Ha bármilyen halloween-i, farsangi vagy más jelmezes összejövetelre megyünk, nagy valószínűséggel találkozni fogunk hippinek beöltözött emberekkel. Az öltözék felkapottsága nem csak abba rejlik, hogy (a szülők fiatalkorából megmaradt padlásra rejtett zsákokból) könnyedén beszerezhető, hanem olyan pozitív jelzőkkel azonosítjuk, mint a fiatalság, a szabadság és a jövőbe vetett hit. A hippi mozgalom azonban sokkal több volt, mint néhány hosszúhajú, szakadt farmert viselő fiatal nyári fesztiválozásai, és a mai társadalomra is sokkal komolyabb hatásokat gyakorolt, mint a hippi jelmezek.
A hippi mozgalomnak (mint a legtöbb társadalmi jelenségnek) nehéz pontosan meghatározni a kezdetét és a végét. Az 1960-as évek Amerikájában fiatalkorát érte a babyboom generáció, mely a 2. világháború szörnyűségeit átélő szüleik után már a jólétet tapasztalta meg. A vietnámi háború és az ahhoz kapcsolódó politikai viták egyre inkább a háborúellenesség irányába mozdították el a fiatalok nézeteit, akik tömegesen tagadták meg a Vietnámban folyó háborúra kényszerítő katonai szolgálatot. A „hippi” kifejezést először egy amerikai TV riporter használta, amikor 1964. április 22-én arról tudósított, hogy ülősztrájkot tartottak a vietnámi háborút ellenző fiatalok. A hippi szó az angol „hipster” kifejezésből ered, mely alternatív gondolkozású személyt, illetve a laza, bohém életmódot folytató jazz- és blues zenészeket jelentett.
Kép forrása: Jogász világ
Az első hippiknek a San Francisco-i Állami Egyetem hallgatói tekinthetőek, akik tanulmányaikat abbahagyták, és kommunákban kezdtek el élni San Francisco Haight-Ashbury negyedében. 1966-ra már 15 ezren, míg 1967 nyarára már 100 ezren éltek a kommunákban, ahol ingyenes egészségügyet és étkezést szerveztek meg. A hippiket a mai napig számos külsőséggel azonosítjuk, melyek alapjai szintén a 60-as évek fiataljainak szokásaiban fedezhetők fel. Természetesen lehetetlen emberek nagy csoportját kollektíven néhány tulajdonsággal és szokással azonosítható, de a hippikről elmondható, hogy általában a férfiaknak is hosszú hajuk volt, mintás, bő ingeket, pólókat és farmernadrágot viseltek, gyakran használták a béke jelet (peace jel), és saját maguk által készített ékszereket viseltek. Az öltözködésükön túl összefogta a hippi közösséget a drogok és az alkohol nagymértékű fogyasztása, a szexuális szabadság elvének nyílt felvállalása és az olyan bandáknak, mint a Beatles-nek a szeretete.
A hippik mozgalomnak komoly politikai indíttatásai és hatásai voltak. Elítélték a háborút, a politikai diszkriminációt, kiálltak azonban a vallási és kulturális sokszínűség mellett. A yippiek, akik tekinthetőek a hippi mozgalom politikai szárnyának, 1968 augusztusában próbát tettek egy Pigasus nevű disznó elindításában az elnöki pozícióért. Az eseményre a Demokrata Párt chichagói elnökjelölő konvencióján került sor, ahova egy tömegtüntetést szerveztek. A történet vége egyszerre szomorú és mosolyogtató: a tüntetést a rendőrség feloszlatott, Pigasust pedig letartóztatták.
A hippi mozgalomról nem lehet átfogóan beszélni a woodstocki és az altamonti fesztiválok megemlítése nélkül. Ezen két eseményen mutatkozott meg ugyanis a hippi mozgalom valódi arca. A két esemény jelentőségét véletlenül se szeretném lekicsinyíteni, így azokat egy külön cikkben mutatom be.
A hippi mozgalom olyan társadalmi kérdéseket sürgetett, mint a nők és a feketék egyenjogúsága, a mai szóval pacifizmusnak nevezett háborúellenesség, a környezetvédelem és a fenntarthatóság. Mindezen gondolatok a mai napig általános jelleggel határozzák meg a politikai diskurzust és a társadalmi változásokat. A hippi mozgalom egy olyan korszakban született meg, ahol sok évtized után a viszonylagos jólét teret biztosított a túléléssel közvetlenül nem összefüggésben álló kérdések megválaszolására tett próbálkozásokra.
A hippi korszak minden szempontból újdonságnak számított, a benne rejlő érdekességet pedig számos könyv és film hivatott megfogni. Az alábbi lista a teljesség igénye nélkül sorol fel a hippi korszakban játszódó könyveket és filmeket:
Könyvek:
Jack Kerouac: Úton
Jan Kerouac: Gázos bébi
Tom Wolfe: Savpróba
Agatha Christie: A harmadik lány
Elmore Leonard: Dinamit
Barry Miles: Hippik
Maróti Lajos: Hippi akvárium
Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról
Frisbee: The Life And Death Of a Hippie Preacher (Frizbi – Egy hippi prédikátor élete és halála) – rendezte: David Di Sabatino (2005)
Woodstock a kertemben (Taking Woodstock) – rendezte: Ang Lee (2009)
Volt egyszer egy... Hollywood (Once upon a time in... Hollywood) – rendezte: Quentin Tarantino (2019)
A hippi mozgalom fiatalok egy olyan generációjának útkeresése volt, akik a rengeteg szenvedés utáni, sokkban álló világba születve, a boldogságot, a szabadságot és az egyenlőséget keresték. Természetesen számos esetben kritizálhatóak a módszereik, de a cél mindenképpen nemes: egy jobb hellyé szerették volna tenni a világot, és már csak néhány előttük teljesen tabunak számító kérdés feltevésével személyesen hiszem, hogy értek el sikereket.
Egy előző cikkben már bemutatásra került az ,,új" ingatlan-nyilvántartási törvény (Inytv.), annak legfontosabb újításai és az E-ing fogalma.Azonban ez a törvény azóta se lépett hatályba, elfogadása óta már négyszer csúsztatták el a hatálybalépés idejét.
Rövid összefoglaló a törvényről
Az új Inytv. az elektronikus ingatlan-nyilvántartás (E-ing) bevezetését ígéri.Az új jogszabály jelentős változásokat hoz az ingatlan-nyilvántartásban, gyorsabb ügyintézést és automatizált döntéshozatalt ígérve.
Az elektronikus ügyintézés kötelezővé válik, ahogy a kötelező jogi képviselet is, a kérelemre induló eljárásokban. Az automatizált döntéshozatal révén akár 24 órán belül megjelenhet a tulajdonosváltozás, de az ügyfél kérheti a teljes eljárás lefolytatását is. A háromdimenziós nyilvántartás bevezetésével a föld alatti és fölötti építmények is pontosan ábrázolhatók lesznek, ami a jelenlegi nyilvántartás egyik nagy gyengesége. Az adatvédelem terén szigorítások várhatók, korlátozva a tulajdonosi adatok megismerhetőségét.
A hatálybalépés kérdései
Az új törvény tartalmi újításai után a jelenlegi legnagyobb kérdés az, hogy mégis mikor fog a törvény hatályba lépni, mikortól láthatjuk az E-inget a gyakorlatban.
Az új ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényt több, mint 3 évvel ezelőtt, 2021. június 15-én fogadta el az Országgyűlés. A kihirdetéskor a törvényben az állt, hogy az 2023. február 1-jén fog hatályba lépni.
Egy törvénymódosítás azonban egy évvel eltolta ezt az időpontot. A módosítás nem tartalmazott indokolást, ezért a mai napig nem világos, hogy miért nincsen még mindig hatályban az új Inytv.
év elején egy újabb törvénymódosítás értelmében még 8 hónapot csúszott a törvény hatálybalépése, 2024. február 1-ről 2024. október 1-re.
Idén egy újabb törvénymódosítással a hatálybalépést 2025. január 15-re tolták el.
A módosításokban nem olvashatók indokolások, ezért továbbra is kérdés, hogy milyen okok miatt csúszik már sok évet a törvény. Nyilvánvaló, hogy a teljes elektronikus ingatlan-nyilvántartás előkészítése rengeteg idő, de talán ez sem magyarázat a 4 éves csúszásra.
A legnagyobb újítás: elektronikus aláírások
Az új Inytv-ben az ügyvéd meghatalmazását a feleknek elektronikusan kell aláírni.
Ez három módszerrel végezhető el: e-személyivel, minősített elektronikus aláírással és AVDH rendszeren keresztül.
Az e-Személyi, ahogy a nevéből is kiderül, egy új, fokozatosan bevezetésre kerülő elektronikus személyazonosító igazolvány. Az elektronikus aláírásokat egy mobil applikáció segítségével (eSzemélyiM) lehet megtenni.
A minősített elektronikus aláírás olyan aláírás, mely egy adott személyhez kötődik és alkalmas az aláíró azonosítására. Biztosítja a dokumentum hitelességét és sértetlenségét. A minősített elektronikus aláírás biztonságos aláírás-létrehozó eszközzel készül és ennek hitelesítése céljából minősített tanúsítvány kerül kibocsátásra. A NISZ Nemzeti Infokommunikációs Zrt., mint Kormányzati-hitelesítés Szolgáltató az alábbi tanúsítvány fajtákat bocsátja ki.
Az AVDH, azaz az azonosításra visszavezetett dokumentum-hitelesítés szolgáltatás az Ügyfélkapu rendszeren biztosítja a dokumentumok elektronikus aláírásának lehetőségét.
Híres és nevezetes a szakadék a férfi és a női átlag fizetés között. Könnyen meglehet, hogy találkoztunk már olyan képpel az interneten, amin tüntető amerikai nők kartontáblákon azt hirdetik a világnak, hogy országukban minden dollárra, amint egy férfi keres egy nőnek csak 79 centet írnak jóvá. Az ENSZ adata szerint ez globális szinten 70 cent. De ez így egy kicsit túl egyszerűsíti a képletet. Mi a bérszakadék, mik a meghatározó faktorai és hogyan lehetne hatékonyan egyenlíteni? Miért találkozunk teljesen eltérő számokkal ugyanazokra az időszakokra értve, ha vizsgálódunk a témában? Ezekkel a kérdésekkel szerencsére sokan foglalkoznak, hiszen minimum a társadalom felét közvetlenül érinti és olykor heves érzelmeket is vált ki. Nézzünk utána, hogy mi is a pontos állás.
Mi a gender wage gap, avagy a bérszakadék?
A nemek közti bérszakadék alapvetően a nők és férfiak áltag bruttó fizetése közötti különbség. Legalábbis általában így mérjük, de nem mindig ezt értjük alatta. Ebbe csak munkavállalók jövedelemadó és társadalombiztosítás levonása előtti értékét veszik figyelembe, a vállalkozók jövedelmét egyáltalán nem. Uniós szinten ez átlagosan 12,7% különbséget jelent. Meg szeretném jegyezni, hogy kicsapongó értékek mellett a nemek átlagos fizetésével való számolás némileg torz képet adhat. Vizsgálhatjuk a kérdést például mediánnal is, Németország esetében például az átlagból számított adat kerekítve 18% (és ezzel az egyik legmagasabb az EU-ban), míg a medián 14% és így már látjuk is a különbséget (2021. évi adatok). Ez ugyebár tükrözi azt a valóságot, hogy bár valóban felhúzzák az átlagot a kiugróan magas fizetéssel rendelkező férfiak, ez egy szűk kör és a legtöbb férfi nem vezérigazgató, amit a mediánérték jobban érzékeltet. Az Unióban körbenézve azt láthatjuk, hogy Észtország viszi a prímet 20,5%-kal, de Ausztria (18,8%) és Németország (pontos adat 17,6%) is jelentős különbségeket mutatnak fel. A legpozitívabb számok Belgiumból (5%) és Lengyelországból (4,5%) érkeztek be az Unióhoz, Romániával az élen (3,6%). Ezen a ponton az Európai Parlament (amely saját oldalán közölte ezeket az adatokat) megjegyzi, hogy ezeknek az adatoknak az értelmezése nem egyszerű és hogy egyes államok esetében az alacsony különbség a nők általános alulreprezentáltságából adódhat a munkaerőpiacon és Romániában ez a 90-es évek óta még csökkent is.
Magyarország a nagyobb bérszakadékkal rendelkező európai államok egyike,17,7% volt a mutatónk (a könyebb összehasonlítás érdekében szintén 2021-es adat).Tehát létezik a különbség és országtól függően jelentős vagy elenyésző.
Miből következnek ezek a különbségek?
Az 1960-as évek óta stabilan zsugorodott a szakadék a két nem keresetének különbsége között, de az utóbbi évtizedekben ez lényegesen lelassult, sőt stagnál. 3 organikus tényező, ami itt közrejátszik: a nők karrierválasztása, a pozíciók, amiket betöltenek munkahelyeiken és a teljes vagy részmunkaidős foglalkoztatottságuk. Vannak jellemző tendenciák, amelyek mentén kirajzolódnak tipikusan nők és férfiak által dominált szakmák. Bár létezik EU-s irányelv a női egyenjogúság elősegítésére, a jellemzően feminin szakmákban (ahogy kiderült általában emberközi és szociális munkakörök), mint például a kozmetikusok vagy az óvónők esetében nincs törekvés a férfiak arányának emelésére, de a targoncavezetők és asztalosok irányába sincs aktív ösztönzés a lányok felé. Fontos azt is figyelembe venni, hogy a képzésüket elvégző friss diplomások esetében a különbség elenyésző és alig mérhető.
A bérszakadék idővel jelentkezik, a statisztikákból könnyen kiolvashatóan nem a húszas-harmincas éveikben lévő nők és férfiak között áll fenn igazán nagy különbség. Ebben az időszakban jellemző a gyermekvállalás és a családalapítás, amely karriert terhelő faktorai a nőket érik inkább. Végérvényesen az ideológia, amely a wage gap felszámolása mellett aktívan kampányt folytat egy elitizmus áll. Egy nem túl produktív követelése a munkavállalás természetes tényezőinek megkerülésére és a százalékok csökkenésének hátterében is állhat. A munkavállalókat támogatni kell ambícióikban, ennek kézenfekvő eszköze a családtámogatás. Így egyenlíthető leginkább a korunkban a különbség. A gyermeket vállaló édesanyák egy idődeficitbe kerülnek, ami munkatapasztalatot illet és ez bizony ráhat a munkahelyen betöltött pozíciók szintjére is. Ez véleményem szerint kívülről aligha szabályozható, ami viszonyt kapcsolódó és fontos tényező, az a munkaidők flexibilitása. Figyelemreméltó, hogy megint csak szakmára, vagy iparágra bontva a különbség egy teljesen új megvilágítást is kaphat. Nobel-díjas közgadász Claudia Goldin egyik kutatásából az derült ki, hogy a válasz valahol a "kapzsi karrierválasztásnál" keresendő. A nők esetében társadalmi jelenség, hogy work-life balance megtartásában egy sajátos prioritást élvez a család. Kevésbé jelentős például a wage gap olyan munkakörökben, ahol a fix munkaidő lehetővé teszi a stabil családi életet. Ez nem éppen a manager, közép- vagy vállalatvezető kiegyensúlyozott nyugalmas mindennapjait jelenti. Úgy tűnik az oktatásban tanulmányaikat tekintve szárnyaló fiatal hölgyek karrierútjukat tekintve több szempontból szimplán máshogy döntenek. Ebben támogatni kell őket mind az oktatás során, mind később a kereseteket tekintve. Ez a családi élet megszervezésében is jelen kell legyen, ahol egyre több férfi és házastárs vállal át feladatot a hölgyek karriere javára. Ez a tendencia már létezik és fontos, hogy továbbra is ilyen előnyösen alakuljon.
Összegezve nem a női munkaerő olcsósága a bérszakadék. Elvégre ez esetben minden munkáltató csak nőket akarna foglalkoztatni. A nők életútjuk mérföldkövei során maradnak el néhány százalék vagyoni kompenzációtól, de fontos, hogy a társadalmi törekvés ennek a különbségnek a csökkentésére stabilan és eredményesek maradjanak a jövőben is.
A végső célban minden német politikus egyetért: minél több embernek kell a tömegközlekedést választania és otthon hagyni az autóját. Németországban jelenleg a viták középpontjában az áll, hogy mindezt hogyan is lehetne elérni. Ennek a vitának a központi eleme a német kormány által bevezetett 49 eurós jegy, ami a magyar országbérlethez hasonlít, tehát havi 49 euróért az ország szinte összes tömegközlekedési összegét igénybe vehetjük.
A Deutschlandticket néhány hete ünnepelte első születésnapját. A német koalíciós kormányban a közlekedési minisztériumot a legkisebb párt, a liberális FDP vezeti, mely szerint Németország mobilitásában nélkülözhetetlenné eszközzé vált a Deutschlandtickets. Most azonban, nem sokkal a nyári szünet előtt - ismét - politikai vita bontakozott ki arról, hogy a D-ticket a jövőben milyen formában létezzen. Mit hozhat tehát a jövő a 2022-ben bevezetett 9 eurós, majd 49 euróra emelt árú „német országbérlet” számára?
Kép forrása: Berlin.de
Miről szól a jelenlegi vita?
A Deutschlandticket, egy havi bérlet a németországi helyi közlekedési szolgáltatásokhoz, már jó ideje a német belpolitikai vita tárgya. A fő kérdés a finanszírozás. Németország egy föderatív állam, a tömegközlekedés finanszírozását egyszerre látja el a központi, berlini szövetségi kormány, valamint mind a 16 német tartomány kormánya. Minden tartományi és országos közlekedési vállalatnak egyedi megállapodások alapján biztosítottak pénzügyi támogatást, hogy a csökkentett jegyárakból kieső veszteségeket pótolják. A szövetségi kormány és a szövetségi tartományok évente egyenként 1,5 milliárd eurót biztosítanak.
A tartományok tavaly biztosítékot kaptak arra, hogy a 2023-as költségvetésből fel nem használt összegeket átcsoportosítják 2024-re, azonban a közlekedési vállalatok még most is várnak az általuk megelőlegezett pénzre. A müncheni MVV-nek, ami Németország harmadik legnagyobb városának tömegközlekedési hálózatát működteti és mintegy napi 3,1 millió ember utazását biztosaítja, sürgősen szüksége lenne 300 millió euróra a finanszírozási hiányok pótlására - a pénz a költségvetési tárgyalások miatt viszont még mindig nem érkezett meg.
Kép forrása: Vivid maps
Christian Lindner (FDP) szövetségi pénzügyminiszter nyilatkozata tovább rontott az eddig sem túl rózsás helyzeten. A miniszter szerint döntést kell hozni: Ha az emberek továbbra is 49 eurót akarnak fizetni a bérletért, akkor nem lesz pénzügyi fedezete a vasúthálózat felújításának és a helyi közlekedés bővítésének. A Deutsclandtickets támogatói azonban azzal ellenkeznek, hogy az olcsó, megfizethető szolgáltatás az alapfeltétele annak, hogy az emberek még nagyobb arányban válasszák a biztonságos, kényelmes, gyors, környezetbarát tömegközlekedést és felhagyjanak az autóhasználattal.
Milyen hatása volt eddig a D-ticketsnek?
A sok felmerülő probléma mellett pozitív fejlemények is vannak. A bérletrendszer egyre inkább egységesülni fog. Eddig minden közlekedési szövetség a saját jegyeinek értékesítéséért volt felelős, ami versenyhez és széttagoltsághoz vezetett. Az egységesítéssel egyszerűsíteni lehet, pénzt lehet megtakarítani, amelyre a hálózat optimalizálásához lenne szükség. Az utasszövetség szerint a magánvasutakat is indokolt lenne a rendszerbe integrálni.
Másfelől számos elképzelés bontakozott ki arra vonatkozóan, hogy a jegyet egyfajta alapjegyként használják és bővíthetővé tegyék. Ha valaki gyerekkel, kutyával vagy kerékpárral utazik, vagy aki az első osztályt részesíti előnyben, az könnyen lefoglalhatná ezeket, ha mondjuk kiegészítő jegyeket vásárolna a Deutschlandtickets mellé, melyre már most lehetőség van például Németország második legnagyobb városában, Hamburgban.
Egyes elképzelések szerint további integráció szükséges és a Deutschlandticketset kombinálni kéne a közös autóhasználattal, a robogókkal, a kerékpárokkal vagy a távolsági közlekedésre vonatkozó ajánlatokkal. Az ilyen kezdeményezéseknek köszönhetően az emberek kevesebb új autót vásárolnának, és más ingázókkal együtt felosztanák egymás között az utakat autóikkal.
A kezdeményezésnek óriási környezetvédelmi előnye is van. Az Exeo Consulting tanácsadó cég tanulmánya szerint a bérlet "évente mintegy 1,4 milliárd euró gazdasági előnyt jelent a németeknek". A tanulmány szerzői esszéjükben kritizálják, hogy a Deutschlandticketsből mindenekelőtt a tervezési biztonság hiányzik, hiszen nem tudni, hogyan fog futni majd hosszútávon a program. Szerintük, ha Lindner javaslatának megfelelően emelnék az árakat, az kontraproduktív hatással lenne a vásárlási adatokra.
Elsősorban kik használják a D-ticketset?
A közvélekedés szerint főként a magasabb iskolai végzettségű és állandó munkahellyel rendelkező fiatal, ingázó városlakók használják a Deutschlandticketet. Többségük heti rendszerességgel használja a tömegközlekedést, és az átlagosnál kevésbé autófüggők. Az adatok azonban még mindig nagyon hiányosak, amit sok kutató kritizál, köztük a Pro Bahn utasszövetség is. A jegy bevezetése óta "nyílt adatszolgáltatási kötelezettséget" követelnek, hogy "valós idejű és kihasználtsági adatokat" lehessen gyűjteni. Németországban a jegyek mintegy felét nem okostelefonon, hanem papír alapon vásárolják az utasok meg.
Kép forrása: Cicero.de
Sok közlekedőt nem is lehet bevonni a vizsgálatokba. Például az Egyesült Államokban vagy Kínában elterjedt a híre, hogy Németországban már 49 euróért oda-vissza út keretében meg lehet látogatni a Neuschwanstein kastélyt, Bamberget, Münchent és Regensburgot. Ezt az ügyfélkört azonban nem veszik figyelembe a felmérésekben. Azt sem tudni, hogy hány nyugdíjas használja a bérletet.
Az a célcsoport azonban, amelyet nagyon alaposan elemeztek, az ingázók. Minél hosszabb az út, annál nagyobb az anyagi megtakarítás a Deutschlandtickets használatával. Különösen a Regensburgból, Landshutból Münchenbe, vagy Nürnbergbe tartó útvonalakon lehetett mérni, hogy lényegesen többen váltottak át az autóról a tömegközlekedésre.
Hogyan nézhetne ki a fenntartható finanszírozás?
A finanszírozási modellt a jelenlegihez hasonlóan, de legalább ötéves futamidővel kellene kialakítani, hogy mind a tartományok, mind a közlekedési vállalatok és az utasok is megfelelően előre tervezhessenek. Ellenkező esetben lehetetlen lenne hosszútávon megváltoztatni az ország közlekedési szokásait.
Meddig lehet a Deutschlandtickets árát emelni?
Kérdés, hogy az emberek átlagosan mennyit lennének hajlandók fizetni az egyelőre még mindig 49 euróba kerülő jegyért. Egy 2024 júniusában közzétett kutatásban 3700 embert kérdeztek meg, ami alapján a jelenlegi ár "elfogadható", míg az 53 eurót "drágának", a 75 eurót pedig "túl drágának" éreznék. A jelenlegi tervek szerint 59 és 79 euró között lenne valahol az új ár. Egy másik lehetőség egy rugalmas ár lenne, amely az infláció mértékével összhangban emelkedne.
Kép forrása: Deutsche Bahn AG
A közvélemény-kutatásban megkérdezettek kétharmadának azonban nem volt jegye, és még soha nem is vásárolt jegyet. Sokan közülük azt mondták, hogy az 51 eurós vagy annál magasabb ár "magasnak" tűnik számukra, tehát az áremelés akadályozza az autókról tömegközlekedésre való átállás lehetőségét. Az emberek a tömegközlekedés megbízhatatlanságát és nem megfelelő kiépítettségét jelölték meg a régiójukban a jegy megvásárlásától való elzárkózás legfőbb okaiként.Megmarad-e a Deutschlandticket?
Valószínűnek tűnik, hogy a Deutschlandticket egyelőre megmarad. Egyrészt népszerű és Olaf Scholz kancellár is megígérete, hogy a jegy továbbra is létezni fog. Emellett a német kormány áprilisban megrendelt egy tanulmányt, amelynek célja a jegy vásárlási és használati szokásainak részletesebb vizsgálata - a vizsgálat időszaka 2026-ig tart. A feltételek azonban valószínűleg még változni fognak. A jegy valószínűleg még drágább lesz - hogy mennyivel, arról valószínűleg további vita fog kibontakozni.
Az egykori főpolgármester újfent horvátországi nyaralójába emigrált, megint végleg, búcsúzásként egy atombombátkézigránátot rohadt paradicsomot dobva a magyar népnek Kádár János utolsó leheletén keresztül. Cikkünk megjelenésekor már nyugodtan készítheti PET palackban a beduin olívaolajat, megszabadulva a magyar közélettől.
De: aki rohadt paradicsomot dob a tömegbe, rohanó világunkban, ahol mindenki zsebében ott lapul az internet, számítson arra, hogy nem marad válasz nélkül!
A Mandiner hírhedten baltával faragott kommentelői, ideológiai és demográfiai okokból lelkesen felsorakoztak búcsút venni Demszky Gábortól.
Ebből szemlézünk!
Abba horvát tengerparti házba ahova szolgálati autóval járt közpénzen és vitte a heller nevű nem lőtték ki a szemét senkinek patkányt is...
CSAK most? Bazd meg már évtizedek óta el kellett volna takarodnia az életünkből!
Jó ötlet, csak kicsit hamarabb kellett volna. 34 évvel.
Ezzel nem az a baj, hogy valakinek más, a többségtől eltérő a véleménye a közügyekről, az sem, hogy potrohos Napóleonnak nevezi Orbánt, hanem a tipikusan bolseviki tempó: az igazat, csak mi, a kevesek, a tisztán látók, a kiválasztott élcsapat látjuk; akik nem látják a mi nagy igazságunkat, szánalmas, setét, megvezetett bunkók, akiknek a társaságából is minél előbb ki kell kerülni. Ahogy Virág elvtárs mondta volt: "visszasírnak még bennünket!" Nem fogjuk!
Te mered Orbánt Kádárhoz hasonlítani, te maoista akinek Kádár túl enyhe volt a klerikális-polgári oldallal szemben? És miből is van horvátországi házad? Az ellopott 4es metró pénzből?
1972-ben egy szélsőbaloldali maoista szervezkedésben való részvételéért és a rendszert balról bíráló 1919-es tanácsköztársaságot éltető megemlékezés miatt egy évre kizárták az egyetemről és a KISZ-ből.
- Wikipedia
Egy megkeseredett ostoba vénember... Pár éve sétáltunk a Balaton utcában, és Demszky jött velünk szembe, élőben látni sokkal felkavaróbb volt, egy magában motyogó, szenilis megroggyant öregembert láttunk, fején azzal az örmény(?) török(?) sapkával... Szánalmas volt, akárcsak mikor a vizes flakonból próbálta meg leönteni az őt kérdezni akaró riportert...
Mindig is nagy küzdő voltál kretén, az összeharácsolt vagyonoddal elmenekülsz az összeharácsolt tengerparti birtokodra..
Már csak a nyugdíja miatti sírdogálás hiányzik, meg a bankszámla száma, hogy legyen hol sajnálkoznia a neki csápolóknak. Tarthat majd workshopokat a titokzatos vállérintéséből meg a olajbogyó tartósításból a naplementében.
Ez az a horvátországi ház, amit anno a hírek szerint fővárosi cég emberei újítottak fel és ahová rendszeresen a szolgálati autóval, szolgálati üzemanyaggal furikázott? És még ennek az embernek van képe az értelmiség lezüllesztéséről handabandázni? Szégyen-gyalázat!
Nagy tapsot neki ezért. ... Záray Márta dalával: "Elviszem én magammal az emlékeimet Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket Utoljára, drágám, azt kívánom én Hogy te mással nagyon boldog légy" ... És soha vissza ne térj.....De félek, hogy ez csak egy nyaralás lesz megint....
Miért nem ezzel kezdted 1990-ben?
20 évig ültél a nyakunkokn te patkány! Lezüllesztetted Budapestet. És neked van eleged a magyar fővárosból? Hogy rohadnál meg!
Bár korrekció nélkül közöljük a magyar internet véleményét, itt szükséges némi kommentár: Demszky Gábor 20 éven keresztül, demokratikusan megválasztva volt főpolgármester, Budapest lakosságának akaratából. Ezt ne vegyük el a fővárostól, nekik ez kellett, ez kell.
Lehet valahol fogadni arra, hogy pl. egy-egy fogorvosi vizsgálat erejéig azért majd hazamerészkedik?
"közölte, könyvet fog írni, amit senki sem fog cenzúrázni. "
Te szerencsétlen, ha mindent megírnál már börtönben lennél.
Ez egy kiváló döntés Gábor. Ez az első lépés az utódod 5 évvel ezelőtt meghirdetett zöld programjának végrehajtására. Szerintem sokkal jobb lesz a levegő Budapesten.
Előtte vajon visszahozza a lopott holmit és a metróért kapott jattot is? Talán a "távozás előtt" feleleveníteni azt a március 15-ét is, amikor a budapesti nép " hülye vagy, hülye vagy" ütemes skandálással jutalmazta a fekete esernyős faszkalapok között elmondott idióta beszédét? Egy magyargyűlölő szar távozik hazánkból (reméljük) örökre. Felkészül a hibbant barom, jelenlegi utódja.
Azért a Kádár rendszerben jól el volt ez a nagy demokrata. Akkor eszébe sem jutott elhagyni Magyarországot.
Uramatyam, hany csapast tud meg elviselni ez a nemzet? Gabor, Isten veled!
Tökéletes végszó, Isten Önnel, főpolgármester úr, kellemes nyugdíjas éveket! 🙏🏻
Alapvetően két narratívát láthatunk az Európai Parlamenttel kapcsolatban. Az egyik, hogy minden ország a kispadra helyezett politikusát küldi az EP-be, és gyakorlatilag arról szavaznak ott, hogy a műanyag üvegek kupakja, az rajta maradjon-e az üvegen. A másik narratíva pedig az, hogy mégiscsak a harmadik legnagyobb gazdasági erő a világon, és hogy ez méltó erővel és hatalommal foglalkozik ez a bizonyos parlament. Hogyan és miért érdemes foglalkoznunk az EP-vel?
Mind a kettő narratíva, amit mondtál, egyszerre igaz és még igaz sok minden más is mellettük, így a politikus temető kérdés is, mely igazából már nagyon régóta országos vagy pártstratégiák kérdése. Egyébként a Fidesz például nem ilyen, ők egy kifejezetten kompetens EP csapatot szoktak összerakni minden választáson. Van valóban olyan párt, mondjuk a német CDU-t tudnám így említeni, vagy a hagyományosan német és osztrák középpártok szoktak így működni, akik valóban kvázi levitézlett politikusokat az országos első vonalból kiszorult politikusokat, korrupciós botrányokkal sújtott politikusokat, vagy azok szele által meglegyintett politikusokat küldenek ki az EP-be. Ezek jellemzően azok az országok és azok a pártok, ahol általában kormányon van egy középpárti erő, vagy reménye van arra, hogy a következő négy évben valamikor kormányra jut, és az európai érdekérvényesítés döntő többségét kormányzati vonalon viszik. Voltaképpen nincsen igazából szükség az Európai Parlamentben jelentős érdekérvényesítő erővel rendelkező politikusokra.
Emellett jelent meg egy újszerű, másik stratégia is, például a francia Nemzeti Tömörülés, Franciaország legnépszerűbb jobboldali pártjának a stratégiája, ők egyenesen a pártelnököt küldik oda az Európai Parlamentbe. Több magyarországi párt is próbálkozott több-kevesebb sikerrel azzal, hogy az elnökük és a legfontosabb politikusaik az EP-ben ülnek. Ez jelenthet sok mindent.
Vagy azért vannak ott, mert ez az a választás, mondjuk mint a Tisza-párt esetében, amin a legkönnyebb elindulni, de a Nemzeti Tömörülés esetében sokkal inkább arról van szó, hogy Franciaország politikájának minden pólusa - kivéve talán a baloldalt, tehát a valódi szélsőbaloldali macronistákat - rendkívül fontosnak tartja az európai dimenziót, és legalább annyira fontosnak tartja az európai parlamenti csatateret, mint az otthonit. Épp ezért van több olyan párt is - nagy pártok is, első helyen Marine Le Pen pártjával - amely kifejezetten a legfontosabb politikusait küldi az EP-be.
Ami azt illeti, hogy az EP-nek mekkora a jelentősége, miért érdemes figyelni rá. Természetesen igaz, hogy az EP a világ egyetlen olyan parlamentje, amely nem kezdeményezhet törvényjavaslatot. Magyarán amennyiben a Bizottságtól és a Tanácstól érkeznek törvényjavaslatok akkor, ahhoz együttdöntési jog van, ahhoz módosítási jog van, ahhoz különböző jelentések tételének a joga van, de önmagában valóban nem indulhat ki törvényalkotás az EP-ből.
Ugyanakkor az EP az EU egyetlen politikai intézménye. Abban az értelemben az egyetlen politikai intézmény, legalábbis a szerződések szerint, mert néha a Bizottság is politikai intézménynek képzeli magát, hogy ez az egyetlen olyan hely az Európai Unió intézményrendszerében, ahol hivatalosan is meg szabad jelennie pártpolitikának.
Szerződések szerint alapvetően a Tanács az a nemzeti érdekérvényesítésnek lenne a helye, a Bizottság meg egy bürokratikus intézmény volna, amely vigyáz egyrészt az európai szerződések betartására, másrészt pedig implementálja a lehető legjobb minőségben az Európai Tanácson meghozott döntéseket. A parlament volna a szerződések szerint az egyetlen hely, ahol lehetne pártos szempontokat, ideológiai szempontokat érvényesíteni. Azzal egy kicsit megváltozott a szerepe a parlamentnek, hogy a Bizottság is vindikál magának Jean-Claude Juncker óta egyre inkább politikai jellegű kompetenciákat, de a mai napig igaz az, hogy egyfajta politikai tőkesúlyt a Parlament jelent a Bizottság számára.
Az, hogy átmegy egy bizottsági elnök és az ő programja a parlamenten, az most már korántsem annyira egyértelmű, mint volt 2009 előtt, a Lisszaboni Szerződés előtti időkben. Folyamatos veszély az Európai Bizottság mindenkori elnöke számára, hogy a Parlament őt bármikor visszahívhatja. Úgy érdemes talán nézni az EP-t, hogy a Parlament frakcióarányai, mandátumarányai, azok egy olyan tőkesúlyt jelentenek az Európai Bizottságon, amelyeket megállapítanak minden öt évben egyszer és minden öt évben annak az öt évnek az elején megállapított súlyozás eszerint húzza jobbra vagy balra, zöld vagy liberális irányba, konzervatív vagy szociáldemokrata irányba a Bizottság működését. Hogyha a parlament által elfogadhatónak vélt keretek közül kilép a bizottság, a parlament közbeléphet.
Mindig van egy iránymutató, befolyásoló szerepe a Parlamentnek politikai értelemben, ami meghatározza a Bizottság mozgásterét. Például, amikor a magyarországi uniós pénzek kérdéséről beszélünk, akkor nagyon sokan szeretik figyelmen kívül hagyni azt, hogy a Bizottság döntéseinek, meg a Tanács döntésének a betűjén túl Magyarországnak milyen követelményeket kell teljesítenie.
Az a szempont is masszívan ott van a Bizottság tárgyalási stratégiájában, hogy olyan megoldást tud kizárólag elfogadni Magyarországgal kapcsolatban, ami miatt a Parlament nem puccsolja meg.
Ebben a tekintetben is, amikor konkrét európai uniós jogszabályban le van írva, hogy mi volna Magyarország dolga, hogyan lehetne hozzáférni az uniós pénzeinkhez, akkor az EP tisztán politikai és mindenféle jogi szempontot nélkülöző nyomásának a hatása alatt van a Bizottság, és ez határozza meg a mozgásterét a Magyarországgal való tárgyalásban. Nem érdemes figyelmen kívül hagyni az Európai Parlamentet.
Amit viszont érdemes figyelmen kívül hagyni, az a heti tíz deklaráció, állásfoglalás gondolata az ujgurok jogairól, meg Srí Lanka terület integritásának a kérdéséről, amelyben állandóan úgy beszél a Parlament, hogy semmi illetékessége nincs, és Magyarországgal kapcsolatban is van egy csomó olyan állásfoglalás, amire valóban teljesen felesleges odafigyelni. Arra érdemes odafigyelni, hogy a parlament meghatározza és elég keményen határozza meg a Bizottság politikai mozgásterét minden ügyben, köztük a Magyarországot érintő ügyekben is.
Magyarországon a választások tétjét a háború vagy béke kérdése köré csoportosította a kormánypártok a kommunikációja. Máshol is ez volt a választások tétje avagy egy nagymintás felmérés történt a következő tagállami országgyűlési választásokra?
Bár egyre inkább létezik európai belpolitika, egyre inkább európaizálódnak az európai nemzetek nemzetállami politikái, és egyre inkább van egy jelenléte, legalábbis az értelmiség vagy a politikailag legaktívabbak életében annak, hogy az ő kedvenc pártjuk az melyik frakcióban politizál, és az a frakció mit csinál az Európai Parlamentben, de ennek ellenére én azt gondolom, hogy nem lehet összeurópai tétet meghatározni egy EP választásnak. Nemzeti tétek összességéről lehet beszélni, és ezek a nemzeti tétek gyakran összeállnak nagyon hasonló nemzeti tétekké különböző országok között.
Az a háború és béke keretezés, amit a magyar kormánypárt használt Magyarországon, ez például egy teljesen releváns valid keretezés volt mondjuk az osztrák, a francia, a cseh vagy a szlovák EP választáson. Több tagállam is volt, ahol valóban élesen megjelent a háború és béke kérdése a különböző pártok szembenállásában. Nyilván Lengyelország esetében nem volt háború és béketematika, hisz ez egy olyan téma volt, amelyben árnyalatnyi különbségekkel, de alapvetően a legfontosabb ellenzék és a legfontosabb kormánypárti erő egyetértett. Magyarországra vonatkoztatva is, meg számos más tagállamra vonatkoztatva is megáll az a tét, hogy háború és béke volt a választásnak az elsődleges kérdése, így nevezhetjük egy nagy összeurópai kérdésnek. Biztos, hogy volt olyan európai tétje ennek a választásnak, hogy háború lesz vagy béke.
Olyan európai tétje is volt ennek a választásnak, hogy legitim lesz-e Európában konzervatív módon politizálni. Ez egy fontos tétje volt. Az, hogy meddig tartható fenn az a helyzet, hogyha egy tagállam az Európai Unió fősodrától túlságosan jobbra eltávolodik, akkor az elszigetelhető, megbüntethető, csesztethető.
Ez fontos kérdése volt a választásnak és nem csak Magyarországon merült föl, mint kérdés. Egyértelműen fölmerült kérdésként a zöld átállásnak a jövője, illetve az Európai Unió versenyképessége is egy olyan ügy volt, pláne a zöld átállással ellentétben, vagy azzal egy folytonos vitafolyamatban, amit azonosítottunk olyan tétként, amely több európai országban jelentette a politikának a tárgyát.
Eldőltek ezen tétek a választásokon?
A háború kapcsán azt hiszem, hogy még egy választást, az amerikait, meg kell várni, mire az kiderül, hogy mi lesz a helyzet. Az világosan látszik, hogy az Európai Néppárt az belül egy részben megosztott erő annak kapcsán, hogy mi volna a helyes Ukrajna politika. Szavazásilag teljesen világos, a nemzeti belpolitikák szempontjából nem teljesen világos, hogy az ukrajnai háborúról ők mit gondolnak, ezért nem lehet azt világosan megállapítani, hogy most a háborúpárti vagy a háborúellenes, tehát az ukrajnai konfliktust katonai úton megoldani kívánó, vagy más megoldást keresni kívánó, azt hiszem, ez a kevésbé politikai és elemzőképesebb megállapítás, hogy melyik rész nyert ebből a kettőből.
Ez a kérdés nem dőlt el. Az a kérdés eldőlt Ursula von der Leyen újraválasztásával, bár ez jelentős konfliktusok mentén dőlt el, és a továbbiakban is jelentős konfliktusokat fog okozni. Alapvetően a zöld átállás az nagy vonalaiban úgy fog tovább menni, ahogyan eddig zajlott, de ez az elsődleges sérülékenysége is az Ursula von der Leyen-féle bizottságnak. Ha megnézzük azt, hogy hogyan választották őt most újra. Lényegében az, ami megmentette őt a bukástól, az a zöld trakció viszonylag zárt kiállása volt Ursula von der Leyen mellett. Nem valósult meg semmi a jobbra való nyitásból. Giorgia Meloni delegációja sem szavazta meg az ECR-ból, néhány teljesen jelentéktelen ECR-os frakció szavazta meg. Ez azt jelenti, hogy az Európai Néppárt és a Zöldek viszonya és konfliktusa annak kapcsán, hogy hogyan áll egymással viszályban, vitában az Európai Unió gazdasági versenyképessége és a zöld átállás, ez fogja meghatározni azt, hogy mikor milyen többséggel fognak kialakulni az Európai Parlamentben. Tehát ilyen értelemben a bizottság programja szempontjából eldőlt ugyan, hogy marad úgy az ördögállás, ahogyan volt, de az is világos, hogy ez nem lesz egy stabil irányvonal.
Ami biztos, hogy nyert ezen a választáson, és ott tényleg világosan meg lehet állapítani a határvonalat az ez ellen meg az emellett kampányoló erők között, az Európai Unió versenyképessége iránti elkötelezettség. Ez egy légből kapott felhőszerű, rendkívül tisztázatlan fogalomnak tűnhet így első hallásra. Valójában arról van szó, hogy az valahogy azért még sincsen jól, hogy az Európai Unió többedik éve negatív vagy nulla gazdasági növekedést produkál, miközben gyakorlatilag mindenki más, minden más nagy gazdasági blokk, ideértve egyébként a nem nagy gazdasági blokk, hanem gazdasági értelemben egy közepesen nagy európai országgal vetekedő háborús Oroszországot is messze előzi az Európai Uniót gazdasági növekedésben. Ez elkezdett egyre több mindenkit zavarni, és a versenyképességi kérdések azok érdeklik a liberális Renew-t, az Európai Néppártot, és érdekelnek onnan jobbra is mindenkit. Nagyon egyértelműen győzött az EP választáson az az álláspont, hogy az Európai Unió gazdasági versenyképességén több különböző módszerrel, kereskedelempolitika hatékonyabbá tételével, esetleg a szankciók felülvizsgálatával, az ipari beruházásokkal, az európai ipar támogatására vonatkozó szabályok liberalizálásával javítani kell.
Ez biztos, hogy győzött, és mint mondtam, az, hogy egyszerre győzött kvázi Ursula von der Leyen újraválasztásával, a zöld agenda, és egyszerre kapott egy brutális, tehát háromnegyedhez közeli többséget az Európai Parlamentben az EU versenyképességének a növelése. Ez adja meg az alapvető sérülékenységet majd a következő öt évben Ursula von der Leyen bizottságának.
Orbán Viktor már 2019-ben, de most is '24-ben is egy nagy jobboldali áttörésről beszélt. Hogyan szerepelt a jobboldal? Elérte ezt a nagy áttörő sikert, vagy ez egy hosszabb távú projekt?
Unalmas válaszom lesz, nézőpont kérdése. Hogyha a jobboldalt úgy számoljuk, hogy az Európai Néppárt a jobboldal része, és ez az Európai Néppárt számos tagpártja kapcsán, pláne gazdasági tekintetben, ez egy értelmes keretezés, akkor nem csak, hogy áttört a jobboldal, hanem igazából illegitimmé vált az a néppárti, szocialista-liberális együttműködés, ami egészen eddig az Európai Unió működését meghatározta, hisz voltaképpen, hogyha jobboldal-baloldal felosztásban vizsgáljuk az Európai Parlamentet, akkor a jobboldal győzött.
A probléma az, hogy az európai belpolitika jelentős részében az Európai Néppárttól jobbra lévő politika hitleri képzettársításokat hoz elő, az a barna eső vízióját hozza elő, és egyszerűen nagyon sok európai ország ott tart még annak ellenére, hogy nagyon sok európai ország, Magyarország, Lengyelország, Ausztria, most már igazából Hollandia is bemutatta azt, hogy nem jön a barna eső akkor, amikor az Európai Néppárttól jobbra álló pártok kormányoznak.
Az Európai Néppárttól jobbra álló párt vezeti Csehországban is a koalíciót, csak egészen tisztelettel és udvariasan. Bár ez nagyon sokszor bebizonyosodott, hogy nem így van, hogy jönnek a nácik akkor, hogyha az Európai Néppárttól jobbra is lehet valaki kormánypárt, vagy határozhat meg valaki politikai irányvonalakat nemzeti politikákban. Ennek ellenére nagyon sokan azt gondolják, hogy minden, ami a Néppárttól jobbra van, az Hitler környékén van.
Ha ebből a szempontból vizsgáljuk, hogy ezt a Cordon sanitaire-t sikerült-e áttörni, tehát lettek-e annyival erősebbek a Néppárttól jobbra álló erők, hogy ne lehessen többé fenntartani ezt a bocsánat kifejezésért idiotikus, tehát empirikusan sok szempontból már megcáfolt tézist, hogy minden, ami a Néppárttól jobbra van, az Hitler. Ebből a szempontból nem történt meg a jobboldali áttörés. A mai napig az egy teljesen lehetséges eljárásrend, hogy nem egyszerűen csak az Európai Parlament két új frakciója, melyek összességében több mint 100 képviselőt tömörítenek, majdnem az EP negyedét, nem kap az Európai Parlamentben számára megfelelő alelnöki státuszt, meg bizottsági elnöki státuszt, hanem az is legitim, hogy az ECR kapcsán, akiknek a vezetője, Giorgia Meloni azt hiszem, hogy az elmúlt két évben azért bizonyította, hogyha valaki nem Hitler, akkor azért ő nem Hitler, ennek ellenére meg lehet az ECR-rel is csinálni azt, hogy csak a második körben engedik át az alelnökeiket nagyon-nagyon szűk többséggel, és a bizottsági osztozkodásnál is például a LIBE bizottság elnöki posztját, amit ők kértek, azt jogállamisági okokra hivatkozva el tudta tőlük venni a liberális Renew frakció.
Még a tényleg létező legsimulékonyabban viselkedő jobboldali frakcióval szemben is az a helyzet, hogy még mindig egy szavukba kerül a választás legnagyobb veszteseinek, az ECR-hez képest kétharmadnyi mandátummal is alig rendelkező Renew-nak az, hogy kitúrják őket egy a bizottsági felosztások értelmében nekik járó bizottsági elnöki posztból. Ebből a szempontból nem volt sikeres az európai jobboldali áttörés.
Ami esetleg sikerként értelmezhető, az az, hogy azok a műveletek, amikre innentől kezdve kényszerül az Európai Parlament Ancien rezsimje, a régi többség, meg az Európai Bizottságnak is különböző erői, annak érdekében, hogy elszigeteljék az európai jobboldalt, ami viszont megerősödni megerősödött, azok egyre abszurdabbak lesznek. A Magyarországgal szembeni informális bojkott, tehát annak a bejelentése von der Leyen bizottsági elnök asszony részéről, hogy nem vehetnek részt biztosok a Magyarországon tartandó informális tanácsüléseken, ez egy olyan dolog, ami az európai tagállamok többségében ezt ki kell mondani, egy abszurd reakció, egy óvodás reakciónak a képét alakította ki, és nem megy ezzel együtt az európai uniós tagállamok döntő többsége.
Magyarországgal szemben a legellenségesebb és főleg a háború miatt legellenségesebb balti és lengyel tömb az, amely e mögé beállt, valamint az a Svédország, amelynek nyilván vannak sérelmei Magyarországgal szemben a NATO-csatlakozás kései megszavazása miatt, de az összes többi kvázi értelmes nagy ország az Európai Unióban ezt a marhaságot már nem csinálja. Egy csomó olyan művelet lesz még ebben az öt évben, amikor meg fogja próbálni az európai mainstream azt, hogy elszigetelje, ne adja meg a politikai jogokat annak a jobboldalnak, amely mostanra tényleg egy fajsúlyos szereplővé nőtte már ki magát az Európai Parlamentben és ennek az abszurditása éppúgy, ahogy ez Amerikában megtörtént már, ez azt hiszem, hogy át fog szivárogni a szavazókhoz.
Amit Amerikában látunk, az például az, hogy Donald Trump ellen ez a toposz, hogy tönkretenné az amerikai demokráciát és a demokratikus kereteken kívül van, és ezért nem szabad megválasztani, ez látványosan egyre kevésbé működik. Kelet-Németországban az AfD-vel szemben ugyanennek a toposznak az alkalmazása olyannyira nem működik, hogy szinte egész Kelet-Németországban talán - egy szövetségi állam kivételével - a legerősebb párt az Afd. Előbb-utóbb az európai belpolitikának a szintjén is el fogunk jutni arra a szintre, hogy olyan dedósnak, óvodásnak, infantilisnek fog tűnni ez a bojkottáló és elszigetelődő mentalitás, hogy a választók fogják kikényszeríteni azt, hogy ennek legyen vége.
A Patrióták Európáért néven alapult frakcióról mit tudunk? Egyrészt valahol egy óriási siker, másrészt egyfajta úgynevezett karanténban vannak, úgy, hogy mégse tudnak bizottsági tisztségeket vagy alelnöki tisztséget birtokolni. A harmadik legnagyobb frakció mennyire jelent valódi hatalmat az elmúlt hetek alakulásának fényében?
Mivel az igazi tisztségek, egy parlamenti alelnöki tisztség és egy bizottsági elnöki alelnöki tisztség az szépen cseng, és a parlament napirendjére nézve valóban jelentős hatalommal bír, de az amúgy sem kimondottan nagy törvényhozási hatalommal rendelkező parlamenten belül még egy ilyen alvezéri tisztség. Most ennek az elvesztése szimbolikusan fáj, politikailag nehezen elfogadható, de azért döbbenetes politikai mozgástér szűkülés nem fog jelenteni annak a két frakciónak, ugye a patriótáknak és a szuverén Nemzetek Európájának, aki ezeket a pozíciókat nem kapta meg.
A lényeg az az, hogy van egy szavazati súlya ennek a két frakciónak, ami arra már elég, hogy például akkor, amikor az Európai Néppárt valamit az európai zöld dealből nem akar megszavazni, akkor minden gond nélkül bármikor dönthet úgy, hogy abban a pillanatban most együtt szavaz a komplett európai jobboldallal. Onnantól kezdve kialakul egy 60 százalékhoz közelítő jobboldali többség az Európai Parlamentben bizonyos ügyekben, amelyekben a Néppárt közelebb lesz a tőle jobbra álló frakcióknak a véleményéhez.
Az európai szakpolitikák befolyásolásának a szempontjából siker, ez egy nagyobb erő, mint korábban volt, és attól fog függeni a törvényhozási sikereknek a mértéke, hogy továbbra is képes lesz-e a Néppárt eladni azt, hogy hiába ő az Európai Parlament legfontosabb és legnagyobb, leghatalmasabb és legerősebb frakciója, gyakorlatilag szavazógépként asszisztál zöld vagy szociáldemokrata, liberális prioritásoknak a megvalósításához. Azért a nap végén jobboldali politikát, mérsékelt jobboldalit is akarnak az Európai Néppárt szavazói.
Az Európai Unió szinte minden tagállamában valamilyen ilyen szándék vezérelte azokat, akik a CSU-ra, a francia republikánusokra, a svéd mérsékeltekre szavaztak vagy a finn Nemzeti Koalíció Pártra szavaztak. Ezen szavazók alapvetően jobboldali szavazók, az ő tűrőképességük nem fogja minden alkalommal befogadni azt, hogy zöld politikák valósuljanak meg, és minden ilyen helyzethez, amikor a Néppárt tagpártjai a saját tagállamaikban nehéz politikai helyzetbe kerülnek, és nem fogják tudni átvinni a zöld, szocdem megoldásokat, lesz egy alternatív többség az Európai Parlamentben a Néppárt és a tőle jobbra álló mindenki részvételével. Ez szerintem egy borzasztóan fontos, jelentős siker.
Emellett meg ott vannak a számok, hogy ez 84 képviselő 12 ország 15 pártjából, és növekedési potenciállal két irányba is. Egyrészt van még néhány közép-európai párt, amelynél én azt sejtem, hogy esély lehet arra, hogy ők ide belépjenek. A lengyel Pis-nél elég hamarosan elérkezik politikai életciklusa végéhez Jaroslaw Kaczynski, aki 75 éves és az elmúlt ősszel azért hozott a Pis-nek egy olyan választási, akárhogy nézzük, vereséggel felérő győzelmet, hogy a Pis első párt lett, de nem alakított kormányt. Ami ahhoz biztosan el fog vezetni, hogy Kaczynski tekintélye már nem lesz az, mint korábban volt. Utódlást nézve amennyiben a Morawiecki-vonal győzedelmeskedik, akkor a Pis számos kérdésben pragmatikusabb lesz és kevésbé ideologikus, ami megnyithatja annak az esélyét, hogy vagy részben, vagy egészben a PIS esetleg átcsatlakozzon a Patriótákhoz.
Ott van egy nagyon régen húzódó kérdés, a Szlovén Demokrata Pártnak a kérdése, amely Janez Jansanak a pártja. Orbán utolsó néppárti szövetségese volt nagyon sokáig, többszörösen a Bizottság által is kikezdett volt szlovén kormányfő továbbra is Szlovénia legnépszerűbb politikusa és legnépszerűbb pártjának a vezetője. Van az a helyzet, amikor Janez Jansa meg tudja hozni azt a döntést, hogy ő kilép az Európai Néppártból. Egy kis országhoz mérve az ő négyfős delegációja nem kicsi.
Hasonló a helyzet a szlovák szocialista képviselőkkel. Ők annak kapcsán tudnak rákapcsolódni a Patriótákra, hogy a Patrióták alapvető törésvonala az a föderalisták kontra szuverenisták párharc. Ebben a kérdésben ugyan baloldali az irány, de a gyakorlatban teljesen egyértelműen szuverenisták, fölmerülhet annak a lehetősége, pláne úgy, hogy a Szocialisták és Demokraták visszautasították mindkét pártot, esetleg ők ebben a frakcióban kötnek ki. Semmiképpen nem most, ha egyáltalán, akkor az év végén vagy ezután. Szlovákiának az esetében tudni kell azt, hogy ott van még egy szempont.
Szlovákiának 2009 óta ugyanaz a Maros Šefčovič az Európai Uniós biztosa. Ő egy jól bejáratott, magas befolyással rendelkező, elismert, tisztelettel bíró európai uniós biztos, amihez hasonlóra Magyarországnak is igen jelentős szüksége volna, és Szlovákia nyilván nem fogja azzal Šefčovič megválasztását sem, meg a jó biztosi portfólióba való kényelmes beülését sem kockáztatni, hogy még a Bizottság megalakulása előtt átüljön a Patriótákba. Ennek a három pártnak az irányába van közép-európai bővülési lehetőség.
Nem beszéltünk még arról, hogy miután a von der Leyen mögötti koalícióba nem szállt be az ECR, tehát egyértelműen megbukott Melonionak az a kísérlete, hogy valamit kiszedjen von der Leyenből a támogató szavazataiért cserébe, ami világossá fogja tenni az ECR számára is azt, hogy igazából politikai szövetségkeresés az ő számára jobbra lehetséges, mert mindegy, hogy mit csinál, ha fejre áll, akkor is az a helyzet, hogy a Néppártól balra álló pártok őt Hitlernek tartják, bár Giorgia Meloni külpolitikáját nagyon nehéz megkülönböztetni néha Olaf Scholzétól, vagy Emmanuel Macronétól. Ha meg is lehet különböztetni, akkor azért, mert Ukrajna-pártibb, vagy háborúpártibb, ahogy tetszik, mint az említett előbbi két vezetőé. Azt hiszem, hogy az ECR megtanulta, hogy jobbra vannak szövetségi partnerek, minden más esetében csak egészen megalázó dealeket lehet kötni, amiből nem kap olyan sokat az ECR, mint amit esetleg jobbról kaphatnak.
Az Európai Parlamentben azonban még mindig megfigyelhető egyrészt egy erős baloldali, a médiában különösen erős, mainstream, másrészt egy marginalizálódási folyamat. Mennyire láthatjuk a mostani választások eredménye alapján, hogy hanyatlik a baloldal, mennyire tud átlépni ezen a hanyatláson?
Az, hogy a baloldal hanyatlik, azt így európai szinten borzasztóan nehéz volna kijelenteni, hisz a Szocialisták és Demokraták frakciója stagnált ezen a választáson. Akik durván vesztettek, azok a liberálisok voltak és a zöldek. Most, hogy őket a baloldalhoz soroljuk-e... sorolhatjuk a baloldalhoz, nagyon sok szempontból oda illenének, de én megtartanám a maga ideológiai tisztaságában a baloldali jelzőt, egyszerűen azért, mert ennek tényleg van értelme.
Én szellemileg igénytelen hülyeségnek tartom azokat a gondolatokat, hogy a baloldal-jobboldal szembenállást meghaladta az idő, a fenéket haladta meg. A tőke-munka szembenállást a munkások érdekei nem ugyanazok, mint a vállalkozóké, bocsánat, ezek olyan dolgok, amik addig léteznek, ameddig kapitalizmus létezik.
Az, hogy a baloldal, mint olyan, egy felesleges dolog lett volna, az szerintem egy nagyon nehezen képviselhető álláspont. Én azt látom az európai baloldalon, hogy vannak olyan európai baloldali pártok, amelyek ideologikusak, amelyek valóban, ahogy mondod, elhagyták a munkáspárti bázisukat, és elkezdtek egyrészt kicsi a kisebbségi csoportokkal foglalkozni, másrészt zöld átállással, meg magasztos ötletekkel, és őket valóban elküldték nyaralni a választók. A német zöldek eredménye az egy katasztrófa. Emmanuel Macron versenyének az eredménye egy katasztrófa. A magyar baloldal jóformán eltűnt.
Ugyanakkor, ha megnézzük mondjuk Franciaországban a szocialista párt, illetőleg Luc Melanchon eredményeit, azok tisztességes eredmények. Németországban alakult egy új baloldali párt Sarah Wagenknecht körül, ami most hozta be az első érdemleges jó eredményét ezen az európai parlamenti választáson. A szlovák baloldal is kifejezetten jól szerepel.
Ami van, az az, hogy a klasszikus baloldalra továbbra is van igény. Európában a munkásosztály továbbra is igényt tart arra, hogy valaki képviselje az ő érdekeiket a kapitalizmus kíméletlen törvényeivel szemben, meg a vállalkozókkal szemben, akik velük ellenérdekeltek. Ez az igény nem ment sehova.
Azok gyengültek meg és hanyatlottak le, akik nem ebbe az irányba mentek. Szerintem, ha valamire jó az európai parlamenti választás, az az, hogy megtalálják újra a maguk munkásbázisát. Ennél biztosabb törésvonalra a politikában nagyon-nagyon nehéz számítani, mint a baloldal-jobboldal törésvonala. Ez az egyik legfontosabb törésvonal a világon, mert legitim érdek a vállalkozó érdeke is, legitim érdek a munkás érdeke, és örökké az is lesz, örökké mind a kettőnek igaza lesz valamiben, és örökké ellene fognak menni a másiknak. Ennél biztosabb és egyértelműbb politikai piac, mint a jobboldal és a baloldal szembenállása, nincs a világon.
Aki megtalálja a helyét ebben, képes szuverenista módon a saját munkásainak a pártján álló, a saját keresetből élők pártján álló politikát folytatni, mint a szlovák vagy a francia baloldal, annak sikere lesz. A baloldalnak van nyitottsága épp azért, mert aki most Európába bevándorol, az alapvetően az alsóbb osztályokba, segélyből vagy a bérből élők osztályába tagozódik be. Van nyitási lehetőség a bevándorlók irányába is, akik Nyugat-Európában egyre nagyobb választói csoport. Ez látszik azon is, hogy a francia baloldal egy nyíltan palesztinpárti kampányt folytatott ebben a kampányban, és nagyon sikeres volt vele a muszlim válaszoknak a körében. Mindenki, aki megtalálja a klasszikus baloldali feladatot, és a munkásokat képviseli, hajlandó némi szuverenizmusra, és nem egy divatbaloldali politikát folytat, annak van továbbra is jövője, ezt mutatta az európai parlamenti választás.
Mi az az ellentét, amit laikusként érdemes megfigyelni?
Szubjektív leszek, az én kedvenc törésvonalam az a normativista vs ideologikus képviselők. Nekem ez a legtöbbet mondó, ez az, ami valójában megmutatja azt, hogy az európai politikában egy magyar és a magyar kormány számára milyen jövő érhető el. A fontos szerintem az, hogy melyek azok a politikai erők, amelyek nem felejtették el a matematikát, amelyek mindenféle zöld terveiket vagy külpolitikai terveiket úgy valósítják meg, hogy ragaszkodnak ahhoz, hogy annak köze legyen a valósághoz.
Ezzel szemben vannak sajnos olyan politikai pártok, amelyek mondjuk az ukrajnai háború ügyében nem morálisan tévednek nagyot, nem igaztalan vagy illegitim dolgokat mondanak, ugyanis nagyon szép dolog azt mondani, hogy takarodjon Oroszország az agresszor Ukrajna földjéről, hanem olyan politikát visznek, amely egyszerűen köszönőviszonyban sincsen azzal a terepi valósággal, hogy Ukrajnában másfél éve nem volt ukrán katonai siker. Erre a katonai helyzetre egyszerűen nem lehet ugyanazt a politikát ráépíteni, mint amit rá lehetett akkor, amikor Ukrajna éppen ellentámadásban volt Harkov és Herszon környékén.
Aki képes a valósággal szembesülni és a valósághoz igazítani a politikáját, szerintem az pragmatikus. Minden frakcióban akadnak leszámítva a zöldeket ilyen politikusok. Velük nagyon sok mindenről meg lehet egyezni, itt alapvetően nem kell azzal számolni, mindegy, hogy milyen színezetűek ők levinnék a pokolba az Európai Uniót, és a szakadékba vezetnének bennünket az ideologikusok számára.
Akiknek fontosabb az, hogy azt mondják, hogy Putyin nem nyerhet, mint az, hogy szembesüljenek a katonai realitással az ukrán terepen, vagy akiknek fontosabb az, hogy Európa legyen okvetlenül a legelső, aki eléri a nettó zéró szén-dioxid kibocsátást, és nem foglalkoznak ennek az olyan külpolitikai szálaival, mint például, hogy hogyan egyeztetjük össze a Kína-politikánkat, meg hogyan egyeztetjük össze azzal, hogy az európaiaknak a nap végén enniük is kellene valamit. Az ő esetükben félek attól, hogy tényleg képesek a szakadékba vezetni az Európai Uniót, és abban viszont nem vagyok optimista, hogy pragmatikus többség volna az Európai Parlamentben. Léteznek pragmatikus pártok például a szocik vagy a liberálisok között, de azt gondolom, hogy a pragmatikusok alapvetően sajnos alulmaradtak ezen az EP választáson.
A következő öt évben mire következtethetünk a szuverensta kontra föderalista dimenzióban?
Föderalista győzelem született ezen az EP választáson, szerintem ha valami, akkor ez teljesen egyértelmű. A jelenlegi bizottsági elnök mögött álló többség egy föderalista többség és az EP-b, ebben egy kicsit igazságtalan vagyok, hogyha ezt így kijelentem, hogy föderalista győzelem született.
Az EP a génjeibe kódolva föderális intézmény. Olyasvalamit képvisel, ami nincsen, nincs egy egységes európai választópolgári közeg. Ezért léteznek nemzetállamok, hogy a litvánok, a magyarok, meg a spanyolok, azok ne képezzék egy természetellenes és érdekében nem egyező közös választói masszának a részét.
Az EP az, amelynek eminens érdeke meghaladni ezeket a nemzeti határokat, így a nemzeteket és tényleg ez nem a hibája neki, hanem egy tervezési jellemzője, egy alapvetően föderális intézmény, amelyben született egy föderális többség, mely nem jelent különösebben sok jót a szuverenisták számára. Azt gondolom, hogy borzasztóan nehéz lesz megállítani a föderalista nyomulást, mert az EP-ben nekik egyértelműen többségük van. Ez az a kérdés, amiben igazából a Néppárt nagyon eltér a tőle jobbra álló pártoktól, ezért merik a szájukra venni azt a szerintem mélységesen sértő és illegitim kifejezést, hogy az európai jobboldal pártjai Európa-ellenesek lennének, mert ugye az ő számukra az Európa ellenes, az azt jelenti, hogy mindenki, aki nem abban hisz, hogy szorosabban és közösebben és integráltabban kellene irányítani az Európai Uniót, mindenki, aki nem abban hisz, hogy Európa attól lesz erős, hogy több hatalma van a bizottsági elnöknek, az Európa-ellenes.
Ezért létezhet egyáltalán ez a keretezés, hogy Európa-pártiak, meg Európa-ellenesek. Sajnos ebben az ügyben fölösleges többség van. Ebből a szempontból a tendencia nagyon-nagyon egyértelmű. Ami hozhat ebben változást, az a bővítés. Az Európai Unió összes jelenleg a bővítési folyamatban álló tagjelölt állama, Grúziától Szerbiáig, mind egy szálig olyan állam, amely valamilyen nem is olyan régen lezajlott, vagy éppen zajló nemzeti alapú konfliktusban alakult ki.. Ha valami jellemzi Szerbiát, az a nacionalizmus, ha valami jellemzi egyébként - azt nem veszik még észre, de majd észreveszik - Ukrajnát az szintén a nacionalizmus. Ezek olyan tényezők, hogyha innen akárkit beveszünk a klubba, akkor ebből nem tud más jönni egy ennyire erősen nacionalista nép bevételével, mint egy súlypont eltolódása a nacionalisták és a szuverenisták irányába. Ha valami adhat reményt a szuverenistáknak, és nyilván pont ezért is izmoznak annyira effelé, az pont a bővítés, mert ez az, ami ki tudja egyensúlyozni az európai uniós működést, amibe belekényelmesedett a jelenlegi többség.
Tényleg ilyen hatalmas nagy jelentőséggel bír az, hogy ki lesz az Egyesült Államok elnöke, vagy ez igazából egy ilyen politikai szimbólum, kommunikációs termék?
Ez egyértelműen egy hatalmas jelentőségű kérdés több szinten is. Egyrészt, bár David Pressman Magyarországra és Orbán Viktorra szokta mondani, hogy szélsőségesen pártossá teszi Trump mellé állásával a magyar-amerikai kapcsolatokat, de valójában az egész európai-amerikai viszony is szélsőségesen pártos, mióta Trump van a politikában. Azóta többé-kevésbé minden nyugat-európai vezető, jelenleg inkumbens vezető, az nettó trump ellen csinál politikát. Csak Közép-Európában van némi megértés a lengyelekben, a mostani lengyel kormányban is, meg a magyarokban az iránt, hogy a trumpi Amerika és egy legitim Amerika. Ezzel azt akarom mondani, hogy azok, akik most az amerikai-európai együttműködés és a közös amerikai-európai erőfeszítések legnagyobb támogatói, azok esetleg egy Trump elnökség alatt szélsebesen válnának az európai stratégiai autonómiának a leghangosabb szószólóivá.
Abból a szempontból, hogy Európa stratégiai autonómiára törekszik, vagy megelégszik azzal a szereppel, hogy ő azért az Amerikai Egyesült Államoknak alárendelt része ebben a transzatlanti kapcsolatban, ebből a szempontból van hatalmas jelentősége annak, hogy olyan elnök van-e Amerikában, akit szeretnek az európai vezetők, vagy olyan, akivel nem szívesen dolgoznak együtt. A másik meg az, hogy miután az EU-nak nincs (lehetne) önálló Ukrajna politikája, ezért bármilyen Ukrajna-politikai, vagy Kína-politikai egyébként irányváltás Amerikában, ami ha nem is hézagmentesen, de azért észrevehetően átgyűrűzik az európai politikába.
Lévén, hogy hitem szerint az ukrajnai háború kérdése az európai politikának a legfontosabb kérdése. Ennek van a legnagyobb hatása arra, hogy Európa jövője az hogyan fog kinézni. Ha ebben amerikai politikai változás lesz, márpedig hogyha Trump nyer, akkor lesz ebben amerikai politikai változás, ami egy masszív európai politikai váltást is elhoz magával.
Egyszerre Európa autonómiája vagy függősége kapcsán is egy hatalmas nagy kérdőjel, az amerikai választás ebben is dönteni fog, és az Európa mozgásterét, gazdasági jövőjét, fejlődését, békéjét, jólétét, mindenét leginkább meghatározó két külpolitikai kérdés, az Európa-oroszország viszony zárójelben Ukrajnával, meg az Európa-kínai viszony is olyan, amely értelmezhetetlen anélkül, hogy hozzánéznénk, hogy milyen az amerikai viszonyulás ezekhez a kérdésekhez. Az európai politika követő magatartásban van mind a két politikai viszonylatban, éppen ezért igazából a fontos kérdés az pont az amerikai választás ezekben a kérdésekben.
Meg merem kockáztatni, hogy az európai Oroszország-politika, az európai ukrán politika, az európai Kína-politika szempontjából az amerikai választás még fontosabb is, mint az EP választás.
A “Magyar Tenger” napjaink egyik legfontosabb belföldi turisztikai célpontja és Budapest után a külföldiek legkedveltebb úticélja Magyarországon. A 77 km hosszú tó északi és déli partján a települések szinte egymást érik, azonban a falvak és városok rendkívül sokszínű funkciókat látnak el. A Balaton településeinek egy része a bortermelésre, mások a turizmusra, kulturális szerepre rendezkedtek be, így kijelenthető, hogy a Balcsi változatos programkínálattal csalogatja az üdülni vágyókat. A legtöbben persze nem túrázni vagy borkóstolóra érkeznek, hanem a tóban való fürdés különleges élményét szeretnék átélni. Manapság magától értetődő egy balatoni hétvége a kánikula idején, de fürdőzés a történelem során nem tartozott a helyi lakosság szokásai közé. De mégis mióta úszhatunk a tóban?
A Balaton egy műhold felvételen
Forrás: WM
A Balaton sekély, édes vizű tó, mely gazdag élővilággal büszkélkedhet. A tó neve is ezen ismertetőjegyére utal, hiszen a Balaton név a szláv elnevezésből ered, mely a latin ’sekély, mocsaras tó’ jelentésű szóra vezethető vissza. Ugyan nem tudhatjuk, hogy a római korban pontosan milyen mély volt a Balaton, magabiztosan kijelenthető, hogy mélysége a jelenlegi átlagmélység közelében lehetett. A déli parton jellemzően sekélyebb a víz, a strandokon akár több száz métert is sétálhatunk a vízben, mire az ellepi a fejünket. Ezzel szemben az északi parton valamivel gyorsabban mélyül a víz, de komoly mélységekről ott sem beszélhetünk. A tó legmélyebb pontja a ’Tihanyi-kút’, mely a Szántódot Tihannyal összekötő rév közelében helyezkedik el. Mélysége 10 és 13 méter között van. Kijelenthető tehát, hogy a tó adottságai – különösen a vízszabályozás ideje óta – kifejezetten alkalmassá teszik a Balatont a fürdőzésre.
A római korban a Dunántúl Pannonia Provincia néven a birodalom részét képezte, így a római irodalomban gyakran előfordul a tó említése. Meg nem erősített feltételezések szerint a Balaton északi és déli partjai mentén elszórva erődök is épültek, mely a vízfelület stratégiai fontosságára utalhat. A Magyar Királyság megalakulása után a tó évszázadokig természetes akadályt jelentett, mocsaras jellege miatt nem hasznosították különösebb célokra. A török hódoltság idején ezen funkciója értelmet nyert, a Királyi Magyarország és a Hódoltság határvonala évtizedekig a Balaton volt a somogyi és veszprémi régióban. A tó mentén a 17. századtól egyre több település jelent meg, melyet jól jelez, hogy a 18. század közepén már balatoni rév működött a Balaton négy városa között. Ez azonban a vízszabályozás előtti időkben – amikor a tó vize kiszámíthatatlan rendszerességgel mosta el a parti településeket – még nem jelentett állandó összeköttetést.
A Balaton vízfelülete a vízszabályozás előtt gyakran változtatott alakot
Forrás: mek.oszk.hu
A balatoni árvízszabályozás, a gőzhajózás elindítása és a szélesebb társadalmi csoportok számára is elérhető fürdőzés mind a 19. században kezdtek kibontakozni. Az árvízszabályozás következtében a tó átlagmélysége csökkent, de partvonala állandósult, mely további fejlesztések megindítását és a nagyobb arányú turisztikai hasznosítást is lehetővé tette. A 19. században a Balaton-felvidék szőlőit a filoxéria járvány teljesen elpusztította, így a területen évtizedekig kopár dombokat találtak az arra tévedők. A szőlőtermesztés hullámvölgye az északi parti települések elnéptelenedését is hozták, melyet a rossz megközelíthetőség is erősített, hiszen 1907-ig vasút csak a déli parton létezett. A tó fürdőéletének dinamikus fejlődése csak a 20. században az iparosodás kibontakozása idején indult meg. Az 1920-as években a trianoni tragédiát követően a Balaton turisztikai szempontból felértékelődött és fejlődése a második világháború éveit leszámítva töretlen maradt. A tó minden szegletére kiterjedő fürdőélet és turizmus az 1960-as években vált jellemzővé. A Balaton fénykorának gyakran az 1970-es és 1980-as éveket tekintik, hiszen ekkor a keleti blokk országainak polgárai – különösen az NDK-ban élő németek – hatalmas számban választották nyári vakációjuk célpontjául a magyar tengert. Ebben az időszakban a nyári hónapokban a balatoni üdülők telítettsége olyan magas volt, hogy a külföldről érkezők nagy része csak kempingekben vagy magánnyaralókban talált szálláshelyet.
Nyári életkép a déli parton az 1980-as években
Forrás: pinkzebra
A 21. században a Balaton továbbra is kiemelt fontosságú üdülőhelynek számít Magyarországon, de funkciója számos tekintetben kiegészült. Napjainkban különböző sport-és kulturális események, gasztrofesztiválok és egyéb kikapcsolódási lehetőségek teszik egész évben vonzó úti céllá a Balatont.
Donald Trump július 15-én bejelentette új alelnök jelöltjét, J.D. Vance-t, aki talán meglepő választásnak tűnhet elsőre. Az ohioi szenátor pár évvel ezelőtt még úgy nyilatkozott az elnökről, hogy idióta, soha nem kedvelte és hogy elítélendőnek tarja őt. Ehhez képest most együtt próbálják bevenni a Fehér-házat, vajon mi változott meg J.D. Vance-ben, hogyan vált Trump emberévé?
Vidéki ballada az amerikai álomról
J.D. Vance James Donald Bowman néven született Ohio Middletown nevű kisvárosában. A „Hillbilly Elegy”, magyarul „Vidéki ballada az amerikai álomról” nevű könyv írója, melyből filmadaptáció is készült 2020-ban. A könyv a munkásosztály, az egyszerű, dolgozó emberek története, mint amilyen családból ő is származik.
J.D. édesanyja drogfüggő volt, apja pedig elhagyta csecsemőkorában. A nagyszülei nevelték fel, akiket „Mamaw-nak” és „Papaw-nak” nevezett. Middletown a rozsdaövben található, azonban J.D. sokkal inkább kötődött a család származása okán az Appalache-hegység vidékeihez, amelynek belső területei, az Egyesült Államok legszegényebb régiójainak egyike.
Vance bírálta a hegyvidékieket, amiért túlságosan a kormány által nyújtott segítségekre támaszkodnak, ezt a retorikát azonban később megváltoztatta, és Trump ideológiájába beilleszthetően már az elitet hibáztatta a munkásosztály problémáiért. Az elmaradottságért legújabban a nagyvállalatokat találta meg, az ő számlájukra írja a munkások nehézségeit.
Vance gyermekkora nem volt egyszerű, anyja drogfüggőként gyakran bántalmazta, emiatt került végül nagymamájához, akivel minden nyáron „hazautaztak” Middletownból, Jacksonba, Kentuckyba, ahol valójában otthon érezte magát az alelnök jelölt.
Yale és a belső kör
Vance 2010-ben kapott helyet álomiskolájában, majdnem teljes ösztöndíjjal. A nagysikerű könyvét, a már említett Hillbilly Elegy-t is a Yale-en kezdte, először még csak esszéként, de később tanára biztatására tovább folytatta, később ez a siker vezetett a politikai karrierje beindulásához is.
J.D.-t társai ekkor még mérsékelt konzervatívnak tartották, ideológia beállítottságát leginkább a republikánus John McCain szenátorhoz hasonlították. Sőt ekkor még elfogadó álláspontot képviselhetett az LGBTQ emberekkel szemben is, hiszen volt egy közeli transznemű barátja, akivel a kapcsolata akkor romlott meg, mikor 2020 körül elkezdett egy sokkal radikálisabb véleményt megfogalmazni ezekben a témákban is.
Ezután Thiel mentorként egyengette Vance útjait, aki lemondott a jogi karrierről és neki dolgozott évekig. 2019-ben Thiel támogatásával létrehozta saját cégét, melyben lemaradott városokban keresett befektetésre start-upokat.
A New York Times szerint Thiel volt az, aki a Trump kritikus Vance-t elvitte Mar-a-Lago-ba, ami után Vance teljesen megváltoztatta a véleményét az elnökről, és saját ideológiájában is változások történtek.
Trump kritikusból legnagyobb rajongó
J.D. Vance, már eredetileg élesen bírálta Donald Trumpot a 2016-os elnökválasztási kampány során. Vance egy tweetben "idiótának" nevezte Trumpot, és interjúkban "károsnak" és "visszataszítónak" írta le az elnököt. Nyíltan kijelentette, hogy nem szavazott Trumpra 2016-ban, és még a demokrata ellenfelét, a republikánusok által mélyen elítélt Hillary Clinton támogatását is fontolgatta. Azonban, jött a fordulat, a politkai pálya, ahol Trump támogatása elengedhetetlen volt az Ohio-i szenátori választásokban.
Mi sem bizonyítja jobban J.D. Vance elkötelezettségét, mint hogy még akkor is kitartott Trump mellett, mikor a legtöbb republikánus elhatárolódott tőle, harmadik elnökjelölti kampányának bejelentésekor. J.D. azonnal mellé állt, és kifejezte a szenátusban a támogatását Trump felé. Vance-nek még a családot is sikerült megnyernie, Donald J. Trump Jr. egyik legjobb barátjává vált, akinek vastagon benne volt a keze, hogy meggyőzze apját J.D. lojalitásáról és alkalmasságáról az alelnöki pozícióra.
Miért pont J.D. Vance-t választotta Trump?
Röviden összefoglalva a lojalitásáért, a fiatalságáért és a kiterjedt kapcsolathálójáért. A már említett Thiel-ütőkártya, hiszen Thiellel több kulcsfontosságú Szilikon-völgyi milliárdos támogatását is meg lehet nyerni, ami óriási pénzügyi és befolyási támogatást adna Trumpnak.
J.D. Vance a Biden elleni harcra lett választva. Még jobban megerősíteni a Trumpi ideológiákat, hiszen Vance nem különbözik ebben, talán még inkább populista és radikális megszólalásai vannak. Azonban már 2023-ban elkezdte előkészíteni Vance csapata ezt az eshetőséget Trumpnál. Vance szinte az összes csatonrán megjelent és néhány felkeltette Trump érdeklődését is.
Kihasználta a Szilikon-völgyi kapcsolatokat is, összehozott egy találkozót David Sacks-szal, aki elmondása szerint soha nem támogatta volna Trumpot Vance közbenjárása nélkül, így viszont 12 millió dollárt gyűjtött össze neki.
Vancetől leginkább Trump szavazóbázisát és a rozsdaövi republikánusok mozgósítását várták a leginkább, ez Bidennél kiváló taktika volt, azonban Harrisnél nem biztos, hogy a legjobb, hiszen a harmadik szavazótábor mozgosítása nem lesz sikeres a radikálisabb VP-vel. Harris viszont ki tudja használni azt, hogy új az elnökjelölti porondon, mérsékeltebb, mint Trump. A mérések alapján már kirajzolódik, hogy sikeresebben mozgatja meg ezeket a szavazókat.
Azonban a republikánusoknak nem kell tartaniuk attól, hogy a Trump-Vance páros nem veszi fel a harcot Harrisszel és az alelnökjelöltjével, egy nagyon szoros versenyre számíthatunk novemberben a két tábor között.
Vagy hétfő hajnalt, a keleti parton, ahol közép-európai idő szerint 15:30-kor nyit a piac.
Szerencsés vagyok, mert a bróker, amit használok, enged éjszakai kereskedést, ezért már kiszálltam az AAPL-ből.
AAPL, 2024. augusztus 5., hajnal
Jön a recesszió?
Nem tudni. A ZeroHedge szerint biztos, de az náluk minden hétköznap, hétvége és ünnepnap. (A ZeroHedge az elmúlt 0 recesszióból 200-at megtippelt, ahogy az internet mondja).
Másik hiteles forrás, ha az ember 40 felé közelítő, antiszociális fiatal, a wallstreetbets. Ezt szórakoztató olvasni, ha már sikerült kiszállni és készpénzen ül az ember, azelőtt nem ajánlom.
Ott is nagy a pánik, bár a pozitív fekete humor a legsötétebb időkben is dominál.
Amikor először kezdtem el kereskedni, azt hittem, hogy otthagyhatom a főállású munkámat...
Most már 2 munkahelyen dolgozom
Én őket javaslom a továbbiak megfejtésében, amennyiben valaki izgalmas hétkezdést szeretne. A mainstream sajtó pánikja kései lesz, fogalmatlan és kattintásvadász.
Mi okozta?
Az utolsó csepp a pohárban állítólag az Intel (INTC) múlt heti bejelentése:
Intel is cooked
- 15,000+ to be laid off - $INTC down 29% today - Dividend suspended - Foundry business hemorrhaging billions - Broken Raptor Lake chips unfixable - ARM taking over laptop market - ARM taking over data center market - Totally missed the AI hype train pic.twitter.com/QmqtaiwpM2
Ami egy kellően nagy elefánt ahhoz, hogy kidurranthassa a tech lufit, még akkor is, ha ez az Intel saját sara, és a logika azt diktálná, hogy a többi félvezető gyártó jár jól.
Ehelyett senki nem jár jól, mert nem a logika diktál.
A tréfás múlt csütörtök az Intelnél, amivel az egész elkezdődött (állítólag)
Az NVDA 10%-ot esett az éjszaka folyamán. Mi a szar ez, egy kibaszott filléres részvény?
Mi a szarért esik? Szó szerint mi változott alapvetően ebben a kibaszott cégben az elmúlt hónapban?
> Abszolút semmi sem változott, eltekintve az előre jelzett bevételektől, amelyek emelkedtek...
Valamint a Japán szál:
It seems unintuitive that a small 25 basis point interest rate hike in Japan would spike all risk assets, including tonight's -20% $ETH candle.
But you need to understand the way the carry trade works:
In a desperate bid to save their falling currency, the Japanese have begun hiking rates. USDJPY has begun collapsing, and with it, the carry trade that held up their massive overleveraged economy.
Nikkei just created another generation of bagholders
> Last one took 30 years to get free, wonder how long this current will take?
>> I probably won't live that long to witness
South Korea’s benchmark Kospi Index finished down 8.8% as the rotation away from tech shares intensified. The gauge also entered a correction as heavyweight Samsung Electronics Co.’s stock sank 10%. In Taipei, a similar plunge in TSMC’s shares caused Taiwan’s benchmark index to end 8.4% lower, marking its worst selloff since 1967.
Semmiképp nem adnék derült időben sem, a piac vad lesz, ma biztos, a hét folyamán biztos. Ha van készpénzed, kötvényed, ülj rajta! Olcsó az Intel, de lehet még sokkal olcsóbb is.
Ez az egész csak kaszinó, és ezen a héten hatványozottan az. A vérfürdőtől jobb távolságot tartani!
Én ma délután paradicsomot fogok befőzni.
Ha nem vettél NVIDIA-t, amikor már a szomszéd is arról beszélt, hogy NVIDIA-t kellene venni, akkor tudod, hogy mi a teendő. Ha vettél, tanulópénz.
Bárhogy is alakul ez a hétfő, ez a hét, a 7%-os FixMÁP már nem is néz ki olyan rosszul, ugye?
Amikor azt kívántam, hogy olcsón bevásárolhassak részvényekből, nem azokra gondoltam, amiből a portfólióm már most is áll
Én csak annyit tudok, hogy amikor készpénzben áll a megtakarításom, nincsenek alvási problémáim
Október: Ez az egyik legveszélyesebb hónap a részvényspekulációra. A többi: július, január, szeptember, április, november, május, március, június, december, augusztus és február.
Már-már klisé annak megállapítása, hogy Isztambul kelet és nyugat, illetve Európa és Ázsia találkozási pontja, ahol számos kultúra egybefolyik és egymás mellett létezik. Pedig, ha ebbe a mesés városba látogat az ember, a mai napig ezzel a szintézissel szembesül. Mindennek legextrémebb lenyomata kétségkívül a híres Hagia Sophia, ami nem véletlenül került az utóbbi években török kultúrpolitika homlokterébe.
A Hagia Sophia az ortodox kereszténység legikonikusabb temploma, amelynek története közel 1500 éves múltra tekint vissza. A ma ismert építmény nagy része elsősorban 532 és 537 között épült I. Justinianus bizánci császár parancsára. A templom hatalmas méreteivel, kupolájával és lenyűgöző művészi díszítéseivel a kora középkor építészetének csúcsteljesítménye volt.
A Hagia Sophia a császári és elsősorban a koronázási szertartások helyévé, illetve a birodalom és az egész régió legnagyobb és legfontosabb templomává vált a múltban.
A templom központi helyszíne a nagy keresztény egyházszakadás kezdeteinek is: a pápa küldötte a Hagia Sophia oltárára helyezte Keruláriosz pátriárka kiközösítésének dokumentumát.
Az épület tehát hosszú történelmi időszakokon keresztül szolgált keresztény templomként, majd 1453-ban, az Oszmán Birodalom hódításakor, II. Mehmed oszmán szultán alakította át mecsetévé. Ekkor helyeztek el először iszlám jelképeket a belső templomtérben, sok esetben letakarva, lemeszelve az egész világon egyedülálló keresztény mozaikokat. Az oszmánok a templom külsején is formáltak, aminek legjellegzetesebb lenyomata a minaretek emelése az épülethez.
A Hagia Sophia ezt követően közel 500 évig mecsetként szolgált az Oszmán Birodalom ideje alatt, egészen a török köztársaság kikiáltásáig 1923-ban.
Ekkor Mustafa Kemal Atatürk, Törökország első elnöke, szekularizációs program keretében a Haghia Sophia múzeummá változtatása és ennek megfelelő átalakítása mellett döntött. Ettől fogva az egész templom bárki számára látogathatóvá vált. Az épületet 1985-ben nyilvánította az UNESCO világörökséggé, ami a karbantartó hatóság számára szigorú állapotmegóvási követelményeket ír elő.
Mindennek ellenére 2019-ben Törökország elnöke, Recep Tayyip Erdoğan úgy döntött, hogy a Hagia Sophia-t ismét mecsetté nyilvánítják.
Ez a döntés nagy vitát váltott ki nemzetközi szinten, és sokak szerint az épület állaga és egyetemes kulturális örökségi státusza is veszélybe került. A mecsetté nyilvánítás következtében zöld szőnyeggel borították a csodálatos mintákkal díszített padlómintákat, illetve különböző módon letakarták a szent képeket ábrázoló mozaikokat. A mecset státusz kezdetben azzal is járt, hogy az épület látogatása mindenki számára ingyenessé vált. Ez a szakértők részéről komoly aggályokat váltott ki, hiszen rövid időn rongálásokat észleltek a templom előterében.
A muszlim hívők és a turisták együttes és állandó szabad ki-be járkálása tehát egy meglehetősen kaotikus állapotot eredményezett. Mindenekelőtt tömeget, ami a történelmi örökség állapotának romlásához kezdett vezetni, illetve ahhoz, hogy az épület se istentiszteleti, turisztikai helyszínként nem funkcionált ideálisan. Ezen a kedvezőtlen állapoton a török hatóságok 2024. januárjában azzal a megosztó megoldással változtattak, hogy a Hagia Sophia látogatását külföldi turisták számára fizetőssé tették, 8 éves kor felett egységesen 25 eurós (kb. 9700 Ft) jegy bevezetésével. Az épület mecset státuszára való tekintettel az imádkozni érkezők továbbra is ingyenesen látogathatják a híres templomot.
Milyen élmény a látogatás az új körülmények között?
Egy Hagia Sophia szintű történelmi örökség méltó karbantartása és megóvása komoly kihívást és költséget jelent, így könnyen elfogadható a belépőjegy szükségessége. Zavaróbb ennél a jegy borsos ára, ami a török árszínvonalhoz képest kifejezetten drága, különösen hozzáadva a többi isztambuli látványosság hasonlóan drága belépőjegyének költségét is, amiket egy odalátogató turista értelemszerűen nem szívesen hagyna ki. De az anyagiakon is túllépve sokkal bosszantóbb, hogy mindezért cserébe a Hagia Sophia külföldi turista látogatója a korábbihoz képest igen limitált élményt kap.
A belépőjegyes vendégek mostantól ugyanis kizárólag a karzatról tekinthetik meg a csodálatos templomteret, aminek lenyűgöző méreteit és elképesztő kupoláit éppen a fő templomhajóból lehet igazán megélni.
A padlódíszek a nagy zöld szőnyeg miatt egy fentről nehezen látható apró foltot leszámítva abszolút nem láthatóak. A mozaikok közül pedig mindössze 4 darab látható közelről, míg az egyébként nem teljesen lemeszelt főoltár feletti képek fehér lepedővel eltakarásra kerültek.
Amikor a Hagia Sophia még múzeum volt, a látogatás meghitt volt: bár sokan tartózkodtak az épületben a tömeget korlátozták. A templomtérben félhomály, az ablakokon szépen beáramló fény és misztikus hangulat volt. Ezzel szemben friss élményem során turista vendégből alig volt, míg a földszinten a nagy szőnyegen rengeteg muszlim látogató volt, akik közül elvétve volt olyan, aki ténylegesen imádkozni jött be a templomba.
A szőnyegen zokniban fel-alá sétálgató tömeg miatt nagy hangzavar és egészen zavaró lábszag lett. A korábbi meghitt hangulatot pedig az egész teret bevilágító hatalmas reflektorok rontják le.
Mindennek ellenére a Hagia Sophia meglátogatása jelen keretek között is nagy élmény. Ez az építészeti remekmű a karzatról is lenyűgöző és a kevés látható mozaik így is hasonlíthatatlan élményt biztosít. Kétséges azonban, hogy a bevezetett újítás mennyiben ad megoldást a tömeges látogatás által okozott problémákra úgy, hogy a földszinten továbbra is tömegek sétálhatnak szabadon, míg a kiszorított turisták minden korábbinál többet fizetnek egy alacsonyabb színvonalú szolgáltatásért.
