Reaktor

Köztudott, hogy a geopolitikai feszültségek egyre fokozódnak a Bolygón. Egy kis Kelet-Afrikai ország, Dzsibuti azonban stratégiai elhelyezkedéséből kifolyólag úgy döntött, hogy ebből saját magának előnyt kovácsol. A különböző nagyhatalmak annyira elszántan szeretnének az országban katonai bázisokat létesíteni, hogy szó szerint várólistát kellett állítani. Jelenleg Franciaországnak, Szaúd-Arábiának, Japánnak, az USA-nak van saját bázisa, az amerikai bázison olasz, német és spanyol katonák is tartózkodnak. De ami még meglepőbb, hogy Kína is létesített egy katonai bázist Dzsibutiban, alig néhány kilométerre az amerikai bázistól. Az afrikai ország kormánya pedig jelenleg tárgyalásokat folytat Indiával és Oroszországgal, amelyek szintén szívesen építenének egy-egy katonai bázist.

Dzsibuti

Dzsibuti egy nagyon kicsi országnak számít Afrikában: körülbelül négy magyar vármegyével egyezik meg a területe, azonban az ország területének 90%-a lakhatatlan sivatag, így a lakható területek nagysága megegyezik Nógrád vármegyéjével. A körülbelül 1 milliós lakosság 77%-a mindössze néhány városi területen él.

Dzsibuti, a kis ország Afrika szarvánál Kép forrása: Knowledge for policy

Mitől olyan fontos ország mégis Dzsibuti?

Tehát Dzsibuti egy nagyon szegény, parányi kis ország Afrika szarvába ékelődve, mely országban nincsenek sem mezőgazdasági lehetőségek, és emellett rendkívül szegény természeti erőforrásokban is. Az országról az elmúlt évekig szinte semmit nem is hallhatott a közvélemény.

Azonban az ország egy szempontból tekintve életbevágóan fontos, ez pedig a geopolitikai elhelyezkedése: dzsibuti egy nagyon kaotikus régióban a szomszédaival szemben kiváló pozíciót kínál a külföldi hadseregek számára, hogy a térségben érvényesítsék érdekeiket.

Az Európa és Ázsia között lebonyolított kereskedelem majdnem minden esetben a Szuezi-csatornán keresztül kerül lebonyolításra, így a Dzsibuti mellett található, 25 kilométer széles Báb el-Mandeb szoroson is át kell haladnia a hajóknak. Egyes becslések szerint évente mintegy 30 000 hajó halad át a szoroson, és naponta közel 5 millió hordó olajat szállítanak át ezen a ponton. Mindezt akkor, amikor a szomáliai kalózok jelentős veszélyt jelentenek a nemzetközi kereskedelemre. Így Dzsibuti tökéletes helyszínt kínál a külföldi hadseregek számára, hogy a Vörös-tenger és az Ádeni-öböl között áthaladó hatalmas kereskedelem védelme érdekében felügyeljék és védelmet nyújtsanak a térségben járőröző hajóknak.

Báb el-Mandeb szoros, a globális fojtópont Kép forrása: BBC

Az ország stratégiai jelentőségét azonban nem most fedezték fel. Dzsibuti 1883-ban lett francia gyarmat, közvetlenül az Afrika felosztása előtt, amikor az európai hatalmak a kontinens minél nagyobb részét a saját országuk előnyére kívánták gyarmatosítani. Dzsibuti létfontosságú területet kínált Franciaország számára a Vörös-tenger térségében a britek által uralt Egyiptom és Szudán, valamint az olasz Eritrea és Szomália, illetve a függetlenségét megőrző Etiópia közé szorítva.

Francia jelenlét

Egy olyan térségben, amelyet nagyrészt a Brit Birodalom uralt, Dzsibuti kritikus fontosságú volt a franciáknak ahhoz, hogy Nagy-Britannia ne rendelkezzen monopolhelyzettel a Vörös-tengeri kereskedelem felett, mert az akkor újonnan épített Szuezi-csatorna is brit fennhatóság alatt állt, amelynek köszönhetően 10 nappal csökkent az Európa és Ázsia közötti utazási időt. Míg a csatornát és a tenger nagy részét a britek ellenőrizték, addig a franciák Dzsibutiból felügyelték a Báb el-Mandeb-szorost. Franciaország az 1960-as és 1970-es évek dekolonizációs hulláma ellenére mindent megtett Dzsibuti megtartása érdekében.

Charles de Gaulle francia elnök úgy tekintett Dzsibutira, mint a franciák afrikai katonai támaszponthálózatának részére, amely az ország pozícióját mint harmadik nagyhatalom szilárdíthatja meg a térségben az USA és a Szovjetunió mellett. Ezért Franciaország katonai bázisokat telepített az egész afrikai földrészen, amelyekben összesen mintegy 80 000 katona teljesített szolgálatot annak érdekében, hogy 24 órán belül bármilyen válsághelyzet esetén be tudjanak avatkozni. Ez meg is történt, ugyanis a hidegháború alatt több afrikai háborúban is harcoltak francia katonák, mint például az Algériai háború (1954-1962), a Kongói háború (1960-1965) és a Csádi polgárháború (1965-1979).

A Francia Idegenlégió bevetése a Csádi polgárháborúban, 1971 Kép forrása: Wikipédia

9/11

A 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követő terrorizmus elleni háború színtere a Dzsibutihoz közeli régiókban (Közel-Keleten és Észak-Afrika) volt. Miután George W. Bush elnök minden szövegségesét felszólította, hogy csatlakozzanak a terrorizmus elleni globális háborúhoz, Dzsibuti önként hívta meg az Egyesült Államokat, hogy építsen egy katonai bázist a területén. Az amerikai bázis az egyik legfontosabb stratégiai bázissá vált, amelyet az amerikai hadsereg valaha külföldön épített.

A Camp Lemmonier néven ismert tábor ad otthont az amerikai hadsereg Afrika-parancsnokságának vagy Africomnak, amely közvetlenül a dzsibuti-i nemzetközi repülőtér mellett található. Dzsibuti kiváló helyszín volt egy ilyen létesítmény számára, ugyanis az egyik legstabilabb ország az egyébként instabil régióban.

Közelmúltbeli konfliktusok

A kis ország szomszédságában két bukott állam is található, amelyekben folyamatos belső konfliktusok vannak: Szomália és Jemen. A hosszú ideje tartó szomáliai polgárháború széttöredezett területeket és egy nagyon aktív terrorszervezet hozott létre, az Al-Shababot. A terrorszervezet felelős többek között a Nairobi terrortámadásért, amelyben 67 ember vesztette életét, a kenyai egyetemi lövöldözésekért, melyben 148 ember halt meg, és a Mogadishu-ban végrehajtott robbantássorozatért, ami több mint 500 ember halálát okozta.

A Vörös-tenger túloldalán, Jemenben, Irán és Szaúd-Arábia 2014 óta egyfajta proxy-háborút vív egymással egy polgárháború formájában, melyben már egyes ENSZ becslések szerint majdnem 400 000 ember halt meg. Az Izrael-Hamasz háború kitörése óta a hútik próbálják lezárni a szorost, melyre válaszul az Egyesült Államok és Nagy-Britannia húti hadihajók ellen és jemeni területeken hajtott végre megelőző és ellencsapásokat.

Polgárháború Jemenben Kép forrása: BBC

Az Eritreával határos etiópiai Tigray régióban zajló kétéves konfliktus 2022 novemberében véget ért, amely óriási humanitárius katasztrófát okozott a régióban, mintegy 100 000 halálos áldozatot és 1 millió menekültet követelve. E konfliktusok ellenére a világkereskedelem 20%-a továbbra is a Bab-el Mandel-szoroson keresztül halad át, mivel a Szuezi-csatornán át közlekedő összes konténerszállító hajó kénytelen behajózni ebbe az ingatag térségbe is.

Ez egy olyan potenciális fojtópontot hozott létre Dzsibuti térségében, amely veszélyeztetheti az európai kőolajimportot és olyan árucikkek szállítását, amelyekre a mindennapi életünkben támaszkodunk. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a térségben elterjedt jelenség a nemzetközi kalózkodás. A szomáliai kalózok elsődleges megélhetési forrása, hogy a térségben lévő kikötőket és konténerhajókat fosztogatnak, majd a feketepiacon értékesítik az árukat. Ezért mindenképpen szükség van a nemzetközi fellépésre, melyben egyetértés bontakozott ki az ENSZ Biztonsági Tanácsában is. Mivel Dzsibuti két kulcsfontosságú régió között helyezkedik el: az afrikai kontinens és a Közel-Kelet; ez a hely a legalkalmasabb a katonai infrastruktúra telepítésére.

Megtámadott kereskedelmi hajó a Vörös-tenger térségében Kép forrása: Energy Intelligence

Politika

Dzsibuti egyelőre immunis a radikális iszlám megjelenésével szemben, így a különböző országoknak nem kell olyan kockázatokkal szembenézniük katonai bázisaik fenntartása során, mint Szaúd-Arábia, Afganisztán vagy Pakisztán.

Az amerikai partnerség Dzsibutinak is katonai védelmet nyújt, az amerikaiak pedig évente 200 millió dollárt fizetnek az országnak, ami a GDP körülbelül 10 százalékának felel meg. A bázis kulcsfontosságú szerepet játszott a térségben, többek között Irak, Szíria és Észak-Afrika egyes területeinek bombázása során. De nem csak az USA tevékenykedik a térségben. Az országban 11 külföldi bázis található. Olyan nyugati szövetségesek, mint Németország, Spanyolország, Olaszország és Japán az USA-val osztozik a bázison. Az USA és Franciaország légiereje közösen használ egy kifutópályát, de az USA, Franciaország és Kína önálló bázisokkal rendelkezik. Mindegyik ország más és más geopolitikai célokból kifolyólag hozott létre katonai létesítményeket az országban.

A Camp Lemmonier egy 37 hektáros létesítmény volt a 2002-es megnyitásakor, de azóta több mint 200 hektárra bővült. Egyre több ország követte az amerikai példát és megjelent Dzsibutiban. Az Európai Unió kalózkodás elleni műveletét képviselő országok, nevezetesen Spanyolország és Olaszország pontosan ebből a célból van jelen Dzsibutiban. A bázisok lehetőséget biztosítanak az érkező hajók és repülőgépek számára az üzemanyag-utántöltésre és utánpótlásra.

Camp Lemmonier, amerikai katonai bázis Dzsibutiban Kép forrása: defenceWEB

A korábbi gyarmattartó Franciaország még mindig önálló jelenléttel rendelkezik Dzsibutiban. A dzsibutiakkal való hosszú távú kapcsolatukat kívánják fenntartani, garantálva biztonságukat a rendkívül ingatag régióban. A két ország kormánya megállapodást írt alá, hogy egy háború esetén a franciák biztosítják Dzsibuti légtereinek védelmét, továbbá támogatják a NATO közel-keleti misszióit és a közeli afrikai országokban zajló békefenntartó missziókat. Ennek eredményeképpen Franciaország 36 000 külföldön állomásozó katonájából 7 000 tartózkodik az országban.

De miért van jelen Szaúd-Arábia Dzsibutiban, tekintve, hogy szó szerint a tenger túloldalán található az ország. Szaúd-Arábia elméletileg innen is fegyverekkel, bombákkal és személyzettel segítette a jemeni polgárháborúban a szövetségeseit. A a bázis továbbá egyfajta erődemonstrációként is szolgál az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein közös katonai és haditengerészeti gyakorlataira, melyet a két Öböl-menti állam a Vörös-tengeren végzett.

Még Japán is?

A régió olyannyira fontos a nemzetközi közösségnek, hogy 2011-ben még Japán is egy katonai támaszpont építése mellett döntött Dzsibutinak. Ez egy eléggé jelentős fejlemény tekintve, hogy Japánnak a Dzsibutiban lévő kis 12 hektáros földterület az első tengerentúli támaszpontja a második világháború lezárása óta. Japán alkotmánya elvileg tiltja, hogy az ország reguláris hadsereggel rendelkezzen, ehelyett önvédelmi erőket tartanak fenn, ami jogilag csak a saját határaira korlátozódhat.

A bázis építésének hivatalos oka a kalózkodás elleni intézkedések végrehajtása volt, de a bázis átadására a korábbi miniszterelnök, Shinzo Abe 2015-ös háborús törvényjavaslatát követően került sor, amely bizonyos feltételek fennállásának esetére engedélyezi a kollektív önvédelmi erők alkalmazását Japán területén kívül. A törvényjavaslat lehetővé teszi tengerentúli harcokban való részvételt, így lehetővé téve a japán katonák számára egy határozottabb szerep betöltését a világpolitikában.

Míg Japán a saját bázisára hivatalosan „csak” a békefenntartó missziók ellátási, illetve információs központjának tekinti, hogy segítse szövetségeseiket, felmerül a gyanú, hogy a bázis az ázsiai csendes-óceáni térségben növekvő feszültségekre reagálva épült, válaszul Kína növekvő fenyegetésére.

Külföldi katonai bázisok Dzsibutiban Kép forrása: Africa-China Reporting Project

De mit nyer Dzsibuti az egésszel? Megbánhatja-e az ország, hogy lassan minden külföldi ország katonai bázisokkal zsúfolja tele a parányi országot?

Meglepő módon úgy tűnik, hogy egyelőre a dolgok úgy alakulnak, ahogyan abban Dzsibuti reménykedett. Egyfajta konstruktív diplomáciát alkalmaz az ország, vagyis szoros kapcsolatokat tart fenn a legkülönbözőbb érdekű államokkal annak érdekében, hogy egyetlen állammal se kerüljön függő viszonyba.

A jószomszédi viszony is fontos, nem csak a katonai bázisok

Az Etiópia és Eritrea között 1998-ban kitört háború alatt Dzsibuti megháromszorozta az Etiópiával folytatott kereskedelme mennyiségét, ami az ország háborús és további túlélésének mentőöveként szolgált, mert Etiópia csak így tudott hozzáférést szerezni a tengeri kapcsolatokhoz. Azóta is Etiópia Dzsibuti legfontosabb kereskedelmi partnere, és továbbra is nagymértékben függ Dzsibuti vasútvonalától és kikötőitől. A dzsibuti kormány politikája, hogy erősítse ezeket a kapcsolatokat annak érdekében, hogy az országba külföldi befektetéseket vonzzon.

Ennek eredményeképpen jött létre a doralehi Horizon olajterminál. Miután egy dubaji székhelyű hajózási vállalat 2006-ban 30 évre szóló szerződést kötött egy új, modernizált konténerkikötő építésére, a terminálokat úgy építették, hogy nagyobb mennyiségű rakományt, konténereket, állatállományt és még olajat is tudjanak ott kezelni.

A külföldi katonai bázisok elhelyezése évente több mint 200 millió dollárt hoz az országnak. De ez az összeg hamarosan növekedni fog, mivel az USA nemrégiben új, 20 évre szóló bérleti szerződést ír alá. Az országban egyre több kínai befektető áramlik, és egyes információk szerint hamarosan orosz és indiai támaszpont is érkezik a térségbe. A becslések szerint Franciaországból és Kínából további 30 millió dollár érkezik évente.

Kína színre lép

Kína 2017-es dzsibuti érkezése nemcsak katonai kapcsolatot, hanem szoros politikai és gazdasági együttműködést is jelent Dzsibutival. Kívülről nézve úgy tűnhet, hogy Dzsibuti egy új gyarmati kapcsolat csapdájába esik Kína Egy Övezet Egy Út kezdeményezésén keresztül. A kínaiak számára Dzsibuti könnyű lehetőség arra, hogy növeljék gazdasági és politikai jelenlétüket a régióban, és demonstrálják, hogy csak a kínaiak hajlandóak az ország infrastruktúrájába való befektetésére.

Az Addisz-Abeba (Etiópia fővárosa)-Dzsibuti vasútvonal felújítása kulcsfontosságú ebből a szempontból. A kínaiak által épített vasútvonalon keresztül rengeteg emberek ingázik és az árukereskedelem is ezen a vonalon bonyolódik le a két ország között. Kína számára az építkezés többet jelent egy jó PR lépésnél. Dzsibuti ugyanis kapu Etiópia gazdasági központjához, és ami még fontosabb, javítja a dél-szudáni olajexporthoz és kereskedelemhez való hozzáférést. A nagy és drága infrastrukturális projektek építése négy fő ágazatban: közút, vasút, energia és kommunikáció zajlik jelenleg Kína által.

Dzsibuti-Addisz-Abeba vasútvonal Kép forrása: Africa Center for Strategic Studies

Kína infrastrukturális beruházásai javítják a kőolajhoz való hozzáférést, ami a teljes nyersolajimport mintegy 62 százalékát teszi ki. Ekkora beruházás mellett nem meglepő, hogy Kína 700 fős haderőt vet be érdekei védelmére a régióban. Kína aktívan elhallgattatott minden potenciális ellenzéket Dzsibutiban azzal, hogy az ország összes nagyobb infrastrukturális projektjének 40%-át finanszírozza. Ez azt jelenti, hogy a bázisukért évente fizetett 30 millió dolláron felül a kínai bankok és építőipari cégek további 14,4 milliárd dollár összértékűben finanszíroznak az országban.

Kína aktívan részt vett az ország krónikus vízhiányának orvoslásában egy Etiópiából érkező vízvezeték megépítésével, és hozzájárult Afrika legnagyobb szabadkereskedelmi övezetének megépítéséhez is, amely 15 000 munkahelyet teremtett a helyi lakosság számára. Jelenleg geotermikus tervek építésén dolgoznak, hogy megoldják az ország áramhiányát, miközben két új repülőteret is kialakítanak.

Még nem tudni, hogy ez a Kínától való függés vissza fog-e ütni Dzsibutiban a Kínának és a kínai építőipari vállalatoknak történő visszafizetéseknél. Kína domináns gazdasági befolyása Dzsibutiban valószínűleg hátrányos következményekkel jár a többi katonai hatalom számára, és mivel a világ multipolárissá válik, Dzsibuti a világrendet alakító országok játékterévé vált. Ez komoly lehetőséget jelenthet a kis ország számára, hogy kijátssza a riválisokat egymás ellen, és profitáljon a helyzetből. De Dzsibutin múlik, hogyan alakul a jövője.

Az elmúlt években a digitalizáció minden területre jelentős hatást gyakorolt, és a munkajog sem maradt érintetlenül. A digitális forradalom alapjaiban változtatta meg a klasszikus munkajogviszonyokat, új lehetőségeket és kihívásokat hozva magával. E változások egyik legfontosabb példája a platform alapú munkavégzés térnyerése. 

A Covid-19 járvány idején a platform munka – különösen az étel- és élelmiszerkiszállítás területén – robbanásszerű növekedésbe kezdett. Ez a trend azóta is töretlen: 2022-ben az Európai Unióban már 28 millióan dolgoztak digitális platformokon keresztül, és ez a szám a becslések szerint 2025-re elérheti a 43 milliót. A növekedés ellenére az egységes szabályozás továbbra is hiányzik, mind hazai, mind EU-s, mind nemzetközi szinten. A platform munkások jogi helyzete bizonytalan: a szabályozás hiánya miatt a platformok, mint munkáltatók visszaélnek a helyzetükkel és - az esetek többségében - borzasztó munkakörülmények között foglalkoztatják a platform munkásokat.

Mi a platform alapú munka?

A platform alapú munkavégzés jelenség annyira új, hogy még nem alakult ki egy általános, mindenki által elfogadott definíció, de alapvetően

Az ilyen típusú munka lehetőséget biztosít mindazok számára, akik a hagyományos munkaerőpiacon nehezebben boldogulnak, például nyelvi korlátok vagy megváltozott munkaképesség miatt. 

A Kúria egy ítéletben ekként írt a platform munkáról: 

,,A platform munkavégzés lényege az, hogy a vállalkozások információs és kommunikációs technológiát használnak a munkavégzők nagyobb csoportjának a megszervezésére annak érdekében, hogy kiszervezzék a munka elvégzését. Az internet segítségével biztosítják azt, hogy a gazdasági szereplők számára folyamatosan rendelkezésre álljon a munkavégzők nagy, meghatározatlan számú személyből álló, állandóan változó csoportja. A platform elsődlegesen a felek egymásra találásában segít, de része van a díjazás meghatározásában és kifizetésében, illetve az elvégzett munka értékelésében is. A platform munka nem egy homogén egységes jelenség, illetve fogalom.”

A platform munka sokféle formát ölthet, de a leggyakoribb típusai közé tartozik a (étel)szállítás és a taxivezetés. Ennek a munkavégzési formának számos előnye van, például a rugalmasság: a munkások maguk határozzák meg, mikor dolgoznak. Azonban a platform munka jelentős kockázatokkal is jár, mivel a munkavállalók gyenge alkupozícióval rendelkeznek és kevés kontrolljuk van saját munkájuk felett.

A platform munka szereplői

A platform munkások

A platform munkások munkája jelentősen különbözik a hagyományos munkavállalóktól. A platform összekapcsolja őket a fogyasztókkal, akik a szolgáltatásokat igénybe veszik. Bár vannak platform munkások, akik munkaviszonyban dolgoznak és élvezik a munkajogi védelmet, a túlnyomó többség önfoglalkoztatóként tevékenykedik. Ez utóbbiak helyzete a munkavállalókéhoz hasonló, de mindenféle védelem nélkül.  

A platform munkások több, mint 90%-a dolgozik önfoglalkokzatóként. Ez azt jelenti, hogy. a platform munkások túlnyomó része mindenféle munkajogi védelem nélkül dolgozik, a munkavállalókhoz nagyon hasonló helyzetben. Azaz egyértelműen gyengébbek és kiszolgáltatottabbak a platformhoz, mint munkáltatóhoz képest. 

A platform munkások rugalmas munkavégzését előnyként szokták említeni, hiszen saját idejüket maguk oszthatják be. Azonban a díjazás mértékét a platform határozza meg, a platformnak rendkívül széles körű utasítási joga van, erőteljes eszközökkel figyeli meg a munkásokat a munkavégzés teljes ideje alatt. Feltűnő, hogy mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak a platform munkások.

A platformok

A platformok új típusú foglalkoztatókként jelennek meg. Nemcsak összekapcsolják a fogyasztókat és a platform munkásokat, de számos olyan tevékenységet is végeznek, amelyek erősítik a platform munka színlelt jogviszony jellegét (azt, hogy hiába dolgoznak önfoglalkoztatóként, a munka jellege egy beosztott munkavállalóéhoz hasonlítható). A platformok kiosztják a feladatokat, szervezik a munkaerőt, meghatározzák és értékelik a teljesítményt, valamint fizetik a munkások bérét. Az Európai Unió Bírósága egy ítéletében megállapította, hogy az Uber döntő befolyást gyakorol a szolgáltatás feltételeire, ami alátámasztja a platformok munkáltatói szerepét.

A fogyasztók szerepe

A fogyasztók, bár csak megrendelőként jelennek meg, jelentős hatással vannak a platform munkásokra. Az értékeléseik befolyásolják a munkások platformon betöltött helyét, és akár az algoritmusok működését is módosíthatják. Az értékelések közvetlen hatással vannak a platform munkások jövőbeli munkalehetőségeire.

A cikksorozat következő részében áttérünk a platform munkával kapcsolatos legvitatottabb és legégetőbb kérdésre: vajon munkavállalónak vagy önfoglalkoztatónak számítanak? Mi lenne a helyes jogi megközelítés?

Az egészségügy megreformálásának a kísérlete az egyik legjelentősebb szimbóluma volt a 2006 után regnáló kormányzatnak. Ez a reformer hangulat azonban azzal a lendülettel bukott el 2008-ban a népszavazásnak köszönhetően, amellyel annak idején elindult.

A 2008-as népszavazáson 3 kérdést tettek fel. Ebből kettő az egészségüggyel volt kapcsolatos, azaz legyen-e vizitdíj, illetve legyen-e kórházi napidíj, valamint további kérdés volt, hogy legyen-e ingyenes a felsőoktatás. A népszavazáson a szavazásra jogosult lakosság 50,5%-a vett részt, ami meglepte még a népszavazás mellett agitáló Fideszt is. A kérdésre adott válaszok között a vizitdíj, illetve a kórházi napidíj ellen szavazók aránya 80% felett volt. A népszavazás valamint piacosítást elutasító népakarat nyomására a kormány eltörölte mind a vizitdíjat mind pedig a kórházi napidíjat, valamint a több biztosítós modell bevezetésére vonatkozó törvényt is.  A kormányfő koalíciós egyeztetés nélkül lemondatta Horváth Ágnest, aminek hatására az SZDSZ kilépett a koalícióból és az MSZP kisebbségi kormányzásba szorult.

Noha könnyen lehet ezt a látványosan elvesztett népszavazást a Gyurcsány kormány elleni dac reakcióként kezelni, ám az egészségügy bármiféle piacosítása elleni ellenérzések korántsem precedens nélküliek. A 2005-ös kettős állampolgárságról elhíresült népszavazáson a Munkáspártnak köszönhetően helyet kapott egy olyan kérdés is, amely azt firtatta, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények maradjanak-e állami vagy önkormányzati tulajdonban. Noha tudjuk, hogy a népszavazás érvénytelen lett ennek ellenére igen erős jelzés értékű volt, hogy az igenek száma majdnem kétszerese volt a nemek számának.

2006-ban az SZDSZ-es képviselők nehéz körülmények között vették át az egészségügyi tálcát: a konvergenciaprogram következtében 2006 és 2009 között az egészségügyi alap kiadásait 0,9%-kal csökkenteni kellett. A nagy társadalmi viták közepette 6 reform törvényt fogadott el az országgyűlés, amelyből 2008-ig bezárólag 5 maradt érvényben. A feladat nehézsége ellenére a Horváth Ágnes SZDSZ-es miniszter által vezetett egészségügyi tálca ezt a kiadáscsökkentő vállalását csaknem két esztendő alatt teljesítette. Az egészségügy kiadásait a 2006-os GDP 5% körüli szintjéről az ezt követő két évben a nagyjából a GDP 4,3%-ára vágták vissza. Ezen kiadáscsökkentések ⅔-át a gyógyszerkiadások csökkentésével sikerült megspórolnia, a további egyharmadát pedig különféle kórházak háziorvosi ellátások csökkentésével sikerült abszolválnia. Erre a leghatékonyabb eszköznek a 2004-ben bevezetett TVK bizonyult.

A TVK bevezetésekor valóban hasznosnak bizonyult, ugyanis előtte az állam minden műtétet megfinanszírozott emiatt a kórházaknak érdekükben állt minél több és minél drágább műtétet végrehajtani. A 2006-os TVK szűkítés, noha csökkentette a kiadásokat ám ezt gyakorlatilag egyetlen huszárvágással tette nem véve tekintetbe a különféle priorizált szükségleteknek a figyelembevételét. Ezen megszorító intézkedés eredményeképpen bizonyos ágazatokban megnövekedett várólisták és a szolgáltatások hiánya lépett fel.

De mi is volt a koalíciós pártok a kiadáscsökkentésen túlmutató egészségügyre vonatkozó koncepciója? Az MSZP és az SZDSZ kezdettől fogva nem egyformán látták az egészségügy előtt álló problémákat és az arra adható megoldásokat. Az SZDSZ diagnózisa szerint a magyar emberek a Kádár-rendszer berögződései alapján természetes alapszolgáltatásként tekintenek az egészségügyre és sokszor feleslegesen is veszik igénybe azt, ami által fölöslegesen terhelik az ellátórendszert. Úgy látták, hogy a mostani modellben az állam szűkülő források miatt egyfolytában defenzív stratégiába kényszerül. Az SZDSZ-el szemben az MSZP szakpolitikusai nem feltétlen a piacban látták az egészségügy problémáinak megoldását. Meglátásuk szerint a kormánynak a “21 lépés programját” kellett volna tovább vinnie, amely 2005-ben lett elfogadva. Ez a csomag ugyan tartalmazott hasonló elképzeléseket az SZDSZ koncepciójával, de mégis alapvetően különböző koncepcióval közelítette meg a kérdést. A “21 lépés” megpróbálta kiszűrni a potyautasokat a társadalombiztosítási rendszerből, megjelent az egyéni járulék nyilvántartás, mindeközben lehetővé tette a jogosultsággal nem rendelkező állampolgárok sürgősségi ellátását. Ezenfelül a törvénycsomag tartalmazott számtalan költségcsökkentő, hatékonyságnövelő átszervezést, mint például a háziorvosi kasszaközösségeket. Jól látható, hogy a törvénycsomag inkább törekedett részproblémák befoltozására mint strukturális problémák újragondolására. Azonban a közvélekedéssel szemben a szocialisták noha támogatták a magántőke megjelenését a szolgáltató-szektorban, ennek ellenére nem támogatták a magánbiztosítók beemelését a közfinanszírozói szervezetek közé. Erre a szándékra illusztratív példa az egészségbiztosítási hatóság felügyeletéről szóló 2006. évi CXVI törvény, amely elsősorban a magánbiztosítók minőségellenőrzését célozta meg az EBF-en (Egészségbiztosítási Felügyelet) keresztül és végezte ezt a feladatot nagy irammal, annak ellenére, hogy a több biztosítós rendszer végül nem lépett érvénybe. Az EBF egyszerre végez véletlenszerű rajtaütéseket, ahol azt ellenőrzik, hogy a jogszabályi előírások be vannak-e tartva. Ezenfelül minőségi mutatórendszereket dolgoznak ki, amelyet a szervezet weboldalán tesznek közzé.

Volt-e ezeken túlmutató strukturális terve az MSZP-nek 2006-ban a választások után? Valószínűleg az egyetlen elképzelésük az volt, hogy az SZDSZ-es tervek haladását próbálták minél inkább késleltetni, amely játszmák miáltal a háttérben játszódtak, a külső szemlélők számára azt az érzetet keltette, hogy az MSZP elvesztette szociáldemokrata szellemét. A kérdést tovább bonyolítja, hogy Gyurcsány Ferenc kezdettől fogva kettős kommunikációt folytatott feltehetőleg a koalíció stabilitásának megőrzése érdekében. MSZP-s berkeken belül a több biztosítós modell ellen agitált ezzel szemben SZDSZ-es berkekben hitet tett a piaci modell mellett.

A vizitdíj és a napidíj, noha a népszavazáson elbukott mégis majd egy éves hatálya alatt egészen elgondolkodtató eredményeket hozott. 2007-re a szakrendelésekben és a fekvőbeteg-ellátó intézmények aktív ágyain 2007-ben 2006-hoz képest több mint 15%-os forgalom visszaesést regisztráltak. A háziorvosi ellátásban 18%-os csökkenés történt. De az intézkedés legérdekesebb aspektusa talán nem is ezekben a csökkenő számokban merült ki, hiszen alapvetően fekvőbeteg-ellátó intézmények kapacitás csökkenésében szintén közrejátszhatott a teljesítmény volumenkorlát befagyasztása is, hanem abban, hogy a vizitdíj és a kórházi napidíj kivezetése után, noha történt a szolgáltatásokat igénybevételét illető emelkedés, de a számok semelyik kategóriában jól láthatóan nem érték el a 2006-os szintet, ami a lakosságon belüli attitűdváltásról árulkodnak.

Összefoglalásképpen kijelenthető, hogy a népszavazás, valamint a katasztrofális makrogazdasági helyzet hatására a kormány a legkisebb ellenállás irányába mozdult el, azaz: felső-középosztály számára magán biztosítás a többieknek pedig tb alapon minimum ellátás. Ez a folyamat hosszú és fájdalmas útra terelte a magyar egészségügyet, amelynek végén abba az állapotba fog jutni a közegészségügy, mint ahol Lengyelország volt a 2000-es évek végén.

Az egész Száhel-övezetben megfigyelhető folyamat a természeti erőforrásokért folyó küzdelem, köszönhetően a túlnépesedés és a klímaváltozás hatásainak. Mali középső területe az ország legfontosabb mezőgazdasági vidékeként jellemezhető, az országban folyó rizstermesztés 40%-át, a köles és cirok termesztés 20%-át adják termékeny földjei.

Az állattenyésztés szempontjából, főként a szarvasmarha- és a kecsketartás miatt is a legjelentősebb régióról beszélhetünk, Ezek alapján láthatjuk, hogy Közép-Mali kiemelten fontos szerepet tölt be az ország élelmezésében, tehát a terület biztonsági stabilitása kulcsfontosságú. Azonban a térségben élő földműveseknek és pásztoroknak nemcsak a klímaváltozás hatásaival, hanem egymással és az országban jelentős számban jelenlévő dzsihádista felkelőkkel is meg kell küzdeniük.

Mali hadsereg, a FAMA egyik katonája. Kép forrása: BBC

A földkonfliktus legfontosabb résztvevője három etnikai csoport, a hagyományosan főként földműveléssel foglalkozó bambarák, dogonok és a nomád, vagy félnomád, pásztorkodó életmódot folytató fulánik. Az 1970-es évekig nagyrészt békében fel tudták osztani egymás között a természeti erőforrásokat, és egy olyan közös megegyezésen alapuló rendet kialakítani, amely minden félnek kedvező volt.

A túlnépesedés és a klímaváltozás következtében meginduló belső vándorlás miatt a művelhető földterület iránti kereslet megnőtt, amit csak úgy tudtak kielégíteni, hogyha új földterületeket vontak művelés alá, amely viszont ütközött az évszázadokon át működő felosztással, és érintette a pásztorok legelőit.

A pásztorok számára is nehézségeket okozott a klímaváltozás, hiszen arra kényszerültek, hogy új legelőket találjanak állataiknak, hiszen az elsivatagosodás következményeképp számos legelő alkalmatlanná vált az állatok legeltetésére. A földműves dogonok és bambarák a pásztorokat a termények letaposásával vádolták, a pásztor fulánik pedig a földfoglalásokra panaszkodtak pásztor területeken.

A két fél, főként a pásztor fulánik a 2015-ös béketárgyalásoktól várták a megoldást, azonban ez nem következett be. Mali kormánya csupán az északi területen folyó lázadás megoldásával foglalkozott. A fulánik becsapva érezték magukat kormányuk által, amihez a nagyfokú korrupció is hozzájárult, amely a két fél közötti vitás esetek eldöntésekor a gazdagabb földműves csoportnak kedvezett. A kormány által cserben hagyott pásztorok alternatív módszerekhez folyamodtak a konfliktus megnyerése érdekében.

Közép-Maliban a dzsihádista csoportok megjelenése a 2012-es válságot lezárni próbáló algíri béketárgyalás hiányosságai miatt következett be. A konfliktus az északi területek lázadásával kezdődött, majd megjelentek a dzsihádisták, akik egész területeket tudtak irányítás alatt tartani. 2013-ban a francia Operation Serval úgy tűnt megoldja a problémákat, azonban a középső területek elhanyagoltsága és az etnikai sérelmek miatt egy olyan űrt vettek észre a dzsihádisták, amit betöltve újra ki tudták terjeszteni hatalmukat.

A földkonfliktus károsultjait, főként a fulánikat, akik a legkiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek megtalálták a középső területekre húzódó dzsihádista csoportok toborzási célból. Fegyvert, kiképzést és védelmet kínáltak nekik. A fulánik csatlakozásának ez vált a legfőbb motivációjává, hiszen így fel tudták venni a harcot az önvédelmi milíciákba tömörülő dogon és bambara földművesekkel szemben. Tehát, mint láthatjuk a helyi konfliktus kihasználásával a dzsihádista csoportok növelni tudták harcosaik számát.

Az állam számára a konfliktus megoldásának a nehézséget az adja, hogy bár a dzsihádisták által kontrollált területeken élő fulániknak szigorúbb szabályok alatt kellett élniük, de számukra a rendszer egy igazságosabb alternatívája volt a korrupt Mali államnak. A földviták kormány általi rendezéséi olyan mély sérelmeket hagytak a fulánikban, hogy szívesebben éltek a dzsihádista felkelők által irányított területeken, mint ahol az állam kontrollált, ezért az állam számára nem csupán ezeknek a területeknek a visszafoglalása, hanem a bizalom visszanyerése is elsődleges feladatuk volt.

Közép-Mali válságának megoldása kiemelten fontos feladat, hiszen csak így biztosítható a térség stabilitása. A válság regionalizálódásának köszönhetően azonban nagyon nehéz feladata van a nemzeti hadseregeknek és a velük együttműködő új, orosz szereplőknek. Ahogy láthattuk Közép-Maliban, a dzsihádista felkelők azért tudtak újabb erőre kapni 2015-ben, mert egyes, az állam által elhanyagolt etnikai csoportokat meg tudtak szólítani, és csatlakozásra bírni. Az államnak vissza kell nyernie a lakosság bizalmát és újra biztosítani őket arról, hogy az állam által kontrollált területeken jobb élni a dzsihádisták által irányítottakon. A puccsok következtében hatalomra kerülő új kormányok feladata, hogy ezt a bizalmat visszanyerjék és újra stabilizálni tudják a régiót. Azonban ez nehéz feladat lesz, hiszen a dzsihádista támadások és a civil áldozatok száma folyamatosan nő.

Mai beszélgetésünk főszereplői Lubics Botond (🥁) és Varga Dávid (🎤, 🎸) a Máklikőr zenekar oszlopos tagjai.

Ha az utca emberének, aki még sosem találkozott a zenéitekkel, el kellene magyarázni, körül kéne írni, hogy mi ez a Máklikőr, kik vagytok, mit is csináltok, honnan jöttök, akkor mit mondanátok neki?

Lubics Boti (LB): Melyiket mondjuk most?

Varga Dávid (VD): Ha ez egy olyan kérdés, hogy milyen zenei műfajban mozgunk, akkor egy pillanatra azt mondanám, hogy ez a neoklasszikus trubadúr jazz rock, amit mi képviselünk, mint zene, de amúgy meg hány dolog van kint?

Lubics Boti: Gyors matek... Tizenkettő!

Varga Dávid: Tizenkettő. Igen, azt mondanám, hogy hallgassák végig az összeset, és akkor képben vannak teljesen.

Varga Dávid, énekes-basszusgitáros

Néztem egy videót a 2022-es mini turnétokról, és ott elhangzik egy olyan rész az egyik fesztiválon - Dávid narrálásával - hogy a Gólem Fesztiválon ott voltak a nagyszüleitek is. A család azt hogyan fogadta részetekről, amikor megjelent ez az ötlet először, hogy belevágtok a zenélésbe.

A nagyszülők, igazából szinte bármilyen zenét játszhatunk így, tehát jönnek az összes koncertre, de az óriási, nagyon nagy vizuál elem, hogy ott vagy egy Máklikőr koncerten, és az első sorban 16-tól 80 éves korig így reprezentálva a magyar demográfia. Azért, mert a nagyszüleimnél megvolt az, hogy elkezdtek koncentrálni, és mondták, hogy tök jó, de azért van egy pár szám, amit már annyira nem értek. Biztos tök jó, de nagyon jó volt a reakció.

A reprezentatív zenekar, az is lehetnétek. A névválasztásra kérdeznék rá. Ez tudom, unalmas kérdés, hogy honnan a név, de úgy ragadnám meg mégis , hogy amikor beütöttem az internetbe, hogy minőségipálinka.hu, ahol fél liter máklikőr ára akár 6-8 ezer forint is lehet. Mindenképpen egy prémium termék, na de a kezdetek kezdetén... honnan a név? Miért pont erre a névre esett a választás? Ki dobta ezt be először?

VD: Hát a névsztoriból van sok verzió.

Melyik a hivatalos?

VD: A hivatalosról egy másik podcastban elmeséltük a kétperces verziót. Röviden annyi, hogy egy nap berúgtunk és csináltunk egy zenekart. És azért lett Máklikőr amúgy, mert már régebben mondta ismerősünk, hogy van egy ilyen ital, hogy máklikőr. Ez ilyen fekete és olyan édes fiam, hogy nem lehet érezni, hogy alkohol van benne, és előtte sosem hallottam ezt a szót szerintem.

Akkortájt még nem volt zenekar, csak körvonalazódott, hogy lesz majd, és erősen gondolkodtam ezen, hogy milyen jó zenekarnevek lehetnének és a máklikőr az egy olyan szó, hogy nem hallasz olyan gyakran. Kérdezem, én mindig megkérdezem, hogyha a zenekarral kapcsolatban volt, lebeszélgetek, hogy hívott-e már másikat, ugye, hogy mi az. És amúgy semmilyen szponzorációval nem állunk a máklikőr főző céggel.

A lényeg az, hogy mikor 2018 nyarán egy táborszervezési lezárása után, hát hogy mondjam, ilyen bódult állapotban keringtünk a városban, akkor betértünk egy sörözőbe, ahol lehetett ilyen máklikőrt kérni, kikértünk három darabot, megkérdezték, hogy elmúltatok már a 18? Mondom, persze - ez így volt. Megittuk, és pont ez a Máklikőr kellett, hogy ilyen tökéletesen felszabadult állapotba kerüljünk. Utána volt az, hogy este tíz óra volt egy nyári nap, és nem akartunk hazamenni, és megszólalt a Kende Marci Sisa, hogy menjünk el hozzá a Zugligetbe, mert ott még tudunk zenélni. Van még ital, folytathatjuk a bulit, megszólalt egy harmadik srác, aki a Moszkva téren lakik, hogy meg tudjuk nézni a napfelkeltét, és menjünk el hozzá, majd megszólaltam én is aztán, hogy menjünk Zuglóba, mire mindenki: Ne, odáig ne menjünk el!!.

Jelenleg az szerepel a Facebook biotokban - egy sor, csodálatos sor: "romantikus eszkimó rock neo trubadúr színezettel". Olvastam Dávid, hogy neked előszeretett hobbid extrém jelzős szerkezeteket adni a zenekar stílusának. Itt az adás elején is említettél egyet, illetve én még találtam egyet: a "basszus orientált balkáni jazz rock elemekkel". Ez tulajdonképpen micsoda? Csak egy hobbi, hogy direkt ilyen nyakatekerten írod körül a műfajotokat, vagy egy figyelemfelhívás, esetleg csak egy geg? Játszotok-e például eszkimó-rockot?

LB: Igyekszünk egyébként. még keressük mi is mi az, de ez sokkal jobban hangzik, mint azt mondani, hogy magyar alter.

VD: Ez valami nagyon tudatos! Szóval minden ilyet, amit valaha kiejtünk a szánkon, az egy listán ott van, és a közelgő számoknak a tematikáját fogja meghatározni. Amúgy meg az van bennem, hogy egyfajta tiltakozás is az ellen, hogy mindenféleképpen az emberek be akarnak skatulyázni egy zenekart, hogy valamiért ez kell az embereknek, hogy tudják, hogy hova kategorizálják az adott együttest, és erre nagyon jól rá lehet kontrázni, hogyha mondok egy olyat, amit még sose hallottak. Viszont ez nagyon sokszor rosszul is sült el.

Mondtam már olyan műfajokat, amire emberek így csodálkoztak, hogy "mi erre vártam, hogy végre valaki ilyen zenekart csináljon", és hát nekünk egy csalódás lehetett, amikor felmagasztosult jelzőkkel illette a Máklikőr zenekart, aztán végül az lett, ami.

Nemrég jelent meg Ennél pompásabb, nem lehet címet viselő albumotok. Voltak-e előzetes várakozások a megjelenés előtt, és ha voltak, akkor jelen állás szerint mennyire teljesíti ezeket az album.

LB: Ezeket a dalokat játszottuk már koncerteken is, úgyhogy annyira nagy meglepetéseket dolgoztunk, de legalábbis bennem ez így megfogalmazódott, hogy lesznek-e olyan jók a számok, mint mondjuk élőben, és nem lesz az valakiben, hogy meghallgatja, viszont élőben sokkal jobb volt, de ezeket talán sikerült teljesíteni. Én szívesen hallgatom ezeket a számokat most is még! Annyira nagyon sok visszajelzést egyébként nem kaptunk, de amit kaptunk, az általában pozitív volt.

VD: Én azért kaptam sok visszajelzést.

LB: És az összes 💩 volt:))

VD: Lehet, hogy aktívan kérdezgetem az embereket, de amúgy változó, mert tényleg vannak olyan számok, például Pillangót, azt már az EP bemutatónkon 2021 decemberében játszottuk, és azóta nem is változott nagyon. Viszont ott van a Nagyapám című számunk, amit felvettünk, még átírtam a szövegét így utólag és még egyszer felénekeltük az átírt szöveget, szóval változó. Szerintem van különbség a számok között a stúdiófelvétel és a koncert között. Én féltem akkor is, amikor felvettük stúdióban a számokat, hogy olyanra fogjuk csinálni, mintha egy koncerten játszanánk, mert szerintem a stúdióban sokkal több lehetőség van teljesen kibővíteni egy dalt és törekedtem arra a stúdióban is, hogy ezek sokkal jobban összetett számok legyenek a felvételen.

A doboknál Lubics Boti

Kedvenc dalotok van esetleg akár az albumról, akár korábbi kislemezekről?

LB: A legeslegnehezebb kérdés, hogy mindegyik mellett lehetne érvelni, hogy melyik miért a legeslegjobb szám. Egyébként meg a Nemfigyel.

VD: Ha te a Nemfigyel-t mondod, akkor én a Nagyapámat.

LB: Egyébként kicsit Nemfigyel, az már most underrated szám szerintem, így az elmúlt napok statisztikáiból leszűrve. Van egy nagyon cuki emlékem a számhoz. Amikor egyszer Dávidéknál voltam próbálni, és mindenki lelépett, én még ott maradtam kicsit ezen a számon dolgozni, és akkor végül ebből az lett, hogy hajnali háromig vettünk föl, össze-vissza vokáloztunk a Dávidék nappalijában, merthogy nem volt jobb dolgunk.

VD: Szerintem amúgy nem underrated, bár most nem néztem, hogy hányan hallgatták éppen, de nekem nagyon vegyes a visszajelzésekből, hogy kinek mi a kedvenc száma, már az összesre mondták, hogy nekem ez a kedvencem, és az, hogy egy számot hányszor hallgatnak meg, az nem tükrözi vissza azt, hogy éppen milyen helyet foglal az emberek szívében. Itt az a kérdés, hogy mi hogy számoljuk a sikert..

Nektek mi a siker? Igen, ez egy klasszikus formula.

VD: Pont most nemrég volt egy beszélgetésünk a zenekar menedzseléssel kapcsolatban. Menedzseri szempontból teljesen más ez a zenei világ, mint művészi szempontból, szerintem. Most az, hogy művészi szempont, ez egy ilyen érzékeny szó. Mi most művészekként ülünk itt?

LB: Most épp igen!

VD: Ja jó, oké:) Egy dolog az, hogy hányan hallgatnak meg minket, hányan jönnek el a koncertjeinkre, hány ember milyen gyorsan ismer meg minket, hova tudunk eljutni. Meg egy dolog az, hogy a zenéink milyen színvonalúak, mit képviselnek és mit jelentenek embereknek.

Ezért nehéz megfogalmazni, hogy most mi a siker, mert a siker kapcsán nagyon sokan az ilyen piaci értelemben vett sikert nézik, hogy hányszor tudunk triplázni itt, meg ott és ilyesmi, de én már azt sikernek élem meg, hogyha emberek, nem tudom, magukhoz láncolják ezeket a számokat, amiket csinálunk.

Kérdeznék kicsit a zeneszerzés és a szövegírásról, és hoznék egy példát Bagossy Norbitól, aki egyszer úgy nyilatkozott, hogy ő az a fajta dalszerző, aki a világtól elvonulva, az őt ért impulzusok minimalizálásával, szinte már-már egy sötét szobában alkot, tehát teljesen remeteként élve. Az lenne a kérdésem, hogy ti melyikek vagytok? Inkább ez, vagy Budapest utcáit járva, nyitott szemmel figyelve, akár egy-egy sör társaságába fogadjátok be az impressziókat?

VD: Én még nem csináltam ilyen elvonulósat a sötétbe. Ez megfogalmazódott bennem, hogy még sose ültem le dalt írni, hanem mindig van.

Úgy élem meg, hogy nagyon pörgősek a napjaink így fiatalon, egyetemre járva, folyamatos programok, események, és a zeneírás az mindig valahogy közben ér engem, szóval, hogyha épp megyek valahova, akkor.

Szerintem kell hozzá egy állapot is, és ez nem az a fajta állapot, amire most lehet, hogy páran gondolnak, hogy nagyon sok sör után, vagy valami dizájner drog, vagy fogalmam sincs, hogy mikre gondolnak ilyenkor, de tényleg más tudatállapotokban vannak az emberek szerintem egy nap folyamán. Van, amikor nagyon fókuszált valaki, és jól tud dolgozni, van amikor teljesen szétszórt és össze-vissza cikáznak a gondolatai, és nekem ezekben a pillanatokban szokott így beugrani valami, amikor a legnagyobb feladatokat kéne csinálnom, mondjuk valami ZH készülés, tanulás, vagy oda kell érnem valahova időben közben még megírni egy e-mailt, akkor szoktak ilyen jó ötletek jönni.

Olyan szempontból mennyire vagytok demokratikusak, hogy bárki hozhat dalkezdeményt, vagy pedig előre le van osztva, hogy kinek mi a prioritás, ki miben jó. Hogy néz ki az alkotói folyamat ebből a szempontból?

LB: Nincs leosztva egyébként, hogyha akarnék, akkor én is vihetnék dalszöveget, vagy dalt. Ez így nem történt meg.

VD: Amúgy pont Nemfigyelbe írtál egy versszakot.

LB: Írtam egy versszakot, aztán közben az a rész így kikerült::) Nekem így kellemetlen volt, úgyhogy itt ebben látszik, hogy bárki hozhat dalszöveget.

VD: Most Ádi a trombitásunk is mondta, hogy írt egy számot, de még nem mutatta meg.

LB: A lényeg, hogy ez elég demokratikusan van, bárki csinálhat bármit, aztán majd eldöntjük, hogy jó-e.

VD: Igen. Azért is van, hogy a Marcinak is vannak számai, illetve szerintem azért alakult ki, hogy én írom a legtöbb számot, mert a legelsőt én írtam, és akkor nekem kialakult ez a folyamat, hogy hogy lehet egy ötletből elvinni egy számot, és akkor ott a zenekari próbáknak a lemenedzselése, irányítása alatt szépen kialakult, hogy hogy lehet egy ötletből zenekar szinten összehozni egy dalt.

Egyébként rutinosak vagytok, néztem a Spotify-fiókotokat, ott a készítők megjelenítése fülnél mindenki be van írva. Úgyhogy ilyen szempontból nem lehet kikövetkeztetni, hogy ezt most éppen ki írta. A leghallgatottabb számotokra kérdeznék rá az Ablaklányra, a Spotify szerint ez a leghallgatottabb. Szoktátok érezni a megjelenés előtti időszakban, hogy ez lesz az a dal, ami számok szintjén kiemelkedik?

LB: Csak az alapján, hogy nekünk mi tetszik a legjobban, így egész zenekar szinten azért be lehet kb. lőni, hogy majd mi lesz, amit sokan hallgatnak, mert így választottuk ki a Pillangót single-nek, de ami most engem kicsit meglepett az, hogy ugye most jött ki az albummal együtt a Hűtlen tangó című szám, hogy azt mennyien hallgatják, az engem tökre meglepett. Úgyhogy változó, de általában azért meg lehet érezni, hogy mi az, ami kicsit ilyen, nem az a dal, amit így állandóan lehet újra meg újra hallgatni és mi az, ami loopolva lehet napokig.

VD: Nem tudom, nekem például fogalmam sincs ilyenkor, hogy melyik fog nagyot menni. Nekem ez valahogy nincs érzékem. Vannak ismerőseim, akik erre nagyon jól ráéreznek.

Többször volt, hogy mutattak nekem előadókat, hogy nézd, ő mennyire jó, és így nem értettem, vagy nem hallgattam volna, és akkor most ezek az előadók az ilyen top10 Spotify előadók. De én az ablaklánc se jósoltam meg, vagy azt tudtam, hogy egy időben felkapott lesz, de azt hittem, hogy el fog halni a lelkesedés egy idő után. És emlékszem, hogy a Marci, a Kende Marci mondta, hogy nagyon tetszik neki a Hűtlen tangó, de szerinte senki se fogja hallgatni.

Egyébként egy létező személyről beszélünk az ablaklány tekintetében, vagy itt a lírai énnek egy ilyen különleges kivetülése van a dalszövegre?

VD: Nagyon jó kérdés, nagyon jó sztori. Ezt egyszer elmondtam az egyik koncerten, és örülök, hogy most beszélgetünk róla, mert akartam, hogy legyen egy lenyomata.

A lényeg az, hogy röviden igen, de a csavar itt az, hogy amikor megírtam a számot, akkor még nem tudtam, hogy az egy létező sztori lesz. Van egy nagyon kedves zenekarunk, ez a 4Bards zenekar, és egyszer egy koncertjükön voltam. Azt kell róluk tudni, hogy van olyan számuk, hogy "fiatal bölcsészek mennek kelet felé a Bartók Béla sugárúton", és a Máté Zsombor frontember megszólalt egyik interludeban, hogy milyen jó ez a zenekar, meg lehet vele jósolni a jövőt, mert megírták ezt a számot, és aztán tényleg bölcsészek lettek. Erre mondtam, hogy ez nem annyira durva.

Aztán mi megírtuk az Ablaklányt, ami valahogy úgy történt, hogy épp érettségire készültem, és külön matekórákat vettem, és este nyolckor ilyen felforrt aggyal mentem haza, és a villamoson beláttam egy ilyen villamosmenti épületnek az ablakán, ugye sötét volt kint, a házakban égett a villany, és tényleg így be lehetett látni az emberek életterébe, és erre gondoltam, hogy milyen poén lenne, hogyha most így meglátnék ott valakit, és ez indította el az egész számnak a történetét. Azelőtt már azt hiszem az első pár sor megvolt, ezzel íródott tovább, és utána jött az ötlet, hogy akkor már jó lenne, ha a sztoriban valami csattanó is lenne, hogy valami kerek történetet mesélne el, és akkor így folytatódott a történet, megírtuk a számot, kidobtuk, elkezdték hallgatni az emberek

Hogyha nem zenét szereztek, vagy saját zenét hallgattok, akkor kik azok az előadók, akik ilyen inspiratív jelleggel megjelennek a ti zenéitek mögött.

LB: Ezt most jól át kell gondolni!

VD: Vannak az ilyen bevett előadók, akiket nagyon szeretünk. Nekem a 30y volt az a zenekar, ami miatt elkezdtem magyar zenét hallgatni. Most pont a J. Cole-nak az egyik száma jutott eszembe, amiben az a refrén, hogy én még sohase csináltam ezt, és arra van felépítve, hogy minden egyes verzében átértelmeződik a refrén, és az egy ilyen nagyon szellemes összetett szám. Ez mondjuk egy hip-hop szám vagy rap szám.

Szóval nehéz emiatt egy előadót mondani, mert főképp egy-egy dalok azok, amik megfognak engem.

LB: Én is azt mondanám, hogy nem tudom, mert hallgatok nagyon sok zenét, és akkor lehet, hogy nem is marad meg konkrétan, hogy innét jött valami inspiráció, csak nekem sokszor van az, hogy mondjuk elmegyünk próbaterembe, és akkor ki kéne találni, hogy mi legyen a dob egy számban, és akkor játsszunk valamit, és eszembe jut, hogy ezt mintha hallottam volna valami számban, de én nem tudnám megmondani, hogy ez honnét jött.

VD: Boti tényleg nagyon sok zenét hallgat. Van olyan a Spotify-on, hogy látod, hogy melyik ismerőseid hallgatják az adott zenét, ott van egy csomó szám, ott van egy csomó ismerősöm, de Boti az összesben ott van, és buborék, hogy ő ezt hallgatta.

Egyetem: Általánosságban azt szokhattuk meg zenészeknél, hogy inkább humán, inkább művészeti irányba mennek, viszont nálatok a BME jelent meg. Pontosan mi az egyetemi végzettségetek, avagy mit tanultok jelenleg?

VD: Fú, ez most nagyon vártam ezt a pillanatot! Mi január óta mechatronikus mérnök emberek vagyunk.

Most diplomáztunk le januárban, és alapvetően a zenekar összetétele az úgy néz ki, hogy négy mérnök - három mechatronikus mérnök a mesterképzésen, egy villamosmérnök, ez a szólógitárosunk Levi - és két társadalomtudós, Marci kint Londonban UCL-en tanul, Ádi pedig nemzetközi tanulmányokat az ELTE-n.

Például a C++, vagy a Matlab ismerete hogyan jelenik meg mondjuk az alkotói folyamatokban, vagy amikor egy-egy riffet kitaláltok, vagy bárminemű zenei kezdeményben? Netalántán ez egy külön kategória, ahol nincs átjárás és nappal egyetem, este pedig koncert.

LB: Nekem nincs átjárás. Örülök, hogy a próbateremben nem kell Matlabozni. Nekem az egyetem az csak egy ilyen extra B tervként jött, mert egyébként a gimiben gondolkoztam, hogy mi van, ha a zenével mennék tovább, de aztán úgy alakult, hogy inkább nem halnék éhen, és akkor el kéne végeznem egy egyetemet, és már amúgy is ilyen reál osztályba jártam, és akkor innét jött a BME, de szerintem ez egy ilyen egészséges dolog, hogy nem csak egyfajta dologgal foglalkozunk minden nap, hanem akkor mindkét agyféltekénket kimerítjük?

VD: Én is alapvetően jónak tartom azt, hogy nem, nem, csak egy dologgal foglalkozunk. Sokunkat a zenekarból iszonyatosan sok minden érdekel. A zene, meg az, hogy van lehetőségünk előadni és fellépni helyeken, ami tényleg így eléggé rohamos ütemben növekedik a zenekar ez egy óriási lehetőség, de mellette engem vonzanak a természettudományok, engem gyönyörködtetni tudnak az összefüggések, az, hogy a felhalmozott emberi tudásból valamit tényleg csináljunk a mérnöki ismereteinken keresztül. Picit ez egy ilyen, picit egyfajta védekezés is, nem?

Fogtok valaha dolgozni a szakmátokban?

LB: Most mi mindketten dolgozunk most már?

VD: Gyakornoki pozícióban. Illetve én gyakornoki pozícióban.

LB: Én főállásban egyetem mellett. Úgyhogy ez így van, de elfér a zenekar mellett, meg ez igazából azért nagyon hasznos, mert nem pénzkereseti forrásként nézünk a zenekarra, és kicsit nyugodtabban lehet kezelni azt, hogy most adunk ki minden hónapban egy új dalt vagy koncertezünk négyszer hetente.

VD: Igen, mert ez így szépen néz ki szerintem távolról, hogy valaki zenész, és akkor koncertezni jár.

És több lábon áll és megfontolt fiatalember, igen, abszolút. Eljöhet az a pont, amikor már mérlegelni kell, hogy esetleg a munka, vagy az egyetem rovására már csak a zene van?

LB: Hát én nagyon örülök, hogyha eljön az a pont.

De még nem jött el?

VD: Még szerintem bírjuk párhuzamosan a kettőt. Nekem van egy igényem erre, hogy ha valamit csinálunk, akkor azt csináljuk rendesen, mert most is szerintem sokkal jobban ki tudnánk használni azokat a lehetőségeket, amiket ad ez a zenekar, de nem tudjuk, mert egyszerűen nincsen rá időnk, meg kapacitásunk a zenekar tagjaival. Benne van az is, hogyha ez lenne a fő kereseti forrásunk, a zene, akkor az is ugyanúgy szerintem óriási nagy stressz lenne. Jó, hogyha egyszer csak így megun minket a közvélemény, átáll arra, hogy az analóg rockzene az elavult béna, és elkezdenek valami teljesen más műfajt hallgatni, mint ahogy most nem is olyan trendi rockzenekarnak lenni. Most a hip-hop, ami megy, egyszemélyes rapper emberek, de az, hogy nekünk van egy ilyen biztonság, meg egy ilyen alternatíva így egy menő alter zenekar lett. Lecsaptam a lehetőséget.

Utolsó előtti kérdésnek ezt még muszáj feltennem, hogy az Instagram profilotok az hét darab fiókot követ, és ebből hat szerves része a zenekarnak, ám a hetedik az maga Ákos. Erről tudtok mesélni egy kicsit, hogy honnan a kapocs? Mit jelent Ákos a Máklikőrnek?

LB: Valójában Ákos is egy zenekari tag, de azért nem látjátok koncerten, mert így sose ér rá. Már nagyon régóta ezt így beszéljük közösen, hogy kéne egy intervenció, hogy ez így sajnos nem fog tovább menni, úgyhogy ha eltűnik a követések közül, akkor sajnos kirúgtuk.

VD: Ezt találtad ki, hogy majd ezt mondjuk? Jaaa, ez van, igen!

A család, meg a gyerekek miatt nem tud jönni.

VD: Nem tudom, hogy honnan jött ez a geg.

LB: Egyébként én se, egyszer csak így néztem az instánkat, és ott volt egy hetedik követés.

VD: Nem, ez sokkal régebbre nyúlik vissza, ez még a Marcinak a poénja. Emlékszem még, amikor kijött az első számunk 2020-ban, akkor ez egy óriási áttörés, hogy egyszer csak látsz Spotify-on, ami egy ilyen elérhetetlen dolognak tűnik, egy ilyen legitim zenehallgatási oldalon egyszer csak megjelenik a te zenéd ott.

A hetedik te magad légy, Ákos. A záró kérdéshez egyik interjútokból idéznék, ahol a következőket mondtátok:

Olyan nagypapák szeretnénk lenni, akik a karosszékükből minden vasárnapi családi ebéden újabb és újabb történeteket emlegetnek fel a rocksztár korszakukból. Mi lenne nektek az a Máklikőrös pillanat, vagy az az élmény, ami még nem történt meg veletek, de a jövőbeli emlegetett családi vasárnapi ebédeknél mindenképpen mesélnétek róla?

LB: Ez egy olyan lírai mondat volt, el se hiszem, hogy ilyeneket mondtunk, fel se ismerem magunkat.

Ezek mind ti voltatok az idézetből.

LB: Elég sok mindent lehetne így fölvetni. Most lehetne ilyen óriásiakat, hogy kisfiam, amikor mi a Puskásban koncerteztünk, az milyen jó volt... de nem tudom, már most is lehet, ami így valami, gyűjtjük azért a mesélnivalót.

LB: Ezt mesélnéd szívesen?

VD: Te nem mesélnéd ezt a sztorit?

Igen, ez egy kész koncepció, ezt lehetne mesélni.

VD: Képzeld el, hogy 80 évesen egy karosszékben ülsz, és arra kéred az unokáidat, hogy képzeljenek el téged tütüben hátraszaltózni a Budapest Parkban.

LB: Előveszed a kötetet, amivel bemutatod a fotót, fellapozod és akkor ez volt a nagyapa.

Sok sikert Máklikőr!!!

(Képek forrása: facebook.com/maklikorzenekar/photos)

Pintér Béla 2020-ban bemutatott darabja továbbra is műsorra van tűzve, amelynek neve VÉRVÖRÖS TÖRTFEHÉR MÉREGZÖLD.

A történet egy disztópikus jövőt mutat be, az akkori Magyarországon, ahol tombol még a koronavírus és ahol az uralmat Köteles Lábán Leonárdó gyakorolja. A cselekményt a kormányzó elnök hozzátartozói és kormánya alakítja, a történet kezdő konfliktusa pedig az, hogy Leonárdó külügyminisztere Jón ás János hazaérkezik Oroszországból, ahonnan azt a hírt hozza, hogy az oroszok feltalálták a Covid ellenszerét és minden országnak eljutatták, kivéve Magyarországnak, mivel az orosz vezető lányát – aki mellesleg a kormányzó elnök volt felesége – meggyilkolták és azt kérik, hogy az elkövetőt találják meg és adják oda az oroszoknak, hogy bosszút állhassanak.

A történet előrehaladtával kiderül, hogy ebben a fiktív jövőben a cigányok teljesen átvették az uralmat az ország felett és az egész vezető kar cigányokból áll, kivéve egy embert, Patrick Mistoklaides.

A túlpolitizált színház védelmében

Pintér Béla színháza művészetbe bújtatott kormánykritika.

Magyarországon a totalitárius politika teljesen kiöli a művészet valódi értelmét és a színházi előadások is csupán újabb lőállások, bástyák a magyar ellenzéki értelmiség megtépázott fegyvertárában – legalábbis gondolhatnánk ezt. Azonban az ilyen kritikus hangok egy olyan dolgot felejtenek el, hogy miért is jött létre eredetileg a színház intézménye, mire szolgált az a görög amfiteátrumokban. Az európai színházkultúra alapköve nem hogy politizált, hanem konkrétan az aktuális politikáról szolt, eleinte még kevesebb absztrakt szellemi üzenettel, majd később egyre inkább példázatokban mutatta meg a szerző a véleményét és nem olyan direkten.

Legitim álláspont, aki azt gondolja, hogy a színház ne törődjön a politikával, mert valóban a megosztott társadalmunkban már mindenhonnan a politika folyik, azonban pont a színházon számon kérni ezt, olyan mintha a parlamenten kérnék számon, hogy túl sokat beszélnek a politikai aktualitásokról.

Feldolgozás, parafrázis, paródia?

A darab címének kiegészítése az hogy ,,Szophoklész: Oidipusz király c. drámája nyomán”. Nem véletlenül kapott ilyen kiegészítést Pintér Béla darabja és Szophoklész drámájának kapcsolata.

A régi klasszikusokra való reflektálás mindig is nagy divat volt, de a posztmodern irodalom korában különösen nagy reneszánszát éljük a feldolgozásoknak, amely próbálkozások pedig többnyire rosszul sülnek el, hiszen sokszor a mondanivalónak a hiányát igazolják, csupán felhasználva a valódi katarzis értékű alkotások jogosan elnyert hírnevét. Ezzel nem csak egy értékelhetetlen, olcsó színházat kapunk, de cserébe bizonyosságot is kap a szerző, hogy minimális alázata sincs a kiválasztott, értékes mű iránt.

És hogy melyik sikerült a VÉRVÖRÖS TÖRTFEHÉR MÉREGZÖLD-nek?

Talán egyik sem. A történetben inkább inspirációul szolgált Oidipusz tragédiája, mint hogy bármi viszonyt ápolt volna az eredeti művel. És amikor erre kísérletet tett, bár ne tette volna, hiszen a párhuzamos analógiái inkább erőltetett, izzadságszagúak tűnik. A darab élvezhetőbb, ha az ember nem tudja, hogy minek a nyomán íródott, mert a reflektálása pont kevés ahhoz, hogy bármi értelme legyen megemlíteni, de pont annyira sok, hogy az ember fejében elinduljon a gondolkozás, hogy miért így gondolta az író, hogy ilyen párhuzamokat von.

Cigánykérdés

A darab legtöbb humorát a cigánykultúra adja, amelyet meg kell hagyni, hogy rendkívül hitelesen hoznak és jóhiszeműen feltételezhetjük, főleg a valóban szellemes és sok munkát igénylő szóképek miatt, hogy nem a cigány kultúrán nevetünk, hanem azon keresztül a nagyszerű alakításokon. Azonban sokszor érzi magát az ember, mintha csak az Egy nap a hivatalban című klasszikust látná, ahol nagyon nem a cigánykultúrán keresztül nevetünk, hanem egészen rajta, kinevető módon.

A cigánykultúra bemutatása kicsit olyan érzetű lett, mintha valaki megnézte volna a Mónika show összes részét és ebből csináltak volna egy szövegkönyvet. Persze a darab elmagyarázza, hogy miért van szükség erre és végül az üzenet szempontjából kap magyarázatot ez a fajta kinevető humor,

Szórakoztat, kritizál, de nincs katarzis

A darab szövegkönyve, helyezet komikumai, rendezése, nagyon szórakoztató, folyamatos nevetés van a nézőközönség felől. Azonban a történet nem végzi el a valódi feladatát és azon kívűl, hogy a rOsSz oRbÁn rEnDsZeR bÁnTjA a cIgáNyOkAt, ezen kívűl sokkal több megértés nem tud lecsapódni a nézőben. Egyszerre akar lenni társadalomkritika, vásári bohózat, Mónika show és egy valódi dráma, ami alapvetően nagyon jól hangzik, csak nem sikerült, amely köszönhető az Oidipusz karakterének újragondolásából, hiszen nem véletlen úgy van felépítve az eredeti dráma törzse, hogy egy karakter adja az egész lényegét, amely vázat próbál átemelni Pintér Béla. De mivel mellékszerepbe utasítja a saját verziójában, így teljesen bizonytalan egyensúlyt kapunk és emiatt nem alakul ki egy nagy igazság, amit elvihetnénk magunkkal.

A VÉRVÖRÖS TÖRTFEHÉR MÉREGZÖLD egy érdekes próbálkozás, ami szinesíti a magyar dámairodalom repertoárját, de a színe inkább VÉRVÖRÖS TÖRTFEHÉR MÉREGZÖLD, mint az eredeti, jól bevált, valódi piros, fehér, zöld.

A magyar konyha

Magyarország nemzetközi szinten híres gasztronómiával rendelkezik, hazánk nem csupán a főváros és a Balaton miatt népszerű célpont a turisták körében, hiszen sokan kifejezetten azzal a céllal érkeznek, hogy a helyszínen tapasztalják meg a messze földről híres magyar vendéglátást és az egyedülálló fogásokat. A gasztroturizmus az utóbbi évtizedekben vált igazán felkapottá, melyet az éttermek és egyéb vendéglátóhelyek is felismertek. A közelmúltban az ország számos pontján jellemző volt, hogy az éttermek újra nagyobb hangsúlyt fektetnek az autentikus, hagyományos ételek népszerűsítésére, adott esetben azok újragondolására. A hazai és külföldi vendégek az erőfeszítéseket pedig bőkezűen jutalmazzák, hiszen az idegenforgalmi mutatók dinamikus növekedést mutatnak a vendéglátásban.

A magyar és külföldi vendégek nagyjából megegyezően vélekednek a magyar gasztronómiáról. Ugyan sokan sztereotípiának tartják a vádat, miszerint a magyar ételek zsírosak, túlfűszerezettek és kihagyhatatlan elemük valamilyen – lehetőleg sertés – húsféle, az állítás nem áll távol a valóságtól. Más nemzetek konyhájával összehasonlítva a magyar gasztronómia alapanyagok tekintetében egyszerűbb és kiszámíthatóbb. Ha egy magyar étel elkészítésének leírását olvassuk, szinte biztosra vehetjük, hogy az eljárás némi sertészsíron megpirított hagymával kezdődik. A leggyakrabban használt fűszerek is egyhangúnak tűnhetnek: paprika, só, bors és fokhagyma. Napjainkban ezen fűszernövényeken kívül számos mással is ízesítjük hagyományos ételeinket, de magabiztosan kijelenthető, hogy a négy alapfűszer hiányában nem valószínű, hogy a tradicionális magyar fogás valójában olyan lesz, mint amihez hozzászoktunk. Ami az ételeink zsírosságát illeti, minden csak viszonyítás kérdése. Az ázsiai nemzetek konyháihoz hasonlítva a magyar jelentősen egészségtelenebb, zsírosabb húsokat használ, de akadnak Európában olyan országok, ahol a nemzeti gasztronómia még kevésbé egészségbarát, mint a magyar.

A magyar konyha egyik fő jellegzetessége a levesek kiemelt szerepe, hiszen ha a főételt ebédidőben nem előzné meg valamilyen forró leves, a magyarok többségének komoly hiányérzete lenne. A levesek szerepét jól tükrözi, hogy a leghíresebb magyar ételek jelentős része leves, gondoljunk csak a halászlére, a gulyásra, tyúkhúslevesre, vagy a sokféleképpen elkészíthető tárkonyos levesre. A levesek mellett híresek a magyar édességek, mint például a bejgli, kürtőskalács, kakaós csiga, madártej, palacsinta, rétes, somlói galuska vagy a szilvásgombóc. A főételek közül a töltött káposztát, lángost, hurka-kolbászt, rántott húst és sajtot, valamint a nokedlit tartják leginkább magyarosnak. Az magyar gasztronómia az italkultúra terén is rendkívül nagy hírű – világszerte ismertek a magyar borok, különösen a tokaji aszú és a számtalan gyümölcsből főzhető, rendkívül magas alkoholtartalmú pálinkák is.

Tokaji aszú

Forrás: bcliquorstores.com

Tradicionális és nemzetközi gasztrokultúra Budapesten

Budapesten számtalan étterem várja a helyi vendégeket, turistákat és mindenki mást, aki igazán jót szeretne enni. A főváros méretőből adódóan nem meglepő, hogy lehetetlen vállalkozás minden budapesti éttermet kipróbálni. Ugyanakkor, ha célként azt tűzzük ki, hogy a városban megtalálható különböző nemzetek konyháit képviselő helyeket szeretnénk felkeresni valamivel könnyebb dolgunk lesz. A több száz, jellemzően magyar fogásokat kínáló vendéglátóhely mellett szinte minden létező ország nemzeti ételeit megtalálhatjuk, olykor központibb, máskor eldugottabb helyszíneken. Az európai nemzetek éttermei mellett találunk dél-amerikai: brazil, argentin, kolumbiai, afrikai: marokkói, nigériai és kongói, valamint rengeteg ázsiai vendéglátóhelyet. Utóbbi rendkívül gyakori kategória, gondoljunk csak a számos kínai kifőzdére, japán sushi és ramen étteremre, de ezeken kívül több tucat vietnámi és thai konyhát is felfedezhetünk. A belvárosi utcaképet mindezek mellett pedig nagy mértékben formálják a szinte minden sarkon fellelhető török kebabos helyek.

Török étterem a Szent István körúton

Forrás: tripadvisor

A budapesti gasztronómia jellemzőinek bemutatása nem lehet teljes a főváros ikonikus, külföldiek és magyarok által egyaránt kedvelt helyszíneinek – a romkocsmák említése nélkül. A romkocsmák a kétezres években váltak a budapesti éjszakai élet meghatározó elemeivé, amikor a külföldi, jellemzően fiatal turisták elkezdték felfedezni a város szürreális hangulatú, romos házak alagsoraiban vagy belső udvaraiban működő bárokat, amelyek a nyugat-európai árakhoz képest jóval kedvezőbb áron, kiváló minőségű italokat kínáltak. Az ikonikussá vált romkocsmákat, mint a Szimpla Kert, Füge Kert, Instant-Fogas, Csendes vagy a Doboz szinte minden budapesti jól ismeri. A felsorolt helyszínek nagy népszerűségnek örvendenek a külföldiek körében, ezért – különösen nyáron – gyakoriak a hosszú sorok. A kereslet növekedésével természetesen az árak is emelkedtek, de számos olyan romkocsma található – elsősorban a pesti belvárosban – ahol továbbra is kedvező áron, a tömegével érkező turisták nélkül élvezhetünk egy sört péntek este barátaink társaságában.

A Szimpla Kert a Kazinczy utcában

Forrás: tripadvisor

Végül, de nem utolsó sorban a budapesti gasztronómiai kalandok sorában érdemes megemlíteni a város piacait, ahol nem csak a hagyományos magyar alapanyagokat és ételeket vásárolhatjuk, kóstolhatjuk meg, de betekintést nyerhetünk a magyar főváros lakosainak mindennapjaiba. Budapest számos piaca közül a külföldiek körében leginkább a Fővám téren elhelyezkedő Központi Vásárcsarnok népszerű, de mindenképpen tanácsos meglátogatni a Rákóczi téri, Klauzál téri, Hunyadi téri és Batthyány téri Vásárcsarnokokat is.

Gasztrovlogok

A magyar fővárosba érkező turisták között természetesen professzionális és amatőr influenszerek is akadnak, akik látogatásuk után boldogan lepik el közösségi médiás felületeiket magyarországi gasztronómiai élményeikkel. Az Instagramon, TikTok-on, Facebookon és Youtubeon százával találunk posztokat, melyek Budapest étel és italfelhozatalával foglalkoznak. Az influenszerek és gasztrovloggerek feltöltött tartalmait ezrek követik online, ezért nem a vendéglátóhelyek különös figyelmet szentelnek az olyan vendégekre, akik kamerával érkeznek az éttermekbe. A dél-koreai Melina budapesti gasztrokalandjai itt láthatók:

A professzionális séfekből álló utazócsoport pedig a következőképp értékelte a fővárosi gasztrokalandokat:

 A külföldiek véleménye sok esetben mérvadó, de nem árt ha a magyar ételkritikusok és szakácsok ajánlásait is figyelembe vesszük. Erre nagyszerű lehetőséget nyújt a Street Kitchen Youtube és Instagram oldala, ahol a jobbnál jobb receptek mellett  a ’Felzabáltuk’ vlogsorozaton keresztül tájékozódhatunk a főváros és az ország többi részének kulináris élményeiről.

Ha a magyar és külföldi vélemények között nehezen tudunk eligazodni, a legjobb ötlet ha útnak indulunk és magunk fedezzük fel a magyar gasztronómia gyöngyszemeit!

A 2024-es év kétség kívül a választások éve, hiszen idén 65 országban tartanak választásokat, így 4,2 milliárd embernek- a világ népességének fele- lesz lehetősége szavazni. A világ, Európa és benne Magyarország politikája a választásoknak köszönhetően jelentősen megváltozhat. Hazánkban június 9-én Európai Parlamenti választásokat és most először egy napon önkormányzati választásokat rendeznek.

Május 3-án éppen ezért a Reaktor Alapítvány konferenciát szervezett, ahol meghívott előadóinkkal a Lónyai-Hatvany villában a magyar és az európai politika jelenlegi állapotát, a kampány témáit, menetét, a választás tétjét, az esélyeket és az egyes eredmények lehetséges kihatásait beszéltük át.

Háború vagy béke? - Mi az EP választások tétje? címmel került sor az első beszélgetésre, melyen Deutsch Tamás, a Fidesz–KDNP EP-listavezetője volt a vendégünk.

A beszélgetés során először az EP kampány került szóba, melynek különlegességét adja, hogy az önkormányzati választásokkal egy napon kerül megrendezésre. Deutsch Tamás szerint jó döntés volt a két választás egy napra történő összevonása, az intézkedéssel ráadásul több milliárd forintot is sikerült megspórolni.

Ezt követően a 2019-2024 közötti EU-s ciklusról volt szó. A listavezető szerint az elmúlt öt év arról szólt az EU-ban, hogy az Európai Bizottság folyamatosan növelni próbálta politikai, ideológiai befolyását a tagállamok felett a különböző válságok (COVID, orosz-ukrán háború, energiaválság) leple alatt is.

Deutsch szerint tragikus folyamatok zajnalak az EU-ban, súlyos probléma, hogy birodalmi építkezés zajlik és erőszakos föderalista törekvések érvényesülnek. Szerinte a Bizottság önálló politikai agendával való felruházásával egy összeurópai szuperkormányt kívánnak létrehozni. A Von der Leyen Bizottság nem képviseli megfelelően az Európai Uniót nemzetközi szinten, miközben ideológiai törésvonalak mentén egy föderalista politikát próbál érvényesíteni.

A politikai integráció már a Maastrichti szerződéssel megindult. Ennek lényege azonban a közös szakpolitikák egymáshoz való közelítésnek kellene lennie kölcsönös nemzetállami érdekek alapján, nem pedig egy föderalista ideológia ráerőltetésének a 27 tagállamra.

A Bizottság az Alapszerződéseket durván megsértve tart vissza európai uniós forrásokat azoktól a tagállamoktól, akiket politikailag nem kedvel.

Az idei választások után kell, hogy legyen egy tabula rasa és az unió vezetőinek el kell számolnia azzal, hogy hogyan is áll az EU költségvetése. Deutsch szerint az is elképzelhető, hogy az Ukrajnának juttatott pénzügyi támogatások miatt már nem is áll már rendelkezésre elegendő pénz a kasszában. Továbbá egy rendkívül durva hatalmi  fellépés tapasztalható a nyugati államok részéről, amikor az EU költségvetését a centrumországok javára újrarendezik. A listavezető elmondta, hogy „ebben a folyamatban a nem a centrumhoz tartozó az országoknak jutó uniós fejlesztési forrásokat először megsapkázták, aztán a kohéziós pénzek rovására robusztus kutatás-fejlesztési támogatási programot hoztak létre, amely pénzek több mint nyolcvan százalékát a nyugati országok kapták meg, majd jogállamisági kondicionalitási eljárásokat indítottak ellenünk, amivel már egyenesen zárolták a nekünk jog szerint járó pénzeket.”

Deutsch Tamás szerint von der Leyen nehéz helyzetben van, ha újra az Európai Bizottság elnöke akar lenni, ugyanis pártja, a CDU jelenleg ellenzékben van Németországban, noha a baloldali német kormánykoalíció megállapodása szerint őt jelölik ismét. Meglátjuk betartják-e ezt az ígéretet.

Deutsch Tamás szerint júniusban jobboldali-szuverenista megerősödés várható az Európai Parlamentben, aminek köszönhetően lehetőség nyílhat a föderalista törekvések visszaszorítására. Brüsszelben a méregzöld klímaideológia nevében hadüzenetet intéztek a gazdák és a normalitás ellen, de az elhibázott „green deal” miatt a választásokon visszaesnek majd a zöldek. Teljességgel hiteltelen, amit képviselnek. „A környezetvédelem ügye fontosabb annál, mintsem hogy a zöldekre bízzuk” – hangsúlyozta Deutsch.

Ellenben a migráció ügye már mainstream európai témává vált és egyre többen látják be, hogy a jelenlegi, elhibázott brüsszeli migrációs politika nem fenntartható és óriási gondokat okoz a nyugat-európai társadalmakban. A bevándorlásellenes erők megerősödésére lehet számítani majd mindenhol.

Az orosz–ukrán háborút illetően Brüsszel történelmi tévedésben van. Ma az uniós polgárok több mint hetven százaléka békepárti állásponton van, szerintük azonnali fegyverszünetre és béketárgyalásokra van szükség. A listavezető felhívta a figyelmet, hogy a háborúpárti álláspont, a teljes háborús pszichózis miatt Európa ma vészesen közel került ahhoz, hogy nyakig belesodródjon a háborúba. Mindent meg kell tenni a háború azonnali befejezése érdekében.

Az ellenzékről azt mondta, hogy pontosan ugyanaz történik a dollárbaloldali ellenzéki oldalon, ami már többször is lezajlott az elmúlt 14 évben. Ugyanaz a brancs, ugyanazok a törekvések, ugyanaz a színjáték. Deutsch Tamás úgy fogalmazott: „ami most Magyar Péter körül zajlik, ugyanaz történt Vonáékkal, Jakab Péterrel, a Momentummal vagy Gyurcsányékkal, de ez történt Márki-Zay Péter esetében is: hirtelen jött a népszerűség, ma viszont már nagyítóval kell őket keresni. Az ellenzéki térfélen mindenki mindenkinek a farkasa, de eddig a végén mindig Gyurcsány nyert.

Ezt követően Balogh Ákos Gergely moderálásával: 2024 a lázadás éve? Beszélgetés az átalakuló európai politikai térképről címmel rendeztünk panelbeszélgetést. Vendégeink Baranyi Tamás, a Magyar Külügyi Intézet stratégiai igazgatója és Dobrowieczki Péter, az MCC Magyar-Német Intézet kutatási vezetője voltak.

Először arról volt szó, hogy egyáltalán lehet-e nyerni egy EP választáson? A vendégek szerint az EP egy nagyon komplex testület, melybe 27 állam közel 160 pártja fog majd képviselőket küldeni júniusban, így óriási politikai fordulatra lenne szükség ahhoz, hogy győzelem szülessen.

Az egész választási rendszer, az európai politika úgy van felépítve, hogy minden a centrumba, a konszenzus kialakítására irányuljon. Egy átlag választópolgárnak nagyon nehéz átlátni, hogy pontosan milyen munka zajlik az EP-ben.

Sokkal könnyebben lehet eredménykommunikációt belföldön megvalósítani, ami alapján a hazai erőviszonyokat alakítja át az EP választás. Orbán Viktor, Giorgia Meloni és Emmanuel Macron akkor mondhatja, hogy nyertek a választásokon, ha pártjaik első helyen végeznek országaikban. Azonban egy tagállami eredmény sem tudja önmagában radikálisan megváltoztatni az európai politikát.

Az előadók szerint jobboldali erősödés várható a választáson. Azonban nem mindegy ennek mértéke, ugyanis a jobboldali pártcsaládok között rengeteg szakpolitikai ellentét van. Az EP-ben a baloldali és a zöld pártok az esetek 80%-ban együtt szavaz, ami az ECR és ID esetén csak 40%.

Ami még érdekes, hogy az EP választásokat több államban egy folyamat részeként kell tekinteni. Lengyelországban például másfél év alatt 4 választást tartanak és a PiS őszi vereségével egy óriási politikai fordulat következett be, aminek egész Európára és a háborúra is kihatása lehet. Ha PiS ismét veszít a Polgári Platformmal szemben, akkor akár Kaczynski bukása várható, és Donald Tuskék a PiS megtorpanásával jövő tavasszal a köztársasági elnöki pozíciót is elhozhatják.

Romániában is 4 választást tartanak rövid időn belül, amit az RMDSZ szereplése miatt különösen érdemes lesz követni. Ma a román politikában a legérdekesebb folyamat a szélsőjobb AUR erősödése. Kérdés, hogy a párt most emelkedő pályára áll, vagy nem sikerül majd az áttörés? Ráadásul az AUR mérete már csak azért is kérdés, mert a magyarellenes párt bejelentette, hogy az EP-ben nem fog a Fidesszel egy frakcióban ülni. Ha a Fidesz több képviselőt küld az EU-ba, mint az AUR, akkor jobb pozíciókat tud fogni az alkudozásokban.

További belpolitikai változások lesznek Németországban, mert először méretteti meg magát a szélsőbaloldali Bündnis für Sahra Wagenknecht. Az AfD párhuzamos erősödésre a mainstream német pártok reagáltak, ugyanis olyan témákat vettek politikai napirendre, melyekkel eddig csak az AfD foglalkozott, mint például a bevándorlás kérdése.

Az európai jobboldal most három szereplőből áll. Az Európai Néppártból. ami igazából már nem is jobboldali, inkább egy centrumban erő, az ECR-ből, tehát a mérsékelt konzervatívokból és az ID-ből, ami egy klasszikus nemzeti politikát folytató jobboldali pártcsalád. Kérdés, hogy a Fidesz végül melyik frakcióhoz fog csatlakozni.

Ezt követően hazai vizekre eveztünk, és Závecz Tiborral, a Závecz Research igazgatójával, valamint Mráz Ágoston Sámuellel, a Nézőpont Intézet vezetőjével beszélgettünk arról, hogy mi várható az önkormányzati választásokon.

Az első és legfontosabb téma természetesen a főpolgármester-választás volt, ahol a legutóbbi felmérések szerint egyelőre a jelenlegi főpolgármester, Karácsony Gergely egyelőre viszonylag kényelmesen vezet. Azonban érdekes folyamatok zajlanak, mert Szentkirályi Alexandra erősödését mérik a kutatók, aki már meg is előzte Vitézy Dávidot. A Fidesz meglepően intenzíven kezdett Budapesten kampányolni. Új fejlemény, hogy a fővárosi kampányba Orbán Viktor is beszállt. A miniszterelnök az I. kerületben, az V. kerületben és a XII. kerületben személyesen támogatta a Fideszes jelölteket. Ebből arra lehet következtetni, hogy ezekben a kerületekben úgy érzik a kormánypártok, hogy komoly esélyük lehet a győzelemre. Orbán Viktor megkezdte továbbá a vidéki országjárást is, Győrben majd Nyíregyházán kampányolt.

A közvélemény-kutatók egyetértettek abban, hogy meglepően erős kampány zajlik most Magyarországon, amire idén januárban még nem lehetett számítani. A fő oka ennek a kegyelmi ügy és Magyar Péter megjelenése. Kérdés, hogy a jelenlegi ellenzéki szavazók hogyan osztják majd meg a szavazatukat most, hogy Magyar Péter Tisza Pártja is indul az önkormányzati választásokon. Ha Magyar Péter csak az EP választáson indult volna, akkor az önkormányzati választásokon a hagyományos pártokra szavaztak volna az ellenzéki érzelmű választópolgárok. Most azonban percről percre változik a politika, Magyar Péter akár a teljes jelenlegi ellenzéket megsemmisítheti.

Mráz Ágoston Sámuel szerint is rendkívül izgalmas fejlemények történnek. Még mindig magas a bizonytalanok aránya, akiket nem tudjuk, hogy mennyire tudja majd a Fidesz-KDNP, Magyar Péter, vagy a hagyományos ellenzék mozgósítani. A választást azok döntik majd el, akik majd ténylegesen elmennek szavazni, ezért fontos, hogy kinek milyen bázisa van, ebben pedig továbbra is fölényesen vezetnek a kormánypártok. Szerinte is Karácsony Gergely egyelőre az esélyes. Hivatalban lévő főpolgármesterként indulni egy jó pozíció, és noha a programját nem tudja végrehajtani, nagyon jól kommunikál arról, hogy a fővárosi önkormányzatnak a kormány miatt nincsen pénze, amit a szimpatizánsai el is fogadnak neki.

Azonban a főpolgármester eltaktikázta magát, mert ismét összefogott Gyurcsány Ferencékkel. Ez azért nem volt jó ötlet, mert noha a DK-nak erős bázisa van Budapesten, Karácsony Gergely végül Magyar Péter ellenzékváltó retorikájának az áldozata lett. Nem lehet előre megjósolni tehát, hogy a frissen megjelent Magyar Péter szavazók Vitézy Dávidra vagy Karácsony Gergelyre fognak-e szavazni, vagy esetleg egyik jelöltre sem, mert elbizonytalanodnak.

Ezzel szemben Szentkirályi Alexandra mozgósítani kívánja a Fidesz (35-40% körüli) fővárosi táborát és bízik benne, hogy az ellenzéki szavazók Gyurcsány Ferenc miatt elbizonytalanodnak Karácsony Gergely támogatásában és Vitézy Dávidra szavaznak, vagy otthon maradnak. Ezért vádolja Karácsony Vitézyt azzal, hogy a Fidesz jelöltje, nehogy szétaprózódjon a támogatottsága.

Az elemzők egyetértettek abban, hogy a három jelölt közül senki nem lép majd vissza, Karácsony minden áron főpolgármester akar maradni és vezeti az óbaloldalt a fővárosban, Szentkirályinak pedig a kerületi versenyek és az EP választások miatt is mozgósítania kell a Fidesz fővárosi szavazóit, Vitézy Dávidnak pedig biztosítania kell az LMP túlélését.

Mráz Ágoston Sámuel szerint a Fővárosi Közgyűlés máshogyan működik, mint az Országgyűlés, mert a pártfegyelem kevésbé érvényesül. A régi, arányos rendszerben egy 33 fős közgyűlés jön létre, ahova ha a Fidesz-KDNP 11-12 képviselőt juttathat be, bejut még a Vitézy Dávid féle LMP körülbelül 6 képviselővel, akkor már többséget is adhatnak. Egyszóval alkalmi szövetségek sora jöhet majd létre.

Závecz Tibor szerint az DK-MSZP-P lista gyengébben fog teljesíteni, mint Karácsony a főpolgármesteri választáson, mert Karácsony integrálni tudja a Momentumos, kutyapárti és Magyar Péter szavazók nagy részét. Óriási kérdés, hogy Magyar Péter miatt beesik-e a Mi Hazánk, a Momentum és az MKKP 5% alá, mert akkor elképzelhető, hogy csak 4 politikai erő jut be a fővárosi közgyűlésbe, ami egy teljesen új politikai helyzetet teremtene.

Závecz szerint a fővárosi kerületekben nagyjából ugyanolyan eredmények várhatók, mint 2019-ben. Néhány fővárosi kerületben lehet változás: az I. kerületben V. Naszályi Mártát válthatja Böröcz László, érdemes lesz a VIII. kerületet is figyelni, továbbá a IX. kerületben egy baloldali belharc miatt Baranyi Krisztina és Gegesy Ferenc között elaprózódhat az ellenzéki tábor, amiből a Fidesz kerülhet ki nevető harmadikként. A XII. kerületben a kutyapártnak van esélye a végső győzelemre, azonban ebbe a DK bekavarhat. Csepelen pedig egy fideszes belharc teszi izgalmassá a versenyt. És van még egy változó, amiről nem tudunk: hogyan fognak Magyar Péter jelöltjei szerepelni a fővárosi kerületekben.

Vidéken pedig Miskolcra, Győrre és Egerre lesz érdemes figyelni, ugyanis mindegyik városban politikai harcok folynak mind az ellenzékben, mind a Fideszben. Hódmezővásárhelyen 50-50, hogy Márki-Zay Péter meg tudja-e tartani a polgármesteri pozícióját.

Mráz szerint most 50% felett lesz a részvételi arány, de megjósolhatatlan, hogy ez melyik politikai oldalnak fog segíteni. A helyben népszerű lokálpatrióta civil jelöltek a 10 000 fő alatti településeken nincsenek veszélyben, mert a választók itt inkább a személyekre, semmint pártlogókra szavaznak. Ennek ellenére a megyei közgyűlések és az EP lista eredmények alapján az ország narancssárga lesz. Igazi esélye a baloldalnak a Fideszt megszorongatni csak Budapesten és néhány városban lesz. De ez is attól függ, hogy az ellenzéki szavazók mennyire lesznek majd taktikusak, amit a közvéleménykutatók nem tudnak mérni. 

Németország és Oroszország között egy új katonai nagyhatalom van születőben: Lengyelország. Noha egyelőre nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy az ország belátható időn belül saját atomfegyverarzenált szerezzen be, a 2022. február 24-e óta eltelt két év eseményeit figyelembe véve az európai biztonsági helyzet esetleges újabb drámai változása esetén Varsó akár ehhez a megoldáshoz is fordulhat.

Az ukrajnai háború ismét rávilágított a hidegháborúból már jól ismert nukleáris elrettentés hatékonyságának. Oroszország a világ legnagyobb atomhatalma az agresszió kezdőnapja óta elrettentés formájában „használja” atomfegyvereit. Noha Ukrajna területén még egyetlen nukleáris fegyvert (taktikait sem) sem alkalmaztak, Moszkva „nukleáris propagandáján” keresztül próbálja eltántorítani a nyugati kormányokat a hadisegélyek szállításától

Amennyiben Putyin megnyeri a háborút Ukrajnában, az nem kis részben ennek a taktikának az alkalmazásának lesz köszönhető. Bár egyelőre a nyugati segélyszállítmányok folyamatosan érkeznek Ukrajnába, azonban nem véletlen, hogy a NATO az igazán hatásos fegyverek szállításába és közvetlen katonai beavatkozásba nem bocsátkozik. Ebben a tekintetben Putyin taktikája tökéletesen működik.

A lengyel politika a történelmi tapasztalatokból és geopolitikai helyzetéből kifolyólag nagyon szorosan figyeli az eseményeket és egy tanulságot levonhat: a nukleáris fegyverek rendelkeznek a leghatékonyabb elrettentő erővel a nemzetközi politikában. Már az orosz-ukrán háború előtt is több olyan ország volt, amely potenciális jelöltként tűnt fel a jövőbeni atomfegyverrel rendelkező államok listáján. Irán és Észak-Korea kivételével viszont egyetlen ország sem áll egyelőre a nukleáris hatalommá válás küszöbén. A nukleáris ambícióval rendelkező országok száma azonban növekedik.

Kép forrása: The Spectator

Lengyelország védelmi erőfeszítései

A háború kitörése óta Lengyelország óriási erőforrásokat fordít védelmi kapacitásainak növelésébe. A 2024-es lengyel költségvetésben már a GDP 4%-át teszik ki a védelmi kiadások, Európa egyik legnagyobb és legmodernebb hadserege van kiépülőben: Lengyelország megduplázza szárazföldi erőit 300 000 főre. A külföldről származó hatalmas beszerzések között szerepel 366 Abrams harckocsi és 96 Apache helikopter az Egyesült Államokból; 980 K2 harckocsi és 648 önjáró üteg Dél-Koreából; több száz amerikai HIMARS rakétavető; Patriot légvédelmi rendszer; 22 brit gyártmányú légvédelmi üteg és három brit tervezésű fregatt; valamint 48 dél-koreai FA-50 harci repülőgép és 32 amerikai F-35 repülőgép, amelyek kiegészítik a meglévő 48 F-16-os flottát.

A nukleáris fegyverkezés gondolata szintén felmerül Lengyelország védelmi stratégiájában. Mateusz Morawiecki volt miniszterelnök 2023. június 30-án megerősítette, hogy Lengyelország hajlandó lenne nukleáris fegyvereket telepíteni az országba a NATO nukleáris megosztási program keretében.

Jelenleg öt európai NATO-állam területén mintegy 100 amerikai atomfegyver található. Ezek közé tartozik Belgium, Németország, Olaszország, Hollandia és Törökország. Egy olyan háború esetén, amelyben nukleáris csapást tartanának szükségesnek, ezek az országok a NATO repülőgépeivel telepítenék a megfelelő nukleáris robbanófejeket.

A NATO egyelőre nem tervezi kiterjeszteni a nukleáris fegyverek megosztását Lengyelországra. Ha Lengyelország továbbra is ragaszkodik nukleáris fegyvereket állomásoztasson a területén, Varsónak valószínűleg saját nukleáris fegyverprogramot kellene kidolgoznia. Egy ilyen program elindítása azonban kockázatos vállalkozásnak bizonyul. Azok az országok, amelyek ezt az utat választják politikailag elszigetelődnek.

Kép forrása: POLITICIO.eu

Stratégiai megtorlás veszélye

A gyors fegyverkezésnek köszönhetően Lengyelország hadereje az elkövetkező években egyes területeken (pl.: harckocsik és rakétatüzérség) felül fogja múlni Oroszországét. Ez annak is köszönhető, hogy Oroszország katonai harci eszközök terén és emberállományban óriási veszteségeket szenvedett és szenved el jelenleg is az ukrajnai hadszíntéren, míg Lengyelország folyamatosan növeli katonai kapacitásait. Kétségtelen, hogy Oroszország meggyengülésével és a Kelet-Európai államok (pl.: Balti államok, Románia, Magyarország, Csehország) felfegyverkezésével az elkövetkező években kevésbé fog ezen államok biztonságára Oroszország a konvencionális hadseregén keresztül fenyegetést jelenteni.

Továbbá Lengyelország jelenleg olyan fegyverrendszerek beszerzésére törekszik, melyek bizonyos körülmények között akár hatékonyan helyettesíthetik a nukleáris fegyvereket is. Például nagy hatótávolságú fegyvereiken keresztül lehetővé teszi az ország számára, hogy akár több száz kilométeres távolságban is nyomást tudjon gyakorolni orosz katonai és polgári létesítményekre. Egy Oroszországgal való esetleges konfliktusban Lengyelország ezért már az első naptól kezdve képes lenne stratégiai megtorló csapásokat végrehajtani orosz területeken, ami lehetővé tenné Varsó és európai szövetségesei számára, hogy sikeresen ellenálljanak egy inváziónak. Ugyanakkor NATO-tagként Lengyelország természetesen továbbra is a világ legerősebb katonai szövetségébe van beágyazva és a NATO 5. cikkén keresztül 32 állam hadseregének támogatását élvezi. Ennek eredményeként Lengyelországnak soha nem kellene egyedül szembenéznie Oroszországgal, hanem támaszkodhatna az USA és más partnerek hagyományos erejére és nukleáris elrettentő potenciáljára.

Ahhoz, hogy Lengyelország egy atomfegyver kifejlesztése mellett döntsön, a jelenlegi biztonsági körülményeknek drámai módon meg kellene változniuk. Erre akkor kerülhetne sor, ha például Donald Trump visszatérésével Washington visszavonulna a NATO-tól, Vlagyimir Putyin pedig totális győzelmet aratna Ukrajnában.

Azonban egy ilyen lépés egy nagyon veszélyes láncreakciót indítana el. Például egy iráni atombomba jelentősen növelné egy szaúdi atombomba valószínűségét. Hasonlóképpen Japán is szükségét látná, hogy hasonló lépéseket tegyen Dél-Korea nukleáris felfegyverkezése esetén. Ha ez a logika akár csak egy helyen is érvényesülne, az nemcsak regionális, hanem globális szinten is súlyosan érintené a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására vonatkozó nemzetközi egyezményeket és beláthatatlan következményei lenne az egész emberiség jövőjére nézve.

Kép forrása: MIT News Faculty

A nukleáris fegyverkezés következményei

Mivel egy esetleges lengyel atomprogramot az amerikai kül- és biztonságpolitika teljes irányváltása előzné meg, könnyedén feltételezhetjük, hogy egy ilyen lengyel stratégiát sok ország pozitív fordulatnak élne meg. Például azok a Balti államok, amelyeknek közös határuk van Oroszországgal, valószínűleg üdvözölnének egy atomfegyverekkel megerősített Lengyelországot.

Ha a lengyel nukleáris fegyverkezés egy szélesebb körű globális fegyverkezési hullám hátterében zajlana, akkor nem feltétlenül lenne ennyire kritikus a nemzetközi közösség. Hiszen az Atomsorompó egyezmény ebben az esetben több ország is megszegné.

Lengyelország még nem tett aktív lépéseket a nukleáris hatalommá válás érdekében, és valószínűleg ez a jövőben sem fog megtörténni. Ha azonban mégis bekövetkezne egy ilyen forgatókönyv, a döntést valószínűleg egy alapvetően megváltozott biztonsági környezet feltételei között hoznák meg, amelyben Lengyelország szuverén nemzetállamként való fennmaradása már nem biztosítható hagyományos fegyverekkel és/vagy védelmi szövetségi tagsággal.

Gondoljuk át, hogyan lehetne jobban szankcionálni a gyűlöletkeltő kommentelést! - javasolta Kocsis Máté az InfoRádióban. Némi élettapasztalattal, mint késő X generációs, átgondoltam: az én javaslatom, hogy ne tegyük!

Az internet a magyar köztér része, és a kerítés nagyon alacsony, Facebook kommenteket épeszű ember ezért nem fogyaszt.

Azt a típusú riportot, amikor a stáb lemegy a Nyugati aluljáróba, megkérdezni az utca emberét, ahol kamera elé állók között műfajból adódóan felülreprezentáltak a közléskényszeres futóbolondok, kiszervezte a Web 2.0 a felhasználóknak. Nem kell stáb, ki sem kell a riportalanynak mozdulni, sőt, a négy fal között begolyózva lehet csak igazán erőseket kommentelni, reggeltől estig.

Büdös kicsi történelmünk

Volt már Magyarországon, az én életemben a kisember a nagyok által szankcionálva, példaértékű elrettentéssel: párnak rálépünk a nyakára, a többi meg majd moderálja magát.

A 2000-es években az utcától egyre jobban rettegő MSZP-SZDSZ kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a jobboldali internetes underground össze legyen mosva a terrorizmussal, ami a 9/11 utáni világban azt jelentette, hogy a legkegyetlenebb módon, jogokat félresöpörve meghurcolhatnak bárkit, ezért jobb, ha befogja mindenki a pofáját. Olyan hévvel keresték az ürügyet, hogy a rendőrségi székházra leadott sorozatlövést (2007) és cigánygyilkosságokat (2008-2009) máig konteók övezik.

A 90-es években a BSA-szoftverrendőrség-miegyéb fenyegetett gyerekeket(!) bilincses plakátokkal. A magyar kisember VS az amerikai nagycégek, az állam teljes támogatásával. Orbán Viktor a rosszul brandelt, és emiatt félreértelmezett illiberalizmus beszédében ennek a kornak mondta ki a végét, amíg a Fidesz van hatalmon:

Ebbe a sorba illeszkedik a pálinkafőzés, vagy az ittasan bicklizés: a kisember hatalom részéről történő taposás, fenyegetés alól való felszabadulása.

És ha már ittasan bicikliző kisember:

Élő példa 1: Józsi a hegyről

Józsi a helyi kocsma törzsvendége, törzskommentelője. Józsi halálosan gyűlöli Orbán Viktort - igaz, halálosan gyűlölte Bajnait, Gyurcsányt, az aktuális polgármestert, az előző polgármestert, meg az összes főnökét, amíg volt munkája. Józsi a hatodik feles után elkezdi mesélni az emlékeit az Idegenlégióból, ahol "kommandós volt". Mutatja a fogásokat, hogy képes leteríteni egy kétméteres négert. Hogyan tud lopakodni a fojtózsinórral.

Józsi a tizedik feles után, a közönség bíztatására indulna a Karmelitába, hogy túlélőkéssel a szájában megmássza a falat, de elbotlik a kocsma előtt a beton virágládában. Miután hallják, hogy szentségel, tudják, hogy nagy baj nincs, nem megy ki senki megnézni, hogy mi van vele. Az este enyhe, ha nem jut haza, nem fog kihűlni. Veterán ő is, a közönsége is.

Térdeljen-e Józsi nyakán másnap délelőtt a TEK, mert terrorfenyegetést jelent?

Persze hogy ne.

Élő példa 2: agitált rokon

Százával ömlenek a kommentek a HVG online felületén, amit azért mégsem a Józsik olvasnak, és mennyi upvote a legbekattantabbakon! A szlovák merénylő is értelmiségi! Kongassuk-e a vészharangot?

Szülhetnek ezek a buborékok terrorfenyegetést?

Nem valószínű, hiszen mindannyian ismerünk a családunkban, ismerőseink között politizálásba belehülyült embereket. A Jobbikos 10 éve minden szerencsétlennek, aki kettesben maradt vele, ecsetelte, hogy a zsidók charter járatokon viszik a magyar vízkincset Izraelbe. A másik 410-nél váltotta a megtakarításait eurora, persze 450-ért, az araboknál kp-ra, mert a devizaszámlákat bármikor einstandolja a kormány, és ezen felül még egy csomó kiváló befektetési ötlete is van azoknak, akik nem szaladnak el előle elég gyorsan.

Ezek az emberek elszigetelik magukat a környezetüktől, mert kellemetlenek, és ezzel szép lassan a valóságtól is. Szlovákiával ellentétben még lőfegyverhez se tudnak hozzájutni. Ne felejtsük, hogy Anders Breivik hazánkban is megfordult, hogy fegyverhez jusson, sikertelenül, és neki jóval több erőforrása, kitartása volt, ellentétben a magyar online értelmiségivel. Breivik farmon élt, és volt annyira praktikus ember, hogy sikerült nagy mennyiségű robbanóanyagot is kotyvasztania, sajnos anélkül, hogy idejekorán felrobbantotta volna magát.

Kinézzük az átlag HVG kommentelőből ugyanezt? Egy villanykörtét nem tudna kicserélni, mert a Fidesz lezülleztette az okatásegészségügyet.

Breivik 2002 óta készült a 2011-es merényletre, és nem az interneten járatta a száját. Nagyon csendben volt, ellentétben a magyar harci kommentelőkkel, akik a 2021 tavaszán kinyíló teraszoktól is összeszarták magukat, és sokan talán máig maszkot hordanak, villogó szemekkel tekintve az agymosottakra, akik nem.

Igen, idegesítő tud lenni a monomániás, propagandát ismételkedő ismerős, de ettől még ismerős, családtag, talán menthető, talán talál valami más elfoglaltságot, és ha menthetetlenül ilyen is marad, jószívű ember nem kívánja, hogy meghurcolja a hatalom, hogy a nyakán térdeljen egy nap a TEK. 

Két emojis megoldás

Digitális közterünk tisztaságára az állam helyett mi ügyeljünk! A nevetős szmáljit, gúnyolódásra, felfedezte már a Facebook népe is. Amennyiben meglátjuk Józsi összeszorított foggal - mert a szájában a túlélőkés - gépelt tervét az adott felületen népszerűtlen politikus likvidálására, amiért lájkokat, pénzt, pinát, ki tudja mit remélt, reagáljunk ennyit:

😂

Ha pedig a tágabb közéleti kontextus, mint most, a Fico elleni merényletet követő napokban az, hogy a gyűlölet alapvetően melyik oldalon van, csak mutassunk rá az adott kommentre.

👆🏻

Ne legyünk az az ország, ahol a kommentelésre rendőr a válasz! Azokon az országokon, eddig a hétig, szörnyülködtünk.

Pofázni még annyira sem kockázatos, mint pálinkát főzni, vagy ittasan biciklizni. Ne szankcionálja a hatalom!