Reaktor

Jelenkorunk fizetési rendszere vegyes modellekre épül: a készpénz és a digitális megoldások párhuzamosan léteznek, és az utóbbiak térnyerése látszólag megállíthatatlan. De vajon ez valóban így van? A Mi Hazánk Mozgalom 2023 végén egy alaptörvény-módosítást kezdeményezett, amely a készpénzhasználat alkotmányos védelmét célozza – számolt be róla a 444. Eközben a világ számos jegybankja vizsgálja a digitális jegybankpénz bevezetésének lehetőségét. Felmerül tehát a kérdés: hol rejlik a jövő? A készpénzben, amely évszázadok óta stabil alapja a gazdaságnak, vagy a digitalizációban, amely a modernizáció és az innováció ígéretét hordozza? E kérdések megválaszolásához a készpénz és a digitális fizetőeszközök előnyeit, hátrányait, valamint az elmúlt évek trendjeit érdemes megvizsgálni.

Az alábbi táblázat foglalja össze a készpénz és a digitális pénz főbb jellemzőit:

A fenntarthatóság ma kulcskérdés, amelyben a digitális fizetési rendszerek előnyösebbek lehetnek, hiszen a készpénz gyártása, szállítása és megsemmisítése jelentős környezeti terheket ró az iparra. Ugyanakkor a digitális pénz sem mentes a problémáktól: az adatközpontok energiafogyasztása, valamint az infrastruktúrák kiépítése és karbantartása komoly ökológiai lábnyomot hagy. Az érmék és bankjegyek fizikai előállítása azonban folyamatos és megújuló költségekkel jár, míg a digitális rendszerek esetében a kezdeti beruházások után alacsonyabb fenntartási költségek tapasztalhatók.

A nyomon követhetőség kérdése szintén ellentmondásos. Míg a készpénzhasználat biztosítja az anonimitást, ezzel párhuzamosan hozzájárulhat a szürke- és feketegazdaság virágzásához. Ez az államok számára komoly adóbevétel-kiesést okozhat, miközben a digitális pénz átláthatósága segítheti az illegális tevékenységek visszaszorítását. Ugyanakkor sokan attól tartanak, hogy a teljesen digitális pénzrendszerekben a hatóságok vagy más szereplők könnyen visszaélhetnek a tranzakciók nyomon követhetőségével.

A készpénz és a digitális fizetések elterjedése nemcsak technológiai fejlettségen múlik, hanem a társadalmi környezet is jelentős szerepet játszik. Az idősebb generációk és az alacsonyabb jövedelmű rétegek gyakran nehezebben alkalmazkodnak az új technológiákhoz, ami a digitális szakadék kialakulásához vezethet. Magyarországon a bankszámlával nem rendelkező lakosság aránya még mindig jelentős, különösen a vidéki területeken. Az olyan társadalmi problémák, mint a szegénység vagy az alacsony digitális írástudás, tovább lassítják a digitalizáció terjedését. Ezek a tényezők megerősítik a készpénz szerepét, hiszen az bárki számára elérhető, és nem igényel speciális eszközöket vagy tudást a használatához.

Az elmúlt évek egyik legjelentősebb fordulópontját a Covid-19 járvány hozta. A járványidőszak alatt az online vásárlás és a digitális fizetési megoldások terjedése felgyorsult. Az MNB adatai szerint a készpénzállomány csökkenését elsősorban a megváltozott fogyasztói szokások idézték elő. Az érintésmentes fizetés higiéniai előnyei, valamint a szigorú járványügyi intézkedések ösztönözték az embereket arra, hogy a digitális lehetőségeket részesítsék előnyben. Ugyanakkor a járvány hatása kettős volt: bár nőtt a digitális rendszereket használók aránya, a szegénységi mutatók is romlottak, ami viszont a készpénzhasználat fennmaradását támogatja. Az idősebb generáció, amely gyakran kevésbé nyitott a digitalizációra, folyamatosan csökkenő arányban van jelen a társadalomban, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a készpénz teljesen eltűnik.

A Világbank 2022-es adatai szerint Magyarországon a 15 év feletti lakosság 88,2%-ának van bankszámlája, ami jelentős előrelépés a digitális pénzügyi szolgáltatások elterjedése szempontjából. Ez a magas arány kedvező alapot biztosít a digitalizáció további fejlődéséhez, ám a készpénz teljes kiiktatása még hosszú ideig nem reális célkitűzés. A társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység jelenlegi mértéke miatt a készpénz iránti igény valószínűleg fennmarad, különösen az alacsonyabb jövedelmű rétegek körében. Az is egyértelmű, hogy a digitális pénzügyi rendszerek fejlesztése elengedhetetlen, ugyanakkor biztosítani kell a hozzáférést azok számára is, akik jelenleg nem rendelkeznek megfelelő technológiai háttérrel vagy ismeretekkel.

Nemzetközi példák azt mutatják, hogy a készpénzmentes társadalmak felé való átmenet nagyban függ az állami és magánszektor együttműködésétől. Svédország az egyik élenjáró ezen a területen, ahol a digitális fizetési rendszerek rendkívül fejlettek, és a készpénzhasználat minimálisra csökkent. Azonban még ott is vannak, akik kritizálják a teljes készpénzmentességet, mivel az idősebbek és a technológiát kevésbé ismerők kiszorulhatnak a rendszerből. Ezzel szemben Németországban a készpénzhasználat még mindig népszerű, részben a kulturális szokások, részben pedig az adatvédelemmel kapcsolatos aggodalmak miatt. Ez azt mutatja, hogy a technológiai fejlettség önmagában nem elegendő; a társadalmi elfogadottság és az infrastruktúra kiépítettsége egyaránt kulcsfontosságú.

Bár a készpénzmentes gazdaság iránya egyértelmű, a folyamat lassú és óvatos lépéseket igényel. Az alkotmányos védelem biztosítása a készpénz számára egy olyan eszköz lehet, amely megőrzi az egyének választási szabadságát, miközben a digitális rendszerek fejlesztése hosszú távon a gazdaság motorjává válhat. A jövő tehát nem „vagy-vagy”, hanem inkább „is-is” alapon képzelhető el: egy olyan ökoszisztéma, amely mindkét fizetési forma előnyeit integrálja, miközben minimalizálja azok hátrányait.

Források: 

• Mészáros, J. (2023), Aláírásgyűjtést indít a Mi Hazánk a készpénzhasználat alkotmányos védelméért, 444.hu, Elérhető: https://444.hu/2023/11/14/alairasgyujtest-indit-a-mi-hazank-a-keszpenzhasznalat-alkotmanyos-vedelmeert letöltve: 2024.01.10.

• MNB (2023). Idősorok: Fizetési forgalom, statisztika.mnb.hu, Elérhető: https://statisztika.mnb.hu/publikacios-temak/penzforgalmi-adatok/penzforgalmi-adatkozlesek/tajekoztato---penzforgalom letöltve: 2024.01.10.

• World Bank (2020). The little data book on financial inclusion 2022, Elérhető: https://openknowledge.worldbank.org/handle/10986/38148 letöltve: 2024.01.10.

• Banai, Á., & Nagy, B. (2021). Egy új kor hajnalán–Pénz a XXI. században, a Magyar Nemzeti Bank tanulmánykötete a digitális jegybankpénzről [At the Dawn of a New Era-Money in the 21st Century, a Book of Studies on Digital Central Bank Money by the Magyar Nemzeti Bank].

• Végső, T. (2020). A magyarországi készpénzkereslet változásának összehasonlító elemzése. Hitelintézeti Szemle/Financial And Economic Review, 19(1), 90-118. https://doi.org/10.25201/HSZ.19.1.90118 • Tamás, V. (2020). Készpénzhasználatra ható tényezők vizsgálata Magyarországon a 2011–2019-es időszakban, Investigation of factors influencing cash usage in Hungary from 2011 to 2019. Magyar Tudomány, 181(8), 1074-1089.

• Kovács, G., & Vinkóczi, T. (2020). A banki szolgáltatások digitalizációs-modernizációs hatásainak térbeli vizsgálata az Európai Unióban, Spatial study of the digitalisation-modernization effects of the banking sector in the European Union. Külgazdaság, 64(11-12), 33-69.

Mit jelent az a fogalom, hogy maffia, hogyan lehet definiálni?

Aztán a köznév kategória, a második definíciója, ami pedig a maffiához, mint a szicíliai szervezethez hasonló olaszországi szervezeteknek a gyűjtő neve, ahol sok hasonló működésű, struktúrájú, célú szervezet működik Olaszországban, és ezek, mondhatnám a Camorrát, a Drangetát, a Sacra Corona Unitát, vagy bármelyik mást, ezeket is szokták gyűjtőnéven maffiának hívni. 

A harmadik egy ilyen társadalmi, szociológiai megközelítés, merthogy önmagában nem csak bűnszervezeteknek a csoportját vagy bűnszervezetet magát jelenti a maffia, hanem ez egy társadalmi jelenség. Talán majd később szót ejtünk róla, hogy mennyire fontos igazából a társadalmi támogatottság ahhoz, hogy ezek a szervezetek tudjanak működni.

Egy feudális, posztfeudális rendszerhez kapcsolódó struktúra, ahol annak a struktúrának, meg a struktúra körülményeinek az összeépüléséből alakultak olyan körülmények, ami aztán vezetett ahhoz a tevékenységhez hosszú-hosszú éveken át, amit ma értünk ezalatt. A gyökerek nagyon régiek, és a gyökerek azok a feudális körülmények között működő, úgynevezett szabadcsapatok vagy magánhadseregek, amelyek bizonyos helyi patrónusok, feudális nagyurak érdekében működtetett szervezetek voltak. Innen indul az egész.

Hogyha innen elkezdjük nézni, hogy mik voltak ezeknek a szervezeteknek a tevékenységei, akkor azt látjuk, hogy azok részben a mai napig megmaradtak. Akkor is, hogyha nagyon sok minden változott az elmúlt több száz évben. Az egyik, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyeket ún. élősködő tevékenységeknek hívunk, amely mások gazdasági tevékenységének a kihasználására irányulnak. Ilyenek a védelmi pénzek, például az uzsora. Ezek klasszikusan már a protomaffia jelenségként is léteztek, tehát mielőtt szervezett struktúrákban működtek volna.

Utána ez eljutott egészen a legfejlettebb vállalkozó tevékenységekig. Infrastruktúrák üzemeltetése, akár magánegészségügyi intézeteknek az üzemeltetése, szemétszállítási tevékenység, vagy a sportfogadás, ezek mind olyan modern kori, vagy posztmodern kori dolgok, amelyek nyilvánvalóan az idővel változtak, lettek jó részben a maffia tevékenység részei. A maffia megtartotta azokat a tevékenységeket is, nem váltott teljesen csak a vállalkozási típusú tevékenységekre, hanem megtartotta azokat a kezdeti tevékenységeket is, amelyeket így jellemezünk, hogy a mások gazdasági eredményeinek a kihasználására irányuló tevékenységek. Ez a mai napig létezik, ilyen a védelmi pénz és az uzsora. Nyilvánvalóan más körülmények között, más nagyságrendben, meg sok száz évvel később, de létezik.

Minek köszönhető, hogy az ókorban nem alakult ki maffia, majd csak a feudalizmus hozza el nekünk?

Valójában valamilyen szervezett bűnözés létezett azért már jóval korábban. Nyilvánvalóan itt most egészen konkrétan az olasz maffia kérdéséről beszélünk, aminek egész konkrét kialakulási körülményei voltak. Az egyik az a feudális alapon szépen lassan fejlődő nyugat-szicíliai agrártársadalom, ahol nagyon komoly jelentősége volt egyrészt a földek elosztásának a későbbi időben, másrészt meg a termények elosztásának. És ez lehetőséget adott ezeknek a korábban kialakult szabadcsapatoknak, szervezeteknek lehetőséget adott arra, hogy valamilyen módon befolyásolják a gazdasági életet, és nemcsak hasznot húzzanak belőle, hanem hatalmat is szerezzenek vele.

A korai agrár társadalom Nyugat Szicíliában alkalmas volt arra, hogy ezeket a körülményeket, struktúrákat erősítse. Merthogy egyre fontosabb volt a földhöz jutás, egyre fontosabb volt a termékbegyűjtés. Itt még egy olyan társadalomról beszélünk, ahol az iparosodás még nagyon korai fázisban van. Harmadik szektoros szolgáltatások nem is léteztek. Ez az, ami majd később egészen átalakul, a második világháború után különösen, de az ipari tevékenységek már a XX. század elején, de már a XIX. század végén is egyre fontosabbak lesznek Olaszországban, bár akkor még jóval kevésbé voltak fontosak, és valójában a gazdasági hatalom az az agrártársadalom kezében volt.

Nagyon véres következményei voltak a szembeszállásnak, sok ember halálát, nagyon sok család megsemmisülését okozta, jóval hamarabb volt, mint amikor arról beszélünk, hogy a XX. század 70-es éveiben politikusokat, bírákat, újságírókat öltek meg. Itt akár még paraszti lázadásokról is beszélünk, nem is egy és nem is két alkalom az 1800-as években, melyek nyíltan felléptek a struktúrákkal szemben, de az esetek többségében veszítettek. Nyilvánvalóan voltak dolgok, amiket sikerült átvinni, hogyha megnézzük a második világháború után, a földosztás, a terményeknek a disztribúciója, az efölötti hatalmi megosztás jelentős részében az állam tudott eredményeket elérni ezekkel a szervezetekkel szemben, de azért a mai napig létezik a probléma. Ahogy az agrártársadalom egyre kevésbé vált az összgazdaság vagy az egész gazdaság szempontjából fontossá,úgy halványult el az ellenálló szervezeteknek is a tevékenysége, egyre kevésbé léptek föl a maffiával szemben.

Miért pont Szicília, miért pont Olaszország? Természeti adottság, néplélek? Mi ágyazott meg itt a maffiának?

Egyrészt van egy idő, amikor megágyazott, meg egy idő, amikor ezt fönntartotta. Nagyon fontos, hogyha nincs egy társadalmi értékrend, ami ezzel valamilyen szinten korrelál, akkor nem fog tudni működni egy ilyen szervezet. Azt érdemes megemlíteni, hogy Szicília a középkorban, kora középkorban és az ókorban Olaszország legfejlettebb részeihez tartozott. Ezt az előnyét szépen lassan elveszítette.

Onnan kezdődően, hogy a görögök cserépszavazással kiszavazták azokat az embereket, akiket nem akartak a saját környezetükben látni, és ők mint egyik legközelebbi élhető helyre, Kelet-Szicíliába költöztek. A mai napig látszik a kulturális örökségén Kelet-Szicíliának a görög templomok, a görög épületek, Siracusa, vagy bármelyik környékben lévő várost említhetném. Az ókorban és a kora középkorban Szicília egy nagyon magas kulturális és gazdasági fejlettségű terület volt, ezt az előnyét szépen lassan elveszítette, és a mai napig ez egy nagyon komoly probléma. Olaszországban az észak-dél törésvonal az nem csak társadalmilag, hanem gazdaságilag is egy nagyon fontos figyelembe veendő körülmény. Ha visszatekintünk arra, hogy ezeken a területeken az agrárgazdasággal együtt nagyon-nagyon megerősödött a feudalizmus, akkor egy erős feudális rendszer nélkül nem lett volna képes a maffia típusú rendszer kialakulni. Ezek a mai napig nagyon hasonló elveken működnek.

Ha behelyettesítenénk az egyes személyeket egy feudális rendszerből, a maffia típusú rendszerből, akkor nem okozna ez túl nagy nehézséget, mert nyilván a feudális földesúr az lenne valaki, aki a kupola tagja, és az egyszerű parasztember, aki meg az ekét húzza és termeli a megélhetésre valót, ő meg valahol a rendszer legalján szerepelne, és közte meg vannak azok a középvezetők, akik irányítják ezeket a munkákat, valamilyen szinten befolyást szereznek ezekre a rendszerekre, és területileg lehatárolható módon ezt a tevékenységet ellátják. Ez megmaradt. Jókat szoktam derülni az amerikai maffiafilmeken, amikor mindig van egy elhagyott garázs, egy iroda vagy egy ipari terület, és ott körbe vannak rakva asztalok, ahol megjelennek a maffiafőnökök, és kézfeltartással szavaznak.

Az, hogy hogyan lesz valaki ezeknek a részese, az egészen pici dolgokon múlik. Mondanék egy klasszikus példát. A Falcone és a Borsellino bírók, akiket megöltek a 90-es évek elején, mert elképesztő eredménnyel tudták felgöngyölíteni a maffia típusú tevékenységet Olaszországban és a határain kívül is. Ők ugyanolyan általános iskolába, ugyanolyan osztályba jártak, mint azok, akik a vezetői lettek a rendszernek. Ők ugyanabba a palermói külvárosi iskolába jártak, ugyanabba az általános iskolába, ugyanaz volt a tanáruk, ismerték is egymást, és ilyen pici dolgokon múlik, hogy ki melyik utat választja, ez két teljesen különböző világ lesz. Ők azt választották, hogy bűnüldözés, és ezért az életüket adták, sőt nem csak a sajátjukat, hanem mások életét is, a másik fele pedig úgy döntött, hogy meg akarja valósítani azokat az előnyöket, meg akarja szerezni azt a hatalmi befolyást, amit neki lehetővé tesz egy ilyen rendszer. Szóval nagyon kevésen múlik az, hogy melyik irányba megy el a történet.

Ha megnézzük azt, hogy hogyan alakult utána tovább ez a rendszer a feudális politikai vagy társadalmi berendezkedés után, akkor azt látjuk, hogy nagyon sok mindent megőrzött a maffia. Nagyon sok mindent. Gondoljunk például női szerepekre. A női szerepek most az utolsó 20-25 évben változtak, de addig jellemzően elnyomott szerepek voltak a maffián belül. Ugyanakkor érdekes módon sok minden változott, mert mintha az emancipáció fejét ütötte volna fel ebben a rendszerben is. Legutóbbi nem hivatalos információk szerint nagy valószínűség szerint az egyik palermói klán vezetője, az jelen pillanatban egy nő. Erre nem nagyon volt precedens az elmúlt évszázadokban, sőt általában a női szerepek, azok a házvezetés és a család ellátásán kívül nem terjesztekedtek ezeken túl, mely még a '80-as években is így volt, ami azért nem volt annyira régen, de még a 90-es évek elején is.Változnak a női szerepek is. Két dologból látjuk ezt nagyon. Az egyik, hogy egyre több a bűnbánó, aki nő, és egyre több az olyan nő bűnbánó, aki nem úgy bűnbánó, hogy családtag és látta, hogy a többi családtagja mit csinál, hanem akár még önálló tevékenységet is megvalósított a rendszerben.

A bűnbánó az pontosan mit jelent?

Bűnbánók azok a személyek, akik a rendszernek aktív részesei voltak, de megbánták bűnüket, hogy úgy mondjam, és elkezdték információval ellátni a bűnüldöző szerveket, akár még olyan szinten is, hogy a végén tanúskodtak, tanúvédelmi programban vettek részt, valamilyen módon átálltak, mondjuk úgy, hogy a jó oldalára és egyre több a nő a bűnbánók között.

A bűnbánó történet is egy hosszú történet. Itt a 80-as évekre kell visszanyúlni. A leghíresebb bűnbánó ez egy Buscetta nevezetű úriember volt. Talán Netflixen van egy remek film, Il Traditora címmel ment, és az egyik éppen legnépszerűbb olasz színész játssza benne a főszerepet, ahol bemutatják azt, hogy a Falcone, mint akkor vezető antimaffia bíró hogyan hozta haza Buscettát Dél-Amerikából, és hogyan lett a Buscetta az első olyan jelentős bűnbánó, akinek a vallomásai alapján több mint 400 embert lehetett rács mögé juttatni. Ez volt az úgynevezett maxiper a 80-as években.

Azóta már vannak nagyobb maxiperek, éppen nem olyan régen volt egy, ott ezer fő fölött volt az elítéltek száma, de akkor ez egy nagyon nagy változásnak számított. Nyilvánvalóan az is benne volt, hogy a Falcone új módszereket keresett, új módszereket talált, és nem az árut követte, hanem a pénzt. A Falconenek az újítása abban volt ebben a rendszerben, hogy azt követte, hogy ezeknek a tevékenységeknek az anyagi vonzata az hogyan indul el, honnan hová érkezik, és ez alapján tudta felgöngyölíteni a hálózatot. Visszatérve ezekre a szerepekre, nagyon sok minden változott a szerepekben. Egyre több a bűnbánó, egyre több a kibeszélő, és ami még érdekesebb, hogy egyre több az olyan kibeszélő, akit életben hagy a rendszer. Merthogy ugye amikor valaki ennek a rendszernek a része lesz, akkor egy esküt kell tennie. És az eskünek egy relatív egyszerű szabályrendszerről beszélünk, és az eskü valójában arról szól, hogy ha megszeged a szabályainkat, akkor az életeddel fogsz lakolni érte. Nagyjából ennyi a szabályrendszer. Nem bonyolult. És egyre több olyan embert hagy életben a rendszer, akik kikerülnek a rendszerből, vagy akár még bűnbánók is. Ez eleinte elképzelhetetlen volt.

A maffiatörténetek visszatérő eleme a család?. Mit is jelent igazából egy család? Pontosan hogyan működnek, mondhatni, hogy erkölcsében ezek a kis közösségek?

Az is érdekes, hogy honnan tudjuk ezeket az információkat, mert ugye ezek mind bűnözők elmondásából származnak ezek az információk. Nyilvánvalóan kellő távolságtartással szükséges ezeket kezelni, de vannak azért olyan információk, amik valamilyen módon visszaigazol, az idő visszaigazolta őket. Tehát hogyha nincs egy kapcsolati hálózatom, akkor nem tudok bekerülni a rendszerbe. Nem vérség alapú a szervezet. És ez különösen a vezetői pozícióban való öröklésben látszódik, hogy nem a fia, az unokája, a testvére örökli meg általában a pozíciókat a vezetőknek, hanem az akkor, abban a pillanatban a leghatalmasabb mindig, aki a legnagyobb befolyással bír, aki leghatalmasabb és a legjobban képes elvezetni a szervezetet.

Ez mindig így volt?

Mindig így volt. Tehát én ezt mindig az amerikai típusú maffiaábrázolás romanticisztikájának tudom be, hogy ott összekeverjük a család vérségi alapját a klánokkal. A klánok nem vérségi alapon szerveződő struktúrák. Ahogy említettem, ez egy egymásra épülő rendszer, ahol ezek a klánoknak három sajátságuk van. Egyrészt van egy területi lefedettségük. Ilyen szempontból van egy jópofa közigazgatásuk, idézőjelben nyilván a jópofa. Túl oldalon embereket irányítanak, van egy közösség, egy tagság idézőjelben nyilvánvalóan, amelyik ennek a részese. A harmadik, hogy van egy szabályrendszer, amivel ezt működtetik. Enélkül a három nélkül nem tud működni a klán. Mert ebből valamelyik hiányzik, akkor nem működik. Politológus hallgatóknak szoktam mondani, hogy hasonlítsák össze az állam definíciójával, hiszen nem vagyunk nagyon messze attól.

Ott még egy dolog van az államnál, az erőszak monopóliuma. A maffia kőkeményen kétségbe vonja az állam erőszakmonopóliumát. Tehát, hogy a maffia azt állítja, hogy az államnak nincs semmilyen monopóliuma az erőszak fölött. Ez azt jelenti, hogy a maffia típusú szervezetek ugyanúgy alkalmazzák az erőszakot, és nem gondolják, hogy őket ebben bárki bármilyen módon korlátozhatná. Látszik a mai napig Ha visszatekintünk erre, akkor azt látjuk, hogy ezek a klánok ugyan nem vérségi alapon szerveződnek, de van egy közös értékrendjük, aminek van egy etikai része is, és ez az etikai rész nagyon komoly, az értékrendszerüknek nagyon komoly részévé válik, nem csak formálisan, hanem tartalmilag is. Formálisan ez egy nagyon hitalapú rendszer.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy nagyon fontos a vallásosság, és különösen a katolikus vallásosságnak a megtestesülése. Tehát, hogy minden maffiaszervezetnek van saját szentje például. Amikor az eskü történik, tehát valakit beavatnak a rendszerbe, és mondjuk úgy, hogy fölveszik tagnak, akkor esküt kell tennie, és akkor például több olyan tanúvallomást mutatta be azt, hogy akkor például egy szentnek a képét kell a kezükben elégetni általában, ami megint csak ugye a szenvedést, de ugyanakkor ezt a rituális hitbuzgóságot is valamilyen módon visszatükrözi.

Egyfajta kompenzálás vagy minek köszönhető ez?

Ez egy nagyon jó kérdés. Én nem gondolom, hogy kompenzálás, hanem el tudom képzelni, hogy van benne meggyőződés. Nyilvánvalóan más értékrendszeren alapul, tehát az értékrendszerük jóval eltér attól, mint amit képviselnek, de azt gondolom, hogy ez több, mint képmutatás. Jóval több, mint képmutatás. Volt egy botrány néhány évvel ezelőtt, hogy az egyik római külkerületben az egyik maffiafőnök meghalt, és egy hatalmas temetést rendeztek neki Rómában, tehát olyan, hogy lovas kocsival, és egy ilyen hatalmas molinókat húztak fel a templomra, ahol őt, mint pápai ruhában öltözött személyt mutattak be. Óriási botrány volt belőle, többször számon kérték Róma polgármesterét, szóval volt vele minden, napokig újsághírek voltak, híradóban ez állandó téma volt. Merthogy pontosan ugyanez, hogy a társadalomnak a meggyőződése az, hogy ez csak és kizárólag képmutatás lehet, sőt valójában azoknak a megalázása, akik a valós értékek alapján és etikai normák alapján követnek bizonyos szabályrendszert.

A mai napig ez nagyon fontos. De a kapcsolatrendszerben is. Tehát hogyha megnézzük, hogy a második világháború után igazából a maffiának a politikai kötődési kapcsolati rendszere és a maffia, mint a politikai alanya, az legjobban és legközelebb a kereszténydemokratákhoz állt. Tehát ott is megjelenik ez, tehát nem csak egy etikai kérdés, egy politikai alanykérdés is. Vagy a szabadkőműves páholyok. A szabadkőműves páholyok, például a P2, az úgynevezett propaganda lue, ahol az elit nem formálisan találkozik, annak is jellemzően ezekből a körökből érkező emberei voltak a tagjai idézőjelben. Ezek ugyanazok a körök valahol, és ennek tudható be. De én továbbra is azt állítom, hogy ez több mint képmutatás. Biztosan van benne valami meggyőződés, van benne valami értékrendszer, de nyilvánvalóan nem az, amit mi ma a saját értékrendünk alapján elfogadhatónak és követhetőnek tartunk.

Mennyire beszélhetünk még családokról, híres maffiózó családokról? Mennyire haltak ki, mennyire vannak mai napig is jelen velünk?

Vannak, csak ezek nem vérségiek továbbra sem.Ugyanúgy, mint ahogy onnan lehet tudni, hogy vannak, hogy vannak maffiaháborúk, és a maffiaháborúk azok bizonyos családok neve alatt futnak, hogy így mondjam. Tehát ez azt jelenti, hogy ott megállapítható ezekben a maffiaháborúkban, hogy melyik család, értsd klán és nem vérségi család, melyik másik klán ellen harcol éppen, és azoknak mindig valami családnevük van. Tehát így voltak a Badalamentiek például, akik elvesztették a hatalmukat, és utána a Riina-féle éra jött, amelyik egy sokkal erőszakosabb éra volt, és sokkal több nyilvános, életellenes cselekményt követett el. Tehát ezek léteznek és a mai napig léteznek a klánok, csak nyilvánvalóan ezek is folyamatosan átalakulásban vannak, változnak a vezetőik.

Az információkat azoktól tudjuk megszerezni, akik valamilyen szinten benne voltak a rendszerben. Na most az, hogy mennyire hihetők ezek az információk, mennyire elfogadhatóak és mennyire valósághűek, hát ez egy nagyon nehéz kérdés, mert nem nagyon van más forrásunk. Tehát ugye itt a klasszikus kutatásmódszertan az nem működik, hogy három forrás három irányból, szóval ez nem működik, hanem itt igazából másra kell hagyatkoznunk. Ugyanezt szoktam mondani a hallgatóimnak is, hogy amikor kiselőadást tartanak, nagyon nehéz megmondani, hogy az a forrás, amiből ők dolgoznak, az most egy valós forrás, hogy nem, de bátran használjanak mindent, aztán valami kép ki fog belőle alakulni. Nyilvánvalóan azért vannak vizsgálóbizottságok, vannak rendőrségi nyomozások, tehát azért vannak olyan objektívebbnek tekinthető információk, ami alapján el lehet valamilyen módon tájékozódni, de a többség az információknak kevésbé hiteles forrásból származik.

Magyarország is jó táptalaja a maffiának?

Vagy hogyha megnézzük mondjuk Észak-Rajna-Vesztfáliában az elmúlt időkben, az is egy nagyon közvetlenül köthető, olasz szervezetekhez köthető tevékenységek valósulnak meg éppen Németországban. Hogyha megnézzük a marseille-i kikötőben folyamatban lévő nyomozásokat, azzal kapcsolatos felfedett tevékenységeket, azok is közvetlenül olasz tevékenységet mutatnak, vagy bizonyos amerikai jelek is arra mutatnak, hogy azok olasz tevékenységek. Én ezt hívom igazából az én értékrendszerem szerint maffiának. Az, hogy Magyarországon a szervezett bűnözés szerintem, amit én látok belőle, nyilvánvalóan ez azért messze van tőlem, se kriminalisztikával, se kriminológiával nem foglalkozom. Én nem látom azt, hogy olasz szempontból és olasz kutatásokból nem látom azt, hogy Magyarországon ezek a tevékenységek klasszikus módon megjelennének, vagy láthatóak lennének. Nyilvánvalóan erről a bűnüldöző szervek sokkal többet tudnak, mint én.

Mi a megoldása a maffiaproblémának? Elképzelhető-e, hogy az állam úgy tud egyszer majd fellépni, hogy a maffia úgy, ahogy van, eltűnik?

Az biztos, hogy nagyon diverzifikáltan kell fellépni a maffiával szemben, mert önmagában az bebizonyosodott, hogy az államnak a represszív eszközei azok nem alkalmasak arra, hogy a maffiát megfékezze. Ugye erre a több száz év alatt rengeteg példa volt. Például Mussolini klasszikusan a zászlajára tűzte ki, hogy mindenképpen be kell szántani a maffiát. Nem sikerült neki se, pedig hát ott nem beszélhetnénk arról, hogy neki nem volt egy olyan politikai, katonai ereje abban az országban, mivel azért sok mindent ne lehetett volna megvalósítani. Oda kinevez akkor vizsgálóbírákat, kinevezed a csendőrtábornokokat, és egyik a másik után, néhány letartóztatás után, néhány eljárás után igazából kudarcot vall, és nem tudja felszámolni a rendszert. Az államnak a represszív szerepe ez kevés.

Van egy másik út is, ami az utóbbi időkben elterjedt, az a bizonyos tevékenységeknek a legalizálásához kapcsolódik. Tehát egyrészt van egy dekriminalizációs hullám, másrészt meg van egy bizonyos tevékenységeknek a legalizálása. Itt nem arra kell gondolni, hogy a legsúlyosabb bűncselekményeket legalizálják, hanem például két vagy három éve volt egy olyan kezdeményezés Olaszországban, hogy minden olasz felnőtt állampolgár saját felhasználásra igazából füvet termelhetett volna, ez volt az elképzelés, hogy legalább két füvet termelhet, és azt saját felhasználásra igazából termelheti és fel is használhatja. Ugye ebben mindenki, tehát hogy mondjam, egy kép politikai áramlat volt. Az egyik politikai áramlat azt mondja, hogy legalizáljuk a bűncselekményeket, és ez nem oké. A másik meg azt mondta, hogy igen, viszont a maffia jelentős kenyerét elvesszük. Mert hogyha ezeket a tevékenységeket dekriminalizáljuk, akkor annak az lesz a következménye, hogy a maffia nem tud belőle se hatalmat szerezni se pénzt.

Az egy kérdés, hogy hol van ennek a határa, és hogy melyek azok a tevékenységek, amik dekriminalizálhatók, de van egy ilyen meggondolás is benne? Én azóta megmondom őszintén, mindenféle új olasz jogszabályt, ami kijön, azt két oldalról vizsgálok. Az egyik az, hogy mi az, ami objektív jogi értékrendem szerint érdemes arra, hogy jogszabály legyen. A másik, hogy van-e benne valami maffiaellenes elem. Merthogy ennek van egy ilyen módszere is, és ezt nem szabad alábecsülni, mert azért hogyha az enyhe drogok fogyasztását valamilyen módon legalizálná a rendszer, az nagyon komoly bevételtől, nagyon komoly bevételkiesést jelentene a maffia típusú szervezeteknek. Nyilvánvalóan van egy csomó más, ami meg nem.

Az sem véletlen, hogy a maffia elkezdett a legális gazdaság felé fordulni, és a legális gazdaságban megvalósítani egyre több gazdasági tevékenységeket, infrastruktúrák üzemeltetését, autópályák, vízvezetékrendszerek, elektromos háztartási rendszerek. tisztán átmosással, - Jó eséllyel, de valamilyen módon kapcsolódnak a rendszerhez, igen. Hogy ez itt most pénzmosás van-e benne, vagy nincs, az egy másik kérdés, az inkább büntetői kérdés, de az, hogy ezek a tevékenységek nagyon gyakran kapcsolódnak a maffiához, az szinte biztos

Nem tudom megmondani, hogy mi lett a kompromisszum, vagy mi lett a vége, de azt tudom, hogy ennyire elszabadulhat a dolog. Az, hogy a maffiavezetők gyakran azzal fenyegetik a büntetőeljárások során mondjuk a bűnüldöző szervezeteket, hogy semmi baj, folytassátok, majd elzárjuk a vizet. Hát ezek is hétköznapi jelenségekké kezdenek válni igazából. Tehát ilyenek is igazából vannak és láthatóak. Tehát biztos, hogy erre nagyon komoly ráhatása van ezeknek a szervezeteknek. És az is látszik, hogy ahogy változik a gazdaság, úgy ezek a tevékenységek is változnak.

Van még egy nagyon fontos jele annak, hogy ebben egyre erősebb a maffia, hogy kialakult az úgynevezett maffiapolgárság. A maffia polgárság a 80-as években elkezdett kialakulni, ezek olyan emberek csoportja, akik nem a maffia közvetlen tagjai, nem tagja a szervezetnek, de a maffia céljait és tevékenységeit részben vagy egészben kívülállóként segítik vagy megvalósítják. Ezek lehetnek bankárok, közgazdászok, építészek, ügyvédek, állami hivatalnokok, bárki igazából, aki valamilyen szinten együttműködik a maffiával, de a szervezetnek nem a részese, vagy nem a tagja, hanem kívülről valamilyen módon támogatja, együttműködik vele, és ez is egyre erősebb és egyre szélesebb kör.

Pontosan ez az óriási dilemma, hogy hogy lehet egy olyan társadalmi körülményt kialakítani, ami alkalmas lesz arra, hogy ne támogassa már ezeket a jelenségeket. Mondok egy másik példát arra a példára. Ilyen volt az állampolgársági jövedelem. Amikor az előző kormány Olaszországban másodikként Európában a spanyolok után bevezette az állampolgársági jövedelmet, annak pont megint csak az volt a célja, hogy azok az emberek, akik ebben részesülnek, azok ne a maffiához forduljanak munkáért, hanem egy annyi összeget biztosítanak mindenkinek, ami éhen halni sok, de megélni kevés, viszont arra alkalmas lehet, hogy az embereknek a maffia kiszolgáltatottságukat egy kicsit megfordítja. Más pártok vagy más politikai csoportosulások meg úgy értékelték ezt, hogy na, akkor megint a gazdagok etetik a szegényeket, és mi északon dolgozunk, mint az őrült, meg fizetjük az adót, a déliek meg nem csinálva semmit kapják havonta 400 eurót. És megint egy kérdés, hogy ha visszagondolunk az előző gondolatmenetre, ahol a fűtermesztésről volt szó, akkor mi lehet a mögöttes logika, ami ezt indokolja? Azt gondolom, hogy megint van egy olyan logika ebben, hogy a maffiától való elfordítás. És ez alkalmas lehet arra. Aztán most eltörölték, most nincs. Úgyhogy ez nem tudom, hogy azóta, hogy mondjam, a bűnügyi szervek most több maffia tevékenységet észlelnek, vagy kevesebbet, vagy ugyanannyit, de biztos, hogy valami kihatása ennek van.

Van egy harmadik elem, amivel a maffia úgy látszik kevésbé tud megbirkózni, ez meg a világ nyílása. Tehát az, hogy most már Szicíliában is van internet, egyre többet utaznak az emberek, különösen a fiatalok elhagyják a saját kis közvetlen világukat, mert Szicília nemcsak földrajzi értelemben egy sziget, hanem társadalmi szempontból is egy sziget. És amióta kinyílt a világ, azóta nyilvánvalóan az ifjabb, fiatalabb generációknak megnyílt az alkalma arra, hogyha megélhetési körülményeikben változást tudjanak saját maguk előidézni.

A maffia nagyon gyorsan alkalmazkodik ez a csendőr-pandúr versenyben. Mégiscsak arról beszélünk, hogy egy alapvetően feudális, régi struktúra, ami mégis sokkal gyorsabb, mint a fejlettebb struktúra, ami ezt lekövetné és üldözné. Ez minek köszönhető, mindig is így lesz-e? Hogy néz ez ki?

Hát ugye ez csak az egyik eleme igazából, hogy egy sokkal fejlettebb struktúrák működnek a legális gazdaságban, de hát a képzettség, meg a nyelvismeret, meg a tapasztalat, meg ezek is mind ellentmondanak ennek.

Ezek azok az ellentmondások, amit a mi mai európai értékrendünk szerint nem nagyon tudunk feloldani. De valamiért működik. Tehát az, hogy a maffiahálózatok az '50-es években olyan drog és fegyvercsempészeti hálózatokat tudtak üzemeltetni, ami egy olyan globális hálózathoz vezetett el, amit a legális gazdaság csak 50 évvel később volt képes reprodukálni. Erre nem lehet mit mondani. Nyilvánvaló, hogy annyiban könnyebb, idézőjelben más körülmények között mozogtak, hogy nem volt olyan szabályrendszer, amit nagyon követni kellett a sajátjukon kívül. Tehát nyilvánvalóan a szabályok nélküli helyzetben mozogni, vagy annak az érzését valamilyen módon követni, az nyilvánvalóan egy egész más helyzet, mint ahol nekem 47 ezer ország szabályait végig kell követnem, hogy na, exportálhatok-e oda mondjuk gyógyszert, vagy bármilyen más terméket, és azt ott eladhatom-e. Nyilván ezek a szervezetek nem nagyon törődtek igazából ilyen előírásokkal, és nyilvánvalóan ez is megkönnyítette a helyzetüket.

De könyörgöm, de hát nyelvet se beszéltek. Tehát hogyan működtek mondjuk, jó, Dél-Amerikában egy kicsit egyszerűbb, mert ott is spanyol vagy portugál nyelven lehet azért kommunikálni, ez mondjuk még könnyebb, de  Kínában, vagy mondjuk Délkelet-Ázsia többi országaiban? Tehát ez hogy működhet? És működik. Tehát ez a megdöbbentő, hogy működik, és szerintem a mai gazdasági logika alapján ezt mi nem tudjuk megmagyarázni. Tehát ez még nagyon-nagyon sok év kell, hogy elteljen ahhoz, hogy mi ezt megértsük, átlássuk, hogy egyáltalán itt mi történhetett, mert nem tudjuk a mai logika alapján megmagyarázni.

Hogy kerül valaki bele a maffiába? Mennyire tudunk egy ilyen általános, mondhatni sztereotípiát alkotni a maffiózóról?

Az, hogy az én környezetemben lévő emberek, azok hogy viszonyulnak ehhez a kérdéshez, erre említettem ezt a példát, hogy ott volt Falcone, meg ott volt a Rina, akik ugyanabba az iskolába jártak, és ugyanazt a palermói külvárosi iskolába jártak, és azt végezték el kisebb-nagyobb sikerrel, és ugyanez a helyzet, hogy nyilvánvalóan a Falcone egy olyan családi társadalmi közegből jött, ahol a helyes út az a helyes út, és nyilvánvalóan a Riina, meg olyan társadalmi közegből jött, ahol meg másik utat választanak. És nagyon nehéz igazából megmondani, de az biztos, hogy a társadalmi determináltság az rettenetesen meghatározó ebben. Tehát borzalmasan. Gondoljunk bele abba végig, hogy a szicíliai családnak a transzkulturális szerepe az, ha az nem létezik, akkor nem létezne ez a rendszer.

Azok az értékek, azok az előnyök, azok az elképzelések generációról generációra átörökítődnek ebben a rendszerben. És ezt nagyon nem szabad alábecsülni, mert ha ez nincs, akkor nincs a maffiának társadalmi támasza. Ezek nélkül nem tudna működni a rendszer, de egyáltalán nem tudna működni a rendszer. És a másik, hogy érdemes azért ilyenkor szociológiai kutatásokat is elolvasni, hogy mennyire más az alapértékrendszere a dél-olasz embereknek, mint az észak-olasz embereknek. És hogy ez a társadalmi törésvonal, ami létezik, ezáltal is mennyire determinált.

Nyilvánvalóan egy olyan társadalmi rendszerben a hűség ennyire fontos, ott nyilvánvalóan ezek a szervezetek sokkal jobb táptalajra találnak, mint egy olyanban, ahol a hűség kevésbé fontos. Egy olyan társadalmi rendszerben, ahol a társadalmi mobilitás a nullához közelít, mint Dél-olaszországban, ott nyilvánvalóan jobb táptalajra találnak a maffiatípusú szervezetek, mint ott, ahol a társadalmi mobilitás nagyobb. Nem véletlenül, hogy a skandináv országokban, ahol sokkal nagyobb a társadalmi mobilitás, hogy sokkal kevésbé vannak maffiatípusú szervezetek. Ott van esélye valakinek a társadalom alsó osztályaiból akár középosztálybelinek lenni. Felsőosztálybelinek nyilván nem, mert ahhoz sok-sok generációnak el kell telnie. Ugye még azt mondják, hogy a skandináv országokban is ez ilyen 4-5 generáció, Magyarországon 1, hogy valamilyen módon klasszikus marxi értelemben társadalmi osztályt tudjon váltani.

Dél-Olaszországban ez a társadalmi mobilitás konvergál a nullához. Amibe beleszületnek az emberek, jó eséllyel azt fogják átörökíteni a gyermekükre, az unokájukra, dédunokájukra és generációkon át az egész családjukra. Na most, hogyha van egy ilyen változatlanság a társadalmi berendezkedésben, akkor nyilvánvalóan a társadalmi megítélése is ezeknek a maffia típusú tevékenységeknek és a struktúráknak nagyjából hasonló. Kivéve, ha a rendszer egyes elemei elkezdenek kitekintést nyerni a rendszerből, és ez az, amit említettem, hogy most van egy olyan fiatal generáció, aki már utazik, aki már külföldre jár, aki már nyelvet beszél, aki már internetet olvas, tehát mások a hozzáférései a különböző dolgokhoz. Ez lehet egy áttörés. De nyilvánvalóan a maffiának erre lesz válasza, valamilyen módon majd nagyon sok ilyen nehézséget túlélt a maffia, és megoldott a maffia. Gondoljunk bele abba, hogy egy sima agrártársadalomra berendezkedett maffia simán képes volt a második világháború után egy ipari társadalomban ugyanúgy szerepet szerezni magának.

Jött a sokadik ipari forradalom Olaszországban, akkor már nem az ipar volt a fontos, hanem az úgynevezett harmadik szektor szolgáltatások. Olaszország GDP-jének legnagyobb része a szolgáltatásokból származik, most már nem az ipar, a mezőgazdaság már szinte alig valami, arányaiban, nyilvánvalóan még mindig hatalmas, de arányaiban sokkal kisebb, és a maffia szolgáltatásiparban is megtalálta a fő helyét.

Évtizedek óta az izraeli-palesztin szembenállást tekintik a világ legösszetettebb nemzetközi konfliktusának. Sokak szerint egy független palesztin állam létrehozása lehetne az egyetlen megoldás, ami idővel véget vetne az ellenségeskedésnek. A kétállami megoldás egy olyan terv, amelyben egy zsidó és egy arab állam élne a mai Izrael és Palesztina területén egymás mellett békében és biztonságban. A gázai háború miatt ez a megoldás most távolabb van, mint valaha.

A kétállami megoldás arról a döntésről szól, hogy hogyan lehetne felosztani Izrael és Palesztina területét. Ebben még nem is lenne nehéz az izraelieknek és a palesztinoknak megegyezniük.

Először is, Izrael és Gáza mellett dönteni kell azokról a palesztin területekről, amelyek jelenleg izraeli katonai megszállás alatt állnak. Ciszjordánia, a maga 3 millió lakosával el van vágva a 2 milliós Gázai-övezettől. Utóbbi a háborúnak köszönhetően romokban áll. Ciszjordánia pedig inkább ezer meg ezer különálló palesztin szigetnek néz ki, köszönhetően az izraeli hadsereg megszállásának és a zsidó telepeseknek, akiket Ciszjordániába telepítettek. A nemzetközi jog értelmében egyébként az izraeliek betelepítése a palesztin területekre illegális. Jelenleg 700 000 izraeli telepes él Ciszjordániában és számuk gyorsan növekszik, ami akkor is elképesztően bonyolulttá tenné a palesztin államhoz vezető utat, ha Gázában sikerülne békét teremteni. Ráadásul egy palesztin állam által elismert Izrael esetén dönteni kell a szintén Izrael által megszállt Golán-fennsíkról is, ami hivatalosan Szíria területe. A probléma az, hogy a két állami megoldás nem a  határvonalak kijelölése miatt nem jött létre, valójában az egyének jogairól és a történelemről szól.

(Kép forrása: Sky News)

A mai Izrael és Palesztina területéért évezredeken át harcok folytak, a területet különböző ősi királyságok és birodalmak uralták. A modernebb időkben az Oszmán Birodalom részét képezte, azonban az első világháborút követően brit mandátumterületté vált. Az 1922-es népszámlálás szerint a lakosság 78%-a muzulmán, 11%-a zsidó és 10%-a keresztény volt.

Nagy-Britannia már az ellenőrzés átvételét megelőzően is támogatta egy zsidó állam létrehozását Palesztinában. A Balfour-nyilatkozatként ismert levélben (1917) kimondták, hogy a zsidóknak nemzeti otthont ígérnek Palesztinában. Így a magyar Herzl Tivadar által életre hívott cionista mozgalom hathatós támogatást kapott. A zsidókat arra ösztönözték, hogy költözzenek a brit mandátumterület Palesztinába, amit az 1920-as és 30-as években egyre többen tettek meg.

Zsidó menekültek érkeznek az akkor még túlnyomó többségben arabok lakta Palesztinába az 1920-as években. (Kép forrása: My Jewish Learning)

Sokan az üldöztetés elől menekültek a területre. A növekvő zsidó népesség feszültségeket és összetűzéseket okozott a helyi arab lakossággal. Zsidó és arab fegyveres csoportok alakultak, és valójában már ekkor, még a második világháború előtt, Izrael megalakulását megelőzően fegyveres összetűzésekre került sor. Válaszul egy brit bizottság a terület felosztását javasolta. Az ország arabok és zsidók közötti felosztására ekkor még nem került sor.

Azonban a kérdés, hogy mi történjen Palesztinában egyre sürgetőbbé vált. A zsidó haza megteremtésére irányuló nyomás nőtt, különösen a második világháborút és a holokauszt borzalmait követően. 1947-ben a britek felkérték az ENSZ-t, hogy tegyen ajánlásokat Palesztina jövőbeli kormányzására vonatkozóan. Ekkor az ENSZ egy felosztási tervvel állt elő, ami a területek 56%-át egy zsidó államnak juttatná, 43%-át pedig egy arab államnak adja. A fennmaradó 1%-nyi terület, Jeruzsálem és a szent helyek pedig nemzetközi ellenőrzés alá kerültek volna.

Az 1947-es ENSZ béketerv Palesztina felosztásáról. Sosem hajtották végre, mert kitört a háború. ( Kép forrása: Wikipedia)

A palesztinok kifogásolták a felosztást, mivel ekkor a régióban még az arab lakosság volt többségben. 1948-ban kikiáltották Izrael állam függetlenségét az 1947-es határok mentén. Másnap öt arab állam indított háborút Izrael ellen, melyben Izrael a katonai szervezőképességének, egységének és a külső támogatásnak köszönhetően óriási győzelmet aratott az arab túlerővel szemben, így biztosítva Izrael állam függetlenségét.

A palesztinok a vereséget Nakbának nevezik, amely arabul katasztrófát jelent. A háború során több mint 700 000 palesztin kényszerült elmenekülni lakóhelyéről. Sokan közülük a mai Jordániában, Libanonban és Szíriában kötöttek ki. A palesztin diaszpóra létszáma ezen államokban ma több mint 3 millió főre tehető. Amikor egy palesztin állam létrehozataláról beszélünk, akkor nagy kérdés, hogy az ekkor elmenekült palesztinok és leszármazottaik visszatérhetnek-e oda, ahonnan menekülni kényszerültek. A nemzetközi jog ezt visszatérési jognak nevezi.

Az 1948-as háború után Izrael megtartotta magának a terület 78%-át, ami lényegesen több, mint az ENSZ eredeti felosztási terve volt. A maradék 22% a palesztinoknál maradt, a két különálló palesztin terület közül Ciszjordániát Jordánia, Gázát pedig Egyiptom ellenőrizte.

(Kép forrása: The Palestine Project)

Ezek a határok a zöld vonal néven váltak ismertté, ugyanis ma ezek Izrael nemzetközileg elismert határai, és többé-kevésbé ez az a felosztás, amelyre a politikus a mai napig gondolnak, amikor kétállami megoldásról beszélnek. Azonban 1967-ben jött az újabb, úgynevezett Hatnapos háború, amikor Izrael újabb győzelmet aratott és kiszorította Jordániát és Egyiptomot a térségből, átvéve az ellenőrzést Ciszjordánia, Kelet-Jeruzsálem és Gáza felett, amelyeket katonai megszállás alá vett. Ezen kívül a Golán-Fennsík és a Sínai-félsziget is izraeli fennhatóság alá került. Az újabb katonai vereség nyomán fokozódott a nyomás a palesztinokra, hogy ismerjék el Izrael fennhatóságát a területek 78%-ra, és próbáljanak a maradék 22%-on államot létrehozni.

Izrael által elfoglalt területek az 1967-es háború után. (Kép forrása: BBC)

Az 1970-es években, főleg a Jom Kippuri háborúban aratott újabb izraeli győzelmet követően elkezdett nőni azok száma, akik a 22%-os elképzelés elfogadását támogatták, felismerve, hogy Izraelt katonailag nem tudják legyőzni.

Fordulat

A hivatalos váltásra 1988-ban került sor. Ekkorra már a PLO, a Palesztin Felszabadítási Szervezet képviselte a palesztinok ügyét. A szervezet elnöke, Jasszer Arafat kinyilvánította Palesztina függetlenségét. Noha a nyilatkozat szimbolikus volt, mégis hatalmas jelentőséggel bírt, mert Arafat bejelentésével világossá vált, hogy hajlandó tárgyalni a felosztásról és elfogadja Izrael létezését, tehát az arabok nem Izrael teljes megsemmisítésére törekednek. Ez segített előkészíteni az utat az oslói megállapodásokhoz, amely a békefolyamat kezdetének tekinthető.

Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet elnöke és Yitzhak Rabin izraeli miniszterelnök történelmi megállapodása Bill Clinton amerikai elnökkel a háttérben. (Kép forrása: Al Jazeera)

Történelmi pillanatnak számított, amikor az izraeli miniszterelnök és a palesztin elnök évtizedes harcokat követően kezet fogtak a Fehér Ház gyepén. Kijelentették, hogy elkötelezettek a békében szeretnének egymás mellett élni. Az 1993-as első megállapodásban a két fél hivatalosan elismerte egymást létezését és meghatároztak egy menetrendet, mely szerint az izraeli hadsereg el kezd kivonulni a megszállt területek egy részéről, a palesztinok pedig ezen területek ellenőrzése felett autonómiához jutnak. Véget ért egyes palesztin területek évtizedes megszállása, létrejött a Palesztin Hatóság, ami még nem tekinthető egy független állam kormányának, hanem inkább hasonlít egy helyi önkormányzatra. A Palesztin Hatóság továbbá csak a palesztin területek egy részén működik, mert a második oslói megállapodásban Ciszjordániát három különálló közigazgatási területre osztották fel.

Csak 5 évig kellett volna tartaniuk, ami alatt a két félnek meg kellett volna állapodnia az igazán nehéz dolgokban, mint például: hogyan osszák fel Jeruzsálemet, a palesztin menekültek visszatérése, mi legyen az izraeli telepesekkel, biztonsági intézkedések, végleges határok meghúzása.

Az oslói megállapodások nem hozták létre az ígért kétállami megoldást. Az Egyezményt gondosan úgy fogalmazták meg, hogy szó se essen a független Palesztin államról. Ennek ellenére a két fél között rengeteg diplomáciai lépés történt, ami optimizmusra adott okot. A békefolyamat ráadásul nem mindenkinek tetszett sem Izraelben, sem Palesztinában. Mindkét oldalon nagy tüntetések voltak Oslo ellen.

Az izraeli társadalom közel fele azt mondta, hogy nem ért egyet azzal, hogy a kormányuk „terroristákkal” tárgyaljon. Azt gondolták, hogy a megállapodás értelmében Izrael olyan területekről vonul ki, melyek Izrael területének lényeges részét képezik. 1995-ben egy zsidó nacionalista, aki elutasította a békefolyamatot, meggyilkolta Yitzhak Rabin miniszterelnököt.

A palesztin oldalon is nagy volt az ellenállás: rengetegen nem értettek egyet Arafattal, hogy Palesztinának el kellene ismernie Izrael államot. Úgy gondolkodnak, hogy egész Palesztina a palesztin népé. Ezt Izrael 1948-ban elvette tőlük, és úgy érzik, hogy semmi helye a kompromisszumnak. Utóbbi álláspontot olyan terrorszervezetek képviselik, mint például a Hamász és a palesztin Iszlám Dzsihád, melyek terrortámadásokat hajtottak végre Izrael ellen. A 90-es évek végére az oslói 5 éves időkeret lejárt átfogó megállapodás pedig nem jött létre.

A feszültségek fokozódtak: kitört a második intifáda, a palesztinok hatalmas tüntetéseket rendeztek, támadásokat hajtottak végre Izrael ellen, Izrael pedig katonai erőt alkalmazott a palesztinok ellen. Egy több mint 4 évig tartó intenzív konfliktus vette kezdetét, a béketárgyalásoknak befellegzett.

(Kép forrása: BBC News)

Később többször is megkísérelték a békefolyamatot új síkra terelni, és a kétállami megoldás lett az összes diplomáciai erőfeszítés célja.

Azonban a zsidó telepesek további érkezése Ciszjordániába, melyek érkezését Izrael még a békefolyamat során is kifejezetten támogatott jelentősen megnehezítette a helyzetet. Az oslói megállapodások zöld utat adtak Izraelnek a települések építésére és bővítésére egyes palesztin területeken. Ezért 1993 és 2000 között megduplázódott a telepesek száma, 200 000-ről majdnem 400 000-re. (Ma körülbelül 700 000 telepes él Ciszjordániában és 27 000 a Golán-fennsíkon)

A 21. században a politika megállapodásra való törekvés már mindkét oldalon hiányzott. Az izraeli politikai szélsőjobboldali fordulatot vett, és egyre kevesebben támogatják a kétállami elképzelést. Azok a politikusok, akik nyíltan az összes palesztin terület teljes annektálását követelik mára már kormánytagok, és Benjamin Netanjahu miniszterelnök az ENSZ-ben tartott beszédében egy olyan izraeli térképet tartott a magasba, amely az összes palesztin területet Izrael részeként ábrázolta.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök beszéde az ENSZ Közgyűlésben, amely óriási felháborodást okozott palesztin kötökben. (Kép forrása: The Times of Israel)

A palesztin oldalon pedig már azt sem lehet igazán megállapítani, hogy ki képviseli őket a diplomáciai kapcsolataikban. Ott van a PLO, amely még mindig nemzetközileg elismert. Ennek elnöke, Arafat 2004-ben elhunyt, utódja a most is hivatalban lévő Mahmúd Abbász.

Azonban a legitimitása körül sok kérdés merült fel már 2023-at megelőzően is. 2006 óta nem rendeztek Palesztinában választásokat. Abbász eléggé népszerűtlen, sokan túl öregnek tartják, a Palesztin Hatóságot pedig azzal vádolják, hogy korrupt és túl szorosan működik együtt Izraellel. Abbász elvesztette a hitelességét, Ciszjordániában szétesőben van, Gáza irányítását pedig átvette a Hamász.

2023 október 7-e. A nap, amikor kitört a Hamász megtámadta izraelt

Hol tart a békefolyamat?

Utoljára 2014-ben, az Obama-kormányzat idején, tehát egy évtizeddel ezelőtt folytak közvetlen tárgyalások a kétállami megoldásról. Az USA-t rengeteg kritika éri, mivel miközben mindig is fontos közvetítői szerepe van, az USA egyben Izrael legnagyobb szövetségese és védelmezője is. Az amerikaiaknak óriási befolyása van Izraelre. Izrael politikailag, gazdaságilag, diplomáciailag, nemzetközileg és katonailag is nagyon mély kapcsolatokat ápol az Egyesült Államokkal.

Joe Biden amerikai elnök többször is a kétállami megoldás mellett foglalt állást az 1967-es határok mentén. Kérdés, hogy a következő amerikai elnök mit fog képviselni. (Kép forrása: WAFA Agency)

Mi a palesztin álláspont?

A Hamász álláspontja egyértelmű: Izrael eltüntetése. Noha a Hamasz 2017-ben kiadott egy dokumentumot, amelyben elfogadta egy palesztin állam megalakulását az 1967-es határok mentén, ami alapján egyesek úgy gondolják, hogy a Hamász nyitott a diplomáciára. De a Hamász soha nem ismerte el Izraelt, és ahogy október 7-én láthattuk, fenntartja a jogot, hogy erőszakot alkalmazzon Izrael ellen. Ami Izrael jelenlegi álláspontját illeti, a miniszterelnök tisztségviselői többször is elutasították a kétállami megoldás gondolatát.

Az oslói paradigma október 7-én és az időszak szörnyűségeit látva teljesen megbukott, új béketervre van szükség. És ahhoz, hogy egy új paradigma jöjjön létre, előbb-utóbb szükség lesz egy önálló Palesztinára.

A román választások első fordulóját 2024 november 24-én tartották, melynek eredménye mondhatni drámai lett, hiszen egy olyan jelölt végzett az első helyen, akit nemhogy a második körbe nem vártak, de még az első ötbe sem. A szélsőjobboldali Călin Georgescu azonban 22,9%-kal első helyen jutott be a második körös szavazásba. Ellenfele sem az első helyre várt jelnlegi miniszterelnök, hanem Marcel Ciolacu, hanem a liberális Elena Lasconi lesz. A következő fordulót december 8-án tartják, addig nézzük meg, hogyan alakult így a választás?

Az előző évek politikai helyzete alapvetően meghatározta a jelenlegi versenyt. Klaus Iohannis, Románia centrista-jobboldali elnöke tízéves mandátumának végére ért, amely során az ország szilárd euroatlantista irányvonalat követett. Kormánya azonban nem volt mentes a kihívásoktól: a COVID-19 járvány, a gazdasági válság, valamint az orosz-ukrán háború árnyékában egy ideológiailag eltérő nagykoalíció jött létre a Partidul Social Democrat (PSD) és a Partidul Național Liberal (PNL) részvételével. A PSD és a PNL hagyományosan politikai ellenfelek voltak, így a koalíció sosem lehetett igazán sikeres.

A közvélemény-kutatások szerint a választások előtt a PSD vezetőjét, Marcel Ciolacut várták győztesnek, míg ellenfelének a népszerű szélsőjobboldali párt, az AUR jelöltjét, George Simiont várták, még a választás napján az exit pollok is ezt a szcenáriót vetítették előre. Ennek ellenére a választás végére egyikük sem került be a második körbe. Ciolacu valószínűleg az arroganciájának köszönhetően sem volt túl népszerű, a választás előtt tett több erős kijelentést, amely nem segített neki. Simion esetében pedig leginkább Călin Georgescu szívta el a jobboldali szavazatokat, amelyeket nem ő, hanem a másik szélsőjobboldali, független jelölt kapta.

Nézzük meg a jelölteket egyesével:

Marcel Ciolacu (PSD)

A Partidul Social Democrat (PSD) vezetője és jelenlegi miniszterelnök. Programjában a stabilitás megőrzését hangsúlyozza, támogatja Románia EU- és NATO-tagságát, valamint Ukrajna melletti kiállását. A közvéleménykutatások egyértelmű győztesnek hozták ki.

A vesztes Ciolacu. Kép forrása: Reuters

George Simion (AUR)

Az Alianța pentru Unirea Românilor (AUR) radikális jobboldali párt vezetője. Népszerű a diaszpóra és a fiatalok körében. Ellenzi a katonai segítségnyújtást Ukrajnának, és támogatja a béketárgyalásokat. Konzervatív keresztény értékeket vall, és ellenzi az azonos neműek házasságát.

Elena Lasconi (USR)

A Uniunea Salvați România (USR) vezetője és Câmpulung polgármestere. Korábban újságíró, aki 2018-ban csatlakozott az USR-hez. Programjában a korrupció elleni harcot, a védelmi kiadások növelését és Ukrajna támogatását hangsúlyozza. Támogatja a bejegyzett élettársi kapcsolatokat, de ellenzi az azonos neműek házasságát. Keresztény liberális jelölt.

Nicolae Ciucă (PNL)

A Partidul Național Liberal (PNL) vezetője, a szenátus elnöke és korábbi miniszterelnök. Nyugalmazott tábornok, aki 2019-ben lépett politikai pályára. Erősen támogatja Ukrajnát és a nyugati orientációt. Mélyen vallásos, valamint az EU migrációs politikájának újragondolását szorgalmazza.

Călin Georgescu (Független)

A 2024-es romániai elnökválasztás első fordulójának meglepetésgyőztese, rendkívül megosztó személyiség a román politikai színtéren. A 62 éves Georgescu függetlenként indult, miután korábban rövid ideig tagja volt az Alianța pentru Unirea Românilor (AUR) szélsőjobboldali pártnak. Az AUR-ból való kilépését az indokolta, hogy a párt vezetői kritizálták Oroszország-párti és NATO-ellenes nézeteit. Georgescu kampánya TikTokon és az X platformon futott nagy sikerrel, populista, nacionalista üzeneteket hirdetve, melyekkel széles rétegeket szólított meg, különösen a vidéki és alacsonyabb jövedelmű szavazók körében.

Georgescu politikai karrierjét árnyékolják ellentmondásos nyilatkozatai és kapcsolatai. Többször dicsérte Vlagyimir Putyint, mint „hazáját szerető embert”, és méltatta a második világháborús román vezetőket, Corneliu Codreanut, a Vasgárda alapítóját, valamint Ion Antonescut, akik a holokausztban játszott szerepük miatt hírhedtek. Georgescu a NATO-t is gyakran kritizálta, különösen a Romániában található rakétavédelmi rendszert, amelyet „a diplomácia szégyenének” nevezett. Állítása szerint a NATO nem lenne képes valódi védelmet nyújtani egy orosz támadás esetén, és a román diplomácia legjobb esélyét az „orosz bölcsességben” látja.

Ezek a nyilatkozatok egyértelműen szembemennek Románia eddigi politikájával, ami a teljes elköteleződést mutatta mind az EU, mind pedig a NATO irányába. A Lasconi és Georgescu közötti összecsapás Románia jövőjét illetően kulcsfontosságú, hiszen az elnöki és parlamenti választások egyszerre alakítják majd az ország bel- és külpolitikáját.

A két második körös jelölt. Kép forrása: Széhelyhon

Pászkán Zsolt Mandineren megjelent elemzése szerint Călin Georgescu kampányának sikerét nagymértékben a TikTok és más közösségi média platformok manipulációjára alapozta. A jelentés szerint Georgescu csapata a TikTok algoritmusát kihasználva, trollfarmokat és álhíreket terjesztve tudta a többi jelöltet lejáratni, miközben saját populista, oroszbarát üzeneteit felerősítette. Ez a taktika nemcsak Romániában, de nemzetközi szinten is aggasztó tendenciára világít rá: a közösségi média manipulációja egyre meghatározóbbá válik a választások alakulásában.

A szélsőjobboldali szavazatok megosztottsága Georgescu és George Simion (AUR) között egyértelművé tette a radikális jobboldal növekvő befolyását Romániában. Bár az első fordulóban a szavazatok eloszlása miatt Simion háttérbe szorult, a második fordulóban ezek a szavazatok átvándorolhatnak a másik szélsőjobbos jelölt felé. Ez a folyamat majd  a parlamenti választásokon akár egy 40%-os szélsőjobboldali tömböt is eredményezhet a következő parlamentben, amely különösen aggasztó lehet a magyar kisebbség számára, hiszen az ilyen irányultságú politikai erők gyakran euroszkeptikus, nacionalista retorikát képviselnek.

Elena Lasconi, Georgescu kihívója, szintén nem teljesen problémamentes magyar szempontból. Programjában ugyanis támogatja Székelyföld területi átrendezését, amely érzékeny kérdés a magyar kisebbség számára. Ez a második fordulót még jelentősebbé teszi, hiszen a választás eredménye alapvetően befolyásolhatja Románia kisebbségpolitikáját, valamint az ország viszonyát az EU-hoz és a NATO-hoz.

Georgescu, a szélsőjobboldali független jelölt. Kép forrása: Székelyhon

A december 8-i második forduló tétje hatalmas. Kiderül, hogy Georgescu rendhagyó, TikTok-alapú, oroszbarát és anti-NATO retorikája mennyire bizonyul sikeresnek egy hagyományosabb kampányoló politikus, Lasconi ellenében. Georgescu szárnyalása és populista retorikája ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a jövő politikájában egyre nagyobb szerepet játszhatnak az álhírek, összeesküvés-elméletek és akár mesterséges intelligencia által készített hamis tartalmak.

Az Európai Unió számára ez a helyzet különösen nagy kihívást jelent. Miközben az EU progresszív felfogása elutasítja a cenzúrát, kérdéses, hogy mennyire lesz képes hatékonyan fellépni a közösségi média manipulációjával szemben. Georgescu kampánya rávilágít arra, hogy az EU jelenlegi szabályozásai nem elégségesek az ilyen típusú hibrid befolyásolási taktikák megakadályozására. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor a jövő választásai még inkább a digitális tér manipulációjától függenek majd, ami alapjaiban változtathatja meg az európai demokráciákat.

A romániai elnökválasztás első fordulója tehát nemcsak helyi, hanem nemzetközi szinten is figyelemfelkeltő esemény, amely az új politikai korszak kezdetét jelezheti.

Donald Trump úgy tűnik olyan nevekkel tölti meg kabinetjét, amelyek már most heves vitákat váltanak ki. A jelöltek listáján jelen vannak riporterek, milliárdosok, összeesküvés-elmélet hívők, és az ultra-konzervatív politikai spektrum szereplői. Bár sokan kritikát fogalmaznak meg a jelöltekkel kapcsolatban, érdemes alaposan megvizsgálni, milyen tervekkel lépnének hivatalba, és mit várhatunk tőlük.

Elon Musk és Vivek Ramaswamy: a takarékosság bajnokai (Department of Government Efficiency)

Az újonnan létrehozott Department of Government Efficiency (DOGE) az egyik újítás az adminisztráció tervei között. Trump egyértelműen Elon Musk és Vivek Ramaswamy számára hozta létre ezt a pozíciót, amelynek célja az amerikai kormányzati kiadások drasztikus csökkentése. Musk, a Tesla és az X (korábbi Twitter) vezére, Ramaswamy pedig gyógyszeripari milliárdosként közösen felügyelnék a minisztériumnak ígérkező hatékonysági kormányzati szervet. A DOGE név nem véletlen: utalás a Dogecoin nevű kriptovalutára, amely Musk támogatásával vált népszerűvé.

Musk szerint a szövetségi költségvetésből akár 2 billió dollárt, azaz a 2023-as összköltségvetés csaknem egyharmadát meg lehetne spórolni. Ramaswamy tervei szerint pedig akár a szövetségi munkaerő (közszféra) 75%-át is leépítenék, ami rengeteg amerikai számára, köztük Trump támogatóinak is, elvesztett állásokat jelent. Ezen radikális lépések példaképeként az argentin elnök, Javier Milei neve is felmerült, aki hasonló intézkedésekkel próbálta stabilizálni országának gazdaságát. Azonban az Egyesült Államok esete más: míg az argentin állami szféra szándékosan túlfoglalkoztatott volt, az amerikai kormányzat csökkentése az egészségügytől kezdve a védelmi iparig minden területre hatással lehet.

Marco Rubio: a leendő külügyminiszter (State Secretary)

Marco Rubio, floridai szenátor, az egyik legkevésbé vitatott jelölt a leendő Trump-kormányban. A republikánus párt mérsékelt szárnyának képviselőjeként ismert, és jelentős tapasztalatot szerzett a Szenátus Külügyi Bizottságában.

Rubio Ukrajna kérdésében pragmatikus megközelítést képvisel. Elismeri az ukránok bátorságát, de úgy véli, hogy az USA által finanszírozott konfliktus egyre inkább patthelyzetté alakul. „Ezt a háborút be kell fejezni, különben az ország száz évvel visszakerül” – nyilatkozta nemrég.

Ellenzi a további nagymértékű katonai segélycsomagokat, és azt hangsúlyozza, hogy az ukrán háború elvonja az USA figyelmét a világ más, stratégiai szempontból fontos területeiről, például az Indo-csendes-óceáni térségről. Ez az álláspont Trump körében népszerű, de persze a spektrum másik oldalán, a teljes ukrán támogatás mellett lobbizó oldalon is vannak emberei az elnöknek pl, az új nemzetbiztonsági tanácsadó.

Kínával szemben erős álláspontot képvisel, Rubio többször hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok stratégiai prioritásainak középpontjába Kínát kell helyezni, mivel szerinte a 21. század jövőjét nagyrészt az Indo-csendes-óceáni térség alakulása határozza meg. Szerinte Kína arra törekszik, hogy az USA figyelmét Európában kössék le az ukrajnai háborúval, miközben tovább erősíti pozícióit az ázsiai térségben. Rubio figyelmeztetett Kína katonai modernizációjára, különösen a Dél-kínai-tenger militarizálására és a tajvani fenyegetés fokozódására, így várhatóan a Biden kormánynál is erősebb retorika várható Kínával szemben.

A Gázai övezetben folyó harcokat illetően Rubio határozottan elutasítja a tűzszünet gondolatát. Szerinte Izraelnek el kell pusztítania a Hamaszt, hogy a terrorszervezet többé ne jelenthessen fenyegetést az országra.

Rubio szerint Irán „terrorista rezsim,” amely fokozott nemzetközi fellépést igényel. Korábbi kijelentései szerint az iráni kormány az egyik legnagyobb fenyegetés a Közel-Keleten, és ennek megfelelően szigorúbb szankciókat és erőteljesebb fellépést sürget. Mint látható Rubio álláspontjai visszatükrözik mind Trump, mind pedig a hozzá közel állók véleményét. Fontos megjegyezni azonban, hogy az amerikai külpolitika folytonosságára volt példa az elmúlt adminisztrációk során, nem volt nagy váltás a demokraták és republikánusok cselekedetei között, inkább a retorikai eszközök voltak az eltérőek.

Pete Hegseth: a Fox News riporterből védelmi miniszter? (Secretary of Defense)

Az egyik legmeglepőbb jelölt Pete Hegseth, a Fox News riportere, aki védelmi miniszter lehet. Korábbi katonai karrierje során őrnagyi rendfokozatig jutott, veteránként Afganisztánban és Irakban is szolgált, és számos kitüntetést kapott, azonban nincs politikai vagy védelmi ipari háttere.

Hegseth radikális elképzelései között szerepel a Védelmi Minisztérium átnevezése „Hadügyminisztériumra,” és a különféle diverzitásra és egyenlőségre vonatkozó programok eltörlése. Véleménye szerint a női katonák harctéri szerepvállalása nem tette hatékonyabbá a hadsereget, sőt nincs rá szükség. Ezek a kijelentések sokak támogatását megnyerték a konzervatív táborban, ugyanakkor felvetik a kérdést, hogy képes lenne-e vezetni egy 900 milliárd dolláros költségvetéssel működő, 2,9 millió alkalmazottat foglalkoztató szervezetet tapasztalat nélkül?

Elődei szinte minden esetben nyugalmazott táborokok, vagy közszolgák, esetleg védelmi ipari figurák voltak, így a riporter jelölése meglepő, azonban az vitathatatlan, hogy veteránként valódi háborús tapasztalata van és lojális Trumphoz, ami az új adminisztrációban kulcsszerepet játszik.

Robert F. Kennedy Jr.: az egészségügy megosztó figurája (Secretary of Health)

Robert F. Kennedy Jr., Trump egészségügyi miniszterjelöltje, talán az egyik legvitatottabb név az új kabinet tagjai között. Kennedy, aki jogászként vált ismertté, hosszú ideje az oltásellenes mozgalom élharcosa, és számos összeesküvés-elméletet támogat, amelyek közül több már többszörösen megdőlt. Állításai között szerepel, hogy a védőoltások – különösen a thimerosal tartósítószert tartalmazók – autizmust okoznak, noha ezt a tudományos közösség egyértelműen cáfolta.

COVID-19 kapcsán is több alkalommal tett megdöbbentő kijelentéseket: egy 2023-as felvételen azt állította, hogy a vírus célzottan támadja a kaukázusi és fekete etnikai csoportokat, míg az askenázi zsidók és kínaiak immunisabbak lehetnek. Az 5G technológia egészségkárosító hatásaival kapcsolatos elméleteit szintén széles körben elutasították, Kennedy azonban kitart amellett, hogy az új generációs mobilhálózat rákot okozhat, sőt, megnyitja az agyi vérgátat a mérgező anyagok előtt.

Az egészségügyet érintő nézetei itt nem állnak meg: Kennedy szerint a fluorid, amelyet az ivóvíz tisztítása során használnak, számos betegséget, például ízületi gyulladást, csökkent IQ-t és egyéb egészségkárosodást okozhat. Mindezek mellett többször kritizálta az FDA-t (Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelet), mondván, hogy az ügynökség elnyomja az olyan termékeket, amelyek emberi egészséget javíthatnának, de nem szabadalmaztathatók.

Kennedy jelölése nemcsak Trump ellenfelei, hanem saját családja körében is éles kritikát váltott ki. Testvérei és unokatestvérei több alkalommal nyíltan elhatárolódtak nézeteitől, különösen azok antiszemita és tudományellenes vonatkozásai miatt. Egyes elemzők szerint azonban Trump számára Kennedy lojalitása és közéleti ismertsége nagyobb súllyal esett latba, mint a szakmai alkalmasság kérdése. A BBC szerint(link) az egészségügy vezetése lehetett az ára az elnöki visszalépésének, és a nílt kiállásának Trump mellett. Ez komoly aggodalmakat vet fel, különösen egy olyan poszt esetében, amely több millió amerikai egészségügyi ellátását érinti.

 Folytatjuk!

Magyarország - ahogyan a legtöbb fejlett, európai ország - demográfiai válságban van. Fontos látnunk, hogy a csökkenő születésszámok, és a Ratkó-dédunokák meg nem születése, nem csak azért baj „mert elfogy a nemzet”, hanem azért is, mert mielőtt ez még megtörténhetne, fenntarthatatlanná válik a nemzetgazdaság.

Néhány számadat a probléma súlyosságának illusztrálására KSH honapjáról:

A gazdasági elemzők és a statisztikusok a 15 – 74 éves a korosztályt tekintik gazdaságilag aktív népességnek. Ha megnézzük Magyarországon azt, hogy ebbe a korosztályba az elkövetkezendő 5 évben hányan lépnek be és hányan lépnek ki azt látjuk, hogy a belépők száma csupán 87% a kilépők számának (kb. 64 ezer munkavállaló fog hiányozni ebben a korosztályban). 

A vállaltoknál dolgozó HR szakemberek – különösen a fizikai munkát végzők esetében - ennél szűkebb korosztályi határokat tekintenek preferált határoknak. A 18 – 65 éves korosztály esetében az elkövetkezendő 5 évben a munkaerőpiacról kilépők (nyugdíjba menők) létszámának csupán 71%-a munkaerőpiacra belépők száma (kb. 200 ezer munkavállaló fog hiányozni ebben a korosztályban). 

Ez önmagában nem feltétlenül kellene, hogy problémát jelentsen, hiszen 50 év alatt - amikor a most a munkaerőpiacról kilépők, elkezdtek dolgozni – sokat fejlődött a világ. Ezzel együtt a termelés produktivitása is növekedett, vagyis az egy dolgozó által létrehozott érték, a reálértéke is növekedett. Tehát, annak ellenére, hogy kevesebb ember lép be a munkaerőpiacra a következő 5 évben, mint ahányan kilépnek onnan, meg van annak az esélye, hogy a most belépők nagyobb értéket lesznek képesek előállítani. Elméleti szinten elképzelhető, hogy jelenlegi formájában is fenntartható marad a termelés, a gazdaság működése, a nyugdíjrendszer és az összes közszolgáltatás, mert szinten marad az adóbevétel.

Ilyen egyszerű lenne?

Sajnos nem. Ennek mélyebb makrogazdasági vonzatú okai között Magyarország globális értékláncon belül elfoglalt helye, iparszerkezete és szakmastruktúrájának összetétele szerepel. De a jelenlegi helyzetet ma kell kezelni - míg a fenti makrogazdasági okok megszüntetése évek lesznek - ezért szükség lehet a nyugdíj korhatár potenciális emelésére, vagy ami a témánk szempontjából még relevánsabb, a külföldi munkavállalók tömeges behozatalára.

Magyarországon 2020 végéig megközelítőleg 35-40 ezer külföldi munkavállaló volt, zömében szerbek és ukránok. Ez a szám, ezt követően gyorsan megugrott, 2024. augusztusában megközelítette a 100 ezer főt, mely az összes foglalkoztatott 2,1%-át teszi ki. (A 2024. június–augusztusi időszakban a foglalkoztatottak száma a 15–74 éves korosztályban 4 millió 752 ezer; forrás: KSH)

(forrás: KSH.hu, saját szerkesztés)

Mindent összevetve, látjuk, hogy a magyar GDP-nek átlagosan, közelítőleg 2%-át, külföldi – főként harmadik országbeli (nem EU és EFTA országbeli) - munkavállalók munkájának eredménye adja, akik lélekszámukban a magyar lakossághoz mérten 1,05%-ot tesznek ki.

Ezen okokból fakadóan is, három kérdéssel nagyon fontos lesz rövidtávon foglalkozni.

Egyrészt fontos azzal a ténnyel foglalkozni, hogy a magyar iparszerkezet esetében jó-e, hogy ilyen mértékben az alacsony hozzáadott értéket előállító, külföldi munkavállalókra vagyunk szorulva?

Elsőre furcsán hangozhat a kérdés, azonban az ukrán-orosz háború kitörése után, 2022-ben kicserélődött a külföldi munkavállalók etnikai összetétele Magyarországon. Míg 2022-ig zömében ukrán és szerb nemzetiségű külföldi munkavállalók voltak hazánkban, a háború kitörése után, az Európai Unió szabad mozgást biztosított az ukrán állampolgársággal rendelkezők számára. Ennek a rendelkezésnek a következménye lett, hogy az ukrán munkavállalók tovább álltak, és Közép-Kelet Európa helyett inkább Nyugat-Európában kerestek maguknak munkát.

A második, a mindennapi életünket közvetlenül érintő kérdés ebből fakad. 2024-ben, a közelítőleg 100 000 külföldi munkavállalóból több mint 76 000 harmadik országbeli, azaz, az EU és EFTA országokon kívülről érkezik. Ez az összes külföldi munkavállaló 75,24%-át teszi ki.  Tömegesen jelentek meg indiai, filippínó, maláj stb. munkavállalók, akik mind kultúrájukban, mind életformájukban a magyartól eltérő értékeket képviselnek.

Ezen munkavállalók nem csak hazánkban dolgoznak, de a mindennapi életüket is itt töltik, a többségi társadalomtól való elszeparálásuk egyrészt morális és etikai gátakba ütközne, másrészt pedig kivitelezése nem megoldható, vagy csak nagyon nehezen. Ebből kifolyólag fontos kérdés kell, hogy legyen az integrációjuk, a magyar kultúrkörrel és viselkedési normákkal való megismertetésük, melyre egyelőre, kormányzati vagy vállalati törekvések csak limitáltan látszódnak.

A jelenséget övező társadalmi és politikai feszültségnek már látható jelei is vannak. 2023 márciusában a nagymarosi lakosok hangosan adták tudtára nem tetszésüket a helyi önkormányzatnak, mikor egy ázsiai cég állítólag (a hír pletyka szintjén terjedt el), az üresen álló munkásszállóba ázsiai vendégmunkásokat akart elszállásolni. Komoly politikai vitát indított el a fővárosban, mikor a BKK egyes járataira filippínó sofőröket keresett egy cég.

Harmadik, főként makrogazdasági jelenségként, érdemes foglalkozni a vendégmunkások fogyasztási szokásaival. Tendenciális, hogy ezen munkavállalók az itt eltöltött pár év alatt, a hazánkban megkeresett jövedelmük nagy részét nem elköltik, hanem megtakarítják, hazaküldik a családjuknak. Habár a kormányzat, és Nagy Márton Nemzetgazdasági Miniszter által is gyakran említett fogyasztás visszaesés oka elsődlegesen, de még csak másodlagosan sem a vendégmunkások fogyasztási szokásai, érdemes lehet elgondolkozni rajta, hogy azon lehet-e változtatni, és ha igen, hogyan.

A vendégmunkások hazánkban betöltött gazdasági és társadalmi szerepe megkérdőjelezhetetlen. Azonban a jelenséget körül ölelő kérdések és körülmények miben volta, és az azokra adott válaszok egyelőre váratnak magukra, mely egy olyan társadalmi kérdéssé teszi azt, melyről érdemes és kell is társadalmi diskurzust folytatni.

Nem vitás: a legutóbbi világrend-váltás óta egyre több konfliktus vesz minket körül. Nem elég a közel-keleti összecsapások baljóslatú visszhangja, 2022 óta a szomszédunkban zajló orosz-ukrán háború is nyomasztja az átlagembert.

A háború nem csak a nemzetközi közeget viseli meg: az átlagember pszichéjére is hatással van. Minél instabilabb a világpolitikai helyzet, annál nagyobb a bizonytalanság és félelem, amely az egyén biztonságérzetének csökkenéséhez vezet. Hol tapasztalhatjuk meg ezeket? Esetleg mi sem vagyunk már olyan nyugodtak? Mi vezetett idáig?

Az új típusú kihívások (környezeti, gazdasági…), a megváltozott biztonsági környezet 9/11 után és az egyre növekvő instabilitás kihatással van az individuum életére is, hiszen saját bőrén tapasztalja ezeket, elég csak a 2008-as világgazdasági válságban tönkrement életekre gondolni. Az emberekben ilyenkor általában csökken a bizalom a nemzetközi közösséggel szemben, és valószínű, hogy az államapparátusba vetett hit is megcsappan.

A fenyegetettség érzése kihat az átlagemberre is, aki nem feltétlenül vesz részt direkt módon a konfliktusokban. Az orosz-ukrán háború 2022-es kirobbanásakor magyar állampolgárok tucatjai váltottak hirtelen útlevelet – felkészülve az esetleges országelhagyásra a konfliktus lehetséges eszkalációja okán - amely azonban mérhetetlenül leterhelte a közigazgatás ezen ügyekkel foglalkozó részlegét, így akinek ténylegesen szüksége volt az okmányra, később kaphatta csak kézhez azt. Ez a probléma egyébként többek között az internetnek is köszönhető, hiszen ha az összetűzésről sok olyan felvétel kerül ki, amelyek sokkolóan hatnak az emberekre, ők hajlamosak aránytalan megoldásokra is.

Sokan a sajtó nyomasztó hírei elől elmenekülve inkább nem is olvasnak híreket annak ellenére, hogy egyébként érdekelnék őket a napi események. Így lemaradnak azokról a kulcsfontosságú információkról, amelyek végül rájuk is hatnak, az ő életüket is alakítják. Ezzel párhuzamosan terjed a fake news, a dezinformáció, és félrevezeti a közönséget, ennek folyományaként pedig téves konklúziók kerülnek levonásra. A különböző összeesküvés-elméletek, konteók terjedése sem egyszerűsíti le  a helyzetet, ennek ékes példája például az 5G-t övező aggályok, vagy a Covid kapcsán felmerült oltásellenesség.

A Sars-Covid 19 járvány alaposan megtépázta az emberiség kollektív immunrendszerét, és megkérdőjeleződött a természet- és az orvostudományba vetett hit, ezzel párhuzamosan az állam felé gyakorolt bizalom is veszített értékéből nemzetközi szinten. A Covid a társadalmi mobilitás csökkenésére, de a családon belüli erőszak megnövekedésére is hatással volt. Az állam szerepének relevanciája azonban nem kizárólag az egészségügyi szektorban mutatkozott meg, hanem a fenntarthatóság kérdéskörében is megjelent: meghatározó szereplő a fenntartható fejlődés megvalósításában, mivel politikai és gazdasági eszközökkel képes a fenntarthatóságra törekvő társadalmi-gazdasági változásokat előmozdítani.

Feladata kellene legyen pedig többek között olyan jogi keretek kialakítása, amelyek szabályoznák a környezeti terhelést, ösztönözhetnék a zöld technológiák alkalmazását, valamint elősegíthetnék a fenntartható városfejlesztést, emellett a gazdasági növekedést úgy kellene irányítania, hogy az figyelembe vegye a környezeti korlátokat, például a megújuló energiákba történő beruházásokkal.  Ez azonban még nem sok helyen valósult meg, és a változó világrend sem segít a helyzeten, ugyanis elvonja minderről a politikusok, közbeszéd-alakító aktorok figyelmét.

Mégis érdemes elgondolkodni: mit tehetünk mi? A legkevesebb, hogy igyekszünk élni, élni hagyva másokat, azaz nem a természetes környezetünk kárára. A nagypolitikai beleszólás pedig bár alacsony az egyszeri individuum esetében, azonban erre kiváló alkalom egy önkormányzati uniós, vagy országgyűlési választás, illetve a különböző civil szervezetek, egyesületek munkájának aktív segítése.

(Borítókép forrása: Világgazdaság)

Ilyen eredményre számítottál-e, amikor reggel megnézted a statisztikákat?

A mazochisták közé tartoztam, én követtem élőben. Arra számítottam, hogy Trump győz, én ezt pont aznap délelőtt, magyar idő szerint délelőtt egy kerekasztalban még mondtam is. Arra is számítottam, hogy a szenátust behúzzák a republikánusok. Amire nem számítottam, hogy az alsóházat is behúzzák. Utólag persze sokan evidensnek veszik, szerintem annyira nem volt az, mert az alsóház még kevésbé kiszámíthatóbb. Nem hiába keveset beszéltek egyébként az amerikai elemzők is, mert sokkal nagyobb merítés. 435 képviselő, két évenként megválasztva, úgyhogy ott alapvetően egy nagyobb kérdőjel volt. Zárójel, már megvan a 218, tehát azt már behúzták. Ez már sejthető volt napokkal ezelőtt is, mindig számolják a szavazatokat, de már megvan a 218 fős többség. Alapvetően én már megosztott képviselőházra számítottam.

Ami nem lepett meg, én erre számítottam, hogy a spanyolajkúaknál és az afroamerikaiaknál kifejezetten jól teljesít majd Trump. Ami egy kicsit meglepett inkább, hogy a fiatalok körében is ez érződött. Tehát ott azért volt egy kérdés. De én azt gyanítom, hogy nem jöttek ki, nem jött ki átfogó elemzés ez ügyben, tehát különböző nagyobb közvélemény-kutatások vannak, a nagyobbat azt úgy értem, hogy országos, de nem elmélyült ilyen elemzések vannak, legalábbis eddig láttam egyet-kettőt. Én azt gyanítom, hogy a fiatalok, tehát a latin, meg a spanyol, meg az afroamerikai, az szerintem teljesen érthető, hogy miért szavazott át, az gyakorlatilag növekvő tendenciát mutatott 2016 óta, tehát 2020-ban is többet kapott Trump egyébként 2016-hoz képest. Szerintem a fiatalok körében ott van egy torzítás, ott nem biztos, hogy több szavazatot szerzett, hanem effektíve sokan szerintem távol maradtak a fiatalok körében. Nem tudom, de biztosan, de én erre gyanakszom. Úgyhogy ez a része egy kicsikét meglepett a fiataloknak az átszavazása, illetve a jobb teljesítménye a Trump-kampánynak a fiatalok körében, tehát 18-29 év közöttiek körében.

Választási időszak után gyakran beszélgetünk okokról, perdöntő tényezőkről. November 5-én itt mit tudunk megnevezni? Magas benzinárak, Kamala nevetése, rejtőzködő republikánus szavazók, mik a főbb tényezők?

Elméletileg ezek közül pont egyik sem szerintem, mert a Kamala nevetést azt letekerték, ott lehetett érezni, például az elnökjelölti vitán, hogy valószínűleg szóltak neki előre a kampánytanácsadók, vagy kommunikációs tanácsadók, hogy ezt inkább ne. Később az elnökjelölti vitát követően ez mégiscsak időnként azért meg-megmutatkozott, de alapvetően erre odafigyelt a Kamala vagy a Harris-kampány.

Alapvetően a fő ok az mégiscsak a gazdasági helyzetről alkotott percepció, ami így közvetve az üzemanyagárra, inflációra visszautal,  3 százalék körül van, és mondhatnánk, hogy a Biden adminisztráció ilyen-olyan eszközökkel, de lenyomta az inflációt 7-ről 3 százalékra az elmúlt két évben. És ugye az a gond, hogy azért aktívan él még sokak emlékében a fejében a Covid előtti időknek az emléke lényegében, vagy hát az embereknek a közérzete egyébként sokkal rosszabb lett az elmúlt években. Ilyen szempontból a percepció az fontosabb.

Halkan megjegyzem, a Biden adminisztráció, gondolom a kampány miatt is, de attól függetlenül is csinált ilyen kommunikációs húzásokat még. Hát nem a Harris kampány részeként, de valószínűleg azt elősegítendő, hogy hát nem magas az infláció, csak úgy érzitek. És lehet, hogy igaza van, objektív számadatok alapján, csak hát igazából a percepció az ilyen szempontból fontosabb, hogy hogy érzik magukat az emberek, és szerintem alapvetően ez volt a fő ok. Ezért volt az, hogy a spanyolajkúak és az afroamerikaiak is átszavaztak. Hozzáteszem, hogy ott azért bejött mondjuk az illegális bevándorlás kérdése is, és fel lehetett fűzni erre a gazdasági helyzetképre. Valamilyen szempontból a külpolitikai szerepet játszott ebben, de nem volt annyira meghatározó, mint mondjuk a gazdaság, ami egy örökzöld téma ilyen szempontból. Én ezt mondanám, egy utolsó gondolat csak ehhez.

Nem véletlen jöttek ki olyan felmérések a korábbi hónapokban, például tavaly, ami igazából azt nézte, hogy jó irányba halad-e az ország. Ilyeneket rendszeresen csinálnak, így RealClearPolitics, meg időnként a Wall Street Journal is csinál ilyen felméréseket. A Wall Street Journal tavaly év végén rákérdezett ilyenre is, hogy az amerikai álom létezik-e vagy nem. Eléggé lesújtó eredmények jöttek ki, mert voltak, akik azt mondták elég szép számmal, ilyen 16 százalék volt, ha jól emlékszem, ami nem tűnik soknak, de mégiscsak azt mondják, hogy tulajdonképpen nemhogy nincs, soha nem is volt. Ilyen szintű elkeseredettség van, vagy lett úrrá sok szempontból a társadalomban.

A demokraták alapvetően próbáltak most önmagukhoz hűen maradva tulajdonképpen a társadalmi igazságosság kérdését napirenden tartani és kiegyenlíteni a társadalmi, gazdasági egyenlőtlenségeket. A probléma az az, hogy ez azt jelenti, hogy nagyobb szerepet kap a szövetségi kormányzat. Ami megint ennek az amerikai álomról alkotott képnek megy neki, mert effektíve az amerikai álom, most nagyon egyszerűsítve lényegében azt jelenti, hogy megvalósítom saját magamat, ami feltételez egy minél magasabb vagy nagyobb arányú egyéni szabadságot.

Mind a hét csatatérállamban az élen végzett Donald Trump. Wisconsinban nem egészen 20 ezer szavazat lett a különbség. Ezen hét győzelem betudható a gazdasági percepciónak vaagy az inflációérzékelésnek?

Szerintem igen, a Wisconsin lepett meg egyébként az államok közül leginkább, Pennsylvania kevésbé. Pennsylvaniában az lepett meg, hogy gyorsan meglett az eredmény. Én attól féltem, hogy itt napokat kell várni, ehhez képest gyorsan meglett. Most függetlenül attól, hogy mi az eredmény az államban. Még a Nevada is érdekes volt, hogy azt is behúzták a republikánusok. Azért államonként figyelembe kell venni a helyi, úgymond partikuláris csoportokat, akik nagyobb lélekszámban élnek az adott államban.

Most Michiganről például átugorva, ott például még muszlim lakosság körében is egyébként voltak, akik Trumpra szavaztak. Ugye ez is érdekes ilyen szempontból, hogy Trump sokkal markánsabban Izrael-barát, mint mondjuk Harris, vagy akár Biden. Ebből a szempontból biztos voltak ilyen társadalmi csoportok, akik helyi szinten eldöntötték, hogy őnekik egyébként a trumpi program, vagy a trumpi karakterrel együtt is a republikánusoknak az ígéretei azok valahogy jobban testhezállnak, mint mondjuk a demokratáké, illetve voltak olyan társadalmi csoportok, amelyek, ha úgy tetszik, nem is feltétlenül érezték magukat megszólítva egyik kampány által sem, vagy úgy rezonálna bármelyik kampánynak az ígérete az ő elképzeléseikhez, de ők képezték a mérleg nyelvét, és mégiscsak valamelyik oldal biztonságosabbnak tűnt. Mondok egy nagyon konkrét példát.

A monolitnak nem tekinthető női szavazó, idézőjelben blokkon belül a fehér nők voltak azok, akik inkább hajlamosak voltak átszavazni Trumpra. '16-ban, '20-ban már nem, '24-ben újra Trumpra szavaztak. Ez ebből a szempontból jelzi például az abortusznak, meg általában a visszatérve a spanyol alku és az afroamerikaiak ügyére vagy helyzetére, az identitáspolitikának, ha nem is a végét, de a határait. Tehát van egy bizonyos pont, ameddig ezt el lehet tolni, és nem fogja egy idő után megszólítva érezni magát az ember, nem feltétlenül azért, merthogy a másik oldalnak a programja kézzelfoghatóbb vagy jobb megoldásokat kínál, hanem azért, mert az identitáspolitika a sérelmeknek a hangoztatására nagyon jó, de egyről a kettőre nem tudja juttatni az adott célcsoportot, vagy úgy általában a társadalmat, és szerintem ez is megmutatkozott kifejezetten például a kertvárosi vagy elővárosi fehér nők esetében.

Sok mindenről lehetett hallani a kampányban már, hogy hogyan fog kinézni a következő négy év, ilyen a Project 2025, vagy a "no tax on tips". Milyen sarokpontjai lesznek a Trump adminisztrációnak? Mit tanult, miben lesz más, mint az első elnöksége?

Valószínűleg, amit tanult, és már többen is beszélnek erről, vagy reménykednek ebben a republikánus oldalon, hogy már felkészülten lép be az elnökségbe, tehát itt jön képbe a Project 2025 a Heritage társainak a gondozásából, hogy tulajdonképpen a szövetségi kormányzatot, tehát az ügynökségeknek, vagy a bürokráciának, akkor fogalmazzunk így, nem, akkor most mély államnak nevezi. A rendes neve a gyereknek az adminisztratív állam, szakirodalom is így hívja, de a bürokrácia az tulajdonképpen a mindenkori elnökhöz hűen, jelen esetben mondjuk a republikánus elnökhöz hűen hajtsa végre az elnöki direktívákat, utasításokat.

Valószínű, hogy ténylegesen lesznek olyan kinevezések, amelyek borzolni fogják a kedélyeket a túloldalon. Ez már megtörtént egyébként pont jelölte Tom Holmant, az úgynevezett határcári pozícióra Donald Trump, ami gyakorlatilag egy keményvonalas bevándorláspolitikát képviselő, az illegális bevándorlóknak a kiutaztatását, vagy az országból való elküldésének egy keményvonalas politikáját képviselő szereplőről van szó. Voltak már efféle kinevezések, vagy ott van például az ENSZ nagykövet, pontosabban az ENSZ-hez különböző amerikai nagykövetnek a személye, aki Donald Trump elgondolt. Egyik republikánus képviselőnő, kifejezetten aktív volt például az izraeli, palesztinbarát izraeli egyetemi tüntetések kapcsán. Vannak markáns húzásai a Trump-adminisztrációnak, ha úgy tetszik, már most mielőtt hivatalba lépett.

Ami kiemelt téma lesz, az kifejezetten mondjuk az energiapolitika. Tehát ha már mondtad itt a különböző szlogeneket, a drill baby drill ez garantáltan lesz. Én azt mondom, hogy ez a top 3 intézkedésben is benne lesz. Valamilyen elnöki rendeletet szerintem hoz majd arra, hogy mondjuk Keystone XL olajvezeték, vagy a rétegrepesztéses gázkitermelésnek a további liberalizálása, pontosabban az engedélyek kiadásának az egyszerűsítése úgy általában. Biztos vagyok benne, hogy ilyen kezdeményezések majd lesznek. Nem az első száz napon belül, az első héten. Energiapolitika, bevándorláspolitika, és valószínűleg Izrael-politika lesz még. Az nem világos, hogy ott például még több támogatást adna Izraelnek, vagy egyszerűen csak csökkentené az Izraelre nehezedő politikai nyomást. Ugye ebben már a szenátorok, meg a képviselők is szerepet kaphatnak majd egyszerűen azzal, hogy nem fogják presszionálni Benjamin Netanjahut, vagy általában az izraeli kormányt. Ezeken a területeken lesznek a fő változások.

Kamala Harris sok millióval kevesebb szavazatot szerzett, mint Joe Biden 2020-ban. Hova tűntek a demokrata szavazók 2020-hoz képest?

Egy részük pedig kifejezetten a fiatalok voltak, akiket érdekelne az identitáspolitika, csak nekik problémájuk van a Biden-adminisztráció Izrael politikájával. Én most kint voltam tavasszal Washingtonban, ott 18 és 29 év közötti korosztályhoz tartozó egyetemisták, meg egyetemista korú fiatalok, tehát ők tulajdonképpen, ha nem is nyilván mindenki, de sokan a Fehér Ház előtt is tüntettek, majdnem lebontották a kerítést, Bident meg gyilkosnak nevezték. Na most ők nem republikánus szavazók.

Félreértés ne essék, biztos vagyok benne, hogy ők potenciális demokrata szavazók voltak egytől egyig, csak emiatt elképzelhető, hogy nem mentek el szavazni idén, mert úgy gondolták, hogy Harris nem győzte meg őket eléggé, hogy továbbvinné vagy változtatna a bideni vonalon. Ugye ez volt az általános probléma egyébként a Harris kampányban is, illetve hát Trumpra meg nyilván nem szavaznak. Ezt a Harris problémát azért érdemes kidomborítani. Tehát a többi szavazó, aki eltűnt 2020 óta, ők alapvetően ennek a sokszínű interszekcionálisnak szokás mondani csúnya szóval, tehát sokszínű demokrata koalíciónak a többi szárnyát képezik. Mindkét nagy párt próbál minél szerteágazóbb, pártként különböző választói csoportokat megszólítani. Ez teljesen normális. A demokratáknál egy minden értelemben sokszínűbb koalíció szokott összejönni. Ez Barack Obama óta, 2012 óta, illetve 8 óta pontosabban egész jól működik, '12-ben is szuperül működött, és azóta igazából a demokraták ezt nem tudták megcsinálni. A 2020 az egy abból a szempontból kivétel volt, hogy nem a választás, de a körülmények abnormálisak voltak a koronavírus-járvány miatt. De emlékezzetek vissza egyébként, hogy pont akkor a BLM mozgalom is egyébként ennek nagyon jó lendületet tudott adni. Az izraelit, nem hiába állítom ki Izraelt, az Izrael háborúja Hamásszal, ugye ebből a szempontból ez a konkrét fejlemény, ez megbontotta már hónapokkal, mielőtt még Harris egyáltalán szóba jött volna, megbontotta ezt a sokszínű koalíciót a Demokrata Párton belül. És egyébként, ha megnézitek a Harris rendezvényeket, kampányrendezvényeket, körülbelül a választás előtti három héten belül én legalább kettő-három olyan rendezvényt tudnék mondani, ahol Harrisnek a beszédét megzavarták különböző bekiabálásokkal, és nem azért, mert ezek republikánusok által pénzelt, vagy republikánus érzületű szavazók lettek volna, akik odamentek bajkeverőként. Nem, ők potenciális demokrata szavazók, csak ez vagy az az ügy, leginkább egyébként Izrael, nem tetszik a Biden, illetve Harris adminisztrációból, és ugye ezt konkrétan szóvá tették a rendezésre. Harris nem tudott vele mit kezdeni. Halkan megjegyzem, senki más sem tudott volna ezzel a helyzettel mit kezdeni. Biden is ebbe belefutott, még mielőtt Harrisnek a neve fel sem merült még a jelölés kapcsán. Tehát ilyenbe rendszeresen belefutott a Biden és a Harris kampány. Trumpnál ilyen probléma, ha visszaemlékeztek, nem volt.

Én nem tudok olyan rendezvényről, ahol mondjuk valaki bekiabált volna egy olyat, hogy miért szavaztátok meg, majd a republikánusok, miért szavaztátok meg mondjuk a támogatást legutóbb áprilisban Ukrajnának. Ilyen nem volt, mert ott is sokszínű koalícióról beszélünk, ott is vannak belső viták, de sokkal fegyelmezettebben összetartott ez a sokszínű koalíció, és egyébként én ezt mondanám zárszóként, hogy a 2016-os elnökválasztásra szoktuk azt mondani, hogy legutóbb Trump behúzott, hogy korábban Trump behúzott, hogy ott nem Trump nyert, ott Hillary Clinton veszített. 2024-ben Trump és a republikánusok nyertek, mert egyszerűen sokkal, de sokkal fegyelmezettebbek voltak.

A vereséget követően általában elindulnak bizonyos mérlegelések a történtekről. Elképzelhető a következő 4-8 évre vetítve egy elitváltás a Demokrata Párton belül? Egy populista fordulat, amely azt mondja, hogy eddig és ne tovább az Obama, Clinton család, Biden-Harris vezette formációval és akár egy Bernie Sanders, Elizabeth Warren típusú, akár egy másmilyen fordulatszerűséget eszközöl?

Egyelőre ez a legvalószínűbb. Erre már voltak kísérletek korábban, nem hiába említetted Bernie Sanders és Elizabeth Warren nevét. Ha úgy tetszik, a baloldali populizmus, ezekről kevésbé szoktunk beszélni, mindig a republikánus, meg jobboldali populizmust szokás hangoztatni, meg a nacionalista populista jacksoni vonalat, ami oké, létezik, de a baloldalon is egyébként megjelent ez a populista jelenet, csak ott azért nem volt annyira feltűnő, mert nem sikerült, ugye Bernie Sanders 16-ban és 2020-ban is alulmaradt. 2016-ban kevésbé, mivell vesztettek, de 2020-ban, amikor megnyerték a demokraták a választást, akkor a Bernie Sanders programot be lehetett építeni a bideni demokrata platformba. Azért nem szoktunk erről annyira beszélni, mert hogy ők, ha úgy tetszik, megbújtak a párton belül, és a párt balszárnya elkezdte balra húzni, progresszív irányba a Demokrata Pártot. Ez szerintem már folyamatban van.

Szóval, hogy alapvetően ez a vonal talán gyengülni fog, de ez akkor lehetséges, hogyha önvizsgálatot tartanak a demokraták. Hogyha ezt nem teszik meg, tehát hogyha úgy teszik, bűnbakot keresnek, úgymond házon kívül a vereségért, akkor viszont elképzelhető, hogy pont az ellenkezője történik, és még inkább előkerül az identitáspolitika. Ezt azért nem tudjuk egyszerűen megmondani, mert ugye sok múlik azon is, hogy ugye most már kormányzatban, ráadásul úgy, hogy a felsőházban, meg az alsóházban is többségük van a republikánusoknak, ők projektmenedzsmenti fájlokat, vagy bármilyen más programot hogyan valósítanak meg, és hogyan jelenik meg ez a sajtóban, fog-e esetleg a 2020-as, nagyon előrerohanok nyilván, de a 2026-os félidős választásokon bármiféle ellenszenvet a választók körében kiváltani, lesznek-e esetleg olyan fejlemények, nemcsak kinevezések, hanem olyan ügyek, botrányok, amelyek mondjuk arra késztetik az alternatív irányzatot, tehát konkrétan a demokratákat, hogy ők újra elővegyék az identitáspolitikának a témáját, de hogyha úgy tetszik, botrány nélkül, tehát higgadtan tudják a republikánusok a következő másfél-két évet kormányozni, meg utána az azt követő kettőt, ugye most az elnök szempontjából nézem, akkor a demokratáknak valószínűleg kint, a demokratáknál igazából házon belül a progresszív irányzatot kell valamilyen szinten, beleértve akár a populista irányzatot letekerniük, mert egyszerűen ez az, ami most nem jött be.

Kamala Harrisre mi várhat? Kitart az ő spiritusza és tüze 2026-ig vagy 2028-ig?

Ez nem szigorú törvényben vett szabály, de azért alapvető. Tudunk ellenpéldát is mondani egyébként mindkét oldalról, hogy valaki újra próbálkozta. Trump is egy ilyen, tehát őt is már leírták két évvel ezelőtt, de nem hiszem, hogy tudna mutatni. Egyszerűen azért, és akkor ez csak egy nagyon rövid gondolat, hogy ez volt a Harris kampánynak a másik nagy gyenge pontja, hogy tulajdonképpen nem tudta megmutatni, nem is a demokratáknak, hanem a bizonytalan szavazóknak, hogy ők pontosan kicsoda. Tehát Ady nagyon jól ment, hogy ő nem Joe Biden, oké, de hogy konkrétan, meg a profil szempontjából minden szempontból lehet látni, hogy teljesen más, de hogy igazából, hogy programját vagy világképét tekintve kicsoda, az nem derült ki, ezt kihasználták a republikánusok. Ezt azért mondom, most nem akarok egyedül a múltról beszélni, csak azért mondom, mert ez mind a mai napig megválaszolatlan. És én nem láttam a kampány vége felé sem komoly szándékot a Harris kampány részéről, hogy ezekbe a potenciális konfliktushelyzetekbe, ahol aztán el kell dönteni, hogy most akkor fekete-fehér, igen, nem, miben mit képviselek, hogy ezt felvállalják. És ugye amíg ezt Harris nem teszi meg, addig nincs egyértelmű profil. Egy Bernie Sandersnél nincs ilyen probléma, akár egy Gavin Newsom-nél sincs feltétlenül egy ilyen probléma. Tehát ezért gondolom azt, hogy Kamala Harris, és mivel nem tartom valószínűnek, hogy más pozícióra úgymond indulna, ezért nem látok olyan kényszerhelyzetet a közeljövőben, ahol neki úgymond ezt a próbá, ezt úgymond ki kellene állnia. Pedig ha ezt nem teszi meg, akkor igazából nem tud érdembeli ajánlattal megjelenni más választáson. Azt elképzelhetőnek tartom, ami Hillary Clintonnál is megtörtént, hogy ő azt mondta, hogy ha a jövőben lesz újra demokrata elnök, akkor ő majd, ha úgy tetszik, nem is a kormány tagjaként, vagy miniszterként, vagy miniszterként, vagy nagykövet, vagy tanácsadóként, de hogyha úgy tetszik, a széleken valamiféle informális szerepkörben támogatták a jövőbeni demokrata kormányt és/vagy kampányt, de inkább az előbbit tudom elképzelni majd négy év távlatában.

Négy év múlva a 82. életévét is betölti már a megválasztott elnök. Republikánus háztájon hogyan néz ki a hatalmi versengés? Ki az, aki szóba jöhet egy esetleges Trump-utódnak? J.D. Vance?

Most igazából csak ő az, aki szóba jöhet, merthogy a republikánus táboron belül sok alternatíva felmerült már a mostani választáson is. Ugye Ron Desantis volt talán a legígéretesebb közülük, de mindegyik jelöltnél felmerült az a probléma, hogy hát itt sarkítók mind Trump köpönyegéből bújtak ki, olyan értelemben, hogy Trump korábban vagy támogatta őket, vagy felkarolta őket. Ron Desantis például Floridában, de lehetne Nikki Haley-t is említeni, akinek nyilván volt karrierje még Donald Trump előtt is, de Donald Trump csinált belőle ENSZ-nagykövetet, Mike Pompeo ilyen, ő Trump csinált belőle CIA igazgatót, aztán külügyminisztert. Azért mondom ezeket a neveket, mert ugye például Nikki Haley és Pompeo esetében, ugye most Trump elkezdte megnevezni a különböző potenciális jelölteket majd, akik a kormány tagjai lennének, vagy akár a nagykövetek, és konkrétan mondta, hogy Nikki Haley, meg Pompeo biztosan nem. Ezt csak azért mondom, mert hogy egy csomó név felmerülhet republikánus oldalon, nagy név, aki ha mást nem, akkor az előválasztásokon megmérettetett, viszont ugye vannak, akik eljátsszák magukat úgymond a trumpi örökségtől azért, mert Trump ellen indultak, vagy Donald Trump által képviselt vonallal ilyen-olyan ponton nem értettek egyet.

Mondjuk január 6-a kapcsán ilyen volt mondjuk Mike Pompeo. Tehát ezért van az, hogy J. D. Wells, aki egyébként korábban szintén volt konfliktusa Trumppal, de amikor ugye válsághelyzet volt, akkor már beállt mögé és kimondottan védelmezte. Meg J. D. Wells abból a szempontból is egyébként nagyon jó karakter lenne, hogy továbbvigye a tanfolyamot, mert egy fiatal, kettő kifinomultabban beszél, mint Trump, és akkor ez egy finom megfogalmazás, merthogy ő konkrétan a Yale Egyetemen végzett, bizonyos szempontból egyébként értelmiséget nevezhető, de nem beleszületett értelmiséget. Ez nagyon fontos az amerikai társadalomban, hogy mobil, meg ahogy te is mondtad, ez a self-made man. Na, ő ennek megfelel. Tehát ő gyakorlatilag mélyszegénységből jött. Ha valaki még nem tette meg, akkor nézze meg a Hillbilly Allegie című filmet, ami online ilyen különböző stream szolgáltatóknál, vagy online médiaszolgáltatóknál megtekinthető.

Tehát gyakorlatilag strukturális munkanélküliség, kábítószerhasználat, családon belüli erőszak, óriási úgymond hátrányból építette fel magát oda a katonai szolgálat, meg egyetemi tanulmányokon át, hogy aztán őbelőle végül szenátor legyen, aztán végül alelnökjelölt. Ő sok tekintetben ezt hitelesebben tudja eladni, anélkül, hogyha úgy tetszik, ő lebeszélne ezekről a rozsdaövezetben élőkkel szemben. Trumpnál sem volt probléma, ugye bizonyos szempontból nem kéne hitelesnek tekintenünk a rozsdaövezetben vagy más területeken, de Trumpnak megvan az a személyiségi jegye, amivel ezt kompenzálni tudta egyszerűen a celeb státuszából adódóan. Tehát ezt nagyon sokan egyébként jó értelemben a számlájára írják, hogy alapvetően jól tud interakciókat folytatni, mint ember más emberekkel.

J. D. Vance szerintem ebből a szempontból egy nagyon jó úgymond adalék egyúttal, de ugyanakkor meg letéteményese is ennek a trumpi. Lehet ezt nacionalista populista vonalnak nevezni, vagy jacksoni vonalnak nevezni, de hogy ilyen szempontból ő ezt nagyon jól tudja vinni anélkül, hogyha úgy tetszik, önmeghasonlást mutatna a karakterében. De hát majd meglátjuk. Nagyon sok múlik azon, hogy a következő négy évben őt fel tudják-e építeni. Tehát, hogy ad-e neki mondjuk feladatokat Donald Trump az elnökségen belül, mert különben alelnökként, ha úgy tetszik, bocsánat a kifejezésért, porfogó lesz. Nyilván ez nem teljesen igaz, de hogyha ad neki Donald Trump különböző szakterületeket vagy feladatokat, hogy na most akkor te felelsz azért, most csak mondok valamit, hogy az európaiakkal te tartod a kapcsolatot, és akkor nyilván én elmegyek azokra a NATO-csúcs, meg egyéb ilyen rendezvényekre, ahol elvárják, hogy ott legyek, tehát nem kérem, hogy mindenben helyettesíts, de bizonyos feladatokat kiszervezek rád, hogyha ott fel tud építeni magának egy profilt, függetlenül attól, hogy ennek milyen a nemzetközi megítélése, az már gyakorlatilag ad neki egy olyan track rekordot, vagy egy olyan múltat, amivel aztán majd tud majd kampányolni négy év múlva, nem csak úgy, hogy na én voltam Trump alelnöke, és én voltam az, aki vártam, mint a jó gyerek arra, hogy a sült galamb a számba repüljön, sarkítok, hanem konkrétan én tettem is itt és itt és itt és itt a Trumpi agendáért.

Na most ebben a helyzetben, azért ő a legesélyesebb erre, mert alelnökként őt a legkönnyebb pozícióba hozni. Mindenki más egyelőre, amíg nincs megnevezve, hogy esetleg kabinettag lesz, addig ezt idézőjelben kívülről követi.

Magyarország kapcsán az elmúlt években az volt a nagy kérdés, hogy lesz-e kétharmad, nem az, hogy ki fog nyerni. Az Egyesült Államokban hatalomtechnikailag nézve mi a jelentősége annak, hogy a republikánus elnök mellett többség lesz mind a szenátusban, mind pedig a képviselőházban. Ezen hármas egységnek van olyan előnye, amit Trump a maga javára tud fordítani a következő négy évben?

Az egyik legalapvetőbb előnye a szenátusban a kinevezések, tehát hogy az elnök és biztonságpolitika az elnök hatásköre, de nemzetközi szerződések, illetve a kabinet főbb tagjai, meg a nagyköveteknek a kinevezése, ő jelöli őket, de a szenátus jóváhagyása kell hozzá. Na most, hogyha ilyen kényelmes többségük van, és jelenleg ez 52 fő a szenátusban, ami még mindig nőhet egyébként, hozzáteszem, hogy meglátjuk, de 52, tehát ilyen kényelmes többségük van a felsőházban, akkor nem lesznek olyan problémák, mint ami például - mondok egy konkrét példát - még az első Trump elnökség alatt volt, volt a Samuel Brown Beck, aki a nemzetközi vallásszabadságért felelős utazó nagykövet volt. Magyarországot említette, ez azért fontos, mert mondjuk a keresztényüldözés például egy kiemelt témaként kezelte. Na most ott például komoly támadás alá esett a demokraták részéről, ott ha jól emlékszem, valami harmadik nekifutásra sikerült az ő utazó nagyköveti pozícióját megszavazni a szenátusban, és akkor is csak azért, mert Mike Pence bement alelnökként, és a szavazategyenlőséget eldöntötte. Na most ilyen helyzetek sokkal kisebb valószínűséggel adódhatnak. Ez az egyik, az alsóház pedig egyébként a felsőházra is igaz ez, de az alsóház főleg a költségvetés szempontjából lehet fontos.

Az Egyesült Államok kormányzata, mármint a végrehajtó ág nyújtja be a költségvetési tervezetet, de ugye erről évente, ez alapján szavaznak a kongresszusban és nyilván, hogyha többségük van mindkét házban a republikánusoknak, akkor könnyebb lesz egy szövetségi költségvetést úgy kialakítani, ahogyan az a republikánusoknak kedvez. Egy probléma merülhet fel potenciálisan az alsóházban, majd meglátjuk, hogyha vékony marad esetleg ez a többség, tehát megálmodjuk, hogy valószínűtlen, de ha megáll 219-nél a többség, akkor ugye nehéz helyzetben lesz a republikánus házelnök, meg az úgynevezett ostor, vagy gép, aki ugye az egységes álláspontért felelős a republikánusok körében, mert az azt jelenti, hogy nyomás alatt van, hogy ő konkrétan egybetartsa a különböző párton belüli frakciókat.

Nincs olyan erős pártfegyelem, főleg a republikánusoknál, mint mondjuk az európai politikai rendszerben, ha esetleg széthúznak a republikánusok az alsóházban, akkor ott ez kimondottan a házelnöknek, meg az említett whipnek jelenthet problémát. De majd meglátjuk, hogyan alakul, annak függvényében, hogy vékony lesz ez a többség, vagy erősebb is. Fontos lesz abból a szempontból még, hogy a következő másfél éven belül várhatóak ilyen nagy változások. Mert ugye most adott minden. 2026 novemberében félidős választások lesznek, ott elképzelhető, hogy az alsóház majd, ha úgy van, akkor fordul. Tehát igazából Trumpnak, meg a republikánusoknak nem érdemes ezt megvárniuk, hanem minél több mindent keresztülvinni még azt megelőzően.

Kissinger-i mondás, hogyha Európával akarok beszélni, akkor kit hívjak fel. Magyarországon sokan Orbán Viktort vizionálták egyből nem teljesen alaptalanul. Mennyit nyomhat a latban a jó viszony akkor, amikor Donald Trump Kína-politika vagy a vámpolitika kapcsán olyan intézkedéseket hoz meg, melyek esetleg nekünk is fájhatnak?

Kettő dolog, egyfelől a Donald Trump és Orbán Viktor közötti kapcsolat az tényleg erős. Ez nem csak egy sajtó által felépített valami, én beszéltem amerikai, meg magyar elemzőkkel is, akik úgymond közelebbről rálátnak ezekre a dolgokra, és tényleg ez létezik. Nem egy ilyen mondvacsinált dolog.

Elképzelhető, hogy problémás ügyek, tehát kifejezetten a bilaterális kapcsolatokban való problémás ügyeket sikerül megoldani. A kínai, ilyen mondjuk adott esetben a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezménynek a belendítése, ami a szenátusnak a játéktere, tehát itt igazából szenátusra kell rászánni, vagy ott kell életet lehelni ebben az ügyben, de így most már ez is adott, tehát ilyen szempontbó, mármint a kedvező erőviszonyok ehhez is ebből a szempontból adottak. Ami a Kína-vonalat illeti, ott azért nehéz erre válaszolni, mert ugye ott nem csak mi vagyunk az egyedüli érdekgazdák.

Ott vannak a nagyobb szereplők, mint például a németek, akikkel szemben Donald Trumpnak a megítélése a magyar száltól függetlenül is kicsit problémás. Szerintem bilaterális értelemben tud javulni a magyar pozíció, főleg bilaterális vonalon, de nem csak arra igaz ez. A potenciális konfliktusterületeknek, vagy konfliktusos kérdéseknek a száma az ugye csökken, és sokkal könnyebb ebből a szempontból valamiféle megállapodást vagy dealt alkut kötni, teljesen mindegy, milyen területen, hogyha egyébként számszerűen kevesebb a konkrét probléma. Én azért nem is biztos, hogy szükség lesz egyébként külön megállapodásra a kínai vonalon, mert mondom, annyi más európai országot érint, hogy itt ezt csak a köztudatban a magyarokat szeretik kiemelni.

Ezt egyébként Trump már az első elnökség alatt mondta, hozzáteszem, tehát Mike Pompeo-nak ez volt az egyik fő üzenete, amikor például Magyarországra jött, meg Európába jött, még 2018-ban, ha jól emlékszem. A kevésbé kockázatosnak nevezhető, akár termékek, akár technológiák esetében, viszont szépen fokozatosan az együttműködés az lehetséges. Most mondanám azt, hogy az akkumulátorgyárak esetében mondjuk bekeményítenek az amerikaiak, de az a helyzet, hogy az európai gépjárműipart demokraták is, tehát az amerikai protekcionista hajlamok republikánusoktól függetlenül is elég jól problémás helyzetbe tudják hozni. Ugye emlékezzünk vissza, és tudom, hogy a régi vesszőparipa, de az inflációcsökkentésről szóló törvényre, azt konkrétan egyetlen egy republikánus nem szavazta meg a komplett szenátusban. Kamala Harris volt a mérleg nyelve, aki ezt végül megszavazta, és egy jelentős része arról szól, hogy nem amerikai származású vagy eredetű elektromos autókat, meg akkumulátorokat tulajdonképpen nem támogatja a szövetségi kormányzat, hogy az amerikaiak megvásárolják Észak-amerikában. Ilyen értelemben nem köze a kínaiakhoz, de konkrétan a kínai, európai, vagy akár magyarországi befektetésekhez közvetlenül nincs érdemben köze. És közben meg egy csomó más módon érdekgazdát érint Európában. Úgyhogy nem hiszem, hogy kifejezetten Magyarország reflektorfénybe kerülne a Trump-adminisztráció alatt.

Egyébként halkan megjegyzem, és az utolsó gondolat, pont itt ebből a szempontból a Trump-Orbán kapcsolat az mondjuk jó lehet, mert mondom, általában a magyarokat szokás ilyen szempontból reflektorfénybe állítani, de egy sor másik országot ez érint. És az már önmagában egyébként egy eredmény lehet szerintem, nyilván nem kielégítő, de végeredmény, de önmagában egy jó előrelépés lehet a jó kapcsolat révén, hogy nem csak a magyarokat helyezik úgymond az első sorba, hanem konkrétan mondjuk más európai országokat, akikkel szemben egyébként Donald Trumpnak egyébként sor másik panasza is van. A németeket például ott konkrétan a védelmi kiadásokat is oda lehetne tenni a CEK-re vagy a számlára, miközben mi egyébként azon a vonalon teljesen jól teljesítünk. Mindenféle politika, minden részrehajlás nélkül lehet mondani. A lengyeleket senki nem übereli, de a magyarok kifejezetten jól teljesítenek ilyen szempontból mind a 2 százalékot illetően, mind az azon belüli 20 százalékos védelmi beszerzési, illetve fejlesztési ráfordítást illetően. Szóval ilyen szempontból szerintem csökkenti, rövid válasz, csökkenti a konfliktusos kérdéseknek a számát, javítja általában a közhangulatot, vagy a hangulatot úgymond a két fél között, ugye itt majd a nagyköveti kinevezésnek is lesz ebből a szempontból szerepe. És én még azt is hozzátenném, hogy mivel a kínai viszony az általában a transzatlanti kapcsolatokat is megterheli, tehát ez nem egy magyar sajátosság, ezért ott például adott esetben azért lesz lehetősége mondjuk a magyar félnek, hogy mondjam, a nemzetközi diplomáciában a korábbi évtizedekhez képest tapasztalt súlyához viszonyítva nagyobb mértékben mondjuk beleszólnia, vagy hatást gyakorolnia arra, hogy ez a transzatlanti megállapodás hogyan fog majd kialakulni.

Hogyha a Project 2025 ilyen nagy elánnal valósul meg, ahogy azt a Heritage és társai beharangozták, akkor egy esetleges Trump-adminisztrációnak kevesebb energiája lesz úgymond "csak" (Közép-)Európával, és egyéb marginálisnak tűnő üggyel foglalkoznia.

Az amerikaiak és kifejezetten a republikánusok nem látnak olyat, hogy Európa, meg olyat sem, hogy Európai Unió. Egyrészt azért, mert általában a szupranacionális koncepciókkal szemben nekik vannak problémáik. Ez az egyik. A másik az az, hogy általában a republikánus értelmiség körében, mármint akik foglalkoznak nemzetközi kapcsolatokkal, ott látják a különbséget Nyugat-európa meg Kelet-közép-európa között. Tehát látnak olyan kulturális, társadalmi, gazdasági, politikai sajátosságokat Kelet-közép-európában, amiket adott esetben mondjuk a demokraták nem látnak meg. Ezt azért mondom, mert ha visszaemlékszünk az első Trump elnökségre, az egy kimondottan baráti volt Kelet-közép Európával szemben.

Trump a legnagyobb külpolitikai beszédét, mármint a legnagyobb hatású külpolitikai beszédét azt Varsóban tartotta. Nem Brüsszelben, vagy Berlinben, vagy Párizsban. Varsóban is egyébként szemrehányást is kapott, hogy ezt miért ott kellett elmondani. Ez alapján a varsói beszéd alapján készült az Európa Stratégia, amit voltak olyan amerikai elemzők, akik pont azért húztak le, mert nagy része Kelet-Közép Európának a viszontbiztosításáról, illetve az Obama alatt megkezdett viszontbiztosításnak a megerősítéséről szólt Oroszország ellenében, de nem szankciókkal, hanem konkrétan mondjuk védelmi együttműködésekkel. Bilaterálisan, meg NATO keretén belül kibontakozó védelmi együttműködés az a Trump-adminisztráció alatt kapott igazán nagy lendületet még.

Ezt azért mondom, mert mivel nem tekinti egységesnek egész Európát a Trump elnökség, elképzelhető, hogy problématérképként is másképp fogja fel Európát. És azt mondja, hogy a kelet-közép-európaiak, ők, ha úgy tetszik, hogy mennyit költenek a saját nemzeti védelmükre, ott, ha úgy tetszik, betartották a házi feladatot, vagy megírták a házi feladatot, míg a Nyugat Európában, vagy adott esetben a mediterrán országokban meg kevésbé, és ott mondjuk kevésbé számíthatnak jóindulatra.

Amit persze csak egy ideig-óráig lehet folytatni, nyilván vannak azok a fórumok, azok az intézményi szereplők, akiket nem lehet megkerülni európai oldalon. De adott esetben mondjuk a kelet-közép-európai országoknál jön képbe ebből a szempontból a magyar kapcsolat. A kelet-közép-európai országokat sokkal jobb politikai értelemben a korábbinál jobb pozícióba tudja hozni. Ez egy régi, hogy mondjam, folyamatosan volt ilyen Kelet-közép-európában, hogy a republikánusokat általában jobban kedvelték, csak a korábbi megoldások erre a régi Európa, új Európa leosztásra, ezek nem voltak fenntarthatók, mert olyan problémák mentén alakultak ki, amelyek tényleg fenntarthatatlanok voltak.

Amikor az Egyesült Államok gazdasági befolyására gondolunk, gyakran juthatnak eszünkbe a hatalmas multinacionális vállalatok, a dollár pénzpiaci dominanciája, vagy éppen a globális kereskedelem felügyelete. Ennek tudatában felmerül a kérdés, hogyan váltja az Egyesült Államok globális befolyásának növelésére gazdasági erejét. A gazdasági eszközökkel való manipuláció nem új jelenség a világpolitikában, de ennek ellenére napjainkban is komoly etikai és stabilitási kérdéseket vet fel a nemzetközi kapcsolatok terén.

A hidegháború végével az Egyesült Államok külpolitikájában jelentős paradigmaváltás következett be. A hagyományos diplomáciai kellékek mellett egyre nagyobb szerepet kapott a gazdasági államigazgatás, amely a gazdasági intézkedések alkalmazását helyezte előtérbe a geopolitikai célok elérése érdekében. Ez a folyamat különösen a szovjet blokk felbomlása után vált dominánssá, amikor az Amerikai Egyesült Államok globális szuperhatalmi státusza lehetővé tette, hogy gazdasági befolyását eszközként használja fel a nemzetközi politikai színtéren.

Az Egyesült Államok gazdaságának fejlődése több évtizedes folyamat eredménye. A kereskedelmi megállapodások, amelyeket gyakran a gazdasági és politikai együttműködések előmozdítására használnak, kettős célú stratégiává váltak. Egyrészt erősítik az amerikai gazdasági jelenlétet a globális piacokon, másrészt lehetőséget biztosítanak arra, hogy az Egyesült Államok szankciókat és kereskedelmi korlátozásokat vezessen be azokkal szemben, akik ellentmondanak külpolitikai céljainak. A szankciók és gazdasági blokádok különösen fontos elemek lettek az amerikai külpolitikában. Ezek a gazdasági intézkedések nem csupán gazdasági nyomást gyakorolnak a célzott országokra, de politikai üzenetet is közvetítenek, miszerint az Egyesült Államok kész akár gazdasági eszközökkel is érvényesíteni nemzetközi normáit és elvárásait. Emellett az amerikai dollár globális dominanciája lehetővé teszi az USA számára, hogy pénzügyi szankciókat alkalmazzon, korlátozva ezzel más országok hozzáférését a nemzetközi pénzügyi rendszerekhez, így tovább növelve gazdasági befolyását. Az ezen logika mentén kialakított világrend már a második világháború alatt formálódni kezdett, de a nemzetközi szervezetek és a nemzetközi gazdasági struktúra véglegesen csak a háború utáni politikai és gazdasági rendezéssel lett teljes.

Az 1944-es konferenciasorozat egy ülése Bretton Woods-ban, ahol többek között a Nemzetközi Valutaalap megalapításáról is döntöttek

Forrás: federalreserve.org

Az amerikai dollár globális pénzügyi rendszerben betöltött uralkodó szerepe lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy jelentős gazdasági nyomást gyakoroljon más országokra. A dollár, mint a világ vezető tartalék devizája és a nemzetközi kereskedelem fő eszköze, kritikus szerepet játszik a globális gazdasági stabilitásban. Ennek dominanciája lehetővé teszi az USA számára, hogy pénzügyi csatornákon keresztül befolyásolja a nemzetközi gazdasági politikákat és erősítse saját gazdasági és politikai érdekeit a világpiacokon.

Az Egyesült Államok a kereskedelmi megállapodásokat és vámokat nem csak gazdasági kapcsolatok kiépítésére használja, hanem azokat a nemzeteket is bünteti velük, amelyek eltérnek az amerikai külpolitikai céloktól. Jó példa a kereskedelmi viták geopolitikai feszültségekké válására, amikor az Egyesült Államok magas vámokkal sújtotta Kína bizonyos termékeit, ezzel nyomást gyakorolva Pekingre, hogy változtasson kereskedelmi gyakorlatain és más politikai álláspontjain, Kína is hasonló gazdasági vámokat alkalmazott még 2018 előtt. Az amerikai kormány több milliárd dollár értékű kínai termékre vetett ki vámokat, válaszul pedig Kína is hasonló intézkedéseket hozott. Az ehhez fogható intézkedések jelzik, hogy az USA a 2010-es évek közepétől a kereskedelmi háborút is beveti eszközként Kína technológiai és gazdasági fejlődésének lassítása céljából.

Oroszországgal szemben a Krím annektálása után bevezetett szankciók célja a gazdasági izolálás volt, az ukrajnai konfliktus miatt bevezetett szankciók pedig világosan mutatják az amerikai gazdasági módszerek geopolitikai használatát. Ezek a szankciók többek között bankokat, energetikai szektort és magas rangú orosz tisztviselőket és sportolókat céloztak meg, jelentős hatást gyakorolva az orosz gazdaságra. A nyomásgyakorlás megtérülése és a szankciók hatékonysága ezzel szemben évek távlatából is megkérdőjelezhető.

Joe Biden a nyugati szankciók sikereit sorolja egy 2024. nyári sajtótájékoztatón

Forrás: abcnews.com

A közelmúlt nemzetközi eseményeit – és sokak számára meglepő fordulatait – azonban, ha történelmi kontextusban vizsgáljuk, egyáltalán nincs min csodálkoznunk. A gazdasági eszközökkel történő nyomásgyakorlás bevett gyakorlatnak számít, legutóbb a hidegháború volt megfigyelhető, hogy gazdasági intézkedéseket, mint például a Marshall-tervet vetették be a szovjet befolyás ellensúlyozására. A hidegháborút követő években azonban az amerikai külpolitika egyre inkább a világkereskedelem felé fordult. Az útvonalak, kereskedő felek és a különböző kereskedelmi egyezmények felügyelete idővel minden más gazdasági eszköznél fontosabbá vált a világpolitika befolyásolására.

A teljes igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy az USA nemzetközi gazdasági tevékenysége nem kizárólag manipulatív jellegű, számos esetben valóban hozzájárul a nemzetközi rend és biztonság fenntartásához. Az amerikai gazdasági célkitűzések gyakran homályosak, és bár a pozitív hatások nyilvánvalóak lehetnek, a döntések mögötti valódi motivációkat – legyenek azok gazdasági, politikai vagy stratégiai – nehéz teljes mértékben átlátni.

Kína a WTO tagjává válik 2001-ben. A döntés kínai állampolgárok millió számára jelentett reményt életfeltételeik javulására

Forrás: cgtn.com

Összességében kijelenthető, hogy az Egyesült Államok hatalmas gazdasági erejére és a világgazdaságot irányító szervezetekben betöltött vezető szerepére támaszkodva nagy mértékben tudja befolyásolni a nemzetközi politikai és gazdasági közeget. A világkereskedelem felügyelete és az amerikai stratégák által gyakran használt ún. ’smart power’ a második világháború óta domináns szuperhatalommá tette au USA-t. Vajon hogyan tovább?

A szlovák kulturális minisztérium javaslata az államnyelvről szóló törvény szigorítására első látásra egy hagyományos, kisebbségeket represszáló cselekvésnek tűnhet, ami beleillik a Fico-kormány profiljába. Azonban a szlovák parlament alelnöke és a külügyminiszter is megígérte a magyar külügyminiszterek, hogy nem erről lesz szó a végleges törvénymódosításban, amit valószínűleg meg sem fognak szavazni. Nos, mi történik Szlovákiában?

Forrás: Gömörilap

A magyar nemzetiségűek aránya Szlovákiában

A nyelvtörvény mint figyelemelterelés

A nyelvtörvény körüli viták valójában nem a szlovák nyelv védelméről vagy a kisebbségi nyelvek szabályozásáról szólnak. Sokkal inkább egy politikai stratégia eszközei, amelyekkel a kormány igyekszik elterelni a figyelmet az országot sújtó valódi problémákról. Ez a figyelemelterelés különösen aktuális most, amikor a belpolitikai helyzet feszült: a kormány népszerűsége csökken a megszorítások és a rendészeti kudarcok miatt. 

A kiélezett politikai klímában a közvélemény-kutatások szerint a választók egyre nagyobb része fordul el a kormánytól. A Progresszív Szlovákia népszerűségének növekedése és a Smer csökkenő támogatottsága jelzi a hagyományos ciklus-közepi gyengélkedést, a választók egy része az ellenzékhez pártol, míg mások egyszerűen kiábrándultak a jelenlegi vezetésből. Ezek a tendenciák nemcsak politikai szempontból jelentenek kihívást a kormány számára, hanem rávilágítanak a mélyebb társadalmi elégedetlenségre is.

Forrás: Napunk

Eközben az államigazgatás más területein is krízisek tapasztalhatók. A rendőrség válságkezelési kudarcai, például a rendőri brutalitás esetei, az elharapódzó bűnözés, valamint az iskolai bombariadókhoz való gyenge reakciók mind rávilágítanak arra, hogy a közbiztonság gyengül. A belügyminiszter és a kormány ezeket a problémákat nem képes hatékonyan kezelni, így politikai szempontból célszerűbb számukra egy olyan témát helyezni a középpontba, amely érzelmi szinten mozgósítja a választókat, és eltereli a figyelmet a valódi kihívásokról.

A nyelvtörvény tematizálása különösen kézenfekvő választás a kormány számára, mivel ez a téma a támogatói bázisuk körében népszerű és könnyen elfogadható. Az államnyelv védelmét célzó intézkedések a kormány szavazói számára olyan látszólag erős, identitásvédő lépésként jelennek meg, amely megerősíti a nemzeti büszkeséget. Ezzel szemben a törvénynek gyakorlatilag nincs politikai kockázata: a nemzetközi kritikák hosszú távon ugyan minimálisan károsak lehetnek, de a kormány rövid távú politikai céljait ez nem fenyegeti. Ezért a nyelvtörvény szigorításáról szóló javaslat ideális eszköz, hogy támogatóinak egy része elégedett legyen, miközben a valódi problémák kezelésétől eltereli a figyelmet.

Erre a nyelvtörvény természete tökéletes. A ‘90-es évek óta hatályban lévő nyelvtörvény logikája a nyelvek hierarchiáján alapul, ahol a szlovák nyelv „természetes előnyt” élvez minden más nyelvvel szemben, ezáltal megnehezíti az elismert kisebbségek fennmaradását. A szigorú törvény alapjaiban rossz, azonban ennek szigorítása eltereli a figyelmet erről, hiszen az aktuálisra helyezi a figyelmet, belekényszerítve az ellenzőit a parttalan szakpolitikai kérdésekbe (beszélhet-e a postai pénztáros az ügyféllel magyarul). Ezeket a vitákat megnyitva a szlovák ellenzék és a magyar kormány legitimizálja az eredeti törvényt, ahelyett, hogy annak radikális újragondolására kényszerítené a szlovák kultúrális minisztériumot. 

Fontos tehát hangsúlyozni, hogy a törvény módosításának kérdése alapvetően félreviszi a diskurzust, és azt is fontos felismerni, hogy pontosan ez a célja. A nyelvtörvény körüli viták lehetővé teszik, hogy a közvélemény figyelme az érzelmi szempontból könnyen érthető kérdésekre, például a "nemzeti identitás védelmére" irányuljon, miközben a  releváns problémák háttérbe szorulnak. Ez a politikai stratégia azért is hatékony, mert a választók nagy része a gazdasági problémák közvetlen hatásait érzékeli, de ezeket gyakran nehéz átlátni és megoldani, szemben egy egyszerű, érzelmileg túlfűtött üggyel, amely közvetlenül megszólítja a nemzeti büszkeséget.