Reaktor

Újabb pártformáció színesíti tovább a már egyébként is igencsak sokszínű ellenzéki pártpalettát, most a volt mszp-s Mesterházy Attila - aki korábban a szocialisták miniszterelnök-jelöltje, frakcióvezetője és pártelnöke is volt - próbálja meg felépíteni azt a baloldali pártot, amely később kihívója lehet a Fidesznek. Fontos kiemelni, hogy Magyarországon nem egyszerű új pártot alapítani és azt remélni, hogy ez önnön erőből képes lesz bejutni a Parlamentbe.

Eddig leginkább kételkedő vélemények hangoztak el a Szocialisták és Demokraták jövőbeli reményeit illetően, azonban (s ez nem a fizetett reklám helye) lehet, hogy képes lesz mégis megmaradni az új baloldali kezdeményezés. Az új párt elnöke a mostani baloldal helyzetéből vezeti le, hogy a pártja egy piaci rést akar betölteni, több százezer szociáldemokrata szavazóval számol, akinek nincs pártja. Feltehetőleg van valamennyi alapja ennek a számnak, de kérdéses, hogy ezt a réteget hogyan és mennyi idő alatt akarja Mesterházy megszólítani és megszervezni.

Nehéz vállalkozásra szánta el magát, hiszen olyan választókat akar becsatornázni, akik feltehetőleg 2010 óta (vagy hamarabb) elfordultak az MSZP-től, adott esetben a Fideszre is szavaztak már, hiszen úgy gondolták, hogy ott jobban megtalálják a számításukat, mint a baloldalon. Nem feltétlenül állított rossz diagnózist Mesterházy Attila, amikor

(kép forrása: hvg.hu)

2010 óta (amelyet komoly előmunkálatok előztek meg) a jobboldal kettéosztotta a politikai teret azzal, hogy a baloldali pártokat olyan erőkként festi le (nemzeti vs. kozmopolita, lokális vs. globális), amelyek idegen érdekeket szolgálnak ki, nem tudnák eredményesen képviselni a magyar érdekeket Brüsszelben. A kétezres években már komolyan támadta a Fidesz a szociálliberális kormányokat azok "gyengekezű, megengedő és alárendelt" tárgyalási stílusa miatt, ha a Nyugattal került érintkezésbe.

A Szocialisták és Demokraták várhatóan szintén egy Európa-párti formáció lesz (csak a "Progresszív Szövetsége" hiányzik a párt neve után, hogy a szocdem pártok EP-frakciójának a neve kijöjjön), az első megmérettetésük a 2024-es EP választásuk lesz. Kérdéses, hogy közösségimédia-pártként képes lesz-e bárkit is kiküldeni Brüsszelbe a párt. Mesterházynak jelentős elérése van a Facebookon, de ez még az egyre jobban digitalizálódó politikában sem képes pótolni a tagságot, az aktivistákat vagy a helyi alapszervezeteket. Egyelőre nem látszik az a fajta átállási hullám, mint például ami a Jakab Péter mozgalmának megalakulásánál volt, hogy az anyapárt helyi alapszervezetei elhagyják azt és csatlakoznak az új erőhöz.

A 2010-es választáson az MSZP elvesztette a vidéki szavazóinak túlnyomó többségét, a szocialisták kifejezetten a keleti országrészben voltak erősek, ezeket a választókat a mai napig nem képes megszólítani egyetlen ellenzéki párt sem. A Fidesz politikájában több baloldali elem is található, így képes megszólítani azokat a szavazókat is, amelyek nem "megrögzött jobboldaliak". Felmerül a kérdés, hogy hogy lehet ezeket az embereket megszólítani, ha azt nem előzi meg szervezkedés és közösségépítés?

(kép forrása: nepszava.hu)

Gyurcsány Ferenc megpróbálta megreformálni az MSZP-t: a platformok/érdekcsoportok belharca helyett központosítani akarta a párt szervezetét, illetve a Tony Blair-féle brit Munkáspártra hasonló, harmadikutas neoliberális arculatot kölcsönözzön a szocialistáknak. Az előbbit pont a belső erőközpontok nem tudták lenyelni, a második miatt pedig elvesztették a szociáldemokrata, balközép szavazókat. A gyurcsányi reformok és víziók elvették a párt pragmatikus, balközép identitását. Azóta a párt többször megpróbálkozott az "igazi baloldali politikai fordulat" megvalósításával, ugyanerre a 2022-es választást követően is ígéretet tettek a vezető politikusai. Ez Mesterházy szerint Komjáthy Imre társelnökletével már inkább egy radikális baloldali politikai fordulatot jelent, tehát lehet, hogy a Szocialisták és Demokraták egy valóban pragmatikus balközép párt lesz.

Meglehetősen ambiciózus pártalapítási kísérlet a legutóbbi, és nem feltétlenül érdemes annyival lerázni, hogy ez Mesterházy Attila megélhetésének szól. A volt mszp-s megpróbál az ellenzék számára régi-új szavazókat becsatornázni, valamelyest visszatérni az MSZP gyökereihez úgy, hogy megakarja haladni az ellenzék irányába megfogalmazott "kozmopolita és nemzetietlen" vádakra. Nagy fába vágta a fejszéjét Mesterházy, hiszen (még) nem rendelkezik nagy nevekkel, vaskos pártvagyonnal és szervezeti háttérrel, csak a Facebook oldalával. Vajon ez mire lesz elég?

Finnországban április másodikán választást rendeztek, ahol a jobboldal nyert. Mint a legnagyobb kisebbség (20,7%-ot kaptak) a konzervatív Nemzeti Koalíció kap majd lehetőséget a kormányalakításra. Komoly fejtörést fog okozni Petteri Orponak, hogy kiket kérjen fel a koalíciós kormányzásra, ugyanis két utat járhatna be: a jobboldalit és a nagykoalíciósat. Az előbbi a jobboldali populista A Finnek Pártjával alkotott együttműködést, az utóbbi a Sanna Marin-féle Szociáldemokrata Párt bevonását jelentené. A Finnek Pártja bár jobboldali, azonban csak 20,1%-ot kapott, emellett euroszkeptikusak és bevándorlásellenesek, ez pedig a legtöbb szóba jövő kisebb párt számára elfogadhatatlan, míg a szocdemekkel azért nem lenne célszerű koalícióra lépni, mert azzal gazdaságpolitikai nézeteltéréseik vannak, illetve a jobboldali szavazóközönség is viszolyogna ettől a kék-piros tandemtől.

Kérdéses, hogy milyen kormányprogram keretén belül tudja megszervezni az új többséget, illetve mely miniszteri tárcák felajánlásával tudná magához édesgetni a többi pártot a Nemzeti Koalíció. A külpolitikában ettől függetlenül nem valószínű az éles irányváltás (a cikk és a magyar kormány szempontjából ez a leglényegesebb), a győzelem után Petteri Orpo, a kormányfői pozíció várományosa kifejezte szimpátiáját Ukrajnával és ellenérzését Oroszországgal szemben.

(kép forrása: index)

Egy biztos: az Európai Unió Tanácsában már nem a baloldali kormány miniszterei lesznek a tagok, miután feláll az új finn kormány. Ebből akár következhetne az is, hogy Magyarországnak valamennyire nőtt a mozgástere és kibővül a szövetségesi rendszere, hiszen egy baloldali kormánnyal ugyanazok az ideológiai alapú konfliktusok folytatódnának, míg egy jobboldalival legalább a kaptafa megegyezik.

A magyar kormány és a Fidesz nem kis feszültséget keltett azzal, ahogyan a finnek és a svédek NATO-csatlakozásához viszonyult, ez a továbbiakban is megmutatkozhat a magyar-finn kapcsolatok alakulásában. Feltehetőleg a koalíciós kormány összetételétől függetlenül is egy fagyos finn állásponttal találkozna Orbán Brüsszelben. Már csak azért is, mert a NATO-csatlakozás és Finnország biztonsága egy kulcs kérdés volt ennél a választásnál is, ha valamelyik párt ellenezte volna a katonai szövetségbe történő belépést, akkor a választók komolyan megbüntették volna.

(kép forrása: mandiner.hu)

A NATO-baráti álláspont egyszerűen nem tudna összekapcsolódni egy olyan Európa-politikával, ami magyar-barátnak minősülne és a finn közvélemény számára elfogadható lenne. Kifejezetten összetett problémahalmazokkal szembesülnek azok a kormányok, amelyeknek egyszerre kell otthon és Európában is helyt állnia. A kétszintű játék lényege, hogy a tagállami kormányoknak úgy kell a nemzeti érdekeket képviselniük az Európai Unióban, hogy közben meg kell felelni a hazai közvéleménynek, illetve a kormány mögött álló frakció(k)nak is.

Magyarország mostani Európa-politikája távol áll az uniós fősodortól, a finn pártrendszer pártjai pedig nagyrészt megfelelnek ennek. A finn politika pedig egyhamar nem fogja elfelejteni Orbán Viktornak és a Fidesz-KDNP-nek, hogy ilyen sokáig elhúzódott a csatlakozási kérelmük elfogadása, hogy eddig blokkolták a törökökkel. Ha még a Finnek Pártjával is állna össze Orpo, akkor sem lehetne számítani a Fideszhez viszonylag közel állóbb párt hazai fenyegetőzésére, hiszen finn nemzeti konszenzus tárgyát képezte a a transzatlanti katonai együttműködésbe való belépés. Magyarország politikai mozgástere nem nőtt az Európai Unióban a finn választásokat követően.

Vasárnap, azaz 2023. április 2-án zajlottak a finn parlamenti választások. A hivatalos eredmények szerint a választásokat két jobboldali formáció nyerte. A jelenlegi miniszterelnök, Sanna Marin pártja csak a harmadik lett, így nagy valószínűséggel nem a szociáldemokrata politikus lesz Finnország következő kormányfője.

Mint ismeretes, a 2019-es finn parlamenti választásokon a Szociáldemokrata Párt (finnül: Suomen sosialidemokraattinen puolue, rövidítve: SDP) nagyon szoros küzdelemben győzelmet aratott. A finn választások során ez volt az első alkalom, hogy egy párt sem érte el a szavazatok 20%-át, és az első három párt között kevesebb mint egy százalék volt a különbség. A szociáldemokraták négy másik párttal (zöldek, Centrumpárt, Baloldali Szövetség és Svéd Néppárt) koalícióban alakítottak kormányt. Ugyanazon év novemberében kirobbant politikai botrány miatt az addigi miniszeterelnök, Antti Rinne kénytelen volt lemondani. Helyét a szintén szociáldemokrata Sanna Marin vette át 2019. decemberében, ezzel 34 évesen ő lett az ország harmadik és egyben legfiatalabb női miniszterelnöke.

Az új kormányfő nagyívű célokat tűzött ki, mint például Finnország karbonsemlegességének elérése 2035-re. Kormányzásának legjelentősebb és kétségkívül legismertebb lépése ugyanakkor az orosz-ukrán háború kitörése után következett be. Szakítva Finnország történelmi hagyományával, vagyis a katonai semlegességgel, a finnek 2022. májusában benyújtották felvételi kérelmüket a NATO-ba, amelyet azóta az összes NATO-tagállam ratifikálta (utolsóként Törökország március 30-án).

Sanna Marin, Finnország jelenlegi regnáló miniszterelnöke. Forrás: flickr.com

A 2023-as választások előtt pár hónappal a Politico közvéleménykutatása szerint a regnáló kormánypárt (SDP) támogatottsága vagy stagnált, vagy minimálisan növekedett. Érdekesség, hogy a szintén ezen közvéleménykutatás szerint a világjárvány kitörése után a szociáldemokraták népszerűsége jelentősen megugrott, majd ezt követően lassan csökkenni kezdett. Ez vezetett oda, hogy felmérések szerint már nem az SDP volt a legnépszerűbb párt a választások előtt. Ezt az előnyös pozíciót a Petteri Orpo által vezetett, konzervatív és liberális értékeket valló, jobbközép Nemzeti Koalíció (finnül: Kansallinen Kokoomus, rövidítve: KOK) szerezte meg 2022 első felében, igen nagy előnnyel. Ez az előny azonban a választások közeledtével viszonylag gyorsan apadni látszott. A KOK és az SDP mögött, a harmadik helyen a jobboldali Finnek Pártja (korábban: Igazi Finnek, finnül: Perussuomalaiset, rövidítve: PS) állt, amelynek támogatottsága a KOK népszerűségének csökkenésével egyidejűleg masszívan növekedett. A Politico adatai szerint tehát a három esélyes párt között igen komoly versenyre lehetett számítani. Az eredmények ismertetése előtt viszont érdemes kitérni röviden a választási rendszerre. 

Petteri Orpo, a Nemzeti Koalíció elnöke, jelenleg pénzügyminiszter. Korábban több minisztériumot is vezetett. Forrás: yle.fi

A finn parlament (finnül: Suomen eduskunta) Finnország egykamarás törvényhozó szerve, amely 200 képviselőből áll. Ebből 199 képviselő négyévente parlamenti választásokon méretteti meg magát, míg egy képviselőt az autonóm és demilitarizált Åland (amely egy szigetcsoport a Balti-tengeren) delegál. A választójog általános: minden 18-ik életévét betöltött finn állampolgár szavazhat, tartózkodási helyétől függetlenül.

Ez lényegében hasonlít a magyarországi országos listás (kompenzációs) rendszerre, mivel a parlamentbe jutó pártokra leadott szavazatok az arányosság miatt nem vesznek el.

A 2023-as választásokon a részvételi arány 71.9% volt. Ahogy arra számítani lehetett, nagy küzdelemben a két jobboldali formáció szerezte meg az első és második helyet: a hivatalos adatok szerint a KOK a szavazatok 20.8, a PS a voksok 20.1, az SDP pedig 19.8 százalékát szerezte meg.

Eszerint a pártok sorrendben 10, 7 és 3 mandátummal szereztek többet, mint a 2019-es választásokon. Érdekesség, hogy a leköszönő kormánykoalíció pártjai és az ellenzéki pártok egyaránt 100-100 mandátummal kerülnek majd be az alakuló parlamentbe. A választások nagy meglepetése volt, hogy a jelenlegi kormánypártok nagyon sokat vesztettek népszerűségükből, így a szociáldemokraták az erősödésük ellenére várhatóan nem fognak tudni kormányon maradni. Sanna Marin utódja nagy valószínűséggel a KOK vezetője, Petteri Orpo lehet. Ugyanakkor, ahogy azt Orpo a győzelmi beszédében is kiemelte, nehéz lesz egy koalíciót felállítani, mivel a kormánytöbbséghez 101 képviselő támogatására van szükség. Így kérdéses, hogy a jobboldali pártok kikkel fognak szövetségre lépni a többség elérésének érdekében.

Végül, de nem utolsó sorban érdemes kiemelni a Centrumpártot (finnül: Suomen Keskusta) is.

A rangsorban negyedik helyen állnak 13.8%-al, és 31 képviselővel lehetnek jelen a parlamentben. Ez azt jelenti, hogy a Centrumpárt 2019-hez képest 8 mandátummal kevesebbet szerzett.

Összegezve, a 2023-as finn választások jobboldali győzelmet hoztak, ezzel nagy valószínűséggel véget vetve a szociáldemokraták koalíciós kormányzásának. Az eredmények alapján az látható, hogy a Skandináv-félszigeten Svédország után most Finnországban is jelentősen erősödtek a jobboldali pártok. A cikk folytatásában a 2022-es svéd parlamenti választások lesznek bemutatva.

A borítóképen a finn parlament épülete látható. Forrás: yle.fi

A Kárpát-medencében az anyaországi és határon túli magyarság kérdése kisebb-nagyobb megszakításokkal, de kiemelt jelentőséggel bírt és bír mindmáig. Trianon után a külhoni magyaroknak különböző csatornákat kellett találniuk ahhoz, hogy kapcsolatban maradhassanak a csonkahonban maradt nemzettársaikkal.  Kevesen tudják viszont, hogy a történelmi Magyarország különböző részein élő magyar kisebbségek mely intézményen keresztül képviseltethetik magukat. Ezen platform neve Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma. A következőkben a KMKF rövid története és működése kerül bemutatásra, külön hangsúlyt helyezve annak jelentőségére.

Az intézmény története egészen 2004-ig nyúlik vissza. Fő célja, hogy tanácsadó intézményként segítse a Magyar Országgyűlés munkáját. Az intézmény 2008-tól az Országgyűlés konzultatív testülete (saját intézménye), így a KMKF annak költségvetéséből működik. A fórum adminisztratív teendőit az Országgyűlés Hivatalának Külügyi Hivatala (azóta Külügyi Igazgatósága) látja el.

Ahogy az a bevezetőben is körvonalazódott, a KMKF működése az Országgyűlésére hasonlít leginkább. Már a név is utal a parlamentáris formára: a Kárpát-medencében élő magyarság törvényesen választott képviselői pártjuk delegálása révén évente legalább egyszer összegyűlnek a Fórum keretein belül az ún. Plenáris Ülésre. Az Országgyűlés és a Plenáris Ülés szintúgy egybefonódik az elnök személyén keresztül. A Plenáris Ülést az Országgyűlés mindenkori elnöke (jelenleg Kövér László) hívja össze, évente legalább egyszer. Az Ülés tagjai többek között a határon túli magyar pártok, a magyar parlamenti pártok és egyéb intézmények választott képviselői, valamint meghívott szakértők a Statútumba foglaltak szerint. A szervezet struktúráját tekintve három szintből áll, melyek a következőkben lesznek ismertetve.

Kövér László, az Országgyűlés és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának Elnöke a 2013. február 15-i KMKF-munkaülésen. Forrás: kmkf.hu

Az első szint a már említett Plenáris Ülés, mely célját és összetételét tekintve egyedülálló kezdeményezés a régióban. A KMKF a kárpát-medencei magyarság ügyében nem végrehajtói, hanem törvényhozási hatalmi ágat képvisel. A határon túli magyarság kérdéseivel és problémáival sokáig csak a magyar kormányok tudtak foglalkozni, mivel csak a végrehajtói hatalomnak voltak ehhez megfelelő eszközei. A Plenáris Ülés azonban platformot biztosít a szomszédos országokban törvényesen megválasztott magyar képviselőknek is, hogy felszólaljanak és segítsék az Országgyűlés munkáját, valamint bizottságokban és munkacsoportokban dolgozzanak ki megoldásokat és stratégiai célokat.

A második szint az Állandó Bizottság, melynek tagjainak feladata a Plenáris Ülés előkészítése és megszervezése. A harmadik szinten találhatók a munkacsoportok, melyek bizonyos szakpolitikai és a kárpát-medencei magyarságot, továbbá a diaszpóra magyar közösségét érintő kérdésekkel foglalkoznak. Ilyen értelemben a munkacsoportokban műhelymunka zajlik a már említett témák mentén.

A 2021. július 10-i KMKF Regionális önkormányzati munkacsoport ülése az Országházban. Forrás: kulhonimagyarok.hu

A KMKF továbbá állásfoglalásokat tesz, amelyek többnyire a külhoni magyarság helyzetét értékelik. Bizonyos állásfoglalásokat és felhívásokat angol és francia nyelven továbbítanak a különböző nemzetközi intézményekhez is, így szélesebb körben is megismertetik az összmagyarság helyzetét, és adott esetben nehézségeit is. Az említett állásfoglalások másik célja, hogy

Jelentőségét tekintve a KMKF a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) parlamenti dimenzióval való kiegészítése. További relevanciája, hogy a Fórum tagjai különböző országok törvényesen megválasztott és legitim képviselői, így platformot nyújt több állam törvényhozóinak arra, hogy intézményi kereteken belül is együttműködjenek. Ez azért is hasznos, mivel így a határon túli magyarság álláspontja és perspektívája megjelenhet nem csak a magyar, hanem a régió más országok törvényhozásaiban is. Ugyanakkor konzultációs platform is egyben, mely a magyarságtudat által közös nevezőre juttathat különböző ideológiájú pártokat és képviselőket, akik találkozhatnak egymással, kapcsolati tőkét szerezhetnek, és kifejthetik álláspontjukat és megállapításaikat a magyarság helyzetével kapcsolatban. Továbbá,

A jelentősége mellett meg kell említeni az intézmény gyengeségeit is. A Statútum rögzíti, hogy a Plenáris Ülés és a KMKF csak ,,ajánlásokkal" élhet a magyarországi intézmények számára, tehát nemzetközi jogi értelemben nincs relevanciája. Mivel a hatalmi ágak közül nem a végrehajtóit képviseli, így nem hozhat gyakorlati intézkedéseket, ezáltal relevanciája jelentősen csökken. Ugyanakkor azt is ki kell emelni, hogy a keret szükőssége miatt lehetnek olyan kis külhoni magyar közösségek, amelyek nem rendelkeznek saját képviselővel a Fórumon. 

Összegezve tehát, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma egy olyan csatorna, amelyen keresztül az anyaországi és határon túli magyarság képviseltetheti magát, ezáltal kapcsolatban maradhat egymással. A gyengeségek és hiányosságok mellett sok előnnyel is rendelkezik. Szimbolikus jelentése mellett segíti az Országgyűlés munkáját, és elősegíti a régió országai közötti szorosabb együttműködést. 

A borítókép forrása: kmkf.hu

A húsvéti ünnepkör a keresztény egyház egyik – ha nem a – legfontosabb időszaka. Ezen időszak előtt tisztelegve emlékezünk meg mi is röviden a nagyhét eseményeiről, arról, mi történt Jézussal ezekben a napokban.

Virágvasárnap

A húsvét előtti vasárnap, a nagyhét kezdete. Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe. A nép Messiásként üdvözölte Jézust: az emberek a felsőruházatukat, pálmaágakat a földre terítették Jézus előtt, aki szamárháton vonult be a városba, célja a jeruzsálemi templom volt.

A katolikus liturgia virágvasárnap ünnepélyes bevonulással kezdődik, valamint ekkor szokták a barkát is megszentelni. Rengeteg körmenettel emlékeznek meg ezen a napon Jézus bevonulásáról.

Amikor beért Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, és kérdezgették: „Ki ez?” A tömeg pedig ezt felelte: „Ő a Próféta, Jézus, a galileai Názáretből.” (Mt 21, 11.)

(forrás: https://turul.info/napok/viragvasarnap)

Nagyhétfő

Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok. (Mt 21, 22.)

Ezen a napon Jézus elátkozta a fügefát az alábbiak szerint:

Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa azon nyomban kiszáradt. (Mt 21, 19.)

Ezen a napon történt a templom megtisztítása is, amikor Jézus, ostorral a kezében, kiűzte onnan a kereskedőket és a pénzváltókat. Jézus tettét a legjobban talán Ézsaiás próféta magyarázza meg; a templom nem egy piac, hanem az imádság háza, és ezt a kettőt nem lehet összekeverni.

(…) Mert az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára. (Ézs 56, 7.)

Nagykedd

Ezt a napot Jézus a jeruzsálemi templomban töltötte, ahol példázatokat mesélt híveinek.

Azonban nem csak hívei vannak jelen, hanem farizeusok is. Ők tőrbe akarták csalni, de Jézus elmarasztalta őket.

Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval. Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?« Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók! Mutassátok meg nekem az adópénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?« Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.« Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek. (Mt 22, 15-23.)

(forrás: http://erdelyikeresztyenek.network.hu/blog/erdelyi-keresztenyek-hatarok-nelkul-hirei/nagyszerda)

Nagyszerda

Erről a napról szólnak a legkevesebbet az írások.

Jézus valószínűleg ezt a napot is a templomban tanítva töltötte, amíg nem messze tőle kidolgozták az ellene való összeesküvés részleteit.

Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött, az Atya hagyta meg, mit mondjak és mit hirdessek. S tudom, hogy parancsa örök élet. Így amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta.” (Jn 12, 49-50.)

Nagycsütörtök

Ettől a naptól már sokkal ismertebbek a nagyhét eseményei. Nagycsütörtökön két igazán jelentős dolog történt: Jézus megmossa tanítványai lábait, valamint megtörténik az utolsó vacsora is.

Emellett ezen a napon, az utolsó vacsora közben felfedi Júdást, az árulót. Vacsora után a tanítványokkal kimegy a Getszemáni kertbe, ahol elkezd imádkozni. Miközben imádkozik, a tanítványait többször is elnyomja az álom, akik még virrasztani sem tudnak mesterükkel. Mielőtt megkezdődik a nagypéntek, még meggyógyítja Málkust, akinek az egyik tanítvány levágta a fülét, amikor az el akarja fogni Jézust. Ezután azonnal megtörténik az elárulása és elfogják.

Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. (Mt 26, 26-29.)

 

Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme, közeledik hozzám az áruló!” (Mk 14, 42.)

(forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/leonardo-da-vinci-festmenyenek-digitalizalt-masan-jezus-labai-is-megtekinthetok)

Nagypéntek

Jézus szenvedésének és halálának a napja.

Ekkor a zsidók, majd a rómaiak is kihallgatták, közben végig megalázták, bántalmazták.

Péter apostol háromszor tagadja meg Jézust.

Pilátus először nem akarta keresztre feszíttetni, de a nép erősködött.

De újra elkezdtek ordítani: „Halál rá! Halál rá, keresztre vele!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” De a főpapok tiltakoztak: „Nincs királyunk, csak császárunk!” 16Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre. (Jn 19, 15-16.)

Saját maga vitte fel a keresztjét a Golgotára, ahol keresztre feszítették.

Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét. (Jn 19, 30.)

Ezt követően eltemették Jézust.

Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust. (Jn 19, 41-42.)

(forrás: http://magyaroknagyasszonya.dnyem.hu)

Nagyszombat

A gyász napja.

Krisztus teste végig a sírban van.

 (Borítókép forrása: https://ma7.sk/kavezo/a-nagyhet-szokasai-es-hiedelmei-zoldcsutortoktol-nagyszombatig)

Egy éve Magyarország sokakat meglepett: az elemzőket, a tudományt, a külföldet, sőt, magát Magyarországot is. A sokáig partiban levő ellenzéki összefogás nem várt mértékben maradt alul a kormánypártokkal szemben: a mérések alapján belőtt pár százaléknyi eltérés majdnem 20%-ra dagadt a két formáció között. Rengeteg cikk és elemzés született, ami megpróbálta megmagyarázni a választás kimenetelét, ráhúzni a vizes lepedőt egyik-másik politikai szereplőre. Azóta látványos kenyértörésekre került sor az ellenzéken belül, amelyek meghatározhatják a baloldali erőviszonyok alakulását az elkövetkezendő ciklusban. A különböző választások- legyen az országgyűlési, önkormányzati vagy Európai Parlamenti - mindig csak egy pillanatképet rögzítenek, ahogy a közvélemény-kutatások is (noha az utóbbi kisebb jelentőségű).

A politika művelésének a lehető leghatékonyabbnak kell lennie, hogy a pártok és a politikusok a saját maguk számára kedvező változásokat érjenek el, erősödjenek vagy egyáltalán bent maradjanak a politikában. Akik képesek az innovációra, illetve el tudják hitetni a választókkal azt, hogy ők potens kihívói a kormánypártoknak, azoknak a következő választásokon a bizalmat mandátumokra tudják váltani, akik pedig képtelenek minderre, azok nagyon nagy eséllyel többé már nem fognak tudni visszakerülni. A Független Kisgazdapárt, a MIÉP, az SZDSZ, a KDNP és az MDF egytől egyig képtelenek voltak arra, hogy a Parlamentből való kiesést követően önerőből visszakerüljenek, a KDNP nagy eséllyel egyedül nem lenne képes átlépni az 5%-os küszöböt.

(kép forrása: pestisracok.hu)

A 2019-es önkormányzati választást követően elindult egyfajta koncentrálódás az ellenzéki térfélen, ugyanis a széttagolt baloldali pártok és a középre vágyó Jobbik felismerték, hogy a választási rendszer akkor teszi lehetővé a kormányváltást, ha egy az egy ellen indulnak a Fidesszel és annak jelöltjeivel szemben. Az előválasztás és a közös lista ezt volt hivatott orvosolni, azonban ezzel együtt (persze ez egyéni megítéléstől is függ) az ellenzéki pártok a közös, Orbán-ellenes identitás kiépítése közben elvesztették a sajátjukat.

Az ellenzéki tömb 2022 áprilisában felbomlott, dekoncentrálódott, azóta az azt alkotó kis pártok útkeresésbe kezdtek. A DK folyamatos erősödése, illetve a Momentum időszakos megtáltosodása mintha egy újabb koncentrálódási folyamat kezdetét jelezné, amelynek nyílt kimenetele van, nincs lefutva a végeredménye. A politikai elitek mindig alternatívák közül választhatnak, ilyenkor magától értetődően döntéseket hoznak, amelyek nagyban meghatározzák, hogy a későbbiekben milyen további lehetőségek lesznek.

(kép forrása: magyarhirlap.hu)

Az ellenzék kétféleképpen tudhat javulni: újraértelmezik a politikájukat, illetve megpróbálnak elfogadható alternatívává válni a választók számára, azaz olyan képet mutatni magukról, ami azt bizonygatja, hogy képesek lennének az országot vezetni. 2010 után a Fidesz példátlan mértékben uralta a napirendet, a rendszerváltás lezárásának és az "önvezérelt Magyarország" víziójával egy olyasféle mítoszt teremtettek, amellyel jelentős mértékben át tudták értelmezni a bel- és külföldi politikai konfliktusokat. A 2000-es évek közepe és vége között erőteljesen diszkreditálódott a balliberális politika, amelynek főbb ismertetői a nyugatosodás és a neoliberalizmus voltak. A Fidesz ebbe a hatalmi vákuumba tört be, amikor a rendszerváltás veszteseinek az elégedetlenségét szólította meg.

A baloldal még nem tudott megbirkózni azzal a kihívással, amit a kormánypárt intézett feléjük: a kormányzó jobboldal új törésvonalat szabott a magyar politikának. Az új szembenállás a "nemzeti, szuverenista és keresztény" jobboldalt és a "kozmopolita, szuverenitáskorlátozó, individualista" baloldalt foglalta magába. Ennek a helyességével természetesen vitába lehet szállni, illetve talán szükséges is finomítani rajta. Csizmadia Ervin politológus a haza és haladás ellentétpár helyett a mintakövetést és a mintaformálást javasolja, ennek a kifejtésére itt nem kerül sor. A lényeg az, hogy a bal és a jobboldal másképp viszonyulnak Európához: az előbbi alkalmazkodni kíván a mintához, míg az utóbbi ezt tagadja, sőt, magát a Nyugatot is meg akarja változtatni.

(kép forrása: neokohn)

Most Magyarországon egy mintaformáló korszak van, ki tudja meddig. Az elmúlt egy évben, mintha az ellenzéki pártok ezt valamelyest elkezdték volna érzékelni, aminek következtében eltérő pozíciókat kezdtek felvenni. A Demokratikus Koalíció tudatosan azt a választói tömböt képviseli, amely a leginkább azt a politizálást tartja elfogadhatónak, ami az orbáni mintaformálással szemben fogalmazza meg magát. A DK 10% feletti támogatottsága azt jelzi, hogy ez a réteg ebben a pártban látja leginkább azt, hogy hatékonyan tudná irányítani Magyarországot, a többi ehhez hasonló pártban (MSZP, PM) pedig nem. Ez egy stabil tábor lesz, azonban érintetlenül hagyja a kormánypárti szavazókat.

A Momentum érdekes szereplőjévé válhat a magyar pártrendszernek, ugyanis olyan gondolatokat pedzegetnek, amelyek valamennyire mintaformálónak tűnnek, tehát valamekkora elmozdulást jelent a mintakövetéshez képest. A Holnap Magyarországa Terv Európai Unióra vonatkozó bekezdéseiben konkrét javaslatokkal is élnek az integráció jövőjével kapcsolatban: V4-ek helyett E8-at (Eastern 8) szorgalmaznak, úgy vélik a Nyugat megújulásra szorul, valamint fontosnak tartja a nemzeti szuverenitás tiszteletét.

(kép forrása: telex.hu)

Feltehetőleg vannak Európa-pártibb kormánypárti szavazók, akik ráadásul egyet is értenek a nemzeti-konzervatív, szabadelvű liberalizmussal. Ezek a javaslatok akár nekik is szólhatnának, azonban a momentumos generációnak feltehetőleg (a nyugati egyetemeken való szocializáció miatt) nehéz kiszakadnia a nyugati irányvonaltól és elindulni ezen a nyomvonalon. Az is jelentős hátrány, hogy szervezetileg még mindig egy mozgalomról van szó, még mindig nem sikerült maradéktalanul a pártosodás. Továbbá az is elriaszthatja a liberálisabb kormánypárti szavazókat (akik aggodalommal tekintenek a kormány európai konfliktusaira), hogy a Momentum szakadatlanul rendszerellenzékként viselkedik, tüntetésekre telepszik rá, kordont bont.

A Jobbik radikális jobboldali pártból előbb próbált középre húzni, majd Jakab Péter populista párttá fazonírozta azt. Most Gyöngyösivel pedig megpróbál Jobbik - Konzervatívok cégérrel igazi jobboldali politikát képviselni a Fidesz ellenében. A Jobbik jobboldali alapon nagyon hasonló politikát képvisel, mint a demokratikus Koalíció, mivel erőteljesen mintakövető stratégiát folytatnak, számukra is az Európai Unió és maga a Nyugat egyfajta megfellebbezhetetlen entitásként mutatkozik meg.

A kis baloldali pártok megpróbálják újra megtalálni az identitásukat. Az MSZP immáron 13 éve próbálkozik az "igazi baloldali politika" megvalósításával, próbálja visszaszerezni az alacsonyabban képzett, leszakadás rémétől félő választókat, míg az LMP és a Párbeszéd megpróbálnak zöld pártként túlélni. Az LMP (a Momentumhoz hasonlóan) vegyesebb Európa-politikát kíván képviselni, valamennyi kritikát ők is megfogalmaznak az EU-val szemben, a Párbeszéd ebből a szempontból pedig mintakövető. Az LMP érezhetően dilemmában van: a pártnak célja az önállóság visszaszerzése, mert megsínylette az összefogást, de jelenleg még nincs akkora bázisa, amire azt mondanák, hogy biztató lenne, úgyhogy minden bizonnyal napirenden van a Párbeszéddel való együttműködés lehetősége.

(kép forrása: mandiner.hu)

A Mi Hazánk a Fidesz jobboldali ellenzékeként 6-9 százalék között stagnál a közvélemény-kutatások szerint, egyelőre nem igazán sikerült komolyabb áttörést elérniük, ami a régi radikális szavazókat odacsábítaná a Jobbikból kiváló pártformációhoz. Egyetlen (mondhatni) erényük a többi párthoz képest, hogy ők mélyebben képesek belemarni a Fideszbe, nagyobb merítési lehetőségük lehet az Unió-ellenes retorikájukkal. Azonban ha túl közel merészkednek a tűzhöz, akkor könnyen lehet, hogy megégetik magukat: a Fidesz hajóágyúi bármikor célba vehetik a radikális pártot.

A másik hátrány, amit le kell dolgoznia az ellenzéknek, az a kormányzóképesség bebizonyítása (vagy legalább elhitetése). Vannak pártok, amelyek elméletileg képesek lennének megszólítani kormánypárti szavazókat, olyanokat, akik kritikusabbak a kormánypártokkal szemben, nem számítanak elkötelezett támogatónak. A DK számára van üvegplafon: a jobboldali szavazókat soha nem lesz képes megszólítani, de egy tekintélyes réteget igen. Az átigazolások és az árnyékkormány felállítása érezteti a hatását, akik egyértelműen Fidesz-ellenesek, azok a DK felé gravitálnak. A Momentum előtt óriási feladat áll, kérdéses, hogy a párt vezetői mennyire bátrak és rátermettek ahhoz, hogy a szándékaikat következetesen képviselni tudják a jövőben.

A klímaváltozás globális kihívások elé állítja az emberiséget, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy sürgős és hatékony intézkedésekre van szükség a fenntartható jövő érdekében. Az egyik ígéretes és innovatív megközelítés a klímaváltozás megoldására a körkörös gazdaság fejlesztése. A körkörös gazdaság olyan új gazdasági modellt jelent, amely az újrahasznosítás és a fenntartható forrásfelhasználás elveire épül.

 Ebben a cikkben felfedezzük, hogy miként teheti lehetővé a körkörös gazdaság a klímaváltozás elleni küzdelmet. Megvizsgáljuk, hogy hogyan képes ez a megközelítés csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást, minimalizálni az erőforrások felhasználását, és csökkenteni a hulladék mennyiségét. Fedezzük fel azokat a sikeres példákat, amelyek már megvalósultak az egyes országokban és vállalatoknál, és lássuk, hogyan lehet ezeket az elveket és gyakorlatokat globális szinten alkalmazni.

 A körkörös gazdaság lehetőséget teremt arra, hogy átrendezzük gazdasági folyamatainkat és gondolkodásmódunkat a fenntarthatóság és a klímavédelem szem előtt tartásával. Lássuk hát, hogyan segíthet ez a megközelítés abban, hogy alakítsuk a jövőnket és tegyünk közösen lépéseket a klímaváltozás megoldása felé.

 A körkörös gazdaság olyan gazdasági modellt jelent, amely a hagyományos lineáris gazdasági rendszerrel ellentétben nem az "elhasználás és eldobás" elve alapján működik, hanem a források újrafelhasználására és újrahasznosítására összpontosít.

 Egy körkörös gazdaság négy fő elemre épül:

1. Hulladék minimalizálása: A körkörös gazdaság arra ösztönzi a vállalkozásokat és a fogyasztókat, hogy csökkentsék a hulladékot és a felesleges termékeket. Ezáltal kevesebb szemét kerül a szemétlerakókba és csökken a környezeti terhelés.

2. Termékek és anyagok újrafelhasználása: A körkörös gazdaságban az elhasznált termékeket és anyagokat újrahasznosítják és beépítik az új termékekbe. Ez csökkenti az új nyersanyagok kitermelésének szükségességét és csökkenti az energiaigényt.

3. Tartós és tervezett termékek: A körkörös gazdaság arra ösztönzi a gyártókat, hogy tartós és könnyen javítható termékeket állítsanak elő, amelyek hosszabb élettartamot biztosítanak, így csökkentve a hulladékot.

4. Biológiai ciklusba történő visszavezetés: A körkörös gazdaságban az organikus anyagokat biológiailag lebontható módon hasznosítják, például komposztálással, így visszakerülnek a természeti körforgásba.

A körkörös gazdaság megfelelő alkalmazásával csökkenthető az erőforrások és energia felhasználása, csökkenthető a szén-dioxid kibocsátás, és csökkenthető a környezetszennyezés. Ezáltal hozzájárulhat a klímaváltozás mérsékléséhez és a fenntartható jövő kialakításához. Az Európai Unió és számos ország már támogatja és ösztönzi a körkörös gazdaság fejlesztését, hogy hatékonyabban kezelje a klímaváltozás kihívásait.

Témához kapcsolódó kutatásunkat  ITT ÉRHETIK el

Az Európai Unió a hulladékgazdálkodás terén komoly elkötelezettséget mutat a fenntarthatóság és környezetvédelem iránt. Az uniós tagállamokban számos hatékony és innovatív hulladékgazdálkodási megoldás került bevezetésre a hulladék csökkentése, az újrahasznosítás fokozása és a környezeti terhelés minimalizálása érdekében. Ebben a cikkben felfedezzük az Európai Unióban alkalmazott korszerű hulladékgazdálkodási megoldásokat, és megvizsgáljuk, hogy milyen módon járulnak hozzá ezek az intézkedések az uniós környezetvédelmi célok eléréséhez. Ismerjük meg az uniós tagországok közötti együttműködés és tudáscsere fontosságát a fenntartható hulladékgazdálkodás területén, és fedezzük fel, hogy milyen további lépéseket tervez az EU az újabb kihívásokra való hatékony reagálás érdekében. Vegyük szemügyre, hogy hogyan formálja az Európai Unió a hulladékgazdálkodás jövőjét és milyen lehetőségek állnak előttünk a környezetvédelem területén az EU vezetésével.

 Az unió elkötelezett a fenntarthatóság és a környezetvédelem iránt, és számos stratégiát és intézkedést alkalmaz a hulladékgazdálkodás terén. Néhány fontos lépés és lehetőség a fenti célok eléréséhez:

Környezetvédelmi célok és stratégiák kidolgozása: Az EU kidolgozott környezetvédelmi célkitűzéseket és stratégiákat, amelyek meghatározzák a hulladékcsökkentés, az újrahasznosítás és a körkörös gazdaság előmozdításának prioritásait.

Szigorú hulladékgazdálkodási jogszabályok: Az EU bevezetett szigorú jogszabályokat és szabályozásokat a hulladékkezelés és -újrahasznosítás terén. Ez elősegíti a tagállamok összehangolt fellépését és a környezetvédelmi normák betartását.

Körkörös gazdaság és zöld közbeszerzések támogatása: Az EU támogatja a körkörös gazdaság elveinek megvalósítását és a zöld közbeszerzéseket, hogy előmozdítsa a fenntartható termelési és fogyasztási szokásokat.

Innováció és technológiafejlesztés: Az EU ösztönzi az innovációt és a technológiafejlesztést a hulladékgazdálkodás terén, például a fejlett újrahasznosítási technológiák és a hulladékok energiavisszanyerésének területén.

Környezettudatosság növelése: Az EU aktív szerepet vállal a környezeti tudatosság növelésében a lakosság és a vállalatok körében, hogy ösztönözze a tudatosabb fogyasztást és hulladékkezelést.

Nemzetközi együttműködés: Az EU nemzetközi szinten is együttműködik más országokkal és szervezetekkel a környezetvédelem és a hulladékgazdálkodás területén, hogy globális kihívásokra közös megoldásokat találjanak.

Az Európai Unió vezető szerepe lehetővé teszi a hatékony és innovatív hulladékgazdálkodási megoldások kidolgozását és alkalmazását. Az EU irányítása alatt számos lehetőség áll előttünk a környezetvédelem területén, amelyek előmozdíthatják a fenntarthatóságot és segíthetnek csökkenteni a környezeti terhelést a jövő generációi számára.

A Petőfi-emlékév kapcsán meg kell említeni, hogy a költő kiskőrösi szülőháza volt az első magyar irodalmi múzeumok egyike, „alapításán” Jókai Mór is jelen volt. A kiskunsági Petőfi-kultusz gyökerei egészen 1849-ig, a költő haláláig visszanyúlnak, és az elnyomás éveiben sem csökkentek – sőt ekkor állítottak szobrot először Petőfinek.

Kiskőrös és Kiskunfélegyháza vitája

Petőfi ugyanis származási helyének általában Félegyházát nevezte, viszont látni kell, hogy ez nem egyenlő a születési hellyel – amikor erről volt szó, akkor mindig Kiskőrösre hivatkozott. Ráadásul a kiskőrösi evangélikus egyházközség anyakönyvében olvashatjuk – akkor még – Petrovics Sándor keresztelési bejegyzését, viszont tudjuk róla, hogy igen gyenge volt, és hamar meg kellett keresztelni. Kiskőrös és Kiskunfélegyháza pedig abban a korban távolság volt, főleg télen. Vagyis a költő a legnagyobb valószínűség szerint – és ezt a mai irodalomtörténet is elfogadja – Kiskőrösön született, de hogy a félegyháziaknak is adjunk valamit: 1824 őszétől Kiskunfélegyházán élt, első emlékei valószínűleg ide köthetők, és itt tanult meg írni-olvasni, ami költőként alap. Egyébként az 1850-es évekig Szabadszállást tartották születési helyének, de felmerült Kunszentmiklós és Dunavecse is.

1897-re készült el. 1916-ban Budapestre került, és ugyan a románok megpróbálták visszakövetelni, végül itthon maradt – és 1922-ben Félegyházára helyezték. A nagy, impozáns szobor a költői volt mellett – hiszen egy lantot is láthatunk a talpazaton – a hazájáért harcoló katonát emeli ki. Jóval visszafogottabb ennél a kiskőrösi szobor.

Petőfi szobra Kiskunfélegyházán (forrás: felvidek.ma)

Szobrot a forradalmár költőnek – az elnyomás éveiben

Szobrok tekintetében Kiskőrös elsőbbsége egyértelmű, itt áll ugyanis az ország legrégebbi Petőfi-szobra. Eredetileg az evangélikus iskola előtt állították fel, majd a második világháborút követően az iskola falán kapott helyet, végül az 1980-as években került a szülőház udvarára, mai helyére.

a helyi evangélikus lelkész, Sárkány János – Petőfi volt iskolatársa – ösztönzésére (illetve lelkésztársa, Blázy Lajos is komoly szerepet vállalt ebben). Mivel azonban császári katonaság állomásozott ekkor a településen, így jobbnak látták csak a következő évben felállítani, bár az 1861-es év már felkerült a szoborra. Nem került sor impozáns, országos ünnepélyre – habár ez egyébként indokolt lett volna –, hanem kizárólag helyi, kisebb esemény volt – a politikai helyzet miatt érthető módon.

Petőfi szobra Kiskőrösön (forrás: Wikipedia)

A szülőház sorsa – Jókai beszédje

A szülőházat a Petrovics család már 1825-ben elhagyta – Kiskunfélegyházára költöztek –, és az 1850-es évek végén a Makovinyi család, a következő évtizedben pedig Martinovits Pál és neje, Varga Terézia birtokába került. Már 1873-ban felmerült, hogy a Magyar Írók és Művészek Társasága megvásárolná, végül azonban ez csak 1878-80 közt történt meg.

Petőfi gyermekkorának helyszínére később ezt a házat építették (forrás: Wikipedia)

1880-ban megnyitották a nagyközönség számára, Jókai Mór ekkor lerajzolta a házat. Ami viszont még fontosabb: máig emlékezetes beszédet mondott:

A ház végül az 1890-es években Kiskőrös tulajdonába került, ugyanis így könnyebb volt fenntartani, mint a fővárosból. A Petőfi-kultusz pedig azóta is épül, mára már eredeti tárgyakkal tekinthető meg.

Jókai Mór rajza Petőfi szülőházáról (forrás: Wikipedia)

Évtizedes hatás – a Petőfi-kultusz és a magyar irodalom

Kiskőrös és Kiskunfélegyháza mellett más települések is rendelkeznek emlékházakkal, emlékhelyekkel, például a tolnai Sárszentlőrinc, ahol a helyi evangélikus algimnáziumban tanult a későbbi költő. Még fontosabb, hogy a Petőfi által képviselt, népies irányelv évtizedeken át meghatározta a magyar költészetet – még neveztek is el irodalmi társaságot a költőről –, amely gyakorlatilag – egy-két előképtől eltekintve – a Nyugat első nemzedékéig egyeduralkodó volt a magyar irodalomban (képviselői ugyanakkor egyáltalán nem érik el Petőfi és Arany ismeretségét).

Borítókép: Petőfi Sándor szülőháza Kiskőrösön (forrás: Wikipedia)

Az online térbe áthelyeződött választási kampány egy nagyon aktuális kérdés nemzeti és nemzetközi viszonylatban is. Minden választópolgár találkozott a 2022-es országgyűlési választások során az online térben történő kampánnyal, akár posztok, akár videók, akár képek formájában. De hogyan zajlott le az a folyamat aminek eredményeként ma a közösségi média különböző felületeinek van dönt szerepe a politikai kampányokban?

A választási kampányok során alkalmazott technikai újításokat mindig siker koronázta akár a részvételi számok, akár a kampány során elért választók tekintetében. A technikai újítások választási, politikai kampányokban történő alkalmazásában az Amerikai Egyesült Államok mindig is úttörőnek számított.

A rádió kora

Már 1920-ban Warren Gamaliel Harding elnökjelölt, későbbi elnök, hanglemezt használt fel a kampánya során. Két évtizeddel később Franklin D. Roosevelt a kampány és elnöksége alatt is rendszeresen használta a rádió adta lehetőségeket. Az akkori amerikai ,,kampánystábok” remekül észrevették és kiaknázták azt, hogy a választópolgárok akkor fognak aktívan részt venni a közéletben, ha személyesen megszólítva érzik magukat. Így minden elnökség arra törekedett az Egyesült Államokban, hogy a technikai újításokat a lehető leghamarabb a bevezessék a választási kampányok eszköztárába.

A televízió kora

Ezen elmélet nyert bizonyítást az 1960-as években, amikor a televízió elterjedt az amerikai háztartásokban. Mindkét oldal aktívan élt a televízió adta megjelenési lehetőségekkel: nem csupán kisebb költséggel lehetett sokkal több választót elérni, hanem a közeli képek a személyesség, a közvetlenség érzetét keltették a nézőben.

A technikai újítások minél teljesebb kihasználása érdekében már kommunikációs szakembereket alkalmaztak, a televíziós megjelenés döntő jelentőségűvé vált a kampányban.

(forrás: https://paleymatters.org/jfk-tv-president-7d81e76ebe93)

A következő évtizedek választási kampányait a televízió uralta. Minden jelölt külön stábbal, tudatosan készült ezekre a szereplésekre. Újításként jelent meg a reklámok kihasználása. A jelöltek minden televízióban sugárzott másodpercre igyekeztek lecsapni, akár viták, akár hírek, akár alig pár perces reklámok formájában.

Az internet kora

Az internet megjelenése az 1990-es évek elején alapjaiban változtatta meg a választási kampányokat, de nem azonnal. Először nem a közösségi médiáé volt a főszerep, hanem a gyors információáramlás eszközeként tekintettek rá a kampányban. A blogok voltak az online kampány következő nagy lépcsőfokai, amit a politika ki is használt. Minden jelölt saját weboldalt indított, ahol még erőteljesebben jelent meg a közvetlen, személyes jelleg.

Modernkori online kampányról a 2008-as amerikai választások tekintetében lehet először érdemben beszélni, ami egyértelműen új korszakot nyitott a választási kampányok történetében. Ekkor a választási kampány jelentős része átlépett az online térbe, ezen belül is a közösségi média különböző felületeire, ez a jelenség a mai napig meghatározza a választási kampányokat. A nyílt, kétoldalú kommunikáció, a hatalmas elérések, a költséghatékony módszerek olyan tömegeket képesek elérni és mozgósítani, ami egy évszázada elképzelhetetlen lett volna.

Ez a folyamat Magyarországon is hasonló módon –csak kicsit megkésve- zajlott le. A 2010-es országgyűlési választásoktól kezdve játszik a közösségi média meghatározó szerepet a választási kampányokban, mára pedig megkerülhetetlen részévé vált a közösségi média nem csupán a kampányoknak, hanem a mindennapi politikának is.

(Borítókép forrása: https://inlea.com/10-new-technologies/)