A Reaktor Alapítvány 2020-as kutatásait megfigyelve arra kerestük a választ, mit jelentenek a XXI. század legfajsúlyosabb szavai annak a generációnak, ami a fogalmak mögött meghúzódó igazságot megörökli.
A Reaktor Alapítvány és az SDG (Soli Deo Gloria) Alapítvány együttműködésében megvalósult kutatás kvalitatív és kvantitatív modulból állt: a kvalitatív kutatási fázis rétegzett interjúi (6 fókuszcsoportos és 12 páros, illetve triád) lehetővé tették az értékekről alkotott vélekedések, attitűdök személyesebb megismerését; a kvantitatív modul eredményei alapján megismerhetővé vált az átlagos valóság a szélsőértékekkel, a vizsgált témakör tágabb kontextusa.
A kutatás górcső alá vette mit jelentenek a 16-29 éves korosztálynak az igazságosság, a szabadság, a család, az egyenlőség, az egyenjogúság, a környezetvédelem, a globalizáció, a haza, a hagyomány és az Európai Unió fogalmai.
Lehet bár hangos a média a politikailag megosztott, elkeserítő és reménytelen fiatalokról szóló sopánkodástól, a kutatás egészen mást mutat.
Fókuszban a stabilitás
A kutatásból kiderült, hogy a pontozott fogalmak közül kiemelkedő értékelést kaptak azok, amelyek a stabil szociális térhez társulnak.
A kutatás keretében elért fiatalok döntő többsége olyan értékeket tart központi jelentőségűnek, amelyeket nem feltétlenül kapcsolnak hagyományos politikai ideológiai kérdésekhez, ugyanis a fiatalokra egyre kevésbé hatnak a különféle eszmeáramlatok.
Kiemelkedően alátámasztja az eredményt az a részadat is, mely szerint a 15-25 évesek körében élesen elkülönülnek és előbbre sorolódnak az apolitikus fogalmak a többiekhez képest. Ez részben tulajdonítható a fent említett stabilitás utáni vágynak, de részben annak is, hogy
az apolitikus fogalmakról sokkal pontosabb meghatározása van ennek a korosztálynak, így az értéke is megnő számukra azokkal szemben, melyekhez nem - vagy csak kevés - pontos információval kötődnek.
Hittük volna? Dívik a család!
52%-a a válaszadóknak első helyre sorolta fontosságban, 48%-a pedig egyenesen házasságpárti. A kutatás rámutat arra a lehetséges okra, miszerint a hagyományos családban élők továbbvinnék ezt az életformát, a csonka (vagy nem hagyományos) családban felnőtt fiatalok pedig vágyódnak az előbbiek családi körülményeire.
Szabadság és igazságosság
Érdekes tény, hogy a két fogalom nagyon együtt mozog, a válaszadóktól igen hasonló értékelést kap szinte minden esetben. Előbbi fogalom értékét némiképp árnyalja, hogy egy rendhagyó, "bezárt" helyzetben, a koronavírus járvány alatt készült a felmérés. Mégis általánosságban elmondható, hogy
az igazságosság, mint érték elsősorban a materiális dimenzióban szorosan kapcsolódik az egyenjogúság és az egyenlőség fogalmához.
Igazságos az, ha valakinek lehetősége van arra, hogy magas színvonalú oktatási intézménybe járjon, majd erre alapozva jó munkahelyet találjon, jó fizetéssel. Szintén a bérekkel, anyagi helyzettel összefüggő a jelentősége az igazságosságnak: a kutatásban résztvevők szerint azonos munka elvégzése esetén csak minimális különbség lenne megengedhető az egyes személyek anyagi juttatásában.
Egyenlőség és egyenjogúság
A kutatás során az egyenlőség és az egyenjogúság fogalmai szintén együtt jártak, e két témakör igencsak átjárhatónak bizonyult.
Kiderült, hogy a fiatalok gyakorlatilag nem tudnak különbséget tenni e két fogalom között, csak a legtájékozottabbak, szinte csak az erre vonatkozó tanulmányokat folytatók tudták megkülönböztetni ezeket, ezért is lehet együtt tárgyalni e fogalmakat. Az egyenlőség és az egyenjogúság átjárhatósága a szinte azonos átlagértékekkel is igazolható.
Beszédes adat, hogy a fogalmat elsősorban nők és tanulók sorolták előkelő helyre.
A haza, a maga valóságában
A haza önmagában nem feltétlenül a stabilitáshoz sorolható fogalom, hiszen rengeteg politikai áthatású megnyilvánulás használja. Mégis az interjúkból kiderül,
a hazát nem ideologizálják az alanyok, a családjuk, rokonaik és barátaik révén kötődnek hozzá.
Ennek mentén egyértelmű lehet, miért sorolódik ennyire előre a fiatalok számára, pláne, ha megfigyeljük, hogy mennyire szorosan kötődik a fiatalok értelmezésében a családhoz, amit, mint fent láttunk, a fogalmak közül a legfontosabbnak ítélnek.
Két vég közé esve: a környezetvédelem
A fogalom valahol a hátrébb sorolt, kevéssé fontos értékek és a fent már taglalt preferált értékek közé esik. Már láttuk, hogy a kevésbé fontosnak ítélt fogalmak, mint a globalizáció vagy az Európai Unió azért is vesztettek pontot, mert a fiatalok nem érzik azt, hogy ráhatásuk lenne a témára, vagy pedig nem tudnak eleget róla. A környezetvédelem ebből a szempontból nehezen besorolható, mert
a fiatalok ezen a téren kiemelkedően tájékozottak, de globálisan nem érzik, hogy komolyabb ráhatásuk lenne a vele kapcsolatos problémák kezelésében.
Ezen a héten óriásit előztek a keleti vakcinák, bár a Pfizer még tartja magát! Választ a nép, rá lett bízva, ahogy az szokás. Ha engem kérdeznek meg óvodásként, amikor a szúrós szagú, késő-kádári rendelőben vártam reszketve a szurit, nézve a Dr. Bubó plakátokat, amelyek hamis optimizmusa idejekorán beoltott a propaganda ellen, biztosan nemet mondok. Engem akkor nem kérdeztek meg.
Igaz, utána sem. Soha! Sokat jöttünk azóta, valamerre. Itt állunk most:
A Pfizer vakcinája a legnépszerűbb a magyarok körében, 61 százalék beadatná magának azt, sőt 6 százalék csak ezt az oltóanyagot fogadná el. Legkevésbé az AstraZeneca népszerű a magyarok körében 37 százaléknyian oltakoznának vele és mindössze 1 százaléknyian választanák kizárólag az angol-svéd terméket. A keleti vakcinák népszerűbbek az AstraZeneca-nál, mind a kínai Sinopharm, mind pedig az orosz Sputnik V oltóanyagot a megkérdezettek fele beadatná (50, illetve 48 százalék).
Remek hír, azoknak, akik X vakcinára fogadtak, vagy Y bukására, de a divat bármikor megfordíthatja az eredményt, senki ne bízza el magát!
Műtétre várva
Piréz Sándor, gépészmérnök megfelelő testrészét már leborotválta a műtősfiú, a hordágyon feküdt (vagy hogy hívják, a szerző egészségügyben nem jártas).
- Üdvözlöm, bocsánat, a nevét... - Sándor - Sándor! Nos, minden készen áll, hamarosan toljuk a műtőbe - felelte a fölé tornyosuló maszkos alak -, már csak egy kérdésünk van: magyar vagy lengyel infúzió? - Őőő. Svájci nincs?
A maszkos alak és egy nővér összenéztek. Nehéz volt kivenni a szemükből, hogy milyen reakciót váltott ki a páciens viszontkérdése.
- Vagy hát, szóval, magyar? Gondolom. Nem tudom. Lengyel is jó?
A Sándor köré gyűlő egészségügyi dolgozók szótlanul egymás tekintetét keresték.
- Sándor - szólt a domináns, maszkos ember - mi jut eszébe Lengyelországról? - Őőő. Kispolski. Nagypolski. Lengyelpiac... - Sándor segítséget várva nézett körbe, de senki nem akarta befolyásolni - ilyesmik. - Ez nem hangzik túl bíztatónak, ugye, Sándor? - Nem, nem. Szóval a másik a magyar? - Igen, magyar infúzió. Erről valami beugrik Önnek? - Korrupció. Magyar ugar. Inkább lennénk osztrák gyarmat. Szar, minden szar.
Megint egymásra néztek a magyar egészségügyi dolgozók. Sándor próbálta kivenni, hogy sértőnek érzik ezt magukra nézve, vagy helyeselnek, de képtelen volt eldönteni.
- Nézze, Sándor, ez csak egy vakbélgyulladás. Ha gondolja, elhalaszthatjuk!
Sándor megkönnyebbülve sóhajtott:
- Rendben, akkor inkább hagyjuk ezt az egészet. Inkább mennék haza. Mármint, járni nem tudok a fájdalomtól... - Megoldjuk - nyugtatta meg az orvos. - Jól döntöttem? - Kérdezte Sándor, ahogy visszatolta a kórterembe a műtősfiú.
Oldalszél
100 valahány lélek ült a fapados gép gyomrában a ferihegyi aszfalton. A gép elejében megjelent egy öltönyös figura, a zakója ujján négy csík, légitársaság brandelt nyakkendő.
- Szia uraim és hölgyeim, én az önök kapitánya vagyok!
100 valahány néma szempár meredt vissza rá.
- Na szóval az úticélunk London, vagy na, Stansted, ha pontosak akarunk lenni...
Valaki krákogott a 12. sorban.
- ...a lényeg: célállomáson van egy kis szél. Oldalszél. A kérdésem: menjünk, vagy maradjunk?
100 valahány riadtabb, de néma szempár meredt vissza rá. Egy bátortalan kar emelkedett a magasba a 8. sorban. A kapitány bólintva szót adott az illetőnek.
- Bocsánat. Jó reggelt! Piréz Sándor gépészmérnük volnék... - Csak bátran, Sándor! - bátorította a kapitány, az utaskísérők helyeslően bólogattak. - Az jó vagy rossz? Az oldalszél. Mi az ideális? - Kitűnő kérdés, Sándor! Az ideális a nulla. - Értem... - értette Sándor - ...és most mennyi? - Hogy most, ebben a pillanatban mennyi, azt nem tudom, de nem is fontos, az fontos, hogy mekkora lesz, mire odaérünk.
Sándor elpirulva, szégyenkezve nevetett.
- Nyilván, kapitány úr, de mire számítunk?
A kapitány és a személyzet egymásra néztek. Egyikük talán még a fejét is csóválta, Sándornak úgy tűnt.
- ...tehát, méter per secundumban. Várható intervallum. Na meg irány, ugye, a sebesség vektor... ...tudom, az időjárás előrejelzés nem egzakt tudomány...
Maradt egyedül Sándor, akire az összes szempár meredt a kínos csöndben.
- Sándor - felelt a kapitány - van előrejelzésünk, a megfelelő mértékegységekben. - Igen? - könnyebbült meg Sándor, érezve, hogy nem maradt magára. Fejben elkezdett a gyarmati mértékegységek átváltására felkészülni. Láb, hüvelyk. - Sándor. Ha elmondom önnek, meg tudja ítélni, hogy mehetünk-e, vagy sem?
Sándort kizökkentette a kérdés.
- Nos, őőő - kezdte magát egy szóbeli vizsgán érzeni az egyetemi évei alatt a 80-as évek végén - attól függ, gondolom? - Ismeri ezt a géptípust? - Nem. De azt értem, az alapjait, az aerodinamikának... Dimitrov.. Zsukovszkij-profil... - Sándor, ha elmondanék mindent, amit tudok, akkor se tudná megítélni. Csak döntsenek - fordult a többi utas felé - menjünk, vagy maradjunk?
Olajcsere
Piréz Sándor gépészmérnök 4 órán keresztül böngészte az autós fórumot, hogy kitalálja, hogy milyen motorolajat vegyen a 130 ezer kilométer futásteljesítményű autójába (első tulajdonos, nem dohányzó, garázsban tartott). Főleg a viszkozitás érdekelte.
A végére többet tudott a viszkozitásról. Végül azt rendelte meg, amit mindig: amit a gépkönyv javasol.
A politológus a faszé veszi föl a pénzét Ugyanazt mi ingyen mondjuk a kocsmába' A hírekből latolgatunk, spekulálunk De mi a végén ki is fizetjük, amit ittunk
Már egy éve, hogy a koronavírus a mindennapjaink részévé vált. Ahhoz, hogy ez megváltozhasson, és újra "szabad levegőt szívhassunk", egyértelműen vakcinára van szükség. Bár Magyarország, európai viszonylatban, az egyik "legjobban oltott ország" lakosság arányában, még messze a cél.
Olyan vakcinák sorakoznak a probléma megoldására, mint a Pfizer, a Moderna, az AstraZeneca, a Szputnyik, és kínai vakcina. Nem kétséges, hogy az oltóanyag gyártás jelenleg a világ egyik legnagyobb biznisze. Ennek köszönhetően egy rakás oltóanyagot fejlesztettek ki, elvégre nem várhatjuk el, hogy a gyógyszergyártó óriáscégek összefogva, egyetlen vakcina kifejlesztésén dolgozzanak. Ha pedig így alakult, mi magyarok sem maradhatunk ki a versenyből.
Az eddigi vakcináknak is van magyar vonatkozása Karikó Katalin révén, azonban a Pécsi Tudományegyetem virológusai is egy új vakcina fejlesztésébe kezdtek!
Az osztrák-magyar projekt
A projektre persze nem egyetemi keretek között kerül sor, hanem egy nemzetközi programban, a Cebina osztrák biotechnológiai céggel közösen. A Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpont Virológiai kutatócsoportja már tavaly megkezdte a közös munkát az osztrák biotechnológiai céggel.
Mit kell tudni a vakcináról?
A magyar vakcina, amint elkészül, a második generációs oltóanyagok csoportját erősíti majd. Mit is takar az, hogy második generációs vakcina? Jelenleg, ahogy értesülhettek már erről, a vakcináknak három generációja van. Az elsők a hagyományos vírusvakcinák, melyek a legyengített vírust tartalmazzák. A második generációs vakcináknál a vírusnak csak kis mennyiségű antigénjét termelik le a virológusok, ezt utána tisztítják, és végül ez, a tisztított antigén kerül a vakcinába. És végül vannak a harmadik generációs vakcinák. Ezek az RNS vagy DNS vakcinák, ilyenek a Pfizer, Moderna, vagy a Biontech. A harmadik generációs vakcinák gyártása igen hasonló a második generációsokéhoz.
A különbség csak abban rejlik, hogy ezeknél már nem laboratóriumban termelik a fehérjét, hanem azt maga az emberi szervezet állítja elő.
Az RNS-t teszik bele a vakcinában, melyben az RNS „elkészíti” a fehérjét, majd maga az RNS 72 órán belül elbomlik. Utána a szervezet megtanul védekezni a vírus ellen, így alakul ki a védettség.
A tervek szerint már az idei év elején vizsgálják a magyar vakcina hatékonyságát állatokon. A magyar (és osztrák) vakcinához, második generációs vakcina lévén, nem RNS-t, hanem rekombináns fehérjét használnak.
Miért van szükség vakcinációra?
Dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora szerint az ilyen vírusok ellen az emberi szervezet két féle módon tud védettséget szerezni. Az egyik, hogy elkapja magát a vírust. Ugye ilyenkor ellenanyagot termel a szervezet, így védetté válik az a személy, aki átesett a víruson. Azonban ez igen veszélyes, mivel az idősek, krónikus betegek akár bele is halhatnak a fertőzésbe, valamint a covid esetén a védettség sajnos nem tart örökké.
A másik mód pedig, amikor valamilyen oltáson keresztül válik a szervezet képessé megfelelő immunválasz generálására.
Ez utóbbi sokkal biztonságosabb, hatékonyabb, tartósabb, valamint az oltások lehetséges mellékhatásai továbbra is eltörpülnek a koronavírus lehetséges szövődményeihez képest.
Egy újabb magyar siker kibontakozóban
Ha sikeres lesz a vakcina, akkor ezt, hosszú idő óta először, közös osztrák-magyar sikernek könyvelhetnénk el. Ferenc József biztosan boldog lenne a hírtől! A viccet félretéve, bennem felvetődik a kérdés, hogy vajon a magyarok többsége majd a (félig) hazai vakcinával fogja-e oltatni magát, vagy marad a már kipróbáltak mellett?
Én személy szerint inkább választanám a magyar vakcinát. Ezzel nem szándékozok senkit sem buzdítani, ez az én véleményem. Mindenkinek megvannak a saját szempontjai, amelyek alapján kiválasztja vagy kiválasztja majd, hogy melyik vakcinával oltakozzon. A lényeg viszont továbbra is ugyanaz: nem számít melyik oltás mellett dönt az ember (amennyiben döntésképes ezen a téren), ami számít, hogy a vírus megoldására gondolatban levezetett képlet része legyen a vakcina.
A modern irodalomnak van egy hatalmas rákfenéje: a popkultúra, és azon belül a filmek árnyékában születik, él. Onnantól kezdve, hogy ezt az olvasó egyszer észreveszi, zavaróan kilóg a lóláb. A Nyugat íróinak ilyen problémája nem volt, az ő prózájuknak önmagukban kellett cipelnie a történet terhét, nem állt rendelkezésre az a gazdag kontextus, amibe seggest ugorhat egy mai sztori.
De probléma ez a modern irodalomban egyáltalán?
Ernst Cline, a Ready Player One (2011, Moly.hu: 92%) írója olyan tökélyre fejlesztette a visszahivatkozást a popkultúrára, hogy még leírásokkal sem fárasztja sem magát, sem az olvasót, egyszerűen odadobja, hogy
képzeld el X jelenetet Y filmből! Megvan? Na, na pont az.
New York Times bestseller, lefordítva huszonharminc nyelvre, Spielberg filmesítette meg (2018), satöbbi.
A popkultúrából átemelt klisékből építkezés megnemesült!
Lájk, ha felismered a [termék]-et! (hagyatéki eljárás a nyugati civilizáció halála után, Peking, 2039)
Ha ez megfelel tőlünk nyugatabbra, akkor a modern magyar irodalom esetében sem kell idegenkedni ettől, meghaladtuk már Jókait!
"egy olyan történetet, amelyben a főhősnő szuperképességű nők egy csapatával éjszakánként lecsapna családon belüli erőszakot elkövetőkre, akiket válogatott kínzásoknak tenne ki, mint egy Tarantino-filmben."
- Szécsi Noémi író szerint egyre nagyobb számú női alkotó igyekszik belakni az irodalom új és régi témáit és tereit, NLCAFE
Elemzésünk az elmúlt hónap közbeszédében nagy figyelmet kapott írónő, Nagy Krisztina egyik rövid novellájával foglalkozik, amelyik rámutat arra, hogy a kortárs magyar irodalom is van ennyire korszerű.
Két perc az egész, tökéletes hossz az Online Olvasónak.
Ha elolvastuk, vessünk pillantást néhány kritikus véleményére a műről és a kötetről:
Ezek a novellák zuhanásszerűen szippantanak be [...] Szeretem az ilyen jellegű szövegeket, mert noha kapunk tőlük valamennyit a szereplők lelkivilágából, sose tudjuk, mit fognak csinálni a következő bekezdésben, nincsenek elvárásaink velük szemben, tabula rasák, tiszta lapok, és azok is maradnak a befejező pontig. Ebbe a kategóriába sorolnám a második ciklusból a Galamb és a Megint büdös a víz című szövegeket is.
Tóth Krisztina prózavilága – vezessen bár nagyvárosi panelházakba vagy levegősebb vidéki tájra – mindenütt felszikrázik. Mondatai szikárak, lényeglátóak. Történetei a balladák sűrítettségét, szaggatottságát idézik. Folytathatók lennének, miként az elmúlt negyedszázad, melyre ráférne egy alapos paradigmaváltás, s ezt szintén Tóth Krisztina dokumentálhatná.
- Artzt Tímea: Tóth Krisztina bemetszései - Bárka online
A gyerekek, a kamaszok, a fiatalok: az ő kiszolgáltatottságuk olykor némán ordít egy-egy darabból (Megint büdös a víz;
[...]
az esendőséget elviselő tartás igénye, mely nagyképűségtől, álhumanizmustól, (nő)irodalmárkodástól és fölösleges illúzióktól mentesen tartja fönn a magasrendűen kiművelt prózaírói habitust, a novellaművészetet, töretlenül jelen van ebben a kötetben.
A kötet legjobb darabjai (Ahogy eddig, Megint büdös a víz, Plágium) nincsenek igazán befejezve, csak úgy abbamaradnak, és nekünk kell továbbgondolnunk a nyitva hagyott történetet.
- Juhász Katalin: A valóság fragmentumai - ujszo.com
A Megint büdös a víz a kötet egyik legkiválóbb darabja, amely nem akar egy jól megragadott pillanatnál többet átadni. [...] a nagy természetességgel gördülő történet humorának, a legapróbb mozzanatok atmoszférateremtő erejére építő struktúrának köszönhetően mégis teljesen Tóth Krisztinás marad.
Pozitív fogadtatás. A magyar irodalmi élet nem a beefekről szól, nem zéró összegű játszma, ha az ember nincs feketelistán, garantált a dicséret, mint a pontgyűjtő matrica a pénztárnál.
Ha esetleg kevésbé pozitív az olvasó első benyomása a Megint büdös a vízről, emlékeztetnénk, hogy a mű
modern, urbánus fogyasztóknak íródott
és ez alapján fogjuk vizsgálni. Az, hogy a magyar neurotikus vidéksploitation jegyeit magán viseli, mi több, ez talán a mű gerince, nem hátrány, sőt!
Kontextus
2013-ban publikált novella, és mobiltelefonról is szó esik benne, tehát a belátható közelmúlt / fukuyamai hosszújelen számunkra is ismerős környezetében vagyunk. 2013-ban már egy éve piacon van a Tesla Model S, és az aktuális iPhone az 5S (asztroszürke 5, kicsit tovább bírja az akksi), és már több mint egymillió PayPass-os bankkártya volt forgalomban Magyarországon, amivel le lehetett nyűgözni a nyugati turistákat a Király utcai trafikban.
Kalandunk tehát inkább földrajzi, mint időbeli; a globalizált, otthonos egyenkultúránkból készülünk fejest ugrani valami borzongatóan másba. Idegenvezetőnk a főhős és a narrátor.
Erős, filmes kezdet
A fiú imbolyogva felállt, és a pultra könyökölt. Göndör, fényes haja izzadtan tapadt a homlokára. Kért még egy pálinkát.
[...]
a maradék néhány vendég továbbra is a helyén ült, és elszántan vitatkozott valami környékbeli sertéshizlaldáról, amit be akarnak zárni. A fiú egy pillanatra hátranézett, mert olyan érzése támadt, mintha azok ott az asztal körül rá várnának. Vagyis arra, hogy végre elmenjen.
Első percben gól: kocsmajelenet, béna kívülálló VS kemény helyeik. Marty McFly a Vissza a jövőbe 3-ban (1990). Vagy bármi, tényleg bármi.
Sertéstelep, hízó, disznó: már a hangzása megfelelőt rúg az urbánus dobhártyába, felkészítve az orrot a nehéz trágyaszagra. Vidék. Sár, szar, sáros szar. Mészárlás, belek, gumicsizma.
Ha ez sem elég, a pultoscsaj is megszólal:
– Mi főzzük. Ebbe’ csak szilva van.
Tyúkszarbó' van. Milyen karakter is ugrik be hirtelen? Jó kedvemben vagyok, legyen Balázs Show Erzsi (2006). Nem egy Manic Pixie Dream Girl, nem kell túlgondolni.
Erősen megérkeztünk 'falura, efelől nincs kétség, már csak az áron vitatkozunk.
[a fiú] odabotorkált az egyik alumíniumszékhez, előszedett egy összepréselődött, szottyadt gyümölccsel teli zacskót a hátizsákból.
Nem lesz kúrás, gondolnánk, ahogy komótosan követi a kamera balfaszunkat, de szerencsére a falusi menyecske egy újabb magyar filmes klisével segít szerencsétlen főhősünkön: ő az atavisztikus szexualitást megtestesítő magyar parasztasszony, elsőre Pécsi Ildikó az Indul a bakterházból (1979), kötelező, fél évszázados cameo a kádári-újhullámos filmektől napjainkig.
Könnyű, tüzes, tenyeres-talpas, pajkos szextárgy, kapanyéllel a szájában. Szofisztikáltságában egy közepes tanuló, 12 éves városi lány értelmi szintjén rekedt (legjobb esetben), de gyakorlatban és biológiailag felnőtt.
Itt ugye épp kocsmát vezet, vagy pultot visz, egyszemélyes munka. A szilvás flört után átvezető vágóképek: részegség, fókuszvesztés, zavaros memória, elsötétedés, reggel. Látjuk magunk előtt, segítenek a filmek.
Implicit szex. Lehetne explicit is, a papír elbírná, de nem kell ezzel fárasztani sem az írót, sem az olvasót.
Másnap
Pirkadatkor a hamis vidéki idillbe ringatott olvasónak rögtön sorakoznak a baljós előjelek:
A klórszag kintről szivárgott, a nő éppen feltörölte a söntést
Mondjuk jobb, mint a disznószarszag! Söntés. Sertés. Mikor vágják a disznót? Hajnalban!
Realizmus. Csóróság. Kultúrsokk. Alienation. Tetemek, hideg csempék: vágóhíd.
De még mielőtt balfaszunk magához térne, a korán kelő bennszülött asszony már el is kapja a tökeinél szerencsétlent, és a túlélési ösztön pillanatnyilag alulmarad a szexuálissal szemben:
Leszopjalak?
[...]
Lassan, szakszerűen dolgozott, közben időnként felnézett, ahogy a pornófilmekben látta.
Bizony, még az érintetlennek hitt falvakban is átveszik a romlott kozmopolita világkultúra mintáit, pont ahogy a modern próza.
Itt tudatosul bennünk az is, ha nem lenne a mobiltelefonos kitérő, hogy modern irodalmi műről van szó, hiszen megteszi azt a bátor avantgárd ugrást, hogy "szopásról" ír, amit egy középiskolai fogalmazás még ma sem bírna el, de egy korszerű, felnőtt történetben kötelező kikacsintás. Nem lenne teljes, ha nem tartalmazna klinikai ridegséggel odadobott vulgárszexualitást, hiszen a fogyasztókban él valahol egy fölnőtt értelmiségi kritikus, aki ül a zsebszínházban egy kis notesszel a kezében, és rezzenéstelen arccal húzza be a strigulát az alapkövetelmények oszlopban, amikor Jézus kiveri a hajléktalan faszát.
Amikor újra kinyitotta a szemét, már közeledve az orgazmushoz, arasznyira az arca előtt egy fél méteres, legyekkel telipöttyözött, ragacsos légypapírt fedezett fel, ami az előbb még nem volt ott.
Légypapír!
Sorakoznak a tetemek a sárgás ragacson. Felriad a városi közönség, aki legyet ritkán lát, és akkor is szalvétával szedi fel, vagy morzsaporszívóval.
Bevallom, így, a szexjelenet után az írónő az én kezdődő merevedésemre is rácsapott egy mogyoróvesszővel. Kezdtem már izgalomba jönni, bevitt a csalánosba! Úgy haptákba vágtam magam, hogy lefejeltem a légypapírt. A macska ijedtében föllökte az aludttejes csuprot.
De lendüljünk túl ezen a jump scare-en, hiszen ez csak egy felkészítés a főhősünk feszült orgazmusát követő, valódi, sokkoló klimaxra:
Még mindig ugyanabba az irányba nézett bambán, öntudatlanul, ki a kertbe, amikor a nő már papírzsebkendővel törölgette a száját, aztán felegyenesedett, és hozzásimult.
– A fát nézed? Nagyon öreg fa. Majdnem százéves.
Nagyapám arra akasztgatta a zsidókat.
Hoppá, mi?
Na, na, na? Baljósak voltak az előjelek? Hoppá, mi!
Meglepődtünk? Dehogy! Pont ez a lényeg, ismerős, várt, megerősítő sokk. Utólag már két - villamos - megállóval ezelőtt is láttuk jönni.
Nem csak a magyar vidéksploitation sajátja ez. Hol van még ilyen twist a világkultúrában? Valamiféle baljós idill mögött megbúvó sötét titok? A normalitásnak eladott létet szétfeszíteni akaró, elfojtott tabuk kibuggyanása, amikor a szőrt kettéfésülve megtalált gennyes hólyagba társadalomtudósi szikével nyit tisztitó fényt a mesélő?
Hirtelen annyi neuron tüzel, hogy papírzacskóba kell lélegeznem, nehogy rohamot kapjak. Lecsapok az elsőre: Amerikai szépség (1999)! A Náci Tál!
Hoppá, mi! Igaz ott azért még van egy csavar, a náci buzi is! Bocs ha elspoilereztem, nem mai film.
Itt ilyen ráadás nincs, de Erzsi azért fokozza:
Le is van velük fényképezve, ha akarod, megmutatom… Hova mégy, mi? Ki se fizeted a kávét? Hülye kis pöcs!
A pultoslánynak nem erőssége a pillow talk.
Főhősünk balfasz-alakú lukat ütött a kocsmaajtón, így szaladt keresztül a falun, majd úrrá lesz rajta egy városi kór, amit a helyi körzeti orvos sem ismerne fel:
Előregörnyedt, és az út széli, poros fűcsomókra rókázott. Tőle pár méterre világoskék artézi kút állt.
Pánikroham! Görnyedés, bénító rosszullét.
Nem jön azonban a piócás ember, helyette - már csak ezen, műfaj-(újra)definiáló novella okán is mondhatjuk - a vidéksploitation kötelező eleme, a bizarr elköszönő kép következik:
Ekkor vette észre a kisgyereket, pontosabban először csak a meztelen, koszos lábát. [...] Kezében bádogvödröt tartott. [...] Gyanakodva figyelte, mit csinál a tornacipős idegen, aztán egyszer csak megfordult, és szaladni kezdett visszafelé a földúton a távoli, rozzant házsor felé. Lóbálta a kezében a vödröt, úgy kiabált:
– Megint büdös a víz! Megint büdös a víz!
Vidéki típusú találkozások. Bendegúz. A kis bice-bóca.
hunyorogva próbálta kitalálni, merre lehet itt a legközelebbi buszmegálló.
Értékelés
A szőrös szívű szerkesztők egyik szabálya, hogy ne feltételezzünk mélységet ott, ahol a szerző egyszerűen lusta vagy közhelyes is lehetett. Én ezt azonban megszegtem, és próbáltam a vidéksploitation-holokauszt-neurózis-omg mögé többet látni, mint kiderült, helyesen.
Az internet pöcegödrének sakáljai, akiket digitális köztisztasági megfontolásból sem idézni, sem linkelni nem fogok, elsők között hozták fel a szilvafa problémáját:
egy gyümölcsfa, főleg egy öreg gyümölcsfa nagyon törékeny, még egy gyereknek is veszélyes felmászni rá, ráadásul ha rendesen metszik, akkor az ágai is elég alacsonyak, hogy állva lehessen szedni. Akasztásra alkalmatlan.
Nem kizárt, hogy ez az írónő által szándékos, így mutat rá, hogy szimbolikus az egész: a reggeli ébredés terrorja a városi ember egyéjszakás kalandjának másnapja, amikor a partner szerelmes szemekkel, túlzottan ragaszkodóan ébred. Még a családi fotóalbumot is hozná, a következő pedig az, hogy bemutatná a szülőknek, ha lehet már aznap délben. Ezért a pánikszerű menekülés.
Szilvafa, családfa, leszakította a gyümölcsöt (megdugta a lányt), és most kötelezettséget kapott. Akasztás => kötél. Elkötelezni magát a modern embernek = halál.
A másik jellemző kritika, hogy a magyar fish-out-of-water, budapesti vidéken sztorit jóval szórakoztatóbban - és a parasztokkal kegyelmesebben - mutatja be sok, létező mű. Például Vetro elvtárs a Veri az ördög a feleségétben (1977) a főszereplővel rokon karakter, mégis tudunk együtt nevetni a házigazdákkal, miközben mi is érezzük a vendég gyomoridegét. De ha csak a kötelező olvasmányoknál járunk, a Tüskevár is elegánsabban kezelte ezt, Matula bácsi nem mesélt arról, hogy mennyire jól lehet a lápban levezényelni egy etnikai tisztogatást. Jegyezzük meg, kissé gyanús, hogy kerülte a témát.
Ezt azonban nem lehet egy rövid novellának felróni: a nüanszoknak itt nincs helye. A klisé időt és energiát spórol alkotónak és fogyasztónak, 2021 van!
Ne tévesszük össze az igénytelenséget a hatékony kommunikációval: céges emailt sem úgy írunk, mint Jókai!
Gondoljuk, sőt, írjuk tovább!
Tovább megyek, a írónőről azt is feltételezem, hogy szándékában állt az urbánus vidékfelfogás hisztérikus szemellenzősségét parodizálni egy vegytiszta, rövid, feszes novellában, egyfajta shit testet írni, amin az igénytelen kritikus orra bukik. Ha így szemléljük ezt a művet, a "Megint büdös a víz" egy mérce, egy jövőbeli hivatkozási alap bármilyen, részint leereszkedő, részint rettegő vidéksploitationnek:
A Népszavában megjelent egy újabb publi a kicsi, elképzelt faluról, ahol a jobboldali polgármester él az első éjszaka jogával? A Népszava megintbüdös a vizezett egyet.
A mű azonban nem csak kiváló mérce, hanem inspiráció is további novellákhoz: bemutatni az eseményeket egy teljesen normális szemlélő szemszögéből, rámutatva a főszereplő-narrátor valóságtorzító pszichózisára. A falusiak kicsit csipkelődve, de segítően viszonyulnak a városi gyöttmenthez, aki rettegve, sértődve kerül hisztériaspirálba, ami előtt értetlenül állnak, de remekül szórakoznak, amíg sietve fel nem száll a rossz buszra.
Vagy megírni ugyanezt Budapestre kalandozó vidékivel, van az is elég sokkoló, a mocsok, az őrültek az utcákon, az atomizált tahók végeláthatatlan sora, konstans pánik attól kezdve, hogy leszáll a népligeti buszpályaudvaron.
Megint büdös az aluljáró
Lehetne sorozat: Megint büdös a víz, Még mindig büdös a víz, Büdös a víz: Tokyo Drift. Olvasnánk!
Sok van még ebben az értékes kis szilvamagban.
A mi értékelésünk:
S hogy jó példával járjunk elől, nem csak a mű gondolatserkentő erejét, hanem a klisék fontosságát is bizonyítva, az "artézi" kutak elterjedtségét alapul véve virtuális vidékbarangoló játékot kínálunk kritikánk végén:
Megint büdös a víz - ivós játék Google Maps-szel
Szabályok: le kell dobni a street view pint Magyarországon, és körbenézve az utcaképen kell hogy legyen egy nyomós kút. Háromszor lehet próbálkozni: ha harmadikra sikerül, mindenki más iszik, ha nem, a dobó iszik.
Ha már az első dobásra sikerül, mindenki más kettőt iszik.
Ha másodikra sikerül, aki először elkiáltja magát, hogy "megint büdös a víz!!!", kimarad a körből, és mindenki más kettőt iszik, a dobó is.
Aki rosszkor kiáltja, hogy "megint büdös a víz!!!", a büntető szilvapálinkából iszik.
Ha távolsági busz van a képen, és valaki azt kiáltja "Hova mégy, mi? Ki se fizeted a kávét? Hülye kis pöcs!", mindenki más iszik. Ha elrontja - mondjuk turistabusz, pontatlanul idéz -, ő iszik büntető szilvapálinkát.
Aki még nem ismerné a sztorit: történt a napokban, hogy Amanda Gorman afro-amerikai költőnő versének holland fordítását azért nem fogadták el, mert a fordító egy fehér férfi, és mint ilyen, nem érezheti át igazán egy afro-amerikai nő érzésvilágát. Az eset nem példa nélkül álló:
több alkalommal felmerült már az elmúlt időszakban, hogy pl. meleg vagy transznemű karaktert meleg, illetve transznemű színész játszhasson csak el.
Most nem szeretnék belemenni annak taglalásába, hogyan is nevezzük azt, amikor valakit a bőrszíne, a neme vagy a szexuális identitása miatt zárunk ki valamilyen lehetőségből, helyette egy elméleti problémát szeretnék bedobni.
A „progresszív”, interszekcionális identitáspolitikai kezdeményezések általában néhány politikailag jól megszólítható és reprezentálható, ilyen vagy olyan okból elnyomottnak titulált csoportokra céloznak: a nőkre, különféle átlagtól eltérő szexuális irányultságokra és nemi identitásokra, feketékre és más etnikai kisebbségekre, fogyatékkal élőkre. Mivel ezekkel a csoportokkal kapcsolatosan általánosságban – de, fontos megjegyezni, nem a csoport összes tagjával – azonosítható valamilyen társadalmi hátrány egy másik csoporthoz képest, vagy egy másik csoporttól elszenvedett történelmi sérelem,
a progresszív retorika szerint ennek kompenzálásaként jóvátételt, extra lehetőségeket érdemelnek, és jobban oda kell figyelni arra, hogy reprezentálva legyenek a médiában.
Az én kérdésem a következő: mi alapján jelöljük ki ezeket a csoportokat, és hány ilyen létezhet? Az emberi sorsot, egy adott személy életlehetőségeit és esélyeit ugyanis számos tényező határozza meg. Igen, tagadhatatlanul belejátszanak a fentebb felsoroltak is, bár ez nagyban függ a szociális környezettől (talán beláthatjuk, hogy igencsak más esélyei vannak egy Európában élő melegnek, mint egy szaúd-arábiainak).
De mondok még néhány olyan jellemzőt, ami erőteljesen kihathat a sorsodra:
Milyen családban nőttél fel? Mennyi szeretetet kaptál gyerekkorodban, és mennyire voltál kitéve a kultúrának a szüleid által? Egy békés és kiegyensúlyozott családban felnevelt emberről tudhatjuk, hogy jóval kiegyensúlyozottabb lesz a pszichéje, mint egy bántalmazó vagy diszfunkcionális családban felnőttének, ahogyan azt is, hogy a szülők intellektuális színvonala nagyban meghatározza a gyerek fogékonyságát is ezen a téren.
Vagy mondjuk mennyire vagy vonzó? Tudjuk, hogy a közmegítélés szerint szépnek ítélt emberek előtt rengeteg olyan kapu nyílik meg, ami a többiek előtt zárva marad, és az egyéb kapukat is sok esetben kevésbé kell feszegetniük. Emellett kutatások szólnak arról, hogy a szép emberek mentális egészsége, általános boldogsági szintje magasabb, mint a szerencsétlen külsejűeké.
Mennyire vagy intelligens? Az intelligencia az egyik legfontosabb prediktora annak, hogy milyen jövedelmi szintet fogsz elérni az életben.
Naphosszat lehetne sorolni azokat a tényezőket, amelyek kihatnak arra, hogy milyen sorsra, létélményre számíthatsz, hogy milyen lehetőségek nyílnak meg előtted az életben. És itt a probléma:
a progresszív identitáspolitika ugyanis maga emel ki ezek közül néhányat, amelyeket önkényesen minősít az ember létélményének meghatározó részeként, amelyért adott esetben kompenzáció jár.
Ráadásul erre még az elméleti alapja is légvár, hiszen pont a progresszívek állítják, hogy a nem, a rassz, a szexuális kategóriák mind társadalmi konstrukciók, és nem objektív, inherens tények. Ha pedig így van, akkor miért nem kell ugyanilyen elbánásban részesíteni az embereket az általam felsorolt, és még számtalan egyéb koordináta-rendszer mentén?
Ha pedig az interszekcionalitás alapelveit elvisszük a logikus végpontjukig, oda jutunk el, hogy MINDEN EGYES EMBER egy önálló „csoport”, hiszen nincs két olyan ember, akiket pontosan ugyanazok a benyomások értek volna, akik pontosan egyenlő feltételekkel és esélyekkel nézhetnének szembe az élettel.
És ezt a cikk kiindulópontjaként szolgáló esetre vonatkoztatva gyakorlatilag oda jutunk el, hogy Amanda Gorman versét senki más nem fordíthatja le, mint Amanda Gorman.
Filmen bármely valós személyt csak saját maga játszhatna el (ha egyáltalán, hiszen a filmfelvétel kori önmaga nem azonos a cselekmény ideje kori önmagával), kitalált karakterek pedig egyáltalán nem volnának megszemélyesíthetők.
A progresszív identitáspolitikával pontosan ugyanaz a baj, mint a liberális kurzus zászlóshajóinak 90%-ával: egy alapvetően legitim törekvést – jelen esetben az egyenlőség elősegítését, a társadalom igazságosabbá tételét – próbál meg alapvetően érzelmeken, benyomásokon alapuló módon, de közben azt racionálisnak beállítva elérni. Ha azonban egy elv nem állja ki az ad absurdum próbát – azaz, ha a logikusan levezetett végkifejlete abszurd helyzetet eredményez –, akkor ideje más utat választani a kitűzött cél felé.
A szerdai nap során mutatta be az Európai Bizottság a vakcinaútlevél részletesebb elképzeléseit, ám egyelőre több kérdés mint válasz fogalmazódott meg a tervezett eszköz kapcsán. Bár a COVID-útlevél (szofisztikáltabb nevén vakcinaigazolvány, a Bizottság elnevezése szerint zöld tanúsítvány) ötlete érthetően merült fel sokakban a járványhelyzet tükrében, rengeteg szempont elkerüli az azt támogatók figyelmét. De mi is a gond vele?
Először is lényeges különbséget tenni a belföldön és a külföldi utazásokhoz tervezett igazolványok között, hisz bár a kettő között sok hasonlóság merülhet fel, mégis funkciójukat tekintve más célt kívánnak szolgálni. Jelen cikkben elsősorban az utazásokhoz tervezett igazolványról esik szó (még ha számos pont teljes mértékben érvényes belföldi tekintetben is), bemutatva a különböző területek mentén felmerülő kihívásokat – legyenek azok egészségügyi, morális vagy működésbeli kérdések.
Egészségügyi kérdések
Az biztos, hogy a vakcinák nagyban elősegítik a súlyos tünetek elkerülését a beoltott személyek körében (bár azt sem 100 százalékban), ám az korántsem egyértelmű, hogy ezen személyek továbbra is fertőznek-e. A kérdés különösen is releváns több oltóanyag létezése tekintetében (még ha Izraelben a Pfizer kapcsán vannak is erre vonatkozó pozitív adatok), és bár ez a bizonytalanság nem kérdőjelezi meg a vakcinák hatékonyságát, azt igen, hogy jó döntés-e előnyöket adni a beoltottak számára – különösen úgy, hogy alacsony oltottsági szint mellett sokakra lehetnek hatással a fertőzés továbbadása esetén, a nem beoltottakkal való kontaktok száma pedig valamilyen formában így is úgy is megmarad.
Hasonló kérdés, hogy mennyi ideig védenek a beadott oltások – főleg az újféle mutánsok megjelenése eredményeként. Ahogy David Salisbury fogalmazott a Bloomberg számára, megtörténhet olyan eset, hogy valaki rendelkezik az immunitás igazolásával az útlevelében, ám antitestekkel nem. Hasonló veszély merülhet fel akkor, ha valakinél nem vált ki megfelelő immunválaszt a vakcina. Erről érkeztek néhány napja hírek az Egyesült Arab Emírségekből a kínai Sinopharm kapcsán, de hasonló folyamat (még ha korántsem általánosan jellemző) a többi oltóanyagnál is felmerülhet. Ebben az esetben az adott személy nem csak hogy átadhatja a fertőzést, hanem maga is veszélyben lehet a továbbiakban, így a védelme csupán egy hamis látszat.
A legtöbb vakcinaigazolvánnyal kapcsolatos elképzelés kedvezményeket kíván nyújtani azok számára is, akik már átestek a fertőzésen. Erről szó esett az Európai Bizottság szerdai sajtótájékoztatóján is, melyben említésre került, hogy az Európán belüli mozgáshoz igazolni kell az oltottságot, a víruson való átesettséget (amely maximum 180 napja történhetett), illetve az esetleges tesztet előbbi kettő hiányában. Mindez azért is kérdéses, mert rengeteg olyan példa ismeretes, hogy valaki másodjára is elkapta a koronavírust – gondoljunk csak a számtalan magyar portálon is publikált hírre, mely szerint Bodó Richárd kézilabdázó bár komolyabb tünetek nélkül, de őszi megfertőződése után újra pozitív tesztet produkált. A koronavírussal való újrafertőződést illetően bár vannak bizonytalanságok, ám nem egy hasonló eset történt, így a víruson már átesettek (különösen hónapok múlásával és új mutánsok megjelenésével) nem biztos, hogy valóban biztonságban vannak.
Morális kérdések
A legfontosabb morális szempont, hogy a vakcina önkéntes. Az egyre nagyobb oltási hajlandóság elérése értelemszerűen az államok érdeke, ám konkrét kedvezmények nyújtása egy kétrétegű társadalmat hozhat létre, számos szakértő szerint pedig az oltási hajlandóságot akár csökkentheti is. Erre persze gyakori válasz, hogy „aki nem olt, vállalja a következményeit”, ám fontos látni, hogy sok esetben olyanok sem kapnak vakcinát, akik szeretnék azt: ilyenek azon személyek, akik valamilyen egészségügyi indok miatt nem kaphatják meg, 18 év alattiak, illetve a kellő mennyiségű vakcina hiányában most még alapvetően azok is, akik a leginkább mobilis csoport – különösen a fiatalok. Elméleti szinten sok minden könnyen megvalósíthatónak hangzik, de nézzünk egy konkrét példát: Romániába jelenleg karantén nélkül léphetnek be a már beoltottak. Tegyük fel, hogy egy háromfős család (2 szülő, illetve egy fiatal gyermek) elutazik egy sárga jelzésű országba (jelen esetben ez lehet akár Magyarország). A hazatérést követően a szülők szabadon mozoghatnak, a gyermek viszont karanténba kerül (és még teszt elvégzése esetén is csak 10 nap után szabadulhat). Ez egyetlen eset, de számos példa mutatja, hogy
igazságtalan és abszurd szituációk alakulhatnak ki a megkülönböztetés következtében ha mindent oltásra vagy tesztre alapozunk, ahogy a társadalmi ellentétek és feszültségek növekedése is magától értetődő lesz.
A cikk előző részében már szó esett a víruson átesettek helyzetével. Egy ilyen járvány esetében sajnálatos módon nagyon sokan önhibájukon kívül betegednek meg, így nincs ok „irigykedni” azokra, akik megfertőződtek. Ennek ellenére jogos azon aggály, hogy az egészséges, magukra és a szabályokra 1 évig tekintettel lévő – vagy a vírust egyszerűen szerencse következtében megúszó – személyek kerülnek hátrányba, miközben sok esetben a felelőtlenebb egyének jutnak előnyhöz az átesettséggel. Ehhez párosul, hogy sokan tünetmentesen eshettek át a koronavíruson – Merkely Béla szerint például hazánkban négymillióan –, így nagyon nem tiszta a kép azzal kapcsolatban, hogy ki és pontosan milyen körülményen között jogosult egy ilyen igazolványra, továbbá miként kivitelezhető, hogy az emberek minden esetben valós képpel rendelkezzenek saját „státuszukat” illetően.
Utazáshoz köthető igazolvány esetében nagyon erős morális szempont, hogy egyes országok lakosai jelentősen később juthatnak csak vakcinához. Február második felében például a világsajtót is bejárta az ENSZ részéről megfogalmazott azon kritika, hogy több mint 130 országban egyetlen vakcinát sem adtak be, miközben az oltóanyagok 75 százalékát 10 állam foglalta le magának. Előrejelzések szerint bizonyos államokban akár 2023-ig is kell majd várni a tömeges oltás kezdetéig, az igazolvány pedig értelemszerűen ezen országok lakosait kizárja – különösen úgy, hogy az ő esetükben sokszor tesztek végzése is nagyobb nehézségekkel jár. Nem egy beszélgetésem zárult már úgy a témában, hogy a fejlődő országok lakosai „amúgy is szegények, nem utaznak”, viszont ez a nézet nem csak képmutató és általánosító, ám nagyon káros és veszélyes is a globális fejlődés és felzárkóztatás törekvéseinek viszonylatában.
Működésbeli kérdések
A fejlődő országok helyzetéhez érdemes hozzátenni, hogy egy globális rendszer létrejötte és elfogadása nagyon távolinak tűnik, de még az Európai Bizottság által előterjesztett EU-s rendszer is számos működésbeli kérdést vet fel – ha egyáltalán elfogadják azt a tagállamok. Tagállamoktól függ ugyanis, hogy milyen feltételekkel engedik be az Európai Gyógyszerügynökség által nem engedélyezett vakcinákkal beoltottakat, ahogy a tagállamokon múlik majd az is, hogy esetleges egymástól eltérő plusz szabályokat hozzanak. A jelenlegi terv szerint megtörténhet tehát olyan, hogy egyik európai országba utazhat karantén nélkül például a kínai vakcinát felvevő személy, míg a másikon belül karanténba kerül. Az is lehetséges, hogy egy ország továbbra is karantént rendel el az összes beutazóval szemben, igaz ebben az esetben minden országgal hasonlóan kell eljárjon. Nem érkezett meggyőző válasz azon újságírói kérdésre sem, hogy mi történik a schengeni övezeten belül például autóval utazók esetében: nagyon más ugyanis egy reptéri ellenőrzés, illetve közúton való országok közötti mozgás.
A „tagállami hatáskör” (tagállamok végeznek majd ellenőrzést) típusú válasz érthető persze, ám az egység helyett újra csak tagállamonként egymástól eltérő helyzetet teremthet, miközben számos visszaélésnek is teret engedhet.
További bizonytalanságot eredményez, hogy meddig is marad érvényben egy ilyen rendszer, mit takar pontosan a „pandémia vége” kifejezés, illetve milyen szabályokat hoznak a tagállamok az esetszámok csökkenése és a normalizálódás esetén. Az oltási kampány előrehaladtával, illetve a nyár érkezésével talán nem naivitás bízni abban, hogy a tavalyi nyári időszakhoz hasonlóan (vagy akár még inkább) kedvező helyzet alakulhat ki, ebben az esetben pedig sokkal érdemesebb volna egy közös kritériumrendszeren keresztül – akár az ECDC épp ezen célra kialakított térképeit figyelembe véve – a személyek szabad mozgását feltételek nélkül lehetővé tenni. Amennyiben ugyanis két Európai Uniós országban egyaránt kedvezőek az adatok – például kevesebb mint 25 eset jut 100 ezer lakosra, a tesztek pozitív aránya pedig 4 százalék vagy alatti, ahogy azt az ECDC is állítja a zöld besorolású országoknál –, akkor célszerűtlen feltételeket szabni a szabad mozgásnak, különösen úgy hogy egyes (talán sokkal fertőzöttebb) országokból érkezhetnek az oltottak, a fertőzésen átesettek vagy a tesztet végzők az igazolványt birtokolva. Napjainkban Európa közel egész területe vörös, így nem sok országgal lehetne korlátozások nélkül visszaállítani a szabad mozgás lehetőségét, ám már az is sokat segítene, ha kommunikáció szintjén megjelenne ennek jövőbeni lehetősége a helyzet javulása esetén, hisz jelentősen csökkentené a témával kapcsolatos feszültséget és reményt adna a valódi határok nélküli Európához való visszatérésben. Ezzel kapcsolatosan pozitív hír, hogy Adina Vălean EU közlekedési biztos egy román csatornának arról beszélt interjújában, hogy természetesen egyes államok dönthetnek úgy, hogy egyáltalán nem igénylik az igazolvány meglétét a belépéshez, ám persze a helyzetet bonyolítja, hogy az igazolvány megléte mellett akár plusz tesztet vagy karantént is előírhatnak. Az interjú pontosan összefoglalja tehát, hogy a Bizottság által kigondolt keret – még ha nyilvánvalóan bír is pozitív hatásokkal a PCR tesztek és oltások összes tagállam általi ellenőrizhetőségében és elismerésében – a gyakorlatban sokkal inkább
a tagállamok egyéni elképzelésein múlik majd és az elmúlt egy év folyamataihoz hasonló káoszt teremthet.
A magyar sajtó legnagyobb szegmensében sajnálatos módon úgy kerül bemutatásra az Európai Bizottság felvetése – ahogy összességben a COVID-útlevelek megjelenése is –, mint a biztos jövő része.
Ehhez párosul, hogy a témában véleményt formáló egyének – képviseljék azok bármelyik álláspontot – többsége is leegyszerűsített szlogenek és személyes támadások kosarával él, miközben megannyi nagyon is megalapozott kérdés merülhet fel a rendszer egészét illetően. Bár a jövő tervezését időben kell elkezdeni, ám ennél is fontosabb a mostani kihívásokat kezelni, mely kihívásokból Európában és hazánkban is sajnálatos módon bőven adódik a harmadik hullám erőteljes szakaszában. Érdemes tehát elgondolkodni azon, hogy megéri-e hatalmas költségeket és energiákat vakcinaigazolványra fordítani ahelyett, hogy ezen erőfeszítések a vírus gyors megállítására és a normalitáshoz való mielőbbi visszatérésre fókuszálnának.
Mindeközben nem szabad elfeledni, hogy – különösen is az európai értékekkel összhangban – olyan megoldásokban kell gondolkodni, melyek a lakosság egészének méltányos lehetőségeket biztosítanak, hisz a járványba, illetve az ezzel járó egy éve tartó nehézségekbe is közösen kerültünk be. Most mindennél fontosabb az egység és a szolidaritás.
A mai nap egyik legnagyobb politikai és általános járványetikai öngólját lőtte Szaniszló Sándor, 18. kerületi polgármester, amikor kurucos (labancos?) posztjában - amit azóta törölt - büszkélkedett a senkinek nem kellő, felesleges, patkányhugyos kínai vakcinával, amit a kormány még ma behúzott farokkal elszállít, hogy máshol kísérletezzenek vele, majd követelte az Európai Uniósat, ami a fehér embernek való.
több száz adag kínai koronavírus vakcinára nem volt jelentkező, ezért a megmaradt készletet a kormány még ma elszállítja.
A 18. kerület polgármestere levelet írt Kásler Miklós miniszternek, hogy a kieső oltóanyag-mennyiséget azonnali pótolja olyan „Unió által engedélyezett vakcinával, amelyik iránt megvan a közbizalom”.
S azt is kérte, hogy amennyiben lehetséges, „ilyen esetben tegyék lehetővé a soron kívüli oltásokat a többi regisztrált lakos számára!” Az oltási sorrend meghatározása ugyanis nem tartozik az önkormányzatok hatáskörébe. Majd azzal zárja a posztját, hogy továbbra is kérnek mindenkit, hogy jelentkezzenek az oltásért.
Ugye itt az implikált, hogy oltás kellene az embereknek, csak a kínaira nem volt jelentkező - hogy hol a kerületen belül, nem derül ki. Egy aktivista háziorvos? Ez igazából másodlagos: ő így akarta kommunikálni. Miért?
Lájkokért
Győzelmi kör: lám, a kerületnek nem kell, ahogy a DK-s petíció január óta jósolta. Lájkok helyett felháborodott kerületbelieket kapott a nyakába, akiknek jó lett volna a kínai vakcina is. Mint kiderült, sokan várnak oltásra és jelezték is, hogy nekik a kínai is megfelel.
Így lett végül a poszt az enyészeté.
A polgármester rosszul mérte fel a közönségét, nem lett vastaps. A törölt poszt után következő, két nappal ezelőtt publikált bejegyzés azonban sejteti a lukra futás kontextusát:
Egy 444 cikkből induló jereváni rádió lánc vágyvezérelt értelmezésének végpontja az lett, hogy a kormány ül a fehér embernek való Nyugati oltásokon, de ide csak a vackot küldi, mi pedig büszkén lemondhatunk róla.
A fenti posztban található egy 444-es cikkről egy screenshot.
A cikkben egy beágazott Ursula von der Leyen tweet.
We agreed with @BioNTech_Group@pfizer on an accelerated delivery of 10 million doses for quarter 2.⁰ This will bring the total deliveries of this vaccine to 200 million doses for that quarter.⁰ It will give Member States room to manoeuvre and possibly fill gaps in deliveries. pic.twitter.com/abBr3lKUXc
A dokumentumban az áll, hogy a Bizottság és a Pfizer megegyeztek egy előrehozott Q2-es szállításról 10 millió vakcina esetén, ami Q3-ban és Q4-ben jött volna. Első lépésként, mert a tagállamoknak az x gittegyletben még rá kell bólintani, s a többi. Ezzel együtt Q2-re 200 millió adag várható.
Ebből a remek 16-i tweetben lévő screenshotból készült 444-es cikkről készült screenshotból lett az aznapi polgármesteri örömposzt arról, hogy 50 ezer dózis jut majd a kerületieknek. Ráadásul Ursula mondatát (ezzel együtt lett 200 millió) is úgy fordította a polgármester, hogy ezen felül, így ő már 210 millióval számolt. Nem mintha számítana.
Így lett a lesz, majd, talán, 5%-kal több Q2-ben - fehér embernek való - vakcinából már van, itthon, jár.
A kínai nem is kell, dugják fel Káslerék, küldjék a rendeset, addig meg jöjjenek a lájkok!
A koronavírus járvány gyökeres fordulatot hozott az életünkben. Szinte nincs olyan terület, ahol ne változott volna valami a vírus hatására. Márciusban Magyarországon is mindenki bezárkózott az otthonába, és csak - jobb esetben - ritkán mozdult ki a négy fal közül.
A bezárkózás és a higiéniára való nagyobb odafigyelés pedig változást eredményezett a fizetési és vásárlási szokásainkban egyaránt.
A paypassos fizetés esetén megemelésre került az összeghatár, amely alatt nem kér PIN kódot a terminál, ezzel is arra sarkalva a vásárlókat, hogy inkább az érintésmentes fizetési móddal éljenek. Az összeg 5000 Ft-ról 15000 Ft-ra módosult, így magát a terminált is sokkal kevesebbszer kell megérinteni, hiszen kevesebb esetben kell beírni a PIN kódot. (Természetesen, ha már 5 alkalommal történt érintésmentes fizetés vagy ha a megelőző vásárlások összege elérte a 150 euróval megegyező összeget, akkor 15000 Ft alatt is be kell írni a PIN kódot.)
De nem csak bankkártyával lehet fizetni érintésmentesen, hanem egyre inkább elterjedőben van a mobiltelefonnal történő fizetés is. Mobillal történő fizetéskor applikációtól függően kérhet PIN kódot a terminál, de bizonyos alkalmazásban elég beírni a telefonba egy jelszót vagy ujjlenyomattal történő azonosítást végezni. Ennek köszönhetően pedig már a terminál megérintése is elkerülhetővé válik.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai alapján ugyan 2020. március 12. és 25. között 8 munkanap alatt 250 milliárd forinttal növekedett a forgalomban lévő készpénz állomány nagysága,
azonban áprilisban és májusban már az előző év azonos időszakához képest visszaesett a bankjegyek kiáramlása. Megfigyelhető volt továbbá, hogy az érmék iránti kereslet nagy mértékben visszaesett. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy kevesebbet vásároltunk büfékben, újságosnál, vagy nem ugrottunk be a pékségbe reggelente.
Összehasonlítva 2019 és 2020 áprilisát, megállapítható, hogy a készpénzes tranzakciók száma 46%-kal csökkent.
Ugyan májusban már növekedésnek indult a készpénz használata, de 2020 júniusában még mindig 26%-kal alatta maradt az előző év azonos időszakához viszonyítva. Érdekesség, hogy bár a korábbi évekhez képest jelentősen megnőtt az elektronikus fizetési módok száma, a kiskereskedelmi és vendéglátóipari vásárlások döntő többsége mégis továbbra is készpénzzel került lebonyolításra.
Az online kártyás fizetések ugrásszerű növekedésnek indultak. A korlátozásokkal párhuzamosan szinte a karácsonyi időszakot megszégyenítően dolgoztak a futárszolgálatok. Csaknem minden nap láttam valamelyik futárszolgálat vagy a Magyar Posta autóját a környékünkön, emellett sokan az élelmiszert is házhoz rendelték.
A belföldi online forgalom 2020 első felében majdnem 35%-os bővülést mutatott.
Sokkal többen rendeltek élelmiszert, drogériai vagy egyéb háztartási termékeket, illetve a számítástechnikai eszközök iránti kereslet is növekedést mutatott. Az e kategóriák iránti megnövekedett kereslet a járvány hatásának tudható be, hiszen sokan nem szerették volna elhagyni otthonaikat, valamint a digitális oktatás és az otthoni munka is igényelhetett új eszközöket.
A hagyományos bolti vásárlási szokások esetében is figyelhetünk meg változást.
A Magyar Agrárgazdasági Kamara tájékoztatása szerint a vásárlók sokkal tudatosabbak lettek, jobban megtervezik a bevásárlást, hogy rövidebb időt töltsenek a boltokban.
Az emberek igyekeztek visszaszorítani a boltba járások számát, éppen ezért nőtt a vásárlói kosár értéke, vagyis egy-egy alkalommal több árucikket vásároltak, valamint megnőtt a tartós élelmiszerek iránti kereslet is. Visszaesett ezzel szemben a kisebb kiszerelésű, valamint a nem előre csomagolt termékek iránti kereslet.
Azok alapján, ahogy Magyarország követni szokta a nemzetközi trendeket, valószínűsíthető, hogy a fentebb leírt változások a járvány megjelenése nélkül is bekövetkeztek volna. Azonban a járvány hatására ezeknek a trendek a terjedése felgyorsult.
Gondolom, sokan ismeritek a Red Dead Redemption játékokat, főleg a második részt. A játék a 19-20. század fordulóján játszódik az Egyesült Államokban. A játékba bevitt, hiteles történelmi szál már az amerikai egyetemi oktatóknak is feltűnt, és úgy tűnik, megpróbálják kihasználni oktatási célokra a játék fiatalok körében való népszerűségét.
Tananyag lesz a Tennessee Egyetemen
A Tennessee Egyetem egyik kurzusának kiindulópontja lesz a Read Dead Redemption 1-2. A kurzuson a játékot az 1899 és 1911 közötti Amerika szemléltetésére fogják használni, írja az index.hu. A kurzus az említett időszak társadalmát veszi majd górcső alá, ezen belül is érintik a rasszizmust és a kapitalizmus kibontakozását. A kurzus megalkotója, Tore Olsson szerint a játékok minimálisan pontatlanok történelmileg, mégis úgy véli, a játékok ismerete ennek ellenére is alkalmas lesz történelmi kérdések megvilágítására és megvitatására.
Történelem a játékokban
Le kell vonnunk ebből a tényeket. Az igényes, történelmileg pontos játékok ma már akarva-akaratlan edukálják a fiatalokat.
A játékokról mára talán szinte teljesen leakadt az a közhely, hogy „erőszakossá teszik az embereket”. Ez a kérdés egyébként még ma sincs pontosan eldöntve, vannak pro és kontra érvek, illetve kutatási eredmények. Ez tehát nem csak a játék témájától, tartalmától függ, hanem az előtte eltöltött óraszámtól, az illető szociális hátterétől, és még sorolhatnám.
Azt azonban be kell látnunk, hogy a játékok nem egy lebutított világot mutatnak be, tele közhelyekkel. Például a leégett Notre Dame-ot részben az Assassin’s Creed Unity alapján újítják fel, mivel a játékban annyira pontosan csinálták meg az alkotók az épület részleteit, hogy akár a való életben is felhasználható a megrajzolt szerkezet.
Én személy szerint az említett Assassin’s Creed Origins, illetve Odyssey című részeiben is ámultam a látványtól és a történelmi korhűségtől. Ezekben a játékokban
konkrétan felépítették az ókori Egyiptomot és Görögországot, a játékos pedig az avatárt mozgatva átérezheti, hogy milyen is volt a világ pontosan 2000 évvel ezelőtt.
Ezt egy történelem tankönyv leírása, illetve képek, videók nem tudják visszaadni. Mindezzel azonban nem arra szándékozok utalni, hogy a történelemkönyvek ideje lejárt, és mostantól az iskolákban a történelemórákon térjünk át az Xboxozásra. A játékok segíthetik a megértést, illetve jobban átérezhetővé tudják tenni az adott kort.
Nem mellesleg nagyon sok dolgot ezekből a játékokból jegyeztem meg. Például azt, hogy miről szólt pontosan a peloponnészoszi háború, hogy Nagy Sándor hogyan formálta át Egyiptom képét, és hogy ki is volt az Ptolemaiosz, továbbá nagyon sok, a valóságban is létező történelmi alakot és mitológiai személyt ismerhettem meg ezekből a játékokból.
Fel kell ismernünk a videó játékokban rejlő lehetőségeket, és az egyébként káros szenvedélynek bélyegzett tevékenységet az előnyünkre fordítani. A játékok persze nem veszik át a történelemtanárok szerepét, de hozzásegíthetik a fiatalokat az általános műveltség megszerzéséhez. Sőt, akár meg is szerettethetik a diákokkal a történelmet, elérhetik, hogy egyre többen jelentkezzenek történésznek illetve felkelthetik az érdeklődésüket egy-egy adott történelmi téma iránt. Az előbbi nem légből kapott kijelentés, például anno a Jurassic Park megjelenése után megtöbbszöröződött a paleontológus hallgatók száma.
Hogyan kerül egy magyar rendőr Kambodzsába, és miért marad ott évtizedekre? Hogyan reagált a járványra az ország, ahol továbbra sincs egyetlen halálos áldozat sem? Hogy lehet, hogy a fertőzötteket intenzív osztályok helyett luxusszállodában helyezik el? Podcast Magyar Tamás nemzetközi biztonság- és védelempolitikai szakértővel ENSZ-misszióról, magyar segélyhitel-programról és a vörös khmerek rémuralmáról.
Kambodzsából jelentkezem, hat óra időeltolódással. 1993. március 4-én léptem először az ország földjére egy ENSZ-misszió keretében, mint magyar rendőr. A misszió után visszahúzott a szívem. 27 éve élek ebben a fantasztikus országban, én vagyok eddig a legtöbb időt itt töltő magyar. Próbálom a magyar nevet, szokásokat meghonosítani. Köszönöm a lehetőséget, hogy megoszthatok a magyar ember számára kevésbé elérhető információkat.
A koronavírus-járvány terjedése miatt Kambodzsában rendkívül szigorú intézkedéseket rendeltek el. Ha jól tudom, titeket a Külügyminisztérium segítségével haza kellett menekíteni. Milyen korlátozások léptek életbe az első hullámban? Milyen korlátozások vannak most, mikor tértél vissza ismét Kambodzsába?
Tavaly januárban észleltük először a koronavírust Kambodzsában. Nem vették túl komolyan az emberek, de áprilisra már voltak megbetegedések. A kormány elrendelt egy lezárást. Felhívta a külföldiek figyelmét arra, hogy mindenki menjen haza a saját országába, mert tömeges fertőzés esetén nem tudják biztosítani számukra a megfelelő ellátást. Megindult a hazatelepítés, a külföldiek leállították az üzleteket, projekteket. Ekkor kaptam egy telefont a konzul úrtól. Azt mondta, van öt percem eldönteni, hogy hazamegyek-e a repülővel vagy itt maradok. Mivel Kambodzsában élek, nem volt kérdés, hogy maradhatok-e. Itt van a cégem (szerk.: az IPSA Co. Ltd - International Protective Security Agent - nemzetközi védelmi és biztonsági ügynökség alapító tulajdonosa), itt vannak a barátaim, minden ideköt.
Miért döntöttél mégis úgy, hogy hazajössz?
A családom Magyarországon volt, én egyedül tartózkodtam Kambodzsában. Amúgy is terveztem, hogy hazamegyek, de leállították a repülőket. El sem tudtam képzelni, hogy haza fogok jutni Magyarországra. Amikor megkaptam a lehetőséget, hogy felkerüljek a gépre, amit a magyar kormány küldött az itt tartózkodó magyarokért, akkor természetesen igent mondtam. Vártuk, hogy a gép megjöjjön. A repülés előtt két héttel már karanténban voltunk. Magyarországra érve szintén két hétig karanténban voltam, tehát egy hónapos karantén után láthattam a családomat.
Egy másik oka is volt annak, hogy haza kellett mennem; a feleségem betegsége. Meg is köszöntem Szijjártó Péter úrnak, hogy felférhettem a gépre. Hazamentem a feleségem betegsége miatt, de elvesztettem őt augusztus 20-án. Miután meghalt, úgy döntöttem, hogy nem maradok Magyarországon. November 11-én visszarepültem Kambodzsába.
Kambodzsából április 11-én repültünk haza Magyarországra. Ekkor már akkora lezárások voltak Kambodzsa fővárosában is, hogy kerületből kerületbe sem tudtunk menni. Kijárási tilalom volt, katonák, rendőrök voltak az utcán, ellenőrizték az embereket. Nagyon nagy zűrzavar volt tavaly áprilisban. Ezért is örültem annak, hogy hazamentem Magyarországra. A megérkezésem érdekes szituáció volt. Hazamentem a szülővárosomba, Várpalotára, ahol a családommal éltem. Egy lelket sem lehetett látni az utcán, mindenki be volt zárkózva. Kambodzsára mindig azt mondtam, hogy ott szabad emberként élhetek, de a koronavírus keményen korlátozta a szabadságunkat.
Hogyan lehet, hogy nem volt egyetlen halálos áldozata sem a vírusnak? Ez csak a statisztika?
Ázsiában, főleg Dél-Kelet Ázsiában, tehát Vietnámban, Thaiföldön, Laoszban, Kambodzsában nagyon gyorsan lépett a kormány, hazaküldött mindenkit. Az itt élő emberek immunitása szerintem sokkal jobb, mint az európai embereké.
De a mai napig nincsen hivatalos magyarázata annak, hogy miért nem volt eddig halálos áldozata a koronavírusnak Kambodzsában.
Most jelentette be a miniszterelnök, hogy az ötszáz szobás ötcsillagos InterContinental szállodába helyezik az összes fertőzöttet. Luxuskörülmények között vannak a betegek.
Itt az emberek nincsenek lélegeztetőgépen, nem is hallottam, hogy rendeltek volna.
Újra vannak turisták az országban? Hogyan fogadják őket a helyiek?
Korlátozva van a bejövetel Kambodzsába. Lezárták a határokat. Gyalogos- és járműforgalom nincsen, csak repülővel lehet bejönni. Amikor megérkezik a repülő, mindenkitől vesznek egy mintát. Két napra beviszik őt egy erre a célra kijelölt szállodába. Én is így voltam. Megérkeztem november 11-én, két napig egy nagyon kellemes hotelben tartózkodtam, ahol kaptam ételt-italt. De ezért fizetni kellett. Le kellett rakni kétezer dollárt egy bankszámlára, hogy ebből finanszírozhassanak bármilyen esetleges egészségügyi beavatkozást. Negatív teszt esetén a tesztelési és szállodai költségek levonása után visszakapja az ember a pénzt. Ehhez képest már minden Kambodzsába érkezőnek tizennégy napot karanténban kell töltenie.
Először ENSZ-misszió keretében érkeztél az országba. Milyen feladataid voltak, hogyan zajlott a kiválasztás? Sikeres volt a küldetés?
1998-ban jelent meg a Rendőr voltam Kambodzsában – avagy élet és halál Pol Pot országában című könyvem. Ebben részletesebben leírom, de most röviden összefoglalom. Bűnügyi helyszínelőként dolgoztam Várpalotán. Kaptunk egy körlevelet az Országos Rendőr-főkapitányságtól. Ötéves rendőri múlttal rendelkező, jó fizikai állóképességű, angolul beszélő személyek jelentkezhettek a kambodzsai misszióra. Az ENSZ felkérte a magyar kormányt, hogy állítson ki száz rendőrt. De a rendszerváltás után voltunk, ‘93-ban, amikor még nem beszélt túl sok rendőr angolul. 1993-ban nem kerestünk olyan jól a rendőrségen sem.
Vonzott, hogy ha bekerülök, rendbe tehetem a családi kasszát a misszióban megkeresett pénzből. Nem a kalandvágy vagy a világlátás motivált.
Három gyerekünk volt. A feleségemmel megbeszéltem és beadtam a pályázatomat. Harminc éves voltam, a fizikai állóképességem rendben volt. Három éve dolgoztam csak a rendőrségen, nem volt meg az öt évem és nem beszéltem angolul. Egyszerűen akkora vágyat éreztem, hogy részese lehessek a missziónak, hogy beadtam a jelentkezésemet ‘92-ben. Az első csoportba nem is kerültem be. Viszont kaptam egy lehetőséget, hogy ha lesz még egy turnusváltás, jelentkezhetek a másodikba.
Eltelt egy év, a magyar rendőrök már kint voltak Kambodzsában, végezték a munkájukat. Jött újra egy körlevél arról, hogy huszonöt embert le fognak cserélni, huszonöt új embert fognak kiválasztani. Közben olyan kellemes információk érkeztek Kambodzsából, hogy majmok szaladgálnak az utcán, ha banánt, ananászt vagy mangót kívánsz, odamész egy fához és ehetsz. Ráadásul milyen jó a tengerpart. Több mint 1100-an jelentkeztünk a huszonöt helyre. Három lépcsőben válogatták ki a huszonöt embert. Adtak nekem másfél hónapot, hogy szerezzem meg a Rigó utcában az alapszintű angol nyelvvizsgát. Mindent erre az egy lapra tettem fel, tanultam az angolt. Végül megszereztem a nyelvvizsgát, amit le tudtam tenni az asztalra. Azt mondták, hogy mivel bizonyítottam, hogy másfél hónap alatt meg lehet tanulni angolul, bekerültem a válogatásba. Behívtak ötven embert, közülük választották ki a huszonötöt. Bekerültem a csapatba, elindultunk Kambodzsába. Fantasztikus érzés volt, hogy mégis sikerült.
Már a gépen jöttek az információk, hogy megtámadták az egyik khmer falut, ahol magyarok laktak. Őket is meg akarták ölni a vörös khmerek. Mi a repülőn ültünk, a feleségem ekkor olvasta a Zsaru magazinban. Elindultunk az ismeretlenbe 1993-ban. Amikor leszálltunk a gépről és a 45 fokos meleg mellbe csapott minket, azt mondtam, hogy hoppá, átjöttem a világ másik felére. Tizenkétezer kilométerre a hazámtól, a családomtól, az ismerőseimtől. Mi fog itt várni? Ez 1993 márciusában volt, májusban voltak a választások. A vörös khmerek meg akarták akadályozni az első szabad demokratikus választásokat Kambodzsában, egyre több bűncselekmény történt. Folyamatosan támadták az ENSZ alakulatokat, rendőröket, katonákat, civileket.
Megérkeztünk egy magyar ember számára teljesen ismeretlen országba. Annyit tudtunk, hogy vörös khmerek kiirtották az ország fél lakosságát.
Három és félmillió embert gyilkoltak le 1975 és 1979 között. Most ők akarják megakadályozni a választást. Egy háborús övezetbe érkeztünk meg. Nem beszélve az idegen kultúráról: a szagok, a por, a kosz, az emberek viselkedése, a szegénység. Most csak a fővárosról, Phnom Penhről beszélek, ide érkeztünk meg. Körülbelül egy 18. századi magyar városhoz lehetett hasonlítani.
Mennyit fejlődött azóta?
Ez a huszonhét év óriási robbanást hozott az országban. 1993-ban voltak a szabad demokratikus választások. Négy éven keresztül próbált a saját lábára állni az újjáalakult kormány és az adminisztráció. Egészen 1997 végéig itt még gerillaháború folyt. Hiába volt itt az ENSZ, nem tudta legyőzni a vörös khmereket, akik háborúztak a lakossággal és az itt maradt ENSZ-különítményekkel is. Bementek egy faluba, megölték a falu vezetőjét, utána kirabolták a települést. Volt olyan, hogy egy éjszaka harmincöt halászt gyilkoltak le gyerekekkel együtt. Nagyon sok bűncselekmény történt egészen 1997-ig. 1996-ban Hun Szen átvette a hatalmat, két miniszterelnök volt 1997-ig. Az első miniszterelnök Ranariddh herceg volt, a király fia, a második pedig Hun Szen. Egy vértelen puccsal átvette a hatalmat Ranariddh-tól, egyetlen nap leforgása alatt. Azóta ő irányítja az országot. 1998-ban meghalt Pol Pot is, én innen számolom az ország fejlődését. Amikor a kormány megnyitotta a határokat (főleg a kínaiak, a japánok és a koreaiak előtt), irtózatos pénzek jöttek be az országba az utak, az épületek, az adminisztráció és a kommunikáció fejlesztésére.
A kis tigris nagy tigrissé nőtt. Phnom Penh ott van Thaiföld és Vietnám mellett.
Nagyon erős gazdasággal rendelkezik most Kambodzsa. Phnom Penh-ben havonta adják át a negyvenöt-ötvenemeletes felhőkarcolókat, rengeteg ipari parkot nyitnak. Egy ipari park százhúsz-százötven külföldi gyárat jelent.
Nemrég olvashattuk, hogy az olajipar fellendítésével is próbálkoznak.
Valóban találtak olajlelőhelyeket százhatvan kilométerre a kambodzsai partoktól Thaiföld irányában. Álmodoznak. 7500-8000 hordó naponkénti teljesítménnyel számolnak, ez az olajpiacon egy kis légypiszok. Saját tőke hiányában a kormány nem tudja önerőből fejleszteni, ezért eladták. Az olajból származó adó pedig elenyésző ahhoz, hogy olajhatalommá váljanak.
Milyen Kambodzsa és Magyarország viszonya? Pár évvel ezelőtt jelentették be, hogy lesz nagykövetség Kambodzsában és Magyarországon is, a kambodzsai falvak modernizálásban pedig magyar technikát szeretnének alkalmazni.
Szijjártó Péter és Áder János tárgyalt az államvezetéssel ezekről. Megtették az ígéreteiket. 2010-ben már volt hasonló kötött segélyhitel-program, akkor nem valósult meg. Az MSZP indította el és amikor átvette a Fidesz a hatalmat, leállította ezt a programot. Viszont most megháromszorozták az összegét vidékfejlesztésre, mezőgazdaságra és vízgazdálkodásra. Kambodzsa most már nagyon törekszik az adminisztráció és falvak digitalizációjára. Mindenki arra vár, hogy enyhülés legyen Covid téren, de a háttérben azért mennek a megbeszélések a két ország között. Már összeállt a magyar és kambodzsai szakértőkből álló csapat, ami a kötött segélyhitel-program pontjait készíti elő. Reméljük, hogy most sikerülni fog a megvalósítás. Nagyon jó a kapcsolat a két ország között.
Amikor hetvenöt évvel ezelőtt megalapították az Egyesült Nemzetek Szervezetét, a világ vezetőinek fő célja egy újabb világháború megakadályozása volt. A koronavírus az egyik legnagyobb, már-már háborús globális fenyegetés. A kezelésében azonban úgy tűnik, hogy sem az ENSZ, sem a WHO nincs a helyzet magaslatán. Szerinted alkalmas az ENSZ a 21. századi kihívások kezelésére?
A saját véleményemet mondom. Szerintem nem alkalmas. Abszolút nem. 2005-ben jelentettem meg a második könyvemet Barát vagy ellenség? - A totális kontroll forgatókönyve címmel (szerk.: Dave Forrest szerzői álnévvel). Megjelenésekor azt mondták, hogy egy utópia. Ma abban élünk, amit leírtam. AZ ENSZ Ruandában sem tudta megakadályozni a népirtást.
Kambodzsában is évtizedekig büntetlenül éltek a népirtók, olykor egy faluban az áldozatok hozzátartozóival.
Pontosan. 1997-ben Hun Szen ultimátumot adott a vörös khmereknek. Utóbbiak védték Pol Potot, nem lehetett bíróság elé vinni. Pol Pot egy északnyugati megyében lakott. Annyira alá volt aknázva a terület, hogy senki, az ENSZ sem tudott oda bemenni. Pol Pot természetes halált halt, prosztatarákban hunyt el 1998-ban. Két héttel a könyvem megjelenése előtt kaptam meg a hírt. Felhívtam a kiadót, mert úgy zártam le a könyvemet, hogy Pol Pot még élt. Az utolsó mondatot arra módosítottuk, hogy Pol Pot meghalt. Nagyon nagy elégtételt jelentett így nekem a könyvem utolsó sora. Ez az ember egy fanatikus diktátor volt, akit követtek a vörös khmerek. A saját honfitársaikat mészárolták le ezek a 10-16 éves gyerekek. Azt mondta nekik Pol Pot, hogy ti vagytok az élet és halál urai. Arra kényszerítették a gyerekeket, hogy mészárolják le a saját családjaikat, irtsák ki a gondolkodó embereket. A városi embereket igába hajtották, rizstermeléssel, vizesárok építéssel foglalkoztak. Pol Pot célja egy erős agrárország felépítése volt. Viszont az első három hónapban, amikor átvette a hatalmat 1975-ben, kiirtotta az összes munkaképes, erős férfit, nehogy fellázadjanak ellene. Ezt több fejezeten keresztül feldolgozom a könyvemben.
A kezemen és a hátamon is állt a szőr, amikor olvastam a Pol Pot terv angol nyelvű kivonatát.
1980-ban volt egy statáriális népbíróság. Nagyon sok vörös khmert megöltek akkor. Ha valakire azt mondta a szomszéd, hogy vörös khmer szimpatizáns volt, ott helyben fejbe lőtték. 1979-től 1982-ig akkora hajtóvadászat volt, hogy attól is szenvedett az ország. Négy rezsim volt egészen a felszabadulásig, 1990-ig. A király segítséget kért az ENSZ-től ahhoz, hogy fel tudjon állni egy kormány Kambodzsában. Az akkor kambodzsai ENSZ-megbízott azt mondta, hogy addig nem teszi be a lábát az ENSZ, amíg az utolsó vietnami katona haza nem megy a saját hazájába. Ekkor kezdődött a mi missziónk. Két év alatt 82 ENSZ-alkalmazottat öltek meg a vörös khmerek. A 129 magyar rendőrből mindenki élve hazajutott. Ez köszönhető az értünk keményen kiálló magyar parancsnokunknak, a magyar találékonyságnak és a jég hátán is megélő stílusnak. Szétosztottak bennünket az országban. Én az ORFK főorvosának társa voltam. Voltak olyan falvak, ahol 3-4-5 magyar volt együtt. Mi a Dokival (így becéztük) egy speciális, mindenhol bevethető csapatot alkottam. Nyomoztunk, boncoltunk, mindenféle őrültséget elkövettünk. Ezeket le is írtam a könyvemben. Méltó emléket akartam állítani a magyar rendőri ENSZ-missziónak. Most írom a második részét. Továbbá elindítottam a Kambodzsa magyar szemmel vlogot Facebookon. Ajánlom minden érdeklődőnek!
