Reaktor

Az online randi felületek koronázott királya, a Tinder már több mint egy évtizede alakítja az emberi kapcsolatokat a világ minden pontján, 45 nyelven, 190 országban. Ez már elég meghatározó idő, illetve széles területi befolyás, hogy átfogó hatással legyen arra, ahogy alakulnak a modern kapcsolatok. Lássuk 5 pontban, hogy miért jó, de főként, hogy miért érdemes óvatosan kezelni.

Nagy a tó, sok a hal

Egy átlagember élete során talán 600 emberrel találkozik személyesen, de abból körülbelül ötvenet ismerhet meg értékelhetően és körülbelül 20 emberrel alakul ki mélyebb kapcsolat. Ezzel a végtelen randioldal-felhasználó természetesen nem tudja felvenni a versenyt – de mi van, ha nem is kell?

Barry Schwartz pszichológus könyvében, a Választás Paradoxonában a liberális gondolkodás egy alapvető ellentmondására hívja fel a figyelmet: a feltevés, hogy a határtalan szabadság a végtelen lehetőségekből ered nem működik hibátlanul a gyakorlatban. Két mellékhatás kiemelkedő a Tinder esetében is. Az első a döntésképtelenség, a második pedig a lehetőségköltség.

Ez a randi oldalak üzleti modelljének persze előnyös, hiszen minél tovább felhasználó az ember, annál tovább fizeti a szolgáltatás díját, vagy ingyenes felhasználás esetén addig szolgáltat adatot. A lehetőségköltség pedig egy több szinten felerősített jelenség az online párkeresés világában. Ha 20 ember közül kell társat választani egy életre, azután is felmerülhet egyszer-kétszer a kérdés, hogy jó döntést sikerült-e hozni, akár szimpla megerősítés gyanánt is. De amikor ekkorára nő az idézőjeles piac és ráadásul csak és kizárólag első benyomás (avagy kinézet, kor és esetleg egy többé-kevésbé humoros mondat) alapján mérlegelésre eddzük az agyunkat az első randin, de a 2. évforduló gyertyafényes vacsorája felett is könnyen megzavarhat a gondolat, hogy biztos nem a következő swipe mögött várt a szebb, jobb, okosabb?

(Fotó: Brett Jordan,Unsplash)

Szórakoztató

Egy pillanatra figyelmen kívül hagyva, hogy milyen különböző célokkal érkeznek az emberek a platformra azt kell megállapítsuk, hogy egy könnyű dopamin forrás az oldal és az applikáció összetétele. Maga a kívánt profilok jobbra húzása a képernyőn hasonlóképpen működik az agyban, mint a szerencsejáték automaták. Lehúzod a kart és izgalomban reménykedsz, hogy mögötte a nagy boldogság. Persze lehetséges, hogy sikerélmény híján egy idő után lankad a lelkesedés. De ha egyszer az agy hozzá szokik egy jó érzéshez, akokr nehezen válik meg tőle.

„Senki sem azért csatlakozik a Tinderhez, mert keres valamit. Azért lépnek fel az oldalra, hogy szórakozzanak. Az sem számít, ha nem matchelsz senkivel, mert maga a swipeolás olyan szórakoztató.”

- Tinder társalapító Sean Rad

Végül is akkor mi a célja a Tinderen a felhasználóknak?

De a felhasználók fele komoly párkapcsolatra vágyik, illetve aktívan azt keresi a platformon. Mintha volna némi diszkrepancia az elképzelésekben szolgáltató és a piaca között. Bár ezt igazán nem lehet az előbbi számlájára írni, hiszen nem áll érdekében a lemondani felhasználóiról stabil párkapcsolataik javára.

Könnyű beszélgetésbe keveredni / kevesebb ráfordított energia

Ez egy érdekes megközelítés, ami valószínűleg nagyon személyfüggő. Van, akinek a való életben könnyen jönnek a szavak, a chatfelületeket viszont kizárólag gyakorlati információcserére és bevásárlási listák tárolására alkalmazza. És van, aki az online tér anonim nyugalmában fogalmaz bátran és szellemesen, míg a valóságban keresi a témákat. Illetve biztos vagyok benne, hogy van, akinek minden fajta kommunikáció fekszik, illetve teljesen elzárkózó alkatok is.

Ilyen ellentmondások közepette könnyen elsiklik egy jó randi lehetősége egy unalmas vagy egyenesen bizarr élményért cserébe. Az emberek nem olyanok a valóságban, mint az online térben. Ez akár egy megnyugtató hír is tud lenni, ha figyelembe vesszük, hogy egy átfogó kutatásban résztvevő férfiak 80%-a és a nők 50%-a úgy nyilatkozott, hogy már kapott beleegyezése nélkül intim képet internetes platformon. Ennek ugyebár általában elég lényegre törő oka van, de a nők döntő többsége erre undorral reagál a kutatás szerint. A férfiak ennyire nem voltak elutasítóak, ott megosztóbb a fogattatás. Minden esetre érdemes lelkileg felkészülni az ilyenek eshetőségére.

(Fotó: Mika Baumeister,Unsplash)

Kevesebb a visszautasítás

A párkeresés valósága, hogy sok mindent türelemmel ki kell várni és megtapasztalni, mire eljuthat az ember egy olyan párig, akivel igazán jól egyezik. A The Guardianben megjelent kutatás szerint

Ha valaki a visszautasítás fájdalmát csak a való életben lejátszódó esetekben éli meg, akkor a Tinder jó választás. De az ember önértékelése általában nem így működik. Csak a Tinderen naponta 1 milliárdszor húzzák jobbra a felhasználók egymás profiljait. Ebből csupán 12 millió match alakul ki, ami nem kis különbözetet jelent. A nőknek tipikusan több mint hétszer szavaznak kölcsönös szimpátiát az urak, mik az átlag férfi felhasználóra napi 5 match jut.

A Tinder egy ponton botrányba keveredett egy úgynevezett ELO skála alkalmazásáért. Ez az algoritmus figyelemmel kíséri a felhasználó preferenciáit, és hogy őt milyen mértékben tartják attraktívnak a felhasználók, a „szépségét”, hogy mennyire mutatkozik tehetősnek, lényegében az algoritmus által megállapított vonzóság alapján kínálja fel a lehetőségeket a profiloknak. Ez a felhasználóközönségnek annyira nem tetszett, és saját kijelentése szerint a Tinder ma már nem alkalmazza ezt. De ez messze nem jelenti azt, hogy nincs szabályozó algoritmus – de hát ez „teljesen más”.

Jelenleg a Tinder az aktivitást díjazza mindenek felett. Továbbá a helybeli közelség is prioritás, a profilban megadott érdeklődések… illetve az algoritmus által kielemezett fotók, swipeok és matchek. A Tinder a mai napig fenntartja, hogy a hasonló képek alapján is szűri a lehetséges kompatibilitásokat, illetve figyelembe veszi, hogy ki kinek a preferenciája.

(Fotó:Daniel Apodaca,Unsplash)

Szűkíthető a szűrő

A fenti pont pozitív oldalához kapcsolódva egy valóban hasznos tulajdonság: a szűrő.

Vannak bizonyos prioritások az életben, amelyek felett nem vagyunk hajlandók kompromisszumot kötni. Legyenek azok életmóddal, szabadidős elfoglaltsággal, munkával, esetleg vallással kapcsolatos dolgok – az élet számos faktora megnehezítheti a párkeresést és ebben egy platform, ami megfelelően szortíroz nagy segítséget jelent.

Egy költözés után például sínre teheti az ember szociális életét. Sok meglepő fordulata van az életnek, amire nem lehet számítani. A kulcs a megegyező cél. Ennyire sok felhasználó (és platform) között persze lehetetlen, hogy mindenkié megegyezzen, ezért érdemes figyelemmel lenni az egyénre gyakorolt hatásokra és persze kitartóan keresni az illetőt a megegyező céllal. Ha más nem, akár egy gyakran látogatott kávézóban.

(Borítókép forrása: Good Faces Agency,Unsplash)

A számítógépet a háborúban és a háborúnak köszönhetően találták fel: a Colossus nevű gépet éppen 80 évvel ezelőtt, 1944-ben építették, feladata a náci kódok feltörése volt. A technológiai fejlődés ezt követően felgyorsult: az 1950-es években már számítógépeken keresztül szervezték meg Amerika légvédelmét. A következő évtizedekben a gépi intelligencia csak kis szerepet játszott a hadviselésben, most azonban ismét kulcsfontosságúvá vált. Ahogy a mindennapi életünkben a mesterséges intelligencia (AI) terjedése és rohamos fejlődése mutatja, a hadseregeknek is fel kell készülniük az innovációra. Amilyen mértékben át fogja alakítani a technológia a háborúk jellegét, annyira destabilizálónak is bizonyulhat.

Kép forrása: Wikipédia

A hadi technológia rohamos fejlődésének számtalan oka van. Az egyik maga a több mint két éve zajló orosz-ukrán háború. A harcokban mindkét oldal nagy számban vet be kicsi, olcsó chipek által vezérelt drónokat különböző célpontok megsemmisítése érdekében és ezzel egy olyan technológia indult ismét gyors fejlődésnek, melyet utoljára ilyen mértékben a hidegháborúban a szuperhatalmak fegyverkezési versenye során fejlesztettek. A második a mesterséges intelligencia közelmúltbeli exponenciális fejlődése, amely elképesztő teljesítményeket tesz lehetővé a tárgyfelismerésben és az emberek számára bonyolultabb problémamegoldásban. A harmadik pedig az Amerikai Egyesült Államok és a Kína közötti rivalizálás, amelyben mindketten a katonai siker kulcsát látják a mesterséges intelligencia felhasználásában.

Az eredmények leginkább az intelligens drónok fejlődésében tetten érhetők. A légi és tengeri drónok mindkét fél számára létfontosságúak voltak Ukrajnában a célpontok felderítésében és kiiktatásában. A mesterséges intelligencia a különböző zavaró tényezők ellen is megoldást nyújt, mivel lehetővé teszi, hogy a drónok akkor is célba tudjanak venni célpontokat, ha a GPS-jelek vagy a pilótával való kapcsolat megszakadt. A pilóta és a repülőgép közötti kapcsolat megszakítása hamarosan lehetővé teszi, hogy a hadseregek sokkal nagyobb számban vessen be olcsó lőszereket. A legvégső fázisban, amikor megjelennek majd az önirányító rajok, akkor „drónhadseregekkel” az orosz/ukrán védelmi állásokat túl lehet majd terhelni.

Kép forrása: Sky News

A legfontosabb változás, ami a hadsereg fejlesztésének köszönhetően a mesterséges intelligencia által megvalósul azonban nem a leglátványosabb. A technológia át fogja alakítani a modern parancsnokságot és az irányítást, melyet a katonatisztek a háborúk irányítására alkalmaznak majd.

A frontvonalon a drónok alkalmazása csak az utolsó és legdrámaibb láncszemet testesíti meg majd a harcokban, a célpont keresésével kezdődő és a támadással végződő lépések sorában. A mesterséges intelligencia mélyebb jelentősége abban rejlik, hogy mi az, amit meg tud tenni a drónok támadását megelőzően. Annak köszönhetően, hogy elképesztő sebességgel válogatja és dolgozza fel az adatokat, képes több milliárdnyi műholdképből a másodperc tört része alatt minden tankot kiszűrni, vagy értelmezni a fény-, hő-, hang- és rádióhullámokat, hogy milliméter pontossággal azonosítsa a célpontot.

A frontvonaltól távolabb sokkal bonyolultabb problémákat is meg tud oldani, mint amilyenekkel akár egyetlen drónnak is szembesülnie kell. Ma ez még olyan egyszerű feladatokat jelent, mint például annak kidolgozása, hogy melyik fegyver a legalkalmasabb egy fenyegetés elhárítására. Idővel a "döntéstámogató rendszerek" képesek lehetnek a háború zavarba ejtően bonyolult helyzetének gyors és nagy területre - talán egy egész csatatérre – történő átfogó elemzésére.

Ennek következményei csak most válnak világossá. A mesterséges intelligenciát alkalmazó rendszerek, valamint a szárazföldi, tengeri és légi autonóm robotok valószínűleg soha nem látott mennyiségben és mértékben kerülnek majd bevetésre és fognak célpontokat megsemmisíteni.

A hadviselés fejlődése tehát megváltoztatja a katonák és a szoftverek közötti egyensúlyt. Ma a hadseregekben a végső döntések jóváhagyását mindig emberek végzik. A célpontok megtalálása és a támadások megtervezése egy ember számára súlyos percekbe is kerülhet, ezért a jövőben az ember csupán egy ember-gép csapat részeként vesz majd részt a kivitelezésben. Az emberek a rendszert anélkül fogják majd felügyelni, hogy minden egyes akcióba beavatkoznának.

Ez végső soron mindig a támadó félnek fog előnyt jelenteni, hogy megelőzően és tömeges harci cselekmények során a csapásokat még átláthatatlanabbá tegye a védekező fél számára. Sokkal kevesebb idő marad majd megállni és gondolkozni. Ahogy a szoftverek egyre pontosabb döntéseket hoznak majd, úgy lesz egyre nehezebb megvizsgálni a kimenetüket anélkül, hogy az ellenségnek előnyt adjanak.

Kép forrása: military.com

A hadseregek attól fognak tartani, hogy ha nem adnak át egyre több hatáskört a mesterséges intelligenciának, akkor attól az ellenséges hadseregtől fognak vereséget szenvedni, amelyik ezt meg meri majd tenni. A gyorsabb harc és a kevesebb szünet megnehezíti a fegyverszüneti tárgyalások megkötését vagy az eszkaláció megállítását.

79. születésnapját ünnepli az ENSZ, melyben nemcsak tag Magyarország, hanem lassan nyolc éve egy külön ifjúsági küldöttséget is működtet. Brimo Widad Magyarország Senior ENSZ Ifjúsági Küldötte 2024-ben.

Tagállamként hogyan járulunk hozzá az ENSZ munkájához, milyen hatással van ránk az ENSZ?

Az ifjúság oldaláról fognám meg a választ erre a kérdésre, az, hogy Magyarországnak van egy ifjúsági küldötti programja, és egyébként a többi ENSZ-es tagállamhoz képest egészen élen járunk abban, amilyen formátumban, és amilyen minőségben tud működni immáron ennyi éve ez a küldötti program, melyben a fiatalok hangját és esetünkben a magyar fiatalok hangját az egész világ hallgathatja, az szerintem egy elképesztő történet. Nagyon sokan félünk attól fiatalként, hogy hiába mondunk bármit, hiába próbálunk cselekedni, nincsen hatásunk a világra, de még nagyon mondjuk a környezetünkre sem, és így ifjúsági küldöttként az, hogy nemcsak nemzeti szinten, hanem nemzetközi szinten is tudunk példát mutatni a kortársaink számára, ez úgy gondolom, hogy szinte egyedülálló dolog.

Mi az a probléma, amit a legnagyobb problémának lehet nevezni a fiatalok körében, mellyel az ENSZ most foglalkozik? Alapvetően milyen a szervezet viszonya a fiatalokkal?

Sokat foglalkozunk azzal, hogy mi a fiataloknak a problémája, mivel ezt feltérképezve tudunk aztán közvetíteni a döntéshozók irányába, és rengeteg probléma van. Kiemelnék egy-kettőt, amivel mi kicsit mélyebben foglalkozunk.

A mi munkánk elsősorban ehhez a két célhoz alkalmazkodik ebben az évben, azon belül a minőségi oktatásnál próbáljuk ezeket a kulturális programokat elindítani, hogy elmélyüljön egy párbeszéd a különböző etnikumok között, és kultúrát, művészetet igyekszünk beemelni, hiszen úgy gondolom, hogyha a minőségi oktatásra gondolunk, akkor el kell tekintenünk egy picit attól, hogy csak a hagyományos általános iskolában, középiskolában és felsőoktatásban zajló oktatási rendszerről beszéljünk, mert nagyon jó az, amikor be tudnak emelni plusz elemeket az oktatásba, hogyha eljutnak a fiatalok akár osztályszinten mondjuk egy színházi előadást megtekinteni, elviszik őket múzeumba, rendhagyó történelemórákat tartanak nekik, konferenciákat szerveznek, szóval minden, ami plusz tevékenység az általános oktatáson kívül.

Amiket idén tapasztalunk az országjárásos programunk során, mely program azt jelenti, hogy minél több iskolába ellátogatunk országszerte, igyekszünk határon túli magyarokhoz is eljutni, középiskolákba, egyetemekre, szakkollégiumokba, minél több ifjúsági szervezethez, és amire még nagyon figyelünk, az az, hogy reprezentatívak legyünk, szóval a szegénységben élő fiatalokhoz, hátrányos helyzetű fiatalokhoz, szellemi fogyatékossággal élő fiatalokhoz is ugyanúgy elmegyünk, kikérdezzük őket a problémákról, és azt látjuk, hogy rengetegen mesélnek arról, hogy az oktatást elavultnak érzik. Jó ezekben a beszélgetésekben, hogy tudnak javaslatokat is megfogalmazni számunkra, amit aztán közvetítünk.

Nagyon sokan mondják azt, hogy érdemes volna bevezetni az oktatásba a tapasztalatalapú ismeretszerzést, ne csak frontális oktatás legyen, hanem több csoportmunka, csapatmunka, projektek. Külföldön már több helyen elterjedtebb ez a fajta oktatás, itthon pedig a felsőoktatásban vagy a posztgraduális képzéseknél már működik, de általános iskolában és középiskolában még kevésbé jellemző.

Persze lehet arról beszélni, hogy ezt most mi okozza, de többek között azt szokták mondani, hogy egész egyszerűen amilyen gyorsan változik a világ, és amennyi impulzus ér minket, akármennyire is úgymond ez a mi generációnknak a sajátossága, nehéz ehhez alkalmazkodni, és nem tudják, hogy ez mit fog okozni a jövőben.

Az említett problémákra mik a megoldások? Lehet-e megoldás az ENSZ Ifjúsági Küldött program, pontosan mi a célja eme programnak?

Mi alapvetően terepmunkát végzünk, amint említettem korábban az országjárás kapcsán, és nemcsak szóban beszélgetünk a fiatalokkal, hanem felméréseket készítünk online kérdőívezéssel, melyből több száz kitöltés után készítettünk egy jelentést. A jelentés egyébként pont a nemek közötti egyenjogúsághoz kapcsolódott, ugyanis az ENSZ-nek márciusban szokott lenni a nők helyzetével foglalkozó bizottságának az ülésszaka, erre készítettünk idén márciusra egy feltérképezést. A fő téma az volt, hogy hogyan lehet a szegénységben élő nőknek a helyzetét javítani, és az intézményrendszereket hogyan volna érdemes átalakítani, hogy ezt a célt jobban szolgálják. Eme jelentést elküldtük, utána pedig márciusban ki tudtam utazni erre az ülésszakra, ahol fel tudtam szólalni a magyar fiatalok és elsősorban a magyar nők képviseletében, itt mondtam el, hogy nálunk milyen problémák voltak.

Például a menstruációs szegénység volt nagyon gyakran emlegetett téma a válaszadók között, és jó gyakorlatot is tudunk ilyenkor egymással megosztani. Azt meséltem el, hogy bevezették nálunk a fenntarthatóságot, mint középiskolai tantárgyat, ami egyre több helyen van jelen a középiskolákban, és idén először lehetett belőle érettségizni, ami azért izgalmas, mert egy picit talán választ ad arra a kérdésre is, hogy hogyan lehet jobban tapasztalat alapú tantárgyakat, vagy oktatási formát bevezetni, mert ez nemcsak környezetvédelmi problémákról számol be. Nagyon sok társadalmi vonatkozása van, és nem csak lexikális tudást adnak át ezen keresztül a tanárok a fiataloknak, hanem tényleg problémákról beszélgetnek jóval elmélyültebben.

A beszélgetés során összegyűjtjük az általuk adott válaszokat, a problémafelvetéseket és a javaslatokat, melyeket eljuttatjuk a döntéshozókhoz itt Magyarországon is. Kapcsolatban vagyunk a Kulturális és Innovációs Minisztériumon belül a fiatalokért felelős főosztállyal, illetve a Külgazdasági és Külügyminisztériumban az ENSZ főosztállyal, velük folyamatos a kommunikáció. Személyes találkozókat tartunk, minden hónapban küldünk nekik beszámolót, melyeket igyekeznek beépíteni a munkájukba, projekteket indítanak el. Volt már arra példa, hogy tovább irányítottak minket egy másik döntéshozóhoz, egy másik szervezethez, azaz igyekeznek kézzelfogható megoldásokat kínálni. Nyilván ez most már egy picit nehezebb, hogyha maga a probléma sem annyira kézzelfogható, de abszolút nyitottság van a részükről.

Hogyan működik ez a szervezet? Szenior küldött, junior küldött, szakértők: hány tagot számláltok?

2016-ban, amikor elindult a program, akkor először egy ifjúsági küldött volt. Úgy gondolták, hogy ez lesz a menet, egy évig van egy küldött, utána jön a következő. Idén változás állt elő, a programnak a vezetői ugyanis egy kicsivel több kontinuitást kívántak adni a programnak, mert nehézség volt minden új ifjúsági küldöttnek valamennyi mentorálás után ilyen hirtelen a mélyvízbe csöppeni. Egyrészt nem annyira egyszerű, másrészt azért egy év rövid ahhoz, hogy minden megvalósuljon, amit az ember eltervez, és nagyon sok jó gyakorlatot indítottak már el a korábbi ifjúsági küldöttek is, amiket nem feltétlenül tudtunk továbbvinni, vagy tudtak továbbvinni az előttünk lévők. Ez erre is egy kiváló dolog, illetve most már azért, hogy a küldötti évnek a nyolcadik hónapjában vagyunk, látjuk, hogy mennyivel hatékonyabb az, hogy nem csak egy ifjúsági küldött van.

Én vagyok a senior idén, és van egy küldött társam, a junior küldött, őt Wettstein Annamáriának hívják. Ő az, aki január óta tulajdonképpen mellettem van, és ugyanúgy dolgozik. Még nincs meg pontosan az a koncepció, hogy mit csinál egy szenior, mit csinál egy junior, hiszen mi vagyunk most az új programnak az elöljárói, ezért ő is egyébként nagyon-nagyon aktívan tevékenykedik. Ha csak arra gondolunk, hogy mennyivel egyszerűbb "brainstormingolni", több ötlet, több gondolat, több kapcsolatrendszer, ismeretség, és ezért a kapacitásunk is nagyobb. Éreztük, hogy szeretnénk még többet kihozni a programból, egy jó gyakorlatot elindítani a következő küldött évekre nézve. Július elsejétől öt fiatal dolgozik velünk önkéntesen, őket ifjúsági szakértőknek hívjuk.
(Wettstein Annamari és Brimo Widad a Sándor-palotában)

Tulajdonképpen lett egy csapatunk. Nagyon sokat segítenek nekünk a háttérmunkákban, hogyha találkozunk egy döntéshozóval, akkor utánanéznek az ő előéletének, készítenek nekünk egy összefoglalót róla, hogyha mi készítünk egy interjút, vagy egy panelbeszélgetést, akkor ugyanígy segítenek nekünk összeállítani az anyagot, a közösségi médiára edukatív tartalmakat írnak össze, posztokat szerkesztenek, tartalmakat vesznek fel, merthogy tényleg fontos az, hogy mennyi embert tudunk elérni. Az országjárás nem elég ahhoz, hogy tényleg lefedjük az egész országot, legalábbis egy év alatt. Sok mindenben segítenek, most nyáron főleg kitelepüléseink voltak fesztiválokon, táborokban, ifjúsági szervezeteknek a konferenciáin, előadásain. Ott is jönnek velünk, ott állnak a standunknál, leszólítják az embereket, mesélnek nekik a mi munkánkról, a fenntartható fejlődési célokról, és tulajdonképpen mindenről, amiről mi is tudnánk, de amit korábban említettem, egész egyszerűen sokkal nagyobb a kapacitásunk, és még sokkal többre vagyunk képesek.

Hogyan kezelnek titeket az ENSZ-ben, milyen szerepetek van, hatáskörötök van, mennyire tudnak egyáltalán komolyan venni titeket?

Ez minden államnak a saját hatásköre, a tagállam válogatja, hogy a saját ifjúsági küldötti programját hogy kezeli, és mennyire ad szabad kezet ott az ENSZ-ben való tartózkodásra, felszólalásra. Nálunk Magyarországon igazából nagyon nagy szabadságunk van, és rengeteget segítenek nekünk. New Yorkban az ottani ENSZ melletti állandó képviselet felel a programnak az ottani oldaláért. Korábban említettem, hogy nálunk azért már nagyon előrehaladott és jól beágyazott a program, így a minisztériumi háttértámogatás és az állandó képviseleti háttértámogatás is. Több alkalommal lehetőségünk volt arra, hogy felszólaljunk az ENSZ-ben, nemzeti felszólalás keretében, amikor mondjuk egy-egy nagykövet, diplomata tett volna felszólalást, volt, hogy egész egyszerűen átadták nekünk a lehetőséget, és már megvannak azok az ülésszakok, amikor mondjuk tipikusan sok ifjúsági küldött utazik New Yorkba, és más tagállamok is lehetőséget adnak a sajátjaiknak.

Sajnos nem minden tagállamnak van ifjúsági küldötti programja, de sok más ifjúsági küldöttel ott tudunk találkozni, hisz ekkor próbáljuk megmutatni más tagállamok számára, hogy mennyire jó tud lenni ez a program, komolyan vesznek bennünket, példának okáért külön szerveznek az ifjúsági küldötteknek találkozót mondjuk a közgyűlés elnökével, vagy bizonyos szakosított szerveknek az elnökével, vannak saját kapcsolatépítős események, és mi is kísérőrendezvényeket valósíthatunk meg, ami azt jelenti, hogy a fő ülésszak, a plenáris ülések és minden, ami úgymond ilyen kötelező program mellett rengeteg kísérőrendezvénynek nevezett program valósul meg. Ez lehet egy panelbeszélgetés, lehet egy picit lazább, kötetlenebb esemény, de áprilisban Annamarival együtt, amikor kiutaztunk, akkor mi is tudtunk egy ilyen kísérőrendezvényt szervezni a dán és a máltai ifjúsági küldöttekkel, ami például arról szólt, hogy milyen hatása van a fiataloknak és a fiatal nőknek a békeépítésben.

Mennyire működik kapcsolatépítés, mennyire tudtok segíteni, mint magyar ifjúsági küldött, egy teszem azt szlovák ifjúsági küldöttnek? Voltak erre precedensek, hogy történt ilyen együttműködés?

Igen, abszolút, és érdekes is, hogy pont a szlovák ifjúsági küldöttet említed, mert a nyár folyamán egyébként vele pont volt egy találkozó, egy panelbeszélgetés. Gombaszögre utaztunk Felvidékre a Gombaszögi Nyári Táborba, ami tulajdonképpen egy fesztivál. Őt is meghívtuk, hogy tartsunk közösen egy panelbeszélgetést az ottani résztvevőknek, akik többségében felvidéki magyarok, de voltak szlovákok és külföldiek is. Nekik angolul tartottunk egy panelbeszélgetést arról, hogy mi is ez az ifjúsági küldötti program, és összehasonlítottuk a két államnak a programját, hogy mik a hasonlóságok, mik a különbségek.

Az együttműködések alatt persze kialakul már egy olyan viszony, hogy muszáj a másikra támaszkodni, például, amikor a kísérőrendezvényt szerveztük a dánokkal és a máltaiakkal, ott egy nagyon jó viszony alakult ki, de hogyha éppen valakivel nem szervezünk rendezvényt, akkor is mindig az ülésszak alatt esténként vannak ilyen networking eventek, közösségi események, vagy csak közösen elmegyünk vacsorázni. Márciusban elmentünk egy stand up show-t megnézni az ifjúsági küldöttekkel, úgyhogy tényleg nagyon erős a közösség, és számítunk is egymásra.

Magyarországon egy kapocs szeretnétek lenni a döntéshozók és a fiatalok között. Erre kifejezetten milyen eszközeitek vannak?

Szerintem mindig van hova fejlődni, én mindenképpen szeretném, hogyha a többi ifjúsági küldött is majd, aki ezután az év után következik, hangsúlyt fektetne arra, hogy minél több emberhez eljusson, és idén erősen azt tapasztaljuk, hogy ha jól működik a közösségi média és a közösségi médiás kommunikációnk, akkor elképesztően sok emberhez el tudunk jutni. Nagyon-nagyon sokan vannak, akik nem ismerik még azt sem, hogy ENSZ, emiatt természetesen azt sem tudják, hogy van ENSZ ifjúsági küldötti program. A személyes találkozások alkalmával mélyebb benyomást lehet természetesen kelteni az emberekben, viszont a közösségi média meg az elérésben segít nagyon, ez mindenképpen egy eszköz a kezünkben. Igény van rá, ebben biztos vagyok, mert soha nem találkoztunk zárt ajtókkal, sem iskolák, sem döntéshozók, sem más partnerek részéről, és minél többfajta típusú eseményt szervezünk, annál több embert tudunk bevonni, merthogy egész egyszerűen egy panelbeszélgetésre nem biztos, hogy ugyanaz a közönség jön el, mint egy kicsit játékosabb workshopra. Ezért próbálunk e tekintetben is nagyon rugalmasak és sokrétűek lenni.

Hogyan ismerted meg ezt a programot, és neked mi a személyes történeted ezzel az egész programmal?

Nemzetközi tanulmányokat tanultam a Szegedi Tudományegyetemen, alap és mesterképzést, illetve most ugyanott vagyok Phd hallgató a jogi doktori iskolában, és már igen régóta érdeklődöm a diplomácia, a nemzetközi kapcsolat iránt. Néhány éve szembejött velem ez az ENSZ ifjúsági küldötti program a social médiában, és elkezdtem követni mindig az aktuális ifjúsági küldöttnek a munkáját, és éreztem egy ilyen késztetést, hogy ez olyasmi dolog, amit szívesen csinálnék, de valahogy soha nem úgy jött ki a lépés, hogy tudjak jelentkezni.

Majd egy panelbeszélgetésre készültem... Nagyon izgalmas, mert tulajdonképpen a panelbeszélgetésnek a témája szinte ugyanaz volt, mint amivel most foglalkozom. A Szegedi Tudományegyetemre látogatott az ENSZ nap alkalmából Bogyay Katalin nagykövet asszony, és ő szerette volna, hogyha ebben a szakmai panelban van egy fiatal, aki a fiatalok szemszögét el tudja mondani, hogy mit gondolnak az ENSZ-ről, releváns-e, miben tud-e a fiataloknak segíteni, vagyis, hogy legyen egy picit ilyen személyesebb vonal is a beszélgetésben.Miközben erre készültem fel, úgy gondoltam, hogy felkeresem az akkori ENSZ ifjúsági küldöttet, ő tavaly 2023-ban Offenbächer Csenge volt, és írtam neki egy e-mailt, hogy kíváncsi vagyok, hogy mik a tapasztalatai, mert természetesen szeretnék hitelesen beszélni ez alatt a panel alatt. Ahogy az ő elérhetőségét kerestem, akkor láttam a weboldalon, hogy újra megnyílt a jelentkezés erre a pozícióra.

Elég impulzívan úgy döntöttem, hogy akkor beadom, és bevallom, már meghosszabbították a jelentkezést, és ilyen utolsó pillanatos enter volt ez nálam, de úgy voltam vele, hogy igazából miért ne. Lehet, hogy behívnak mondjuk a szóbeli elbeszélgetésre, megismernek engem, a kapcsolatépítés szempontjából sem lehet rossz. Veszíteni valóm nincsen, ha felvesznek, ha nem, és behívtak a szóbeli elbeszélgetésre, utána pedig behívtak a döntőbe. Oda négyen jutottunk be, többek között Wettstein Annamarival, és akkor döntöttek a döntő után úgy a zsűritagok, hogy kettőnket szeretnék, elindítván ezt a kettős küldötti rendszert.

Mit hozhat a jövő? Ezt egy ugródeszkaként fogod fel az ENSZ-hez vezető úton??

Nagyon-nagyon szeretnék a diplomáciában elhelyezkedni, még nem tudom, hogy Magyarországon vagy külföldön, nem feltétlenül ragaszkodom ahhoz, hogy mindenáron külföldön éljek, viszont valószínűleg lesz olyan szakasza az életemnek, amikor valahol külföldön fogok hasonló munkakörben dolgozni. Vonz az ENSZ, azon belül az UNESCO, mert érdekel a kulturális diplomácia. Nem vagyok benne biztos, hogy mi az az irány, amibe el tudok menni, a PhD tanulmányaimat mindenképpen szeretném még befejezni előtte.

Tudnál mondani egy olyan pillanatot, ami ebben az elmúlt nyolc hónapodban a legmeghatározóbb volt a küldöttségi programod kapcsán?

Mondok egy hazait, valamint egy ENSZ-eset. Az országjárás alatt, ahogy említettem, igyekszünk minél több csoporthoz ellátogatni, és elmentem egy olyan iskolába, ahol tényleg nagyon nehéz sorsú fiatalok tanulnak. Ez egy gyógypedagógiai módszertani iskola. Bementem, bemutatott engem az intézményvezető a fiataloknak, ki vagyok, mi vagyok, miért jöttem, mit fogunk csinálni. Készültek nekem egy meglepetéssel, ugyanis az egyik tanuló verset mondott nekem. Ez egy olyan vers volt, ami tulajdonképpen arról szólt, hogy nekik milyen nehéz sorsuk van, de annyira, hogy nem volt túlcizellálva az, ahogy mondta. Egyszerűen szavalt, viszont érződött, hogy elképesztően hiteles az ő szájából.

Egyébként egészen sok hasonló élményem volt, ami megható volt, máskor nem sírtam, de tényleg megannyi megható történettel találkoztam. Az ENSZ-ben pedig az a jellemző, amikor egy ember felszólalást tart, hogy nem mindig hallgatják meg olyan értő figyelemmel egymást az emberek. Ezek nagyon hosszú plenáris ülések, 3-4 órán keresztül ott vannak, és igazából nagyon sokszor azt lehet hallani, hogy ismétlik egymást az emberek.

Szóval ez mind olyan dolog, ami azt mutatja, hogy van értelme a programnak, van értelme annak, hogy mondjuk én úgy gondoltam, hogy ez passzolhat hozzám, és azt érzem, hogy hiteles lehetek, mert olyan témával foglalkozom, ami engem személyesen is nagyon érdekel.

(Borítókép és kép forrása: hunyouth.hu/kuldott I sandorpalota.hu/hu/az-ensz-ifjusagi-kuldotteit-fogadta-dr-sulyok-tamas)

Németországban felmerült a nyelvújítás igénye. Méghozzá a társadalom és a tudományos közösség együttes igénye egy nemek által kevésbé, illetve pontosabban meghatározott nyelvhasználatra. Ez elsőre tűnhet oximoronnak, mivel az is, de messze nem az egyetlen ellentét ebben a polarizáló közéleti kérdésben.  

6 országban hivatalos nyelv a német, anyanyelvként 90 millió ember beszéli, ehhez pedig még hozzá kell számolni körülbelül 20 millió másod-nyelvű németül beszélőt (az említett 6 ország között szerepelnek többnyelvű államok, mint például Belgium, Luxemburg, Lichtenstein és Svájc) és németet, mint idegen nyelvet beszélőket, valahol a 75 és 100 millió között.

Főleg Európában irányadó a német kultúra, híresek a precíziójukról és pontosságukról (habár erre a Deutsche Bahn az utóbbi években erőteljesen rácáfol). Ezekkel az erényekkel a nemek sokszínűségét és a női egyenjogúságot is kívánja kifejezésre juttatni nyelvtani szabályai által. Legalábbis a németül-beszélő társadalom jelentős része, többek között Németország külügyminisztere Annalena Baerbock is, aki a Berliner Tagesspiegelnek nyilatkozta, hogy a törvény szövegét kellene nyelvhasználatában egyenjogúvá tenni. 

(Fotó: Maheshkumar Painam | Unsplash)

Mi a baj a német nyelvvel?

A német nyelvtan és nyelvhasználat a generikus maszkulinum elvét követi. Bár megkülönböztet feminin, maszkulin, illetve neutrális névszók és névmások között, a többes számot, a foglalkozásokat, általánosított kifejezéseket (ahol nincs, ismeretlen, vagy esetleg lényegtelen a biológiai nem) a maszkulinummal fejezi ki. Tehát bár az iskolában Lehrer és Lehrerin (tanár úr és tanárnő) egyaránt taníthat, addig általánosságban a tanárok a die Lehrer kifejezéssel nevezhetőek meg.

Ennek kapcsán felmerült a probléma, hogy bár természetesen léteznek például férfi és női orvosok, vagy férfi és női mérnökök, ha csak Ärtze és Ingenieure vannak emlegetve a köznyelvben, könnyen szem elől téveszthető, hogy számos Ärtzin és Ingenieurin is hozzájárul a társadalmi közérdekhez. Németország felismerte a problémát és meg is tette az első lépéseket a korrigálásra.

Ha oktatásunk bármilyen pontján érintkeztünk a német nyelvvel ismerősen csenghet a Duden szótár neve. Németországban nem működik a német nyelvészetben legfelső tekintélyt élvező intézmény, mint Franciaországban az Académie Française (amely hasonló igényekre a saját oldalán úgy válaszolt, hogy ilyen változtatások életveszélyesek volnának a francia nyelv számára - amelyben szintén előnyt élvez a maszkulinum) vagy hazánkban az MTA. A Cornelsen Csoport kiadójának Duden szótára a legbefolyásosabb és az irányadó a német nyelv művelésében.

A közmédiában is elterjedtek a különböző külön jelölések és hirtelen úgy tűnt, óriási változás történt egyik hónapról a másikra a "Hochdeutsch", tehát az álatlános német használatában. Elterjedt például a kettős megnevezés, tehát a példánkkal élve Lehrer und Lehrerinnen, a Gendersternchen, azaz a nemet jelölő csillagocska, aminek írásos használata Lehrer*in (így a Lehrer [f] és a Lehrerin [n] is egyetlen szóban megjelenik) szóban pedig egy úgynevezett "Glottisschlag"-gal kiolvasni, ami szerint a csillag egy rövid szünetet jelöl a szó maszkulin szótöve és a feminin végződése között. De szintén találkozni törtvonalas megoldással (Lehrer/in) is. 

(Fotó: Pixabay | pixabay.com)

Talán némettudás szintjétől függ, hogy ezt már bonyolultnak, vagy még letisztultnak tartjuk-e, viszont amint bekerülnek a névmások a mondatokba (ami a németben nem ritka) felborul a letisztultság. Példamondat egy német jelölő csillagocskát alkalmazó egyszerű mondatra, amely annyit hivatott kifejezni, hogy "odaadom a tanár tollát a diákoknak": Den Stift des/der Lehrer*s*in gebe ich den Schüler*n*innen. Így már elég nyakatekerté válik egy elég egyszerű mondat. És akkor az egyes szám birtokos eset és a tárgyeset többes száma is tisztázatlan, csak hogy érezzük mennyire gyökeres és messzemenő problémákat vet fel ez a változtatás.

És így áttérünk egy nemek által nagyon erőteljesen meghatározott nyelvhasználatra. A cél egy gender-neutrális, nyelvtani nemek szempontjából semleges nyelv, az eszközök viszont határozottan a szőrszálhasogatásig pontos nemek-megnevezését eredményezik. Végül is ez a feminista iskolák ütköző aktivizmusát is tükrözi, amelyek között nincs egyetértés, hogy a végső cél a nő és férfi teljes egyenlővé tételé, akár egy bináris nemek nélküli társadalomban, vagy pont hogy az a fontos, hogy mindenki ragaszkodhasson a saját neméhez és annak elkülönülő, specifikus megnevezéséhez, jellemzőihez.

Luise Pusch nyelvész például úgy vélekedik, hogy a német használatából az vezethető le, hogy a férfi női vezetés alá nem kerülhet, és ezért kell változtatni. Walter Krämer, a Német Nyelv Alapítvány szóvivője egy erőteljes kritikusa a nyelvtani nemek semlegesítésének, olyan mértékekig, hogy a Katolikus Egyházból is kilépett a nyelvújítások befogadásának okán. Maga a Duden főszerkesztője, Kathrin Kunkel-Razum nem foglalt álláspontot a generikus maszkulinum eltörlése mellett, viszont annak használatát sem tanácsolja. 

(Fotó: pixabay | itsviktoriaschubert)

Mit lehet hát ilyenkor tenni?

Természetesen adódik a generikus femininum használatának lehetősége. Ezt a közéleti kérdést már nem csak tudomány és sajtó szinten tárgyalják, a generikus femininum már a törvénykezésig is eljutott. 2020-ban az akkoriban a szociáldemokrata SPD által vezetett Szövetségi Igazságügyi Minisztérium egy fizetésképtelenséget tárgyaló törvényjavaslatot generikus femininum megfogalmazásban nyújtott be, de azt a keresztény-demokrata (CDU) Belügyminisztérium nem engedte tovább annak átfogalmazásáig, mivel elkerülendő volt az a jogi (nem is annyira kis) kapu, hogy a törvény hatálya csak nőkre terjedjen ki. 

(Fotó:Sangga Rima Roman Selia | Unsplash)

Bíróság elé is került már ügy, a felperes 80 éves Marie Krämer (aki már korábban is folyamodott bírói úthoz hasonló panasszal, sikeresen) a bankját perelte be, miután az a Kunde (tehát generikus maszkulinum ügyfél) megszólítást használta neki címzett levelében, holott ő ezt szexista elnyomásnak élte meg, hiszen a Kundin (ügyfél, aki hölgy) megnevezést találta volna helytállónak.

Messzire vezet hát a gondolatmenet, hogy hogyan kell alkalmazkodnia a nyelvnek a korhoz, egy viszont biztos, alapos és tudományos előkészítő munka nélkül aligha érdemes nekilátni egy világnyelv szabályainak átírásának, hiszen hiába a szabály, ha nem hatásos célját tekintve. 

 (Borítókép: Pixabay | pixabay.com)

A két Korea közötti ellenségeskedésnek sok kivetülése van, a legújabb pedig a szemétháború, melynek keretében Észak-Korea szeméttel teletöltött léggömböket küldött át a határon. Meglepő azonban, hogy ez csak egy válaszcsapás volt, valójában Dél-Korea kezdte a léggömbök átküldését. A dél-koreai léggömbökben Kim Dzsong Un rendszerét kritizáló videókat, a valódi világról felvételeket, K-popot és K-drámákat tartalmazó USB-k voltak.

A léggömbkampányok nem újkeletűek a Koreai-félszigeten. Már a koreai háború alatt is elterjedt gyakorlat volt a léggömbök általi propaganda terjesztés: az amerikai hadsereg több mint 4 milliárd szórólapot juttatott Észak-Koreába, amire a kommunista rezsim 300 millió szórólappal válaszolt.

A dél-koreai léggömbküldés már évek óta zajlott különböző emberi jogi aktivista csoportok és észak-koreai menekültek által, akik saját csomagjukat összeállítva egy léggömbbe küldték azt Észak-Korea felé. A csoportok bibliákat, pénzt, rádiókat, USB- és SD-kártyákat, valamint K-pop és K-drama felvételeket küldtek.  Ezek mellett élelmiszerek, gyógyszerek is voltak a csomagokban. A léggömbök észak-koreai jelenlétét bizonyítja, hogy egy észak-koreai férfit és családját a Biblia birtoklásáért ítéltek el, ami valószínűsíthetően egy ilyen léggömbből kerülhetett hozzá.

A léggömbök célja főként a lélektani hadviselés, hogy a bennük található anyagot minél többen megismerjék, és lássák, hogy a rezsimen kívül is van élet, ennek eredményeképp pedig csökkenhet a morál.

Az észak-koreai válaszcsapás azért csak idén érkezett, mivel Kim Dzsong Un egyre erősebben hajtja végre az úgynevezett „decoupling”, azaz leválasztási politikáját. A rezsim 2020 utáni viselkedése egyértelműen mutatja, hogy mindenféle békülési szándékkal felhagyott, és nem egyesítendő országként tekint a félszigetre, hanem ellenséges, fenyegető hatalomként déli szomszédjára.

Erre erősített rá, hogy a dél-koreai kormány immár hivatalosan engedélyezte a léggömbküldést, amit az előző kormány még bűncselekményként kezelt, akár 30 millió wonos (10 millió forint) büntetéssel vagy három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtott. Ezt azonban a jelenleki Szuk kormány úgy ítélte túl erősen korlátozza a szabadságjogokat.

Tehát mindezek eredményeképp érkezett a válaszlépés Észak-Koreától: a szemétlufik.

Május vége óta Észak-Korea több ezer szeméttel töltött léggömböt bocsátott fel a határ túloldalára. Ezek a léggömbök különféle hulladékokat tartalmaznak, például állati és emberi ürüléket, cigarettacsikkeket, elemeket, ruhadarabokat, műanyag palackokat és különböző papírhulladékokat, de egyes esetekben még propaganda szórólapokat is.

A léggömbök véletlenszerűen szálltak le Dél-Korea különféle helyszínein, beleértve az autókat, mezőgazdasági területeket, lakónegyedeket, éttermeket és iskolákat. Egyikük az Incshoni Nemzetközi Repülőtér második terminálján landolt, ami három órás repülési tilalmat eredményezett. A dél-koreai hatóságok szerint az utóbbi időszakban 2 000 és 5 000 közötti léggömböt küldtek át a határon, amelyek közül legalább 1 300 ténylegesen célba ért. Ezek az eszközök szétszóródtak az ország számos pontján, véletlenszerűen érintve különböző helyszíneket, és ezzel jelentős zavart okoztak a mindennapi életben.

A léggömbök már önmagukban is provokatívak, azonban még nagyobb probléma, hogy potenciális veszélyforrást jelentenek: például, ha olyan anyagokat tartalmaznak, amelyeket könnyen azonosíthatóak, pánikot kelthetnek a lakosság körében.

Dél-Korea válasza erre a DMZ-ben a hangosbemondós közvetítés, felszólítás beindítása volt, melynek keretein belül híreket és valós információkat is osztottak meg a rezsimben élők számára.

Az észak-koreai szemétléggömb

A két Korea közötti ellenségeskedésnek sok kivetülése van, a legújabb pedig a szemétháború, melynek keretében Észak-Korea szeméttel teletöltött léggömböket küldött át a határon. Meglepő azonban, hogy ez csak egy válaszcsapás volt, valójában Dél-Korea kezdte a léggömbök átküldését. A dél-koreai léggömbökben Kim Dzsong Un rendszerét kritizáló videókat, a valódi világról felvételeket, K-popot és K-drámákat tartalmazó USB-k voltak.

A léggömbkampányok nem újkeletűek a Koreai-félszigeten. Már a koreai háború alatt is elterjedt gyakorlat volt a léggömbök általi propaganda terjesztés: az amerikai hadsereg több mint 4 milliárd szórólapot juttatott Észak-Koreába, amire a kommunista rezsim 300 millió szórólappal válaszolt.

A dél-koreai léggömbküldés már évek óta zajlott különböző emberi jogi aktivista csoportok és észak-koreai menekültek által, akik saját csomagjukat összeállítva egy léggömbbe küldték azt Észak-Korea felé. A csoportok bibliákat, pénzt, rádiókat, USB- és SD-kártyákat, valamint K-pop és K-drama felvételeket küldtek.  Ezek mellett élelmiszerek, gyógyszerek is voltak a csomagokban. A léggömbök észak-koreai jelenlétét bizonyítja, hogy egy észak-koreai férfit és családját a Biblia birtoklásáért ítéltek el, ami valószínűsíthetően egy ilyen léggömbből kerülhetett hozzá.

A léggömbök célja főként a lélektani hadviselés, hogy a bennük található anyagot minél többen megismerjék, és lássák, hogy a rezsimen kívül is van élet, ennek eredményeképp pedig csökkenhet a morál.

Az észak-koreai válaszcsapás azért csak idén érkezett, mivel Kim Dzsong Un egyre erősebben hajtja végre az úgynevezett „decoupling”, azaz leválasztási politikáját. A rezsim 2020 utáni viselkedése egyértelműen mutatja, hogy mindenféle békülési szándékkal felhagyott, és nem egyesítendő országként tekint a félszigetre, hanem ellenséges, fenyegető hatalomként déli szomszédjára.

Erre erősített rá, hogy a dél-koreai kormány immár hivatalosan engedélyezte a léggömbküldést, amit az előző kormány még bűncselekményként kezelt, akár 30 millió wonos (10 millió forint) büntetéssel vagy három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtott. Ezt azonban a jelenleki Szuk kormány úgy ítélte túl erősen korlátozza a szabadságjogokat.

Tehát mindezek eredményeképp érkezett a válaszlépés Észak-Koreától: a szemétlufik.

Május vége óta Észak-Korea több ezer szeméttel töltött léggömböt bocsátott fel a határ túloldalára. Ezek a léggömbök különféle hulladékokat tartalmaznak, például állati és emberi ürüléket, cigarettacsikkeket, elemeket, ruhadarabokat, műanyag palackokat és különböző papírhulladékokat, de egyes esetekben még propaganda szórólapokat is.

A léggömbök véletlenszerűen szálltak le Dél-Korea különféle helyszínein, beleértve az autókat, mezőgazdasági területeket, lakónegyedeket, éttermeket és iskolákat. Egyikük az Incshoni Nemzetközi Repülőtér második terminálján landolt, ami három órás repülési tilalmat eredményezett. A dél-koreai hatóságok szerint az utóbbi időszakban 2 000 és 5 000 közötti léggömböt küldtek át a határon, amelyek közül legalább 1 300 ténylegesen célba ért. Ezek az eszközök szétszóródtak az ország számos pontján, véletlenszerűen érintve különböző helyszíneket, és ezzel jelentős zavart okoztak a mindennapi életben.

A léggömbök már önmagukban is provokatívak, azonban mégnagyobb probléma, hogy potenciális veszélyforrást jelentenek: például, ha olyan anyagokat tartalmaznak, amelyeket könnyen azonosíthatóak, pánikot kelthetnek a lakosság körében.

Dél-Korea válasza erre a DMZ-ben a hangosbemondós közvetytés, felszólítás beindítása volt, melynek keretein belül híreket és valós információkat is osztottak meg a rezsimben élők számára.

Ahogy a képen is láthatjuk 2 alkalommal 10 hullámban küldték ki a léggömböket, melyekből 2000 sikeresen landolt a térképen látható helyeken. Kép forrása: CSIS

Az elkövetkezendő hónapokban láthatjuk majd, hogy mi lesz a következő színtere a két Korea közötti ellenségeskedésnek, hiszen a szemétháborún kívül is rengeteg téren versenyeznek, mint például a műholdak feljuttatásában is, melyben jelenleg Dél-Korea győzedelmeskedik.  

Szabad ország-e Nagy-Britannia? - teszi fel a kérdést Ed West, majd hosszasan, példákat sorolva borzolja a magyarok idegeit, akik beleolvasnak az anyanyelvünkön is publikált cikkébe, egyértelművé téve, a mi perspektívánkból, hogy nem az.

Nagy-Britannia egy szabadságszerető, 1989-es nemzeti minimumokat 2024-ben is értékelő magyar szemszögéből egy büdös, pártállami gyomorideggel kisembereket eltaposni akaró börtön. 

Börtön, mert menekülés nincs, szavazhat a brit bárhová; szavazott is majd másfél évtizedig a konzervatívokra, akik lófaszt nem konzerváltak, sőt.

Választása nincs, és ha panaszkodik, jön érte a rendőr, mert az elit hosszú távú terveire veszélyes panaszkodás megzavarja a nyugalmat. 

(Klímalázadni lehet, sőt, azt ki is lehet rakni a LinkedIn-re.)

Szabad ország-e Magyarország?

Mikor jött ki utoljára valaki véleménye miatt a rendőrség Magyarországon?

A COVID-pánik hajnalán, csúcsán, 2020 tavaszán írt valaki valami "veszélyes dezinformációt", és meghurcolták, úgy emlékszem, és nem csak én, az azóta megszűnt Öt panelének is ez az egy eset rémlett fel a kollektív emlékezetében, 4 évvel később. Emlékezetes, mert határozottan és ösztönösen helytelenítettem, rossz lépés volt, veszélyes precedens.

Magyarország egy szabad ország? Hevesen, mocskos hangnemben tiltakozna ezernyi mindenszarizmusban szenvedő: természetesen nem az, sem az, Magyarország mindenben a legszarabb pokol. De eközben névvel és arccal mocskolhatja az összes államférfit, közméltóságot és oligarchát, élet és halál urait. Buzik, gecik, miegymás, talán a halálát is kívánja, remeg érte, ami, úgy tűnik, végül nem lesz ürügy a szabadságunk megcsorbítására, helyesen. Ha Józsi a hegyről komoly fenyegetés, intézze el a TEK, ne 10 millió emberre tegyünk kollektív szájkosarat!

Magyarország maradjon egy szabad ország!

Nagy-Britanniával semmi gond nincs

Mondaná a Velünk Élő SZDSZ. Tudjuk, hiszen volt, amikor nem csak velünk éltek, hanem a nyakunkon, és az a büdös, autoriter börtön, ami a brit anarcho-zsarnokság ma, nekik kitűzött céljuk volt itthon.

Csalódott SZDSZ-esként megrendítő volt ráeszmélnem, hogy akiket liberálisoknak gondoltam, valójában az egyéni szabadság legszörnyűbb ellenfelei. Elvakított a gőg, amit kínálnak a támogatásért cserébe. Amint a gőgön átlát az ember, ráeszmél, hogy amit ők képviseltek, az a tekintélyelvűségben, a kirekesztésben, és a nepotizmusban mindenkit felülmúl, még azokat is, akik ezeket értékként explicit hirdetik.

Céljuk volt a mai brit elnyomás meghonosítása, de nem érték el, 2010 a történelem szemétdombjára küldte őket, immunreakcióként kinevelve egy kétszámjegyű Jobbikot. Pártpolitikai szinten eltűntek, de ettől még nem álltak le, keresték az új ügyet, a gazdatestet, amivel újra a nyakunkra ülhetnek; nem válogatósak, lásd a G-nap utáni Jobbikot, mert éhesek. Nagyon éhesek.

Maguk sem tudják talán, hogy milyen démonok űzik őket, talán elhiszik, hogy tényleg ők viselik a szabadság karszalagját, amikor tényeket akarnak ellenőrizni. Nem értik, miért szörnyülködik sok ember, amikor tényellenőrökről hall, miért látja maga előtt a 20. század hullarakásait.

Nem szabadságot akarnak, azt nem szeretik: börtönt akarnak, amit ők őriznek, ahová beterelnek minket, a biztonságra, a tudományra - tekintélyelvűség - mutogatva. Mindezt úgy, hogy ne tanúsítsunk ellenállást, sőt, aki tapsolva csinálja, jobb cellát kap.

C-betűs szó

Öncenzúrára nevelni egy társadalmat hosszú folyamat, és egyszer már nekilendültek, nem is eredménytelenül: a "cigány", egy ideig, szitokszó volt. Nem a rendszerváltás utáni nyomorban, panelházak között masírozó szkinhed szabadcsapatok tették azzá, hanem az SZDSZ. Ez volt az egyik első kísérlet: a c-betűs szó kimondhatatlan. Roma testvéreim, aki kimondja, támad titeket - többségi társadalom, aki kimondja, az veszítse el az állását, kerüljön feketelistára, dögöljön éhen! Mindezt a soft és a hard power összes csatornáján. A társadalom pedig, mivel megannyi más baja volt, beletörődött, elfogadta. Kerülgette, mint a tyúkszart. 

Ez sem volt elég, a hírekben is kerülgetni kellett, dugdosni, nem beszélni róla, tagadni, tagadni a valóságot, büntetni aki szóvá teszi, aki védekezni mer, erőltetve építve az anarcho-zsarnokságot, amíg csak lehet. 2006-2008-ig lehetett, aztán masírozott a Magyar Gárda, a fiatalok körében pedig a Jobbik lett a legnépszerűbb.

Az SZDSZ megbukott, a c-betűs szó tanult tehetetlenségét elhagytuk, sok mással egyetemben. Ma le lehet írni, ki lehet mondani, hogy cigány, ma szabadabban élünk. A cigányság pedig jobban, mint valaha, talán a legnagyobb nyertesei a NER-nek, Mészáros Lőrinc után. 

Magyarország szabad ország.

Visszanyal a geci

Amikor a Momentum Budapest utcáin rohangált 2018 telén, a partikellék-forradalom hevében röpködött az O1G, és a Velünk Élő SZDSZ egyik legsikeresebb soft power ága, a ma már Telex szerkesztőség rajongva közvetítette az eseményeket. O1G, O1G!

Velünk van a tömeg, az elégedetlen tömeg, szórják az átkot a csúti diktátorra!

Taktikai győzelem.

Csakhogy: ugyanez a társaság a szótlan ledermedéstől az elvörösödött arcú, valódinak megélt fájdalomból fakadó sikításig reagálna arra, aki kiejti a száján azt, hogy "buzi". Majd, lehiggadva, feketelistázná az elkövetőt - karszalag opcionális - menthetetlen ellenségeként a Történelem Jó Oldalának (gyerekeinek átnevelése opcionális).

A b-betűs szó. De lehet a c-betűs szó is. Sőt, egyre több és egyre cifrább szó, ami verboten. A kérdés is gyanús, tilos, a tekintélyt követni kell, tízszeresen, százszorosan!

A Velünk Élő SZDSZ nem csak lappangott a háttérben, konzerválva egykori önmagát, hanem folyamatosan kapta a memokat Nyugatról, mint egy szoftverfrissítést. Nem csak 14 év Fidesztől ilyen keserűek, hanem az alapprogramjuk is egy korszerűbb, kegyetlenebb világkép. Egymást is irtják a saját buborékjaikban, olyan ideológiai árnyalatkülönbségek miatt, aminek az alapszíne se létezett 14 évvel ezelőtt. Ami legyen az ő bajuk, én csak egy kávét kérek, csak ne legyen soha hatalmuk felettem, a családom és barátaim felett, felettünk. A sajátjaik felett hajrá, de csak ott.

Felettünk soha ne legyen hatalmuk, mert annál nagyobb tragédia nem érheti ezt az országot!

Buzi-e vagy? Sickratman 20 éve a konzervatív polgárokat pukkasztotta ezzel kérdéssel, ma, a (hegemonikus) liberálisok részéről eltörlést érdemel. Le merné ezt játszani bárki a Velünk Élő SZDSZ bármelyik sejtjében, a Telex szerkesztőségben? Nevetnének rajta a kollégák?

(Hasonló pályát járt be a Rózsaszín Pitbull is.)

A liberálisok által megrajzolt, karótnyelt-vaskalapos KDNPs karikatúrájává váltak. Ők lettek a Fidesz székháznál tüntető fiatalokra dühös Savas Bácsi. Persze nem ők tehetnek róla, hanem a kormány, vagy J.K. Rowling, vagy a nevetős reakció a posztjukon, amiből egy is sok, egy is elviselhetetlen. Tudnának ők újra nevetni, lazák lenni, ha végre a többségi társadalom önként, a látványosan meghurcolt, megsemmisített reakciósok kárából tanulva befogná a pofáját, ha helyreállna a hegemónia, ahol minden magas státuszú intézmény és gondolat birtokosai Ők. Csodáló, bólogató, tisztelettudó, mosdatlan tömeg, lent, a roncsfilmben, ami minden rohadt krumplinak örül, amit ledobnak nekik a páholyból.

Itt van megágyazva a probléma, a lavina, aminek az O1G nyitott - képzavarosan - ajtót: az ellenzék, élve a magyar szabadsággal, mocskos szájjal szidja a kormányt: a Tisza párt feltüzelt bázisa, korábban Jobbik-MZP-akármi támogatók, nem tesznek magukra szájkosarat. A DK hívei is harciasak, ami a szívükön, az a szájukon. A Mi Hazánk akkorát kiáltott, hogy még a Facebookról is kicsapatta magát, és csinált ezzel egy parlamentbe bekerülést.

Egyedül a Momentum került a szemétdombra, a párt, amihez a legközelebb állt az SZDSZ feltámasztása, amelyik a legnagyobb támogatója volt a nyugati szoftverfrissítések honosításának. 

Nem javítja a közbeszédet, ha Orbán Viktort lebuzizzák, akár a saját posztja alatt, de ez kis ár azért a nemzeti minimumért, amiben ma, 2024-ben, a Velünk Élő SZDSZ kirekesztő, gőgös, tekintélyelvű buborékján kívül egyetért a társadalom 95%-a: Magyarországon a szólás szabad! Legyen bármennyire is heves vita magyarok milliói között 2024-ben, abban teljes egyetértés van, hogy az a buziság, ami a briteknél megy, amit a Velünk Élő SZDSZ erőltetne ránk, népszerűtlen, nincs rá parlamenti küszöböt megugrani képes mennyiségű vevő.

O1G: taktikai győzelem, stratégiai vereség.

A Nobel-díjak olyan nemzetközi elismerést jelentenek, melyek megkérdőjelezhetetlenné teszik az adott szakember tudását, elhivatottságát és munkájának jelentőségét. A Stockholm Hangversenyteremben 2023. decemberében 10-én  megtartott díjátadó Magyarország számára kiemelt jelentőségű volt, ugyanis Karikó Katalin a Fiziológiai és Orvostudományi Nobel-díjat, míg Krausz Ferenc a Fizikai Nobel-díjat vehette át. A világ legrangosabb elismerését elnyerő kutatók olyan példát mutatnak az újabb generációk számára, melynek köszönhetően lehet, hogy éppen a jövő tudósai és kutatói köteleződnek el a tudományos pálya mellett. A Nobel-díjat az emberek gyakran azonosítják a reáltudományokban elért sikerekért járó elismeréssel, azonban a kémiai, a fizikai, a fiziológiai és orvostudományi, illetve a közgazdasági Nobel-díjak mellett létezik Nobel-békedíj és Irodalmi Nobel-díj is. Írásommal célom utóbbinak rövid bemutatása.

Kép forrása: Magyar Versmondók Egyesülete

A Nobel Alapítványt Dr. Alfred Bernhard Nobel 1895. november 27-én kelt végrendelete hozta létre, mellyel a tudós célja volt évente azok díjazása, akik a „legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek.” Végrendeletében rendelte el, hogy a díjak odaítéléséről a Svéd Királyi Tudományos Akadémia döntsön, ezen rendelkezés alól pedig egyedül a Nobel-békedíj képez kivételt, amelynek esetében a norvég parlement tagjai alkotta bizottság választja meg a díjazottat. Az első Nobel-díjak átadására 1901-ben került sor, ezt követően pedig szinte minden év decemberében Stockholmra szegeződik a világ szeme. Dr. Alfred Bernhard Nobel végrendeletében a következőt írta: „Kifejezett kérésem, hogy a díjak odaítélésénél ne játsszon szerepet a jelöltek nemzeti hovatartozása, hanem egyedül az, hogy az arra legérdemesebb kapja, függetlenül attól, hogy skandináv-e vagy sem.” A Nobel-díj presztízse éppen ezen rendelkezésben rejlik, miszerint egyedül a valódi eredmény, a társadalmi hasznosság számít. A tudományos, illetve a nemzetek közötti barátság ügyéért született eredmények mérése viszonylag egyszerű, ám az Irodalmi Nobel-díj esetében különösen felmerül a kérdés, hogy pontosan milyen szempontok alapján kerül kiválasztásra az adott év díjazottja, tekintve, hogy irodalmi alkotások a világ összes országában, minden létező nyelven születnek.

Nobel végrendeletében az Irodalmi Nobel-díjat annak a személynek szánta, aki „az irodalom területéhez a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá.” Az irodalmi Nobel-díjat általában egy szerző a teljes életművéért, és nem egy konkrét írásáért kapja, azonban ezen feltétel alól indokolt esetekben léteznek kivételek. A végrendelet által lefektetett kereteken túl szükséges további pontosítást az 1901-ben kiadott Nobel Alapítvány szabályzata hozta el, majd az évek folyamán több változás volt megfigyelhető a díjazott kiválasztásához szükséges szempontrendszerben. Alapvető kérdésként merült fel a végrendeletben olvasható „idealisk” kifejezés fordítása, mely egyszerre értelmezhető idealistának és ideálisnak. Az 1900-as évek elején még az idealista műveket díjazták, majd a világháborúk időszakában elterjedt a rendelkezésnek egy liberálisabb értelmezése. A díj kiosztásánál további szempontként jelent meg, hogy használják ki a díj hírnevét annak érdekében, hogy a világhírű szerzők mellett a kevésbé ismert, de rendkívül tehetséges alkotókra is felhívják a figyelmet. Kialakult a teljes politikai pártatlanság elve, majd a lírák is elkezdték térnyerésüket, azonban ez egy viszonylag hosszú folyamat eredménye volt. A két világháború között alakult ki azon elvárás, hogy a művek szépsége legyen egyértelmű és vitathatatlan az egyszerű olvasó számára is. A második világháború után a nem megszokott, formabontó, merész alkotások lettek előnyben részesítve, az 1970-es évektől pedig megjelent az a szokás, hogy nem csak lezárt életműveket díjaznak, hanem a díjjal az alkotás további színvonalas folytatására is bíztatják az írókat. Megjelent továbbá azon elvárás, hogy a kevésbé ismert nyelvek és kultúrák is lehetőséget kapjanak a díj elnyerésére, bekerüljenek az akadémia látókörébe.

A kiválasztási folyamat is komoly változásokon ment át az évek alatt. Jelölésre akadémikusok viszonylag széles köre jogosult, majd a Nobel Bizottság feladata kialakítani azt a már leszűkített listát, amelyet átad az Akadémia számára, hogy az kiválassza az elismerést leginkább megérdemlő alkotót. A díjazottak névsorát az ősz folyamán hozzák nyilvánosságra, a díjak átvételére pedig a december 10-én megrendezett ünnepségen kerül sor Stockholmban. Természetesen számos esetben merültek fel komoly viták a díjazottak személye, és a rájuk eső választás indokai körül, azonban az Akadémia megkérdőjelezhetetlen „hatalmát” mutatja az is, hogy a Nobel-díjak jelölésével és odaítélésével kapcsolatos dokumentumok archívuma ötven évig nem kutatható.

Az Irodalmi Nobel-díjat eddig egyetlen magyar, Kertész Imre nyerte el, aki 2002-ben vehette át a legrangosabb kitüntetést önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért. Külön érdekesség vele kapcsolatban, hogy bár kronologikusan ő volt a 15. Nobel-díjas magyar, azonban mindössze a második (Szent-Györgyi Albert után), aki Magyarországon végzett munkájával érdemelte ki azt. 

Ha feltennénk a kérdést, hogy ki jelenleg a legjobb író, valószínűleg egy kisebb baráti társaságon belül is komoly viták alakulnának ki. A Nobel-díj egy olyan presztízsű nemzetközi elismerés, mely egy viszonylagos konszenzust követel meg az akadémiai szférától. Érezzük az egyetlen alkotó kiválasztásának nehézségét, azonban a díjazottak személyei mindenképpen szemléltetik a modern irodalomban megfigyelhető tendenciákat, és megmutatják az átlagos olvasó számára, hogy jelenleg mit tart a szakma az irodalom csúcsának.

Ha már az új évben vagyunk, ami az új elhatározásokról és fogadalmakról is szól, érdemes lehet elgondolkoznunk azon a mindenképpen izgalmasnak ígérkező kihíváson, hogy innentől minden Nobel-díjas írónak legalább egy alkotását olvassuk el. Megismerhetünk olyan alkotásokat, melyeket lehet, hogy magunktól eszünkbe se jutna levenni a polcról, és megérthetjük azt is, hogy a reáltudományoknál sokkal kevésbé megfogható, és objektíven nehezen értékelhető irodalomban mit is kell ahhoz tenni, hogy valaki Nobel-díjas legyen.

A vulkánok, a Föld belső hőjének és tektonikus tevékenységének termékei, méretük és formájuk tekintetében széles skálán mozognak. Közülük néhány elérheti akár a 6000 méteres magasságot is, mely szinte hihetetlennek tűnik. Cikkünkben ezeket a geológiai képződményeket vizsgáljuk, példákat hozva a vulkánok legjeire is.

A legmagasabb: Ojos del Salado

Az Ojos del Salado a világ legmagasabb vulkánja, mely a maga 6893 méterével magasodik a tengerszint felett az Andok hegységben. A vulkán a chilei-argentin határon található és az Andok második legmagasabb hegyének számít. Mint rétegvulkán, jellegzetes a kúp alakja az évezredek során felhalmozódott láva, hamu és vulkáni törmelék egymást követő rétegeinek eredménye. Szerencsére szunnyadó állapotban van, ezért rendszeresen próbálkoznak a mászásával is, ez azonban nem egyszerű feladat, a magasságnak és a nehéz mászhatósági körülményeknek köszönhetően.

Az Ojos de Salado. Kép forrása: tanitserdekesen.hu

A legmasszívabb: Tamu-masszívum 

Bár azt lehet mondani, hogy van nagyobb vulkán-rendszer a Földön, mégis egy, különálló vulkánként a legnagyobbnak a Tamu-masszívumot tartják a geofizikusok. A pajzsvulkán típusába tartozik, amelyek a pajzs szerű alakjukról kapták a nevüket, és több, mint 20 éve kutatják. Területe több, mint 300.000 négyzetkilométer és Japán keleti partjaitól kb. 150 km-re helyezkedik el.

Kb. 4500 m magas lehet és a csúcs 1,980 méterre van a felszíntől. A kutatásokat nehezíti a mélységi elhelyezkedése, így a kutatók különböző technikákat, például szeizmikus képalkotást, batimetriai térképezést és kőzet mintavételt alkalmaznak a vulkán belsejének vizsgálatára és kitöréseinek rekonstruálására.

Kép forrása: calacademy.org

Áttérve a kitörésekre, a legnagyobb kitörés: Mount Tambora, 1815

A GeologyScience szerint a valaha volt legnagyobb kitörés 1815-ben történt, Indonéziában, amiről van írásos emlék. Sumbawa szigetén történt a kitörés, és több napig tartott. Olyan nagy volt a hatása, hogy belenyúlt a klímában is, 1815 volt az az év, amelyet nyár nélkülinek neveztek.

A kitörés következményeképp a kitörési oszlop elérte a 43 mérföldes magasságot, és mintegy 160 köbkilométernyi kőzet, hamu és kő lepte el a környéket. Nem csak Indonéziára, hanem Európára is komoly hatással volt, éhséget okozott a mezőgazdasági és infrastrukturális károk miatt, így ezekkel a közvetett és közvetlen halálokkal együtt kb. 71.000 áldozatot követelt a kitörés.

A Mount Tambora ma. Kép forrása: The New York Times

A 21. század legnagyobb kitörése:

Persze a 21. században is történtek vulkánkitörések, hiszen a természet nem áll meg, jelenleg is éppen folyamatos kitörés van Izlandon. A legnagyobb kitörés azonban Tonga szigetéhez köthető, amely 2022 január 15-én történt.

A tongai kitörést egy 150 méterrel a víz alatt fekvő vulkán, Hunga Tonga–Hunga Haʻapai okozta, és a kutatók meglepetésére, maga a vulkán a kitörés után épen maradt.

A legveszélyesebbek: Mount Merapi, Vezúv, Fuji és a Mount St. Helens

 A Time szerint, a legveszélyesebb vulkán közé tartozik a a Merapi, amely Indonéziában található és évszázadok óta jellemzik a kitörések. A piroklaszt árak jelentik a legnagyobb veszélyt a Merapi esetében.

A Vezúv veszélyességét a területi belakottsága jelenti, több, mint 3 millió ember él a környékén, és időzített bombaként tartják számon az aktív vulkánt. A Mount St. Helenshez Amerika eddigi legnagyobb vulkán katasztrófája köthető, mely 1980-ban volt, a legutóbbi kitörésénél, és 62 ember életét követelte. A Fuji esetében az utolsó kitörés 1700-as években történt, azonban a földrengések folymatosan vezsélyzetetnek egy újabb kitöréssel. Fontos megemlíteni, hogy rengeteg ember él a környékén, kb 25 millió veszélyezetettről beszélhetünk. Mint láthatjuk a vulkánok csodálatos képződmények, azonban ezzel együtt nagyon veszélyesek is.

A brazil gazdaság még 2011-ben 2,616 milliárd USD volt míg ezzel szemben ez a szám 2021-re 1,609 milliárd USD dollárt lett. Mi történt ezen idő alatt Brazíliában minek köszönhető ez a drámai 40%-os visszaesés?

A válság kialakulásának az okait kutatva érdemes visszalépni az ezredfordulóhoz, a Dél-Amerikában bekövetkező baloldali fordulathoz. 2003-ban Luiz Ináció Lula da Silva került hatalomra, aki egészen 2011-ig vezette az országot és vezetésével a brazil gazdaság meredek növekedési pályára állt, aminek hála a 2010-es évekig több mint 6 millió új munkahely jött létre és több mint 40 millió ember emelkedett ki a szegénységből.

A növekedés okaiba belejátszott az ázsiai országok növekvő nyersanyag igénye, amelyet Brazília kiválóan ki tudott elégíteni, továbbá ezen túlmenően az alacsony amerikai kamatlábak, aminek köszönhetően a brazil gazdaság finanszírozása kedvezővé vált. Sajnos a kedvező számok közepette nem ment végbe a brazil gazdaság szerkezetváltása, amely következtében a 2010-es évek végére továbbra is meglehetősen sérülékeny maradt. A brazil gazdaság belföldi kereslet élénkülése jelentős részben a világgazdaság pénzbőségétől függött, miközben az exportorientált szektorok nagymértékben kitettek maradtak a mindenkori nyersanyag árak ingadozásának. Megjegyzendő, hogy míg a 2000-es évek elején a legfőbb kereskedelmi partner az USA volt, ezzel szemben ez 2010-re egyértelműen Kína lett.

Fontos tényező, hogy Lula egy hatalmas ellenszélben került hatalomra, ahol a brazil tőkések roppant bizalmatlanul viszonyultak hozzá. Jól mutatja ez az is, hogy a magánkézben lévő médiák még akkor is Lula kormány gazdasági inkompetenciájáról írtak amikor már a külföldi sajtó a „brazil gazdasági csodáról” cikkeztek. Ebben a helyzetben Lula kompromisszumkész politikájával a piacok megnyugtatására törekedett. Ennek következtében a Braziliában nem történtek meg azok a strukturális átalakítások, amelyek a jóléti kiadások fenntarthatóságát biztosították volna.  Ez mérésékelten exportorientált inkább a belföldi keresletre fókuszáló modell 2008-ban a külföldi kereslet hiánya miatt sem jutott recesszióba, mivel az előtte lévő jó éveknek hála a kormányzat kontraciklikus keresletélénkítéssel ideig- óráig fenntudta tartani a keresletet és ezáltal a gazdaságnak a növekedési ütemét. Ugyanakkor a Kínai gazdaság 2010 lassulásával a brazil export növekedés is lendületét vesztette. Ezeknek a folyamatoknak hála 2014-ben az addig aktívummal rendelkező kereskedelmi mérleg deficites lett. A kereskedelmi mérlegnek hiányát ugyan nem szabad lebecsülni, ugyanakkor fontos látni, hogy az ország exportja az ország gazdaságának nagyjából a 10%-át teszik ki. A másik a már említett kritikus szempont a hitelekből felpumpált belső kereslet által vezérelt gazdasági növekedés, amelyet jól mutat, hogy 2003-ban a magánszektornak nyújtott hitelek a GDP 28%-a míg ezzel szemben a 2014-ben ez a szám már a GDP 59%-a volt.

A méltányosság kedvéért fontos látni, hogy a belső kereslet élénkülése nem kis mértékben fakadt Lula szociális reformjaiból, a minimál bér emeléséből, aminek következtében 2005-ben a háztartások fogyasztása még csak 60%-a volt a GDP-nek ez a szám 2010-re már 64% volt. 2011-ben a Rouseff váltotta Lulát, minden idők legnépszerűbb brazil vezetőjét az elnöki székben. A 10-es évek elején Brazília gazdasági növekedése szépen lassan ütemét vesztette, ami társadalmi elégedetlenséghez vezetett.  A közhangulatot tovább korbácsolta a gazdaság gondok közepette megvalósuló presztízs beruházások úgymint a 2013-as Konföderációs kupa vagy éppen a 2014-es Fifa labdarúgó világbajnokság, valamint a 2016-os Rio De Janeiró-i nyári olimpiai játékok. Ezeket az eseményeket jelentős tömegtüntetések kísérték.

 A szakértők meglátása szerint Brazíliának négy fő területen van elmaradása az infrastruktúrában, az oktatásban, a K+F-ben és az exportágazatokban kéne jelentős befektetéseket eszközölnie. 2014-ben következett be elsőnek technikai recesszió, amikor is a brazil gazdaság teljesítménye két egymás követő negyedévben is csökkent. Szintén ekkortájt startolt a Pertoleo botrány, amely arról szólt, hogy a Petroleo Brasileiro SA állami vállalat alvállalkozói megvesztegették a cég középvezetőit, a túlárazott kivitelezések kiírása céljából. Ez nem jött jól az akkor az elnökségért újra induló Dilma Rouseffnek aki ennek ellenére különféle költségvetési adatok meghamisításával megnyerte a választást. Ezek után mind 2015-ben, mind pedig 2016-ban jelentősen visszaesett a brazil gazdaság. Ennek hatására a piaci bizalom visszaesett az országgal kapcsolatban. Ami jelentős inflációhoz vezetett.

Az elnök pályafutásának végül egy 2015-ös számvevőszéki határozat vetett véget, amely fényt derített arra, hogy banki forrásokból finanszírozta meg az államháztartási deficitet, ami Braziliában illegális, ugyanis az ottani törvények szerint a bevételeknek és a kiadásoknak meg kell egyezniük. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a finanszírozást egy állami bank végezte, ami által az ügyészségi vizsgálatok szerint bűncselekmény nem történt ugyanakkor az előtte lévő időszak elegendő felhajtóerőt biztosított az elnök elleni impeachment eljárásnak, amelyet a szenátus végül meg is szavazott. A következő elnök az addigi alelnök, a koalíciós párt vezetője, Michael Temer lett egészen a 2019-es választásokig.

A Temer kormány egy Braziliában történelmi léptékű recessziót és költségvetési hányt vett át elődjétől. Ezek után Temer megszorító politikába kezdett. Kezdetben 23 minisztériumból megszüntetett 13-at majd jelentős nyugdíjreformba kezdett, amit végül a korrupciós botrány elharapózásának köszönhetően nem sikerült végrehajtania.  A nyugdíjreform fő eleme volt a nyugdíjkorhatár mindkét nem esetében 65 évre emelése, amely nagy társadalmi ellenérzésekkel váltott ki, ugyanis előtte a nők 45, a férfiak 50 éves korukban mehettek nyugdíjba.  Temer azzal védekezett a külföld pénzügyi körök által nagyon is támogatott ám a belföldi közösség által annál több felzúdulást kiváltó döntések kapcsán, hogy ő nem akar elindulni 2019-ben emiatt ő a valódi hosszútávú reformokra tud fókuszálni.

2018-as kampányon megjelent Bolsonaro, aki a mára már jól ismert populista antiestablishment agendával kampányolt. Bolsonaro liberális gazdaságpolitikát ígért és mellé pedig Amerika pártiságot Kínával szemben. Eközben Lulát a korrupciós perek szövevényeként börtönre ítélik egy luxusház elfogadása miatt, ami alól majd csak későbbiekben a 22-es választások előtt menti fel a brazil legfelső bíróság. Az évtizedes recesszióval küzdő, elégedetlen ennek következtében szélsőségekre fogékony brazil társadalom, meglátta a perspektívát az ajánlatában, aminek hála 2019-ben beiktatott új elnököt Bolsonaronak hívják.

Brazília a világ ötödik legnagyobb országa, a BRICS tagja, amely még további jelentős gazdasági potenciált rejt. Mint azóta tudjuk, a börtönből visszatérő Lula 2022-ben legyőzi Bolsonarot és ezzel egy merőben más Braziliának adott löketet, aminek a kifutását érdemes lesz szemlélni jövőben.

A Magyar Állami Operaház a „Diótörő” című balettelőadást 41 alkalommal hirdette meg tavaly, melyre már elővételben el is kelt szinte az összes jegy. A téli és főként karácsonyi klisévé vált előadást igyekszik minden korosztály akár színházban, akár televízión követni. A „Diótörő”megtekintése, természetesen, nemcsak hazánkban, hanem Európa szerte bevett szokássá vált, főként a decemberi-januári hónapokban. Sikere töretlen, annak ellenére is, hogy az ukrán-orosz háború idejében az orosz kultúrával kapcsolatos, azt megkérdőjelező viták zajlanak.

 Orosz kultúra a háború tükrében

 Tulajdonképpen Európában lassan minden, ami orosz feddés alatt áll, kultúrájuk széles része is. Ez a hozzáállás radikalizálódik, a közösségi platformokon is tetten érhető, különösen a kijevi tilalom óta. Még 2023 nyarán a kijevi városi tanács moratóriumot rendelt el az Oroszországhoz köthető, orosz nyelvű kulturális termékek bemutatására. Ezáltal Kijevben tényleges tilalmat vezettek be többek között az orosz könyvekre, műalkotásokra, zenei felvételekre, kézművességre, színpadi és cirkuszi előadásokra, koncertekre és egyéb szolgáltatásokra.  A tilalom bevezetésének szükségét azzal indokolták, hogy egy agresszor állam kulturális termékeinek nincs helye a főváros szívében. Az ukrán városvezetés mellett Nyugat-Európában (különösen a nyugat-európai színházakban és operaházakban) egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem adnak elő olyan darabot, mely az orosz birodalom egykori dicsőségét emeli ki. Nyugat-Európában nem ismétlődött meg olyan markáns hiba, mint a milánói egyetemé, amely 2022 márciusában, röviddel az ukrán-orosz háború kitörését követően el akarta halasztani Dosztojevszkij „szemináriumát”, kerülve „ezzel a közönség soraiban kiváltott esetleges feszültségeket. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy több egyeztetést igényel az orosz eredetű színpadi művek megjelenítése. Münchenben például a múlt évben a „Háború és béke” című Tolsztoj-operával kapcsolatban folytattak belsős megbeszéléseket, mivel a fellépő kórus tagjai megtagadták, hogy néhány kifejezetten propagandisztikus, a Szovjetunió imperializmusára célzó szakaszt énekeljék. Ugyanezen okokból a milánói Scala-nál is belső viták folytak a „Borisz Godunov” című opera körül, amely meglepően történeti kritikai megközelítést alkalmazott. Muszorgszkij cárdrámája nemcsak a legfontosabb orosz operák közé tartozik, hanem a hatalom és hatalommal való visszaélés elvébe is mély betekintést nyújt.

 Csajkovszkij balettművének igazolt sikere a 2023-as és 2024-es évben is

 Az említett viták és mozgalmak alól Csajkovszkij balettklasszikusa kivételt képez, hiszen télen egész Európában színpadra viszik, nem kis sikerrel. Eddig egy ország sem tett kísérletet arra, hogy levegye műsoráról az eredetileg 1892 decemberében, Szentpéterváron bemutatott darabot., nem véletlen. Bár tény, hogy az operaházak más és más módosításokkal mutatják be a balettelőadást, ami a szereplők nevénél és egy-egy felvonás koreográfiájában, alakításában is meglátszik, de a középpontba minden változatban a főszereplő Clara – vagy Mária (és néha Mása) bámulatos tánca kerül, aki elvarázsol bennünket e kellemetlenné vált világban. A mű egyfajta pozitív kulturális ellenállás világát jelképezi, elfeledve a 2022 februárja óta tartó civilizációs törést. Nyilvánvalóan a balettelőadás hangulata tökéletesen alkalmas arra, hogy az emberek szemében egy pozitív példát állítson Oroszországról, mely díszleteiben több helyen is Moszkvát idézi. Karakterei és képanyagai szinte mindenütt a téli és karácsonyi klisék kanonizált részévé váltak. Csajkovszkij partitúrájának klasszikus darabjai, mint a „Hópehely-keringő”, szintén részét képezik ennek az ideális világ kollektív képzeletének. A képi elemek és a díszlet is nagy szerepet játszanak a Diótörő kedveltségében, egyúttal megállapítható az is, hogy az utókor mindig az elegáns balett művészetének mesebeli illusztrálását preferálja. Talán azért is, mert az alapanyaga rendkívül nemzetközi, bármilyen közegbe beilleszthető, és pont az egyoldalúan szűkített történetdráma ellenkezője. Zenei sikere is egyértelműen látható a 2023-as évre kivetítve, december végére a hivatalos Streaming szolgáltatóknál a Csajkovszkij-zenék letöltése világszerte húszszorosára nőtt. Nemutolsósorban azért válhatott ennyire közkedveltté, mert a fentebb említett művekkel ellentétben alig lehet politikai célokra használni, nemhogy valamiféle propagandazajként.

Kép forrása: Nagy Attila (2023) Funzine.hu 

 A Diótörő keletkezésének háttere és cselekménye

 Maga a történet eredetileg a német romantikus E. T. A. Hoffmann-tól származik, akinek az 1816-os „Diótörő és Egérkirály” című elbeszélése Alexandre Dumas francia adaptációján, a „Histoire d'un casse-noisette”- en keresztül jutott el Szentpétervárra. A cselekmény nem egy nemzet felemelkedését/bukását, hanem egy 12 éves lány fejlődéstörténetét, vagyis felnőtté válásának folyamatát vetíti elénk, egy megható álomban. A történetnek több feldolgozása is ismert, egyet kiragadva említést lehet tenni arról, hogy 2018 telén kihasználták a Disney vállalatnál a téma ellenállhatatlan népszerűségét: „A Diótörő és a Négy Királyság” című film így lett a központi motívumok kreatív továbbgondolása, természetesen a Disney-féle jó és rossz sémába illesztve, de egy feltűnően posztmodern képi világgal párosítva.

 Az, ahogy az emberek a kultúrát valahogy felelőssé teszik a történtekért, ahogy egy teljes nemzetet és annak múltját, hagyományait egy szinten kezelik a politikai vezetőkkel és döntéseikkel, nagy hiba.A 2022 óta tartó trenddel ellentétben, több európai szakértő és újságíró kiáll amellett, hogy a kultúrát nem lehet egy szimbolikus ún. „másodlagos” harcmezővé tenni. Leszögezik, hogy elemzéseikben, szakcikkeikben mindig törekednek arra, hogy a kollektív Oroszországot mindig külön válasszák a politikától, a hagyományokat és kultúrát pedig különösképp.