Reaktor

Minden gazdasági válság megszorító és kellemetlen intézkedésekkel jár, hiszen sok állami kiadás, jóléti intézkedés, befektetés és transzfer tarthatatlanná válik az addigi formájában. Azon túl, hogy az éppen hatalmon lévők népszerűségének nem tesz jót, ha a boltban drágaság van, több más eredménye is lehet a recessziónak. A kormány mellett más szereplők is a bűnbakkereső szemek sokasága elé kerül, legyen az a Nemzeti Bank elnöke, a köztársasági elnök vagy egy milliárdos. A mindennapi megélhetés kereteit biztosítani hivatott gazdasági- és politikai rendszer egésze felett mond az utca embere ítéletet, amikor önmagából kikelve szidja Orbán Viktort és a Fideszt.

Sokféle reakció követte a kisadózó vállalkozók tételes adóját (kata) és a rezsit érintő várható változásokat. Egyesek az ötödik Orbán-kormány bukását vizionálják, a komplett politikai rendszer válságát emlegetik. Ezek a hangok abból indulnak ki, hogy ott már komoly probléma lehet, ha a Fidesz hozzányúl bármilyen módon is az általa bevezetett és sikeresnek elkönyvelt katához, a rezsicsökkentésről nem is beszélve. A magyar politikai elitnek az elmúlt bő negyven év alatt több válságos idővel is meg kellett birkóznia. Azonban ezek a válságkezelések szinte kivétel nélkül nem voltak fáklyás menetek. A kormányzó erőt rendre megbüntették a választók a következő választáson, gyakran voltak kis és nagy átrendeződések. Volt olyan is, ahol az egyik válságra rárakódott egy következő, tetézve a problémákat. A válságnarratíva erősödésével, a „neoőszödözés” vagy „ellenzéki ellenőszödözés” közepette érdemes megvizsgálni, hogy az egyes válságok milyen következményekkel jártak, hogy tépázta meg a hatalmon lévőket a válságkezelés.

A gazdasági teljesítmény, a jólét szintje az egyik, hanem a leglényegesebb sarokpontja minden politikai rendszernek. Ha az a talpazat meginog, akkor könnyedén magával ránthatja az egész felépítményt. Gondoljunk csak a Kádár-rendszerre! Kádár János a hatalmát első sorban azzal tudta legitimálni és megszilárdítani, hogy krumplilevest, SZOT üdülőket, fridzsidert, hétvégi telket és úttörőtábort biztosított az apolitikussá nevelt magyar társadalom számára. Cserébe csak annyit kért, hogy 1956 tabu maradjon, a gazdasági-katonai szövetségi rendszert (KGST és Varsói szerződés) senki se kérdőjelezze meg és még sok minden mást. Azonban a nyolcvanas évek közepétől kezdődően már erősen elkezdett leperegni a „legvidámabb barakk” homlokzata.

Az állampárt ráeszmélt arra, hogy tarthatatlan a jólét kényelmes, de a nyugatitól így is nagyban elmaradó formája azokkal a módszerekkel és lehetőségekkel, amelyek kéznél voltak. A szocialista tervgazdaság nem bizonyult hosszútávon versenyképes modellnek a kapitalizmussal szemben. Ezt tovább fokozta az is, hogy a krumplilevest, a május elsejei sört és virslit önerőből nem, hanem nyugati hitelek felvételével tudták finanszírozni. Mindezt tetézte az is, hogy ezt az adósságot is csak újabb kölcsönökkel tudták megfizetni, adósságspirált előidézve ezáltal, növelve az államadósságot.

A kilátástalanság és az érezhető életszínvonal esés (már-már zuhanás) az értelmiségben és a nem hithű kommunista, de az állampártban vagy az apparátus egyéb pozíciójában dolgozó szakértelmiségiekben szellemi erjedést váltott ki. A kívül rekedt írók, filozófusok, társadalomtudósok a szamizdat világban feszegették a rendszer esetleges alternatívájának vagy nagymértékű megreformálásának a lehetőségét. A rendszert kiszolgálók pedig minden tudásukkal azon voltak, hogy megreformálják, jobb irányba tereljék a fennálló rendszert, élhetőbbé tenni azt. A tabudöntögetések, a kerekasztal tárgyalások és a vér nélküli, békés forradalom korszaka után megszületett a harmadik Magyar Köztársaság.

Természetesen nem tudhatjuk, hogy mi lett volna a Magyar Népköztársasággal, ha nem lép fel Gorbacsov és omlik össze a keleti blokk. A magyar esetben a nyolcvanas évek gazdasági válságára rátett még egy lapáttal Pozsgay Imre, aki 1989. január 28-án az addig ellenforradalomként aposztrofált ’56-ot népfelkelésnek nevezte. A Kádár-rendszer két legitimációs lábazata közül a gazdasági már jóindulattal is fél térdre volt ereszkedve, de azzal a lépéssel Pozsgay kirúgta a másikat is, hiszen addig a forradalom egyfajta horthysta-kapitalista ellenforradalmi megmozdulásként volt csak értelmezhető. A gazdasági és legitimációs válság előidézte a politikai válságot is, ez hozta el a rendszerváltást.

Az első szabad választást a jobbközép Magyar Demokrata Fórum nyerte Antall József vezetésével, a kormánytöbbséget a KDNP-vel és a Kisgazdapárttal kötött koalíció biztosította. Azonban a rendszerváltás „nyugodt ereje” tudta nagyon jól, hogy óriási fába vágta a fejszéjét. Antall József nem hiába hívta kormányát „kamikaze kormánynak”, hiszen nekik kellett megbirkózniuk az átmenet nehézségeivel. A szocializmus időszakához képest az embereknek meg kellett ismerkedniük egy teljesen új fogalommal: munkanélküli. A Kádár-rendszer nagyfokú létbiztonságot és biztos állást biztosított, mindenkinek volt munkája (tegyük hozzá, hogy bűncselekmény volt a munkanélküliség). Ehhez képest az Antall-kormány időszaka alatt sokakat bocsátottak el, egzisztenciák kerültek veszélybe, a mamutvállalatokat megszüntették, mivel veszteségesek voltak. Az emberek létbiztonsága alacsony volt, nem hozta el a várt eredményeket a gazdasági és politikai átmenet.

Meghatározó esemény volt az is, amikor a kormány 1990. őszén arra kényszerült, hogy megemelje az olaj árát. A körülbelül 65%-os áremeléshez nagyban hozzájárult az öbölháború, mivel az negatívan hatott ki a világpiaci árra, drágább lett az olaj, csökkent a termelés. Ez a taxisblokádban csúcsosodott ki, három napra az ország nagyobb városainak a közlekedését megbénították a taxisok. Az események alakulása meghátrálásra kényszerítette az első szabadon választott kormányt, engedményeket kellett eszközölniük. A következő választásra összeomlott a magyar jobboldal, az átmenet nehézségeivel, a gazdasági válságkorszakkal nem tudtak mit kezdeni. Nem volt meg a kellő kormányzati tapasztalat, a rendszerváltás alkotmánya, a közjogi berendezkedés és az azzal járó ellensúlyok majdhogynem megbénította a kormányt, sokszor volt cselekvésképtelen a legnagyobb nehézségek idején.

A második szabad választást a posztkommunista baloldali utódpárt, az MSZP nyerte. A közvélemény kutatások sokáig a Fideszt mérték győztesnek, azonban mégis a Horn vezette szocialisták nyerték a ’94-es választást. A baloldali liberális SZDSZ (akik a legradikálisabb antikommunisták voltak) koalícióra lépett a győztessel. Azonban a „kormányzó szakértelem” (sok volt MSZMP tag vállalkozó, közgazdász, bankár stb. a tudására hivatkozva őrizte meg pozícióját a rendszerváltás után) is nagy fába vágta a fejszéjét.

A Bokros Lajos pénzügyminiszter által fémjelzett „gazdasági kiigazítási csomag” nagy társadalmi elégedetlenséget idézett elő. A Bokros-csomag megmentette az országot a fizetésképtelenségtől, a külföld bizalma is helyreállt, azonban súlyos következményei voltak az intézkedéseknek. A társadalom különböző csoportjai, mint például az egyetemisták, a pedagógusok, a tűzoltók és még sokan mások tüntettek a megszorítások ellen. Bokros Lajos örök életre ellehetetlenítette magát politikailag, a baloldalt összekötötték a megszorításokkal, illetve az 1998-as választást is elvesztették.

Az első Orbán-kormány sikeres gazdaságpolitikát folytatott; csökkent az államháztartási hiány, a munkanélküliség, nőtt a reálbér, a GDP, az infláció is jelentősen mérséklődött. Azonban 2002-ben mégis a Medgyessy Péter vezette MSZP győzedelmeskedett egy rendkívül szoros választáson. Újfent a szabaddemokratákkal karöltve kezdet bele a kormányzásba a szocialista párt. Medgyessy elkezdte betartani a választási ígéreteit; a „Jóléti rendszerváltás programját” a Száznapos program keretében szándékozta megvalósítani és nagymértékű osztogatásba kezdett.  50%-al megemelte a közalkalmazottak bérét, a nyugdíjasok kaptak 19 000 forintnyi egyszeri pótlékot, a legalacsonyabb nyugdíjakat megemelték, az egyetemi ösztöndíjakat is növelték többek közt.

Ez óriási népszerűséget eredményezett Medgyessy számára, azonban később kiderült, hogy nem nagyon volt fedezete a „dorbézolásnak”, a gazdasági mutatók látták a kárát a bőkezűségnek. Muszáj megemlíteni a D-209-es ügyet is, ahol kiderült, hogy a miniszterelnök a Kádár-rendszerben kémelhárító tevékenységet látott el. Medgyessy Péter III/II-es ügynök volt, azonban mindez nem okozott számára jelentősebb problémákat, hiszen a Száznapos programból származó népszerűsége magas volt.

Medgyessy áldozata lett annak, hogy pártonkívüli volt, nem volt jelentős beágyazottsága az MSZP-n belül. A kormányzópártok már tervezték a megbuktatását, azonban hamarabb mondott le, mintsem, hogy ő legyen az első konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal leváltott miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc lett a kormányfő Kiss Péter ellenében. A tagság jelöltje nyert a pártvezetésével szemben. Olyan jelentős politológusok, mint például Tölgyessy Péter azt hitték, hogy Gyurcsány Ferenc olyan miniszterelnöki karriert fog befutni, mint jelenleg Orbán Viktor, hogy több választást meg fog nyerni.

Azonban a sors nem így hozta. Reformokat akart véghez vinni, de hasonlóan elődjéhez itt is az ország büdzséje parancsolt megálljt. Az azóta nagyon sokat emlegetett őszödi beszéd okozta politikai válság nagyban meghatározza, hogy miért olyan ma a magyar politikai rendszer, amilyen. Nem kell sokat taglalni, hogy mi hangzott el abban a beszédben, a lényeg az, hogy a kampány alatt nem mondtak igazat. Ennek a beszédnek a kiszivárgása alapjaiban rendítette meg a magyar választók bizalmát a szociál-liberálisokban, illetve a 2006-os választások tisztaságában. A politikai válságot tovább súlyosbította a 2006-os őszi események durvasága a könnygázzal és a gumibottal, mélyítve az árkokat a magyar társadalom jobb és bal fele között.

A 2008-2009-es gazdasági világválság -hasonlóan a mostanihoz- nagyon rosszul jött a hatalmon lévő kormánynak. Az egyébként sem oly fényes mutatók állását tovább rombolta az USA-ból induló recesszió. A válság okozta nehézségekre reagálnia kellett a Gyurcsány-kormánynak, pedig már előtte is szűkebbre kellett húzni a derékszíjat. A szociálliberális kormány „reform” címszóval akarta fizetőssé tenni a felsőoktatást, beakarták vezetni a vizitdíjat és a kórházi napidíjat. Az akkor ellenzékben lévő Fidesz-KDNP ezt elutasítandó ún. szociális népszavazást kezdeményezett. Aki nem akart mondjuk vizitdíjat az igennel szavazott, aki pedig igen, az nemmel. Az Orbán vezette jobboldal „háromigenes népszavazásnak” hívta, hiszen mindennek az eltörlése mellett szólaltak fel. Az MSZP és az SZDSZ vezetése pedig a nemet jelölte meg a választói számára. A szavazás magas részvételt hozott, illetve az igenek elsöprő (80+%) arányát. A kormányzó baloldal komoly vereséget szenvedett a referendumon, a Fidesz-KDNP pedig óriási győzelemnek könyvelte el.

A politikaira rárakódó gazdasági válság nem csak a Gyurcsány-kormány legitimációs válságát eredményezte, hanem a komplett magyar politikai rendszerét is. Gyurcsány Ferencet a lemondása után Bajnai Gordon követte, aki kármentésre volt felkérve. Az emberek csalódtak a rendszerváltás utáni politikai elitben, mivel az nem tudta kellőképpen megvédeni őket a válságoktól, hiteltelenné vált a liberális demokrácia modellje. Orbán Viktor 2009-ben már felvázolta, hogy komoly változások lesznek a magyar politikában. 2010 „fülkeforradalma” elhozta az illiberális demokráciát Magyarországra. Sokan úgy jellemezték a 2010-es eredményt, hogy „rendszerváltásnál kevesebb, kormányváltásnál több”.

Az Alaptörvénnyel új alkotmánya lett Magyarországnak, egyes alkotmányos intézmények hatásköre megváltozott (például az Alkotmánybíróság), a választási rendszert leegyszerűsítették, egy fordulóssá tették, illetve a mindenkori győztesnek (sorozatban háromszor a Fidesznek értelemszerűen) kedvezőbbé tették a győztes kompenzációval. Ez a centrális erőtér, ami szinte végig jellemezte az elmúlt 12 évet, igen kényelmesnek bizonyult, (egy-két epizódot leszámítva) végig kétharmada volt a kormánypártoknak. Ezt idén áprilisban sikerült további négy év erejéig felújítani. Ez a stabil és fegyelmezett többség várhatóan nem is fog meginogni, meglehetősen megbízható az Orbán-kormány háttere.

Ennyire bebiztosított pozícióból még egyetlen politikai garnitúra sem nézett szembe egy válsághalmazzal, mint a mostani. Az ellenzék kikelve a tavasz óta tartó álmából megpróbál együtt masírozni a katásokkal, várható volt és logikus a részükről, mindenki ezt tenné a helyükben. Márki-Zay Péter politikai ragtapaszként/fájdalomdíjként élheti meg a kormány megszorító intézkedéseit, mivel a kormány mégis hozzányúlt a rezsihez, de ettől még nem igazán várható, hogy a Mindenki Magyarországa Mozgalom releváns erő legyen majd az elkövetkező választásokon. Sokan azt várják, hogy a Fidesz majd komoly szavazatmennyiséget fog veszíteni, (ez várhatóan így is fog történni) egyelőre nem lehet megjósolni, hogy mennyit. Azonban majd csak 2024-ben, a még igen távoli 2024-es EP és önkormányzati választásokon fog majd kidomborodni a kormány és az ellenzék erőviszonya.

Vitathatatlanul gazdasági válság van és még lesz is. Sokáig fogunk árgus szemmel nézni a boltban, hogy mennyibe kerül a tej, a hús vagy a paradicsom. A rezsicsökkentést és a kata adózást érő változások a jólétet érintő változások, azokra a magyar választók kifejezetten érzékenyek szoktak lenni. A szociális népszavazás anno egyszerre „buktatta és csinálta is a királyt”, az MDF nem tudta egyenesbe állítani a magyar gazdaságot, a Bokros-csomag összemosta a baloldalt a megszorításokkal, az internetadó elleni tüntetés pedig meghátrálásra késztette az Orbán-kormányt 2014-ben.

A válságok által gerjesztett változások egyfajta lengő ingaként érte mindig a magyar politikát. A Kádár-rendszer indította útjára a golyóbist a romokban heverő nemzetgazdasággal. Először a jobboldali kormánykoalíciót érte a találat, el is vesztették a következő választást, össze is omlottak utána. Másodszor az inga annyira lengett ki, hogy a baloldal kis időre elveszítse a hitelét a választók előtt. Harmadszorra a már nagyobb svunggal érkezett a képzeletbeli vasgolyó: a politikaira halmozódó gazdasági válság a rendszerváltás utáni politikai rendszer legitimációs válságát eredményezte, óriási változást előidézve. A baloldal elvesztette az egységét, míg egy jobboldal által vezetett domináns pártrendszer alakult ki.

Hogy ez az épp mozgásban lévő inga meg lesz-e állítva, avagy sem: majd kiderül. Egy biztos, a regnáló kormánynak nem lesz könnyű dolga, de minden erőforrása megvan hozzá, hogy kezelni tudja, az más kérdés, hogy ezeket a forrásokat honnan lehet büntetlenül beszerezni.

A svájci IMD versenyképesség-kutató intézet 1989 óta jelenteti meg átfogó éves jelentését egyfajta referenciapontként a különböző államok versenyképességéről. A jelentés célja, hogy képet adjon arról, miként is használják az államok kompetenciáikat a hosszú távú értékteremtés érdekében, illetve mennyire mutatkoznak versenyképesnek nemzetközi szinten. Mindez persze nem egyenlő a GDP eredményekkel vagy a termelékenységi mutatókkal, kapcsolódik gazdasági szempontok mellett politikai, társadalmi és kulturális dimenziókhoz is, így egy hasonló kutatás által teljesebb képet kaphatunk egy állam valódi teljesítményéről, részben pedig jövőbeli kilátásairól és potenciáljáról is. Lássuk az idei rangsor eredményeit, illetve azon belül is Magyarország teljesítményét!

Négy kategória és 333 indikátor – a rangsor metodológiája

A rangsor összesen 333 versenyképességet mérő indikátorral dolgozik, melyek négy nagy pillérre oszthatóak fel. Egyrészt megvizsgálásra kerülnek a (1) gazdasági eredmények (például a hazai gazdaság teljesítménye, nemzetközi kereskedelem, foglalkoztatottság vagy árak helyzete), másrészt a (2) kormányzati hatékonyság (többek között az államháztartás, adópolitika, üzletet érintő jogszabályok), továbbá az (3) üzleti hatékonyság (produktivitás, munkaerőpiac, attitűdök és értékek) és az (4) infrastruktúra fő körülményei is (alapvető és technológiai infrastruktúra, oktatás, egészség és környezet). A rangsor kialakítása részben tényszerű adatok mentén történő összehasonlítás alapján zajlik (163 indikátor objektíven meghatározható számokkal operál, például vizsgálva a GDP helyzetét vagy az export mértékét nemzetközi, regionális és hazai forrásokat figyelembe véve), másrészt 92 indikátor felméréseken alapul (vagyis maguk a szakértők fejezik ki véleményeiket), míg további 79 indikátor háttéradatokkal gazdagítja a munkát (igaz ezek nem járulnak hozzá direkt módon a végső eredményhez). Mielőtt az országokra térnénk, érdemes röviden a több mint 5500 vállalatvezető által megválaszolt, az üzleti környezetre főbb veszélyként megjelenő kihívásokat nevesíteni, melyek (ki fogjátok találni!) a meglátásaik alapján az elszabaduló infláció, a geopolitikai konfliktusok és az ellátási láncokat érintő túlzott nyomás. De nézzük a globális eredményeket!

Még mindig európai dominancia

A rangsor tekintetében látható, hogy – amint azt hagyományosan megszokhattuk – bizonyos európai államok most is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Az első két helyet Dánia és Svájc foglalják el, de megtalálható a negyedik pozícióban Svédország, a legjobb 10 ország között pedig Hollandia, Finnország és Norvégia is. Szintén nem tekinthető nagy meglepetésnek Szingapúr kiváló eredménye (globális 3. helyezett), miközben Hongkong (5.) és Tajvan (7.) is rendkívül kompetitívnek bizonyultak Ázsia képviselőiként. Az amerikai kontinenst nézve a legjobb 10 között ma már csak az Egyesült Államokat találjuk, a 2020-ban 8. helyre kerülő Kanada ugyanis a tavalyi évhez hasonlóan a 14. lett idén is.

A globális helyezéseket tekintve Dánia teljesítményéről mindenképp szót kell ejteni, hisz a jelentés 34 éves történetében a dánok először ugranak az első pozícióra – köszönhetően többek között a koronavírus-járvány ideje során hozott sikeres gazdasági döntéseknek, illetve a külföldi befektetések kapcsán történő előretörésnek is. Kiemelhető továbbá Horvátország is, mely az összes kategóriában javítani tudott, egyben pedig a legnagyobb növekedést is mutatta az összes vizsgált állam közül – 13 helyet javítva a tavalyi 59. pozícióhoz képest. Ha már javulás, vannak bizony vesztesei is az idei felmérésnek, a legnagyobbnak Új-Zéland tűnik, mely ország 11 helyet esett vissza (idén csak a 31.), 15 pozíciót veszítve például a gazdasági teljesítményét illetően, illetve 14 pozíciót lépve hátra üzleti hatékonyságban.

Javuló magyar versenyképesség

Ami Magyarország eredményét illeti, hazánk három helyet javított a tavalyi pozíciójához képest, így jelenleg a 39. helyen áll a globális rangsorban – a regionális társak között Ausztria (20. hely), Csehország (28. hely) és Szlovénia (38. hely) mögött, viszont Horvátország (46. hely), Szlovákia (49. hely), Lengyelország (50. hely) és  Románia (51. hely) előtt. A javuló tendenciát jelzi, hogy 2017-ben az ország az 52. helyen tartózkodott, majd három évig a 47. volt, tavaly pedig a 42. helyig jött előre. Magyarország a 20 milliónál kisebb lakossággal rendelkező országok körében a 24. legversenyképesebb, a 20 ezer dollárnál kisebb egy főre jutó GDP-vel bíró országok listáján az 5. legjobban teljesítő, míg az Európa – Közel-Kelet – Afrika régiós besorolásban a 26. helyezett. Kategóriák szerinti eredményeket látva észrevehető, hogy Magyarország a gazdasági eredményekben emelkedik ki leginkább, hisz a globális 8. helyet foglalja el (míg például 2019-ben csak a 46. volt), infrastruktúrában (globálisan 36.) és kormányzati hatékonyságban (globálisan 37.) szinte ugyanazt a helyezést érte el a világranglistán, míg a legkevésbé imponáló eredménye az üzleti hatékonyság kapcsán figyelhető meg, ahol Magyarország a 48., igaz ez is 8 helyes javulás 2021-hez képest.

Magyarország eredményei kategóriák és indikátorok alapján (Fotó forrása: IMD World Competitiveness Booklet 2022)

A hazai eredmények tekintetében érdemes arra is kitérni, hogy az elkészült felmérések során a megkérdezett vállalatok képviselői miben látták Magyarország fő erősségeit és gyengeségeit. A 15 tényező mentén Magyarország kapcsán a legtöbben a versenyképes adórendszert emelték ki (a megkérdezettek 58.6 százaléka), de erősségként figyelhető meg a gazdaság dinamizmusa (52.3 százalék), a képzett munkaerő (46.8 százalék), a megbízható infrastruktúra (37.8 százalék) és a pénzügyi piacokhoz való egyszerű hozzáférés is (37.8 százalék). Jóval kevesebben tartják azonban Magyarország esetében fő erősségnek a hatékony jogi környezetet (7.2 százalék), a nyitott és pozitív attitűdöt (14.4 százalék), a vállalatirányítás minőségét (15.3 százalék), a kutatás-fejlesztés kultúráját (18.9 százalék), ahogy a vállalkozásbarát környezet (27.9 százalék) és az árkompetitivitás (33.3 százalék) is inkább csak a középmezőnyben találhatóak a többi tényező között.

Kiemelt fotó forrása: Time Out

Ahogy nap, mint nap olvasunk az orosz-ukrán háború szörnyűségeiről, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a világban több helyen is fegyveres konfliktusok zajlanak. Hosszú évtizedek óta zajlik harc a Kaukázus déli részén az azeriek és az örmények között. (Előző cikkünk)

Hegyi-Karabah

Ez a furcsa nevű terület a kiváltó oka a két nép közötti véres konfliktusnak. Hegyi-Karabah Azerbajdzsán területén fekszik, de lakosai több, mint 90%-ban örmények. Területe csupán 11.500 km², lakosainak a száma nem éri el a 150.000 főt. Államiságának a helyzete kissé kaotikus: saját magukat független államnak nyilvánították, azonban az államisága nem nyert nemzetközileg elismerést, Örményország harcol azért, hogy egyesülhessen vele, míg hivatalosan Azerbajdzsán része.

A konfliktus kezdetei

Noha az ellenségeskedés már évszázadok óta jelen volt az azeriek és az örmények között, vallási és kulturális különbségek miatt. A terület 1813-ban orosz fennhatóság alá került.

Erre válaszul azonban az azeriek, saját területüket féltve, tömegmészárlásba kezdtek Hegyi-Karabah területén, ahol török segítséggel több tízezer ember életét oltották ki. Két évvel később a szovjetek felléptek a konfliktus ellen, elismerték, hogy Hegyi-Karabah vitatott terület Azerbajdzsán és Örményország között, majd egy kongresszuson

Azonban Sztálin nyomására megváltoztatták a nyilatkozatukat, így végül Azerbajdzsán részének ismerték el Hegyi-Karabahot. Az örmények soha nem fogadták el a döntést és az egész szovjet rendszer fennállása alatt küzdöttek a döntés ellen - eredménytelenül. 

Kép forrása: hu.wikipedia.org

A hegyi-karabahi háború

Az örmények elégedetlensége 1988-ra ért fordulópontra. Ekkor szervezett tüntetések alakultak azért, hogy egyesülhessenek Örményországgal. A Szovjetunió kifejezte nemtetszését, karabahi önvédelmi erők alakultak meg, az azeri területeken élő örmények tömegesen vándoroltak át az anyaországba.

A háború hosszú évekig folytatódott rengeteg áldozattal, a széthullóban lévő Szovjetunió nem tudott mit kezdeni a helyzettel. A Szovjetunió felbomlása után az örmény erők kikiáltották Hegyi-Karabah függetlenségét, noha államiságuk nem nyert elismerést. Ezután az örmények komoly sikereket értek el, stratégiailag fontos városokat foglaltak el. Az azeri elnök - belátva tehetetlenségüket - 1994-ben aláírta a fegyverszünetet, melyben deklarálták az örmények területszerzéseit. A háború során több, mint 300.000 ember halt meg.

Kép forrása: index.hu

2020: a konfliktus kiújulása

Noha 1994 óta voltak kisebb nagyobb konfliktusok, a fegyverszünet kitartott 2020 júliusáig, amikor elkezdődtek az azeri-örmény határ mentén a komolyabb harcok. Ezek a fegyveres ütközetek állandósultak és egyre több áldozatot követeltek. Mindkét fél kapott katonai segítséget: az azerieket a törökök, míg a karabahi csapatokat az örmények és az oroszok támogatták, de ebben a konfliktusban az azeriek bizonyultak sikeresebbnek.

Ez a szám azért is jelentős, mert a háború kezdetétől számított 44. napon a felek békét kötöttek egymással. Ennek a békének a nyertese Azerbajdzsán lett, akik megtarthatták a megszerzett területeket. Ez a béke még kevésbé bizonyult tartósnak.

2021- növekedő orosz befolyás

2021 második felében az azeri-örmény határon ismét fegyveres harcok kezdődtek meg. Az örmények természetesen ismét Oroszországhoz fordultak segítségért, a Putyin vezette Oroszország azonban nem fegyvereket, hanem békét nyújtott mind a két félnek.

Ez miért érte meg Putyinnak? Rendezte a konfliktust, mindkét országgal jó kapcsolatot épített ki, a kritikus területekre vezényelt orosz békefenntartók pedig fizikailag is biztosítják az orosz befolyást a Kaukázus területén.

Kép forrása: hvg.hu

2022: az orosz-ukrán háború árnyékában

Az oroszok évtizedek óta komoly befolyással bírtak az azeri-örmény konfliktusban, így természetesen Oroszország és Ukrajna között kirobbanó háború is hatással volt a kaukázusi eseményekre. A háború kirobbanása előtt az azeri és az ukrán elnök találkozott egymással, ahol biztosították egymást a támogatásukról.

Az örmények felszólították az oroszokat a gyors reakcióra, hiszen az azeriek pont olyan falut foglaltak el, amit az orosz békefenntartók védelmeztek. Oroszország azonban - értelemszerűen - nem küldött a térségbe további katonákat, csak felszólította Azerbajdzsánt, hogy vonuljanak ki az említett területekről. Ez természetesen nem történt meg, de májusban hirtelen fordulat történt az azeri-örmény konfliktusban.

A békéhez csupán 2 dologban kell megegyezniük: a lezárt határaikat feloldani egymás között, valamint a határokat pontosan meg kell határozniuk.

(kép forrása: hvg.hu)

A legtöbb nemzetközi konfliktushoz hasonlóan ez a viszály is hosszú évtizedekre nyúl vissza. Azonban itt a legújabb információk szerint komoly lehetőség mutatkozik arra, hogy brüsszeli segítséggel megkötik a felek a békét, mely tízezrek életét mentheti meg. 

(borítókép forrása: infostart.hu)

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a tőlünk nyugatabbra fekvő európai országokban még az olyan váratlan, gazdaságot befolyásoló tényezők, mint az orosz-ukrán háború, vagy az azt követő szankciók után is "kolbászabból" van a kerítés, mint minálunk.

Vizsgáljunk meg a fent említett országok közül párat, és hagyatkozzunk a számadatok rideg valóságára.

Franciaország

Franciaországban 2022 júniusára elérte az infláció az 5,8%-ot, amely a januári 2,9%-hoz képest majdnem 3 százalékpontos emelkedést jelent.

Az energiaárak is az egekbe szöktek a kőolajtermékek árának meredek emelkedésével. Hogy megállítsák a rezsiköltségek drasztikus növekedését, Bruno Le Maire gazdasági miniszter elmondása szerint az árstop legalább 2022 végéig érvényben lesz. Ez a villamosenergia árak 44,5 %-os emelése helyett, csupán 4 %-os emelkedését, és a szabályozott gázdíjak befagyasztását jelenti, amik egyébként 80%-al emelkedtek volna. A kisebb szolgáltatók megawattóránként (MWh) körülbelül 13,86 eurót kaptak a kibocsátott energiáért, de a nagyobb szolgáltatóknak vállalniuk kellett a megnövekedett költségeket. Az, hogy ez mennyire fenntartható, már más kérdés, tekintve, hogy a Le Parisien szerint a fogyasztói tarifákat 2023-ban 8%-kal kell emelni ahhoz, hogy a beszállítók kiesett költségeit visszafizessék.

Az Országos Statisztikai és Gazdasági Tanulmányok Intézetének (INSEE) legfrissebb adatai szerint Franciaországban 2022-ben az átlagkereset havi nettó 2340 euró, vagyis évi 39,300 euró bruttó jövedelem - hozzá kell tenni, hogy ez a 2016-os átlag 2238 euróhoz képest vajmi kevés emelkedést jelent. 

Németország

2022 júniusában az éves inflációs ráta Németországban öt hónap után először 7,6%-ra lassult, mérséklődve az előző havi 7,9%-ról, amely az eddigi legmagasabb érték volt Németország újraegyesítése óta.

Az ukrajnai háború és az energiaellátási zavarok veszélye rekord magasra emelte a német háztartások gáz- és villanyszámláit. 

2022 márciusában az átlagos nagykereskedelmi villamosenergia ár Németországban meghaladta a 251 eurót megawattóránként, ami több mint ötszöröse az egy évvel korábbi árnak.

Az átlag rezsiköltség júniusban 118,5 pontra nőtt a 2022 januári 112,2 ponthoz képest.

Az átlagkereset 2021 januárjától 2022 januárjáig mintegy 135 euró/hóval nőtt, ami a jelenlegi árakhoz mérten nem rossz hír a német dolgozók számára - amennyiben lesz gáz, amit ki lehet fizetni.

Ausztria

Ausztria éves inflációs rátája 2022 júniusában 8,7%-ra emelkedett az előző havi 7,7%-ról, ami az 1975 szeptembere óta mért legmagasabb érték.

2022 májusában Ausztriában megawattóránként 184,52 euró volt az átlagos nagykereskedelmi áramár, ami közel 237%-os növekedést jelent az előző év azonos hónapjában mért árhoz képest. 

A The Local szerint Ausztriában jelenleg 470%-kal magasabbak a gázárak, mint tavaly májusban. Ha elővesszük a számológépet és osztunk-szorzunk egy keveset, kiderül, hogy a gáz mostani ára 0,396 euró/KWh körül mozog.

2021-ben az átlagos éves bruttó fizetés 52,000 euró volt, ami nettó 34,517 euró éves, vagy nettó 2,876 euró havi fizetésnek felel meg. 2022-ben ez nettó 2,433 euró/hó-ra csökkent.

Dánia

Dánia éves inflációs rátája 2022 júniusában elérte a 8,2%-ot, fél év alatt csaknem 4%-ot emelkedve. 

2022 májusában az átlagos nagykereskedelmi áram Dániában 168,51 euró volt megawattóránként, több mint 200%-kal magasabb, mint egy évvel korábban. Két hónappal korábban, az árak pedig elérték a jelzett időszak csúcsát, megawattóránként több, mint 230 eurót.

A Live Scandinavia szerint 2022-ben átlagosan havi 2,900 euró nettó fizetéssel számolhatnak az emberek, ami körülbelül 10%-kal magasabb, mint a tavalyi évi átlag.

Hollandia

Hollandia éves inflációs rátája négyhavi mélypontra, 8,6%-ra esett 2022 júniusában az előző havi 8,8%-hoz képest, de ez még mindig mindig sovány vígasz, tekintve, hogy január óra 2,2% emelkedés figyelhető meg.

A villany és gáz árak csaknem a triplájukra ugrottak a 2022 januárja és júniusa között.

Az átlagkereset 2022-ben havi 2,834, bruttó 3,823 euróra jött ki, ami csupán enyhén emelkedett meg a 2021-es bruttó 3,175 euró/hónaphoz képest.

A fenti adatokból is jól látható, hogy Nyugat-Európát még annyire sem kímelte a válság, mint Magyarországot, a poltikusoknak pedig nem lesz könnyű dolguk megvédeni a polgáraikat az életszínvonal drasztikus zuhanásától - ha ez egyáltalán lehetséges.   

Napjainkban már egyre többen használnak okoseszközös fizetési módokat és egyre nagyobb tranzakciós forgalmat bonyolítanak le okostelefonnal és okosórával. Két részes cikksorozatunkban először az okostelefonokon történő fizetési lehetőségeket mutatjuk be.

Hogyan is valósítható meg mindez a gyakorlatban?

A válasz: NFC. Sokan hallottak már róla, rengetegen azonban nem tudják, hogy mire való, emiatt nem is használják. Holott egy olyan kommunikációs technológiáról van szó, amely nemcsak egyszerű, hanem biztonságos és gyors lehetőségeket kínál.

Az NFC (Near-Field Communication) egyszerű érintkezésmentes információ-megosztást biztosít olyan eszközök között, amelyek támogatják ezt a digitális funkciót.

A legtöbbször fizetésre használják, de nemcsak erre jó, ugyanis használható azonosításra és adatok megosztására is.

A jóval ismertebb Bluetooth-hoz képest azonban megbízhatóbb és az adatbiztonság tekintetében magasabb szintet képvisel, nem hiába ezen keresztül oldották meg a fizetés lehetőségét. Hatótávolsága egyébként csak 4 centiméter, ezen belül teszi lehetővé az eszközök közötti kapcsolatot. Mivel kis távolságról van szó, így az NFC normál esetben semmiféle azonosítást nem igényel a felhasználóktól.

A kapcsolódás szempontjából az is fontos, hogy Bluetooth számára gyakran másodpercek kellenek a közös kommunikációs csatorna létrehozásához, addig az NFC számára a másodperc töredéke is elég.

Magyarországon már lassan egy évtizede jelen van az NFC alapú fizetés lehetőség,

manapság pedig így egyre többen használják, mert nagyon egyszerű és nagyon biztonságos módja a számla kiegyenlítésének.

Miért jó az NFC és hogyan működik?

Nagyon sok szempontból előnyös az NFC-technológia, de főleg amiatt, hogy elkerülhető vele a pénztárca használat (készpénz és bankkártya), így kényelmesen tudunk vele fizetni akár boltban, étteremben, szórakozóhelyen vagy fesztiválon. Elegendő csak a telefonunkat odaérinteni a terminálhoz, és már le is vonták az egyenlegünkről a pénzt.

Az okostelefonos, NFC alapú fizetéshez Google Pay vagy Apple Pay használatára lesz szükségünk, melyet a telefonunkon tudunk létrehozni.

Ezt kell összekapcsolnunk egy valóban létező bankkártyával vagy hitelkártyával, így a tranzakciókor a virtuális számla rögtön továbbítja a fizetési kötelezettséget a bank felé és így a költségek azonnal rendezésre kerülnek.

Amennyiben valahol ezzel a lehetőséggel fizetünk, megnyugodhatunk, mert senki sem férhet hozzá a banki információkhoz.

De mi történik akkor, ha elveszítjük vagy ellopják a telefonunkat?

Amennyiben ilyen eset történne velünk, akkor sem kell kétségbe esnünk, ugyanis beállíthatjuk, hogy az NFC-vel mekkora összegig nem kell azonosítani magunkat, így például 5 vagy 10 ezer forint alatt csak odatesszük telefonunkat a terminálhoz, és megtörténik a fizetés, de a meghatározott összeg felett erre csak azonosítással van lehetőség.

Google Pay és Apple Pay

A Google Pay (rövidítve Gpay) egy androidos fizetési rendszer, más néven elektronikus pénztárca, amelynek segítségével virtuálisan elmenthetjük a bankkártyáinkat vagy más fizetési adatainkat, majd azt követően az adatok ismételt megadása nélkül fizethetünk az interneten minden olyan webhelyen, ahol a Google Pay-t elfogadják.

Természetesen a Google saját, díjköteles szolgáltatásait is ki lehet fizetni ennek a segítségével. Emellett lehet használni mobilalkalmazásokban történő közvetlen fizetésre is, például ha egy applikáció bizonyos funkciók eléréséhez egyszeri vagy rendszeres előfizetést kér.

Ezenkívül egyre több bankkártyával lehet már fizetni olyan helyeken, ahol korábban csak plasztik bankkártyával vagy készpénzzel lehetett. Azonban ki kell emelni, hogy nem az elfogadóhelyek számítanak, hanem a csatlakozó bankok.

Az elfogadóhelyek ugyanis pontosan ugyanazok, ahol a normál bankkártyával lehet fizetni. Itt a lényeg, hogy a bank, amely kibocsátotta a bankkártyát, fel van-e készülve a Google Pay-re.

A korábban elindult Apple Pay esetében is pontosan ugyanígy működik a rendszer.  A legtöbb bankkártya alkalmas az Apple Pay-jel való összekötésre az iPhone 6-os szériától kezdődően.

Fontos azonban tudni, hogy nem lehet bármilyen bankkártyát regisztrálni az Apple Pay-be, csak azt, amelyet a bank enged regisztrálni. Az is előfordulhat, hogy ugyanattól a banktól például az összes lakossági kártyát lehet regisztrálni, de az üzletit meg nem. Olyannal találkozhatunk, hogy a bolti érintéses mobilfizetésre nem tudunk regisztrálni, csak az internetes fizetésre.

Mely magyarországi bankok támogatják az NFC alapú fizetést?

Citibank – Google Pay

Erste Bank – Erste MobilePay

Gránit Bank – Gránit Pay

MKB Bank – MKB Pay

OTP Bank – Simple Pay

UniCredit bank – Google Play

A skót Cumbernauld városközpontjának látványa olyan meghökkentő egyesek számára, hogy a közösségi médiában joggal jelent meg az a hozzászólás, mely szerint kinézete Csernobilt Szemiramisz függőkertjévé teszi. Persze magyarként eleget pillanthattuk és pillanthatjuk a szovjet brutalista építészet alkotásait, ám a brutalizmus úgy tűnik máshol is felütötte a fejét, igaz, Cumbernauld esetében a búcsúzás ideje jön. Lássuk most ezen furcsa brutalista szörny történetét.

A különleges megastruktúra

A Glasgowtól körülbelül 21 kilométerre található Cumbernauld új városrészének megépítése az 1950-es években merült fel azon célzattal, hogy enyhítse a régi iparváros túlzsúfoltságát, és jobb, egészségesebb életet kínáljon a lakók számára. Ekkor született meg a rendkívül innovatívnak és utópisztikusnak számító megastruktúra ötlete, mely első szakasza 1963 és 1967 között került megépítésre,

ahol üzletek és kikapcsolódási helyszínek, irodák, lakások, könyvtár és több penthouse is található. A városközpontot értelemszerűen a funkcionalitás és a rendkívüli kényelem ígérete járta körül, ám mint azt az alábbi fotók is mutatják, a végeredmény sok tekintetben mást hozott – és talán nem erős a kijelentés, hogy még véletlenül sem az egészséges környezet érzete árad belőle.

Fotó forrása: Barnabas Calder

A Tanács a földdel tenné egyenlővé, az emberek is

Amint azt a Skóciában nevelkedő, majd 10 évig posztszovjet országokban is élő Daniel Kalder említi, meglátása alapján Cumbernauld az a fajta város, amelyen az ember áthalad, de soha nem áll meg. „Fiatalkoromban a busz ablakából sokszor megpillantottam a szívében lévő furcsa betonszerkezetet. De fogalmam sem volt arról, hogy a hatvanas évek brutalizmusának ez a tipikusan komor példája kulturális és történelmi jelentőségű épület” – mondja Kalder, aki nemrég jött rá erre a tényre, azt követően hogy értesült North Lanarkshire tanácsának szándékáról, mely Cumbernauld városközpontjának megvásárlását szorgalmazza. A szándék azonban a központ tekintetében nem feltétlenül kecsegtető, hisz a Tanács célja nem más, mint idővel azt a földdel egyenlővé tenni. Érkeztek is persze reakciók, többek között egyes építészettörténészek részéről, akik a korábban radikális kísérletként megszülető városközpont megőrzését kérik, illetve gyáva és buta döntésnek tartják a Tanács szándékát.

Úgy tűnik azonban, hogy az ilyesfajta hangok háttérbe szorultak, a tömegek pedig még véletlenül sem kezdtek el megmozdulni a megvédése érdekében, habár ez nem bizonyult meglepőnek, hisz az 1967-ben létrehozott központ már fénykorában sem volt túlzottan népszerű – az ott gyerekként élő Craig Ferguson komikus például egy olyan modernista kísérletnek nevezte, ahol tudatlan várostervezők lelketlen lakhatást biztosítottak munkásoknak –, 2005-re pedig az ellenszenv olyan erőteljessé vált a cumbernauldi központ kapcsán, hogy egy 10 ezer fős felmérés alapján ez volt az a helyszín, amelyet a legjobban utáltak az emberek, illetve amelyet a legtöbben szerettek volna leromboltatni az egész Egyesült Királyságban.

Cumbernauld „fénykora”

De ha tényleg egy ilyen szörnyűségről van szó, hogyan is jöhetett létre? A képet árnyalja, hogy a 60-70-es évek során Cumbernauld egyfajta futurisztikus jövőképet szimbolizált, egy olyan helyszínt, amelyet még maga Margit brit királyi hercegnő is mesésnek nevezett 1967-es látogatása során.

–, sőt, Kalder nagyszülei és nagynénje is a városban éltek, véleményük pedig korántsem volt negatív róla, ahogy a lakók egy része is kedvelte a brutalista helyszínt.

Az évek azonban nem voltak kegyesek a központhoz: a sok beton zordnak bizonyult (később fehérre festették a nagyobb világosság érdekében), a sétálóutcák szélcsatornákká alakultak, mindenhol graffitik jelentek meg, pénzügyi nehézségek miatt az eredeti tervek soha nem készültek el teljesen, az ismert és minőségi üzletláncokat pedig olcsó vállalkozások váltották a komplexumban – így például a 2007-ben hozzátoldott új bevásárlóközpontban híres vállalkozások helyett található tetováló és szemöldök szalon, ahogy öngyilkosság-megelőzési központ is. A 2000-es éveket követően igyekeztek a belső tereket átalakítani, így az utópisztikus hangulat a struktúra egy részéből teljesen eltűnt. Eredeti formájában maradt viszont a napközi és a könyvtár szintje a maga komorságával, ám még ennél is több a kivetnivaló a külső látvány kapcsán, a városközpont ugyanis egyszerűen úgy néz ki, mintha valaminek a háta lenne, az ablakok teljesen hiányoznak róla, bár azok hiányát bőven „kompenzálja” a csövek és vezetékek sokasága.

Az új városrész bevásárlózköpontja (Fotó forrása: Ed Webster)

Az idegen környezet fokozottan jellemző a hidakra és az aluljárókra is, melyek bár meglehetősen funkcionálisnak bizonyulnak, rendkívül kellemetlen közeget teremtenek: „A munkásosztálynak nyilvánvalóan nem volt szüksége a szabadságra, a szépségre vagy a változatosságra: meg tudtak boldogulni néhány fával” – írja le érzéseit Kalder, aki szerint a Cumbernauldba való látogatása előtt nyitott volt a városközpont megmentésének gondolatára, ám a tapasztalata teljesen elvette a lelkesedését, hisz úgy látja, Cumbernauld nem is nevezhető igazán brutalistának. A posztszovjet térségben töltött ideje során ugyanis nem egy jól felépített brutalista városrészt látott – különösen Közép-Ázsiában, ahol a betonszerkezetekbe keleti motívumok kerültek, így mind a lakóházak, mind az egyetemek vagy könyvtárak egyedi karakterrel bírtak –, a háború utáni brit városvezetők utópisztikusságából viszont teljesen kimaradt az ilyesfajta elkötelezettség.

Épp emiatt, bár a központ létrejötte akkoriban sok ember számára jelentett előrelépést – a kis, egyágyas szobákkal és közös fürdőkkel rendelkező lakások helyett a családok extra hálószobákat, nappalit és fürdőszobát kaptak –, Cumbernauld összességében maximum egy egyedi és furcsa szereplője lehet a városok szélesebb evolúciós folyamatának, melyet most egy újabb építészi elképzelés valósága vesz át, talán több sikerrel. Így tehát ha valaki meg szeretné még tapasztalni az igazi skót brutalizmust, akkor itt az ideje az utazást terveznie...

Kiemelt fotó: Barnabas Calder

Ó, igen, ez még mindig téma, és aki olvasta az előző cikket, meg is bizonyosodhat róla, hogy miért. Pedagógusok, szülők, gyógyszerészek, toxikológusok, gyerekorvosok egyesével nyilatkoznak arról, hogy a tartózkodó magatartás, a kissé sznob "énaztsemtudomhogymiez" ("pedigpontosantudomhogymi") magatartás még a felnőtt függőségek és szenvedélybetegségek terén sem vált be, de ha mégis alkalmazzuk, legalább a gyerekek esetében legyünk intelligensebbek, és nézzünk szembe a problémával. Igen, ez egy ízesített elektromos cigi, a gyerekek könnyen hozzájutnak, tele van nikotinnnal, és egy ujjnyi bekezdés nem sok, de annyi vizsgálatot sem végzett rajta még senki.

Nézzünk pár érvelési hibát pro és kontra oldalról egyaránt!

1. A tiltás megoldja a helyzetet - Hamis

Miközben egy sor elhibázott döntés hatására az elektromos blokkok a határ innenső oldalán találták magukat, a gyerekek sorra vették, és lőn, megszerették a nikotinnal teli kis rudakat. Hagyjuk is, honnan eredeztethető, hogy a magyar lakosság hány olyan gyermeket számlál, akinek a szülei masszív dohányosok, nekik külön hálás feladat lehet érvelni a dohányzás ellen, az pedig végképp messzire vezet, hogy miért és hogyan nyúltak a cigarettáért anyuék. Ami tény:

Olyan gyerekekről beszélünk, akiknek a leleményességéről nem egy tanulmány született, bízzunk ebben, aki még a tiltás idején kiskorú, szerezni fog magának olcsó, kátrányos cigit. Jó ez a megoldás? Nem inkább két kézzel kapkodva kellene vizsgálni a terméket? Jelenleg elvekkel próbáljuk a tinédzsereinket győzködni: ne szívd az Elfet, mert a dohányzás "ölbutítnyomorbadönt". Amelyik tinit ez meggyőzte, azelőtt le a kalappal. Ha a vizsgálat kimutatja, hogy olyan durva cuccok vannak a rudakban, amitől óvni kell az emberi szervezetet, akkor talán kicsit jobb érv a tizenéves hölgyeknek és uraknak: szívem tücske, lelkem gyöngyháza, ha ezt a színes izét szívod, nem éled meg a karácsonyt/leszakad a karod/meghalsz tüdőrákban/karácsonyfává változol. Ha pedig kiderül, hogy igen, addiktív szer van benne, de amúgy nagyságrendekkel kevésbé káros, mint a cigi, akkor használjuk fel a meglévő képességet, segítsük vele a leszokást, és árusítsuk olyan felügyelt üzletekben, aminek kicsit nagyobb érdeke fűződik a kiskorúak távoltartásához, mint a Deák téri kollektívának.

2. Nem tűzveszélyes - (((Igaz)))

Tény és való, hogy rendeltetésszerűen alkalmazva az Elf Barral kisebb az esélye, hogy valamit véletlenül felgyújt a delikvens. Beleszív, elpakolja, üzemszerűen tehát lehetetlen kárt tenni vele. DE veszélyes hulladék, az eldobható akksik öko-lábnyomáról pedig külön átkos könyvet lehetne írni. Ráadásul a mi szittya magyar ifjaink találékonyságban verhetetlenek:

Gyerekjáték, legalábbis annak tűnik, de rendkívül veszélyes metódus, mert rengetegszer baleset lesz a dolog vége, a srácok gyöngy kezében felrobbanó kis szerkezet pedig elég balesetveszélyes. Zárójeles megjegyzés, hogy olyan tinikkel kellene csak egyszer normálisan leülni és beszélgetni arról, hogy tulajdonképpen miért is menekülnek és mi elől a dohányzásba, akik maguktól megtanultak eldobhatóra gyártott akksikat feltölteni. Lehet mégsem ők a hülyék, hanem mi vagyunk kicsit lemaradva?

3. Több nikotin van benne, mint ami rá van írva - Hamis

Az Elf Barra sehol nincs ráírva, mennyi nikotin van benne. Rá van írva, hogy hány slukkos, és hogy hány százalékos, de ebből még semmit nem tudunk meg. A slukk ugyanis semmilyen rendszerben nem minősül egzakt mértékegységnek, így mivel nem tudjuk, minek  2%-a nikotin, így azt sem tudhatjuk, mennyi az. Az viszont a kezdeti vizsgálatok folyamán is kiderült, hogy

innen mérve már valóban soknak tűnik az addiktív szer aránya.

4. Fajlagosan olcsóbb, mint a rendes cigaretta - Hamis

Valóban 3800-5500 Ft értékben mozognak a rudak árai, azonban a csomagszolgálat minden esetben brutális felárakat számít fel (amennyiben nem kéz alatt vesszük valakitől), emiatt egyáltalán nem biztos, hogy annyit nyernek a megvásárlásával, mint amennyit a gyártó állít.

5. A dohányosoknak jó alternatíva, mert mennyiségében kevesebb nikotint tartalmaznak - Hamis

A gyártó azzal számol, hogy egy aktív dohányos napi 3-4 doboz cigarettát elszív, és emiatt jó alternatíva és leszokást segítő termék. Ha igaz lenne, hogy tényleg minden cigarettafüggő elszív ekkora mennyiséget, akkor az érvelés igaz lenne, de ezt semmilyen statisztika nem támasztja alá. 

6. Nem áll fenn vele a passzív dohányzás veszélye - Igaz

A kibocsátott anyag nem füst, hanem gőz, így a felhasználó körül valóban nem fognak passzívan rászokni a dohányfüstre a környező munkatársak, barátok, családtagok.

+1. Egyedi és kiemelkedő ízélmény

Zaher Gábor nyilatkozata alapján a termék (sajnos?) tényleg jó ízű és kellemes, de vajon ez tényleg előnyös? Valóban jó tendencia, hogy az új generációs cigaretták elvesztették az eddigi legelrettentőbb tulajdonságukat, a rossz ízt és a szagot?

Vasárnap két tehervonat ütközött egymással, ezért Herceghalom és Biatorbágy között nem közlekednek a vonatok. Ez sajnos egy olyan hír, amivel túl gyakran találkozunk és ami megkeseríti az utasok életét. De pontosan hogyan is nehezíti ez meg több ezer ember életét? 

(kép forrása: origo.hu)

18:05

Az emberek kiérnek a soproni vasútállomásra, hogy Pestre induljanak a 18:21-kor induló IC-vel, amire már előzetesen megvették a (nem olcsó) jegyet, pótjegyet és helyjegyet. A vasútállomáson elsőre semmi szokatlant nem lehet tapasztalni, a kiírás szerint is pontosan indul a vonat, késés, átszállás nem várható.

18:10

A peronra kiérve azonban rögtön látszik, hogy az IC helyett egy személyvonat áll ott, ami ráadásul a vonatra írt információk alapján csak Győrig közlekedik. Mindenki keresi az illetékeseket, hogy mi történt és mire kell számítani. 

18:18

Néhány perc keresgélés után egy kikészült kalauz annyit tud mondani, hogy baleset történt, ez a szerelvény Győrig közlekedik, utána biztosan át kell szállni, ennél többet ő sem tud. 

18:21 

A vonat legalább pontosan indul…

18:45

Érkezik (egy új, de nem kevésbé kikészült) kalauz, ellenőrzi a jegyeket. Ismét felteszik neki a kérdést, hogyan lehet eljutni Budapestre. Ő is csak annyit tud, hogy Győrben le kell szállni, bármire át lehet szállni, ami Pest felé megy.

19:21

A vonat pontosan fut be Győrbe, ahol minden utas rohan megnézni az 'induló' táblát, mire is lehetne átszállni. A kb. 40 éves kijelzőn kb. 12 másodpercenként pörgetik újra a listát, így 100-200 ember feje felett egy kész kihívás kitalálni, milyen vonattal, mikor és melyik vágányról kell továbbutazni. Amikor végül megáll a kijelző, a tömeg elindul a 4. vágány felé, ahonnan személyvonat indul Budapest irányába. 1. átszállás.

(kép forrása: origo.hu)

19:40

A személyvonat ugyan teljesen tele van, de csupán 2 perc késéssel sikerült elindulni. Minden állomáson szállnak fel utasok, így néhány megálló után heringszerű állapotok kezdenek eluralkodni a vonaton. A tömegben araszolva a kalauz mantraként mondogatja, hogy Herceghalom és Biatorbágy között busszal kell utazni. Ennél több információt azonban most sem sikerül kideríteni. 

21:05

Cirka 15 perces késéssel fut be a vonat Herceghalomra. Mindenki próbál levegőhöz és információhoz jutni, de az állomáson egyikből sincsen túl sok. A tömeg elindul kifelé, ahol mindenki konstatálja, hogy kétszer annyi ember van, mint busz. A buszra felszállva mindenki újraértelmezi a tömeg fogalmát. 2. átszállás. 

21:25

A buszút során az utasok naivan abban reménykedtek, hogy a busz eldöcög velük Budapestig, hiszen csak 20 km-t kellett volna pluszban megtenni. Jött is a nagy meglepetés, amikor a busz megállt Biatorbágyon és nem ment tovább. A vasútállomásra megérkező tömegre egy újabb arculcsapás várt, amikor látták, hogy egyetlenegy vonat fog érkezni 50 perc múlva, ami Budapestig viszi őket. Természetesen itt sem sikerült előzetes szóbeli tájékoztatást adni. 

21:35

Több száz utas várakozik a vonatra, a peronon nem fér el több ember, rengetegen a lépcsőkön és az aluljáróban várakoznak. 

21:50

A nem éppen nyári melegben az utasok nagyban keresik azokat a bajtársaikat, akik hajlandóak lennének velük egy taxit fogni, ami kb. 10-12 ezer forintért elviszi őket oda, ahova már órákkal ezelőtt meg kellett volna érkezniük. Aki nem fuvarért telefonál, az elképesztő mennyiségű embert fotózza, akik a semmi közepén ragadtak.

(kép forrása: frisss.hu)

22:02

Beérkezik a vonat, a több száz ember egy kissé hisztérikus üdvrivalgással fogadja. 3. átszállás.

22:08

Elindul a vonat, amiben nemhogy ülni, de állni alig lehet, annyian préselődtek rajta össze. Legalább a hideg miatt már nem kell aggódni.

22:27

A végállomás a Déli Pályaudvar, a többség azonban a Keletiig tartó IC-re vett jegyet, így Kelenföldön ismét megindul a tömeg, immár a metró irányába, hogy talán egy utolsó úttal eljussanak az eredeti célhoz. 4. átszállás.

22.45

Négy órányi nyomorgás, 4 átszállás és potom 2 óra késés után (remélhetőleg) mindenki elérkezett a Keleti Pályaudvarra.

A MÁV reakciója erre az egész káoszra senkit sem lepett meg: ,,A vasúttársaság elnézést és türelmet kér az utasoktól a kényelmetlenségek miatt. Köszönjük!" 

(Borítókép forrása: kozlekedotomeg.blog.hu)

A technika gyors fejlődésével az eddig különleges, és csak a felső tízezer számára elérhető okos otthoni kiegészítők már nem számítanak ritkának, így akár mi is beruházhatunk egy-egy olyan darabba, ami nem csak a kényelmesebbé teszi a mindennapokat, de az energia fogyasztásunkat is csökkenti. Miért jó ötlet okos otthonba fektetni, és milyen készülékeket érdemes beszerezni, ha alacsonyabb keretből szeretnénk gazdálkodni?

 Okos konnektor

Az első, és talán az egyik legegyszerűbb eszköz az okos konnektor, mellyel nem csak energiát takarítunk meg, de hatalmas biztonságérzetet is ad. Csak be kell dugni a konnektorba, és máris egy applikáción keresztül irányíthatjuk azt. Nem kell többé pánikolni, hogy bekapcsolva hagytuk-e a vasalót, hiszen a telefonunkon bármikor ellenőrizhető az adott áramforrás, és bárhonnan ki és be kapcsolható. 

 Okos világítás

Az okos izzók egy új szintre emelték az otthoni kényelmet, hiszen többé nem kell felkelni az ágyból ha elfelejtettük lekapcsolni a lámpát lefekvés előtt. Az applikációval, egy távirányítóval, vagy akár a hangunkkal is könnyen tudunk változtatni a fényerőn, és bizonyos modelleknél még színes hangulatvilágítást is csinálhatunk, akár 16 millió választható színnel. Ezeknek az izzóknak az életideje kb. 15 ezer óra körül mozog, ami jóval magasabb egy hétköznapi izzónál, a környezetre is kevesebb terhet rovunk és az energiafogyasztásunk is alacsonyabb lesz. Ezek az izzók már akár 2-3 ezer forinttól megvásárolhatóak, így jó kiindulási pont lehet az okos otthon felé vezető úton. 

 Okos érzékelők

A saját, és családunk épségénél nincs fontosabb, így az okos érzékelők elterjedésével mi is nagyobb biztonságban tudhatjuk szeretteinket. Legyen szó a betolakodók elleni védelemről, vagy a házunk épségéről, már szinte minden kategóriában találunk egy okos berendezést. Mozgásérzékelőt, vízérzékelőt, biztonsági kamerát, vagy akár füstérzékelőt is válaszhatunk okos verzióban, melyek azonnal jelzik az esetleges problémát, és mi akár azonnal tudjuk értesíteni a hatóságokat - még akkor is, ha otthonunktól távol vagyunk. 

 Okos takarítás

Talán az egyik legnépszerűbb okos eszköz, amiről valószínűleg mindenki hallott már, az a robotporszívó, ami képes a lakásunk feltérképezésére, felporszívózására, és bizonyos modellek esetében akár felmosására is. Egy applikáció segítségével könnyen időzíthetjük, és irányíthatjuk a kis segítőnket, ami viszonylag alaposan, és gyorsan végzi el helyettünk a házimunkát. Emellett már léteznek okos levegőtisztító berendezések, illetve mosó- és szárítógépek is, melyekkel tényleg rengeteg időt takaríthatunk meg, energiát spórolunk és még a környezetünk is élhetőbbé válik.

 Okos konyha

Aki szeret főzni, és sok időt tölt a konyhában, az tudja mennyire fontos a jó időzítés, illetve, hogy mennyi idő el tud szaladni egy-egy recepttel. Nincs ok a pánikra, hiszen ahogy az élet szinte minden területére, így a konyhára is kitaláltak egy seregnyi okos eszköz, melyek a főzés élményét hivatottak megnövelni, a villanyszámlát pedig csökkenteni. Ilyen például az okos vízforraló, vagy kávéfőző, melyeket hőfokra pontosan be tudunk programozni,  így ha a reggelt egy csésze forró teával vagy kávéval indítanánk, akkor akár már az ágyból is elkészíthetjük azt. Emellett van már okos indukciós főzőlap, rizsfőző, vízszűrő, levegő sütő, mixer és még megannyi konyhai kisgép, melyek akár egyazon appon keresztül is irányíthatóak. 

 Okos termosztát

Végül, de nem utolsó sorban szót kell ejtsek az egyik leghasznosabb okos “ketyeréről”: a termosztátról, ami teljesen megreformálja a fűtés szabályozásról alkotott képünket. Percre pontosan beállíthatjuk, hogy mikor, hány fokra, és meddig fűtsön az adott fűtőtest, így a téli hónapokban sosem kell hideg lakásra hazaérni, de az éjszaka közepén sem kell arra kelni, hogy túl meleg van. Ha huzamosabb ideig távol vagyunk a lakásunktól, akkor is bárhonnan bekapcsolhatjuk és leállíthatjuk a fűtést vagy a klímát, de akár olyan opciónk is van, hogy csak bizonyos szobákban kapcsoljon be a rendszer. 

Az okos otthonok kialakítása és a fenntartható hulladékkezelés együttesen járulhatnak hozzá a környezetvédelemhez és a körforgásos gazdaság elveinek megvalósításához. Az okos otthon technológiák lehetővé teszik az energiahatékonyság növelését, a fogyasztás optimalizálását és a hulladék minimalizálását, létrehozva egy összefüggő és fenntartható rendszert.

Okos Eszközök Az Energiahatékonyságért:

Az okos otthonokban használt eszközök és rendszerek lehetővé teszik az energiafelhasználás intelligens és hatékony szabályozását. A hőmérséklet-szabályozók, okos világítás és energiatakarékos háztartási eszközök automatikusan alkalmazkodnak az igényekhez, csökkentve az energiafogyasztást. Ez nem csak a költségeket csökkenti, hanem az energiatermelés és hulladék kezelés környezeti hatásait is mérsékli.

Okos Hulladékkezelés és Újrahasznosítás:

Az okos otthon technológiák segíthetnek optimalizálni a hulladékkezelést és újrahasznosítást is. Intelligens hulladékgyűjtők és komposztáló rendszerek lehetővé teszik a hulladék pontos mennyiségének és típusának követését. Ez segíthet hatékonyabban tervezni a hulladékgyűjtést és elősegítheti az újrahasznosítást, minimalizálva a lerakókra kerülő hulladék mennyiségét.

Fenntartható Anyagok és Termékek:

Az okos otthonokban a tervezés során figyelembe vehetjük a fenntarthatóságot és a körforgásos gazdaság elveit. Az okos otthonokban használt anyagok és termékek tervezése során előtérbe kerülhetnek az újrahasznosított, újrahasznosítható vagy tartós anyagok. Az intelligens vásárlási rendszerek figyelhetnek azokra a termékekre, amelyek könnyen újrahasznosíthatóak vagy újrahasznosítható anyagokból készültek.

Az okos otthon és a fenntartható hulladékkezelés összekapcsolása nem csak az egyéni életmódra van hatással, hanem hozzájárul a társadalmi és gazdasági fenntarthatósághoz is. A fejlett technológia lehetőségei segíthetnek elérni a körforgásos gazdaság célkitűzéseit, minimalizálva a hulladékot és maximalizálva a nyersanyagok újrahasznosítását. Az okos otthonok és fenntartható hulladékkezelés kombinációja egy új dimenziót nyit meg a fenntarthatóság felé vezető úton, és segíthet létrehozni egy környezettudatosabb és hatékonyabb jövőt.

 Bár sok került említésre, még mindig rengeteg egyéb okoseszköz van a piacon, aminél néha csak pislogunk - már ilyen is létezik? Vásárolhatunk például már okos hajszárítót, biciklit, rollert, pirítót, ventillátort, párásítót, olvasólámpát, nyomtatót, mérleget, pumpát, nyílászáró szenzort, zseblámpát, kancsót, fogkefét, borotvát, hangszórót illetve zárat is. A határ a csillagos ég, és véleményem szerint már nem kell sokat várni, hogy a háztartásokban ezek a tárgyak már megszokottá váljanak. Sokaknál ez már most is így van…

Február 24-e óta a hírportálok és az emberek figyelmét elsősorban a mellettünk zajló véres és elhúzódó orosz-ukrán háború köti le. Mindemellett nem lehet elfeledkezni arról sem, hogy a világban jelenleg is több, a nemzetközi közösséget érintő fegyveres konfliktus zajlik, melyek rengeteg emberéletet követenlek. Ezek közül a legismertebb a palesztin-izraeli konfliktus, melynek jelentősége egyértelmű, hiszen rengeteg állam érintett stratégiai, gazdasági, politikai vagy egyéb okok miatt.

A konfliktus kezdetei

A palesztin-izraeli konfliktus története a 19. század végéig nyúlik vissza, amikor elkezdődött a zsidók nagy mértékű bevándorlása a Szentföldre. A 20. század közepéig egyre nőtt a viszály, észlelhető volt az arabok és a zsidók közötti egyre erősödő feszültség, folyamatosak voltak az erőszakos összetűzések, aminek okai a területi viták és a világszerte terjedő antiszemitizmus voltak. 

Kép forrása: index.hu

Izrael Állam létrejötte és az arab-izraeli háborúk

A fordulópontot az jelentette, amikor a zsidó nemzeti mozgalom 1948. május 14-én kimondta az ország függetlenségét, így létrejött Izrael Állam. Ezután a zsidók és az arabok között visszafordíthatatlan lett az ellentét, elkezdődtek az arab-izraeli háborúk, melyek évtizedekig tartottak.

Kezdetben az izraeliek megerősítették határaikat, sőt, területeket is tudtak szerezni az araboktól. Az 1960-as években azonban egyre erősebbé vált az arabok közötti együttműködés, így Izrael legfőbb prioritásává a határvédelem vált. 1967-ben Izrael azonban megelőző csapás néven támadást indított a palesztinok ellen, aminek eredményeképp megsemmisült az arabok fegyveres erőinek jelentős része, súlyos anyagi, személyi és területi károkat szenvedtek. A folyamatos háborúk, az ,,adok-kapok” az 1980-as évekig folytatódott. 

Kép forrása: mult-kor.hu

Az intifádák

Az 1980-as évek második felére az izraeli túlerő egyértelművé vált, a palesztinok képtelenek voltak többé összeszedett támadást indítani Izrael ellen, így katonai erő hiányában megkezdődött az első intifáda, azaz az Izrael elleni palesztin felkelés. Ezt leginkább puritán módszerek (kődobálás, kisebb utcai harcok, gyújtogatás…) és az izraeli termékekkel szembeni bojkott jellemezte. 1993-ban ugyan megkötötte a két fél az oslói megállapodást, de ez nem hozott hosszútávú megoldást, hiszen a palesztin felkelés rövid időn belül folytatódott, ezt nevezik második intifádának. Ez sokak szerint még a mai napig tart, de elfogadottabb az a tény, miszerint 2015-ben egy új terrorhullám indult meg.

Napjainkban

2015-től ismét folyamatosak a különböző terrortámadások, felkelések.

Az indulatok 2021 májusában ismét a tetőfokára hágtak Jeruzsálemben, amikor Izrael egy legfelsőbb bírósági döntés alapján palesztin civileket kezdett kilakoltatni Jeruzsálemből. A kilakoltatásokra válaszolva a palesztinok tüntetésekbe kezdtek, mire az izraeli erők megtámadták az Al-Aksza mecsetet, ami az iszlám vallás 3. legszentebb épülete. Ezek után folyamatossá váltak a fegyveres- és rakétatámadások.

A hihetetlen erőszaknak a május végi tűzszünet vetett véget. Alig egy évvel később -immár az orosz-ukrán háború árnyékában- ugyanazon a helyen, szinte napra pontosan ismét megkezdődtek a harcok az izraeli rendőrök és a palesztinok között. Sajnos mai napig mindennaposak Jeruzsálemben és környékén a lövöldözések, a gyilkosságok a két tábor között; az ENSZ szerint nem valószínű, hogy a közeljövőben megtörténik a békekötés az izraeliek és a palesztinok között.

 Kép forrása: trendmagazin.hu

Az orosz-ukrán háború hatása 

A szomszédunkban zajló háború hatásai világszerte érzékelhetőek.

Izraelnek nagyon érzékeny a kapcsolata Oroszországgal. Egyensúlyozniuk kell a stabil gazdasági és kulturális kapcsolat, valamint a szír és palesztin ellentétes érdekek között. Az orosz-ukrán konfliktus kezdetén Izrael kifejezte támogatását Ukrajnának, valamint megerősítette, hogy hajlandó csatlakozni az Oroszországot sújtó szankciókhoz. Ez az időszak tehát több szempontból is kritikus az orosz-izraeli kapcsolatokat illetően:

Mindeközben az oroszok és az izraeliek is igyekeznek fenntartani a kereskedelmi kapcsolataikat egymással. 

 Kép forrása: nytimes.com

Béke?

Ahogy az orosz-ukrán háború esetén sem, úgy az izraeli-palesztin konfliktus esetében sem túl valószínű sajnos az, hogy a felek a közeljövőben békét kötnének egymással. Az utóbbi konfliktus esetében talán annyi lehet az apró reménysugár, hogy a palesztin és az izraeli vezetők az év elején megállapodtak abban, hogy hogyan kívánják rendezni a helyzetet.

A nemzetközi közösség reménykedik a békejavaslat elfogadásában, hiszen az elképesztő gazdasági károk mellett, 2021 óta több száz palesztin és izraeli ember vesztette életét. Elképzelni is nehéz (adat pedig nincsen róla), hogy a több évtizede húzódó konfliktus hány emberéletet követelt. 

 Borítókép forrása: mult-kor.hu