Reaktor

Két évtized telt el azóta, hogy Magyarország nagy várakozásokkal és optimizmussal 2004. május 1-jén az Európai Unió (EU) tagjává vált. Így hazánk is részese lett annak a ma már 27 tagállamból álló politikai és gazdasági uniónak, melyben megtestesül Magyarország Európához tartozása.

Ez a közösség a II. világháborút követően jött létre a béke, a stabilitás és a gazdasági együttműködés egymás közötti elősegítése érdekében.

Elsődleges célkitűzései közé tartozik a gazdasági integráció előmozdítása az egységes piac révén, az egységes szakpolitika megteremtése olyan területeken, mint a kereskedelem, a mezőgazdaság és a környezetvédelem, valamint a tagállamok közötti politikai együttműködés és szolidaritás megerősítése. Az EU célja továbbá az alapvető jogok védelmének előmozdítása, valamint a tagállamok közötti kulturális eszmecsere felpezsdítése. Mindemellett a 27 állam közös képviseletét is ellátja az EU a nemzetközi színtéren.

Az EU tagállamai (Kép forrása: FRA)

Noha a Magyarország és az Európai Unió közötti kapcsolatok az elmúlt években nem a fénykorukat élik, a magyar állampolgárságunknál fogva minket is megillet az EU-s polgárság is. Mindez számos előnyt biztosít a magyaroknak, ha éppen a másik 26 tagország bármelyikében, vagy bárhol a világban járnánk. Ezek a gazdasági lehetőségektől kezdve a kibővült munkajogi, mozgás, szabadságjogi jogosultságokon keresztül egészen a diplomáciai védelemig nagyon sokrétűek.

A polgárok egyéni jogait és az uniós polgárság fogalmát az Európai Unió Alapjogi Chartája (a Charta), az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) hozta létre.

Az Uniós polgárság fogalmát először a maastrichti szerződés foglalta össze.

Az uniós polgárság azonban nem állampolgárság, ezért az uniós polgárságból kifolyólag nem válunk kettős állampolgárrá. Az uniós polgárság és az állampolgárság két, egymástól elválaszthatatlan, de mégis független fogalom. Az, hogy ki és milyen feltételek megvalósulása esetén válhat magyar állampolgárrá az Alaptörvény és az Állampolgársági törvény (1993. évi LV. törvény) határozza meg. Az uniós polgárság mindezt csak kiegészíti, többletjogokkal ruházza fel, de nem helyettesíti a magyar állampolgárságot.

Az uniós polgárság számos olyan joggal ruház fel minket, melyek rendkívül nagy előnyt jelentenek: az élet rengeteg területen az EU polgároknak ugyanolyan vagy hasonló jogaik vannak az egyes EU tagállamokban, mint az adott tagállam állampolgárainak.

1. Gazdasági lehetőségek

Az uniós tagság hatalmas gazdasági lehetőségeket nyitott meg hazánk számára. A több mint 450 millió fogyasztót számláló uniós egységes piachoz való hozzáférés óriásit lendített a hazai export volumenén és rengeteg külföldi beruházót csábított az országba, ezzel hozzájárulva a gazdaság növekedéséhez és a munkahelyteremtéshez. A magyar vállalkozások könnyen hozzáférhetnek az európai piacokhoz, ami hatalmas versenyképességi előnyt jelent azon Kelet-Európai szomszédainkkal szemben, akik egyelőre nem csatlakoztak az EU-hoz (pl.: Szerbia, Ukrajna).

2. Szabad mozgás

Rengeteg magyar élt ezzel a jogával és folytatott külföldi egyetemeken az Erasmus program keretein belül tanulmányokat, vállalt munkát, indított vállalkozást. Emellett ugyanez fordítva is igaz, egyre gyakoribb, hogy EU-s polgárok telepednek le hazánkban, tanulnak itthoni egyetemeinken, ezzel hozzájárulva Európa kulturális sokszínűségéhez. Továbbá szabadon lehet kereskedni, árukat szállítani, szolgáltatásokat nyújtani, tőkét mozgatni és roaming díjak nélkül távközlési cégek szolgáltatásait igénybe venni.

3. Fokozott jogok és védelem

Az uniós polgárok az önkormányzati választásokon szavazati joggal rendelkeznek, és jelöltként indulhatnak a lakóhelyük szerinti tagállamban, még ha az nem is a származási államuk. Továbbá szavazhatnak az uniós választásokon is és részt vehetnek az európai polgári kezdeményezésben is. Például egy Magyarországon élő dán állampolgár szavazhat a most júniusi EP és önkormányzati választásokon magyarországi jelöltekre és pártlistákra. Részt vehetünk továbbá európai polgári kezdeményezésekben is (ilyen volt például az európai kisebbségvédelemre fókuszáló Minority Safe Pack).

Az uniós állampolgárság olyan jogokkal és védelemmel jár, melyek jogi védelmet biztosítanak a magyar állampolgároknak az állampolgárságon alapuló megkülönböztetéssel szemben.

Uniós polgárként továbbá mi, magyarok is bármely uniós ország diplomáciai védelmét élvezhetjük külföldön, ha éppen az adott országban Magyarországnak nincs konzuli képviselete. Például: Magyarországnak 2009 óta nincs sem nagykövetsége, sem konzulátusa Venezuelában, ennek ellenére az országban járva uniós polgárságunkból kifolyólag a német nagykövetséghez jogosan fordulhatunk bármilyen ügyben.

(Kép forrása: Reconnect)

Emellett az uniós polgárokat szilárd fogyasztói jogok, adatvédelmi szabályok és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés illeti meg az EU tagállamaiban. A magyar állampolgárként nyugodtan utazhatunk bárhol az EU-n belül, tudva, hogy bárhol is járunk, jogosultak vagyunk sürgősségi egészségügyi ellátásra és más alapvető szolgáltatások igénybevételére.

4. Politikai befolyás és a részvétel lehetősége

Az EU tagjaként a magyar polgároknak beleszólásuk van Európa jövőjének alakításába. Most júniusban is részt vehetünk az európai parlamenti választásokon, ahol 21 Európai Parlamenti képviselőt választunk, hogy uniós szinten képviseljék érdekeinket. Továbbá mint teljes jogú tagállam, a kormányunk egy magyar uniós biztost delegál az Európai Bizottságba, egy bírót az Európai Bíróságra, a miniszterelnök részt vesz az Európai Tanács munkájában, míg a szakminiszterek az Európai Unió Tanácsában látják el feladatukat. Ezeknek köszönhetően a demokratikus folyamatokban való részvételükkel a magyar polgárok hozzájárulnak a döntéshozatali folyamatokhoz.

Munkában az Európai Parlament (Kép forrása: European Union)

5. Kulturális eszmecsere és szolidaritás

Az uniós tagság elősegítette a nagyobb kulturális szolidaritást a magyar polgárok és európai társaik között. Az olyan programokon keresztül, mint az Erasmus+, amely a diákcserét és az együttműködést támogatja az oktatás, a képzés és az ifjúságpolitika terén, a magyar diákoknak lehetőségük van külföldön tanulni és kapcsolatokat építeni más uniós országok állampolgáraival. Hasonlóképpen, a kulturális örökséget, a nyelvtanulást és a művészeti együttműködést támogató kezdeményezések is gazdagítják Magyarország és a tágabb európai közösség kulturális szövevényét.

Összefoglalva, az EU-tagság elmúlt húsz éve kézzelfogható előnyöket hozott a magyar polgárok számára, a gazdasági jóléttől és a megerősített jogoktól kezdve a személyes és szakmai fejlődés nagyobb lehetőségeiig.

Az államalapítás óta eltelt 1024 év során Magyarország államformája számos alkalommal változott meg, melyet az ország nevének változása is jól tükröz. Hazánk évszázadokon keresztül Magyar Királyságként volt ismert, de hivatkoztak rá Magyar Köztársaságként, vagy egyszerűen Magyarországként is. Az aktuális államformák jól tükrözték a globális politikai viszonyok alakulását, hiszen Magyarország államformája a történelem során jellemzően megegyezett a környező államok államformájával.

A honfoglalást követő évtizedekben a magyarságot fejedelmek irányították és I. István megkoronázásáig állam nélküli szervezetként, fejedelemségként tekintettek a Kárpát-medencében berendezkedő őseinkre. Szent István a nyugati kereszténység felvétele mellett kötelezte el magát és népét, ezzel kijelölve a magyarság útját a történelem ezt követő évszázadaira. István keresztény államot alapított, mely miután István felkent, apostoli király lett, az európai királyságok között, Európa szívében tartós hatalmi tényezővé vált. Az ország államformája királyság, monarchia lett, mely hazánk több, mint ezeréves történelmének nagy részében változatlan maradt. Az állandóság oka a nemzetközi politikai dinamikában keresendő, hiszen kijelenthető, hogy a monarchia, mint államforma az angol polgári forradalom kibontakozásáig – a 17. század közepéig Európa államainak kizárólagos államformája volt.

A parlamentáris monarchia Angliában az országot gyors fejlődéshez és nemzetközi befolyásának növeléséhez segítette, míg a szigetország riválisa, Franciaország, a monarchia intézményéhez ragaszkodva fokozatosan lemaradt a gazdasági és katonai teljesítőképesség szempontjából is. A lemaradás hosszú távú következménye a francia forradalom és az azt követő évtizedek eseményeinek kibontakozása volt, mely nagyban hozzájárult az Európa szerte megjelenő antiroyalista mozgalmaknak.

A franciaországi események hatására Európa nagy múlttal rendelkező uralkodó dinasztiái, a Habsburg, Romanov és Hohenzollern család tagjai megalapították a Szent Szövetséget, mely az európai abszolút monarchiák katonai és politikai szövetségét jelentette. A Szövetség célja a francia forradalomhoz és az azt követő összeurópai instabilitáshoz hasonló események megakadályozása volt. Az 1815-ben köttetett szövetség bő három évtizeden keresztül megőrizte Európa békéjét és szavatolta a fent említett királyi házak uralmát a kontinens befolyásos államaiban, a Habsburg és Orosz Birodalomban, valamint a Porosz Királyságban.

 Az 1848. tavaszán Európán végig söprő forradalmi hullám Magyarországra is eljutott és fontos mérföldkőhöz vezetett az ország államformáját illetően. Az 1848. márciusi forradalomból szabadságharccá vált események egyik kulcspillanata 1849. április 14., amikor a debreceni Nagytemplomban az Országos Honvédelmi Bizottmány kiadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, mely deklarálta a Habsburg-ház trónfosztását. A szabadságharc eseményei és a belpolitikai helyzet azonban nem tette lehetővé az államforma tisztázását, államfőnek Kossuth Lajost választották, aki a kormányzó-elnök titulust viselte. A szabadságharc leverését követően Magyarország ismét monarchia lett, és az is maradt az első világháború lezárásáig, Ferenc József, majd IV. Károly államfők vezetésével.

A Habsburg-ház trónfosztása 1849. április 14-én Debrecenben

Forrás: Cultura.hu

Az első világháború a Központi Hatalmak vereségével ért véget, megindult az Osztrák-Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország felbomlása, nemzeti tanácsok szerveződésével, utódállamok kikiáltásával. A magyarországi események az őszirózsás forradalom kitöréséhez és az első Magyar (Nép) Köztársaság megalakulásához vezettek. Az államfői tisztséget 1919. januárjától Károlyi Mihály töltötte be köztársasági elnökként, de csupán kevesebb, mint fél éves regnálása után az ország államformája ismét változott. A kommunisták hatalomátvételével létrejött a Tanácsköztársaság, melynek elnöke Garbai Sándor lett, de hivatali ideje alig haladta meg elődjéét.

Garbai Sándor, a Magyarországi Tanácsköztársaság elnöke

Forrás: wmedia.org

A konszolidációs folyamat részeként több megbízott államfő is állt az ország élén, majd 1920. márciusában a Nemzetgyűlés döntést hozott az államforma kérdését illetően. Mivel az 1918. ősze óta eltelt időszak eseményei lejáratták a köztársaság intézményét a monarchia visszaállítása tűnt a legbiztosabb megoldásnak, de az államfő kiválasztása komoly vitát gerjesztett a Habsburg-párti legitimisták és a Habsburg család visszatérését ellenző szabad királyválasztók között. A legitimisták táborát számos befolyásos politikus, többek között Bethlen István, Teleki Pál és ifj. gr. Andrássy Gyula erősítette, ennek ellenére IV. Károly nem térhetett vissza Magyarországra. A Nemzetgyűlés az ellenforradalom egyik kulcsemberét, a korábbi tengerésztiszt Horthy Miklóst választotta kormányzónak, aki az államfői tisztséget 24 éven keresztül töltötte be. A két világháború között a tengeri kijárattal nem rendelkező Magyarország olyan király nélküli királyság volt, melynek kormányzója egy tengerésztiszt lett. A háború utolsó hónapjaiban a Nyilaskeresztes Párt vezetője, Szálasi Ferenc nemzetvezetőként töltötte be az államfői pozíciót.

A második Magyar Köztársaság a monarchia felszámolása utáni átmeneti időszakban kettő köztársasági elnök – Tildy Zoltán és Szakasits Árpád - rövid hivatali idejével hamar véget ért. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának hat elnöke csupán névleges pozíciót töltött be, az államfői tisztség nem jelentett valós hatalomgyakorlást, helyette az állampárt főtitkárai kezében összpontosult a hatalom egészen 1989. őszéig.

Göncz Árpád, a harmadik Magyar Köztársaság első államfője

Forrás: Parlament.hu

A rendszerváltás utáni első köztársasági elnök Göncz Árpád lett, aki a harmadik Magyar Köztársaság államfői között napjainkig a leghosszabb ideig töltötte be pozícióját. A köztársasági elnök személyéről az országgyűlés dönt, a parlamenti pártok által jelölt alternatívák mérlegelésével. A közvetlen köztársasági elnök választás a rendszerváltás óta visszatérő témája a hazai közéletnek, hiszen az államfő az egész nemzet, nem csupán egy politikai erő egységét hivatott reprezentálni.

Lyon egy varázslatos hely, de elég macerás volt eddig lejutni: a leggyorsabb út repülővel, egy Római átszállás beiktatásával volt elérhető. Mivel autóval 15 óra, ezért azt csak az igen merész sofőröknek javasoljuk. Azonban az EasyJet augusztus 21-től közvetlen járatokat indít Budapest és Lyon között, így érdemes már most tervezni oda egy késő nyári, kora őszi utat.

Lyon története

Lyon története gazdag és változatos, több, mint 2000 évvel ezelőtt kezdődött. Az antik Lugdunum városa, melyet Kr. e. 43-ban alapított Lucius Munatius Plancus, Julius Caesar helytartója, nagyon gyorsan a térség központja lett, a 2. században már 50 ezer fős lakossággal, ami akkoriban kiemelkedő volt. A városban azonban számos tragédia és fordulat következett a korai virágzás után: arabok 720-as évekbeli támadása és a 737 Lyon általuk történő elfoglalása megtörte a város fejlődését.

A város a középkor folyamán tovább fejlődött, de számos támadás érte, például a normannok és a magyarok általi fosztogatás. Lyon egyházi jelentősége is nőtt, különösen az érseki rang emelése után.

A reneszánsz és az újkor idején Lyon gazdasága és kultúrája ismét virágzott. A város fontos szerepet játszott a francia ipari forradalomban és a kereskedelemben. A 20. században Lyon tovább növekedett, és jelentőségét megerősítette az ipar és a technológiai fejlődés.

A második világháború tragédiái után Lyon újjáépült, és a város modernizációja folytatódott. A város jelenleg is fontos gazdasági, kulturális és tudományos központ Franciaországban.

                                                               Notre Dame de Fourvière bazilika                                                                         (forrás: https://hu.hotels.com/go/france/la-basilique-notre-dame-de-fourviere-lyon)

Látnivalók

Notre Dame de Fourvière bazilika és az Odeon

Lyon egyik jelképe, a Notre Dame de Fourvière bazilika lenyűgöző látványt nyújt. A 19. században épült épület impozáns külsővel és gazdag belső díszítéssel büszkélkedik, miközben panorámás kilátást biztosít Lyon városára és környékére. Egészen elképesztő élmény a bazilika mellől lenézni a városra.

Innen pedig tényleg csak pár perc séta a római kori színház, az Odeon, amit szabadon be lehet járni, le lehet ülni oda, ahol az emberek több, mint 100 éve nézték a színdarabokat. Természetesen innen is csodás kilátás nyílik Lyonra.

                                                                 Odeon Lyon                                                                           (forrás: https://www.getyourguide.com/hu-hu/gallo-roman-museum-of-lyon-fourviere-l133552/tevekenysegek-tc54/)

Séta az óvárosban

A bazilika és az Odeon után, nem csak 2 perc séta lejutni az óvárosba, de érdemes bevállalni. A szűk utcák, a lépcsők megérik a fáradságot azért, hogy Lyonnak ezt a részét is megismerjük.

Lyon belvárosa lenyűgöző keveréke a történelemnek és a modern életnek. A Vieux Lyon szűk utcái között rejtőző reneszánsz épületek és hangulatos kávézók időutazást kínálnak. Az UNESCO Világörökség részét képező városi sétány és az óvárosi traboulek egyedülálló hangulatot árasztanak. Itt tényleg érdemes néhány órára eltenni a térképet, csak bolyongani a csodás utcákon szebbnél szebb utcákat és épületeket nézegetve.

Érdemes kinézni ezen a környéken egy igazi francia bisztrót, ahol a helyi borok mellett a helyi konyhát is meg kell említeni. Nagyon sok bisztró kínál napi menüt, ami egy pénztárcabarát megoldás a lyoni specialitások kipróbálására (kb. 20 euróért már lehet kapni háromfogásos menüt)

                                                      A történelmi belváros                                                            (forrás: https://www.vacationstravel.com/lyon-city-guide/)

Hajókázás

Ez is olyan program, amit nem érdemes kihagyni. 1 órás folyami hajóút a Saône folyón kb. 15 euróba kerül, ami francia viszonylatban nem számít rengetegnek, a látvány pedig kárpótol.

                                                         Lyoni hajókázás                                                          (forrás: https://www.getyourguide.com/lyon-l295/lyon-1-hour-river-cruise-t88205/)

Biztonság

Hiába a gyönyörű város, azért érdemes óvatosnak lenniük, különösen éjszaka és egyedül.  Bár a belváros és a Saône jobb partja általában biztonságosnak tekinthető, más területeken az egyedül mászkálókat megtámadhatják. A zsúfolt részeken és a tömegközlekedésen pedig érdemes vigyázni az értékeinkre, mert elég sok a zsebtolvaj.

Azonban ez ne tántorítson el senkit! Inkább vigyünk magunkkal napközben kevesebb dolgot, amit mindig a szemünk előtt tartunk, mert ez egy olyan város, amit igazán kár lenne kihagyni.

A választójog egyenlősége a modern demokráciák egyik legfontosabb alapelve, melyet Magyarországon az Alaptörvény 2. cikke rögzít. Tökéletes egyenlőség azonban nem létezhet, a választási rendszerek akarva-akaratlanul mindig torzítani fognak a mandátumarányokon. Például, ha egy választókerületben csak 78 000 választó él, még egy másikban 85 000, és mindkét választókerület egy-egy képviselőt választ, akkor az előbbi választókerületben leadott szavazat 9%-kal fog többet érni, mint az utóbbiban. 

A többségi választási rendszerekben természetüknél fogva kialakul a választójog egyenlőtlensége. Ennek szélsőséges példája az Amerikai Egyesült Államok, ahol az Elektori Kollégiumi rendszer furcsaságai miatt az amerikaiak 80%-ának a szavazata a végső elszámolásban gyakorlatilag semmit nem fog érni. Az USA 50 tagállamából körülbelül 40-ben eleve lefutott a két nagy párt közötti mérkőzés, és az itt élő közel 270 millió embernek a szavazata közel sem lesz olyan értékes, mint a 2020-as elnökválasztáson a 8 úgynevezett "swing state"-ben, vagyis ingadozó államokban élőké. 

A 8 csatatérállam: Arizona, Minnesota, Wisconsin, Michigan, Pennsylvania, Észak-Karolina, Georgia, Florida Forrás: Politico

Tehát ötből négy amerikai olyan államban él, amely történelmi, demográfiai, szociológia vagy gazdasági okokból kifolyólag annyira kiszámíthatóan demokrata vagy republikánus államokká váltak az utóbbi évtizedekben, hogy mind a demokrata, mind a republikánus elnökjelöltek előre tudják, hogy melyik jelölt fog az adott államban a választás napján győzedelmeskedni, a kampány végső kimenetelétől teljesen függetlenül.

Példának okául a 2020-as elnökválasztási kampány során Donald Trump nem költött pénzt Massachusettsben hirdetésekre, és egy kampányeseményt sem tartottak az államban, mert előre tudták, hogy a demokraták úgyis simán győzni fognak az államban, hiszen utoljára 1984-ben győzött republikánus jelölt Massachusettsben. És ez így is történt: Joe Biden a szavazatok 65%-át megszerezve, több mint 33%-kal előzte meg Trumpot a Bostonról híres államban, ezzel mind a 11 elektori szavazatot begyűjtve. Magyarul: teljesen mindegy lett volna Trumpnak, hogy 33%-ot, vagy 38%-ot, vagy akár egy erős kampánnyal 40%-ot szerez az államban, a 11 elektori szavazat mindegyike így is, úgy is Joe Bidenhez került volna.

Massachusetts állam: 1,2 millió szavazatos Biden győzelem Forrás: CNN

Hasonló taktikát követett a Biden kampány például a Közép-Nyugaton található Oklahomában. Az olajkitermelésről híres, vidékies jellegű, főként idősebb, fehérek által lakott államban teljesen esélytelenül indul egy liberális, baloldali, zöld politikai programmal fellépő jelölt. A Demokrata Párt utoljára 1964-ben tudott győzelmet aratni az államban. Trump végül a szavazatok 65%-át zsebelte be és minden oklahomai megyében győzelmet arattott, Biden csak 32%-ot kapott, így mind a 7 elektori szavazat az akkori elnökhöz került. Tehát Bidennek is teljesen felesleges lett volna plusz erőforrásokat Oklahomába fektetnie, annak érdekében hogy esetleg pár százalékkal jobban teljesítsen, mert a 7 elektor mindenképpen Trumphoz került volna.

Pirosba borult egész Oklahoma a 2020-as elnökválasztáson: magabiztos Trump győzelem Forrás: CNN

Ellenben ha megnézzük Michigan államot, akkor ott a 2016-os választáson csak 11 000 szavazat, azaz 0,23% volt a különbség Trump javára. Nem véletlen, hogy mindkét jelölt óriási erőforrásokat fektetett az államban való győzelembe. Ha csak egy szavazattal is felülkerekedik az egyik jelölt a másikon, akkor mind a 16 elektori szavazatot megszerzi. Végül Biden nyert, nem egészen 2,7%-kal, ami jelentősen hozzájárult a demokrata jelölt végső győzelméhez.

Michigan állam választási eredménye 2020-ban. Hajszállal, de Biden győzött. Így minden a 16 elektori szavazatot ő kapta. Forrás: Politico

A fenti három példa jól jelzi, hogy az elnökválasztások kimenetele egyre inkább néhány ingadozó államon múlik, ami hatalmas befolyást biztosít az ezekben az államokban élő szavazóknak az Egyesült Államok politikájára. A 2020-as választás alig több mint 40 000 szavazaton múlott, amely mindössze három ingadozó államban oszlott meg. 2016-ban kevesebb mint 80 000 szavazat döntött, szintén három államban.

Az elnökválasztások országos eredményei azonban már teljesen más képet mutattak. Hillary Clinton 2,8 millióval több szavazatot kapott, mint Trump, Joe Biden pedig már 7,1 millióval. Sőt, az elmúlt öt elnökválasztáson a győztes átlagosan 5 millió szavazattal felülmúlta az ellenfelét. Csak hát az országos eredmények inkább számítanak érdekes statisztikának, jogi kihatásuk az elnök személyére (egyelőre legalábbis) nincsen.

Karikatúra Trump 2016-os választási győzelméről Forrás: National Popular Vote

A magyar sajtóból figyelve az amerikai poltikát úgy tűnhet, hogy négyévente rendkívül szoros kimenetele van az elnökválasztásoknak. Az elnökök megválasztásának jelenlegi, államok szerinti választási kollégiumi rendszere egyre szorosabb versenyeket állít elő, mert egyre kevesebb emberen és egyre szorosabban megosztott államokban dől el, hogy kihez kerülnek a Fehér Ház kulcsai. Eléggé megkérdőjelezhető, hogy ez olyan választásokon történik, amelyek valójában egyáltalán nem is szorosak. Emellett pedig a szoros választási különbségek a választások utáni újraszámlálásokat, ellenőrzéseket és pereket - sőt, akár ahogyan azt 2021. január 6-án láthattuk lázadásokat is - eredményezhetnek.

Egy vesztes jelölt 40 000 szavazatot simán át tud fordítani különböző jog eljárásokkal. 5 millió szavazat megdöntése viszont szinte lehetetlen lenne. A jelenlegi rendszer tehát egyre nagyobb veszélyt jelent a békés hatalomváltásra. Emellett megfosztja amerikaiak millióit saját egyéni hatalmuktól is. Egy New Yorkban élő konzervatív szavazó számára, vagy egy Alabama államban lévő liberális választópolgárnak a jelenlegi rendszerben semmilyen olyan ösztönző metódus sincs, ami arra sarkallná az elnökjelölteket, hogy a szavazatukat megpróbálják elnyerni. Egy elnöknek nincs szüksége egy széleskörű országos választói koalícióra, csak egy jól mozgósított bázisra néhány ingadozó államban. A kisebb és radikálisabb bázisnak szóló kampányok pedig egyre megosztóbb kampányokhoz vezetnek.

A 2020-as elnökválasztások eredményeinek beérkezését napokon át izgatottan figyelték az egész Világon. Valójában már az urnazárásokat követően pár órával kiderült, hogy Joe Biden országosan több millió szavazattal vezet. Végül több mint 81,3 millió szavazatot szerezve 7 millió szavazattal előzte meg Donald Trumpot. Forrás: NBC News

És egyre valószínűbbé válik, hogy a jelölteket úgy választják majd elnökké a jövőben, hogy országszerte nem is kapják meg a legtöbb szavazatot. Ez már kétszer megtörtént ebben az évszázadban, 2000-ben és 2016-ban.

Mi lehet a megoldás? 

A fentiek miatt az amerikai politikában egyre népszerűbb javaslatnak számít az Elektori Kollégium eltörlése. Ehhez azonban alkotmánymódosításra van szükség, amit szinte lehetetlen keresztülvinni, mert ehhez a Kongresszus kétharmados szavazatára, valamint az összes állami törvényhozás háromnegyedének jóváhagyására lenne szükség.

De addig is néhány tagállam összeállt és megpróbál alternatívát nyújtani, ez az úgynevezett Nemzeti Választási Államközi Megállapodáshoz. A javaslatot támogató politikusok szerint ez a megállapodás mentheti csak meg az amerikai demokráciát, mert egy alkotmánymódosítás nélkül garantálná az elnökséget annak a jelöltnek, aki országszerte a legtöbb népszavazatot kapja.

A rendszert egyre több államban aktiválják. Forrás: Daily Kos Elections

Hogyan működne a rendszer?

 Az Egyesült Államok alkotmánya minden államnak a képviselői és szenátori létszámával megegyező számú elektort rendel. Jelenleg a választók száma összesen 538. Tehát aki 270 vagy annál több szavazatot kap az elektori kollégiumban, az lesz az elnök. Az alkotmány II. cikke lehetővé teszi az államok törvényhozói számára, hogy az elektorokat tetszésük szerint osszák ki. Tehát csak annyi szükséges, hogy azok az államok, melyek elektori szavazatait összeadva legalább 270 elektori szavazattal rendelkeznek megállapodjanak abban, hogy az összes elektori szavazatukat annak az elnökjelöltnek adják, aki országosan a legtöbb szavazatot kapja, függetlenül attól, hogy a saját államukban milyen eredmény születik. 

Az erre irányuló mozgalom már elindult. 15 tagállam és a Columbia körzet csatlakozott a megállapodáshoz, így ha elegendő állam csatlakozik, akkor az összes elektori szavazatukat a népszavazás győztese kapja.

A tömörülés államai együttesen 205 elektori szavazattal rendelkezik. Tehát már csak néhány további, legalább 65 elektorral rendelkező államnak kell csatlakoznia a megállapodáshoz és az elektori kollégiumnak vége van. Michiganben nemrég jelentették be, hogy népszavazást tartanak majd novemberben a törvényjavaslathoz, ahol amennyiben az igenek győznek, akkor már 220-ra emelkedne a támogató elektorok száma (még 50 elektor kell). Természetesen ez a terv jogi kihívásokkal fog szembesülni. Rengeteg olyan érdekcsoport van, akiknek a jelenlegi rendszer fenntartása előnyös lenne. De ha elég állam áll a kezdeményezés mellé, akkor Amerika soha többé nem fog olyan elnököt választani, aki elveszíti az országos szavazást. És többé nem egy maroknyi szavazat döntene a győztes kilétéről. Ahhoz, hogy a maradék 50 elektori szavazattal rendelkező államot összegyűjtsék, különböző amerikai civil szervezetek kezdtek olyan, a most novemberi állami szenátusi és képviselőházi, illetve kormányzóválasztási jelöltek mellett kampányolni, akik támogatják a javaslatot.

Elindult a választási kampány, megjelentek az aláírásgyűjtő strandok az utcákon és köztereken, a jelöltek plakátjai díszítik a lámpapóznákat, a közösségi médiák is felületein egyre több politikai hirdetéssel lehet találkozni, illetve a plakátok is felkerülnek oda, ahova valók. Az egyik ilyen új plakát a "Brü$szel alázatos szolgái" plakát (valamint választási hirdetés), amellyel az elmúlt napokban találkozhattunk először. Ebben a cikkben ezt a hirdetést fogjuk értelmezni.

A magyar jobboldal Európa-diskurzusát alapjaiban határozza meg a "Brüsszel, mint hatalmaskodó idegen hatalom" képe. A Fidesz a magyar néplélek számára ismeretes, "basáskodó birodalomként" hivatkozik az Európai Unióra, egyenlőségjelet téve az európai integráció és a Szovjetunió (és valamennyire a Habsburg Birodalom) közé. Ursula von der Leyen, a Európai Unió Bizottságának az elnöke a háttérből pontosan ezt testesíti meg a plakáton.

Ami talán a legérdekesebb, az a magyar ellenzéki politikusok (balról jobbra: Gyurcsány Ferenc, Karácsony Gergely, Dobrev Klára és Magyar Péter) ábrázolása. Az ellenzéket a Fidesz kommunikációs gépezete pincérekként mutatja be, akik alázatosan szolgálják Brüsszelt; "feltálalják" a bevándorlást, a gendert és a háborút a magyar nemzetnek. Ennek értelmében a magyar ellenzék (a dollárbaloldal, ahogyan az a $ jelből levonható) Brüsszel helyi kiszolgálói, akik a nemzet érdekével szemben az uniós akaratot képviselik a választásokon. Értelemszerűen a három téma, a migráció, a gender és a háború kérdése három olyan témát helyez előtérbe, amelyben a kormány a társadalmi többség által feltehetőleg támogatott álláspontot képviseli.

A magyar politikában már évszázadok óta komoly feszültséget jelentett a hazai elitek külföldi mintakövető és mintaformáló (azaz járjuk a saját utunkat) magatartása. Előbbiek a nyugati országok fejlődését látva arra törekedtek, hogy minden, ami kint jól működik, azt meghonosítsák, míg utóbbiak szkeptikusok voltak a nyugati minta átültethetőségében. A rendszerváltás után a mintakövetés tűnt a legjobb alkalmazkodási módnak, viszont 2010-et követően a mintaformálás vált uralkodó áramlattá.

A kettő relációja nem jelenti azt, hogy a másik dominanciája alatt a másik megszűnne, ne lenne senki, aki képviselje. A rendszerváltás korszakában a népiek, azon belül is Csurka István volt az, aki a legerőteljesebben fogalmazta meg a nyugatos mintakövetést. A népiek vezéregyénisége, Csurka az 1987-es lakitelki ellenzéki találkozón használta a "pincérnemzet" kifejezést, amely a jelen cikkben tárgyalt plakáttal az ellenzéki politikusok ábrázolása miatt összecseng.

A védekezés Trianon óta lett meghatározó lelkiállapotunk, de Trianonra jöttek rá még súlyosabb katasztrófák, és leveretéseink, letaroltatásaink közül az utolsó, teljes magunkra hagyottságunk nyilvánvalóvá válásával még ennek a védekezésnek a kilátástalanságát is belénk oltotta. Úgy áll a helyzet, hogy nem merünk vagy csak nagyon félénken és gyámoltalanul merünk magyarnak mutatkozni. Államhatalmi szerveink meg-megdorgálnak tiszta szándékú fiatalembereket, akik semmi mást nem tesznek, csak megpróbálják magyarként felmutatni magukat...

...Van egy szó, egy fogalom a magyar tudatban, amihez aztán végképp nincs szembenézésünk. Ez a szó a nemzethalál. Mikor az ajkunkra tolul, szinte várjuk, hogy letorkolljanak miatta, mondván, hogy romantikus, idejétmúlt rémlátás, tudománytalan fantazmagória...

...A halál itt sem csak statisztika, itt sem csak születésszám-apadás, itt sem csak öngyilkosság, hanem egy rejtett, magát sokszor tarkaságba álcázó folyamat, mely a közönyben, a fásultságban, az önmagunkkal nem törődésben nyilvánul meg. Magyarságunk tudata szép lassan kiszivárog belőlünk...

...A szemünk láttára írja át a gyermekeink tudatát egy idegen kéz, és nekünk szavunk sincs hozzá. A szemünk láttára teszik a gyermekeink vállára apáink elkövetett és el sem követett bűneit egy bizonyos progresszió nevében, és a nép ártatlan gyermeke, mire felnő, megtanulja titkolgatni magyar voltát...

...Kérdezem: nem halad ez a társadalom egy szörnyű kettéhasadás felé, amilyen kettéhasadás már volt a történelmében, amikor egy szellemében s vérében is idegen arisztokrácia pöffeszkedett egy szegény és szegénysége miatt szükségképpen visszamaradott népi tömegen? Nincsen semmi jele annak, hogy ez a magyar társadalom újra egy ilyen kettéhasadás felé tántorog, amennyiben kialakul egy világ felé fordulás részben kozmopolita, idegen szellemű, haszonélvező rétege, és ez alatt a mindennapi gondokkal küzdő, a maga levében fövő, a világtól szükségképpen elmaradó tömeggel, néppel, nevezzük úgy, ahogy akarjuk?...

...Ezen az úton is el lehet jutni a nemzet sírjához. Ez esetben nem szűnik meg a magyarság, nem hal ki, csak oly mértékben átalakul, hogy azt már nem lehet nemzetnek nevezni. Valamilyen új kifejezést kell rá találni. Ezen az úton pincérnemzet leszünk.

 

A magyar jobboldal számára az európaiság és a nyugatosság egyet jelent a magyar értékek feladásával, a népek tengerébe történő beolvadással. Ebben a narratívában mindezt a pincérnemzetté válást a "népeket egynemüsítő" Brüsszelt kiszolgáló magyar ellenzék akarja véghez vinni azzal, hogy Magyarországot belesodorná az orosz-ukrán háborúba, a "genderideológia" terjesztésével megfúrná a hagyományos értékeket, a migráció támogatásával pedig idegeneket telepítene be. A kormány kommunikációja szerint az ellenzék támogatása egyet jelent a nemzethalál víziójával, a pincérnemzetiségbe való beletörődéssel. Az Európai Parlament választás ezáltal burkoltan egy "nemzetrontók" és "nemzetmentők" közötti választássá avanzsálódik, kérdéses, hogy valóban ez fogja meghatározni a kampányt és nem az ellenzék, azon belül is Magyar Péter tematikája.

 A gyönyörű partszakaszokról, pálmafás, türkiz vizekről híres Dominikai Köztársasággal egy szigeten fekszik Haiti országa, mely ugyanazokkal a földrajzi adottságokkal rendelkezik, mint szomszédja, mégis anarchiával, bűnbandákkal és humanitárius katasztrófával kell megküzdenie a lakosoknak. A cikkben megpróbáljuk bemutatni a jelenlegi állapotot és hogy minek köszönhető a trópusi sziget katasztrofális helyzete.

Haiti történelméről érdemes tudni, hogy a sziget 19. században elsőként szabadult fel a gyarmati uralom alól a Karib-térségben, és ez volt az első ország, melyet teljes egészében afrikai származású rabszolgák vezettek. Az elmúlt évtizedekben azonban véreskezű diktatúrák és a politikai instabilitás jellemezte.

Úgy tűnt, az 1986-os Duvalier-dinasztia diktátori uralma alóli szabadulás után demokratikus fejlődés következik, ez csak kis mértékben valósult meg. 2004-ben történt az első államcsíny, az első demokratikusan megválasztott elnök ellen, mely az ENSZ beavatkozását igényelte. Az ENSZ megindította a MINSUTAH misszióját, mely 2017-ig volt jelen az országban, és például a 2010-es, óriási veszteségekkel járó, 7,1-es erősségű földrengést követő helyreállításban is segédkezett.

A 2020-as évek dönötték teljes katasztrófába Haitit, miután a 2017 óta hatalmon lévő elnök, Jovenel Moïse ellen merényletet hajtottak végre az elnöki rezidenciájában 2021-ben. Később a nyomozások kiderítették, hogy az elnököt kolumbiai zsoldosok ölhették meg, akiknek a felbérlőit még homály fedi.

Moïse halála előtt két nappal megbeszélés alapján Ariel Henry-t nevezte meg miniszterelnökének. Azonban a merényletet követően Ariel Henry azonnal hatalomra emelkedett a merényletet követően, mint elnök a miniszterelnöki székből, csupán két nappal a kinevezése után. Mindezt a nép ratifikációja nélkül, tehát jogtalanul és támogatottság nélkül.

Már Moïse regnálása idején is óriási tüntetések voltak Haiti fővárosában Port-au-Prince-ben, többek között választási csalással, a demokrácia figyelembe nem vételével és persze korrupcióval vádolták. Ezt az ellenérzést tovább táplálta egyébként Ariel Henry miniszterelnökké nevezése is, hiszen a nemzetgyűlést megkerülve, önhatalomból nevezte ki, mindenféle szabályozástól eltekintve.

Ariel Henry elődjéhez hasonlóan népszerűtlen volt, azonban ehhez hozzájárult még illegitim hatalma is, tehát képtelen volt a cselekvésre, minden próbálkozása a hatalma legitimálására kudarcba fulladt. 2023-ra a helyzet odáig fajult, hogy az ország szenátorainak mandátumai lejártak, Henry nem akarja a hatalmat kiadni a kezéből, de képtelen a cselekvésre, a nemzetgyűlés kiürült, nincsenek választások, tehát a kormány és a döntéshozatal is cselekvésképtelen hisz a 30 tagú szenátus és a 119 tagú alsóház képviselőinek mandátuma mind lejárt, ami anarchiához és a bűnbandák uralmához vezetett. Mint láthatjuk tehát az ország válságának egyik összetevője a politikai instabilitás volt.

Sajnos egy újabb földrengés is hozzájárult az ország katasztrófájához, augusztus 21-én egy 7.2-es erősségű földrengés rázta meg az ország déli félszigetét. Az áldozatok száma 2200 főre emelkedett és több, mint 600.000 fő szorult humanitárius segítségnyújtásra. Az elnök Moïse halálát követően 1 hónappal történő földrengés becsúsztatta egy spirálba az országot. A támogatás nélküli illegitim kormány, a merényletet követő tüntetés hullám, a hatalmi űr keletkezése miatt a földrengés utáni logisztikát, mentést, és újjáépítést nem tudta megoldani Haiti. Megközelítőleg 5 millió fő éhezik az országban.

Haiti déli félszigetén történő 7,2-es földrengés epicentruma. Kép forrása: disasterphilanthropy.org

A politikai instabilitást és a földrengést követő válságot kihasználva a bandák beékelték magukat a fővárosba és eltulajdonították a Port-au-Prince-i gazdasági infrastruktúra (pl. benzin, gázolaj) nagy részét. A legnagyobb probléma a kormány tehetetlensége mellett, ezeknek a bandáknak a versengése a hatalomért. Haiti területén kb. 200 bűnbanda tevékenykedik, a fővárosban két fő rivális a G9 és a GPèp verseng egymással. Főként politikai célokért küzdenek a bandák, köthetőek akár pártokhoz is, és olyan műveleteket hajtanak végre a célok eléréséért, ami sokszor megbénítja az országot. Például a déli félszigetet és Port-au-Prince-t összekötő útszakaszt állandó zár alatt tartják.

Az országban a politikai döntéseknek köszönhetően a benzin és gázolaj árak megduplázódtak 2022 szeptemberében, ennek tiltakozásképpen a G9 eltulajdonított több, mint 10 millió gallon gázolajat Haiti elsődleges gázolaj raktárából és elzárta azokat. Helyi beszámolók szerint gyakran lakóházakban, bent a városban tárolták azokat, ami óriási veszélyt jelentett a lakosságra nézve. A benzin eltulajdonítások miatt sokáig nagyon korlátozottan lehetett üzemanyaghoz jutni a fővárosban, ami óriási túlterheltséghez vezetett, ha 1-1 benzinkút kinyitott, kilométeres dugókat okozva a városban.

A bandák esetében a civilek elleni erőszak a legriasztóbb, gyakran középosztálybeli lakosokat rabolnak el, és a családtagoktól váltságdíjat követelnek. 2022-ben 1300 fő körül járt az emberrablások száma, csak egy év alatt. A bandák a nyílt utcán, főként Cité Soleil tartanak lefejezéseket, szexuális erőszakkal próbálják megfenyegetni a lakosságot, hogy ne támogassák a rivális bandát.

A bűnbandák megállításának a legnagyobb akadálya az összefonódás a politikával és haiti erőszakszervezeteivel. A G9 vezetője az a Chérizier, aki 2019-ben még a rendőrségi speciális erőkben szolgált, és később a G9 vezetőjeként szoros kapcsolatok fűzték Moïse elnökhöz. Haiti bűnszervezeteinek a legnagyobb táptalaja, hogy a politika eszközként használta őket, például a politikai ellenzék elnyomására, a választási csalásokban való segédkezésre és gazdasági monopóliumokkal való befolyásolásra használják fel őket. Cserébe a bandák kapcsolatok révén előnyökhöz jutnak (fegyverek, hatóság eltekintése a bűncselekményekről, korrupció, illegális kereskedelem stb.)

Jimmy ‘Barbecue’ Chérizier a G9 vezetője. Kép forrása: pbs.org

Ez ahogy a cikkben már említve volt háttérbe szorult a kormány ellehetetlenedésével, maguk a bűnbandák vezetői törnek politikai ambíciókra kihasználva a keletkezett hatalmi űrt. A terjedő erőszaknak és a kilátástalanságnak köszönhetően, egyre több ember keresi a kiutat Haitiből, ami menekült áradatot hozhat magával. Erre a problémára már a nemzetközi közösség is felfigyelt.

2024-re Henry elnök végre beleegyezett abba, hogy választásokat tartsanak az országban, azonban ez nem garantált, hiszen ilyen ígéretek már 2021-ben is voltak. AS nemzetközi beavatkozás legnagyobb korlátja az illegitim kormány. Ariel már 2022 óta kéri az Amerikai Egyesült Államokat és Kanadát is a beavatkozásra, azonban azok elutasítják azt, köszönhetően annak, hogy egy misszió legitimálná a jelenlegi haiti vezetést.

Az ENSZ 2022-ben próbált meg reagálni, csupán szankciókkal a romló állapotokra, ami sajnos nem okozott javulást, hiszen az illegális fegyverkereskedelem mértéke továbbra sem csökkent. 2023 októberében az ENSZ végül kenyai indítványra elrendelte haiti rendőri támogató misszióját. A missziót Kenya vezetése alatt fogják megindítani (hivatalosan nem ENSZ felügyelet), melyhez legnagyobb részt kenyai, és Haiti Karibi-térségbeli szomszédjai járultak hozzá. Az ENSZ missziója talán javíthat a fennálló helyzeten, de a legnagyobb szükség elsődlegesen a kormányzás helyreállítása lenne, hiszen így a misszió sem tud együttműködni a kormánnyal, függetlenítenie kell magát a politikától.

A népesedés kérdése mindig is központi szerepet játszott az izraeli-palesztin konfliktus elmérgesedésében. Mióta Ben Gurion, Izrael első elnöke 1948. május 14-én kikiáltotta Izrael állam függetlenségét, az izraeli politikusok egyfolytában azon aggódnak, hogy Izrael államon belül, illetve Palesztinában az arab népesség gyorsabban növekszik, mint a zsidó lakosság száma. Ahogyan a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) volt elnöke, Jasszer Arafat egyik elhíresült beszédében fogalmazott: „a palesztinok legerősebb fegyvere a palesztin anyák méhe”. Azonban azt látjuk, hogy ahogyan a palesztin fiatalok is elkezdtek nyugati trendeket követni (egyetem, munka, egészségügy, életmód) az arab és a zsidó termékenységi ráta a közelmúltban már megegyezik egymással, így a ,,demográfiai harc" ma nagyjából döntetlen.

Csak tavaly 140 000 fővel nőtt Izrael népessége. Emellett Izrael rendelkezik a fejlett OECD országok közül a legmagasabb termékenységi rátával. Azonban Izraelen belül a zsidók aránya valamelyest csökkenő tendenciát mutat, évente pár tized százalékkal, azonban konzisztensen. Viszont még mindig 73,3%-a a lakosságnak zsidó. Ugyanez az arány viszont 1990-ben még 82% volt.

Ezen kívül az izraeli ultraortodox zsidó közösségekben, illetve a Gázán belüli elképesztően magas termékenységi ráta is fokozza az izraeli-palesztinai feszültséget, és hozzájárult a mostani válság kialakulásához. Természetesen a 2023 októberében kitört Izrael-Hamasz háború nem kizárólag a termékenységi számok és a népesedéspolitika következményei. Sem a Hamasz támadása, sem az izraeli válaszlépések nem közvetlenül a termékenységi mintákra adott reakciók, és ezek a konfliktusok nem mentik fel sem a Hamaszt, sem Izraelt a civil lakosság elleni fegyveres erőszak alkalmazása alól.

Egy állam, két nép?

Mivel az arabok születési aránya a múltban jóval magasabb volt az izraeliekénél, az izraeli politikusokat nem szerettek volna egy teljesen demokratikus, kétnemzetiségű államot kialakítani, hiszen attól féltek, hogy pár évtizeden belül többségbe kerülnének az arabok egy ilyen államban.

A most blokád alá vont Gázában elképesztően magas, 6,5-ös a termékenységi ráta (a lakosságszám minden emberöltőn belül megháromszorozódik!). A népességrobbanás súlyosbította a már meglévő gazdasági gondokat, és elősegítette a szélsőséges iszlamista attitűdök erősödését a területen. Ennek fő haszonélvezője az utóbbi években a Hamasz nevű terrorszervezet volt.

Lényegében míg Izraelen belül (ahol az arabok aránya közel 20%) az arab és a zsidó születési ráta most már megegyezik egymással, addig Palesztinában a termékenységi arány még mindig nagyjából kétszerese az izraelinek. Egyes becslések szerint az arabok száma ma már meghaladja a zsidók számát, ha Izraelt és a megszállt palesztin területeket (Gáza, Ciszjordánia, Kelet-Jeruzsálem, Golán-Fennsík) együtt nézzük.

A palesztin politikusok nyíltan is hangoztatják a magasabb arab termékenységi rátákban rejlő politikai lehetőségeket. Egy palesztin diplomata 2019-ben még azt is kijelentette az ENSZ-ben, hogy Palesztina „fel fogja gyorsítani a szaporodási gépezetét”, ha Trump végrehajtja a „Peace to Prosperity: A Vision to Improve the Lives of the Palestinian and Israeli People” béketervét, amely Palesztina 1967 előtti területének jelentős részét visszaadta Izrael részére adta volna át.

Nemzetbiztonság, választási matek

Óriási nemzetbiztonsági kihívást jelent Izrael államnak, ha még a kiváló haditechnikájukat és a jól képzett hadseregüket is ellensúlyozhatná, ha sokkal több katonát tudnának a palesztinok kiállítani, mint ők. Több millió fiatal palesztin áll készen a harcra, akik illegálisan szerzett fegyvereikkel már most is elképesztő vérfürdőt rendeztek Izrael területén.

Továbbá, Izraelt óvatossá teszi a teljesen demokratikus megoldással szemben az, hogy egy ilyen államban az araboknak több szavazójuk lesz a választásokon demográfiai okokból, mint a zsidóknak. Ne felejtsük el, Izrael a Közel-Kelet egyetlen működő demokráciája. 1996 óta így is folyamatosan van parlamenti jelenléte a Knessetben az arab pártoknak. A 2022-es választásokon pedig már két arab párt is történelmi rekordnak számító szavazatot kapva jutott be a törvényhozásba. Három arab párt indult -ahogy mondtam kettő bejutott- és összesen a szavazatok közel 10%-a arab pártokra érkezett. Hagyományosan az arab kisebbség részvételi aránya a legalacsonyabb a választásokon, azonban egyfolytában nő az aktivitás, ahogy a választókorú népességben is választásról választásra emelkedik az arabok aránya.

Kétállami megoldás

Az izraeli-palesztin konfliktus legészszerűbb megoldása sokak szerint az lenne, ha két különálló államra osztanák fel a régiót, és kölcsönösen elismernék egymást. Ám az úgynevezett „kétállami megoldás” megvalósulását a nemzetközi jogi szempontból illegális izraeli telepek ciszjordániai terjeszkedése akadályozza.

Bármilyen az izraeliek által elfogadható kétállami megoldás azt követelné meg, hogy a Ciszjordániába betelepült zsidók legalább egy részét vissza kelljen küldeni Izraelbe, ami viszont az izraeli kormánytól a jelenleg Ciszjordániában élő mintegy 500 000 telepes kilakoltatását követelné meg. Tekintettel arra, hogy Izraelnek komoly problémákat okozott 8 000 telepes Gázából való kilakoltatása még 2005-ben, nem biztos, hogy ezt a vállalkozást sikeresen végre tudnák hajtani. Nem szabad elfelejteni, hogy további 200 000 zsidó telepes van az ENSZ Biztonsági Tanácsa által közös fenntartású Kelet-Jeruzsálemben.

Izrael hosszútávú célja a telepesekkel az, hogy annektálja a régiót, az arabok pedig abban bíznak, hogy a magas születési rátáikkal ennek ellen tudnak állni, sőt, majd ők tudnak Izraelből részeket „kiharapni”.

Az arabok hosszú évtizede ebben bíznak. Újdonság, hogy a hivatalos izraeli politika is ez lett Benjamin Netanjahu 2009-es hatalomra jutásával. 2016-ban az akkor még alelnök Joe Biden „csalódottságát fejezte ki az izraeli telepespolitika terjeszkedésével kapcsolatban”, figyelmeztetve arra, hogy Netanjahu Izraelt az egyállami létbe próbálja betolni, miközben az izraeli vezetők sohasem az egyállami megoldást preferálták. Nyilvánvaló okokból még kevésbé szeretnének közös államot most Palesztinával, így, hogy az arabok többségben vannak és akár le tudják szavazni az izraeli zsidókat.

Haredi zsidók

A zsidó lakosságon belül is van egy érdekes demográfiai mintázat, ami szintén fűti a konfliktust. A Holokauszt során a nácik majdnem 95%-át kiirtották a háremi zsidóknak, 1945-re alig 30 000 maradt belőlük. Eredetileg Izrael lakosságának csak egy elenyésző kisebbségét tették ki. Az volt a politikai elvárás, hogy pár évtizeden belül el fognak tűnni, asszimilálódni fognak Izrael világi többségébe.

Ebben a magas születési rátában benne lehet a Holokauszt által jelentett pszichológiai sok, ami miatt retteg a haredi zsidóság a kihalástól, és így elsőszámú kötelezettségüknek a „szaporodást” tekintik. Mindez annyira jól sikerült a közösségnek, hogy ma már 1,3 millió haredi él Izraelben, ami Izrael jelenlegi népességének körülbelül 14%-a. Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, 2040-re Izrael lakosságának mintegy 25%-a lesz haredi. Ráadásul ez a közösség is elkezdte egy ideje politikailag aktivizálni magát a választásokon. Mivel Izraelben tisztán arányos választási rendszer van, a bejutási küszöb alacsony, 3,25%-os, ez azt jelenti, hogy az ultrajobboldali haredi pártok biztosan bekerülnek az izraeli parlamentbe és gyakran a kormánykoalíciókba is. Ráadásul nekik is folyamatosan nő a politikai részvételi hajandóságuk, csakúgy, mint az araboknak.

Talán a legközvetlenebb hatás, amelyet a haredi zsidók az utóbbi években az izraeli politikára gyakoroltak az az, hogy szinte egy emberként támogatják az izraeli nacionalistákat, mint például Itamar Ben-Gvir.

A harediek korábban inkább a baloldalibb, pacifista pártokat támogatták. Viszont telepesi terjeszkedésük miatt Ben-Gvir és más jobboldali izraeli pártok felé fordultak. A harediek az összes ciszjordániai telepes és a két legnagyobb izraeli telep 30%-át teszik ki, és dinamikusan növekednek. Pár választás alatt ezek a szavazók Ben-Gvirt ellenzéki politikusból Izrael nemzetbiztonsági miniszterévé emelték.

Netanjahu a koalíciós pártok nyomása miatt számos kérdésben, beleértve a ciszjordániai telepesek támogatásának fokozását fő programpontjai közé tűzte ki. Nem meglepő módon ezek a politikák egyre feszültebbé tették az izraeli-palesztin kapcsolatokat. 2023 a legtöbb halálos áldozattal járó év volt a régióban évtizedek óta, már a közelmúltbeli háború előtt is.

Gáza

Végül, a harmadik lényeges termékenységi minta magában a gázai övezetben tapasztalható rendkívül magas születési arány.

Először is, Gáza termékenységi rátája az 1990-es években elérte a 8-as csúcsot, ami azt jelenti, hogy Gáza lakosságának ma Gáza lakosságának 65%-a nincs 25 éves sem. A politikai demográfusok összefüggést látnak a lakosság összetétele és a politikai erőszakra való hajlamosság között, mivel az állam lakosságának 15-30 éves korosztálya a leginkább hajlamos az olyan Izrael ellenes terrorcselekmények elkövetésére, mint amit most októberben láthattunk.

Gázában tehát rengeteg gyerek él, ami hatalmas terhet jelent a gázai gazdaságnak. Azáltal, hogy növekszik az eltartotti arány, azaz a gyermekek és idősek aránya a munkaképes korú lakossághoz viszonyítva kiugró. Gázában jelenleg közel 0,74 az eltartotti arány. Ez a legmagasabb a világon Afrikán és Afganisztánon kívül. Nyilvánvalóan a Gáza fő gazdasági problémája az a tény, hogy teljes blokád alatt áll, elzárva a külvilágtól, de a magas eltartottsági ráta nem segít, és Gáza gazdasági nehézségei, beleértve a magas szegénységi és munkanélküliségi rátát, csak tovább táplálják a politikai zavargásokat.

Megelőző csapásként akartam ezt a kritikát publikálni, de elkéstem vele, a HVG már megjelentetett egy ajánlót Annie Jacobsen minden csövön propagált, borzalmas, atomháborús könyvéről (Nukleáris háború: A forgatókönyv (2024)). Meghallgattam az írónő által felolvasott hangoskönyv verziót, hogy neked ne kelljen!

A tartalom, röviden: 72 perc alatt megsemmisül a világ. Ezt a 72 percet hátborzongatóan (borzalmasan) részletesen fejti ki az írónő. Érdekelnek az atomfegyverek? Kell egy kis borzongás? Akkor ez a Te könyved!

Ránézésre.

Kinyílott az atompitypang!

Képzeljük el, hogy Kerényi Imre, Isten nyugosztalja, még ma is élne, és elénk tárna egy áhítatos írást egy Budapestre mért atomcsapásról:

A tűzgömb elnyel mindent: a Terror Házából, ami őrizte a kommunizmus bűneit, talán csak a hírhedt pince marad. A német megszállási emlékmű bátor igazsága, amit a hazaárulók oly sokszor kritizáltak, porrá válik. A 2010-ben újraszentelt Országház, Alaptörvényünk születési helye, benne a Szent Koronával, hamuvá lesz. A korrupt Karácsony által "felújított" Lánchíd vasa sisteregve olvad a Dunába, a rajta kerékpározó homosexuálisokkal egyetemben. A Nemzeti Hauszmann Program eredményei, szép, helyreállított Budavári Palotanegyedünk, melyre egy nemzet volt büszke, és a hanyatló Nyugat irigy, kőhalommá lesznek, melyen ezer év múlva mutáns óriáscsótányok legelésznek majd.

Így indul a könyv, csak Imre helyett Annie, Budapest helyett Washington és Annie rákosista úttörőlányhoz mérhető rajongásának a tárgya a NER helyett a Beltway. 

Hogyan kell - megelőlegezett - bestsellert írni?

1. Legyél jól bekötve
2. Legyél jól bekötve

Legyél bekötve egyrészt a hangzatos forrásokhoz, akiknek már az említésétől is hanyatt vágja magát a kredencialista olvasó (a könyv egy névsor/titulus felolvasással indul), másrészt legyél bekötve a kritikusok nyugatosan korrupt tartalomgyártó közegébe (elugrani sem tudtam a könyv elől, még Dan Carlin is külön interjút szentelt neki). Nem szégyen az arrafelé, az amerikai influenszer is elutazik Dubaiba, ha fizeti a vendéglátó, és adja az öt csillagos értékelést.

Annie egy 1967-es születésű, mocsárrajongó old school feminista, aki szívből rajong a Obama korszak óta teljes baloldali intézményfoglalás alá eső amerikai hard power mélyállamért, és annak soft power kiterjesztéséért (a tágabb New York Times univerzum, Pulitzer-díjjal a tetején). Ez a rajongás kölcsönös, még a leplezetlenül CIA fényező Jack Ryan sorozatban is közreműködött.

Ez önmagában még nem is lenne probléma, de Annie bölcsész, és azon belül is a fizikai világtól eredendően elszegregált lény, ezért a könyve markánsan két részre szakad:

1. Öreg/halott fehér, heteroszexuális férfiaktól szemlézett tartalom
2. Annie melodramatikus képzelete

Az első pont miatt nem tudom teljesen fogyaszthatatlannak ítélni a könyvet, ezekben van érték, van kalória, ahogy a tejfölnek nem nevezhető izéfölben, a kakaós tejnek nem nevezhető kakaós italban és a virslinek nem nevezhető izérúdban is van tápanyag, és ember által fogyasztható - de nem ajánlott.

A második pont is kínálhat örömöket, ha valaki élvezi a trasht; párizsis zsemle piros arannyal, bőrkabátban, irónikusan. Borzongva inni az alsó polcos éjjel-nappalis bort az Erzsébet téren. Élvezhető, csak ne akarja senki minőségnek eladni, szigorú tekintettel. Annie gyermekien naív rajongása az amerikai bürokratákért, kombinálva a hozzá nem értésével, rengeteg fergeteges pillanatot szül a világvége kellős közepén.

Elsőként törjük el a puhakötet gerincét:

Lukas a "plot" (spoiler)

Az észak-koreaiak egy interkontinentális, ballisztikus rakétát (ICBM) indítanak Washingtonba. Ezt az amerikaiak elég hamar észlelik, beleértve a lehetséges célpontot, a keleti partot. Később indítanak még egy rakétát, Kaliforniától nem messze egy tengeralattjáróról (SLBM), egy part menti atomerőmű ellen. Itt is hamar észlelik, beleértve a lehetséges célpontot, a nyugati partot.

Az amerikai válaszcsapás három fegyvernem felől érkezik:

1. ICBM, silókból, Amerika közepéről (tehát NEM a keleti vagy a nyugati partról)
2. SLBM, tengeralattjáróról, a Csendes-óceán keleti részéről
3. Atombombák B-2-es lopakodókról, Guamból

Ebből a háromból a legelső a problémás, mert az oroszok érzékelik az indítást, és látják, hogy Oroszország felé repülnek amerikai interkontinentális rakéták, amit félreérthetnek, nem tudják, hogy Észak-Korea a célpont.

Ez szolgáltatja a kalamajkát, ami a világvégéhez vezet.

Hogy értsük, mi itt a bukfenc, először azt lássuk be, hogy a nagy kapkodásban, ami 72 perc alatt a világvégét szüli, szegény Guamból felszálló B-2-esek még az út harmadát sem tették meg Észak-Koreába, mikor már mindennek vége:

Akkor minek is indították őket? Kérdezem Anniet, ő a szerző, ő csinálta.

Kapkodás.

Az egyik kulcs mozzanat, amire az írónő építi a világvégét, az, hogy az amerikaiaknak az érkező csapás felismerésére indítaniuk kell a silókban tárolt atomfegyvereiket, nehogy azok megsemmisüljenek. Ez az a valós, rémisztő logika, ami a cselekmény egyik sarokköve.

Igen ám, de kezdetektől tudják, hogy Észak-Korea nem ezekre mér csapást, és ha akarna se tudna, nincs elég fegyvere hozzá. Tehát ezeket felesleges kilőni, csak azért, mert 1-2 észak-koreai atomfegyver tart a keleti és nyugati part felé, ezzel a frászt hozva az oroszokra és a kínaiakra.

Elég lett volna megvárni, hogy a B-2-esek 4 óra alatt elrepüljenek Észak-Koreába csapást mérni, amit nem ért félre senki.

De Annienek van egy - közegéhez mérten bátor - szépirodalmi eszköze, hogy elősegítse az apokalipszist: a Fehér Házban hülyék ülnek, ezért kár számon kérni a racionalitást a szerzőn, a karakterei kiszámíthatatlanok.

Megkésett elnökgyalázás

Az amerikai elnök nem tudja hol van, nem tudja mi van, ráncigálják ide-oda, kiugranak vele a helikopterből, nyílt törése van, behugyozik, élve elég.

Hallgatom Anniet, és csodálom, mert ilyet írni egy 2024-es könyvben, az ő közegében, ahol Joe Biden állapotát nem illik tudomásul venni, sőt, lassan Joet se, óriási bátorság.

Aztán az utószóban kiderül, hogy 2017-ben fogott bele ebbe a projektbe.

Majd megvizsgálva a Twitterét, természetesen Annienek is az agyára ment Trump, a könyvbeli elnökkel szembeni kegyetlenkedés a Narancssárga Hitlernek szól, csak megkésett a publikálás. Ez teljesen tipikus Annie közegére, én már akkor is jól tudtam nevetni ezen a kicsinyes, seggfájós, virtuális embergyalázáson, így időzítve pedig duplán vicces.

Természetesen nem minden karakter idióta, vannak erős nők - sajnos kevesen, és nem elég magasan, hogy megakadályozzák a világvégét - mint például a valóságban is létező Ellen M. Pawlikowski, aki négycsillagos tábornokként vonult nyugdíjba, annyi kitüntetéssel, amit az összes afrikai diktátor és észak koreai tábornok megirigyelne:

Hogy végül a Raytheon igazgatótanácsában kössön ki (többek között).

Annie képzeletében szapphói feminista szoft pornós eszközökkel ábrázolt szuperhős:

A briliáns, heves, és a szavakat nem kímélő alelnök a képernyőn baljósan mozgó kis fekete ICBM avatárra mutat.
Belélegzik, majd kifújja a levegőt.

Kerényi Imre, Isten nyugosztalja, labdába se rúgna.

Mészáros Lőrinc, a magyar Steve Jobs, aki garázscégből épített birodalmat, az utolsó G Mercijét is eladta, hogy kifizesse az alvállalkozókat. "Jó nekem a szotyola".

Szabó Rozáliát agyonbaszta az atom

Annie bajban van a nagy számokkal, repkednek a kilotonnák, a millió fokok, a szuperszonikus lökéshullámok, és sokszor előkerül a "szinte elképzelhetetlen" és az "elképzelhetetlen".

Itt veszem elő először az eddig megengedő, szerkesztői piros tollamat: akkor talán, tisztelt szerző, tegye bele a munkát, és segítse az olvasókat elképzelni ezeket a nagy számokat, már ha van értelmük (a hőmérsékletnek egy atombomba magjában pont nincs, csak nagy szám, amitől vakul a paraszt).

Olyat nem írunk le az olvasónak, hogy elképzelhetetlen, elképzelni a munkánk, szerzőként, erről szól a irodalom!

Aztán rájövök, hogy óvatosabban kell kívánnom, mert Annienek van képzelete, és ha az egyszer megindul, csak úgy ömlik a horror: ég a bőr, forr a hús, előbukkannak a csontok, és ahogy Annie szadulja a kis legoembereket, odáig megy, hogy leszakadó, levegőben kalimpáló elektromos vezetékek csapják agyon az embereket.

Bolondos dallamok: atomháború. A Gyalogkakukkból és a Prérifarkasból csak az árnyékuk marad.

Tényellenőr szál

Annie persze nem lenne a közegének a terméke, ha nem fokozná a borzalmakat az álhírek civilizációt fenyegető rémképével: 

Mielőtt az X elhajlott és összeomlott, a mobiltelefonos videók elárasztották a közösségi médiaplatformokat. Néhányat a CNN is leközölt. De mivel csak egy tényellenőr maradt az épületben, a hitelesítés lehetetlen feladat. Hogyan lehet megkülönböztetni a valóságot ábrázoló képeket az internetet elárasztó rémisztő AI filmklipektől?

Talán elkerülhető lett volna a pánik, ha van elég tényellenőr?

Két pozitívum, értékelés

Annienek, mint kurátornak, jár legalább két jó pont, amiért a forrásaitól átemelt két fontos koncepciót:

1. Az atomfegyverek eltérő hatásai a robbanás magasságának függvényében
2. Az EMP-t nem ismerjük igazán, ahogy az ellene való védekezést sem

Ezen felül jogos kritika éri ballisztikus rakéta elhárító rendszerekbe vetett, megalapozatlan hitet is.

Összességében adok egy 4/10-et a könyvnek, mert a források minőségiek, kertészkedés mellett az audio könyv nem volt időpazarlás. Ha az olvasó szeret utána járni témáknak, kiindulásnak nem rossz.

Viszont, ha valakit komolyan érdekel a téma, jobban jár ha ezzel a Wikipedia szócikkel indul el: Effects of nuclear weapons

Ha pedig borzongásra vágyik, filmben keresse a Threads-t (1984) az online kölcsönzőkben, és ha már Jack Ryan szóba került, Tom Clancy-től az 1991-es The Sum of All Fears (a magyar címe minősíthetetlen és a fordításban látatlanban sem bízom meg) egy olyan könyv, ami nukleáris témában nem tökéletes, de hülyébb nem lesz tőle az ember.

A négyévente megrendezésre kerülő nyári olimpiai és paralimpiai játékok az egész világ figyelmét magukra vonják. Szinte minden ország képviselteti magát legjobb sportolói által, akik az érmekkel járó hatalmas dicsőségért több, mint 300 versenyszámban mérettetik meg magukat. Egy olimpia elképzelhetetlen úszás, szertorna vagy éppen atlétika nélkül, de a megszokott, és már az ókorban is űzött sportágakon túl minden olimpián feltűnnek újabb és újabb diszciplínák. A 2024-es nyári olimpiai játékok helyszíne Párizs lesz, ami London után a második olyan város a világon, mely három alkalommal szervez olimpiát. 1900 és 1924 után 2024-ben a francia fővárosba visszatérnek az ötkarikás játékok, de ezúttal olyan új sportágakkal, mint a breaktánc, a gördeszka, a szörf és a falmászás.

Fotó: EPA/Etienne Laurent

Breaktánc

A 2018-as Buenos Aires-i nyári ifjúsági olimpián lehetőségük volt a breaktáncos fiataloknak megmérettetni magukat, de egészen 2024-ig kellett várniuk arra, hogy ezt a világ „legnagyobb színpadján”, az olimpián is megtehessék. A breaktáncosok versenyében 16 női és 16 férfi induló vehet részt, akik közül nemenként egyszerre ketten vannak a színpadon. Ők egymás ellen mutatják be a mozdulataikat egy DJ által adott ritmusokra, aki pedig jobban lenyűgözi a zsűrit, az továbbjut a következő fordulóba. A Nemzeti Olimpiai Bizottság (NOB) lehetőséget ad az olimpiát szervező országnak, hogy az adott államban népszerű sportágakat a programra tűzze, természetesen ez csak a NOB engedélyével valósulhat meg. A breaktánc Franciaországban nagyon felkapott, elsősorban a fiatalok körében, és sokan komoly reményeket fűznek ahhoz, hogy az olimpia tovább fogja növelni a sportág ismertségét. A breaktáncosok párizsi olimpián való részvételének bejelentését követően 2020. decemberében megalakult a Magyar Breaktánc Szövetség, melynek fő célja a fiatalok elkallódásának megelőzése.

Gördeszka

A gördeszka olimpiai bemutatkozására a pandémia miatt 2021-ben megrendezett 2020-as ötkarikás játékokon került sor, ahol a sportág bebizonyította, hogy helye van az olimpiai programban. A legjobb deszkásoknak Párizsban négy (nemenként kettő) aranyéremért lesz lehetőségük megküzdeni. A deszkázás egyik legnagyobb élő legendája, Tony Hawk szerint „Nagyobb szükségük van ránk, mint nekünk rájuk”, utalva az olimpia nézőinek öregedésére, melyet a NOB többek között a gördeszkázás programba való beillesztésével próbál ellensúlyozni.

Szörf

A hullámlovaglás szintén 2021-ben szerepelt első alkalommal az olimpiai programban. A szörfösök versenyének lebonyolításához egészen speciális körülmények szükségesek, melyekkel Párizs nem rendelkezik. Az olimpia szervezői úgy döntöttek, hogy 2024-ben a hullámlovaglás olimpiai versenyeit a francia fővárostól 15.000 km-re fekvő Tahiti szigetén rendezik meg, amit a NOB végrehajtó bizottsága jóváhagyott.

Falmászás

A 2021-es tokiói bemutatkozását követően a párizsi ötkarikás játékok programjában szintén ismét helyet kapott a falmászás. A mászás, mint versenysport dinamikus fejlődése és elterjedése megkérdőjelezhetetlen, így az olimpiai programba való felvétele teljesen beleillik a NOB fiatalok felé való nyitásának stratégiájába. A tokiói versenyben mindössze 2 aranyérmet osztottak ki: egyet a nők és egyet a férfiak összesített legjobbjának. Minden versenyzőnek meg kellett mérettetnie magát gyorsasági, nehézségi és boulder számban, ami eltért a sportban megszokott versenyzési szabályoktól. A kezdeti problémákat felismerve Párizsban már módosulnak a falmászás versenyszabályai: a nők és a férfiak egyaránt két formában mérettethetik meg magukat, egy gyorsasági, illetve egy a nehézségi és boulder mászást ötvöző számban.

A BMX freestyle, a breaktánc, a gördeszka és a falmászás versenyszámokban a 2024-es párizsi olimpiáig egy két állomásból álló selejtezősorozat vezet. Magyarország számára nagy elismerés, hogy Shanghaj után, a selejtező második fordulójának Budapest, annál is pontosabban a Ludovika Campus ad otthont, ahol 2024. június 20 és 23 között harcolnak majd meg a legjobbak az olimpiai kvótákért. „Sanghaj és Budapest tökéletesen illeszkedik az olimpiai kvalifikációs sorozat koncepciójába: ideális hátteret biztosít az olimpiai mozgalom új, izgalmas fejezetéhez”- mondta Thomas Bach, a (NOB) elnöke. Schmidt Ádám, Magyarország sportért felelős államtitkára szerint „Magyarország számára nagy lehetőség, hogy az olimpiai kvalifikációs sorozat házigazdája lehet. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság felkérése újabb elismerése annak, hogy hazánk az elmúlt időszakban kiemelkedő színvonalon szervezett meg jelentős nemzetközi sporteseményeket”.

Miután pedig Budapesten kiderült, hogy kiknek lesz lehetőségük harcba szállni az olimpiai érmekért, érdemes lesz figyelemmel követni az új sportágak versenyeit, melyek a szervezők reményei szerint színesíteni fogják az ötkarikás játékok programját.

A szudáni események történelmi kontextusa

Az Észak-Kelet-Afrikában található Szudán 1956-ban vívta ki függetlenségét a brit gyarmatbirodalomtól, azonban az utána lévő évtizedekben egymást követték az összetűzések és politikai belharcok, amik gyengítették az ország gazdaságát és stabilitását. A folyamatosan váltakozó rezsimek nehezen nyerték el a különböző politikai csoportok általános és hosszan tartó elfogadását. Szudán történelmét több hosszan tartó polgárháború is végigkísérte; az elsőre 1955 és 1972 között került sor, azonban a békemegállapodás megkötése után nem sokkal, 1983-ban a déli gazdasági fejlődés viszonylagos hiánya a regionális sérelmek új forrásává vált és újra kiéleződött a viszály az északi vezetők és a déli tartományok között.

Kiemelt szerepet játszott a polgárháborús eseményekben Dárfúr, Szudán egyik délnyugati tartománya, ami a kartúmi kormány mellőzésének köszönhetően mindig is elmaradottabb volt a többihez képest. A dárfúri válság több tényező együttes hatásában gyökerezik: az erőforrások szűkössége, amit a rendkívüli aszályok is súlyosbítanak, továbbá a törzsi konfliktusok és a dárfúriak körében elterjedt benyomás, hogy háttérbe vannak szorítva és ezáltal kizárják őket a szudáni olaj hasznából. A háború frontvonalai jellemzően az északi, arab nyelvű kartúmi iszlám kormány és a déli, főként keresztény és animista fekete lázadók között húzódtak.

A térképen narancssárga színnel jelölt Dárfúr Szudán egyik legszegényebb régiójaként van számon tartva

Kép forrása: ResearchGate

A hosszan tartó polgárháború végül 2005-ben ért véget egy átfogó békemegállapodás megkötésével, ezzel pedig a 20. század második felének egyik leghosszabb és legvéresebb konfliktusa zárult le. Megközelítőleg 1,9 millió ember halt meg ez alatt a közel két évtized alatt, valamint több mint 4 millióan kényszerültek elhagyni Szudán déli területeit valamelyik szomszédos ország, elsősorban Csád vagy a Közép-Afrikai Köztársaság felé. A polgárháborút lezáró átfogó békemegállapodás egyik feltétele volt, hogy a lakosság 2011-ig népszavazással dönt majd a déli területek teljes függetlenedéséről. Ez meg is történt és 2011-ben létrejött Dél-Szudán állam.

Azonban a 2005-ben aláírt referendum nem számolt el a civilek ellen elkövetett brutalitással, továbbá nem foglalkozott a délen élők jogfosztottságával és sérelmeivel, amelyek máris új fegyveres felkelésekhez vezettek. 2013 decemberében pedig újra kitört a polgárháború, amely az etnikai megosztottságon és sérelmeken alapult, valamint az ezeket manipuláló politikai elit hatalmi harcának eredménye volt.

A jelenleg zajló fegyveres konfliktus és annak következtében kialakult humanitárius válság

A jelenleg is folyó konfliktus az ország déli felén a legrosszabb, ugyanis a politikusok által folyamatosan atrocitás éri az itt élő kisebbségi népcsoportokat, az igazságszolgáltatáshoz fordulni pedig alig van lehetőség, mivel Dél-Szudánban az igazságügyi infrastruktúra gyakorlatilag teljesen szétesett. Az Afrikai Unióval közösen egy vegyes bíróságot kellene felállítania az országnak, amely a második polgárháború és a 36 hónapos átmeneti időszak alatt elkövetett visszaélésekért leginkább felelős személyeket állítaná bíróság elé. A kormány 2021 januárjában végül jóváhagyta ezen intézmények, köztük a háborús bűnökkel foglalkozó bíróság létrehozását, azonban ezeknek az ígéreteknek a mai napig nem tett eleget.

Az országban zajló háborús események 2023. április 15-én kezdődtek, miután az évek óta tartó feszültség az ország két hatalomgyakorlója, Abdel Fattah al-Burhan tábornok és Mohamed Hamdan Dagalo tábornok által vezetett Szudáni Fegyveres Erők (Sudanese Armed Forces - SAF) és a félkatonai Gyors Támogató Erők (Rapid Support Forces - RSF), szembetűzésbe keveredtek egymással. Az azóta tartó fegyveres harcok a főváros, Kartúm és a dárfúri régió körül összpontosulnak.

A harcok kezdetben Kartúm utcáin zajlottak, azonban azóta átgyűrűztek más területekre is. Jelentések szerint a kezdeti időszakban több nemzetközi szervezet tulajdonában lévő épületet foglaltak el és fosztottak ki fegyveres milíciák, például országszerte megszállták az ENSZ és a nem kormányzati szervezetek épületeit, valamint az Európai Unió kartúmi nagykövetét katonák bántalmazták az otthonában. A SAF intenzív bombázó hadjáratot indított Kartúmban, nem kímélve semmilyen célpontot. Több elemző szerint Szudán a jemenihez hasonló állami összeomlás előtt áll, tovább gyengítve ezzel politikai és gazdasági pozícióját a régióban és a kontinensen.

Az április óta történt harcok és az annak következtében otthonukat elhagyni kényszerülő emberek száma Szudánban

Kép forrása: UNOCHA

Szudánban azóta nagyszabású humanitárius válság van jelen (habár az élhetési körülmények korábban sem voltak kielégítőek az évtizedek óta tartó válságoknak köszönhetően), a lakosság fele - 24,7 millió ember - humanitárius segítségre és védelemre szorul. Körülbelül 5,3 millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására az országon belül vagy a szomszédos országokba.

A harcok sokszor a civil lakosságot is érintik, valamint nem kímélnek közintézményeket, középületeket sem; még kórházakat is támadtak meg, romboltak le vagy foglaltak el fegyveres erők az elmúlt 7 hónapban. A közelmúltban nyugtalanító hírek kezdtek el keringeni a civilek elleni erőszak és támadások fokozódásáról - beleértve azt is, ami úgy tűnik, hogy etnikai alapon történik Dárfúrban.

Civilek menekülnek Szudánból

Kép forrása: Jason Patinkin

A BBC újabb és újabb bizonyítékokat tár fel arról a brutális etnikai erőszakról, amely azóta söpört végig Nyugat-Szudánon, hogy áprilisban harcok törtek ki két rivális katonai csoport között. A műholdas és a közösségi média adatainak elemzése azt mutatja, hogy a polgárháború kezdete óta legalább 68 dárfúri falut gyújtottak fel fegyveres milíciák. Nem ez lenne az első eset, hogy Szudánban etnikai alapon történnek támadások a civil lakosság ellen. Korábban az Amnesty International és a Human Rights Watch, emberi jogvédő szervezetek, valamint a brit kormány is egyértelmű bizonyítékokat szerzett azzal kapcsolatban, hogy 2016-ban a szudáni kormány vegyi fegyverekkel bombázott településeket etnikai tisztogatás céljából.

Az Amnesty International által végzett kutatómunka, műholdas felvételek, a túlélőkkel készített több mint 200 mélyinterjú, valamint a szörnyű sérüléseket szenvedett csecsemőket és kisgyermekeket ábrázoló több tucatnyi megdöbbentő kép elemzése alapján a vizsgálat azt mutatja, hogy 2016 januárja óta legalább 30 valószínűsíthető vegyi támadás történt a dárfúri Jebel Marra térségében. A támadások során több százan vesztették életüket, jórészt fiatalok és gyermekek. A rossz és hiányos egészségügyi körülmények következtében pedig sokakat nem sikerült megmenteni és a vegyi anyagok által okozott sérüléseikbe haltak bele. Tirana Hassan, a szervezet válságkutatási igazgatója így nyilatkozott az eseményekkel kapcsolatban: "A vegyi fegyvereket évtizedek óta betiltották, mert az általuk okozott szenvedés mértéke soha nem igazolható. Az a tény, hogy a szudáni kormány most ismételten saját népe ellen használja őket, egyszerűen nem hagyható figyelmen kívül, és cselekvést követel."

Az események igazolását azonban nagyban nehezíti, hogy a kormány által bevezetett belépési korlátozások értelmében egyetlen újságíró, emberi jogi nyomozó vagy humanitárius szereplő sem végezhetett semmilyen értékelést a területen. Jelenleg több nemzetközi segélynyújtó szervezet próbál ellátmányokat eljuttatni a rászorulóknak, de a lehetőségeik sajnos limitáltak.

Nők nézik a határt, remélve, hogy rokonaik elérik Csádot és megmenekülnek a halál elől, 2023. november 7.

Kép forrása: El Tayeb Siddig/Reuters

A Reuters jelentése szerint idén április és június között az RSF és a vele szövetséges arab milíciák hetekig tartó szisztematikus támadásokat hajtottak végre a maszalitok, El Geneina többségi afrikai törzse ellen. Ez csupán egy, a sok célzott támadásból, amelyet a főként délen élő afrikai törzsek ellen hajtanak végre. A közvetítő felek próbálnak tűzszünetet elérni a két fél között, azonban eddig minden tárgyalás és próbálkozás kudarcba fulladt.

Az egyértelműen látszik, hogy Szudán lakossága komoly válsággal néz szembe és egyetlen reménye az abból való kilábalásra az, ha a szemben álló RSF és SAF lehetővé teszi, hogy nemzetközi segélyszállítmányok érkezhessenek az országba. Jelenleg az ország külső segítségben reménykedhet, azonban a nemzetközi közösséget más események foglalkoztatják és a szudáni történések nincsenek napirenden, főleg a közel-keleti konfliktus óta.

Borítókép forrása: Ashraf Shazly/AFP