Reaktor

Vendégünk Skrabski Fruzsina, akivel többek közt a dokumentumfilmek különböző aspektusairól beszélgettünk.

Nem említettem foglalkozást a neved után, ugyanis az interneten többféle verzió kering. A Google-nál, hogyha beírjuk csak simán a nevedet, ott egyenesen magyar forgatókönyvíró vagy. A Facebookon a Biodban azt írod, hogy dokumentumfilmeket készítesz, a Wikipédia pedig, mint filmrendező, producer és újságíró tart számon, és így az lenne az első kérdésem, hogy most éppen mi a legaktuálisabb? Minek tartod magadat leginkább?

Hát először is mindig is újságírónak. Én dokumentumfilmesként is inkább újságíró vagyok, mert egyrészt nem tanultam ilyet, én kommunikáció szakon végeztem, de nem vagyok végzett dokumentumfilmes vagy filmes. A forgatókönyvíró egyébként vicces, igen néhány filmben forgatókönyvíró is voltam, de igazából ez a dokumentumfilmnél egy ilyen elég abszurd dolog, de az ember valamit leír, a pályázatokon be is kell adni forgatókönyvet, úgyhogy valami forgatókönyvet összerak az ember, de a dokumentumfilmnél ez annyira az élet hozza, hogy azt nem lehet így előre megírni. Úgyhogy az vagyok a legkevésbé.

Például ilyen Facebook-írónak is tartom magamat, mert amikor gyerek voltam, akkor író szerettem volna lenni, és így próbálgattam is magamat, gyerekkoromban még írtam verseket, próbáltam írni egy regényt, de abszolút beletörött a bicskám, viszont ez a Facebook műfaj nekem nagyon bejön. Oda kifejezetten próbálok úgymond ilyen kis miniesszéketz, publicisztikákat írni egy kicsit magasabb színvonalon annál, mintha csak úgy az ember kiírja, hogy helló.

Úgy szokták azt hiszem mondani, hogy a "közírói munkásságának része", hogy a Facebookon is bejegyzéseket tesz közzé valaki. Gyerekként egyébként mennyire volt evidens, hogy több területen kipróbálod magadat, hogy nem csak egy csapásirány lesz?

Ez egyébként egy eléggé eldöntött dolog lett, hogy valami írással fogok foglalkozni. A szüleim is eléggé motiváltak errefele, mert mondom, verseket írtunk, azokat elküldtem, nem tudom, Janikovszky Évának, akkor a tévében felolvasták, így elindult az úgymond karrierem, bár mindig is problémám volt a helyesírással. Fogalmazni tudtam, de meg kellett tanulnom helyesen is írni. Az újságírás az mindig is érdekelt. Amikor én egyetemre jelentkeztem, akkor még csak magyar szak volt, oda nem vettek föl, és a következő évben indult egyáltalán a kommunikációs szak, szóval akkor még nem is volt ilyen. Amikor elindult, akkor annyira azt éreztem, hogy na, ez az, amit én szeretnék. Tehát igazából ez, hogy a diplomám szerint kommunikációs szakember vagyok, szerintem ez egy elég egzakt meghatározás, mert ebben végül is minden benne van, amit csinálok.

Mikor érkezik meg az életedbe a dokumentumfilmek világa?

Volt az Utolsó figyelmeztetés című újság, amiből aztán lett a Reakció, amiből most a Mandiner, és oda írtunk, szerintem még az első bloggerek voltunk így Magyarországon. akkor mint Reakcióblog, és ott már készítettünk ilyen kis videókat is. 2006-ban kimentünk tüntetésekre, ott készültek azok az első blogok. Kis fényképezőgéppel készítettük azokat, és ugye a Biszku film indult onnan, tehát ott hirdettem meg, hogy keressük a legnagyobb élő kommunistát, és akkor igazából csak annyit szerettünk volna, hogy becsöngetünk, és megkérdezzük, hogy bocsánatot kér-e . Abból végül is egy nagyobb volumenű valami lett, mint csak egy becsöngetés.

Novák Tamással az volt az első filmünk, így lettünk dokumentumfilmesek, eléggé véletlenül és azóta ő is, meg én is egy közös műhelyben dolgozunk, és mind a ketten készítünk dokumentumfilmeket.

Most provokatív laikusként kérdeznék egy olyat, hogy miért érdemes dokumentumfilmet nézni, amikor ott van a Netflix, ott van az HBO, ott van megannyi streaming szolgáltató, aki szinte azonnal tartalmakat tud nekünk ajánlani. Mi az, amit meg tud mutatni a dokumentumfilm, amit ezek a platformok, ezek a nagyjátékfilmek nem.

Én nagyon szeretek dokumentumfilmeket nézni, szóval én csak a személyes motivációt tudom elmondani, de ismerek sokat, meg van egy ilyen beszélgetős műsorom, ahol mindig egy dokumentumfilm kapcsán beszélgetek a vendégeimmel, és ott is látom, hogy azért nagyon sokan néznek dokumentumfilmeket.

Azt szokták mondani, hogy az Andy Vajna által hazaimportált tudás óta sokkal előrébb tartunk filmgyártás ügyileg. A dokumentumfilmeknél mi a helyzet, hogyha össze kéne hasonlítani mondjuk a 10-20-30 évvel ezelőtti állapotokkal. Hol tartunk ma?

A Vajna nagyon a játékfilmekre koncentrált, és külön is volt szedve, akkoriban volt a Nemzeti Filmintézet, ott főleg játékfilmeket készítettek. Egy-két egész estés moziban játszott dokumentumfilm volt, de nem volt jellemző, és ezzel párhuzamosan elindult a Magyar Mecenatúra Program, amihez igazából nem volt köze Vajnának, ami teljesen külön működött, és oda lehetett pályázni. Ez egy fantasztikus időszak volt, és mindenkinek egy hatalmas lehetőség. Rengeteg dokumentumfilm készült. Ezek nem nagy költségvetésű, de pont el lehetett készíteni 5-6-7-8 millió forintból egy-egy dokumentumfilmet, és mi is így kezdtük a Tamással utána. Amikor elkészítettük a Biszku filmet, azt saját költségvetésből készítettük.

Nagyon szerettek minket ottan. A túraprogramnál egyébként pont a nemrég elhunyt Vitézy László volt a mentorunk, aki nagyon értékelte a Biszku filmet, és kifejezetten támogatta, hogy ilyen jellegű, újfajta fiatalos filmek készüljenek. Mi vállaltan is ezt a Michael Moore-os vonalat vittük tovább, vagy viszem tovább én legalábbis. Tamás most már inkább jól megkomponált, forgatókönyv szerinti dokumentumfilmeket készít. Én továbbra is ez a "jövünk-megyünk, provokálunk", stílusú filmeket készítek, és abszolút támogattak. Utána volt az Elhallgatott gyalázat, ami a szovjet katonák által megerőszakolt magyar nőkről szólt, az volt az egyik első, de ugyanakkor készült a Befogad és kitaszít a világ, ami egy ilyen tudományos ismeretterjesztő film volt, hogy mi lehet az élet előtt, meg az élet után, vagy akár a Kényszerszinglik című film, ami egy ilyen pozitív valóságshow akar lenni, ahol olyan fiatalok jelentkeztek, akik szeretnének családot, gyereket, de még nem találtak hozzá párt, tehát elég sokfajta műfajban kipróbálhattam magamat.

Elméleti síkon kérdezném, hogy ha és amennyiben bármelyik kultúrpolitika odamenne hozzád, hogy kedves Fruzsina, pénz nem számít, a témaválasztás is az öné, akkor milyen típusú filmet forgatnál, vagy úgy is kérdezhetném, hogy milyen témát emelnél be a film által a közbeszédbe?

Énnekem nagyon nagy vágyam, csak nem találok rá, és szerintem nem is fogok rá találni támogatót egy Youtube-csatorna, vagy X-csatorna nekem mindegy, de az a lényeg, hogy egy videós csatorna, ahol vannak ilyen dokumentumfilm jellegű, vagy ilyen kis magazinműsorok is, tehát olyan, mint egy tévé, ilyen tök izgalmas aktuálpolitikai beszélgetések. Én ezt úgy képzelem el, hogy mindenki, aki benne van, az ingyen dolgozik, kivéve az operatőr, meg a vágó, de hogy maguk a műsorkészítők ezt ingyen készítik. Azért nagyon fontos, hogy ingyen, mert ha nem ingyen, akkor az már egy munkahely, akkor már van egyfajta elfogultság, és akkor már muszáj megfelelni ennek-annak. Ez az ideál, ez a független újságírás. Én ebben egyébként hiszek attól függetlenül, hogy ez így el van viccelve, meg valahol igaz, hogy nyilván mindenkinek van valamifajta elkötelezettsége, de olyan jó lenne megcsinálni egy ilyen low budget csatornát, ami egy kicsit a Partizánhoz hasonlít, csak értékrendben mondjuk más, meg nem olyan nagy költségvetéssel. Ha erre kapnék támogatást, akkor nagyon szívesen összeállnék több dokumentumfilmessel, és csinálnék jó kis műsorokat.

Kérdeznék a polarizáció jelenségével kapcsolatban, ami már gyakorlatilag bekúszott közénk. Ennek ellenére tüntetőleg a Másvilág című műsorodban visszatérően szerepelnek akár baloldali, akár centrista - ha van ilyen - szereplők. Honnan van meg benned ez a fajta szándék, hogy különböző gondolkodású, más nézetrendszerrel rendelkező emberekkel leülj és diskurálj?

Én azt gondolom, hogy rajtunk múlik, hogy amiben élünk, az egy pokol vagy a mennyország, és én csak úgy tudom elképzelni jól a világot, hogyha összefogunk, és vannak közös ügyeink. Nekem a barátaimnak is legalább a fele más gondolkodású, vagy nem is vallásos, vagy nem azt a politikai pártot szereti, amelyiket én. Ugyanígy nekem nagyon nagy családom van, 25 unokatestvérem, 100 unoka és unokahúg, és ott is van mindenféle fajta gondolkodású ember, és nagyon jól tudunk együtt lenni. Szerintem nem kell azonosan gondolkozni, sőt annál izgalmasabb egy beszélgetés, ha máshogy gondolkozunk.

Egyébként a filmjeimben is, tehát például a 2006-os filmben, ott azt BodokyTamással készítettem, aki az Átlátszó vezetője - Soros-ügynök (nevet). Ezt viccből mondom, hogy Soros-ügynök, de egy nagyon rendes srác, akivel egyébként kommunikáció doktorira jártunk együtt, vagy Pető Andrea, a CEU-nak a professzora, akivel meg az Elhallgatott gyalázatban, meg most a Megörökölt gyalázatban is együtt dolgoztunk.

Ugyanígy a Más világ beszélgetésekben igazából mindenkit elhívok, aki engem érdekel, és az nem aszerint érdekel, hogy milyen oldali, hanem aszerint, hogy csinál valami olyat, ami számomra érdekes.

Ezek szerint az említett Áldozatok 2006 - Bodoky Tamással közösen - tekinthető egyfajta oldalakon átívelő projektnek, hogy a nagy közös témáinkat, vagy elfelejtett közös témáinkat újra felszínre hozzuk?

Igen, egyébként az egész, amikor elindult, akkor én igazából nem akartam 2006-ról filmet csinálni, mert egyébként 2006-ról van vagy 10 film.

A Révész Máriusz keresett meg, hogy 15 éves évforduló lesz, és nem akarom-e valamilyen formában feldolgozni. És mondtam, hogy egy módon az újdonság, hogy azt bemutatom, hogy akkor ez mennyire közös ügyünk volt, mert akkor ezt újságíróként én úgy éltem meg, hogy ebben mindenki fel volt háborodva. Ilyen furcsa dolgok is voltak, hogy a Hajós András bement a Hírtv-be. Ezek ma már nem olyan ismert nevek, de hogy nagyon nagy dolog volt a Hajós Andrásnak bemenni a Hírtv-be, az körülbelül olyan, mintha Osváth Zsolt menne most be a Hír TV-be, most nem akarom őket összehasonlítani, de egy nagyon érdekes esemény volt. Az is nagyon furcsa volt, hogy azért ebben annyian voltunk érintettek, hogy mindenkinek volt egy ismerőse, aki érintett volt, úgyhogy ez egy teljesen közösen megélt drámává vált, aztán utána megint szétvált a társadalom, de hogy ott volt egy ilyen pillanat, amit közösen éltünk meg, és mindenki nagyon szenvedett tőle, és mindenki nagyon szenved tőle a mai napig is, hogy nem volt benne igazságszolgáltatás.

Említetted, hogy legalább tíz film van a 2006-os eseményekről. Ennek ellenére én megkérdezném, hogy amikor kiadjátok ezt a filmet, az Elk*rtuk, egy napra rá jelenik meg. Ez a véletlennek tudható be?

Az is a tizenöt éves évfordulóra készült. Tudtuk igen és amikor mi pályáztunk a filmre, akkor már lehetett tudni, hogy forog az a film, tehát hogy ők kezdték el előbb úgymond, de én mindig azt gondoltam, hogy a kettő teljesen kiegészíti egymást. Az egyik egy játékfilm, a másik meg egy dokumentumfilm. Az nem probléma, ha két műfajban is megemlékezünk a 15 éves évfordulóról.

Legyen szó erről a filmetekről vagy valamely másikról, a nézői visszajelzések érdekelnének. Ami eljut hozzád, az többnyire pozitív, akad-e esetleg negatív, milyenek a visszajelzések?

Különböző, általában nagyon pozitív, nagyon sok megkeresést kapok ilyenkor mindig, tehát akár a megerőszakolt nőknél, akár 2006-nál. Ugye ilyenkor mindig annyi megkeresést kapok utólag olyanoktól, akikkel történt valami, vagy akik ezt megélték, vagy rendőr volt benne, vagy bíró, vagy akármi, tehát nagyon sok ember keres meg, meg miért hagytam ki ezt, miért hagytam ki azt. Állandóan foglalkoztat, hogy akkor még egy filmet készítsek, de igazából másrészről az ember ilyenkor már lezárja, és nem szeretne újat készíteni, de a Megörökölt gyalázatnál végül is az történt, hogy lett egy második része, mert egyszerűen annyi muníció halmozódott fel, vagy annyi megkeresés. Alapvetően nagyon sokszor áldozatok keresnek, ugye nézők, akik teljesen fölháborodnak, kiborulnak rajta.

Én elképzelem, valakinek véletlenül van egy jó kis péntek estéje otthon a feleségével, vagy egy fiatalnak és akkor nem elmegy bulizni, hanem leül és megnézi a háborúban megerőszakolt nőkről szóló filmet. Minden elismerésem, hogyha ezt teszi, de igen, hogy egyébként meg abszolút általában pozitív visszajelzés érkezett.

A 2006-os filmre pédául voltak negatív visszhangok is (akkori) kormányközeli oldalról, hogy nem volt szerintük korrekt, merthogy túlzottan kiemelt a Helsinki Bizottság és a TASZ szerepét ahhoz képest arányaiban, amit ők tettek, vagy nem szerepelt benne például Balogh Zoltán, Ékes Ilona, ami egyébként teljesen jogos, úgyhogy én azon gondolkoztam, hogy ha nem is egy komplett dokumentumfilmet, de mondjuk a Youtube csatornámra egy kis összeállítást azokból, akiknek abszolút komoly szerepe volt, és nem szerepelnek a filmben, őket újra megszólítani.

Akadt olyan építő jellegű kritika, amit megfogadtál, és később esetleg beépítettél valamely más munkádba?

A Vitézy László mondta azt, hogy az tiszteletlenség, hogy ott egy klottgatyában álldogálunk a Bodoky Tamással. (Áldozatok 2006)

Ezen elgondolkoztam, hogy nyár volt, az egész forgatás ilyen rohamtempóban történt, és tényleg néha nem kellően elegáns a megjelenésünk, ilyen problémák tényleg vannak. Nyilván ezen lehet javítani, csak pont az, amiért így mondom, hogy én újságírónak képzelem magam, meg inkább vlogger, hogy én egyébként meg másrészről szeretem az amatőrizmust a filmekben, meg direkt hagyom is, hogy legyen.

A végéhez közeledve lenne egy-két személyes kérdésem, ugyanis online ökológiai lábnyomodat nevezzük így, gyakran szoktad csökkenteni a szerintem általad kreált netböjttel, ezt majd szerintem érdemes lenne levédetni. Egyik posztodban például azt írod, hogy "most megint egy kis netböjt, aztán jövök vissza". Mit csinálsz ilyenkor a felszabaduló időben?

Legutóbb csúfosan nem sikerült a netböjt, de alapvetően már többször csináltam olyat, hogy nyáron egy hónapig is tartottam vagy két-három hétig. Általában ilyenkor elutazom, és akkor így tényleg teljesen, tehát nem megyek föl a Facebookra, az e-maileket se nézek, van, amikor telefont se, és akkor csak olvasok, meg együtt vagyok a családommal.

Mely dokumentumfilmet ajánlanád így ad hoc jelleggel, hogyha esetleg nagyon megszegnénk a saját netböjtünket, esetleg van-e személyes kedvenced?

Én a Michael Moore filmeket nagyon szeretem, illetve Varga Ágota filmjeit, sajátból pedig a Befogad és kitaszító világot szeretem legjobban. Az egyébként még szombat estére is jó, bár elmegyek egy halottasházba benne, de azért alapvetően egy nagyon szép film, nekem az nagyon személyes. Egyben egy gyászmunka, mert akkor haltak meg, a forgatás közben halt meg anyukám. Emellett nekem egy darab gyerekem van, egy lombikbébi, és erről is van szó benne, hogy az embrió, ami a lombik alatt keletkezik, hogy annak van-e lelke, tehát személyes érintettségem is van benne, úgyhogy mind a két témára nagyon jó.

Egyetlen egy záró kérdésem lenne a végén. A jövőben milyen terveid vannak? Csak, ami publikus! Újságírás terén, dokumentumfilmezés terén, bármilyen téren.

Ahogy említettem például egy ilyen csatornát nagyon szívesen csinálnék, ha van rá valahol valamilyen keret, és ott akár földolgoznék sokrétű történeteket. Egyébként föl szeretném dolgozni az Indexnek a történetét, az SZFE-nek a történetét, nagyon szeretnék készíteni filmet a privatizációról, ott most írunk is egy forgatókönyvet, van egy film, aminek producere vagyok, ami a magyar királylányokról szól, vagy olyan magyar származású királyi feleségekről az egész világon, akik nagyon híresek, az is egy nagyon kedves téma és nagyon várom, hogy kapunk-e rá pénzt.

(Borítókép forrása: Skrabski Fruzsina - Facebook)

Miután Sulyok Tamás lemondott alkotmánybírói tisztségéről, hogy Magyarország államfője legyen, az Alkotmánybíróság elnök nélkül maradt, így felmerül néhány kérdés. Ki lesz az Alkotmánybíróság új tagja? Ki lesz az új elnök?

Mi történt Sulyok államfővé választása óta az Alkotmánybíróságon?

Február 26-án Kocsis Máté a Facebookon bejelentette, hogy

,,Sulyok Tamás köztársasági elnökké választását követően a kormánypártok Trócsányi Lászlót, a Magyar Jogász Egylet elnökét jelölik az Alkotmánybíróság megüresedő helyére.”

Trócsányi László (Forrás: https://magyarnemzet.hu/kulfold/2021/01/trocsanyi-laszlo-jelentos-a-szakertoi-halozatok-hatalma)

Trócsányi László – többek között – volt alkotmánybíró (2007-2010), volt igazságügyi miniszter (2014-2019), jelenleg európai parlamenti képviselő és a Károli Gáspár Református Egyetem rektora, egyetemi tanár.

A felkérést éppen utóbbi miatt utasította vissza.

"Hosszas mérlegelés után arra az elhatározásra jutottam, hogy a megtisztelő felkérésnek - egyetemi kötelezettségvállalásaimra tekintettel - jelenleg nem tudok eleget tenni."

Így a 15. alkotmánybírói szék azóta üresen áll az Alkotmánybíróságon.

Ki látja el az elnöki teendőket?

Mielőtt Sulyok Tamás lemondott volna az alkotmánybírósági pozíciójáról, egyik utolsó intézkedéseként Salamon Lászlót javasolta, hogy az AB elnökhelyettese legyen. Javaslatát a teljes ülés elfogadta, így jelenleg Salamon László – elnökhelyettesként – végzi az Alkotmánybíróság irányítását.

 Az Alkotmánybíróság teljes ülése (Forrás: https://www.jogiforum.hu/cikk/2018/08/05/hianyzo-biroi-nyugdijszabaly-juliusi-ab-mustra/)

Ki lehet Alkotmánybíró? 

Sokan sokfélét tippeltek arra, hogy ki lesz az Alkotmánybíróság új tagja. Azonban az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) több feltételhez köti azt, hogy ki választható meg az Alkotmánybíróság tagjává. Először is jogász végzettséggel kell rendelkeznie és 45 éves már elmúlt, de 70. életévét még nem töltötte be. További feltétel, hogy kiemelkedő tudású elméleti jogász legyen (egyetemi tanár vagy a Magyar Tudományos Akadémia doktora), vagy legalább húszévi, jogi területen folytatott szakmai gyakorlattal kell, hogy rendelkezzen. Alkotmánybíróságnak tagja nem lehet olyan ember sem, aki - értelemszerűen - a megválasztása napját megelőző négy éven belül a Kormány tagja, valamely párt vezető tisztségviselője volt, vagy politikai és szakmai felsővezetői tisztséget töltött be.

,, Az Alkotmánybíróság tagjának megbízatási ideje tizenkét év. Az Alkotmánybíróság tagja nem választható újra.”

Hogyan lesz valaki az Alkotmánybíróság tagja? 

Az Alkotmánybíróság tagjainak kinevezése kapcsán az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága játszik fontos szerepet. Ha az Országgyűlés elutasítja a jelöltet, a bizottság új javaslatot tesz a következő 15 napon belül. Az új tagot általában kilencven napon belül választják meg az előző tag megbízatásának lejártát követően. Az Alkotmánybíróság tagja az eskütétel után lép hivatalba.

 (Forrás: https://www.hodpress.hu/2024/01/27/dontott-az-alkotmanybirosag-meg-reszben-sem-donthetnek-helyben-a-tanorai-foglalkozasok-tartalmarol/)

Hogyan lesz valaki az Alkotmánybíróság elnöke?

Az Országgyűlés felel az alkotmánybírák elnökének kiválasztásáért (legalább a jelenlévő képviselők kétharmadának igenlő szavazata szükséges), aki a mandátumának végéig tölti be a tisztséget.

Pletykák szóltak arról, hogy az Alkotmánybíróság következő elnöke id. Lomnici Zoltán lehet, de hivatalos információ még nem látott erről napvilágot.

(Borítókép forrása: https://index.hu/24ora/?cimke=alkotm%C3%A1nyb%C3%ADr%C3%B3s%C3%A1g)

Képek: www.nof.hu

Hosszú éveken át épített örökségünk a múltunk részét képezi: minden tégla egy-egy darabja az emlékezetünknek, ezért fontos, hogy megőrizzük a következő generációk számára. Ebben Magyarországon elkötelezett a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. (továbbiakban: NÖF), melynek célja, hogy megóvja és megújítsa műemlékeinket, valamint a renovációk és gondozás keretében, újra turisztikai attrakcióvá tegye azokat.

Cikkünk a NÖF tevékenységeit célzott bemutatni, valamint azt, miként járulnak hozzá a hazai kulturális örökségvédelemhez. A Nonprofit vállalat elkötelezett a műemléki épületek hiteles felújításában, fenntartható hasznosításában. A kastélyok, várak és más műemlékek látogatása által a NÖF felejthetetlen élményeket kínál mindazoknak, akik érdeklődnek a hazai történelem és kultúra iránt. Fő feladatuk közé tartozik, hogy koordinálják a műemléki védelem alatt álló épületek fejlesztését és felújítását, melyek a Nemzeti Kastély és Várprogram kivitelezésében valósulnak meg.

Portfóliójukban immáron több, mint 50 műemléki védettségű épület található, emellett kiemelt állami beruházásokban is részt vesznek. Ezek alapján országszerte számos műemlék – kastély és vár – részesül jelentős rekonstrukciós és állagvédelmi beruházásokban. Nemcsak az épületek külső és belső megújítására törekednek, hanem azok élettel való megtöltésére is. A korahű felújítással egyetemben visszaállítják a kastélyok és várak eredeti berendezéseit, műtárgyakkal és az egykori kastélytulajdonosokhoz és családjukhoz tartozó műalkotásokkal díszítik fel az épületek termeit. Az élettel való feltöltés arra is utal, hogy havonta milyen különböző programajánlatokkal és rendezvényekkel igyekeznek kedvezni a látogatóknak.

Természetesen a felújításkor és a műtárgyak visszaállításakor a Nonprofit Kft. egy professzionális csapatra támaszkodik, akik többévtizedes tapasztalattal rendelkeznek műemlékek restaurálásának területen. Az intézmény munkatársai egyrészt fontos szerepet töltenek be a kormányzati kulturális örökségvédelmi programok előkészítésében és megvalósításában, másrészt műszaki állapotfelméréseket készítenek, funkcionális elemzéseket írnak és hosszútávú, fenntartható hasznosítási koncepciókat dolgoznak ki. Emellett részt vesznek a helyszíni kutatásokban, építéstörténeti dokumentációk elkészítésében, és biztosítják a szakmai kontrollt a helyreállítások során.

Több helyen, mint például a nemrég felújított fertődi Eszterházy kastélynál is fényképes dokumentációkra támaszkodnak a legapróbb részletektől (a tapéták mintáitól, és a fali gerendák aranyozásától) a pontos elrendezésig. A híres kastély középrésze, az összekötő szárny földszintje, az innen induló barokk lépcső, valamint a Belvedere és az óratorony óratorony 4.3 milliárd forintból újult meg, ez összesen 3705 m²-t jelent. Ez a szám a már meglévő dísztermek mellett a lakosztályok rekonstrukcióját is magában foglalja. Mind a női, mind a férfi és gyerek lakosztályoknál arra törekedtek, hogy a berendezés minél inkább közelítsen az eredeti állapothoz.

Kép forrása: Secret Stories, Ágh Marina

Ennek megvalósításához a NÖF-nek sikerült Magyarország kormányának támogatásával közel 700 műtárgyat visszavásárolni a műemlékvédelmi rekonstrukció során, elhelyezni őket a kastélyban. Ezek Európa legértékesebb műkincsei közé tartoznak, többnyire a 18. század utolsó harmadának késő barokk és rokokó stílusának pompáját idézik, és melyek közül nagyon sok Madame Pompadourhoz köthető.

Követve még Eszterházy Miklós egykori, kínaizáló elrendezéseit, a kastély termeibe visszakerültek kínai történeteket és helyszíneket ábrázoló értéktárgyak, használati tárgyak, illetve a szakértői csapat segítségével és a fennmaradt dokumentációkra hagyatkozva a szintén kínai kultúrát, annak hagyományait ábrázoló falfestményeket is rekonstruálták. Ez a folyamat nagyon pontos kidolgozást, aprólékos munkát igényelt, és főleg rengeteg időt, hiszen sehol másutt nem találhatók kínaizáló falfestmények ilyen szép számban.

A felújítások során még fontos szempont volt, hogy a kastély termeiben minél interaktívabban, a fiatalok számára illusztrációkkal és vetítésekkel együtt mutassák be a 18. századtól a 20. század végéig a kastélyban élők és vendégeskedők életét, többek között Joseph Haydn, az udvari karmester és zeneszerző munkásságát. Az interaktív vetítések és tárlatvezetések mellett, a NÖF kezdeményezésében egész évben különböző programokkal várják a látogatókat, melyeknek részét képzik vándorkiállítások, koncertek és szezonális programok is, nemcsak a fertődi Eszterházy kastélyban, hanem az örökségvédelmi programhoz tartozó kastélyok zömében. A felújított kastélyok és várak látogatása épített kultúránk gazdagságának és pompájának bemutatása mellett még tökéletes lehetőségnek bizonyul ismereteink fejlesztésére, a magyar történelem összefüggéseinek feltérképezésére.

Március közepén tüntetések törtek ki a karibi szigetországban az alapvető élelmiszercikkek hiánya és a folyamatos áramszünetek miatt, ami a koronavírus-járvány kitörése óta egyre gyakoribb jelenség Kuba nagyvárosaiban. Közösségi médiában terjedő videókon kubaiak ezrei skandálják, hogy ,,áramot és élelmet". Beszámolók érkeztek arról, hogy egyes tüntetők rendőrőrsöket rohamoztak meg a letartóztatott tiltakozók szabadon engedését követelve.

Kubában, amely mind a mai napig kommunista berendezkedésű ország,

Eddig bármilyen demonstrációval szemben a tüntetőknek a kubai kommunista kormány kemény elnyomásával kellett szembenézniük. Az országot jelenleg Miguel Diaz-Canel elnök vezeti, aki 2021-ben követte Fidel Castro testvérét, Rault Castrot. A feszültség Kuba és USA között a hidegháború végét követően több mint 35 évvel is fennáll: a kubai kormányt a diktatorikus berendezkedése miatt az USA szankcionálja, Kuba szerint az Egyesült Államok meg akarja buktatni a kormányt az egyre bővülő, immár 62 éve fennálló amerikai kereskedelmi embargójával.

Kép forrása: Foreign Policy

Kuba gazdasági válsága

Kuba szigetország révén és politikai rendszeréből kifolyólag a világ egyik elzártabb országának számít. A helyzet csak romlott a 2020-as világjárvány kitörésével, mert aggasztó folyamatok indultak el a kubai gazdaságban és társadalomban. Óriási problémát jelent, hogy Kuba egy importfüggő állam: élelmiszerszükségleteinek mintegy 70%-át, üzemanyagának és gyógyszereinek 50%-át importálja. A kubai valutának, a pesónak vásárlóereje meggyengült a nemzetközi piacon, ezért Kuba az importárukat külföldi valutával próbálja megvásárolni.

A devizabeáramlás hiánya egyébként is kevesebb importot jelent, ami élelmiszer-, üzemanyag- és gyógyszerhiányt okoz. Februárban pedig a kubai kormánynak az ENSZ-től Élelmezésügyi Szervezetéhez kellett segítségért fordulnia az élelmiszerhiány enyhítése miatt, mert a hét év alatti gyermekek tejporral való ellátása már az országban nem megoldható.

A hiánygazdaság destabilizálta a kubai politikát is, és ez a közvetlen kiváltó oka az elmúlt napokban tapasztalt tüntetéseknek.

Összeomlottak az olyan alapvető közszolgáltatások, mint az egészségügy és az oktatás, a beruházások leálltak, nincs gazdasági növekedés. A folyamatos megszorítások csökkentik az adóbevételeket és ezáltal a közszolgáltatások további romlása következik be.

A COVID és a politikai instabilitás óriásit ártott a turizmusnak, ami a járvány előtt Kuba GDP-ének 11%-át tette ki. A gazdasági lehetőségek hiánya a fiatal, képzett kubaiak elvándorlását is elősegítette: csak az elmúlt két évben több mint 400 000 ember - a sziget lakosságának mintegy 4%-a - vándorolt ki az Egyesült Államokba. Ráadásul Kuba egyre mélyebb demográfiai válsággal küzd, a kivándorlás már a mostani hullám előtt is akut probléma volt. A COVID miatt több mint 70 000 többlethalálozás történt, a születések száma az elmúlt tíz évben mintegy 30%-kal csökkent. Az ország lakossága 2016-ban tetőzött 11 342 000 fővel, 2024-ben pedig már csak 11 174 000 lakosa volt. Az ENSZ becslései szerint a népességszám 10 millióra csökkenhet.

Kép forrása: WOLA

A kivándorlási hullámot kihasználva a Biden-kormányzat az amerikai munkaerőhiányt enyhítve 2023-ban lazította a Kubára vonatkozó bevándorlási szabályokat, ami lehetővé teszi a kubaiak számára, hogy ideiglenesen munkát vállaljanak az Egyesült Államokban. A programra már 50 ezren jelentkeztek.

Mindenesetre a közelmúltbeli tüntetések növelik a feszültséget a Kuba és az USA között. A Fehér Ház a kubai kormányt hibáztatja a kialakult helyzetért, mert Kuba nem vezette be a demokráciát és nem tartja tiszteletben a kubai polgárok alapjogait. Kuba gyorsan visszavágott, behívta az USA kubai nagykövetét, és a tüntetésekért az amerikai kormányt tette felelőssé.

Amerikai embargó

A szigetet jelenleg is blokád alatt tartja az Egyesült Államok. Kuba az 1960-as évek eleje óta - a modern történelem leghosszabb blokádja - amerikai kereskedelmi embargó alatt áll, miután Fidel Castro a kubai forradalom idején átvette a hatalmat.

Eredetileg ez csak azt jelentette, hogy az amerikai vállalatok és magánszemélyek nem kereskedhettek Kubával. 1996-ban a Helms-Burton-törvény elfogadásával kiterjesztették a külföldi vállalatokra is a szankciókat. A törvény kimondta, hogy minden olyan külföldi vállalat, amely Kubával kereskedik, nem folytathat üzleti tevékenységet az Egyesült Államokban (a törvénnyel az USA egyébként sérti a nemzetközi jogot, amit többek között az EU-val szemben is alkalmaz). Az embargót Obama alatt némileg enyhítették, aki megpróbálta normalizálni a kapcsolatokat Fidel Castroval, ami sikeres volt, 2016-ban a két ország újból felvette a diplomáciai kapcsolatokat, amely 1961-ben szűnt meg. Azonban Donald Trump minden előrelépést visszafordított, kiterjesztette a szankciókat.

Raul Castro volt kubai elnök Barack Obamával Kép forrása: The New York Times

Trump egyik utolsó hivatali intézkedésével felvette Kubát a terrorizmust támogató államok amerikai listájára. Kuba nemzetközi kereskedelme ezzel jelentősen megnehezült. Ez nyilvánvalóan különösen rossz hír egy importfüggő ország számára, és a világjárvány hatásával együtt bénító hatással volt Kuba gazdaságára és társadalmára.

Azonban erre nem került sor. A blokád a nemzetközi jog szerint egyértelműen jogellenes, az ENSZ Közgyűlése 1992 óta minden évben határozatot fogad el arról, amelyben az embargó megszüntetését követeli. Az Egyesült Államokat ez viszont nem igazán érdekli.

A kubai kormány politikája

Fontos viszont a kubai kormány felelősségét is megemlíteni. Míg a kormány a világjárvány első hullámát figyelemre méltóan jól kezelte, a későbbi COVID hullámok hatásaival szemben már nem tudta megvédeni a lakosságot.

Az elmúlt néhány évben a kormány megpróbált elmozdulni a központilag tervezett gazdaságtól a piacorientáltabb gazdaság felé, azonban a legutóbbi erőfeszítések nem sikerültek fényesen. Egy elszúrt kísérlet Kuba bonyolult valutarendszerének egységesítésére 2021-ben hozzájárult ahhoz, hogy a peso piaci árfolyama a 2021-es körülbelül 50-ről a dollárhoz képest ma 300 fölé emelkedett. A támogatások csökkentése gyors inflációt gerjesztett, a benzin ára több mint 400%-kal emelkedett. Kuba azonban 2024-ben még mindig hatalmas és fenntarthatatlan deficittel számol, amely a GDP több mint 18%-át teszi ki.

A közelmúltbeli tüntetések, valamint az USA-ba kivándorló kubaiak példátlanul magas száma pedig arra utal, hogy a jelenlegi kormány veszélyesen népszerűtlen. A kormány válasza sokatmondó ebből a szempontból.

Ez szöges ellentétben áll azzal, ahogy a kormány a legutóbbi, 2021-es komolyabb tüntetésekre reagált, amikor lecsaptak a tüntetőkre. és több mint 1000 tüntetőt tartóztattak le.

Kuba elnöke: Miguel Diaz-Canelű Kép forrása: France 24

Mi lesz tehát a következő lépés?

Annak az esélye, hogy a kormány ténylegesen összeomlik, jelenleg alacsony, nem utolsósorban azért, mert nincs nyilvánvaló alternatíva. De ez nem jelenti azt, hogy a dolgok jobbra fordulnak. Drasztikus változások nélkül nehéz elképzelni, hogy Kuba egyhamar kikerüljön a gazdasági válságból, és ezért nehéz elképzelni, hogy a kormány hogyan állíthatja helyre legitimitását, mivel a gazdasági jólét az egyetlen módja annak, hogy a kubai nem demokratikus rezsim megnyugtassa a kubai közvéleményt.

Urbánusok

A magyar állam 1918-1919-es összeomlása és a magyar nemzet szétzilálódása után a polgári radikálisok jelentékeny része emigrációra kényszerült. Őket tetették felelőssé a felbomlásért és a trianoni katasztrófáért. Azonban az 1930-as évek elejére egy új generáció lépett a porondra, akik felülírták az addigi polgári radikálisok által uralt baloldali közbeszédet és ez a csoport pedig nem volt más, mint az urbánusok, amelyhez a legkönnyebben a Nyugat folyóiratot tudjuk kötni. Az urbánusok ahogy maga az elnevezésük és utal rá egyfelől nagyrészt a városi polgárság alkotta másfelől pedig a szélsőjobbal szemben a városban a haladás és a kultúrának a szívcsakráját látta. A polgári radikálisok közt és az urbánusok közt egyetértés volt a Horthy rendszer teljes elutasításában, a polgári kultúra háttérbe szorulásának helytelenítésében és a liberalizmus védelmében, valamint az antiszemitizmus elleni küzdelem terén. Ezenfelül jellemző volt rájuk valamiféle kapitalizmus ellenes szociáldemokrata szellem.

Az urbánusok egyszerre voltak egy irodalmi, valamint egy intellektuális és politikai csoportosulás, akik hasonlóan a népi írokhoz elvetették a status quo-t, de közben merőben más gondoltak a létezés legtöbb kérdéséről, aminek következményeként létrejött egy olyan csatatér, amely megosztottságnak a hatását még máig érezni.  

Az urbánusok nem alkottak egy kiforrott ideológiai nézet rendszert, hanem egy lazán összekapcsolódó értelmiségi, gondolati csoportosulás volt. A közösségnek alapvetően nem lett volna célja a zsidók melletti agitálás, de a külvilág és a politizáló közvélemény sarokba szorította őket, hogy színt valljanak. Ennek következtében alakult ki az a szintén a közgondolkodást máig meghatározó közvélekedés, hogy a baloldal nemzetietlen, ugyanis az urbánusok és az általuk képviselt baloldali értékek képviselete nem tudott úgy tűnni, mint egy életbevágóan „magyar” és „nemzeti” dolog, ugyanis ráragasztották a kozmopolita zsidó bélyeget és ennek köszönhetően a baloldalt máig nemzetietlenként aposztrofálják sok esetben (bár nyilván ezt a toposzt azért ezt követő egyéb történelmi események is sok esetben életben tartották.) 

Az urbánusok (és nem mellesleg a polgári radikálisok) meglátása szerint úgy lehet elérni az asszimilációt, hogy először a magyarságot kell felemelni tehát létre kell hozni egy “új Magyarországot”, amihez aztán lehetségessé és érdemessé és válik minden népcsoport asszimilációja. Ez az arisztokratikus doktriner gondolkodás sok esetben szintén máig jellemzője a magyar baloldalnak. Visszatekintve aligha kérdéses, hogy ez az előbb említett az urbánusok által támogatott asszimilációs modell többszörösen is zátonyra futott. Ennek azaz egyszerű oka, hogy nem lehet egy hosszú múltra és tradíciókra visszatekintő népet felülről mesterségesen átformálni.

Aligha mehetünk el az irodalomhoz való attitűd mellett az urbánusokat vizsgálva. Az urbánusok a városi irodalmat kiműveltebbnek, bonyolultabb és sokrétűbbnek tehát magasabb rendűnek tartották, ezzel szemben a népi írók ezt teljes mértékben visszautasították. Az urbánusok nem tekintették ellenségeiknek a falusiakat és pont ezért irigységgel vegyes félelemmel szemlélték a népiek sikerét a falvakban. 

A magyar fajvédelem

Noha a magyar fajvédelem homályos csírái egészen a dualizmus koráig visszavezethetőek, ennek ellenére mégiscsak egy egészen új, az 1. világháborút követő összeomlás következtében létrejövő eszméről beszélhetünk. Az eszmeiség legismertebb alakjai közé tartoztak Bajcsy-Zsilinszky Endre, Gömbös Gyula, vagy éppen Szabó Dezső. Mivel harcos nacionalista, függetlenségi párti figurákként nem sok babér termett a dualizmus alatt Magyarország számára ezért a magyar fajvédelem meghatározó figurái semmilyen nosztalgiával nem tekintettek vissza a dualizmusra. Meghatározó élményeik a háborúhoz, a román betöréshez, a tanácsköztársasághoz és a nagy Magyarország széteséséhez kötődtek. Különös keménységgel ítéltek meg a tanácsköztársaságban a magyarországi zsidóság szerepét, valamint szintén rosszallással tekintettek a forradalomra emiatt a radikális reformjaikat parlamentáris szinten, jogszerűen akarták keresztülvinni szemben a Tanácsköztársasággal.

A fajelmélet és a fajvédők nem feltétlen alkotnak közös halmazt. Noha a magyar fajelmélet nyilvánvalóan sokat merített a magyar fajvédők gondolataiból, de az átfedés mégsem teljes, ugyanis a fajelmélet elsősorban francia és német mintákból építkezett. Ezzel szemben a magyar fajvédők jelentékeny része elutasította mind a náci ideológiát mind pedig a fasizmus hazai formáit.  A fajelmélet céljai között szerepelt a magyarság megóvása, mind külső, mind belső ellenségektől, illetve az alsóbb, illetve a középső társadalmi rétegek erőteljes képviselete.

A fajvédők eszméi az egyik legjelentősebb hatást gyakorolták a kornak a népességére. A fajvédők hatására jött vissza a köztudatba a magyar nemzet veszélyeztetettségének az érzése, valamint a szocialista eszmét is nekik sikerült nemzeti érzülettel feltölteniük. Mindeközben sajnálatos módon a politikai spektrum középpontjában helyezték az antiszemitizmust, semmibe vették az alapvető szabadságjogokat, továbbá támogatták a tekintélyelvűséget és a környező népek lenézését.

Szintén meglepő az a különbség, hogy a századforduló politikai nyelvezetét összevetjük a magyarság és a magyar kultúra védelmére hivatott fajvédők által használt nyelvezettel akkor a kettő közti különbség megdöbbentően nyilvánvaló az előbbi javára.

A favédők mint ahogy már az elnevezésük utal rá a magyarságra elsősorban nem egy felvehető, elsajátítható identitásképző vívmányként tekintettek, hanem egy örökletes dolognak tartották. (Ugyanakkor ebbe örökletes közösségbe beleszámították a történelmileg asszimilált népfajokat is.) Ezt jól mutatja az is, hogy a fajt és a nemzetet felváltva használták tehát egylényegűnek tekintették. Ennek köszönhetően a világtörténelemre is különféle fajok közti fennmaradásért való harcként tekintettek, amelyben csak az erővel vívhatsz ki magad és a fajod számára megbecsült pozíciót. Nem hittek a zsidók asszimilációjában úgy hitték, hogy ez a póz valójában egy hazug taktikai lépés a zsidók részéről, hogy a valódi imperialista céljaikat keresztül vigyék. 

Mindkét értelmiségi csoportosulás állításai és társadalomformájú erejük máig visszhangot vernek a magyar közélet csataterén és sok szempontból mindmáig jól leképezik a politikai erőviszonyokat. A vidék-város ellentét egészen mostanáig jól tapintható némi ideológiai felöntéssel. Vagy éppen a nemzethalál gondolata, amely Trianonból fakadó neurózisnak köszönhetően továbbra is csak részlegesen tudta feldolgozni a magyarság, bár kérdéses, hogy a feldolgozás vajon helytálló cél-e.

A vátesz latin eredetű szó, jelentése látnok, próféta, a költészetben a prófétai szerepben fellépő költők megnevezése, a romantika költészetében a vátesz küldetéstudattal rendelkezik, népvezér, a közösséget, amelyhez maga is tartozik, kiválasztottként szólítja meg. Ő az, aki tudja a jövőt, s hozzá vezető helyes utat, egy igazságosabb világ felé vezeti a népét. Ehhez hasonló mondatokat olvashatunk, amikor középiskolában a Vátesz jelentéséről beszélünk, és köszöntök minden nézőt és hallgatót, velem szemben ül Bárány Bence, aki a VATES márka alapítója és a brand menedzsere.

Mi a helyes út az igazságosabb világ felé, avagy a vátesz, mint szó hogyan jelenik meg a márkában, mi itt az alap?

Nagyon szép felvezetés volt, és csak az dübörgött itt a homlokom környékén, hogy hát nem kicsit vállaltunk ezzel a névvel, de nagyon úgy éreztük, hogy nekünk így kell hívni magunkat, mert hogy mi is kapcsolódtunk hozzá itt a középiskolát emlegeted, hogy talán ott találkozik először vele az ember, és azt hiszem az alapító társammal mi is ott találkoztunk először ezzel a kifejezéssel, hogy mi az út az igazságosabb világ felé, és hogy jelenik meg a váteszség a márkában. Sokféleképpen lehet, vátesz egy márka, egy ruházati márka, merthogy mi alapvetően és ez nagyon fontos, mert nem feltétlenül egyértelmű:

A márkában a váteszség ott jelenik meg, ha mondjuk azt vesszük, vagy azt állítjuk magunkról, hogy mi tudni fogjuk azt, hogy mi lesz az a trend, ami majd ledominálja a textilipart. Csak ez is ilyen túlvállalásnak tűnik, azért vonakodok kimondani. Ezt lehet vátesznek hívni, hogy mi azt mondjuk, hogy ebből trend lesz, és azt is csinálunk belőle. És mondjuk ez valamilyen szinten sikerült, mert mikor elkezdtük, azért azt elmondhatjuk, hogy ez annyiban nem új ötlet, hogy voltak már hasonló próbálkozások előttünk is, csak mi voltunk azok, akik nem csak egy projektként és egy kollekcióként gondoltunk erre, hogy alapvetően irodalom, aztán kicsit kibővítve művészet, inspirálta és fókuszú mintákkal és mintázatú ruhadarabokat készítünk. De hogy mi gondoltuk, mi gondoltuk úgy, hogy ebből aztán vállalkozást kell csinálni, és aztán ezt hosszasan valahogy lánggá fújni ezt a kis parazsat, ami indult, és akkor ott a mi elképzelésünk tényleg az volt, hogy erre márpedig lesz egy széles kör, egy széles érdeklődő réteg, és ez úgy esett, hogy beigazolódott.

Nagyon-nagyon óvatosan fogalmazok, azt hiszem, nem akarok olyannak tűnni, mint aki tényleg fölül, vagy túlértékeli a saját szerepét, de azt hiszem, hogy az elmúlt négy, vagy most már lassan öt év alapján májusban leszünk öt évesek, elmondható, hogy igenis tudunk-e trend lenni, bár mi mindig azok leszünk valószínűleg, akik egy réteg számára lesznek igazán izgalmasak, de a cél nyilván az, hogy ez a réteg minél szélesebb legyen.

Hogyan keletkezett a VATES, mint márka? Mi volt az a szükséglet, amit úgy éreztétek, hogy ki kell elégíteni?(Irodalom, Ady és Radnóti avagy az őstörténet:)

Elmondom az őstörténetet, amit szoktunk mesélni. Nagyon érdekes, mert a társam jelenleg San Franciscóban tartózkodik, és ő már nem olyan aktív a márka hétköznapi életében, és ezt a monológot, amit most fogok mondani, eddig mindig interjúban úgy csináltuk, hogy dobáltuk egymásnak a labdát, és most vagyok abban a helyzetben.

Úgy nézett ki, hogy Csányi Péter, az én társam, készített magának egy Ady-s pólót, és akkor az irodalomórán őt megfogta Adynak a karaktere. Ő akkor elkönyvelte magában, hogy ebből egyébként egyszer lehetne valami ilyesmit csinálni, merthogy az önkifejezése neki akkor az volt, hogy ez az Adys póló megmutatta, hogy ő kedveli ezt a költőt, és akkor mindazt, amit egyébként ő képvisel. Nálam ez szintén középiskola volt, nálam a Radnóti kattant be, ott volt az, hogy egyszer csak úgy igazán figyelni kezdtem az órákon, illetve én utána slam poetryvel kezdtem el foglalkozni, ami meg, ha nem is szerintem nem költészet, hanem inkább egy performatív műfaj bizonyos műfaji határokon. Ott kezdett el érdekelni az igazából, hogy a szavak ereje - klisé - az pontosan mit is jelent a gyakorlatban.

Aztán én szabadúszó grafikusként kezdtem el tevékenykedni a diplomám megszerzése után, és akkor gondolkodtam egy pont után abban, hogy egyébként én ilyen kicsit filmes utalásokkal felcicomázott pólókat szeretnék egyébként piacra dobni, és itt találkoztunk mi Péterrel, és itt indítottuk el a márkát.

Igazából az hívta életre, hogy talán a hobbija és az érdeklődési köre, ha nem is egyezett meg száz százalékban kettőnknek, de volt egy erős metszetünk, és az már elég volt ahhoz, hogy elhiggyük, hogy ez másokat is érdekelni fog, illetve hogy akkor el kell ezt indítani, és nem csak úgy, hogy egy kollekciót készítünk, hanem hogy belevágunk és hosszú távra tervezünk.

A VATES oldalán három érték szerepel, amely fontos számotokra: az egyediség, a minőség és a közösség. Az egyediség és a minőség szerintem az magától értetődik, de hogy a közösség része az mit jelent, hogy esetleg vannak közös események, rajongói találkozók, hogyan kell ezt a közösségi részt értelmezni?

Online és offline közösségről szoktunk beszélni. Ebből szerintem az offline értékesebb és kell még rajta dolgoznunk, mert szerintem kevésbé aktív, mint az online. Az online nyilván adja magát nekünk a napi tartalomgyártásunk, az gyakorlatilag idézetek megosztása a social médiában, és célunk is nyilván, hogy két - nem is tudom - kajafotó között mondjuk legyen egy olyan három soros, amit mi kiteszünk, és ami mondjuk egy picit hosszabban köti le a nézőt, mint az a hét másodperc, amit általános attention spam-nek szoktak mostanában mondani. Jó az, hogyha esetleg elolvassa, netán még egyszer elolvassa, és elgondolkodik a jelentésén, de nem feltétlen cél az, hogy aztán annak utána is olvasson, de örülünk, a legjobb mellékhatás az, hogyha utána mondjuk megkeresi a teljes művet is.

A kommentszekciónk az, ahol tetten érhető, illetve a kedvelési számunk, azt hiszem, ez az online közösség, merthogy hosszú évek után még mindig elképesztő számban szokták kedvelni és továbbosztani a mi idézeteinket. Ebből mi azt deriváljuk, hogy akkor ez hatni is tud, illetve ha olyan idézet kerül ki, ami megosztó, akkor nagyon érdekes az, hogy a kommentszekcióban milyen beszélgetések indulnak, vagy önmagában az érdekes, hogy beszélgetés indul, ami egyszer-egyszer talán sárdobálássá is válik a végére, de hogy ez a ritkább.

A Covid talán első hulláma alatt volt még egy nagyon kellemes tapasztalásunk a saját online közösségünkkel, amikor nyilván bezárták az országot, és akkor igyekezett mindenki olyan ötletekkel előállni, amivel talán egy picit izgalmasabbá lehet tenni ezt az otthonülést. Mi ekkor csináltuk a János Questet, a János Vitéz 372 versszakát felosztottuk. Aki jelentkezett, hogy ő szeretne egy négysorost mondani, az kapott egy versszakot, és akkor túljelentkezés volt, pedig mi azt hittük, hogy jó, hogyha az első két éneket szét tudjuk osztani, de hogy annyi mindenkit érdekelt ez, és aztán csináltunk egy óriási hangoskönyvet ebből az egészből, hogy végigmondta, 372 versszakot. Ennyi ember mondott el egy-egy versszakot a János vitézből, így elkészítve egy uszkve 1 óra 26 perces hangoskönyvet és ami különösen izgalmas volt, az az, hogy a 6 éves volt talán, nagyjából 6 éves forma, kisgyerek volt a legfiatalabb, és szerintem 90 környékén volt a legidősebb, amit mi különösen szerettünk.

Talán pályázatokat csináltunk kétszer is, ennek most már azt hiszem a legutóbbinak is két vagy három éve, de hogy mintatervező pólótervezői pályázatot hirdettünk irodalmi témákban, és nagyon sokan jelentkeztek rá, és nagyon sokan adtak le pályaműveket, amiket aztán meg is jelenítettünk, tehát volt egy olyan kollekciónk, amiben több ilyen pályamű is szerepelt, sőt onnan került ki egy grafikus, akivel mi azóta is együtt dolgozunk.

Az offline-hoz visszatérve pedig az események voltak izgalmasak, ez is 2022 nyara volt azt hiszem, mikor a Westend-tetőn csináltunk két eseményt, ott az volt az izgalmas, vagy az volt az elgondolás mögötte, hogy rapperek, színészek, költők és slammerek álltak színpadra, és adták elő azt, amit ők egyébként szoktak csinálni, és abból egy ilyen érdekes mix jött létre. Nyáron szoktunk még menni különböző formátumokkal, fesztiválokra általában. Ez a kulturális, vagy ilyen popkulturális kvíztől elkezdve a kerekasztal beszélgetésen át egyébként a kötetbemutatóig, amiről majd azt hiszem fogunk beszélni.

Egy ruhamárkánál adott a ruha, a ruha anyaga, a minőségi ruha, és így ennyi, de azért mégiscsak a VATES-nál azt láthatjuk, hogy üzeneteket, gondolatokat, bármifajta ilyen üzenetet közvetít ez a márka, hogy van egyfajta aktivizmus ebben a projektben, vagy ez egy márka, ami egyébként üzenetekkel is kommunikál?

Nyilván a technikai oldala az, hogy van a címke, van a minta, azt nagyon nem tudod megvariálni, tehát ott a lehetőségeid száma és a mozgástered véges. Az, hogy hogy választod meg a mintákat, nyilván már egy izgalmasabb kérdés. Van-e benne aktivizmus? Ha aktivizmusnak hívhatjuk, akkor ez a művészetnépszerűsítés.

Ezt csipegetni is lehet, kevesebbet is lehet belőle fogyasztani, és hogy ez mindenkié, és lehet ezt vinni magaddal kisebb dózisban, Hogyha éppen arra van kapacitásod, és akkor ezt lehet növelni ezt a dózist, és nyilván érdemes is, hogyha el szeretnél mélyülni irodalomban, a festészetben, a zenében, akkor erre mindig van lehetőséged, és mi szeretnénk egy híd lenni tulajdonképpen, vagy mondjuk egy olyan platform, ami belépni is segít mondjuk ebbe, hogy mondjuk honnan kezdjem el én a kultúra és a művészetek fogyasztását, erre mondjuk pont jók lehetünk, hogy innen. Nézel egy-két idézetet, rájössz, hogy igazából te görgettél hármat, akkor volt ez a szerző, akitől neked két-három idézet valamiért megmaradt, akkor lehet, hogy utánanézel, és akkor tőle fogsz olvasni. Ám ha annyi van, hogy a napodban van egy perc, amikor elolvasol valamit, ami egy picit más, mint ami az általános kínálat a social mediaban, akkor mi ezt tudjuk. Azt hiszem, hogy ez bizonyos értelemben aktivizmus, bár valószínűleg van ennél szebb szó erre. Ez a küldetéstudat talán, ami a váltás mögött rejlik.

Akkor van benne egy kis kapudrog szerep is?

Az se gyenge kifejezés, de elfogadom, ez jó.

Ha már kapudrog, akkor azt láthatjuk, hogy ezeken a termékeken alapvetően költőknek a gondolata jelent meg, későbbiekben akár mesék, de akár megjelentek egy zenekarnak is az alkotásai ezeken a bögréken, telefontokokon és azért régebben mégis a fő fókusz a költőkön volt. Arra lennék kíváncsi, hogy az eladások alapján lehetett-e következtetni arra, hogy például nem tudom, Adys pólóból adtak el a legtöbbet, vagy József Attilás bögrét, hogy van-e ilyenfajta kultusza most Magyarországon valamelyik költőnek, vagy lehetett-e valamilyen tanulságot az eladásokból figyelni?

Abszolút megvannak, és nem is csak az eladásokból, hanem a kedvelésszámokból, a megosztott idézeteken lévő kedvelésszámokból szépen lehet modellezni, hogy kiket szeret és ismer a magyar közönség leginkább, és Ady abszolút viszi a prímet, József Attila Radnóti, meg talán Babits. És aztán Karinthy, Kosztolányi még néha meg szokott érkezni egy-egy nagy villanással, kicsit mint egy atlétikai esemény benne a fejemben. Azt nézem, hogy Karinthy és Kosztolányi környékén ki futkos, még Szabó Magdát nagyon szeretik.

Végtelen statisztikák, vagy végtelen adatunk lett abból, hogy egyébként kiket kedvelnek és kiket vesznek adott esetben, ezt érdekes látni. Nem mindig a szerző személye az, ami a döntő:

Rendkívül tágan van értelmezve, ha jól vettem ki a kultúra. Például a Facebook-posztoknál van, hogy a Shrek filmből van idézve, van, hogy egy klasszikus drámából például. Mi a felfogásotok, nektek mi az a határ, amin belül ti megosztotok egy tartalmat.

Ez nagyon jó kérdés, hogy mik a szerkesztői elvek, és ez olyan, amiről folyamatosan tanácskozunk mi is, hogyha valamelyikünk egyértelműen azt mondja egy kiválasztott idézetre, hogy na ez nem passzol az oldalunkhoz, akkor miért? Egyrészt figyelünk arra, hogy nehogy véletlen elitizálódjunk, mert az azt hiszem, mindig veszélye egy ilyen kezdeményezésnek.

Ha mi azt választottuk, hogy a magyar irodalomból, ahogy indult, a magyar irodalom fókuszból, ahogy indult ez az egész, egyszer csak egy lazábban értelmezett művészetfókuszú márka lettünk, akkor tényleg válogassunk mindenhonnan. A Shrek és Babits az egy nagyon szép összevetés. Ezt tartjuk is, hogy különböző területekről szemezgetünk.

Azért nagyon nehéz, mert hogy mostanra a tagokkal gyakorlatilag egyetértés van abban, hogy szinte zsigeri a döntés, hogy na ez olyan VATES-es. A váteszesség fogalma a mi fejünkben már él, talán némely követőnk fejében is megvan már az, hogy mi VATES-es, csak pont ez a veszélyes, mert így elitizálódik aztán valami, és ezért kell mindezt revizionálni. Nyilván ilyen általánosságokat tudok elmondani, hogy legyen érték abban, ami elhangzik. Fontos, hogy kiszolgáljuk az ízlését egyfelől a minket követőknek, de próbáljuk meg kicsit formálni is. Ha mondjuk eddig nem voltak vevők a leírt iróniára, mert mondjuk azt kevesebben értik, és ez a számokban nagyon jól látszik, hogy kevesebben értik. Csak azért is tegyünk már ki olyat, ami nem 14 másodperc megérteni, nem kétszer olvasós, hanem lehet, hogy háromszor. Vagy először átgörgeted, és akkor talán mikor görgettél hármat ugrik be, hogy hoppá, ott valami lehet volt még elrejtve a sorok között.

Lehet néha kicsit limonádébb a dolog. Ha a dalból idézünk, akkor például közel nem kell olyan pontosnak és feszesnek lennie a gondolatnak, mint mondjuk egy versnél, mert ott óhatatlanul elindul egy sláger esetében a dallam is az olvasó fejében, ahhoz már mást köt, saját élményeket, a dallammal együtt alakul ki valahogy a fejében egy élmény, és akkor az ilyen módon egy picit más jellegű poszt, mint egy irodalmi. Ilyen szempontok jönnek be általában, de azt hiszem, hogy ez egy nagyon mély zsák, amiből órákon keresztül tudnék szemezgetni. Alkalom szerint válogatunk ebből a zsákból, hogy mit veszünk ki éppen, és mit kell figyelembe venni, amikor el akarjuk dönteni, hogy ez igen vagy nem.

Nemcsak régi költőknek a soraival foglalkoztok, hanem kortárs költők soraival is. Nemrég jelent meg a Felhajtóerő című versantológia, amely kötetben 48 kortárs szerző versét olvashatják. Az első kérdésem ehhez kapcsolatban az lenne, hogy mi volt a célja ennek a versantológiának, és hogyan lettek kiválasztva a szerzők és a versek?

Adta magát a téma, ez picit vissza a gyökerekhez projekt volt gyakorlatilag, merthogy akkor már mi a művészet inspirálataként hivatkoztunk magunkra, de tudtuk azt, hogy minekutána magyar irodalomból indultunk már akkor a kezdetekkor megfogalmazódott bennünk, hogy milyen szép lenne, hogyha ebből egyszer egy kötet születne. Azt nem tudtuk még, hogy hogyan. Az a választás meg megint csak adta magát, hogy dolgozzunk csak kortársakkal, és itt már köszönetet kell mondani a Jelenkornak, és Szendrák Bence volt a Jelenkor oldaláról a szerkesztő, a VATES oldaláról én, illetve Élő Csenge Enikő költő, szerkesztő segített még be harmadikként, így aztán három nagyon más szempontrendszer találkozott, és abból gyúrtunk össze valami olyat, aminek a vége a Felhajtóerő lett. Én nagyon szerettem volna azt, hogy nyilván minél több arc jelenjen meg a kötetünkben, ezért lett 48 szerző és 48 vers. Azt hiszem, a Jelenkor oldalról jött az az ötlet, hogy nagyon jó lenne, ha csak kortársak lennének.

Aztán a szerkesztői elvekről beszélgettünk még sokat, de ott szerettük volna, hogy erről nem biztos, hogy nekem kell a lehető leghosszabban beszélni, de hogy szerencsére a szakemberek bevonásával lett végül a Tory Higgins-féle selfdiszkrepancia elmélet az alapja annak a szerkesztésnek, amit végül véghez vittünk itt a Felhajtóerő esetében, ez három ciklust jelent, és akkor nem untatlak most azzal, hogy arról én konyhanyelven beszéljek, de a Tory Higgins-féle selfdiszkrepancia elméletnek, ha utána olvas valaki, akkor elég egyértelmű, hogy hogy alakult ki ez a három ciklus.

Hát a cél is egy nagyon hosszú folyamat volt. 2023. február 14-én jelentünk meg, és egy szűk évvel előtte már elkezdtük a beszélgetéseket erről a kötetről, és még az elején arról is volt szó, hogy mi lenne, hogyha itt is mondjuk három ciklusban úgy jelennének meg művek, hogy mondjuk csak két négysoros idézet, a rövid versek és a hosszú versek, hogy ez mintha a kapudrog jellegét megint csak megtartaná, hogy mondjuk éppen egy perced van a villamoson, előkapod a kötetet, akkor néhány sorosokból fogsz szemezgetni. Ha tíz perced van, akkor már rövid versekből, ha van egy órád, akkor olvasod a hosszú verseket, csak ez meg olyan blőd, szerkesztői elvnek tűnt, meg kicsit az egyet kell, hogy értsek, hogy picit úgy hülyének nézi az olvasót, és ez nem jó.

Nagyon érdekes, hogy aminek tökéletesen van helye és működik az online térben, az nyilván a nyomtatott irodalomnál nem ugyanúgy működik, úgyhogy egy izgalmas tanulási folyamat is volt egyben. Végül aztán itt, hogyha a célról meg a szerkesztésről beszélnék viszonylag hosszan, akkor nyilván itt a három szerkesztőnek az elveit tudnám kiemelni, de hogy azt is nagyon nehéz szétszálazni, hogy miben különbözik.

Nekem nagyon fontos volt az, hogy tegyünk bele olyan verseket, amiknek az értelmezései mélyre mennek és hatnak, és szép elemei a kortárs magyar irodalomnak, de fontos, hogy nem kell hozzá másfél óra, hogy megfejtsünk benne minden idegen szót, hanem egy picit könnyedebben fogyasztható, mint azok, ahol tényleg arról van szó, hogy netán még utánajárást is igényel az olvasás mellett az, ahogy meg van fogalmazva, de került bele olyan is, ami egy picit utánajárósabb. Én terjedelmében is szerettem azt, vagy szerettem volna azzal is hatni, hogy ha már az online-ból mégiscsak hozom azt magammal, hogy tudom, hogy mennyi az az idő, amit egy poszttal eltölt a ma embere, akkor valószínűleg ez érvényes egyébként mégiscsak olvasásnál is. Annyival segítsük meg, hogy legyenek benne rövidebb versek. Szerkesszük úgy, hogy te az olvasó fejével is gondolkodsz és igyekszel segíteni neki és rajta, amikor megtalálod a végső sorrendjét ezeknek a verseknek, hogy a lehető legfogyaszthatóbb ívet tudd leírni. Széttartóak nagyon most a gondolataim. Nem tudom, mennyire volt ez válasz a kérdésedre, ha igen, akkor itt teszek rá pontot.

A kötetet elolvasva nekem egyből eszembe jutott Petőfi Sándor, akit a bátorság egyik legnagyobb alakjaként tanítanak, és aki azt mondta a XIX. század költői című versében, hogy:

Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed, nincs rá szüksége a világnak, s ezért a Szent Pált félretedd

Olvasva ezeket a verseket, vagy más kortárs verseket, esetleg slam poetry-t hallgatva, felmerül a kérdés, hogy hová tűnt a művészetből a bátorság, mit jelent a XXI. századi költőknek ez a szó, hogy bátorság, és mikor érdemes a Szent Pált félretenni? Egyáltalán nektek foglalkozni kell-e ezekkel a kérdésekkel?

Igen, ez nagyon fontos. Már az előző kérdésre adott válaszomban is azt éreztem, hogy talán a szerkesztőtársaim ennél a kötetnél pontosabban tudják megfogalmazni azt, amit én csak konyhanyelven rakok össze, merthogy mi nem vagyunk irodalmárok.

Van egyfajta érzékünk, már csak a színpadi tapasztalatunkból, és az eddigi irodalmi tapasztalatunkból van egy jó szemünk és fülünk ahhoz. Mondjuk fülünk az nem feltétlen kell, merthogy képeket osztunk meg, de hogy van érzékünk ahhoz, hogy jó szerkesztői és csőszei legyünk ennek az egésznek, amit csinálunk, de nem vagyunk irodalmárok, így aztán én a szerepem túllépésének érezném, hogyha itt most ennek a fejtegetésébe kezdenék, és nem is feltétlen lennék vele komfortos. Nem én vagyok erre a legjobb ember, hogy megmondjam.

Vagy újra eszébe jut, hogy ez a mesefigura létezik, és akkor megmutatja a gyermekének, hogy nézzen az új generáció is Frakkot, mert miért ne nézne Frakkot. Ugyanez igaz az egy-egy sorokkal, ugyanez igaz bármilyen festménnyel, amit felhasználtunk. Nyilván amellett, hogy hozzányúlunk trending dolgokhoz, amiket mindenki ismer. Igyekszünk onnan is válogatni, amiket ne adj Isten, elfelejtenénk itt az idő során, és mondjuk az, hogy mi újra hozzányúltunk, az újra egy picit ráirányította a fejgépet.

Milyen projektekkel találkozhatunk a jövőben a VATES oldala felől? Mennyit szabad elárulni ezekből?

Nagyon-nagyon izgalmas dolgokon dolgozunk. Ez a tökéletes stock válasz szerintem erre a kérdésre, hogy ne mondjak igazán semmit, de nem akarlak itt válasz nélkül hagyni.

Kísérleti jellegű dolgok következnek. Kicsit mainstream vizekre fogunk evezni. Tesszük mindezt úgy, hogy az értékünket azt ugyanúgy megtartjuk, mint ahogy eddig is megtartottuk, és tán még növeljük is, vagy picit más fénytörésbe kerül, mindez nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a közönségreakciókra. Én rettenetesen élvezem ezeket az új projekteket, meg új nekifutásokat, meg új próbálkozásokat. Azt hiszem, ez a záloga annak, hogy mi sem unjuk meg azt, amit csinálunk. Meg nyilván a fejlődésünk záloga is, mert hogyha mi tényleg a kapudrog vagyunk, rettenetes, hogy ezt a kifejezést használjuk most már ezen a ponton, de akkor már nem engedem el, akkor viszont a lehető legjobb dílernek kell lennünk, és a legforgalmasabb sarokra kiállni, ahol sokan belénk akadnak, ez borzalmas! (nevet) Ezt a lehető legjobb szándékkal igyekszem mondani.

(Borítókép forrása: Bárány Bence - LinkedIn) 

A világ legjobb egyetemeinek meghatározására nincs egyetlen elfogadott rangsor, de a leghíresebb négy. a QS World University Ranking, A The Times Higher Education, a Shanghai Rankings(ARWU) és a U.S. News Best Global Universities Rankings vizsgálatával képet kaphatunk a magyar felsőoktatás versenyképességéről. Ezen rangsorok alapján a legjobb magyar iskolák így helyezkednek el:

1. QS World University Rankings: 601-610 Szegedi Tudományegyetem
2. The Times Higher Education: 251-300 Semmelweis Tudományegyetem
3. ARWU: 5001-600 Eötvös Lóránd Tudományegyetem
4. S. News Best Global University Rankings: 368. Eötvös Lóránd Tudományegyetem

Mint láthatjuk majdnem minden rangsorban más az első helyezett, csak az ELTE duplázott. Ez annak köszönhető, hogy ezeknek a rangsoroknak a módszertana mindig más, változó mi az, amit figyelembe vesznek a számításhoz. Ahhoz, hogy a címünkben olvasható kérdést megválaszoljuk, részletesen kell elemezni ezeknek a listáknak a módszertanát. Kezdjük a sort a QS-sel:

I. QS World University Rankings:

• Akadémiai hírnév (30%): Akadémiában dolgozókat kérdeznek meg arról, hogy melyeket tartják a legjobb intézményeknek
• Munkáltatói hírnév (15%): Munkáltatókat kérdeznek arról, mely egyetemről jött dolgozókat tartanak a legkiválóbban képzettnek
• Oktatók/Hallgatók aránya (10%): Az arány az oktatás személyre szabottságát mutatja (több tanár jut kevesebb diákra akkor személyesebb)
• Idézések (20%): Kutatási teljesítmény, idézettség felmérése
• Nemzetközi oktatók aránya (5%): Fontos a nemzetközi sokszínűség
• Nemzetközi hallgatói arány (5%)
• Nemzetközi kutatói hálózat (5%)
• Végzés utáni kilátások (5%)
• Fenntarthatóság (5%)

A felmérés ezen mutatók alapján készül, a százalékok minden évben változhatnak, és újabb mutatók kerülhetnek a számításba. Ezek alapján a QS Ranking legjobb egyetemei: 1. MIT, 2. Cambridge, 3. Oxford, 4. Harvard, 5. Stanford, 6. Imperial College London
Legjobb magyar egyetem: SZTE

II. The Times Higher Education

• Oktatás minősége (29,5%): Ez az akadémiai hírnévből, az oktató-diák, a doktorandusz-alapszakos, a doktori fokozatott szerzett és nem szerzett akadémiai személyzet arányából és az intézményi bevételekből kalkulálják
• Kutatási környezet (29%): Mely a kutatási hírnévből, a kutatási bevételekből és termelékenységből tevődik össze, melyet akadémiai kérdőívekkel vizsgálnak
• Kutatási minőség (30%): Nem tévesztendő össze az előzővel, itt inkább számok alapján vizsgálnak, idézettség mértéke, hatása, befolyása, értékelése (Q skála alapján)
• Nemzetköziség (7,5%): Lévén brit rangsorról van szó, fontos szerepet játszik benne a nemzetközi hallgatók, személyzet és együttműködések aránya
• Iparág(4%): Mennyit tud az egyetem az iparágakhoz, innovációhoz hozzáadni

A mutatók alapján a THE rangsorában a következőképpen alakul: 1. Oxford, 2. Stanford, 3. MIT, 4. Harvard, 5. Cambridge, 6. Princeton.
Legjobb magyar egyetem: Semmelweis Tudományegyetem

 III. Academic Ranking of World Universities (ARWU)

• Oktatás minősége (10%): Az egyetemek Nobel-díjas és Fields-érmes öregdiákjainak száma
• Oktatói minőség (40%): Az egyetem Nobel-díjas és Fields-érmes oktatóinak száma és a magasan idézett kutatások száma
• Kutatási eredmények (40%): A Nature és Science folyóiratokban publikált cikkek száma és a SCIE és SSCIE indexben bejegyzett cikkek, kutatások száma
• Egy főre jutó teljesítmény (10%): Egy főre jutó akadémiai teljesítmény

Ahogy láthatjuk az ARWU eltérő módszertant használ, mint az előző listák, így várhatóan más eredményeket kaphatunk, mint az eddigiek. A legjobb intézmények: 1. Harvard, 2. Stanford, 3. MIT, 4. Cambridge, 5. Berkley, 6. Princeton. Egyértelműen kirajzolódó amerikai fölény, köszönhetően egyébként a nyugati  (főként amerikai) túlsúlyú erősségeknek a módszertanban.
Legjobb magyar egyetem: ELTE

IV. Végezetül nézzük meg a U.S. News & World Report Best Global Universities Rankingsát:

• Globális kutatási hírnév (12,5%)
• Regionális kutatási hírnév (12,5%)
• Publikációk száma (10%)
• Könyvek, tankönyvek száma (2,5%)
• Konferenciák (2,5%)
• Normalizált idézettségi hatás (10%)
• Összes idézettség (7,5%)
• A felső legtöbbet idézett publikációk 10%-ban hány kutatás van (12,5%)
• A felső legtöbbet idézett publikációk 10% lévő publikációk százalékos aránya az összes publikáción belül (10%)
• Nemzetközi együttműködés – a saját országhoz viszonyítva (5%)
• Nemzetközi együttműködés (5%)
• A saját területükön a legtöbbet idézett, az felső 1%-ba tartozó, magasan idézett publikációk száma (5%)
• Az összes publikáció százalékos aránya, amely az első 1% legtöbbet idézett publikációk között van (5%)

Mint láthatjuk ez a legösszetettebb lista, azonban talán ez a legkevésbé használt is az egyetemek rangsorának megállapításakor a négy közül. Ez alapján az 1. Harvard, 2. MIT, 3. Stanford, 4. Berkley, 5. Oxford, 6. Washington Seattle lett. Szintén amerikai domináns, lévén ez egy amerikai rangsor.
Legjobb magyar egyetem: ELTE

A szemléltetésre hoztunk két táblázatot, melyben a listákat össszevetve próbáltuk megnézni, valójában melyik egyetemet hozza ki a négy rangsor a legjobbnak, ezeket az eredményeket kaptuk: 

Ha a négy listát összevetjük akkor kijön, hogy a legjobb egyetem a pontozás alapján az MIT, a Harvard és a Stanford. Egyértelmű USA dominancia látható. Tehát ha valamelyik rangsorban minden egyes pontban sikerül magyar egyetemnek átlagon felül, sőt a legjobbak között szerepelnie, akkor van esélye bekerülni a legjobbak közé. Ez azonban szinte lehetetlen a jelenlegi állás szerint, hiszen ehhez óriási költségekre, és időre lenne szükség.

Bihari Ádám stílustanácsadó, a Sprezzatura by Bihari alapítója és szakmai vezetője, amely az ország meghatározó nápolyi stílusú bespoke szabósága. Munkásságának része az írás, legutóbbi könyvének címe: Sprezzatura öltözködni és élni. Írásai és videói az öltözködés szabályairól, követendő és kerülendő példákról, valamint a klasszikus értékek fontosságáról és időtállóságáról értekeznek.

Ha az ember meghallja azt a szót, hogy stílusszakértő, stílustanácsadó, akkor egy túl jól öltözött, tökéletes eleganciájú, reggeli kávéhoz is öltönyt hordó guru juthat az eszébe. Mi a valóság? Hogyan lettél te stílusszakértő? Mikor jött be az életedbe a divat?

Az öltözködés az egy érdekes dolog. Hogy a reggeli kávéhoz is öltönyben kéne legyünk, vagy abban vagyunk valójában, nyilván csak magamról tudok beszélni. Az én életemben az öltözködést igazából úgy tudnám a legjobban megfogalmazni, úgy robbant be, hogy nekem nem volt választásom. Amikor valami úgy történik meg az életedben, ami után már rájössz arra, hogy igazából te erre születtél, és ez nyilván hangozhat egyfelől nagyképűen is, de amikor úgy megérzed, hogy a helyeden vagy.

Adás előtt beszéltük, hogy nagy a konkurencia olyan téren, hogy a tízmillió divattanácsadó, stílusszakértő országa is lehetünk akár. A te munkádban mennyire jellemző az, hogy meg akarják neked mondani, hogy a konkurencia, a látszólagos konkurencia közbeszól? Mennyire új keletű a munkád?

Hú, nagyon jót kérdeztél. Anélkül, hogy neveket mondanék, vagy megbántanék valakit, nagyon nehéz erre válaszolni, és tényleg inkább az a legelegánsabb módja, hogy amit én képviselek, azért az egy nagyon-nagyon más bolygón játszom ezt a játékot, mint a tízmillió másik stílustanácsadó stylist, de hogy ne tűnjön ennyire arrogánsnak vagy nagyképűnek, mert Magyarországon, ha mersz arról beszélni, hogy te valamiben jó vagy, az mindig olyan veszélyes. Azt szoktam kellően nagyképűen mondani, hogy Magyarországon kettő ember van, aki a stílusról beszélhet, úgy hívják az egyiküket, hogy Schiffer Miklós, a másikuk meg szerény személyem, Bihari Ádám. Úgyhogy itt ezzel lezárnám ezt a kérdéskört.

Hogyan kell elképzelni a napjaidat? Milyen munkaköreid és feladataid vannak?

Nyilván a szabóság rengeteg feladattal jár, sok utazással jár, az ügyfeleimnek a legmagasabb szintű szervizével, tehát amikor egy bespoke szabóságról beszélünk, akkor nem csak egy ruháról, hanem egy szolgáltatásról is beszélünk. Az utazások, az egyfajta edukáció, egyfajta szabadság, egyfajta izgalom, és a másik része, ami a munkámnak egy szerves része, az nyilván a könyvírás, az előadásoknak a tartása, ott kezdtek el megjelenni, tehát ezek mind-mind nagyon hálás dolgok. Úgy szoktam mondani, hogy igazából nekem a saját lelki békémet élem meg napi 24 órában a ruhák által és az öltözködés által.

Szinte kéz a kézben mozog a neveddel a Sprezzatura kifejezés. Tulajdonképpen ez mit jelent?

Mindenki más társít mögötte. Azt tudnám elmondani inkább, hogy nekem mit jelent, vagy az én életemben mit jelent. Egyfajta szabad szemlélet a szabályok betartásával, néha áthágásával, és egyfajta öröme az öltözködésnek, ami minden egyes élethelyzetben szerintem az embernek tud egy támasz lenni.

Hogy jött be az életedbe, miért pont ezt az irányzatot választottad?

Ugye a klasszikus öltözködésben két nagy irány van. Van az angol iskola és van az olasz iskola. Mindkettő szerintem fantasztikus, másért jó. Én abszolút az olasz kultúrának vagyok a híve, de Olaszországon belül is van külön, mégpedig Nápoly. Nápoly állam az államban. Nagyon sok ember azt gondolja, hogy az olaszok ilyen nagyon-nagyon összetartó nemzet. Azért ez nincs így. Tehát a milánói, az milánói, a római, a római, a nápolyi, nápolyi, a firenzei, firenzei, tehát mindegyik külön-külön individuum, mindegyik város, mindegyik nagyhatalom, ahogy ők hívják magukat és az én életemben igazából, amikor először Nápolyban voltam, akkor láttam azt, hogy ha valami, akkor ez az én világom.

Beemelném a beszélgetésbe a hazai utcaképet, ami gyakran feltűnik a videóidban. A pályád kezdetén, amikor jártad az utcákat és figyelted az embereket, mint kvázi pályakezdő, akkor volt olyan jelenség, amire azt mondtad, hogy hú, hát ez azonnal kuka, ezt el kell törölni, ezt meg szeretném változtatni?

Rövid ujjú ing. Ugye a mondás, amit hozzám kötnek rengetegen, hogy rövid ujjú ing, nincs, nem volt, nem létezik. Pár hónappal ezelőtt voltam a Karizma Podcastnek az egyik vendége és ott mondtam egy mondatot, amit a TikTok azóta felkapott és embereknek a pulzusa megugrik tőle:

Elképesztő, hogy itthon a fürdés az olyan, mintha egy ilyen úri huncutság lenne, egy luxus egyszerűen és azt veszem észre, hogy nincsen meg az embereknek az a kellő őszintesége magával, hogy belenéz a tükörbe, és szerintem emberek teljesen mást látnak, mást éreznek, mást gondolnak. Egy picit olyan, hogy amikor látom a kommentszekciót, és ma Magyarországon különösen jogosítványhoz kötném, tehát megszabnám, hogy ki kommentelhet. Az egészen elképesztő, hogy a közbeszéd mutatja sajnos, hogy kulturálisan mi éppen hol tartunk. Egészen pazar dolgokat lehet látni. Az öltözködés meg pláne ilyen. Ma Magyarországon mindenki azt hiszi, hogy tud öltözködni, mindenki azt hiszi, hogy ő roppant igényes, mindenki azt hiszi, hogy ennek a műfajnak ő egy tökéletes képviselője, és nehogy már te nekem majd megmondd, hogy én hogyan... Persze, értem én, csak a nap végén egy dolgot el kell fogadni.

Tudsz mondani, vagy meg tudsz nevezni olyan tendenciát, melyekben mondjuk a 10-15 évvel ezelőtti állapotokhoz képest történt előrelépés, vagy jobban állunk, vagy látszódik a fejlődés?

Abszolút! Ez a ti generációtoknak köszönhető egyértelműen. 15 évvel ezelőtt, mindig ezt a példát mondom, egy díszzsebkendőt betettem a szivarzsebbe, és kimentem az utcára... figyelj!

A földönkívüli!

Azt éreztem, hogy mindenki engem néz. Ma már ez a szerves része hál' Istennek az öltözködésnek. Vagy tizenöt évvel ezelőtt egy dupla csatos Double Monkban valaki kiment az utcára, hát ez kötél általi halál, tehát ott az egész kivégzés előtti állapotokra hajazott. Ma pedig hál' Isten a generációtoknak köszönhetően például ez ma már - mindkét dolog, egy Double Monk, vagy egy díszzsebkendő - szerves része az utcaképnek, és ez szerintem nagyon jó!

A mi generációnknak mondjuk úgy, hogy szerves része a közösségi média, social media használat. Ennek a megjelenésével szerinted tudatosabban öltözködünk, vagy megmaradt ugyanaz az ellentét, hogy az Instagramon kirakom, hogy tipp-topp, tüchtig, rendesen felöltöztem, megjelenek, és a valóságban pedig szöges ellentéte valósul meg?

Nem tudom, én magamból tudok kiindulni, tehát én ezt el nem tudom képzelni, hogy valaki átöltözik mondjuk egy fotóért, egy posztért, bocsánat, de el tudom képzelni, de az én életemben ez egy elképzelhetetlen dolog. Valahol az Instagram szerintem jót tett a vizualitásnak, hiszen az egy ilyen vizuális óceán, ahol mindenki bedobja a vélt vagy valós ízlését, de hiszem azt, hogy nem az applikációk vagy az eszközök rosszak, hanem mi emberek, ahogy használjuk őket.

Sneaker kultúra. Begyűrűzött hozzánk ez is abszolút, minden második ember sneakert hord. Neked mi a személyes alapállásod vagy véleményed az ilyesfajta cipőkről?

Az, hogy a fiatal generációnak szerintem tök jól áll, de ez a hype, ez nagyon gyorsan ki fog durranni ez a lufi. Emlékezzünk erre majd erre a beszélgetésre, amikor tíz év múlva beszélünk, ez el fog tűnni nagyon gyorsan. Ettől függetlenül... vagy bocsánat, nem eltűnik, de azért, ez a hype lényegesen csökkenni fog. Van szerencsém egy-két komoly sneaker vállalatnak a tulajdonosával is jó kapcsolatot ápolni, és már a számoknál ezt lehet látni, de nagyon vagány szerintem, hogy a fiatal srácok viselik öltönnyel. Például az öltöny kultúráját a fiatal srácoknál a sneaker hozza meg.

Ezt akartam is kérdezni, hogy lehet-e kombinálni?

Szerintem abszolút, és vagány, vagány, vagány módon néz ki, innen is minden fiatal srácnak üzenem, hogy akkor néz ki jól öltönnyel egy sneaker, ha az öltönynadrágon hajtóka van. Egy hajtóka 4,5 centiméter, egyébként a magassága sokkal vagányabb, befejezettebb, sokkal kulabb életérzést ad, de szerintem ez egy abszolút jó dolog. A sneaker kultúra jó. Az más kérdés, hogy én azokat a típusú sneakereket, amiket ma a fiatalok preferálnak, én másféle sneakerekben találom meg magam, de ez ettől jó, és ez ettől működik jól szerintem.

Nem éppen a holdjáró kinézetűek a kedvenceid. Egyébként jó is, hogy mondod, te magadnak például vásároltál-e már ilyesféle cipőt?

Abszolút, de én külföldön, nem Magyarországon. Azért mondom, nekem mások a preferenciám. Én a sneakerről mást gondolok, mint amit most a fiatal, 14-16-18 éves srácok, de ez pont ettől jó, pont ettől színes az utcakép, és ez helyes, hogy ők mást gondolnak, mint én. Mindegyiknek megvan a helye.

Egyik videódban említed, hogy az öltözködés nem pénz kérdése, és ez szerintem bizonyos körökben egy  megosztó mondat lehet. Mert a stylist megmondja, akinek 1000-1500-2000 ruhája van és 40 darab öltönye, meg a tipikus sztereotípiák... Ezeknek a kételkedőknek ki tudod fejteni, hogy miért nem feltétlenül pénz kérdése az öltözködés?

Aki ezekben a mondatokban ezt akarja meglátni, azokkal nekem nincs dolgom, de a kérdésedre válaszolva: Túl nagy a gőg itthon. Ha valaki emögött a mondat mögött azt érti, amit te mondasz, tehát hogy azt érzem, hogy az embereknek az őszinteséggel nem tudnak nagyon mit kezdeni. Az őszinteség az fáj, meg az igazság is fáj, de hiszem azt, hogy az öltözködés - ahogy utaltam az elején - legyél ápolt, legyenek szép fogaid, legyen tiszta a körmöd, fürödjél le, legyen egy jó illatod, és vegyél fel egy vagány farmert egy fehér pólóval és egy tök jó sneakerrel. Nem kell kétsoros öltönyben járni, vagy szmokingba menni egy rendezvényre, mert attól nem leszel még elegáns. Tehát a ruha nem hordozza az eleganciát és ez fontos.

Pénzkérdésnél maradva, ám pénztől függetlenül melyek azok a ruhadarabok véleményed szerint, amelyeken biztosan nem érdemes spórolni?

Emlékszem, mikor fiatal srác voltam, és nem volt úgy pénzem, akkor én úgy vásároltam meg cipőt, hogy belegyömöszöltem a lábamat, hogyha láttam egy olyat, amire éppen, mert le volt értékelve, és akkor mondtam, hogy nekem egy ilyen muszáj. És amikor egy cipő pici, hát az kész, akkor az olyan fájdalom, hogy értelmezhetetlen.

Egybevág a pénzkérdés témájával a túlzott vásárolgatás. Van szerintem egy borzasztóan jó Jean Paul Gaultier idézet ehhez:

"Ha túl sok ruhája van, ne dobja el, használja fel újra. Adieu a vadonatújnak, Bonjour az újjávarázsolt réginek.

Eme idézet bizonyosan ellentmond a konzumerizmus logikájának. Milyen gyakorisággal vásároljunk szerinted, hogy ne essünk túlzásba? Mi az, ami még belefér?

Egyetértek. A vásárlást én úgy szoktam meghatározni, hogy egy évben kétszer kell vásárolni.

De akkor nagyon, ami a csövön kifér?

Nyáron érdemes gondolkodni előre, hogy majd már télre beszerzem a dolgokat. Én most a csináltatott ruhák világáról beszélek, ahol nincsenek évszakok. Egy klasszikusan öltözködő férfit nem tud befolyásolni a divat, maximum valamilyen szinten inspirálja. Pont most egy Sprezzatura Styleschool nevű előadássorozatot csinálok, és ott beszéltem a tegnapi nap folyamán a kapszula Gardróbról.

Egy kapszula gardrób az 2x1 méter, abban egy férfinek a ruhatára: kabát, ing, öltöny, zakó, cipő, fehérnemű, mindennek el kell férnie. Egyetértek, nem kell annyi mindent vásárolni. És ha a pénzt kérdezted, inkább drágább holmikba, minőségi holmiba érdemes fektetni, és van egy szabály, akármilyen hihetetlen, igenis a ruhaipar, a textilipar, vagy a divatipar, vagy akár a klasszikus férfi öltözködés megkéri az árát a dolgoknak. Az fontos, hogy a divatiparban elképesztő túlzások vannak, ami a szürrealitás fogalmát kimeríti, de be kell lőni a józanságot valahol.

Néhány márkát meg tudsz nevezni ennek érdekében, ahova érdemes legalább egyszer eljutnunk?

Ez nagyon nehéz, hogy milyen márkát mondjon az ember, kinek milyen az ízlése, kinek milyen a stílusa, hány éves, mi a pozíciója, milyen alkata van. Tehát nem tudnék neked most egy márkát mondani. Inkább mondanék egy intézményt, őt úgy hívják, hogy Ralph Lauren. Aki olvasta az első könyvemet - Ha stílus van, minden van - ott is írom, mert nekem ő a "one and only", és itthon kis hazánkban sajnos még mindig az van az emberek fejében, hogy pique póló, amin egy kis lovaspóló van, kis logóval. Az ő munkássága ezen bőven túlmutat, ha pedig olyan emberek is nézik, remélhetőleg egyre többen ezt a podcastet, aki már tényleg nem tud a vagyonával mit kezdeni, akkor őt meg az úriember tudják, hogy Brunello Cucinelli, érdemes felmenni a weblapjára, vagy a vállalatnak a weblapjára, elképesztő. Ő ma a modernkori ízlésnek a pápája.

Rákérdeznék a gardrób újratervezés világára, hiszen mindenki életében eljöhet az a pont, amikor ilyen-olyan okoknál fogva váltani kell. Elérkezik az a döntés, hogy itt vagyok egy üres ruhatárral, from scratch mondja az angol és újjá kell építenem kvázi magamat. Milyen tanácsokat tudnál mondani? Hogyan fogjunk neki? Mik azok a ruhadarabok, amik férfiakról beszélve semmiképpen sem hiányozhatnak?

Kérdés megint ugyanaz, te ki vagy? Más egy bankár, más egy fiatalember, és más mondjuk egy nagy mezőgazdasági vállalatnak a tulajdonosa vagy a vezetője. Inkább azt tudnám neked a legjobban megfogalmazni, hogy a sarokpontokat nem látják jól a férfiak. Ha vesz valaki mondjuk egy perfectot, egy klasszikus olasz bőrdzsekit, ugye ez a motoros dzseki, ami a maszkulinitásnak az egyik csúcsa, erre szoktuk mondani, hogy ez a must have ruhadarabok között az egyik csúcs. Na de nem biztos, hogy mindenkinek ez must have. Vagy egy kék blézer, egy gyönyörű kék blézer lehet ez mondjuk aranygombokkal, kétsoros, könnyű, puha vállakkal készült darab, lehet egy Levi's 501-es, lehet egy Convere sneaker. Annyi minden dolog van, hogy nem lehet.

Jó, hogy szóba hoztad a hozzád érkező embereket, ugyanis a módszereidre lennék kíváncsi. Említetted, hogy nálad az egyén számít, hogyan méred fel esetleg az igényeket? Gondolom, adott egy jól bevált módszertan.

Igen, hát ugye ez egy know-how, úgyhogy ha ebbe a módszertanba belekezdek, akkor itt ülünk reggelig. Nálam az ügyfél van a központban, és nem a ruha. A ruha az már egy második lépcső, de sok-sok év alatt fejlesztettem ki egy olyan tanácsadási koncepciót, ami azt gondolom, abszolút egyedülálló és olyan tudással vértezi fel az ügyfelet, ami egyedülálló, de nyilván erről őket kell megkérdezni, hogy ez valóban így van-e. Én hiszek abban, hogy a személyiségnek a megtalálása az abszolút az első helyen van. És rengeteg ember ott követi el a hibát, hogy a saját gondolatát, akaratát akarja az ügyfelére rátestálni, ami nem egy jó irány szerintem, de láthatólag sokan megélnek ebből középszerűen ebben az országban.

Milyen társadalmi csoportokból érkeznek hozzád leggyakrabban? Itt azt képzelné el az ember, hogy csak a felső egy százalék, csak akinek erre van ideje, erre van fölösleges pénze?

Mondtál egy érdekes dolgot, hogy fölösleges pénze. Megfordítanám. Sok olyan nagyvállalkozó, cégvezető, politikus, sportoló érkezik, ahol számít a megjelenés, de számára is fontos a megjelenés és hozzám tényleg olyan emberek jönnek, hál' Isten, lekopogom, akiben valamilyen igény megfogalmazódott. Lehet, hogy még nagyon-nagyon kezdetleges az az állapot, ahol ő tart, de akar változni. Mindenkit magához mérten kell elkezdeni edukálni. Ezért mondom, hogy a know-how, ami a birtokomban van, amit fejlesztettem, hogy itt nincs egy sablon.

És nem az embertömeg! Az embertömegek kapcsán kérdeznék egy olyat, hogy az influenszerek nagyon hasítanak az elmúlt években, és mindenki tud legalább egyet mondani, aki százezrekhez, ha nem milliókhoz jut el. Itt említetted a Ralph Laurent. Akad még rajta kívül olyan híresség vagy olyan közéleti személyiség, akit meg tudsz nevezni, mint követendő példa, aki ebben és ebben kiemelkedik és ezért és ezért követendő.

Nagyon nehéz, hogy mondjuk egy tartalomgyártónak... mondok inkább példákat, jó? Inkább más oldalról közelítem meg. Én nagyon kedvelem a Kadarkai Endrének a podcastjét. Szerintem ő ma kulturálisan képvisel egy olyan szigetet Magyarországon, ahol valódi értékes beszélgetések vannak. Viszont szomorúan tapasztalom azt, hogy elképesztően nagy ívű emberek vannak ott, de a megjelenés, a vizualitás, az engem tényleg elszomorít. A közéletben ma azt látom, hogy a slamposság sajnos divatos lett. A ti generációtok kezdi feltolni ezt a fajta jólöltözöttséget, de én ezt mindig olyan szomorúan látom, hogy fantasztikus színészek, művészek zsíros hajjal beülnek egy adásba, és még talán meg is tudom őket védeni. Lehet, hogy annyi darabot próbál egyszerre, felújító próba, filmet forgat, a gyerekével otthon, tehát hogy nem akarok igazságtalan lenni, csak valahogy én azt gondolom, hogy aki a vizualitásából él, akkor vannak ilyen minimumok, amiket végül is a nap végén meg azt tudom mondani, hogy mégse tudok elfogadni. Tehát ez nem annyira egyszerű. Itthon pedig nincsenek olyan tartalomgyártók, akiknek mondjuk számomra az öltözködése, az öltözködése kirívó lenne.

De! Tudok egyet mondani. Egészen elképesztő a fickó. Úgy vált népszerűvé, hogy a Fiumei Sírkertben felolvasott ilyen tényleg nagyon mélyenszántó gondolatokat, kicsit filozofál, a komolyzenéről beszélget, az elhunyt íróinkról, költőinkről. Dr. Farkas Levente! Fantasztikus a fickó. Tehát ő például kicsit sprezzatura, kicsit avantgárd, és pont most lesz egy előadás, ahol elmegyek és megnézem, mert nagyon él. Annyira szabálytalan, na, őt tudom mondani, hogy ő egy olyan szabálytalan valaki, akihez léptékűt még nem láttam. Elképesztő a figura. Úgyhogy március 30-án lesz egy előadása, azt hiszem az ELTE-n, oda el fogok menni megnézni, elképesztő.

Egy csöppet teoretikus kérdésem lenne itt a végéhez közeledve. Tegyük fel, egy olyan világban vagyunk, ahol Bihari Ádám megszabhatja emberek széles tömegeinek, hogy ezt kell hordani, ezt kell felvenni. Mi lenne az a minta, vagy mi lenne, mik lennének azok a ruhák, amiket ajánlanál, kvázi köteleznél?

Képzeld el, hogy ahogy öregszem, egyre inkább azt látom, hogy ha például én lennék, mondjuk lenne ilyen Magyarországon, hogy stílus minisztérium, de jó lenne! Azt szívesen elvállalnám, teljes szabadságot adnék az önkifejezésnek. Inkább abban lennék talán jobban ilyen keretek között konzervatívabb, hogy amikor vannak szép szabályok, tehát amikor elmegy valaki egy operába, egy színházba, ott ne szociopatának öltözzön. Értem, hogy a mindennapjaiban ő nagyon szabados, ő borzasztóan jól érzi magát. Tök jó, én nagyon bírom.

Mindemellett azt gondolom, hogy például a színház intézményénél, a kultúrát attól tudjuk ápolni, ha ott az alaki, formai követelményeknek igenis a szabályokat és a kereteit megadjuk. És ebben vagyunk itthon nagyon nagy bajban ma Magyarországon, de ha én lennék ennek az apokaliptikus gondolatnak az egyik főszereplője, akkor én azt gondolom, hogy mindenkinek a személyes szabadsága a ruhán keresztül, az egy nagyon fontos dolog. Én értem, amikor valaki polgárpukkasztásból veszi fel, értem, ha valaki ezzel akar kitűnni, mert a személyisége nem annyira kiforrott még, vagy nem annyira átütő. Az öltözködés az nyilván egy szabadság, de egy dolgot megmondanék, hogy fürödni kell minden nap, fogat mosni kell minden nap. Én erről beszélnék inkább.

A saját életeden egyébként érzékeled ezt az ívet, hogy a húszas éveid inkább az avantgárd, inkább a kitűnők a közegemből, és ahogy haladnak az évek, egyre jobban a hagyományosabb, a tradicionalistább vonal érkezik. Van-e ilyen ív?

Van egy ilyen ív. A húszas éveim, az a vizuális apokalipszis. Húsztól huszonnyolcig az émelyítő. A mai képeimet visszanézve egészen hihetetlen. Tehát ezért mondom, hogy mindenkiben van remény. 30-tól 40-ig, ugye jövő hónapban leszek 40 éves. Szerintem most az elmúlt egy év az, ahol igazán megtaláltam önmagam, de én azt gondolom, hogyha ezt tíz év múlva visszanézem ezt az adást, vagy tíz év múlva beszélgetünk, akkor egészen mást fogok gondolni. Letisztul az ember, tehát a saját vadhajtásai lekerülnek, ez egészen biztos, és viszont jönnek bele olyan fűszerek, amiről lehet, hogy addig nem is gondolta, hogy létezik.

Egy kihagyhatatlan záró kérdésem van, korábban már említettük. Mi a baj a rövid ujjú inggel? Vannak ismerőseim, akik kardoskodnak, hogy "de nyár van, meleg van, ballagás van, kinn állunk a 40 fokban", és ismered a buszvezető prototípusokat. Miért nem hordunk ilyen inget?

Hú, hát lehet, hogy akkor most kéne egy második rész ebből a podcastből. Több oka van, ami miatt a rövid ujjúink egy ilyen vizuális atombomba, a nők is ezzel legnagyobb százalékban egyetértenek.

Egyszerűen befejezetlen, esetlen, a férfikönyök az nem az egyik legszexibb testrészünk, vagy az alkarunk. Van egy befejezetlensége, van egy ilyen kisiskolás megjelenése, és a nap végén mindig ugyanazt szoktam kérdezni. Ha azt mondja valaki, hogy azért visel rövid ujjú inget nyáron, mert meleg van... fel kell tűrni az ing ujját!

A hőérzetünket nem a rövid ujjú ingtől kapjuk, hanem hogy milyen annak az ingnek az anyaga. Műszálas, pamut, len, és meddig gomboljuk ki, milyen a szabása, rá van szabva a testünkre, van egy lazasága, van egy komfortja, tehát az öltözködés, ez talán egy jó példa, hogy sokszor azért van lebecsülve, mert nem annyira egyszerű, mint ahogy az emberek gondolják, és ezért vannak megsértődve, hogy nincs kellő tudás a birtokukban, és a kommentszekcióban akkor úgy érzik, hogy a frusztráltságukat aztán olyan magas szinten kifejezik, mert ő otthon rövid ujjú ingben ül.

(Borítókép forrása: facebook.com/sprezzaturabybihari)

Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő GeoGuessr játék lényege pont ez: A Google utcakép (streetview) segítségével leraknak a világ egy random pontjára, és a játékos feladata, hogy kitalálja, a világtérkép mely pontján található a bemutatott utcakép.

Lássunk egy példát erre, a kép alapján mely országra tippel a kedves olvasó? 

A helyes válasz Törökország. Ezt a legkönnyebben az autópálya melletti hirdetőtábla alapján láthattuk. A Geoguessr játékosok egyik legnagyobb segítsége az országokban beszélt nyelvek ismerete. Egy sokat játszó játékos már ismeri a thai és a hindi betűk közti különbséget, az orosz és ukrán „utca” szó különböző írásmódját, vagy a maláj arab-angol-maláj nyelv keverést a táblákon.

Persze ennél van komolyabb szint is, de ahhoz először a játékmódokat érdemes ismernünk. A játék 3 féle játékmódot használ a térképen, a Moving módot, amelyben tudunk mozogni az úton előre és hátra is, a No Move módot, amikor egy helyben maradunk és csupán a kamera segítségével tudunk körbenézni, és az NMPZ módot, amelyben csupán a képet kapjuk meg, és csak annyi információnk van amennyi a képen található.

Az igazi geodetektívekek persze ez is elég. A felkapott TikTok és youtube videós, Rainbolt olyan videókat töltött fel, amelyben 0,01 másodpercen belül megtalálja a megfelelő utat.

Na de mi alapján? Felezővonalak, áramvezető oszlopok, útmenti jelzőtáblák, domborzat, éghajlati adottságok, google autó, vezetési oldal, telefonszámok, fű színe, építészeti jellegzetességek és minden egyéb ország és régió jellemző. Rengeteg olyan apró jel van, ami alapján megtalálhatjuk keresett pontunkat.

Egy újabb felvétel, ahol több, a geoguessr világában úgynevezett „meta” van jelen:

Ez egy viszonylag egyszerűen megállapítható Peru, méghozzá a következők miatt: Fekete-fehér oszlop, Velocidad felirattal, ami a spanyol nyelv miatt kizárólag Peru lehet. További meta a külső fehér vonalak és a belső sárga felezővonal, a háttérben a vöröskő épületek, ami leginkább Bolíviára és Perura (kis részben Argentínára) jellemző és természetesen a klíma-domborzat kettős, ami szintén jel lehet Perura.

A Geoguessr-t 2013-ban ez svéd fejlesztő Anton Wallén találta ki, azóta a Geoguessr csapata 50 főre duzzadt. A játék népszerűsége az elő GeoGuessr influenszerrel, GeoWizarddal kezdődött, majd a már említett Rainbolttal olyan népszerűséget kapott, hogy már több, mint 40 millió felhazsnlói profillal rendelkezik a játék. Azóta több GeoGuessr influenszert is találhatunk, többek között magyarokat is, például GeoZeneszerzőt, aki rendszeresen közvetít a játékról.

A világ legjobb játékosai idén a World Cup-on, a világkupát fogják összemérni erejüket, ahol Magyarország legjobbjai, Debe és Szalek is ott lehetnek. A Világkupát megelőzik a kontinens kvalifikációk, melynek európai fordulója április 12-én lesz. Ha itt sikerülne Szaleknek vagy Debének kvalifikálnia magát, ott lehetnek a fináléban, Stockholmban.

Persze mikor első alkalommal játszunk, akkor általában még ötletünk sincs arról, hogy mos Malajziában, a Fülöp-Szigeteken, vagy esetleg Ecuadorban vagyunk. Ezt csupán gyakorlással lehet jobbá tenni, Rainbolt is ezt mondta, mikor arról kérdezték, hogy lett ilyen jó a játékban. Vannak olyan oldalak is, amelyek arra specializálódtak, hogy ezeket az ország metákat összegyűjtik és specifikus gyakorló térképeket készítenek hozzá. Ilyen oldal a plonkit.net is.

És akkor a végére néhány feladvány kép, melyben pirossal jelöltünk néhány metát, amely segíthet a megoldásban. A cikk végén találjátok a helyes válaszokat.

(1. Malajzia (Johor), 2. Észak-Olaszország, 3. Észak-Nyugat Oroszország, 4. Malajzia, 5. Japán (Hokkaidó))

A gázai háború olyan tüntetéshullámot indított az európai városok utcáin, amely nem csitul. A tüntetésekkel járó kihívások, illetve az októberi, muszlimok által elkövetett támadások (például az észak-franciaországi Arras városában található gimnáziumi késelés, vagy a svéd futballszurkolók meggyilkolása Belgiumban) egyrészről idegenellenességet, másrészről pedig egy súlyos biztonsági kockázatot fogalmaztak meg az európai államokban.

A bevándorlás szabályozása, mint központi biztonsági kérdés

Több cikk jelent meg a német nyelvű sajtóban, melyek szerint az iszlamista emberekkel együtt érkező fanatizmus egy új szempont lehet az EU migrációs politikájában. Eric Gujer, az ismert svájci hírlap, a Neue Zürcher Zeitung főszerkesztője érdekes meglátásokat osztott meg a témában. Véleménye szerint, az Uniónak be kell látnia, hogy bevándorláspolitikájában szükség van a paradigmaszakadásra. Gujer főszerkesztő úr úgy fogalmazott, a harmadik világ országaiból Európa irányába történő bevándorlást eddig humanitárius és erkölcsi problémaként kezelték a döntéshozók, a gázai háború egy új szintre vitte a bevándorlással kapcsolatos aggodalmakat. Érdekes megfigyelni, hogy a harmadik világ országai közül a konfliktus sújtotta területről érkező menekültek, bevándorlók mit hoznak magukkal. Az integráció lehetősége vallásonként és kultúránként eltérő lehet, ugyanakkor nem elhanyagolható a menekültek esetében a fanatizmus és a rejtett erőszakvágy. E kettő megjelenésénél pedig a legkisebb inger elegendő lehet ahhoz, hogy a különböző népcsoportok politikai műveletlenségből és a sérülékeny szociális helyzetből adódó ellentétek a felszínre kerüljenek. Amint az többször is megmutatkozott, ez a helyzet már nem visszafordítható pusztán integrációs törekvésekkel, pont a fennálló politikai műveltségbéli hiányok miatt.

Hiányként említhető az, hogy a Földközi-tenger országai nem kapják meg a megfelelő forrásokat ahhoz, hogy megakadályozzák a továbbutazást. Szembetűnő még, hogy a nyugat-európai tagállamok milyen megvetéssel fogadják Magyarország és Lengyelország a Schengeni határfalak megerősítésére irányuló kéréseit.  Az egység hiánya mutatható fel továbbá a kitoloncolások kérdéskörében is. Olaf Scholz, Német szövetségi kancellár szerint nagyon fontos, hogy a kitoloncolás helyszíne mindenképp egy Európán kívüli ország legyen, akár a britek által emlegetett Ruanda, akár más kooperatív állam, máskülönben a kitoloncolás következményeivel az az EU-s tagállam kell, hogy számoljon, amelyen keresztül beléptek a schengeni övezetbe az emigráltak.

Az európai állampolgárok biztonságának érdekében, Németországnak be kell látnia, hogy a kitoloncolás folyamatába be kell vonni a harmadik világ országait is. Mindezt azért, mert Európa földrajzi helyzete, ami egykor előnynek számított, és sokat tett a kontinens felemelkedéséért, ma már hátrányként fogható fel, legalábbis a migráció szempontjából. A kontinens könnyen elérhető, mind a népességrobbanás és éhínség sújtotta afrikai országokból, mind a közel-keleti, ázsiai válságívekből. Az ismertetett ok-okozati összefüggések miatt, Eric Gujer egy paradigmaszakadást javasol az Unió bevándorláspolitikájában.

Kép forrása: Ludovika.hu

Németország fordulatot vesz: szigorítások a német bevándorláspolitikában

Az átfogó, legfőbb problémákat ismertető Neue Zürcher Zeitungban megjelent médiacikket követően, 2 napon belül, Európa legnagyobb példányszámú napilapja is közzétett egy négy nyelven is elérhető kiáltványt – „Németország, van egy problémánk!” címmel, melyben kimondottan a német alaptörvényt figyelmen kívül hagyó, radikális nézeteket valló közeget szólítja meg. A négy nyelv közül az egyik nyelv arab, mely sejteti, hogy a kiadványnak mely csoport a legnagyobb célközönsége. A probléma nem magát a multikulturalizmust és annak hátrányait jelenti, inkább azon „vendégek” mentalitásának oldaláról közelíti meg, akik nem toleránsak más – különösen a fogadóországuk – kultúráját, szokásait, és legfőképp Alaptörvényét illetően. Az ötven pontot összefolaló manifesztációhoz a német politikai elit nagy számban fűzött reakciókat. Többen (például a Zöldektől) antiszemitizmussal vádolták meg a kezdeményezést, és úgy gondolják, Németországnak továbbra is vállalnia kell történelmi felelősségét. Ennek a tábornak a szószólói nyíltan vallják, hogy a bevándorlás sem jelentős, sem kizárólagos biztonsági fenyegetésenként nem értelmezhető.

Ezekkel az állításokkal szemben az FDP (Német Szabaddemokrata Párt) politikusai hangsúlyozzák, hogy ennek a kezdeményezésnek meg kellett indulnia a könnyebb „együttélés” érdekében, illetve például a Német Rendőrök Szakszervezetnek szövetségi elnöke úgy látja, nincs összefüggésben az antiszemitizmussal, a rend fenntartása érdekében azonban elengedhetetlen.

Ezt a kialakult kettősséget azonban egyértelműen elhárította a szövetségi kormány, mivel megállapodtak a migrációs politika szigorításáról a tartományi miniszterelnökök és a kancellár. A német nyelvű médiában azóta is többször elhangzott, hogy a szigorítások bevezetése szükséges, a gázai háború nyomós indok lehet arra, hogy a többi Uniós tagállam is kövesse Németország példáját.