Reaktor

A Paypal október 8-án úgy módosította az Általános Szerződési feltételeit, miszerint aki hamis információt közöl, akár 2500 dolláros bírságra is számíthat. Egy tech óriás lábbal tiporja  Amerikában a szólásszabadságot. Mit tesz erre a kormányzat? (Spoiler: semmit.)

Előzmények

A PayPal-nak volt néhány megdöbbentő húzása ebben az időszakban: több felhasználót blokkoltak az Egyesült Királyságban. A felhasználókban az volt a közös, hogy mindegyik fontos, szólászabadságot hirdető, nem a kormány kommunikációját fújó szereplőhöz tartozott. Tették ezt mindenféle előzmény, figyelmeztetés és magyarázat nélkül. Ebben az esetben már ki lehet zárni a véletlen lehetőségét.

A balhé

A PayPal október 8-án kiküldött a felhasználóinak egy frissítést, amiben arról értesített, hogy megváltoznak az általános szerződési feltételek. Hogy ebben mi a hírérték?

Amint ennek híre ment (hiszen senki sem olvas el egy ÁSZF módosítást, valljuk be őszintén), a közösségi médiát elárasztották a felháborodott felhasználók, akik megszüntették a fiókjukat.

Erre –csodák csodája- a PayPal szóvivője kiadta az alábbi határozatot: ,,Az ÁSZF módosításáról kiadott frissítés csupán egy véletlen hiba volt, ami téves információkat tartalmazott.” (Ez vagy egy sima hazugság, vagy a cégóriás bürokratikus rendszere nem tud hiba nélkül átvinni egy ÁSZF módosítást. Nem is tudom melyik az elkeserítőbb.)

Ez szép és jó, de a helyzet a következő: a szólásszabadságot brutálisan semmibe vevő rendelkezést csak azután szüntettek meg, hogy az interneten ellenállás alakult ki, fiókokat szüntettek meg és ezzel a PayPal komoly veszteségeket szenvedett.

 (forrás: dailysceptic.org)

Az internet válasza

A módosítás visszavonása előtt, amint az internet felháborodott, nagy emberek nagy igazságokat posztoltak erről. Szemezgessünk:

,,Nehéz nekem nyílt kritikát megfogalmaznom egy vállalattal szemben, amit szerettem és aminek annyi mindent adtam. De a PayPal új szabálya minden ellen megy, amiben én hiszek. Egy magánvállalat eldöntheti, hogy elveszi-e a pénzed, amennyiben nem értenek egyet a mondanivalóddal. Őrület.”

– írta David Marcus, a PayPaly korábbi elnöke. Ezt a posztot Elon Musk kedvelte.

,,Emiatt annyira életbevágó, hogy az állami és a szövetségi törvényhozás olyan jogszabályokat alkosson, melyek tiltják, hogy a tech cégek diszkrimináljanak és védik a szólásszabadságot."

– Brendan Carr, a Szövetségi Távközlési Bizottság (FCC) republikánus biztosa.

,,PayPal cenzúrázza a szólásszabadságot. Ha nem hallgatsz, ellopják a pénzed. Nem hagyhatjuk, hogy ez megtörténjen."

– Marsha Blackburn, szenátor

A Washington Post válasza

A Washington Post tökéletesen tükrözi azt, hogy milyen irányba is halad Amerika. Az ő olvasatukban a konzervatív médiumok alaptalanul bántják a szegény tech óriást, hiszen a szóvivő bocsánatkérések közepette visszavonta a módosítást, azt hazudva mindenki képébe, hogy csak egy hiba történt.

A Washington Post az alábbi mondatban foglalta össze az eset lényegét:

,,Noha a PayPal egyelőre egy valószínűtlen célpont a Szilícium-völgyi vállalatcsoportokhoz képest, ez a perpatvar nagyobb áskálódásokhoz is vezethet a Paypal köreiben, amennyiben a republikánusok ismét többségbe kerülnek a szenátusban.”

Ehhez csak egy komment: ezt a ,,független médiát” Amerikában havonta 70-80 millió ember olvassa.

Amerika ismét bebizonyította, hogy ma már régen nem az elfogadás és lehetőséget országa. Bűn az, ha mást gondolsz, mint a többiek, bűn, ha nem úgy cselekszel, mint ahogy elvárja tőled a liberális mainstream.

(Borítókép forrása: portfolio.hu)

November 5. különös emléknap az angoloknál, ekkor ugyanis tüzeket gyújtanak, illetve népszerűtlen közéleti szereplőket ábrázoló bábukat égetnek el. Ennek oka, hogy 1605-ben ezen a napon lepleztek le egy királyellenes összeesküvést. Mi történt ekkor és hogyan él tovább az angol hagyományban?

A Guy Fawkes-összeesküvés társadalmi háttere

ugyanis I. Erzsébet (1558-1603) uralkodása Anglia reformálásának időszaka, különböző liturgiai reformok mellett ez azonban a katolikus hitre (vissza)térés szankcionálása, visszaesés esetén kivégzés előírása volt, illetve az uralkodónak, mint egyházfőnek hűségesküt kellett tennie a katolikusoknak. A királynő halála után I. Jakab – az Erzsébet által kivégzett katolikus Mária fia – került trónra, és katolikus kötődése ellenére csak részben konszolidálta anyja politikáját, azt is csak rövid ideig – hiszen már 1603-ban lelepleződött két, ellene irányuló katolikus összeesküvés, amely miatt szigorított, illetve 1604 márciusában egy rendelettel kiutasította a katolikus egyházat Angliából. Ezután a katolikusok szervezkedni kezdtek uralkodójuk ellen.

Egy katolikus főnemes szerepe

Robert Catesby későbbi ábrázolása

Olyan alkalmat akart kiválasztani, amelyen jelen vannak a legfontosabb anglikán egyházi személyek, az uralkodó és az anglikán főurak, így esett a választás az 1605-ös ülésszak megnyitásának napjára – eredetileg július 28., azonban a járványveszély miatt végül november 5. De miért Guy Fawkes nevére emlékezünk akkor?

Guy Fawkes

A válasz az, hogy

Egy Catesby által a spanyol uralkodóhoz küldött követ, Thomas Wintour – akitől Anglia megtámadását várták a katolizálás érdekében – került kapcsolatba az akkor Spanyolországban tartózkodó, eredetileg anglikán vallású Guy Fawkes-szal.

Guy Fawkes későbbi ábrázolása (forrás: wikipedia.org)

Fawkes szülei anglikánok voltak, de anyja ága továbbra is őrizte katolikus örökségét. Apját hamar elveszítette, így anyja másodszor is férjhez ment, mégpedig katolikus férfihoz, aki mostohafiát katolikus iskolába íratta, melynek következtében Guy is áttért. Vallásossága és kalandor szemlélete miatt az 1590-es években Németalföldre távozott, ahol a protestáns lázadók ellen harcolt a spanyol hadsereg tagjaként. Itt szerzett tapasztalatokat robbantások végrehajtásában.

Az összeesküvés végrehajtása…

1604 májusától kezdve rendszeresen találkozott összesen tizenhárom szervező különböző londoni kocsmákban, akiket esküvel szentesített titoktartás kötött össze. A következő hónapokban egy főnemesi családból származó résztvevő, Thomas Percy révén sikerült megszerezniük egy régi pince bérleti jogát, amely éppen a parlament alatt helyezkedett el, így be tudták rendezni puskaporos hordókkal a területet. A terv az volt, hogy Fawkes gyújtja meg november 5-én a hordókat, de miért hiúsult meg?

Az összeesküvés leleplezése Henry Perronet Briggs XIX. századi festményén (forrás: wikipedia.org)

…és meghiúsulása

Azért, mert

amelyben erős utalások történtek arra, hogy valakik valami veszélyeset terveznek.

William Parker, Monteagle bárója (forrás: wikipedia.org)

Nem tudni ki írta a levelet, a legvalószínűbb, hogy az egyik résztvevő, Francis Tresham, a báró sógora. Menteni akarta rokonát, de elárulta szövetségeseit, ugyanis a levél eljutott a királyhoz is, aki november 4. éjszakáján átkutattatta a parlament alatti pincéket, a hordókat és magát Fawkest is megtalálták. Fawkes kezdetben mindent tagadott, majd kínvallatások árán kiszedték belőle társainak nevét, akiket elfogtak, és 1606 január végén kivégeztek – Fawkest január 31-én.

Fawkes aláírása a kínzás után, november 7 körül (fenn) és a kivégzés előtt (lenn) (forrás: wikipedia.org)

Az összeesküvés emlékezete

Az összeesküvés következménye a katolikusokkal szembeni törvények szigorítása, illetve – ami még tovább hatott – a hálaadás napja, mint ünnep bevezetése. Már 1605. november 5-én, vagyis a meghiúsult merénylet tervezett napján örömtüzek gyújtására biztatták a londoniakat, de 1606 januárjában törvényt is hoztak e napról, mely 1859-ig érvényben volt: kötelező volt az angol király alattvalóinak hálaadó istentiszteleten részt venni, ahol a törvény szövegét is felolvasták.

Margaret Thatcher mint Guy Fawkes (forrás: mirror.co.uk)

Ma már kevésbé a vallásos jellege miatt, de még mindig ismert ünnep. Még a XVII. században terjedt el, kezdetben katolikusellenes tartalma miatt, hogy Fawkes-bábukat égetnek el, amely mindmáig elterjedt, például gyerekek körében. Egyes vidékeken jelen vannak emellett tűzijátékok, körmenetek és máglyarakások is.

Mit okozhatott volna a robbanás?

Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi lehetett volna a következménye a robbanásnak, egyáltalán sikeres lett volna-e. A válasz az, hogy igen: a király és a parlament, az anglikán egyházi vezetők és főrendek égbe repültek volna. De nemcsak ők:

A Walesi Egyetem többször is modellezte a robbanást, és valószínűleg 500 méteres körzetben minden épület megrongálódott volna, a robbanószer mennyisége ugyanis huszonötszöröse volt a parlament felrobbantásához elég adagnak.

(Borítókép: a Westminster-palota, az angol parlament épülete)

(A borítókép forrása: wikipedia.org)

Óriási figyelmet kapott a magyar kormány 2022-es rendelete, amely a fakivágás szabályait változtatta meg – rengeteg pontot és érvet sorakoztathatnánk fel a témában; ugyanakkor a mai erdészet helyzetének értékelése céljából érdemes áttekinteni a történelmi Magyarország erdőgazdálkodásának legfőbb szakaszait.

A Kárpát-medence erdői a magyar honfoglalás korában

Az erdőgazdálkodás olyan gazdasági ágazat, amelynek célja az erdők fenntartása és felhasználásának biztosítása. A honfoglalás korában a Kárpát-medence területét olyan mértékben borították erdők, hogy nem volt szükség ilyen ágazatra vagy előzményeire, hiszen biztosított volt a szükséges fa – bár alapvetően kevesebb fát igényelt a korszak, de a megfelelő mennyiséget a Kárpát-medence erdei telepítés nélkül is rendelkezésre tudták bocsátani. Megjegyzendő, hogy az Alföld inkább ligetes-mocsaras vidék volt, összefüggő erdőfelület nem borította.

A letelepedő magyarok az erdőket kezdetben nem osztották tulajdonba, hanem az erdőt több falu használta közösen.

Az erdőgazdálkodás a középkorban

Magyarországra ez hatványozottan igaz, hiszen a Kárpát-medencében régóta nem élt akkora nép, mint a megjelenő magyarság, amelynek le kellett telepednie. A letelepedést – és az ezzel járó mezőgazdasági munkát – azonban erősen gátolta az erdők jelenléte. A letelepedett lét ráadásul nagyobb mennyiségű fát is igényelt. Az erdőirtás szükséges feltétele volt a településrendszer létrejöttének. Kezdetben az adott célnak – pl. tüzelés, építkezés – megfelelően választották ki a levágandó fát, vagyis nem egy-egy nagyobb területet irtottak, hanem az adott célnak megfelelő kisebb mennyiséget vágták ki. Az újratermelődést pedig a természetre bízták.

Zólyomi táj (forrás: hatartalanul.net)

A kiépülő magyar állam is felfedezte az erdőkben rejlő lehetőségeket, Szent István művének következtében királyi kézre kerülő erdőkből a XII. században kialakították az erdőispánságokat, amelynek élén az erdészeti igazgatást végző erdőispán állt. Tulajdonképpen ez már egyfajta erdőgazdálkodásnak tekinthető, bár nem az ország összes erdejére terjedt ki, hanem főleg a lakatlan, hegyvidéki erdőkre és minden esetben csak a királyi birtokokra. A korszakban az erdők legfőbb felhasználási módja a vadászat volt.

Európai mértékben viszonylag hamar találunk adatot az erdőgazdálkodásra: nyoma maradt például a nem irtható erdőknek – az „avas” szó ezt jelenti –, illetve már 1262-ből látunk olyan forrást, amely vetett magból származó, vagyis valószínűleg telepített erdőről tesz említést.

Új lendületet adott az erdők kitermelésének I. Károly bányareformja, ugyanis a bányászat fellendülése tovább fokozta az erdők kitermelését. Mindezen változások összességében azt eredményezték, hogy már a korszakban, Zsigmond uralkodása alatt kiadták az első erdőhasználati szabályzatot, amely a zólyomi erdők egy részét érintette (1426). Ez azt szabályozta, hogy a bányászok ellátására a zólyomi ispánnak kellett a fát biztosítani, és csak akkor kezdhettek új terület kitermelésébe, ha a korábbi területet teljesen felhasználták (de évente más-más részt jelöltek ki), vagyis ekkorra már területi alapon termelték ki az erdőket, de az újratelepítésről még mindig nem gondoskodtak. Ez már az erdők védelmét is figyelembe vette, de más gazdasági ágazat szemszögéből, így természetesen nem gátolta az erdők pusztulását.

az Alföld például fokozatosan fa nélküli pusztává vált a gazdasági és társadalmi fejlődés következtében.

Gazdasági és jogi fejlődés

A hódoltság által nem érintett területeken fokozódott a fák kitermelése, mivel felértékelődött a bányákból származó bevétel, illetve a hadászat is egyre több fát igényelt. Mindeközben az amúgy is gyérebb, alföldi területek megmaradt erdei is szinte teljesen lepusztultak, amelynek következtében teljesen átalakult a térség ökológiai helyzete.

A gazdasági változások – amelyek kétségkívül az erdők helyzetének romlását okozták – mellett azonban a jogi helyzet is fejlődött és jóval szakszerűbben foglalkoztak az erdők védelmével központilag. Ennek következtében

Ezen rendelet előzménye a megnövekedett bányászat következtében fellépő fahiány a Felvidéken. Bár már elődje, I. Ferdinánd foglalkozott az erdőgazdálkodással – részletes erdőleírásokat készíttetett, továbbá elkezdte a vízi tűzifaszállítást fejleszteni –, és már az 1550-es években figyelmeztették az uralkodót az erdészet szabályozására, Ferdinánd mindössze a bányaerdőkben történő legeltetést tiltotta meg. Miksa számára ugyanígy a bányászat volt a legfontosabb ágazat, semmiképpen sem kockáztathatta, hogy csökkenjen a kitermelés. Rendeletével részletesen szabályozta a besztercebányai rézmű erdeinek kitermelését – vagyis ez sem általános rendtartás, csak az erdők egy részére terjed ki. Előírta például a már korábban említett legeltetés tiltását, a fafelhasználást és a minőséget megpróbálta összehangolni, illetve már érintette a telepítés kérdését is, hiszen bizonyos területeken kötelezővé tette a kivágott fák helyén új magok szétszórását.

Egy egykori bányaváros, Körmöcbánya (forrás: kirandulastippek.hu)

Bár a rendtartást további szabályzatok követték,

vagyis a fák hiányára nem ökológiai, hanem kizárólag gazdasági kérdésként tekintettek. Főként a bányászatból származó bevételt féltették – érthető módon, hiszen megnőtt az igény bizonyos nyersanyagokra és a királyi jövedelmek is jórészt a felvidéki bevételekre korlátozódtak a török hódoltság miatt. Ugyanakkor ekkor jelentek meg először közbirtokossági szabályzatokban és falutörvényekben az erdőgazdálkodás jellemzői, vagyis már helyi szinten is elkezdték szabályozni a fakitermelést.

A békés fejlődés korszaka

Európai viszonylatban ekkor jelentek meg olyan eszmék, amelyek gazdaság- és modernizációközpontúak, ennek megfelelően létrejöttek olyan irányzatok, amelyek a természet átalakítását a gazdaság modernizálásával kötötték össze (annak ellenére, hogy több felvilágosult szerző is az érintetlen természet és az ősközösség harmonikus viszonyát hangsúlyozza). Ekkor kezdték meg például a nagyszabású vízszabályozásokat is.

A korszak kezdetén fokozódott az erdők kihasználása, ugyanakkor

mivel az amúgy is megviselt erdők egy idő után egész egyszerűen el fognak tűnni, viszont a gazdaság igényli a fát. 1735-ben Selmecbányán a bányászat számára hoztak létre oktatási intézményt, amelyet 1770-ben Mária Terézia akadémiai rangra emelt és a tantervben előírta az erdőművelést. Szintén ő, 1769-ben kiadta az első, egész ország területére kiterjedő erdőrendtartást. Ez kiemelt szerepet fordított az erdők megtartására. 1791-ben törvénycikk írta elő az erdők védelmét. Mindemellett tovább nőtt az uradalmak által kiadott erdészeti szabályzatok száma és egyre inkább kiterjedt az erdővédelemre. Főként az ország nyugati területein voltak jelen e rendelkezések, és sok esetben okozott felháborodást vagy egyenesen zavargást a jobbágyok körében – főleg azokon a helyeken, ahol az erdőből élt a nép jelentős része. Az ilyen rendezések hatásköre azért tudott megnőni, mert a Mária Terézia-féle úrbérrendezés az addig községi kezelésben lévő erdőket a földesúr hatáskörébe bocsátotta.

Az egykori selmeci akadémia épületei ma (forrás: wikipedia.org)

Az oktatás és a törvényi szabályozás mellett a gyakorlatban is cselekedtek, így már a XVIII. század közepén szorgalmazták az Alföld fásítását. El is kezdtek bizonyos erdőtelepítéseket, valamint a futóhomok fásítását is, de jelentős eredményt nem értek el. Összességében ugyanakkor ez az a korszak, amikor nagyszabású gondolkodás, tervezés és olykor cselekvés is indult az erdőgazdálkodás szabályozására, ugyanis ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a korábbi helyzet fenntarthatatlan (de még mindig gazdasági kérdésnek tekintették az erdőket). Mindeközben azonban az átgondolatlan vízszabályozás, a társadalom átalakulása és a gazdasági változások hátráltatták az erdészet reformját és további károkat okoztak az állományban.

A polgári fejlődés korszaka

Az 1848-tól beköszöntő paraszti magántulajdon az erdőket is érintette. Korábban a jobbágyok és az erdő viszonya nem éppen az utóbbinak kedvezett, hiszen a paraszti földet – ráadásul alacsony adóteherrel – egyedül erdőirtással tudták növelni. Az itt megtermelt növények után nem (mindig) kellett adózni, illetve a jobbágyoknak itt lehetett szinte egyedül saját legelőjük (legalábbis értelmesen). Már-már magántulajdonként fogták fel az irtásföldeket. Ugyan bizonyos területeken igyekezték szabályozni az irtásokat, de átfogó koncepció nem létezett.

Az 1850-es években az egykori úrbéri erdőket leválasztották a földesúri birtokokról.

A földesúr-jobbágy tulajdonosváltás nem ment zökkenőmentesen, sokszor évtizedes perekkel járt, de hosszabb távon lehetővé tette a további gazdasági változásokat, és létrejöttek az erdőbirtokosságok is.

Hamar kiderült, hogy nem szabályozták eléggé az erdőgazdálkodást, hiszen a vasútépítés és a birtokviszonyok átalakítása már a kiegyezés előtt is évente több tízmillió köbméter erdő kitermelésével járt.

A jogi szabályozás meglehetősen késve követte a gazdasági változásokat. Mindössze a kiegyezés után, az 1870-es évek végén hozták meg az első polgári erdőtörvényt, amely előírta ugyan az ütemtervek készítését és igyekezte gátolni a túlzott felhasználást, de a gyakorlatban többnyire éppen ellenkező folyamatok zajlottak. Továbbfejlesztették az erdészeti oktatást, de a szakszerű újratelepítés nem volt jellemző. Eközben az erdészet és a faipar éppen az egyik legfontosabb gazdasági ágazattá vált.

A fiumei Karszt fásítása a dualizmus korában (forrás: magyarmezogazdasag.hu)

Kitekintés – Trianon után

Trianon következtében erdeink nagy részét elvesztettük, vagyis immáron a telepítés mintegy létkérdéssé vált. Ekkor kezdtek megjelenni a természetvédelmi szempontok –, de a gazdasági világválság és a második világháború nem tették lehetővé a gyakorlati változások nagy részét.

A borítókép: Besztercebánya környéki erdők (forrás: baraka.hu)

Október 31. nem csak a halloween–i őrületről szól, hanem a protestánsok ezen a napon ünneplik a reformáció napját, hiszen a hagyományok szerint Luther Márton 1517-ben ezen a napon függesztette ki tanításait tartalmazó 95 pontot a wittembergi vártemplom kapujára. Az (utóbbi) ünnep alkalmából néhány érdekességet gyűjtöttünk össze a reformációról.

De előtte egy kis történelem.

A 16. századra –főként a humanizmus hatására- egyre erősödött a katolikus egyház bírálata. Meg akarták szüntetni a pápaság nagy befolyását, a fényűzést és a romlott életmódot a papság körében.

Luther is vallotta ezeket a nézeteket: vissza akart térni azokhoz a hittételekhez, melyeket a Szentírás tanít. Célja először nem a saját egyház létrehozása volt, csupán a katolikus egyház hibáit akarta orvosolni. Így 1517-én október 17-én a hagyomány szerint kiszögezte a saját nézőpontját és elképzeléseit tartalmazó 95 pontot a wittembergi vártemplom kapujára.

Luther tanításai rendkívül gyorsan kezdtek terjedni Németországban, amiben segítségére volt Melanchton és Bölcs Frigyes választófejedelem is. A társadalom minden rétegében támogatókra tett szert Luther, népszerűsége egyre nőtt; ezeken a területeken véget vetettek a katolikus egyház anarchiájának, szigorú világi ellenőrzés alá vonták az egyházat.

A szimpatikus, befogadható tanítások a könyvnyomtatás elterjedésének köszönhetően rendkívül gyorsan leltek befogadó fülekre.

Vatikán természetesen mélységesen felháborodott Luther tanításain, így 1521-ben X. Leó pápa kiátkozta Luther Mártont a katolikus egyházból. Emellett szintén 1521-ben az új német császár, V. Károly a hírhedt wormsi ediktumban betiltotta Luther tanításait, kiközösítette Luthert és eretneknek nyilvánította.

Ezután hosszas és véres háborúk kezdődtek Luther és a reformáció támogatói és ellenségei között. Ez 1555-ig zajlott, amikor V. Károly megegyezésre jutott a lutheránusokkal, és az augsburgi vallásbékében kimondták a vallásszabadságot.

,,Akié a föld, azé a vallás.”

 Luther Márton (kép forrása: cultura.hu)

Ezekkel az eseményekkel párhuzamosan Svájcban a lutheri irányzatból kiindulva megvetette a lábát a kálvinizmus, melynek legfőbb hirdetője Kálvin János volt.

Kálvint 1541-ben felkérték, hogy legyen Genf városának egyházi vezetője. Kálvin rendkívül szigorú és jól szervezetett rendszert vezetett be:

Kálvin szabályaiból és tanításaiból kialakult a kálvinista vallás, mely a lutheri tanoknál is sokkal puritánabb volt. A tanítások lényegét a dorti zsinaton összegezték, mely szerint: az ember bűnösként születik meg, Isten maga választ ki embereket az üdvösségre (predesztináció, azaz az eleve elrendelés elve), Isten kegyelmét az ember Jézus halálával nyerte el, Isten ellenállhatatlan kegyelemmel hívja a bűnös embereket, valamint akik üdvözültek, azok üdvözültek is maradnak.

Kálvin János tanításai nagyon gyorsan elterjedtek először Genfben, Svájcban, majd egész Európában.

 Kálvin János (forrás: tata.hu)

Jöjjenek az érdekességek!

1. Luther Márton egy villámcsapás miatt lett szerzetes

Luther jogi tanulmányokat folytatott, amikor 1505-ben hazafelé menet majdnem agyoncsapta egy villám. Ekkor megfogadta, ha túléli, szerzetesnek áll. Ez így is történt: még abban az évben belépett az Ágoston-rendbe. Két évvel később pappá is szentelték.

2. Csupán tíz hónap alatt fordította németre az Újszövetséget

Mikor Bölcs Frigyes wartburgi várában tartózkodott Luther a kiátkozását követően, németre fordította az Újszövetséget. Később a teljes Ószövetséget is németre fordította.

3. Luther élete utolsó másfél évtizedét egy nyílt sebbel élte le

Bal lába megsebesült 1532-ben, és ez a seb 1546-os haláláig nem hegedt be, ami miatt folyamatosan kezelni kellett. A korabeli orvosok úgy hitték, hogy Luther magas vérnyomása miatt nem szabad begyógyulnia a sebnek, így azt mesterséges módon nyitva tartották.

4. A protestáns szó tiltakozót jelent és eredete a wormsi ediktumig nyúlik vissza

Amikor a wormsi ediktumban betiltották Luther tanait, néhány felháborodott fejedelem 14 birodalmi várossal együtt ünnepélyesen tiltakozott, protestált a határozat ellen és ezt a tiltakozást igyekeztek jogi útra terelni.

5. Magyarország halálbüntetéssel sújtotta a lutheránusokat

1523-ban megszavazták az LIV. törvénycikket, mely kimondta, hogy tilos a hitújítás, a lutheránusok Szűz Mária ellenségei, büntetésük fej- és jószágvesztés.

(Borítókép forrása: korkep.sk)

Elon Musk nem sokkal azután, hogy megvette a Twittert, "nagytakarításba" kezdett. Elbocsájtott több vezetőt a vállalat különböző területéről, illetve a Tesla mérnökeit ráállította a közösségi hálózat kódolásának az átvizsgálására. A tény, hogy a világ leggazdagabb embere ilyen mértékű változtatást hajt végre a nyilvánosság egy jelentős részében, az könnyen elsiklik a magyar emberek feje fölött. Magyarországon nem nagyon van "hagyománya" a Twitternek, a Facebook ebből a szempontból a "minden". Nálunk, ha egy magyar politikus elakarja érni online térben a választókat, akkor értelemszerűen oda fog regisztrálni, amit használnak is az emberek.

Donald Trump például a 2021. január 6-i események kapcsán örökre le lett tiltva a felületről, ami nagy érvágás az Egyesült Államok 45. elnökének, hiszen nagyon aktívan kommunikált rajta, az volt a fő szócsöve. Musk azonban kilátásba helyezte, hogy megszünteti ezt az állapotot, ez komolyan befolyásolhatja az amerikai politika menetét. A republikánusok nagy sérelmét orvosolná a Twitter új tulaja, mivel azok nem tartják elfogadhatónak, hogy a táliboknak vagy az Iráni Iszlám Állam legfőbb vezetőjének, Ali Hámeneinek lehet fiókja, Trumpnak meg nem, mivel az utóbbi tevékenysége nem fér össze a közösségi irányelvekkel.

(kép forrása: cnn.com

A Twittert körülölelő fő feszültség a szólásszabadságot érinti: napjaink egyik legforróbb vitája, hogy a gyűlöletbeszéd az meddig terjed, illetve mennyire szankcionálható az. A szólásszabadság egy igen régi, nagy múltra visszatekintő, fontos, minden embert lényegétől megillető jog. A szabad társadalmak egyik fő jellemzője, hogy ez a jog érvényesül -noha nem korlátlanul. Nincs olyan szabadság, amelyet megkötések és korlátok nélkül lehet gyakorolni, még az élethez való jog sem sérthetetlen. Ha egy terrorelhárító úgy látja jónak, hogy elveszi a terrorista életét és ezzel megakadályozza, hogy ártatlanok életét oltsa ki, akkor a merénylő élethez való joga alighanem sérülni fog. Ha önvédelem gyakorlása során a megtámadott nem tudja kikerülni, hogy kioltsa megtámadója életét, akkor azt is megteheti.

Valami ehhez hasonló elven működik korunk gyűlöletbeszéd cenzúrája: nem lehet mindent megengedni szólásszabadság alatt, azt meg főleg nem, ha erőszakra ösztönözhet valamilyen kisebbséggel -vagy bárki mással- szemben. Azonban az nincs tisztázva, hogy mit tekintünk univerzálisan korlátozandónak, ami a beszédet illeti. A Big Tech cégeknél ebből a szempontból "liberális hegemónia" van, sokkal szűkebbre szabják a szabad véleménynyilvánítás lehetőségeit. A jobboldalnak eddig nem igazán sikerült kiterjedt alternatív közösségi hálózatot elindítania: a Trump által elindított Truth Social korántsem bír annyi felhasználóval, mint a nagyok.

(kép forrása: sky.com)

Várhatóan nem is lesz globális szintű érdeklődés eziránt a közösségi hálózat iránt, ez inkább a trumpista jobboldal alternatív felülete lesz. Ez nagy érvágás, hiszen korántsem fog tudni annyi embert elérni, ami hiányozhat, ha 2024-ben tényleg újra neki akar feszülni az elnökválasztásnak. Nehéz a széles nyilvánosságon kívülről tematizálni a közbeszédet és alakítani a közvéleményt, nem sok politikus mondana le erről. Attól függetlenül, hogy szabadosabb lenne a Twitter, korántsem biztos, hogy a 45. elnök visszafog térni a felületre. Ez a már említett okoknál fogva érdekes lenne, hiszen ez az amerikai nyilvánosság egy jelentős felülete, sokan kísérik figyelemmel.

A félidei választásokon a Szenátus körülbelül egy harmadát, illetve a Képviselőház egészét újraválasztják, ezzel biztosítva az amerikai politikai rendszer állandó megújulását. Az elnöki ciklus hátralévő időszakát nagyban meghatározza, hogy ki kontrollálja a Kongresszus két kamaráját. A félidei választások általában kedvezőtlenül alakulnak a hatalmon lévő elnök pártjának, csak kevés kivétel akad az amerikai történelem során (Rooseveltnek 1934-ben, az ifjabb Bushnak pedig 2002-ben sikerült minimálisan nyerni). Olyan nagy népszerűségnek örvendő elnökök is "vereséget" szenvedtek, mint Ronald Reagan vagy Barack Obama. Ez alapvetően nem kellene, hogy gondot okozzon: az amerikai politikára jellemző az átszavazás, nincs európai értelemben vett pártfegyelem. Azonban ez is egyre inkább változik, a két oldal sok tekintetben egyre távolabb kerül egymástól.

(kép forrása: politco.com)

A mostani választás se lesz különb, amikor az elnök térvesztését vizionáljuk: várhatóan a Republikánusok magabiztosan hozni fogják a Képviselőházat, a Szenátus még szoros lehet. Akit érdekelnek a félidei választások és a különböző közvélemény-kutatások, azok ezen az oldalon figyelemmel követhetik a verseny alakulását. Azonban felmerül a kérdés: a Twitter "átalakítása" mennyiben befolyásolja a választásokat, ha egyáltalán befolyásolja?

Természetesen nem szabad lebecsülni az online platformok jelentőségét a politikai kampány során: manapság kevesebben vannak a közösségi médián kívül, mint belül -főleg ami a fejlett országokat illeti. Az se mindegy, hogy a jelölteket letiltja-e a szóban forgó felület a választás hajrájában, amikor össztüzet lehetne zúdítani a bizonytalan választók sokaságára. Ha a Republikánusok szabadosabban fogalmazhatnak és nem kell tartaniuk a cenzoroktól, akkor el fog jutni az üzenet oda, ahova szeretnék.

Az, hogy Pennsylvaniában a Demokrata párti John Fetterman előnye a Republikánus Mehmet Oz-al szemben olvadozik, az másnak köszönhető (egy vitában meglehetősen rossz passzban volt a Demokraták jelöltje, hozzá kell tenni, hogy idén stroke-ot kapott Fetterman, ez ütött ki). Nevadában sem feltétlen Twitteren fog múlni, hogy a Republikánus Laxalt vagy a hivatalban lévő Demokrata szenátor, Cortez Masto fog győzedelmeskedni. Ilyenkor természetesen az elnök tevékenysége is szerepet játszik a választók számára, jelenleg egyetlen hivatalban lévő kormánynak sincs könnyű dolga, ha újra választársa pályázik azonban, több tényező is közre játszhat majd november 8-án.

(kép forrása: parstoday.com)

Jelentősen kihathat a választók magatartására, ha az egyik jelölt botrányba keveredik: ez történt a Republikánus Herschel Walkerrel is. A volt amerikai futball játékos kapcsán felmerült egy régi történet, hogy a volt barátnőjének fizetett, hogy elmenjen abortuszra, ez értelemszerűen az életpárti jobboldali szavazókat könnyedén elbizonytalaníthatja. A választók számára az is irányadó tud lenni, hogy jelölt milyen pozícióból várja a megmérettetést: aki hivatalban van (inkumbens) az ismertebb, tudják mi várható tőle, ha még a dolgát is jól végzi, akkor az is elősegítheti az újraválasztását. Ezért "szinte elmozdíthatatlan" például Rand Paul, Marco Rubio, Ron Wyden vagy Patty Murray. Amerikában tényleg "kihalásos alapon" lehet csak változást elérni szenátusi szinten, az is nagy veszteség tud lenni egy pártnak, ha a biztos győztesük nem indul újra egy idő után.

Úgy vélem a mostani versenyre nem lesz nagy hatással Elon Musk "nagytakarítása", nem ezen fog múlni, hogy a Republikánusok mind a két házban fordítanak-e vagy csak az egyikben. Azonban a "térfoglalásnak" lehet hosszútávú hatása, a radikálisabb, nem olyan "szalonképes" jobboldalnak nem kell alternatív oldalak létrehozásába fektetni az energiát. Ez a Donald Trump fémjelezte Republikánusoknak nagy fegyvertény lehet a jövőben, ha hajlandók lesznek egyáltalán élni a lehetőséggel.

Még vasárnapig van lehetőségünk megtekinteni a Nemzetközi Sajtófotó kiállítást, azaz a World Press Photo kiállítást a Nemzeti Múzeumban. Az előző évekhez hasonlóan idén is ez Magyarország egyik leglátogatottabb időközi kiállítása, így a hétvégéből mindenképp érdemes erre néhány órát szánni, amennyiben eddig még nem tettük volna meg.

Története

A kiállítás története Hollandiában kezdődött 1955-ben, ahol néhány holland fotós egy nemzetközi pályázatot hirdetett (World Press Photo), melyekből kiválogatta az előző évet leginkább meghatározó sajtófotókat. A céljuk akkor még csak az volt, hogy a nemzetközi közönségnek is bemutassák munkáikat.

A kiállítás azonban annyira sikeres lett, hogy újra meg kellett rendezni, sőt a szervezéséért már egy külön alapítvány (World Press Photo Foundation) felel. Hat évtizede minden évben megszervezik a pályázatot, ahol ma már több tízezer kép közül választják ki azokat, amiket egy utazó kiállítás keretében megtekinthet több millió érdeklődő.

 (forrás: origo.hu)

A pontos számok

A kiállítás magyar helyszíne immár négy éve a Magyar Nemzeti Múzeum, ami igazán méltó helyszínt biztosít ennek a kiállításnak.

Mint minden évben, idén is nemzetközi zsűri válogatta ki a kiállítás képeit:

Változások

A World Press Photo pályázatainak kiválasztási folyamata nagy mértékben módosult az előző évekhez képest. Az előzsűrizés folyamata most először regionális lett, azért, hogy a helyi eseményeket azok a helyiek értékeljék, akik valóban megélték a képeken rögzített történelmi pillanatokat.

A módosítás eredményeképp mostantól külön értékelik az afrikai, az ázsiai, az észak, közép és dél amerikai, a dél-kelet-ázsiai, valamint az óceániai régiók képeit.

További változás, hogy mostantól csak négy kategóriában lehet pályázni: egyedi fotó, képriport, hosszú távú munkák és nyitott forma.

A változás valóban észrevehető: a kisebb közösségek szemén keresztül látunk igazán megható és elgondolkodtató pillanatokat a képeknek köszönhetően.

 (forrás: index.hu)

Jelentősége

A World Press Photo kiállítást nem csak a szép képekért nézik az emberek. Ez egy igazi –jó értelemben- közéleti esemény, ahol mindenki szemrevételezheti az elmúlt év történéseit és talán azt is realizálhatja, hogy most valóban történelmi időket élünk.

A kiállítás egyébként egyáltalán nem hatásvadász: minden kép mellett olvasható az az esemény, aminek apropóján készítették az adott fotót. Ezek a leírások sem drámaiak, nem nagyítják fel és nem kicsinyítek le a történéseket, teljesen objektívek és tényszerűek.

Ez teszi talán annyira népszerűvé a Nemzetközi Sajtófotó kiállítást: a nyers képek, a világ kendőzetlen bemutatása, ami még a legcinikusabb emberekben is komoly gondolatokat ébreszt.

A kiállítás jelentőségét az is bizonyítja, hogy az ünnepélyes megnyitón jelen volt L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Désirée Bonis, a Holland Királyság budapesti nagykövete, valamint

A jegyárak tekintetében sem kell megijedni. A normál belépő ára 2900 forint, de az ifjúsági és 62 év felettieknek szóló jegyek csupán 1450 forintba kerülnek, emellett pedig családi jegyet is lehet venni igen kedvezményes áron. Érdemes a jegyeket előre megvenni, mert az utolsó hétvégén biztosan sokan akarják megnézni a Sajtófotó kiállítást. Ez azonban senkit ne tartson vissza!

Komoly vitákat váltott ki a "Blokád" című magyar film, amely a rendszerváltás utáni első szabadon választott miniszterelnököt, Antall Józsefet mutatja be. A történelmi időszak az 1990-es taxisblokád ideje, a kormányfő éppen a kórházban lábadozik, miközben az új magyar demokrácia egyik legkomolyabb belpolitikai válsága van kibontakozóban. Bonyolult kül- és belpolitikai helyzet van: az Öböl-háború felhajtotta a kőolaj világpiaci árát, a Szovjetunió felől meg nem jön, meghibásodott a kőolajvezeték. A rendszerváltás magával hozta a gazdaság átállítását a tervgazdaságról a szabad piacgazdaságra, ez sem ment karikacsapásra.

Rengeteg cikk született a film aktualitásáról, illetve potenciálisan áthallásra okot adó párbeszédekről és helyzetábrázolásról, egyesek "kurzusfilmnek" tartják. Természetesen érdekes lehet kikeresni a "rejtett üzeneteket" és a tudatalattit megcélzó üzeneteket, ebben a cikkben azonban nem erről lesz szó. Talán nem is szükséges, hiszen rengeteg cikk született már erről, a filmkritikusok beszámoltak már arról, hogy kit milyennek ábrázoltak, milyen hatást váltott ki belőlük, illetve általában jó filmnek tartják-e.

Azonban -bármennyire is nehéz- vizsgáljuk meg, hogy mennyire hitelesen mutatja be a film a kor eseményeit, viszonyait és ami a legfontosabb: a politika informális, színfalak mögötti világát. A film az ellentmondásosságát annak köszönheti, hogy a sokak által pökhendinek és érzéketlennek tartott Antall József a hős, míg a nemzet "Árpi bácsija" -azaz Göncz Árpád- inkább az antagonista szerepét kapta. Az embereknek annyi fogalmuk van a politikusokról, amennyit a médián keresztül megmutatnak magukból, illetve amit a média maga mutat meg belőlük.

(kép forrása: klubradio.hu)

Ezért olyan megfoghatatlan a politika azon része, amit a filmben láthattunk: ez a politika nem hivatalos, informális oldala. Erről az embereknek legfeljebb csak sejtésük van, pedig a legfontosabb döntések és alkuk pont ebben az ismeretlenben zajlanak. A politika "boszorkánykonyhájába" csak az illetékeseknek van betekintése, onnan csak hiba következtében szivárog ki bármi is (lásd őszödi beszéd). A film a politika ezen részét tárja a nézők szeme elé. Elég abszurd helyzet az, hogy egy 21 éves bizonygatja az olvasót arról, hogy mennyire hitelesen ábrázolja egy politikai thriller azt, ami több mint harminc éve történt -ráadásul a színfalak mögött.

A filmben egyértelműen a kormányoldal, azon belül is Antall József szemszögéből láthatjuk az eseményeket, tehát a történet bemutatása eredendően egyoldalú, nem is nagyon lehetett más. A rendezők vajon honnan szerezték meg azt a tudást, ami alapján rekonstruálták az eseményeket? Biztosra vehető, hogy egykori politikusokat, kormánytagokat és más egyéb szereplőket is megkérdeztek, hogy mi zajlott a háttérben. Mondanom se kell, nem voltam ott. Azonban módomban állt elolvasni Kónya Imrétől a "...És az ünnep mindig elmarad?" című könyvet. A szerző igen közeli kapcsolatot ápolt az MDF frakcióvezetőjeként a miniszterelnökkel, ő mindenesetre hiteles forrás, bármennyire elfogult.

(kép forrása: origo.hu)

Bár Kónyának van még könyve, ami kifejezetten Antallal foglalkozik (Antall József közelről), de a film nézése közben többször volt "aha" élményem. Alapos gyanúm van afelől, hogy a film készítői elolvashatták ezeket a könyveket. Kónya Imre az általam említett könyvében például megemlíti azt az ominózus Göncz felszólalást a Gorbacsov-al folytatott kétoldalú egyeztetésen, amelyen a köztársasági elnök megdicsérte a pártfőtitkár mosolyát. Nem, ezt nem a rendezők találták ki. Az is benne van a könyvben, hogy a frakcióvezető a taxis blokád idején a "nem is olyan rosszul hangzó" hírrel kelti a kisfiát egy kakaó kíséretében, hogy ma tüntetés miatt nem lesz iskola.

Az 1956-os forradalmár Antall Józsefről feltehetőleg az "Antall József közelről" című könyvben többet tudhatunk meg, azonban a már hivatkozott könyvből megtudhatjuk, hogy az idősebb Antall felkészítette a fiát arra, hogy ha valaha kikérdeznék, akkor mindent tagadni kell - a filmben is ezt látjuk. Göncz '56-os szerepét előszeretettel árnyalják sokan, ezt a film viszont nem tette. Kónya egyébként ír arról, hogy Göncz vehemensen védte a forradalom ügyét az államvédelmisek előtt, a történteket kiszínezte.

A könyv olvasása közben könnyedén átérezheti az ember azt a naivitást és csalódottságot, amit a kormányzó jobboldal érezhetett az első ciklusban. Az emberek nem voltak olyan türelmesek a kormánnyal, mint ahogy várták, ezt a média folytonos támadása és kvázi-ellensúlyi szerepe sem segítette. A média és a sajtó nagy szolgálatot tett a rendszerváltozás során, politikai jelentősége volt a tevékenységüknek a rendszer bomlasztásában. Úgy érezték, hogy ezek az eredmények feljogosítják őket arra, hogy továbbra is alakítsák a politikai folyamatokat. A sajtó soraiból sokan szerettek volna nagykoalíciót az MDF és az SZDSZ között, de végül nem az lett, ez óriási ellenérzést váltott ki liberális oldalon.

(kép forrása: valaszonline.hu)

Az SZDSZ és a vele szimpatizáló média ádáz ellenzéke volt a jobboldali koalíciónak. Itt azonban meg kell állni és leszögezni, hogy ebben semminemű rossz szándék nem volt. Magyarországnak nem igazán volt demokratikus, maximum parlamentáris hagyománya, a kettő korántsem ugyanaz. Nem volt bevett ellenzéki magatartás, ami politikai elit szinten biztosította volna az oldalak együttműködését. Ebből a szempontból a bejáratás alatt álló demokráciába "visszatért a történelem". Abban sem volt semmi váratlan, hogy Göncz önmagára ellensúlyként tekintett, a köztársasági elnök szerepe is tisztázatlan volt az új demokratikus rendszerben.

Az se alaptalan eleme a filmnek, hogy Göncz Árpád sokszor hatáskörén túlnyúlva járt el ügyekben, az Alkotmánybíróság többször is a kormánynak adott igazat. A médiaháború egyik kulcseseménye volt, amikor a filmben is ábrázolt Hankiss Elemért Antall felakarta menteni a Magyar Televízió éléről. Göncz alkotmányellenesen járt el, amikor ezt megtagadta. Csak akkor tagadhat meg kinevezést az államfő, ha az veszélyes lenne az alkotmányos államrendre nézve, ez azért az alkotmányt tisztelő Antalltól nem volt valószínű.

(kép forrása: vasarnap.hu)

A filmben elhangzó dilemma Gönczcel kapcsolatban se nélkülöz mindennemű realitást: Antall tényleg kiállt a köztársasági elnök sérthetetlenségért és méltóságáért a frusztrált MDF-es frakcióval szemben, nem indíthattak politikai offenzívát az államfővel szemben. A film érzékelteti, hogy ez nem feltétlenül volt hálás felfogás: a köztársasági elnök a demokrácia és az alkotmány őreként nem állt ki a kormányért, sőt, kész helyzet elé állította, amikor követelte a hatósági ár visszaállítását.

Ezek után úgy vélem a filmből jobban kiérezhető egyfajta "az MDF visszavág" hangulat. Természetesen a képet árnyalhatja, hogy Göncz Árpádot negatívan ábrázolják, illetve a téma aktualitása is okot adhat áthallásokra. Azonban személy szerint fontosnak tartom, hogy az első szabadon választott miniszterelnökről, -aki "lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke akart lenni" arról végre kitisztuljon a kép. Antall József, ha akart volna, élhetett volna még sokáig, de nem ezt választotta, szolgálni akarta hazáját -amire már 16 éves kora óta készült. Választhatta volna a hatékonyabb, kemoterápiás kezelést, de mivel ez akadályozta volna kormányfői teendőiben, így a lokális sugárkezelést vállalta, de annak a megkezdését is eltolta. Az Európai Közösségekkel való társulási szerződés, az 1991. évi költségvetés vagy az MDF országos gyűlése nem várhatott.

Úgy gondolom el kell tekinteni attól, hogy ez most kurzusfilm-e vagy sem. Azt sokkal fontosabbnak tartom, hogy végre Antall József is megkaphassa a méltó helyét a magyar történelemben. Kivételes államférfi volt, akinek az emlékét sok esetben a tudatlanság és rosszindulat szorítja közre. Megítélésem szerint egyáltalán nem baj, ha egy film keretében tisztára mossák a nevét.

Kép forrása: mandiner.hu

Nem kétséges, hogy Ukrajna egy nagyszerű ország. Egyedülálló népi kultúrával, gyönyörű, történelmi városokkal rendelkezik, és minden ellentmondás ellenére borzalmas nemzeti tragédiákat élt túl, megőrizve nyelvét és hagyományait.

Bár az ukrán többszólamú népdalok csodálatosak, az ukrán fazekasság szép, Odessza és Kijev lenyűgöző, a holodomor alatti szenvedés pedig szinte elképzelhetetlen volt,

Alig telik el év magyarellenes fellépések nélkül az országban, amelyeket ismeretlen tettesek, államilag támogatott vagy államilag jóváhagyott csoportok vagy maguk a helyi hatóságok hajtanak végre. Ezek közül a legfrissebb a kárpátaljai Munkács önkormányzati képviselőtestületének döntése, amely értelmében eltávolították a munkácsi várból az 1896-ban felállított turul-szobrot, és az ukrán címerrel helyettesítették.

Az ország az 1991-es függetlenségének elnyerése óta buzgón építi a nemzetállamot és nemzeti identitását. Ez érthető: a cári kortól a szovjet Oroszországig folyamatosak voltak az ukrán identitás felhígítására és végső soron eltörlésére tett kísérletek, beleértve az ukrán nyelvet is. Kevésbé érthető, hogy

A más nemzetiségű emberekkel szembeni intolerancia és nyílt ellenséges magatartás nem újdonság. Az ukrán történelem ebből a szempontból igen csúnya. Ukrajna német megszállása után az ukrán nacionalista milíciák együtt harcoltak a náci megszállókkal, és részt vettek a zsidó és lengyel lakosság elleni atrocitásokban. Történészek szerint az ukrán nacionalista erők közvetlenül felelősek 70-100.00 lengyel meggyilkolásáért, és vitathatatlan szerepük volt a „tömeggyilkosságban és etnikai tisztogatásban”, amelynek elsődleges áldozatai ukrán zsidók voltak. Ezeknek a bűncselekményeknek az elmeszelése és a náci kollaboránsok mitologizálása sok országban felháborodást váltott ki, különösen azután, hogy Lvivben gigantikus szobrot állítottak Stepan Banderának. A múlt évben két ukrajnai önkormányzat átnevezte stadionjait, Bandera-nak és Roman Shukhevych-nek dedikálva azokat... 

Ukrajna traumatizált ország, amely jelenleg harcban áll. A múlt és a jelen traumái azonban egyszerűen nem igazolják a jelenben az ország magyar közösségével szembeni kirívó intoleranciát.

Ukrajna nem számíthat sokáig Magyarország rokonszenvére és együttműködésére, ha továbbra is a történelem kitörlésén munkálkodik. Munkácson több mint ezer éve élnek kárpátaljai magyarok, a várost először 1064-ben említik Munkács néven az írásos emlékek. A város mindig is soknemzetiségű volt, de története Trianonig lényegében magyar történelem volt. Magyarország bizonyosan nem fog bocsánatot kérni ezért, és nem ül tétlenül, amíg ezt tagadják. A múltat ​​nem teszik semmissé olyan rövidlátó és kontraproduktív cselekedetek, mint a turul-szobor eltávolítása. A tettek azonban azt mutatják a magyaroknak, hogy a szomszédjaik jóakarata, segítsége és politikai támogatása ellenére Ukrajnától nem sok jót lehet várni az etnikai kisebbségei és baráti szomszédi viszonyai tekintetében.

95 éve a mai napon, 1927. október 25-én született Lawrence Kohlberg pszichológus. Jean Piaget – aki a gyermekek gondolkodásának fejlődésével foglalkozott – egyik követője volt, azonban Kohlberg már egy specifikusabb területet vizsgált: a gyermekek erkölcsi fejlődését és nevelését.

Az erkölcsi fejlődéssel kapcsolatban is fontos beszélni először Piaget-ről, hiszen az ő gondolataiból indult ki Kohlberg is.

A pszichológus szerint az első szakasz a motoros viselkedés szakasza, amely nagyjából a gyermekek 3 éves koráig tart. Ez a szakasz leginkább a szokások elsajátításáról szól; ekkor még nem jellemző az igazi együttműködés a gyerekekre, hisz még túl kicsik hozzá, hogy megértsék egymás szándékait és céljait, és annak megfelelően játsszanak.

Következő szakaszként a heteronóm erkölcs szakaszát fogalmazta meg. Ez a szakasz kb. 3 és 7 éves kor között húzódik. Ekkor a szabályok a gyermek fejében megkérdőjelezhetetlen törvényekként léteznek, amik kívülről érkeznek hozzá – legtöbbször a szülők által megfogalmazott szabályok ezek. Azonban mégiscsak jellemző erre a korosztályra a szabályszegés: nem azokat a szabályokat szegi meg, amiket törvényekként értelmez, hanem azokat, amik a más gyerekekkel való együttműködésre és játékra épülnek. Épp azért, mert előbbiek felülírják az utóbbiakat.

Kép forrása: femina.hu

Az autonóm erkölcs szakasza 7 éves korban jelenik meg. A szabályok már nem kívülről érkeznek, ugyanis internalizálta, elsajátította őket. Ez azt jelenti, hogy nem kell valakinek megfogalmazni egy adott helyzetben, hogy mi a helyes, hisz már a gyerek is tudja és érti. Természetesen ezzel együtt jár az, hogy a szabályok nem megkérdőjelezhetetlenek: előfordulhat, hogy egy adott szituációban a szabálynak nem lenne sok értelme, így változtatnak rajta. Például tudják a kisiskolás gyermekek, hogy az iskolában nem szabad szaladgálni, de az udvaron való kergetőzésnél ezt a szabályt módosítják. Ehhez képest a kisebb gyerekeknek az oviban ezt külön el kell mondani, hisz nem gondolják, hogy a szabályok módosíthatóak.

Kohlberg elméletében továbbfejlesztette és kibővítette Piaget gondolatait.

Szerinte a prekonvencionális erkölcsiség szintjén a gyermekek még nem a társadalmi szabályokra támaszkodnak; ehelyett a cselekedeteik helyességét saját igényeik és félelmeik szerint ítélik meg.

A heteronóm erkölcs szakaszában a gyermekek még egocentrikus nézőpontja uralkodik. Ez egy teljesen egészséges dolog ebben a korban: a gyermekek csak a saját szempontjukat tudják figyelembe venni. Ennek megfelelően nagyon fontos motivációjuk, hogy a tekintélyszemély (legtöbbször anyuka) által megalkotott szabályok betartásával elkerüljék a büntetést.

Az instrumentális erkölcs szakaszában a gyermekek felismerik a saját érdekek érvényesítésének fontosságát. Rájönnek, hogy mindenkinek vannak saját érdekei, amiket követni szeretnének. Az számít helyesnek, amiben meg tudnak egyezni (természetesen becsületes dolognak kell lennie). Tehát ekkor már a gyerekek felügyelet nélkül is feltalálják magukat a játékban, ugyanis meg tudnak egyezni a szabályokról.

A könvencionális erkölcsiség szintjén a gyermek azt tartja szem előtt, hogy családja és környezete mit vár el tőle: ezeknek a személyeknek akar megfelelni.

A személyközi igazodás szakaszában az a legfontosabb, hogy a gyermek jó legyen – saját maga és mások szemében is. Ekkor már felül tudnak kerekedni saját érdekeiken: előfordul, hogy a kölcsönös megegyezéseket fontosabbnak tartják; igyekeznek alkalmazkodni társaikhoz, belátják, hogy néha ezért háttérbe kell szorítani saját szükségleteiket, törekvéseiket.

A társadalmi rendszerhez való igazodás szakaszában már a társadalmi rend fenntartása a legfontosabb – emiatt kell betartani a szabályokat és teljesíteni a kötelességeket. Az számít helyesnek, ami hozzájárul a társadalom, és ezen belül az adott csoport jóllétéhez. Nagyon fontos ekkor a lelkiismeret is, hisz ez diktálja azt, hogy mi a kötelesség, és mik azok a szabályok, amikkel el lehet kerülni a rend megzavarását.

A posztkonvencionális erkölcsiség szintjén a gyermekek (akik eközben fel is nőnek) először itt nem veszik figyelembe a tekintélyszemély szabályait, elvárásait. Erkölcsi elveiket már az alapvető jogok és értékek mentén alkotják meg.

Kép forrása: hu.depositphotos.com

A társadalmi szerződéshez való igazodás szakasza már a társadalom felett álló nézőpontot képviseli: figyelembe veszik a jogi és erkölcsi szempontokat is – rájönnek, hogy néha ezek konfliktusban állhatnak egymással. A szabályok társadalmi szerződés mentén alakulnak ki: vannak bizonyos jogok, amik mindenkire érvényesek, épp ezért mindig be kell tartani őket; ilyennek számítanak például az életre és szabadságra való jogok. Ezek olyan szabályok, amik a legtöbb ember számára jók és hasznosak – épp ezért tartjuk be őket.

Az egyetemes etikai elvekhez való igazodás szakaszában az embereket olyan értékek vezérlik, amik az igazságosságra épülnek: élet tisztelete, személy méltóságának tisztelete, jogok egyenlősége. Saját maguk által választott etikai elveket követnek; felismerik, hogy ezek ütközhetnek törvényekkel, de a kettő között való választásnál elveik szerint cselekednek. Ezt legjobban mutatja be a példa, ami alapján Kohlberg vizsgálta az erkölcsi fejlődést: ez nem más, mint a Heinz-dilemma.

Aki elért ebbe az utolsó szakaszba is, helyesnek fogja ítélni – döntését elvei irányítják: az élethez való jog fontosabb, mint a törvény, amely tiltja a betörést és a lopást.

Kohlberg ezt a hat fejlődési szakaszt vázolta fel. Érdekes lehet megfigyelni magunkon, hogy mi melyik szakaszba tartozunk, hisz nem mindenki jut el a hatodik szakaszig. De talán még érdekesebb felismerni, hogy mely szakaszban vannak a gyermekek, akiket ismerünk, hisz az biztos, hogy az erkölcs egy hosszú fejlődési folyamat eredménye.

Szombathelyen, a Mindszentyneum átadásán mondott beszédet Orbán Viktor a forradalom 66. évfordulóján. Sokak fogalmazták meg az ellenérzésüket a budapesti központi megemlékezés hiányát illetően. Az ellenzéki szereplők szerint Orbán Viktor azért nem mert Budapesten beszédet mondani, mert félt, hogy kifütyülik. A népszerűbb állítás szerint Orbán nem akarta volna Putyint provokálni, hogy megemlékezik egy központi esemény keretében egy olyan forradalomról, amit Moszkva ellen vívtak. Természetesen lehet vitatkozni arról, hogy mennyire lesz negatív következménye a zalaegerszegi beszédnek, azonban jelen cikkben nem ezzel foglalkozunk. Hanem azzal, hogy mit mondott a magyar kormányfő Szombathelyen, illetve mi volt beszédében.

Felütésként köszönti a zalaegerszegieket, akiknek fontos szerepet tulajdonít az 1956-os forradalom kapcsán: ők az elsők közt voltak, akik az utcára mentek, illetve az utolsók közt voltak, akik letették a fegyvert. De a miniszterelnöknek vannak személyes élményei is Zalával kapcsolatban, ugyanis 1989-ben többek közt ő is kampányolt egy időközi választáson, ahol győzött az ellenzéki jelölt (Marx Gyula) az állampárti jelölttel szemben. Megjegyzendő, hogy ezek a választások nem kis jelentőségűek voltak a maguk nemében, hiszen éppen ezek voltak azok az események, amelyek elhitették az ellenzékkel, hogy van társadalmi támogatottságuk. Az MSZMP-re legalább annyira lesújtóan hathatott, hiszen el sem tudták képzelni, hogy ezek az ismeretlen, disszidens ellenzékiek labdába rúghatnak a sokkalta ismertebb párttagokkal szemben. Az erre való kitérés politikai és történelmi jelentőséggel ruházza fel Zalaegerszeget és a magyar vidéket -a Fidesz hátországát.

A város méltatása után Orbán kitér az ellenzéki véleményekre, amelyek "lesajnálják" a vidéket, mert nem tartják Zalaegerszeget méltónak a központi megemlékezésre. Itt a miniszterelnök emlékezteti a hallgatóságát, hogy 1956 nem egy város forradalma volt, hanem a vidéké is, azon felül Magyarországé, a nemzeté. Tényleg fontos megemlékezni arról, hogy nem csak Budapesten voltak harcok, azonban ezekben a fordulatokban a kormányfő a város és a vidék közti feszültséget élezi inkább. A Fidesz vidéken erős igazán, fontos választói tömbökkel rendelkezik itt a kormánypárt.

(kép forrása: brusselstimes.com)

A következő "blokkban" Orbán tovább méltatja Zala (vár)megyét: a zalaiak több bölcset is adtak már a hazának. Többek közt Deák Ferencet is, aki a forradalmon át a passzív rezisztencián keresztül a kiegyezés nyélbeütéséig végig küzdötte politikusi pályafutását. A miniszerelnök énképének és kommunikációjának központi eleme, hogy ő is végig küzdötte politikusi pályafutását, ez a deáki fordulat ezért lehet érdekes. Orbán fontos szereplője volt a rendszerváltásnak, beszédet mondott Nagy Imre temetésénél, küzdött a posztkommunista baloldallal, Brüsszellel is konfliktusban van és még tovább is lehetne sorolni. Deák Ferenc lerakta egy prosperáló Magyarország közjogi alapjait a kiegyezésnél: akár ez is adhat áthallásra okot (2010 Alaptörvény, unortodox gazdasági politika).

Ezek után kitér a megemlékezés során Mindszenty Józsefre, Magyarország utolsó hercegprímására. Méltatja a katolikus egyházat, hiszen az rengeteg nagy vezetőt adott az ország számára, például I. Szent Asztrikot, Tomori Pált, Apor Vilmost és Márton Áront. Ők mind vezették valamilyen módon Mária országának a népét, példát mutattak életükben és holtukban egyaránt. Orbán itt a katolikus egyház fontosságát hangsúlyozza a magyar társadalmon belül, ezzel kiért a jobboldali kormányzat egyik legfontosabb szövetségesére. Orbán Viktor idézi is Mindszentyt:

Mi, magyarok az európai népek családi, bensőséges békéjének zászló vivőiként akarunk élni és cselekedni.

Miért is fontos Mindszentynek ez a gondolata? Az orosz-ukrán háború árnyékában előszeretettel hangsúlyozza Magyarország kormánya, hogy Európában a magyar álláspont unikális: mi vagyunk azok, akik szinte egyedüliként akarnak békét a szomszédban. Magyarország "kompország": mi nem akarunk senkinek sem az ellensége lenni, inkább mindenkinek a barátja, a Nyugatot a Kelettel összekötő kapocs. Mindszenty gondolataival kívánja legitimálni Magyarország külpolitikai törekvéseit a magyar kormányfő.

 (kép forrása: katolikus.ma)

Orbán szerint sokkal tartozik a magyar állam a zalaiaknak és Mindszentynek is. Zala az első világháborút és Trianont követően az ország peremére szorult, de a nemzeti kormány sokat tett a Zalaegerszegért és a megyéért egyaránt, most is ezt teszi, amikor átadja a Mindszentyneumot. Azonban most senkinek sem kell a vérével adóznia az ország gyarapodásért, de addig is erőt kell meríteni a zalaiak és a hercegprímás életéből.

A következőkben a miniszterelnök tágabb kontextusba helyezi '56-ot. Az akkori helyzetben nem tartotta volna irreálisnak, hogy a magyarok törekvése egy szabad Magyarországért sikerrel járjon, ennek több oka van. Például Sztálin halálát követően enyhült a kapitalista nyugati oldal és a keleti blokk országi közti feszültség, Ausztria 1955-ben például képes volt függetlenné válni, illetve a szovjetek is érzékelték, hogy csupán erőszakkal nem lehet fenntartani egy birodalmat -ezt ismerte fel később Gorbacsov is.

(kép forrása: origo.hu)

Azonban elmaradt a várva várt siker, mivel a Nyugat 1945 után másodszor árulta el Magyarországot, nem segített, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Ez a tétlenség volt az, ami miatt a szovjet vezetés meggondolhatta magát és leverhette a forradalmat. Ez egy nagyon súlyos vád a Nyugattal szemben, itt is megmutatkozik a miniszterelnök Nyugat-kritikája. Ezt a képet kicsit árnyalni kell, hiszen a világ fókusza sokáig Magyarországon volt, de a szuezi válság elterelte a figyelmet a magyar forradalomról. Az se segített a magyarok ügyén, hogy a szovjet vezetést a hideg is kirázta a gondolattól is, hogy a Varsói Szerződésből bárki is kilépjen.

A miniszterelnök Camus-t és Bibót idézve hangsúlyozza, hogy a magyarság rendre egyedül maradt a legnagyobb megpróbáltatások során, bármennyi vért is adott Európának. Orbán szerint ez egy komoly tanulság, amit mindenkinek le kell vonnia: a gondjainkkal egyedül kell boldogulnunk, a Nyugat nem valószínű, hogy segíteni akar. Ezek a gondolatok nem idegenek a magyar jobboldal számára: a Nyugat árulása és a magunkra maradás, maximum Times Magazin címlapon szereplés. A magyaroknak saját maguknak kell megvédenie az érdekeit, senki más nem fogja helyette. Ez egy elgondolkodtató gondolatmenet tekintve, hogy komoly tárgyalások folynak az Európai Bizottsággal az uniós források sorsáról.

Orbán ezután méltatja a magyarok keménységét és állhatatosságát: nemzetünk mindennek ellenére kitartott, amit 1956-ban nem sikerült, azt az 1990-es rendszerváltoztatással elérte. Ezer év történelme mondatja azt a miniszterelnök szerint, hogy a világnak meg kell értenie, hogy aki a nyakunkra ül, azt előbb utóbb ledobjuk. Birodalmak jármát nyögte a magyarság, de mind elbukott valamivel később, mi itt maradtunk. Itt úgy gondolom utal a miniszterelnök pár régebbi gondolatára, ahol az Európai Unió végét vizionálja. A jobboldali diskurzus részét képezi az EU kvázi-birodalmi törekvéseinek a kritikája, például a föderalizálás és az egyre jobban kiterjedő nyomásgyakorlási politika.

(kép forrása: alfahir.hu)

A miniszterelnök a beszéde vége felé röviden értékeli a nemzetközi helyzetet: Keleten háború, Délen migráció, Nyugaton pénzügyi válság és gazdasági visszaesés. Ezt úgy summázza Orbán, hogy jó, hogy most nemzeti kormány van és nem egy töredezett baloldal. Ebben az időszakban van leginkább szükség arra, hogy erős végrehajtó hatalma legyen az országnak, amely egységes és képes megvédeni a magyar érdekeket belföldön és külföldön egyaránt. Ez egy

...szerencse a szerencsétlenségben.

A beszéd legvégén Orbán összeveti 1956 tanulságait és a jelenlegi helyzetet: nehéz időkben csak összefogással lehet sikerrel járni. Állítása szerint Magyarország -mióta nemzeti kormánya van- minden válságból erősebben jött ki, mint ahogy belement, ezzel a "hol az árnyékból, hol Brüsszelből lövő" ellenségek se tudtak mit csinálni. Orbán itt újfent előveszi az áskálódó Nyugat képét. Azonban ahogy eddig se, úgy most se fog ez az aknamunka sikerrel járni, az EU ugyanarra a sorsa fog jutni, mint Magyarország ellenségei a történelem során: amíg mi itt leszünk, addig ők a történelem süllyesztőjében fogják találni magukat. Orbán végezetül megígérte, hogy megfogjuk őrizni a gazdasági stabilitást, megvédjük a magyar családokat és a rezsit, az embereknek lesz munkája.

Érdekes beszédet mondott Orbán Viktor, sok dologra kitért. A beszéd felütésében elhessegette a helyszín "illegitim" voltát, vidéken is volt forradalom, nem csak Budapesten: Zalaegerszeg méltó helye volt a központi megemlékezésnek. Egészen a történelmi rétegekig nyúlt vissza, hogy igazolja a Nyugat-kritikus politizálását. Ismét megmutatta, hogy a történelem egy erőforrás a politika számára.  Mindszentyt, Bibót és Camus-t idézte, hogy igazolja a magyar kormány békepártiságát, már 66 éves is mi voltunk a "zászlóvivők". Orbán Viktor csak ápolja a hercegprímás örökségét. A miniszterelnök beszédében apellál a magyar jobboldal "sértődöttségére" ami a Nyugatot illeti, hangsúlyozza, hogy rendre magunkra hagytak minket a szükség idején, most is erre kell készülni.