Reaktor

Vizi László Tamást, a Magyarságkutató Intézet tudományos főigazgató-helyettesét kérdeztük a Magyarságkutató Intézet céljairól, eredményeiről és azokról a platformokról, melyek csatornaként szolgálnak ezen eredmények közvetítésében. 

A mai témánk a Magyarságkutató Intézet, az intézet céljai, esetleges eredményei és azok a csatornák, amelyeken keresztül az eredményeit és a célját el tudja érni és közvetíteni tudja az emberek felé. Ön hogyan határozná meg a Magyarságkutató Intézet célját?

A Magyarságkutató Intézetet a kormány, illetve az Emberi Erőforrások Minisztériuma hozta létre 2019. január elsejével, és elsősorban azzal a feladattal, hogy ez a tudományos intézet olyan interdiszciplináris kutatásokat végezzen, kifejezetten a magyarság múltjának, nyelvének, eredetének a feltárásával összefüggésben, amelyekre eddig vagy nem volt lehetőség, vagy valamilyen akarat miatt nem lehetett ezekkel a témákkal foglalkozni, illetve szélárnyékba vagy háttérbe kerültek ezek a témák, nem voltak a tudományos élet centrumában, vagy esetleg még ilyen is van bőven, ami elhallgatott téma volt, de tudnék olyan példát is mondani, ami valójában a feltárások és a kutatómunka eredményeként teljesen új megvilágításba került. Ez az egyik ilyen fontos célkitűzés. Említettem az interdiszciplinaritást, ami valójában azt jelenti, hogy az intézet számos tudományágban dolgozik, az archeogenetikától a régészeten, az eszmetörténeten, a néprajz, népzenén, természetesen a történettudományon át a nyelvtervezésig, a magyar nyelvtörténettel. Tehát látható, hogy a különböző tudományágak eredményeinek az összegzésére új tudományos eredmények létrehozására jött létre, és nemcsak létrejött, és nemcsak hogy kutassa, hanem ezeket az eredményeket értékelje. Nyilván a legmagasabb tudományos színvonalon kell ezt megtenni. Ha szükséges, akkor az új tudományos eredményeket véleményezzük, illetve a széles nagyközönség elé tárjuk. De ne felejtsük el azt, hogy

az intézet egyik nagyon fontos küldetése a magyar identitásnak az erősítése, a hazaszeretet erősítése, nyitás valamennyi korosztály felé, mindenki, aki ezt a hazát szereti, aki elkötelezett a magyarság mellett, azoknak mutassuk be a magyarság valós történetét, méghozzá a legkoraibb időszaktól kezdve egészen akár napjainkig,

hiszen hogyha megnézzük a nagy kiemelt kutatási programjainkat, akkor valójában egy olyan hatalmas spektrum vázolódik fel, ami tényleg az archeogenetikától a sztyeppei, a honfoglalás előtti magyar történelem, a magyar őstörténet bemutatásától, a régészeti feltárásokon át, egészen napjainkig húzódik. Például a Kádár-rendszer külkereskedelmi politikájának a vizsgálata, hogy két végletet mondjak. Tehát az egyik fontos lába az intézetnek a magyar őstörténet interdiszciplináris kutatása. Itt nyilván a régészet, az archeogenetika, a néprajz, a nyelvtörténet és maga a történettudomány, hiszen van egy történeti kutatóközpontja is az intézetnek. Az itt feltárt, az itt kutatók által megtalált, feltárt eredményeknek egyfajta szintézisbe hozása. És természetesen ez nem egy elefántcsonttorony, mint esetleg más intézetek, tehát mi nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ezeket az eredményeket, amiket a kollégáim itt az elmúlt három esztendőben produkáltak és letettek az asztalra. Hozzáteszem, nemcsak magyar, hanem idegen nyelvű publikációkban is, minősített publikációkban, külföldi előadásokon, gyakorlatilag a világ minden táján, minden égtáján megfordultak a kollégáim, tudományos szimpóziumokon, workshopokon, konferenciákon, hanem az is a célunk, hogy ezek az eredmények ne csak a tudományos élet berkeiben maradjanak meg, hanem minél nagyobb, minél szélesebb körben meg tudjuk ismertetni az eredményeinket elsősorban a magyar lakossággal, de nem csak a magyarokkal, hanem a magyarság múltját érdeklő hazai és külföldi érdeklődők számára. Ezen kívül én azt gondolom, hogy olyan egyéb más rendezvények is hozzákapcsolódnak a Magyarságkutató Intézethez, amelyek szervesen kötődnek az identitáshoz, a hazaszeretethez, így például hagyományőrző események, hogy egyet kiemeljek. Aztán fontosnak tartjuk azt, hogy elfeledett kutatóknak a hagyatékát, emlékeit megőrizzük, és ezt közkinccsé tegyük, pontosabban megismertessük a közvélemény előtt.

Nagyon fontos feladatunk az, hogy nyelvpolitikai kérdésekben, szakértői feladatokat is ellássunk, hiszen az egyik legveszélyeztetettebb ma a magyar nyelv, hiszen annyi idegen szó, annyi germanizmus, annyi az angol nyelvnek a behatolása a köznyelvbe is, azt gondolom, hogy szükségessé teszi a magyar nyelv védelmét.

Azt gondolom, hogy oktatási tevékenységet is végzünk, bár ezt egy kicsit csak úgy áttételesen, hiszen a kollegáim egyik része középiskolában, másik része felsőoktatási intézményekben tanít, tehát a Magyarságkutató Intézet által megkutatott eredményeket, sikereket, azokat gyakorlatilag pillanatokon belül be tudjuk integrálni a közoktatásba és be tudjuk integrálni a felsőoktatásba is. A levéltári kutatások is rendkívül fontosak. Itt külön kiemelném például a klasszika-filológiai kutatóközpontunkat. Etének legkorábbi írott forrásaitól egészen a XVIII. századi vagy kora újkori eredmények feltárásában jeleskednek és publikációk tömegeit teszik le az asztalra. Kérdezte azt is, hogy hogyan tesszük ezt közzé? 

Itt konkrétan arra vagyok kíváncsi, hogy milyen csatornákon keresztül tudja az Intézet eljuttatni, egyrészt a mondanivalóját, másrészt a kutatási eredményeit, hiszen ezek sokszor akár a közönséget meghökkentő új tudományos eredmények.

Ez pontosan így van, és azt gondolom, hogy a mai világ leginkább nézett vagy leginkább követett média csatornáit használjuk. Van egy honlapunk, ez a Magyarságkutató Intézet honlapja, ez az mkiv.gov.hu oldal, ezt ajánlom a kedves hallgatóknak a figyelmébe is. Ennek a nézettsége, gyakorlatilag százezres nagyságrendben mérhető. És ráadásul rendkívül gyorsan frissül a honlapunk. Tehát nem csak a tudományhoz leginkább szoros és kötődő eredményeket publikáljuk és tesszük fel a honlapra, hanem megjelenítjük például egy-egy aktuális évfordulóhoz kapcsolódó ismeretterjesztő, népszerűsítő, a nagyközönségnek szóló írásokat. Ezek rövid összefoglaló kis írások, de mégis ráirányítják mondjuk az aznapi történelmi eseményre az olvasóknak a figyelmét. Tehát az egyik a honlap. A másik a Facebook-oldalunk. 50 ezer fölött, ha jól emlékszem, 54 ezer fő a Facebook oldalunknak a követőszáma. Ez azt jelenti, hogy állandóan forog, állandóan pörög, állandóan nézett. És ezek az anyagok is, amik a Facebookra felkerülnek, ezek is a legaktuálisabb kérdésekkel foglalkoznak. De

foglalkoznak konferenciák bemutatásával, kollégáink előadásaival, rövidebb-hosszabb írásokkal felkerülnek ide a sajtónak adott nyilatkozatok. Tehát gyakorlatilag mi a Facebookot és a honlapunkat azt egy olyan nyitott könyvnek tartjuk, amely gyakorlatilag a legaktuálisabb információkat juttatja el a magyarság történetét érdeklő közönségnek.

2019. január elsején indult az intézet, tehát gyakorlatilag alig több mint három esztendős, ennek ellenére több mint 16 milliós a Facebook nézettségünk, de mondhatnám a Youtube oldalunkat is. És itt egy érdekességet hadd mondjak el, talán furcsán hangzik, de a pandémia új helyzet elé állított minket is, hiszen ugye nem lehetett személyes konferenciákat csinálni, zárva voltak az iskolák, otthoni online tanítás volt. Hát mi azzal kezdtünk el kísérletezni, ami mára már egy valós gyakorlat lett, hogy az előadásainkat, a konferencia előadásainkat, ezeket rögzítjük. Ezek felkerülnek a Youtube oldalunkra, felkerülnek a Facebook oldalunkra, felkerülnek a honlapunkra, és óriási a nézettsége. A legelső ilyen konferencia, ami egyébként élőben is ment ki, méghozzá angol nyelvű szinkrontolmácsolással, az éppen a trianoni békediktátum századik évfordulójához, aláírásának a 100. évfordulójához kötődő Trianon konferenciák voltak. És amit mi még nagyon fontosnak tartunk, hogy nem csak az, hogy felkerülnek ezek az előadások és nézhetők, és tényleg azt kell, hogy mondjam, hogy ezres nagyságrendben nézik meg az előadásainkat, hanem az, hogy ezek a munkák, ezek az előadások, ezek szerkesztett formában, tanulmánykötetekben is megjelennek. Van a Trianonhoz kapcsolódó tanulmánykötetünk, öt ilyen kötetünk jelent meg. És ha már megjelenik, hát azt mutassuk is be. Tehát

rendszeresen tartunk könyvbemutatókat, ahol nyilván ott vannak a szerzők, ott vannak a szerkesztők, ott van egy autentikus, a témához illő kérdező és egy 40-50 perces beszélgetésben bemutatják ezeket a könyveket, bemutatják a kiadványainkat.

De ha már kiadványok, hát azt hiszem, hogy rekordszámú, hiszen 49 darab könyvet adtunk ki az elmúlt három esztendőben. És hát én azt gondolom, hogy ez egy önálló kiadónak is nagy falat lenne, és ezek a könyvek aztán valójában teljes spektrumát lefedik a Magyarságkutató Intézet tudományos tevékenységének. Megjelentek itt a székely rovásírástól, a magyar rovásírástól, a barokk korszakot bemutató kötetek, a magyar nyelvjárásokat bemutató kötetek, visszaemlékezések, emlékiratok, és hát a sort még lehetne folytatni. És mi azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezek a könyvek minél szélesebb körben eljussanak, tehát nem csak az, hogy bemutatjuk ezt a könyvet egy ilyen 40-50 perces beszélgetés során, hanem felhívjuk a figyelmet, hogy ezek olvashatók a honlapunkon, letölthetők a honlapunkról. Tehát, akit még jobban érdekel, az abban a pillanatban odanyúlhat és rákattinthat. Óriási öröm volt például számomra, hogy az egyik kötetünk, amiről most azt mondom, hogy a 34. császári-királyi gyalogezred. Ez a kötet például a Magyar Elektronikus Könyvtár olvasottságában és nézettségében az első tízben volt az elmúlt hónapban Magyarországon. Tehát ezek olyan meglepő dolgok. Ugyanennek a kötetnek a bemutatását több ezren megnézték már. Tehát azt gondolom, hogy ez egy jó út, ezt az utat kell folytatni. Fontos küldetésünk volt az is, és ezt a céljaink között, feladataink között határozták meg, hogy indítsunk magyar és idegen nyelvű szakmai folyóiratot is. Ez az FMRIC című folyóirat most már két számmal jelent meg, megjelent egy magyar nyelvű szám, megjelent egy angol nyelvű szám, és jelenleg is szerkesztés alatt van, a következő évben szintén kettőt adunk ki ebből a folyóiratból.

Nemzetközi és hazai szaktekintélyek alkotják a szerkesztőbizottságot, és ami nagyon fontos, az angol nyelvű változata a folyóiratnak, az nem a magyarnak a lefordítása, hanem azok direkt angol nyelven készült és a folyóiratban publikált írások. 

Hozzáteszem azt is, ha már a csatornákat kérdezte, hogy elérjük a középiskolás korosztályt is. Pályázatokat írunk ki, például a nyelvtervezési kutatóközpontunk minden évben, a magyar nyelv védelmében, magyar nyelven esszéíró pályázatot, és természetesen örömmel díjazzuk a pályamunkákat, elkészítőket és a tanár kollégákat is, akik ebben szerepet vállaltak.

Említette Trianont. Szerintem is, szerintem nagyon sok magyar tekintetében hazánk legnagyobb tragédiája Trianon. Ön szerint hogyan tud segíteni a külhoni magyarságnak a magyarságtudatuk megőrzésében a magyar történelem kutatása?

Hát valóban így van. A magyarságot hosszú története során számos trauma érte, de hát a XX. század legnagyobb történelmi traumája az elején az nyilván a trianoni békediktátum kötelező aláírása és annak a ratifikálása volt 1920-ban. Az adatok ismertek, hogy az ország több mint kétharmadát elcsatolták, több millió magyar került az országhatárokon kívülre. A magyar identitás megőrzése, a magyarságtudat megőrzése az több pilléren kell, hogy álljon. Nyilván az egyik a nyelv megőrzése, a magyar nyelvű oktatás megőrzése, a magyar nyelvű egyházak támogatása, civil szervezetek támogatása.

Nos, hadd tegyem azért gyorsan hozzá, hogy voltak évtizedek, amikor a külhoni magyarságról a magyar állam tudatosan megfeledkezett, vagy butaságból, de hát az internacionalizmus jegyében biztos emlékeznek a kedves hallgatók, amikor azt mondjuk, hogy a nemzetiség híd két nemzet, két ország között.

Jaj, persze, de hát milyen híd az, amelyiknek az egyik pillérét pár ezer, a másikat meg milliók tartják. És én azt gondolom, hogy a rendszerváltás hozott egy első fordulatot, amikor egy új nemzetpolitika született meg. Ugye ez az akkori magyar külpolitika és a miniszterelnök, Antall József, aki azt mondta, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Aztán jöttek utána nehezebb idők is. Volt olyan, hogy a balliberális kormányzás számára ez egy alárendelt kérdés volt. És én azt gondolom, hogy amikor 2010-ben, emlékezzünk vissza, volt egy szégyenteljes népszavazás is, amikor a kettős állampolgárságról szóló népszavazást gyakorlatilag a balliberális oldal szabályosan bojkottálta, és 2010 hozta meg igazán a nagy fordulatot a nemzetpolitikában. Ugye a 2010-ben megalakuló országgyűlés és annak a kormánya az Orbán-kormány.

Ha jól emlékszem, akkor Kövér László és Semjén Zsolt beterjesztésére először elfogadták a kettős állampolgárságról szóló törvényt, ami valójában egyfajta elégtételt adott a külhoni magyarságnak, majd elfogadásra került a nemzeti összetartozásról szóló törvény. Nem is beszélve arról, hogy az alaptörvényünk is kimondja a magyar állam felelősségét.

És az, hogy függetlenül attól, hogy most melyik országban élnek magyarok, ez egy nemzet, ez egy 15 milliós, ez egy és oszthatatlan nemzet. Tehát végre nemzetben gondolkodás van, felelős minden magyar minden magyarért. De a 2010 óta immár negyedszer megalakuló Orbán-kormány, én azt hiszem, olyan lépéseket és olyan támogatási rendszert dolgozott ki, ami páratlan és mintaértékű, és ez egy követendő folyamat. A kérdés alapvetően arra is fókuszált, hogy hogyan tudja a magyar történelem megtartani az identitást. Én azt gondolom, hogy a magyarság számára mindig is fontos volt a történelmének az ismerete. Ezt most is egyébként látjuk, tehát az a fajta érdeklődés, ami az intézet munkája iránt van, a magyarság történetének a feltárása, megismerése iránt van, ez azért mindig jellemezte a magyarságot, hiszen olyan múlttal rendelkezünk, amelyben egyedül tudtunk ebben a térségben államot alapítani. És hát annyi szentet adtunk ennek a világnak, hogy aligha tudnék mondani még egy ilyen nemzetet, még egy ilyen országot, ami ezt megtette.

Tehát a Kárpát-medencében való megmaradásunk mindig fontos volt ahhoz, hogy ez bekövetkezett, ismerjük a történelmünket, értékeljük a történelmünket.

És nézze, én azt látom, járva a határon túli területeinken élő magyarság mutat fokozott érdeklődést a történelem iránt és a munkánk iránt. És most, hogy ezek a technikai lehetőségek adottak, sokkal gyorsabban és aktuálisan hozzá lehet férni. De én emlékszem azokra az időkre is, amikor még mondjuk a magyar-román határ átlépésénél akárcsak egy útikönyvnek az átvitele is valójában bűnnek számított és azonnal elkobozták. Ma már hál' Istennek ilyen nincsen. És korlátlanul lehet azokat az anyagokat eljuttatni az érdeklődőknek a határon túlra, amit például a Magyarságkutató Intézet végez.

Ön ugyebár jogász. Jogászként hogyan látja hazánk történelmét? Van valami más szemléletmódot, ami máshogy láttatja a történelmet?

Hadd korrigáljam egy picit, én alapvetően történész vagyok. És van egy jogi végzettségem is, amit egyébként az egyetemen gyakorlok is. Én azt gondolom, hogy igen. Mondjuk engem mindig is vonzott a jogtörténet, abból írtam annak idején többek között a PhD dolgozatomat is, a doktori dolgozatomat is. Mindig érdekelt az alkotmányosság története. És én azt gondolom, hogy az a megmaradás, amiről itt az előbb beszéltem, hogy a Kárpát-medencében való megmaradás, az államalapítás, annak a jogi aspektusainak a megteremtése volt a kulcs. Az aranybulla például, ami valójában a rendi jogoknak, a későbbi rendi jogokra való hivatkozásnak az alapja lesz. És ez alkotmányos igény, aztán a jog kiterjesztésének az igénye. Az áprilisi törvények. Tehát a jog az mindig is egy nagyon fontos része volt a történeti gondolkodásnak is, megkerülhetetlen része. Magának a - gondoljunk bele - a parlamentarizmusnak. Minket vádolnak azzal, hogy megsértünk bármilyen normát? Hát, kérem szépen, nekünk a rendi önszerveződésünk az XIII. századi. 1232, ugye a Zala megyei szervienseknek kiadott oklevélre saját maguk bíráskodtatnak, az önkormányzatiság alapjait teszik le. XIII. században vagyunk. De folytathatnám a sort.

Tehát a magyar történelemnek a folyamatában olyan jogi fundamentumok vannak, amelyek adnak egy ennek nagyon szerves kontinuitást.

Ez húzódik végig és egy gyönyörű szép ívet rajzol fel. Tehát én azt gondolom, hogy a politikatörténet iránt, hadtörténet iránt érdeklődő kollégák, történész kollégák számára a jogi végzettség vagy a jogi ismeretek, azok plusz információt, nézőpontot, más látásmódot ad. És egyébként egyre több kollegám van, akik a történészi végzettségük mellett jogi végzettséget szereznek. Szemléletet formál, látásmódot formál, jobban el lehet igazodni a történelmi eseményekben, és a kontinuitást lehet benne, én azt gondolom, kiemelni. A jog az, ami átível. Szent István törvénykönyvével kezdve. De hát előtte is volt, ezt csak szokásjognak hívták. Tehát a jog az egy norma, az meghatározza az ember a közösség életét, ahhoz kell igazodni és ez egy jogkövető magatartást is igényel. Tehát én azt gondolom, hogy ez a kettő, a történelem és a jog, ez szervesen össze tud kapcsolódni, és össze is kapcsolódik.

Interjút készítette: Tóth Marcell

Portréfotó: Magyarságkutató Intézet

A francia elnökválasztás első fordulója nem hozott különösebb meglepetést a végeredményeket illetően, a jelenlegi elnök Emmanuel Macron ugyanis nyerni tudott (27.85%), míg Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés jelöltje kicsit több mint 4 százalékos lemaradással lett a második (23.15%), így 2017-hez hasonlóan ők ketten mérkőzhetnek meg a második fordulóban. Az öt évvel ezelőtti választás fölényes (66% - 33%) Macron győzelmet hozott, a mostani azonban talán egy fokkal több izgalmat ígér – bár láthatóan nem a legkiélezettebb csatára kell számítani. Lássuk a vasárnap előtti várakozásokat!

Amint a Politico különböző közvélemény-kutatásokat érintő összegzése is mutatja, a Macron és Le Pen közötti 10 százalékos különbség egy éve szinte teljesen stabilnak mondható – sőt, ha két vagy három évre tekintünk vissza, akkor is hasonló eredményeket láthatunk, bizonyos esetekben még nagyobb Macron előnnyel. A jelenlegi elnök számára az egyetlen komolyabb megingás épp az első fordulót megelőzően jött, amikor átlagban 6 százalékosra csökkent az előnye, sőt, olyan felmérés is született, mely szerint Le Pen lemaradása 2 százalékpontra csökkent.

Fotó forrása: Politico

Így vágtak neki a jelöltek az első fordulónak – Macron és Le Pen kampányát alapvetően az óvatosság is jellemezte a közvélemény-kutatások ismeretében –, ami végül nagy áttörést nem hozott, kivéve a két hagyományosan nagy politikai tömb teljes bukását – a jelenleg párizsi polgármester Anne Hidalgo 1.7 százalékot kapott az egy évtizede országosan még meghatározó Szocialista Párt jelöltjeként, de a republikánus Valérie Pécresse is 5 százalék alatt maradt – , illetve a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon meglepően jó eredményét – aki a szavazatok közel 22 százalékának begyűjtésével (és a 18 és 34 év közöttiek körében elért első hellyel) közel is került a második fordulóhoz. Maradt azonban az öt évvel ezelőtti felállás (amit lényegében a franciák többsége nem akart), a jelölteknek pedig összesen két hetük maradt céljaik eléréséhez: nem meglepően a nehezebb feladat Le Penre hárul, akinek úgy kellene komoly arányokat gyűjtenie a kiesőkre adott szavazatokból, hogy a jelöltek jelentős többsége a Macron melletti (vagy Le Pen elleni) szavazásra buzdította sajátjait, miközben az első forduló előtti dinamikus növekedés is enyhült – az első fordulós eredmények nem különösen mutatták meg Le Pen erejét –, ahogy a szavazók egy részének ambícióját (és a fordulatban való hitet) a 2017-es fölényes Macron győzelem emléke is elvehette.
  

Forrás: LCI

Nem sokkal a választás napja előtt pedig nagyon úgy tűnik, hogy az olló alapvetően tovább nyílik, a hét második felében ugyanis visszatért az elmúlt évekre jellemző 10 százalékos különbség. Ezzel párhuzamosan érdemes megnézni az első forduló további jelöltjeire szavazók preferenciáját, ahogy azt is, hogy mit lépnek a távol maradók: egyelőre az ezen kérdéseket mérő kutatások sem feltétlenül biztatóak Le Pen számára, hisz még ha a várakozások szerint 10-ből 4 Mélenchon szavazó távol is marad az urnáktól, a többségük (39%) inkább Macront támogatná, ahogy az esetlegesen új szavazók körében is csak minimálisnak tűnik a Nemzeti Tömörülés jelöltjének előnye a jelenlegi elnökkel szemben (27% - 26%) – a részvétel pedig az első fordulóhoz hasonló lehet.

Forrás: Ifop Opinion

Egyfajta fordulópontot a szerda esti jelölti vita hozhatott volna, a 2017-es elég gyenge szereplés után pedig – amelyet később maga a jelölt is elismert túlzottan agresszív hozzáállása kapcsán –  Le Pen most kampányát is átalakította a jobb felkészülés részeként. Mindazonáltal a francia elemzők többsége Macront látta meggyőzőbbnek (Le Pent most épp defenzív stratégiája miatt érte kritika), ahogy a tévénézők körében készült felmérések szerint is a jelenlegi elnök nyert, igaz Macront többen érezték arrogánsnak (50% - 16%), míg Le Pent inkább látták az átlagember problémáival jobban azonosuló jelöltnek.

Macron / Le Pen: les moments forts du débat de l’entre-deux-tours en 4 minutespic.twitter.com/nhKJgWABM7

— BFMTV (@BFMTV) April 21, 2022

A második forduló előtt meglehetősen biztosnak tűnik tehát Macron újabb győzelme (az Euractiv például 99.2%-ban várja a jelenlegi elnök újabb mandátumát), aki úgy nyerhet ismét, hogy a franciák csak 41 százaléka elégedett munkájával, míg 58 százalékuk elégedetlen.

Forrás: Ifop Opinion

Mindemellett bármennyire is furcsának tűnik, a vasárnapi választások talán nem a legmeghatározóbbak a francia politikában 2022-ben, idén ugyanis országgyűlési választásokra is sor kerül, amely a várakozások szerint sokkal nagyobb izgalmakat és fordulatokat hozhat a mostani elnökválasztáshoz képest.

Kiemelt fotó: Ludovic Marin / AFP

  Az egyetlen esemény, amit az egész világon egyszerre ünnepelnek mindenféle származású, vallású és nemzetiségű emberek.

A Föld napját 1970 óta Április 22-én ünneplik, Magyarország pedig 1990-ben csatlakozott a nemzetközi kezdeményezéshez, melynek célja, hogy felhívják a figyelmet bolygónk megóvásának fontosságára.

A jelenlegi lineáris gazdasági modell, amelyben folyamatosan termelünk, használunk és eldobunk, sajnos súlyos terhet ró bolygónkra. A természeti erőforrások kiürülése, a szennyezés és a globális felmelegedés mind olyan problémákat okoznak, amelyekkel szembe kell néznünk. Azonban van egy alternatíva, amely segíthet megfordítani ezt a tendenciát - a körforgásos gazdaság.

A körforgásos gazdaság olyan megközelítés, amely lehetővé teszi, hogy az erőforrásokat minél hosszabb ideig tartsuk használatban, újrahasznosítsuk és újra felhasználjuk. Ezáltal csökkenthetjük a hulladék mennyiségét, csökkenthetjük a környezeti terhelést és hosszabb életet biztosíthatunk a természeti erőforrásoknak.

Ezt a napot pedig ki is használhatjuk, hogy tartsunk magunknak egy "zöldebb napot".

1. Egy nap autó és tömegközlekedés nélkül

Pár hete én is elővettem a pincéből a rég elfeledett biciklimet, azóta ha tehetem, azzal járok a munkahelyemre. A kezdeti lelkesedés egyébként azonnal alábbhagyott, amikor 25 perc tekerés után már fájt a combom, a légzés minden energiámat felemésztette, az ülés pedig feltörte amit fel tud, és nem fogok hazudni, a következő néhány alkalom sem volt kellemesebb. De csak egy kis kitartás kell az elejéhez, aztán egyszer csak könnyebb lesz, tényleg! 

Ha valamiért nincs kedvünk vagy lehetőségünk biciklire pattanni, de korábban minden nap autóba ültünk, váltsunk részben vagy teljesen tömegközlekedésre, már azzal is tettünk valamennyit a Föld nevű bolygóért- és a magas benzinár mellett a pénztárcánkért is. 

2. Csökkentsük a felesleges fogyasztást:

Gondoljunk át, mielőtt új termékeket vásárolunk. Vajon szükségünk van rájuk, vagy talán meglévő dolgainkkal is boldogok lehetünk?

3. Kádfürdő helyett gyors zuhany

Míg egy kádfürdőhöz körülbelül 160 liter vizet használunk el, addig egy zuhanyzáshoz kevesebb mint a fele, 60-70 liter víz is elég. Ha pedig épp zuhanyfej vásárlás előtt állunk, válasszunk olyan víztakarékos változatot, ami levegővel dúsítja a vizet, így ugyanolyan víznyomást biztosít kevesebb víz felhasználásával. 

4. Ültess fát

Itt a tavasz, eljött a faültetések ideje. Több szempontból is rendkívül hasznos, ha sok fával vesszük körbe magunkat, nyáron árnyékot adnak, javítják a talaj minőségét, a lombjuk megszűri a városi levegőből a port és oxigént biztosítanak számunkra. Egy idős tölgyfa naponta 700 liter oxigént tud termelni, ami 50 felnőtt ember napi szükségletét biztosítja. Ha nincs lehetőségünk rá, hogy mi magunk ültessünk egy fát, akkor több szervezetet is támogathatunk, akik ezt utána megteszik helyettünk. A 4trees minden megvásárolt karkötő után 4 fa ültetését biztosítja, a Myforest csapata pedig egész erdők telepítését tűzte ki célul. Ebben a cikkben pedig 10 olyan szervezetet találunk, akik faültetéssel foglalkoznak. 

5. Húzd ki, amit épp nem használsz

A készülékeink, mint tv, számítógép, kávéfőző, stand by - üzemmódban is használnak energiát. Ha kihúzzuk őket, vagy kapcsolóval ellátott elosztót használunk hozzájuk, nem csak a környezetünket védhetjük, de egy család havi szinten pár ezer, éves szinten pedig több tízezer forintot spórolhat vele.  

6. Tegyél meg valamit, amit régóta halogatsz

Ha van valami olyan, amit már régóta tolsz magad előtt zöld témában, ez egy remek nap arra, hogy végre meglépd. Varrj vagy vásárolj újraszalvétát, tervezz meg egy heti menüt, hogy csökkentsd az élelmiszerpazarlást, vedd meg használtan, amire épp szükséged van, a lehetőségek tárháza végtelen.

7. Szelektív hulladékgyűjtés

Mindannyiunk felelőssége a megfelelően szelektálni a hulladékot, hogy az újrahasznosítás folyamata könnyebb legyen és ne terhelje túl a környezetet.

Sorozatom első részében egy hazai magánegyetem költségeit hasonlítottam össze egy német elit egyetemmel, egy kis segítséget nyújtva azoknak, aki külföldi tanulmányokon gondolkodnak, és a privát iskolákat részesítik előnyben. Ma a lakhatás változó költségeit, és az albérlethelyzetet szeretném megvizsgálni a fővárosban és néhány nagyobb európai városban. Ha megnyílik a lehetőség külföldi munkavégzésre, vagy akár csak a tanulmányaink idejére keresünk szállást, akkor is hasznos lehet jó előre utánanézni, hogy mire is számíthatunk az európai lakáspiacon. 

Míg a pandémia miatt az elmúlt két évben voltak olyan periódusok amikor nagyon kedvező áron lehetett lakást bérelni, ez a tendencia mára már teljesen eltűnni látszik, és még az eddigi lemaradást is “behozták”. A fővárosi albérletárak tekintetében egyértelműen látszik a növekedés, és a szakértők szerint 2022-ben akár 10-15 százalékkal is emelkedhetnek a lakbérek. 

Az elmúlt két hónap adatai alapján ma már átlagosan 160 ezer forintot kérnek el a lakástulajdonosok havonta. A legdrágább kerületek között a várnegyed, az ötödik, és a tizenkettedik kerületi szerepel, a legalacsonyabb lakbérért pedig egészen a tizenhetedik, huszonegyedik, vagy a huszonharmadik kerületig kell utazni. Az személyes preferencia és anyagi helyzet függvénye, hogy ki hol választ magának lakást, azonban a fővárosi havi átlag egy jó viszonyító tényező lehet a külföldi összehasonlításhoz. 

Míg sokan már a 160 ezres lakbér hallatán is sokkot kapunk, addig ez a legtöbb nagy európai városban lakóknak szinte meg sem kottyan. Mielőtt elkezdenénk irigykedni: bár a kinti fizetések valóban sokkal magasabbak mint az itthoni átlag, a kinti lakbér is ezekkel együtt emelkedett. Érdekes példa, hogy az átlag német állampolgár havonta 900 euró körül költ a lakhatásra, ami átszámítva 337 ezer forintnak felel meg, így sokan a fizetésük 45-50%-át is a lakbérre költhetik, ahogy nálunk itthon is gyakori ez a jelenség. A legmagasabb árakkal Münchenben és Frankfurtban találkozhatunk, ahol egy kicsi garzonért is legalább 800-900 eurót, míg egy szobáért kb. 600 eurót kell fizetni. 

Franciaországban is hasonló a helyzet: itt az emberek átlagosan 850 eurót költenek bérleti díjra, viszont a szobaárak “csak”  435 euró körül mozognak. Érdekesség, hogy ez az összeg pont 160 ezer forintnak felel meg, ami - ahogy már említettem - nálunk a teljes albérletpiac átlagát mutatja. A helyzet természetesen mindig extrémebb a nagyvárosokban, így Franciaország esetében Párizsra kell a legtöbbet félretenni, hiszen itt egy 1 szobás garzon átlagosan havi 1200 euróba, tehát nagyjából 450 ezer forintba kerül.

Bár mindenhol hatalmas különbségek vannak a nagyvárosok és a vidéki falvak között, Anglia talán az egyik legkiemelkedőbb ilyen tekintetben. Az átlagok vizsgálata egy kicsit közelebb hozza a témát, viszont be kell valljam, csak a történet kis részét fedik le, hiszen rengeteg tényezőt kell figyelembe venni egy-egy város megfigyelésénél. Londonról mindenki tudja, hogy az egyik legdrágább európai város, és ahogy várható, a lakhatás tekintetében is brutális árakat találkozhatunk. Egy 1 szobás belvárosi lakásért majdnem 2000 eurót (kb. 750 ezer forintot) kell fizetnünk havonta, míg a külvárosban már “potom” 1500 euróért (kb. 570 ezer forint) találhatunk egy garzont. Ezeket az elképesztő számokat hallva már érthetőbb, hogy miért döntenek olyan sokan az ingázás mellett.

A fent említettekhez hasonló a lakáshelyzet például Zürichben, Reykjavikban, Dublinban, Amszterdamban, és Koppenhágában is, melyek mind előkelő helyet kaptak a legdrágább európai városok listáján. Szerencsére nem csak ilyen extrém példákkal találkozhatunk, hiszen sok gyönyörű város van, ahol ennél jóval barátságosabb áron tudunk lakást bérelni. A lengyelországi Krakkó belvárosában például szintén 160 ezer forint körül mozognak az 1 szobás lakások, de hasonló a helyzet Zágrábban, Belgrádban és Szófiában is. 

Ha egy egyetem, vagy egy jó álláslehetőség miatt kell kiköltözni, akkor persze nincs választásunk, és ha a legmegfelelőbb karrierlehetőség a legdrágább európai városban van, akkor sem érdemes feladni a dolgot. Pont az extrém albérlet helyzet miatt a nagyobb városokban jól kiépített metró és vasúthálózat segíti a bejárókat, illetve a szobabérlés is jó opció lehet, hiszen a havidíjak, és a kaució összege is sokkal kedvezőbb ilyen esetben. Érdemes körülnézni Facebook-on is, ugyanis ma már szinte minden nagyobb városból találhatunk csoportokat a kint lakó magyaroknak, és így talán még könnyebb is a keresgélés. 

Néha már megmutatja magát nekünk a jó idő, ideje a téli bezárkózás után egy kicsit felfrissíteni az otthonainkat is. Kipróbáltam, hogy meg tudom-e ezt tenni csupa természetes alapanyaggal, vegyszer- és műanyagmentesen, illetve milyen eredményt érek el vele.

1. Ablakmosás

Az ablakok lemosásával kezdtem, egyre többet süt a nap, egyre több fény juthat be, ne a koszos ablakokon múljon a napfényes szobabelső.

Erre egy citromsavas oldatot készítettem, fél liter langyos vízben feloldottam 2 evőkanál citromsavat és egy kiürült szórófejes flakonba töltöttem.

Bepermeteztem vele az üveget, szivaccsal áttöröltem, hogy a makacsabb szennyeződések is lejöjjenek, majd egy gumis vízlehúzóval letöröltem. Szép eredményt értem el vele és nem volt nehezebb munka, mintha bolti készítményt használtam volna, ezt a próbálkozást sikeresnek könyveltem el!

2. Sütő és hűtő takarítás

Ehhez a Marius Fabre feketeszappanját gondoltam bevetni, első körben egy higított verzióban. Most használtam először, nagyon kíváncsi voltam, hogyan fog teljesíteni. Fél liter langyos vízhez (ez fontos, hideg vízben csomós marad a paszta) két evőkanál szappant adtam, és nagyjából 25-30 csepp citrom illóolajat. Nem fogok hazudni, a feketeszappannak nincs jó illata, viszont könnyen hozzászoktam és hamar el is illan, utána pedig már csak a friss citrom illatot lehetett érezni, így ez nekem nem jelentett problémát.

A hűtőben lévő szennyeződésekkel sikeresen elbánt, de a sütőnél elbukott az oldat, alig csinált valamit.

Nem adtam fel, a hígítatlan, sűrű pasztával is vastagon bekentem, hagytam állni rajta körülbelül 40 percet, de az igazán komoly ráégéseket így sem tudta lehozni, úgyhogy ehhez végül be kellett vetnem a régi sütőtisztítómat. Ha picit gyakrabban állnék neki és kevésbé tudna beleégni a szennyeződés, talán működőképes megoldás lehetne. A hűtőbe pedig még betettem egy kis pohárnyi darált kávét, hogy a későbbiekben keletkező esetleges kellemetlen "hűtőszagot" megelőzzem.

3. Mosogatás

Még egy, számomra újdonságot próbáltam ki a Marius Fabre termékek közül, a Marseille szappant. Ezt a szép zöld kockát több dologra lehet használni, mosáshoz vagy akár fürdéshez is, én mosogatni terveztem vele. Szerencsére van mosogatógépem, így csak azokat a dolgokat kell elmosogatnom, ami gépben nem mosható, mint például a fakanalak és a konyhakések.

A szappan szépen felhabzik, jól tisztít, de sokszor kell a szivacsot újra hozzádörzsölni, hamar "eltűnik" róla.

Ez a rövid mosogatások alatt egyáltalán nem zavart, de ha egy családi ebéd után kellene kézzel elmosogatnom, már valószínűleg bosszantó lenne. Az illata ennek sem a legjobb, de ennél még annyira sem zavart, mint a koncentrátum verziónál, összességében jól használhatónak tartom. Néhány hete már használom, alig fogyott belőle, sokáig elég lesz. 

4. Portalanítás

Ugyanezt a feketeszappanos keveréket használtam a bútorok portalanításához is, illetve a konyhapult, konyhaszekrények és szekrény belsők áttörléséhez. A fa bútorok kifejezetten szép fényt kaptak tőle, nagyon meg voltam elégedve, de a többi területen is jól teljesített, itt semmilyen hátrányt nem észleltem a bolti felülettisztítókhoz képest. 

5. Fürdőszoba takarítás

A tükörre az előzőleg már említett citromsavas oldatot használtam, a csaptelepeket, illetve a fürdőszoba szekrényeket kívülről és belülről is a a feketeszappannal töröltem át, tökéletes eredménnyel. 

A kádhoz viszont kevés volt és zavaró film réteget hagyott a felületén, amit például a csaptelepek esetében nem vettem észre. Így oda más megoldást kellett keresnem, szóval

feloldottam a már elkészült feketeszappanos tisztítószerben egy jó nagy evőkanálnyi citromsavat, így viszont már nagyon könnyedén és nehézség nélkül takarított le mindent a kádról. 

Ugyanígy, a már citromsavval felturbózott keverékkel takarítottam le aztán a WC-t és a mosdókagylót is. A WC belsejébe pedig két evőkanál szódabikarbónát szórtam, ráöntöttem körülbelül egy deci ecetet, megvártam amíg csillapodik a pezsgés és a megszokott módon kitakarítottam. [Olvasónk megjegyzése alapján: az ecet és a szódabikarbóna ilyenkor leginkább egymással lép reakcióba. Mindkettő használható, csak külön-külön. Az ecettel, ami savas, a vízkő oldható, míg a szódabikarbóna lúgos, ami egyéb szennyeződéseket képes eltávolítani]

 6. Fertőtlenítés

A kilincsek, villanykapcsolók és különböző lakástextilek, párnák, de még a kanapé szövetének illatosítására és fertőtlenítésére is egy alkoholos keveréket használok már jó ideje. Ehhez körülbelül egyharmad rész tisztított vizet keverek össze kétharmad rész gyógyszertári alkohollal, és tetszőleges illóolajat csepegtetek bele.

Otthonra egy nagyobb, gyógyszertárban kapható szórófejes flakonba készítem, a táskámba pedig egy kisebb üveggel szoktam tenni, néhány csepp glicerint adok hozzá és (műanyagmentes) kézfertőtlenítőként használom.

Mint már említettem, ez mehet távirányítóra, kapcsolókra, kilincsekre, függönyre, de jó szolgálatot tehet cipők belsejébe vagy talpára fújva, illatosítás és fertőtlenítés céljából. Mivel ez után a művelet után az egész lakást belengi a kellemes (esetemben) citrom illat, így már egyáltalán nem zavart, hogy az újdonsült házi készítésű tisztítószereim nem hozzák a megszokott “tisztaság illatot.” 

7. Felmosás

Nem maradt más hátra, mint a porszívózás és a felmosás.

A felmosóvízhez két nagy evőkanállal tettem a feketeszappanból és természetesen az illóolaj sem maradhatott el, ehhez most édesnarancsot választottam.

Gond nélkül felszedett mindent és jól láthatóan ápolta a fa padlót, de a hidegburkolatokon sem volt semmilyen probléma. Az olívaolaj alapú szappan így már picit erősebben érződött és lassabban is párolgott el az illata, de erre a pontra már hozzászoktam annyira, hogy egyáltalán nem zavart. 

A végén még bekapcsoltam a diffúzort, hogy kellemes illatot és hangulatot teremtsek, és végeztem is! 

Összességében teljesen pozitívnak könyvelem el a kísérletet, mindenhol szép tisztaság lett a lakásban, egy-két helyen igényelt több energiabefektetést, mintha bolti vegyszert, vagy akár környezetbarát tisztítószert használtam volna, cserébe a műanyag felhasználásom a nullához közelít, amiért nekem már megérte! És a pénztárcámat is megkíméltem, sokkal olcsóbbak az így elkészült tisztítószerek. 

Az embereket nagyon régóta foglalkoztatja a személyiség kérdése. Hogyan alakul ki? Mi az oka annak, hogy egy ember különbözik egy másik embertől nem csak fizikálisan, hanem személyiség és lélek szempontjából is? Számos különbség van közöttünk, de vajon megállapíthatunk hasonlóságokat is? Ha ezek a hasonlóságok tényleg léteznek, az nem csupán a véletlen következménye? Besorolhatjuk az embereket személyiségük alapján különböző kategóriákba? Elképzelhető egy olyan egységes rendszer, amiben meg tudjuk ragadni ezeket a hasonlóságokat és különbségeket?

Ezekkel, és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozik a személyiségpszichológia.

Egy teljesen egységes rendszert még a mai napig sem sikerült kidolgozni, viszont tökéletesen megmutatja azt, hogy az embereket mennyire érdekli a személyiség. Nagyon sokan próbálkoztak már személyiségelméletek felállításával,  a témát többféleképp megragadva. Az elméletekben vannak hasonlóságok, ugyanakkor különbségek is – éppen ez az oka, hogy ezeket nem sikerült beolvasztani egy egységes rendszerbe.

Az elsők között volt Hippokratész és Galénosz, akik a személyiséget próbálták megragadni. Hippokratész egy ókori görög orvos volt, aki Empedoklész (ókori görög filozófus, orvos, csodatévő vallási tanító) tanításait követte. Úgy gondolták, hogy az ember a négy alapelem keveréke: a tűz (meleg és száraz), a víz (hideg és nedves), a föld (hideg és száraz) és a levegő (meleg és nedves). Egészséges emberekben ez a négy elem egyensúlyban van, ennek felborulása okozza a betegségeket. Emellett Hippokratész úgy gondolta, hogy a személyiség a testnedvek működésétől függ. Ezek a testnedvek a szív által termelt vér, az agy által termelt nyálka, a máj által termelt sárga epe, valamint a sárga epe által termelt fekete epe. Ezek egyensúlya pedig szintén az egészséget jelenti.

A személyiségek elméletének kidolgozását Hippokratésznak és Galénosznak köszönhetjük. Nem ugyanakkor éltek, viszont ugyanarra az elméletre támaszkodtak. Szerintük a korábban felsorolt tulajdonságaik alapján a négy alapelemet összekapcsolhatjuk a négy testnedvvel. A tüzet a sárga epével (chole), a vizet a nyálkával (flegma), a földet a fekete epével (melaina chole), a levegőt a vérrel (sangvius). Azonban ennek az elméletnek már az az alapja, hogy magát a személyiséget az a testnedv adja, amelyik a legnagyobb arányban található az emberben. Ez az uralkodó testnedv határozza meg az emberek testalkatát, gondolkodását, világlátását, érzelmi életét.

A kolerikus alkatnál a tűzzel azonosított sárga epe van túlsúlyban. A köznyelvben is szoktuk használni az “epés” kifejezést azokra az emberekre, akik mérgesek, idegesek, hamar kijönnek a sodrukból, valamint „epés”, keserű megjegyzéseket is tesznek. Hippokratész és Galénosz olvasatában egy kolerikus ember arcszíne sárgás, epés, testtartása magabiztos és határozott, magatartása tettre kész, nagyon öntudatos és büszke. Érzelmeit tekintve lobbanékony, indulatai hirtelen feltámadhatnak, és ezek nehezen is csillapodnak le.

A flegmatikus alkatnál a vízzel azonosított nyálka van túlsúlyban. A mindennapokban azokat az embereket tekintjük flegmának, akik félvállról válaszolnak, lenézik a többi embert. A flegmatikus alkatnak teljesen közömbös kinézete van, testtartásáról, arckifejezéséről a közönyösség, nyugodtság, egykedvűség süt. Érzelmei, indulatai nagyon lassan és nehezen élednek fel. Ha ez mégis sikerül, nagyon könnyedén lecsillapodik.

A melankolikus alkatnál a földdel azonosított fekete epe van túlsúlyban. Köznyelvben azt az embert tekintjük melankolikusnak, akire egy általános szomorkás, búskomor hangulat jellemző. A melankolikus alkat gesztusaiból és testbeszédéből kiindulva egyfajta gondterheltség, lehangoltság figyelhető meg. Hiányzik belőle az életteliség, élénkség, aktivitás. Érzelmei, indulatai könnyen lassan támadnak fel, és azok hosszú ideig tartósak maradnak. Főként igaz ez negatív érzéseikre, például a bánatra és szomorúságra.

A szangvinikus alkatnál a levegővel azonosított vér van túlsúlyban. A vért az élettel azonosították, a szangvinikus alkatnak pedig nem meglepően ez egy teljesen egészséges megjelenést biztosít. Arca húsos, pirospozsgás. Nagy az életkedve, általában a pozitív hozzáállás jellemző rá. Szeret aktív és élénk lenni. Érzelmei, indulatai könnyen feltámaszthatók, de nagyon könnyen le is tud csillapodni. Természete pedig kedves, barátságos, nyitott, bizakodó.

Természetesen később ezt az elméletet sokan felülbírálták. Ahogy múlt az idő, egyre bonyolultabb rendszereket alakítottak ki a személyiség meghatározására.

Kezdjük az alapokkal. Budapesten diákként nem sok panasz lehet a havi bérletre, az ára ugyanis csak 3 450 forint, ami valljuk be, bőven megéri – különösen azon hallgatók számára, akik sok időt töltenek a fővárosban, illetve az egyetem-lakás és lakás-vasútállomás párosokon túl is használják a tömegközlekedést. Mindeközben a bérlet beszerzése sem jelent nagy akadályt (legalábbis a belvárosban nem), automatákból ugyanis bőven akad, így gyakorlatilag csak kell találni egyet, bepötyögni az adott okmány számát, majd (akár kártyával) fizetni, és meg is van a bérletünk egy egész hónapra.

Összességében tehát semmilyen fundamentális problémám nem volt a hagyományos bérlettel, mindazonáltal a mobilbérletre való váltást motiváló két kisebb probléma azért megfordult a fejemben:

egyrészt még ha sok automata is akad a városban, a sietség közepette zavaró volt, hogy néha épp a számomra leginkább ideális megállóban nem tudtam bérletet venni (ugye, Harminckettesek tere?!), miközben azon is gondolkodni kezdtem, hogy a gyakorlatban mégiscsak egyetlen papírfecnim van, így ha valamilyen oknál fogva az elkallódik, akkor pórul jártam és buktam a bérletet.

Ezen felül persze egyfajta kíváncsiság is megjelent, hisz ha már a repjegyeket is telefonon tároljuk, meg a hipermarketben is applikáción keresztül vadásszuk a kuponokat, akkor miért ne lehetne a bérletet is egy okoseszközön tárolni papír helyett?

Megvettem tehát a Simple rendszeren keresztül a bérletet, és bár a folyamatot nem nevezném a gyorsaság csúcsának, azért mégis kényelmesnek bizonyult azt figyelembe véve, hogy nem a mögöttem álló türelmetlen nénike mély sóhajtásai közepette kellett a villamosmegálló közepén pötyögnöm az azonosítómat, hanem otthon indulás előtt nyugodt körülmények között.

Fotó: Simple by OTP

Aztán elkezdtem használni, és jöttek is a kellemetlenségek, ugyanis míg a mobillal vásárolt bérlet beharangozója arról szól, hogy kényelmesen, biztonságosan és trendin tudom használni a megvásárolt terméket, a valóság az, hogy egyszerűen több nehézséggel néztem szembe, mint amikor a telefonom tokjában tartottam a már említett papírfecnit.

De mi is a probléma? A fő gondot az jelenti, hogy a mobilbérlet során kapunk egy QR-kódot – ami ellenőri felmutatáshoz alkalmas –, ahogy a felületünk pontosan jelzi az érvényesség kezdetét és végét, illetve a diákigazolvány számát is, ám ez a valóságban érthetetlen módon csak részben válik hasznunkra. Szinte minden utazás esetében ugyanis másféle lépéseket kell tennünk:

• Amennyiben villamossal utazunk, nincs teendőnk, kivéve akkor, ha az ellenőr kéri a jegyet, mi pedig megmutatjuk a QR-kódot. Ez az ügymenet amúgy teljesen jó lenne, azt hittem mindig így van…
  
  
• …de: első ajtós felszállás (buszok) esetében minden egyes alkalommal le kell olvasni az ajtó mellé kihelyezett kódot, ami rendkívül kellemetlen zsúfolt időszakokban egy buszra gyorsan felszállni akaró embertömeg közepén, még úgy is, hogy alapvetően a leolvasás maga nem sok időt igényel.
  
  
• Nem sokkal jobb a helyzet a metrók esetében sem, amely használata előtt szintén teendőink akadnak, ki kell ugyanis választanunk a metróvonalat, illetve az adott állomást is, hogy megjelenjen egy színes ábra, az ábrát pedig a személyzet számára meg tudjuk mutatni. Mert nem, az eredeti QR-kód nem megfelelő a lejutáshoz (érvénytelenként jelzi az amúgy teljesen érvényes bérletet), úgyhogy minden egyes metrózásnál keresgélni kell az applikáción belül az állomást. Ami még furcsább, hogy az ábra aztán eltűnik, így az utazás végén már nem az ábrát, hanem a rendes QR-kódunkat kell felmutatnunk ha esetlegesen az ellenőrök érdeklődnek iránta (ugyanez a helyzet a buszos utazáson történő útközbeni ellenőrzésnél).

Fotó: MTI / Máthé Zoltán

Számomra értelmezhetetlen tehát, hogy miért szükséges egy ennyire bonyolult rendszer mobilbérlet esetében. Kétségkívül egy hasonló érvényesítési mechanizmus mobiljegyek kapcsán megfelelő – végülis a papír alapú jegyet is érvényesíteni kell –, ám míg a hagyományos bérlet esetében az emberek csak felmutatják azt és mennek is tovább,

addig a mobilbérlet birtokosa egy hosszabb átszállós utazás során ki kell válasszon a telefonján metróvonalat és megállót, meg kell mutasson egy rajzot, lehetséges, hogy QR-kódot is kérnek tőle, majd a busznál szkennelnie szükséges, hogy aztán egy másik rajzot mutogasson.

Ami viszont még ennél is bosszantóbb, hogy az egész működéséhez internet-hozzáférés is szükséges, mert bár a QR-kódunkat meg tudjuk mutatni offline módban is, a többi funkció nem elérhető, szóval ha például nincs mobilnetünk (vagy wi-fi az adott megállóban), akkor egyszerűen ott ragadtunk. Erre persze lehet azt mondani, hogy manapság mindenkinek van a telefonján internete, de a helyzet ennél bonyolultabb, gondoljunk csak a feltöltőkártyás ügyfelekre akiknek épp elfogyott az adatkeretük, vagy olyan helyzetekre, amikor valamilyen oknál fogva egyszerűen nem működik az adatforgalom különböző külső tényezők miatt.

A problémák sora viszont a beszámolók és visszajelzések szerint itt nem áll meg: sokakat bosszant például, hogy a megvásárolt bérlet nem profilhoz, hanem készülékhez rendelt, vagyis a papírfecnivel szembeni biztonság itt sem ér az égig,

Emellett elég megtekinteni a sok visszajelzést, hogy láthatóvá váljon, mennyire sokan ütköznek problémákba a fizetés, illetve a megvásárolt termék kézbesítése kapcsán.

Kisebb volumenű, de idegesítő jellemző, hogy az applikáció nem képes lekövetni a telefon fényerejét, vagyis legyenek bármilyen fényviszonyok, automatikusan a legmagasabb fényerővel jelzi ki az ábrákat, miközben például a QR-kód fekete témájú telefonok esetében nem is látható rendesen.  

Esetemben azonban nem szükséges a részletproblémákig eljutni, önmagában elég gond az, hogy a kényelmet hirdető mobilbérlet használata sokkal több fejtöréssel jár, mint egy eredeti bérlettel való járkálás. Persze egyes előnyök továbbra is jelen vannak (a már említett mobilon keresztüli vásárlás, az eszközön való tárolás), de míg más hasonló kezdeményezések esetében a vásárló akár még kedvezményekkel is találkozhat online vásárlás esetén (szia, Máv!), addig itt a pozitívumok eltörpülnek egy túlbonyolított rendszer labirintusában. Úgyhogy így jártam, talán jó lesz mégis az a papírfecni a következő hónaptól!  

Kiemelt fotó: MTI / Balogh Zoltán

A Mi Hazánk Mozgalommal újra lett képviselete a nemzeti radikalizmusnak a magyar Országgyűlésben, a 2022-es választások után 6 mandátumot zsebelhettek be a listás eredmények alapján. A Jobbik néppártosodásával a radikálisok teret vesztettek a párton belül, Vona Gábor után Jakab Péter lett az első ember, nem Toroczkai László. 2018 június 23-án meg is alapították a Jobbikból távozó politikusok a saját mozgalmukat, visszatértek a jobboldali radikális gyökerekhez. A közvélemény-kutatások eredményei nem jelezték előre a Mi Hazánk sikerét, sokakat meglepett a bejutásuk, ahogy a Jobbik berobbanása is 2009 és 2010 között.

Mind a 2010-es, mind a 2022-es országgyűlési választást megelőzte egy Európai Parlamenti választás, annak az eredményeit is érdemes tanulmányozni, ha a két párt előretörését meg akarjuk érteni. Mellesleg megjegyzendő, hogy a két EP választás mindkét esetben nagyjából előrejelezte a magyar választók akaratát az azt követő parlamenti választáson.

2009-ben láthatóan a Fidesz-KDNP nyerte elsöprő mértékben a választást, 14 mandátumot kaptak a Magyarországnak járó 22-ből. Az MSZP a gazdasági válság, a 2006-os őszi eseményekkel járó politikai- és legitimációs válság következtében csak 4 mandátumot szerzett, a szavazatok 17,34%-át kapva. A Jobbik megszorongatva az MSZP, új erőként (bár 2006-ban a MIÉP-el választási szövetésben együtt indultak) a szavazatok 14,77%-át kapva 3 mandátumhoz jutott. Az MDF valahogy még teljesítette a mandátumot érő 5%-os küszöböt, ők egy képviselőt küldhettek Strasbourgba. Az LMP is feltűnt a politika radarján, teljesen új pártként, mondhatni "zöld beruházásként" indultak el, egy tisztes eredményt értek el, 2,6 százalékot.

A 2010-es választásokat Orbán Viktor "fülkeforradalomként" értékelte, nem véletlenül. A magyar politikát a 2000-es évektől két pólusosság jellemezte, a Fidesz és az MSZP versengését jelentette, kiegészülve az SZDSZ-el és az MDF-el. Ehhez képest a szociálliberális oldal összeomlásával, az LMP és a Jobbik bekerülésével átalakult a pártpaletta. Ezt a felállást hívják centrális erőtérnek, ahol a középen elhelyezkedő kormánypártnak kétoldali, viszonylag gyenge ellenzéke van, egyedül is képes hatalmat gyakorolni, nem kell félnie a kisebbségi vétótól.

A Jobbik és az MSZP nagyjából hozták az 2019-es EP választáson szerzett szavazatarányokat (ami az ábrán nem szerepel): A szocialisták 19, a radikálisok több, mint 16,5%-ot kaptak. Az SZDSZ és az MDF kiestek a törvényhozásból. A Fidesz-KDNP szinte replikálta a 2009-es eredményét, 52,7%-ot bezsebelve.

A Fidesz-KDNP 52,56%-os szavazataránnyal 13, a Demokratikus Koalíció 16%-al 4,a Momentum közel 10%-al 2, az MSZP és a Jobbik 6,5%-ot megközelítve 1-1 mandátumot szerzett a 21-ből. Megint hatalmas Fidesz-KDNP győzelem és egy utat kereső ellenzékkel van dolgunk. A Jobbik harmadik erőből sereghajtó lett (2018-ban a Fidesz első számú kihívójából), az MSZP-PM-el egyetemben. A DK és a Momentum pedig önállóan (mivel az EP választás kizárólag listás választás) a legnagyobb ellenzéki pártok lettek, a DK pedig a legerősebb baloldali. A Mi Hazánk ezen a választáson 114 ezer szavazattal 3,29%-ot szerzett, egy viszonylag erős alapot biztosítva ezzel a pártnak, de mandátumhoz nem jutottak.

Nagyon sokakat meglepett a mostani választás eredménye, szinte senki sem várt Fidesz kétharmadot, de a Mi Hazánk bejutását se mérték a közvélemény-kutatók. Újra érvényes a centrális erőtér fogalma, az Egységben Magyarországért és a Mi Hazánk lesz a kormánypárt kétoldali ellenzéke a következő négy évben. Ugyan a Mi Hazánk nem ért el olyan látványos sikert, mint a Jobbik 2010-ben, de ennek okai is vannak. 2010-ben hatalmas volt a választói volatilitás (az átszavazás mértéke egy másik pártra), mivel összeomlott az addigi szocialista-liberális összefogás. A Fidesz tábora intakt maradt, az ellenzék esetében fedezhető fel visszaesés, feltehetőleg a Jobbik szavazók pártoltak el sokan. Közrejátszhat az is, hogy a Jobbikkal ellentétben a Mi Hazánk már nem számított már annyira új jelenségnek, nem hat olyan újszerűen.

Rengeteg Jobbik szavazó csalódott, hogy összeálltak a Gyurcsány Ferencet soraiban tudó ellenzékkel, ők a Fideszt vagy a Mi Hazánkat választották. A radikális jobboldal politikusai bizakodóak, úgy gondolják, hogy még vannak tartalékaik. Ennek bizonyára van alapja, sokan választhatták a Fideszt már csak azért is, mert azt hitték, hogy szoros lehet a verseny a két tömb között, ezért inkább a potenciális győztes felé húztak. Azonban beszédes, hogy a legnépesebb ellenzéki frakció a DK-é lesz 16 képviselővel, míg a második a Momentum 11, a harmadik az MSZP 10, a Jobbik 9, a Párbeszéd 7  és az LMP 4 mandátumot kap. Ez is mutatja, hogy a Jobbik milyen helyet foglalt el az összefogásban. A Mi Hazánk 5,88%-kal 6 fős képviselethez jutott, ez nem sokkal kevesebb, mint a Jobbiké.

Nagyon fontos párhuzam, hogy mind a két pártnak megvolt a maga témája, amivel egyedül alakíthatta a közbeszédet, a napirendet.

Már-már elfelejtettük, hogy a Jobbiknak volt olyan időszaka, amikor még EU-s zászlókat égettek, megalapították a Magyar Gárdát, mint rendfenntartóerő-alternatívát, a "cigánybűnözés" megfékezése mellett álltak ki. Úgy gondolták, hogy a magyar-roma együttélés robbanás közeli állapotban volt, polgárháború fenyegetett. Külön kriminológiai fogalomként kezelték, aminek szociokulturális háttere volt (segélyezés, "megélhetési bűnözés", iskolázatlanság, rossz példa követése). Ez akkoriban célba talált, mérhetően magas volt a cigánysággal szembeni negatív attitűd. Egyedül a Jobbik volt az a politikai erő, aki ezt a feszültséget, társadalmi félelmeket kihasználva kisajátította, napirendre tűzte.

A Mi Hazánk legfőbb témája a koronavírus-járvány volt, illetve a velejáró korlátozások, kormányzati intézkedések. Az ellenzék részéről volt egy erőtlen kísérlet a Jobbikon keresztül, hogy ne egyedül a Mi Hazánk tiltakozzon a szigorítások ellen, de ez egy Steinmetz Ádám felszólalást leszámítva nem igazán mutatkozott meg. Természetesen a Jobbik radikális időszakából sok javaslatot beemeltek a Virradat programba, például a "cigánybűnözést" is. Azonban a lezárások és korlátozások megkérdőjelezésével, a kötelező oltás elleni fellépéssel és a járvány alatt profitot elkönyvelők súlyosabb megadóztatására tett ígérettel egyedüliek voltak a "kínálati oldalon", egyedül fogalmaztak meg ilyen célokat.

Mindkét párt esetében hangsúlyos volt, hogy élesen elválasztották magukat a politikai elittől és pártjaiktól. A Jobbik a rendszerváltás utáni 20 év garnitúrájával szemben kínált alternatívát, a Mi Hazánk a Fidesz 12 éves kormányzását is hozzáadta. Fontos volt a harmadikutasság, ez a programalkotásban és a fontos ügyekben ("cigánybűnözés", Covid-diktatúra, Se Gyurcsány, se Orbán, se CEU, se Fudan!) Mindkét esetben az EP választás valamelyest előrejelezte az országgyűlési választás eredményét, az erőviszonyok alakulását. A Jobbik és a Mi Hazánk egyaránt a rendszer részévé vált, a Jobbik esetében ez néppártosodást eredményezett, a Mi Hazánkat még nem tudjuk.

2022-ben ért az élmény a 4-es villamoson Újbuda felé: egy térdzoknis, rövidgatyás, haspólós, lila hajú tizenéves kamasz lány bevágódik mellém a forgó korlátai közé. Hiú szemüveget viselni (én is az vagyok), pedig indokolt lenne (nekem is), ezért arasznyira nagyított betűkkel olvas a telefonján valamit. Mivel megörültem, hogy végre látok valamilyen feliratot szabad szemmel is, odapillantok, mit is olvas: Örkény Egypercesei közül az egyik kedvencemet, a "Mit mond a hangszóró?"-t. Puhán fékez a villamos, rálép a lábamra, elmormol egy bocsit, majd ugyanazon lábamról elrugaszkodva leszáll a villamosról. Nem hagyott félbe semmit: ennyi idő alatt el lehet olvasni a 110 éve született novellamágus legtöbb munkáját, aki, bár 1912 áprilisában született, nem vesztett a varázsából. Ma is olvassák a lila copfos tizenévesek (hála érte).

Örkény pályája abszolút nem az irodalom felé indult, a Műegyetem ma is büszke rá, hogy a jóeszű srác náluk, a vegyészkaron kezdett, majd átigazolva a Pázmány gyógyszerész karára végül az utóbbi területen szerzett diplomát. Később azért visszatért a vegyészkarra, és gyorsan be is fejezte félbehagyott tanulmányait. Ezután kevés információnk van arról, mit kezdett frissen szerzett hiányszakmabeli diplomájával, az viszont biztos, hogy a feltételek nem voltak jók az induláshoz, mert '41-es diplomaátadása után nem sokkal munkatáborba küldték és 1946-ig ott is kellett maradnia. Bár novelláiról ismert, az ötvenes években dramaturgként dolgozott, majd az állami vezetőség fogadtatása miatt elhagyta a színházat, és az Egyesült Gyógyszergyárba ment vegyészmérnöknek. Közben folyamatosan dolgozott, még a halálos ágyán is ontotta magából groteszk és zseniális műveit.

De vajon mivel sikerült megfognia egy olyan generációt tagjait, akiknek a Trónok Harca családi esti film, és akik folyamatosan gördülő hírek között tizedmásodpercekben mérhető időt töltenek a cikkek felett?

Divat a groteszk

Olyan fiatalokról beszélünk, akik az "ugly shoes" típusú termékért pénzt adnak. Dívik minden, ami az öregek szerint megbotránkoztató, szerintük viszont inkább elgondolkodtató. A groteszk pedig egyenesen menő, így azok a novellák, amik két cukorral isszák a világháborút, érthető módon sikeresek a srácok körében. Csak hogy értsük, a lila copfos lány ezt olvasta a négyhaton:

MIT MOND A HANGSZÓRÓ?

A szekrényes öltözőnek mind a négy fala, a padlótól a mennyezetig csupa szekrény. Mind ugyanarra a kulcsra nyílnak. A kulccsal a kabinos jön-megy; bezár, ha valaki úszóruhára vetkezett, kinyit, ha öltözni kíván. Harmincöt éve jön s megy e szekrények előtt, behunyt szemmel is megtalálja akármelyiket.

Néha alig van vendég, akkor ül, pihen, s a hangszórókon közvetített rádióműsort hallgatja. Máskor váratlanul összeszaladnak az érkezők és a hazakészülők. Ezt ő úgy hívja: torlódás. Ilyenkor alig győzi a munkát. E torlódásokat leszámítva a kabinosság nem tartogat meglepetéseket a kabinosnak. Egyszerű, kényelmes, de azért nehéz munka ez. Az a nehéz munka, amihez nem okvetlenül kell embernek lennünk.

- Szép kis torlódás volt itt az előbb - jegyzi meg.

- Figyeltem magát, Schuller úr. Úgyszólván senkit se várakoztatott.

- Ezt is ki lehet tapasztalni, kérem. Ámbár van itt néhány velem egyidős kabinos, aki ilyen rumliban elveszti a fejét.

- Azt akarja mondani, hogy a tapasztalat nem minden?

- Bizonyos esetekben nem. Szerintem a kabinossághoz némi rátermettség is kell.

- Ezt maga jobban tudja, Schuller úr.

- Sőt, kérem. Továbbmegyek. Még a rátermettség is kevés. Hogy az ember a legnagyobb torlódásban se veszítse el a fejét, ahhoz speciális adottságokra van szükség.

- Milyen adottságokra céloz, Schuller úr?

- Lélekjelenlét, öblös hang, erélyes, sőt, ha kell: erőszakos fellépés... Persze, ilyen méretű közbelépésre csak ritkán nyílik lehetőség.

- Remélem, Schuller úrnak már nyílt rá lehetősége.

- Összesen egyszer volt itt akkora torlódás, hogy ha nem én vagyok szolgálatban, akkor összetaposták volna egymást a vendégek.

- Mikor történt ez?

- Amikor a hangszórókon bemondták a hadüzenetet. Ráadásul gyönyörűen sütött a nap, és zsúfolásig volt az uszoda.

Az öltöző ablakán besüt a nap. Ma is gyönyörű az idő, ma is zsúfolt az uszoda, ma is szól a hangszóró, mondja a híreket.

Schuller úr az ablakhoz lép. Fülel. Kérdőn nézek rá.

- Semmi - legyint. - Valahol Bengáliában.

Érezzük, nem?

Rövid, csattan

Az nem teljesen igaz, hogy a "mai fiatalok" tág értelemben véve mind figyelemzavaros idegbeteg túlhajszolt népség, akik képtelenek egy percnél tovább odafigyelni bármire. Azzal az érveléssel sem értek egyet teljesen, hogy az Örkény-divatot az indukálta volna, hogy az Egyperceseket még éppen van a gyereknek ideje elolvasni. Inkább amondó vagyok, hogy ezekre a fiatalokra annyi információ akaszkodik percenként, hogy kiemelkedően jól értékelik, ha valaki egy percben el tud mondani valamit, aminek értelme van. Ez nekik segít, ez egy pihentető valami. Nem csak az Örkény-féle novellisztika ilyen, a drámáiban is csattanós párbeszédek vannak, amiket élvezet hallgatni. Egy lényeglátó ember lényegre törő gondolatai - hiánycikk, főleg, ha még mellé igaz is.

JELLEMPRÓBA

A kerekes kútnál szálltam ki az autóból, mert onnan már csak száz lépés volt a gyárkapu. A gyárat hegyek vették körül, a hegyeken szőlők, erdők, irtások; az irtásokon magasfeszültségű távvezeték.

Vidéken a gyárat is kutya őrzi, mint a krumpliföldeket. Láttomra azonnal dühbe gurult a kutya, habzó szájjal, kivicsorgó fogakkal, vonítva rohant ki a kapus fülkéjéből. Félúton megállt, és fejét félrebillentve, kiszemelte azt a helyet, ahol majd belém harap.

Engem puli már megharapott, méghozzá barátom pulija, tiszta faj. Megálltam, és mérlegeltem, vajon hogy harap egy idegen puli, egy ilyen korcs, keverék fajzat, melynek csak kisebbik fele puli: a nagyobbik vérszomj, sértődöttség, álnokság és üldözési vágy. Néztem a pulit, s meghátráltam.

Visszaültem az autóba. Amikor kiszálltam, jött a puli. Farkcsóválva jött, roggyant térdekkel. Rajongva nézett rám. Látta, hogy autóm van: fölnyújtotta fejét, hogy vakarjam meg. Megvakartam a fülét.

- Korrupt féreg - gondoltam magamban.

- Korrupt féreg - gondolta a puli.

Kép forrása: shutterstock.com

Elon Musk különleges figura. Nemcsak kiváló érzékkel csap le a jövő legígéretesebb technológiáinak fejlesztésére, és vág bele bátran olyan projektekbe, lásd a mesterséges intelligenciával és űrtechnológiával kapcsolatos úttörő innovációkat, amelyek most még valószínűleg inkább viszik a pénzt, mint hozzák, hanem kilóg a sorból azért is, mert nem azt a balos-liberális nótát fújja, ami szinte elvárás az USA-ban. Nem jobbos kőgazdag vállalkozó, mint mondjuk a Murdochok vagy Peter Thiel, vagy a Koch testvérek, de nem rejti véka alá éleményét például a politikai korrektség károsságáról vagy a véleményszabadság valódi értelméről. Nem mellesleg jelenleg ő a világ leggazdagabb embere.

Musk most megint felkavarta az állóvizet azzal, hogy ajánlatot tett a Twitter összes részvényének megvásárlására. Sokat írt már erről a nemzetközi és hazai sajtó, nem akarom a valószínűleg jól ismert részletekkel fárasztani a Reaktor olvasóit, a lényeg, hogy a jelenlegi részvényárnál magasabb árat kínál a Tesla tulajdonosa a részvényeseknek.

Persze kitört a palotaforradalom a közösségi médiát saját terepének és hűbérbirtokának tekintő értelmiségi elitek körében. Micsoda? Hogy egy emberé legyen a Twitter? Hallatlan! Ráadásul Musk nem kertelt, és közölte:

Néhány, balról és jobbról egyaránt érkező kritikus reakció Musk szándékára egészen ijesztő illetve röhejes, vagy mindkettő egyszerre. A Washington Postban például kifejtették, mennyire nem jó, ha milliárdos üzletemberek teszik rá a kezüket "fontos kommunikációs csatornákra." Hát, LMAO: írja ezt a Washington Post, amely egyébként a milliárdos üzletember Jeff Bezosé. A legnagyobb amerikai médiavállalatok közül a New York Times kivételével (amelyikkel persze annál sokkal nagyobb problémák vannak, lásd igazmondás és elfogulatlanság, minthogy ki a tulajdonosa) gyakorlatilag mindegyik milliárdosok vagy összesen hat nagyvállalat többségi vagy kizárólagos tulajdonában van, ahogyan azt például ebben a cikkben is olvashatjuk.

De nem maradtak el a jajkiáltások a neokonok soraiból sem: a Reaktoron is gyakran szemlézett Matt Tlaibi idézi például a legacy, héja konzervatív publicistát és tanácsadót, Max Bootot, aki kijelentette a Twitteren:

"Tartok attól, milyen hatása lenne a társadalomra és a politikára annak, ha Elon Musk megvásárolná a Twittert. Úgy tűnik, ő abban hisz, hogy a közösségi médiában minden megnyilvánulás elfogadható. Ha azt akarjuk, túléljen a demokrácia, több tartalom moderálásra van szükség, nem kevesebbre."

I am frightened by the impact on society and politics if Elon Musk acquires Twitter. He seems to believe that on social media anything goes. For democracy to survive, we need more content moderation, not less.

— Max Boot �� (@MaxBoot) April 14, 2022

Az ilyen hozzáállás, különösen egy közép-kelet európai országból nézve, egyszerre ijesztő és röhejes. Attól lesz demokrácia, hogy megmondjuk, mit lehet kiposztolni és mit nem? Ráadásul nyilvánvalóan elfogult módon, hiszen ne tegyen úgy Boot, mintha nem tudná: például Trumpot és a konzervatív szerzőket, médiumokat cenzúrázta és kitiltotta a Twitter, miközben terrorista, antiszemita és pornográf tartalmakat simán megtűr. Zuglóiasan szólva, hagyjuk Ibolykát aludni!

Igen, jól értjük, egy herceg a festői Szaúd-Arábiából! Aki amúgy a világ egyik leggazdagabb embere, nyilván hihetetlenül felelős, és a fenntartható fejlődésre és jövőre sokat adó befektetések révén. A jó herceg sietve ki is jelentette a Twitteren, hogy ő, mint a platform "egyik legnagyobb és legrégebbi tulajdonosa" elutasítja Musk ajánlatát, mivel az nem fejezi ki a Twitter valódi értéket és jövőbeli potenciálját. 

Interesting. Just two questions, if I may.

How much of Twitter does the Kingdom own, directly & indirectly?

What are the Kingdom’s views on journalistic freedom of speech?

— Elon Musk (@elonmusk) April 14, 2022

Nos, Musk éppen azt ígéri a Twitterrel kapcsolatban, hogy amennyiben ő lesz az egyedüli tulajdonos, a "szólásszabadság globális platformjává teszi" és "lehetővé teszi, hogy a Twitter kibontakoztassa a benne rejlő potenciált." Többek között Tucker Carlson is kiemelte a Fox Newson, hogy, amint arra egyébként maga a dél-afrikai milliárdos is rávilágított, ha elutasítják Musk felvásárlási ajánlatát a Twitternél, hogyan fogják ezt megindokolni a részvényeseknek? Ugyanis Musk ajánlata még gazdagabbá, nem szegényebbé tenné őket, tehát nyilvánvalóan nehéz lenne ésszerű kifogást találni arra, miért vetik el a teljesen üzleti alapú propozícióját.

Szerintem nem valószínű, hogy Musk sikerrel jár, de az biztos, hogy már magával az ajánlatával is borsot tört a szólásszabadság ellenségeinek orra alá, és szerzett magának jó sok hívet azok közül is, akik eddig fanyalogva tekintettek rá. Teslát mondjuk ezután sem fogok tudni venni, de az tuti, hogy még jobban odafigyelek majd, mit mond Elon.