Reaktor

Miért jó az előrehozott választás a demokráciának?
Miért jó az előrehozott választás a demokráciának?

 borito.JPG

A 2024-es európai parlamenti választások egyik legérdekesebb kérdőjele a jobbközépen álló Európai Néppártot jobboldalról szegélyező pártcsaládok megerősödése körül volt. Kevésbé nyakatekerten megfogalmazva arról szóltak a találgatások és az előrejelzések, hogy lesz-e jobboldali áttörés, illetve milyen lesz annak a valós intenzitása (valóban áttörés lesz vagy csak egy jelentősebb térnyerés). Természetesen az eredmények ismeretében a kérdésre adott válasz nagy mértékben függ a válaszadótól nézőpontjától, vagyis, hogy mit szeretne belelátni a kialakult helyzetbe. Az azonban a napnál is világosabb, hogy az Európai Konzervatívok és Reformerek és az Identitás és Demokrácia képviselőcsoportok megerősödtek, ráadásul olyan pártok keresik még az új pártcsaládjukat, mint a német AFD, a lengyel Konföderáció, a román SOS Románia, illetve a magyar Fidesz és a Mi Hazánk Mozgalom.

Ebben a cikkben nem is feltétlenül az EP-választás eredményeit fogjuk elemezni, hanem valamit, ami abból következett. A választások után nem sokkal Emmanuel Macron elnök a franciaországi eredményekre hivatkozva a francia Nemzetgyűlés feloszlatását kezdeményezte és új választást írt ki, amelyet június 30-án és július 7-én fognak megrendezni. A Marine Le Pen által vezetett Nemzeti Tömörülés a szavazatok 31,4%-át szerezte meg, illetve a 81 elérhető francia mandátumból 30-at nyert el. Ezzel szemben Macron elnök pártja és szövetségesei leszerepeltek a választáson: a szavazatok mindössze 14,6%-át és 13 EP-mandátumot szereztek. Tekintve, hogy a Nemzeti Tömörülés momentumban van, sokan nehezen értik, hogy Macron miért kockáztatja meg, hogy Marine Le Pen pártja kormányra kerüljön.

Az előrehozott választások kapcsán rendre a hatalomtechnikai elmélkedések szoktak előtérbe kerülni az elemzői diskurzusokban, az egyéb szóba jöhető szempontok pedig háttérbe szorulnak. Ezek a felvetések javarészt abból fakadnak, hogy a kormányon lévők (a nagy népszerűségüket kihasználandó) jellemzően a parlamenti jelenlétük növelésének a reményében írnak ki új választásokat, vagyis plusz mandátumokat remélnek tőle. Azonban, ha csak nem történik valami nagyon váratlan, akkor könnyen lehet, hogy Macron pártja, a Reneszánsz mandátumokat fog veszíteni a nyár közepi választásokon és ellenzékbe kerül, tehát a francia elnök nem feltétlenül remélhet olyan jellegű eredményt, amely megerősítené őt.

De akkor mégis mi célt szolgálhat egy demokrácia számára az előrehozott választás, ha nem csak a hatalom logikája felől közelítjük meg és értelmezzük? Miért lehet jó, ha a hatalmon lévők feloszlatják a népszerűtlenségük közepette a törvényhozást és kiteszik a többségüket a változó közhangulat szeszélyének?

Ehhez egy kicsit elvontabban kell gondolkodnunk az előrehozott választásokról, amihez meg kell kapargatni a demokráciáról szóló elméletek felszínét. Több könyvtárat is meg lehetne tölteni csak azzal a szakirodalommal, amely magát a demokráciát és annak a lehetséges jellemzőit vizsgálja. A demokráciaelméletek alapvetően két nagy irányt különböztetnek meg. Az egyik irányzat a demokráciára egy ideális rendszerként tekint, amely lehetővé teszi, hogy a nép közvetlenül részt vegyen az őt érintő döntések meghozatalában. A másik irányzat, a minimalisták a "földhöz ragadottságot" tartják erénynek, vagyis azt várja el a demokratikus rendszerektől, hogy betartsanak bizonyos eljárásmódokat.

Az utóbb említett minimalisták nem tartják fontosnak, hogy a létező demokráciákról előíró és idealista módon gondolkozzunk, hiszen illúziónak tartják azokat a vélekedéseket, hogy csak akkor lehet igazán demokratikus egy politikai rendszer, ha az minden társadalmi csoportot arányosan reprezentál, mivel azt tekintik a közjó érvényesülésének a garanciájának. Úgy gondolják, ha túlzó elvárásokat fogalmazunk meg a demokráciákkal szemben, akkor a való életben nem fogunk olyanokkal - vagy csak nagyon kevéssel - találkozni. Ezek a realista/minimalista szerzők nagyrészt megelégednek annyival, hogy a politikai elitet versengő választásokon választják meg, tehát nem erőszakkal ragadják meg a vezetők a hatalmat.

Ugyanakkor vannak olyanok, akik számára ezek a kritériumok nem elégségesek. Akik normatívan, vagyis előíróan viszonyulnak a demokráciához, azok azt várják el, hogy a létező demokrácia közelítsen az ókori Athén népgyűléseinek ideájához, vagyis az állampolgárok közvetlenül vegyenek részt a törvénykezésben. Mivel ez a modern államokban (ahol több tíz vagy akár százmilliós népességgel kell számolni) lehetetlen, így ezeknek a szerzőknek egy része megelégszik azzal, hogy a demokratikus választások következtében létrejövő törvényhozások visszatükrözik az adott társadalom sokszínűségét. Amennyiben ez érvényesül, akkor a létező összes csoport érdeke becsatornázódik a döntéshozatalba, ami lehetővé teszi, hogy olyan döntések születhessenek, ami mindenki számára jó és kielégítő lesz. 

Amióta a társadalomtudományok lehetővé tették a rendszeres közvélemény-kutatásokat, azóta sokkal könnyebben meg lehet ismerni, hogy az állampolgárok hogyan viszonyulnak a különböző vezető tisztséget betöltő politikusokhoz és pártokhoz, illetve, hogy megváltozott-e a pártpreferenciájuk a legutóbbi választásokhoz képest. Értelemszerűen, ha egy kormánypárt nagyon népszerűtlen, tehát hiányzik a társadalom felől a bizalom, akkor az alááshatja a rendszer legitimitását (lásd. a második Gyurcsány-kormány a balatonőszödi beszéd után), tehát érdemes lehet nem kitölteni a korábbi felhatalmazásból származó mandátumot.

Ezek után érdemes visszatérni a franciaországi fejleményekre. Az európai parlamenti választások eredménye arra mutathat rá, hogy a francia társadalom preferenciája most máshol van, mint 2022-ben, vagyis akkor, amikor a most feloszlatott Nemzetgyűlést megválasztották. Amennyiben nem döntött volna úgy Macron, hogy új választást ír ki, akkor feltehetőleg lettek volna olyan hangok, amelyek kritikusak lettek volna a francia politikai helyzettel szemben, hogy az nem a valós erőviszonyokat tükrözi és távol áll a franciák jelenlegi elképzeléseitől. Természetesen Macron azt várja a választástól, hogy a mérsékelt erők és a baloldal majd összefognak és együttes erővel megállítják a Nemzeti Tömörülés előretörését, ahogyan azt korábban több elnökválasztáson és Nemzetgyűlési választáson már megtették. De, ahogyan fentebb érveltem, az ilyen jellegű választásoknak másfajta hozadéka is lehet.

Amennyiben némileg eltávolodunk a politika azon értelmezéseitől, amelyek szinte kizárólag a hatalom felől közelítik meg magát a politikát, akkor új értelmet nyerhetnek azok a folyamatok, amelyek első ránézésre és értelmezésre "érthetetlennek" tűnnek. Nyilván nem tudni, hogy mi lesz a francia választás eredménye, illetve, hogy Macron ad hoc szövetsége sikerrel fog-e járni vagy Le Pen fog örülni a végeredménynek. Azt viszont elmondhatjuk, hogy az előrehozott választás egy olyan eszköze a demokráciáknak, amely hozzájárulhat a rendszer stabilizálásához és a legitimációt övező kérdőjelek eloszlatásához.

Bárki, csak ne Orbán!
Bárki, csak ne Orbán!

Aladdin, a halász és a felesége, satöbbi: évezredes klisé, hogy óvatosan kívánj!

Istennek van humorérzéke. Ezen keresztül leckézteti azokat, akiknek elvette az eszét a gőg. Nekünk, magyaroknak, az ellustálkodott rendszerváltás miatt a nyakunkon maradt a velünk élő SZDSZ, ami 14 éve visít, mert privilégiumaitól megfosztották.

Gőgösek és kirekesztők, de mérget jól kevernek, ennek - és örökölt médiahátországuknak - köszönhetően el tudták érni azt, hogy több mint egymillió ember érezze velük együtt, értük szarul magát. Egymillió olyan ember, akinek amúgy semmi baja az elmúlt 14 évvel, sőt, kísért a Facebook elátkozott börtönében, egymást erősítve, egymást kínozva, hogy minden ami magyar, szar, mindig minden szar, minden megkeseredett nap.

14 év fáradhatatlan méregkeverésének az eredménye a gőgös kisember, aki azok elvesztett státuszával érez együtt, akik lenézték akkor is, amikor minden hatalom örökölt birtokosai voltak, és a körúton kívüli ország rohadt szét, és lenézik most is. A szavazatot, lájkot, dühöt köszi!

Együtt lehetne érezni a velünk élő SZDSZ által megbabonázott áldozatokkal, megpróbálni segíteni rajtuk, csak ne lennének ennyire gőgösek! A gőgöt eltanulták a Körtől, ahova tartozni akarnak, gyakorolják, Pfizerért állnak sorba, büszkék a multis nyakbalógójukra, még az Ötkertben sem veszik le, 9 millió hülye paraszt országában sitcom főszereplők ők, moslék-ország álom királyfiai és királylányai, akik mindjárt emigrálnak, most már tényleg, szívességből vannak itt még velünk, felettünk.

A Budapestre felköltözött vidékinél, aki neofita buzgósággal papagájkodja vissza a magas státuszú, zéró kalóriás lózungot, nincs idegesítőbb ember; gőgje fékezhetetlen, túlnő rajta, ellöki családját, szülővárosát, leköpi a visszamaradottakat, kiposztolja az internetre, milyen borzasztó volt a legutóbbi hazalátogatás. Netflixet néz, merevedési zavarral küzd, pánikbeteg.

Istenben nem hisz, mégis fohászkodik: bárki, csak ne Orbán! Bárki, csak ne Orbán!

Isten nem haragszik rá, végtelenül megbocsátó, és van humorérzéke. Ha ajtót nyitnak neki a gangos lakásba, újpesti panelba, belép, teljesíteni egy kívánságot, és a biztonság kedvéért megkérdezi az embert: BIZTOS VAGY BENNE, HOGY EZT SZERETNÉD?

Ember: Igen! Bárki, csak ne Orbán!

Isten: BÁRKI?

Ember: Igen! Bárki, csak ne Orbán!

Isten: LEGYEN.

party.webp

Mennyire fair a fairtrade?
Mennyire fair a fairtrade?

adobestock_51046135.jpeg 

Ha csokit, kávét vagy banánt vásárol az ember, gyakran van lehetősége fairtrade logóval ellátott terméket választani. Lehet, hogy egy kicsit drágább, de az embléma garantálja a vevő számára, hogy morálisan jól cselekszik: választásával támogatja a szegény körülmények között élő termelőket, vásárlásával pedig fellép a világkereskedelem igazságtalan dinamikái ellen. Mindez kedvezően hangzik! Mit takar azonban a fairtrade tanúsítvány? A fairtrade megvalósulása pedig valóban azzal az eredménnyel jár, amit a magasabb árért cserébe ígérnek?

Mi az a fairtrade?

A fairtrade (méltányos kereskedelem) egy olyan globális kiterjedésű mozgalom, aminek célja, egy olyan világkereskedelmi rendszer támogatása, amelyben méltányosabb és etikusabb gyakorlatok érvényesülnek, különös tekintettel a fejlődő országok termelőire. A fairtrade elsődleges célja a termelők, főként a mezőgazdasági kistermelők és kézművesek méltányos díjazása és munkakörülményeik javítása. Mindez által a mozgalom gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kérdéseket egyaránt megoldani, kezelni próbál.

A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy egy termék akkor viselhet fairtrade tanúsítványt, ha a termeléskor betartottak bizonyos méltányossági garanciákat. Ilyen garancia egyrészt, hogy a termelők nem foglalkoztattak gyermekeket, és hogy a munkások legalább a helyi minimálbérnek megfelelő fizetésben részesültek. Másfelől elvárás, hogy a termelők relatíve kis méretben termeljenek, és a helyi közösségben demokratikus alapon irányított termelőszövetkezetként működjenek. Harmadszor pedig elvárás, hogy a termelők környezettudatosak legyenek és törekedjenek a fenntarthatóságra. A garanciákat egy olyan hitelesítő szervezet ellenőrzi, ami tagja az úgynevezett Fairtrade Labelling Organizations International (FLO) ernyőszervezetnek.

Az elvárások betartásáért cserébe a vevők pedig a világpiaci ártól függetlenül egy minimum árat, illetve ezen felül egy szociális prémiumot fizetnek. Ha a termék ára a minimum ár alá esne, a termelő ezáltal biztosítva van. Ha azonban a termék világpiaci ára a minimum ár felett van, az eladó természetesen ezt az árat kapja a termékért, amin felül jár a szociális prémium. Fontos, hogy a szociális prémiumot a termelők elvileg olyan fejlesztésekre, beruházásokra költhetik csak el, amiben a demokratikusan működő termelőszövetkezetben előzetesen megállapodtak.

Mi lehet mégis a gond?

Elnézve az említett garanciákat a fairtrade koncepciója igen biztatóan hangzik: vásárlóként lehetőséget ad arra, hogy felelős döntést hozzunk és vásárlásunkkal egyszerűen, kényelmesen, apró ráfordítással támogassunk rászorulókat. A fairtrade kritikusai azonban felhívják a figyelmet néhány ellentmondásos tényezőre. A következőkben a kávé példáján keresztül szeretném ezeket bemutatni.

Először is érdemes tisztázni, hogy mi okozza a kávétermelők kiszolgáltatott helyzetét. Legfőképpen az, hogy a kávé kereslete és kínálata is árrugalmatlan. Magyarul a kávéfogyasztók a kávé árának változása miatt nem isznak lényegesen több vagy kevesebb kávét. Míg a termelők a kávétermesztés jellegéből fakadóan lassan tudnak reagálni az esetleges piaci változásokra (csak annyit fognak tudni az adott szezonban szüretelni, amennyit előzőleg elültettek), addig az időjárásnak való kitettség komoly kockázatot rejt magában (pl. fagy vagy szárazság). Mindez azzal jár, hogy a kávé piaci ára az éves termésátlag függvényében meglehetősen volatilis lehet.

Ez rámutat a kávépiac elsődleges problémájára. Ahol ezt az éghajlat lehetővé teszi (a „kávéövben”), viszonylag könnyen lehet nagy területen, alacsonyan képzett munkaerő bevonásával kávét termelni. A keresleti oldal rugalmatlansága miatt azonban a sok belépő, jellemzően alacsonyabb bevételű ország egyszerűen túltelíti a kávépiacot, jellemzően leszorítva a világpiaci árat. A fairtrade célkitűzéseit tehát ebben a kontextusban érdemes értékelni.

fairtradenagyito.jpg

Cél: a szegények támogatása

A fairtrade deklarált fő célja a szegények támogatása. Ugyan a garantált minimum ár és a szociális prémium bizonyára eljut a termelőkhöz, a vizsgálatok arra jutnak, hogy a farmerek számára a fairtrade tanúsítvány megőrzése komoly összegbe kerülhet. Csupán az első vizsgálatra való jelentkezés 525 euróba kerül a termelőknek, amit pozitív eredmény esetén az első vizsgálat követ, ami 1430 és 3470 euró között mozog. Ezeket az ellenőrzéseket időnként meg kell ismételni, illetve egy állandó videós felügyeletet kell működtetni a farmon, aminek üzemeltetése éves szinten kb. 2770 euróba kerül. (Helyi kontextusban ezek igen magas összegek, ami egy jótékonysági program esetén erősen megkérdőjelezhető.)

Ezért cserébe a fairtrade szervezetek a termelőknek nem garantálják, hogy az éves termés egészét felvásárolják. Mi több, a tapasztalat azt mutatja, hogy a fairtrade körülmények között megtermelt kávé csupán 35-40%-a kerül fairtrade logó alatt értékesítve, a fennmaradó hányadot a többi eladóhoz hasonlóan világpiaci áron értékesítik a farmerek. Mindezt úgy, hogy az Amerikai Egyesült Államokban és az Európai Unióban is a kávéforgalom csak kb. 2-át teszi ki a fairtrade kávé. Ami pedig talán még aggasztóbb, hogy a kutatások a fairtrade garanciák betartását is megkérdőjelezik, hiszen vizsgálatok során gyermekmunkásokkal és helyi szinten is méltatlan munkabérekkel is találkoztak.

Mindemellett látni kell, hogy a különböző fairtrade szervezetek az évek során hatalmas hálózatokká nőttek, amik rengeteg embert foglalkoztatnak és hatalmas infrastruktúrát tartanak fenn, ami sok pénzt emészt fel. Így a kritikusok könnyen arra a következtetésre jutnak, hogy a méltányossági okból fizetett ártöbblet valójában csak meglehetősen kis arányban jut el azokhoz, akik arra ténylegesen rászorulnak, míg maguk a fairtrade hálózatok finanszírozzák belőle önfenntartásukat.

Közgazdasági szempontból a fairtrade így nem nevezhető hatékonynak (különösen figyelembe véve a kávépiac korábban bemutatott telítettségét és egyéb jellegzetességeit), míg karitatív voltának pozitív hatása korlátozott. A fairtrade logó jelentéstartalma így könnyen valami kevésbé meggyőző jelleggé csorbul: sokkal inkább egy „jóemberséget” kifejező morális tapasszá válik, ami sajnos a gyakorlatban inkább egy marketing eszköz, mint rászorulóknak nyújtott valós segítség.

(Borítókép: fair trade kávé / készítette: Marco2811 / stock.adobe.com)

Létezik-e a Kennedy-átok?
Létezik-e a Kennedy-átok?

A 20. Század második felében a Kennedy család számos tagja tragikus körülmények között hunyt el. Természetesen a család leghíresebb tagja – John Fritzgerald Kennedy – elleni merénylet vált a legemlékezetesebbé, de a Kennedy família több másik tagja is az elnökhöz hasonló életutat járt be. A médiában már az első tragédiák után, jóval az elnök meggyilkolása előtt a ’Kennedy-átokról’ cikkeztek, de a családot ért katasztrófák sorát tekintve jogos a kérdés, vajon tényleg átok ül-e a Kennedy-k felett?

A felemelkedés évei

A család története pontosan úgy indult ahogy várnánk: idősebb Patrick Kennedy az anyagi instabilitás elől menekülve elhagyta Írországot, hogy az Egyesült Államokban próbáljon szerencsét. A Kennedy család közéleti szereplését és befolyásszerzését Patrick fia alapozta meg, majd ezt követően a család hosszú évtizedekig az amerikai politikai élet meghatározó szereplője volt. John F. Kennedy 1947-ben vált a kongresszus tisztségviselőjévé és a család legalább egy tagja egészen 2011-ig tisztséget töltött be a képviselőházban. A Kennedy család azon tagjai, melyek politikai feladatokat láttak el, egyfajta referenciapontként szolgáltak a közélet szereplői szemében, hiszen a Kennedy-k nagy politikai hagyománnyal rendelkező, befolyásos családnak számítottak a kor Amerikájában. A politikai sikerek és a vagyonszerzés azonban nem tartott sokáig, a család már a nagy sikerek előtt tragédiák sorát szenvedte el.

Az átok évei

A családot sújtó balszerencsék sorozata Rosemary Kennedy (az elnök húga) betegségével kezdődött, aki minden bizonnyal egy, a szülés során fellépő komplikáció miatt mentális problémákkal küzdött. Kezelésére – apja nyomására – lobotómiát is bevetettek, de az operáció csak tovább súlyosbította Rosemary állapotát, aki egész felnőtt életét egészségügyi és pszichiátriai intézmények sorában töltötte.

rosemary_kennedy.jpg

Rosemary Kennedy

Forrás: JFK Library

Az elnök bátyja, Joseph a második világháborúban hunyt el csupán 29 éves korában, amikor egy bomba becsapódása miatt repülőgépe lezuhant. John F. Kennedy másik húga is repülőszerencsétlenségben vesztette életét mindössze 28 évesen Franciaországban. Az elnököt beiktatása után bő három évvel gyilkolták meg egy dallasi kampányeseményen. A nyitott tetejű autójában ülő elnök halálos golyótalálatot kapott, állapota menthetetlen volt.

jfk.png

Kennedy elnök percekkel a merénylet előtt

Forrás: Wikipédia

 

A merénylet okozta országos sokkot még fel sem dolgozta a Kennedy család és a közvélemény, amikor 1968-ban a néhai elnök öccsével, Robert Kennedy-vel is merénylő végzett. A demokrata szenátort elnökjelölti kampánya közben érte a halál. John és Robert öccse egy évvel a középső testvér halála után halálos autóbalesetet okozott, melyben utastársa életét vesztette. Edward Kennedy cserben hagyásos balesetet okozott, hiszen a mellette ülő súlyosan sebesült hölgyet magára hagyta és csak órákkal később ismerte be tettét. Ugyan Edward nem került börtönbe, az eset megakadályozta, hogy bátyjaihoz hasonlóan kibontakozzon politikai karrierje. Az incidens után visszavonult, de a közéletből nem tűnt el teljesen. 1980-ban például Jimmy Carter elnökjelölt elleni kampánytevékenységével került ismét reflektorfénybe.

senator_edward_kennedy.jpg

Edward Kennedy napjainkban

Forrás: JFK Library

Az 1968-ban meggyilkolt Robert Kennedy fiát 1984-ben találták holtan egy hotelszobában Palm Beach-en, de az ő esetében kizárható az idegenkezűség, hiszen köztudottan függőségekkel küzdött és a halottkém kokain és fájdalomcsillapító szerek túladagolását állapította meg. Robert fiatalabbik fia is tragikusan korán halt meg, ő síbaleset áldozata lett Aspenben. John F. Kennedy fia sem érte meg az öregkort, hiszen 1999-ben tapasztalat nélküli repülőgéppilótaként zuhant az Atlanti-óceánba gépével, ahol feleségével együtt vesztek a mélybe.

Napjainkban a sajtó ifj. Robert F. Kennedy politikai ambícióiról számol be. Robert JFK öccsének fia, karrierje során számos területen alkotott maradandót. Az Egyesült Államokban főként íróként ismerik, hiszen több New York Times bestseller mű szerzője.

robert_kennedy_jr.webp

Ifj. Robert F. Kennedy

Forrás: Britannica

A közéletben vakcinaellenes megnyilvánulásairól és különböző témákat érintő összeesküvés elméleteiről ismerik. Indul a 2024-es amerikai elnökválasztáson, ahol 70 éves politikusként a fiatalabb jelöltek közé sorolható. Ugyan karrierje során a demokrata párt színeiben tevékenykedett, az elnökválasztáson független jelöltként indul. Kampányában sokat példálózik a megfelelő személyi védelem hiányáról és gyakran hivatkozik a családját ért tragédiákról. Vajon ifjabb Robert F. Kennedy is hisz a Kennedy-átokban?

Miért filléreskedik Indonézia Dél-Koreával szemben?
Miért filléreskedik Indonézia Dél-Koreával szemben?

Dél-Korea védelmi ipara a 2000-es évektől kezdődően felpörgött, olyannyira, hogy már különböző fegyverrendszerek exportjában a védelmi ipar éllovasaival versenyezhet. Ebből kiderül, hogy a legmodernebb projektekbe fog bele a Koreai Köztársaság, ez így van a légierő esetében is.

A koreai légierőt kiszolgáló vezető vállalat a Korea Aerospace Industries(KAI) legújabb kutatási-fejlesztési projektje a K-szériás vadászgépek legújabb generációjának kifejlesztése a KF-21. Az alacsony észlelhetőségű 4.5-ös generációjú vadászgép Dél-koreai-Indonéz közös fejlesztési projektet 2016-ban írták alá, mely együttműködés értelmében Indonézia 2026-ig 8,8 billió wonnak a 20 %-át, 1,6 billiárdot fizet ki Szöulnak, amely csupán az összköltségek 20%-át jelentené, cserébe 48 repülőgépet kap, technológia transzferrel és helyi gyártással.

Alapból kedvező üzlet Indonézia számára, azonban az ország nem tudta tartani az anyagi terhet. Már 2019-ben elkezdődtek a gondok, Indonézia csak 227,2 milliárd wont fizetett ki, amely azt jelentette, ha ebben az ütemben folytatja a fizetéseket, nem éri el a kitűzött árat 2026-ig. Ez további tárgyalásokat eredményezett, azonban a helyzet továbbra sem javul.

169990001_5397699970303294_6290906667721297855_n.jpg

Az új KF-21-es Szöulban. Kép forrása: Aviation International News

Indonézia nem akar fizetni, 2022-23 között csak 50 milliárdot adtak a költségekhez, a koreai számítások szerint 2023-ra már 1 billiárd wonos tartozásnál tartott, és ez nem javult 2024-re sem. A probléma csak annyi, hogy a KF-21-esek gyártása 2023-ban elkezdődött és az indonéz fizetésképtelenséggel a projekt nagyon úgy tűnik a kudarc felé úszik.

Dél-Korea persze nem volt rászorulva az Indonéz 20%-ra a projekt finanszírozásában, a legfőbb cél az volt, hogy a Dél-Kelet Ázsiai régióban népszerűsítse a KF-21-eseket és ezzel hosszútávon növeljék a fegyverexportjukat. Azonban még ezt a célt figyelem előtt tartva sem engedheti meg Szöul azt az arcvesztést, amely a projekt finanszírozásának átvállalásával járna.

A projekt bizonytalanságát tovább növelte a volt indonéz védelmi miniszter elnöki kinevezése is. 2019-ben, védelmi miniszteri tevékenysége alapján gyűlt fel az adósság, ekkor kezdődtek az ár-csökkentő tárgyalások is. Először Indonézia kérte, hogy a határidőt tolják el 2034-re, erre Dél-Korea természetesen nemet válaszolt.

A fordulatot az ügyben tulajdonképpen „hátsó ajtós” vásárlásnak is nevezhető beszerzések adták, Indonézia meglepő módon 42 Rafale típusú és 12 Mirage 2000-5 vadászrepülőgépet vásárolt Franciaországtól. Ezek a beszerzések 54 db új repülőgépet jelent, amely a beígért 48 vásárlását szinte elképzelhetetlenné teszik. Ezt vezető koreai források is megerősítették.

Ennek eredményeképp várható volt, hogy Indonézia tovább akarja csökkenteni az árakat, hiszen esélytelen, hogy az 50 új harci eszköz mellett kifizesse a projekt teljes árát. Az új indonéz ajánlat a már pofátlannak mondható további 100 milliárd kifizetése lenne 2026-ig, amelynek a végösszege a közelébe sem érne a megegyezett 1,6 milliárdnak… Ennek cseréjében lemondanának a technológia transzferről az indonézek. Ez persze felháborodást keltett Dél-Koreában, azonban még mindig jobb, mintha teljesen bedőlne a projekt, így a koreai védelmi szakemberek fontolóra vették az ajánlatot.

000-34kb3n2.jpg

Prabowo Subianto védelmi miniszterből lett elnök. Kép forrása: Magyar Hírlap

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy bár az új ajánlatból az olvasható ki, hogy Indonéziának nincs szüksége a technológiatranszferre, mégis a KF-21 gyárakban dolgozó indonéz alkalmazottakat több alkalommal bizalmas adatok lopásán kapták rajta.

A következő fordulatra május 8-án került sor, amikor is a koreaiak elfogadták az indonéz költségcsökkentési ajánlatot. Ennek érdekében a költségek 1/3-ára csökkennek Indonézia számára, cserébe pedig a megbeszélt technológia transzfert csökkentenék.

Maga a KF-21-es vadászrepülőgép, amelyet a lopakodó funkció hiánya miatt 4,5-ös generációs repülőgépnek neveznek, a teljes üzembe helyezés után várhatóan a negyedik generációs F-16-osokat és F-15K-kat fogja leváltani. 2023-ban repült először szuperszonikus tesztet a KF-21, mely sikeresen lezajlott. A Dél-koreai védelmi szövetség pedig bejelentette, hogy még idén belekezdhetnek a sorgyártásba is.  

Kérdéses, hogy Indonézia a megegyezések után tudja-e teljesíteni az új feltételeket, vagy megint pár hónap elteltével elkezd alkudozni további csökkentésekért. Az egyértelműen kirajzolódik, hogy Koreával szemben jó tárgyalási pozícióban érzi magát Jakarta, és érzi a projekt létfontosságát a vezető ország számára.

A Jászságból az Elysée-Palotába
A Jászságból az Elysée-Palotába

Nicolas Sarkozy, a Francia Köztársaság 23. elnökének neve sok magyarnak ismerős lehet. Az elnöki tisztséget 2007 és 2012 között betöltő politikus teljes neve Nicolas Paul Stéphane Sarkozy de Nagy-Bocsa. Ez nem véletlen, ugyanis a francia jobboldali politikus apai ágon magyar származású. Noha a most Sarkozy már Párizsban született 1955-ben, családjának évszázados magyar múltja van. Különös kapcsolatok fűzik a családot egy Jászberénytől alig 12 km-re délre található kis községhez, Alattyánhoz.

Amikor a magyar származás hátrányt jelent a politikában

A 2007-es francia elnökválasztási kampányban rengeteg támadás érte Sarkozy-t magyar származása miatt a hírhedt francia szélsőjobboldali politikustól, Jean-Marie Le Pen-től. Célja az volt, hogy radikális pártja, a Nemzeti Front megszerezze Sarkozy középjobboldali pártjának, az UMP bevándorlásellenes szavazóit. Akkoriban Sarkozy magyar származásáról így nyilatkozott a politikus:

"Ha francia származású magyar lennék, soha nem jutna eszembe, hogy a Magyar Köztársaság elnökének jelöltessem magam" – jelentette ki Jean-Marie Le Pen a francia közszolgálati televízióban. "Sarkozy azt állítja, hogy büszke magyar származására; én pedig büszke vagyok francia származásomra" – mondta. Egy másik interjúban szintén magyarsága miatt támadta: „Mivel Sarkozy vállalja külföldi származását, jelöltsége egy külföldi fiának jelöltsége, s ezért lesznek olyanok, akik csak azért szavaznak rá, mert külföldi származású”.

Végül a taktikája nem jött be, Le Pen támogatottsága 7%-ot csökkent az előző választáshoz képest és az első fordulóban kiesett. Sarkozy 31%-ot kapott, aminek köszönhetően a második fordulóba első helyen jutott tovább és a szocialista Ségoléne Royallal kellett megküzdenie. A második fordulóban magabiztos, 53%-47%-os arányú győzelmet aratott Sarkozy, mintegy 19 millió szavazatot bezsebelve. Így Sarkozyből, aki már megválasztását megelőzően is több olyan kulcsfontosságú miniszteri tisztséget töltött, mint a belügyminiszteri és pénzügyminiszteri pozíció, hivatalosan is Franciaország elnöke lett.

Sarkozyt 5 éves ciklusa alatt végig dinamikus személyiségéről, ellentmondásos politikájáról és harcias stílusáról ismerték. Kulcsfontosságú kezdeményezései közé tartozott a nyugdíjreform, az adócsökkentés és a bűnözés elleni küzdelem. Nemzetközi szinten különböző konfliktusokban és diplomáciai erőfeszítésekben vett részt, többek között a globális pénzügyi válságra adott francia válaszlépések formájában és a líbiai katonai beavatkozásokban.

A 2012-es elnökválasztáson szoros (52%-48%-os) vereséget szenvedett François Hollande-al szemben. Elnöksége után Sarkozy azonban továbbra is aktívan részt vesz a politikában. Jelenleg azonban jogi eljárások miatt találkozhatunk a nevével a sajtóban, többek között a kampányfinanszírozás állítólagos szabálytalanságai miatt folynak ellene vizsgálatok. Ellenfelei és támogatói is gyakran használják rá a rövidített Sarko (Szárko) nevet.

A Sárközy család

Sárközy Pál, Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök édesapja 1928. május 5-én született Budapesten nemesi családba.

A családalapításig azonban egészen 1628-ig kell az időben visszautazni, amikor is Sárközy Mihály nemesi címet kapott II. Ferdinándtól, mert hősiesen védte hazáját a töröktől. A címerkép a végvári harcokban tanúsított hősies helytállásra utal; hátulsó lábán ágaskodó, nyelvét kiöltő, jobbjában egyenes kardot tartó farkast ábrázol.

A Sárközyek leszármazottai a török kiűzése után a felvidéki Hont vármegyéből Kecskemét környékére, Nagybócsa-pusztára költöztek. Innen ered a család nagybócsai előneve, amelyet megkülönböztetésül más Sárközy nemzetségektől, mindig használtak. Az 1700-as évek második felében Sárközy Gedeon, a család egyik tagja a Bihar megyei Érmihályfalván telepedett le, nagybócsai birtokait azonban továbbra is megtartotta. Ebből az ágból származott id. Sárközy György, a francia elnök dédapja, aki Debrecenben végezte középiskolai tanulmányait, majd 1888-ban Szolnokon, a városi közigazgatás szolgálatába lépett. Először számtiszti, később gazdasági és adóügyi tanácsnoki állást töltött be, végül alpolgármester lett, tehát a politikai karrierbe már a magyar ősök is belekóstoltak. Az elnök édesapja, Sárközy Pál szintén sok időt töltött Szolnokon élete első évtizedében. Szolnokon két lakóház — a Magyar utcai és a Dózsa György utcai — volt a család tulajdona, s egykoron ő is ott élt. Ezen túlmenően a család síremlékek is találhatóak a szolnoki római katolikus temetőben.

Alattyán

A család 285 hektár földdel és egy kis kastéllyal rendelkezett a Budapesttől 92 km-re keletre fekvő, Jászberény melletti Alattyán községben. Bár a nagybócsai Sárközy de Nagy-Bócsa család protestáns volt, Sárközy Pál édesanyja, Csáfordi Tóth Katalin, Nicolas Sarkozy nagymamája katolikus nemesi családból származott.

Fellelhetők továbbá a dr. Sárközy György nejével, Csáfordi Tóth Katalinnal rokon Tóth-Maár család több mint 300 holdas földingatlanának adatai. Dr. Mosonyi Sándor helytörténész kutatásai szerint ebben a rendkívül magas színvonalon működtetett mintagazdaságban a szolnoki Sárközy család jelentős vagyonrésszel rendelkezett. Az 1930-as évek végén, ’40-es évek elején édesanyjuk rokonainál gyakran vendégeskedtek a Sárközy fiúk, György, Gedeon és Pál, erre az idősebb alattyáni lakosok jól emlékeznek.

Az alig kétezer lelket számláló kistelepülés, Alattyán nyugalmas csendjét 2007 elején sajtósok, fotósok, rádiósok és tévések siserahada verte fel. Akkortájt új megasztár született a 71 esztendős Jusztika néni személyében. Ivanics Józsefné kicsiny házának kilincsét a Reuters, a francia TV5, magyar közszolgálati és kereskedelmi csatornák, külföldi és hazai újságírók adták egymásnak. Jusztika mindenkit megkínált a maga készítette sütijéből, s közben beszélt, beszélt, beszélt. Főleg annak az embernek a családjáról, aki Jacques Chirac francia köztársági elnököt váltotta fel a posztján. Nicolas Sarkozyról, azaz, a magyar ősöktől eredeztethető Sárközy Miklósról és annak famíliájáról.

— Látják itt ezt a borosüveget? Ez a családé volt és a keresztszüleim kapták tőlük, amikor elhagyták a falut. Alattyánban tulajdonképpen a dr. Maár-Tóth Lajos nagyságos úrnak volt birtoka. Úgy tudom, hogy az egyik Tóth lánynak volt Sárközy a férje. Ők Budapesten éltek. Az 1940-es években Nicolas apja, Pál és annak testvérei, György és Gedeon tizenéves gyermekenként jártak le nyaranként a vidéki birtokra. A kastélyban keresztapám volt az inas, keresztanyám pedig a szakács. Gyönyörű volt a kert, benne gesztenye és rózsafák, orgonabokrok. A gazdagon berendezett szobák különböző színűek voltak. A sárga szalonban sárga fotelek, asztalok és sárga kandalló volt, a vörösben, a kékben és a zöldben pedig szintén hasonlóan a falakhoz igazították a bútorzatok színeit — emlékezett vissza két éve Jusztika.

A remek memóriával rendelkező kedves nénike azt is elmondta, hogy a fiúkat a 40-es évek közepétől nem látta. Ivanicsné szomszédja, a 76 éves Ferencsik Irén is emlékezett még a 700 holdas birtokra, a mostani háza környékén pirosló málnásra, s hogy a kastélyból tejcsarnokot csináltak, majd az épületet és a berendezést elhordták. A Maár-Tóth nagyságosúr csodálatos kastélyát, ahol a kis Sárközyék nyaraltak, a szocialista eszmék eltörölték a föld színéről, helyére egy víztartályt, úgynevezett glóbuszt emeltek az elvtársak. Jusztikának pedig Nicolas családjának múltjából csupán a Nagy-Bócsai-Sárközy névre utaló monogrammal (BS) és címerrel ellátott borosüveg maradt meg szerény emléknek.

A család 1938-ban már Budapesten élt. A családfő a II. világháború utáni években a Zománc és Vasáru Kft. ügyvezető igazgatójaként a budapesti üzleti életben tevékenykedett, 1948 januárjában azonban, mindössze 52 évesen, elhalálozott. Földi maradványait Szolnokon, a ma is meglévő és szépen gondozott családi sírban helyezték örök nyugalomra.

Elemi iskolai tanulmányait Szolnokon kezdte, de a középiskolát már Budapesten végezte. Amikor 1944-ben a Vörös Hadsereg bevonult Magyarországra, a Sárközy család Németországba menekült. 1945-ben tértek vissza, de minden vagyonukat elkobozták. Sárközy Pál édesapja nem sokkal később meghalt, édesanyja pedig, attól tartva, hogy besorozzák a Magyar Néphadseregbe vagy Szerbiába küldik, sürgette, hogy hagyja el az országot, és megígérte, hogy végül követi őt Párizsba. Sárközy Pál Ausztriába, majd Németországba menekült, miközben édesanyja jelentette a hatóságoknak, hogy a fiú belefulladt a Balatonba.

Francia Idegenlégió

Végül a francia határhoz közeli Baden-Badenbe érkezett, ahol a francia hadsereg németországi főhadiszállása volt, és ott találkozott a francia idegenlégió toborzójával. Öt évre jelentkezett, mint sok más újonc, akik hozzá hasonlóan nincstelenek voltak, és kiképzésre Sidi Bel Abbes-ba küldték, ahol a francia idegenlégió főhadiszállása volt. A kiképzés végén Indokínába kellett volna küldeni, de az indulás előtt őt vizsgáló orvos, aki szintén magyar volt, szimpatizált vele, és orvosi felmentést adott neki.

Hetven év után tért haza a Jászságba Sarkozy elnök édesapja

Régi családi emlékek után kutatott két napon keresztül Szolnokon Sárközy Pál 2009-ben. Sárközy Pál látogatása első napján a szolnoki levéltárban és gyermekéveinek, illetve ifjúkorának másik fontos színhelyén, Alattyánban járt. A 2200 lelket számláló jászsági kistelepülés vendégvárási lázban égett.

Sárközy Pál szemmel láthatóan örömmel fogadta e gesztust és miután szabadkozva előre bocsátotta, hogy így közel hetven év kihagyás után nehezen találja a megfelelő magyar kifejezéseket, elfogódottan csak annyit mondott: "alattyáni fiú vagyok". Később arról is beszélt, hogy örömmel tölti el a régi barátok, ismerősök és az emlékeiben még sokkal egyszerűbb, szegényesebb kistelepülésként élő Alattyán viszontlátása. Úgy fogalmazott: a szíve félig mindig itt maradt és e látogatással most visszahozta a másik felét is azért, hogy visszatérjen gyermekkori emlékeinek egyik legfontosabb színhelyére.

A vendég megtekintette Alattyánban Gecse Árpád, a jászság festőjének emlékházát, a Sárközyek néhány emlékét is őrző helytörténeti kiállítást és a falu templomát. Vendéglátói ezen kívül elkalauzolták arra a helyre, ahol egykor a régi családi birtok állt, illetve a francia köztársasági elnök édesapja Jászberényben nagybátyja, dr. Maár-Tóth Lajos sírját is felkereste.

Szolnokon pedig felkereste édesapja egykori munkahelyét, a megyeszékhely polgármesteri hivatalát, ahol Nicolas Sarkozy nagyapja hajdan alpolgármester volt.

Sarkozy papa: Az én fiam egy büszke magyar

-Alattyáni fiú vagyok! -nevette el magát az idősebb Sarko az Alattyánon tartott fogadáson.

-Még dél sincs, és ma már háromszor beszéltünk telefonon - mondja, majd kesernyésen elmosolyodik. -Reggel hétkor hívott először, mert meghalt az anyja testvére. Egy szó sem igaz abból, hogy valaha miattam támadták volna a fiamat! Ő pedig rengeteget dolgozott azért, hogy ilyen karriert fusson be. Az összes fiam közül ő a legkisebb, rajta kívül megvan mindegyik vagy 190 centi, de ő a legokosabb!

Nem igaz, hogy annak idején dicstelenül hagytam el Magyarországot. Apám halála után anyám azt mondta, egy héten belül Ausztriában leszek, majd irány Franciaország. Igen ám, de nem kaptam vízumot, így aztán Baden-Badenben jelentkeztem az idegenlégióba. Azt hittem, anyám már addigra Párizsban lesz, aláírtam a papírt, amelyet az orrom alá toltak, sorolja a több évtizedes emlékeket.

sarkoz.jpg

Felidézi azt is, amikor fiával néhány éve együtt voltak Magyarországon.

-A 70. születésnapomat ünnepeltük, egy hétre hazautaztunk együtt. Állíthatom: Nicolas igen is büszke magyarságára. De ilyen privát látogatásra már nem sok esélyt látok, főleg nem vele.

A francia televízió is megérkezik, így csupán egyetlen kérdésre marad idő: „Mit vinne magával Magyarországról?", és a válasz egy cseppet sem meglepő: Az egészet. A szívem fele itt maradt.

Mennyi magyarság ragadt Sarkozyre?

A görög nagypapától és magyar édesapától származó Nicolas Sarkozyt korábbi kijelentése szerint éppen a sehova se tartozás érzése tette vérbeli franciává.

Sárközy Mariann az utolsó Magyarországon élő oldalági Sarkozy-rokon Mariann asszony, aki még ékezetekkel írja leánykori nevét: Sárközy.

-Nicolas és én másod-unokatestvérek vagyunk - mesélte a hölgy egy interjúban. Az asszony Budapesten él, viszonylag szerény körülmények között, noha büszke arra, hogy a háború előtt a Sárközyk igen magas posztokat töltöttek be, nagy megbecsülés övezte a családot. Magyarországon én vagyok az utolsó Sárközy. A család sok tagja a háború, illetve '56 után elhagyta az országot, Nicolas apja Franciaországba került. Fiatalkoromban, amikor Nicolas még 8-10 éves lehetett, több ízben jártam Párizsban. Néha vendégeskedtem náluk, és már akkor látszott, hogy Nicolas nagyon okos, tehetséges fiú, emlékezett vissza. Mariann asszony rendszeresen tartja a kapcsolatot Nicolas apjával, leveleznek, telefonálnak egymással. Érezte, hogy az az egykori rövidnadrágos kisfiú, akire homályosan emlékszik, egyszer még sokra viszi.

Sárközy Pált 94 éves korában, 2023. március 4-én Párizsban érte a halál.

Mitől boldogok a leggazdagabb országok?
Mitől boldogok a leggazdagabb országok?

Ebben a cikkben a világ leggazdagabb országainak boldogságát hasonlítjuk össze, hiszen csak akkor mérhető két ország boldogságindexe egymáshoz, ha a lehetőségeik közel azonosak és azonos problémákkal kell megküzdeniük, de a küzdelemhez különböző utakat választanak és így különböző eredményekre jutnak.

skandinav_korut_fokep.jpg

Összehasonlításunk alapjaihoz meg kell ismernünk a három különböző szociális rendszer típusát: 

  • 1. Liberális: ezt a modellt a magántulajdon és a piac határozza meg. Itt az állam szinte csak a szegénység csillapításának érdekében avatkozik be. Az egyénnek nagyobb szabadsága van, viszont ezzel együtt nőtt a felelőssége is. (pl.:USA, Új-Zéland)
  • 2. Szociáldemokrata: ez a rendszer az egyenlőségre törekszik, nem csak a legszegényebb rétegeket támogatja és nem csak munkavállalók számára nyújt támogatást (pl.:Svédország, Dánia, Hollandia)
  • 3. Kereszténydemokrata: ez a modell arról szól, hogy amit meg lehet oldani helyi szinten azt nem szabad feljebb vinni, azaz nem függ a támogatás a munkavállalástól, de nem akadályozza meg a társadalmi rétegződést sem. (pl.: Ausztria, Németország, Franciaország)

                              

1

 Finland

2

 Denmark

3

 Iceland

4

 Israel

5

 Netherlands

6

 Sweden

7

 Norway

8

  Switzerland

9

 Luxembourg

10

 New Zealand

11

 Austria

12

 Australia

13

 Canada

14

 Ireland

15

 United States

16

 Germany

17

 Belgium

18

 Czech Republic

19

 United Kingdom

20

 Lithuania

 

Láthatjuk, hogy a legboldogabb 5 országból négy a szociáldemokrata modellt követi és a legboldogabb 10 országból pedig hat jár ezen az úton.

Ellenben az angolszász országokra jellemző liberális modell képviselői közül  Új-Zéland és Svájc található a TOP10-ben, a többi angolszász ország a hasonlóan magas jövedelmeik ellenére csak a legjobb 20-ban lelhetőek fel.

A kereszténydemokrata modell képviselői közül viszont egy se tudott a legjobb 10-be bekerülni annak ellenére, hogy jövedelmeik többnyire hozzámérhetőek a szociáldemokrata országok jövedelmeihez.

Szerintem ezekből az adatokból látszik egyfajta séma ami afelé mutat, hogy a szociáldemokrata rendszer a leghatékonyabb, hiszen miképp mérjük egy állam hatékonyságát, ha nem az állampolgárai boldogságán keresztül. De mik is ennek a pontos okai? Nézzük meg közelebbről az alábbi négy szempont alapján:

Szociáldemokrata modell

1.Egyetem, egészségügyi ellátás:

  • Ingyenes vagy alacsony tandíj.
  • Ingyenes vagy alacsony költségű ellátás.

2.Munkanélküliség és szociális támogatás:

  • Jelentős munkanélküliségi támogatások és szociális segélyrendszerek.
  • Hangsúlyos a rehabilitáció és az aktív foglalkoztatási politika.

3.Szociális lakhatási támogatás:

  • Elérhető szociális lakhatási támogatás, a lakhatás gyakran könnyebben hozzáférhető.

4.Családtámogatások:

  • Jelentős családtámogatások és flexibilis születési szabadságok.

5.Adók

  • Jellemzően magasabb adók.

 

Liberális modell

1.Egyetem, egészségügyi ellátás:

  • Privatizált, gyakran magas tandíjas oktatás.
  • Privatizált, magas költségekket igényelő szolgáltatások is lehetségesek.

2.Munkanélküliség és szociális támogatás:

  • Az állami beavatkozás minimális, a piac szabadon működik, csak a szociális hálók fenntartására és a szegénység csökkentésére korlátozódik.

3.Szociális lakhatási támogatás:

  • Az egyénre nagyobb felelősség hárul, csak szűkebb szociális háló van.

4.Családtámogatások:

  • Jellemzően nem családcentrikus, inkább az egyéni felelősségre támaszkodnak.

5.Adók:

  • Jellemzően alacsonyabb adók.

 

Kereszténydemokrata modell

1.Egyetem, egészségügyi ellátás:

  • A felsőoktatás ingyenes vagy mérsékelt méretű tandíjak vannak az állampolgárok részére
  • Kötelező egészségügyi biztosításon alapuló, ezért alacsony költségű 

2.Munkanélküliség és szociális támogatás:

  • Erős munkavállalói jogok, az állami beavatkozások száma a liberális és a szociáldemokrata rendszer között mozog.
  • Az erkölcsre és az emberek közötti szolidaritás épít.

3.Szociális lakhatási támogatás:

  • Szociális helyzeten alapuló lakhatási támogatás van.

4.Családtámogatások:

  • A családok többféle családtámogatás is igénybe tudnak venni.

5.Adók:

  • Az adók alacsonyabbak mint  a szociáldemokrata modellben, de magasabbak mint a liberális modellben.

 

Izrael

Láthatjuk, hogy Izrael annak ellenére is belefért a legboldogabb országok közé, hogy a közvetlen közelében igencsak feszült a helyzet a külpolitika terén.

A szociális rendszer hasonló a szociáldemokrata rendszerekhez, de az adók mérsékeltebbek és a piaci alapú cégek megjelennek az állammal közösen az egészségügy piacán, így terheket vesznek le az állam válláról, de mégis mérsékelt összegeket kell fizetni a kezelésekért.

Izrael példáján látszik, hogy a szociális rendszerek minőségének ugyan nagy befolyásoló tényezője van az emberek boldogsága terén, viszont az emberek boldogságát nagy mértékben befolyásolja az adott kultúra és a társadalmi elfogadottság, hiszen az Izraeli rendszer politikailag talán kevésbé stabil, mint sok  Európai országé, de azért mert önmaguk lehetnek, ez nem látszódik a boldogság indexükön..

Konklúzió

Ezekből az adatokból láthatjuk, hogy a legtöbb ember akkor boldog amikor az állam a lehető legtöbb szolgáltatást nyújtja, a lehető legjobb szociális hálóval, annak ellenére is, hogy az egyén szabadsága kissé korlátozva van a piaci beavatkozásoknak és a magas adóknak köszönhetően. Ez talán abból a szempontból nem is annyira meglepő, hogy a legtöbb ember alkalmazott és nem vállalkozó ami felelősséget vesz le az egyének válláról és biztonságérzetet ad, pont mint a szociális háló, ami hogy ha ők elbuknak akkor is kisegíti őket.

A kereszténydemokrata rendszerek egyik problémája talán az lehet, hogy kicsit eljárt felettük már az idő. Mivel meghatározó alapelvük a szubszidiaritás amelyet XI.Piusz hirdetett meg 1931-ben, amely nagyban épített a saját környezetünk felé mutatott empátiára és szolidaritásra, amely a mai társadalmakban az internet elterjedése óta folyamatosan csökken.

A másik meghatározó problémája pedig az, hogy se a vállalkozó típusú se az alkalmazott típusú emberek nem tudnak igazán kiteljesedni, mivel a rendszer egyiküknek sem kedvez igazán, ami ahhoz vezet hogy mind a kettő típusú ember a másik típus rendszer után fog vágyakozni amely megnehezíti azt, hogy boldogok legyenek. Így lehetséges az, hogy Ausztria jövedelme egyénenként meghaladja, mint Svédország mint Finnország jövedelme.

 

Mi történt valójában Pócspetriben, a rendőrgyilkos faluban?
Mi történt valójában Pócspetriben, a rendőrgyilkos faluban?

petri_jpg_1200x630_q85_crop-center_upscale.jpg

Pócspetri egy apró falu Szabolcs-Szatmár-Beregben, ami 1948-ban arról vált híressé, hogy ,,rendőrgyilkos falu"-nak bélyegezte a szocialista hatalom. Évtizedekig tilos volt róla beszélni, a falu teljes közössége feketelistán volt. Pedig ami történt, az csak a kommunista rezsim koncepciós pere volt, ami egyedül azt célozta, hogy teljes félelmet keltsen az emberekben és senki ne lázadjon az iskolák államosítása miatt.

De mi történt valójában?

Pócspetri községházáján gyűlés alakult ki, ahol a városi vezetők egyeztettek az iskola államosításáról. Itt valójában már semmilyen lényegi döntést nem hoztak meg, hiszen az állami vezetés parancsát végre kellett hajtani, ami egyértelmű volt: az egyházi iskolákat államosítani kell.

Azonban a falu lakói azt hitték, hogy az iskola kérdése ott és akkor dől el a községházán, ezért odamentek, hogy minél hamarabb értesüljenek a történésekről. Az iskolában elhúzódott a városi elöljárók megbeszélése, az emberek türelmetlenné váltak. Amikor többen megunták a várakozást, néhányan megpróbáltak felmenni a lépcsőn, hogy az ablakon benézve, kívülről lássák, hogy mi történik bent. Azonban a külső lépcsőkön 2 rendőr állt puskával, akik a puskával ütögették az embereket, hogy távol tartsák őket a bejárattól.

Azonban ahogy az embereket ütögették, az egyik rendőr a puskatust véletlenül a kőfalnak ütötte, ami elsült és nagyon szerencsétlen módon a rendőr halálos sebeket szenvedett.

A balesetkor jelen lévő emberek tudták, hogy a szocialista vezetés ezt nem fogja balesetnek elkönyvelni, ezért kétségbeestek. Mivel féltek a szovjet megtorlástól, ezért az ott lévő tanító, Som István elrendelte, hogy vágják el a telefon vezetékét, így akadályozva meg, hogy a hír eljusson a fővárosba.

161128_pocspetri_cimlap.jpg

A hír azonban eljutott Pestre, a sajtó is nagyon gyorsan felkapta az ügyet. Szinte azonnal uszító cikkeket kezdtek írni Pócspetri lakosai ellen, rendőrgyilkosnak bélyegezték az egész falut, a tények szóba sem kerültek ezekben a cikkekben.

A nagy felhajtás miatt Péter Gábor és Kádár János személyesen mentek el Pócspetribe, ahol elkezdték a megtorlást: az egész falut erőszakkal letartóztatták, a nőket és a gyerekeket bezárták a házakba, az állatokat senki sem tudta etetni, így néhány nap alatt az állatok többsége éhen halt. A férfiakat összeterelték és kínozták: derékszögben kellett állniuk és a fejükkel egy ceruzát tartani a falhoz, ha pedig a ceruza leesett, megverték őket.

38427051_862e4b2347e7bce3258c1533fb26f433_wm.jpg

A koncepció

A szovjetek koncepciója egyszerű volt és nélkülözött minden valóságalapot. Eszerint a pap, Asztalos János bujtotta fel az embereket, hogy támadjanak a rendőrökre, és öljék meg őket, mert államosítani akarták az iskolát (az nem zavarta a szovjeteket, hogy Asztalos bent ült az iskolában az elöljárókkal a megbeszélésen. A koncepció szerint a gyilkos Királyfalvi Miklós volt. Azért volt ideális gyilkos-jelölt a kommunistáknak, mert a Horthy-korszakban jegyző volt és tisztként szolgált.

A per

Az eljárást - jogszerűtlenül - Budapesten tartották, statáriális eljárás volt. Minden vallomás, ami elhangzott, azt kínzással szedték ki a tanúkból és a vádlottakból.

Királyfalvit Miklós testévét úgy megkínozták, hogy saját testvére ellen vallott.

Utólag kiderült, hogy fizikai képtelenség volt úgy elkövetni a gyilkosságot az adott fegyverrel ahogy a koncepcióban volt, ezért a tárgyalásra már egy teljesen más fegyvert vittek be és azzal mutatták be a történéseket.

fmafi19485691032.jpg

A vádlottat három napon belül halálra ítélték, nem volt lehetősége perorvoslatra, így őt felakasztották. Asztalost is halálra ítélték, de ő később kegyelmet kapott. Som István pedig 20 év szabadságvesztést.

A per utóélete

Pócspertri évtizedekig meg volt bélyegezve. Lakóit nem vették fel sem gimnáziumba, sem egyetemekre.

1989-ben perújítást kezdeményeztek, ahol Som Istvánon kívül mindenkit felmentettek Őt azért nem, mert az ítélet indokolása szerint ő elvágta Pócspetrit a külvilágtól.

1993-ban a második perújítási tárgyaláson már Som Istvánt is felmentették.

Noha a rendőrgyilkos falu pere felmentéssel végződött, ez nem teszi semmissé azt, hogy megkínozták a falu lakóit, hazugságok alapján végeztek ki és börtönöztek be embereket és egy teljes falut feketelistán tartottak évtizedekig, így lehetetlenítve el egy teljes közösség életét.

Ki nyerte a kóla-háborút?
Ki nyerte a kóla-háborút?

A kóla eredete

1886-ban, a Georgia állambeli Atlantában egy John Stith Pemberton nevű gyógyszerész laborjában született meg a kóla őse. Az ital az eredeti recept alapján nem mint üdítőital, hanem mint gyomorbajokra alkalmazandó orvosság volt használatos, de az egyedi összetevők és a különleges ízvilág nem sokkal a recept feltalálása után kelendővé vált. Két évvel később, 1888-ban Asa Griggs Candler üzletember tulajdonába került a recept, aki 1896-ban az ital nagy népszerűsége miatt megalapította a ’The Coca-Cola Company-t’. Ezen történésekkel egyidőben egy másik gyógyszerész, Caleb Bradham is egy hasonló ital receptjének kifejlesztésével próbálkozott. Itala, a Brad’s Drink az átnevezés után Pepsi-Cola-ként vált híressé és annak népszerűsége indokolta egy vállalat megalapítását, melyre a Pepsi-Cola Company néven 1902-ben került sor.

michael.jpg

brad.png

Brad’s Drink – a Pepsi ősének logója

Forrás: Cloudinery

Az Egyesült Államokban a két üdítőmárka hamar széles ismertségre tett szert, de a 20. század első felében kétség kívül a Coca-Cola Company számított sikeresebbnek. A Pepsi-Cola Company ugyan hasonló termékkel komoly versenytárssá is válhatott volna, a cég pénzügyi háttere évtizedeken keresztül instabil volt, 1923-ban és 1931-ben is csődeljárás alá került. A csődközeli állapotokban a vállalat vezetése felvásárlási ajánlatokat is tett a Coca-Cola Company-nak, de a Coca-Cola nem tartott befektetésre érdemesnek a Pepsit. A nagy gazdasági világválság után a Pepsi pénzügyei is rendeződtek és a cég működése jövedelmezővé vált a rendkívül kedvező, palackonkénti 5 centes árazásnak köszönhetően.

Pepsi generáció

A huszadik század folyamán a két brand fokozatosan az amerikai kultúra és mindennapok részévé vált. Az italok ízét, logóit és szlogenjeit az egész ország ismerte és a termékek megjelentek távoli országok boltjainak polcain is. A két cég marketing stratégiája élesen elkülönült. A Coca-Cola a nosztalgikus, történelmi fókuszú családi és baráti közösségek közös időtöltését jelenítette meg vizuális hirdetésein és a Coke kampányok is jellemzően valamilyen családi esemény (születésnapok, esküvők) vagy ünnepek (karácsony, hálaadás) köré összpontosultak. A Coca-Cola a közösséghez való tartozás igényének kielégítését tűzte ki célul és a brand megítélése a mai napig ebbe az irányba mutat. Ugyan a Pepsi a Coca-Cola sikerei láttán próbálkozott hasonló témájú kampányokkal (kék karácsony a Pepsivel), hagyományosan a Pepsi más értékeket képvisel. A Pepsi színei építenek az amerikai identitás sarokkövét képező amerikai nemzeti lobogóra, hiszen a Pepsi színei is a kék-fehér-piros, akárcsak az amerikai zászló színei. A két vállalat piaci részesedése az Egyesült Államokban a Pepsi utolsó csődközeli állapota és az 1980-as évek között eltelt fél évszázadban közel megegyező szintre került, ami azt jelentette, hogy a Coca-Cola fokozatosan elveszítette korábban élvezett dominanciáját a piacon.

Az 1975-ben elindított Pepsi-kihívás (Pepsi Challenge) egy olyan hatékony marketingkampány volt, mely a Pepsi Coca-Cola-nál kedvezőbb megítélését hirdette az íz-vakteszteken elért jobb eredményekre hivatkozva. A tesztek ugyan nem hivatalos kísérlet keretében zajlottak és a Coca-Cola mintákat az optimálisnál hidegebben kínálták kóstolásra, a Pepsi valóban számottevően kedvezőbb véleményeket kapott. A Pepsi Challenge az egész országot éveken keresztül foglalkoztatta, így a Pepsi piaci részesedése az 1970-es évek végére megközelítette a Coca-Cola részesedését.

A Pepsi a sikeres vaktesztkampány lezárulta után újabb hatásos szlogennel állt elő: ’Az új generáció választása’ (Choice of the New Generation) – ezzel vitán felül a fiatalabb korosztály fogyasztási szokásainak átalakítását célozták. A kampányban a Pepsi hírességeket szerződtetett, mint például az 1980-as évek egyik legnépszerűbb előadója, Michael Jackson, akik a Pepsi arcaiként fogyasztók millióit győztek meg arról, hogy ha üdítő, akkor Pepsi.

michael.jpg

A Pepsi logója Michael Jackson új albumán

Forrás: Kleinanzeigen

A Coca-Cola a Pepsi Challenge és a Choice of the New Generation kampány eredményeit passzív szemlélőként kísérte végig. A Coca-Cola piaci részesedése folyamatosan csökkent (1981-85. között 24%-ról 21%-ra), bevételei sorozatosan elmaradtak az előző évitől. A cég vezetése ekkor egy nagy keretösszegű kísérlet megszervezésére vállalkozott, melynek során több ezer önkéntes bevonásával és dollármiliók feláldozásával vaktesztek végeláthatatlan során keresztül megalkották a Coca-Cola új receptjét, mely a vakteszteken jobban szerepelt, mint a Pepsi. Az új recept alapján készült termék a New Coke nevet kapta és 1985-től – 77 napig – volt kapható.

A New Coke kampány a Coca-Cola által nem várt népharagot és elégedetlenséget okozott. A legelhivatottabb Coca-Cola rajongók még utcára is mentek, hogy demonstrációk keretében fejezzék ki nemtetszésüket. A klasszikus recept alapján készült italok a közönség nyomására 77 nappal a New Coke bevezetése után visszakerültek a polcokra.

new_coke.jpg

A New Coke és a klasszikus Coca-Cola

Forrás: Assets

A visszatérés

A Coca-Cola vezetése az elhibázott New Coke ellenére sikeresnek ítélték a kezdeményezést, hiszen a Coca-Cola sikeresen visszatért a közbeszédbe és a törzsfogyasztók mobilizálása is sikeres volt. A cég nem sokkal a klasszikus recept visszaállítása után a termékpaletta szélesítése mellett döntött, így hamarosan megjelent a Diet Coke, majd a 2000-es évek elején a Coke Zero. Az új termékvariációk hatalmas sikert arattak a fogyasztók körében és lépéskényszerbe hozták a Pepsit, mely a Choice of the New Generation kampány óta nem volt képes kezdeményező szerepbe kerülni a Coca-Colaval szemben. A két cég rivalizálása a mai napig intenzív, de kijelenthető, hogy az amerikai piacon kívül a legtöbb országban a Coca-Cola számít sikeresebb és népszerűbb üdítőmárkának. A versengés a ’kóla-háborúk’ néven vált ismertté és ugyan az 1980-as évekhez hasonló feszült rivalizálásra nem számíthatunk a közeljövőben, a verseny egyáltalán nem mondható lefutottnak.

Tajvan: igen a függetlenségre
Tajvan: igen a függetlenségre

Tajvan 2024 január 23-án tartotta meg a választásokat, a tét pedig az elnöki pozíció volt és 113 szék a törvényhozásban. Május 20-án ennek alapján iktatták be Laj Csing-te, aki 40,05%-os győzelmet aratott, és a DPP Demokratikus Progresszív Párt jelöltje volt.

Laj Csing-te győzelmével a tajvaniak megerősítették, hogy kitartanak a sziget függetlensége mellett. Ennek a választásnak nem csak az elnöki szék, hanem a függetlenség is a tétje volt.

Laj Csing-te és a DPP legnagyobb riválisa Hou Jü-ih volt, aki a Kínai Nemzeti Párt, a forradalmi Kuomitangnak (KMT) a jelenlegi jelöltje volt. Hou Jü-ih 33.5 %-ot kapott a választásokon. A forradalom idején ismertté vált Kuomitang az a párt, mely Kína legfőbb szövetségese, és egyben fegyvere is Tajvanon. A Kuomitang a függetlenség helyett az 1992-es konszenzust támogatja, melynek lényege, hogy a „szárazföldi” Kína és Tajvan is egy „Kínához” tartozik, azonban nincs meghatározva melyik is az a Kína.

-1x-1_1.jpg

Tajvan új elnöke: Laj Csing-te. Kép forrása: Bloomberg

A KMT egyik alap hitelve, hogy a Kína és Tajvan közötti cserekapcsolatok gazdasági és politikai előnyökkel járhatnak Tajvan számára. Azonban ennek a politikának a népszerűtlenségét mi sem mutatja jobban, hogy a lakosság kevesebb, mint 40%-a támogatja a 92-es konszenzust, és a támogatók száma folyamatosan csökken. Így nem csoda, hogy a párt alulszerepelt a 2024-es választásokon.

Azonban meg kell jegyezni, hogy bár az elnöki választás sikerült a DPP-nek, a parlametni többséget nem szerezték meg, ellentétben az előző két ciklussal. Így szükséges lesz az együttműködés a függetlenséget elutasító Kuomitanggal is, ami természetesen Kínának is kedvez, amely nem fogadja el Tajvan függetlenségét.

A harmadik jelölt, Ko Ven-csö, a populista TPP - Tajvani Népppárt jelöltje volt az, aki miatt a szavazatok megoszlottak és a DPP elveztette a többségét. A népszerűségét Tajpej polgármestereként alapozta meg 2014 és 2022 között. A két domináns párt a DPP és Koumitang között ajánlott utat, így megtalálta azokat a szavazókat, akik csalódtak a két oldalban. Ko Kínához való hozzáállása az évek során inkább a Kouitangéhoz közeledett. 2014 felé teljes függetlenség párti volt, azonban a 2024-es elnökválasztáskor már az együttműködést és a szorosabb kapcsolatokat említette.

ffff.png

Tajvani választási eredmények 2016-ban, 2020-ban és 2024-ben. Kép forrása CSIS

Kína számára ez egy vereség volt, hiszen a KMT vagy a TPP lett volna a legalkalmasabb a közeledéshez, így azonnal reagált is a DPP győzelmére egy, már megszokott elszigetelési taktikával: Nauru kis szigetország, Tajvan közelébe, Kínai közbenjárás miatt megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Tajvannal és már csak Kínával hajlandó külkapcsolatot létesíteni. Ezt Kína már 10 országgal eljátszotta, köztük van például Honduras, Nicaragua és Panama is.

A május 20-ai beiktatásig gy tűnt, Kína nem igazán fog a katonai erejével fenyegetőzni a választások eredménye miatt, azonban ez Laj Csing-te beiktatási beszéde után megváltozott. Az újonnan megválasztott lenök kiállt amellett, hogy Kínának be kell fejeznie a sziget fenyegetését és hogy fogadja el a demokráciát és a nép akaratát. Kínának be kell látnia, hogy a Tajvani-szoroson osztozó két ország nem alárendeltje a másiknak.

Ez a beszéd már komolyabb ellenállást váltott ki Kínából, mivel Tajvan függetlenségére utalt az új elnök. Kína erre válaszul két napos katonai gyakorlatot szervezett, melyben a sziget teljes körű támadását szimulálta. A gyakorlat során a Kínához közeli szigetek támadását szimulálták, melyek Tajvanhoz tartoznak: Kinmen, Matsu, Wuqiu és Dongyin szigeteit. A sziget keleti része, ahol a katonai infrastruktúra nagy része csoportosul, most már láthatóan ki van téve a kínai erőknek. A keleti rész az amerikai utánpótlási vonalak miatt kulcsfontosságú.

Nem ez volt az első eset, hogy ilyen nagy mértékű, körbekerítés jellegű gyakorlatot hajtottak végre a sziget körül, az amerikai házelnök, Nancy Pelosi látogatásakor, 2022-ben próbálták az első bekerítést. A kínai külügyminisztérium a következőt nyilatkozta:

„Tajvan Kína területének elidegeníthetetlen része. Ez egyrészt történelmi tény, másrészt a valós status quo. Ez a jövőben sem fog változni. Tajvan függetlensége kudarcra van ítélve”

Tajvan reakciója erre és a gyakorlatra is az volt, hogy Kínának meg kell értenie, hogy a megfélemlítéssel nem tudja megnyerni a szigeten lakó kínaiak támogatását. Tajvan keresi a párbeszédet Kínával, és a fő cél a két terület közötti béke.

Tehát láthatjuk, hogy az új elnök beiktatásában fellelhető bármilyen függetlenségi morzsák már katonai reakciót váltanak ki Kínából, így a Tajvani-szoros helyzete is igen törékeny. Azonban a választások ismételten megmutatták, hogy a tajvani emberek a függetlenséget preferálják. A DPP győzelmével ezeknek az eszméknek az erősödése tovább várható, azonban mivel nincs meg a parlamenti többség, a KMT és a TPP mérsékelheti ezt.

süti beállítások módosítása