba.
Mivel a digitalizáció elsősorban a magánszektorra támaszkodik, a 3TK célja, hogy elősegítse a magántőke bevonását a digitális projektekbe. Ez különösen fontos, hiszen a növekvő piaci kereslet és a technológiai igények robbanásszerű növekedést hoznak ezen a területen. Egy kiemelkedő nehézsége ennek a területnek azonban a korlátozott állami szerep a digitalizáció területén. A kritikus állami infrastruktúrákkal (közművek, egészségügyi szolgáltatások) szembeni egyre gyakoribb kibertámadások elleni védekezés az informatikai hátteret biztosító magáncégek kezében van. A döntéshozók hozzá nem értése és a digitalizáció irányításának hiánya az állami szerveződésben—nincsenek digitalizációért felelős miniszterek, akik akár egymással egyeztetve koordinálhatnák a régió digitális fejlődését—lemaradást eredményezett a jogi háttér megalkotását illetően.
Ahhoz, hogy a 3TK digitális pillére is tényleges eredményeket érhessen el, először arra van szükség, hogy a digitális infrastruktúra területén létrejöjjön az intézményesedés és koordináció a tagállamokon belül.
A régió jövője
A 3TK hosszú távú fejlődési lehetőségeket kínál Kelet-Közép-Európa országai számára, a közlekedési, energetikai és digitális infrastruktúra fejlesztése nemcsak a gazdasági növekedést támogatja, hanem a régió politikai és stratégiai helyzetét is megerősíti. Ahhoz, hogy a régió országai valóban kihasználják ezeket a lehetőségeket, elengedhetetlen a hatékony együttműködés és a megfelelő források biztosítása.
A következő évek során a Három Tenger Kezdeményezés projektei nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Kelet-Közép-Európa felzárkózzon Nyugat-Európához, és fontos szereplővé váljon a globális színtéren is. Ha a régió országai képesek lesznek sikeresen együttműködni és végrehajtani a tervezett beruházásokat, akkor nemcsak a gazdasági fejlődésüket vehetik saját kezükbe, hanem politikai alkupozíciójuk is megerősödhet, és nagyobb súllyal szólhatnak bele az európai és nemzetközi döntéshozatalba.
Egy nép életében talán a legfontosabb kérdés, hogy kik vagyunk. Nem tudnánk megválaszolni anélkül, hogy elsőnek arra találnánk választ, hogy honnan jöttünk, hol vagyunk és hová tartunk. Ebben az adásban a honnan jöttünk kérdéséhez szeretnék közelebb kerülni, és ahhoz, hogy egyáltalán mennyire tudjuk, mennyire érdemes megismernünk a múltunkat.
Mikortól beszélhetünk magyarokról? Ez egy ízig-vérig modern címke, vagy lehet megfelelőt találni ennek régebbről is akár?
A név az biztos, hogy eléggé régóta megvan. Milyen rég, azt nem tudjuk természetesen. Az első lejegyzések azok valahogy a IX. század végéről, X. század elejéről vannak, amikor ez a szó már tényleg egy közösségre vonatkozik. Hogy ennek pontosan mi a tartalma, azt nem igazán tudjuk, jelent-e nyelvi közösséget például, egyáltalán magyar nyelvű közösséget jelöl-e, nem világos. Az világos, hogy van egy entitás, ami magyarnak tekinti magát, és azzal folyamatosak vagyunk, annak a leszármazottai vagyunk mi is, de hogy az közben milyen változásokon ment esetleg át, vagy hogy mik a stabil elemei, bonyolult kérdés. Az biztos, hogy a tudatfolyamat az megvan. Van egy folyamatos magyarságtudat, változik ennek a magyarságtudatnak a tartalma, a kifejező eszközei, a szimbólumai, ezek változó dolgok. Pontosan mi volt akkor, azt nem tudjuk, de nagyjából eddig lehet visszavezetni.
Mikortól beszéltünk magyarságról, van egyáltalán ilyen pont, amikor már el lehet választani azt, hogy pre-magyarok és a magyarok?
Nem, ilyen pont nincsen, és szerintem az is egy nagyon nehéz pont, hogy egyáltalán a magyarok hogyan foghatóak meg. Azért különösen nehéz szerintem, mert nagyon erőteljesen a mai, lényegében egy ilyen 19-20-21. századi nemzeteszményben gondolkodunk, amely egy teljesen másféle közösségi felfogás, mint ami korábban volt.
Hogy az a régi, az mióta és milyen tartalommal létezik, az egy nagyon-nagyon nehéz kérdés. Amennyire én látom, azért leginkább politikai entitások szoktak megfogalmazódni, szinte nincsenek olyan népi egységek amikben mi gondolkodunk. A magyarul beszélők és a magyar tudatúak köre, az nem feltétlenül van a régiségben. Magyarul beszélők köre van, de az egy fiktív kör, amit mi tudnánk körberajzolni, ha tudnánk, hogy hol vannak ezek az emberek, de hogy ők egy csoportnak tekintették-e magukat, azt nem tudjuk, és én egyáltalán nem volnék abban biztos, hogy minden magyarul beszélő tényleg magyarnak is tekintette magát, egy közösségnek tekintették egymást valaha is. Nekem inkább úgy tűnik, hogy létrejönnek politikai egységek, akár nagyon embrionális politikai egységek, és az abba tartozók kezdik egymást a közösség tagjainak tekinteni, annak van egy neve, ami aztán majd állandósul rájuk. Ezek így nem nagyon esnek egybe, de mi ezt sem tudjuk megfogni, fogalmunk sincs, hogy mióta létezik olyan közösség, amelyik magyarnak hívja magát.
A közösségnek az eredetét honnan érdemes elkezdenünk kutatni? Akadnak olyan pontok a történelemben, ahol tudunk szűkíteni, hogy ez az a csoport valószínűleg, amiből mi lettünk?
Én azt gondolom, hogy nem tudunk szűkíteni, nem tudunk Ádámtól, Évától kezdeni, hanem visszafele tudunk lépegetni az időben. Megfogjuk azt a pontot, amikor tudjuk, hogy na ezek akkor a mi elődeink, és onnan próbálunk valahogy az időben hátrafele, a még régebbi múltba visszakövetkeztetni, megtalálni a még régebbi gyökereket. Hát ez elég nehezen megy, ezzel azért a kilencedik század elején nem nagyon látunk.
Van értelme egyáltalán rokonságról beszélni, rokon népekről? Többen szóba hozzák, hogy finnugor rokonság, türkök vagyunk, ázsiai nép vagyunk, nem ázsiai nép vagyunk, pontosan mi alapján érdemes identitátást meghatároznunk?
Az identitásunk az az, amit belerakunk. 300 évvel ezelőtt a Himnusz nem volt benne az identitásunkban lévén, hogy nem volt Himnusz. 1956 nem volt meg a Trianon előtti Magyarországon, mert még nem volt '56, miközben ma az az identitásunk része. Az identitás az folyamatosan változó dolog, ilyen szempontból egy nehéz kérdés. Persze, érdemes nyomoznunk, amennyire csak tudunk, nyilván erőnkhöz képest próbálunk minél hátrább lépni, és azt gondolom, hogy ennek van is értelme, mert valamit hozzátesz az önképünkhöz, bár olyan rettenetesen sokat azért nem tesz hozzá. Az, hogy egy lépéssel előbbről látom a magyarság történetét, vagy későbbről, az valójában nem olyan igazán meghatározó, mert a meghatározó pontok megvannak. Az államalapítás, már hogy az első állam létrehozása valahol Etelközben, a beköltözés a Kárpát-medencébe, a kereszténység felvétele, ezek a magyar identitás talppontjai most. A lényeges pontok megvannak. Nem gondolom, hogy ilyen iszonyatosan nagy és döntő dolgokat ki lehetne mutatni.
A rokonság kérdés valójában egy fikció. Kit tekintünk rokonnak, és miért tekintjük rokonnak? Nagyon sokféle rokonság van. Vannak népek, akik biológiailag semmilyen szinten nem rokonok, de nyelvileg igen, és azért az identitástudatukban is van rokonság, simán rokonnak tekintik magukat. Vannak olyan közösségek, amelyeknek a nyelve nem azonos, és mégis rokonnak tekintik magukat. Vannak olyan népek, amik kulturálisan és nyelvileg is nagyon hasonlóak, aztán mégis darálják egymást. Szóval, hogy mi van ebben a rokonságban, ezt érdemes időnként tisztázni, hogy a finnugor rokonság az ugye úgy értendő, hogy ez a finnugor nyelvrokonság. Nyelvileg igen rokonai vagyunk a finnugor népeknek, mert a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik. Ez egy nyelvrokonság, de pont ennyit jelent.
Ugyanilyen rokonság az, hogy a nyugati keresztény kultúrkörben élünk, és ilyenformán mindenki, aki a nyugati keresztény kultúrkörben él, az egy kulturális rokonunk, mert velük vagyunk egy csomó szempontból a legközelebbi kapcsolatban, hiszen rengeteg közös hagyományunk van, bármilyen nyugati típusú keresztény közösséggel van kapásból egy csomó közös dolgunk, ami már egy ortodoxszal sincs meg, pedig azok is keresztények, mégis egy teljesen másfajta világlátás, egy másfajta berendezkedés van náluk, másképpen állnak hozzá a dolgokhoz. A nyugati kereszténységen belül is sokféle különbség van, de akad számos közös dolog, amitől egyfajta közösségi tudatunk van azokkal a népekkel.
Hasonló kulturális rokonságot mondhatunk a sztyeppe régió fele, mondván, hogy a nomád világból jövünk, nomád öröksége van a magyarságnak, aminek természetesen ma már lényegében nincsen nyoma, organikusan megcsinált, feltámasztott nyomai vannak, de a tudatunkban él, hogy onnan jöttünk.
Nagyon sokféleképpen lehet valakinek a rokonának lenni, de hogyha meg a biológiai rokonságot néznénk, genetikai rokonságot, akkor a szlovákok a legközelebbi rokonaink valószínűleg. A rokonságkeresés nagyon-nagyon érdekes dolog, ezért dobálózunk vele nagyon lelkesen, de hogy mit is kéne, hogy jelentsen, azt nem tudom, és valószínűleg azért sem éleződik ki a kérdés, mert nem nagyon, furán vannak nekünk rokonaink, vagy bárhogy is rokonnak tekinthető népek. Nem élezzük ki ezt a kérdést, ezért aztán pontatlanul, elmosódottan használjuk a fogalmat. Nagyon vágyunk rá, hogy legyenek rendes rokonaink, de mivel nincsenek, ezért nem is nagyon értjük, hogy mit kéne ezalatt érteni. Tisztázatlan dolog igazság szerint, hogy mire is vágyunk.
Egyfajta társadalmi konstrukció, melyet inkább a politika, mondhatni legitimizációnak használ, vagy azért ennél többről van szó?
Teljesen egyértelműen tudati konstrukció, de szerintem nem a politika csinálja, a politika inkább ezt használja. Ez egy csomó mindenből áll össze, kisebb és nagyobb folyamatoknak az eredője, az összessége valahogy mutat valamerre, és azt lehet egy kicsit erősíteni. Gondoljunk bele, hogy mondjuk a finnugor rokonságot, mint ténylegesen rokonságot, a nyelvrokonságon túlmutató dolgot azért a politika nagyon hosszú ideig nagyon keményen tematizálta. Tudományosan, ismeretterjesztésben, mindenhol ez ment, és valójában nem ment. Egyszerűen nem érzünk a finnugor népekkel rokonságot.
Tudhatjuk az agyunkkal, hogy nyelvrokonok vagyunk, de meghallunk egy bármilyen finnugort beszélni, egy hangot nem értünk belőle. Miközben ha az ember magyarként megtanul olaszul, és hall egy spanyolt, akkor öt perc után érzi az azonosságot. Lehet a kapcsolatot érezni, de nekünk nincs ilyen élményünk a finnugor népekkel, pedig ott volt mögötte a pénz, paripa, fegyver, politika, minden és mégsem sikerült összehozni.
Mélyen zajló folyamatok a közösségi tudatban, amiket lehet valamennyire módosítgatni, de olyan nagyon nem, ez egy nehezen, lassan mozgó valami. Az, hogy benne vagyunk a nyugati keresztény közösségben, az a tudat egyszerűen nagyon be van épülve. Az egész török hódoltság 150 éve nem volt képes kiölni a hódoltságban élő magyarságból, hogy mi a nyugati keresztény világhoz tartozunk, ahogy a szocializmus sem tudta elmagyarázni, hogy mi keletre tartozunk. Mert mindenki tudta, hogy nem ott van a helyünk, teljesen világos volt. Abban a pillanatban, hogy lepattant ez a fajta kényszer, vissza is tértünk a nekünk megfelelő helyre.
Ahogy egyébként azt, hogy a kelettel dolgunk van, sem a XIX-XX. század találja ki, hanem mindig is megvolt a magyarságtudatban. A nemesi tudatban benne volt, a krónikáinkban benne volt, amiket újranyomnak, újraírnak folyamatosan. Ez egy folyamatos tudás, hogy nekünk van egy sztyeppei hátterünk, ugye szkítának nevezik ezt a régiségben, egy ilyen típusú hátterünk, melyek sehogy se újdonságok, ezek megvannak, csak lehet, hogy egy kicsit másképp fogalmazódnak meg, másképp éljük át, más szimbólumokat használunk rá, de én azt gondolom, hogy alapjában ezek lassan mozgó dolgok.
Mennyire van értelme azt mondani, hogy magyar nép, szlovák nép, mennyire politikai, mennyire valódi, mély tudati közösség?
Mostmár mindenképpen tudati közösség. Teljesen egyértelmű, egyébként elég gyorsan ki tud alakulni, hogyha arról van szó. Nagyon érdekes, hogyha megnézzük a közép-ázsiai török népeknek a példáit, akkor ők az orosz hódítástól tulajdonképpen a Szovjetunió létrejöttéig a saját törzsi, nemzetségi, esetleg kánsági rendszerükben éltek, és utána a szovjet komisszárok csináltak belőlük népeket.
Egyszerűen egymás mellé toltak különböző közösségeket, és azt mondták, hogy innentől ti vagytok a türkmének, ti vagytok az üzbégek. Az a közösségi tudat abban a formában nem volt meg addig. Ha volt is valami, az nem eme a csoportokat rajzolta körül, nem így tartoztak össze.
Türkmenisztán, 100 éve, és ma már nagyon kemény, erős türkmén tudat van. Azok az emberek, akik Türkmenisztánban élnek, azok boldogan Türkmennek tekintik magukat, miközben egyébként az anatóliai törökök is türkménnek tekintik magukat, csak nekik az atatürki Törökországban lett más jellegű türk tudatuk, ami nem olyan, mint a türkmén tudat, a mai Törökországra korlátozódik. Alapvetően persze van ennek egy kiterjesztett változata is, de az országhatár, az országhatáron belül élők közössége az nagyon meghatározó ilyen szempontból. A politikum az eléggé jól meg tudja ezt csinálni, nem is alapvetően a szimbolikus, hanem a gyakorlati térben. Aki egy politikai közösségben él, annak egyszerűen együtt kell működnie, közösen kell cselekednie, közösek a problémái, ugyanúgy kell adózni, ugyanazokat a jogokat kell követni.
Az egész élet, a mindennapi élet ugyanabban a keretben zajlik, mely nagyon erős közösséget alkot azokhoz képest, akikkel nem azonos keretben zajlik. A politikumnak ebben nagy szerepe van, mert le tud határolni csoportokat. A kereteken belül levő csoportokat egyébként képes egységesíteni, nem feltétlenül, de vannak ilyen tendenciák jól láthatóan.
Ha elég hosszú ideig össze van zárva egy közösség, akkor ki fog alakulni a közösségi tudat. Láthatóak olyan néptöredékek a világban, akik világosan a magyar közösség tagjai voltak mondjuk a IX. században, de ők nem azok, akik idejöttek, hanem mások, nincs magyarságtudatuk abban az értelemben, ahogy nekünk. Nincs országuk, nekünk van, illetve van egy magyarságtudatunk is. Az a tudatfolyam, ami máig jön, az a IX. században egészen biztosan egy nagy megszilárdító erőt kap azzal, hogy létrejön a magyar fejedelemség.Létrejön egy strukturált, tényleg láthatóan működő állam, ami üzemel, ami egybetartja ezt a közösséget, amibe aztán rengetegen beköltöznek még, meg ki is szakadnak belőle. Ettól függetlenül létrejön az a folyamat, hogy mi itt egy valami vagyunk, egy közösség vagyunk, mely máig igaz.
Ez a tudati folyamat nem azonos a biológiai folyamatokkal. A tudati folyamatban bármilyen beérkezőbe tud kapcsolódni, hogyha ő elkezdi magát magyarnak tartani. Teljesen mindegy, hogy mondjuk a monarchia idején egy sor szlovák vagy román elmagyarosodott, és a következő generáció már magyarnak tartotta magát, senki nem kételkedik benne, hogy ezek magyarok, vagy ahogy a második világháború után a magyarországi németség elmagyarosodott. Senki nem vonja kétségbe a magyarságukat. Másik tendencia, ugyanígy ki is lehet szakadni. Az emigráns magyarok jelentős része, ha maga magyar is, de már a leszármazottaiban az unokáik biztos nem magyarok, legfeljebb egy érdekesség, hogy a nagyszülők magyarok voltak. Ez ilyen, érkeznek bele emberek, kiszakadnak belőle emberek, de a tudatfolyam az azonos. Valójában ebben az értelemben beszélhetünk szerintem magyarságról.
Mennyire releváns a több ezer éves őstörténetekből levonni következtetéseket?
Lényeges, mert a működésünket a világban, tehát azt, hogy a világot hogy nézzük, azt tudati folyamatok határozzák meg. Tehát ha valaki egyszerűen csak azzal, hogy magyarul beszél, azzal már bekerül egy olyan gondolati térbe, ami nagyon sok mindent meghatároz, egyszerűen lehatárol minket a környezetünkről. Gondoljunk bele, hogy mondjuk egy szlovák nem úgy van lehatárolva lengyelekről, csehekről, mint mi vagyunk mondjuk az osztrákokról vagy a szerbekről. Az a határ egy könnyebben átléphető határ, persze tudatilag nehezen átléphető, de például a nyelvi korlát sokkal kisebb. Nálunk iszonyatos méretű nyelvi korlát van. Ráadásul van egy elég speciális, elég különös nyelvünk, ami erősen befolyásolja a gondolkozási struktúránkat, a képalkotó képességünket. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a magyar nyelv az befolyásolja a magyar gondolkodást. Ami ilyenformán egy elég speciális dolog, mert még hasonlót se nagyon beszélnek a környéken.
A magyar kultúra, ami a nyelvéből fakadólag szintén elég speciális, nagy kultúra, aminek megvannak a sarkalatos termékei, megvannak a sarkalatos kifejeződési formái, amit hogyha valaki magyar, akkor elsajátítja. Nem úgy sajátítja el, hogy bele kell verni, hanem beletanul tulajdonképpen azzal, hogy itt él, hogy hogyan oldunk meg egy problémát, vagy akár, hogy mikor vannak az ünnepeink. Szerintem még az is mindegy, hogy valaki tudja-e, hogy március 15-én pontosan mi történt. Elég az, hogy tudja 15-e az ünnep, és piros-fehér-zöld zászlóval megyünk valahova. Már ez is valamit befolyásol azon, így is lehatárolható a magyarság, hogy mi azok vagyunk, akik március 15-ét megünnepeljük. Senki nem ünnepli meg a környékünkön március 15-ét. Nagyon komoly dolog, ez most triviálisnak tűnik, de vajon hányan tudják most kapásból megmondani, hogy az osztrákoknak mi az ő március 15-éjük, amikor ők nem mennek dolgozni, és boldogok, hogy osztrákok. Én nem tudom például.
Azt hiszem, hogy nagyjából elég sok népről elmondhatjuk a környéken. Aki nincs közvetlen kapcsolatban ezekkel a csoportokkal, az nem fogja tudni, mert nem, mert az annak a közösségnek a sajátja. Nekünk is megvannak a sajátjaink, amik így befolyásolnak, úgyhogy egyáltalán nem elhanyagolható dolog. Nagyon érdekes, és tulajdonképpen több figyelmet érdemelne, hogy Magyarország az összes történelmi nyűgével együtt ezer éven keresztül mégiscsak egy Kárpát-medencei nagy és időnként gyengébb, időnként erősebb ország volt, mikor éppen mi volt a történelemben, de a helyzetéből kifolyólag viszonylag nagyobb léptékben gondolkodott az elit, meg aki egyáltalán gondolkodott a közösség történéseiről, az minimum Kárpát-medencében, ha nem nagyobban gondolkodott. Ez most is megvan, dacára annak, hogy már 100 éve a trianoni Magyarországon élünk. Nem tudunk másképp gondolkodni, mert a történelmünk az Kárpát-medencei történelem. Akárhogy, a kisebbségek ott vannak a határon túl most is, mindenképpen kell nagyobban gondolkodnunk. Egy szlováknak nem kell nagyban gondolkodnia ilyen szempontból. Nekünk olyan kulturális gyökereink vannak, amik például kijelölnek ilyen mezőket, hogy hogyan állunk bele a világba.
Hogyha az őstörténeteket kutatjuk, például Lehel kürtje történetét kanonizáljuk, az mennyivel járul hozzá ahhoz, hogy a jelent megértsük. Ez bizonyítható-e, mennyire fontos a kultúránkban?
A jelen megértése szempontjából lényegtelen. Abból hogy Lehel agyonütötte a német-római császárt, akit nem ütött agyon, ezt tudjuk, a mai életünkre vonatkozóan konkrétan nem következett semmi. Ez egy szimbolikus történet. Az egész történelem az valójában egy csomó szempontból egy szimbólumgyűjtemény arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene viselkedni, vagy hogy mások mit csináltak. Nyilván egy ilyen régi történet nem abban fog segíteni, hogy konkrétan mit csináljak egy adott helyzetben, mert az egy teljesen másik helyzet volt.
Közvetlen tapasztalatot nem fog adni, egy attitűdöt tud adni. Egy csomó ilyen történetünk van. Nekünk vannak a vereségeink. Hihetetlen mennyiségű vereség van a tarsolyunkban, sokkal több vereség van, mint győzelem. Nem szoktunk ezen gondolkodni, de mi folyamatosan a vereségeinkre emlékszünk, és azon kesergünk, hogy milyen rosszul jártunk, de mégis itt vagyunk. Oké, hogy vereséget szenvedtünk, de ezek szerint mindig talpra álltunk belőle valahogy. Mindig rossz volt, nagyon rossz a mohácsi vész, meg nagyon rossz Trianon, meg nem nagyon rossz, meg a tatárjárás, de mi itt vagyunk, továbbra is itt vagyunk, tehát ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy oké, volt vereség, de talpra tudtunk állni. A vereségeknek az az üzenete, hogy utána viszont talpra állunk. És akkor ez már egy üzenet. Tehát azért ez egy komoly dolog, hogy ebbe lehet kapaszkodni, hogy az elődeink is talpra álltak, mi is talpra fogunk állni.
Lehet vereséggel is eredményt elérni. '56-tal el lehet érni azt, hogy utána Kádár-rendszer legyen, és ne egy sztálinista rendszer, hogy mi legyünk a legvidámabb barakk. Ez egy eredmény ezen a szovjet blokkon belül. Ugyanez 1848-49, mely elbukott, csak hogy legyen egy kiegyezés, ahhoz kellett. Rengeteg ilyesmi van, Rákóczi nyolc évig küzdött, a török háborúk után egy kivérzett ország még beleáll, és nyolc évig még jobban kivérzik. Tényleg egészen elképesztő, ami a Rákóczi-kor végén van Magyarországon lepusztultságban, leromboltságban borzalmas, de 30 év török háború után szörnyű. Na de az egész ahhoz kellett, hogy Magyarország mégiscsak független ország legyen, ne a Habsburg tartományoknak a sorába illeszkedjen be, hanem a Habsburgok, mint magyar uralkodók vezessék az országot, ne pedig mint német-római császárok. Persze ezek vereségek, és nem azt a célt érték el, ami ki volt tűze a zászlóra, de nem kicsi eredményeket értek el. Ez mind benne van a kulturális tudásunkban. Mi ilyeneket hordozunk magunkban a történelmünkből, és ezek azok, amikkel megyünk előrefele.
Másfelől én azt gondolom, hogy a történelem egy csomó szempontból arra is nagyon jó, hogy meg tudunk érteni másokat, már ha akarunk, bele tudunk gondolni, hogy mi történt velük, és akkor egy kicsit empatikusabbak leszünk másokkal. Például ez egy teljesen létező lehetőség, történelmet lehet használni, de nem egy ilyen közvetlen felhasználásról van szó, ez nem a tőzsdeindex.
Mennyire lehet azt mondani egy történetre, egy tudásforrásra, hogy történelem, mennyire lehet mondani azt, hogy mese? Hol kezdődik az elválasztás, és baj-e, hogyha meséink vannak egy idő után csak?
Valamilyen szinten el lehet azért ezt választani, és hogy baj-e. Bajnak nem baj, csak tudni kell, hogy az mese. Tudni kell, hogy melyik dobozban van, és én azt érzem, hogy ha valamiről a pillanatnyi legjobb tudásunk szerint azt tudjuk mondani, hogy ez így tényleg történelem, az a történetnek ad egy plusz erőt. Egy valós történet az mindig erősebb, mint egy fiktív történet. Egyszerűen az, hogy ez megtörtént, az sokkal erősebbé teszi a történetet, mintha csak elképzelem. Úgyhogy igen, ennek van ilyen szempontból jelentősége, és a 9. századról, ahonnan el tudunk indulni, már olyan állításokat tudunk tenni, amire nagyjából azt lehet mondani, hogy ez azért úgy vállalható, védhető. Korábbról is vannak történetek, csak aztán nem tudjuk értelmezni, hogy mi van, mi áll egy történet mögött.
És ide azért érdemes befűzni még egy dolgot. Ez ugye a Vihar kapujában effektus, Kuroszavának a kiváló filmje, hogy ugyanazt a történést különböző emberek teljesen különbözően élik meg. Ugye, hogyha egy focimeccsen bemegy egy gól, akkor nagyon nem mindegy, hogy a gólt kapó, vagy a gólt rúgó csapat szempontjából ismerjük a történéseket. Két különböző történet lesz, mert hát ugye különböző dolog történt velük. Pedig a történés maga az ugyanaz. Úgyhogy azért ez a bizonytalansági tényező mindig benne van, hogy azért a történelmet onnan látjuk, ahonnan nézzük. Tehát, hogy a nézőpont nem mindegy. Nem mindegy a nézőpont, és azért ezt is jó tudni, hogy igen, amiben mi nagyon biztosak vagyunk, azt lehet, hogy másképp is lehet látni.
Például Dugovics Titusznál, ha jól tudom, nincsenek megalapozott tényeink, de egy nagyon fontos, tanulságos történet. Van-e esetleg olyan történelmi esemény, ami egyébként nem úgy volt, de egyfajta legendás múltként él?
Ó, hát ilyen rengeteg van, legendás múlt, az bőven van. Bármi, hogy Trianon miért van, milyen összeesküvés-elméletek vannak hozzá, hogy meg lehetett volna-e változtatni, erről a társadalom jelentős része igen intenzíven gondolkodik, több-kevesebb tudás birtokában, és mindenféle elméleteket gyártanak mindenre. Rengeteg ilyen légből kapott történet kering?
Tulajdonképpen az egész történelmünkről, bármiről, ami a történelemben van egy csomó ember azt gondolja, hogy ő erről bármit gondolhat. Ehhez minden joga megvan természetszerűleg, csak azt kell elkülöníteni, hogy ezt megalapozottan gondolja, vagy nem megalapozottan, mert ezt el szokták kenni. Ha valaki összerak egy gondolati konstrukciót, akkor általában annyira elégedett vele, hogy úgy gondolja, hogy az úgy is volt. De nem! Általában, hogyha valaki nem felkészült kutató, akkor ezek a gondolati konstrukciók valójában elég gyengék szoktak lenni ritka kivételtől eltekintve.
Dugovics Titusznál tudjuk, hogy nem igaz, mégis igazként gondolunk rá, ebből vezetjük le bizonyos tulajdonságainkat. Ha így nézzük, miért nem lenne jobb, hogy az egész történelmünket úgy írjuk át, hogy egyébként mi királyok vagy hősök vagyunk?
Azért, mert hogyha nincs mögötte a múlt megismerése az egy nagyon kemény, nehéz megismerési folyamat, aminek megvannak a játékszabályai. Ezt félre szokták érteni, nem a végeredmény van meg, az nincs meg, hanem, hogy hogyan tudom megismerni a múltat. Ennek van egy módszertana. Ez egy szakma, ezt szokták elfelejteni. Az a helyzet, hogy ha bárki bármilyen csodálatos történetet elmesél és valaki odajön, hogy figyelj nem ez van a forrásokban, amit te mondasz, az hülyeség, akkor lehet, hogy elkezd fülbörögni, elkezdi elmagyarázni, hogy neki igaza van, de a hallgatóságának egy jelentős része elkezd agyalni rajta, hogy de lehet, hogy butaságot hallgatok és elkezdek hinni egy olyan dologban, ami teljesen megalapozatlan, és akkor én arra építem a világképemet. Nagyon jól látszik, az őstörténet kapcsán nagyon jól látszik.
Rengeteg ilyen felkent próféta van, aki bárhonnan is, de elmondja, hogy hogy volt a magyar őstörténet, de amikor egy profi odamegy, és azt mondja, hogy jó, ezt most miből gondolod, mert ez teljesen megalapozatlan. Ezek a dolgok úgy szoktak végződni általában, hogy akkor ezek az emberek elkezdenek ordibálni, aztán elmennek, viszont a hallgatóságuk megzuhan.
Ha a történetedre azt mondják, hogy ez mese, ezt te találtad ki, akkor a hallgatóságod le fog csökkenni. Onnan két út van szerintem. Az egyik az az, hogy te vagy valóságot akarsz beszélni. Ugye itt jön be az a pecsét, hogy ha te az igazat mondod, egy valós történetet mesélsz el, az erősebb, mintha fikciót mesélsz. Ezért van az, hogy mindenki azt akarja mondani, hogy ez az igazi történet, mert azzal kap egy plusz erőt a meséje.
Vagy a másik verzió, hogy tessék átköltözni a fikció világába, azt meg úgy hívják, hogy regény, vagy film, mely átkerül a művészet talajára. Akkor olyan minőségben kell csinálni, hogy az emberek azt mondják, hogy az jó. A Feszty-körképen szerintem nincs motívum, ami jó lenne. Az úgy, ahogy van, minden rossz rajta gyakorlatilag, de ettől még egy csodálatos alkotás.
Most már jó párszor láttam, és nem feltétlenül stílusom az, ahogy a XIX. század megfogalmazza ezeket a dolgokat, de azért a Feszty-körkép az a maga módján egy lenyűgöző dolog. Az összességében, ahogy meg van csinálva, akkor tényleg bele lehet állni. Az egy alkotás. Fikció, persze, nem úgy volt a honfoglalás, nem úgy nézett ki, semmi sem úgy volt, ettől még, mint műalkotás, abszolút értékes és jó. Csak nincs rajta az a pecsét, hogy ez a valóság lenne, műalkotás. Hogyha valaki nem tud a valóságról beszélni, ha nincs képessége, akkor költözzön át egy másik területre, és akkor ott kifejtheti a dolgait, és olyan őstörténetet mesél el egy őstörténeti science fictionben, amileyt akar.
Régen nem volt, de most már van magyar őstörténeti science fiction, ez egy létező műfaj. El lehet mesélni. Lehet, hogy még többen is fognak iránta érdeklődni, mintha valaki megpróbálna kvázi valós történelmet mesélni. Ez egy különbség, ám én azt gondolom, hogy a valóságnak van ereje.
Elképzelhető olyan technológiai fejlődés, vagy bármilyen erőforrás növekedés, ami miatt robbanásszerűen még több ezer évre tudunk visszamenni, vagy az igazából az a múlt már végleg elveszett?
Nálunk ez a IX. század, ez a határ tulajdonképpen, ami elé nem igazán tudunk visszamenni. Minden népnek megvan az a határa, ameddig el lehet menni, és utána van egy szürke zóna, ahol lehet nagyon-nagyon bizonytalan állításokat tenni, olyan állításokat, ami valamilyen elemében bizonytalan. Lehet, hogy tudom, hogy mi történt, de nem tudom, hogy mikor, hol, vagy tudom, hogy történt valami, csak nem tudom egészen pontosan, hogy kivel történt. Ezek különböző bizonytalansági fokú állítások, és aztán az egész elmegy a semmibe tulajdonképpen. Várható-e, hogy ezek a falak áttörnek? Az a kérdés, hogy mit akarunk áttörni. Nyilván az őstörténet a genetikától hangos, a genetika nyilván fel fog tudni mutatni egy csomó dolgot, nyilván fejlődni fog. Én azt gondolom, hogy még azért nem rövid az az az út, amire ez igazán használható fegyver lesz a múlt megismerésében.
De szépen látszik, hogy ez intenzíven fejlődik, nagyon komoly munkát végeznek a genetikus kollégák ilyen szempontból, de egy korlát biztos van a dologban, az pedig az, hogy ami így létrejön, az az emberiség genetikai története lesz. Hiszen a genetika a genetikával foglalkozik egészen megdöbbentő módon. A történelem az viszont egy tudati folyamat valójában.
Az, hogy nép vagy közösség, az egy tudati dolog, és nem genetikai dolog, amiről az elején beszéltünk, hogy be lehet tagozódni egy tudati folyamatba, meg ki lehet esni egy tudati folyamatból. A genetika nem írja le ezeket a változásokat. Lehet mondjuk a régészettel nagyon-nagyon esetlegesen és szerencsésen összejön egy olyan együttműködés, ahol olyan szerencsésen egészítik ki egymást, hogy állításokat lehet tenni, csak hát a régészettel is vannak hasonló problémák, hogy az sem írja le a tudati folyamatokat, csak részben, meg nagyon áttételesen. A régészet is nagyon jól fejlődik, ám ezek olyan tudományterületek, amik a múltba mutatnak vissza, és érdemi dolgokat fognak tudni mondani, csak nem fogjuk tudni pontosan megmondani, hogy miről beszélnek. Olyan állításokat fogunk tudni tenni, hogy egy régészeti kultúra, az számos megfontolás alapján könnyen lehet, hogy a magyarok elődeihez kapcsolható. Nagyon nagy dolog ahhoz képest, hogy semmi nincs, de a biztos állítástól azért meg nagyon messze van. Ámbár ha ilyenből sok állítás lesz, lehet, hogy kikerekedik belőle valami.
Aztán van egy másik fejlődési lehetőség, ezt az utat járjuk most mi történészek, hogyha megváltozik a gondolkodási keretünk vagy a szemléletmódunk, akkor lehet, hogy a régóta ismert forrásokban új információkat látunk meg, olyan információs tartalmakat veszünk észre, amiket eddig nem aknáztak ki, vagy nem jól aknáztak ki, nem jól értették, vagy egyáltalán lehet, hogy olyan forrásokat veszünk kézbe, amire régen azt mondták, hogy ez érdektelen.
Azzal, hogy a régészet áttörte azt a falat, ami nagyon sokáig benne volt az őstörténet-kutatásban, hogy a magyar őstörténetet Európában kell keresni az Uráltól nyugatra. A régészet világosan megmutatta, hogy nem, az Uráltól keletre is keresni kell. Ezzel áttört egy tudati fal, ami nagyon keményen gátolta a kutatásokat nagyon hosszú ideig.
Innentől kezdve az a nagy probléma van, hogy irgalmatlan mennyiségű forrás szakadt ránk, amiben keresni kell a magyarokat. A történettudomány is áttört egy falat ilyen szempontból, mert teljesen világossá vált minket lehet, hogy nagyon régóta magyarnak hívnak, csak a környezetünk nem így ismer minket. Egyáltalán nem biztos, hogy bármilyen szinten is magyarokat kell keresnünk a forrásokból, hanem egy nem tudjuk milyen nevű népet kell keresnünk, vagy közösséget kell keresnünk.
Lehet, hogy el fog jönni az idő, amikor egyszer csak össze fogunk tudni rakni egy történetet egy közösséghez, amiről azt tudjuk mondani, hogy a magyarok elődei. Ez egy olyan közösség, ami csatlakozott a magyar államhoz, magyar tagszövetséghez, alkotóeleme lett a későbbi magyarságnak. Ilyenekre bőven lehet számítani. Azt gondolom, hogy igen, lesz, hogy majd így hátrább tudunk nézni az időben. Most nem olyan régen sikerült összeraknunk egy gondolati vázat, ezek azok, amivel talán egy lépéssel most akkor hátrább lehet látni az időben egy picit. Nyilván ez még egy csomó kutatást fog igényelni, akkor azt megint körbe kell járni egy csomó szempontból, de úgy néz ki, hogy lehet egy lépést hátrálni az időben, ami nagy dolog, melyre nagyon régóta nem volt példa. Meglátjuk, hogy hány ilyen lesz még a jövőben. Majd kiderül.
Ugyan, ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel, az interneten rengeteg hasznos, szórakoztató dolog van, még a közösségi média sem feltétlenül rákkeltő, csak el kell kerülnünk a boldogtalanság fáradhatatlan spriccelőit!
Ehhez segítségül született társadalomtudományos dolgozatunk a magyar internetet non-stop megkeserítő szubkultúrák 5 legborzasztóbb fajtájáról: ismerje fel, kerülje el!
5. A diplomás
Nincs azzal baj, ha valakinek fiatalon, amikor ereje teljében van, annyiban kimerül a pályaválasztási ambíciója, hogy könyvtáros lesz.
A probléma ott kezdődik, hogy e mellé kiemelt társadalmi rangot is akar, megfelelő javadalmazással. Ma, amikor egy diploma megszerzéséhez mindössze rengeteg elbaszható szabadidő szükséges, és annyi diploma van, mint ahány lyuk a magyarok valagán, ez megmosolyogtató. Nekem kérem érettségim van! - hangozhatott impozánsan, valaha. Ilyen ma a diploma.
Köztiszteletre és az azzal járó, átlag feletti fizetésre vágyik, ami definíció szerint azt jelenti, hogy kizárólag akkor lenne boldog, ha mindenki máshoz képest, mindenki más kárára, és a mosdatlan többség áhítatával lebegne a fejünk felett, természetesen közalkalmazottként. Hálátlan társadalmunknak jaj, amiért ezt nem biztosítjuk a művész úrnak!
Mire büszke: felsőfokú végzettség Különleges képessége: végig tudja nézni a Sátántangót Online fészkei: szakmai fórumok, értelmiségi pocsolyák Halálos ellensége: túl sokat kereső buszsofőr, bolti pénztáros
4. A redditor
Archetípusa az iskolai rendszergazda, akinek rengeteg szabadideje van online nyavalyogni azon, hogy neki mi minden járna, csak hát mindenki más, és a körülmények.
Mindjárt emigrál, igaz, két utcával arrébb sem állná meg a helyét a piacon.
A legbutább internetes ateizmust böfögi vissza, ettől is felsőbbrendűnek érzi magát a sok birkához mérve, zsenialitását az élet azonban az Istennek sem igazolja.
Közösségbe verődve egymás rossz tulajdonságaira erősítenek rá, megmagyarázva, hogy miért jó az úgy, sőt, így sosem változik jó irányba, hanem folytatja a lejtmenetet a besavanyodásba. Ebbe az enabler pókhálóba csalogatják be az antiszociális fiatalokat, újratermelve a közeget.
Mire büszke: online kitöltött IQ teszt Különleges képessége: zéró önreflexió Online fészkei: r/hungary, 444hsz.com Halálos ellensége: az igazságtalan világ, buta birkák
3. A nyakbalógós
Jó nevű (= külföldi) multi cég alkalmazottja, közterületen, ebédszünetben sem veszi le a nyakbalógóját, had lássa mindenki! Büszke rá, mintha 2004 lenne.
Politikai nézetei pontosan megfelelnek az aktuális, globalista céges policy-nek, amit policy-nek hív. Sokat beszél Hunglishül élőben és virtuálisan is. Mindenki mást lenéz.
Ha céges autót kap, végképp elveszi az eszét a gőg.
Ettől még élhetne boldogan, nem mérgezve a magyar közéletet, de fizetése, ami legjobb esetben is csak fele annak, amit ugyanannál a multinál, ugyanabban a pozícióban, egy országgal nyugatabbra kapna, fájóan kevés. Amikor a kőműves árajánlatot ad, összetörik az önképe, és óvatosan kiválasztott, HR-eseket nem zavaró célpontokra fókuszálva online ámokfutásba kezd.
Mire büszke: külföldi középvezető beosztottja Különleges képessége: nincs Online hátországa: LinkedIn, Hunglish Twitter Halálos ellensége: feje fölé promotált honfitársai
2. A hazakommentelő expat
Ha valaki külföldön találja meg a boldogságát, új életét, sikereit, arra az egész magyar nép mindig is büszke volt, ünnepelve várta és várja őt haza. Ez a 20. század szörnyűségeiből fakad, amikor a disszidenseknek őszintén szurkolt minden itthon rekedt.
Hasonlóan a diploma megszerzéséhez, külföldre költözni manapság lényegesen egyszerűbb, minden hülyének sikerül, a léc nagyon alacsony. Ennek köszönhetően bőségesen vannak honfitársaink, akiket saját lelki nyomoruk kis, fekete felhőként követi a világ túlfelére is, hogy kínzó boldogtalanságukat az expati pulpitusról fröcskölhessék haza.
Régen - talán még most is - a Határátkelő blogon hülyített mindenkit azzal, mennyire jó döntést hozott, hogy itt hagyta ezt a koszfészek Magyarországot. Ebben annyira biztos, hogy naponta tucatszor ismétli az összes lehetséges fórumon.
Manapság a TikTokon mutogatja a bevásárlásait, ami csupa olyan termékből áll, ami minden magyar kisváros outletjében kapható.
Külföldi barátja 10 év után sincs.
Mire büszke: erős EUR/HUF árfolyam Különleges képessége: jobban ismeri a magyar közéletet, árakat, mint az itthon élők Online hátországa: TikTok, r/hungary Halálos ellensége: gyenge EUR/HUF árfolyam
1. A Pestre költözött vidéki
Neofita buzgóság fűti, megfelelési kényszer hajtja, hogy végre azzá válhasson, aminek millióknak csak megszületni kellett: budapestivé.
Ehhez a modellt a legripacsabb budapestiekről lesi el, és soha nem tudatosul benne, hogy amit lát, az csak színészkedés, belsős poén.
Ha született budapestit talál, áhitattal fikázza neki a szülőföldjét, a saját családtagjait, akiket maga mögött hagyott, mindenféle -fóbnak és kirekesztőnek elhordja testvéreit, szüleit is, ha ezért kaphat egy szaros lájkot.
Mire büszke: budapesti lakcíme van Különleges képessége: el tudja sorolni a Duna-hidakat, a 6-os villamos megállóit Online hátországa: kerületi Facebook csoportok, fővárosi kulturális rendezvények eseményoldalai Halálos ellensége: önmaga
A cikksorozat első részében a hét billegő állam közül Arizonáról, Nevadáról és Wisconsinról írtunk, ebben a cikkben pedig a fennmaradó négy csatatérállam jellemzőit vizsgáljuk meg.
Michigan
Michiganben több, mint 10 millióan laknak és az állam 15 elektorral rendelkezik, ami kiemelten fontos billegő állammá teszi. Michigan lakóit az autóipar helyzete, a gazdasági teljesítőképesség és a bevándorlás foglalkoztatja különösen. Az állam tradicionálisan inkább liberális elköteleződésű, de az utóbbi években a demokraták már nem számíthatnak a michigan-i választók feltétel nélküli bizalmára. Ezt jól szemlélteti, hogy 2016-ban Trump győzött és ugyan 2020-ban Biden 150.000 szavazattal visszavette Michigant, idén minden jel egy ennél szorosabb eredmény felé mutat.
Trump egy michigan-i kampányrendezvényen 2024. októberében
Forrás: Forbes
A megélhetési költségek drasztikus emelkedése még Detroit-ban is elbizonytalanították a demokrata tábort, ami intő jel a Biden-adminisztráció számára. A 2020-as közvéleménykutatások Biden nagy arányú győzelmét vetítették előre, ehhez képest az eredmény szoros lett. Az idei választások republikánus szereplése nagy valószínűséggel jobb lesz a négy évvel ezelőttinél, hiszen ugyan Harris vezet a kutatások alapján, előnye fél százaléknál is kevesebb. Ez a különbség a gyakran rejtőzködést választó republikánus szavazók mozgósításával könnyen ledolgozható. Michigan-ben a már bemutatott három billegő államhoz hasonló folyamatok játszódnak le a nyári hónapokat követően: Harris előnye fogy, Trump pedig egyre jobban szerepel a felmérések alapján, ráadásul jelentős mértékben számíthat a kutatásokban meg nem jelenő republikánus szimpatizánsok támogatására is.
Észak-Karolina
Észak-Karolina Michigan-nél egyel több, 16 elektori szavazattal rendelkezik, hiszen lakossági is minimálisan nagyobb, 10,8 millió fő körüli. Érdekessége, hogy a hét billegő állam közül egyedül itt tudott Trump győzni 2020-ban méghozzá 74.000 szavazattal. Ez az állam történelmét tekintve nem csoda, hiszen Barack Obamát leszámítva az elmúlt évtizedekben demokrata jelöltnek nem sikerült megszerezni az észak-karolinai elektorok támogatását. Az állam határos Georgiával is, mely szintén csatatér államnak minősíthető. Észak-Karolinában a republikánus jelölt tekinthető esélyesebbnek, annak ellenére, hogy a közbeszédet az abortusz kérdése foglalkoztatja leginkább, ebben a témában pedig általában a demokraták helyezkedhetnek támadó pozícióba. 2020-ban Trump annak ellenére nyerni tudott az államban, hogy a közvéleménykutatások sima demokrata győzelmet jósoltak. Idén ettől eltérő a helyzet, hiszen a választások előtt bő két héttel fél százalékos Donald Trump előnye. Észak-Karolina 16 elektora az eddigi jelek szerint idén a republikánus elnökjelöltet fogja támogatni.
Georgia
A déli államban 2020 előtt három évtizeden keresztül kizárólag republikánus jelöltek tudtak választást nyerni. 2020-ban azonban a 11 milliós állam 16 elektorját csupán 13.000 szavazatos különbséggel Joe Biden nyerte meg. Georgia többek között arról is híres, hogy a 2020-as választások alkalmával a republikánus körökben felmerült ’demokrata választási csalás’ összeesküvés elméletét Georgia példáján vezették le. További jellegzetessége az államnak, hogy nagy arányú színesbőrű lakossága van, a népesség nagyjából egyharmada afroamerikai. A fekete népesség pedig jellemzően a demokrata jelölteket támogatja, így ebben Harris stábja is reménykedhet. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a Biden-adminisztráció évei alatt az afroamerikai lakosság jelentős része elpártolt a demokratáktól és a sok ponton ellentétes értékeket valló republikánus párt felé fordult, mely egy több évszázados demográfiai jellegzetesség átalakulását jelentheti.
Az abortusz kérdéskörét fejtegető Harris egy választási gyűlésen Georgiában
Forrás: CNN
A legfrissebb adatok szerint – Észak-Karolinához hasonlóan - Georgiában is Donald Trump vezet, közel 2%-kal, ami a korábbi választást megelőző kutatások eredményeinek fényében sima republikánus győzelmet vetít előre. A déli állam ugyan már nem tekinthető egyértelmű ’piros államnak’, a republikánusok esélyei 2024-ben kedvezően alakulnak.
Pennsylvania
A legnagyobb billegő állam a maga 13 millió fős lakosságával a 19 elektorral rendelkező Pennsylvania. Az állam nagy kiterjedésű és változatos demográfiai összetételű. Nagyvárosokat és vidéki területeket egyaránt találunk Pennsylvania-ban, így a politikai preferenciák kiegyenlítődnek. A 19 elektor megszerzése 2024-ben is rendkívüli fontosságú a demokrata és a republikánus jelölt számára is. 2020-ban Biden szűk többséggel, 82.000 szavazattal győzött, melyhez hasonlóan idén is szoros verseny van kibontakozóban. Pennsylvania a 2024-es kampányban kulcsfontosságú, hiszen az állambeli Butler-ben történt az a merénylet kísérlet Donald Trump ellen, mely majdnem országos válsághelyzetet idézett elő. Trump azóta visszatért Butler-be és továbbra is harcban van az állam megszerzéséért.
Donald Trump Butler-ben a sikertelen gyilkossági kísérlet után
Forrás: cdn
Pennsylvania-ban a kutatások szerint a legkiélezettebb a verseny. A nyári hónapokban 1-2%-os demokrata előny volt jellemző, mely azonban mostanra elolvadt és a két jelölt támogatottsága fej-fej melletti. Kettő héttel a választások előtt Trump 0,3%-os előnyt élvez, de a republikánus jelölt esélyeit a népes rejtőzködői csoport is erősíti.
A 21. század eddigi legszorosabb választását rendezik november 5-én rendezik az Egyesült Államokban. A kiélezett verseny a demokrata és republikánus jelöltek között valóban szinte példa nélküli, sok szakértő szerint utoljára a 19. században volt arra példa, hogy a jelöltek szinte azonos számú elektort szereznek. A közvélemény-kutatások valóban reális esélyét látják annak, hogy csupán 1-2 elektoros eredménykülönbség születik, bár ennek esélye továbbra is alacsony. A választás a szoros verseny ellenére az 50 állam többségében lefutott, hiszen már most garantálható, hogy 43 állam kék vagy piros színben jelenik majd meg a térképen a választás éjszakáján. A maradék hét állam, melyben érdemi verseny zajlik ún. csatatérállamnak tekinthető. A hét billegő állam azonban rendkívül sokszínű és izgalmas sajátosságokkal rendelkezik. Lássuk őket egyesével!
Arizona
2020-ban Joe Biden mindössze 10.000 szavazattal szerezte meg Arizona 11 elektori szavazatát, ami a közel 7,5 milliós államban rendkívül szoros eredménynek számít. Az állam hosszú ideig egyértelműen republikánus többségű volt, de a változó demográfiai folyamatok napjainkra kiegyenlítették az erőviszonyokat. Arizona a mexikói határvonal mentén fekszik ami fontos témává teszi az illegális bevándorlást, határvédelmet és a bűnüldözést. Ebben a kontextusban a republikánusok számára kedvező közéleti diskurzusokat folytatni, hiszen a demokrata párt köztudottan kevésbé törődik az arizonai polgárok által kifogásolt határvédelem kérdésével.
Trump arizonai kampánygyűlésén mond beszédet
Forrás: BBC
Ennek megfelelően nem jelent nagy meglepetést, hogy a korábbi elnök 2%-kal vezet Harris előtt a legfrissebb felmérések szerint. Trump esélyeit tovább erősíti a tény, hogy a népesség összetételének gyors változása ellenére az államban 53%-kal még mindig abszolút többséget alkotnak a fehérek, továbbá a lakosság mintegy harmadát kitevő latin-amerikai kisebbség jelentős része is Trump-ot támogatja. Arizona jó eséllyel 2024-ben is vörös államként jelenik majd meg a választási térképen, amely annak fényében, hogy Barack Obama megválasztása és újraválasztása idején sem győztek a demokraták az államban nem is meglepő.
Nevada
A 6 elektorral rendelkező 3,2 milliós lakosságú Nevada különlegessége, hogy a biztos szavazók nagyjából egyharmada függetlenként tekint magára, vagyis nem támogatja sem a demokrata sem pedig a republikánus párt jelöltjét. 2020-ban Nevadában is Biden győzött, igaz valamivel nagyobb arányban mint Arizonában. A 33.000 szavazatos különbségnél lehet, hogy idén sem lesz nagyobb differencia, tekintve, hogy a közvéleménykutatók 1%-on belüli különbséget jósolnak, jelenlegi állás szerint Harris javára. Az államban erős független tábor augusztus közepéig egy harmadik jelöltet is támogathatott Kennedy személyében, aki viszont azóta visszalépett Trump javára. A szorosnak ígérkező versenyben ugyan egyelőre a demokrata jelöltet jósolják győztesnek, a valóság könnyen meglepetést okozhat.
Nevadában a gazdasági nehézségek kiemelt témának számítanak, melyért első sorban a Biden-Harris adminisztrációt okolják. A nevadai munkanélküliség 5,5%-on áll jelenleg, ami országos szinten a legmagasabb, továbbá komoly lakhatási krízis is kibontakozóban van. Az elégedetlenség a republikánus tábor megerősödésével járhat, melynek jelei már Biden visszalépése előtt érzékelhetőek voltak. Azóta a demokraták kiegyenlítették az erőviszonyokat, de a kutatásokban rendszeresen gyengébben teljesítő republikánus jelölt Nevadában is komoly meglepetéseket okozhat.
Kamala Harris és Tim Walz alelnökjelölt lelkesíti a tömeget Nevadában
Forrás: nevadacurrent.com
Wisconsin
A közel hatmilliós Wisconsin egyike a ’Midwest’ államainak, 10 elektorral rendelkezik. Az állam rendkívül heterogén, városi, kisvárosi és vidéki régiókkal is rendelkezik, melyek eltérő politikai felfogásúak és különböző kérdésekre helyeznek hangsúlyt. A 2020-as választások alkalmával Wisconsin is kék állam lett, Biden valamivel több, mint 20.000 szavazattal szerzett többet az újraválasztásáért küzdő Trump-nál. Az állam fontosságát jelzi, hogy a republikánus konvenciót Milwaukee-ban tartották, de a demokrata jelölt is Wisconsinban indította el kampánykörútját. A wisconsini polgárokat minden bizonnyal meghatotta a Trump elleni gyilkossági kísérlet után megrendezett republikánus konvenció, hiszen a merénylet után ebben az államban állt először nyilvánosság elé az exelnök.
Donald Trump és JD Vance a republikánus konvención Milwaukee-ban
Forrás: Washington Post
A legtöbb államhoz hasonlóan Wisconsinban is az urbánus körzetek a demokrata, míg a vidéki területek a republikánus jelölt felé húznak. A két jelölt közti különbség még a nevadai adatnál is szűkebb, Harris mindössze 0,2%-kal vezet, a küzdelem teljes mértékben nyitottnak tekinthető.
A második részben a további négy csatatérállam – Pennsylvania, Georgia, Észak-Karolina és Michigan bemutatása következik.
