2024 őszén esedékes az Egyesült Államokban a következő elnökválasztás, melyet egy politikai vitákból és előválasztási kampányokból álló izgalmas időszak előz meg. A jövő évi választás potenciális főszereplői körül már az utóbbi hetekben számos rendkívüli esemény történt, de az igazán túlfűtött kampányidőszakra még várni kell. A két domináns párt meghatározó politikusai, Joe Biden és Donald Trump jelen állás szerint elnökjelöltként mérettetik meg magukat 2024. novemberében. Kettőjük életkorát összeadva 157 évet kapunk, ami páratlan az amerikai történelemben. Az ország közéletére egyre inkább jellemző az idős politikusok szerepvállalása, de azt nem tudhatjuk biztosan, mi vezethetett a gerontokrácia térnyeréséhez.
2016
A demokrata párt 2008-tól két cikluson keresztül adott elnököt a világ első számú hatalmának. Barack Obama újraválasztása után a demokraták új jelölt állítására kényszerültek, de a párton belül megoszlottak a vélemények a támogatandó jelölt személyéről. Végül Hillary Clinton, Bill Clinton korábbi amerikai elnök felesége lett a befutó, aki már 2008-at megelőzően is versenybe szállt a jelöltségért, de akkor alul maradt Barack Obama-val szemben. A 2016-os választási eredmények nagy meglepetést okoztak, hiszen Clinton szavazatszámbeli fölénye ellenére ellenfele, Donald Trump lett az Egyesült Államok 45. elnöke.
Donald Trump 2016. novemberében bejelenti választási győzelmét
Forrás: NBC News
A Trump-adminisztráció számos tekintetben szakított elődei politikai és gazdasági irányvonalával, melyet sokan az elnök személyének tudtak be. Trump a politikán kívülről érkező harsány és meggondolatlan üzletember hírében állott, aki szakértelem híján az emberekre gyakorolt érzelmi hatások segítségével tudott győzni. Ugyan elnöksége alatt számos, a korábbi elnökök idején nem tapasztalt intézkedés született – gondoljunk csak a Trans Pacific Partnership (TPP) visszamondására, a diplomáciai kapcsolatfelvételre Észak-Koreával, az illegális migráció elleni határozott fellépésre vagy a Kínával való gazdasági kapcsolatrendszer kereskedelmi háborúval történő meggyengítésére – elnöksége kezdetén várt radikális és válsághelyzeteket előídéző programelemeinek megvalósítása elmaradt. Az Egyesült Államok nem veszített jelentősen befolyásából Trump kritikusainak jövendölései ellenére, de az amerikai belpolitikai életben olyan polarizáció kialakulása kezdődött meg, mely mára egy erősen megosztott, populizmusra érzékeny társadalommá alakult. Az országban a politikai táborok közötti, korábban természetesnek tűnő átjárás egyre elképzelhetetlenné vált, a politikai programok elveszítették véleményformáló erejüket és a középpontba az ígéretek és ideológiai alapelvek tisztelete került, melyet a választók egy-egy politikus mitizálásával kívánnak érvényesíteni.
A Trump elnöksége alatt egyre dinamikusabbá váló politikai polarizációt a közélet szereplőinek ’szerepükben ragadása’ kísérte, ami lényegében arra utal, hogy új politikusok térnyerése helyett a megszokott, jól bejáratott jelöltek maradtak hivatalban. A jelenség jól látszódik a Legfelsőbb Bíróságban, a Szenátusban és a demokrata, illetve republikánus párt vezetésében is.
2020
Donald Trump Barack Obama-hoz hasonlóan újraválasztását tűzte ki célul, azonban a koronavírus járvány miatt megváltozott környezet és a demokrata tábor sikeres mozgósítása következtében Joe Biden, Delaware állam korábbi szenátora és az Obama-adminisztráció alelnöke győzött. A választási kampány hasonlóan a négy évvel korábbihoz nem mellőzte a populista eszközöket, a közbeszéd befolyásolását hatásvadász témák hangsúlyozásával és a másik tábor elleni uszítást sem. 2020-ra világossá vált, hogy a választók preferált pártjukon belül – az előválasztás végéig – hajlandóak program és tartalom alapján dönteni – az elnökjelölt személyéről, de élesben már nem számít a másik párt jelöltjének programja, csak a szimpatikus jelölt győzelme a fontos. Ennek értelmében a demokraták az esélyegyenlőséget, a rasszizmus elleni küzdelmet, a republikánusok pedig a migrációt és fegyvertartási szabadság fontosságát tűzték zászlajukra, vagyis a két tábor egymás füle mellett elbeszélve saját igazságát hirdette, a valódi politikai nézetütköztetést mellőzve.
Joe Biden, az Egyesült Államok 46. elnöke
Forrás: The Nation
A 2016. után jellemző folyamat, miszerint a politikai paletta szereplő bejáratott, ismerős arcok 2020. után is folytatódott – gondoljunk csak arra, hogy a demokrata előválasztás másik népszerű jelöltje az a Bernie Sanders volt, aki már 2016-ban is megmérettette magát Hillary Clintonnal szemben. Az amerikai történelemben azonban példa nélküli, hogy a hivatalban lévő elnök – vitathatatlanul az életkora miatt – számos esetben nem képes ellátni olyan tisztségéhez kötődő feladatokat, melyek nem különösebben elvárhatatlanok. Találkozókon, konferenciákon való elalvás, botladozás a repülőgéphez vezető lépcsőn, számos érthetetlen nyilatkozat és fizikai koordinálatlanság – mind olyan jellemzők, melyek az öregkor és a szellemi-fizikai túlterheltség miatt jelentkeznek. A Biden-adminisztráció számos bel-és külpolitikai intézkedését jellemezte ellentmondásos fogadtatás, mint például az amerikai kivonulás Afganisztánból, a Bidenomics névre keresztelt átfogó gazdaságpolitikai intézkedésrendszer, vagy az a demokraták által sokat kritizált, Trump-féle kereskedelmi szankciók érvényben tartása Kínával szemben. Az intézkedésekkel szembeni kritikákat pedig sok esetben felerősítette és támadási felületet biztosított azon bakik sorozata, melyet az elnök hivatalba lépése óta elkövetett. Mindezek ellenére Joe Biden bejelentette, hogy 2024-ben, 81 éves korában újraindul az elnökségért és megküzd republikánus kihívójával, aki nagy valószínűséggel a 77 éves Donald Trump lesz.
A 82 éves demokrata politikus, Bernie Sanders
Forrás: CNBC
2024
Jelen állás szerint tehát a demokrata párt elnökjelöltje Joe Biden, a republikánusoké pedig Donald Trump lesz jövő ősszel. A két politikusnak politikai pályafutása alatt volt lehetősége bizonyítani és megvalósítani elképzeléseiket, ennek és életkoruk ellenére egy évvel a választások előtt ők tűnnek a legesélyesebb, legnépszerűbb jelölteknek jelölteknek. Trump sikerét sokak szerint egyedülálló kommunikációs és szónoki képessége adja, a stílus, mely utánozhatatlan erővel hat a választókra. Párttársai közül a volt alelnök, Mike Pence és Florida kormányzója, Ron DeSantis is megmérettetik magukat, utóbbi a maga 45 évével kifejezetten fiatalnak számít a mezőnyben. Ezzel szemben Bident mérsékeltsége és a demokrata értékek mellett való következetes kitartás különbözteti meg szerény számú kihívóitól. Akárhogy alakul a 2024-es elnökválasztás, a végkimeneteltől függetlenül megállapítható, hogy az Egyesült Államokban a politikai elit elöregedése és a közéleti szereplők változatlansága jellemző, melyet a görögből származó gerontokrácia foglal össze. A jelenség hosszú távon kedvezőtlenül hathat az USA politikai folyamataira és akadályozhatja olyan törekvések és reformok implementálását, melyek az ország sikerességét szolgálnák.
A Platform egy olyan feltörekvő kezdeményezés, mely jelenlétével, előadásaival és szellemiségével inspirál, formálja a világról alkotott képünket és ami a legfontosabb, szervező erővel bír, egyfajta kulturális gócpontként funkcionálva.
A Platform fő profilja a közösség és a kultúra. Az I. kerületi székhelyű Kulturális Központ 2023 őszén ünnepelte 1 éves fennállását, olyan programokat szervezve a közönségnek, mint az első nyitóbeszélgetés Dr. Körmendi Istvánnal, aki a maga 100 évével Magyarország legidősebb aktívan praktizáló háziorvosa vagy a december közepi irodalmi fókuszú est, a kortárs magyar irodalom közismert képviselőjével, Nyáry Krisztiánnal.
A Platform célja a kulturális élet fellendítése a kerületben és a találkozások helyszínévé válás.
A pillanat, amikor néhány órára a több tucatnyi kedves vendég elfoglalja a székét és mosolyogva figyel, az egyik legzseniálisabb élmény. Reményeik szerint számos további estre váltanak ingyenes jegyet a nézők a Katakomba Pinceszínházban, mely a Platform legfőbb székhelye, befogadóképessége nagyjából 80-100 fő, ám aki 101-nek fut be, annak szó szerint a föld alól is kerítenek széket.
1 év, megannyi esemény – orvos, újságíró, tánc- és hitoktató, zenész, történész, autóversenyző és parasportoló, néptáncos, író, romaügyi szakértő. Vendégeink a teljesség igényével listázott foglalkozásai. A lista folyamatosan bővül.
Az évfordulóra készült kollázs
A szervezőcsapat dinamikus bővülésével egyre kompaktabb és professzionálisabb esteket tarthatnak, hála annak, hogy sokuk egy gimnáziumba, a Katakomba „fölött” működő Szent Gellértbe járt. Egyik legnagyobb büszkeségük és egyben erősségük, hogy közösségük a képességeiket és érdeklődési körüket illetően sokszínű. Életkorilag egy ligában játszanak, amihez tökéletesen passzol, hogy tanulmányaik tekintetében hasonlóképpen igen sokfélék. Akad köztük többek közt építész, grafikus, katona, politológus, mérnök és jogász is. Pázmány, BME, ELTE a fősodor.
Mindenféle tudományterület felől támadnak, ami a fentebb listázott vendégeik széleskörű foglalkozásaiban mutatkozik meg. A jövőben igyekszenek akár kevésbé a kompetenciáik közé tartozó szakirányok jeles képviselőit invitálni és megszólaltatni.
Gála
2024 márciusában tartották az első, azaz mindenképpen jubileumi Platform Gálát. A hosszas szervezési feladatok és háttérmunkálatok után nagy büszkeséggel figyelték, hogy egy valóságos vendégsereg, több, mint 150 fő választotta őket azon a szombat estén. Felemelő volt a "régi motorosok" mellett új arcokat látni a közönség soraiban.
6 formáció, összesen 27 fellépő, 150 néző. Bachtól a néptáncon át Amy Winehouse és a jazz műfajáig szinte minden megszólalt.
Meghajlásra készen egy ízig-vérig profi előadás után a Szőke Márk vezette jazzformáció
És hogy kiknek ajánljuk?
A Lego-s dobozokon megfigyelhető „4 és 99 éves kor közöttieknek” javaslatot alapul véve: nem lehet elég korán, illetőleg elég későn elkezdeni estjeink látogatását. Bárkit várnak, aki kíváncsi egy különleges kezdeményezés működésére és annak vendégeire. Estjeik ingyenesek!
Az Afrikai Nemzetek Kupája elődöntőjének kezdetén a kongói labdarúgó-válogatott játékosai kezükkel eltakarták a szájukat, és két ujjukat pisztolyként a halántékukhoz szorították, így tiltakozva az országukban tapasztalható erőszak miatt. A játékosok elfogadhatatlannak tartják a nemzetközi közösség érdektelenségét a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén eszkalálódó fegyveres erőszakkal szemben.
Kép forrása: Sky sports
A mostani állomás egy újabb fejezet az évtizedekre visszanyúló konfliktusok hosszú sorában, amely a Világ egyik legösszetettebb humanitárius válságát okozta.
A nyugati sajtó figyelme jelenleg más országokra, jellemzően Izraelre és Ukrajnára irányul, ezért a kongói válság viszonylag kevés figyelmet kap. Pedig Kongó egy hatalmas ország a maga 104 milliós lakosságszámával jelenleg a Föld 15. legnépesebb országa. Szerte az országban nyugatellenes tüntetések törtek ki, és lázadó csoportok küzdenek azért, hogy minél nagyobb területeket és értékes természeti erőforrások feletti ellenőrzéshez jussanak. Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy mi történik Kongóban.
A Kongói Demokratikus Köztársaság rendkívül gazdag természeti erőforrásokban, mégis a Világ egyik legszegényebb országa, az egy főre jutó GDP összege körülbelül 600 dollár (Magyarországon 20 000). Az ásványkincsek kizsákmányolást, gyarmatosítást és nem gazdagságot hoztak a kongóiak számára. A 19. század végén és a 20. század elején az elefántcsont és a kaucsuk kitermelése termelt hatalmas vagyont az európaiaknak, különösen a belga királynak. A második világháború alatt kongói uránt használt az Egyesült Államok az atombomba kifejlesztéséhez.
II. Leopold belga király
Kép forrása: National Geopraphic
A kongói függetlenség 1960-as elnyerése után az ország déli részén folytatott jövedelmező réz- és egyéb bányászati tevékenységek hozzájárultak Katanga tartomány Belgium által támogatott elszakadási kísérletéhez. A szélesebb értelemben vett kongói válságnak ez a törekvés képezte a kiindulópontját. Ma pedig a KDK keleti részén található gazdag ón-, arany- és kultikus lelőhelyek játszanak kulcsszerepet a régiót sújtó konfliktusokban. A KDK keleti részét közel három évtizede sújtják fegyveres konfliktusok.
A régió közvetlenül a KDK keleti határa mentén fekszik Uganda, Ruanda és Burundi mellett. Ruanda kiemelkedő szerepet tölt be a kongói események alakulásában.
A KDK keleti részén talán a legjelentősebb nem állami fegyveres csoport az úgynevezett március 23-a mozgalom, azaz M23 néven ismert, tuszikból álló etnikai mozgalom. A csoport neve arra a 2009-es dátumra utal, amikor a KDK kormánya békemegállapodást írt alá a szervezettel a korábbi lázadás befejezéséről. Évekkel később, 2012-ben az M23 újabb lázadást robbantott ki, azzal vádolva a központi kormányt, hogy nem tartotta be az előző megállapodást. A csoport hatalmas területeket foglalt el, és még Goma, Észak-Kevu fővárosa felett is átvette az ellenőrzést, mielőtt a lázadást végül a kongói hadsereg és az ENSZ erői közösen leverték és kiűzték az M23-at az országból.
Egy évtizeddel később, 2022-ben azonban az M23 újból nagyszabású offenzívába kezdett, destabilizálva a régiót, ami a Kelet-afrikai Közösség és a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség katonai beavatkozását és közvetítői erőfeszítéseit váltotta ki. A harcok 2024 eleje óta ismét fellángoltak. Úgy tűnik, hogy az M23 most a stratégiai fontosságú Sake városának elfoglalására törekszik, amely mindössze 25 km-re északnyugatra fekszik Gomától, ahol közel 2 millió ember él. Ez arra enged következtetni, hogy a csoport ismét Goma elfoglalását tűzte ki végső célul.
Kép forrása: UNHCR
A legfontosabb dolog, amit az M23-ról tudni kell, hogy bár egy nem állami szereplőről van szó, informálisan a ruandai kormány támogatását élvezik. Ez a tényező nagyban hozzájárult a KDK és Ruanda közötti feszültségekhez. Ruanda tagadása ellenére az ENSZ szakértői szilárd bizonyítékokat hoztak fel amellett, hogy Ruanda nem csak logisztikai támogatást nyújt az M23-nak, hanem fegyvereket is szállít, és időnként csapatokat küld a lázadók mellé harcolni.
Februárban még arról is beszámoltak, hogy az M23 lázadók a ruandai hadsereggel közösen rakétát lőttek ki egy ENSZ megfigyelő drónra. Egy tavalyi ENSZ-szakértői jelentés szerint "a ruandai hadsereg célja a KDK-ban, hogy csapatokat és hadianyagot biztosítva megerősítse az M23-at, és arra használja fel őket, hogy biztosítsa az ellenőrzést az elmék felett, hogy politikai befolyást szerezzen a KDK-ban, és megtizedelje az FDLR-t".
Kép forrása: Rwanda Tribune
Az FDLR (Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért) egy Ruanda-ellenes lázadó csoport, amely a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén tevékenykedik, és állítólag a kongói kormány támogatását élvezi, és az M23 fő riválisának tekinthető. A csoportot etnikai hutuk uralják, akik közül sokan Ruandából a KDK-ba menekültek, miután 1994-ben népirtást hajtottak végre a ruandai népesség ellen a tótok ellen. A népirtást megelőzte az első és a második kongói háború, amely 1996 és 2003 között sújtotta a KDK-t. Ez több millió ember halálát és több mint fél tucat afrikai ország csapatainak bevonását eredményezte.
A mai napig érezhető a visszhangja, hogy Ruanda az M23-nak nyújtott támogatása hozzájárult a nyugatellenes tüntetések kirobbantásához a KDK-ban, mivel a ruandai kormánynak általában véve jó a kapcsolata a Nyugattal. A KDK fővárosában, Kinshasában nemrégiben tüntetők gyűltek össze az amerikai, a francia és más nyugati nagykövetségek, valamint az ENSZ-misszió székhelye előtt, ahol gumiabroncsokat és zászlókat égettek.
A helyi lakosság haragját az is növelte, hogy az ENSZ több mint két évtizede tartó békefenntartó missziója nem tudta stabilizálni a régiót, és a kongói kormány kérésére az ENSZ-misszió 2024 végéig elhagyja az országot. Mindezek mellett a térség összetett képéhez rengeteg más csoportosulás is hozzáadódik. Az M23 és az FDLR mellett az Iszlám Államhoz kötődő Szövetséges Demokratikus Erők vagy ADF, valamint a túlnyomórészt etnikai eredetű C kódú C csoport.
Ebben a sokrétű konfliktusban a különböző fegyveres csoportok szörnyű tetteket, mészárlásokat, szexuális erőszakot, gyermekkatonák alkalmazását és még sok mást követtek el. A térségben zajló konfliktusnak szörnyű humanitárius következményei vannak. A Save the Children szerint február óta legalább 150 000 ember kényszerült lakóhelye elhagyására, ráadásul a KDK keleti részén 2023-ig 1 millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására. Ez viszont csak egy töredékét képezte az ország egész területén élő nagyjából 7 millió belső menekültnek. Különösen aggasztó a helyzet Gomában és környékén, amely a környékről érkező menekültektől duzzad, mivel a harcok és az útlezárások megakadályozzák a létfontosságú ellátmányok be- és kijutását az ENSZ-misszió visszahúzódásával.
Kép forrása: UN news
A nyomás most a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség újonnan felállított erőin van, hogy segítsenek a KDK-nak a tartós béke és stabilitás megteremtésében. Ami az elmúlt évtizedekben hihetetlenül nehezen megvalósíthatónak bizonyult.
Nincs racionális magyarázat arra, hogy a Kongóban zajló konfliktus kevesebb figyelmet kapjon, mint Gáza vagy Ukrajna. Sokunk számára földrajzilag távolabb van, és egyesek számára geopolitikai szempontból kevésbé jelentősnek tűnhet, de a humanitárius helyzet nagyságrendje, a nemzetközi és geopolitikai szempontok, valamint az a tény, hogy a készülék, amelyen ezt nézi, kongói anyagokból működhet, azt jelenti, hogy sokkal több figyelmet érdemel, jelenleg.
Igazi választási szuperév lesz a 2024-es esztendő. Európában a sok helyhatósági, elnöki és parlamenti választás mellett uniós választásokat is fognak rendezni, amely a következő öt évre meghatározza az Európai Parlament összetételét, illetve magának az Európai Uniónak a politikáját. Idén azonban a világ szeme elsősorban az Amerikai Egyesült Államokon lesz, ugyanis elnökválasztásra fog sor kerülni november 5-én. Nem csoda, hiszen a világ vezető hatalmának a vezetőjéről fognak dönteni az amerikaiak.
A jelenleg rendelkezésünkre álló közvélemény-kutatások szoros versenyt ígérnek, bár Joe Biden kihívója, Donald Trump meglehetősen jól áll a csatatér államokban (Michigan, Georgia, Nevada, Arizona, Wisconsin, Nevada, Minnesota). Még igen korai lenne ezekből az adatokból hosszútávú következtetéseket levonni, hiszen még rengeteg dolog megváltozhat a következő szűk hét hónapban. Amennyiben valaki legalább fél szemmel figyeli az amerikai kampányt, akkor nagy eséllyel találkozott azokkal a hírekkel, amelyek Trump abortusszal kapcsolatos szakpolitikai mérséklődését elemzik.
A művi terhességmegszakításról való vita az egyik legpolarizálóbb kérdésköre az amerikai politikának. Az úgynevezett "pro-choice" és "pro-life" törésvonal az egyik legmélyebb törésvonala az amerikai belpolitikának. Előbbiek a nő döntési szabadságának az elsőbbségét, utóbbiak pedig a magzat élethez való jogát tartják alapvetőnek és sérthetetlennek. A döntés szabadsága mellett érvelők jellemzően demokraták, az életpártiak pedig republikánusok. A mai politikai klímában meglehetősen kockázatos egy amerikai politikusnak a saját táborának a preferenciájával szembe menni, hiszen könnyedén kiátkozhatják érte. A fegyverviselés jogának vagy a bevándorlás kérdése mind ilyen megosztó témák.
Azonban a túlságosan doktriner pozíció felvétele könnyedén elijesztheti azokat a független szavazókat, amelyek végső soron eldöntik az amerikai elnöki és kongresszusi választásokat. Trump számára eddig mindig a független szavazók megnyerése okozta a legnagyobb kihívást, hiszen meglehetősen radikális retorikával, illetve szakpolitikai álláspontokkal rendelkezik. Úgy tűnik, hogy Trump és stábja képes tanulni; ezt mutatja a volt elnök hirtelen mérséklődése az abortuszt illetően. A Republikánusok jelöltje a párt mögött álló életpártiak érdekeivel szemben egy mérsékelt (végső soron döntéspárti) választ adott az abortusz korlátozását illetően.
Trump ugyanis az államokra bízná a művi terhességmegszakításról való rendelkezést; ennek értelmében nem lenne föderális korlátozás, helyette a tagállamok törvényhozásai vagy referendumok szabályoznák azt. Ez nagy felháborodást keltett az amerikai jobboldalon, kérdés, hogy Trump mindezt hogyan tudja majd kezelni, illetve mennyire tudja ezt a legelkötelezettebb republikánus szavazók előtt marginális kérdéssé tenni.
A kétpártrendszer logikája a kiürülő közép ellenére is arra készteti a jelölteket, hogy előbb-utóbb elkezdjék a mérséklődést. A trumpista szavazókat évek óta meghatározza a demokrata kormányzattal szembeni düh és viszolygás, így könnyen lehet, hogy lenyelik az ikonjuktól ezt a békát. Mindenesetre úgy tűnik, hogy Trump elkezdett mérsékelt hangokat is megütni a kampányában. A következő hetek vagy hónapok mérései majd megmutatják nekünk, hogy ez a "puhulás" mennyire fog pozitívan vagy negatívan hatni Trump támogatottságára; vagyis elbizonytalanodnak-e a törzsszavazói, illetve mennyit változik a függetlenek körében az elfogadottsága.
Nem említettem foglalkozást a neved után, ugyanis az interneten többféle verzió kering. A Google-nál, hogyha beírjuk csak simán a nevedet, ott egyenesen magyar forgatókönyvíró vagy. A Facebookon a Biodban azt írod, hogy dokumentumfilmeket készítesz, a Wikipédia pedig, mint filmrendező, producer és újságíró tart számon, és így az lenne az első kérdésem, hogy most éppen mi a legaktuálisabb? Minek tartod magadat leginkább?
Hát először is mindig is újságírónak. Én dokumentumfilmesként is inkább újságíró vagyok, mert egyrészt nem tanultam ilyet, én kommunikáció szakon végeztem, de nem vagyok végzett dokumentumfilmes vagy filmes. A forgatókönyvíró egyébként vicces, igen néhány filmben forgatókönyvíró is voltam, de igazából ez a dokumentumfilmnél egy ilyen elég abszurd dolog, de az ember valamit leír, a pályázatokon be is kell adni forgatókönyvet, úgyhogy valami forgatókönyvet összerak az ember, de a dokumentumfilmnél ez annyira az élet hozza, hogy azt nem lehet így előre megírni. Úgyhogy az vagyok a legkevésbé.
Például ilyen Facebook-írónak is tartom magamat, mert amikor gyerek voltam, akkor író szerettem volna lenni, és így próbálgattam is magamat, gyerekkoromban még írtam verseket, próbáltam írni egy regényt, de abszolút beletörött a bicskám, viszont ez a Facebook műfaj nekem nagyon bejön. Oda kifejezetten próbálok úgymond ilyen kis miniesszéketz, publicisztikákat írni egy kicsit magasabb színvonalon annál, mintha csak úgy az ember kiírja, hogy helló.
Úgy szokták azt hiszem mondani, hogy a "közírói munkásságának része", hogy a Facebookon is bejegyzéseket tesz közzé valaki. Gyerekként egyébként mennyire volt evidens, hogy több területen kipróbálod magadat, hogy nem csak egy csapásirány lesz?
Ez egyébként egy eléggé eldöntött dolog lett, hogy valami írással fogok foglalkozni. A szüleim is eléggé motiváltak errefele, mert mondom, verseket írtunk, azokat elküldtem, nem tudom, Janikovszky Évának, akkor a tévében felolvasták, így elindult az úgymond karrierem, bár mindig is problémám volt a helyesírással. Fogalmazni tudtam, de meg kellett tanulnom helyesen is írni. Az újságírás az mindig is érdekelt. Amikor én egyetemre jelentkeztem, akkor még csak magyar szak volt, oda nem vettek föl, és a következő évben indult egyáltalán a kommunikációs szak, szóval akkor még nem is volt ilyen. Amikor elindult, akkor annyira azt éreztem, hogy na, ez az, amit én szeretnék. Tehát igazából ez, hogy a diplomám szerint kommunikációs szakember vagyok, szerintem ez egy elég egzakt meghatározás, mert ebben végül is minden benne van, amit csinálok.
Mikor érkezik meg az életedbe a dokumentumfilmek világa?
Volt az Utolsó figyelmeztetés című újság, amiből aztán lett a Reakció, amiből most a Mandiner, és oda írtunk, szerintem még az első bloggerek voltunk így Magyarországon. akkor mint Reakcióblog, és ott már készítettünk ilyen kis videókat is. 2006-ban kimentünk tüntetésekre, ott készültek azok az első blogok. Kis fényképezőgéppel készítettük azokat, és ugye a Biszku film indult onnan, tehát ott hirdettem meg, hogy keressük a legnagyobb élő kommunistát, és akkor igazából csak annyit szerettünk volna, hogy becsöngetünk, és megkérdezzük, hogy bocsánatot kér-e . Abból végül is egy nagyobb volumenű valami lett, mint csak egy becsöngetés.
Novák Tamással az volt az első filmünk, így lettünk dokumentumfilmesek, eléggé véletlenül és azóta ő is, meg én is egy közös műhelyben dolgozunk, és mind a ketten készítünk dokumentumfilmeket.
Most provokatív laikusként kérdeznék egy olyat, hogy miért érdemes dokumentumfilmet nézni, amikor ott van a Netflix, ott van az HBO, ott van megannyi streaming szolgáltató, aki szinte azonnal tartalmakat tud nekünk ajánlani. Mi az, amit meg tud mutatni a dokumentumfilm, amit ezek a platformok, ezek a nagyjátékfilmek nem.
Én úgy tudom, hogy pont például az HBO-n már nézettebbek a dokumentumfilmek, mint a játékfilmek, meg a Netflixen is vannak dokumentumfilmek, tehát egyre nagyobb reneszánszát éli a dokumentumfilm.
Én nagyon szeretek dokumentumfilmeket nézni, szóval én csak a személyes motivációt tudom elmondani, de ismerek sokat, meg van egy ilyen beszélgetős műsorom, ahol mindig egy dokumentumfilm kapcsán beszélgetek a vendégeimmel, és ott is látom, hogy azért nagyon sokan néznek dokumentumfilmeket.
Azt szokták mondani, hogy az Andy Vajna által hazaimportált tudás óta sokkal előrébb tartunk filmgyártás ügyileg. A dokumentumfilmeknél mi a helyzet, hogyha össze kéne hasonlítani mondjuk a 10-20-30 évvel ezelőtti állapotokkal. Hol tartunk ma?
A Vajna nagyon a játékfilmekre koncentrált, és külön is volt szedve, akkoriban volt a Nemzeti Filmintézet, ott főleg játékfilmeket készítettek. Egy-két egész estés moziban játszott dokumentumfilm volt, de nem volt jellemző, és ezzel párhuzamosan elindult a Magyar Mecenatúra Program, amihez igazából nem volt köze Vajnának, ami teljesen külön működött, és oda lehetett pályázni. Ez egy fantasztikus időszak volt, és mindenkinek egy hatalmas lehetőség. Rengeteg dokumentumfilm készült. Ezek nem nagy költségvetésű, de pont el lehetett készíteni 5-6-7-8 millió forintból egy-egy dokumentumfilmet, és mi is így kezdtük a Tamással utána. Amikor elkészítettük a Biszku filmet, azt saját költségvetésből készítettük.
Egyébként az is nagyon tanulságos szerintem mindenkinek, hogy akárki csinálhat ma már filmet, az összköltségvetése kb. egymillió forint volt, de két évig forgattuk, és teljesen saját költségből. Utána felkértek és voltunk az M1-en is volt egy ilyen oknyomozó műsorunk, a Becsengetünk és elfutunk, és utána pályáztunk, akkor már külön-külön.
Nagyon szerettek minket ottan. A túraprogramnál egyébként pont a nemrég elhunyt Vitézy László volt a mentorunk, aki nagyon értékelte a Biszku filmet, és kifejezetten támogatta, hogy ilyen jellegű, újfajta fiatalos filmek készüljenek. Mi vállaltan is ezt a Michael Moore-os vonalat vittük tovább, vagy viszem tovább én legalábbis. Tamás most már inkább jól megkomponált, forgatókönyv szerinti dokumentumfilmeket készít. Én továbbra is ez a "jövünk-megyünk, provokálunk", stílusú filmeket készítek, és abszolút támogattak. Utána volt az Elhallgatott gyalázat, ami a szovjet katonák által megerőszakolt magyar nőkről szólt, az volt az egyik első, de ugyanakkor készült a Befogad és kitaszít a világ, ami egy ilyen tudományos ismeretterjesztő film volt, hogy mi lehet az élet előtt, meg az élet után, vagy akár a Kényszerszinglik című film, ami egy ilyen pozitív valóságshow akar lenni, ahol olyan fiatalok jelentkeztek, akik szeretnének családot, gyereket, de még nem találtak hozzá párt, tehát elég sokfajta műfajban kipróbálhattam magamat.
Elméleti síkon kérdezném, hogy ha és amennyiben bármelyik kultúrpolitika odamenne hozzád, hogy kedves Fruzsina, pénz nem számít, a témaválasztás is az öné, akkor milyen típusú filmet forgatnál, vagy úgy is kérdezhetném, hogy milyen témát emelnél be a film által a közbeszédbe?
Énnekem nagyon nagy vágyam, csak nem találok rá, és szerintem nem is fogok rá találni támogatót egy Youtube-csatorna, vagy X-csatorna nekem mindegy, de az a lényeg, hogy egy videós csatorna, ahol vannak ilyen dokumentumfilm jellegű, vagy ilyen kis magazinműsorok is, tehát olyan, mint egy tévé, ilyen tök izgalmas aktuálpolitikai beszélgetések. Én ezt úgy képzelem el, hogy mindenki, aki benne van, az ingyen dolgozik, kivéve az operatőr, meg a vágó, de hogy maguk a műsorkészítők ezt ingyen készítik. Azért nagyon fontos, hogy ingyen, mert ha nem ingyen, akkor az már egy munkahely, akkor már van egyfajta elfogultság, és akkor már muszáj megfelelni ennek-annak. Ez az ideál, ez a független újságírás. Én ebben egyébként hiszek attól függetlenül, hogy ez így el van viccelve, meg valahol igaz, hogy nyilván mindenkinek van valamifajta elkötelezettsége, de olyan jó lenne megcsinálni egy ilyen low budget csatornát, ami egy kicsit a Partizánhoz hasonlít, csak értékrendben mondjuk más, meg nem olyan nagy költségvetéssel. Ha erre kapnék támogatást, akkor nagyon szívesen összeállnék több dokumentumfilmessel, és csinálnék jó kis műsorokat.
Kérdeznék a polarizáció jelenségével kapcsolatban, ami már gyakorlatilag bekúszott közénk. Ennek ellenére tüntetőleg a Másvilág című műsorodban visszatérően szerepelnek akár baloldali, akár centrista - ha van ilyen - szereplők. Honnan van meg benned ez a fajta szándék, hogy különböző gondolkodású, más nézetrendszerrel rendelkező emberekkel leülj és diskurálj?
Én azt gondolom, hogy rajtunk múlik, hogy amiben élünk, az egy pokol vagy a mennyország, és én csak úgy tudom elképzelni jól a világot, hogyha összefogunk, és vannak közös ügyeink. Nekem a barátaimnak is legalább a fele más gondolkodású, vagy nem is vallásos, vagy nem azt a politikai pártot szereti, amelyiket én. Ugyanígy nekem nagyon nagy családom van, 25 unokatestvérem, 100 unoka és unokahúg, és ott is van mindenféle fajta gondolkodású ember, és nagyon jól tudunk együtt lenni. Szerintem nem kell azonosan gondolkozni, sőt annál izgalmasabb egy beszélgetés, ha máshogy gondolkozunk.
Egyébként a filmjeimben is, tehát például a 2006-os filmben, ott azt BodokyTamással készítettem, aki az Átlátszó vezetője - Soros-ügynök (nevet). Ezt viccből mondom, hogy Soros-ügynök, de egy nagyon rendes srác, akivel egyébként kommunikáció doktorira jártunk együtt, vagy Pető Andrea, a CEU-nak a professzora, akivel meg az Elhallgatott gyalázatban, meg most a Megörökölt gyalázatban is együtt dolgoztunk.
El lehet képzelni, hogy egyébként egy csomó témában teljesen máshogy gondolkozunk, de vannak ügyek, amiket közösen gondolunk fontosnak, és közösen ki tudunk állni mellette.
Ugyanígy a Más világ beszélgetésekben igazából mindenkit elhívok, aki engem érdekel, és az nem aszerint érdekel, hogy milyen oldali, hanem aszerint, hogy csinál valami olyat, ami számomra érdekes.
Ezek szerint az említett Áldozatok 2006 - Bodoky Tamással közösen - tekinthető egyfajta oldalakon átívelő projektnek, hogy a nagy közös témáinkat, vagy elfelejtett közös témáinkat újra felszínre hozzuk?
Igen, egyébként az egész, amikor elindult, akkor én igazából nem akartam 2006-ról filmet csinálni, mert egyébként 2006-ról van vagy 10 film.
A Révész Máriusz keresett meg, hogy 15 éves évforduló lesz, és nem akarom-e valamilyen formában feldolgozni. És mondtam, hogy egy módon az újdonság, hogy azt bemutatom, hogy akkor ez mennyire közös ügyünk volt, mert akkor ezt újságíróként én úgy éltem meg, hogy ebben mindenki fel volt háborodva. Ilyen furcsa dolgok is voltak, hogy a Hajós András bement a Hírtv-be. Ezek ma már nem olyan ismert nevek, de hogy nagyon nagy dolog volt a Hajós Andrásnak bemenni a Hírtv-be, az körülbelül olyan, mintha Osváth Zsolt menne most be a Hír TV-be, most nem akarom őket összehasonlítani, de egy nagyon érdekes esemény volt. Az is nagyon furcsa volt, hogy azért ebben annyian voltunk érintettek, hogy mindenkinek volt egy ismerőse, aki érintett volt, úgyhogy ez egy teljesen közösen megélt drámává vált, aztán utána megint szétvált a társadalom, de hogy ott volt egy ilyen pillanat, amit közösen éltünk meg, és mindenki nagyon szenvedett tőle, és mindenki nagyon szenved tőle a mai napig is, hogy nem volt benne igazságszolgáltatás.
Említetted, hogy legalább tíz film van a 2006-os eseményekről. Ennek ellenére én megkérdezném, hogy amikor kiadjátok ezt a filmet, az Elk*rtuk, egy napra rá jelenik meg. Ez a véletlennek tudható be?
Az is a tizenöt éves évfordulóra készült. Tudtuk igen és amikor mi pályáztunk a filmre, akkor már lehetett tudni, hogy forog az a film, tehát hogy ők kezdték el előbb úgymond, de én mindig azt gondoltam, hogy a kettő teljesen kiegészíti egymást. Az egyik egy játékfilm, a másik meg egy dokumentumfilm. Az nem probléma, ha két műfajban is megemlékezünk a 15 éves évfordulóról.
Legyen szó erről a filmetekről vagy valamely másikról, a nézői visszajelzések érdekelnének. Ami eljut hozzád, az többnyire pozitív, akad-e esetleg negatív, milyenek a visszajelzések?
Különböző, általában nagyon pozitív, nagyon sok megkeresést kapok ilyenkor mindig, tehát akár a megerőszakolt nőknél, akár 2006-nál. Ugye ilyenkor mindig annyi megkeresést kapok utólag olyanoktól, akikkel történt valami, vagy akik ezt megélték, vagy rendőr volt benne, vagy bíró, vagy akármi, tehát nagyon sok ember keres meg, meg miért hagytam ki ezt, miért hagytam ki azt. Állandóan foglalkoztat, hogy akkor még egy filmet készítsek, de igazából másrészről az ember ilyenkor már lezárja, és nem szeretne újat készíteni, de a Megörökölt gyalázatnál végül is az történt, hogy lett egy második része, mert egyszerűen annyi muníció halmozódott fel, vagy annyi megkeresés. Alapvetően nagyon sokszor áldozatok keresnek, ugye nézők, akik teljesen fölháborodnak, kiborulnak rajta.
Az a nehéz a filmjeimben, hogy egyik se egy ilyen jó kis péntek esti program. Annyira megrázóak, hogy nagyon jól kell lennie annak, aki megnézi, hogy egyáltalán legyen lelkiereje megnézni. Én elfogadom, hogy nehéz megnézni a filmjeimet, és mikor van rá alkalom.
Én elképzelem, valakinek véletlenül van egy jó kis péntek estéje otthon a feleségével, vagy egy fiatalnak és akkor nem elmegy bulizni, hanem leül és megnézi a háborúban megerőszakolt nőkről szóló filmet. Minden elismerésem, hogyha ezt teszi, de igen, hogy egyébként meg abszolút általában pozitív visszajelzés érkezett.
A 2006-os filmre pédául voltak negatív visszhangok is (akkori) kormányközeli oldalról, hogy nem volt szerintük korrekt, merthogy túlzottan kiemelt a Helsinki Bizottság és a TASZ szerepét ahhoz képest arányaiban, amit ők tettek, vagy nem szerepelt benne például Balogh Zoltán, Ékes Ilona, ami egyébként teljesen jogos, úgyhogy én azon gondolkoztam, hogy ha nem is egy komplett dokumentumfilmet, de mondjuk a Youtube csatornámra egy kis összeállítást azokból, akiknek abszolút komoly szerepe volt, és nem szerepelnek a filmben, őket újra megszólítani.
Akadt olyan építő jellegű kritika, amit megfogadtál, és később esetleg beépítettél valamely más munkádba?
A Vitézy László mondta azt, hogy az tiszteletlenség, hogy ott egy klottgatyában álldogálunk a Bodoky Tamással. (Áldozatok 2006)
Ezen elgondolkoztam, hogy nyár volt, az egész forgatás ilyen rohamtempóban történt, és tényleg néha nem kellően elegáns a megjelenésünk, ilyen problémák tényleg vannak. Nyilván ezen lehet javítani, csak pont az, amiért így mondom, hogy én újságírónak képzelem magam, meg inkább vlogger, hogy én egyébként meg másrészről szeretem az amatőrizmust a filmekben, meg direkt hagyom is, hogy legyen.
Nem tudom, hogy láttatok-e Michael Moore filmeket, de ő egy nagydarab pasas, aki mindenhova beslattyog kábé egy papucsba', és ott fölteszi a kérdéseket. Nekem is kicsit unott ahangom, meg flegma stílusom. Ez engem így kellően szórakoztat, hogy akár egy nagyon nehéz témában is igen, ott állsz egy nyári ruhában, egy kicsit flegmán, de ugyanakkor fölteszel nagyon súlyos kérdéseket.
A végéhez közeledve lenne egy-két személyes kérdésem, ugyanis online ökológiai lábnyomodat nevezzük így, gyakran szoktad csökkenteni a szerintem általad kreált netböjttel, ezt majd szerintem érdemes lenne levédetni. Egyik posztodban például azt írod, hogy "most megint egy kis netböjt, aztán jövök vissza". Mit csinálsz ilyenkor a felszabaduló időben?
Legutóbb csúfosan nem sikerült a netböjt, de alapvetően már többször csináltam olyat, hogy nyáron egy hónapig is tartottam vagy két-három hétig. Általában ilyenkor elutazom, és akkor így tényleg teljesen, tehát nem megyek föl a Facebookra, az e-maileket se nézek, van, amikor telefont se, és akkor csak olvasok, meg együtt vagyok a családommal.
Mely dokumentumfilmet ajánlanád így ad hoc jelleggel, hogyha esetleg nagyon megszegnénk a saját netböjtünket, esetleg van-e személyes kedvenced?
Én a Michael Moore filmeket nagyon szeretem, illetve Varga Ágota filmjeit, sajátból pedig a Befogad és kitaszító világot szeretem legjobban. Az egyébként még szombat estére is jó, bár elmegyek egy halottasházba benne, de azért alapvetően egy nagyon szép film, nekem az nagyon személyes. Egyben egy gyászmunka, mert akkor haltak meg, a forgatás közben halt meg anyukám. Emellett nekem egy darab gyerekem van, egy lombikbébi, és erről is van szó benne, hogy az embrió, ami a lombik alatt keletkezik, hogy annak van-e lelke, tehát személyes érintettségem is van benne, úgyhogy mind a két témára nagyon jó.
Egyetlen egy záró kérdésem lenne a végén. A jövőben milyen terveid vannak? Csak, ami publikus! Újságírás terén, dokumentumfilmezés terén, bármilyen téren.
Ahogy említettem például egy ilyen csatornát nagyon szívesen csinálnék, ha van rá valahol valamilyen keret, és ott akár földolgoznék sokrétű történeteket. Egyébként föl szeretném dolgozni az Indexnek a történetét, az SZFE-nek a történetét, nagyon szeretnék készíteni filmet a privatizációról, ott most írunk is egy forgatókönyvet, van egy film, aminek producere vagyok, ami a magyar királylányokról szól, vagy olyan magyar származású királyi feleségekről az egész világon, akik nagyon híresek, az is egy nagyon kedves téma és nagyon várom, hogy kapunk-e rá pénzt.
Miután Sulyok Tamás lemondott alkotmánybírói tisztségéről, hogy Magyarország államfője legyen, az Alkotmánybíróság elnök nélkül maradt, így felmerül néhány kérdés. Ki lesz az Alkotmánybíróság új tagja? Ki lesz az új elnök?
Mi történt Sulyok államfővé választása óta az Alkotmánybíróságon?
Február 26-án Kocsis Máté a Facebookon bejelentette, hogy
,,Sulyok Tamás köztársasági elnökké választását követően a kormánypártok Trócsányi Lászlót, a Magyar Jogász Egylet elnökét jelölik az Alkotmánybíróság megüresedő helyére.”
Trócsányi László (Forrás: https://magyarnemzet.hu/kulfold/2021/01/trocsanyi-laszlo-jelentos-a-szakertoi-halozatok-hatalma)
Trócsányi László – többek között – volt alkotmánybíró (2007-2010), volt igazságügyi miniszter (2014-2019), jelenleg európai parlamenti képviselő és a Károli Gáspár Református Egyetem rektora, egyetemi tanár.
A felkérést éppen utóbbi miatt utasította vissza.
"Hosszas mérlegelés után arra az elhatározásra jutottam, hogy a megtisztelő felkérésnek - egyetemi kötelezettségvállalásaimra tekintettel - jelenleg nem tudok eleget tenni."
Így a 15. alkotmánybírói szék azóta üresen áll az Alkotmánybíróságon.
Ki látja el az elnöki teendőket?
Mielőtt Sulyok Tamás lemondott volna az alkotmánybírósági pozíciójáról, egyik utolsó intézkedéseként Salamon Lászlót javasolta, hogy az AB elnökhelyettese legyen. Javaslatát a teljes ülés elfogadta, így jelenleg Salamon László – elnökhelyettesként – végzi az Alkotmánybíróság irányítását.
Az Alkotmánybíróság teljes ülése (Forrás: https://www.jogiforum.hu/cikk/2018/08/05/hianyzo-biroi-nyugdijszabaly-juliusi-ab-mustra/)
Ki lehet Alkotmánybíró?
Sokan sokfélét tippeltek arra, hogy ki lesz az Alkotmánybíróság új tagja. Azonban az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) több feltételhez köti azt, hogy ki választható meg az Alkotmánybíróság tagjává. Először is jogász végzettséggel kell rendelkeznie és 45 éves már elmúlt, de 70. életévét még nem töltötte be. További feltétel, hogy kiemelkedő tudású elméleti jogász legyen (egyetemi tanár vagy a Magyar Tudományos Akadémia doktora), vagy legalább húszévi, jogi területen folytatott szakmai gyakorlattal kell, hogy rendelkezzen. Alkotmánybíróságnak tagja nem lehet olyan ember sem, aki - értelemszerűen - a megválasztása napját megelőző négy éven belül a Kormány tagja, valamely párt vezető tisztségviselője volt, vagy politikai és szakmai felsővezetői tisztséget töltött be.
,, Az Alkotmánybíróság tagjának megbízatási ideje tizenkét év. Az Alkotmánybíróság tagja nem választható újra.”
Hogyan lesz valaki az Alkotmánybíróság tagja?
Az Alkotmánybíróság tagjainak kinevezése kapcsán az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága játszik fontos szerepet. Ha az Országgyűlés elutasítja a jelöltet, a bizottság új javaslatot tesz a következő 15 napon belül. Az új tagot általában kilencven napon belül választják meg az előző tag megbízatásának lejártát követően. Az Alkotmánybíróság tagja az eskütétel után lép hivatalba.
Az Országgyűlés felel az alkotmánybírák elnökének kiválasztásáért (legalább a jelenlévő képviselők kétharmadának igenlő szavazata szükséges), aki a mandátumának végéig tölti be a tisztséget.
Az Alkotmánybíróság elnökhelyettesét a tagok titkos szavazással választják maguk közül.
Pletykák szóltak arról, hogy az Alkotmánybíróság következő elnöke id. Lomnici Zoltán lehet, de hivatalos információ még nem látott erről napvilágot.
Hosszú éveken át épített örökségünk a múltunk részét képezi: minden tégla egy-egy darabja az emlékezetünknek, ezért fontos, hogy megőrizzük a következő generációk számára. Ebben Magyarországon elkötelezett a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. (továbbiakban: NÖF), melynek célja, hogy megóvja és megújítsa műemlékeinket, valamint a renovációk és gondozás keretében, újra turisztikai attrakcióvá tegye azokat.
Cikkünk a NÖF tevékenységeit célzott bemutatni, valamint azt, miként járulnak hozzá a hazai kulturális örökségvédelemhez. A Nonprofit vállalat elkötelezett a műemléki épületek hiteles felújításában, fenntartható hasznosításában. A kastélyok, várak és más műemlékek látogatása által a NÖF felejthetetlen élményeket kínál mindazoknak, akik érdeklődnek a hazai történelem és kultúra iránt. Fő feladatuk közé tartozik, hogy koordinálják a műemléki védelem alatt álló épületek fejlesztését és felújítását, melyek a Nemzeti Kastély és Várprogram kivitelezésében valósulnak meg.
Portfóliójukban immáron több, mint 50 műemléki védettségű épület található, emellett kiemelt állami beruházásokban is részt vesznek. Ezek alapján országszerte számos műemlék – kastély és vár – részesül jelentős rekonstrukciós és állagvédelmi beruházásokban. Nemcsak az épületek külső és belső megújítására törekednek, hanem azok élettel való megtöltésére is. A korahű felújítással egyetemben visszaállítják a kastélyok és várak eredeti berendezéseit, műtárgyakkal és az egykori kastélytulajdonosokhoz és családjukhoz tartozó műalkotásokkal díszítik fel az épületek termeit. Az élettel való feltöltés arra is utal, hogy havonta milyen különböző programajánlatokkal és rendezvényekkel igyekeznek kedvezni a látogatóknak.
Természetesen a felújításkor és a műtárgyak visszaállításakor a Nonprofit Kft. egy professzionális csapatra támaszkodik, akik többévtizedes tapasztalattal rendelkeznek műemlékek restaurálásának területen. Az intézmény munkatársai egyrészt fontos szerepet töltenek be a kormányzati kulturális örökségvédelmi programok előkészítésében és megvalósításában, másrészt műszaki állapotfelméréseket készítenek, funkcionális elemzéseket írnak és hosszútávú, fenntartható hasznosítási koncepciókat dolgoznak ki. Emellett részt vesznek a helyszíni kutatásokban, építéstörténeti dokumentációk elkészítésében, és biztosítják a szakmai kontrollt a helyreállítások során.
Több helyen, mint például a nemrég felújított fertődi Eszterházy kastélynál is fényképes dokumentációkra támaszkodnak a legapróbb részletektől (a tapéták mintáitól, és a fali gerendák aranyozásától) a pontos elrendezésig. A híres kastély középrésze, az összekötő szárny földszintje, az innen induló barokk lépcső, valamint a Belvedere és az óratorony óratorony 4.3 milliárd forintból újult meg, ez összesen 3705 m²-t jelent. Ez a szám a már meglévő dísztermek mellett a lakosztályok rekonstrukcióját is magában foglalja. Mind a női, mind a férfi és gyerek lakosztályoknál arra törekedtek, hogy a berendezés minél inkább közelítsen az eredeti állapothoz.
Kép forrása: Secret Stories, Ágh Marina
Ennek megvalósításához a NÖF-nek sikerült Magyarország kormányának támogatásával közel 700 műtárgyat visszavásárolni a műemlékvédelmi rekonstrukció során, elhelyezni őket a kastélyban. Ezek Európa legértékesebb műkincsei közé tartoznak, többnyire a 18. század utolsó harmadának késő barokk és rokokó stílusának pompáját idézik, és melyek közül nagyon sok Madame Pompadourhoz köthető.
Követve még Eszterházy Miklós egykori, kínaizáló elrendezéseit, a kastély termeibe visszakerültek kínai történeteket és helyszíneket ábrázoló értéktárgyak, használati tárgyak, illetve a szakértői csapat segítségével és a fennmaradt dokumentációkra hagyatkozva a szintén kínai kultúrát, annak hagyományait ábrázoló falfestményeket is rekonstruálták. Ez a folyamat nagyon pontos kidolgozást, aprólékos munkát igényelt, és főleg rengeteg időt, hiszen sehol másutt nem találhatók kínaizáló falfestmények ilyen szép számban.
A felújítások során még fontos szempont volt, hogy a kastély termeiben minél interaktívabban, a fiatalok számára illusztrációkkal és vetítésekkel együtt mutassák be a 18. századtól a 20. század végéig a kastélyban élők és vendégeskedők életét, többek között Joseph Haydn, az udvari karmester és zeneszerző munkásságát. Az interaktív vetítések és tárlatvezetések mellett, a NÖF kezdeményezésében egész évben különböző programokkal várják a látogatókat, melyeknek részét képzik vándorkiállítások, koncertek és szezonális programok is, nemcsak a fertődi Eszterházy kastélyban, hanem az örökségvédelmi programhoz tartozó kastélyok zömében. A felújított kastélyok és várak látogatása épített kultúránk gazdagságának és pompájának bemutatása mellett még tökéletes lehetőségnek bizonyul ismereteink fejlesztésére, a magyar történelem összefüggéseinek feltérképezésére.
Március közepén tüntetések törtek ki a karibi szigetországban az alapvető élelmiszercikkek hiánya és a folyamatos áramszünetek miatt, ami a koronavírus-járvány kitörése óta egyre gyakoribb jelenség Kuba nagyvárosaiban. Közösségi médiában terjedő videókon kubaiak ezrei skandálják, hogy ,,áramot és élelmet". Beszámolók érkeztek arról, hogy egyes tüntetők rendőrőrsöket rohamoztak meg a letartóztatott tiltakozók szabadon engedését követelve.
Kubában, amely mind a mai napig kommunista berendezkedésű ország,
egy efféle tiltakozási hullám példa nélküli.
Eddig bármilyen demonstrációval szemben a tüntetőknek a kubai kommunista kormány kemény elnyomásával kellett szembenézniük. Az országot jelenleg Miguel Diaz-Canel elnök vezeti, aki 2021-ben követte Fidel Castro testvérét, Rault Castrot. A feszültség Kuba és USA között a hidegháború végét követően több mint 35 évvel is fennáll: a kubai kormányt a diktatorikus berendezkedése miatt az USA szankcionálja, Kuba szerint az Egyesült Államok meg akarja buktatni a kormányt az egyre bővülő, immár 62 éve fennálló amerikai kereskedelmi embargójával.
Kép forrása: Foreign Policy
Kuba gazdasági válsága
Kuba szigetország révén és politikai rendszeréből kifolyólag a világ egyik elzártabb országának számít. A helyzet csak romlott a 2020-as világjárvány kitörésével, mert aggasztó folyamatok indultak el a kubai gazdaságban és társadalomban. Óriási problémát jelent, hogy Kuba egy importfüggő állam: élelmiszerszükségleteinek mintegy 70%-át, üzemanyagának és gyógyszereinek 50%-át importálja. A kubai valutának, a pesónak vásárlóereje meggyengült a nemzetközi piacon, ezért Kuba az importárukat külföldi valutával próbálja megvásárolni.
A járvány kimerítette az ország devizatartalékait, mivel az olyan importtermékek, mint az élelmiszerek és az üzemanyag drágultak, másrészt, mert a turizmus visszaesése és a gyenge termés miatt kevesebb deviza áramlott be.
A devizabeáramlás hiánya egyébként is kevesebb importot jelent, ami élelmiszer-, üzemanyag- és gyógyszerhiányt okoz. Februárban pedig a kubai kormánynak az ENSZ-től Élelmezésügyi Szervezetéhez kellett segítségért fordulnia az élelmiszerhiány enyhítése miatt, mert a hét év alatti gyermekek tejporral való ellátása már az országban nem megoldható.
A hiánygazdaság destabilizálta a kubai politikát is, és ez a közvetlen kiváltó oka az elmúlt napokban tapasztalt tüntetéseknek.
A kubai gazdasági válság elképesztően súlyos állapotban van, az ország az államcsőd szélén táncol.
Összeomlottak az olyan alapvető közszolgáltatások, mint az egészségügy és az oktatás, a beruházások leálltak, nincs gazdasági növekedés. A folyamatos megszorítások csökkentik az adóbevételeket és ezáltal a közszolgáltatások további romlása következik be.
A COVID és a politikai instabilitás óriásit ártott a turizmusnak, ami a járvány előtt Kuba GDP-ének 11%-át tette ki. A gazdasági lehetőségek hiánya a fiatal, képzett kubaiak elvándorlását is elősegítette: csak az elmúlt két évben több mint 400 000 ember - a sziget lakosságának mintegy 4%-a - vándorolt ki az Egyesült Államokba. Ráadásul Kuba egyre mélyebb demográfiai válsággal küzd, a kivándorlás már a mostani hullám előtt is akut probléma volt. A COVID miatt több mint 70 000 többlethalálozás történt, a születések száma az elmúlt tíz évben mintegy 30%-kal csökkent. Az ország lakossága 2016-ban tetőzött 11 342 000 fővel, 2024-ben pedig már csak 11 174 000 lakosa volt. Az ENSZ becslései szerint a népességszám 10 millióra csökkenhet.
Kép forrása: WOLA
A kivándorlási hullámot kihasználva a Biden-kormányzat az amerikai munkaerőhiányt enyhítve 2023-ban lazította a Kubára vonatkozó bevándorlási szabályokat, ami lehetővé teszi a kubaiak számára, hogy ideiglenesen munkát vállaljanak az Egyesült Államokban. A programra már 50 ezren jelentkeztek.
Mindenesetre a közelmúltbeli tüntetések növelik a feszültséget a Kuba és az USA között. A Fehér Ház a kubai kormányt hibáztatja a kialakult helyzetért, mert Kuba nem vezette be a demokráciát és nem tartja tiszteletben a kubai polgárok alapjogait. Kuba gyorsan visszavágott, behívta az USA kubai nagykövetét, és a tüntetésekért az amerikai kormányt tette felelőssé.
Amerikai embargó
A szigetet jelenleg is blokád alatt tartja az Egyesült Államok. Kuba az 1960-as évek eleje óta - a modern történelem leghosszabb blokádja - amerikai kereskedelmi embargó alatt áll, miután Fidel Castro a kubai forradalom idején átvette a hatalmat.
Eredetileg ez csak azt jelentette, hogy az amerikai vállalatok és magánszemélyek nem kereskedhettek Kubával. 1996-ban a Helms-Burton-törvény elfogadásával kiterjesztették a külföldi vállalatokra is a szankciókat. A törvény kimondta, hogy minden olyan külföldi vállalat, amely Kubával kereskedik, nem folytathat üzleti tevékenységet az Egyesült Államokban (a törvénnyel az USA egyébként sérti a nemzetközi jogot, amit többek között az EU-val szemben is alkalmaz). Az embargót Obama alatt némileg enyhítették, aki megpróbálta normalizálni a kapcsolatokat Fidel Castroval, ami sikeres volt, 2016-ban a két ország újból felvette a diplomáciai kapcsolatokat, amely 1961-ben szűnt meg. Azonban Donald Trump minden előrelépést visszafordított, kiterjesztette a szankciókat.
Raul Castro volt kubai elnök Barack Obamával
Kép forrása: The New York Times
Trump egyik utolsó hivatali intézkedésével felvette Kubát a terrorizmust támogató államok amerikai listájára. Kuba nemzetközi kereskedelme ezzel jelentősen megnehezült. Ez nyilvánvalóan különösen rossz hír egy importfüggő ország számára, és a világjárvány hatásával együtt bénító hatással volt Kuba gazdaságára és társadalmára.
Elnökválasztási kampánya során Biden támadta Trump "kudarcos Kuba-politikáját", és megfogadta, hogy Barack Obama örökségét folytatva megpróbálja fejleszteni a két ország kapcsolatát.
Azonban erre nem került sor. A blokád a nemzetközi jog szerint egyértelműen jogellenes, az ENSZ Közgyűlése 1992 óta minden évben határozatot fogad el arról, amelyben az embargó megszüntetését követeli. Az Egyesült Államokat ez viszont nem igazán érdekli.
A kubai kormány politikája
Fontos viszont a kubai kormány felelősségét is megemlíteni. Míg a kormány a világjárvány első hullámát figyelemre méltóan jól kezelte, a későbbi COVID hullámok hatásaival szemben már nem tudta megvédeni a lakosságot.
Az elmúlt néhány évben a kormány megpróbált elmozdulni a központilag tervezett gazdaságtól a piacorientáltabb gazdaság felé, azonban a legutóbbi erőfeszítések nem sikerültek fényesen. Egy elszúrt kísérlet Kuba bonyolult valutarendszerének egységesítésére 2021-ben hozzájárult ahhoz, hogy a peso piaci árfolyama a 2021-es körülbelül 50-ről a dollárhoz képest ma 300 fölé emelkedett. A támogatások csökkentése gyors inflációt gerjesztett, a benzin ára több mint 400%-kal emelkedett. Kuba azonban 2024-ben még mindig hatalmas és fenntarthatatlan deficittel számol, amely a GDP több mint 18%-át teszi ki.
Mindent egybevetve, bár az amerikai embargó lehet Kuba bajainak elsődleges oka, a kormánynak a reformokra irányuló, bénakezű próbálkozásai nyilvánvalóan nem segítettek.
A közelmúltbeli tüntetések, valamint az USA-ba kivándorló kubaiak példátlanul magas száma pedig arra utal, hogy a jelenlegi kormány veszélyesen népszerűtlen. A kormány válasza sokatmondó ebből a szempontból.
A Santiago-i Kommunista Párt első titkára egy háztetőről a tüntetők tömegéhez szólva azt mondta, hogy a kormány megérti a tüntetők követeléseit, és ígéretet tett arra, hogy az elkövetkező napokban több élelmiszert biztosít.
Ez szöges ellentétben áll azzal, ahogy a kormány a legutóbbi, 2021-es komolyabb tüntetésekre reagált, amikor lecsaptak a tüntetőkre. és több mint 1000 tüntetőt tartóztattak le.
Kuba elnöke: Miguel Diaz-Canelű
Kép forrása: France 24
Mi lesz tehát a következő lépés?
Annak az esélye, hogy a kormány ténylegesen összeomlik, jelenleg alacsony, nem utolsósorban azért, mert nincs nyilvánvaló alternatíva. De ez nem jelenti azt, hogy a dolgok jobbra fordulnak. Drasztikus változások nélkül nehéz elképzelni, hogy Kuba egyhamar kikerüljön a gazdasági válságból, és ezért nehéz elképzelni, hogy a kormány hogyan állíthatja helyre legitimitását, mivel a gazdasági jólét az egyetlen módja annak, hogy a kubai nem demokratikus rezsim megnyugtassa a kubai közvéleményt.
A magyar állam 1918-1919-es összeomlása és a magyar nemzet szétzilálódása után a polgári radikálisok jelentékeny része emigrációra kényszerült. Őket tetették felelőssé a felbomlásért és a trianoni katasztrófáért. Azonban az 1930-as évek elejére egy új generáció lépett a porondra, akik felülírták az addigi polgári radikálisok által uralt baloldali közbeszédet és ez a csoport pedig nem volt más, mint az urbánusok, amelyhez a legkönnyebben a Nyugat folyóiratot tudjuk kötni. Az urbánusok ahogy maga az elnevezésük és utal rá egyfelől nagyrészt a városi polgárság alkotta másfelől pedig a szélsőjobbal szemben a városban a haladás és a kultúrának a szívcsakráját látta. A polgári radikálisok közt és az urbánusok közt egyetértés volt a Horthy rendszer teljes elutasításában, a polgári kultúra háttérbe szorulásának helytelenítésében és a liberalizmus védelmében, valamint az antiszemitizmus elleni küzdelem terén. Ezenfelül jellemző volt rájuk valamiféle kapitalizmus ellenes szociáldemokrata szellem.
Az urbánusok egyszerre voltak egy irodalmi, valamint egy intellektuális és politikai csoportosulás, akik hasonlóan a népi írokhoz elvetették a status quo-t, de közben merőben más gondoltak a létezés legtöbb kérdéséről, aminek következményeként létrejött egy olyan csatatér, amely megosztottságnak a hatását még máig érezni.
Az urbánusok nem alkottak egy kiforrott ideológiai nézet rendszert, hanem egy lazán összekapcsolódó értelmiségi, gondolati csoportosulás volt. A közösségnek alapvetően nem lett volna célja a zsidók melletti agitálás, de a külvilág és a politizáló közvélemény sarokba szorította őket, hogy színt valljanak. Ennek következtében alakult ki az a szintén a közgondolkodást máig meghatározó közvélekedés, hogy a baloldal nemzetietlen, ugyanis az urbánusok és az általuk képviselt baloldali értékek képviselete nem tudott úgy tűnni, mint egy életbevágóan „magyar” és „nemzeti” dolog, ugyanis ráragasztották a kozmopolita zsidó bélyeget és ennek köszönhetően a baloldalt máig nemzetietlenként aposztrofálják sok esetben (bár nyilván ezt a toposzt azért ezt követő egyéb történelmi események is sok esetben életben tartották.)
Az urbánusok (és nem mellesleg a polgári radikálisok) meglátása szerint úgy lehet elérni az asszimilációt, hogy először a magyarságot kell felemelni tehát létre kell hozni egy “új Magyarországot”, amihez aztán lehetségessé és érdemessé és válik minden népcsoport asszimilációja. Ez az arisztokratikus doktriner gondolkodás sok esetben szintén máig jellemzője a magyar baloldalnak. Visszatekintve aligha kérdéses, hogy ez az előbb említett az urbánusok által támogatott asszimilációs modell többszörösen is zátonyra futott. Ennek azaz egyszerű oka, hogy nem lehet egy hosszú múltra és tradíciókra visszatekintő népet felülről mesterségesen átformálni.
Aligha mehetünk el az irodalomhoz való attitűd mellett az urbánusokat vizsgálva. Az urbánusok a városi irodalmat kiműveltebbnek, bonyolultabb és sokrétűbbnek tehát magasabb rendűnek tartották, ezzel szemben a népi írók ezt teljes mértékben visszautasították. Az urbánusok nem tekintették ellenségeiknek a falusiakat és pont ezért irigységgel vegyes félelemmel szemlélték a népiek sikerét a falvakban.
A magyar fajvédelem
Noha a magyar fajvédelem homályos csírái egészen a dualizmus koráig visszavezethetőek, ennek ellenére mégiscsak egy egészen új, az 1. világháborút követő összeomlás következtében létrejövő eszméről beszélhetünk. Az eszmeiség legismertebb alakjai közé tartoztak Bajcsy-Zsilinszky Endre, Gömbös Gyula, vagy éppen Szabó Dezső. Mivel harcos nacionalista, függetlenségi párti figurákként nem sok babér termett a dualizmus alatt Magyarország számára ezért a magyar fajvédelem meghatározó figurái semmilyen nosztalgiával nem tekintettek vissza a dualizmusra. Meghatározó élményeik a háborúhoz, a román betöréshez, a tanácsköztársasághoz és a nagy Magyarország széteséséhez kötődtek. Különös keménységgel ítéltek meg a tanácsköztársaságban a magyarországi zsidóság szerepét, valamint szintén rosszallással tekintettek a forradalomra emiatt a radikális reformjaikat parlamentáris szinten, jogszerűen akarták keresztülvinni szemben a Tanácsköztársasággal.
A fajelmélet és a fajvédők nem feltétlen alkotnak közös halmazt. Noha a magyar fajelmélet nyilvánvalóan sokat merített a magyar fajvédők gondolataiból, de az átfedés mégsem teljes, ugyanis a fajelmélet elsősorban francia és német mintákból építkezett. Ezzel szemben a magyar fajvédők jelentékeny része elutasította mind a náci ideológiát mind pedig a fasizmus hazai formáit. A fajelmélet céljai között szerepelt a magyarság megóvása, mind külső, mind belső ellenségektől, illetve az alsóbb, illetve a középső társadalmi rétegek erőteljes képviselete.
A fajvédők eszméi az egyik legjelentősebb hatást gyakorolták a kornak a népességére. A fajvédők hatására jött vissza a köztudatba a magyar nemzet veszélyeztetettségének az érzése, valamint a szocialista eszmét is nekik sikerült nemzeti érzülettel feltölteniük. Mindeközben sajnálatos módon a politikai spektrum középpontjában helyezték az antiszemitizmust, semmibe vették az alapvető szabadságjogokat, továbbá támogatták a tekintélyelvűséget és a környező népek lenézését.
Szintén meglepő az a különbség, hogy a századforduló politikai nyelvezetét összevetjük a magyarság és a magyar kultúra védelmére hivatott fajvédők által használt nyelvezettel akkor a kettő közti különbség megdöbbentően nyilvánvaló az előbbi javára.
A favédők mint ahogy már az elnevezésük utal rá a magyarságra elsősorban nem egy felvehető, elsajátítható identitásképző vívmányként tekintettek, hanem egy örökletes dolognak tartották. (Ugyanakkor ebbe örökletes közösségbe beleszámították a történelmileg asszimilált népfajokat is.) Ezt jól mutatja az is, hogy a fajt és a nemzetet felváltva használták tehát egylényegűnek tekintették. Ennek köszönhetően a világtörténelemre is különféle fajok közti fennmaradásért való harcként tekintettek, amelyben csak az erővel vívhatsz ki magad és a fajod számára megbecsült pozíciót. Nem hittek a zsidók asszimilációjában úgy hitték, hogy ez a póz valójában egy hazug taktikai lépés a zsidók részéről, hogy a valódi imperialista céljaikat keresztül vigyék.
Mindkét értelmiségi csoportosulás állításai és társadalomformájú erejük máig visszhangot vernek a magyar közélet csataterén és sok szempontból mindmáig jól leképezik a politikai erőviszonyokat. A vidék-város ellentét egészen mostanáig jól tapintható némi ideológiai felöntéssel. Vagy éppen a nemzethalál gondolata, amely Trianonból fakadó neurózisnak köszönhetően továbbra is csak részlegesen tudta feldolgozni a magyarság, bár kérdéses, hogy a feldolgozás vajon helytálló cél-e.
A vátesz latin eredetű szó, jelentése látnok, próféta, a költészetben a prófétai szerepben fellépő költők megnevezése, a romantika költészetében a vátesz küldetéstudattal rendelkezik, népvezér, a közösséget, amelyhez maga is tartozik, kiválasztottként szólítja meg. Ő az, aki tudja a jövőt, s hozzá vezető helyes utat, egy igazságosabb világ felé vezeti a népét. Ehhez hasonló mondatokat olvashatunk, amikor középiskolában a Vátesz jelentéséről beszélünk, és köszöntök minden nézőt és hallgatót, velem szemben ül Bárány Bence, aki a VATES márka alapítója és a brand menedzsere.
Mi a helyes út az igazságosabb világ felé, avagy a vátesz, mint szó hogyan jelenik meg a márkában, mi itt az alap?
Nagyon szép felvezetés volt, és csak az dübörgött itt a homlokom környékén, hogy hát nem kicsit vállaltunk ezzel a névvel, de nagyon úgy éreztük, hogy nekünk így kell hívni magunkat, mert hogy mi is kapcsolódtunk hozzá itt a középiskolát emlegeted, hogy talán ott találkozik először vele az ember, és azt hiszem az alapító társammal mi is ott találkoztunk először ezzel a kifejezéssel, hogy mi az út az igazságosabb világ felé, és hogy jelenik meg a váteszség a márkában. Sokféleképpen lehet, vátesz egy márka, egy ruházati márka, merthogy mi alapvetően és ez nagyon fontos, mert nem feltétlenül egyértelmű:
Mi egy ruházati márka vagyunk, akik egyebek mellett, vagy emellett az alaptevékenységük mellett egyéb kultúra inspirálta és kultúra fókuszú, meg művészet fókuszú kampánnyal igyekszik népszerűsíteni mindazt, amit mondjuk a váteszlét takarhat, illetve mindazt, amit a művészet takarhat.
A márkában a váteszség ott jelenik meg, ha mondjuk azt vesszük, vagy azt állítjuk magunkról, hogy mi tudni fogjuk azt, hogy mi lesz az a trend, ami majd ledominálja a textilipart. Csak ez is ilyen túlvállalásnak tűnik, azért vonakodok kimondani. Ezt lehet vátesznek hívni, hogy mi azt mondjuk, hogy ebből trend lesz, és azt is csinálunk belőle. És mondjuk ez valamilyen szinten sikerült, mert mikor elkezdtük, azért azt elmondhatjuk, hogy ez annyiban nem új ötlet, hogy voltak már hasonló próbálkozások előttünk is, csak mi voltunk azok, akik nem csak egy projektként és egy kollekcióként gondoltunk erre, hogy alapvetően irodalom, aztán kicsit kibővítve művészet, inspirálta és fókuszú mintákkal és mintázatú ruhadarabokat készítünk. De hogy mi gondoltuk, mi gondoltuk úgy, hogy ebből aztán vállalkozást kell csinálni, és aztán ezt hosszasan valahogy lánggá fújni ezt a kis parazsat, ami indult, és akkor ott a mi elképzelésünk tényleg az volt, hogy erre márpedig lesz egy széles kör, egy széles érdeklődő réteg, és ez úgy esett, hogy beigazolódott.
Nagyon-nagyon óvatosan fogalmazok, azt hiszem, nem akarok olyannak tűnni, mint aki tényleg fölül, vagy túlértékeli a saját szerepét, de azt hiszem, hogy az elmúlt négy, vagy most már lassan öt év alapján májusban leszünk öt évesek, elmondható, hogy igenis tudunk-e trend lenni, bár mi mindig azok leszünk valószínűleg, akik egy réteg számára lesznek igazán izgalmasak, de a cél nyilván az, hogy ez a réteg minél szélesebb legyen.
A váteszség talán ezen is tetten érhető, hogy ezt a réteget megpróbáljuk egy kicsit bővíteni, azt pedig úgy tudjuk megtenni, hogyha jó érzékkel osztunk meg tartalmakat, és viszünk mindenkit egy picit a művészetfogyasztás irányába, de nem túl didaktikus módon téve mindezt.
Hogyan keletkezett a VATES, mint márka? Mi volt az a szükséglet, amit úgy éreztétek, hogy ki kell elégíteni?(Irodalom, Ady és Radnóti avagy az őstörténet:)
Elmondom az őstörténetet, amit szoktunk mesélni. Nagyon érdekes, mert a társam jelenleg San Franciscóban tartózkodik, és ő már nem olyan aktív a márka hétköznapi életében, és ezt a monológot, amit most fogok mondani, eddig mindig interjúban úgy csináltuk, hogy dobáltuk egymásnak a labdát, és most vagyok abban a helyzetben.
Úgy nézett ki, hogy Csányi Péter, az én társam, készített magának egy Ady-s pólót, és akkor az irodalomórán őt megfogta Adynak a karaktere. Ő akkor elkönyvelte magában, hogy ebből egyébként egyszer lehetne valami ilyesmit csinálni, merthogy az önkifejezése neki akkor az volt, hogy ez az Adys póló megmutatta, hogy ő kedveli ezt a költőt, és akkor mindazt, amit egyébként ő képvisel. Nálam ez szintén középiskola volt, nálam a Radnóti kattant be, ott volt az, hogy egyszer csak úgy igazán figyelni kezdtem az órákon, illetve én utána slam poetryvel kezdtem el foglalkozni, ami meg, ha nem is szerintem nem költészet, hanem inkább egy performatív műfaj bizonyos műfaji határokon. Ott kezdett el érdekelni az igazából, hogy a szavak ereje - klisé - az pontosan mit is jelent a gyakorlatban.
Aztán én szabadúszó grafikusként kezdtem el tevékenykedni a diplomám megszerzése után, és akkor gondolkodtam egy pont után abban, hogy egyébként én ilyen kicsit filmes utalásokkal felcicomázott pólókat szeretnék egyébként piacra dobni, és itt találkoztunk mi Péterrel, és itt indítottuk el a márkát.
Igazából az hívta életre, hogy talán a hobbija és az érdeklődési köre, ha nem is egyezett meg száz százalékban kettőnknek, de volt egy erős metszetünk, és az már elég volt ahhoz, hogy elhiggyük, hogy ez másokat is érdekelni fog, illetve hogy akkor el kell ezt indítani, és nem csak úgy, hogy egy kollekciót készítünk, hanem hogy belevágunk és hosszú távra tervezünk.
A VATES oldalán három érték szerepel, amely fontos számotokra: az egyediség, a minőség és a közösség. Az egyediség és a minőség szerintem az magától értetődik, de hogy a közösség része az mit jelent, hogy esetleg vannak közös események, rajongói találkozók, hogyan kell ezt a közösségi részt értelmezni?
Online és offline közösségről szoktunk beszélni. Ebből szerintem az offline értékesebb és kell még rajta dolgoznunk, mert szerintem kevésbé aktív, mint az online. Az online nyilván adja magát nekünk a napi tartalomgyártásunk, az gyakorlatilag idézetek megosztása a social médiában, és célunk is nyilván, hogy két - nem is tudom - kajafotó között mondjuk legyen egy olyan három soros, amit mi kiteszünk, és ami mondjuk egy picit hosszabban köti le a nézőt, mint az a hét másodperc, amit általános attention spam-nek szoktak mostanában mondani. Jó az, hogyha esetleg elolvassa, netán még egyszer elolvassa, és elgondolkodik a jelentésén, de nem feltétlen cél az, hogy aztán annak utána is olvasson, de örülünk, a legjobb mellékhatás az, hogyha utána mondjuk megkeresi a teljes művet is.
A kommentszekciónk az, ahol tetten érhető, illetve a kedvelési számunk, azt hiszem, ez az online közösség, merthogy hosszú évek után még mindig elképesztő számban szokták kedvelni és továbbosztani a mi idézeteinket. Ebből mi azt deriváljuk, hogy akkor ez hatni is tud, illetve ha olyan idézet kerül ki, ami megosztó, akkor nagyon érdekes az, hogy a kommentszekcióban milyen beszélgetések indulnak, vagy önmagában az érdekes, hogy beszélgetés indul, ami egyszer-egyszer talán sárdobálássá is válik a végére, de hogy ez a ritkább.
Sokkal gyakoribb az, hogy emberek elkezdenek adott esetben vitázni, és megpróbálják meggyőzni egymást kommentekben, ami a mostani kommentkultúrát elnézve ritka és becsülendő.
A Covid talán első hulláma alatt volt még egy nagyon kellemes tapasztalásunk a saját online közösségünkkel, amikor nyilván bezárták az országot, és akkor igyekezett mindenki olyan ötletekkel előállni, amivel talán egy picit izgalmasabbá lehet tenni ezt az otthonülést. Mi ekkor csináltuk a János Questet, a János Vitéz 372 versszakát felosztottuk. Aki jelentkezett, hogy ő szeretne egy négysorost mondani, az kapott egy versszakot, és akkor túljelentkezés volt, pedig mi azt hittük, hogy jó, hogyha az első két éneket szét tudjuk osztani, de hogy annyi mindenkit érdekelt ez, és aztán csináltunk egy óriási hangoskönyvet ebből az egészből, hogy végigmondta, 372 versszakot. Ennyi ember mondott el egy-egy versszakot a János vitézből, így elkészítve egy uszkve 1 óra 26 perces hangoskönyvet és ami különösen izgalmas volt, az az, hogy a 6 éves volt talán, nagyjából 6 éves forma, kisgyerek volt a legfiatalabb, és szerintem 90 környékén volt a legidősebb, amit mi különösen szerettünk.
Talán pályázatokat csináltunk kétszer is, ennek most már azt hiszem a legutóbbinak is két vagy három éve, de hogy mintatervező pólótervezői pályázatot hirdettünk irodalmi témákban, és nagyon sokan jelentkeztek rá, és nagyon sokan adtak le pályaműveket, amiket aztán meg is jelenítettünk, tehát volt egy olyan kollekciónk, amiben több ilyen pályamű is szerepelt, sőt onnan került ki egy grafikus, akivel mi azóta is együtt dolgozunk.
Az offline-hoz visszatérve pedig az események voltak izgalmasak, ez is 2022 nyara volt azt hiszem, mikor a Westend-tetőn csináltunk két eseményt, ott az volt az izgalmas, vagy az volt az elgondolás mögötte, hogy rapperek, színészek, költők és slammerek álltak színpadra, és adták elő azt, amit ők egyébként szoktak csinálni, és abból egy ilyen érdekes mix jött létre. Nyáron szoktunk még menni különböző formátumokkal, fesztiválokra általában. Ez a kulturális, vagy ilyen popkulturális kvíztől elkezdve a kerekasztal beszélgetésen át egyébként a kötetbemutatóig, amiről majd azt hiszem fogunk beszélni.
Volt már igazából minden, és azt jó látni nagyon, hogy attól függetlenül, hogy milyen fesztivál, hogy mondjuk egy szigorúbb értelemben vett művészfesztivál, vagy egy zenei fesztivál, ahol mondjuk lehet, hogy abban a sávban, amikor minket hívnak, még többen másnaposak, mint nem. Még az is kivánszorog olykor, aki látod, hogy a tekintete még egy picit ködös, de már nyitott arra, amit mi ott csinálni akarunk.
Egy ruhamárkánál adott a ruha, a ruha anyaga, a minőségi ruha, és így ennyi, de azért mégiscsak a VATES-nál azt láthatjuk, hogy üzeneteket, gondolatokat, bármifajta ilyen üzenetet közvetít ez a márka, hogy van egyfajta aktivizmus ebben a projektben, vagy ez egy márka, ami egyébként üzenetekkel is kommunikál?
Nyilván a technikai oldala az, hogy van a címke, van a minta, azt nagyon nem tudod megvariálni, tehát ott a lehetőségeid száma és a mozgástered véges. Az, hogy hogy választod meg a mintákat, nyilván már egy izgalmasabb kérdés. Van-e benne aktivizmus? Ha aktivizmusnak hívhatjuk, akkor ez a művészetnépszerűsítés.
Bár még egyszer azt nagyon szeretném kiemelni, hogy mi abszolút nem azok vagyunk, akik abban hisznek, hogy mindenkinek mindennap el kell olvasnia egy egész könyvet, és akkor az tud csak működni, és hogy csak az hívhatja magát, vagy az hivatkozhat magára úgy, hogy könyvkedvelő, vagy olvasást kedvelő, vagy művészetet kedvelő, vagy kultúra iránti érdeklődő, aki ezt mondjuk adott heti óraszám fölött teszi.
Ezt csipegetni is lehet, kevesebbet is lehet belőle fogyasztani, és hogy ez mindenkié, és lehet ezt vinni magaddal kisebb dózisban, Hogyha éppen arra van kapacitásod, és akkor ezt lehet növelni ezt a dózist, és nyilván érdemes is, hogyha el szeretnél mélyülni irodalomban, a festészetben, a zenében, akkor erre mindig van lehetőséged, és mi szeretnénk egy híd lenni tulajdonképpen, vagy mondjuk egy olyan platform, ami belépni is segít mondjuk ebbe, hogy mondjuk honnan kezdjem el én a kultúra és a művészetek fogyasztását, erre mondjuk pont jók lehetünk, hogy innen. Nézel egy-két idézetet, rájössz, hogy igazából te görgettél hármat, akkor volt ez a szerző, akitől neked két-három idézet valamiért megmaradt, akkor lehet, hogy utánanézel, és akkor tőle fogsz olvasni. Ám ha annyi van, hogy a napodban van egy perc, amikor elolvasol valamit, ami egy picit más, mint ami az általános kínálat a social mediaban, akkor mi ezt tudjuk. Azt hiszem, hogy ez bizonyos értelemben aktivizmus, bár valószínűleg van ennél szebb szó erre. Ez a küldetéstudat talán, ami a váltás mögött rejlik.
Akkor van benne egy kis kapudrog szerep is?
Az se gyenge kifejezés, de elfogadom, ez jó.
Ha már kapudrog, akkor azt láthatjuk, hogy ezeken a termékeken alapvetően költőknek a gondolata jelent meg, későbbiekben akár mesék, de akár megjelentek egy zenekarnak is az alkotásai ezeken a bögréken, telefontokokon és azért régebben mégis a fő fókusz a költőkön volt. Arra lennék kíváncsi, hogy az eladások alapján lehetett-e következtetni arra, hogy például nem tudom, Adys pólóból adtak el a legtöbbet, vagy József Attilás bögrét, hogy van-e ilyenfajta kultusza most Magyarországon valamelyik költőnek, vagy lehetett-e valamilyen tanulságot az eladásokból figyelni?
Abszolút megvannak, és nem is csak az eladásokból, hanem a kedvelésszámokból, a megosztott idézeteken lévő kedvelésszámokból szépen lehet modellezni, hogy kiket szeret és ismer a magyar közönség leginkább, és Ady abszolút viszi a prímet, József Attila Radnóti, meg talán Babits. És aztán Karinthy, Kosztolányi még néha meg szokott érkezni egy-egy nagy villanással, kicsit mint egy atlétikai esemény benne a fejemben. Azt nézem, hogy Karinthy és Kosztolányi környékén ki futkos, még Szabó Magdát nagyon szeretik.
Végtelen statisztikák, vagy végtelen adatunk lett abból, hogy egyébként kiket kedvelnek és kiket vesznek adott esetben, ezt érdekes látni. Nem mindig a szerző személye az, ami a döntő:
Ha csak egy-egy sorokat nézünk, akkor témákat lehet még kiemelni, hogy "boldog vagyok a szerelem miatt", és "ramatyul vagyok a szerelem miatt", mind a két topik magasan veri az összes többit gyakorlatilag.
Rendkívül tágan van értelmezve, ha jól vettem ki a kultúra. Például a Facebook-posztoknál van, hogy a Shrek filmből van idézve, van, hogy egy klasszikus drámából például. Mi a felfogásotok, nektek mi az a határ, amin belül ti megosztotok egy tartalmat.
Ez nagyon jó kérdés, hogy mik a szerkesztői elvek, és ez olyan, amiről folyamatosan tanácskozunk mi is, hogyha valamelyikünk egyértelműen azt mondja egy kiválasztott idézetre, hogy na ez nem passzol az oldalunkhoz, akkor miért? Egyrészt figyelünk arra, hogy nehogy véletlen elitizálódjunk, mert az azt hiszem, mindig veszélye egy ilyen kezdeményezésnek.
Ha mi azt választottuk, hogy a magyar irodalomból, ahogy indult, a magyar irodalom fókuszból, ahogy indult ez az egész, egyszer csak egy lazábban értelmezett művészetfókuszú márka lettünk, akkor tényleg válogassunk mindenhonnan. A Shrek és Babits az egy nagyon szép összevetés. Ezt tartjuk is, hogy különböző területekről szemezgetünk.
Azért nagyon nehéz, mert hogy mostanra a tagokkal gyakorlatilag egyetértés van abban, hogy szinte zsigeri a döntés, hogy na ez olyan VATES-es. A váteszesség fogalma a mi fejünkben már él, talán némely követőnk fejében is megvan már az, hogy mi VATES-es, csak pont ez a veszélyes, mert így elitizálódik aztán valami, és ezért kell mindezt revizionálni. Nyilván ilyen általánosságokat tudok elmondani, hogy legyen érték abban, ami elhangzik. Fontos, hogy kiszolgáljuk az ízlését egyfelől a minket követőknek, de próbáljuk meg kicsit formálni is. Ha mondjuk eddig nem voltak vevők a leírt iróniára, mert mondjuk azt kevesebben értik, és ez a számokban nagyon jól látszik, hogy kevesebben értik. Csak azért is tegyünk már ki olyat, ami nem 14 másodperc megérteni, nem kétszer olvasós, hanem lehet, hogy háromszor. Vagy először átgörgeted, és akkor talán mikor görgettél hármat ugrik be, hogy hoppá, ott valami lehet volt még elrejtve a sorok között.
Lehet néha kicsit limonádébb a dolog. Ha a dalból idézünk, akkor például közel nem kell olyan pontosnak és feszesnek lennie a gondolatnak, mint mondjuk egy versnél, mert ott óhatatlanul elindul egy sláger esetében a dallam is az olvasó fejében, ahhoz már mást köt, saját élményeket, a dallammal együtt alakul ki valahogy a fejében egy élmény, és akkor az ilyen módon egy picit más jellegű poszt, mint egy irodalmi. Ilyen szempontok jönnek be általában, de azt hiszem, hogy ez egy nagyon mély zsák, amiből órákon keresztül tudnék szemezgetni. Alkalom szerint válogatunk ebből a zsákból, hogy mit veszünk ki éppen, és mit kell figyelembe venni, amikor el akarjuk dönteni, hogy ez igen vagy nem.
Nemcsak régi költőknek a soraival foglalkoztok, hanem kortárs költők soraival is. Nemrég jelent meg a Felhajtóerő című versantológia, amely kötetben 48 kortárs szerző versét olvashatják. Az első kérdésem ehhez kapcsolatban az lenne, hogy mi volt a célja ennek a versantológiának, és hogyan lettek kiválasztva a szerzők és a versek?
Adta magát a téma, ez picit vissza a gyökerekhez projekt volt gyakorlatilag, merthogy akkor már mi a művészet inspirálataként hivatkoztunk magunkra, de tudtuk azt, hogy minekutána magyar irodalomból indultunk már akkor a kezdetekkor megfogalmazódott bennünk, hogy milyen szép lenne, hogyha ebből egyszer egy kötet születne. Azt nem tudtuk még, hogy hogyan. Az a választás meg megint csak adta magát, hogy dolgozzunk csak kortársakkal, és itt már köszönetet kell mondani a Jelenkornak, és Szendrák Bence volt a Jelenkor oldaláról a szerkesztő, a VATES oldaláról én, illetve Élő Csenge Enikő költő, szerkesztő segített még be harmadikként, így aztán három nagyon más szempontrendszer találkozott, és abból gyúrtunk össze valami olyat, aminek a vége a Felhajtóerő lett. Én nagyon szerettem volna azt, hogy nyilván minél több arc jelenjen meg a kötetünkben, ezért lett 48 szerző és 48 vers. Azt hiszem, a Jelenkor oldalról jött az az ötlet, hogy nagyon jó lenne, ha csak kortársak lennének.
Aztán a szerkesztői elvekről beszélgettünk még sokat, de ott szerettük volna, hogy erről nem biztos, hogy nekem kell a lehető leghosszabban beszélni, de hogy szerencsére a szakemberek bevonásával lett végül a Tory Higgins-féle selfdiszkrepancia elmélet az alapja annak a szerkesztésnek, amit végül véghez vittünk itt a Felhajtóerő esetében, ez három ciklust jelent, és akkor nem untatlak most azzal, hogy arról én konyhanyelven beszéljek, de a Tory Higgins-féle selfdiszkrepancia elméletnek, ha utána olvas valaki, akkor elég egyértelmű, hogy hogy alakult ki ez a három ciklus.
Hát a cél is egy nagyon hosszú folyamat volt. 2023. február 14-én jelentünk meg, és egy szűk évvel előtte már elkezdtük a beszélgetéseket erről a kötetről, és még az elején arról is volt szó, hogy mi lenne, hogyha itt is mondjuk három ciklusban úgy jelennének meg művek, hogy mondjuk csak két négysoros idézet, a rövid versek és a hosszú versek, hogy ez mintha a kapudrog jellegét megint csak megtartaná, hogy mondjuk éppen egy perced van a villamoson, előkapod a kötetet, akkor néhány sorosokból fogsz szemezgetni. Ha tíz perced van, akkor már rövid versekből, ha van egy órád, akkor olvasod a hosszú verseket, csak ez meg olyan blőd, szerkesztői elvnek tűnt, meg kicsit az egyet kell, hogy értsek, hogy picit úgy hülyének nézi az olvasót, és ez nem jó.
Nagyon érdekes, hogy aminek tökéletesen van helye és működik az online térben, az nyilván a nyomtatott irodalomnál nem ugyanúgy működik, úgyhogy egy izgalmas tanulási folyamat is volt egyben. Végül aztán itt, hogyha a célról meg a szerkesztésről beszélnék viszonylag hosszan, akkor nyilván itt a három szerkesztőnek az elveit tudnám kiemelni, de hogy azt is nagyon nehéz szétszálazni, hogy miben különbözik.
Nekem nagyon fontos volt az, hogy tegyünk bele olyan verseket, amiknek az értelmezései mélyre mennek és hatnak, és szép elemei a kortárs magyar irodalomnak, de fontos, hogy nem kell hozzá másfél óra, hogy megfejtsünk benne minden idegen szót, hanem egy picit könnyedebben fogyasztható, mint azok, ahol tényleg arról van szó, hogy netán még utánajárást is igényel az olvasás mellett az, ahogy meg van fogalmazva, de került bele olyan is, ami egy picit utánajárósabb. Én terjedelmében is szerettem azt, vagy szerettem volna azzal is hatni, hogy ha már az online-ból mégiscsak hozom azt magammal, hogy tudom, hogy mennyi az az idő, amit egy poszttal eltölt a ma embere, akkor valószínűleg ez érvényes egyébként mégiscsak olvasásnál is. Annyival segítsük meg, hogy legyenek benne rövidebb versek. Szerkesszük úgy, hogy te az olvasó fejével is gondolkodsz és igyekszel segíteni neki és rajta, amikor megtalálod a végső sorrendjét ezeknek a verseknek, hogy a lehető legfogyaszthatóbb ívet tudd leírni. Széttartóak nagyon most a gondolataim. Nem tudom, mennyire volt ez válasz a kérdésedre, ha igen, akkor itt teszek rá pontot.
A kötetet elolvasva nekem egyből eszembe jutott Petőfi Sándor, akit a bátorság egyik legnagyobb alakjaként tanítanak, és aki azt mondta a XIX. század költői című versében, hogy:
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed, nincs rá szüksége a világnak, s ezért a Szent Pált félretedd
Olvasva ezeket a verseket, vagy más kortárs verseket, esetleg slam poetry-t hallgatva, felmerül a kérdés, hogy hová tűnt a művészetből a bátorság, mit jelent a XXI. századi költőknek ez a szó, hogy bátorság, és mikor érdemes a Szent Pált félretenni? Egyáltalán nektek foglalkozni kell-e ezekkel a kérdésekkel?
Igen, ez nagyon fontos. Már az előző kérdésre adott válaszomban is azt éreztem, hogy talán a szerkesztőtársaim ennél a kötetnél pontosabban tudják megfogalmazni azt, amit én csak konyhanyelven rakok össze, merthogy mi nem vagyunk irodalmárok.
Van egyfajta érzékünk, már csak a színpadi tapasztalatunkból, és az eddigi irodalmi tapasztalatunkból van egy jó szemünk és fülünk ahhoz. Mondjuk fülünk az nem feltétlen kell, merthogy képeket osztunk meg, de hogy van érzékünk ahhoz, hogy jó szerkesztői és csőszei legyünk ennek az egésznek, amit csinálunk, de nem vagyunk irodalmárok, így aztán én a szerepem túllépésének érezném, hogyha itt most ennek a fejtegetésébe kezdenék, és nem is feltétlen lennék vele komfortos. Nem én vagyok erre a legjobb ember, hogy megmondjam.
Amit mi tudunk, az még egyszer ez a híd. Híd, meg a kapudrog. Ezek tudunk mi igazán lenni, illetve ha már a kezdetekről beszéltünk, hogy most, miként hivatkozunk magunkra, akkor az újraértelmezés kultúrája, ez az a rövid kifejezés, amit magunkra aggattunk egyébként nagyon boldogan, mert hogy azt hiszem, ezért működik az, amit csinálunk.
Olyan értékeket közvetítünk, amik örökérvényűek és állandóak, és száz év múlva is értékként fogunk rájuk hivatkozni, de mondjuk már nem fogyasztjuk annyira, mert valahogy a közlés formája, az azt közvetítő közeg, vagy ez az érték maga jelenleg olyan polcon van, amire nem nagyon szokott felnézni a széles tömeg. Mi arról a polcról igyekszünk ezt leemelni, átrakni egy olyan polcra, ami egy fokkal népszerűbb, hogy akkor itt van ez a gyönyörű dísztárgy, és akkor nézzétek meg, mert érdemes, hogy lehet, hogy ha Frakk szembejön pulóveren, akkor ez valakinek mondjuk új lesz, hogy ez a mesefigura egyébként létezik.
Vagy újra eszébe jut, hogy ez a mesefigura létezik, és akkor megmutatja a gyermekének, hogy nézzen az új generáció is Frakkot, mert miért ne nézne Frakkot. Ugyanez igaz az egy-egy sorokkal, ugyanez igaz bármilyen festménnyel, amit felhasználtunk. Nyilván amellett, hogy hozzányúlunk trending dolgokhoz, amiket mindenki ismer. Igyekszünk onnan is válogatni, amiket ne adj Isten, elfelejtenénk itt az idő során, és mondjuk az, hogy mi újra hozzányúltunk, az újra egy picit ráirányította a fejgépet.
Milyen projektekkel találkozhatunk a jövőben a VATES oldala felől? Mennyit szabad elárulni ezekből?
Nagyon-nagyon izgalmas dolgokon dolgozunk. Ez a tökéletes stock válasz szerintem erre a kérdésre, hogy ne mondjak igazán semmit, de nem akarlak itt válasz nélkül hagyni.
Kísérleti jellegű dolgok következnek. Kicsit mainstream vizekre fogunk evezni. Tesszük mindezt úgy, hogy az értékünket azt ugyanúgy megtartjuk, mint ahogy eddig is megtartottuk, és tán még növeljük is, vagy picit más fénytörésbe kerül, mindez nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a közönségreakciókra. Én rettenetesen élvezem ezeket az új projekteket, meg új nekifutásokat, meg új próbálkozásokat. Azt hiszem, ez a záloga annak, hogy mi sem unjuk meg azt, amit csinálunk. Meg nyilván a fejlődésünk záloga is, mert hogyha mi tényleg a kapudrog vagyunk, rettenetes, hogy ezt a kifejezést használjuk most már ezen a ponton, de akkor már nem engedem el, akkor viszont a lehető legjobb dílernek kell lennünk, és a legforgalmasabb sarokra kiállni, ahol sokan belénk akadnak, ez borzalmas! (nevet) Ezt a lehető legjobb szándékkal igyekszem mondani.
A csapat egy része, a képen szereplők 100%-a millió szálon kötődik a Szent Gellért Gimnáziumhoz
Kép forrása: Secret Stories, Ágh Marina
