Reaktor

 Szabó István 1981-es filmje, a Mephisto az első magyar Oscar-díjas alkotás, mely a legjobb külföldi filmnek járó díjat bezsebelte. A film Klaus Mann regényének az adaptációja.

A cikk leírja a film cselekményét (spoiler).

A történet középpontjában Hendrik Höfgen áll, aki a film kezdetén egy Hamburgban játszó színész. Már akkor is népszerű, a közönség szereti, de Hendrik sokkal többre vágyik: olyan totális színházat akar létrehozni, ahol a néző aktív résztvevője a darabnak. A törtető színészt céljai elérésében nem akadályozza meg az sem, hogy saját elveit feladva kiszolgálja a Náci Pártot. A szerinte szükségszerű kompromisszumokat megköti a hatalommal, így a hamburgi feltörekvő színészből először a fővárosban játszó színész, majd színházigazgató lesz.

A film egyik legérdekesebb része mindenképpen az, hogy mennyire érzékletesen képes a film azt a jelenséget bemutatni, hogy az ember hogyan képes a szemét behunyva kiszolgálni a hatalmat, amiről tudja, hogy rossz és teszi mindezt azért, hogy a saját céljait elérje. Ezt a típusú embert tökéletesen megjeleníti a filmben Hendrik Höfgen jelleme (vagy annak hiánya).

A hatalom kiszolgálója

Így amikor Hendrik rájön, hogy az erősödő nemzeti szocializmussal szimbiózisban kell működnie ahhoz, hogy színészi karrierje a megfelelő léptékben haladjon, így is tesz. Először ,,csupán” nem bírálja az egyre erősödő náci terrort, de ahogy a film halad előre, úgy válik ez a terror egyre radikálisabbá, úgy élteti ezt a rendszert egyre jobban Hendrik és ezzel párhuzamosan válik a nemzet vezető színészévé. Viselkedésében a leginkább bosszantó talán az, hogy mindvégig tisztában van azzal, hogy a nemzetszocialista hatalom egy elnyomó rendszert működtet, terrorban tart egy országot és teszi ezt a legvéresebb eszközökkel.

Ráadásul a saját tetteit hamis és átlátszó magyarázatokkal látja el, ezzel próbálva mentegetni magát. Tetteit azzal magyarázza, hogy a művészet a politika felett áll, hogy az ő célja csupán az, hogy megőrizze és ápolja a művészetet.

Művészet és hatalom

Ez a gondolat vezet át, a Mephisto másik erősségéhez, a művészet és a hatalom kapcsolatának elemzéséhez. Hiszen miközben Hendrik próbálja mentegetni magát azzal, hogy a művészet, a színház mindig a politika felett áll, mint egy autonóm intézményrendszer, a valóság teljesen mást mutat. A színházakat elérte a cenzúra, a játszott darabokat úgy alakítják át, hogy azok a nemzetszocializmust a lehető legjobb fényben tüntessék fel.

Olyan eszköz, melyet a külvilágnak mutogatni tud, szinte legitimálja vele a hatalmát. Amikor pedig a színház és a benne lévő emberek már nem szolgálják a hatalmat megfelelően, egyszerűen félre lesznek állítva (vagy ki lesznek végezve). Hendrik jellemében az a dühítő, hogy ő is tisztában van mindezzel és mégis ezzel a hamis illúzióval próbál takarózni.

Ki is az a Mephisto?

A filmben nagyon nagy jelentőséget kap természetesen a színház, a dráma, azon belül is a címet adó Mephisto karaktere.

Ez a párhuzam tökéletesen megmutatkozik a filmben is. Ahogy Hendrik alkut köt az ördöggel, vagyis a Tábornaggyal, az eleinte megpróbálja boldoggá tenni, híres és elismert színésszé, majd színházigazgatóvá teszi. Hendrik pedig élvezi ezt a helyzetet, kergeti az egyszerű örömöket, úszkál a saját népszerűségében, nem törődve azzal az árral, amit előbb-utóbb mindenképp meg kell majd fizetnie. Ahogy közeledik a film vége, úgy keveredik bele Hendrik is egyre inkább Mephisto karakterébe és folyamatosan ez a karakter jelenik meg körülötte, már egy kissé szürrealisztikusan is.

Amiben tényleg jó a film

Mindenképp meg kell említeni a színészi játékot, ami kiemelkedő. Klaus Maria Brandauer tökéletesen játssza el Hendriket, a tehetséges színészt, aki a barátait, a feleségét és a szeretőjét is gond nélkül feláldozza a saját céljai érdekében. Emellett egyértelműen bemutatja a színész Hendrik jellemének minden apró árnyalatát, azt, hogyan vallja végig ostobán, hogy ő csak egy színész és hogyan fordul el gyáván minden alkalommal, amikor nem tesz semmi relevánsat azért, hogy megakadályozza a hatalom ámokfutását.

Görbe tükör?

Nagyon nehéz egy egyértelmű véleményt megfogalmazni a Mephistóval kapcsolatban. A filmélmény középpontjában egyáltalán nem a történet állt, hanem Hendrik Höfgen karaktere. Hendrik karaktere először bosszantó, hiszen egy megalkuvó, gyáva, megvetendő és gyenge jellem. Ez az érzés a film egésze alatt kitart a nézőben, így túlzás azt mondani erre a filmre, hogy élvezetes. Azonban a film után megfogalmazódik a nézőben az a gondolat, hogy Hendrik karaktere nagyon sokunk elé tükröt állít. Hiszen, ha nem is annyira radikálisan, mint ahogy a filmben be volt mutatva, de az a jelenség, hogy az ember ellentmond saját elveinek és behunyja a szemét, hogy a hatalom ne tiporja el, az sajnos napjainkban is egy életszerű jelenség. A valódi kérdés így az, hogy minden kor minden társadalmában vajon mennyi Hendrik Höfgen él.

Sikeresen lezajlott az E-ACT projektünk Magyarországi találkozója, ami a vártnál is jobban sikerült. 

Az 5 napos Budapesten tartózkodásuk során az résztvevőknek a fiatalok megszólításáról, a digitális tartalmak gyártásáról, csapatépítésről, közösségszervezésről, motivációkról szerveztünk előadásokat, amelyeket csoportmunkák, nagy beszélgetéseken megszülető értékes gondolatok és ötletek tettek teljessé. 

Természetesen a szórakozásról sem feledkeztünk meg, a Budavári Palotanegyedben közösen megnéztük a Szent István termet, ami a lenyűgöző kiállítás mellett további digitális, fiatalokat megszólító ötleteket tartogatott számunkra. 

A budapesti programon készült képek itt tekinthetők meg, köszönjük mindenkinek az aktív részvételt. 

Hamarosan folytatjuk a felvidéki programmal!

A kicsinek mondható, egykor az egyik legbiztonságosabbnak tartott dél-amerikai állam 2024 januárjában biztonsági krízisbe keveredett. Ennek eredményeképp 2024 januárjában 60 napos veszélyhelyzetet és háborút hirdetett a 22 drogbanda ellen, akiket terrorista szervezeteknek nevezett Daniel Noboa elnök, mely márciusban további 30 nappal lett meghosszabbítva és kb. 11.000 letartóztatást eredményezett.

Ecuadorban 2022-höz képest megduplázódott a civilek elleni erőszak, 2023-ban halálozások száma elérte a 7800 főt, ami 100.000 lakosra 43 halált jelentett. A drogháború Ecuadort is elérte, ez eredményezte az óriási növekedést is a civil áldozatok számában. A 2023 novemberében beiktatott Daniel Noboa elnök választási kampányában azt ígérte, erőszakkal vet véget a drogbandáknak.

A frissen megválasztott Daniel Noboa. Kép forrása: EcuadorNews.com

Ecuador egykor még Latin-Amerika egyik legbiztonságosabb országának számított, azonban a kokain fogyasztás és kereslet növekedése miatt Ecuadorra is átterjedtek a drogbandák és egyre jelentősebben belefolyt a kokainexportba. Ez szinte elkerülhetetlen volt, köszönhetően annak, hogy a világ két legnagyobb kokain termelője, Kolumbia és Peru között helyezkedik el. Továbbá a világ legnagyobb banántermelőjeként a banánok tárolására való konténerek kiválóak a kábítószerek csempészésére

Ecuadorban már nem csak kokainnal, hanem heroinnal és az egyre gyakrabban fogyasztott, halálos fentanillal is kereskednek a bandák. A The Conversaton szerint, a drogprobléma a már fentebb említett földrajzi elhelyezkedés, az amerikai alapú valuta, a hiányos eszközök miatt az esőerdők megfigyelésének nehézségei, így a drogkereskedelmi utak rejtve maradnak. Természetesen az országban megtalálható munkanélküliség és egyenlőtlenség is előteremti a drogbandák működésének alapjait.

Továbbá a médiafaktor is kiemelkedő, a közösségi médiákon a drogbandákba való csatlakozás a könnyű pénzszerzés lehetőségét hirdeti, ezeknek a bandáknak meg van a saját kultúrája is, mely egy közösséghez való tartozást is ad a csatlakozóknak, így a fiatalok számára népszerűvé válik. Tehát Ecuadornak és az újonnan megválasztott kormánynak ezeket az eszkaláló tényezőknek a megoldására kell koncentrálnia, ami nem egyszerű feladat.

Valószínűsíthető, hogy az ecuadori kábítószerkereskedelem mögött mexikói drogbandák állhatnak, akik kolumbiai bandákkal, mint például a Frente Oliver Sinisterra(FOS) vagy a Columna Móvil Urías Rondón egyezkedve küldik át Ecuadoron keresztül drogszállítmányaikat.

A droghálózat elemei a már említett Mexikóból indulnak: A FOS összeköttetésben áll a hírhedt mexikói Cartel de Sinaloa-val, míg a CMU Cartel Jalisco Nueva Generaciónnal. A kolumbiai és mexikói bandák összedolgozva juttatják el Ecuadoron keresztül a szállítmányokat.

Ecuadorban eddig úgy tűnik a FOS a Los Tigueronesszal dolgozik együtt, míg az Urías Rondón az egyik legjelentősebb ecuadori bűnszervezettel a Chonerosszal szövetkezett. Azonban ki kell emelni, hogy több esetben is, az ecuadori szervezeteket kikerülve cselekedtek a kolumbiai bűnbandák, ami a bizalmatlanságot mutatja a két ország bűnszervezetei között.

Mi sem bizonyítja jobban a kolumbiai bandák befolyását, hogy 2023 augusztus 9-én merénylet érte Fernando Villavicencio elnökjelöltet és volt oknyomozó újságírót Quitóban, aki erős fellépést ígért a bandákkal szemben. A hat elfogott gyanúsított közül az összes kolumbiai állampolgársággal rendelkezett.

Még érdemes megemlíteni, bár nem nagy számban, de meglepő módon jelen van az albán maffia is a Ecuador partmenti területein, rajtuk keresztül jut el Ecuadorból a drogszállítmány Európába.

A legutóbbi események azonban még inkább felbolygatták az országot, az Ecuadori erőszak hullám január 9-én kezdődött, amikor az ecuadori TC élő adását feketébe öltözött fegyveres férfiak lepték el. Élő adásban lövések dördültek, és a stúdió dolgozóit ejtették egy rövid időre a fegyveresek. A rendőrség perceken belül megérkezett és kiszabadították a túszokat. Ezzel azonban nem jött el a biztonság, hiszen Ecuador több részében Esmeraldasban, Los Riosban, Lojában, Machalában és Guayaquilban is robbantások történtek.

A TV stúdióban történő fegyveres túszejtés. Kép forrása: WomenPressFreedom

Az élő adás túszdrámáján kívül volt egy nagyobb kaliberű túszejtés is: Körülbelül 6 napon át tartottak fogva kb. 200 őrt és az adminisztratív dolgozót az ecuadori rabok több, mint 7 börtönben, összehangolt akcióban. Emögött is a bandák befolyását lehet sejteni.

A börtönlázadás leverése Ecuadorban. Kép forrása: theweek.in

A januári biztonsági krízis eredménye egy 2000 fős letartóztatási hullám lett és a 60 napos vészhelyzeti állapot bevezetése. Január 18-án újabb incidens történt, a szervezett bűnözés ellen harcoló ecuadori ügyészt, Cesar Suarezt meggyilkolták. Suarez volt az az ügyész, aki a televízió stúdió ügyéért felelt, így egyértelműen a szervezett bűnözéshez köthető az ő halála is.

Noboa elnök terve az erőszak megállítására a Főnix terv nevet kapta, amelyben megerősített nemzetbiztonsági, hírszerzési csapatokat ígért, újabb és sokkal szigorúbban őrzött börtönöket, valamint a reptereken és a kikötőkben megerősített biztonsági ellenőrzést. Továbbá 200 millió dollárt különített el az új fegyverek beszerzésére.

Az intézkedések magában hordozták a vészhelyzet további fenntartását, amíg az ország biztonsága helyre nem áll, ez eddig úgy néz ki, hogy március 31-ig fog tartani, amennyiben ez meghosszabbításra kerül, cikkünket frissítjük.

2024 sok szempontból különleges évnek számít nem csak a világ, hanem Magyarország számára is. Idén több, mint 70 országban tartanak demokratikus választásokat a világon, köztük Amerikában, Németországban, Spanyolországban, de az Európai Unióban is például. Magyarország számára is tartogat kihívásokat az év, az új köztársasági elnök beiktatása mellett a második féléves soros EU elnökség, a júniusi Európai Parlamenti választások és az Európai Unióba való csatlakozás 20 éves jubileuma is idénre esik. Jelen cikkben az utóbbi témára szeretném helyezni a hangsúlyt, vagyis bemutatni egy általános körkép segítségével, hogy mit jelentett az ország számára az, hogy 20 éve tagja lettünk az EU-nak és az európai integrációnak.

Magyarország a 2003-as népszavazás után 2004. május 1-jén csatlakozott hivatalosan az EU-hoz másik 9 (jórészt közép-kelet-európai) országgal együtt és lett annak teljes jogú tagja; ez volt az európai integráció történetének legnagyobb bővítése. A csatlakozás több szempontból is korszakosnak  tekinthető, hiszen amellett, hogy ekkora volumenű bővítésre korábban nem került sor, a tagállamok száma megduplázódott és a lakosság közel 100 millió fővel nőtt, ha hozzászámoljuk a pár évvel később csatlakozó Bulgáriát és Romániát is.

A magyar csatlakozási szerződés aláírása Medgyessi Péter miniszterelnökkel (balra) és Kovács László külügyminiszterrel (jobbra).

Kép forrása: Európai Unió, 2024

Az esemény történelmi jellegét erősíti, hogy a csatlakozó államok alig 15 évvel voltak túl a rendszerváltáson és nagy részük volt szovjet tagköztársaság volt, mindez pedig rendkívül gyorsnak számít, ha azt vesszük, hogy az Európai Unióba való csatlakozás milyen sok feltétel teljesülését követeli meg. Továbbá arra sem volt még példa korábban, hogy az EU egy főre jutó nominális GDP átlagától jócskán elmaradó és fejletlenebb államok csatlakozzanak ilyen nagy számban (a csatlakozó államok nagy része az EU átlag 25-30%-át tudta csak hozni akkoriban), azonban a mindkét fél felől jelentkező igények és a csatlakozás gyorsítását szorgalmazó tárgyalások felgyorsították és lehetővé tették az integráció mihamarabbi bővítését. Összességében utólag elmondható, hogy az EU ügyesen oldotta meg a fellépő és jelentős gazdasági különbségeket az újtagállamok esetén, hosszabb átmeneti intézkedések és uniós közpolitikai reformok segítségével.

Azonban az még a mai napig fennáll, hogy az akkoriban csatlakozó államok nagy része (köztük Magyarország is) nettó kifizető az EU-ban. Több minőségi aspektusban sem sikerült közelítenie egymáshoz a legtöbb rendszerváltó országnak a "centrumot" képviselő európai államokhoz; ilyenek például a kutatás-fejlesztés-innováció, a helyi hozzáadott értékek súlya a kibocsátásban és az exportban, valamint az országon belüli kohézió, így nagyrészt maradt a szakadék a két tagállami csoport között, amire sokszor még most is úgy hivatkoznak, hogy "régi és új". Kijelenthető, hogy a felzárkózás az ír példa helyett sokkal inkább a görög út szerint valósult meg, ezáltal pedig hamar kifulladhat. Bizonyos kohéziós kérdésekben is megmutatkozott ez a különbség a 20 év során, például amikor a szolgáltatások szabad áramlásának keretirányelvbe foglalása kapcsán 2006-ban az új tagállamok olcsóbb szociális és fizetési színvonala elleni nyugati retorzió lépett fel, mely akkor éles gyanakvást honosított meg a keleti tagállamok között. Végül az Egyesült Királyság, Svédország és Írország azonnal feloldotta a munkaerő áramlással kapcsolatos átmeneti időszakot.

A bruttó hazai termék (GDP) az EU 27 tagállamában 2009-ben. A színskálán egyértelműen látható a centrum és a kelet-közép-európai országok közötti szakadék.

Kép forrása: Eurostat, 2009

A magyar csatlakozás több ok mellett azért is nevezhető sikeresnek, mert a megelőző 12 éves társulási időszakban (az Európai Megállapodás részeként) sikerült bebizonyítani, hogy a 90-es években kialakuló nyitott piacgazdaság bírja a gazdasági nyitással kialakult versenyt más európai országokkal és nem roppan meg az EU piacán sem, méltó arra, hogy ott versenyképesnek minősíttessen és működő piacgazdaságnak tekintsék az EU országai. A sikeres helytállás az EU gazdasági piacain elfeledteti azonban azt, hogy mindeközben az országnak sikerült egy FDI-függő modellt kialakítania 1990 után és mindez a csatlakozás után sem változott meg, sőt. Ez a modell leginkább azt jelenti, hogy Magyarország a piaci egyensúlyi szintet profitkivonással és tőkebeáramlással tette lehetővé. Ez azonban nem az Európai Uniós tagságunk miatt történt, sokkal inkább a sorozatos magyar gazdaságpolitikai döntések és annak az eredménye, hogy a kormányok nem vállaltak fel strukturális változtatásokat annak érdekében, hogy külföldi FDI függőségünket csökkenteni tudjuk.

Az elmúlt 20 évben egy jelentős fordulat következett be az ország nyugati integrációjának régiós élvonalbeli pozíciójának tekintetében. Hazánk 2007-ben az első csoportban csatlakozott a schengeni övezethez - ami legutoljára 2023-ban bővült Horvátországgal - de az eurózóna bővítés tekintetében már nem voltunk az elsők, akár kollektíven, akár egyénileg. Sőt, 2008 óta céldátuma sincsen Magyarországnak az eurózónához való csatlakozás tekintetében, valamint a 2008-as világgazdasági válság óta egyértelműen nem közeledik, hanem távolodik az ország a csatlakozási feltételek megfelelésétől. Egyébként a magyarokhoz hasonlóan a lengyeleknek és a cseheknek sincsen ilyen céldátuma. Mindezek ellenére az Eurobarométer szerint a magyar lakosság továbbra is unió párti, valamint kedveli és stabil fizetőeszköznek tartja az eurót.  Ezt mutatja az a tendencia is, hogy az elmúlt pár évben jelentősen megnőtt azoknak a száma, akik komolyabb befektetéseket nyitnak euró alapú bankszámlákon vagy valutát váltanak és abban tartják megtakarításaikat. Mindez (természetesen a nemzetközi gazdasási és politikai helyzet hatására is) elősegítette a forint romlását az euróval, dollárral és brit fonttal szemben is, tovább lökve Magyarországot az eurózónához való csatlakozástól. Sajnos az agrárpolitika terén sem sikerült elérni kiugró teljesítményt, ugyanis a mai napig nem tudott igazán jelentős magyar agrár-külkereskedelmi aktívum és termelés kibontakozni, ellentétben például a lengyel vagy a litván példával.

A nemzeti kisebbségek védelme terén sincsen teljes elégedettség az országban az Uniós eredményekkel, hiszen nem sikerült magyar nemzetpolitikai eredményeket elérni, miközben az Unió aktívan és sikerese lépett fel más kisebbségi társadalmi csoportok védelme terén. Nehezíti a magyar helyzetet az egységesség hiánya és az inkonzisztens pozíció, amelyet az ország más tagállamok csatlakozásával kapcsolatban mutat. 2015 előtt nem támasztottunk semmilyen feltételt az Unió vagy a NATO tagállamainak bővítésének problémás szomszédokkal kapcsolatban (most is csak az ukrán, illetve svéd viszonylatban voltak fenntartások és akadályozás), de a szerb viszonylatban például nem. Tovább nehezíti az egységes magyar fellépést, hogy az is, hogy a határon túli magyar elit azzal igyekezett a helyi társadalomban pozíciót - például előnyökre váltható kormánytagságot - szerezni, hogy minden erővel támogatja a befogadó ország nyugati integrációját.

Az EU-hoz való politikai kapcsolatainkban is jelentős változás állt be az utóbbi, lassan 15 évben. Ebben az időszakban megfigyelhető egy egyértelmű elhidegülés és eltávolodás, amely több közös külpolitikai vagy külgazdasági kérdésben is megmutatkozik, rombolja az EU egységességét, valamint több kihívás és kényelmetlen helyzet elé állította Magyarországot. Politikai szempontból tovább gyengítette Magyarország helyzetét, hogy az utóbbi években több magyar politikust kellett visszahívni Brüsszelből ilyen-olyan kellemetlen okok miatt, valamint a Fidesz, mint magyar kormánypárt frakción kívülre került az EP-ben, amire 20 éve nem volt példa az EU tagállamaiban. Újabb komoly szembenállást jelent Magyarország és az EU között az uniós pénzek kifizetése, pontosabban azok visszatartása utóbbi részéről.

A jogállamisági mechanizmus rendszere és a Magyarországgal szemben indított eljárás egy újabb olyan eset, amely tagsági egyenrangúságunkat csorbítja. Egyelőre még nem lehet látni, hogy mi lesz ennek az eljárásnak a végső eredménye, azonban az várható, hogy az ország az Unióban való további mélyülése nem fog megvalósulni - sőt - a következő években. A magyar jogállamisági problémák, amelyekkel szemben az EU eljárást indított és bizonyos pontok teljesítéséig és megvalósulásáig visszatart az országtól jelentős összegeket, érinti az uniós Erasmus és Horizont pályázatokat is, ezzel elvágva a magyar felsőoktatásban kutatókat és tanulókat számos európai uniós lehetőségtől, kutatástól és tanulástól. Az uniós források visszatartása rendkívüli és kivételes tett az EU részéről, mely kényelmetlen helyzetbe helyezi az országot az Unióban. Mindez persze a bővülést is befolyásolja, ahol még olyan tárgyalások is - mint a viszonylag fejlett, rendezett államjogi és területi  státuszú Montenegró integrálása - megálltak, ami a regionális szerepre törő magyar frusztrációt növeli, amellett, hogy a régóta csatlakozni kívánó nemzetekben is zaklatottságot kelt. Az Ukrajnával zajló integrációs tárgyalások is sokkal inkább politikai, mint szakmai kérdésekre vezetnek vissza.

Összességében az elmúlt időszak egyre jobban elhidegülő helyzete ellenére továbbra is a magyarok többsége EU párti és az ország gazdasága számára nagyobb esély mutatkozik a fejlődésre az EU-n belül, mint azon kívül, köszönhetően a tőke, munkaerő, szolgáltatások és termékek szabad áramlásának, a bejövő fejlesztési pénzeknek, a kedvezőbb adózási rendszernek és a nettó kifizető státusznak többek között.

Borítókép forrása: Freepik, 2024

Két évtized telt el azóta, hogy Magyarország nagy várakozásokkal és optimizmussal 2004. május 1-jén az Európai Unió (EU) tagjává vált. Így hazánk is részese lett annak a ma már 27 tagállamból álló politikai és gazdasági uniónak, melyben megtestesül Magyarország Európához tartozása.

Ez a közösség a II. világháborút követően jött létre a béke, a stabilitás és a gazdasági együttműködés egymás közötti elősegítése érdekében.

Elsődleges célkitűzései közé tartozik a gazdasági integráció előmozdítása az egységes piac révén, az egységes szakpolitika megteremtése olyan területeken, mint a kereskedelem, a mezőgazdaság és a környezetvédelem, valamint a tagállamok közötti politikai együttműködés és szolidaritás megerősítése. Az EU célja továbbá az alapvető jogok védelmének előmozdítása, valamint a tagállamok közötti kulturális eszmecsere felpezsdítése. Mindemellett a 27 állam közös képviseletét is ellátja az EU a nemzetközi színtéren.

Az EU tagállamai (Kép forrása: FRA)

Noha a Magyarország és az Európai Unió közötti kapcsolatok az elmúlt években nem a fénykorukat élik, a magyar állampolgárságunknál fogva minket is megillet az EU-s polgárság is. Mindez számos előnyt biztosít a magyaroknak, ha éppen a másik 26 tagország bármelyikében, vagy bárhol a világban járnánk. Ezek a gazdasági lehetőségektől kezdve a kibővült munkajogi, mozgás, szabadságjogi jogosultságokon keresztül egészen a diplomáciai védelemig nagyon sokrétűek.

A polgárok egyéni jogait és az uniós polgárság fogalmát az Európai Unió Alapjogi Chartája (a Charta), az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) hozta létre.

Az Uniós polgárság fogalmát először a maastrichti szerződés foglalta össze.

Az uniós polgárság azonban nem állampolgárság, ezért az uniós polgárságból kifolyólag nem válunk kettős állampolgárrá. Az uniós polgárság és az állampolgárság két, egymástól elválaszthatatlan, de mégis független fogalom. Az, hogy ki és milyen feltételek megvalósulása esetén válhat magyar állampolgárrá az Alaptörvény és az Állampolgársági törvény (1993. évi LV. törvény) határozza meg. Az uniós polgárság mindezt csak kiegészíti, többletjogokkal ruházza fel, de nem helyettesíti a magyar állampolgárságot.

Az uniós polgárság számos olyan joggal ruház fel minket, melyek rendkívül nagy előnyt jelentenek: az élet rengeteg területen az EU polgároknak ugyanolyan vagy hasonló jogaik vannak az egyes EU tagállamokban, mint az adott tagállam állampolgárainak.

1. Gazdasági lehetőségek

Az uniós tagság hatalmas gazdasági lehetőségeket nyitott meg hazánk számára. A több mint 450 millió fogyasztót számláló uniós egységes piachoz való hozzáférés óriásit lendített a hazai export volumenén és rengeteg külföldi beruházót csábított az országba, ezzel hozzájárulva a gazdaság növekedéséhez és a munkahelyteremtéshez. A magyar vállalkozások könnyen hozzáférhetnek az európai piacokhoz, ami hatalmas versenyképességi előnyt jelent azon Kelet-Európai szomszédainkkal szemben, akik egyelőre nem csatlakoztak az EU-hoz (pl.: Szerbia, Ukrajna).

2. Szabad mozgás

Rengeteg magyar élt ezzel a jogával és folytatott külföldi egyetemeken az Erasmus program keretein belül tanulmányokat, vállalt munkát, indított vállalkozást. Emellett ugyanez fordítva is igaz, egyre gyakoribb, hogy EU-s polgárok telepednek le hazánkban, tanulnak itthoni egyetemeinken, ezzel hozzájárulva Európa kulturális sokszínűségéhez. Továbbá szabadon lehet kereskedni, árukat szállítani, szolgáltatásokat nyújtani, tőkét mozgatni és roaming díjak nélkül távközlési cégek szolgáltatásait igénybe venni.

3. Fokozott jogok és védelem

Az uniós polgárok az önkormányzati választásokon szavazati joggal rendelkeznek, és jelöltként indulhatnak a lakóhelyük szerinti tagállamban, még ha az nem is a származási államuk. Továbbá szavazhatnak az uniós választásokon is és részt vehetnek az európai polgári kezdeményezésben is. Például egy Magyarországon élő dán állampolgár szavazhat a most júniusi EP és önkormányzati választásokon magyarországi jelöltekre és pártlistákra. Részt vehetünk továbbá európai polgári kezdeményezésekben is (ilyen volt például az európai kisebbségvédelemre fókuszáló Minority Safe Pack).

Az uniós állampolgárság olyan jogokkal és védelemmel jár, melyek jogi védelmet biztosítanak a magyar állampolgároknak az állampolgárságon alapuló megkülönböztetéssel szemben.

Uniós polgárként továbbá mi, magyarok is bármely uniós ország diplomáciai védelmét élvezhetjük külföldön, ha éppen az adott országban Magyarországnak nincs konzuli képviselete. Például: Magyarországnak 2009 óta nincs sem nagykövetsége, sem konzulátusa Venezuelában, ennek ellenére az országban járva uniós polgárságunkból kifolyólag a német nagykövetséghez jogosan fordulhatunk bármilyen ügyben.

(Kép forrása: Reconnect)

Emellett az uniós polgárokat szilárd fogyasztói jogok, adatvédelmi szabályok és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés illeti meg az EU tagállamaiban. A magyar állampolgárként nyugodtan utazhatunk bárhol az EU-n belül, tudva, hogy bárhol is járunk, jogosultak vagyunk sürgősségi egészségügyi ellátásra és más alapvető szolgáltatások igénybevételére.

4. Politikai befolyás és a részvétel lehetősége

Az EU tagjaként a magyar polgároknak beleszólásuk van Európa jövőjének alakításába. Most júniusban is részt vehetünk az európai parlamenti választásokon, ahol 21 Európai Parlamenti képviselőt választunk, hogy uniós szinten képviseljék érdekeinket. Továbbá mint teljes jogú tagállam, a kormányunk egy magyar uniós biztost delegál az Európai Bizottságba, egy bírót az Európai Bíróságra, a miniszterelnök részt vesz az Európai Tanács munkájában, míg a szakminiszterek az Európai Unió Tanácsában látják el feladatukat. Ezeknek köszönhetően a demokratikus folyamatokban való részvételükkel a magyar polgárok hozzájárulnak a döntéshozatali folyamatokhoz.

Munkában az Európai Parlament (Kép forrása: European Union)

5. Kulturális eszmecsere és szolidaritás

Az uniós tagság elősegítette a nagyobb kulturális szolidaritást a magyar polgárok és európai társaik között. Az olyan programokon keresztül, mint az Erasmus+, amely a diákcserét és az együttműködést támogatja az oktatás, a képzés és az ifjúságpolitika terén, a magyar diákoknak lehetőségük van külföldön tanulni és kapcsolatokat építeni más uniós országok állampolgáraival. Hasonlóképpen, a kulturális örökséget, a nyelvtanulást és a művészeti együttműködést támogató kezdeményezések is gazdagítják Magyarország és a tágabb európai közösség kulturális szövevényét.

Összefoglalva, az EU-tagság elmúlt húsz éve kézzelfogható előnyöket hozott a magyar polgárok számára, a gazdasági jóléttől és a megerősített jogoktól kezdve a személyes és szakmai fejlődés nagyobb lehetőségeiig.

Az államalapítás óta eltelt 1024 év során Magyarország államformája számos alkalommal változott meg, melyet az ország nevének változása is jól tükröz. Hazánk évszázadokon keresztül Magyar Királyságként volt ismert, de hivatkoztak rá Magyar Köztársaságként, vagy egyszerűen Magyarországként is. Az aktuális államformák jól tükrözték a globális politikai viszonyok alakulását, hiszen Magyarország államformája a történelem során jellemzően megegyezett a környező államok államformájával.

A honfoglalást követő évtizedekben a magyarságot fejedelmek irányították és I. István megkoronázásáig állam nélküli szervezetként, fejedelemségként tekintettek a Kárpát-medencében berendezkedő őseinkre. Szent István a nyugati kereszténység felvétele mellett kötelezte el magát és népét, ezzel kijelölve a magyarság útját a történelem ezt követő évszázadaira. István keresztény államot alapított, mely miután István felkent, apostoli király lett, az európai királyságok között, Európa szívében tartós hatalmi tényezővé vált. Az ország államformája királyság, monarchia lett, mely hazánk több, mint ezeréves történelmének nagy részében változatlan maradt. Az állandóság oka a nemzetközi politikai dinamikában keresendő, hiszen kijelenthető, hogy a monarchia, mint államforma az angol polgári forradalom kibontakozásáig – a 17. század közepéig Európa államainak kizárólagos államformája volt.

A parlamentáris monarchia Angliában az országot gyors fejlődéshez és nemzetközi befolyásának növeléséhez segítette, míg a szigetország riválisa, Franciaország, a monarchia intézményéhez ragaszkodva fokozatosan lemaradt a gazdasági és katonai teljesítőképesség szempontjából is. A lemaradás hosszú távú következménye a francia forradalom és az azt követő évtizedek eseményeinek kibontakozása volt, mely nagyban hozzájárult az Európa szerte megjelenő antiroyalista mozgalmaknak.

A franciaországi események hatására Európa nagy múlttal rendelkező uralkodó dinasztiái, a Habsburg, Romanov és Hohenzollern család tagjai megalapították a Szent Szövetséget, mely az európai abszolút monarchiák katonai és politikai szövetségét jelentette. A Szövetség célja a francia forradalomhoz és az azt követő összeurópai instabilitáshoz hasonló események megakadályozása volt. Az 1815-ben köttetett szövetség bő három évtizeden keresztül megőrizte Európa békéjét és szavatolta a fent említett királyi házak uralmát a kontinens befolyásos államaiban, a Habsburg és Orosz Birodalomban, valamint a Porosz Királyságban.

 Az 1848. tavaszán Európán végig söprő forradalmi hullám Magyarországra is eljutott és fontos mérföldkőhöz vezetett az ország államformáját illetően. Az 1848. márciusi forradalomból szabadságharccá vált események egyik kulcspillanata 1849. április 14., amikor a debreceni Nagytemplomban az Országos Honvédelmi Bizottmány kiadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, mely deklarálta a Habsburg-ház trónfosztását. A szabadságharc eseményei és a belpolitikai helyzet azonban nem tette lehetővé az államforma tisztázását, államfőnek Kossuth Lajost választották, aki a kormányzó-elnök titulust viselte. A szabadságharc leverését követően Magyarország ismét monarchia lett, és az is maradt az első világháború lezárásáig, Ferenc József, majd IV. Károly államfők vezetésével.

A Habsburg-ház trónfosztása 1849. április 14-én Debrecenben

Forrás: Cultura.hu

Az első világháború a Központi Hatalmak vereségével ért véget, megindult az Osztrák-Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország felbomlása, nemzeti tanácsok szerveződésével, utódállamok kikiáltásával. A magyarországi események az őszirózsás forradalom kitöréséhez és az első Magyar (Nép) Köztársaság megalakulásához vezettek. Az államfői tisztséget 1919. januárjától Károlyi Mihály töltötte be köztársasági elnökként, de csupán kevesebb, mint fél éves regnálása után az ország államformája ismét változott. A kommunisták hatalomátvételével létrejött a Tanácsköztársaság, melynek elnöke Garbai Sándor lett, de hivatali ideje alig haladta meg elődjéét.

Garbai Sándor, a Magyarországi Tanácsköztársaság elnöke

Forrás: wmedia.org

A konszolidációs folyamat részeként több megbízott államfő is állt az ország élén, majd 1920. márciusában a Nemzetgyűlés döntést hozott az államforma kérdését illetően. Mivel az 1918. ősze óta eltelt időszak eseményei lejáratták a köztársaság intézményét a monarchia visszaállítása tűnt a legbiztosabb megoldásnak, de az államfő kiválasztása komoly vitát gerjesztett a Habsburg-párti legitimisták és a Habsburg család visszatérését ellenző szabad királyválasztók között. A legitimisták táborát számos befolyásos politikus, többek között Bethlen István, Teleki Pál és ifj. gr. Andrássy Gyula erősítette, ennek ellenére IV. Károly nem térhetett vissza Magyarországra. A Nemzetgyűlés az ellenforradalom egyik kulcsemberét, a korábbi tengerésztiszt Horthy Miklóst választotta kormányzónak, aki az államfői tisztséget 24 éven keresztül töltötte be. A két világháború között a tengeri kijárattal nem rendelkező Magyarország olyan király nélküli királyság volt, melynek kormányzója egy tengerésztiszt lett. A háború utolsó hónapjaiban a Nyilaskeresztes Párt vezetője, Szálasi Ferenc nemzetvezetőként töltötte be az államfői pozíciót.

A második Magyar Köztársaság a monarchia felszámolása utáni átmeneti időszakban kettő köztársasági elnök – Tildy Zoltán és Szakasits Árpád - rövid hivatali idejével hamar véget ért. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának hat elnöke csupán névleges pozíciót töltött be, az államfői tisztség nem jelentett valós hatalomgyakorlást, helyette az állampárt főtitkárai kezében összpontosult a hatalom egészen 1989. őszéig.

Göncz Árpád, a harmadik Magyar Köztársaság első államfője

Forrás: Parlament.hu

A rendszerváltás utáni első köztársasági elnök Göncz Árpád lett, aki a harmadik Magyar Köztársaság államfői között napjainkig a leghosszabb ideig töltötte be pozícióját. A köztársasági elnök személyéről az országgyűlés dönt, a parlamenti pártok által jelölt alternatívák mérlegelésével. A közvetlen köztársasági elnök választás a rendszerváltás óta visszatérő témája a hazai közéletnek, hiszen az államfő az egész nemzet, nem csupán egy politikai erő egységét hivatott reprezentálni.

Lyon egy varázslatos hely, de elég macerás volt eddig lejutni: a leggyorsabb út repülővel, egy Római átszállás beiktatásával volt elérhető. Mivel autóval 15 óra, ezért azt csak az igen merész sofőröknek javasoljuk. Azonban az EasyJet augusztus 21-től közvetlen járatokat indít Budapest és Lyon között, így érdemes már most tervezni oda egy késő nyári, kora őszi utat.

Lyon története

Lyon története gazdag és változatos, több, mint 2000 évvel ezelőtt kezdődött. Az antik Lugdunum városa, melyet Kr. e. 43-ban alapított Lucius Munatius Plancus, Julius Caesar helytartója, nagyon gyorsan a térség központja lett, a 2. században már 50 ezer fős lakossággal, ami akkoriban kiemelkedő volt. A városban azonban számos tragédia és fordulat következett a korai virágzás után: arabok 720-as évekbeli támadása és a 737 Lyon általuk történő elfoglalása megtörte a város fejlődését.

A város a középkor folyamán tovább fejlődött, de számos támadás érte, például a normannok és a magyarok általi fosztogatás. Lyon egyházi jelentősége is nőtt, különösen az érseki rang emelése után.

A reneszánsz és az újkor idején Lyon gazdasága és kultúrája ismét virágzott. A város fontos szerepet játszott a francia ipari forradalomban és a kereskedelemben. A 20. században Lyon tovább növekedett, és jelentőségét megerősítette az ipar és a technológiai fejlődés.

A második világháború tragédiái után Lyon újjáépült, és a város modernizációja folytatódott. A város jelenleg is fontos gazdasági, kulturális és tudományos központ Franciaországban.

                                                               Notre Dame de Fourvière bazilika                                                                         (forrás: https://hu.hotels.com/go/france/la-basilique-notre-dame-de-fourviere-lyon)

Látnivalók

Notre Dame de Fourvière bazilika és az Odeon

Lyon egyik jelképe, a Notre Dame de Fourvière bazilika lenyűgöző látványt nyújt. A 19. században épült épület impozáns külsővel és gazdag belső díszítéssel büszkélkedik, miközben panorámás kilátást biztosít Lyon városára és környékére. Egészen elképesztő élmény a bazilika mellől lenézni a városra.

Innen pedig tényleg csak pár perc séta a római kori színház, az Odeon, amit szabadon be lehet járni, le lehet ülni oda, ahol az emberek több, mint 100 éve nézték a színdarabokat. Természetesen innen is csodás kilátás nyílik Lyonra.

                                                                 Odeon Lyon                                                                           (forrás: https://www.getyourguide.com/hu-hu/gallo-roman-museum-of-lyon-fourviere-l133552/tevekenysegek-tc54/)

Séta az óvárosban

A bazilika és az Odeon után, nem csak 2 perc séta lejutni az óvárosba, de érdemes bevállalni. A szűk utcák, a lépcsők megérik a fáradságot azért, hogy Lyonnak ezt a részét is megismerjük.

Lyon belvárosa lenyűgöző keveréke a történelemnek és a modern életnek. A Vieux Lyon szűk utcái között rejtőző reneszánsz épületek és hangulatos kávézók időutazást kínálnak. Az UNESCO Világörökség részét képező városi sétány és az óvárosi traboulek egyedülálló hangulatot árasztanak. Itt tényleg érdemes néhány órára eltenni a térképet, csak bolyongani a csodás utcákon szebbnél szebb utcákat és épületeket nézegetve.

Érdemes kinézni ezen a környéken egy igazi francia bisztrót, ahol a helyi borok mellett a helyi konyhát is meg kell említeni. Nagyon sok bisztró kínál napi menüt, ami egy pénztárcabarát megoldás a lyoni specialitások kipróbálására (kb. 20 euróért már lehet kapni háromfogásos menüt)

                                                      A történelmi belváros                                                            (forrás: https://www.vacationstravel.com/lyon-city-guide/)

Hajókázás

Ez is olyan program, amit nem érdemes kihagyni. 1 órás folyami hajóút a Saône folyón kb. 15 euróba kerül, ami francia viszonylatban nem számít rengetegnek, a látvány pedig kárpótol.

                                                         Lyoni hajókázás                                                          (forrás: https://www.getyourguide.com/lyon-l295/lyon-1-hour-river-cruise-t88205/)

Biztonság

Hiába a gyönyörű város, azért érdemes óvatosnak lenniük, különösen éjszaka és egyedül.  Bár a belváros és a Saône jobb partja általában biztonságosnak tekinthető, más területeken az egyedül mászkálókat megtámadhatják. A zsúfolt részeken és a tömegközlekedésen pedig érdemes vigyázni az értékeinkre, mert elég sok a zsebtolvaj.

Azonban ez ne tántorítson el senkit! Inkább vigyünk magunkkal napközben kevesebb dolgot, amit mindig a szemünk előtt tartunk, mert ez egy olyan város, amit igazán kár lenne kihagyni.

A választójog egyenlősége a modern demokráciák egyik legfontosabb alapelve, melyet Magyarországon az Alaptörvény 2. cikke rögzít. Tökéletes egyenlőség azonban nem létezhet, a választási rendszerek akarva-akaratlanul mindig torzítani fognak a mandátumarányokon. Például, ha egy választókerületben csak 78 000 választó él, még egy másikban 85 000, és mindkét választókerület egy-egy képviselőt választ, akkor az előbbi választókerületben leadott szavazat 9%-kal fog többet érni, mint az utóbbiban. 

A többségi választási rendszerekben természetüknél fogva kialakul a választójog egyenlőtlensége. Ennek szélsőséges példája az Amerikai Egyesült Államok, ahol az Elektori Kollégiumi rendszer furcsaságai miatt az amerikaiak 80%-ának a szavazata a végső elszámolásban gyakorlatilag semmit nem fog érni. Az USA 50 tagállamából körülbelül 40-ben eleve lefutott a két nagy párt közötti mérkőzés, és az itt élő közel 270 millió embernek a szavazata közel sem lesz olyan értékes, mint a 2020-as elnökválasztáson a 8 úgynevezett "swing state"-ben, vagyis ingadozó államokban élőké. 

A 8 csatatérállam: Arizona, Minnesota, Wisconsin, Michigan, Pennsylvania, Észak-Karolina, Georgia, Florida Forrás: Politico

Tehát ötből négy amerikai olyan államban él, amely történelmi, demográfiai, szociológia vagy gazdasági okokból kifolyólag annyira kiszámíthatóan demokrata vagy republikánus államokká váltak az utóbbi évtizedekben, hogy mind a demokrata, mind a republikánus elnökjelöltek előre tudják, hogy melyik jelölt fog az adott államban a választás napján győzedelmeskedni, a kampány végső kimenetelétől teljesen függetlenül.

Példának okául a 2020-as elnökválasztási kampány során Donald Trump nem költött pénzt Massachusettsben hirdetésekre, és egy kampányeseményt sem tartottak az államban, mert előre tudták, hogy a demokraták úgyis simán győzni fognak az államban, hiszen utoljára 1984-ben győzött republikánus jelölt Massachusettsben. És ez így is történt: Joe Biden a szavazatok 65%-át megszerezve, több mint 33%-kal előzte meg Trumpot a Bostonról híres államban, ezzel mind a 11 elektori szavazatot begyűjtve. Magyarul: teljesen mindegy lett volna Trumpnak, hogy 33%-ot, vagy 38%-ot, vagy akár egy erős kampánnyal 40%-ot szerez az államban, a 11 elektori szavazat mindegyike így is, úgy is Joe Bidenhez került volna.

Massachusetts állam: 1,2 millió szavazatos Biden győzelem Forrás: CNN

Hasonló taktikát követett a Biden kampány például a Közép-Nyugaton található Oklahomában. Az olajkitermelésről híres, vidékies jellegű, főként idősebb, fehérek által lakott államban teljesen esélytelenül indul egy liberális, baloldali, zöld politikai programmal fellépő jelölt. A Demokrata Párt utoljára 1964-ben tudott győzelmet aratni az államban. Trump végül a szavazatok 65%-át zsebelte be és minden oklahomai megyében győzelmet arattott, Biden csak 32%-ot kapott, így mind a 7 elektori szavazat az akkori elnökhöz került. Tehát Bidennek is teljesen felesleges lett volna plusz erőforrásokat Oklahomába fektetnie, annak érdekében hogy esetleg pár százalékkal jobban teljesítsen, mert a 7 elektor mindenképpen Trumphoz került volna.

Pirosba borult egész Oklahoma a 2020-as elnökválasztáson: magabiztos Trump győzelem Forrás: CNN

Ellenben ha megnézzük Michigan államot, akkor ott a 2016-os választáson csak 11 000 szavazat, azaz 0,23% volt a különbség Trump javára. Nem véletlen, hogy mindkét jelölt óriási erőforrásokat fektetett az államban való győzelembe. Ha csak egy szavazattal is felülkerekedik az egyik jelölt a másikon, akkor mind a 16 elektori szavazatot megszerzi. Végül Biden nyert, nem egészen 2,7%-kal, ami jelentősen hozzájárult a demokrata jelölt végső győzelméhez.

Michigan állam választási eredménye 2020-ban. Hajszállal, de Biden győzött. Így minden a 16 elektori szavazatot ő kapta. Forrás: Politico

A fenti három példa jól jelzi, hogy az elnökválasztások kimenetele egyre inkább néhány ingadozó államon múlik, ami hatalmas befolyást biztosít az ezekben az államokban élő szavazóknak az Egyesült Államok politikájára. A 2020-as választás alig több mint 40 000 szavazaton múlott, amely mindössze három ingadozó államban oszlott meg. 2016-ban kevesebb mint 80 000 szavazat döntött, szintén három államban.

Az elnökválasztások országos eredményei azonban már teljesen más képet mutattak. Hillary Clinton 2,8 millióval több szavazatot kapott, mint Trump, Joe Biden pedig már 7,1 millióval. Sőt, az elmúlt öt elnökválasztáson a győztes átlagosan 5 millió szavazattal felülmúlta az ellenfelét. Csak hát az országos eredmények inkább számítanak érdekes statisztikának, jogi kihatásuk az elnök személyére (egyelőre legalábbis) nincsen.

Karikatúra Trump 2016-os választási győzelméről Forrás: National Popular Vote

A magyar sajtóból figyelve az amerikai poltikát úgy tűnhet, hogy négyévente rendkívül szoros kimenetele van az elnökválasztásoknak. Az elnökök megválasztásának jelenlegi, államok szerinti választási kollégiumi rendszere egyre szorosabb versenyeket állít elő, mert egyre kevesebb emberen és egyre szorosabban megosztott államokban dől el, hogy kihez kerülnek a Fehér Ház kulcsai. Eléggé megkérdőjelezhető, hogy ez olyan választásokon történik, amelyek valójában egyáltalán nem is szorosak. Emellett pedig a szoros választási különbségek a választások utáni újraszámlálásokat, ellenőrzéseket és pereket - sőt, akár ahogyan azt 2021. január 6-án láthattuk lázadásokat is - eredményezhetnek.

Egy vesztes jelölt 40 000 szavazatot simán át tud fordítani különböző jog eljárásokkal. 5 millió szavazat megdöntése viszont szinte lehetetlen lenne. A jelenlegi rendszer tehát egyre nagyobb veszélyt jelent a békés hatalomváltásra. Emellett megfosztja amerikaiak millióit saját egyéni hatalmuktól is. Egy New Yorkban élő konzervatív szavazó számára, vagy egy Alabama államban lévő liberális választópolgárnak a jelenlegi rendszerben semmilyen olyan ösztönző metódus sincs, ami arra sarkallná az elnökjelölteket, hogy a szavazatukat megpróbálják elnyerni. Egy elnöknek nincs szüksége egy széleskörű országos választói koalícióra, csak egy jól mozgósított bázisra néhány ingadozó államban. A kisebb és radikálisabb bázisnak szóló kampányok pedig egyre megosztóbb kampányokhoz vezetnek.

A 2020-as elnökválasztások eredményeinek beérkezését napokon át izgatottan figyelték az egész Világon. Valójában már az urnazárásokat követően pár órával kiderült, hogy Joe Biden országosan több millió szavazattal vezet. Végül több mint 81,3 millió szavazatot szerezve 7 millió szavazattal előzte meg Donald Trumpot. Forrás: NBC News

És egyre valószínűbbé válik, hogy a jelölteket úgy választják majd elnökké a jövőben, hogy országszerte nem is kapják meg a legtöbb szavazatot. Ez már kétszer megtörtént ebben az évszázadban, 2000-ben és 2016-ban.

Mi lehet a megoldás? 

A fentiek miatt az amerikai politikában egyre népszerűbb javaslatnak számít az Elektori Kollégium eltörlése. Ehhez azonban alkotmánymódosításra van szükség, amit szinte lehetetlen keresztülvinni, mert ehhez a Kongresszus kétharmados szavazatára, valamint az összes állami törvényhozás háromnegyedének jóváhagyására lenne szükség.

De addig is néhány tagállam összeállt és megpróbál alternatívát nyújtani, ez az úgynevezett Nemzeti Választási Államközi Megállapodáshoz. A javaslatot támogató politikusok szerint ez a megállapodás mentheti csak meg az amerikai demokráciát, mert egy alkotmánymódosítás nélkül garantálná az elnökséget annak a jelöltnek, aki országszerte a legtöbb népszavazatot kapja.

A rendszert egyre több államban aktiválják. Forrás: Daily Kos Elections

Hogyan működne a rendszer?

 Az Egyesült Államok alkotmánya minden államnak a képviselői és szenátori létszámával megegyező számú elektort rendel. Jelenleg a választók száma összesen 538. Tehát aki 270 vagy annál több szavazatot kap az elektori kollégiumban, az lesz az elnök. Az alkotmány II. cikke lehetővé teszi az államok törvényhozói számára, hogy az elektorokat tetszésük szerint osszák ki. Tehát csak annyi szükséges, hogy azok az államok, melyek elektori szavazatait összeadva legalább 270 elektori szavazattal rendelkeznek megállapodjanak abban, hogy az összes elektori szavazatukat annak az elnökjelöltnek adják, aki országosan a legtöbb szavazatot kapja, függetlenül attól, hogy a saját államukban milyen eredmény születik. 

Az erre irányuló mozgalom már elindult. 15 tagállam és a Columbia körzet csatlakozott a megállapodáshoz, így ha elegendő állam csatlakozik, akkor az összes elektori szavazatukat a népszavazás győztese kapja.

A tömörülés államai együttesen 205 elektori szavazattal rendelkezik. Tehát már csak néhány további, legalább 65 elektorral rendelkező államnak kell csatlakoznia a megállapodáshoz és az elektori kollégiumnak vége van. Michiganben nemrég jelentették be, hogy népszavazást tartanak majd novemberben a törvényjavaslathoz, ahol amennyiben az igenek győznek, akkor már 220-ra emelkedne a támogató elektorok száma (még 50 elektor kell). Természetesen ez a terv jogi kihívásokkal fog szembesülni. Rengeteg olyan érdekcsoport van, akiknek a jelenlegi rendszer fenntartása előnyös lenne. De ha elég állam áll a kezdeményezés mellé, akkor Amerika soha többé nem fog olyan elnököt választani, aki elveszíti az országos szavazást. És többé nem egy maroknyi szavazat döntene a győztes kilétéről. Ahhoz, hogy a maradék 50 elektori szavazattal rendelkező államot összegyűjtsék, különböző amerikai civil szervezetek kezdtek olyan, a most novemberi állami szenátusi és képviselőházi, illetve kormányzóválasztási jelöltek mellett kampányolni, akik támogatják a javaslatot.

Elindult a választási kampány, megjelentek az aláírásgyűjtő strandok az utcákon és köztereken, a jelöltek plakátjai díszítik a lámpapóznákat, a közösségi médiák is felületein egyre több politikai hirdetéssel lehet találkozni, illetve a plakátok is felkerülnek oda, ahova valók. Az egyik ilyen új plakát a "Brü$szel alázatos szolgái" plakát (valamint választási hirdetés), amellyel az elmúlt napokban találkozhattunk először. Ebben a cikkben ezt a hirdetést fogjuk értelmezni.

A magyar jobboldal Európa-diskurzusát alapjaiban határozza meg a "Brüsszel, mint hatalmaskodó idegen hatalom" képe. A Fidesz a magyar néplélek számára ismeretes, "basáskodó birodalomként" hivatkozik az Európai Unióra, egyenlőségjelet téve az európai integráció és a Szovjetunió (és valamennyire a Habsburg Birodalom) közé. Ursula von der Leyen, a Európai Unió Bizottságának az elnöke a háttérből pontosan ezt testesíti meg a plakáton.

Ami talán a legérdekesebb, az a magyar ellenzéki politikusok (balról jobbra: Gyurcsány Ferenc, Karácsony Gergely, Dobrev Klára és Magyar Péter) ábrázolása. Az ellenzéket a Fidesz kommunikációs gépezete pincérekként mutatja be, akik alázatosan szolgálják Brüsszelt; "feltálalják" a bevándorlást, a gendert és a háborút a magyar nemzetnek. Ennek értelmében a magyar ellenzék (a dollárbaloldal, ahogyan az a $ jelből levonható) Brüsszel helyi kiszolgálói, akik a nemzet érdekével szemben az uniós akaratot képviselik a választásokon. Értelemszerűen a három téma, a migráció, a gender és a háború kérdése három olyan témát helyez előtérbe, amelyben a kormány a társadalmi többség által feltehetőleg támogatott álláspontot képviseli.

A magyar politikában már évszázadok óta komoly feszültséget jelentett a hazai elitek külföldi mintakövető és mintaformáló (azaz járjuk a saját utunkat) magatartása. Előbbiek a nyugati országok fejlődését látva arra törekedtek, hogy minden, ami kint jól működik, azt meghonosítsák, míg utóbbiak szkeptikusok voltak a nyugati minta átültethetőségében. A rendszerváltás után a mintakövetés tűnt a legjobb alkalmazkodási módnak, viszont 2010-et követően a mintaformálás vált uralkodó áramlattá.

A kettő relációja nem jelenti azt, hogy a másik dominanciája alatt a másik megszűnne, ne lenne senki, aki képviselje. A rendszerváltás korszakában a népiek, azon belül is Csurka István volt az, aki a legerőteljesebben fogalmazta meg a nyugatos mintakövetést. A népiek vezéregyénisége, Csurka az 1987-es lakitelki ellenzéki találkozón használta a "pincérnemzet" kifejezést, amely a jelen cikkben tárgyalt plakáttal az ellenzéki politikusok ábrázolása miatt összecseng.

A védekezés Trianon óta lett meghatározó lelkiállapotunk, de Trianonra jöttek rá még súlyosabb katasztrófák, és leveretéseink, letaroltatásaink közül az utolsó, teljes magunkra hagyottságunk nyilvánvalóvá válásával még ennek a védekezésnek a kilátástalanságát is belénk oltotta. Úgy áll a helyzet, hogy nem merünk vagy csak nagyon félénken és gyámoltalanul merünk magyarnak mutatkozni. Államhatalmi szerveink meg-megdorgálnak tiszta szándékú fiatalembereket, akik semmi mást nem tesznek, csak megpróbálják magyarként felmutatni magukat...

...Van egy szó, egy fogalom a magyar tudatban, amihez aztán végképp nincs szembenézésünk. Ez a szó a nemzethalál. Mikor az ajkunkra tolul, szinte várjuk, hogy letorkolljanak miatta, mondván, hogy romantikus, idejétmúlt rémlátás, tudománytalan fantazmagória...

...A halál itt sem csak statisztika, itt sem csak születésszám-apadás, itt sem csak öngyilkosság, hanem egy rejtett, magát sokszor tarkaságba álcázó folyamat, mely a közönyben, a fásultságban, az önmagunkkal nem törődésben nyilvánul meg. Magyarságunk tudata szép lassan kiszivárog belőlünk...

...A szemünk láttára írja át a gyermekeink tudatát egy idegen kéz, és nekünk szavunk sincs hozzá. A szemünk láttára teszik a gyermekeink vállára apáink elkövetett és el sem követett bűneit egy bizonyos progresszió nevében, és a nép ártatlan gyermeke, mire felnő, megtanulja titkolgatni magyar voltát...

...Kérdezem: nem halad ez a társadalom egy szörnyű kettéhasadás felé, amilyen kettéhasadás már volt a történelmében, amikor egy szellemében s vérében is idegen arisztokrácia pöffeszkedett egy szegény és szegénysége miatt szükségképpen visszamaradott népi tömegen? Nincsen semmi jele annak, hogy ez a magyar társadalom újra egy ilyen kettéhasadás felé tántorog, amennyiben kialakul egy világ felé fordulás részben kozmopolita, idegen szellemű, haszonélvező rétege, és ez alatt a mindennapi gondokkal küzdő, a maga levében fövő, a világtól szükségképpen elmaradó tömeggel, néppel, nevezzük úgy, ahogy akarjuk?...

...Ezen az úton is el lehet jutni a nemzet sírjához. Ez esetben nem szűnik meg a magyarság, nem hal ki, csak oly mértékben átalakul, hogy azt már nem lehet nemzetnek nevezni. Valamilyen új kifejezést kell rá találni. Ezen az úton pincérnemzet leszünk.

 

A magyar jobboldal számára az európaiság és a nyugatosság egyet jelent a magyar értékek feladásával, a népek tengerébe történő beolvadással. Ebben a narratívában mindezt a pincérnemzetté válást a "népeket egynemüsítő" Brüsszelt kiszolgáló magyar ellenzék akarja véghez vinni azzal, hogy Magyarországot belesodorná az orosz-ukrán háborúba, a "genderideológia" terjesztésével megfúrná a hagyományos értékeket, a migráció támogatásával pedig idegeneket telepítene be. A kormány kommunikációja szerint az ellenzék támogatása egyet jelent a nemzethalál víziójával, a pincérnemzetiségbe való beletörődéssel. Az Európai Parlament választás ezáltal burkoltan egy "nemzetrontók" és "nemzetmentők" közötti választássá avanzsálódik, kérdéses, hogy valóban ez fogja meghatározni a kampányt és nem az ellenzék, azon belül is Magyar Péter tematikája.

 A gyönyörű partszakaszokról, pálmafás, türkiz vizekről híres Dominikai Köztársasággal egy szigeten fekszik Haiti országa, mely ugyanazokkal a földrajzi adottságokkal rendelkezik, mint szomszédja, mégis anarchiával, bűnbandákkal és humanitárius katasztrófával kell megküzdenie a lakosoknak. A cikkben megpróbáljuk bemutatni a jelenlegi állapotot és hogy minek köszönhető a trópusi sziget katasztrofális helyzete.

Haiti történelméről érdemes tudni, hogy a sziget 19. században elsőként szabadult fel a gyarmati uralom alól a Karib-térségben, és ez volt az első ország, melyet teljes egészében afrikai származású rabszolgák vezettek. Az elmúlt évtizedekben azonban véreskezű diktatúrák és a politikai instabilitás jellemezte.

Úgy tűnt, az 1986-os Duvalier-dinasztia diktátori uralma alóli szabadulás után demokratikus fejlődés következik, ez csak kis mértékben valósult meg. 2004-ben történt az első államcsíny, az első demokratikusan megválasztott elnök ellen, mely az ENSZ beavatkozását igényelte. Az ENSZ megindította a MINSUTAH misszióját, mely 2017-ig volt jelen az országban, és például a 2010-es, óriási veszteségekkel járó, 7,1-es erősségű földrengést követő helyreállításban is segédkezett.

A 2020-as évek dönötték teljes katasztrófába Haitit, miután a 2017 óta hatalmon lévő elnök, Jovenel Moïse ellen merényletet hajtottak végre az elnöki rezidenciájában 2021-ben. Később a nyomozások kiderítették, hogy az elnököt kolumbiai zsoldosok ölhették meg, akiknek a felbérlőit még homály fedi.

Moïse halála előtt két nappal megbeszélés alapján Ariel Henry-t nevezte meg miniszterelnökének. Azonban a merényletet követően Ariel Henry azonnal hatalomra emelkedett a merényletet követően, mint elnök a miniszterelnöki székből, csupán két nappal a kinevezése után. Mindezt a nép ratifikációja nélkül, tehát jogtalanul és támogatottság nélkül.

Már Moïse regnálása idején is óriási tüntetések voltak Haiti fővárosában Port-au-Prince-ben, többek között választási csalással, a demokrácia figyelembe nem vételével és persze korrupcióval vádolták. Ezt az ellenérzést tovább táplálta egyébként Ariel Henry miniszterelnökké nevezése is, hiszen a nemzetgyűlést megkerülve, önhatalomból nevezte ki, mindenféle szabályozástól eltekintve.

Ariel Henry elődjéhez hasonlóan népszerűtlen volt, azonban ehhez hozzájárult még illegitim hatalma is, tehát képtelen volt a cselekvésre, minden próbálkozása a hatalma legitimálására kudarcba fulladt. 2023-ra a helyzet odáig fajult, hogy az ország szenátorainak mandátumai lejártak, Henry nem akarja a hatalmat kiadni a kezéből, de képtelen a cselekvésre, a nemzetgyűlés kiürült, nincsenek választások, tehát a kormány és a döntéshozatal is cselekvésképtelen hisz a 30 tagú szenátus és a 119 tagú alsóház képviselőinek mandátuma mind lejárt, ami anarchiához és a bűnbandák uralmához vezetett. Mint láthatjuk tehát az ország válságának egyik összetevője a politikai instabilitás volt.

Sajnos egy újabb földrengés is hozzájárult az ország katasztrófájához, augusztus 21-én egy 7.2-es erősségű földrengés rázta meg az ország déli félszigetét. Az áldozatok száma 2200 főre emelkedett és több, mint 600.000 fő szorult humanitárius segítségnyújtásra. Az elnök Moïse halálát követően 1 hónappal történő földrengés becsúsztatta egy spirálba az országot. A támogatás nélküli illegitim kormány, a merényletet követő tüntetés hullám, a hatalmi űr keletkezése miatt a földrengés utáni logisztikát, mentést, és újjáépítést nem tudta megoldani Haiti. Megközelítőleg 5 millió fő éhezik az országban.

Haiti déli félszigetén történő 7,2-es földrengés epicentruma. Kép forrása: disasterphilanthropy.org

A politikai instabilitást és a földrengést követő válságot kihasználva a bandák beékelték magukat a fővárosba és eltulajdonították a Port-au-Prince-i gazdasági infrastruktúra (pl. benzin, gázolaj) nagy részét. A legnagyobb probléma a kormány tehetetlensége mellett, ezeknek a bandáknak a versengése a hatalomért. Haiti területén kb. 200 bűnbanda tevékenykedik, a fővárosban két fő rivális a G9 és a GPèp verseng egymással. Főként politikai célokért küzdenek a bandák, köthetőek akár pártokhoz is, és olyan műveleteket hajtanak végre a célok eléréséért, ami sokszor megbénítja az országot. Például a déli félszigetet és Port-au-Prince-t összekötő útszakaszt állandó zár alatt tartják.

Az országban a politikai döntéseknek köszönhetően a benzin és gázolaj árak megduplázódtak 2022 szeptemberében, ennek tiltakozásképpen a G9 eltulajdonított több, mint 10 millió gallon gázolajat Haiti elsődleges gázolaj raktárából és elzárta azokat. Helyi beszámolók szerint gyakran lakóházakban, bent a városban tárolták azokat, ami óriási veszélyt jelentett a lakosságra nézve. A benzin eltulajdonítások miatt sokáig nagyon korlátozottan lehetett üzemanyaghoz jutni a fővárosban, ami óriási túlterheltséghez vezetett, ha 1-1 benzinkút kinyitott, kilométeres dugókat okozva a városban.

A bandák esetében a civilek elleni erőszak a legriasztóbb, gyakran középosztálybeli lakosokat rabolnak el, és a családtagoktól váltságdíjat követelnek. 2022-ben 1300 fő körül járt az emberrablások száma, csak egy év alatt. A bandák a nyílt utcán, főként Cité Soleil tartanak lefejezéseket, szexuális erőszakkal próbálják megfenyegetni a lakosságot, hogy ne támogassák a rivális bandát.

A bűnbandák megállításának a legnagyobb akadálya az összefonódás a politikával és haiti erőszakszervezeteivel. A G9 vezetője az a Chérizier, aki 2019-ben még a rendőrségi speciális erőkben szolgált, és később a G9 vezetőjeként szoros kapcsolatok fűzték Moïse elnökhöz. Haiti bűnszervezeteinek a legnagyobb táptalaja, hogy a politika eszközként használta őket, például a politikai ellenzék elnyomására, a választási csalásokban való segédkezésre és gazdasági monopóliumokkal való befolyásolásra használják fel őket. Cserébe a bandák kapcsolatok révén előnyökhöz jutnak (fegyverek, hatóság eltekintése a bűncselekményekről, korrupció, illegális kereskedelem stb.)

Jimmy ‘Barbecue’ Chérizier a G9 vezetője. Kép forrása: pbs.org

Ez ahogy a cikkben már említve volt háttérbe szorult a kormány ellehetetlenedésével, maguk a bűnbandák vezetői törnek politikai ambíciókra kihasználva a keletkezett hatalmi űrt. A terjedő erőszaknak és a kilátástalanságnak köszönhetően, egyre több ember keresi a kiutat Haitiből, ami menekült áradatot hozhat magával. Erre a problémára már a nemzetközi közösség is felfigyelt.

2024-re Henry elnök végre beleegyezett abba, hogy választásokat tartsanak az országban, azonban ez nem garantált, hiszen ilyen ígéretek már 2021-ben is voltak. AS nemzetközi beavatkozás legnagyobb korlátja az illegitim kormány. Ariel már 2022 óta kéri az Amerikai Egyesült Államokat és Kanadát is a beavatkozásra, azonban azok elutasítják azt, köszönhetően annak, hogy egy misszió legitimálná a jelenlegi haiti vezetést.

Az ENSZ 2022-ben próbált meg reagálni, csupán szankciókkal a romló állapotokra, ami sajnos nem okozott javulást, hiszen az illegális fegyverkereskedelem mértéke továbbra sem csökkent. 2023 októberében az ENSZ végül kenyai indítványra elrendelte haiti rendőri támogató misszióját. A missziót Kenya vezetése alatt fogják megindítani (hivatalosan nem ENSZ felügyelet), melyhez legnagyobb részt kenyai, és Haiti Karibi-térségbeli szomszédjai járultak hozzá. Az ENSZ missziója talán javíthat a fennálló helyzeten, de a legnagyobb szükség elsődlegesen a kormányzás helyreállítása lenne, hiszen így a misszió sem tud együttműködni a kormánnyal, függetlenítenie kell magát a politikától.