Reaktor

Több diplomás nő, kevesebb partner: Miért egyre nehézebb a nőknek párt találni?

Az elmúlt évtizedekben átrendeződött a felsőoktatás nemi aránya: Európa-szerte (de az Egyesült Államokban is) egyre több nő szerez diplomát, miközben a férfiak részvétele stagnál vagy csökken. A 25–34 éves korosztályban az EU-ban a diplomás nők aránya 48%, míg a férfiaknál csupán 37%. Az USA-ban hasonló a helyzet: a fiatal nők 46–52%-a rendelkezik diplomával, a férfiaknál ez 37–40% között mozog.

Ez a statisztikai különbség nem csupán az oktatási rendszerre vagy a munkaerőpiacra hat, hanem a társas kapcsolatok, párkeresés területén is érzékelhető változásokat hozott.

Aránytorzulás a párkeresési piacon

Ha 100 diplomás férfira 120–130 diplomás nő jut, az egyet jelent azzal, hogy a diplomás nők egy része nem talál olyan partnert, aki hasonló végzettséggel rendelkezik. Ezzel párhuzamosan a diplomás férfiak nincsenek "rákényszerítve" arra, hogy kizárólag diplomás nőkkel lépjenek kapcsolatba. Ők gyakrabban választanak náluk alacsonyabb végzettségű, jellemzően fiatalabb nőt. A diplomás nők ezzel szemben hajlamosabbak kizárni az alacsonyabb végzettségű férfiakat. A diplomás nőknek tehát arányuknál fogva gyakran 4–5 vetélytársnővel kell versenyezniük egyetlen potenciális partnerért, aki sokszor még válogat is közöttük – elköteleződés nélkül.

Asszortatív párválasztás és hipergámia

A szociológiai kutatások szerint az emberek jellemzően hasonló végzettségű és társadalmi helyzetű partnert keresnek (ezt hívják asszortatív párválasztásnak). A nők esetében ez a preferencia erősebb: gyakrabban várnak el a partnerüktől azonos vagy magasabb iskolai végzettséget és társadalmi rangot. Ez a jelenség részben az úgynevezett hipergámiával magyarázható, vagyis azzal a tendenciával, hogy a nők felfelé keresnek párt, olyat akire felnézhetnek.

Ennek következménye, hogy a diplomás nők számára a párkeresés jóval szűkebb kínálati piacot jelent, mint a férfiak számára. Míg a férfiak gyakran "lefelé" is nyitottak, a nők gyakran "csak felfelé".

Online társkeresők és szűrési kritériumok

Az online társkereső platformok ezeket a mintákat még inkább felerősítik. A diplomás nők gyakran alkalmaznak szigorú szűrőfeltételeket: diploma, jövedelem, magasság, kor stb. Ennek hatására a potenciális partnerek száma drasztikusan lecsökken, miközben a top 10% férfi hihetetlen mértékű figyelmet kap. Ez felerősíti a versengést és gyakran hamis elvárásokat táplál.

Területi és szociokulturális eltérések

A diplomás nők többsége nagyvárosokban él és dolgozik, ahol a társkeresés színterei is koncentrálódnak. A kevésbé iskolázott férfiak gyakran nem jelennek meg ezeken a helyszíneken, kevésbé mobilisak, vagy nem használják azokat a csatornákat, ahol a diplomás nők párt keresnek. Ez további strukturális akadályt jelent.

Lelki és kapcsolati dinamikák

Amikor mégis kialakul kapcsolat diplomás nő és nála alacsonyabb végzettségű férfi között, gyakran feszültségek alakulnak ki: a nők nem akarják "vezetni" a kapcsolatot, nem kívánnak anyáskodni, a férfiak önértékelési problémákat élhetnek meg. Mindez tovább csökkenti az esélyét a stabil párkötésnek.

Rossz hír azoknak, akik a versengésben a legszebbként akarnak nyerni

Bizonyos statisztikai elemzések vizsgálatai arra hívják fel a figyelmet, hogy egy nő túl jó megjelenése paradox módon visszatarthat egyes férfiakat. Ez a jelenség, amelyet gyakran a „túl szép, hogy megközelítsd” effektusnak neveznek, egy izgalmas és gyakran félreértett pszichológiai dinamika. Több társadalomtudományi kutatás és pszichológiai vizsgálat is igazolja, hogy egy nő kiemelkedően vonzó megjelenése nem mindig jelent előnyt a párkeresésben – különösen, ha hosszú távú, elkötelezett kapcsolatokról van szó.

Miért? A vonzó nőről sok férfi automatikusan feltételezi, hogy mások is udvarolnak neki, ez a versenyérzet sok férfi számára kellemetlen, és inkább a kisebb kockázatot jelentő nőket preferálják – ahol a visszautasítás vagy a hűtlenség esélye csekélyebbnek tűnik. Továbbá sok férfi úgy érzi, hogy egy nagyon vonzó nő „elérhetetlen”, főleg ha saját magát kevésbé vonzónak vagy sikeresnek látja. Emiatt inkább meg sem próbálkozik a közeledéssel. Emellett gyakori, hogy az ilyen nőkről negatív sztereotípiákat is feltételeznek – például felszínességet vagy nárcisztikusságot – ami tovább csökkenti a megközelítési hajlandóságot.

Tanulság

Ezek az okok együtt vezetnek ahhoz, hogy a diplomás nők gyakran érzik úgy: "nincs számukra megfelelő férfi" a párkeresési piacon – miközben valójában inkább strukturális torzulásról van szó, nem abszolút hiányról.

Jon Birger „Randigazdaságtan” című műve nem önsegítő, nem ötletadós könyv a randizáshoz – sokkal inkább társadalom- és gazdaságszemlélet, egy mélyen strukturális probléma feltárása és értelmezése.

• Diagnózisa világos: nem a nők „hibája”, hanem a nemek arányában és preferenciáiban bekövetkezett változás.
• Következménye valós és drámai: kevesebb lehetőség, több verseny, érzelmi káosz.
• Van kiút: a stratégia, tudatosság és alternatív utak felvállalása vezethet el a helyzet enyhüléséhez.

Az lenne az első kérdésem, hogy ön egy született vállalkozó, vagy vállalkozóvá vált?

Mi nem hiszünk a született vállalkozókban, tehát ezért nem is mondanám azt, hogy született vállalkozó vagyok. Sorozatvállalkozó vagyok, mert van egy ilyen beidegződésem, hogy ha abbahagyok egyet, akkor rögtön azon gondolkodom, hogy mi legyen a következő. Tehát nem bírom abbahagyni. Mi azt tanítjuk, hogy bárki válhat vállalkozóvá. Mondjuk van hozzá érzéke, de igazából ezek a képességek fejleszthetők, és elég jól fejleszthetőek.
Tehát én úgy gondolom, hogy akiben van kitartás, motiváció, az meg tud tanulni vállalkozni. Igazából én inkább azt mondom, hogy a kitartásra, a motivációra van szükség. Ez egyfajta adottság valahol, hogy ki milyen attitűddel áll hozzá a dolgokhoz. Ezeket gondolom az ember a neveltetése során kapja, és ezt általában elég kis korban. Tehát nem is felnőtt korban. És hogyha ezek megvannak, akkor én úgy gondolom, hogy bárki meg tud tanulni vállalkozóvá válni.

És ez a vállalkozói lét, ez igazából egy alkat, egy szerep, vagy igazából csak egy munkakör? Hogyan kell ezt elképzelni?

Nagy különbség van amúgy az Egyesült Államokban meg Magyarországon a vállalkozói létben. Az a nagy különbség, hogy az Egyesült Államokban az teljesen elfogadott, hogy valaki három évig vállalkozik, utána meg három évig alkalmazotti státuszban éli az életét. Nálunk sokkal jobban elkülönül. Tehát nálunk a vállalkozók nagyon ritkán mennek már vissza, hacsak nem kényszer hatására. És ugyanígy az alkalmazottak is inkább csak kényszer hatására, hogyha elvesztik a munkahelyüket és nem látnak más megoldást, akkor lépnek át a vállalkozói oldalra.
Én azt mondom, ez egy életforma, ez egy karrierválasztás. Tehát egy karrierút, és az ember megválaszthatja jó esetben, hogy milyen útra szeretne lépni. Tehát ez a választás egy, hogy mondjam, lehetőség. Azt tudnám mondani, hogy annak, aki nem szereti a bizonytalanságot, tehát nem tudja kezelni azt a helyzetet, hogy nem tudja, hogy jövő hónapban miből fog megélni, annak nem ajánljuk ezt a vállalkozói létet.
A vállalkozói létnek ez egy nagyon nagy hátulütője. Igen, ez az úgymond bizonytalanság és a stressz. Viszont egy másik oldalon meg a szabadság, a függetlenség az meg egy sokkal erősebb motiváció tud lenni. Tehát, hogy akinek ez a függetlenség fontosabb, akkor az simán azt mondja, hogy inkább elviseli ezt a bizonytalanságot, és beéri ugyan kevesebbel. De cserébe a saját magának a főnöke, nem más osztja be az idejét.
Ez tényleg egy visszatérő motívum szinte a legtöbb vállalkozónál, amikor megkérdezzük, hogy miért is lépett erre az útra. Az első hely az mindig a függetlenség. A második meg, hogy megvalósítsak egy álmot, egy elképzelést, a saját dolgomat vigyem véghez.

És akkor önnek is ez a fajta függetlenség volt a célja? Hogyan kezdődött a vállalkozó élete?

Hú, nagyon régen kezdődött. Utólag azt szokás mondani, hogy az első milliót nem szokás elmesélni.
Nekünk úgy kezdődött, hogy az egyik barátom, úszótársam, osztálytársa kikerült Bangkokba, mert az édesapja lett a Bangkoki Malév irodának a vezetője. Akkor így hívott minket, hogy tud bármilyen pólót küldeni, amilyen nekünk szükséges.
Itthon akkor még elérhetetlen volt számunkra ezek a No Fear, vagy az Alien Workshop, és ezek az iszonyú márkás tüszi vagy hasonló gördeszkás márkák. Először csak magunknak kértünk, hogy akkor küldjön. Emlékszem, minden héten szombaton egyszer jött a Malév gép, és a pilóta hozta nekünk bőröndben a pólókat.
Közben magunknak hoztuk. Mindenki látta az iskolában, hogy milyen jó pólóink vannak. Nem hoznátok-e nekünk is? Egy idő után már ilyen heti 50-60 megrendelésünk volt a pólókra, és hát végül is hoztunk. Igazából már csak azt sajnáltuk, hogy a pilóta nem bír el öt bőröndöt a reptéren.
De minden szombaton ott álltunk a Malév járatánál, a ma már Liszt Ferenc repülőtéren, és vártuk az újabb adag pólókat. Ma már azért sokkal egyszerűbb.

De mai napig amúgy Thaiföld és Bali az egyik legnagyobb központja ezeknek a hamis és félhamis pólóknak. Igazából ez nagyon nehéz kérdés, hogy hamis-e, mert ugyanabba a gyárba gyártották le, mint az eredetit, csak nem hivatalos úton jutottunk hozzá a pólókhoz.
De hogyha mondjuk vizsgálat alá vetették volna ezeket a pólókat, akkor az derült volna ki, hogy nem tudják megmondani, hogy ez most eredeti vagy hamisítvány, mert ugyanott készültek. Mindenben egyeztek a pólók, amiket mi igazából most kvázi féllegálisan, inkább illegálisan forgalmaztunk így gimnáziumban.
Így akkor, amikor az ember elkezdi, nem is gondol bele, de egy idő után már nagyon megtetszik neki ez a dolog, hogy kereskedik. Főleg úgy, hogy minket ezek a pólók érdekeltek is. Ebből a szempontból ez egy nagyon izgalmas korszak volt. Amúgy addig tartott, amíg az ismerősünk édesapjának le nem járt a megbízatása Bangkokban. Nagyon sajnáltuk. Aztán később meg is szűnt a Malév bangkoki járata, úgyhogy így már végképp nem működött tovább az üzlet. A szállítási útvonal szűnt meg.

Kezdő vállalkozóként, és most már, ha mondhatom így, veteránabb vállalkozóként mennyire más az élet? Alapvetően mik azok a problémák, melyek most már nincsenek, vagy esetleg éppen most vannak?
Teljesen más. Mai fejjel sokkal gyorsabb vállalkozni, mert egy csomó hibát nem követek el. Azért nekem ma már 5266 kontaktom van a telefonomban. Tehát ha bármire szükségem van, akkor lekeresem az illetőt. Mondjuk, tegyük fel, kéne egy lakatos. Akkor nem kell hívogatnom az internetről lakatosokat, akik megbízhatatlanok, átvernek, vagy becsapnak, hanem egyből olyat hívok, akiről tudom, hogy holnapra, az ismeretség okán megcsinálja nekem azt a munkát, amire megkérem.
És hát a másik nagy előnye az idősebb kornak, hogy már nem kell ilyen biztonsági tartalékokon stresszelni. Tehát az embernek akkor már van annyi felhalmozott vagyona, hogy nem azon kell gondolkodnia, hogy ha most nem jön be valami, akkor holnap nem lesz mit enni a családnak. Igazából csak annyit kell átgondolni: ha most nem jön be, akkor el kell minél hamarabb ismerni ezt a kudarcot, és tovább kell lépni.

Fiatalként azért ezt tragédiaként éljük meg. Főleg az első bukások a legnehezebbek. Az első bukásnál az ember azt hiszi, hogy az élete ért véget. Holott később rájön, hogy nem ért véget az élete, csak maga az az üzleti ötlet bukott meg, az nem működött.
És általában az sem azért nem működött, mert nem volt jó ötlet, hanem mert vagy rosszkor léptünk piacra — túl korán, vagy túl későn, amikor már előrébb jártak a versenytársak —, vagy egyszerűen nem ismertük eléggé az iparágat, és hiányzott a tapasztalat.
Kezdő vállalkozóként az ember egy kicsit újszülött: minden vicc új. El fogjuk követni ugyanazokat a hibákat. Persze mások hibájából lenne jó tanulni, de sajnos ez a legnehezebb: mások hibájából tanulni. A legtöbb kezdő vállalkozó például alul fogja becsülni a tőkeigényt. Úgy fog belevágni, hogy kevés pénze van. Ennek nagy hátránya, hogy az idejét arra fogja fordítani, hogy pénzt szerezzen, nem pedig arra, hogy az üzletet építse. Ez máris egy óriási hátrány: az idő nagy részét befektetők kajtatásával, hitelezők meggyőzésével töltöd, ahelyett hogy új ügyfeleket szereznél, vagy a meglévő ügyfeleidet magasabb színvonalon és minőségben szolgálnád ki. Úgyhogy óriási a különbség. De mindenki volt egyszer kezdő vállalkozó, akiből sikeres lett. Tehát ezen a keresztségen mindenki átesik.

Miket ajánlana fiatal vállalkozóknak, vagy akár azoknak, akik most éppen nézik az adást?

Hát, túl sokat beszéltem már, de ha eddig kibírták, akkor hadd mondjam el: olvassanak könyveket, nagyon jó könyvek vannak. Hallgassanak podcastokat! Vannak például olyanok, mint a How I Made This, vagy a Speakers' Corner. Ezek elképesztően hasznosak tudnak lenni. Ezekben a vállalkozók elmesélik, hogyan jöttek rá valamire, vagy mi volt az a döntő pillanat, ami meghozta számukra az áttörést. És az ember rájön, hogy ezek sokszor teljesen banális dolgok. Nem hatalmas piackutatások, nem szofisztikált számítások előzik meg a döntéseiket, hanem megérzések, vagy egyszerűen csak észrevettek bizonyos mintázatokat a piac viselkedésében. Ha ezekre a mintákra jól reagálsz, ha jól értelmezed őket, az óriási versenyelőnyt adhat, mert akár azonnal nyílhat előtted egy új piaci lehetőség.
Én magam is ezért mondom, hogy ezek a podcastok, beszélgetések mindenki számára elérhetők, és tényleg nagyon sokat lehet belőlük tanulni. A mai napig fel tudnám sorolni, hogy mit tanultam például Hild Imrétől, aki a Hild-örökjáradék alapítója volt, vagy Bojár Gábortól, vagy legutóbb épp Nagy Eleket hallgattam. Ő is számtalan nagy vállalkozást visz, és például arról beszélt, hogyan tudta az Uber pillanatok alatt visszaszerezni a piacát. Ezek olyan ismeretek, amikhez másképp nem igazán lehet hozzájutni, csak ha beszélgetsz ezekkel az emberekkel, vagy meghallgatod az előadásaikat.

Úgyhogy én tényleg ezt tanácsolom. Lehet, hogy pont egy podcastban mondom ezt, de nem baj: hallgassatok sok podcastot, olvassatok sok könyvet! Mondok is két egyszerű könyvet példaként: Lényeglátás vagy a Sokféleség. Ezek nagyon jól megmutatják, hogy kétféle út van. Az egyik az, amikor egy dologra fókuszálsz, és minden energiádat egy irányba összpontosítod. Így gyorsan tudsz haladni, és hamar eredményeket érhetsz el. Ez az út, amit például Tiger Woods választott, aki négyéves kora óta ugyanazt a lendítést tökéletesítette, hogy a világ legjobb golfozója legyen.

Én viszont a sokszínűség irányába tettem le a voksomat. Nagyon sok területen vállalkoztam már, és ezekből a területekből mindegyikhez értek egy kicsit. Ez a sokféle tudás pedig arra elég, hogy amikor egy új probléma jön szembe, sokkal több nézőpontból, többféle kombinációban tudjak megoldást találni. Így egy összetettebb, jobb megoldást tudok kínálni, mint az, aki csak egy szakterület specialistája.
De ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Ezek a könyvek pontosan leírják, hogy miért jó az egyik út, és miért jó a másik. Általában az derül ki, hogy a specializáció akkor jó, ha a szabályok fixek – például sakkban, ahol nem változnak a szabályok, tehát folyamatosan tudsz fejlődni. De ha olyan környezetben mozogsz, ahol minden állandóan változik – például a mesterséges intelligencia most felborít iparágakat –, akkor lehet, hogy a sokszínűség fogja meghozni azt a képességet, hogy új, kreatív megoldásokat találj. Mert az MI inkább azokat a jól paraméterezhető dolgokat tudja átvenni, amikhez nem kell kreativitás vagy kombinációs gondolkodás. 

A cikk a fent található podcast rövidített, összefoglalt leirata.

Múlt héten bombaként robbant a hír a brit politikában: Zara Sultana, korábbi munkáspárti képviselő bejelentette, hogy kilép a pártból, és egy új politikai formációt alapít Jeremy Corbynnal, a Munkáspárt volt vezetőjével. 

Mindkét képviselő párttagságát már korábban felfüggesztették a pártban: Corbynét 2020-ban, miután azt állította, hogy a pártot ért antiszemita-vádak eltúlzottak, míg Sultana 2024-ben a kétgyermekes segélyplafon eltörlésére irányuló szavazata miatt került partvonalra.

Új pártjuk a jelenleg domináns Munkáspártnál jóval inkább baloldalibbnak pozícionálja magát, céljuk pedig a balra tolódni vágyó, Starmer politikájával elégedetlen szavazók megszólítása. Ebben a cikkben arra a kérdésre keressük a választ, hogy életképes politikai erővé válhat-e a kezdeményezés.

Kép forrása: CNN

Bejelentés

Sultana közleménye szerint ő és Corbyn egy új pártot alapítanak más független képviselőkkel, aktivistákkal és civilekkel. Nyilatkozatában a westminsteri politikai elitet bírálta, és kiemelt hangsúlyt fektetett az országban növekvő vagyoni egyenlőtlenségekre, valamint a gázai „népirtásra”. Kitért felfüggesztésének okára is, és azt állította, hogy a Munkáspárt teljes kudarcot vallott a kisemberek képviseletében. Zárásként úgy fogalmazott:

„A milliárdosokat már három párt is képviseli– ideje, hogy a többieket is képviselje egy párt.”

Lehetséges viszont, hogy Sultana elhamarkodta a bejelentést. A brit szélsőbaloldal sztárja, Jeremy Corbyn ugyanis csak egy nappal később kommentálta az ügyet, akkor is óvatosabban: szerinte egy új típusú demokratikus párt alapja „hamarosan kialakul”, de egyelőre csak „folyamatban lévő egyeztetésekről” beszélt, és nem használta a „társelnök” kifejezést.

Az mindenesetre világos, hogy nagy átrendeződések várhatók a brit baloldalon. A nyilatkozatok alapján több független képviselő is csatlakozhat a kezdeményezéshez – például az az öt baloldali képviselő, akik 2024-ben függetlenként nyertek mandátumot, és később megalakították a „Független Szövetség” parlamenti frakciót. A párt célja további baloldali nézeteket valló, a Munkáspártból kizárt vagy kiábrándult képviselők – például John McDonnell volt árnyékpénzügyminiszter vagy Apsana Begum londoni képviselőnő– bevonása, akik szintén a kétgyermekes segélyplafon eltörlése miatt veszítették el párttagságukat. Hasonlóan esélyes lehet néhány, még mindig munkáspárti képviselő átpártolása, mint Diane Abbott vagy Rebecca Long-Bailey.

Kép forrása: BBC

Ám több prominens Corbyn-párti politikus – köztük Abbott, McDonnell és Clive Lewis – máris jelezték: nem kívánják elhagyni a Munkáspártot. A kezdeményezés egyre inkább az önkormányzatok felé fordult, mert több nagyváros önkormányzatában is vannak a Munkáspárt centralista politikájából kiábrándult képviselők.

Corbyn maga is utalt erre: „Szerte az országban sok független képviselő van – Birminghamben, Liverpoolban, Southportban. Az emberek egy alternatív baloldali hangra vágynak. Velük dolgozom. Ez a mozgalom össze fog állni, és egy olyan társadalomért fog küzdeni, amely a szegénységre, az egyenlőtlenségekre koncentrál majd, és a békét helyezi a külpolitika középpontjába.”

Miért most?

Két racionális indok is felmerülhet a bejelentés időzítésével kapcsolatban. Egyrészt most volt egy éve, hogy a Munkáspárt kormányra került – az új párt elindítása így nyílt kritikaként értelmezhető Keir Starmer kormányával szemben. Másrészt a miniszterelnök számára különösen nehéz hét volt a múlt heti: noha a párton belül tisztáztak egy kisebb nézeteltérést, ez csak úgy sikerült, hogy feláldozta a kormány az egyik kulcsfontosságú szociális törvényjavaslatát. Ez nemcsak a miniszterelnök gyengeségét mutatja, hanem tovább mélyítheti a párton belüli ellentéteket.

De vajon mekkora hatása lehet az új pártnak? Még ha nem is nyer választást, egy jól megszervezett kis párt is komoly befolyással bírhat egy kiélezett helyzetben – akár a törvényalkotási folyamatra, akár a koalíciós tárgyalásokra. Nigel Farage Reform UK pártjának példája mutatja, hogy néhány száz szavazat is döntő lehet bizonyos szoros választókörzetekben. Egy Corbyn-párt hasonló módon gyakorolhat nyomást balról a Munkáspártra – akár szociális kérdésekben, akár Gáza ügyében.

Egy friss közvélemény-kutatás szerint egy feltételezett Corbyn-féle baloldali párt 10%-on állna – ami figyelemre méltó indulás lenne. A Munkáspárt ebben a szcenárióban három százalékpontot veszítene a támogatottságából, de a legnagyobb vesztes a Zöldpárt lehet (9%-ról 5%-ra esne vissza), amely a jelenlegi vezetés alatt menedéket nyújtott a baloldali szavazóknak. Ennek ellenére a zöldek egyik prominens alakja, Zack Polanski – aki a párt következő vezetője lehet – pozitívan reagált Sultana bejelentésére, így akár egy Corbyn-Polanski választási szövetség sem elképzelhetetlen.

(Kép forrása: YouGov)

Az elkövetkező évek próbára teszik majd a Corbyn-tábor szervezőkészségét, és kulcsfontosságú lesz további ismert politikusok megnyerése. Az elkapkodottnak tűnő indulás és a kezdeti elutasítások nem ígérnek fényes rajtot, ráadásul a brit politikai rendszer nem igazán kedvez a kis pártoknak.

Mindezek ellenére a brit politika átalakulóban van. A hagyományos kétszereplős rendszer meginogni látszik, és egyre inkább közeledik a pártstruktúra az európai többpárti modellekhez. Elképzelhető, hogy most jött el az ideje annak, hogy egy új, valódi baloldali alternatíva hívja ki a Munkáspárt hegemóniáját.

2025 június 12-én az idei év legsúlyosabb légikatasztrófája rázta meg a világot, amikor az Air India 171-es járatát baleset érte. A Boeing 787 Dreamliner alig harminc másodperccel felszállás után zuhant le Ahmedabad városában. A fedélzeten tartózkodó 242 ember közül 241-en meghaltak, a földön pedig további 19 ember vesztette életét a becsapódás következményeképp, így  összesen 260 halálos áldozatról beszélhetünk. Az eset nemcsak az indiai közvéleményt sokkolta, de az egész nemzetközi repülésbiztonsági közösséget is megdöbbentette. A július 12-én nyilvánosságra hozott előzetes vizsgálati jelentés több sokkoló részletet is feltárt, ám a baleset kiváltó oka továbbra sem tekinthető tisztázottnak, cikkkünkben ezeket fogjuk részletezni.

A BBC térképe a balesetről. Kép forrása: BBC

A 171-es járat menetrend szerint helyi idő szerint 13:39-kor szállt fel az ahmedabadi Sardar Vallabhbhai Patel nemzetközi repülőtérről. Az időjárás kedvező volt, nem jelentettek sem vihart, sem madárrajt. A gép a felszállás után 625 láb (kb. 190 méter) magasságig jutott, majd hirtelen süllyedni kezdett. Alig 40 másodperccel a felszállás után a repülőgép a Byramjee Jeejeebhoy Orvosi Egyetem menzájába csapódott, robbanást és tüzet okozva. A tragédiában az ott ebédelő orvostanhallgatók közül is többen életüket vesztették. A becsapódás erejét jól mutatja, hogy több száz DNS-mintára volt szükség az áldozatok azonosításához.

Egyetlen túlélőről tudni: a 11A ülésen helyet foglaló Vishwashkumar Ramesh valószínűleg azért élte túl a balesetet, mert a repülőgép azon része, ahol ült, nem ütközött közvetlenül az épületbe és közvetlen a vészkijárat mellett ült. A baleset után így nyilatkozott: „azt hittem, meg fogok halni. Aztán kinyitottam a szemem, kioldottam az övemet, és próbáltam kimenekülni a törmelékek között.”

Teóriák és az első feltételezések: emberi vagy műszaki hiba?

A baleset után azonnal beindultak a találgatások. Az első feltételezések szerint a probléma vagy a hajtóművek tolóerejével, vagy a szárnyakon található flapek (felhajtóerő-növelő elemek) meghibásodásával függhetett össze. A CCTV-felvételek és a lakosság által rögzített videók alapján a repülőgép nem tudott megfelelő emelkedést produkálni, úgy tűnt mintha elfogyott volna az ereje.

Felmerült a karbantartás hiányosságának lehetősége is: a repülőgép bár műszakilag modern, de már több mint egy évtizede repült, és évente több száz felszálláson vett részt. Korábban is volt példa arra, hogy az Air India karbantartási gyakorlatai nem feleltek meg teljesen a nemzetközi sztenderdeknek.

Néhány elemző, elsősorban politikai érzékenységek miatt, a szándékos szabotázst sem zárta ki, utalva Gujarat állam politikai feszültségeire, illetve arra, hogy a gép röviddel felszállás után rendellenesen viselkedett.

Mindezek ellenére a legnagyobb figyelmet hamarosan egy sokkal konkrétabb jelenség kapta: az üzemanyag-ellátás teljes megszűnése.

Az Indiai Repülőbaleset Vizsgáló Hivatal (AAIB) által kiadott előzetes jelentés szerint a repülő két hajtóművébe vezető üzemanyag-ellátás gyakorlatilag egy másodperc alatt megszűnt méghozzá mindkét oldalon. Az okot pedig valószínűsíthetően emberi kéz okozta: a pilótafülkében található „fuel control switch” karokat valaki manuálisan lekapcsolta, vagyis a „RUN” pozícióból „CUTOFF” állásba tolta őket, hiszen a két kar magától nem képes pozíciót váltani, azokat manuálisan 3-4 mm-t ki kell húzni, majd elfordítani, ráadásul mindkét kar külön-külön rendszer, így az egyszerre történő meghibásodás lehetősége szinte 0. Ez a művelet pedig egyértelműen leállítja az üzemanyag-ellátást, és ezzel együtt a hajtóműveket is.

A pilótafülkéből származó hangfelvételen a következő párbeszéd hallható:
– „Miért kapcsoltad le?”
– „Nem én voltam.”

A hangok személyazonossága egyelőre nem ismert, így nem tudni, hogy a gépet vezető másodpilóta vagy a kapitány mondta-e a kérdést vagy a választ.

Shawn Pruchnicki repülésbiztonsági szakértő szerint „fizikailag is szinte lehetetlen, hogy valaki véletlenül mindkét kapcsolót ilyen gyorsasággal és szinkronban mozdítsa meg.”

A két pilóta, a kapitány Sumeet Sabharwal 15.638 repült órával, és az első tiszt pedig Clive Kunder voltak. Kép forrása: Reuters

A kapcsolók ráadásul 2023-ban kerültek cserére a gépen, és azóta nem jelentettek hibát. A gyártó, a GE Aerospace, nem talált semmilyen szerkezeti hibát.

Újraindítás: túl késő, túl kevés

A repülési adatok szerint a pilóták gyorsan reagáltak, és visszakapcsolták a karokat „RUN” pozícióba, azaz megpróbálták újraindítani a hajtóműveket. Az egyik motor valóban beindult, a másik viszont nem tudott kellő tolóerőt leadni. Az emelkedéshez szükséges energia azonban már nem állt rendelkezésre a gép így is süllyedt tovább.

A repülőgép automatikusan aktiválta a Ram Air Turbine (RAT) segédrendszert is, amely vészhelyzetben biztosít minimális energiaellátást az alapvető rendszerek működéséhez. Ez is megerősíti, hogy mindkét hajtómű leállt, vagyis teljes energia és hidraulikavesztés lépett fel.

A futóművek szintén nyitott állapotban maradtak, ami megerősíti: a pilótáknak gyakorlatilag nem volt idejük a szokásos eljárások végrehajtására. A prioritás egyértelműen a kényszerleszállásra irányult de a városi környezet és az alacsony repülési magasság ezt lehetetlenné tette.

Az AAIB és az amerikai NTSB, valamint a Boeing, a GE Aerospace és más nemzetközi szereplők továbbra is vizsgálják az esetet. Az előzetes jelentés kifejezetten hangsúlyozza, hogy „nem ajánlottak semmilyen módosítást” sem a Boeing 787-es géptípusra, sem a GE hajtóművekre,  azaz egyelőre nincs bizonyíték gyártási hibára vagy szerkezeti problémára.

A végleges jelentés várhatóan 2026 nyarára készül el, addig az áldozatok családjai, a közvélemény és a légiközlekedési szakma is csak találgatni tud.

A baleset különösen érzékenyen érintette az Air Indiát, amely a Tata Group tulajdonában éppen egy modernizációs és imázsjavító kampány közepén járt.

Fontos leszögezni, hogy ezek egyelőre előzetes jelentések csupán, ne vonjuk le következtetéseket, addig, amíg ki nem jön a teljes jelentés. Azonban a bizonyítékok emberi fordulat gyanúját vetik fel, a következő lépés pedig a piloták párbeszédének elemzése lesz.

New York közepén hatalmas számú, magyar gyökerekkel rendelkező zsidó közösség él. Mit érdemes tudni róluk? Hogyan kerültek Szatmárnémetiből az USA-ba? Milyen körülmények között élnek? Tudnak magyarul?

Szatmárnémetiből New York-ba 

A történelmi Magyarország területéről indult ennek a közösségnek az útja, pontosabban a mai Románia területén fekvő Szatmárnémetiből. A holokauszt-túlélők több csoportban, család családot követve kelt át az óceánon és végül New Yorkban, azon belül is Wiliamsburgben telepedtek le. Ennek pedig célszerű okai voltak:

 „A szatmáriak visszautasították a burzsoá Amerika kínálta luxust, melyet a spirituális növekedés akadályának láttak. Olyan helyet kerestek, melyre nincs hatással a középosztálybeli zsidók anyagi és kulturális javakat kedvelő életstílusa” (Nathaniel Deutsch és Michael Casper: Erőd Brooklynban: rassz, ingatlanpiac és a haszid Williamsburg felépülése)

Tudnak magyarul?

Elvétve. Néhány évtizeddel ezelőtt még mindennapos volt az, hogy az arra tévedő magyar beszélgetést hall. Azonban mára már csak a legidősebbek beszélik egymás között a magyar nyelvet. Természetesen vannak családok, ahol átadták a magyar nyelvet, ha nem is használják napi szinten, tökéletesen megértik és beszélnek is rajta. (A legidősebb generációknak - érthető okokból – nem volt elsődleges szempont az anyaország nyelvének és kultúrájának megőrzése és továbbadása).

Erről bővebben:

Haszidizmus

Fontos megemlíteni, hogy a New York-ban élő szatmári zsidók haszid zsidók. A haszid zsidóság a zsidó vallás egyik ultraortodox irányzata. Gyökereit tekintve Kelet-Európában alakult ki a 18. században. Élesen elutasították az asszimilációs törekvéseket, nem akartak a társadalomba betagozódni.

A sábát szigorú megtartása, a kóser étkezés, valamint a rendszeres imádkozás természetesen alapkövetelmény.  A férfiak mindennapi öltözete a fekete kaftán, a fehér ing és a fekete kalap. A nők ruházata mindig hosszú, szolid és zárt, nadrágot nem viselhetnek. A hajukat a nők házasságkötés után leborotválják, helyette parókát viselnek. A férj és a feleség nemi élete is szigorúan szabályozott, célja kizárólag a gyermeknemzés lehet, az is csak meghatározott időszakokban. Tipikusan nagy családokban élnek, nem ritka a 8-10 gyerek sem.

(Forrás)

A gyermekek oktatásánál nagy hangsúlyt fektetnek a haszid hagyományok tanítására, a klasszikus világi hagyományokat mérséklik, sokszor teljesen kizárják. A hétköznapokban egymás között főleg jiddis nyelvet használják. Nem használnak okostelefont, laptopot, közösségeikben tipikus a 2000-es évek eleji ,,felnyihatós” mobilok.

Rengeteg nehézségen mentek keresztül a szatmári zsidók, hogy a mai napig is egy zárt közösséget alkossanak, számuk növekedhessen és nyugodtan tudjanak élni a Tóra szabályait követve.

(Borítókép forrása)

Sok minden változik a világban évről évre, így van ez az elmagányosodással is, ami úgy tűnik, hogy az utóbbi időben egyre több embert érint világszerte. De vajon melyek azok a társadalmi csoportok akiket ez igazán érint, és melyek azok a tényezők amik ezt kiváltják?

Az Euro-LS: Loneliness in Europe: Determinants, Risks and Interventions című kutatás az első olyan átfogó, összehangolt felmérés, amely 27 európai országra terjed ki, és mintegy 30 000 fő részvételével készült. A kutatás célja az volt, hogy feltérképezze a magányosság elterjedtségét, okait és kockázati tényezőit Európa-szerte, valamint beavatkozási lehetőségeket javasoljon a társadalmi elszigeteltség mérséklésére.

Magányosság, életkor és nem szerint

A kutatók szerint a magányosságot leginkább az életkor befolyásolja. Régebben főleg az idősebb embereket vizsgálták, mert őket tartották leginkább veszélyeztetettnek. Sok tanulmány szerint ez igaz is lehet, mert gyakran egy U-alakú minta rajzolódik ki: a magány magas a fiataloknál, csökken középkorúaknál, majd idősebb korban ismét nő. Ugyanakkor nem minden kutatás mutat ilyen mintát – van, ahol végig nő a magányosság, máshol hullámzik az élet során.

A nem is számít: egyes vizsgálatok szerint a férfiak kissé magányosabbak, más kutatások viszont nem találnak különbséget a nők és férfiak között, vagy éppen azt, hogy a nők magányosabbak. Az EU Magányosságfelmérés szerint a magány leginkább a fiatalokat érinti, és idősebb korban csökken, tehát nem igazolta a korábbi U-alakú mintát. Ez valószínűleg a COVID-járvány hatása, ami a fiatalabbakat különösen megviselte. A felmérés szerint a nők általában magányosabbnak érzik magukat, főként a 16–24 év közöttiek. 

Magányosság és a társadalmi-gazdasági helyzet összefüggései:

A kutatások szerint a magányosság mértéke szoros kapcsolatban áll az emberek iskolai végzettségével, munkavégzési helyzetével és anyagi körülményeivel:

• Magasabb iskolai végzettség általában kevesebb magányossággal jár.

• A munkanélküliek hajlamosabbak magányosnak érezni magukat, bár ez nem minden esetben szignifikáns statisztikailag. A kapcsolat kölcsönös lehet: a magány is vezethet munkanélküliséghez, és fordítva.

• A pénzügyi helyzet javulása csökkentheti a magányosságot, de ez csak egyes kutatásokban bizonyított.

Az EU Magányosságfelmérés is megerősíti ezeket az összefüggéseket:

• A legszegényebb 20% körében a magányosság aránya jóval magasabb, mint a magasabb jövedelmi csoportokban.

• Azok, akik legfeljebb középfokú végzettséggel rendelkeznek, gyakrabban érzik magukat magányosnak, mint a felsőfokú végzettségűek.

• A nem dolgozók, különösen a munkanélküliek, magasabb arányban számolnak be magányról (több mint 20%-uk).

• A nyugdíjasok kevésbé érzik magukat magányosnak, aminek oka lehet, hogy a mintában az idősebbek körében általánosan alacsonyabb volt a magány szintje.

A magányosság előfordulása jövedelmi szint, végzettség és foglalkoztatási státusz szerint. Megjegyzés: A grafikon leíró eredményeket tartalmaz. Az első grafikon a háztartások jövedelmi kvintilisekre, és a háztartások rendelkezésre álló jövedelmére vonatkozó kérdésre válaszoló 22 695 főből álló alminta adatait tartalmazza. A harmadik grafikon „Egyéb” munkaviszony kategóriája azokat a személyeket tartalmazza, akik munkaviszonyukként „Állandóan beteg vagy fogyatékkal élő”, „Háztartási munkát végez, például gyermekeket vagy más személyeket gondoz” vagy „Egyéb” választ adtak. 

Számít a lakóhely és az egészségügyi állapot is

A magányosság nagyobb valószínűséggel fordul elő azoknál, akik tartósan betegek vagy fogyatékossággal élnek, különösen akkor, ha nem dolgoznak.

A környezet is sokat számít, így azok, akik elégedettek a lakókörnyezetükkel, könnyen elérik a közösségi tereket vagy a zöldterületeket, és úgy érzik, hogy tartoznak valahová, általában kevésbé magányosak. Tehát az emberek magányosságát befolyásolja, hol élnek és mennyi ideje laknak ott. Azok, akik nemrég költöztek új helyre, gyakrabban érzik magukat magányosnak, mint akik régóta ugyanazon a településen élnek. A környék népsűrűsége is számít: a legtávolabbi, ritkán lakott vidéki területeken nagyobb a magányosság, de a legsűrűbben lakott városokban is sokan érzik magukat egyedül. Úgy tűnik, hogy a magányosság egy U-alakú mintát követ: a legszélsőségesebb helyeken, tehát a nagyon ritkán és a nagyon sűrűn lakott területeken is magasabb a magányosság kockázata.

További megállapítások:

Az EU Magányosságfelmérése szerint a bevándorlói háttérrel rendelkező emberek, különösen a második generációs bevándorlók, nagyobb valószínűséggel érzik magukat magányosnak. Ez újdonság, mivel a korábbi kutatások főként az első generációs bevándorlókra fókuszáltak. A felmérés nem mutatott jelentős különbséget a nem bevándorló hátterűek és az első generációs bevándorlók között, valószínűleg azért, mert a vizsgálatból kimaradtak azok, akik nem beszélik az adott ország nyelvét – vagyis a kevésbé integrált bevándorlók. A második generáció viszont jellemzően beszéli a nyelvet, így náluk jobban láthatók a társadalmi különbségek hatásai. A magányosság kockázata különösen magas a nem EU-s országokból származók körében.

Kelet- és Dél-Európában (pl. Bulgária, Románia, Portugália, Görögország) gyakoribb a magányosság, mint Nyugat- és Észak-Európában, a COVID–19 járvány pedig tovább súlyosbította a társas elszigetelődés problémáját, főleg az idősek és a fiatal felnőttek körében.

És hogy a magány miért is nagy probléma? 

A világ egyik leghosszabb ideig folyó tudományos vizsgálatát az emberi jóllétről és boldogságról a Harvardi egyetem végzi még ma is. A több mint 85 éve tartó tanulmány, az emberek életének különböző aspektusait követi nyomon – többek között a testi-lelki egészséget, karriert, családi és baráti kapcsolatokat és a boldogságszintet.

A célja annak megértése, hogy mi tesz minket igazán boldoggá és egészségessé egy életen át.

A legfontosabb tanulság, amit több évtizedes adatgyűjtés és elemzés után megfogalmaztak:

"A jó kapcsolatok tesznek minket boldoggá és egészségessé – hosszú távon is."

A NATO 2014-es walesi csúcstalálkozóján a tagállamok vállalták, hogy 2024-ig a GDP 2%-át fogják védelemre fordítani. A döntés még az Obama-adminisztráció alatt született, de valójában Donald Trump alatt lett igazán érvényesítve.

Az amerikai elnök többször nyilatkozta, hogy az USA-t kihasználják európai szövetségesei, akik a 2%-os cél közelébe sem érnek. 2018-ban már a 4%-ot is emlegette, sőt, egy ponton Trump kijelentette, hogy az USA kivonulhat a NATO-ból, ha a tagállamok nem növelik részvételüket.

Az amerikai nyomás nem újkeletű: az USA mindig többet költött védelemre, mint európai szövetségesei. Trump hangsúlyozta, hogy az USA nem fogja az 5. cikkelyt önállóan garantálni, a szövetségeseknek is tenniük kell a cél eléréséért. A nyomás hatására a 2%-ot elkezdték komolyan venni a szövetségesek, persze ehhez hozzájárult az orosz–ukrán háború közvetlen fenyegetése is.

Itt látható a 2024-es GDP arányos védelmi kiadások országra lebontva. Mint láthatjuk az 5%ot egyedül Lengyelország közelíti. 2024-ben még 8 olyan ország volt aki nem érte el a 2%os előírást sem. Adatok forrása: NATO

Azonban az új Trump-adminisztráció új kihívást adott az európai szövetségeseknek, a NATO-szkeptikus hangok újra előtörtek. Mark Rutte munkájának eredményeként a hágai csúcstalálkozón a szövetségesek Spanyolországon kívül beleegyeztek az 5%-os vállalásba.

Már a két százalék is nehezen emészthető volt az európai tagállamoknak, ezért Mark Rutte főtitkár kompromisszumos javaslattal élt: a tagállamok GDP-jük 5%-át fordítanák védelemre, ebből 3,5% klasszikus katonai kiadás, míg 1,5% "védelmi vonatkozású" ráfordítás lenne. Ez utóbbi fogalom azonban rugalmasan értelmezhető: beletartozhat infrastrukturális beruházás, kiberbiztonság, kritikus rendszerek védelme.

A javaslat célja, hogy kielégítse Trump igényeit anélkül, hogy a tagállamokat politikailag kivitelezhetetlen helyzetbe hozná. Az USA figyelme egyre inkább Kína felé fordul, így Európának saját védelmét kell megerősítenie.

A Politico elemzése szerint számok alapján a 32 NATO-tagállam három csoportba sorolható: "nyertesek", "emelkedők" és "lemaradók". Lengyelország vezet 4,7%-kal, utána jönnek a balti államok, az Egyesült Államok, majd Örményország és Görögország. Spanyolország és Olaszország alig érik el az 1,5%-ot. A legtöbb állam a két végszélsőség között mozog.

Csoportkép Hágából. Kép forrása: NATO

A kompromisszumos javaslat formailag minden tagállam által elfogadott, kivéve Spanyolország számára, akinek az 5%-ot 2,1%-ra csökkentették a kompromisszumos 5% elfogadásának érdekében.

Érdemes megvizsgálni hazánkat. Magyarország azon NATO-tagállam egyike, amely teljesíti a 2%-os célt. A 2025-ös védelmi költségvetés 1753 milliárd forint. A 3,5%-os rész 3754 milliárdot jelentene, amely már Orbán Viktor szerint is nehezen érintené a gazdaságot.

Az új célokkal már Donald Trump is elégedetten távozhatott, de a megvalósítás még várat magára. Kép forrása: Hindustan Times

A 3,5%-os cél viszonylag egyértelmű: cash, capabilities, and contributions, azaz költségvetés, képességfejlesztés, műveleti hozzájárulás. Az 1,5% viszont tág fogalom. Ide sorolható az infrastruktúra (pl. hidak, utak), amely katonai célokra is használható, a kiberbiztonság, vagy az energiabiztonság is. Például Olaszország már bejelentette, hogy a Szicíliát és Calabriat összekötő hidat az 1,5%-on belül fogják teljesíteni.

Ezek az úgynevezett dual use, vagy kettős felhasználású projektek lehetőséget adnak az országoknak, hogy akár polgári infrastruktúrát fejlesszenek az 1,5% címkéje alatt. A NATO-n belül a JSEC (Joint Support and Enabling Command) és a Hybrid COE segíthetne meghúzni a határt a katonai és a polgári beruházások között.

Pillanatkép a holland királyi család által szervezett díszvacsorán. Kép forrása: NATO

Az új cél kihívása, hogy egy koherens, transzparens rendszert teremtsen, ahol minden tagállam azonos elvek szerint számolja el a kiadásokat.

A NATO 5%-os célja politikai szempontból Trump megnyugtatását, katonai szempontból pedig az orosz fenyegetésre adott választ szolgálja. A legfontosabb kérdés, hogy hogyan fogják azok a tagállamok ezt kigazdálkodni, akik még a két százalékot sem érték el, és hogyan lesz ez számonkérve.

A nyári nyaralások alatt a bőrönd egyik kötelező eleme egy regény, amit magaddal tudsz vinni bárhová a teljes kikapcsolódás érdekében. Íme néhány könyv, ami remek társad lesz minden utazás alkalmával, vezessen az bárhová!

Víz közelébe - Jennifer L. Armentrout: Vérből és hamuból

EGY SZŰZ…

Egy új korszak hajnalán, a születésekor kiválasztották Poppyt, ezért az élete sosem volt igazán a sajátja. A Szűz élete magányos. Sohasem érinthetik meg. Sohasem nézhetnek rá. Sohasem szólhatnak hozzá. Sohasem tapasztalhatja meg az élvezeteket. Ám ő Felemelkedésének napjára várva szívesebben tölti idejét a testőreivel, és inkább harcol a gonosszal, ami elvette tőle a családját, mint hogy arra készüljön, hogy az istenek méltónak találják. De ez a döntés sem volt sohasem az övé.

EGY KÖTELESSÉG…

Az egész királyság jövőjének terhe Poppy vállát nyomja, és ez olyasvalami, amire egyáltalán nem biztos, hogy vágyik. Hiszen egy Szűznek is van szíve. És lelke. És vágyai. És amikor Hawke, az arany szemű őr felesküszik rá, hogy biztosítja a Felemelkedését, így belép az életébe, a végzet és a kötelesség összekuszálódik a sóvárgással. Hawke felkorbácsolja a lány indulatait, elülteti benne a kételyt azzal szemben, amiben eddig hitt, és megkísérti azzal, ami tilos.

EGY KIRÁLYSÁG…

Egy bukott királyság, amit magára hagytak az istenek, és amitől rettegnek a halandók, ismét feltámad, hogy erőszakkal és bosszúval mindenáron visszaszerezze, ami egykor az övé volt. És ahogy az átkozottak árnyéka egyre közelebb húzódik, a tiltott és a helyes közötti határvonal is elmosódik. Poppy nem csupán a szívét kockáztatja, hanem azt is, hogy méltatlannak találják az istenek, ráadásul az élete is veszélybe kerül, amikor minden véres fenyegetés, ami egyben tartja a világát, kezdi felfedni magát.

Egy csodálatos könyvsorozat első része. Noha az első rész egy kicsit lassan indul, az első száz oldal után letehetetlen lesz. Pörgős fantasy, tele (várt és kevésbé várt) fordulatokkal. 

Az írónő egy különleges, újszerű világot épít fel a könyvben, nem a tipikus vámpíros és sárkányos regények világát eleveníti fel. Noha a főszereplő egy kissé teszetosza - talán irritálja is az olvasót - folyamatosan fejlődik és kinyílik a személyisége. 

Akik szeretik Sarah J. Maas könyveit, azoknak ez a sorozat is kötelező.

Tipp: ha hosszabb nyaralásra készülsz, ne csak az első részt pakold be a táskádba, mert utálni fogod magad, ha nem tudod azonnal elkezdeni a következő részt.

(forrás)

Egy kis kedvcsináló idézet:

Hegyekbe - Mélissa Da Costa: Az ég minden kékje

A ​huszonhat éves Émile fiatalkori Alzheimer-kórban szenved. Az orvosok mindössze két évet jósolnak neki, ő pedig úgy dönt, lemond a kísérleti terápiáról és odahagyja a kórházat, hogy hátat fordítva az aggódó, előre gyászoló és folyamatosan együttérző családnak, barátoknak megszökjön, és egy lakóautóval utazgatva töltse el a hátralévő kevés idejét.
Felad egy őszinte és lényegretörő hirdetést, és legnagyobb meglepetésére akad is egy jelentkező. A fekete ruhában, hatalmas kalapban és még nagyobb hátizsákkal felbukkanó Joanne titokzatos és hallgatag, nem kérdez és nem beszél, mégis szinte magától értetődő természetességgel ül be az autóba és szegődik Émile mellé.
Fantasztikus és szépséges utazás veszi kezdetét, egy olyan kaland, amelynek minden egyes állomása újabb élményeket, újabb találkozásokat tartogat, és amely során a természet, az életöröm, a szépség, a szerelem és a barátság felfedezése révén Émile-nek sikerül kibújnia a halál öleléséből, és megszabadulnia az egész lényét gúzsbakötő félelemtől és fájdalomtól.

Ez nem a könnyed kellemes nyári olvasmányok közé tartozik. Ez a könyv néhányszor szétszed, aztán összerak. Da Costa nem szépíti meg az Alzheimer-kórt, nem bugyolálja be egy meseszerű köntösbe, nem áltatja azzal az olvasót, hogy csodaszerű gyógyulás lesz a történet vége. 

A könyv a francia hegyeken keresztül tartó utazás alatt megmutatja egy fiatal férfi életének utolsó szakaszát. Noha a haldoklás és a betegség központi szerepet játszik a könyvben, mégsem ez áll a középpontjában. A középpontban az önismeret és az életigenlés áll.

Szerethető és mindenekelőtt valódi emberekről ír a szerző, tragikus sorsokról és tragédiák feldolgozásáról.

Tipp: a könyv mellé zsebkendőt is pakolj.

(forrás)

Megható és szép történet, amihez itt is van egy kedvcsináló idézet:

Nyüzsgő nagyvárosba - Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje

Egy szédítő hollywoodi karrier. Egy mélyen eltemetett titok.

A legendás, de teljes visszavonultságban élő világsztár, Evelyn Hugo évtizedek óta először hajlandó interjút adni. A döntésénél már csak a választása meglepőbb: ragaszkodik egy fiatal, ismeretlen újságírónőhöz, Monique Granthoz. Miért pont neki jut ez az álomlehetőség?

Aztán Evelyn emeli a tétet. Mert a szimpla sztárinterjú helyett sokkal többet ajánl. Mindent. A teljes igazságot csillogóan botrányos életéről. Semmit sem szépítve és semmit sem elhallgatva.

Ahogy elkezdődik a munka, az újságírónő nemsokára sejteni kezdi: valamilyen módon összefonódik saját sorsa és Evelyn múltja. Ám ennek a titoknak nagy ára van.

Szerelmek, végzetek, barátságok és árulások, aztán egy elképesztő csavar…

Ez a szenvedély és az életbölcsesség letehetetlen regénye.

Ez a könyv egy olyan várost és egy olyan társadalmat ír le - annak minden hibájával, nehézségével és mocskával együtt - ahová ma már biztosan nem fogsz tudni elutazni: a régi Hollywoodot. 

A két szálon futó történet középpontjában Evelyn Hugo és az ő élete áll. Evelyn nem egy egyszerű, felszínes karakter, hanem tele van hibákkal, amitől ez a regény egyedi lesz.

A könyvet olvasva teljesen el lehet merülni az előző század közepétől kezdve a társadalmi problémákban, a (hamis) csillogásban, felvett szerepekben és abban, hogy emberek hogyan használják ki egymást. Érdekes olvasni, hogy ezen jelenségek közül mennyit tudott a társadalom valójában maga mögött hagyni.

Tipp: a fülszövegben beígért hatalmas csavarra nem nehéz rájönni, de ez senkinek se szegje kedvét.

Kedcsinálóként egy idézet:

(Borítókép forrása) 

Június 24-én tartották meg New Yorkban a Demokrata Párt polgármesterjelölti előválasztását, ahol a 33 éves, muszlim vallású, indiai–ugandai származású politikus, Zohran Mamdani aratott meglepetésszerű győzelmet. A magát szociáldemokratának valló Mamdani legyőzte a Demokrata Párt egykori kormanyzojat, Andrew Cuomot, aki a 2021-es szexuális zaklatási botránya után próbálta meg politikai visszatéréset.

Bár az előzetes közvélemény-kutatások szoros versenyt vetítettek előre, Mamdani győzelme így is sokakat meglepett. A politikus ugyanis a Demokrata Párt radikálisabb, baloldali szárnyát képviseli, amelyet sokan az amerikai mainstream politikán kívülállónak tartanak. Ennek ellenére Mamdani mögé felsorakozott a párt két legismertebb progresszív figurája is: Alexandria Ocasio-Cortez kongresszusi képviselő és Bernie Sanders szenátor.

De ki is pontosan Zohran Mamdani, és hogyan jutott el a polgármesterjelöltségig?

Mamdani Uganda fővárosában, Kampalában született. Édesanyja, Mira Nair elismert filmrendező, akinek nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint például az Idegen név (The Namesake), amely magyar nyelven is elérhető. Édesapja, Mahmood Mamdani az Egyesült Államok egyik legismertebb antropológusa, aki jelenleg a Columbia Egyetemen oktat.

A családi háttér tehát adott volt ahhoz, hogy Mamdani magas szintű műveltséget és társadalmi érzékenységet szerezzen. Egyetemi tanulmányait a rangos Bowdoin College-ban végezte, ahol Afrika-tanulmányokat hallgatott. Fiatalkorában a rapzene világába is belekóstolt: Mr. Cardamom művésznéven alkotott, és egyes dalai után a mai napig kap jogdíjat.

2018-ban szerezte meg az amerikai állampolgárságot, ekkor már lakhatási tanácsadóként dolgozott Queensben, ahol alacsony jövedelmű lakosokat segített abban, hogy elkerüljék a kilakoltatást és megtarthassák otthonaikat.

Politikai karrierje 2020-ban vett fordulatot, amikor megválasztották a New York-i Állami Közgyűlés (State Assembly) képviselőjének Queens egyik körzetéből. Ezzel ő lett az első dél-ázsiai származású férfi, az első ugandai születésű, valamint a testület mindössze harmadik muszlim tagja.

Kampányának kezdetén Mamdanit Queensen kívül alig ismerték, különösen Andrew Cuomohoz képest, aki tíz éven át töltötte be New York állam kormányzói tisztségét. Cuomo azonban korántsem számított feddhetetlen jelöltnek: 2021-ben tizenegy nő vádolta meg szexuális zaklatással, amit politikai ellenfelei a polgármester-választás során nem haboztak felhasználni ellene.

Zohran Mamdani sikerét elsősorban nem ellenfelei gyengeségének, hanem saját, határozott és jól körvonalazott politikai programjának köszönheti. Mint önmagát progresszívként meghatározó jelölt, kampányának középpontjában a társadalmi igazságosság és a megfizethetőség kérdései álltak. A New York Times elemzése 4 fő kategóriába sorolta Mamdani szocialis programpontjait .

Megfizethetőség

Ahogyan a világ nagyvárosainak többségében, New Yorkban is olyan mértékű drágulás zajlott le az elmúlt években, amely már nemcsak az alacsony jövedelmű családokat, hanem az átlagos középosztálybeli lakosokat is súlyosan érinti.

Mamdani egyik legismertebb javaslata az volt, hogy minden városrészben létrehoznának egy városi tulajdonú élelmiszerboltot. Ezek az üzletek önkormányzati ingatlanban működnének, nagykereskedelmi áron vásárolnák be az árut, és mentesülnének az ingatlanadók alól, így az árak jelentősen alacsonyabbak lehetnének a piaci versenytársaknál. Hasonló kezdeményezéseket már kipróbáltak Kansasban és Wisconsinban is.

Mamdani nemcsak az ötletet tette le az asztalra, hanem a finanszírozásra is átgondolt megoldást kínált. A tervek szerint a nagyvállalatok társasági adókulcsát 11,5 százalékra emelné, amely évente mintegy 5 milliárd dollár többletbevételt jelentene New York városának. Emellett az állam leggazdagabb 1 százalékát egy egységes, 2 százalékos vagyonadó terhelné, amely szintén jelentős forrást biztosítana a szociális programok megvalósításához. Természetesen az elképzelés nem maradt visszhang nélkül, a Republikánus Párt képviselői hevesen ellenezték az adóemeléseket, szerintük ugyanis azok elriasztanák a befektetőket és veszélyeztetnék a gazdasági növekedést.

Közlekedés

Mamdani közlekedéssel kapcsolatos egyik fő ígérete a városi buszjáratok ingyenessé tétele volt. Véleménye szerint a közösségi közlekedés nem kiváltság, hanem alapvető jog, különösen egy olyan metropoliszban, ahol emberek milliói nap mint nap a tömegközlekedésre támaszkodnak munkába járás, iskolába menet vagy ügyintézés során.

Lakhatás

Mamdani kampányának egyik legerősebb eleme a lakhatás kérdése volt, nem véletlenül, hiszen korábban lakhatási tanácsadóként dolgozott, ahol kilakoltatás előtt álló családokat segített. Ebből az élményből táplálkozva ígéretet tett arra, hogy közel egymillió New York-i bérlő számára befagyasztja a lakbéreket.

Tervei szerint megháromszorozná az elérhető, megfizethető lakások számát, és több mint 200 000 új lakóegységet építene a következő tíz évben. Emellett megduplázná a közpénzből fenntartott lakásállományra szánt városi forrásokat, hogy a már meglévő lakások ne pusztán megmaradjanak, hanem megfelelő állapotban, élhető körülmények között szolgálják a lakosságot.

Gyermekgondozás

A családosokat is támogatná, ingyenessé tenné a gyermekfelügyeletet a 6 hetes és 5 éves kor közötti gyermekek számára, valamint minden újszülöttnek babacsomagot ajándékozna, amelyben hasznos holmik, például pelenka és baba törlőkendő is helyet kapnának.

Mint láthatjuk, Mamdani sokat ígért, ugyanakkor a finanszírozás kérdését sem hagyta nyitva. Elképzelései között szerepel egy 2%-os vagyonadó bevezetése a leggazdagabbak számára, ez azonban várhatóan komoly ellenállásba ütközik majd, hiszen New Yorkban sokan érintettek lehetnek. A többségre azonban nem vonatkozna ez az adó, és ha az ő életkörülményeiken sikerül javítani, az már önmagában is óriási eredményt jelentene a város egészének.

Mamdani győzelme nemcsak New York számára nyit új fejezetet, hanem a Demokrata Párt progresszív irányvonalának megerősödését és a társadalmi igényt is jelzi erre az irányra. Nem véletlen, hogy Alexandria Ocasio-Cortez esetleges elnökjelöltsége körül is egyre nagyobb az érdeklődés és növekvő eséllyel számolnak.

A közelmúltban a hazai és nemzetközi sajtó az azóta “12 napos háborúnak” elnevezett iráni izraeli konfliktusra fókuszált, melynek gyújtópontja az iráni atomprogram volt. A háború amerikai beavatkozással ért véget, de az iráni atomlétesítmények ellen végrehajtott támadások fegyverszünet helyett könnyen az egész Közel-Kelet törékeny békéjének felborulásához is vezethetett volna. Ebben a cikkben a két hadviselő fél államközi kapcsolatait tekintem végig Izrael állam létrejöttétől egészen napjainkig.

Három pragmatikus évtized

A második világháborút követően a cionista mozgalom minden korábbinál nagyobbra nőtt, melyet a Holokauszt borzalmai tovább erősítettek, így megfogalmazódott a nemzetközi igény arra, hogy a Közel-Keleten, a zsidó nép ősi földjén létrejöjjön egy zsidó állam. Izrael Palesztina területén jött létre, mai kiterjedésénél jóval szerényebb területen. A korabeli palesztin és a régió egyéb etnikumú muszlim lakossága már akkoriban erősen ellenezte a zsidók betelepülését és egy új szuverén állam megalakulását az akkor még döntően muszlimok által lakott vidéken, de a nemzetközi hangulat és Izrael állam legfőbb szövetségese, a második világháborút megnyerő Egyesült Államok támogatása miatt a zsidó állam megalakulását a régió országai nem tudták megakadályozni.

Izrael szuverenitását a megalakulást követően a világ számos országa azonnal elismerte, de a mai napig vannak olyan országok, melyek megkérdőjelezik Izrael szuverenitását. Irán, melyet akkor a sah, a “királyok királya” irányított, ugyan jogilag nem, de de facto elismerte a zsidó állam létrejöttét. A Perzsia területén elterülő monarchia a 20. Század közepén régiós szinten a nyugati hatalmakkal ápolt jó kapcsolatairól volt híres, a sah és családja is törekedtek a nyugati életvitel népszerűsítésére és a nyugaton elterjedt szabadságjogok széles körű biztosítására a társadalomban. Irán az 1950-es, 1960-as és 1970-es években közeli együttműködésben állt mind az USA-val, mind pedig Izraellel például a hírszerzés vagy éppen az olajszállítás területén. Jellemző volt, hogy a gazdasági és katonai kapcsolatok ugyan erősek voltak, de ezekről a nyilvánosságot az érintett országokban nem tájékoztatták teljes körűen. Továbbá, ebben az időben Izraelben érvényben volt az ún. “periféria-doktrína”, mely az arab világ nemzetközi elszigetelését tűzte ki célul. A doktrína értelmében Izrael erősítette nemzetközi gazdasági és diplomáciai kapcsolatait a világ országaival és úgy alakította külpolitikáját, hogy az a szomszédos muszlim országok pozícióit gyengítse.

David Ben-Gurion Izrael korábbi miniszterelnöke, a modern Izrael létrehozója

A fordulat

Iránban 1979-ben iszlamista forradalom ment végbe, melynek végeredményeként muszlim forradalmárok megdöntötték a sah uralmát és fundamentalista, muszlim ideológiájú rezsimet vezettek be. Khomeini ajatollah nem csupán belpolitikai téren, de a külpolitikában is szakított a sah-ok nyugatbarát, szabadszellemű poltikájával, a hatalomátvétel után rendkívül szigorú, a siíta muzulmán tanokhoz illeszkedő törvény erejű rendeleteket vezetett be. Irán szerepe a nemzetközi térben is nagy fordulatot vett, hiszen Khomeini az Egyesült Államokat és a Közel-Keleten létrejött Izraelt az iráni állam fő ellenségeinek titulálta és gyakran használta őket propagandisztikus célokra a gazdaság rossz helyzetét, vagy egyéb politikai problémák elfedésére.

Továbbá, az ajatollah önkényesen megszakította az államközi kapcsolatokat Izraellel és nyilvánosan elítélte az összes olyan “cionista törekvést” amely szuverén nemzetként ismerte el Izraelt. A diplomáciai kapcsolat megszakításával párhuzamosan Khomeini megkezdte a Palesztina területén élő muszlimok támogatását és felkarolta a “palesztin-ügyet”, mely erős Izrael-ellenes retorikával párosult. Jelképes esemény, hogy Irán a funkciót vesztő tel-avivi iráni nagykövetség épületkomplexumát a Palesztinai Felszabadítási Szervezetnek engedte át.

Khomeini ajatollah, az iráni muszlim fundamentalista forradalmárból lett legfőbb vallási és politikai vezető

Az ellenséges politikai hangnem ellenére a forradalmat követő években az iráni-izraeli kapcsolatok viszonylagos pragmatizmussal jellemezhetők, hiszen sok esetben a gazdasági és katonai érdekek felülírták az ideológiai meggyőződéseket. Erre jó példa, hogy az iráni-iraki háború idején Izrael az USA-val együttműködve fegyverszállítmányokkal támogatta Iránt.

Ellenséges viszony

A 2000-es évektől kezdődően az iráni-izraeli kapcsolatok ellenségessé váltak, melynek fő oka az iráni atomprogram elindítása, melyre Izrael állami létére irányuló közvetlen fenyegetésként tekint. Ez a percepció indokolt, hiszen Hamenei, Khomeini utódja többször teljes megsemmisítéssel fenyegette Izraelt. Válaszul Izrael rendszerint diplomáciai nyomásgyakorlást vetett be, de előfordultak olyan indirekt katonai akciók is, melyek az iráni nukleáris program lassítását célozták, például atomtudások likvidálásával.

Irán a Közel-Keleten egy ún. siíta félhold létrehozásával igyekezett pozícióit javítani. Siíta, Irán-barát csoportokat támogattak Jemenben, Irakban és Libanonban is, többek között a Hamasz és a Hezbollah terrorszervezetek is szorosan együttműködtek Teheránnal. A 2020-as évek elejére az iráni-izraeli kapcsolatok annyira megromlottak, hogy a nyílt fegyveres konfliktus kitörése már csak idő kérdése volt.

Izraeli rakéták Teherán felett 2025. júniusában, a 12 napos háború idején

Az Izrael által indított 12 napos háború amerikai beavatkozással záródott, de a pontos kimenetele bizonytalan. Sokak szerint az iráni nukleáris program kudarcát hozta, de könnyen előforulhat, hogy az atomprogramot az izraeli szándék ellenére csupán késleltetni tudták. Ahogyan azt az iráni vezetés is megerősítette, a szándék továbbra is él a nukleáris fegyverarzenál létrehozására, ezért kijelenthető, hogy a Közel-Keleten kialakult béke nagy valószínűséggel csak átmeneti.