Reaktor

Február 7-től immáron tizennyolcadik alkalommal rendezik meg a Jazz Showcase névre hallgató háromnapos eseményt, melyen idén hat kiemelkedő zenekar mutatkozik be.  

Az egyedülálló tehetségkutató lehetőséget biztosít kimagasló fiatal zenészek számára, hogy professzionális körülmények között zenélhessenek, valamint szakemberek támogatásával fejlesszék zenei karrierjüket. A produkciók előtt az érdeklődők betekintést nyerhetnek a zenei élet és a formációk történetének kulisszái mögé, a versenyzőkkel Jazzkovács László beszélget majd.

A döntőben a zenészeknek nem csupán a Fekete-Kovács Kornél trombitaművész által elnökölt nemzetközi zsűrit kell lenyűgözniük, versenybe szállnak a közönségdíjért is.  

A koncertről a Négyessy Barnabás Quartet vezetőjével beszélgettünk. 

Mit jelent számotokra a pénteki fellépés, mire számíthat a közönség? 

A Müpa Fesztivál Színház több szempontból is különleges helyszín, nagyon várjuk, hogy a koncert által egy új közönséggel találkozzunk és a zsűri véleményét is megismerjük. 

Ez az ötvenperces program egy olyan válogatás ami egy szélesebb spektrumon mutatja be az eddigi munkásságunkat.  

Lesznek olyan dallamok, melyek már ismerősen csenghetnek a közönségnek például a Smile Charlie Chaplintől, vagy Bartók Tizenöt Magyar Parasztdalából egy idézet. A feldolgozásokon túl három saját számmal is készülünk, az a célunk, hogy olyan emberekhez is eljussunk, akik még nem ismerik ezt a hangzásvilágot. 

Az együttes zenei világára nagy hatással van a modern jazz a kortárs könnyűzenei hangzás és a magyar népzene.   

Mi az a tér amiben a három, elsőre szerteágazónak tűnő irányzat találkozni tud? 

A közös alkotói folyamat az, ahol a zenekar tagjai által létrehozott kontextusba helyezve a közös inspirációk és az egyéni megközelítések életre kelnek. A quartet előadását a gitár (Négyessy Barnabás), a zongora (Lachegyi Máté), a bőgő (Barakonyi Brúnó) és a dob (Fábry Adonisz) fúziója alkotja. 

Minden szám olyan, mint egy kiállítás egymástól különállóan tematikus, mégis összefüggő termei, ezekbe az egyedi világokba invitáljuk meg a közönségünket. 

-

Ettől válik interaktívvá a zenétek? 

Igen, de nem csupán emiatt. Ezek a számok a mindennapjainkról szólnak, de egy olyan perspektíván keresztül, amely egy gyermek fantáziájának erejével képes értelmezni a belülről fakadó érzéseket. A darabokra jellemző a hosszabb klasszikus zenei építkezés, forma, ami megengedi nekünk, hogy egyes dallamokat, és ezen keresztül érzelmeket is mélyebben kifejtsünk. 

Program

Az élő közvetítés és a közönségszavazás a Müpa oldalán lesz elérhető.

További részletek: https://mupa.hu/programok/jazz-showcase-2025

(Borítókép forrása: mupa.hu)

A legújabb versenyző is berobbant az AI pacra, nem is akárhogyan. A DeepSeek kínai fejlesztésű mesterséges intelligencia modell, mely a DeepSeek-V3 nyílt forráskódú modellen alapul. A DeepSeek a ChatGPT legnagyobb vetélytársa lehet, hiszen sok szempontból már nála is jobb.

Mi is az a DeepSeek?

A kínai tech fővárosában, Hangcsou-ban működő startup egy ChatGPT-szerű nyelvi modellt mutatott be, amely lényegesen kevesebb pénzből, mindössze 5,6 millióból készült, ellentétben az OpenAI, Google és Meta AI-rendszereivel melyekre dollármilliárdokat költöttek.

A DeepSeek bejelentés hatására az amerikai technológiai részvények óriásit zuhantak: az Nvidia értéke közel 600 milliárd dollárral csökkent, ami történelmi rekordveszteség. A befektetők aggódnak, hogy az amerikai AI-ipar előnye csökkenhet, miközben az eddig alábecsült kínai cégek is versenybe szállnak. Az esemény különösen érdekes annak fényében, hogy az USA korlátozta a fejlett AI-chipek exportját Kínába, így a DeepSeek sikere azt is jelzi, hogy Kína alternatív megoldásokkal is képes haladást elérni.

Bár a DeepSeek-modell elsősorban fogyasztói célú nyelvi mesterséges intelligencia, még nem bizonyított, hogy képes-e ipari vagy nagyvállalati felhasználásra. A piac jelenlegi pánikreakciója részben spekuláció.

DeepSeek vs ChatGPT

A BBC tesztelte a ChatGPT-t és a DeepSeeket, és az eredmények alapján mindkettő más területen teljesít jobban. DeepSeek gyorsabb és olcsóbb, de hajlamos egyszerűsített vagy pontatlan válaszokat adni. ChatGPT ezzel szemben részletesebb, kreatívabb, és jobban strukturált válaszokat generál. Fontos azonban megjegyezni, ha egyéni tapasztalat alapján a ChatGPT is gyakran ad pontatlan választ…

Programozás szempontjából a DeepSeek győzött, képes volt összetettebb problémák megoldására is, míg ChatGPT általánosságban jobban magyarázta a megoldásokat. Szövegírásnál DeepSeek gyors, azonban pontatlan vázlatokat készített, a ChatGPT részletesebb szövegeket alkotott.

A történelmi összefoglalóknál ChatGPT ismételten részletesebb és pontosabb volt, míg DeepSeek tömörebb, de lényegre törőbb válaszokat adott, ami tanulási segédletként hasznosabb lehet. Összességében DeepSeek komoly kihívója a ChatGPT-nek, de a DeepSeek egyelőre csak a kódolás terén tudta megverni azt.

Hogyan veszi fel a versenyt Európa?

Az AI-verseny két nagyhatalma az Egyesült Államok, és úgy tűnik Kína. Kérdés, hogy Európának ebben a játszmában milyen szerepe lehet. Főleg a jelenlegi Trump-adminisztráció Európa politikáját követve nőhetne meg az igény a saját, európai AI modellekre, hiszen a ráutaltság az USA-ra ebben a szektorban óriási. Azért van néhány említésre méltó cég, főleg ha az Egyesült Királyságot is belevesszük a vizsgálati halmazunkba. Azonban a leggyakrabban ezek valamilyen specifikus igény kielégítésére készültek, nem pedig olyan univerzálisak, mint a DeepSeek vagy a ChatGPT.

A német DeepL az egyik legkiemelkedőbb versenyző az AI fordítói piacon, sokszor pontosabb fordításokat adva, mint a tech óriásGoogle fordítója. Az angol DeepMind (melyet 2014-ben felvásárolt a Google) olyan MI-algoritmusokat fejlesztett, mint az AlphaGo, mely először legyőzte a világ legjobb go játékosát, az AlphaFold mely fehérjeszerkezet-előrejelzésben ért el áttörést és az AlphaZero mely önállóan megtanult sakkot, go-t és shogit játszani.

Érdemes még megemlíteni a HuggingFace, Mistral AI-t és Aleph Alphát is, azonban ezeknél is komoly amerikai kötődélst találhatunk. Az európai techpiac nem igazán tud versenyezni jelenleg a két óriással, ez az innováció támogatásának hiányából, az alacsony fizetésekből és  az amerikai „brain-drain”-ből is következtethető. Pedig az AI kutatása kiemelten fontos terület az Európai Unió szuverenitásának megőrzésében is, hiszen a Grönlandi invázióval fenyegető Egyesült Államok már alkalmazza ezeket a fegyvereket, de az igazán fenyegetést jelentő Oroszország ellen is áttörő lenne a siker érdekében.

Kevesebb, mint egy hónap múlva rendezik a választásokat Németországban. A közvélemény-kutatások szerint jelenleg a Friedrich Merz vezette jobbközép CDU-CSU pártszövetség fog nagy valószínűséggel győzelmet aratni, így ők fognak a következő német kormány élére kerülni. De mit várhatunk Németország következő kancellárjától, Friedrich Merztől?

Ebben a cikkben a CDU-CSU 2025-ös választási programjának áttekintésével és a legfontosabb politikai irányvonalak ismertetésével magyarázzuk el, hogy pontosan mit is szeretne Merz kezdeni a 85 milliós Németországgal.

Kép forrása: bpb.de

Gazdaság

Az első téma a programban természetesen a gazdaság. A CDU-CSU elsődlegesen csökkenteni akarja az alacsony és közepes jövedelműek adóterheit, különösen a jövedelemadó-kulcsok csökkentésével, a túlórapénzek adóztatásának megszüntetésével és a németországi ingázási támogatások növelésével, ami lehetővé teszi, hogy az emberek visszaigényelhessék a napi ingázásuk után járó pénzt.

A munkaidő jogi fogalma terén is reformokra készülnek azáltal, hogy a maximális napi munkaidőt heti munkaidőre váltják a német munkajogban, így a munkáltatók több munkaórát tudnak a munkavállalóknak előírni. Emellett egy új „Munka és Tartózkodás Ügynökség” létrehozását is kezdeményezik, ami a külföldi munkavállalók munkavállalói vízumát, valamint a munkaközvetítéssel és letelepedéssel kapcsolatos kérdéseket kezelné.

Kép forrása: Wirtschaftswoche

A cégek, gazdasági társaságok, vállalatok működését a bürokrácia csökkentésével, valamint a társasági adó jelenlegi 29,9%-ról 25%-ra történő csökkentésével kívánják megkönnyíteni. Megszüntetnék az „ellátási láncról szóló törvényt” (Lieferkettengesetz), ami előírja, hogy a Németországban több mint 1000 alkalmazottat foglalkoztató vállalatoknak azonosítaniuk és csökkenteniük kell az emberi jogokat és a környezetet érintő kockázatokat az ellátási láncukban. Emellett a program szerint „vissza kell fordítani Németország túlzott megfelelését az európai uniós jognak”.

Érdekesség, hogy a CDU-CSU a többi német párthoz hasonlóan nem rendelkezik hivatalos állásponttal Németország adósságfékszabályáról (Schuldenbremse). Aki követi a német politikát, az tudja, hogy az ország éves költségvetésének finanszírozása a jelenlegi balközép koalícióban óriási nézeteltéréseket okozott az Schuldenbremse néven ismert intézkedés miatt.

Ezt az alkotmánymódosítást még Angela Merkel kancellársága alatt 2009-ben, a pénzügyi világválság során hozták meg. Ez alapján a szövetségi kormány éves finanszírozási hiányát a GDP 0,35%-ában korlátozza. Emellett az alkotmány alapján a 16 tartomány (Bundesland) nem vehet fel hitelt, így fenntartva a teljes német államháztartás kiegyensúlyozottságát és fenntarthatóságát. Mivel azonban a német gazdaság stagnál, egyre többen követelik az Schuldenbremse reformját, hogy az állam hitelfelvétellel beruházásokat ösztönözzön és stimulálja a gazdaságot.

Kép forrása: BILD

Egy ebben a hónapban végzett új közvélemény-kutatás szerint a németek 55%-a támogatja az Schuldenbremse reformját vagy eltörlését. Ez az arány az elmúlt hónapokban folyamatosan emelkedik. Hogy ez megtörténik-e, az Merztől fog függeni, akinek a saját pártja is megosztott a kérdésben. Merz egyébként nemrégiben egy interjúban azt sugallta, hogy nyitott lehet a reformra, annak ellenére, hogy korábban még határozottan ellenezte azt.

Novemberben például Merz utalt arra, hogy nyitott lehet a beruházások fellendítését célzó reformokra, bár továbbra is elég homályosan fogalmazott, mondván, hogy a reform kapcsán a kérdés az, hogy miért, milyen célból, milyen eredményt hozna egy ilyen átalakítás.

Ettől függetlenül azonban az alkotmányos reformokat csak 2/3-os parlamenti többséggel lehet elfogadni, ami azt jelenti, hogy ha az AfD-nek és az FDP-nek, az adósságtörvény reformját határozottan ellenző két pártnak sikerül a szavazatok 25%-át megszereznie, ami lehetségesnek tűnik, feltéve, hogy az FDP átlépi az 5%-os parlamenti küszöböt, akkor ez némileg megakadályozhatja a reformok megvalósítását.

Energia

A CDU-CSU Merz vezetésével ígéretet tett arra, hogy az előző baloldali koalíciós kormány éghajlatvédelmi politikáját elveti, és a programjában „ideológiailag vezéreltnek” nevezi azt. Ígéretet tettek arra, hogy véget vetnek az emberek fűtésszámláiba való bürokratikus állami beavatkozásoknak, eltörlik a Scholz-kormány fűtési törvényét, hivatalosan az épületenergetikai törvényt (Gebäudeenergiegesetz), amely 2023-ban heves politikai viták tárgyát képezte.

A törvény célja az épületekben - és végső soron az emberek otthonában is - az olaj- és gázfűtési rendszerek fokozatos megszüntetése, amihez szigorú környezetvédelmi előírásoknak megfelelő új berendezések, például hőszivattyúk vásárlását írná elő. Ez a rendelkezés törést okozott a balközép koalíción belül is, és ellenérzéseket váltott ki, miközben azoknak a pártoknak a politikai hasznára vált, mint a CDU-CSU, amely kritikusan állt ehhez a szabályhoz.

A CDU-CSU emellett csökkenteni akarja az áramadót és a hálózati díjakat, és biztonságosabbá szeretné tenni Németország energiaellátását. Bár a programban nem mondják ki kifejezetten, hogyan fogják ezt megvalósítani, de utalás történik arra, hogy visszahozzák az atomenergiát, és prioritásként kezelik a negyedik és ötödik generációs nukleáris technológia, a kis moduláris reaktorok és a fúziós erőművek kutatását.

Ugyanakkor nem ellenzik a fenntartható energiát sem: ígéretet tettek a megújuló energiaforrások fejlesztésére, és elkötelezték magukat a kibocsátáskereskedelem mellett, ahol a kormányok a kibocsátott szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére ösztönzik a cégeket azáltal, hogy minden egyes kibocsátási egységért kibocsátási engedélyt vásárolnak és azzal kereskednek.

Kép forrása: Spiegel

Digitalizáció, bevándorlás

Egy másik érdekes szakpolitikai terület a digitalizáció. A CDU-CSU a tech-digitalizáció és a mesterséges intelligencia révén szeretné Németország újraiparosítását előmozdítani. Ennek érdekében pedig ígéretet tettek egy új szövetségi digitális minisztérium létrehozására, valamint arra, hogy 2030-ig a GDP 3,5%-át kutatásra és fejlesztésre fordítják. Emellett az űrkutatásba is be akarnak fektetni egy ambiciózus űrstratégián keresztül.

A bevándorlással kapcsolatban a CDU-CSU a migráció szigorú korlátozását szorgalmazza, amit több harmadik ország biztonságos származási országgá nyilvánításával, a kitoloncolás felgyorsításával, a családegyesítés felfüggesztésével, a kitoloncoltak számára korlátozott szolgáltatások biztosításával és a menedékkérők biztonságos harmadik országokba, például esetleg Ruandába történő áthelyezésével kívánnak elérni. A belföldi biztonságra is összpontosítani fognak egy „360 fokos stratégia” révén, ami kemény állami fellépést ígér a szélsőségesség, az erőszak és a terror minden formája ellen, különösen a kiutasításokkal. A tartózkodási engedélyek vagy a német állampolgárság megvonása, a jobb- és baloldali szélsőségesek elleni küzdelem, az antiszemita kijelentések és az alkotmányellenes jelképek büntetése, a gyűlöletet hirdető mecsetek bezárása és egy új vámrendőrség létrehozása.

Kép forrása: Germany visa

Külkapcsolatok

Európa és a külpolitika tekintetében a CDU-CSU az EU mellett áll, de azt is mondják, hogy Németország nemzeti érdekeit stratégiai szempontból kellene jobban képviselni, ahelyett, hogy „nemzetközi partnereinket gyámkodnánk”. Erősebb, versenyképesebb EU-t szeretnének, és azt, hogy Németországnak jobbak legyenek a kapcsolatai Franciaországgal és Lengyelországgal is. A CDU-CSU ellenzi az európai adósságmegosztást is, kijelentve, hogy „határozottan elutasítjuk a német felelősségvállalás minden formáját más uniós államok adósságaiért”. Ukrajnával kapcsolatban a CDU-CSU azt ígéri, hogy diplomáciai pénzügyi és humanitárius eszközökkel, valamint fegyverszállításokkal fogja támogatni Ukrajnát, és továbbra is kiáll Izrael mellett a terror elleni jogos harcában.

Kép forrása: CDU Deutschlands

Katonai kérdésekben a CDU-CSU szeretné megerősíteni a német védelmi ipart, hatékonyabban együttműködni más európai államokkal az anyagok és felszerelések beszerzése terén, elkötelezik magát a NATO 2%-os védelmi kiadási célkitűzése mellett, és vezető szerepet vállalni az európai rakétavédelmi pajzs kiépítésében.

Talán ellentmondásosabb terv azonban a sorkötelezettség újbóli bevezetése, ami a balti és skandináv államokban már megtörtént, de Nyugat-Európában még nem.

Kultúra

Végül a kulturális kérdésekben a CDU-CSU azt mondja, hogy kötelező integrációs programokat vezetnének be, és jobb lehetőségeket teremtenének a német nyelvtanuláshoz. A pártszövetség meg akarja akadályozni azt is, amit irányított iszlámnak neveznek, vagyis azt, hogy külföldi kormányok befolyásolják a német muszlimokat.

A fiatalokkal kapcsolatban a párt kötelező szünidei évet akar bevezetni, ami szerintük lehetőségeket nyit és az összetartozás érzését teremti meg. Ugyanakkor hatályon kívül akarják helyezni az előző kormány önrendelkezési törvényét is, amely lehetővé teszi, hogy 14 éves kor alatt bárki legálisan megváltoztathassa nemét és nevét a hivatalos dokumentumokban.

Végül pedig a családi kérdésekben a CDU-CSU javítani szeretne a szülői szabadságon és növelni a juttatásokat, növelni akarják a gyermekgondozási segélyt, és javítani akarják a gyermekgondozás megfizethetőségét azáltal, hogy több gyermekgondozást adólevonhatóvá tesz.

Összességében a választások közeledtével a német politikában csak a feszültségek növekedésére számíthatunk.

Az Egyesült Államok új elnöke az összes, jelenleg az USA-ban tartózkodó illegális bevándorló kitoloncolására készül. Az elemzők ennek a grandiózus ígéretnek a megvalósítását körülbelül 315 milliárd dollárra becsülik. Donald Trump az amerikai történelem legnagyobb deportálási műveletének nevezi tervét.

Összehasonlításképpen Magyarország éves GDP-je körülbelül 200 milliárd dollárra tehető. A legóvatosabb becslések szerint is a terv megvalósítása rendkívül drága, bonyolult és bürokratikus folyamat lesz. Vannak, akik 162 milliárd dollárra teszik a költségeket. Még ez is több mint amennyit az Egyesült Államok a legtöbb szövetségi ügynökségére (pl.: oktatás, egészségügy) költött 2024-ben.

Kép forrása: Center for Migration Studies

Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy egy ilyen méretű művelet miért kerülhet több százmilliárd dollárba az amerikai adófizetők számára, és milyen kihívásokkal fognak az amerikai hatóságok szembesülni?

A választásokat követően az NBC News riportere a következőt kérdezte a frissen megválasztott elnöktől:

-Ragaszkodik ahhoz a tervéhez, hogy a következő négy évben mindenkit deportáljon, aki illegálisan tartózkodik az Egyesült Államokban?

-Donald Trump: Nos, szerintem ezt meg kell tenni, és ez egy nagyon nehéz feladat lesz.

A terv áttekintése

Az elnök kijelentése azt jelenti, hogy nagyjából 13 millió illegálisan az USA-ba érkező bevándorlót fognak kitoloncolni, ami hozzávetőlegesen az USA jelenlegi lakosságának körülbelül 4%-a. Ahhoz, hogy ezt a számot perspektívában láthassuk: az USA-ban 2022-ben körülbelül 1,9 millió ember (0,6%) tartózkodott börtönökben és büntetés-végrehajtási intézetekben. Ennyi ember deportálása hatalmas kihívást jelent a szövetségi kormánynak.

Aaron Reichlin-Melnick, az Amerikai Bevándorlási Tanács, egy liberális bevándorlással foglalkozó szervezet csoportvezető munkatársa szerint Trumpnak több mint négyszeresére kellene növelnie az ICE (Immigration and Customs Enforcement) által egy évben letartóztatott bevándorlók számát csak ahhoz, hogy a kitoloncolások éves szinten elérjék azt a számot, amit korábban az Obama-adminisztráció alatt tapasztaltunk.

Kép forrása: Immigration Impact

A terv részleteinek kidolgozása még folyamatban van. De még ha azt is feltételezzük, hogy Trump úgy dönt, hogy évente csak 1 millió embert deportál az USA-ból. az is nagyjából 88 milliárd dollárba kerülne évente, és így több mint 11 évig tartana az összes illegális bevándorló kitoloncolása (ha a déli határvédelem megerősítését követően valóban nem érkezik senki ezen időtartam alatt). És ekkor azt is feltételezzük, hogy az illegális bevándorlók 20%-a önként hagyná el az országot.

Jelenleg a szövetségi kormány nem rendelkezik elegendő pénzügyi, személyi- és infrastrukturális feltételekkel ahhoz, hogy nagy számban toloncoljon ki embereket. Ahhoz, hogy ezt a feladatot és a határvédelmi feladatokat egyszerre el lehessen látni, a jelenlegi források átcsoportosítására és további forrásbevonásokra lesz szükség.

Jobboldali bevándorlási szakértők szerint Trump tömeges kitoloncolási tervének tényleges költsége jóval alacsonyabb lesz, mint az Amerikai Bevándorlási Tanács 315 milliárd dolláros becslése, mivel egy erőteljesebb, nagyszabású végrehajtási terv, mint amilyenben Trump elnök is gondolkozik, jelentős méretgazdaságossági előnyöket rejt magában.

Letartóztatások

Minden kitoloncolási eljárás az érintett személy letartóztatásával kezdődik. A szövetségi hatóságoknak 13 millió célzott letartóztatást kell végrehajtaniuk (az USA-ban évente átlagosan 7,5 millió embert tartóztatnak le, ez a szám a terv végrehajtásával több mint 35%-kal nőne).

Kép forrása: The Washington Post

Ehhez előre fel kell építeni egy óriási adatbázist, amely alapján felállítható egy prioritási sorrend, hogy az elsődleges érintettek hol találhatók meg a legnagyobb valószínűséggel. Ehhez számos nyomozati eljárást kell foganatosítani. A kitoloncolást azokkal a személyekkel szeretnék kezdeni, akik valamilyen bűncselekményt követtek el. Tehát első körben a letartóztatások végrehajtásához az ICE tisztviselőinek azonosítaniuk kell azokat, akik jelenleg is börtönökben tartózkodnak, vagy elmennek az illetők otthonaiba, munkahelyükre, tartózkodási helyükre.

A papírok nélkül érkezett illegális bevándorlók túlnyomó többsége nincs semmilyen bűntetőjogi vagy büntetőeljárási intézkedés hatálya alatt. Legtöbbjük soha nem is követett el semmilyen bűncselekményt. Ezáltal a legtöbb embert fel kell kutatni és otthonukban, munkahelyükön, vagy más helyen kell letartóztatni őket. Ez az úgynevezett „szabadlábon lévő letartóztatás”, mely gyakorlat alkalmazásától eddig meredeken elzárkózott a Bevándorlási Hivatal, azonban most kénytelenek lesznek a Hivatal munkatársai millió számra ilyen eljárási cselekményeket végrehajtani.

A gyakorlat logisztikailag rendkívül bonyolult, drága és ellentmondásos, azonban a Trump-kormányzat tervének középpontja a tömeges kitoloncolás. Nem aggódnak amiatt, hogy nem fognak elegendő embert találni. Csak idő és befektetett energia kérdése, hogy hány szabadlábon lévő embert fognak el tekintettel a körülményekre, az információk elérhetőségére és a rendelkezésre álló erőforrásokra.

Egy ember elfogásához és letartóztatásához több szövetségi ügynökre van szükség, és maga a végrehajtás is több napot vesz igénybe, ugyanis az ICE tisztviselői szabadlábon lévő emberek esetén nem rendelkeznek elfogatóparanccsal. A bevándorlási szabályok megsértése az Egyesült Államok (egyelőre még) nem bűncselekmény, ami azt jelenti, hogy a letartóztatáshoz elrendeléshez szükséges bírói engedélyhez az önmagában nem elég alapos ok, hogy valaki papírok nélkül lépett az USA területére. Előfordulhat tehát, hogy órákat kell a tisztségviselőknek arra várniuk, hogy az illető elhagyja a házát. Lehet, hogy ki kell figyelniük egy munkahelyet, és a munkaidő lejártáig ott kell várakozni.

Az Amerikai Bevándorlási Tanács becslése szerint egy ilyen mértékű letartóztatási művelet végrehajtásához az ICE-nek több mint 30 000 új bűnüldözési ügynököt és alkalmazottat kellene felvennie, amivel a Hivatal a szövetségi kormány legnagyobb bűnüldöző ügynökségévé válna. Mások szerint ez a szám túlzó, és az állami és helyi rendfenntartó bevonása segíthetne a nagyszámú letartóztatások végrehajtásában.

Fogvatartás

A letartóztatás után a következő lépés a bevándorlók fogvatartása, ami az egész folyamat legdrágább része. Azoknak a személyeknek a fogvatartása, akik ICE létesítményekben kerülnek őrizetbe körülbelül naponta 200 dollárba kerül. A Kongresszus a 2025-ös költségvetési évben legalább 41 500 fogvatartási ágyra biztosított elegendő kiadási fedezetet. Ez azonban alig töredéke még az évi 1 millió ember fogvatartásához is, arról nem is beszélve arról, hogy Trump 4 év alatt 13 millió embert szeretne kitoloncolni. Az Amerikai Bevándorlási Tanács szerint az ICE-nek a terv végrehajtásához évente 216 új fogvatartási létesítményt kellene építenie minden évben.

Ezek ideiglenes sátorszerű építmények lennének, melyeket jellemzően az amerikai-mexikói határ közelében használnának. Aki nem kerül fizikai őrizetbe, azt elektronikus készülékkel (pl.: lábperec) megfigyelés alá helyeznének (bűnügyi felügyelet), aminek üzemeltetése személyenként naponta körülbelül 4 dollárba kerülnek. Arról még nem is beszéltünk, hogy mind a bevándorlókat, mind a hivatal munkatársai szállítani is kellene az ICE fogdái és a bíróságok között, ami további költségeket jelentene.

Trump szerint az álmodozók (dreamers: ők azok, akik gyermekként vándoroltak be illegálisan az Egyesült Államokba) kivételt képeznek a kitoloncolás alól, ők maradhatnak az USA-ban. Azonban kérdés, hogy a gyermekek szeretnének-e maradni, ha családjaikat kitoloncolják. A gyermekek őrizetbe vétele szintén megdrágítja a folyamatot. A családi fogvatartás a legdrágább formája fogvatartásnak, mert az amerikai kormányzatnak törvényi kötelezettsége minimális ellátást biztosítani, pl.: ezeknek a gyerekeknek a helyszínen gyermekjóléti szakembereke és gyermekorvosokat kell biztosítani. Valamint lehetővé kell tenni számukra, hogy iskolába járhassanak, ha hónapokig vagy akár évekig is fogvatartják őket.

Kép forrása: NPR

Trumpék szerint a költségek csökkentésének egyik módja a meglévő fogvatartási központok, például a Guantanamo-öböl átalakítása lenne. Egy harmadik ország, például Panama vagy esetleg Mexikó beleegyezhetne abba, hogy harmadik országok állampolgárait náluk tartsák fogva, hogy a megfelelő eljárást lefolytathassák, ezzel csökkentve a költségeket, és egyfajta elrettentő üzenetet küldve a bevándorlóknak, hogy az Egyesült Államokban nem tudnak bejutni és ottmaradni. Ez önmagában is csökkenteni fogja az illegális határátlépésre törekvő személyek számát. Számítások szerint több mint egymillió olyan bevándorló van, akiket már jogerősen kitoloncoltak, de soha nem tudták az ítéleteket végrehajtani. Ezeket az embereket nem kellene sokáig fogvatartani. Nagyon gyorsan ki tudnák őket juttatni.

Jogi feldolgozás

A fogvatartás alatt folyik le a jogi procedúra, ami a bevándorlási jogi szakértők szerint a tömeges kitoloncolási legnehezebb állomása. A 10,6 millió ügy közel 2000 új bevándorlási bírót és több mint 1100 új tárgyalótermet igényelne. Nemcsak a bevándorlási bíróságok oldalán jelentene a jogi eljárás plusz költségeket, hanem az ICE oldalán is, mivel ezeket az új ügyészeket be kell tanítani. Támogató személyzetre van szüksége a bíróknak, az ügyészeknek, a bírósági jogtanácsosoknak, valamint az adminisztratív munkatársaknak.

Kép forrása: Austin Kotcher

A személyzet finanszírozása több mint 2500 dollárba kerülne ügyenként. Az új tárgyalótermek gyors felállítása érdekében a kormány valószínűleg sátoros bíróságokat építene, mint amilyeneket 2019-ben építettek a migránsvédelmi protokollok végrehajtása érdekében.

Ekkor az illegálisan az Egyesült Államokban élő bevándorlókat visszaküldték Mexikóba, hogy ott várakozzanak a bírósági eljárásuk idején. A határ közelében lévő sátorbíróságokra kellett menni, hogy a bírók előtt virtuálisan megjelenjenek.

Ezeket a meghallgatásokat sokkal gyorsabban meg lehetne tartani, logisztikailag több bíró és több meghallgatás lenne egy nap alatt. Ahogyan a fogvatartási helyekkel kapcsolatos új hatékonysági megoldások megtalálása, ez is egy olyan dolog, amelynek megvannak a maga korlátai. A texasi Laredóban a sátorszerű tárgyalótermek megépítése 16 millió dollárba került, működtetésük pedig évente 143 millió dollárba.

Elutasítás

Az eljárásnak három végkifejlete lehet: végleges kitoloncolási határozat, vagy egy későbbi időpontban kell jelentkezni kitoloncolásra, vagy a kitoloncolásig fogvatartásban kell várakozni. Ekkor az amerikai kormánynak kell ténylegesen megszerveznie a kitoloncolást. Ez azt jelentené, hogy az illetőt felültetik egy buszra, és elküldik Mexikóba.

De ha Kanadán és Mexikón kívül bármely más országból származik az adott bevándorló, akkor ez azt jelenti, hogy repülőre kell ültetni és elrepíteni őket a végső célállomásra. Egy ilyen méretű művelethez évente több mint 6000 kitoloncolási járatra lenne szükség. Összehasonlításképpen az ICE a 2023-as pénzügyi évben mintegy 1200 kitoloncolási járatot hajtott végre. Az ICE átlagos kitoloncolási járata óránként körülbelül 17 000 dollárba kerül. Ez a szám emelkedhet, ha az ICE-nek repülőgépeket és pilótákat biztosító magánvállalkozók emelik az áraikat.

Az ICE számos saját repülőgéppel rendelkezik, amelyek már ma is szolgálatban vannak. Az Igazságügyi Minisztériumnak, a Marshall Szolgálatnak is vannak saját szállító repülőgépei. Egy nagyobb léptékű igény a hadseregtől származhat.

Trump novemberben azt mondta az NBC Newsnak, hogy nincs felső határa a tervének. A költségeket valószínűleg több évre osztják majd szét, mert nem lenne praktikus évente akár 1 millió embert is deportálni. Nemhogy mind a 13 milliót egyetlen egyszeri műveletben. - Ebben az esetben ez valószínűleg túlzás. Trump valószínűleg azt akarja üzenni mindenkinek, hogy „amikor átveszem a hatalmat, a bevándorlási törvény újra működni fog”. És ennek nagy hatása lesz, aztán a nyilvánosságon múlik majd, hogy betartotta-e a szavát.

Kép forrása: NPR

Finanszírozás

Egy ilyen méretű művelethez azonban elengedhetetlen lesz, hogy a kongresszus elegendő finanszírozást biztosítson. A szenátus republikánus képviselői azt mondták, hogy a határfinanszírozási törvény elfogadása lesz a jövő év első számú prioritása. Határbiztonság, több férőhely, hogy ne kelljen olyan embereket szabadon engedni, akiket nem kellene. És több ICE-ügynök, hogy kitoloncolhassák azokat az embereket, akik veszélyt jelentenek Amerikára, és akiknek eleve nem kellene az országban tartózkodniuk. Ebben a ciklusban a republikánusok irányítják a kongresszus mindkét kamaráját, de csak szűk többség, így az ilyen mértékű kiadások politikai fedezetére nincs garancia.

Pontosan hogyan lehet téged bemutatni a Munch alapítója, vagy vezérigazgatója, ötletgazdája, pontosan mit csinálsz most a Munch-ban?

Én a Munch-nak az egyik társalapítója vagyok. Négyen indítottuk ezt a vállalkozást, aztán csatlakozott hozzánk egy cseh versenytársunknak az alapítója, úgyhogy most már öten vagyunk társalapítók, és én nem vagyok vezérigazgató, nem vagyok CEO. Én a kommunikáció, marketing és az adatcsapatért felelek a Munch-on belül, meg hát nyilván tulajdonosként, alapítóként részt veszek a stratégiai döntések meghozásában. Zwecker Bence egyébként a Munch-nak az ügyvezetője.

Hogy jutottál el a Munchig, hogy jött az életedbe az, hogy társalapítóvá válsz?

Egy nyughatatlan gyerek voltam én is, és ahogyan ezt sok vállalkozóról el lehet mondani, és igazából már gimnazista koromban elkezdtem foglalkozni olyan problémák megoldásával, amik engem is zavartak. Ebbe a sorba illeszkedett az ételpazarlás is, mert szerettem enni, és utáltam a pazarlást, majd egyetem vége felé összeállt a fejemben az a koncepció, hogy hát akkor ez lesz az a probléma, amibe én is most bele fogok állni. Úgyhogy ez nagyjából így alakult ki.

Egy cikket olvastál erről vagy tanulmányt készítettél, esetleg TDK-t, hogyan jött ez a téma, ráadásul ilyen gyakorlati szemszögből?

Hasonlóan történt. A legutolsó egyetemi vizsgám előtti éjszaka volt az, amikor a fejemben összeállt ez a koncepció, és ahelyett, hogy tanultam volna, Youtube-on pörgettem a videókat, szembejött egy ilyen videó, és talán az volt az a pillanat, amikor összeállt a fejemben, hogy hohó! Na, ez egy egyébként nagyon hülye probléma, hogy rengeteg ételt dobunk ki, miközben erre tök nagy kereslet van. Olyan dilemma, amivel én is tudok mit kezdeni, hiszen hogyha körbejárjuk a város összes éttermét, megkérdezzük, hogy vajon mit szólnának hozzá, hogyha a feleslegből egy kis bevételre tehetnének szert az éttermek, akkor hátha erre van igény. Így állt össze ez a koncepció, majd ezt elkezdtem mesélni a környezetemben, és így találkoztam Bencével, Botival és Kirillel, akikkel utána néhány héttel később egy közös céget alapítottunk.

A világbéke és a globális éhezés az olyan dolog, hogy mindenki meg szeretné oldani, mindenki gondolkodik rajta, hogyan lehetne megoldani, de nem mindegyik gondolatból lesz aztán végül egy vállalkozás, netaléntén alkalmazás. Mi vezetett el titeket oda, hogy belőletek mégis lett egy ilyen nagy és sikeres vállalkozás?

Úgyhogy az, hogy ez honnan fakad, meg hogyan alakul ki, ez egy nehéz kérdés, de számomra sosem volt kérdés. Nem szerettem például iskolába járni, kicsit azt éreztem, hogy ott ülünk egész nap, és hallgatjuk az okoskodást. Engem az töltött el örömmel, amikor láttam a fejlődést, láttam a haladást és a gyakorlati kézzelfogható megoldását a problémának. Nem mondom azt, hogy csak ennek van értelme, szerintem mindenkinek a saját személyiségét kell megismernie, hogy milyen típus, hiszen hatalmas szükség van kutatókra, elméleti emberekre és talán azokra is, akik megvalósítók, úgyhogy én ebben vagyok önazonos.

Hogyan tekintesz magadra? Üzletember, ételmentő, egyfajta megoldó ember, akinek ez csak az első projektje?

Számomra a címkék kevéssé fontosak, sokkal inkább az eredménye a munkámnak a fontos, úgyhogy talán tetszik ez a megoldó ember gondolat, és ilyen embereket keresünk folyamatosan, akik csatlakoznak hozzánk, és azt gondolom, hogy ez az egész céges kultúránknak is ez egy alapvetése, hogy a megoldásra fókuszáljunk, ne csak a problémákra. Úgyhogy nekem az identitásom az nagyjából ezeknek az összessége, amit mondasz. Nagyon fontos számomra az ügy, fontos az is, hogy ez egy üzlet, hogy ahogyan növekszünk, ahogyan minél több ételt mentünk meg és ezzel elősegítjük ezt a társadalmi missziót, ezzel együtt egy egyre inkább növekvő üzleti vállalkozást is hozunk létre. Az ügy és az üzlet körülbelül ugyanolyan fontos, ebben találom meg azokat az értékeket, amiket keresek.

Más projekt is van elképzelésben? Benne van a pakliban, hogy teszem azt 40 éves korodra 10 különböző vállalkozásod lesz?

Arra jöttem rá, hogy jó értelemben véve együgyű ember vagyok, és egy ügy, amiben igazából el tudok mélyedni, hiszen a felületesség az sokszor nem elég ahhoz, hogy valódi változást érjünk el. Én nem érzem magamat akkora zseninek, mint Elon Musk, hogy nem tudom, hat cégek tudjak egyszerre sikeresen menedzselni, hanem egy témán belül, a Munch-on belül is annyi megoldatlan probléma van, annyi dolog van, amit jobban lehetne csinálni, hogy ebben akarok minél jobban elmélyedni. Úgyhogy egyelőre nekem eddig tart most a mentális kapacitásom, de nyilvánvalóan, ahogyan már volt a Munch előtt is két másik vállalkozásom, rendezvényeket szerveztem, illetve egy árösszehasonlító oldal létrehozásában vettem részt.

Ugyanúgy vannak még ötleteim, de ezeket az ambíciókat, ezeket a kreatív energiákat azt érzem, hogy maximálisan ki tudom én is élni a Munch-on belül, hiszen újabb vertikumokban kezdtünk el megjelenni. Úgy indultunk, hogy először csak az éttermekben keletkező feleslegre fókuszáltunk. Majd rájöttünk, hogy rengeteg pékségben is ugyanúgy megmarad a felesleg, majd egyre több partnerünk lett, kisebb kávézók, ahol szintén foglalkoznak étellel. És igazából egyre több kategóriában jelent meg a Munch, majd mostanra körülbelül a fele az összes partnerünknek, az már élelmiszer üzletlánc, itt már nem készételeket, hanem jellemzően mondjuk alapanyagokat lehet vásárolni, zöldség-gyümölcs csomagokat. Ez is, ha úgy vesszük, egy új üzletág. Majd egy ponton megkerestek minket a virágárusok is, és most már rengeteg virágot is lehet menteni a Munch-on keresztül, ami nem szorosan csatlakozik az ételmentéshez, de még az ételmentésen belül is egy nagy lépés volt számunkra, amikor elindítottuk a Munch Marketet, ami pedig a gyártó cégeknél, a kereskedőknél keletkező felesleggel foglalkozik, hiszen nekik nincsenek fizikai üzletük, ahol személyesen át lehetne ezeket a csomagokat venni, ezért kénytelenek voltunk kitalálni, hogy hogyan lehet országos kiszállítással megoldani a gyárakban nagykereskedő cégeknél felgyűlő felesleget.

Vannak konkurenciák, avagy nemzetközi példa hasonló alkalmazás vagy cégmodellre? Magyarországon kivel versenyeztek, versenyben vagytok-e valakivel?

Mi, amikor Magyarországon elindultunk, akkor néhány hónap különbséggel négy-öt másik vállalkozás is elindult hasonló időben ugyanezzel a misszióval, és mi voltunk azok, akiknek a legkevesebb pénzünk volt és a legzöldfülűbbek voltak az alapítói. Úgyhogy nem gondoltuk azt, hogy az esélyek azok a mi oldalunkra álltak volna, viszont ebben az egyébként elég erős versenyhelyzetben meg kellett azt tanulnunk, hogy hogyan lehet okosabban, ügyesebben, gyorsabban megoldani problémákat, és ez az ellenálló képesség, ez a csótány method, mi így hívtuk, amikor megtanulunk, kúszunk, mászunk, és diákhitelből finanszírozzuk a céget. Megtanultuk, hogy hogyan lehet hatékonyabban üzemeltetni ezt a vállalkozást, és talán ez az egyik kulcsa annak, hogy most én ülök itt.

Már Magyarországon is egy versenyhelyzetben indultunk el. Mostanra azt hiszem, hogy mi vagyunk az egyetlen ilyen profillal rendelkező szolgáltatás. Csehországban úgy döntöttünk, hogy a kooperációs stratégiát fogjuk választani, és befogadtuk a Munch családba a cseh versenytársunkat, és most a National Market márkanéven futó ételmentő platform, az abszolút a Munch által van üzemeltetve, helyi csapattal dolgozunk, egyre nagyobb a helyi csapat, és közel annyi ételt mentünk már meg Csehországban is, mint Magyarországon. Szlovákiában korábban voltak hasonló kezdeményezések, de amikor mi elindultunk, akkor mi voltunk az egyedülek, és most ott is piacvezetők vagyunk ebben a témában, illetve Romániában is van versenytársunk.

Mit gondolsz le kéne rombolnunk azt az ellentéte, hogy a társadalmi jóért nonprofit módon kéne működni? Mennyire jelenik meg nálatok ilyen kicsit túl filozofikusan a kapitalizmusnak a marókarma? Mennyire tudtok/kell egyensúlyozni e között?

Szerintem egy nagyon fontos kérdést feszegetsz. Ez volt, amikor találkoztunk a srácokkal, az első nagy vitánk, hogy mi egy forprofit vagy pedig egy nonprofit alapítványt indítsunk, esetleg egy forprofit céget. Hosszas viták során arra jutottunk, hogy meghatározunk egy alap krédót a cégnek, ami a hármas fenntarthatóság.

1. Az az egyik pillér az a társadalmi fenntarthatóság, hogy legyen hasznos az embereknek, amit kínálunk, amit csinálunk. Jobbá tegyük egy picit a világot ilyen szempontból.
   
   
2. A másik pillér az a környezeti fenntarthatóság volt. Minden, amit csinálunk, abban jelenjen meg valamilyen módon az, hogy jót teszünk a környezetünkkel.
3. A harmadik pillér viszont számunkra ez az üzleti fenntarthatóság, ami azt jelenti, hogy ha mi értéket adunk az embereknek, akkor azért pénzt kérünk, azért pénzt adnak, és ennek köszönhetjük azt, hogy tudjuk professzionálisan finanszírozni a növekedést, és hogy mutasson egy irányba az üzleti értékteremtés és a társadalmi értékteremtés. És ne legyen az, hogy valamilyen kompromisszum kelljen ebben kötnünk.

Úgy döntöttünk, hogy egy tiszta piaci alapokon működő kft-t fogunk alapítani, és énnekem hatalmas a respectem azon alapítványok irányába, akik egyébként nem a piacról élnek meg, nekik is meg kell küzdeniük a saját kihívásaikkal. Ugyanakkor én ebben az aspektusban is azt gondolom, hogy nagyon sokan küzdenek azzal nonprofit szervezetek, hogy nem tudnak feltétlenül piaci béreket biztosítani a kollégáknak, és ezért azok az elhivatott kollégák fognak dolgozni ezekben az alapítványokban, akik megengedhetik maguknak, vagy pedig hajlandóak a piaci bér töredékéért dolgozni, mert annyira fontos számukra a misszió. Ez egy olyan dolog, amit mi nem akartunk elvárni tartósan mindenkitől, hogy ekkora áldozatot hozzanak, és egyébként erről az Amigos alapítója, Fábián Sára szokott beszélni, hogy legyen profi a nonprofit.

Igazából olyan perspektívát kéne kínálnunk, hogy ne csak a legnagyobb cégek, akik sok esetben nem feltétlenül építik, hanem rombolják a társadalmat, függőséget okozó, vagy éppen a környezetet romboló szolgáltatásokat értékesítenek, és hogy csak ők tudják megfizetni a legkiválóbb szakembereket, hanem az kéne, hogy egy Corvinuson frissen végző diáknak ugyanakkora karrierpályát tudjon kínálni egzisztenciális szempontból is, hogyha egy társadalmilag fontos munkát végző, akár nonprofit vagy társadalmi vállalkozásnál helyezkedik el.

Úgyhogy minekünk ez egy missziónk, hogy összekapcsolódjon, hogy ledöntsük azt a sztereotípiát, hogyha valami vagy jó, vagy jó üzlet, és nincs olyan, hogy egyszerre teszel jót is, és jó üzletet is építesz, mert igenis létezik olyan, hogy win-win-win. Nehéz ilyen témákat találni, és bizonyos szempontból ebben még Magyarországon azt gondolom, hogy sok munkánk van, de szerintem így van értelme vállalkozást építeni.

Néha eszembe szokott jutni az a gondolat, amit az édesanyám mondott, vagy olvasott nekem, egy József Attila idézet.

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

Nekem ez egy ilyen meghatározó gondolat volt, amit egy picit én magamnak úgy értelmezek, hogy miért ne csináljak valami jót a világért, miért ne tegyem bele abba az életemet, az energiámat, aminek valódi pozitív hatása van, még akkor is, hogyha pusztán csak az anyagi motiváció jelenne meg, akkor lenne olyan témakör, amivel több pénzre tudnék szert tenni. Viszont én azt gondolom, hogy minden olyan forint kétszer olyan jó érzéssel tölti el az embert, amit egy olyan üggyel keres meg, amivel közben jobb hellyé tette a világot, ahelyett, hogy rombolta volna. Úgyhogy nekem és azt gondolom, hogy a Munchban dolgozóknak ez egy ilyen hasonló gondolatiság, és remélem, hogy minél többen fognak így gondolkozni.

A pilléreitek nem szoktak problémát okozni, akárcsak a marketingstratégiában. Említetted a függőséget, hogy az alkalmazásoknál nagyon sokszor gyakorlatilag a legjobb alkalmazások, legnagyobb profittal bíró alkalmazások, azok egyfajta függőséget alakítanak ki, olyan értesítéseket használnak, vagy olyan algoritmusokat, hogy a felhasználó nem egészségesen viszonyul adott alkalmazáshoz. Nálatok ez mennyire fér bele? Mennyire van dilemma abból, hogy biztos minden eszköz megengedett-e, vagy egyáltalán még eljutottatok-e oda, hogy ezek felmerüljenek?

Szerintem ez is egy fontos felvetés, amit mondassz. Amikor elkezdtük a Munchot, az egyik könyv, amit olvastam a kezetekkor, az a Hooked című könyv, ami arról szól, hogy hogyan építenek nagy cégek függőséget okozó alkalmazásokat. Igazából ez egy ilyen morális kérdést is vet föl, viszont szerintem nagyon fontos megismerni, hogyha technológiai céget csinál az ember, hogy milyen taktikákat használnak ezek a cégek.

Mondjuk legyenek ezek social media, vagy éppen nem tudom, Ecommerce alkalmazások. És szerintem, hogyha az ember a fejét a homokba dugja, és azt mondja, hogy én nem foglalkozok ilyen kérdéskörökkel, akkor egyszerűen csak a piacon nem lesz relevanciája. Úgyhogy szerintem fel kell tűrni az ingujjat, és el kell mélyedni akár a marketing szakmai kérdésekben, hogy hogyan alakulnak ki az emberi szokások, és ezeket a szokásokat, ezeket az eszköztárat, amit a pszichológia, a marketing és a technológia rendelkezésünkre bocsát, azt kell megértenünk, hogy hogyan lehet jó célokra használni. Mert hogyha csak azok dolgoznak profin, és csak azok képesek ilyen rendszereket létrehozni, akik rossz hellyé akarják tenni a világot, és csak a profit hajtja őket, akkor nagyon hamar igazából elhatalmasodik ez, vagy ilyen irányba fognak elindulni a társadalmi trendek. Úgyhogy szerintem nem érdemes ezzel kapcsolatban finnyásnak lenni.

Mi kísérletezünk olyan marketing fogásokkal néha, amik egy picit out of the box megoldások tudnak lenni. Például pár héttel ezelőtt egyik kolléganőm, Bogi kitalálta, hogy mi lenne, és most lerántom itt a leplet, hogy ha egy kuponkódot véletlenül kiküldenénk a felhasználóknak idő előtt, és írt nekem egy e-mailt, hogy szia Albert, vagy lehet, hogy Bencének címezte. Itt van egy kuponkód, ez most nagyon értékes, nem tudom, mit szólsz hozzá, jóváhagyod-e, már éles a rendszerben, és kiküldtük az összes felhasználónak. És ez egy ilyen véletlennek tűnt, szakmai fórumokon ölre menő vitákat vívtak a Redditen a marketingesek, hogy most ezek vagy nagyon hülyék, vagy zseniálisak, mi meg ott röhögtünk az irodában, sőt még cégen belül sem tudták sokan, hogy ez most szándékos vagy véletlen volt.

Ez persze egy nem túl sokszor elsüthető marketing taktika, de igazából folyamatosan kísérletezünk, keressük azt, hogy mik a jó megoldások, mások miket csinálnak, és azt nézzük, hogy hogyan lehet azt a missziót elősegíteni, ami nekünk a legfontosabb, hogy minél több adag ételt mentsünk meg. És hogyha ennek az a módja, hogy minél jobb technológiát használunk, minél több adatot elemzünk, minél professzionálisabban üzemeltetjük a céget, akkor ezt nagyon szívesen tesszük.

Hogy álltok az adatelemzéssel, már mérhető, hogy egy ember életében fogyasztói kosárba tudjátok-e már mérni, hogy mennyivel kevesebb ételpazarlás lesz így, akárcsak az individuum szempontjából, és egyébként, hogyha mindenki munchot használna az országban, akkor mennyivel csökkenne Magyarországon ez a pazarlás? Erre van-e adatotok?

Nem olyan régen értük el azt a mérföldkövet, hogy több mint 3 millió adag ételt mentettünk most már meg a kidobástól négy országban, Romániában, Szlovákiában, Csehországban, Magyarországon kívül, és ez már egy olyan szemmel látható méret, amivel jó sok teherautót meg lehetne tölteni. Valamikor egyik kollégám kiszámolta, hogyha ezeket az ételeket mind egy kupacba raknánk, akkor nem tudom, hogy a sztatoszférában meddig érne el, de hogy tényleg ez már egy szemmel látható méret lenne. Úgyhogy azt gondolom, hogy ez így ahhoz képest, amit pár évvel ezelőtt gondoltunk, amikor megszületett ez az ötlet, most már egy kézzelfogható eredmény.

Mit gondolsz, mennyire felelőssége az államnak az ételpazarlás visszaszorítása, vagy pedig inkább pont ezek az innovatív piaci alapú kezdeményezések tudnák, akárcsak most az ételpazarlás, akár egyéb ilyen globális társadalmi problémákat megoldani?

Szerintem ez egy annyira komplex kérdéskör, hogy igazából egy szereplő nem tud valódi átütő megoldást nyújtani, hanem egy koordinációra van szükség. Ebben a témakörben a legfontosabb szereplők, nyilván a piaci szereplők, akár az agrárban dolgozó cégek, a nagykereskedő cégek, logisztikai cégek, a kereskedő cégek, hiszen mindenki, hogyha egyre optimálisabban végzi a saját működését, akkor csökkeni fog a felesleg, és egyébként ők is egyre adatvezéreltebben működnek, úgyhogy nekik is az üzleti haszon, és ilyen szempontból a környezeti haszon egy irányba mutat, hogy minél kevesebb legyen a pazarlás. Úgyhogy nekik ebben nagy feladatuk van.

Ha viszont ők nem tudják értékesíteni teljes áron, itt jelenik meg a Munch, amiben mi egy segítséget nyújtunk nekik a platformunkon keresztül. Viszont mi sem tudunk nyilván minden ételt megmenteni a kidobástól. A következő szereplő itt a különböző tipikusan nonprofit szervezetek, akár az Élelmiszerbank, vagy a Máltai Szeretetszolgálat, vagy a Karitász, vagy azok a szervezetek, akik közvetlenül rászorulóknak juttatják el. És akkor még utána is vannak szereplők, akik például biogázra használják fel azokat az ételeket, amik már tényleg nem fogyaszthatóak, vagy éppen állati takarmányozásra is használnak ételmaradékokat, nyilván szigorú szabályozások között, és ebben az egészben nyilván az államnak is hatalmas szerepe van.

Nem is olyan régen ezzel kapcsolatban születtek már állami kezdeményezések is. Szerintem önmagában egyik szereplő sem tud önmagában megoldást jelenteni, viszont hogyha ezek szorosan együttműködnek és odafigyelünk egymásra, és akár a jogszabályalkotásban is figyelembe lehet venni a jótékonysági szervezetek, vagy akár a piaci szereplőknek a szempontjait, akkor azért rengeteg olyan lehetőség van még, hogy hogyan lehet például az adományozást elősegíteni adóvisszatérítésekkel vagy különböző szabályozásokkal.

Mi az az ideálkép, aminek örülnél, ha öt év múlva megvalósulna a Munch gyanánt, vagy mi szeretne, hogy öt év múlva hova jusson el a Munch?

Öt év hosszú idő, startup léptékben pláne, főleg, hogy mi még el sem indultunk még öt éve. Úgyhogy nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni, viszont azt látjuk, hogy egyre inkább megértettük ezt az üzletet, és egyre több országban el tudunk indulni, ahol még rengeteg munkánk van, illetve ahogyan korábban felsoroltam, sokkal komplexebb a tevékenységünk, mint akár ez kívülről elsőre látszik, és rengeteg üzleti lehetőséget látunk abban, hogy a pazarlást csökkentsük az ellátási láncnak a különböző pontjain. Úgyhogy ha ezekből az ötletekből minél több megvalósul, és akár Európán kívül is meg tudunk jelenni újabb országokban, akkor azt gondolom, hogy egy nagyon jó úton leszünk ahhoz, hogy globálisan is érezhető legyen az impectje ennek a vállalkozásnak.

Magyarországon, vagy alapvetően a te életedben milyen egy ilyen fiatal vállalkozónak lenni? Hogyha olyan embereknek beszélnél, akik hasonlóan szeretnének egy startupot kezdeni, vagy szeretnének egyszerre piaci alapon, de mégiscsak a társadalomért tenni, akkor mit javasolnál nekik, mit csináljanak?

Szerintem ez a startup alapítói életpályamodell vagy hivatás inkább, ez szerintem egyre talán vonzóbbá kezd válni szerencsére. Ugyanakkor tisztában kell azzal lenni, hogy egyrészt ez egy privilegizált helyzet, mert nem mindenki teheti meg, hogy akár egy évig fizetés nélkül dolgozzon. Én szerencsés vagyok, hogy korábbi munkámból, illetve családi támogatással én ezt a munch elején be tudtam vállalni, tehát szinte irreális kockázatot vállalva, mert lehet, hogy ebből nem lesz semmi, és az is lehet, hogy mindannyian nagyon meg fogunk gazdagodni, ezt nem tudhatjuk még, amikor elindulunk az úton.

Talán Észtországnak a példája a legizgalmasabb ilyen szempontból, hiszen ott nem is tudom pontosan, de legalább hat unikornis, azaz egymilliárd dollárnál is értékesebb vállalkozás van most már, ami mind onnan indult, hogy a Microsoft felvásárolta a Skype-ot, és a korai alkalmazottak nagy része is forintban milliárdos lett, akik aztán befektettek más cégekbe, majd újabb vállalkozásokat indítottak, és ez egy olyan lavinát indított, ami egy digitális országgá tette gyakorlatilag Észtországot, és nemzetközi szinten jegyzett globális cégek indulnak egy kis országból, ami egy ugyanolyan posztkommunista történettel rendelkezik, és egy friss vállalkozói kultúra van. Úgyhogy nekem ez az álmom, ha nem is ötéves, de tízéves távlatban, hogy a Munchal mi is egy ilyen inspiráló, nemzetközileg sikeres cégeket jegyző ökoszisztémának a részesei tudjunk lenni, és akár majd lehet, hogy a Munch-ból is más vállalkozások nőnek ki.

Hogyha valaki tudatosabb szeretne lenni az ételpazarlás területén, vagy alapvetően így az étel fogyasztása területén, akár előállítás, akár vásárlás folyamán milyen tanácsokat ajánlanál neki?

Nekem nagyon sokáig az volt az egyetlen dolog, amit figyelembe vettem a limitált költségvetésem mellett gimnazistaként, egyetemistaként, hogy mit lehet a legolcsóbban megvenni. És volt olyan, hogy hetekig zacskós levesen éltem, meg párizsis zsömlén, úgyhogy egy picit magunknak is hoztuk létre ezt a platformot, amikor elindultunk, hiszen a mai napig nagyon lelkes felhasználói vagyunk, hiszen azért nem rossz érzés mondjuk egy poke bowlt fél áron megvenni olyan áron, amiért egyébként egy valamilyen kifőzdében se tudnék normálisan jól lakni.

Most a muncholáson kívül rengeteg olyan terület van, amivel lehet egy picit csökkenteni a saját háztartásunkban a pazarlást. Nyilván elcsépelt dolog, de érdemes egy listával menni bevásárolni, meg akkor, amikor nem éhes az ember, mert különben össze-vissza impulzív módon bevásárol mindent az ember.

Ugyanakkor például a muncholás egy jó kiegészítő dolog lehet, hogyha az ember kap mondjuk krumplit a Munch csomagjában, akkor már csak néhány dolgot kell hozzá vásárolni, és akkor máris egy kisebb költségvetésből tudunk jó minőségű kajákat összerakni.

A Z generációnk eléggé kilátástalannak látja szerintem a társadalmi folyamatokat. Abszolút nincs már meg szerintem ez a fajta előretervezés, vagy ez a fajta közös gondolkodás, mint akár a felmenő generációkban voltak, vagy lehet csak nagyon szűken látom ezt a kérdést. Mit üzennél azoknak az embereknek, akik nem találják a helyüket a társadalomban, nem érzik azt, hogy érdemes tenni a közösségért, magamnál nagyobb célokért? Akár a te példádon keresztül, benned volt-e egyébként ilyen egzisztenciális kilátástalanság, vagy mint kés a vajon idáig jutottál?

Szerintem a mi generációnknak az egy fontos kihívása, hogy végtelen lehetőséggel találtuk magunkat szembe. Nagyon nehéz lehorgonyozni egy ügy mellett.

Márpedig nagy eredményeket úgy lehet elérni, hogyha az ember nem felületes, hanem mélyre megy. Ez nem csak a saját hivatásunk megtalálásában, hanem mondjuk párkapcsolati szempontból is az elköteleződés az egy nagyon fontos kihívás most, hiszen ott is nem tudom, mondjuk az online ismerkedés korában a végtelen lehetőséget látjuk, és hogyha van valaki, aki tetszik, akkor biztos lesz más, aki még jobban fog.

Ugyanígy egy vállalkozás indításánál nem tudod, hogy az az ötlet, amibe éppen belenyúltál, nincs annál még száz másik karrierlehetőség. Úgyhogy igazából talán az a legfontosabb, hogy az ember, hogyha van egy intiúciója, hogy ez most jó lesz. Itt van értelme ezzel az időmet eltölteni, akkor merjen beleállni, merjen áldozatot hozni azért az ügyért, akkor is, hogyha akár a környezete nem hisz benne, hogyha tudod, hogy ez a helyes út, akkor érdemes abba belekapaszkodni és elmenni a falig. Viszont kell annyi önreflexió, hogyha nekimentünk a falnak, akkor tudjunk mégiscsak rugalmasak maradni és változtatni a pályánkon, mert túlzottan makacs módon, hogyha mondjuk a piacnak az a visszajelzése, hogy erre nincsen szükség, akkor kell módosítani az irányon. Tehát ez egy nagyon vékony egyensúly, amire szerintem most szükség van. Az elköteleződés, a kitartás és a rugalmasságnak a kombinációja, ami egy paradoxonnak tűnhet, de valahogyan ebben kell egyensúlyozni, hogy az ember, nem tudom, a folyamatosan változó világban gyorsan tanulva meg tudjon újulni.

(Borítókép forrása: boschxrichter.hu/albert-wettstein/)

A Magyar Tudományos Akadémia kétszáz éves története a magyar szellemi élet dicsőséges fejezetét jelenti. Az évforduló nemcsak a múlt örökségének megőrzésére és ünneplésére ad lehetőséget, hanem a jövő kihívásainak való megfelelésre is. Az MTA 2025-ben ismét bebizonyíthatja, hogy a tudomány nemcsak a múltról, hanem a jelen és a jövő alakításáról is szól.

2025 különleges év a magyar tudományos élet számára, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) alapításának kétszázadik évfordulóját ünnepeljük. Az Akadémia hosszú története a magyar tudományos, kulturális és társadalmi élet megkerülhetetlen része. Az évforduló nemcsak a múlt dicsőségéről, hanem a jövő kihívásairól és lehetőségeiről is szól.

Történeti áttekintés

A magyar tudományos társaság alapításának gondolata már az 1700-as évek második felében felmerült. Bél Mátyás evangélikus lelkész és polihisztor fogalmazta meg először az igényt egy ilyen intézmény létrehozására, majd Bessenyei György írásban is rögzítette elképzelését 1781-ben. Az 1791-es országgyűlés tudományi bizottsága a katonai és képzőművészeti akadémia mellett egy magyar tudományos akadémia alapítását is célul tűzte ki. Azonban ezek a tervek I. Ferenc uralkodása alatt nem valósultak meg.

Az áttörés 1825-ben történt, amikor Széchenyi István a pozsonyi országgyűlésen birtokainak egyéves jövedelmét – 60 ezer forintot – ajánlotta fel egy magyar tudós társaság megalapítására. Az országgyűlés ezt követően törvénybe iktatta az alapítást az 1827. XI. törvénycikkben:

„A hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról” címet viseli. Rendeltetését a „hazai nyelvnek ... a tudományok és művészetek minden nemében leendő kiművelésében” határozta meg. 

Az intézmény 1830-ban kezdte meg tényleges működését, miután elfogadták az alapszabályokat, és a király jóváhagyta azokat. Első elnöke Teleki József gróf lett, alelnöke pedig Széchenyi István. A kezdetekben a Károlyi-Trattner-házban működtek, majd közgyűléseiket a pesti vármegyeházán tartották.

Az Akadémia címere és jelképe

Az MTA első címer-allegóriáját Johann Nepomuk Endre készítette 1831-ben. A festményen Hébé, az ifjúság és a tudás istennője szimbolizálja az Akadémiát, ezzel utalva az intézmény küldetésére: a tudományos ismeretek ápolására és terjesztésére.Borúra derü! vagy a Magyar Tudományos Akadémia allegóriája (forrás: mta.hu)

Az MTA Székháza

A Magyar Tudományos Akadémia székháza Budapest történelmi belvárosában, a Duna partján található. Az impozáns neoreneszánsz stílusú épületet 1865 decemberében adták át. Ez volt az első ilyen stílusú középület Magyarországon, és építészeti hatása a magyar építészet egészére kiterjedt.

Friedrich August Stüler eredeti terve (forrás: mta.hu)

A bicentenáriumi évfordulóra készülve az épület rekonstrukciója már megkezdődött. A jubileumi eseményekhez szükséges technikai fejlesztések 2025 elejére fejeződnek be. Az ünnepségek után folytatódnak a felújítások, így az épület a jövő generációi számára is méltó helyszíne marad a magyar tudományos életnek.

Az MTA köztestülete

A Magyar Tudományos Akadémia köztestületét akadémikusok és olyan személyek alkotják, akik Magyarországon szereztek vagy honosított tudományos fokozattal rendelkeznek. A köztestület körülbelül 17.000 hazai tagot foglal magában, akik aktívan részt vesznek a magyar tudomány fejlődésében és feladatainak megoldásában.

Akadémikusok

Az akadémikusok az MTA hivatalos tagjai, akik négy kategóriába sorolhatók: levelező, rendes, külső és tiszteleti tagok. A tagokat a hazai akadémikusok választják meg.

Tudományos osztályok

A Magyar Tudományos Akadémia tudományos tevékenységének alapját az egyes tudományterületekhez kapcsolódó osztályok adják. Ezek az osztályok a magyar tudomány fejlődését, a kutatások koordinálását és az eredmények széleskörű bemutatását szolgálják. Az alábbi felsorolás az Akadémia tudományos osztályait tartalmazza, amelyek a tudományágak teljes spektrumát lefedik.

1. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya
2. Filozófiai és Történettudományok Osztálya
3. III. Matematikai Tudományok Osztálya
4. Agrártudományok Osztálya
5. Orvosi Tudományok Osztálya
6. Műszaki Tudományok Osztálya
7. VII. Kémiai Tudományok Osztálya
8. VIII. Biológiai Tudományok Osztálya
9. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya
10. Földtudományok Osztálya
11. Fizikai Tudományok Osztálya

2025 – A magyar tudomány éve

A rendezvények között nemzetközi konferenciák, kiállítások és közösségi programok is szerepelnek. Az MTA és annak könyvtára alapításának évfordulója alkalmából különleges díjátadókra és ismeretterjesztő előadásokra is sor kerül.

(borítókép forrás: mta.hu)

2025 január 20-án elérkezett az a pillanat, amitől az emberi civilizáció egy jelentős része rettegett, egy része pedig megváltásként üdvözölte: Donald J. Trump újra az Egyesült Államok elnökévé vált. Hírnevét, mint a bolygó egyik legmegosztóbb embere mind a mai napig fenntartotta, azonban Grönland megvásárlásán, Kanada 51. államként való beolvasztásán és a Panama-csatorna visszavételén túl Trump előrukkolt egy új lépéssel is: a techmilliárdosok már belső körét alkotják.

Egyáltalán hogy következett ez be?

Elon Musk, Mark Zuckerberg és Jeff Bezos triumvirátusa már Trump beiktatásán, közösen ünnepelte politikai szövetségesük trónra lépését. Együtt látni őket felsorakozni egy politikai szereplő mögé gazdasági és hatalomtechnikai szempontból nem túl szokatlan, a három milliárdosnak pedig kifejezetten nyomós oka van a Republikánus pártra fogadni.

Az első közös pont: adót fizetni senki sem szeret

Ha az Egyesült Államok politikai palettájának elmúlt évtizedeit nézzük, egyáltalán nem meglepetés, hogy a megakorporációk fejei pénzügyi támogatások sorát és lobbitevékenységüket nyújtják annak a jelöltnek, aki képes lesz a bevételeiket negatívan érintő adóterhek semlegesítésére.

(Forrás: electrek.co)

A Reagan-időszak alatt nagypolitikába emelt „Tricke-down economics” alapján a nagyvállalatok állami profitnövelése a szegényebb polgárok jólétéhez is hozzájárult volna, azonban az ezt követő évtizedekben ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk.

A radikális szinteket elérő piaci szabályozatlanság olyan spirálba sodorta bele az amerikai gazdaságot, ami alapján a magukat kinövő megavállalatok folyamatosan újabb előjogokat képesek maguknak követleni, ehhez pedig hatalmi eszközrendszerük is adott.

Számos milliárdos a közvetlen befolyás útját választva nyílt politikai pozíciót is vállalt már a Musk-Zuckerberg-Rockefeller Triumvirátus előtt. Például az olajmágnás családból származó Nelson Rockefeller 1974 és 1977 között az alelnöki pozíciót töltötte be Gerald Ford elnöksége alatt.

A fentiekből kifolyólag nem meglepő, hogy az a párt válik a feltörekvő milliárdosok számára vonzóvá, ami a mindenkori gazdasági érdekeiknek megfelelő döntéseket hoz, ráadásul következetesen a ’80-as évek óta. Ahogy Zuckerberg tervei sem érhetnek senkit meglepetésként.

Az örökös harc 2025-ben: Zuckerberg vs. EU

A Meta-vezér a fenti mintához hasonlóan a külföldi harcaiban is igénybe kívánja venni az új amerikai elnök segítségét.

Trump kormányzatától határozottabb intézkedéseket vár, amik véleménye szerint alkalmasak lesznek az amerikai gazdasági érdekek (az ő érdekei) külföldön való védelmére más gazdasági blokkokkal szemben.

(Forrás: people.com)

Így kicsi áldozat volt a Republikánusoknak tett belpolitikai gesztus, amit a Facebookon keresztül valósított meg: Az Egyesült Államokban leállította a Facebook tényellenőrző mechanizmusát és a cenzori tevékenység egy jelentős részét. Elmondása szerint a cég intézkedései a sajtószabadság helyreállítását célozzák, „igazolást” adva Trump szavaiank, aki a Demokrata elitet a valóság manipulálásával vádolta.

Elon Musk: A politikai és üzleti pozíció szerelme

Elon Musk és Donald Trump közeli viszonya mindkét személy természetes stratégiai érdekéből következik. Az elnöknek szüksége volt Musk szinte kimeríthetetlen forrásaira, és Musk erős társadalmi és Social media-jelenlétére, a Tesla-cégvezér pedig végre a gazdasági élet uralása után a visszatérő elnökben látta a politikai hatalma kiterjesztését, amit most egy szövetségi ügynökség élén meg is valósíthat.

(Forrás: ncbnews.com)

Harmadik szempontként pedig az űrprogram támogatása sem elhanyagolható. Trump beiktatási beszédében -összhangban Musk egyéni terveivel- technikailag bejelentette az űrverseny folytatását: a Mars emberi elérése már a szövetségi politikai részévé vált, amit a cégvezér folyamatos nyomása is megerősít. Ezekből kifolyólag „természetesen” következett, hogy az addig általa elutasított Trump hirtelen 2024-re támogatott jelöltjévé vált.

Jeff Bezos: A hódoló tartományúr

Jeff Bezos és Trump viszonya nem volt olyan simulékony mint más szereplőké: Bezos többször is a „woke” ideológiának megfelelő módon irányította és szervezete meg vállalatait, (ez egyértelműen megmutatkozott az Amazon Prime nevű streamingplatform felhozatalán is),

(Forrás: nytimes.com)

2016-ban pedig Trumpot a demokráciára leselkedő veszélynek nevezte, ezt követően pedig a Vanity Fairnek nyilatkozva elítélte a Trump által alkalmazott demagóg kommunikációt és populista taktikákat, amiket a véleménynyilvánítási szabadság megcsúfolásának nevezett, emellett azon a véleményen volt, hogy Hillary Clintont börtön fenyegeti egy esetleges Republikánus-győzelem esetén. Donald Trump ezzel szemben Bezost ideologizáltsága miatt támadta.

Egy ilyen nyílt politikai jellegű kiállás azonban az üzleti értékek oltárán bármikor feláldozható, ezt Bezos pedig meg is tette 2025-re, csatlakozva a fent már említett milliárdosokhoz, akik saját érdekeik és ambícióik szárnyalását várják a következő 4 évtől. 

(Borítókép forrása: NPR)

Donald Trumpot, az Egyesült Államok 47. elnökét január 20-án iktatták be. Az elnök első, 2017-től 2020-ig tartó ciklusa előtt, közben és után is a közbeszéd tárgyává vált az amerikai jogállamiság és a demokratikus hagyományokra leselkedő veszély, amelyet Trump külön utas politikai elképzelései és kommunikációja jelent. A 2024-es kampány során az elnökjelölt egyre szorosabbra fűzte viszonyát Elon Musk üzletemberrel, aki a világ jelenleg leggazdagabb embere. Ez az összefonódás sokakban már tavaly ellenszenvet váltott ki, de akkor még senki nem gondolta, hogy a hagyományosan demokrata érzelmű tech világ vezetői beállnak a republikánus elnök mögé. 

A tech óriások befolyása

Az USA-ban tucatnyi olyan tech cég működik, melyek egyenként nagyobb éves forgalommal rendelkeznek, mint egy-egy közepes európai ország. Ezek a cégek hatalmas vagyonkoncentrációjuk mellett kiemelt fontosságúak, hiszen a termékek és szolgáltatások melyeket kínálnak stratégiai fontosságúak. A különböző elektronikai eszközök, telekommunikációs és szoftver szolgáltatások minden háztartásban szükségesek, ezáltal ezen cégek komoly szerepet játszanak a közösségi média és az internetes hirdetések befolyásolásában is. Az USA tech oligarchává alakulásának elmélete újabb lendületet vett Trump második beiktatási ceremóniát, ahol a Szilícium-völgy legtöbb jelentős tech mogulja tiszteletét tette. Ott volt Mark Zuckerberg, a Meta, Jeff Bezos, az Amazon, Elon Musk, az X, Tim Cook, az Apple, valamint Sundar Pichai a Google vezére is. Mi több, nem csak hogy részt vettek az eseményen, fontosságukat jelzi, hogy Trump-tól mindössze az elnök legközelebbi családtagjai választották el, Elon Musk Trump Barron nevű fia foglalt helyet.

Elon Musk és Barron Trump, Donald Trump beiktatásán

A ceremónián felsorakozó tech vezérek a nyilvánosság szemében az elnök köreihez dörgölőző mogulként jelentek meg, akik Trump kegyeit keresve szeretnék elérni, hogy első ciklusához hasonlóan a második ciklusában se vezessen be olyan adórendszert, mely a leggazdagabbakat sújtja. A beiktatás utáni napokban az amerikai sajtó – különösen a demokraták felé húzó lapok – egy ún. Szilícium-völgy oligarchia, vagy röviden siligarchia kialakulásáról írtak. A leköszönő elnök is hisz az oligarchikus átrendeződésben, melyet jól bizonyít, hogy egyik utolsó nyilvános beszédében az Amerikai Egyesült Államok oligarchiák általi elpusztításáról beszélt. A tech vezérek jelenléte és Elon Musk személyes karrierjének alakulása az amerikai kormányzatban valóban aggodalomra adhatna okot, ennek ellenére az USA tech oligarchiává válása koránt sem ennyire reális veszély. 

A Szilícium völgy szerepe a gazdaságban

Igaz, hogy a Szilícium-völgy néhány óriásvállalata, mint például az Apple vagy a Google egyes országok GDP-jével összemérhető éves bevétellel rendelkezik, ez az összes szinte eltűnik az USA éves össztermékében. A világleggazdagabb embereinek cégei, az Amazon, a Meta és a Tesla együttesen nagyjából az Amerikában jegyzett összes részvény értékének csupán 10%-át teszik ki. A felsorolt cégek gazdasági ereje még ennél is csekélyebb: az Apple-lel és az Alphabet-tel kiegészülve is mindössze 3.1%-át adják az éves GDP-nek. A nominálisan hatalmasnak tűnő számok tehát, melyek ezeket a tech óriásokat jellemzik, megfelelő kontextusba helyezve eloszlatják a kételyeket, miszerint pár tech vezér véleménye formálhatja  a jövőben az amerikai törvényhozás és gazdasági élet működését.

A Meta, Amazon, Google és X vezetői pár lépésre egymástól

Milyen egy igazi oligarchia?

 2004-ben – amikor az orosz statisztikai hivatal utoljára közölt megbízható adatokat – az orosz vezető üzleti kör (~oligarchák) nagyjából a teljes munkaerőpiac 20%-át foglalkoztatták és az ipari termelés közel 80%-a az éredekeltségeikbe tartozó vállalatokhoz volt köthető. Fontos megjegyezni, hogy a 2010-es évekig Oroszországban nyugati szemmel vizsgálva sem volt jellemző a túlzott mértékű autokrácia, így ezek a számok orosz viszonylatban akkoriban normálisnak voltak mondhatóak. Természetesen nagy valószínűséggel az orosz politikai és gazdasági elit befolyása tovább növekedett, így nagy magabiztossággal állítható, hogy a 2004-es statisztikai adatok már nem helytállóak. Magyarország példája is említhető, hiszen itthon a kormányzati és gazdasági elithez köthető jogi entitások a gazdaság éves termelésének nagyjából negyedét adják.

Orosz oligarchák és vagyonuk

Az amerikai belpolitika következő pár éve lehet, hogy nagyobb mértékben fonódik majd össze a Szilícium-völgy tech vezéreinek lobbitevékenységével, de az aligha valószínű, hogy az USA vezető politikusai a tech óriáscégek érdekei mentén hoznának politikai vagy gazdasági döntéseket. Joe Biden és a demokrata oldal siligarchiával kapcsolatos félelmei szinte biztosan alaptalanok.

2025. januárjában közel 300 magyar iskolát Kellett kiüríteni egy egységes szövegezésű fenyegető email miatt, mely a különböző félelmetes ígéretek mellett azt is állította, hogy robbanószerkezeteket helyeztek el az érintett intézményekben. Ugyan a bombariadók kihirdetése után kivonuló rendőrség egyik helyszínen sem talált bombát, sokakban felmerülhet a kérdés, vajon hová vezetnek az ilyen agresszív akciók és van-e félni valónk Magyarországon. Erre a kérdésre választ kaphatunk, ha visszagondolunk a 21. század első két évtizedére, ekkor ugyanis számos nyugat-európai országban váltak mindennapossá a bombafenyegetések, melyeket sajnálatos módon rövidesen valódi terrorcselekmények is követtek. Ebben a cikkben négy olyan terroreseményről olvashatnak, melyek az elmúlt években történtek Európában.

A madridi vonatrobbantások

2004- március 11-én, Spanyolország fővárosában történt a 21. század első komolyabb, európai országot érintő terrorcselekménye. Ekkor Madrid elővárosi vasúthálózatának négy különböző pontján hajtottak végre pokolgépes merényletet, melyben 192 ember meghalt és közel 2000-en sérültek meg. Az akció különlegessége, hogy pontosan kettő és fél évvel a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után, valamint három nappal a spanyolországi választások után történt. Az elkövetők az al-Kaidához köthető szervezet tagjai voltak, motivációjuk pedig a spanyol hadsereg iraki háborúban való szerepvállalása elleni tiltakozás volt. Az iszlamista szélsőségesek célja – a félelemkeltés mellett - nagy valószínűséggel a parlamenti választások eredményének befolyása volt.

A madridi vonatrobbantások egyik helyszíne

A 2015. januári terrortámadás Párizsban

2015. január 7-én a párizsi székhelyű szatirikus lap, a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen hajtottak végre merényletet muszlim terroristák, akik a lap újságírói által megjelentetett, muszlim személyeket ábrázoló karikatúrák általuk feltételezett kegyeletsértése miatt akartak bosszút állni. A támadás során két fegyveres férfi erőszakosan betört a szerkesztőség épületébe, majd 12, a lapnál dolgozó személlyel végzett. A terrortámadást végrehajtó Kouachi testvérek ezt követően elmenekültek a helyszínről. A rendőrség nagy erőkkel kereste az elkövetőket, akik azonban két teljes napig szökésben voltak. Egy, a testvérpárral kapcsolatban álló harmadik iszlamista eközben egy rendőrrel is végzett, a testvérpár egyik tagja pedig egy rövid ideig tartó túszdrámáért is felelőssé tehető. A három férfi végül egy Párizs környéki nyomdaépületben rejtőzött el, ahol a rendőrség és a katasztrófavédelem tűzharcban végzett velük. A Charlie Hebdo elleni merénylet a 2010-es évek Franciaországot sújtó terrorcselekményeinek sorában sajnos csak az első, de nem az utolsó helyen szerepel.

A Charlie Hebdo szerkesztőségében dolgozó áldozatok

A párizsi Bataclan terrortámadás

2015. november 13-án Párizs három különböző pontján követtek el merényletsorozatot iszlamista támadók. A támadások összehangoltan, közel egy időben történtek, pisztolyok, gépfegyverek, valamint különféle robbanószerek használatával. A támadók több helyszínen több, mint 130 emberrel végeztek és több százan megsérültek. A legnagyobb áldozatokat a belvárosi Bataclan színház elleni támadás követelte, itt 89-en vesztették életüket. Az összes támadó valamilyen formában az Iszlám Állam terrorszervezethez tartozott és a támadás hátterében valószínűleg a nyugati életmód és kultúra iránt érzett ellenszenvük kifejezése volt. A Bataclan színház látogatóit támadó férfiak este 9 után lendültek akcióba és több tucat ember kivégzése után a színház területén barikádozták el magukat, ahol túszokat is ejtettek. A kiérkező rendőrség és katasztrófavédelem hosszú órákig küzdött a támadókkal, akiket végül hajnali egy órakor sikerült lelőni. A 2015. novemberi merényletsorozat kiemelt fontosságú a francia történelemben, hiszen a második világháború óta ekkor fordult elő először, hogy Franciaországban szükségállapotot vezettek be és elrendelték az ideiglenes határellenőrzést.

A Bataclan előtt elhelyezett virágok és képek a támadást követő napokban

A 2016-os nizzai támadás

Szintén Franciaországban, Nizza városában hajtottak végre terrortámadást 2016. július 14-én, mely 86 ember életét követelte és több, mint 400 ember sérült meg. A támadás napja francia nemzeti ünnep volt, így a Földközi-tenger partján fekvő Nizza tengerparti sétányán nagyjából 30.000 ember gyűlt össze az ünnepi programsorozatot lezáró tűzijáték megtekintésére. A támadást egy 31 éves, tunéziai származású férfi hajtotta végre, aki egy 19 tonnás kamiont vezetve hajtott az ünneplő tömegbe azzal a céllal, hogy minél több embert halálra gázoljon. Az iszlám szélsőséges elkövető ugyan nem tudott elmenekülni, de nem veszítette életét a támadás következtében. A szomorú eseményt büntetőeljárás követte, melynek eredményeként egy sokak számára elfogadhatatlan ítélet született: a 86 ember haláláért felelős támadót ’csupán’ 18 év szabadságvesztésre ítélték.

A helyszínelő rendőrök a támadó által használt 19 tonnás kamion környezetében

Ugyan a magyarországi bombariadók és a bemutatott halálos áldozatokkal járó terrortámadások között nem érdemes közvetlen párhuzamot vonni, a fenyegetések egyre gyakoribbá válása mind Spanyolországban, mind pedig Franciaországban idővel emberi élteket követelő terrorcselekményekké fajultak. Reméljük ez hazánk esetében másként alakul!

20th Century Fox, Paramount Pictures.... Azok számára, akik gyakran néznek filmeket ismerősen csenghetnek ezen cégek nevei. Magyarországot büszkeséggel töltheti el, hogy két ekkora hollywoodi óriásvállalat alapítása is magyarok nevéhez kötődik. Cikkünk most az utóbbi alapítójának, Zukor Adolfnak a kalandos életét tekinti végig.

Zukor Adolf (1873–1976) a magyar származású amerikai filmproducer, Hollywood egyik úttörője volt, aki a Paramount Pictures stúdió alapítójaként írta be magát a filmtörténelembe. Zukor a zempléni Ricse községben született egy zsidó családba, de már fiatalon árvaságra jutott. Tizenhat évesen kivándorolt az Egyesült Államokba immár Adolf Zuckery néven, ahol eleinte New Yorkban dolgozott segédként, majd egy saját szőrmeüzletet nyitott.

Érdekes tény, hogy Zukor későbbi felesége, Kaufman Lottie, szintén magyar származású volt. Erdőbényéről származott, amely szintén a borsodi térségben helyezkedik el. Érdemes megemlíteni, hogy Erdőbénye szomszédos Tolcsvával, ahonnan William Fox, a Magyarországon is ismert 20th Century Fox filmstúdió alapítója származott.

Zukor Adolf

Forrás: Múlt-kor

A 20. század elején kezdett el érdeklődni a filmipar iránt. Első lépéseit a mozgókép világában 1903-ban tette meg, amikor társult két üzlettársával, Mitchell Markkal és Morris Kohnnal. Automatizált varietészínházakat nyitottak New Yorkban és más amerikai városokban, ahol mozgóképeket vetítettek. 1912-ben Zukor megalapította a Famous Players Film Company-t, amely a színházi sztárokat igyekezett a filmvászonra hozni. Ezzel megalapozta a sztárrendszert, amely később Hollywood meghatározó üzleti modelljévé vált. Az egyik első produkciója Sarah Bernhardt főszereplésével készült, és hatalmas sikert aratott.

1916-ban cége egyesült Jesse L. Lasky vállalatával, és létrejött a Famous Players–Lasky Corporation, amely később Paramount Pictures néven vált ismertté. Ez a stúdió meghatározó szereplője lett az amerikai filmiparnak, és a Hollywood-i aranykor egyik vezető cége volt. Zukor bevezette a „block booking” rendszert, amely szerint a moziknak egy sztárfilm mellett más, kevésbé ismert produkciókat is vetíteniük kellett. Ez a gyakorlat nagyban hozzájárult a Paramount sikeréhez, de trösztellenes vizsgálatokat is eredményezett.

A Paramount Pictures logója

Forrás: Paramount Pictures

Zukor keze alatt a Paramount olyan klasszikusokat hozott létre, mint a "Wings" (1927), amely elnyerte az első Oscar-díjat a legjobb film kategóriában. A stúdió számos sztár karrierjét is fellendítette, köztük Mary Pickford, Douglas Fairbanks és Gloria Swanson neve fűződik Zukor munkásságához. A Paramount rendkívül gyors növekedésen és terjeszkedésen ment keresztül. Zukor sorra vásárolta fel a mozikat, és ha valamelyik korai partnere – például Hodkinson – akadályozta tervei megvalósítását, ügyes, de kemény módszerekkel távolíttatta el a cégből. A filmipar egyik legbefolyásosabb és legnagyobb hatalmú alakjává vált. Akárcsak a moziipar egésze, a Paramount is számos kihívással nézett szembe az alapítást követő évtizedekben: a független mozik konkurenciája, a trösztellenes törvények és a katolikus egyház bojkottja mind próbára tették a stúdiót. A nagy gazdasági világválság idején a Paramount komoly pénzügyi nehézségekkel szembesült, de Zukor ügyesen átszervezte a céget, és sikeresen kivezette a válságból.

Zukor 1959-ben visszavonult az aktív vezetéstől, de tiszteletbeli elnökként továbbra is részt vett a stúdió életében. Hosszú életének köszönhetően Zukor szemtanúja volt Hollywood felemelkedésének és átalakulásának, egészen a hangosfilm korszakától a televízió térnyeréséig. 1976-ban, 103 éves korában hunyt el Los Angelesben. Munkásságával örökre beírta magát a filmtörténelembe, életművéért 1949-ben tiszteletbeli Oscar-díjat kapott, mint „az amerikai játékfilm atyja”.