Reaktor

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a tőlünk nyugatabbra fekvő európai országokban még az olyan váratlan, gazdaságot befolyásoló tényezők, mint az orosz-ukrán háború, vagy az azt követő szankciók után is "kolbászabból" van a kerítés, mint minálunk.

Vizsgáljunk meg a fent említett országok közül párat, és hagyatkozzunk a számadatok rideg valóságára.

Franciaország

Franciaországban 2022 júniusára elérte az infláció az 5,8%-ot, amely a januári 2,9%-hoz képest majdnem 3 százalékpontos emelkedést jelent.

Az energiaárak is az egekbe szöktek a kőolajtermékek árának meredek emelkedésével. Hogy megállítsák a rezsiköltségek drasztikus növekedését, Bruno Le Maire gazdasági miniszter elmondása szerint az árstop legalább 2022 végéig érvényben lesz. Ez a villamosenergia árak 44,5 %-os emelése helyett, csupán 4 %-os emelkedését, és a szabályozott gázdíjak befagyasztását jelenti, amik egyébként 80%-al emelkedtek volna. A kisebb szolgáltatók megawattóránként (MWh) körülbelül 13,86 eurót kaptak a kibocsátott energiáért, de a nagyobb szolgáltatóknak vállalniuk kellett a megnövekedett költségeket. Az, hogy ez mennyire fenntartható, már más kérdés, tekintve, hogy a Le Parisien szerint a fogyasztói tarifákat 2023-ban 8%-kal kell emelni ahhoz, hogy a beszállítók kiesett költségeit visszafizessék.

Az Országos Statisztikai és Gazdasági Tanulmányok Intézetének (INSEE) legfrissebb adatai szerint Franciaországban 2022-ben az átlagkereset havi nettó 2340 euró, vagyis évi 39,300 euró bruttó jövedelem - hozzá kell tenni, hogy ez a 2016-os átlag 2238 euróhoz képest vajmi kevés emelkedést jelent. 

Németország

2022 júniusában az éves inflációs ráta Németországban öt hónap után először 7,6%-ra lassult, mérséklődve az előző havi 7,9%-ról, amely az eddigi legmagasabb érték volt Németország újraegyesítése óta.

Az ukrajnai háború és az energiaellátási zavarok veszélye rekord magasra emelte a német háztartások gáz- és villanyszámláit. 

2022 márciusában az átlagos nagykereskedelmi villamosenergia ár Németországban meghaladta a 251 eurót megawattóránként, ami több mint ötszöröse az egy évvel korábbi árnak.

Az átlag rezsiköltség júniusban 118,5 pontra nőtt a 2022 januári 112,2 ponthoz képest.

Az átlagkereset 2021 januárjától 2022 januárjáig mintegy 135 euró/hóval nőtt, ami a jelenlegi árakhoz mérten nem rossz hír a német dolgozók számára - amennyiben lesz gáz, amit ki lehet fizetni.

Ausztria

Ausztria éves inflációs rátája 2022 júniusában 8,7%-ra emelkedett az előző havi 7,7%-ról, ami az 1975 szeptembere óta mért legmagasabb érték.

2022 májusában Ausztriában megawattóránként 184,52 euró volt az átlagos nagykereskedelmi áramár, ami közel 237%-os növekedést jelent az előző év azonos hónapjában mért árhoz képest. 

A The Local szerint Ausztriában jelenleg 470%-kal magasabbak a gázárak, mint tavaly májusban. Ha elővesszük a számológépet és osztunk-szorzunk egy keveset, kiderül, hogy a gáz mostani ára 0,396 euró/KWh körül mozog.

2021-ben az átlagos éves bruttó fizetés 52,000 euró volt, ami nettó 34,517 euró éves, vagy nettó 2,876 euró havi fizetésnek felel meg. 2022-ben ez nettó 2,433 euró/hó-ra csökkent.

Dánia

Dánia éves inflációs rátája 2022 júniusában elérte a 8,2%-ot, fél év alatt csaknem 4%-ot emelkedve. 

2022 májusában az átlagos nagykereskedelmi áram Dániában 168,51 euró volt megawattóránként, több mint 200%-kal magasabb, mint egy évvel korábban. Két hónappal korábban, az árak pedig elérték a jelzett időszak csúcsát, megawattóránként több, mint 230 eurót.

A Live Scandinavia szerint 2022-ben átlagosan havi 2,900 euró nettó fizetéssel számolhatnak az emberek, ami körülbelül 10%-kal magasabb, mint a tavalyi évi átlag.

Hollandia

Hollandia éves inflációs rátája négyhavi mélypontra, 8,6%-ra esett 2022 júniusában az előző havi 8,8%-hoz képest, de ez még mindig mindig sovány vígasz, tekintve, hogy január óra 2,2% emelkedés figyelhető meg.

A villany és gáz árak csaknem a triplájukra ugrottak a 2022 januárja és júniusa között.

Az átlagkereset 2022-ben havi 2,834, bruttó 3,823 euróra jött ki, ami csupán enyhén emelkedett meg a 2021-es bruttó 3,175 euró/hónaphoz képest.

A fenti adatokból is jól látható, hogy Nyugat-Európát még annyire sem kímelte a válság, mint Magyarországot, a poltikusoknak pedig nem lesz könnyű dolguk megvédeni a polgáraikat az életszínvonal drasztikus zuhanásától - ha ez egyáltalán lehetséges.   

Napjainkban már egyre többen használnak okoseszközös fizetési módokat és egyre nagyobb tranzakciós forgalmat bonyolítanak le okostelefonnal és okosórával. Két részes cikksorozatunkban először az okostelefonokon történő fizetési lehetőségeket mutatjuk be.

Hogyan is valósítható meg mindez a gyakorlatban?

A válasz: NFC. Sokan hallottak már róla, rengetegen azonban nem tudják, hogy mire való, emiatt nem is használják. Holott egy olyan kommunikációs technológiáról van szó, amely nemcsak egyszerű, hanem biztonságos és gyors lehetőségeket kínál.

Az NFC (Near-Field Communication) egyszerű érintkezésmentes információ-megosztást biztosít olyan eszközök között, amelyek támogatják ezt a digitális funkciót.

A legtöbbször fizetésre használják, de nemcsak erre jó, ugyanis használható azonosításra és adatok megosztására is.

A jóval ismertebb Bluetooth-hoz képest azonban megbízhatóbb és az adatbiztonság tekintetében magasabb szintet képvisel, nem hiába ezen keresztül oldották meg a fizetés lehetőségét. Hatótávolsága egyébként csak 4 centiméter, ezen belül teszi lehetővé az eszközök közötti kapcsolatot. Mivel kis távolságról van szó, így az NFC normál esetben semmiféle azonosítást nem igényel a felhasználóktól.

A kapcsolódás szempontjából az is fontos, hogy Bluetooth számára gyakran másodpercek kellenek a közös kommunikációs csatorna létrehozásához, addig az NFC számára a másodperc töredéke is elég.

Magyarországon már lassan egy évtizede jelen van az NFC alapú fizetés lehetőség,

manapság pedig így egyre többen használják, mert nagyon egyszerű és nagyon biztonságos módja a számla kiegyenlítésének.

Miért jó az NFC és hogyan működik?

Nagyon sok szempontból előnyös az NFC-technológia, de főleg amiatt, hogy elkerülhető vele a pénztárca használat (készpénz és bankkártya), így kényelmesen tudunk vele fizetni akár boltban, étteremben, szórakozóhelyen vagy fesztiválon. Elegendő csak a telefonunkat odaérinteni a terminálhoz, és már le is vonták az egyenlegünkről a pénzt.

Az okostelefonos, NFC alapú fizetéshez Google Pay vagy Apple Pay használatára lesz szükségünk, melyet a telefonunkon tudunk létrehozni.

Ezt kell összekapcsolnunk egy valóban létező bankkártyával vagy hitelkártyával, így a tranzakciókor a virtuális számla rögtön továbbítja a fizetési kötelezettséget a bank felé és így a költségek azonnal rendezésre kerülnek.

Amennyiben valahol ezzel a lehetőséggel fizetünk, megnyugodhatunk, mert senki sem férhet hozzá a banki információkhoz.

De mi történik akkor, ha elveszítjük vagy ellopják a telefonunkat?

Amennyiben ilyen eset történne velünk, akkor sem kell kétségbe esnünk, ugyanis beállíthatjuk, hogy az NFC-vel mekkora összegig nem kell azonosítani magunkat, így például 5 vagy 10 ezer forint alatt csak odatesszük telefonunkat a terminálhoz, és megtörténik a fizetés, de a meghatározott összeg felett erre csak azonosítással van lehetőség.

Google Pay és Apple Pay

A Google Pay (rövidítve Gpay) egy androidos fizetési rendszer, más néven elektronikus pénztárca, amelynek segítségével virtuálisan elmenthetjük a bankkártyáinkat vagy más fizetési adatainkat, majd azt követően az adatok ismételt megadása nélkül fizethetünk az interneten minden olyan webhelyen, ahol a Google Pay-t elfogadják.

Természetesen a Google saját, díjköteles szolgáltatásait is ki lehet fizetni ennek a segítségével. Emellett lehet használni mobilalkalmazásokban történő közvetlen fizetésre is, például ha egy applikáció bizonyos funkciók eléréséhez egyszeri vagy rendszeres előfizetést kér.

Ezenkívül egyre több bankkártyával lehet már fizetni olyan helyeken, ahol korábban csak plasztik bankkártyával vagy készpénzzel lehetett. Azonban ki kell emelni, hogy nem az elfogadóhelyek számítanak, hanem a csatlakozó bankok.

Az elfogadóhelyek ugyanis pontosan ugyanazok, ahol a normál bankkártyával lehet fizetni. Itt a lényeg, hogy a bank, amely kibocsátotta a bankkártyát, fel van-e készülve a Google Pay-re.

A korábban elindult Apple Pay esetében is pontosan ugyanígy működik a rendszer.  A legtöbb bankkártya alkalmas az Apple Pay-jel való összekötésre az iPhone 6-os szériától kezdődően.

Fontos azonban tudni, hogy nem lehet bármilyen bankkártyát regisztrálni az Apple Pay-be, csak azt, amelyet a bank enged regisztrálni. Az is előfordulhat, hogy ugyanattól a banktól például az összes lakossági kártyát lehet regisztrálni, de az üzletit meg nem. Olyannal találkozhatunk, hogy a bolti érintéses mobilfizetésre nem tudunk regisztrálni, csak az internetes fizetésre.

Mely magyarországi bankok támogatják az NFC alapú fizetést?

Citibank – Google Pay

Erste Bank – Erste MobilePay

Gránit Bank – Gránit Pay

MKB Bank – MKB Pay

OTP Bank – Simple Pay

UniCredit bank – Google Play

A skót Cumbernauld városközpontjának látványa olyan meghökkentő egyesek számára, hogy a közösségi médiában joggal jelent meg az a hozzászólás, mely szerint kinézete Csernobilt Szemiramisz függőkertjévé teszi. Persze magyarként eleget pillanthattuk és pillanthatjuk a szovjet brutalista építészet alkotásait, ám a brutalizmus úgy tűnik máshol is felütötte a fejét, igaz, Cumbernauld esetében a búcsúzás ideje jön. Lássuk most ezen furcsa brutalista szörny történetét.

A különleges megastruktúra

A Glasgowtól körülbelül 21 kilométerre található Cumbernauld új városrészének megépítése az 1950-es években merült fel azon célzattal, hogy enyhítse a régi iparváros túlzsúfoltságát, és jobb, egészségesebb életet kínáljon a lakók számára. Ekkor született meg a rendkívül innovatívnak és utópisztikusnak számító megastruktúra ötlete, mely első szakasza 1963 és 1967 között került megépítésre,

ahol üzletek és kikapcsolódási helyszínek, irodák, lakások, könyvtár és több penthouse is található. A városközpontot értelemszerűen a funkcionalitás és a rendkívüli kényelem ígérete járta körül, ám mint azt az alábbi fotók is mutatják, a végeredmény sok tekintetben mást hozott – és talán nem erős a kijelentés, hogy még véletlenül sem az egészséges környezet érzete árad belőle.

Fotó forrása: Barnabas Calder

A Tanács a földdel tenné egyenlővé, az emberek is

Amint azt a Skóciában nevelkedő, majd 10 évig posztszovjet országokban is élő Daniel Kalder említi, meglátása alapján Cumbernauld az a fajta város, amelyen az ember áthalad, de soha nem áll meg. „Fiatalkoromban a busz ablakából sokszor megpillantottam a szívében lévő furcsa betonszerkezetet. De fogalmam sem volt arról, hogy a hatvanas évek brutalizmusának ez a tipikusan komor példája kulturális és történelmi jelentőségű épület” – mondja Kalder, aki nemrég jött rá erre a tényre, azt követően hogy értesült North Lanarkshire tanácsának szándékáról, mely Cumbernauld városközpontjának megvásárlását szorgalmazza. A szándék azonban a központ tekintetében nem feltétlenül kecsegtető, hisz a Tanács célja nem más, mint idővel azt a földdel egyenlővé tenni. Érkeztek is persze reakciók, többek között egyes építészettörténészek részéről, akik a korábban radikális kísérletként megszülető városközpont megőrzését kérik, illetve gyáva és buta döntésnek tartják a Tanács szándékát.

Úgy tűnik azonban, hogy az ilyesfajta hangok háttérbe szorultak, a tömegek pedig még véletlenül sem kezdtek el megmozdulni a megvédése érdekében, habár ez nem bizonyult meglepőnek, hisz az 1967-ben létrehozott központ már fénykorában sem volt túlzottan népszerű – az ott gyerekként élő Craig Ferguson komikus például egy olyan modernista kísérletnek nevezte, ahol tudatlan várostervezők lelketlen lakhatást biztosítottak munkásoknak –, 2005-re pedig az ellenszenv olyan erőteljessé vált a cumbernauldi központ kapcsán, hogy egy 10 ezer fős felmérés alapján ez volt az a helyszín, amelyet a legjobban utáltak az emberek, illetve amelyet a legtöbben szerettek volna leromboltatni az egész Egyesült Királyságban.

Cumbernauld „fénykora”

De ha tényleg egy ilyen szörnyűségről van szó, hogyan is jöhetett létre? A képet árnyalja, hogy a 60-70-es évek során Cumbernauld egyfajta futurisztikus jövőképet szimbolizált, egy olyan helyszínt, amelyet még maga Margit brit királyi hercegnő is mesésnek nevezett 1967-es látogatása során.

–, sőt, Kalder nagyszülei és nagynénje is a városban éltek, véleményük pedig korántsem volt negatív róla, ahogy a lakók egy része is kedvelte a brutalista helyszínt.

Az évek azonban nem voltak kegyesek a központhoz: a sok beton zordnak bizonyult (később fehérre festették a nagyobb világosság érdekében), a sétálóutcák szélcsatornákká alakultak, mindenhol graffitik jelentek meg, pénzügyi nehézségek miatt az eredeti tervek soha nem készültek el teljesen, az ismert és minőségi üzletláncokat pedig olcsó vállalkozások váltották a komplexumban – így például a 2007-ben hozzátoldott új bevásárlóközpontban híres vállalkozások helyett található tetováló és szemöldök szalon, ahogy öngyilkosság-megelőzési központ is. A 2000-es éveket követően igyekeztek a belső tereket átalakítani, így az utópisztikus hangulat a struktúra egy részéből teljesen eltűnt. Eredeti formájában maradt viszont a napközi és a könyvtár szintje a maga komorságával, ám még ennél is több a kivetnivaló a külső látvány kapcsán, a városközpont ugyanis egyszerűen úgy néz ki, mintha valaminek a háta lenne, az ablakok teljesen hiányoznak róla, bár azok hiányát bőven „kompenzálja” a csövek és vezetékek sokasága.

Az új városrész bevásárlózköpontja (Fotó forrása: Ed Webster)

Az idegen környezet fokozottan jellemző a hidakra és az aluljárókra is, melyek bár meglehetősen funkcionálisnak bizonyulnak, rendkívül kellemetlen közeget teremtenek: „A munkásosztálynak nyilvánvalóan nem volt szüksége a szabadságra, a szépségre vagy a változatosságra: meg tudtak boldogulni néhány fával” – írja le érzéseit Kalder, aki szerint a Cumbernauldba való látogatása előtt nyitott volt a városközpont megmentésének gondolatára, ám a tapasztalata teljesen elvette a lelkesedését, hisz úgy látja, Cumbernauld nem is nevezhető igazán brutalistának. A posztszovjet térségben töltött ideje során ugyanis nem egy jól felépített brutalista városrészt látott – különösen Közép-Ázsiában, ahol a betonszerkezetekbe keleti motívumok kerültek, így mind a lakóházak, mind az egyetemek vagy könyvtárak egyedi karakterrel bírtak –, a háború utáni brit városvezetők utópisztikusságából viszont teljesen kimaradt az ilyesfajta elkötelezettség.

Épp emiatt, bár a központ létrejötte akkoriban sok ember számára jelentett előrelépést – a kis, egyágyas szobákkal és közös fürdőkkel rendelkező lakások helyett a családok extra hálószobákat, nappalit és fürdőszobát kaptak –, Cumbernauld összességében maximum egy egyedi és furcsa szereplője lehet a városok szélesebb evolúciós folyamatának, melyet most egy újabb építészi elképzelés valósága vesz át, talán több sikerrel. Így tehát ha valaki meg szeretné még tapasztalni az igazi skót brutalizmust, akkor itt az ideje az utazást terveznie...

Kiemelt fotó: Barnabas Calder

Ó, igen, ez még mindig téma, és aki olvasta az előző cikket, meg is bizonyosodhat róla, hogy miért. Pedagógusok, szülők, gyógyszerészek, toxikológusok, gyerekorvosok egyesével nyilatkoznak arról, hogy a tartózkodó magatartás, a kissé sznob "énaztsemtudomhogymiez" ("pedigpontosantudomhogymi") magatartás még a felnőtt függőségek és szenvedélybetegségek terén sem vált be, de ha mégis alkalmazzuk, legalább a gyerekek esetében legyünk intelligensebbek, és nézzünk szembe a problémával. Igen, ez egy ízesített elektromos cigi, a gyerekek könnyen hozzájutnak, tele van nikotinnnal, és egy ujjnyi bekezdés nem sok, de annyi vizsgálatot sem végzett rajta még senki.

Nézzünk pár érvelési hibát pro és kontra oldalról egyaránt!

1. A tiltás megoldja a helyzetet - Hamis

Miközben egy sor elhibázott döntés hatására az elektromos blokkok a határ innenső oldalán találták magukat, a gyerekek sorra vették, és lőn, megszerették a nikotinnal teli kis rudakat. Hagyjuk is, honnan eredeztethető, hogy a magyar lakosság hány olyan gyermeket számlál, akinek a szülei masszív dohányosok, nekik külön hálás feladat lehet érvelni a dohányzás ellen, az pedig végképp messzire vezet, hogy miért és hogyan nyúltak a cigarettáért anyuék. Ami tény:

Olyan gyerekekről beszélünk, akiknek a leleményességéről nem egy tanulmány született, bízzunk ebben, aki még a tiltás idején kiskorú, szerezni fog magának olcsó, kátrányos cigit. Jó ez a megoldás? Nem inkább két kézzel kapkodva kellene vizsgálni a terméket? Jelenleg elvekkel próbáljuk a tinédzsereinket győzködni: ne szívd az Elfet, mert a dohányzás "ölbutítnyomorbadönt". Amelyik tinit ez meggyőzte, azelőtt le a kalappal. Ha a vizsgálat kimutatja, hogy olyan durva cuccok vannak a rudakban, amitől óvni kell az emberi szervezetet, akkor talán kicsit jobb érv a tizenéves hölgyeknek és uraknak: szívem tücske, lelkem gyöngyháza, ha ezt a színes izét szívod, nem éled meg a karácsonyt/leszakad a karod/meghalsz tüdőrákban/karácsonyfává változol. Ha pedig kiderül, hogy igen, addiktív szer van benne, de amúgy nagyságrendekkel kevésbé káros, mint a cigi, akkor használjuk fel a meglévő képességet, segítsük vele a leszokást, és árusítsuk olyan felügyelt üzletekben, aminek kicsit nagyobb érdeke fűződik a kiskorúak távoltartásához, mint a Deák téri kollektívának.

2. Nem tűzveszélyes - (((Igaz)))

Tény és való, hogy rendeltetésszerűen alkalmazva az Elf Barral kisebb az esélye, hogy valamit véletlenül felgyújt a delikvens. Beleszív, elpakolja, üzemszerűen tehát lehetetlen kárt tenni vele. DE veszélyes hulladék, az eldobható akksik öko-lábnyomáról pedig külön átkos könyvet lehetne írni. Ráadásul a mi szittya magyar ifjaink találékonyságban verhetetlenek:

Gyerekjáték, legalábbis annak tűnik, de rendkívül veszélyes metódus, mert rengetegszer baleset lesz a dolog vége, a srácok gyöngy kezében felrobbanó kis szerkezet pedig elég balesetveszélyes. Zárójeles megjegyzés, hogy olyan tinikkel kellene csak egyszer normálisan leülni és beszélgetni arról, hogy tulajdonképpen miért is menekülnek és mi elől a dohányzásba, akik maguktól megtanultak eldobhatóra gyártott akksikat feltölteni. Lehet mégsem ők a hülyék, hanem mi vagyunk kicsit lemaradva?

3. Több nikotin van benne, mint ami rá van írva - Hamis

Az Elf Barra sehol nincs ráírva, mennyi nikotin van benne. Rá van írva, hogy hány slukkos, és hogy hány százalékos, de ebből még semmit nem tudunk meg. A slukk ugyanis semmilyen rendszerben nem minősül egzakt mértékegységnek, így mivel nem tudjuk, minek  2%-a nikotin, így azt sem tudhatjuk, mennyi az. Az viszont a kezdeti vizsgálatok folyamán is kiderült, hogy

innen mérve már valóban soknak tűnik az addiktív szer aránya.

4. Fajlagosan olcsóbb, mint a rendes cigaretta - Hamis

Valóban 3800-5500 Ft értékben mozognak a rudak árai, azonban a csomagszolgálat minden esetben brutális felárakat számít fel (amennyiben nem kéz alatt vesszük valakitől), emiatt egyáltalán nem biztos, hogy annyit nyernek a megvásárlásával, mint amennyit a gyártó állít.

5. A dohányosoknak jó alternatíva, mert mennyiségében kevesebb nikotint tartalmaznak - Hamis

A gyártó azzal számol, hogy egy aktív dohányos napi 3-4 doboz cigarettát elszív, és emiatt jó alternatíva és leszokást segítő termék. Ha igaz lenne, hogy tényleg minden cigarettafüggő elszív ekkora mennyiséget, akkor az érvelés igaz lenne, de ezt semmilyen statisztika nem támasztja alá. 

6. Nem áll fenn vele a passzív dohányzás veszélye - Igaz

A kibocsátott anyag nem füst, hanem gőz, így a felhasználó körül valóban nem fognak passzívan rászokni a dohányfüstre a környező munkatársak, barátok, családtagok.

+1. Egyedi és kiemelkedő ízélmény

Zaher Gábor nyilatkozata alapján a termék (sajnos?) tényleg jó ízű és kellemes, de vajon ez tényleg előnyös? Valóban jó tendencia, hogy az új generációs cigaretták elvesztették az eddigi legelrettentőbb tulajdonságukat, a rossz ízt és a szagot?

Vasárnap két tehervonat ütközött egymással, ezért Herceghalom és Biatorbágy között nem közlekednek a vonatok. Ez sajnos egy olyan hír, amivel túl gyakran találkozunk és ami megkeseríti az utasok életét. De pontosan hogyan is nehezíti ez meg több ezer ember életét? 

(kép forrása: origo.hu)

18:05

Az emberek kiérnek a soproni vasútállomásra, hogy Pestre induljanak a 18:21-kor induló IC-vel, amire már előzetesen megvették a (nem olcsó) jegyet, pótjegyet és helyjegyet. A vasútállomáson elsőre semmi szokatlant nem lehet tapasztalni, a kiírás szerint is pontosan indul a vonat, késés, átszállás nem várható.

18:10

A peronra kiérve azonban rögtön látszik, hogy az IC helyett egy személyvonat áll ott, ami ráadásul a vonatra írt információk alapján csak Győrig közlekedik. Mindenki keresi az illetékeseket, hogy mi történt és mire kell számítani. 

18:18

Néhány perc keresgélés után egy kikészült kalauz annyit tud mondani, hogy baleset történt, ez a szerelvény Győrig közlekedik, utána biztosan át kell szállni, ennél többet ő sem tud. 

18:21 

A vonat legalább pontosan indul…

18:45

Érkezik (egy új, de nem kevésbé kikészült) kalauz, ellenőrzi a jegyeket. Ismét felteszik neki a kérdést, hogyan lehet eljutni Budapestre. Ő is csak annyit tud, hogy Győrben le kell szállni, bármire át lehet szállni, ami Pest felé megy.

19:21

A vonat pontosan fut be Győrbe, ahol minden utas rohan megnézni az 'induló' táblát, mire is lehetne átszállni. A kb. 40 éves kijelzőn kb. 12 másodpercenként pörgetik újra a listát, így 100-200 ember feje felett egy kész kihívás kitalálni, milyen vonattal, mikor és melyik vágányról kell továbbutazni. Amikor végül megáll a kijelző, a tömeg elindul a 4. vágány felé, ahonnan személyvonat indul Budapest irányába. 1. átszállás.

(kép forrása: origo.hu)

19:40

A személyvonat ugyan teljesen tele van, de csupán 2 perc késéssel sikerült elindulni. Minden állomáson szállnak fel utasok, így néhány megálló után heringszerű állapotok kezdenek eluralkodni a vonaton. A tömegben araszolva a kalauz mantraként mondogatja, hogy Herceghalom és Biatorbágy között busszal kell utazni. Ennél több információt azonban most sem sikerül kideríteni. 

21:05

Cirka 15 perces késéssel fut be a vonat Herceghalomra. Mindenki próbál levegőhöz és információhoz jutni, de az állomáson egyikből sincsen túl sok. A tömeg elindul kifelé, ahol mindenki konstatálja, hogy kétszer annyi ember van, mint busz. A buszra felszállva mindenki újraértelmezi a tömeg fogalmát. 2. átszállás. 

21:25

A buszút során az utasok naivan abban reménykedtek, hogy a busz eldöcög velük Budapestig, hiszen csak 20 km-t kellett volna pluszban megtenni. Jött is a nagy meglepetés, amikor a busz megállt Biatorbágyon és nem ment tovább. A vasútállomásra megérkező tömegre egy újabb arculcsapás várt, amikor látták, hogy egyetlenegy vonat fog érkezni 50 perc múlva, ami Budapestig viszi őket. Természetesen itt sem sikerült előzetes szóbeli tájékoztatást adni. 

21:35

Több száz utas várakozik a vonatra, a peronon nem fér el több ember, rengetegen a lépcsőkön és az aluljáróban várakoznak. 

21:50

A nem éppen nyári melegben az utasok nagyban keresik azokat a bajtársaikat, akik hajlandóak lennének velük egy taxit fogni, ami kb. 10-12 ezer forintért elviszi őket oda, ahova már órákkal ezelőtt meg kellett volna érkezniük. Aki nem fuvarért telefonál, az elképesztő mennyiségű embert fotózza, akik a semmi közepén ragadtak.

(kép forrása: frisss.hu)

22:02

Beérkezik a vonat, a több száz ember egy kissé hisztérikus üdvrivalgással fogadja. 3. átszállás.

22:08

Elindul a vonat, amiben nemhogy ülni, de állni alig lehet, annyian préselődtek rajta össze. Legalább a hideg miatt már nem kell aggódni.

22:27

A végállomás a Déli Pályaudvar, a többség azonban a Keletiig tartó IC-re vett jegyet, így Kelenföldön ismét megindul a tömeg, immár a metró irányába, hogy talán egy utolsó úttal eljussanak az eredeti célhoz. 4. átszállás.

22.45

Négy órányi nyomorgás, 4 átszállás és potom 2 óra késés után (remélhetőleg) mindenki elérkezett a Keleti Pályaudvarra.

A MÁV reakciója erre az egész káoszra senkit sem lepett meg: ,,A vasúttársaság elnézést és türelmet kér az utasoktól a kényelmetlenségek miatt. Köszönjük!" 

(Borítókép forrása: kozlekedotomeg.blog.hu)

A technika gyors fejlődésével az eddig különleges, és csak a felső tízezer számára elérhető okos otthoni kiegészítők már nem számítanak ritkának, így akár mi is beruházhatunk egy-egy olyan darabba, ami nem csak a kényelmesebbé teszi a mindennapokat, de az energia fogyasztásunkat is csökkenti. Miért jó ötlet okos otthonba fektetni, és milyen készülékeket érdemes beszerezni, ha alacsonyabb keretből szeretnénk gazdálkodni?

 Okos konnektor

Az első, és talán az egyik legegyszerűbb eszköz az okos konnektor, mellyel nem csak energiát takarítunk meg, de hatalmas biztonságérzetet is ad. Csak be kell dugni a konnektorba, és máris egy applikáción keresztül irányíthatjuk azt. Nem kell többé pánikolni, hogy bekapcsolva hagytuk-e a vasalót, hiszen a telefonunkon bármikor ellenőrizhető az adott áramforrás, és bárhonnan ki és be kapcsolható. 

 Okos világítás

Az okos izzók egy új szintre emelték az otthoni kényelmet, hiszen többé nem kell felkelni az ágyból ha elfelejtettük lekapcsolni a lámpát lefekvés előtt. Az applikációval, egy távirányítóval, vagy akár a hangunkkal is könnyen tudunk változtatni a fényerőn, és bizonyos modelleknél még színes hangulatvilágítást is csinálhatunk, akár 16 millió választható színnel. Ezeknek az izzóknak az életideje kb. 15 ezer óra körül mozog, ami jóval magasabb egy hétköznapi izzónál, a környezetre is kevesebb terhet rovunk és az energiafogyasztásunk is alacsonyabb lesz. Ezek az izzók már akár 2-3 ezer forinttól megvásárolhatóak, így jó kiindulási pont lehet az okos otthon felé vezető úton. 

 Okos érzékelők

A saját, és családunk épségénél nincs fontosabb, így az okos érzékelők elterjedésével mi is nagyobb biztonságban tudhatjuk szeretteinket. Legyen szó a betolakodók elleni védelemről, vagy a házunk épségéről, már szinte minden kategóriában találunk egy okos berendezést. Mozgásérzékelőt, vízérzékelőt, biztonsági kamerát, vagy akár füstérzékelőt is válaszhatunk okos verzióban, melyek azonnal jelzik az esetleges problémát, és mi akár azonnal tudjuk értesíteni a hatóságokat - még akkor is, ha otthonunktól távol vagyunk. 

 Okos takarítás

Talán az egyik legnépszerűbb okos eszköz, amiről valószínűleg mindenki hallott már, az a robotporszívó, ami képes a lakásunk feltérképezésére, felporszívózására, és bizonyos modellek esetében akár felmosására is. Egy applikáció segítségével könnyen időzíthetjük, és irányíthatjuk a kis segítőnket, ami viszonylag alaposan, és gyorsan végzi el helyettünk a házimunkát. Emellett már léteznek okos levegőtisztító berendezések, illetve mosó- és szárítógépek is, melyekkel tényleg rengeteg időt takaríthatunk meg, energiát spórolunk és még a környezetünk is élhetőbbé válik.

 Okos konyha

Aki szeret főzni, és sok időt tölt a konyhában, az tudja mennyire fontos a jó időzítés, illetve, hogy mennyi idő el tud szaladni egy-egy recepttel. Nincs ok a pánikra, hiszen ahogy az élet szinte minden területére, így a konyhára is kitaláltak egy seregnyi okos eszköz, melyek a főzés élményét hivatottak megnövelni, a villanyszámlát pedig csökkenteni. Ilyen például az okos vízforraló, vagy kávéfőző, melyeket hőfokra pontosan be tudunk programozni,  így ha a reggelt egy csésze forró teával vagy kávéval indítanánk, akkor akár már az ágyból is elkészíthetjük azt. Emellett van már okos indukciós főzőlap, rizsfőző, vízszűrő, levegő sütő, mixer és még megannyi konyhai kisgép, melyek akár egyazon appon keresztül is irányíthatóak. 

 Okos termosztát

Végül, de nem utolsó sorban szót kell ejtsek az egyik leghasznosabb okos “ketyeréről”: a termosztátról, ami teljesen megreformálja a fűtés szabályozásról alkotott képünket. Percre pontosan beállíthatjuk, hogy mikor, hány fokra, és meddig fűtsön az adott fűtőtest, így a téli hónapokban sosem kell hideg lakásra hazaérni, de az éjszaka közepén sem kell arra kelni, hogy túl meleg van. Ha huzamosabb ideig távol vagyunk a lakásunktól, akkor is bárhonnan bekapcsolhatjuk és leállíthatjuk a fűtést vagy a klímát, de akár olyan opciónk is van, hogy csak bizonyos szobákban kapcsoljon be a rendszer. 

Az okos otthonok kialakítása és a fenntartható hulladékkezelés együttesen járulhatnak hozzá a környezetvédelemhez és a körforgásos gazdaság elveinek megvalósításához. Az okos otthon technológiák lehetővé teszik az energiahatékonyság növelését, a fogyasztás optimalizálását és a hulladék minimalizálását, létrehozva egy összefüggő és fenntartható rendszert.

Okos Eszközök Az Energiahatékonyságért:

Az okos otthonokban használt eszközök és rendszerek lehetővé teszik az energiafelhasználás intelligens és hatékony szabályozását. A hőmérséklet-szabályozók, okos világítás és energiatakarékos háztartási eszközök automatikusan alkalmazkodnak az igényekhez, csökkentve az energiafogyasztást. Ez nem csak a költségeket csökkenti, hanem az energiatermelés és hulladék kezelés környezeti hatásait is mérsékli.

Okos Hulladékkezelés és Újrahasznosítás:

Az okos otthon technológiák segíthetnek optimalizálni a hulladékkezelést és újrahasznosítást is. Intelligens hulladékgyűjtők és komposztáló rendszerek lehetővé teszik a hulladék pontos mennyiségének és típusának követését. Ez segíthet hatékonyabban tervezni a hulladékgyűjtést és elősegítheti az újrahasznosítást, minimalizálva a lerakókra kerülő hulladék mennyiségét.

Fenntartható Anyagok és Termékek:

Az okos otthonokban a tervezés során figyelembe vehetjük a fenntarthatóságot és a körforgásos gazdaság elveit. Az okos otthonokban használt anyagok és termékek tervezése során előtérbe kerülhetnek az újrahasznosított, újrahasznosítható vagy tartós anyagok. Az intelligens vásárlási rendszerek figyelhetnek azokra a termékekre, amelyek könnyen újrahasznosíthatóak vagy újrahasznosítható anyagokból készültek.

Az okos otthon és a fenntartható hulladékkezelés összekapcsolása nem csak az egyéni életmódra van hatással, hanem hozzájárul a társadalmi és gazdasági fenntarthatósághoz is. A fejlett technológia lehetőségei segíthetnek elérni a körforgásos gazdaság célkitűzéseit, minimalizálva a hulladékot és maximalizálva a nyersanyagok újrahasznosítását. Az okos otthonok és fenntartható hulladékkezelés kombinációja egy új dimenziót nyit meg a fenntarthatóság felé vezető úton, és segíthet létrehozni egy környezettudatosabb és hatékonyabb jövőt.

 Bár sok került említésre, még mindig rengeteg egyéb okoseszköz van a piacon, aminél néha csak pislogunk - már ilyen is létezik? Vásárolhatunk például már okos hajszárítót, biciklit, rollert, pirítót, ventillátort, párásítót, olvasólámpát, nyomtatót, mérleget, pumpát, nyílászáró szenzort, zseblámpát, kancsót, fogkefét, borotvát, hangszórót illetve zárat is. A határ a csillagos ég, és véleményem szerint már nem kell sokat várni, hogy a háztartásokban ezek a tárgyak már megszokottá váljanak. Sokaknál ez már most is így van…

Február 24-e óta a hírportálok és az emberek figyelmét elsősorban a mellettünk zajló véres és elhúzódó orosz-ukrán háború köti le. Mindemellett nem lehet elfeledkezni arról sem, hogy a világban jelenleg is több, a nemzetközi közösséget érintő fegyveres konfliktus zajlik, melyek rengeteg emberéletet követenlek. Ezek közül a legismertebb a palesztin-izraeli konfliktus, melynek jelentősége egyértelmű, hiszen rengeteg állam érintett stratégiai, gazdasági, politikai vagy egyéb okok miatt.

A konfliktus kezdetei

A palesztin-izraeli konfliktus története a 19. század végéig nyúlik vissza, amikor elkezdődött a zsidók nagy mértékű bevándorlása a Szentföldre. A 20. század közepéig egyre nőtt a viszály, észlelhető volt az arabok és a zsidók közötti egyre erősödő feszültség, folyamatosak voltak az erőszakos összetűzések, aminek okai a területi viták és a világszerte terjedő antiszemitizmus voltak. 

Kép forrása: index.hu

Izrael Állam létrejötte és az arab-izraeli háborúk

A fordulópontot az jelentette, amikor a zsidó nemzeti mozgalom 1948. május 14-én kimondta az ország függetlenségét, így létrejött Izrael Állam. Ezután a zsidók és az arabok között visszafordíthatatlan lett az ellentét, elkezdődtek az arab-izraeli háborúk, melyek évtizedekig tartottak.

Kezdetben az izraeliek megerősítették határaikat, sőt, területeket is tudtak szerezni az araboktól. Az 1960-as években azonban egyre erősebbé vált az arabok közötti együttműködés, így Izrael legfőbb prioritásává a határvédelem vált. 1967-ben Izrael azonban megelőző csapás néven támadást indított a palesztinok ellen, aminek eredményeképp megsemmisült az arabok fegyveres erőinek jelentős része, súlyos anyagi, személyi és területi károkat szenvedtek. A folyamatos háborúk, az ,,adok-kapok” az 1980-as évekig folytatódott. 

Kép forrása: mult-kor.hu

Az intifádák

Az 1980-as évek második felére az izraeli túlerő egyértelművé vált, a palesztinok képtelenek voltak többé összeszedett támadást indítani Izrael ellen, így katonai erő hiányában megkezdődött az első intifáda, azaz az Izrael elleni palesztin felkelés. Ezt leginkább puritán módszerek (kődobálás, kisebb utcai harcok, gyújtogatás…) és az izraeli termékekkel szembeni bojkott jellemezte. 1993-ban ugyan megkötötte a két fél az oslói megállapodást, de ez nem hozott hosszútávú megoldást, hiszen a palesztin felkelés rövid időn belül folytatódott, ezt nevezik második intifádának. Ez sokak szerint még a mai napig tart, de elfogadottabb az a tény, miszerint 2015-ben egy új terrorhullám indult meg.

Napjainkban

2015-től ismét folyamatosak a különböző terrortámadások, felkelések.

Az indulatok 2021 májusában ismét a tetőfokára hágtak Jeruzsálemben, amikor Izrael egy legfelsőbb bírósági döntés alapján palesztin civileket kezdett kilakoltatni Jeruzsálemből. A kilakoltatásokra válaszolva a palesztinok tüntetésekbe kezdtek, mire az izraeli erők megtámadták az Al-Aksza mecsetet, ami az iszlám vallás 3. legszentebb épülete. Ezek után folyamatossá váltak a fegyveres- és rakétatámadások.

A hihetetlen erőszaknak a május végi tűzszünet vetett véget. Alig egy évvel később -immár az orosz-ukrán háború árnyékában- ugyanazon a helyen, szinte napra pontosan ismét megkezdődtek a harcok az izraeli rendőrök és a palesztinok között. Sajnos mai napig mindennaposak Jeruzsálemben és környékén a lövöldözések, a gyilkosságok a két tábor között; az ENSZ szerint nem valószínű, hogy a közeljövőben megtörténik a békekötés az izraeliek és a palesztinok között.

 Kép forrása: trendmagazin.hu

Az orosz-ukrán háború hatása 

A szomszédunkban zajló háború hatásai világszerte érzékelhetőek.

Izraelnek nagyon érzékeny a kapcsolata Oroszországgal. Egyensúlyozniuk kell a stabil gazdasági és kulturális kapcsolat, valamint a szír és palesztin ellentétes érdekek között. Az orosz-ukrán konfliktus kezdetén Izrael kifejezte támogatását Ukrajnának, valamint megerősítette, hogy hajlandó csatlakozni az Oroszországot sújtó szankciókhoz. Ez az időszak tehát több szempontból is kritikus az orosz-izraeli kapcsolatokat illetően:

Mindeközben az oroszok és az izraeliek is igyekeznek fenntartani a kereskedelmi kapcsolataikat egymással. 

 Kép forrása: nytimes.com

Béke?

Ahogy az orosz-ukrán háború esetén sem, úgy az izraeli-palesztin konfliktus esetében sem túl valószínű sajnos az, hogy a felek a közeljövőben békét kötnének egymással. Az utóbbi konfliktus esetében talán annyi lehet az apró reménysugár, hogy a palesztin és az izraeli vezetők az év elején megállapodtak abban, hogy hogyan kívánják rendezni a helyzetet.

A nemzetközi közösség reménykedik a békejavaslat elfogadásában, hiszen az elképesztő gazdasági károk mellett, 2021 óta több száz palesztin és izraeli ember vesztette életét. Elképzelni is nehéz (adat pedig nincsen róla), hogy a több évtizede húzódó konfliktus hány emberéletet követelt. 

 Borítókép forrása: mult-kor.hu

Amerikai cikksorozatom harmadik részében azokat a kihagyhatatlan látni- (és enni)valókat szeretném bemutatni, amelyeket mindenképp érdemes az útitervbe illeszteni, még akkor is, ha csak 3 napunk van a városban. Lesz szó örök klasszikusokról, de izgalmas újdonságokról is, hiszen New York egy folyamatosan változó és pezsgő metropolisz, ahol szerintem még egy több hónapos nyaralás sem lenne elég, hogy mindent felfedezzünk. Összeállítottam egy részletes, 3 napos útitervet, ami tökéletes ha csak egy rövid látogatásra van időnk, de közben meg szeretnénk tapasztalni a teljes New York-i életérzést. 

1. nap

Az első nap mindig nagyon izgalmas, hiszen ekkor általában az emberek a legnagyobb kedvenceikkel kezdik, de érdemes előre megtervezni a sorrendet, mert egyes helyek korábban zárnak mint gondolnánk, illetve sajnos a tömeggel és a sorbanállással is számolnunk kell. Mivel Manhattan hatalmas - sokkal nagyobb mint azt előre gondoltam - ezért én városrészek szerint osztottam be a napjaimat, hogy ne kelljen túl sok időt a metrón tölteni.  

A West Village az egyik legtökéletesebb kezdés, hiszen a kis kávézók, reggeliző helyek, és a klasszikus háború előtti épületek páratlan New York-i hangulattal bírnak. Igyunk egy kávét, és próbáljuk ki az egyik tipikus bagelezőt - hiszen kelleni fog az energia. Egy kis séta után ellátogathatunk a Washington Square Park-hoz, ahol mindig nagy a nyüzsgés, és a szökőkút valamint a boltív is ismerős lehet a New York-ban játszódó filmekből és sorozatokból.  

Ha tovább haladunk észak felé, akkor útba ejthetjük a Flatiron épületét, ami szintén egy nagyon ikonikus helyszín - bár jelenleg felújítás alatt van a homlokzata. A környéken rengeteg kis- és nagy üzlet, étterem, és piac van, hiszen Manhattan szívében sétálunk éppen, így ha szeretnénk egy kis pihenőt a sok sétából, akkor itt bőven van lehetőség a feltöltődésre. A Flatirontól kb. 10 blokknyira, északra található az Empire State Building, ami tényleg hihetetlenül impozáns, és a város szinte minden pontjából látszik, de - véleményem szerint - a legjobb kilátás New Yorkra nem innen nyílik.  

A város nyugati részén, Chelsea-ben található az un. Hudson Yards, ami egy viszonylag új felhőkarcoló komplexum kvázi, lakásokkal, irodákkal, és boltokkal, ahol tényleg szinte mindent megtalál az ember. A The Edge kilátóterasz, a századik emeleten található (hihetetlen belegondolni), és tiszta üvegfalakon keresztül csodálhatjuk meg a várost. Nekem azért ez volt a kedvencem a felhőkarcolók kilátásai közül, mert itt tényleg egész New York látszik, az ikonikus Empire State Buildinggel egyetemben. 

A nap ezen pontján már rengeteg séta van a hátunk mögött (bár a metró mindig jó opció, hiszen szinte bárhol találunk közeli megállót) így érdemes beiktatni egy kis pihenőt. Ahogy Manhattan-ben mindenhol, ezen a környéken is hemzsegnek a finomabbnál finomabb éttermek, így mindenképp azt ajánlom, hogy próbáljunk ki valami újdonságot ha már itt vagyunk.  

Kora este nagyon hangulatos a Times Square és környéke, de ide csak akkor menjünk ha tényleg bírjuk a tömeget, mert ez a turisták egyik kedvenc célpontja. Rengeteg színház található itt, így ha van kedvünk, egy előadással is zárhatjuk az estét a Broadway-en. 

2. nap

Miután tegnap lejártuk a lábunkat, ezért a második napot érdemes egy kicsit lassabb tempóban indítani, hogy meglegyen az egyensúly. Napindítóként kezdhetünk egy reggelivel Manhattan déli részén, SoHo, a Wall Street, vagy a World Trade Center környékén. A szeptember 11.-es terrortámadás áldozatai előtt tisztelgő emlékmű az egyik legkülönlegesebb, legfélelmetesebb és egyben legelképesztőbb látvány amit a városban láthatunk. 

Innen egy kis sétával eljutunk a kikötőhöz, ahonnan ingyenes kompok járnak (30 percenként) Staten Island-ra. A kompról látszik Manhattan látképe, a felhőkarcolók, és a Szabadságszobor is. Ha nem szeretnénk időt szánni, hogy ténylegesen felmenjünk a szoborhoz, vagy a szigethez, akkor ez egy jó - és ingyenes - alternatíva, hogy közelebbről is szemügyre vegyük azt.  

Staten Island-en a kikötő mellett üzletek és éttermek találhatóak, de akár rögtön vissza is indulhatunk ha inkább a belvárosban időznénk, hiszen az utazás mindössze kb. 15-20 percet vesz igénybe. A kikötőből mellett van egy metróállomás is, illetve buszra is szállhatunk amivel könnyen eljuthatunk következő állomásunkhoz, Manhattan keleti részéhez. Chinatown és Little Italy mind olyan környékek, amelyek tökéletesek egy ebédhez, és egy kis sétához. Nekem nagy kedvencem volt Little Italy, mert itt jó áron kapunk igazi autentikus olasz ételeket, az emberek nagyon kedvesek, és szuper hangulat volt az utcákon. 

Innen elmehetünk az Upper East Side-ra, ami meglepően messze van egyébként, kb. fél óra busszal. A Park Avenue és a Madison Avenue üzletei és épületei számomra elképesztőek voltak, viszont pont emiatt is kell számolnunk jóval magasabb árakkal. Ezen a környéken nem érdemes beülni éttermekbe vagy bárokba ha olcsón szeretnénk kihozni az utazást.  

A nap befejezéseként ellátogathatunk a Rockefeller Center-hez, ami nekem - egy igazi Reszkessetek betörők rajongónak - pluszban hatalmas élmény volt. :) A környéken rengeteg tetőterasz és bár található, így ha van kedvünk egy ital és kilátás kombinációhoz, a második nap estéje tökéletesen alkalmas erre. (Azzal számoljunk, hogy egy koktélt 16 dollár alatt szinte sehol nem kapunk itt.)

3. nap

Utolsó napunkon a város északi felébe szeretném kalauzolni az utazókat, hiszen a Central Park és környéke abszolút kihagyhatatlan. A Szex és New York című sorozatból ismert Magnolia Bakery-nél kezdhetünk egy finom muffinnal, majd nyakunkba vehetjük a parkot, ahol akár biciklit is bérelhetünk, ha szeretnénk körbejárni az egészet. (Ez is hatalmas, mint itt minden.) 

Ha már itt vagyunk és szeretünk múzeumozni, akkor a MET, vagy a Natural History Museum remek opció lehet, viszont arra figyeljünk, hogy ide előre időpontot kell foglalni/jegyet venni, hiszen ezek szintén nagyon népszerűek turista berkekben. A múzeumok hatalmasak, ezért biztosan elidőzünk majd itt, így érdemes pár órát rászámolni egy látogatásra. 

A filmekből és könyvekből ismerős lehet a Plaza Hotel, ami New York egyik legimpozánsabb hotele, és bár egy délutáni teára bárki benézhet, igen borsos árat kérnek érte. Az előtérbe azért bemehetünk ingyen is, amit mindenképp csak ajánlani tudok, hiszen valóban hihetetlenül gyönyörű. Innen tehetünk egy sétát a 5th Avenue-n, ahol az összes luxusmárka megtalálható, de a babérokat a St. Patrick’s Cathedral aratja le.

Ha még van egy kis időnk, és a lábunk is bírja még,  akkor tehetünk egy sétát az Upper West Side-on, ami nagyon hangulatos, hiszen itt szinte minden utcában a klasszikus, tűzlépcsős épületek fogadnak, apró éttermekkel, és páratlan hangulattal. Nehéz abbahagyni a listát, hiszen annyi izgalmas része van a városnak (például Brooklyn és a Brooklyn híd is ilyenek), de úgy gondolom a 3 napos expressz utazásnak most itt a vége.

Sorozatom következő részében olyan apró, de hasznos tippekkel fogok szolgálni, amelyek sokkal könnyebbé tehetik a kintlétet. Metró, belépők, kedvezmények, és még sok egyéb hasznos infó, amivel olcsóbban és fejfájás nélkül hozhatjuk ki a Manhattan-ben töltött napokat. 

A hatalmas médiafigyelemnek köszönhetően ma már szinte nincs olyan az országban, aki ne tudná mi is az az Elf Bar, vagy kissé nevetséges magyar gúnynevén „manórúd”. A többség elég jól meghatározott állásponttal is rendelkezik az ellenzéséről, vagy éppen a támogatásáról. De tényleg elég jól ismerjük a véleményformáláshoz? Egyáltalán indokolt-e ez a nagy felhajtás? Ha igen, akkor mi ennek a fő oka? Ha nem, akkor miért tiltják ennyire?

A kérdések megválaszolásához először vizsgáljuk meg magát az eszközt. Egy ilyen termékek árulására szakosodott weboldal a következő módon jellemzi az Elf Bart:

„Ez egy előre folyadékkal feltöltött, akkumulátorral ellátott, eldobható elektromos cigaretta, különböző számú szívási kapacitással, többféle ízben. Kedvezőbb az ára, mint a hagyományos, vagy az IQOS által előre töltött cigarettáknak. Kevésbé egészségtelen, élményben verhetetlen, és takarítani sem kell. Kialakításának köszönhetően mindenhol elfér. Bármikor bármilyen előkészület nélkül használatra kész.”

Valljuk be őszintén, ez azért jól hangzik, akár dohányzunk, akár nem (hiszen a passzív dohányosokat sem fenyegeti). A reklámszövegtől eltekintve maga az eszköz egy akkumulátorból, egy párologtatóból és egy a töltőfolyadékot tartalmazó tartályból áll. Végeredményében a folyadék párologtatása során keletkező gőzt lélegzi be a felhasználó. A töltőfolyadék fő összetevője propilén-glikol és glicerin (mindkettő az egészségre teljesen ártalmatlan), melyhez aromát és nikotint kevernek. Ez még mindig nem hangzik tragikusan. Akkor mi a probléma?

Az Elf Bar-ral szemben fellépő probléma nagyon sokrétű, de az alapja az eszköz ellenőrizetlensége. Egy kémiában járatos barátom elmondása alapján szakmai szemmel nézve két fő gond van: egyrészről, hogy

Sajnos a lefoglalt árukat megvizsgálva is szembesülhetünk vele, hogy a névlegesnél jóval nagyobb a nikotintartalom. Másrészről az olcsó alkatrészek miatt a párologtató állandó hőmérséklete nem biztosított, ami viszont az esetlegesen lejátszódó kémiai reakciókat teljességgel előrejelezhetetlenné teszi. Ezen felül az egyszer használatos akkumulátor miatt maga az eszköz veszélyes hulladéknak is minősül, így a lemerülése után ennek megfelelően kell majd kezelni. A hatályos szabályozásokat megvizsgálva a termék dohánykészítménynek minősül, így tehát csak trafikban, zárjeggyel ellátva lenne árusítható (ráadásul így is kizárólag ízesítés nélkül).

A háború sikeressége ugyanakkor kérdőjeles: habár lefoglaltak az elmúlt időszakban 30 ezer terméket, ugyanakkor az interneten rákeresve még mindig számtalan weboldalon rendelhetnénk belőle.

Ez a népszerűség már-már rémisztő, főleg annak tükrében, hogy a nikotintartalma jóval nagyobb egy átlagos dohánytermékénél: 6 szívás a gőzből felér egy szál cigarettával, miközben azt az érzetet kelti, hogy annál jóval enyhébb. Így a legérzékenyebb, fiatal generáció rendkívül gyorsan akár függővé is tud válni. Aggasztó az észrevehetetlensége is, mert míg régen, ha valaki elszívott egy szál cigarettát a fiú wc-ben, azt utána szag alapján az egész iskola érezte, addig hallottam olyan történetről, hogy egy teljes, egy hetes osztálykirándulás során is észrevétlen maradt. Még zárt téri használat esetén is…

Sajnos az Elf Bar mellett szóló érvet megsemmisíti az ellenőrizetlensége. Az igaz, hogy árban kedvező, nem kell hozzá tűz, bármikor használható és valószínűleg a passzív dohányosokat sem veszélyezteti annyira, viszont a nem megbízható nikotintartalom miatt leszokáshoz nem használható és a követhetetlensége miatt még az sem biztos, hogy kevesebb/kevésbé káros anyag jut a szervezetbe, mint egy átlagos cigaretta esetén.

Toldy-Schedel Emil kardiológus, a Budapesti Szent Ferenc Kórház főigazgatója foglalta össze egy interjúban szerintem a legjobban a jelenséget:

„Az Elf Barról nem tudunk igazából semmit. Színes, szagos nikotintermék, de nincsenek ellenőrzött vizsgálataink arról, hogy mennyi a nikotintartalma, hogy milyen az ízesítő- és az egyéb anyagtartalma. (...) Pont azoknak szól a kinézete, a trendisége, az ízvilága alapján, akik eddig nem voltak függők, nem használtak nikotinterméket. Innentől kezdve egyértelműen ki kell rakni a stop jelet.”

A témában természetesen a napokban megszólaltatták mindenki kedvenc toxikológusát Zacher Gábort is, aki szerint is a főbb probléma a termék ismeretének a hiánya. Éppen ezért szerinte nem tiltani kéne a terméket, hanem foglalkozni vele és ellenőrizhetővé tenni, hiszen az alapkoncepció alapján akár még hasznos is lehet, azonban nem a jelenlegi formájában. Az ügyben lépett a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága is, akik az aggályaik hangoztatása mellett különböző nyári táborokban is tartanak a manórúdról előadásokat, illetve szeptembertől az osztályfőnöki órákon is kötelezően téma lesz. Természetesen a használat tiltása/megreformálása sem lesz egyszerű, bizonyos fórumokon az Elf Bar-ellenes hangokat a „dohánylobbi zsolozsmájának” minősítik.

Ennek a cikknek sem célja az egyértelmű állásfoglalás, sokkal inkább a tényfeltárás és a tények kapcsán történő kritikus gondolkodás megindítása a témában. Ahogy manapság nem egy sörgyár már a hirdetéseiben is feltünteti: „Fogyaszd felelősséggel!”

Miközben a világ lakosságának 1 százaléka a mai napon is Mekit eszik, a McDonald’s felmérései szerint 10-ből 9 amerikai legalább évi egy alkalommal kipróbálja a gyorsétteremlánc ételeit, ahogy világszerte több mint 2 milliárd fő fogyasztja a híres burgereket havonta. A McDonald’s egy igazi globális jelenség, a közel 120 országban való jelenlét miatt pedig már lassan azt érdemes számolgatni, hogy mely országokban nincs ott a Meki. De miért is szeretik ennyire az emberek? Jöjjön néhány szempont!

A közelség és kényelem

Nyilván attól is függ, hogy hol kívánunk Mekit fogyasztani, de egy nagyvárosi környezetben – legyen szó akár Budapestről – hatalmas szerepe van a Meki kiválasztásában a közelségének és az általa biztosított kényelemnek. Budapesten és környékén például csaknem 41 éttermük található, így kis túlzással bárhol rábukkanhatunk egyre, miközben azt is realizálhatjuk, hogy a vásárlásunk könnyed lesz, a gyorsétteremben eltöltött idő pedig rövid. Ehhez hozzájátszik, hogy a kiválasztási folyamaton sem kell túl sokat aggódni: szinte mindenki ismeri a klasszikusokat és a rendszer működését, így nem merül fel az a probléma, hogy fogalmunk sincs, épp mit együnk vagy azt hogyan kérjük. További előny, hogy az elmúlt évek során Magyarországon is fokozatosan bevezetett automaták még önállóbá teszik a rendelési folyamatot: a vásárló az automatáknál mindent végig nézhet (így a rendelése valószínűleg több időt vesz igénybe, de kényelmesebbé válik), a termékek összeállításán a preferenciája szerint változtathat, sőt, akár az asztalához is kérheti az ételt.

Ez tehát egy gyorsan és hatékonyan működő rendszer, ami sokakat a Meki felé irányíthat: az éhes vásárló bemegy, gyorsan megrendeli, gyorsan megkapja, gyorsan elfogyasztja, és már megy is.

A konzisztencia

Persze a kényelem csak egy szempont a sok közül, hasonlóan fontos a konzisztencia is. Említettem már a mindenki által ismert klasszikusokat, és végülis részben ezen klasszikusok hozzák a Meki nagy sikerét: a Big Mac vagy a sajtburger ugyanis mindenhol Big Mac és sajtburger, legyen szó különböző budapesti, országos, kontinensbeli vagy globális éttermekről. És nem elég, hogy ugyanazok az ételek mindenhol kaphatóak, az ételek szinte teljesen ugyanolyanok is, így nem merül fel az a probléma, hogy az adott étteremben a burger kapható-e vagy sem, épp jobban, vagy rosszabbul sikerült, ahogy az a dilemma sem, hogy megéri-e egy új helyen pénzt költeni úgy, hogy talán nem is lesz finom az étel. Különbségek azért vannak, én budapesti éttermek közül is tudnék olyat kiemelni, ahol valamilyen oknál fogva mintha kevésbé sikerülnének jól a különböző burgerek, ahogy országok szerinti különbségek is felmerülnek (és itt nem is feltétlenül az országok exkluzív tartalmaira gondolok, hanem például arra, hogy mondjuk Olaszországban sokkal barnábbra készítik a bucit), viszont

a felmerülő különbségek nem meghatározóak, a Meki pedig olyan módon működik, hogy akár évekig is tapasztalhatjuk ugyanazt az ízt – és persze az ízkalandoroknak ez nem motiváló, de sokan igenis ugyanazt akarják mindig kapni. Meg is kapják, legyen szó a Borárosról, a Jászairól vagy épp a Marokkóban találhatóról.  

Ha már említésre került az olasz buci, ilyenek a helyi jellegzetességek 

Az árak és a választék

Az árakról lehetne vitát nyitni, viszont ha más hasonló jellegű éttermekhez hasonlítjuk (ide számolva a minőségibb, de azért nem feltétlenül prémium kategóriás helyi burger láncokat is), a McDonald’s meglehetősen jutányosnak tekinthető, és a McMoment ajánlatoktól kezdve (legolcsóbb, korábbi párszázas menük) a több ezer forintos kiadásig mindenki számára nyújt megfelelő opciókat. A különböző lehetőségek pedig az árakon túl a kínálatban is felfedezhetőek, a hagyományos marhahúsos burgereken túl például erőteljesen jelen vannak csirke dominálta ételek, reggelik, különböző snackek, ahogy szósz tekintetében is el tudunk jutni a szinte semmitől a nagyon szószos burgerekig. Nem kérdés, hogy Magyarországon a kínálat diverzitása nem nevezhető különösen erőteljesnek (ide még nem jutott el a sajtos vagy baconös krumpli, plusz nagyon helyi burgerek és snackek sincsenek), de ettől függetlenül továbbra is sok minden közül lehet választani, új ajánlatok pedig rendszeresen jelennek meg – amelyek borsosabb ára még inkább olcsónak érezteti a klasszikusokat.

Kiszolgálás és a Donald Trump érv

Trump a győztes csapatot is Mekivel várta (többek között)

Szinte biztosan mindenkinek lehetett legalább egy kicsit kellemetlen élménye a Mekiben, de összességében a kiszolgálás meglehetősen olajozott és professzionális, ami ugyancsak vonzóerő lehet a lánc ügyfelei számára. Hasonlítható ez is a korábban említett kényelemhez, a folyamat ugyanis meglehetősen gépies – így nem életed legkedvesebb vagy legmeghatározóbb kiszolgálása vár rád –, de hatékony, miközben azért az esetek többségében nem felháborodott vásárlók sokasága jön ki a Mekiből, hanem olyanok, akiket megfelelő tisztelettel kezeltek és jó körülmények között kiszolgáltak. A jó körülmények pedig a kiszolgáláson túl a Donald Trump érvben is hatványozottan jelen vannak. De mi is ez az érv? Ahogy azt számtalan esetben látni és hallani lehetett, Trump nagy rajongója a gyorséttermeknek és különösen a Mekinek (állítólagosan rendelései során 2 Big Mac burgert, 2 Filet-o-Fish sandwichet, illetve 1 nagy csokis shake italt szokott választani), az ezen láncok iránti szeretete pedig az ízeken túl abból is fakad, hogy úgy látja, nagy higiénia jellemzi őket. Amint azt részletezte,

szerinte egy rossz hamburger tönkretehetné a McDonald’s egész láncát, ahogy egyetlen rossz Wendy’s burger is hasonló következményekkel járna, gyakorlatilag az éttermek és az üzlet megszűnéséhez vezetve, országos és globális felháborodást okozva.

Épp emiatt meglátása alapján ezen helyeket a fokozott tisztaság jellemzi, így a vásárlók is nyugodtabban ehetnek az ilyen láncokban, mint egy olyan étteremben, ahol fogalmuk sincs honnan és hogyan érkeznek a hozzávalók. Persze erről valószínűleg a Mekiben dolgozók tudnának hitelesebb információkat nyújtani, a beszámolók pedig nem minden esetben rózsásak, de nem kérdés, hogy sokan a Donald Trump érv alapján bíznak a magasabb higiéniai standardokban és az étkezés biztonságában.

Az íz

A híres Big Mac (Fotó forrása: Cristopher Rath)

Bemutatásra került részletek sokasága, de végsősoron mégis egy dolog határozza meg a Meki iránti szeretetet alapjait, az pedig az íz. Oké, biztos az ezen sorokat olvasók egy része is felhördül, és nem kérdés, hogy sokak számára egyáltalán nem vonzó a termékek íze, vagy épp a minősége és látványa, de azt gondolnám, hogy egy gyors közvéleménykutatásban a Meki ízét szeretők lennének többségben, így a lánc képes meglehetősen egyszerű termékekből olyan ételeket összeállítani, amelyek tömegeket tudnak bevonzani az ízeken keresztül is. És mivel az ízek finomak (sőt, addiktívak is, de ez már egy másik kérdés), ehhez pedig párosulnak az előbb felsorolt előnyök, a Meki képes a már bevonzott sokaság egy jelentős részét maga mellett tartani, és olyan országokban is jelentősen benyomulni, amelyek gasztrokultúrájától nagyon messze áll az ilyesfajta étkezés.

+1: A Meki menő?!

Az utolsó szempont egyfajta bónusz, és talán ma már nem is feltétlenül releváns – egy Budapest jellegű helyszínen főleg nem. Mindig eszembe jut ilyenkor azonban, hogy a szülővárosomban csak néhány éve nyílt az első McDonald’s étterem (pedig egy 100 ezer lakosú helyszínről van szó), így megnyitás előtt az emberek többsége rendkívül büszkén mesélte ha a szomszédos városokban mekizett, majd a megnyitást követően tömegek lepték el a gyorséttermet, a Meki pedig egy központi találkozási helyként is működött csoportok és baráti társaságok számára. Amint utaltam rá, ez a szempont kevésbé van jelen nagyvárosokban (mivel mindenhol van már Meki, egyáltalán nem különleges ott enni, sőt, egyesek kissé kínosan is nézhetnek rád mert ilyeneket eszel), de ahol kisebb a kitettség, ott nagyobb különlegességként jelenik meg, egyesek számára egyfajta pozitív nyugati szimbólumként működve, másokban nosztalgikus érzéseket keltve, vagy egyszerűen kíváncsiságot ébresztve.

Bár még érvek sokasága kerülhetne szóba, a cikk végén már csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy Ti hogyan viszonyultok a Mekihez, illetve milyen tényezők miatt imádjátok vagy épp utáljátok a láncot?

Kiemelt fotó forrása: CNN