Reaktor

Milyen lehetőségekkel indul Magyarországon egy fiatal appfejlesztő, és mi kell a sikerhez, avagy egy hajnalig tartó bulizáshoz? Otakomaiya Balázzsal és Szokor Benedekkel beszélgettünk, akiknek nevéhez fűződik a ProjectX házibuli applikáció megálmodása és kivitelezése. 

Megnyitás Spotify-ban

Megnyitás Apple Podcasts-ben

Megnyitás Youtube-on

Balázs, honnan jött az ötlet, hogy elkészítsd a ProjectX nevű házibuli alkalmazást? Láttad a piac rést, vagy pusztán csak az app fejlesztés érdekelt, amire később építetted a házibuli elképzelést?

Balázs: Egy kicsit másképp indult a projekt. Mi eredetileg egy házibuli házat szerettünk volna építtetni. Ez volt az eredeti ötlet, révén annak, hogy szerettünk volna egy helyszínt saját magunknak, ahol tudunk bulizni, és ami nem a saját lakásunk. Ezen kívül, a pandémia alatt született egy házibulis Facebook csoport, arról, hogy éppen hol van házibuli, és körülbelül negyvenezer taggal rendelkezik ma. Én úgy gondoltam, hogy piacvalidációs szempontból ez mindenféleképpen, sőt nem is kellett nekünk validálni a piacot, hanem ez a csoport jelentette azt, hogy van igény egy hasonló applikációra, és akkor gondoltam, hogy kapok a lehetőségen és lefejlesztem. Ehhez hozzátartozik, hogy nagyon szeretek programozni, ezért az sem jelentett volna nagy fejfájást, ha senkinek nem tetszik.

Mi a köze az alkalmazásnak az azonos című filmhez? Nem lesz gond a névhasználatból?

Balázs: Névhasználatról mindenféleképp tudok beszélni. Szerencsére sikerült levédetnünk a nevet, legalábbis Magyarországon biztosan sikerült. Általában úgy szoktak ezek működni, mármint a szerzői joggal kapcsolatos ilyen ügyek, hogy egy-egy kategóriában lehet levédetni egy ilyen nevet. A ProjectX, mint név, lehetséges, hogy le van védve, viszont mint mobilapplikáció, még nincsen. Így sikerült bejegyeztetnünk a dolgot. Ezen kívül személyes kedvencem a ProjectX című film. Nem is gondoltam volna, hogy valaha egy buliapplikációt fogok csinálni, de ha már adódott a lehetőség, akkor úgy gondoltam, hogy mindenféleképpen a kedvenc filmemről fogom elnevezni.

Benedek, te vagy ebben a projektben a marketingfelelős, ha jól értesültem. Ezek alapján te is áldásodat adtad a ProjectX névre?

Benedek: Igen. Egyértelműen a film nálam is örök kedvenc. A név kapóra jött, mivel már alapból sokan ismerték, emiatt sokan felismernek minket. Úgy vannak vele, hogyha meghallják, hogy „ProjectX”, akkor arra asszociálnak, hogy ez valami bulizással kapcsolatos dolog. Sokan szintén megkérdezték, hogy a névből nem lesz-e ugyanígy probléma. Szerintem a név már alapból meghozza a kedvet az applikáció kipróbálásához.

Balázs: Ez fest egy imidzset az ember fejében, hogy mit is várhat ettől az apptól. Szerintem ez mindenféleképpen hasznos.

Ebben egyetértek! Meséljetek kicsit erről az applikációról! Ha jól tudom, most az alfaverziónál tartotok. Milyen további fejlesztésekre számíthatunk?

Balázs: Az applikáció a jelenlegi állapotában az alapvető funkcióit ellátja, vagyis lehet rajta bulit rendezni. Van még egyelőre egy végtelenül egyszerű közösségi profil, ahol bekövethetsz embereket, és mások is követhetnek téged, ilyenkor már ugyanúgy, mint Instagramon, ők már barátnak számítanak. Ezen felül vannak különböző házigazda funkciók. Például van egy kérdezz-felelek menüpont, ami mögött az alapvető koncepció az volt, hogy szerettünk volna egy kevésbé kaotikus kommunikációs funkciót a házigazda és a bulizók között. Ezek általában messenger csoportokban szoktak kialakulni, viszont ilyen húsz-harminc fő felett ezek már végtelenül kaotikusak, ott már ez abba megy át, hogy miket küldenek be az emberek a csoportokba. Mondjuk ugyanazt a kérdést teszik fel nyolcszor, például, hogy mikor, hol, hova, mit vigyek, ott lehet-e aludni, hasonlók. Szóval gondoltuk, hogy ez a kérdezz-felelek azért lesz végtelenül hasznos, mert egy kérdést egyszer feltesz valaki, és az onnantól publikussá válik, és persze csak azok lesznek publikusak, amit meg is válaszol a házigazda, úgyhogy neki nincsen semmilyen kötelezettsége ilyen szempontból. Tehát így próbáltuk ezt a kommunikációs problémát megoldani. Hogy ez hogy működik, és hogy ez hogy tetszik az embereknek, az mindenféleképpen kialakulóban van. Már hallottunk, és szerintem majd hallani is fogunk visszajelzést. Amit viszont szeretnénk a jövőben az applikációtól, az ennél jelentősen több. A közösségi funkcióit szeretnénk jobban kiépíteni, továbbá szeretnénk egy Instagramhoz hasonló timeline-t csinálni. Alapvető motiváció emögött az, hogyha én Instagramra kirakok valamit, esélyes, hogy a munkatársaim, édesanyám, szüleim látják azt a bizonyos posztot. És a bulik kontextusában készülő sztoriknak vagy posztoknak azért szokott lenni professzionális vagy családi visszhangja. Úgyhogy arra gondoltunk, hogy ez egy tökéletes lehetőség arra, hogy ne kelljen az embereknek emiatt fájni a fejük. Ezen felül ugyanúgy szeretnénk posztokat, tehát nem csak sztorikat, hanem rendes posztokat. Szeretnénk a timeline-on valamit, amit úgy kell elképzelni, hogy mutatja, hogy miket csinált az adott illető. Például szeptember 10-én, kronologikusan tartott egy bulit, megjelent egy bulin, az alábbi módon értékelték az emberek ezt a személyt, de erről majd egy kicsit később. Szóval ezek azok a közösségi feature-ök, amiket mindenféleképpen szeretnénk látni az appban. Ez azért nagyon hasznos, főleg egy házigazda szempontjából, mert el tudja dönteni, hogy az a személy, aki jön a házibulijába, az egy megbízható ember-e, illetve beleillik-e a bulinak az imidzsébe. Hiszen ismeretlen emberekről beszélünk ilyen szituációkban, ezért fontos, hogy a házigazda lássa, hogy ki van a profil mögött. Ezen felül még szeretnénk egy értékelésrendszert, ami pár héten belül érkezni fog. Két komponense lesz. Az egyik sokkal egyszerűbb, hogy tudod értékelni a bulit egy 1-5-ös skálán, hogy mennyire élvezted. Ez persze evidens, mint bulizó. Valamint szintén, mint bulizó, tudod értékelni a többi bulitársadat is, hogy hogyan viselkedtek. Nekem van is egy listám, itt ilyenekre kell gondolni, hogy „ámokfutó”, „lemezlovas”, ilyen kis különböző címkék az emberről.

Benedek: A fő cél az volt, hogy ne az alapján ítéljünk el valakit, hogy valaki a skálán ad neked egy hármast, mert nem voltál a legnagyobb vadállat, vagy nem voltál ott minden jelentős pillanatnál, mert közben meg lehet, hogy valakivel tök jól elbeszélgettél, és emiatt te is meg mások is jól éreztétek magatokat, tehát ilyen indokok miatt ne legyél leírva rossz bulizóként. Ezek arra valók, hogy a stílusodat leírják.

Ez világos. És hogyha valaki kritikusan viselkedik, mondjuk egymást követő három házibulin elviselhetetlenül részeg lesz, akkor arra is van megoldás, hogy például őt kiszavazza a közönség?

Balázs: Igen, van. A házigazdának is lesz lehetősége értékelni az embereket, viszont nem a különböző tulajdonságaik alapján, hiszen egy házigazdának sokszor annyi teendője van, hogy a saját házibulijában sem tud rendesen résztvenni, hanem a különböző embereket publikusan tudja jelenteni. Hogyha valaki kap egy jelentést, az bizonyos jelentésmennyiség után publikussá válik. Tehát hogyha egymást követően háromszor jelentettek egy embert, akkor az meg fog jelenni az ő profilján, ugyanúgy a timeline-nál. És bármelyik jövőbeli házigazda látni fogja, hogy milyen okból lett ez a személy feljelentve. Ez a célunk, hogy egy ilyen publikusan elérhető profilt építsünk az emberről. A kérdés számunkra még az, hogy ebbe nekünk mennyire kell belépni, mint fejlesztők. Mennyire kell nekünk moderálni az embereket, esetleg lebannolni a platformról. Ez olyan dolog, ami szerintem idővel ki fog alakulni. Majd látjuk a jelentéseket, látjuk a karaktereket az applikáción. De mindenképpen nyitottak vagyunk, valószínűleg ez extra energiaforrásokat fog igényelni a részünkről, de hogyha ez azt jelenti, hogy az összélmény az embereknek jelentősen jobb lesz, akkor szerintem ezen semmi nem múljon.

Megkérdezhetem, hogy hogyan lesz bevételetek abból, hogy segítetek házibulikat szervezni? Ki fog ezért fizetni, esetleg charity alapú?

Balázs: Természetesen szeretnénk a ProjectX-ből hosszú távon egy vállalkozást csinálni. Nem csak egy hobbiprojektként tekintünk rá, amit azért csináltunk, hogy saját magunknak is egy igényt elégítsünk ki. Mi is amúgy a házibulikat preferáljuk minden esetben, szerintünk sokkal intimebbek, sokkal jobban lehet különböző emberekkel elmélyülni egy-egy beszélgetésben. Vagy ha csak számodra az az intim, hogy például a vécé fölött kötsz ki, akkor azt is anélkül teheted meg, hogy ismeretlen emberek besétálnának mögéd és kinevetnének. Mindenféleképp szeretnénk pénzt csinálni különböző forrásokból, viszont fontos számunkra, hogy értéket teremtsünk az embereknek a különböző feature-ökkel. Ne az legyen, hogy teledobjuk az applikációt hirdetésekkel, én személy szerint gyűlölöm őket, szerintem ezzel mindenki egyetért.

Benedek: Egy házibuli applikáción belül, hogy nézne ki az, hogyha én egy fűnyírót akarnék neked eladni?

Balázs: De a viccet félre téve, szerintünk végtelenül idegesítőek a reklámok. Úgy gondoltuk, hogyha fizet az ember valamiért, akkor fizessen valamilyen értékteremtésért. Beszélek itt különböző kisvállalkozók nevében. Ebbe a Facebook csoportba, amiről beszéltem, kiraktam egy posztot, szintén érdeklődés-felmérés szempontjából, arról, hogy kinek tetszik az applikáció, és elképesztően jók voltak a visszajelzések, viszont sokan felvették velem a kapcsolatot, különböző kisvállalkozók, DJ-k, olyanok, akik különböző koktélokkal foglalkoznak, hangrendszerekkel, esetleg füstgépük van, hogy ők nagyon szívesen részt vennének ebben az applikációban, külső szolgáltatókként szívesen segítenének a házigazdáknak különböző extraszolgáltatásokkal, amiket speciálisan nyújtani tudnak. Arra gondoltunk, hogy egy marketplace szerűséget, egy piacot alakítunk ki az appon belül, ahol már a bulikészítéskor a házigazda menüjében lehessen egy DJ-t bérelni a bulira. Akkor már az időpontja és a helyszíne megvan a DJ-nek, és ezen az applikáción belül lenne egy kis chat, ahol el tudja mondani a házigazda, hogy milyen témájú zenéket szeretne, vagy, hogy milyen számokat szeretne lejátszani, milyen számokat mixeljen meg. Evidens, hogy legyen lehetőség, hogy a két fél tranzakciójából egy bizonyos százalékot levonjunk, amolyan platformköltségként. Úgy gondolom, hogy ez korrekt abból a szempontból, hogy itt sem erőltetünk rá senkire semmit, és ezen felül úgy is gondoljuk, hogy talán jót is teszünk azzal, hogy egy külön felületet biztosítunk a kisvállalkozóknak.

Benedek: Egy DJ karrierjén hatalmasat tud dobni, hogyha már öt buliba el tud menni anélkül, hogy lenne egy olyan hónapja, amikor nem hívják sehova.

Ez mindenképpen így van.

Balázs: Ez az, amin elsőként elmélkedtünk. Sok ötlet szállingózik. Például olyasmire is gondoltunk, és azt nem én találtam ki, hanem egy férfitársam, hogy milyenek lesznek az arányok fiúk és lányok szempontjából. Mind tudjuk, hogy ez fontos aspektus, mind a hölgyeknek, hiszen ők általában szeretnék a saját biztonságuk szempontjából, hogy a bulizók ne 90%-a legyen férfi. A férfiaknál pedig ez ismerkedési szempontból lehet fontos. Úgy gondoljuk, hogy ez is az, ami valamilyen szempontból értéket teremt, és lehetséges, hogy valaki ezért hajlandó lenne egy triviális havi díjat kifizetni.

Benedek: Ezt ilyen prémium profilnak lehetne mondani.

A magyar piacot céloznátok ezzel az appal, vagy akár külföldön is szeretnétek terjeszkedni?

Balázs: Azért találjuk a magyar piacot végtelenül optimálisnak kezdésképp, mert mi itt élünk, itt ismerjük az embereket. A saját ismeretségi körünkből tudunk meríteni az applikáció első pár száz felhasználójához. És ezen felül az ismerőseink tudnak tippeket adni, hogy hogyan tetszene nekik az app, mik hiányoznak belőle.

Benedek: Magyarország tökéletes hely arra, hogy egy ilyen vállalkozást elindítsunk.

Balázs: Igen, ez az egyik szempont, az ismeretségi kör. Másrészt viszont Magyarországon nagyon kevés ilyen startup kezdeményezést látok. Kevés a nagy magyar startup. Régebben volt a Prezi. De az utóbbi időben, öt-tíz évben, úgy gondolom, hogy azért kevés magyar startupot láttunk. Rengeteg is ekörül az izgatottság az emberekben, hogy látják, hogy egy magyar termék a magyar piacra lett kiadva. Valamint amit én is sokat hallok, hogy Magyarország nem igazán minőségszenzitív piac, még hogyha ez rosszul is hangzik. De a kezdeti kis hibáinkat, bugokat, amíg még gyerekcipőben jár az applikáció, sokkal kevesebb imidzsrontással ki tudjuk javítani a piac adottságai miatt. Ebből a szempontból úgy gondolom, hogy Magyarország nagyon jó az indulásra. Szeretnénk megtartani az imidzsünket úgy, hogy ez egy „magyar startup”. Azt hiszem Észtországban van a Bolt, ami már Magyarországra is elért, ők is nagyon nagy inspirációt jelentenek számunkra, hogy egy kis európai országból egy végtelenül sikeres startup született és nemzetközi színtéren is elismertté vált.

Az emberek hogyan értesülhetnek erről az applikációról? Milyen reklámeszközökhöz nyúltok?

Benedek: Hatalmas előnyünk van olyan téren, hogy mi is fiatalok vagyunk. Emiatt a social media platformjaink jobban működnek szerintem. Például TikTokon hatalmas számokat értünk el egy-két videónkkal. Amikor az első nagy házibulinkat meghirdettük, mi azért aggódtunk hogy a százötven fő meglesz-e, de végül teltházasok lettünk, tehát nem volt nehéz dolgunk. Szerintem tetszik az embereknek, hogy mi is fiatalok vagyunk, és átlátjuk a bulizás világát, jelenleg is ebben élünk. A szabadidőnket bulizással töltjük, és jelenleg a munkánk is az, hogy ezzel foglalkozzunk. Természetesen először baráti körben kezdtük el szórni az ötletet, kikértünk véleményeket az applikációról, ebben a híres Facebook csoportban nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. Az nagy motivációt adott. Szeretnénk kihasználni a social medián való terjeszkedést, Instagramon, TikTokon, akár később egy Youtube csatornán.

Balázs: Rengeteg olyan érdekes TikTok videónk van, amit még nem publikáltunk. Szimplán azért, mert szeretnénk a felhasználóinkat külön hullámokban látni az applikáción, hogy a kezdeti nehézségeinket egy pár ezer felhasználóval ki tudjuk küszöbölni, és utána megindulnánk egy kicsit agresszívabb TikTok marketingkampánnyal. Azért jó az a platform, mert a TikToknak hatalmas organikus elérési potenciálja van. Amíg egy Youtube videón az ember hetekig dolgozik, vagy napokig, ha már kicsit rutinosabb, addig egy TikTok videót pár óra alatt el lehet készíteni, és olyan számokat csinálnak ezek a TikTok videók, hogy az hihetetlen. Youtube-on egy új csatornával csoda, ha ez ember elér pár ezer embert, jobb esetben, ám TikTokon több tíz-, százezer emberről beszélünk. 

Balázs, hogyan merültél el a szoftverfejlesztés rejtelmeiben? Folytattál ilyen irányú tanulmányokat vagy ez inkább önfejlesztő jellegű volt?

Balázs: A kezdetekben teljes mértékben önfejlesztő volt. Szerettem volna saját magamnak különböző célokra weboldalakat csinálni, esetenként kis programokat, amelyekkel megkönnyítem a mindennapi életemet. Sok időt töltöttem a gép előtt, és mindez végül azzal járt, hogy beleszerettem a szoftverfejlesztésbe. Teljesen véletlenül egyébként, mert sosem terveztem szoftvermérnök lenni. Végső soron teljes mértékben önfejlesztő volt, tizennégy évesen kezdtem el programozni. Apró léptekben csináltam, például megtanultam, hogy hogyan kell egy dobozt beszínezni a weboldalon, utánajár az ember, egy Google keresés az egész, kicsit küzd, és már van is egy színes doboza. Ezeket az apróságokat külön-külön megtanulgattam, majd tizenhét évesen megkaptam az első állásomat, ami nagyon hasznos volt olyan szempontból, hogy egy kicsi struktúrát is vigyek a munkámba, hogy belelássak abba, hogy mások hogy csinálják. Azt gondolom, hogy bárki, aki bele akar ebbe kezdeni, vagy vagy esetleg freelancer, annak nagyon tudom ajánlani, hogy helyezkedjen el egy cégnél, akár csak egy-két évig is, hogy beleláthasson abba hogy mások hogy csinálják. Most viszont egyetemre járok, félig szoftverfejlesztést, félig pedig üzletet tanulok. Az újdonságok mértéke, mennyisége változó, de végtelenül hasznos abból a szempontból, hogy lesz egy diplomám. Ezen felül pedig kevesebb időt igényel a szoftverfejlesztés része, tekintve, hogy már van egy kis gyakorlatom, így tudok egyetemre járni egy teljes munkaidős állás mellett. Tehát nem kell az egyiket vagy másikat feladnom azért, hogy csinálhassam.

Benedek, neked a marketing a tanulmányaidból jött, vagy csak hobbiszinten kezdtél el ezzel foglalkozni, és rájöttél, hogy van tehetséged ehhez?

Benedek: Abszolút nem a tanulmányaimból jött, teljesen mást tanulok. Engem a videókészítés, a filmisztika, ami megfogott leginkább. A videóvágás, az effektelés, ez az első dolog, amiben nagyon el tudok mélyülni. Mindig nagy problémám az, hogy elkezdek valamit csinálni és egyszer csak megunom. És ahhoz képest, hogy ez is gép előtt zajlik, sose szerettem volna irodai munkát, mindig menni ide-oda, ez volt a célom. Most pedig egyszerre tudom a kinti, jövős-menős munkát a gép előttivel csinálni, lásd kimegyek, kint videózok, felveszem azt a tartalmat, amiből otthon videót készítek. Ez nagyon feldobott, ebbe beleszerettem.

Balázs: Ennek hozadéka az, hogy Benedek nem csak a videóvágásban, hanem a képekben, bármilyen médiaanyagban sokat tud segíteni. Nagyon örülök, hogy Beni nálunk van, és hogy ennyire jó szeme van a dizájnhoz, és persze az applikációban is nagyon sokat segített, sok időt töltöttünk egymás mellett ülve, próbálván kitalálni, hogy ez most hogy is legyen kialakítva, és hogyan is nézzen ki.

Balázs, szerinted mi kell ahhoz, hogy valakiből sikeres informatikus legyen? Megéri hosszú távon alkalmazásfejlesztéssel foglalkozni vagy jobb, ha az ember az informatika más területein is kipróbálja magát?

Balázs: Igazából nagyon fontos az, hogy az embernek megfelelő motivációja legyen amellett, hogy informatikus lesz belőle. Sok pozitív velejárója van a dolognak, például nagyon jó fizetések, menő irodák, ezek kecsegtetően hangzanak, de úgy gondolom, hogy rengetegen rossz indokokból kezdenek bele az egészbe. Nincs meg sokak mögött a tényleges motiváció. Nekem például a motivációt az az öröm adja, hogy készítettem valami kézzelfoghatót. Azon kell elgondolkozni, hogy miért is csinálja az ember. Ha azért, hogy csináljon valamit, esetleg egy weboldalt vagy egy applikációt, amit látja, hogy más megnyit és élvezi és használ, és ha ebben örömét leli, akkor az szerintem teljesen rendben van. Ezen felül úgy gondolom, hogy különösebben semmi nem kell, csak az elkötelezettség, mert amúgy meg esetenként tényleg száraz. Ezt rengetegszer megkapom, meg azt, hogy „ezt hogy tudod csinálni?”, mert elképesztően unalmasnak tűnik. Viszont ha ezeken az ember túl tud látni, és van ezeket áthidaló célja, akkor úgy gondolom, hogy bárkiből lehet sikeres szoftvermérnök vagy informatikus. Amúgy meg rengeteg a lehetőség, úgy gondolom, hogy attól sem kell félni, hogyha valaki nem elég jó, akkor nem kap állást. Rengeteg cég nyitott arra, hogy junior-fejlesztőket teljes nyitottsággal felvegyenek és segítsenek a fejlődésében.

Hol érhető el ez az applikáció? Csak egy kattintás az appstore-on és már ott is a lehetőség egy hajnalig tartó bulira?

Balázs: Igen, az appstore-on és a playstore-on is elérhetőek vagyunk. Igyekeztünk arra, hogy mindkét platformon elérhető legyen az alkalmazás, egészen meglepő, hogy milyenek az arányok, sokkal több az Apple felhasználó, még Magyarországon is, ezt nem is gondoltam volna. Másfél perc a regisztráció, vagyis végtelenül gyors, és gyorsan át is láthatod, hogy milyen bulik vannak. Úgyhogy én bíztatok mindenik, hogy töltse le, és ha bármilyen visszajelzésetek van, akkor írjatok Instagramon, szerintem ott a legoptimálisabb, vagy a ProjectX oldalunkon, mert mindent elolvasunk és végtelenül fontos nekünk, hogy mindenkinek a lehető legoptimálisabb élménye legyen az applikáció használatakor.

Interjút készítette: Tóth-Bíró Zsófia

Kirakatrendező nagymamám örökül hagyott rám egy igen szép gyűjteményt, ami főleg plakátokból, csomagolóanyagokból, kártyanaptárokból és szóróanyagokból állt. Kiválasztottam közülük pár igen elgondolkodtató darabot. Ezek közül van, ami ma a polkorrektségi teszten bukna nagyot, valaminek a szövegezése borzongató, de van olyan is, amiről csak egyszerűen nehéz elhinni, hogy jelenkori megfelelője a piacon bármiféle kapcsolatban állna vele. Azokat a darabokat, melyek politikai ihletésűek, és nem egy konkrét márkához, hanem inkább párthoz tartoztak, egy későbbi cikkre tartogatom, most csak a könnyűipari cikkekre vonatkozó anyagokat vesszük sorra.

1. Nesquick nyuszi

Az első Nesquick termék varázsa szintén az instant kivitelben rejlett, de még messze nem a luxuscikkek és az édességek polcára szánták: Henri Nestlé 1867-ben piacra dobott terméke por alapút tejtápszer volt, és az akkoriban nagyon magas arányú csecsemőhalandóságra reflektált. Az anyák sok esetben alultápláltság, betegség, vagy elmaradt orvosi gondoskodás miatt nem tudtak anyatejet termelni, a babák közül nagyon sokan egyszerűen éhen haltak. A Nestlé tápszer megszámlálhatatlan újszülöttet segített hozzá a felnőttkorhoz, emiatt lett a termékcsalád emblémája a madárfészekben ülő kismadarak rajza.

A későbbiekben tört csak be az édesipar terepére kakaóporral a Nestlé termékcsalád. Nekünk, '90-es évek végén született fiataloknak Quicky nyuszi látványa természetes, így majdnem kiugrott a szívem, amikor megláttam, hogy elődeink korában a cuki nyuszim helyett ez a rémség mosolygott a kakaós dobozról:

Azért azt hozzá kell tenni, hogy pont ez az epres verzió a limitált kiadás része volt egy külföldi üzletben, de ugyanezzel az ijesztő nyúllal találkozhattak az alap kakaópor dobozán a magyar gyerekek is. Aztán finomodott, de még mindig nem lett az igazi:

2. Leo jégkrém

Vidéki kislányként még megvan az élmény, amikor egy faluval arrébb vittek el biciklin az idősebb fiúk, ahol hetente egyszer megállt a fagyis kocsi. Innen nekem Leo, a jégkrémet reklámozó oroszlán egy barátságos, édes, csupa szeretet jószágként maradt meg. Szomorúan tapasztaltam, hogy a nagyszüleimnek ezzel a csatornából előrángatott huligánnal próbálták meg eladni a jégkrémet (Figyelem: háttérben pálmafák és piramis = meleg van. Törökbálint vibes). 

3. Négercsók

Napjainkban már nem is ezzel a névvel illetjük a csokis finomságot, hiszen az "nwörd" használata már egyáltalán nem politikailag korrekt, nyilvánvalóan nem menne át egy sajtóanyagban sem. Ez nagyszüleink korában úgy fest egyáltalán nem jelentett gondot, sőt, ki is domborították egzotikus jellegét a termék "négerségének":

Az külön elgondolkodtató, hogy mennyire mást sugalltak akkor a hangzatos kifejezések, hiszen a "néger" szóval a csomagolásán virító édességet maga az "Újvilág" Mgtsz. gyártotta.

6. Africana pörkölt kávé

Szép rendben eltéve találtuk meg a papírját, így biztos kiemelten ügyelhettek az Africana pörkölt kávé csomagolására nagymamámék. Hasonló okokból hoztam, mint a Négercsókot: nincs az a marketinges, aki ezt így, ilyen formában továbbengedje manapság, vagy ha igen, rövid úton úgy esne a közvélemény áldozatául, mint Uncle Ben.

5. Túró Rudi

A nagy múltú rudi azóta osztja meg az édességek szerelmeseit, amióta azok az eszüket tudják: egyesek tejipari bravúrként gondolnak rá, mások az édesipar megerőszakolásaként emlegetik. A kezdeti reklámanyagokat rajzoló kolléga valószínűleg az első táborhoz tartozott, hiszen olyan vidám rajzocskát gyártott az édességhez, hogy az még akkor is szívmelengető, ha tudjuk, hogy ilyen nyilvánvalóan kézzel színezett képet már egy magára valamit adó marketing cég sem engedne át utómunka nélkül. Bár ki tudja, lehet, most adtunk egy kiváló ötletet.

Érdekes tény, hogy azzal szemben, hogy a Túró Rudi később nyári fesztiválok szponzora lett, és számtalan nyári hangulatú reklámja került képernyőre, az első verziók szigorúan téli hangulatú mintákkal operáltak. Ez azért volt így, mert a gyártás megkezdésének a pillanatától számítva, a termék mindössze 3-4 napig állt el, nagyon gyorsan kellett vele dolgozni, és hűtve kellett szállítani, tárolni. Szerencsére azonnal elkapkodták a boltokból, és nem kellett kidobni, de gyártástechnológia szempontjából a szigorúan hűtött édesség ma is tananyag az élelmiszeripari szakanyagokban.

Születtek egészen fura verziók is (ma már csak különleges kompozíciókban megy el az egy ujját felmutató figura, hiszen, még ha nem is a tiltott középső ujj van effektíve felmutatva, ez gyakran félreérthető és zavaró). Itt a rideg és szigorúbb dizájnt az a botrányos eset is indokolta, hogy más tejipari vállalatok is elkezdtek csokoládéba mártott túró rudakat gyártani, ettől pedig megborult a reggeli kávéja a szabolcsi üzemeltetőknek, itt tehát kissé szigorúan hangsúlyozva van, hogy a Pettyes az igazi! - és kész. Tudjuk már, merre van az előre. Ridegségében a rajzolónak is csak egy pettyre futotta a jókedvből.

Amikor pedig a Pöttyös a Sziget támogatójává vált, kezdtek a kor szintjén egészen merész megoldásokkal előrukkolni, ami hol nagyon vicces, hol a maga nemében elég menő eredményt hozott.

És ha már menő, és merész, ezt csak úgy itt hagyom:

6. Príma sajátmárkás'

Amikor jó lett volna gyereknek lenni: nem kakaós tej, tejes kakaó, OMG. Soványnak sovány, de hát ezt megbocsátjuk.

7. Pilóta és Győri

A Pilóta keksz kerek kis kompakt formája elkísért minket a kirándulásokra, zsúrokra, farsangokra, de titkon igazból még az egyetemisták táskájára varrt kulacstartók 70%-ában szerintem még ma is a hengeres kekszecske lapul. Annyira megszoktuk, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy nem is a "két keksz között csoki krém"-felállásban, és nem is kerek csomagolásban forgalmazták régen, hanem kicsit simább, natúr töltött keksz volt, és furán elegáns dobozban volt kapható. Szép kis csipke abrosz felett, mint holmi teasütemény. 

+1: ?

Az előző, MVK-t érintő cikkem után rengeteg egyetértő kommentet kaptam, sőt, általam eddig nem is tapasztalt problémát ismertető válaszok is érkeztek. Így azt éreztem, érdemes írni az MVK-nak emailt, hogy őket is megkérdezzem, mit tesznek a közlekedés helyzetének javításáért, hogy. a városban közlekedőket kevesebb bosszúság érje.

Mivel már két napja nem érkezett válasz, ezért közöljük a cikket. Amint válasz érkezik, a cikket frissítjük!

A boldogság mérése nem egyszerű feladat, hisz jogosan merül fel a filozofikus kérdés, hogy mi is a boldogság. Ennek ellenére bizonyos faktorok mentén mérhető, legyenek azok pénzügyi stabilitással, személyes szabadsággal, társadalmi biztonsággal és támogatottsággal, vagy más szempontokkal összefüggő elemek. Nem csoda, hogy született is igény a boldogság mérésére, mely jelenleg a globális boldogságjelentésben ölt testet. A jelentés a világ országait hasonlítja  össze évente, figyelembe véve többek között a már említett anyagi és szellemi értékeket, ahogy azt is, hogy a megkérdezettek milyen érzelmeket éltek át a közelmúltban. Az idei mérés különösen is érdekes a COVID-19 járvány tükrében, nézzük tehát az eredményeket!

Cikkünkben a Visual Capitalist által végzett összesítés kerül bemutatásra, mely 149 ország 2018 és 2020 közötti eredményeit összegzi. Kezdjük Észak-Amerikával!

Észak-Amerika (illetve Közép-Amerika és a Karib-térség)

Észak-Amerika 6.1-es összesített eredménye 10 százalékkal előzi a globális átlagot, bár (ahogy gyakorlatilag minden kontinens esetében) erőteljes különbségek fedezhetőek fel az államok között. A legjobb eredményt 7.1-es osztályzatával Kanada érte el, mely ország globálisan a 14. – igaz 2019-hez képest öt pozíciót esett vissza. Javult az Egyesült Államok eredménye – 7-es osztályzattal közelíti Kanadát –, míg Mexikó 6.3-al szintén az átlag fölött található. Nem mindenhol rózsás azonban a helyzet, különösen nem Haiti esetében, mely globálisan csak a 143. Haiti 3.6-os eredménye az elmúlt 20 év mindössze 1.3 százalékos GDP növekedésének is köszönhető, miközben a politikai instabilitás, illetve a járvány okozta még nagyobb egyenlőtlenség sem adott sokat hozzá a lakosok boldogságához.

Dél-Amerika

A dél-amerikai emberek 7.3 százalékkal boldogabbak a globális átlagnál (5.9 pont), bár különösen idilli helyszínekről nehéz beszámolni. A legboldogabb emberek Uruguayban élnek, ahol Dél-Amerikán belül a középosztály is a legnagyobb (több mint 60 százalék), miközben extrém szegénységben a lakosság 0.1 százaléka él csak. Nem meglepő talán, hogy a legkevésbé boldog Venezuela: az ország túlzás nélkül egy gazdasági katasztrófában találta magát. Aki az okok és a jelenlegi helyzet tudományosabb összefoglalójára kíváncsi, ne az alábbi videót nézze, de aki egy kis „szórakozásra” vágyik, tekintse meg,

miként próbált egy híres utazó vlogger 100 amerikai dollárt venezuelai pénznembe (akkoriban 170 millió Bolivares (!)) átváltani. Őrület!

A legnagyobb javuláson a Venezuelával szomszédos Kolumbia esett át: az ország a szegénységi rátáját felére csökkentette az elmúlt évtizedben, miközben a bűnözési ráta is csökkent – különösen a néhány évtizeddel ezelőtti helyzethez viszonyítva.

Európa

16.4 százalékkal a globális átlag fölött! Bármennyit is elégedetlenkedünk, az európai emberek a legboldogabbak a világon (az élmezőny pedig szinte kizárólag európai országokból áll). Különösen is igaz ez az északi országokra, Finnországra (7.8 – globális első hely), Dániára (7.6), Hollandiára (7.5), Svédországra és Norvégiára (egyaránt 7.4 pont), de Svájc (7.6), Ausztria (7.3) Németország (7.2) is alapvetően boldog emberek hazája. Érdekes továbbá Horvátország esete, mely a legnagyobb növekedésen ment át a vizsgált időszakban, igaz az európai átlagtól még elmarad.

Horvátországhoz hasonlóan elmarad az európai átlagtól Magyarország is (6.0), mely a legkevésbé boldog nemzet a régióban (ám érdemes hozzátenni, hogy évtizedes viszonylatban a legnagyobb javulást produkálta).

Európai összehasonlításban a legrosszabb eredményt Ukrajna érte el (4.9), ami talán nem tekinthető különösen meglepőnek, látva az országot érintő biztonságpolitikai, gazdasági és egyéb konfliktusokat.

Közel-Kelet és Ázsia

Sem a Közel-Kelet, sem Ázsia többi része nem képes a globális átlagnál jobban teljesíteni – sőt, a Közel-Kelet 3.6 százalékkal (5.3-as átlag) még rosszabb eredményt is ért el. A régió a végletek színtere: míg például Izrael globálisan is az előkelő 12. helyet tölti be (7.2), illetve Szaúd-Arábia (6.5) is komoly előrelépéseket tett a közelmúltban, addig Afganisztán 2.5 pontjával a világ legrosszabb eredményét érte el, ahogy Jemen (3.7), Irán (4.7) és Irak (4.9) lakosai sem nevezhetőek boldogoknak.

Dél- és Kelet-Ázsia országai sem az élvonalban helyezkednek el, különösen nem India (3.8), mely a világon a 139. legboldogabb ország csak, a régióban pedig a legboldogtalanabb. Különösen jó eredményeket még a nyugati mércével is fejlett és tehetős országok sem értek el (Dél-Korea 5.9, Japán 5.8), igaz Óceániában mind Új-Zéland (7.3), mind Ausztrália (7.2) kiemelkedő eredményt produkált – Új-Zéland eredménye pedig elég is a globális kilencedik pozícióhoz.

Új-Zéland eredménye azért is említésre méltó, mert egyetlen nem európai országként szerepel a globális top 10-ben.

Afrika

Egy ilyen helyen nem is illik boldogtalannak lenni (Mauritius)

Talán erős lenne azt kijelenteni, hogy az afrikai emberek boldogtalanok, ám a felmérés mindenképp azt mutatja, hogy más térségekkel összehasonlítva Afrika országai adják a legrosszabb eredményeket (4.5, 18 százalékkal alacsonyabb a globális átlagnál). Mauritius az egyetlen ország, amely világviszonylatban top 50-be került (épp az 50. helyre), ám érdemes megemlíteni, hogy 1.2 millió lakosával az Indiai-óceánban található szigetállam korántsem egy átlagos afrikai ország reprezentációja. Minden bizonnyal a legrosszabb eredményt elérő, 2020 májusában 786 százalékos hiperinflációt megtapasztaló, globálisan utolsó előtti Zimbabwe sem a legmegfelelőbb viszonyítási pont, ám a nagyobb képet vizsgálva is azt láthatjuk, hogy az afrikai országok egyöntetűen a globális átlag alatt maradnak – legyen ennek okozója a gazdasági helyzet, a politikai instabilitás vagy épp a társadalmi forrongás.

A felmérés eredményeivel kapcsolatos vizuális összefoglalót, illetve további országok eredményeit ide kattintva érheted el!  

Múlt szombatra virradóra már előkerült Saigon, mint párhuzam: az 1955-től 1975-ig tartó, változó mélységű amerikai beavatkozás Vietnámban 20 évet ölelt át, ahogy 2021-re Afganisztánban is, és a szuperhatalom újból az utolsó, baráti kézen lévő, nagyvárosi bástyájában található követsége kiürítésére készült.

Vasárnap reggelre az események vártnál is gyorsabb lefolyásának köszönhetően a kiürítés pánikszerű menekülésbe fordult, Vietnámmal ellentétben elérhető közelségben lévő tenger és repülőgép-hordozó kötelék híján a kabuli reptérre, ahonnan nagy hatótávolságú repülőkkel még nyitva volt - és a cikk írásának pillanatában nyitva van - az egyetlen kiút Afganisztán fővárosából.

A vasárnapi káosz szülte a két esemény párhuzamba állíthatóságának leglátványosabb bizonyítékát, az amerikai követség épületére leszálló banánhelikopterrel (balra), ami egy ikonikus saigoni fotóra emlékeztetett (jobbra):

Kabul 2021 / Saigon 1975

Két kép, 46 év. Kétszer ugyanabba a zsákutcába, született és születni is fog megannyi publicisztika és Facebook-poszt.

Had szülessen, ennél érdekesebb háttere is van a fenti párhuzamnak: a Sea Knight (CH-46) / Chinook (CH-47) páros, amelyek nem mai madarak.

A közös elődjük 1958-ban emelkedett először a magasba (V-107), majd a 60-as évek elején álltak szolgálatba, a Sea Knight a haditengerészetnél és a tengerészgyalogságnál, a Chinook a hadseregnél.

60 éve repül ez a gépcsalád, ráadásul az amerikaiak a CH-47-nek 2060-as évekig ki szeretnék terjeszteni szolgálatát, amikor már több mint 100 éves konstrukció lesz, ezért máig gyártják. Hazánkban is jelen van, aminek nem kellett utánakeresnem, mert - általában hétfőn - áthúz egy kötelék a kertem fölött, 2-3 CH-47-es az 1200 legyártottból. Persze 1200 legyártott 60 év alatt nem jelent 1200 bevethető helikoptert, nyilván fogy az állomány, fél évszázados vasat pedig inkább képzel az ember bontóban, mint aktív szolgálatban. A Sea Kinghtból 500 példányt gyártottak 1962 és 1971 között, itt minden röpképes darab legalább 50 éves.

A repülőgépek életkora meglepően hosszú tud lenni, hála az alumínium-ötvözetek korrózióállóságának, leginkább az anyagfáradás korlátozza azt. Az H-47 Chinook Helicopter Airframe Ages nevű, a helikopter konstrukciójánál lényegesen rosszabbul öregedő dizájnnal megáldott oldal szerint 58 éves példány még üzemel:

És nincs is egyedül, ahogy görgetünk lefelé, az elveszett, összetört és múzeumokba került példányokat szép lassan felváltják a szolgálatban lévő aggastyánok. Hasonló tartósságot feltételezhetünk a CH-46-osokról is.

Így jön a képbe az N38TU lajstromjelű példány, amely múlt vasárnap menekítette a követségből a személyzetet:

N38TU - 2021. augusztus 15. vasárnap, Kabul, Afganisztán

Amely a helis.com adatbázisa alapján egy veterán gép:

Helicopter Boeing-Vertol CH-46D Serial 2389 Register N38TU 154038 used by US Department of State ,US Marine Corps USMC. Built 1967.

154038-as lajstromszámmal került a haditengerészethez 1967. december 28-án:

Majd bő 40 évvel később, N38TU lajstromjellel az amerikai külügyminisztérium kábítószerügyi irodájához:

Ebben a szerepében pedig Afganisztánban van, legalább 2015. óta.

53 év szolgálat.

Egy ilyen öreg gépnek története kell hogy legyen, és a vasárnapi káoszon pörgők találnak is neki, amitől ráomlik az internet: a Kabul-Saigon párhuzamot keresők bukkannak rá egy fotóra a USS Hancock (CV-19) repülőgép-hordozó fedélzetéről 1975-ből, ami Saigon kiürítése idején (Operation Frequent Wind) készült:

Csupa menekítésben részt vevő banánhelikopter, és a jobb szélen az egyiknek látszik a hat számjegyű haditengerészeti lajstromszáma is:

154038

154038! Jelenlegi lajstromjelén: N38TU! Ugyanaz a helikopter, új gazda, ugyanaz a küldetés: Saigon => Kabul.

Minden párhuzamot húzni akaró álma!

Sajnos akad azonban egy megerősítésre váró részlet a pixelek között: az utolsó számjegy, ami 8-as, ha 8-ast akar az ember belelátni, de inkább 0.

Mi van, ha a képen látható gép lajstroma 154030? A heli.com alapján van ilyen, ráadásul az is CH-46 Sea Knight, és az is haditengerészetnél szolgált a 70-es években:

Ami érthető, hiszen csak 8 számjegy választja el őket a sorozatban, másfél hónappal korábban, 1967. novemberében vették át.

Ez a helikopter 1980-ban lezuhant és selejtezték, ezért 2021-ben nem lehetett Kabulban, azt viszont tudni lehet, hogy a 165-ös helikopteres osztagban szolgált 1974. július 18-tól, amelyik részt vett 1975. áprilisában Saigon evakuálásában, tehát jelen lehetett, de azt nem tudni pontosan, hogy a 165-ösöknél meddig állt szolgálatban:

154038 haditengerészeti múltja viszont - a jelenlegi információk alapján - 1972-ben ködbe vész, amikor tartalékba kerül, sokat nem tudni róla, amíg 2011-ben a külügy nem veszi magához, hogy múlt vasárnap sztár legyen.

Hogy 154038 van azon a fotón vagy sem, nem tudni biztosan. Ha 154030 van a képen, az még nem zárja ki, hogy 154038 is jelen volt. Mindkettő haditengerészeti Sea Knight volt 1975-ben. Bármit is hiszel, párhuzamnak így se rossz, és egy fokkal alaposabb, mint kép banánhelikopteres kép egymás mellett.

A Reuters egy magasrangú tisztségviselőre hivatkozva jelentette, hogy Asráf Gáni, Afganisztán jelen pillanatban hivatalban lévő elnöke Tádzsikisztán irányába, reülővel hagyta el az országot. Jelenleg a fővárost csak légi úton lehet elhagyni biztonságosan, nem hiába az amerikai követség is a repülőtérre rendezkedett be. Habár a tálibok kijelentették, hogy az afgán fővárost, Kabult békés úton kívánják elfoglalni, és átvenni a hatalmat, és a civileket elengedik, a legtöbben még is légi úton próbálják elhagyni Afganisztánt.

Az külön kiemelendő, hogy a nőknek úgynevezett biztonságos zónákat is létrehoztak, az ott maradást választó nők számára mindenképp tanácsos ilyen területen tartózkodni, annak ellenére is, hogy kiadták a harcosoknak, hogy nem alkalmazhatnak erőszakot ártatlanok ellen. Az biztos, hogy Kabul tálib kézre kerül, kérdés, hogy el is foglalják-e, vagy kialakul egy tálib-barát városállam. Valószínűbb, hogy beolvad, és a tálibok egyesítik Afganisztán nagy részét. Ahogy a térkép is mutatja, jól haladnak:

Fontos hozzátenni, hogy Afganisztánban az amerikai támogatással működő Kabul sosem tudta uralni a teljes afgán területet. Ez a tálib stratégia mellett annak is betudható, hogy Afganisztánban a mai napig népcsoportok és hadurak uralkodnak a vidéki és egyes esetekben a nagyvárosi területeken is. Azt, hogy ők milyen szerepet kapnak az új Afganisztánban, még nem lehet tudni. Amerika számára Afganisztán egyértelműen egy új, modern csomagolású Vietnam, azonban annál több is, hiszen egy újabb rosszul sikerült demokrácia export.

A kivonulásnak három nyertese lehet. Az afgán emberek sokkal rendezettebb, békésebb életet élhetnek, mint eddig. A tálibok nem az iszlám állam, persze még nem is igazán volt idejük kiteljesedni, az ilyen állításokkal érdemes óvatosan bánni. Másrészt Kína és Oroszország is jól járhat egy nyugatot elutasító tálib kormánnyal, hiszen így első számú kereskedelmi partnerré válhatnak. Jelenleg még nagy a zűrzavar, szinte óránként történik valami, érdemes figyelni Afganisztánt, már csak azért is, mert ha a tálib hatalomátvétel megtörténik, hatalmas menekültáradat indulhat meg Európa, így Magyarország fele is.

Ashraf Ghani, Afganisztán még hivatalban lévő elnöke

Ki ne szeretné tudatosabban kezelni bevételeit? Én minden hónap elején elhatározom, hogy na most majd felírom az összes költségem és kiszabom mire mennyit szabad költenem, hogy többet tudjak megtakarítani és ne szórjam el a pénzt felesleges dolgokra. Spoiler alert: ezt eddig még egyszer sem sikerült tökéletesen végrehajtani, a hónap közepe környékén elfogy a lendület. Most részletes lebontásban mutatom be egy átlagos nyári hetemet, azaz mennyit költ nagyjából egy huszonéves lány a fővárosban?

Egy korábbi cikkemben már írtam a budapesti élet költségeiről, azonban számomra is új lesz ez a felosztás, hiszen hetekre lebontva még sosem vizsgáltam a költéseimet. A legnagyobb kiadást természetesen a lakhatási költségek jelentik, tehát nem véletlenül gördül le az a hatalmas könnycsepp minden hónap elején a szememből. :)

Az itt töltött 8 évem során laktam mindenféle helyeken: koli szobában, ismerős kanapéján, a 8.kerület késdobálós részein, azonban most egy igazán szép, tágas (covid miatt áron alul kiadott) belvárosi lakásban éldegélek egyedül, amire mindennel együtt heti 33.750 forintot fizetek. Nem kevés, de jelenlegi élethelyzetemben tökéletes. Mindig is szerettem volna kipróbálni milyen egyedül élni - már amennyire az anyagi helyzet engedi - így a csökkentett lakbéreknek hála most megléphettem ezt a nagy döntést. 

A lakhatás után a második legnagyobb költségem mindig az étkezés. Valamilyen oknál fogva iszonyú mennyiségű pénzt tudok elszórni kajára, ami bizonyos szinten érthető, a másik oldalról viszont hatalmas baromság. Végülis azért készül ez a cikk, hogy tanuljak a hibákból, szóval térjünk erre vissza pár hét múlva. A múlt hetemet végigkövetve összesen 11780 forintot költöttem bevásárlásra. Ez az összeg mindig változik, nagyban függ attól, hogy hányszor eszem otthon, illetve meglátogatnak-e anyukámék egy nagy adag házi koszttal. Kifogytam a mosószerből és kellett még egy két dolog a háztartásba, így a heti drogériás kör 6510 forintnál állt meg. Összeadódnak azért a dolgok... 

A BKK bérlet heti lebontásban kb 900 forint, illetve a heti 1000 forintos Netflix előfizetést is csapjuk hozzá a teljesség kedvéért. Ezzel le is zárult a "kötelező kör", ezekre nagyjából minden héten kell költenem. Így tehát a lakhatás (mindennel együtt), közlekedés, étkezés, háztartás, és az előfizetésekkel együtt heti 53940 forintnál járunk. Itt meg is lehetne állni, és természetesen ennél lehetne sokkal kevesebbet és többet is költeni, azonban ezt így is egy elég magas összegnek gondolom. 

Meg lehetne állni, de persze nem állunk meg, hiszen sajnos nem ennyire jók az önfegyelmező készségeim. Mozi 3290 forint, új sportcipő 15000, strandbelépő 3000, lángos 600, limonádé 590, fagyi 450, koktélok 3400. Te jó ég. Néha olyan természetesen költünk dolgokra, és ha nem adjuk össze akkor talán fel se tűnik. "Hiszen én nem is költök semmire". Aha. 

Nyilvánvalóan a cipő például egyszeri költség, de elköltöttem, így ott a listán. Az utolsó tétel, a legrosszabb: a Netpincér. Kétszer is rendeltem vacsorát a héten (akkor minek ennyi mindent venni a Sparban amúgy?!) ami összesen 6380 forint volt. Így tehát a teljes heti költésem - dobpergés - : 86650 forint. Bizony. A cipő nélkül 71 000, de akkor is! Ajánlom mindenkinek, hogy egyszer adja össze a heti költéseket a teljesség igényével. Garantált sokk.

Összességében érdekes volt ez a kísérlet, szerintem fogok még csinálni ilyet a jövőben. Változtatni főleg az étkezés terén lehetne, hiszen sokszor túlvásárolom magam a boltban, de a hét vége felé elfogy a lendület és szívesebben rendelnék a hűtő kifosztása helyett. Az apróbb költségeket nem bánom, egy strandolós, bulizós nap mindig belefér. Ki tudnám ezeket hagyni a büdzséből, de akkor meg kimarad a móka is. Több lett a költség mint gondoltam volna, úgyhogy ezen a héten próbálok átgondoltabban költeni. Jövő héten kiderül hogy sikerült a küldetés.

Egyik nap el akartam jutni Miskolc Dél-Kilián városrészből a rokonomhoz délben egy családi ebédre, Berekalja városrészbe. Mivel gyalog ez negyven perc lenne, így busszal szoktam utazni, amihez van egy mobilON nevű alkalmazás is, ami vagy működik vagy nem. Szerencsém volt, működött.

Először csak egyre több késést mutatott az általam kinézett buszon, de amikor már negyed óra késésnél járt, én pedig áztam a megállóban az eső alatt (megálló egy járdasziget és egy tábla, nincs pad, vagy fedél), akkor felhívtam az ügyfélszolgálatot. Kérdeztem, hogy miért késik negyed órát a busz, amire egyből az ügyintéző nem tudott választ adni, majd miután más kollégánál utánajárt, kiderült, hogy baleset történt. A probléma csak az, hogy 12:10 után, csak 14:05-kor indul a következő busz a Szondi György utcáról azaz a város másik végéről. Hétköznapokon délben nem jár busz Berekaljára, egy egész városrész marad ki a közlekedésből.

A megszűnt kettes buszjárat, nem rég még a 2-es, ME, és 20-as járat ment az egyetemre a belvárosból, most már csak a 20-as.

Azonban nem csak a Berekaljai lakosok számára jelent gondot a rossz közlekedés. Nyári éjszakánként, főleg pénteken, a fiatalok csoportokba rendeződve sétálják át a fél, vagy akár a teljes várost is. Gimnazistaként a péntek esték gyakori színhelye volta belváros, ahol valamelyik szórakozóhelyen buliztunk egy jót. Ami ennél is jobb volt, hogy nem aggódtunk amiatt, hogyan jutunk haza. A villamos végigmegy a kereszt alakú város hosszabb vonalán, így a legtöbben a kötött pályás közlekedési eszközzel értünk haza. Most pénteken viszont az utolsó villamos, ami hazavisz a belvárosból Diósgyőrbe, az 23:05-kor indul a Tiszai Pályaudvarról. Éjfél után, azaz szombaton az első járat 3:35-kor megy, tehát ha valaki hajnali éjfélig akar kikapcsolódni, annak órákat kell sétálni, vagy hívni egy taxit. Hozzáteszem, az 1-es busz párhuzamosan megy a villamossal, de az még ennél is ritkábban jár, majdnem meg is szüntette a városvezetés. Nem egy taxis mesélte, hogy sokkal többször taxiznak az egyébként tömegközlekedést választók, mint eddig. Azt hiszem ennek az okát nem nehéz kitalálni.

Ezen felül pedig már kifejezetten bosszantó hogy az MVK nem tart rendet évek óta. A sofőrök agresszívan vezetnek, ha nem talál az ember ülőhelyet, balesetveszélyes néha az utazás. A kapkodásnak az az oka, hogy sietnek, így amíg a villamos késik, mivel sok megálló van, sok emberrel, addig a busz siet. Ezzel a fő gond az, hogy ha a Bölcs utcáról utazok az Egyetemre, és mondjuk kinézek egy olyan járatot, ahol 7 perc átszállási időm van, ami bőven elég kell, hogy legyen, akkor a villamos 3 perc késése és a busz 5 perces sietése miatt már is lekéstem az egyetemi előadást. A sofőröknél egyébként megfigyeltem, hogy telefonoznak és cigiznek a végállomásokon, valószínüleg emiatt is sietnek. Egy éve emiatt írtam is az MVK-nak, de válaszul azt kaptam, hogy amiatt sietnek, mert a forgalom van ahol nagyobb, és így tudják tartani a menetrendet, mert van ahol gyorsabban, van ahol lassabban tudnak haladni. Ez hülyeség, a 20-as busz szakaszán lehet egyenletesen haladni. Pesten amikor a trolira szálltam fel, bemondták, hogy várakozni kell, mert a menetrend szerint két perc múlva indul a járat ebből a megállóból. Esetleg ezt Miskolcon is lehetne alkalmazni. A bérlet- és jegyárakról nem is beszélve.

Busz  és villamos egymás mellett a Kilián városrésznél. Éjfélkor és hajnalban nem közlekednek, egy egész városrész sétálhat ilyenkor. Ez lenne a tömegsport?

Budapesten a hajóhoz, trolihoz, villamoshoz, buszhoz, metróhoz és hévhez használható bérlet diákoknak és egyetemi hallgatóknak 3450 Forint. Miskolcon csak villamos és busz van, ehhez a havi bérlet a járatcsökkentés után 4300 Forint. Nem hiszem, hogy bárkit is tönkretesz anyagilag az az ezer Forint különbség, viszont annál inkább bosszantó, hogy alig járnak a villamosok és buszok ahhoz képest, hogy mennyi járat volt pár éve, amikor a bérlet diákként sokkal kevesebb pénzbe került. A vállalat hozzáállása ez emberekhez komolytalan, a városvezetés pedig csak magyarázkodni tud, de javulás azóta sem tapasztalható. A helyi politikusok egyébként is a kis pitiáner konfliktusaikkal vannak elfoglalva, egymásra mutogatnak, na meg persze a kormányra. Ezt még az emberek a járatritkításnál el is hiszik páran, de amikor átszállásokat se tudnak összehangolni (például a Kiliánból az Egyetemre a 21-essel vagy 101B-sel kell indulni, majd a 29-esre átszállni, de itt gyakran hamarabb elmegy a 29-es, mielőtt odaérek vele), addig inkább az MVK-ban kellene rendet tenni. Ez azzal járna, hogy érdekek sérülnek, de sajnos a jelenlegi városi politikai elit ehhez túl simulékony, mondhatnám azt is, hogy kisstílű. Ezek természetesen csak egy-egy probléma a sok közül, ha minden egyes gondot leírnék, akkor abból egy egész könyv kitelne.

A mongol tatárokról Magyarországon mindenkinek az embertelen pusztítás jut eszébe. Ez nem is véletlen, hiszen a magyar történelem egyik legsötétebb pontja volt a 1241-42-es tatárjárás, melynek során a lakosság majdnem fele odalett. A falvakat rendszerint felgyújtották, a mozdítható dolgokat elrabolták, a népességet pedig lemészárolták.

Ez alapján kevesen gondolnánk, hogy

annak a felvilágosult abszolutizmusnak, melynek olyan képviselői vannak, mint például Mária Terézia, már létezett egy előfutára a középkorban.

Harc a trónért

A mongolokról mindenkinek Dzsingisz kán jut az eszébe, pedig van mellette más érdekes személy is a mongol történelemben. A nagykán halála után többen is vezették a birodalmat, amíg 1259-ben nem várt fordulat következett be. A trónra két utód is joggal pályázott. Mindkettejük Dzsingisz unokája volt, Arigbuka a birodalom fővárosából, Karakorumból, Kubiláj, mint Kína meghódítója, Kínából versenyzett a Mongol Birodalom feletti hatalomért. Azonban az utóbbi kánjelölt, Kubiláj szempontjából volt egy bökkenő. A mongol kánválasztásra csak az ősi földön, a mongol sztyeppén kerülhetett sor, így kizárt volt, hogy érvényesen őt válasszák meg az új kánnak. Ennek ellenére Kubiláj Kína területére hívott össze országgyűlést, és ott is kiáltatta ki magát kánná. Így a Mongol Birodalomnak egyszerre két uralkodója lett. Nem volt kétség, hogy egyik fél sem tekintett magára társuralkodóként, a kettejük közötti végső csata elkerülhetetlen volt. Azonban Kína révén Kubilájnak sokkal nagyobb és szervezettebb serege volt, mint Arigbukának, ennek köszönhetően Kubiláj sikert sikerre halmozva 1263-ban végül elfoglalta Karakorumot, így a birodalom egyeduralkodójává vált.

Kubiláj a trónon

Innentől kezdődött a fordulópont a tatárok életében. Mindenki azt várta az új kántól, hogy az ősi szokásoknak híven Karakorumból fogja irányítani a birodalmat. Uralkodását azzal kezdte, hogy hozzácsatolta egész Kínát Mongóliához, majd Peking közelében megalapította Kambalukot, melyet megtett fővárossá. Elképzelhetjük, a pusztán csak pusztításhoz értő mongol katonák ledöbbent arcát mindezek után. Egyáltalán nem erre számítottak. Ráadásul Kubiláj ennél tovább ment, és

kínai császárnak tette meg magát, majd 1280-ban megalapította a Jüan-dinasztiát.

Lángoló falvak látképe, a leigázottak sikolya, vérfürdő mindenütt. Ez volt, amire Kubiláj hadvezérei vágytak. De ha erről le is kellett mondaniuk, a helyhez kötöttség, az urbanizáció végképp rabszolgasorsként hatott a mongoloknak. Hisz ők a kötetlenséget szerették, szívük az örök sztyeppékhez kötötte őket, sem mint az állandóan nyüzsgő, koszos nagyvárosokhoz. Sajnos azonban a mongol harcosok előtt két választási lehetőség volt. Vagy visszamennek a mongóliai sztyeppékre vagy letelepednek a meghódított Kínában. Így a hódítóknak kellett alkalmazkodniuk a meghódítottakhoz. Megérte tehát a fáradtság Kína elfoglalását? A „leigázott” népeknek mindenképpen.

Mit várhattak a vesztesek a korban? A férfiakat majd lemészárolják, a nőket pedig megerőszakolják.

Ehelyett Kubiláj, immáron császárként, egyenlő jogokat biztosított minden alattvalójának,

ráadásul a kínaiakkal durván bánó mongol katonákat megbüntették, így senkinek sem kellett tartania egy esetleges portyázó mongol hordától. Részben ezeknek az intézkedéseinek köszönhetően is tekintették hódító helyett uralkodójuknak Kubilájt a kínai alattvalók.

Papírpénz, posta, népélelmezés, vallás

A 13. századi Kína gazdasága modernebb volt, mint a világon bárhol máshol. Az egyik legnagyobb újítás, az Európában ekkor még ismeretlen papírpénz volt. A pénzkészítéshez a szederfa kérgét használták. Az újfajta fizetőeszköz népszerűsítéséhez Kubiláj nem mást talált ki, mint halálbüntetést annak, aki nem fogadta el fizettségként a papírt. Nem meglepő módon, így hamar elterjedt a papírpénz használata, ami még Marco Polót is ledöbbentette kínai látogatása során.

Kubiláj birodalmában már posta is létezett. Minden tartományt úttal köttetett össze, és az utakon 25 mérföldenként egy dzsam nevű állomás volt, melynek a célja az volt, hogy a megfáradt hírvivők megpihenhessenek. A dzsamokban a hírnökök lovat cserélhettek, hogy kipihent lóval folytathassák az útjukat. Ez lényegesen felgyorsította az üzenetküldést. Elvégre a Nagy Kán üzenete nem lehetett késedelmes, annak ellenére, hogy akkor még nem létezett email vagy GLS.

Kubiláj legfontosabb újításai a népélelmezés terén hoztak változást.

Ugyanis Kínában gyakori volt, hogy dinasztiákat buktatott meg a nem előrelátó gazdálkodás. A középkorban nem voltak hipermarketek, ha valami miatt elpusztult a termés, nem volt mit enni. Mármint természetesen csak a "pornépnek", akik cserébe fellázadtak a rosszul gazdálkodó uralkodó ellen. A bőséges termések idején beszedette, és raktárakban tároltatta a gabonát, hogy majd azt az éhínség idején szétossza. A gabona így három-négy évig is elállt, majd háromévenként kicserélték.

Kubiláj az állattartókra is gondolt.

Az a gazda, akinek az év folyamán valami miatt elpusztultak az állatai, adómentességet kapott,

illetve más tartományokból hozott jószágokkal kárpótolták. Adómentesség járt a villámcsapás után is, ugyanis a mongolok úgy tartották, hogy az Ég ellen való vétek azt megadóztatni, akit az Ég haragja már egyszer sújtott. Érdekes felfogás, azt meg kell hagyni! A szegényeket udvari alamizsnaosztással segítette, melynek során mindenki fejenként egy egész cipót kapott. Ezek az intézkedések meghozták az igazgatáshoz szükséges népszerűséget a nagykánnak, Marco Polo leírása szerint a nép istenként tisztelte Kubilájt, akár csak az ókori Egyiptomban a fáraókat. Ilyen szintű humanitárius ellátás jóformán ma sincs.

A hódító Kubiláj

Lássuk, mi a helyzet a vallással. A mongol és a kínai vallás jelentősen különbözött, ráadásul a birodalom egyes részein muzulmánok is laktak, például Hvárezmben. Ez elengendő ok lehetett volna a birdalom megosztottságához, de Kubiláj senkit sem kényszerített arra, hogy hagyja el a vallását egy egységes irányzat kedvéért. A birodalmon belül egyaránt álltak taoista, mohamedán és keresztény templomok.  

Egyszerre furfangos észjárású és emberségből is kitűnő. Kubiláj kétszer foglalta el Koreát. Első hódítását lázadás követte, második hadjáratánál viszont, megelőzve az újabb lehetséges kudarcot, elfogatta a leghatalmasabb koreai herceget. A herceg már bele is nyugodott abba, hogy lázadásáért könyörtelenül kivégzik, ám legnagyobb meglepetésére nem a vesztőhelyre, hanem egy esküvőre vitték. Kubiláj ugyanis hozzáadta az egyik lányát és megtette egész Korea helytartójának. Ennek révén megszűntek a lázadások Koreában.

Akkor most ő felvilágosult abszolutista uralkodó volt?

Jogosan merül fel a kérdés, mi váltotta ki ezt Kubilájból, a 13. században, a pusztításhoz szokott mongolok vezetőjéből? Terjeng róla egy monda, melyet a koreai krónikák is megerősítenek, mely szerint Kubiláj trónra kerülése előtt bujkálni kényszerült nagybátyja, Dzsocsi elől, akinek mind mongolsága, mind vérségi kapcsolata Dzsingisz kánhoz vitatható.

A menekülés alatt, az akkor még ellenálló Hvárezmi Birodalomban kényszerült bujkálni Kubiláj, és itt tapasztalta meg a fejlett városvezetési rendszert.

Ezen felül személyesen is megismerkedett a leigázandó néppel, így a másik oldalról is láthatta a hódításokat, mely valószínűleg felnyitotta a szemét a mongolok embertelenségére. A Hvárezmi Birodalom ismert volt a korban modernnek számító öntözőrendszeréről, mely lehetővé tette a bő termést, így a hvárezmieknek nem kellett tartania az éhínségtől. Ez volt az a fordulópont, amikor Kubiláj rájött, az önellátó gazdálkodás prosperálóbb és kiszámíthatóbb, mint a fosztogatás.

Mindez hozzájárult ahhoz, hogy Kubiláj a korához képest modern gondolkodású uralkodóvá váljon. Felvilágosult abszolutista volt? Ezt azért merész lenne kijelenteni, de kétségtelen, hogy Kubiláj a korát megelőzve, egy olyan államrendszert épített ki, ahol nem minden az uralkodó személye körül forgoott, hanem a modern polgári társadalmakhoz hasonlóan az egyén jóléte került középpontba.

A menekültek megítélése megosztó téma Európában, és többnyire a mentén válik ketté, hogy az emberséges bánásmódra hivatkozva feltételezzük, hogy beilleszkednek majd a társadalomba, vagy a biztonsági kockázatot emlegetve inkább azon az állásponton vagyunk, hogy bár képesek, de nem hajlandóak eltérni az offenzív viselkedéstől.

A probléma feloldásán segít, hogy, bár egy helyre tömörülnek, rengeteg helyről és motivációval érkeznek menekültek és bevándorlók, és a szélrózsa különböző irányaiból különböző magatartásformákat hoznak. Leegyszerűsítve, szignifikáns különbség van például egy szír és egy afgán menekült várható viselkedése között.

A témában mélyebb kutatásokat Dr. Cheryl Benard végzett. A kutató publicista művei között szerepel a "Civil Democratic Islam" ("A polgári demokratikus iszlám") c. könyv is, amit elfogásakor Oszama Bin Laden könyvtárában is megtaláltak.

Szerinte világszerte megismétlődő minta rajzolódott ki 2014-től: először menekültekkel teli buszok és vonatok érkeztek, a fogadó országok "Welcome Refugees" matricákkal fogadták a látogatókat. Nem mintha ők értették volna a feliratokat, ez inkább a politikai döntéshozók és a választók közti pozitív kommunikációt szolgálta, hiszen, ahogy Angela Merkel is mondta: "tudjuk őket kezelni".

Az afgán menekültek már érkezésük pillanatában különösnek számítottak, hiszen nem is számítottak hivatalosan menekültnek, hiszen például Szíriával ellentétben Afganisztán nem volt háborús-vagy terrorövezet, az ország "mindössze" elmaradott volt, és kiemelkedően magas öngyilkossági rátával operált. Ennek ellenére a boomer generáció, aki hippibuszokkal szántotta végig az országot, és kedves, barátságos, meggyötört népként emlékezett az afgánokra, tárt karokkal fogadta a bevándorlókat a térségből.

Nem sokkal később megsokszorozódott a bűncselekmények száma bizonyos fogadó településeken, ezek közül az esetek közül pedig egy típus magasan kiemelkedett: a nők ellen elkövetett erőszak. A befogadó országok megtehették volna, hogy az eseteket a bűnösök számlájára írják (hiszen a jogállamokban ez így szokás), de minekután kivált, hogy ezek főleg afgán menekültek voltak, a bíróságok és a nyomozók kezdték szisztematikusan eltussolni az ügyeket. A torzítatlan statisztika szinte minden érintett fogadó államban a konzervatív pártok malmára hajtotta volna a vizet, így még nyilvánvalóan szélsőséges erőszakos esetekben is rejtve maradt vagy az egész eset, vagy legalábbis az elkövető személye.

Ausztria

Időközben ezek a statisztikák néhány országban nyilvánossá váltak, és használhatóak érvként komoly közéleti kérdésekben, ahogy ez történik napjaink Ausztriájában is: Sebastian Kurtz a Bildnek adott július 25-i interjújában az afgán menekültek befogadását elhibázott döntésnek nevezte, és szintén kiemelte az afgán bevándorlókhoz kapcsolódó nagymértékű romlást a közbiztonságban. A néha irreálisan befogadó szellemű politikusok nagy meghasonlására kiemelte: éppen baloldal által szorgalmazott menekült-befogadásokkal arányosan nőtt helyi szinten az antiszemitizmus és a homofóbia. Augusztus 6-án pedig Kurtz egyenesen visszautasította Manizha Bakhtari kérését, miszerint függesszék fel azoknak az afgán menekülteknek a kitoloncolását, akik nem kaptak menekült státuszt. Bakhtari szerint az országuk nincs olyan helyzetben, hogy fogadni tudja elvándorolt polgárait, Kurtz szerint viszont ezt a problémát nem az osztrákok feladata megoldani.

"Szakmai életem nagy részében menekültekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztam, a pakisztáni táboroktól Afganisztán szovjet megszállása kori Jemenig, Szudánig (...) Iránig, és mély szimpátiát érzek az ott lakók iránt. De sehol sem találkoztam még ilyen jelenséggel. Láttam menekülteket csapdába esni, szexuális erőszakra kiszolgáltatottá válni katonák vagy tábori őrök által. De hogy menekültek e bűncselekmény elkövetőivé váljanak azokon a helyeken, amelyek menedéket adtak nekik? Ez valami teljesen új volt." - írja a The National Interest hasábjain Benard, aki hozzátette, a személyes tapasztalatai szerint ezek az emberek nem pszichopaták, hanem olyan jól szituált családokból származó boltosok, reptéri dolgozók, stb. akinek első ránézésre a háttere nem indokolja az erőszakot.

A politikai motivációjú ködösítés az elkövetőkkel szemben egészen addig működött, ameddig az összefüggés az afgán elkövetők és a fiatal fogadó országbeli nőkkel szemben elkövetett erőszak között olyan nyilvánvaló lett, hogy az már önmagában hírértékűvé vált. Csak ezután kezdett el megjelenni a támadó nemzetisége is a szalagcímeken.

A szerző egy osztrák napilap hasábjait figyelve

összeszámolta az aznap közölt erőszakos eseteket, és summázva az afgán menekülteknek akkor ott épp egy parkbéli, egy fesztiválon elkövetett, és egy vonaton megkísérelt támadás volt a számlájukon.

Milyen logika mentén működik egy embercsoport (alapvetően az afgánok, akik a rendőrségi statisztika szerint a szexuális bántalmazások mintegy feléért felelnek, a a második legnagyobb csoport a szírek, 10 százalékkal), akit befogadott egy ország, és a maga természetességében fényes nappal vonatokon, frekventált parkokban és tömött fesztiválokon próbálnak benne nőket megerőszakolni? Akinek lelki ereje van többet elolvasni az afgán férfiak által elkövetett szexuális bűnesetekről, az tapasztalni fogja, hogy ezek jó része a maga nemében gondos kitervelés nélkül kivitelezhetetlen lett volna, nem a pillanatnyi hév vezérli legtöbbször az elkövetőket.

Természetesen népszerű mentségek tárháza áll már rendelkezésére a bevándorlóknak, mindegyik kivétel nélkül arra vall, hogy nagyon is jól ismerik a fogadó ország törvényeit - csak nem érdekli őket. Kihasználják, hogy enyhítő körülmény a szellemi cselekvésben való korlátoltság, így az alkoholos befolyásoltság is. Emiatt tömegével kérnek enyhítést afgán erőszaktevők arra hivatkozva, hogy az aktust részegen óhajtották lebonyolítani.

Szokásos az a romantikus érvelés is, hogy az ő országukban szokásos elkendőzött női testek után a szabadabban felöltözött nők látványától a hormonrendszerük egyszerűen kontrollálhatatlanná vált. Túl azon, hogy ez mennyire korrekt a női szabadságjogokkal szemben, nem világos, hogy az afgán férfiak hormonrendszere miért viseli ezt a terhet nehezebben, mint a más országokból érkezett menekülteké, akiknek hazájában szintén ugyanúgy eltakarva léphetnek csak utcára a nők.

Ennek ellentmond az a statisztikai is, hogy a kihívóan öltözött fiatal lányokkal szemben az fent említett elkövetők a kisgyermekes anyákat preferálják. További megszokott érv, hogy az elkövetők "azt hitték, hogy a nők kérik" az aktust, ami némileg ellentmond annak, miért történik tömegével babakocsit fényes nappal városi parkban tologató anyákkal szemben csoportos nemi erőszak. 

Benard kérdésére, hogy mégis mi motiválta az elkövetőket, egy afgán tolmács elmondta:

a motiváció a mélységes megvetés a - szerintük - őket megbüntetni képtelen, "puha" európai társadalom iránt.

Ezekben az esetekben a nő ugyanolyan jogos zsákmány, mint minden más, ami a gyengébb európaiaktól jár nekik: lakás, pénz, élelmiszer, bármi.

Náluk egyenértékű anyagi jószág a nő, gyakorlatilag a lopás kategóriája az erőszak. Az afgánok egyszerűen azért nem akarnak beilleszkedni az európai társadalomba, mert olyan kemény munkát igényel, ami egyáltalán nem éri meg, tekintve, hogy az ő fejükben a büntetni önmaga miatt képtelen Európa napjai meg vannak számlálva. Ugyanezen elv alapján játszanak ki minden szolidáris intézkedést, élnek generációk óta ingyenes lakásokban az immáron 30 éves gyerekekkel, veszítik el évente az útleveleiket, könyvelnek el általuk okozott közlekedési balesetben szerzett sérüléseket kínzások eredményeként, azaz élnek generációk óta munka nélkül, jólétben.  

De még mindig kérdés, hogy miért nem elég ingyen élni a fogadó ország pénzén, és miért kell reflektorfénybe kerülni fényes nappal elkövetett nemi erőszak miatt? Mi köti össze az áldozatokat? A szerző szerint a kudarc: mert egy ingyen élő erőszakos csalónak egy szép családos anyuka vagy egy boldog, nagy karrier előtt álló, elégedett egyetemista lány látványa a legidegesítőbb. Ezek azok az élethelyzetek, amit egy becsapott állam sosem tud megadni nekik, ezek azok a boldog emberek, akikkel szemben örökké vesztesek maradnak, így "logikus", hogy őket szeretnék egész életükre megnyomorítani. 

Mai hír: az újra tálibok kezébe zuhanó Afganisztánt most az aktuális pénzügyminisztere hagyta el.