Reaktor

Az Európai Hulladékcsökkentési Hét lehetőséget teremt az önkéntesek számára, hogy elkötelezzék magukat a környezettudatos szemlélet megteremtésében és a hulladékkezelés javításában. Raisz Anikó, a Környezetügyért és Körforgásos Gazdaságért felelős államtitkár hangsúlyozta, hogy a túlcsomagolás és a szelektív hulladékgyűjtés segítségével csökkenthető az illegális hulladékelhagyás, miközben növelhető az újrahasznosított anyagok mennyisége és minősége.

A kezdeményezés minden évben november utolsó hetében zajlik. Ezen fenntartható jövő előmozdítására 2009-ben indított programban önkéntesek egy teljes héten keresztül hozzák létre saját ötleteikkel a tudatos hulladékgazdálkodás, hulladék előfordulásának megelőzése, termékek újrafelhasználása és az anyagok újrahasznosításának fontosságának szemléletformálását.

Az esemény egyre népszerűbb Európában és Magyarországon is. Az Európai Unió területén tavaly több mint 12 400 akcióval vettek részt az önkéntesek a kezdeményezéshez csatlakozva.

 Az Európai Unióban a csomagolásra használt műanyag és papír jelentős része hulladékként végzi, ezért 2030-ig az összes csomagolóanyagnak újrahasznosíthatónak kell lennie. Ennek jegyében az idei rendezvény középpontjában a csomagolás áll, és az önkéntesek innovatív ötleteket keresnek a csomagolóanyagok újrahasznosítására, újrahasználatára, és a csomagolóanyagok felhasználásának csökkentésére.

Magyarországon az újrafeldolgozott hulladék aránya az utóbbi években több mint kétszeresére nőtt, és a hulladékgyűjtés és hasznosítás további fejlesztésével ez a tendencia tovább fokozódhat. Az eseménynek különösen fontos szerepe van a környezeti terhek csökkentésében és az illegális hulladékelhagyás megfékezésében.

Az Energiastratégia Intézet kapta meg a koordinátori szerepet az esemény szervezésében, amely november 18. és 26. között kerül megrendezésre. Öt kategóriában várják az ötleteket, és a legjobbakat nemzetközi versenyre is továbbítják. A szelektalok.hu weboldalon további információk érhetők el a részvétellel kapcsolatban. Az Európai Hulladékcsökkentési Hét tehát lehetőséget teremt a környezettudatosság népszerűsítésére és a fenntartható hulladékkezelés előmozdítására, miközben az önkéntesek fontos szerepet játszanak a pozitív változások elérésében

Az erdőtüzek a természet körforgásának alapvető részét képezik, így előfordulásuk bizonyos szintig normális, sőt kifejezetten előnyös. Hozzájárulnak ahhoz, hogy az erdők és más környezeti területek megújulhassanak, a régi, elkorhadt törzsek helyét pedig átvegyék a fiatalabb, zsenge hajtások. Az elégett termékanyag beépülve a természet örök körforgásába, táptalaja lesz a kihajtó növényeknek, így segítve és előteremtve a folyamatos frissülést. Azonban elsősorban a globális felmelegedésnek és az annak következtében megjelenő környezetváltozásnak az egyik eredménye, hogy egyre több helyen fordul elő, egyre komolyabb mértékű erdőtűz világszerte.

Az utóbbi pár évben szinte rendszeressé vált, hogy nyaranta folyamatosan jelennek meg erdőtüzekkel kapcsolatos hírek a médiában. A világ sok pontján előforduló katasztrófa emberek ezreinek teszi tönkre az életét egy pillanat alatt, sok esetben számos áldozatot is követelve. Az erdőtüzek egyre gyakoribbá és egyre pusztítóbbá válnak több tényező miatt, beleértve a hosszabb száraz évszakot, a melegebb időjárást, amely növeli a tűzveszélyt, a téli hótakarók korábbi olvadását és az éghajlatváltozás miatt változó meteorológiai mintákat. Azon túl, hogy ezek a tüzek milyen hatással vannak az emberre, az állat- és növényvilágra, környezetre, hatásukat éreztetik az egyes nemzetek és a világ gazdaságán is. Utóbbival kapcsolatban egyre több statisztikai adat mutat rá arra, hogy azoknál az országoknál, ahol gyakran fordul elő tűzvész, ott a gazdasági éves mutatókon ez meglátszik, így például visszavetve az éves GDP növekedést.  

Jelenleg a világon több olyan terület is akad, ahol gyakoriak az erdőtüzek. Ezek közé sorolható Kanada déli része, az USA északi erdős területei, újabban a Hawaii-szigetek, Dél-Amerikában az Amazonas vidéke, Európában a dél-európai térség, különösen Portugália, Spanyolország, Olaszország, Görögország, továbbá Törökország egyes területei és Oroszország tajga-vidéke.

A NASA Terra műholdjának mérsékelt felbontású képalkotó spektroradiométere (MODIS) mutatja a tüzeket Afrikában és Európában, 2023. július

Kép forrása: NASA

Ezekről a tüzekről azt kell tudni, hogy sokszor valamilyen emberi mulasztáshoz köthetők. Szárazság vagy tartós aszály idején a nagy melegben nagyon könnyen terjedhet a tűz a száraz ágak, gallyak és levelek segítségével. Tengerparti területekhez közel nagy ellenség a folyamatosan fújó szél, amely könnyen és gyorsan terjeszti tovább a tüzet, ezzel csak fokozva a károkat és megnehezítve a tűzoltók vagy a katonaság munkáját.

A gyakoribb és pusztítóbb erdőtüzek olyan mértékben képesek környezeti károkat okozni, hogy az sokkal inkább ártó, semmint hasznos. Ilyenkor nagyobb mértékben szabadul fel szén-dioxid és egyéb káros anyag (mint például metán, füst, dinitrogén-oxid, ózon, amik a légkörbe kerülve befolyásolhatják az éghajlati rendszer egyensúlyát), ezzel rontva és egészségtelenné téve a levegő minőségét, ami hosszabb vagy akár rövidebb idő alatt is károsíthatja az emberi egészséget. A szél pedig egészen messzi területekre tudja tovább sodorni a felszabaduló káros anyagokat. Például, amikor Kanadának a keleti partjai mentén volt komolyabb erdőtűz, akkor még New Yorkban is kijárási tilalmat javasoltak az ott élőknek a levegő rossz állaga miatt, holott a két említett terület között több ezer mérföld a távolság.

Az erdőtüzek jelentős és leginkább szemmel látható környezeti hatásai mellett az országok gazdasága is érintett. Az Európai Központi Bank várakozásai szerint például, a mostanában Dél-Európában pusztító erdőtüzek visszavethetik nem csak a gyengébb gazdasággal rendelkező országokat, mint például Görögországot, hanem az Unió éves gazdasági teljesítményén is éreztetik majd hatásukat. Az időben előre haladva pedig egyre nagyobb mértékű visszaeséssel lehet kalkulálni; így például az EKB által készített legrosszabb forgatókönyv szerint 2030-ra több mint 4%-kal csökkenhet az európai GDP, csak az erdőtüzeknek köszönhetően.

Az emberek folyamatosan döbbennek rá a környezetváltozás eddig nem várt hatásaira, miközben a hatóságoknak egyre nagyobb energiába és erőfeszítésbe kerül megfékezni a tomboló tüzeket. Görögország volt tavaly nyáron a leginkább érintett ország az erdőtüzek tekintetében. A Moody’s hitelminősítő intézet szerint az ország jelenleg kénytelen az uniós sürgősségi finanszírozási formát igénybe venni annak érdekében, hogy képes legyen fedezni rövidtávú kiadásainak jelentős részét.

Görögországban komoly gondot okoznak a tüzek a méhészeteknek is, hiszen elpusztulnak azok a fenyőfák, amik a méhek számára jelentenek elsőszámú táplálékforrást. A görög fenyőméz kifejezetten fontos terméknek számít, azonban ha nincsen a méheknek „alapanyaga”, akkor méz sem lesz. A szakmabeliek közel harminc év múlva fognak tudni újra mézet termelni, amennyiben nem csökken még tovább a fenyőállomány az országban.

Nem csak a méhészek azok, akiknek gondot jelentenek az égő területek. A mezőgazdasági termelést és a fontos exportcikkek előállítását éppannyira visszaveti egy-egy pusztító tűzvész, mint például Görögország esetén az olívaolaj vagy Spanyolország esetén a narancs és citrom exportmennyiségét.

Az egyre melegebb és hosszabb ideig tartó száraz évszaknak köszönhetően feltételezhetően egyre több terület kerül veszélybe, így mindenképpen átfogó együttes fellépés szükséges az államok részéről, valamint fontos a lakók, turisták kifejezett figyelme, hogy ne hagyjanak semmilyen olyan dolgot a természetben, ami közvetve vagy közvetlenül tűzveszélyes lehet.

Borítókép forrása: Index.hu

A felkelő nap országát, Japánt, elsősorban gazdag kultúrájáról, történelméről, technológiai innovációjáról, precizitásáról, az elképesztően magas várható élettartamáról és erős munkamoráljáról ismerik világszerte. Az ázsiai ország azonban most egy hatalmas és tartós kihívással kell, hogy szembenézzen: a népessége folyamatosan és rohamosan csökken. A demográfiai tendencia, amelyet számos tényező vezérel, egyedülálló kihívást jelent Japán számára. 

Előzmények

Japán népessége egészen a második világháború kitöréséig dinamikusan emelkedett. A szigetcsoport ország lakosságszáma 1875 és 1940 között 33 millióról 70 millió főre emelkedett. Az átlagos termékenységi ráta 4-5 között mozgott.

Japán nagyhatalmi ambíciói folyamatosan nőttek. A második világháborúba azért szálltak be, hogy tovább növeljék gyarmatbirodalmuk területét; létrehozzák a Nagy-Kelet-Ázsia szférájukat, ahol ők a domináns hatalom; leuralják Kínát; eltöröljék a nyugat-európai államok ázsiai gyarmatait és hozzáférjenek olyan értékes természeti erőforrásokhoz, amelyek Japánban nem találhatók. Japánnak világhatalmi törekvései voltak.

Azonban a számításaik nem jöttek be. Japán 1941. december 7-én Pearl Harborban megtámadta az Egyesült Államokat, majd a következő 4 évben totális háborút viselt a Szövetséges hatalmak ellen. Ezalatt az időszak alatt közel 3,1 millió japán ember esett el a harcokban, lett bombázások, atombomba vagy egyéb harci cselekmény áldozata, esetleg hadifogságba került.

Japán népessége így a háború alatt jelentősen megcsappant. A hadköteles férfiak távolléte miatt megcsappant a születésszám, a háborús veszteségek miatt és a romló egészségügyi szolgáltatások miatt emelkedett a halálozások száma.

A hidegháború során Japán a nyugati blokkba került. A háborús helyreállítás gyorsan megtörtént, és Japán bár az államformáját megtartotta, mégis liberális demokráciává vált és Japán az egyik legmodernebb, legkapitalistább állam lett a világon. Japán gazdasági fejlődése lenyűgöző és példa nélküli volt a világtörténelemben. A második világháború után Japán az Egyesült Államok támogatásával a gyors újjáépítés és modernizáció időszakán ment keresztül. Ez alapozta meg a háború utáni gazdasági növekedést.

Közelmúlt

Japán 1990-re a Világ második legnagyobb gazdasága lett, közvetlenül az Egyesült Államok után. És 2023-ban is harmadikak az USA és Kína után. Ezt az eredményt az ország elsősorban az innovációnak és a technológiának, a termelékenység dinamikus növekedésének köszönheti. Az olyan vállalatok, mint a Sony, a Toyota és a Panasonic, évtizedek óta a technológiai innováció élvonalában vannak a Világon.

Japán az erősen exportorientált gazdaságáról ismert. Az ország kiváló minőségű termékeket állít elő különböző iparágakban, beleértve az autókat, az elektronikát és a gépeket, amelyek világszerte keresettek. Japán jelentős összegeket fektetett be az infrastruktúra fejlesztésébe, beleértve a hatékony közlekedési rendszereket és az élvonalbeli technológiai infrastruktúrát. Ez elősegítette a gazdasági növekedést és az összeköttetést. Például a japán állami vonatvállalat évente 130 milliárd utazást bonyolít le, mindezt késések nélkül, nagysebességű vonatokon. A japán ipari termelés kiugróan gyorsan emelkedett az 1950-es évektől az 1970-es évekig, a fő iparágak az acélgyártás, a hajóépítés és a gépgyártás volt.

Japánnak viszonylag homogén társadalma van, rendkívül erős a társadalmi kohézió. A nemzetállami lét hozzájárult a politikai stabilitáshoz és a nemzeti célok egységes megközelítéséhez. A japán vállalkozások és kormányzati intézmények gyakran hosszú távú perspektívát vesznek a tervezéssel és a befektetéssel kapcsolatban. Ez a megközelítés lehetővé tette számukra, hogy átvészeljék a gazdasági kihívásokat és alkalmazkodjanak a folyamatosan változó globális feltételekhez.

Japán jól fejlett pénzügyi rendszerrel rendelkezik, amely támogatja gazdasági tevékenységét. Az ország bank- és pénzintézetei stabilitásukról és megbízhatóságukról ismertek. A japán vállalatok gyakran úttörők az innovatív üzleti gyakorlatok átvételében, mint például a Just-In-Time gyártás és a teljes minőségirányítás. Japán elképesztő összegeket fektet kutatásba, oktatásba és fejlesztésbe, ami különböző területeken, köztük a tudományban, a technológiában és az orvostudományban is előrelépést eredményez. A japán vállalatok globálisan terjeszkedtek, és számos országban jelentek meg. A globalizáció lehetővé tette számukra, hogy belépjenek a tengerentúli piacokra és diverzifikálják bevételi forrásaikat. Japán figyelemreméltó képességet mutatott a változó gazdasági feltételekhez és a globális piacok változásaihoz való alkalmazkodásra.

Azonban mindez a páratlan gazdasági fejlődés jelentős társadalmi változásokkal is együtt járt. Japán egy rurális, agrárjellegű országból a kapitalizmus mintaállamává vált. A népessége nagy része metropoliszokba költözött, magasan képzett egyetemet végzett állampolgárokká váltak, bekapcsolódtak a kapitalista gazdaságpolitikába.

A 4-5 körüli termékenységi ráta már 1959-ben a népességfenntartáshoz szükséges 2,1-es szintre csökkent. Ekkorra Japán népessége már 91 millióra növekedett. A következő években a születéskor várható élettartam gyors emelkedése miatt maradt fent a népességnövekedés.  Japán népessége egészen 2010-ig növekedett és ekkor érte el a csúcsot, amikor is 128 070 000-en laktak az országban. Azóta a halálozások száma minden évben meghaladja a születések számát, tehát a először csak stagnált, majd lassan, de biztosan csökkenésnek indult. 2023-ra a 124 300 000-re csökkent, ami már majdnem 4 000 000 fővel alacsonyabb a csúcsnál. A népességszám ráadásul egyre gyorsabban csökken. 2022-ben már 800 000 fővel apadt a lakosságszám. Az ENSZ becslései szerint az évszázad végére a lakosságszám 75 millióra esik majd vissza.

Okok

Japánban az egyik legalacsonyabb születési arány a világon. A termékenységi ráta 1,3, ami 40%-kal alacsonyabb a népesség fenntartásához szükséges 2,1-es értéknél. Ebben olyan tényezők is szerepet játszhatnak, mint a magas megélhetési költségek a nagyvárosokban, a korlátozott gyermekgondozási támogatás és a hagyományos munkakultúra, amely súlyos terhet ró a dolgozó szülőkre, sok házaspárt eltántorítottak a gyermekvállalástól. A japán kormány kétségbeesetten próbálja ösztönözni a fiatalokat a gyermekvállalásra. Fumio Kishida miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy az országa „inflexiós ponthoz érkezett: „most vagy soha, meg kell állítani a népességcsökkenést”. Azonban az otthonteremtési támogatások egyelőre nem voltak emelték a születési rátát.

Japánban az egyik legmagasabb a várható élettartam világszerte, ami a születések számának csökkenésével párhuzamosan a népesség gyors öregedéséhez vezetett. Az időskorúak száma növekszik, míg a fiatalok száma csökken, ami egy fordított demográfiai piramist hoz létre. A 65 éven felüliek aránya már meghaladja a 30%-ot, már minden 10. ember 80 évesnél is idősebb. Japánban már minden 1500. ember 100 évesnél idősebb.

Japánnak történelmileg szigorú bevándorlási politikája volt, amely korlátozta a külföldi munkavállalók beáramlását, hogy ellensúlyozza a csökkenő népességet. Míg az elmúlt években erőfeszítések történtek a bevándorlási szabályok enyhítésére, Japán továbbra is viszonylag homogén társadalom. A tavalyi népszámlálás adatai szerint már 2 760 000 külföldi lakik Japánban, ami rekordnak számít. A Kishida kormány ezt a számot tovább szeretné emelni, hogy gazdaságilag aktív népesség Japánba költöztetésével próbálják enyhíteni a munkaerőhiányt.

A vidéki területekről a városi központokba való migráció a lakosságot meghatározott régiókban koncentrálta, tovább súlyosbítva a demográfiai egyensúlytalanságokat. Tokió ma a legnagyobb metropolisz a Földön, a maga 39 millió lakosával. Ma már a japánok 92%-a zsúfolt nagyvárosokban él , amíg vidéki kistelepülések százai válnak teljesen elhagyatottá, az ország középső része már szinte teljesen üres. A vidéki népesség száma ma már nem éri el a 10 milliót sem, noha 1960-ban még közel 40 millióan laktak vidéki településeken. Mivel a vidéken maradt lakosságnak is több mint az egyharmada 60 év feletti ember, akik már nem mobilisak, nem nehéz belátni, hogy a belföldi migráció nem fogja tovább ellensúlyozni a népességfogyást a városi régiókban, így hamarosan a nagyvárosok népessége is csökkenésnek fog indulni.

A japán népességfogyás súlyos következményekkel jár a társadalomra, a gazdaságra és a szociális ellátórendszerre nézve:

Ahogy a munkaképes népesség csökken, Japánban különböző iparágakban munkaerőhiánnyal kell szembenéznie, ami kihívásokhoz vezet a vállalkozások és a gazdaság számára. A Gazdasági Minisztérium számításai szerint 2040-re csak a magánszektorban 11 millió ember fog hiányozni a munkaerőpiacról. Shinzo Abe volt japán miniszterelnök az Abenomics nevű politikájával sikeresen integrált több millió fiatal nőt a munkaerőpiacra, ezzel enyhítve a munkaerőhiányt, azonban ez csak átmeneti megoldást jelentett.

A népesség csökkenése a fogyasztói kiadások csökkenését, a lassabb gazdasági növekedést és az idősek támogatását célzó szociális jóléti programokra nehezedő fokozott nyomást eredményezhet. Szociális jóléti feszültség: Az idősödő népesség megterheli a szociális jóléti rendszereket, beleértve az egészségügyet és a nyugdíjakat is, mivel kevesebb fiatal munkavállaló járul hozzá ezekhez a programokhoz.

Összességében világosan látszik, hogy Japánban óriási gondot jelent a népesség elöregedése és csökkenése. Amennyiben ezen a trenden nem tudnak változtatni, akkor a 20. század második felének legsikeresebb országa könnyen a jelentéktelenségbe süllyedhet.

Az elmúlt hetek slágertémája a lengyelországi választások voltak, az eredmények ismertek. Igen nehéz helyzetbe került a 2015 óta regnáló Jog és Igazságosság (PiS), mivel a szélsőjobboldali-libertárius Konföderáció a vártnál jóval gyengébben szerepelt, így a kettőnek nem lenne meg az abszolút többsége. A szokásjognak megfelelően Duda elnök először Morawiecki-t fogja felkérni a kormányalakítással. Ennek sikeressége az ellenzéki koalíciók hűségétől és állhatatosságától függ. Kitartanak-e a kisebb ellenzékiek amellett, hogy Lengyelországnak változásra van szüksége; vagy pár miniszteri poszttal, államtitkársággal és házelnökséggel kenyérre lehet őket kenni.

Amennyiben Morawieckinek nem jön össze, ugyanezzel megpróbálkozhat a visszatérő Donald Tusk is, neki már könnyebben menne a kormánytöbbséget kialakítania. Kérdéses viszont, hogy koalíciós listák koalíciós többsége mennyire lenne kezelhető, hiszen sokféle érdek és ideológia került Tusk ernyője alá. Érdekes évek elé néz a lengyel belpolitika, annyi biztos. Tusk ugyanazt ígéri, mint amit Dobrev Klára: ő majd haza fogja hozni a befagyasztott uniós forrásokat - erre is érdemes lesz odafigyelni.

A magyar ellenzék örül az eredménynek, teljesen világos, hogy miért. Úgy gondolják Tuskék egy számukra is végrehajtható modellt vázolt fel. Lám, az illiberalizmusból is van visszaút Európába, a jogállamiságba, mégis van a lengyelekben fogékonyság a liberális demokrácia és így tovább. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Ezek az értelmezések ugyanazokat a hangokat ütik meg, amelyeket a bipoláris világrend lebomlása után halhattunk (ha én legalábbis nem, "maximum csak felvételről"). Ezek az értelmezések egyedül csak a jelenre figyelnek, nem szeretik a klasszikusokat. Nem kívánok "ünneprontó" lenni,

Ennek megértéséhez fel kell idézni annak a kornak az optimizmusát, amely a kilencvenes évekhez kötődik. Sokan azt várták a hidegháború végétől, hogy a szovjet gyámság alól felszabaduló nemzetek számára egyenes út fog majd vezetni a nyugati típusú, liberális demokrácia hazai adaptálásához és megvalósításához. A spanyol, a görög és a portugál autoriter rendszerek átalakulása táplálta ezt az optimizmust. Azonban a kétezres években már megjelentek a fiatal liberális demokráciákon az első repedések:

Ott, ahol a modellek valamelyest működnek, olyan feltételek vannak, amelyeket repülővel sietősen érkező szakértő csoportok nem képesek megteremteni, mivel ezeknek hosszú időre van szükségük a kiérlelődésre. - Ralf Dahrendorf, 2004.

A híres szociológus-politikai filozófus Dahrendorf a liberális demokrácia egy fontos jellegzetességére mutat rá: a liberális demokrácia nem "csak úgy lesz", hanem az egy hosszú, történelmi folyamat eredményeként alakult ki Nyugaton. Ez egy fontos kitétel, ezt érdemes megjegyezni. Kelet-Közép-Európa országai éppenhogy belecsöppentek abba, ami a nyugatiak számára már több évtizede evidens volt. A posztszocialista országoknak a vasfüggöny lebomlása után az elsődleges céljuk a Nyugathoz való visszatérés volt, azonban az Európai Unió bővítése egy hosszadalmas és embert próbáló folyamat volt.

Az 1990-es években már szinte senkit sem foglalkoztatott az egyes országok történelme, pedig a múlt kutatásából értékes megfigyeléseket tehetünk a jelen fejleményeinek megértése érdekében. A politikatudományon belül a politikai fejlődés olyan irányzatként mutatkozik meg, amely különösen nagy hangsúlyt fektet a múlt vizsgálatára. Az irányzat fő tézise, hogy minden ország politikai berendezkedése egy sajátos fejlődési íven mozog, nem szükségszerű, hogy ugyanarra a fejlődésre mindenki képes lenne. Nem csoda, hogy a liberális univerzalizmus idejében ez a szempont háttérbe szorult.

Azonban a kelet-európaiak a 2009-es válságot követően már egyre szkeptikusabbakká váltak a nyugati modellt illetően, sok esetben olyan mértékű változások mentek végbe, amelyet a politikatudósok sok esetben demokratikus visszacsúszásként értékelnek. Pedig a mostani Nyugat-szkeptikus vélemények messzire vezetnek vissza, akárcsak a jelenkori politikai rendszerek különbözőségei is. Ez sok frusztrációt eredményez az Unió magállamai és a posztszocialista országok között, hiszen utóbbiak nem feltétlenül akarnak megfelelni a nyugatiak normáinak.

Földindulás lenne Tusk potenciális kormányra kerülése? A kormányra kerülő ellenzék feltehetőleg sokkal inkább folytatna EU-konform politikát, azonban kétséges, hogy ezzel véglegesen "megoldódott" a lengyel-kérdés. A liberális demokrácia velejárója, hogy a politikai elitek az ország kormányzása során együttműködésre törekednek, nem viszálykodnak; a választás tétje éppenséggel nem a demokrácia és az ország jövőjének a megvédése a másik féltől. Ebbe nem fér bele, ha egyik a másikat lépten-nyomon lehazaárulózza.

Bár ez a mintázat a nyugati demokráciákra is egyre inkább jellemző, azonban a nyugatiak támaszkodhatnak olyan hagyományrétegekre, amelyek segítségével a jövőben korrigálni tudják a mostani polarizációt. Ilyesfajta előtörténettel azonban a régió országai, így Lengyelország sem rendelkezik feltétlenül. A lengyel választási kampány meg mindenről szólt, csak a megbékélésről és az együttműködési hajlandóságról nem. Egyelőre nem is körvonalazódik, hogy az erőteljes negatív kampányt folytató PiS és "demokráciavédő" ellenzék viszonya ebbe az irányba fog elmozdulni, noha nem is lehet teljesen kizárni.

Igen, egy EU-konform, Orbán-ellenes fordulat van kibontakozóban Lengyelországban. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a lengyel politika természete cseppet sem fog változni, sőt. A lengyel elitek és a társadalom a széttartás mintázatait mutatja, kétséges, hogy a felszínes közeledésen túl érdemben közelebb kerülne a lengyel demokrácia a nyugati modellhez.

A kelet-közép-európai politika jobb megértéséhez érdemes lenne egyszer valakinek mélyebben feldolgoznia régió politikatörténetét. Fel kellene fedezni, hogy a régió politikatudománya mit tud mondani saját politikai fejlődéséről. Ez nem csak a jobb önismeretet szolgálná, hanem a nyugatiak figyelmét is ráirányíthatná azokra az egyediségekre, amelyek meg nem értése megnehezíti az együttműködést Kelet- és Nyugat-Európa között.

Még az új évezred beköszönte előtt megindult egy kínai informatikus meredek útja a sci-fi csúcsára. Cixin Liu potenciálisan korszakalkotó műve a Háromtest-trilógia nem friss kötetek sora és már lassan 10 éve, hogy megjelent az első rész angol nyelvű fordítása.

Azóta 8 millió példány kelt el világszerte, 20 nyelvre lefordítva, közte magyarra is. Az író számos kínai írói kitüntetés díjazottja, ilyenek a Galaxy és a Nebula díjak, amelyek Kína legmegbecsültebb sci-fi kitüntetései (ne felejtsük, hogy a kínai sci-fi szubkultúra nem elenyésző ipart tart mozgásban). 2015-ben a Hugo írói díj nyertese lett, első ázsiaiként a díj történelmében és az Nobel díjas Mo Yan is méltatta eredetiségért, amely a műfaj nagy erénye. Egyik későbbi regénye már sikert aratott a kínai mozikban és a Netflix katalógusába tartozik. Egyre növekszik olvasói tábora és mint ennek a tábornak a részese felmerül bennem a kérdés:

Amikor megjelent az angol nyelvű közösség számára a könyv, viszonylag elhamarkodva kirajzolta a párhuzamot a tisztelt közönség a könyvekből. Spoilerek nélkül, a múlt század Kínája létesít kapcsolatot egy messzi földönkívüli civilizációval, amely számára az élet saját világában jóval kedvezőtlenebbül alakul, mint számunkra a kék bolygónkon. A technikai fejlettségük mássága által felülmúlja a földi hadtudományt – bár lényegében a tudomány minden ágát – és egy proton nagyságú szonda infiltrálja az emberiség tudatát, így a hazai pálya előnye versenyre lép a hátrányos helyzetből induló külvilági civilizációval. Kulcsfontosságú fogalom a továbbiakban a civilizáció.

(Fotó: pexels.com)

Liu maga az utóbbi időben már elhatárolódik a földi-földön kívüli civilizáció és az USA, valamint a Kínai Népköztársaság között vont párhuzamoktól. Az eszképizmusra hivatkozva vitatja, hogy geopolitikai analógia lenne az úgynevezett Trisolaris és a Föld harca, mondván, hogy pont az a lényeg, hogy nem a valóság. Hiteles az állítás, a notóriusan kemény egyetemi felvételi vizsgán, a gao-kaon már tananyagként szerepel a műbe, az író egy interjúban minden ’centrális témákat’ és ’üzenetet’ érintő kérdést a vizsgából elvétett.

„Én író vagyok. Nem valami szellemes hasonlattal a fejemben írok. Csupán egy jó sztorit szeretnék papírra vetni.”

Miért igényel ez tisztázást?

Az Egyesült Államok és Kína közötti farkasszemezés központi cselekményszála volt az elmúlt évtizedeknek és egyre csak kibontakozik a verseny. A Huawei ügy egy érdekes fonala ennek, a Szövetségi Nyomozó Iroda szellemi tulajdon eltulajdonításában, valamint Irán elleni szankciók megsértésébe miatt intézkedett a cég ellen, aminek következtében Kanadában letartóztatták a vállalat pénzügyi igazgatóját Meng Wanzhout (történetesen az alapító vezérigazgató lányát) és az Egyesült Államok kiszolgáltatását követelték. Ez ugyan nem valósult meg, ugyanis Biden elnök alatt ejtették a vádakat és Wanzhou bírság nélkül szabadon hagyta el Kanadát, de még Trump elnök alatt feketelistázták a Huawei Technologiest,

Nem csoda, hogy Cixin Liu nem kíván ennek a gazdasági- és kultúrháborúnak a kereszttűzébe kerülni, még ha mindkét oldalon is megtalálhatóak a művei iránt rajongók, köztük Barack Obama elnök, Mark Zuckerberg Meta vezérigazgató de a Kínai Népköztársaság volt alelnöke Li Yuanchao is. Trump elnökről megjegyzett egy annyit egy washingtoni út során elhaladva egy Trump épület mellett, hogy

„Az egyetlen amerikai elnök, akinek a beszédeit fordítás nélkül értem. Nincsenek nagy szavak vagy komplikált nyelvtan. Mindent, amit mond a lehető legegyszerűbben fejez ki.”

(Fotó: pexels.com)

A 36,5 millió lelket számláló Shanxi tartományban az írók szövetségének az elnöke, akit – és egy kis utalás annak a cikkolvasónak, aki forgatta már az első részt – Da Liu-ként emlegetnek, azaz Nagy Liuként és mivel 7. osztályos tananyag része a 26 millió gimnazistának így ismert az író.

Ezt az illuzórikus idillt ugyan megtörte a ,szégyen évszázada’, a felismerés, hogy léteznek más civilizációk, névlegesen a britek, portugálok később amerikaiak, amelyek technológiai fölényükkel rátörtek a hazai pályát védők civilizációjára. De ez egy olyan történelmileg időtálló és elszánt népet, mint a kínait aligha tarthatja fent tartósan és a kommunizmus csomagolásában egy új korszak felé csörtetnek. Ebben a korszakban a multilaterális világban emelkedik fel Kína első osztályú nemzetté (hogy ez egyedüli dominanciát vagy élvonalban haladást jelent fordítás kérdése) és  gazdasági mutatókat elnézve ez nem is annyira illuzórikus cél. Az ismeretlen technika megosztásra került az eleinte kéretlen globalizált kereskedelem következtében. Kína célja a nemzetközi viharokból győztesen kijönni és ezen a törekvésen költséget, befektetést és kultúrforradalmat nem kímélve dolgozik a párt és a nép.

(Borítókép forrása: Dreamstime)

A növekvő termékértékesítés elérése egyre inkább az újrahasznosítás és a környezettudatosság szellemében történő hirdetéstől függ. Azonban fontos megkérdeznünk magunktól, mennyire vagyunk tisztában az újrahasznosítás folyamatával, és hogy valójában mely anyagokat lehet újrahasznosítani, valamint milyen szerepe van a hulladékok szétválogatásában.

Lássuk most a leggyakrabban újrahasznosított anyagok útját:

Műanyag
A műanyaggyártás és felhasználás kapcsolódó környezeti és éghajlati károkkal jár, ennek mértékét már korábban ismertettük. Ugyanakkor a műanyag rendkívül hasznos, hiszen olcsó előállítású és összetett molekulái miatt nehezen bontódik le. Azonban ezek az előnyök hozták létre a jelenlegi hulladékhelyzetet. A műanyagot típus és szín alapján válogatják, megtisztítják, aprítják és olvasztják újra granulátum formájában. Az újrahasznosított műanyag sokféleképpen felhasználható, például szintetikus ruhák vagy építőanyagok előállítására. Az egyes műanyag típusok újrahasznosítása országok és települések szerint változó. A műanyag termékeken található háromszög alakú nyilakban található szám határozza meg, melyik típusú műanyagról van szó. A 3, 5, 6 és 7-es számú műanyagok újrahasznosítása nehéz és értékük alacsony a piacon, emiatt sok cég nem érzi érdemesnek újrahasznosítani őket. Az 1, 2 és 4-es számok a leggyakrabban újrahasznosított műanyagokat jelölik. Az újrahasznosítás határa a műanyag esetében közel sem végtelen. A műanyag minden újrahasznosítás után visszafordíthatatlanul lebomlik, és ellentétben az üveggel, nem lehet belőle ugyanolyan minőségű terméket előállítani többször. Az egyszer használatos műanyagok jelentik a legnagyobb kihívást, és ezen próbálnak változtatni a lebomló műanyagokkal. Azonban ezek csak speciális körülmények között bomlanak le, és ha nem megfelelően vannak kezelve, apró mikroműanyag részekké válhatnak, amelyek a környezetet terhelik. Az igazi műanyag-alternatívák, például a cukornád vagy a bambusz, ára miatt nem terjedtek el Magyarországon, ahol az emberek még mindig az árat helyezik előtérbe a környezeti hatásokkal szemben.

Papír
Míg a papírt folyamatosan használjuk és elhasználjuk, sok esetben nem vesszük észre, hogy az erdőirtásokhoz vezethet. A papír alapanyaga a fa, amely ugyanúgy megújuló forrás lenne, de gyakran fakivágásokat hajtanak végre gyorsan növekvő fák termesztése céljából a papírgyártáshoz. Az újrahasznosítás során a használt papírról eltávolítják a tintát és a ragasztót. Az újrahasznosított papír előállítása során sok energiát és vizet takarítunk meg. A papírt újrahasznosítás céljából 5-7 alkalommal használhatjuk újra, mielőtt már csak alacsony minőségű termékek, például tojástartók készítésére lenne alkalmas.

Üveg
Az üveg újrahasznosítás során jelentős mennyiségű energiát és pénzt lehet megtakarítani. Egyes cégek az üveget mosás és fertőtlenítés után rögtön újrahasznosítják, míg a szelektív hulladékgyűjtőben landolt üveget szín szerint szétválogatják, apró részekre őrlik, majd mágnesek és lézerek segítségével tisztítják meg a szennyeződésektől. Az újraolvasztott üvegből új üveget készítenek.

Acél
Az acél szétválogatása és újraolvasztása után lemezek vagy tekercsek formájában kerül továbbfeldolgozásra, például autók vagy építőanyagok előállításához.

Alumínium
Az alumínium dobozok (italos dobozok) újrahasznosítása során az energiafelhasználás 95%-át megtakaríthatjuk az új doboz előállítása során. Az alumínium dobozokat feldarabolják, hő segítségével eltávolítják a festékréteget, majd megolvasztják. Az így kezelt alumíniumot hengerek formájában szállítják a gyárakba, ahol újrahasznosított alumíniumból készülnek az új dobozok.

**Egyéb speciális termékek**
Vannak olyan tárgyak, amelyek esetében már iskolás korunktól tudjuk, hogy speciális módon kell megválnunk tőlük. Ilyenek például az elemek és más elektronikai cikkek, amelyek veszélyes hulladéknak számítanak és speciális gyűjtőkben kell elhelyezni őket. Az olajat sem szabad a lefolyóba önteni, hanem megfelelő gyűjtőbe kell helyezni, mivel környezeti károkat okozhat. A lejárt vagy nem szükséges gyógyszereket is gyógyszertárakban vagy egyéb gyógyszereket árusító helyeken kell leadni, mivel ezek vegyi anyagok, amelyek a természetben károsak lehetnek.

Fontos megjegyezni, hogy amikor úgy gondoljuk, hogy egy tárgyat már nem lehet újrahasznosítani, ne dobjuk azonnal a kukába. Gondoljuk végig, hogy hogyan lehetne mégis a körforgásban tartani, hogy megadjuk az esélyt az újrahasznosításnak.

Miért fontos tehát helyesen végezni a szelektív hulladékgyűjtést? Az újrahasznosítás üzlet, és akkor valósul meg, ha ez az eljárás gazdaságos. A szelektív hulladékgyűjtés működését a legjobban támogathatjuk, ha alaposan szétválogatjuk a hulladékunkat, és megfelelően kezelt formában dobáljuk ki. Az összevissza hulladék nehezen feldolgozható és újrahasznosítható, ezért fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy melyik hulladék milyen típusú és állapotban kell elhelyezni. A szelektív hulladékgyűjtés elősegíti az anyagok újrahasznosítását, ezáltal hozzájárulva a fenntartható környezetvédelemhez és erőforrás-megtakarításhoz.

Tehát, a tudatos és helyes szelektív hulladékgyűjtéssel valóban tehetünk a környezetünkért és a jövő generációk számára, miközben elősegítjük az újrahasznosítás üzleti lehetőségeit is.

A gyerekek gyakran kitartóan és könyörtelenül nyafognak, panaszkodnak a zeneiskolai órákra szüleiknek.  Egyetemistaként azért  más megvilágításból érdemes visszanézni ezekre a veszekedésekre.

Az agy, az izomzathoz hasonlóan, akkor fejlődik tovább, ha igénybe vesszük, dolgoztatjuk. Az emberi agy egy különösen sokféle feladat elvégzésére képes számítógép és ahhoz, hogy ezt a sokszínű erőforrást ki tudjuk használni sokféle tréninget tudunk elkövetni.

Van, aki sudokuzik van, aki skandizik, megint mások minden visszajárót lelkiismeretesen kiszámolnak és akad olyan is, aki azért is megkísérli fejben tartani a telefonszámokat. Ezek mozgásban tartják ugyan az agytekervényeket, a bal agyféltekén legalábbis biztosan. Ilyenkor az agy bizonyos régiói briliánsan felvillannának egy  scan során.

Mivel egyszerre pontos számítás és kreatív kihívás azon felül, hogy a neuronok közti információáramlás gyorsul fel a két agyfélteke közötti impulzusterjedés is felpörög. Ilyenkor a kutatók szeme elé egy gyönyörű látvány tárul; az agy jóformán minden része dolgozik, kommunikál és raktároz. Nem elszigetelten egy-egy agyi régió felelős a zenélés komplex művészetéért, hanem együttesen az egész gépezet.

(Fotó: Pexels.com)

Dél-Koreában a társadalom óriási hangsúlyt fektet a tanulmányi teljesítményre, nem meglepő, hogy a Szöuli Nemzeti Egyetem kutatást végzett a témában. A társadalom a zenében jártas egyént műveltnek tartja, egyfajta megbecsüléssel ruházza fel, presztízzsel jár -főként a klasszikus zene területén-, mivel tanult társadalmi réteggel asszociáljuk. De a kulturális jelentőségen túl, amit mi emberek tulajdonítunk, neki kollektívan van tisztán fiziológiai vetülete is.

Sőt, egy zongoraszonátát század milliszekundum alatt meg tudunk különböztetni egy TV fehér zajától. Ilyen bámulatos sebességgel dolgozik az agyunk zene hallgatása és feldolgozása közben.

Olyan hangokra, hangzásokra teszi figyelmessé az agyat, amiket másképp fel sem fogna. A Los Angeles-i Harmony Project kemény sorsú fiataloknak biztosít zenei oktatást immár több évtizede. A tapasztalatuk nem elvont kísérleti eredménye, a diákjaik a zenétől elvont akadémiai területeken is határozott javulást mutatnak. Ez nyilván a hangszertanulás könnyen belátható előnyeinek is köszönhető, mint a kitartó koncentráció és a szorgalom, valamint a közös munka.

Ennyiben nem merülnek ki az előnyök. Zenélés közben matematikai elvont gondolkodással alakítunk esztétikai hangzást precíz motorikus mozdulatokkal. Ehhez auditív és vizuális stimulációt dolgoz fel egyszerre az agy, hogy aztán a harmonikus, művészi élményt kreáljon. Roppant összetett és ennek a gyakorlása hosszútávon a neuronösszeköttetéseket erősíti, memóriafejlesztő sőt később, idős kori demencia esetén a zene a neuroplaszticitást (tehát az agy alkalmazkodóképességét) pozitív irányba stimulálja. Már 15 hónap gyerekkori zenetanulás után kimutatható a szürke állományunk ugrásszerű fejlődése.

„Élet zenélés nélkül számomra felfoghatatlan”

­– jelentette ki Albert Einstein, az emberiség egyik legbriliánsabb elméje.

(Fotó: pexels.com)

A fizikus hegedült és zongorázott, saját és felesége nyilatkozatai alapján munkájának (és életének) központi része voltak Mozart, Bach és Beethoven szonátái (Wagner műveit például kifejezetten "undorral" hallgatta formabontó és szokatlan dallamvezetései miatt). A tudós édesanyja, Pauline Koch kiskorától kezdve zongorázott neki, így ráadásul két hangszeren is megtanult játszani. 13 éves korában a Mozart szonáták harmonikus hangzása és szerkezete, a bécsi klasszicizmus jellegzetességei fogták meg. Hiteles felvétel sosem készült zenéléséről, és a fotók alapján megosztott a közvélemény, hogy egyáltalán jól játszott-e.

Valójában ez nem is különösebben lényeges. A szülők sem azért jártak a zeneiskolai hangversenyekre, hogy gondosan begyakorolt, helyenként hamiskás Bartók gyakorlatokat hallgassanak, hiszen bármikor elérhető már mindenki számára a világtörténelem átfogó zenei palettája, virtuóz előadásokban YouTube-on. Sokkal inkább a gondolkodás, motorika, a szépség iránti érzéket és a kiállás fejlesztését lehet látni visszagondolva a támogató jelenlétük mögött.

A zene minden évben tömegeket mozgat meg. Stadionokba, operaházakba gyűlünk össze koncertekre, a vallásoknak centrális része az éneklés, a zene része az emberiségünknek. És az oktatásunknak sem árt, hiszen a jövőnk alakításában eszköz egy kiegyensúlyozott és sikerélményben gazdag élethez.

  (Fotó: pexels.com)

Borítókép: pexels.com

Az országunkban nagy hagyománya van az informatív közéleti kérdésekkel foglalkozó találkozóknak, mint például a Lakiteleki találkozó vagy a nemrég újra meghirdetett Farkasházy Tivadar nevével összenőtt Balatonszárszói találkozó.

Azonban ezekre a találkozókra önkényes alapon kaptak meghívót a jelöltek és csupán a már – a számukra – méltó emberek vehettek részt, akik már valamit letettek arra a bizonyos asztalra, amit még soha senki nem látott.

Így a Közéleti Ifjúsági Találkozó azt tűzte ki céljának, hogy a közélet iránt érdeklődő, aktív fiatalokat gyűjtse össze az országból és véleménycserével, minden oldaltól függetlenül beszélgessünk, vitázzunk, játszunk és  - elsőnek még csak kicsibe – jöjjünk rá, hogy gondolkozik a másik és milyen Magyarországot szeretnénk magunknak.

Ahogy a megnyitón Katona Illés László mondta, a program egyik szervezője:

,,Azt gondoljuk, hogy nekünk, a mi generációnknak, küldetése van […] A táborral az volt a célunk, hogy olyan beszélgetéseket, olyan vitákat generáljunk, olyan játékokba helyezzük magunkat, ahol megtudjuk tapasztalni azt, hogy habár különböző dolgokat gondolunk, de mégis vannak dolgok, amik közösek bennünk, mégis tudunk közös célokat szabni ennek az országnak”

A Facebook eseményen több mint 86 ember érdeklődött és jó részük el is jött, megannyi helyről, megannyi véleménnyel, megosztani azokat.

A Találkozóra bárki jelentkezhetett, aki 16-25 éves korba tartozik és a szervezők is ugyanaz a korosztály volt, így saját kortársaiknak szervezték meg a programokat, ezzel nagyon bensőséges és segítőkész csapat alakult ki.

Az első nap koncepciója a minőségi véleménycsere volt, amelyet különböző vitaverseny győztesei tartottak, többnyire szimulációval, elméleti és gyakorlati tanácsokkal, majd este pedig a Partizán csatorna inspirálta Közgyűlést tartottak a tudatos bódulatról, ezzel már megalapozva az estét, amelynek nem-hivatalos része legalább annyira volt inspiráló, mint a napközbeni programok.

Hajnalig tartó viták után elkezdődött a második nap.

A második napon egy beszélgetés volt a hatalom természetéről, majd pedig egy kérdőívet tölthettek ki a résztvevők, amely Bíró-Nagy András és Szabó Andrea közös felmérése alapján készült, amelyben az a V4 országainak fiataljainak politikai véleményét kérdezték meg.

Majd este pedig egy levezető kvíz volt, ahol a rendszerváltás utáni kampánykultúrát ismerhették meg a résztvevők, egy játékos kvíz során.

Majd utolsó nap délelőtt pedig csapatokban rendeződtek a résztvevők és minden csapat egy fiktív civilszervezetet kapott, amelynek az identitását kellett kitalálniuk, majd egy fiktív tüntetésen 5 perces szónoklatban bemutatni azt és megvédeni a szervezetet egy TV műsorban.

A Találkozó tehát egyszerre sikeredett szórakoztatóra, kapcsolatteremtőre és szellemileg tartalmasra, több résztvevő is mondta, hogy ez a pár nap alatt úgy érezte magát, mintha több heti egyetemi tananyagot sajátított volna el, játékos formában.

Így összességében hatalmas sikerrel zárult a Közéleti Ifjúsági Találkozó, megmutatta, hogy a fiatalok, bármennyire is máshogy gondolkodnak a világról, akkor is szeretnék megérteni a másikat és a közös pontokat keresni. A rendkívül inspiráló hétvége után meggyőződhettek a szervezők, hogy hagyományt szeretnének indítani és jövőre is lesz Találkozó.

„Egyedül vagyunk Tibor. Egyedül! Te meg én...” – jelenti ki Horn Gyula egy 2006 áprilisában tartott lakossági fórumon. A mondat azóta kultikussá vált, nem véletlenül. Manapság ahogy elnézi az ember a „nagypolitikát”, arra a következtetésre juthat, hogy egyre több az új párt, a magányos farkas, valamint egyre több az olyan egyén, aki valahonnan kiszakadva (vagy sehova sem tartozva) egyedül kívánja megoldani a világ dilemmáit, maroknyi kapaszkodót igénybe véve. Mik a jelenség okai, illetve miért nem üdvözlendő a folyamat?

Esetünk eklatáns példája a 2019 és a 2024-es európai parlamenti választások összevetése, ahol a politikailag értelmezhető formációkból 2019-ben kilenc listát találunk, ebből kettő közös lista (MSZP-Párbeszéd, Fidesz-KDNP), a maradék hét egyéni.

Kettő párt, így a megalakulásuk után 3 (!) darab héttel már választáson indulni szándékozó TPM (Tea Párt Magyarország) és az EMNP (Egységes Magyar Nemzeti Néppártra) nyilvántartásba vételét elutasították. A jóváhagyott kilencből a következő öt lista szerzett legalább egy mandátumot:

• Fidesz–KDNP: 52,56 százalék – 13 mandátum
• Demokratikus Koalíció: 16,05 százalék – 4 mandátum
• Momentum: 9,93 százalék – 2 mandátum
• MSZP–Párbeszéd: 6,61 százalék – 1 mandátum
• Jobbik: 6,34 százalék – 1 mandátum

Nagyot fordult a világ azonban 2019 óta, számos új szereplő tervez kisebb-nagyobb szeletet magáénak tudni a politikai tortából, olykor elfelejtve, hogy a torta mérete állandó, jelenlétük nem jár extra szeletekkel. Ha a költői képet elhagyjuk, elmondható, hogy

Ami 2019-ben kilenc „ikszelési” lehetőséget jelentett, az jövő júniusban legalább egy tucatnyi opciót fog. A jelentősebb (régi)új szereplők közül külön indulna a Párbeszéd, bár a közös lista vágya hajtja a szocialistákat, egyedül száll ringbe a Nép Pártján, Márki-Zay Péter Mindenki Magyarországa Néppártja, a Mesterházy Attila vezette SzocDem-ek és szintén önállóan mérettetné meg magát a frissen zászlót bontott Második Reformkor is. Ha hozzávesszük a biztosan indulókat, akkor könnyen 14-15 fölé futhat a választáson listát állító pártok száma.

Érdekes jelenség. A 2010 utáni Magyarországon legalább két osztódási hullámot figyelembe kell venni. Az első a 2011-es MSZP-DK garnitúra és a 2013 januári LMP-Párbeszéd vezetőség (alapításakor még PM) főszereplésével lezajló perpatvar, a második a ’18-as választások utáni Jobbikból kiszakadó csoportok és az MSZP további feldarabolódása.

A két folyamat közé ékelődne be a Momentum, de a mozgalom helyzete speciális, itt a pártalapítás oka nem a tagok vagy a vezetőség megromlott viszonya és nem is az évek múltával történő visszatérés gondolata, mint Vona Gábor esetében, hanem sokkal inkább az általuk hangoztatott új politikai generáció térnyerésének szükségessége. Márki-Zay Péter és mozgalma, majd az attól elemelkedő pártja esetében sem beszélhetünk nagy visszatérésről, fő politikai portfólióként a korrupció elleni küzdelem és az európai, illetőleg a transzatlanti orientáció került megjelölésre.

Erre alapozva, ebben az értelemben nemcsak a jelenleg Gelencsér Ferenc vezette, hanem a volt miniszterelnök-jelölt igazgatta konglomerátum is kívülálló, így eme két alakulatot nem vesszük figyelembe.

A korábban belengetett első hullám a 2010-es évek első felére datálódik, középpontjában az MSZP és DK, mellettük pedig az LMP és a Párbeszéd Magyarországért:

Szakad az MSZP - Gyurcsányék távoznak – írja a HVG 2011. október 22-én. A platformalakítás meghiúsult, a belső reform elmaradt, a DK kiszakadt. Az akkor leváló mag, tehát Vadai Ágnes, Molnár Csaba, Varjú László vagy Oláh Lajos azóta is frontvonalbeli politikusok. Az első komoly szakadás, az eltelt 12 év pedig megmutatta, hogy igenis komoly következményei lehetnek a pártszakadásnak – még egy olyan történelmi jelenség esetén is, mint az MSZP, mely hiába volt ismert okokból adódóan a génekig beágyazódva a magyar társadalomba mára elvesztette ereje legjavát.

Ungár Péter (LMP) az egyik panelbeszélgetésen úgy fogalmazott:

(Azért a DK a legerősebb ellenzéki párt) „mert a Gyurcsány Ferenc megnyerte a Magyar Szocialista Párt 2011-es tisztújítást…csak kerülőúton”

– eme szellemes mondat része lehet a magyarázatoknak.

Az LMP más tészta. Szintén hárombetűs társával ellentétben sosem volt számottevő politikai erő – a szocialistákra 94-ben 1.8 millióan, 98-ban 1.5 millióan, 2002-ben és 2006-ban pedig egyaránt 2.3 millióan szavaztak és még 2010-ben is közel 1 millió választót mozgattak meg – a zöldpárt legjobb eredménye 400 ezer. (Minden esetben kerekített értékekről van szó)

A bajok eredetét Bajnai Gordonnál és az Együtt 2014-nél érdemes keresni, ugyanis a párt vezetőségét megosztotta a gondolat, hogy csatlakozzanak-e hozzájuk. Schiffer elvetette, mások, így a Karácsony-Jávor-Szabó Tímea trió üdvözölte az ötletet. Az ügy ’13 januárjában tetőzött, amikor az említett trió és a korábban létrehozott platform kilép az LMP-ből és Párbeszéd Magyarország néven új pártot alapít.

A második hullám főszereplője Jobbik. A története dióhéjban a 2018-as választások előtt Vona Gábor pártelnöki vállalásával kezdődött, mely szerint, ha a Jobbik elveszíti az országgyűlési választásokat, akkor lemond vezetői tisztségéről. Ez a forgatókönyv érvényesült, dacára annak a ténynek, hogy több, mint 1 millió választó voksolt a pártra, ami a 2010 utáni legjobb egyéni eredménynek tekinthető az ellenzéki térfélen.

Elmondható, hogy bő öt év leforgása alatt három kiválás történt, míg az „anyapárt” átesett egy – már évekkel korábban belengetett és útnak indított – néppártosodásnak nevezett procedúrán és akkor a kormánypártokra leszavazó exjobbikos választókat még nem említettük.

Rendhagyó politika történeti pillanat.

A cselekmény kronologikus ábrázolása, a dátumok a Jobbik kivételével a zászlóbontást jelzik:

• 2018 április-május: Jobbik (Vona Gábor, majd Sneider Tamás)
• 2018 június: Mi Hazánk Mozgalom (Toroczkai László)
• 2022 augusztus: A Nép Pártján Mozgalom (Jakab Péter)
• 2023 szeptember: Második Reformkor (Vona Gábor)
  
  

A Magyar Szocialista Párt, mint mellékszereplő a második hullámban sem úszta meg az újabb kilépéseket. Mesterházy Attila korábbi miniszterelnökjelölt 23 év MSZP-s lét után távozott és Szocialisták és Demokraták néven új pártot alapít. Csakugyan a távozás mezejére lépett Ujhelyi István, aki Esély Közösség néven civil hálózatot indított tavaly ősszel. Ehhez kapcsolható még Szanyi Tibor és az ISZOM esete 2020-ból. A szavazatvesztés másodlagos, ami fájó az a sok éves szövetség felbomlása és a felhalmozott tapasztalat kiesése.

A bevezetőben feltett kérdés itt válik aktuálissá: miért nem üdvözlendő a folyamat?  Kiegészítésképpen szükséges hozzátenni, hogy nem ésszerű egy-két pártra kihegyezni az azoknál lényegesen túlmutató tendenciát, így általánosságban ajánlatos értelmezni a következőket:

A magyar választási rendszerben 199 mandátum szerezhető meg, ebből 93-ért a különböző listák között zajlik a versengés, 106 viszont „terepen”, egyéni szinten dől el. A kutya itt van elásva. A megszerezhető parlamenti székek több, mint feléért olyan csatában kell győzni, ahol a behemót pártok előnyben vannak. Az oka viszonylag egyszerű, egyfajta reálpolitikai érv:

Pontosan ez történt a legutóbbi választáson is legyen szó Budapest 18-ról vagy Győr-Moson-Sopron 03-ról. Hipotézis szintjén tehát akár úgy is kerülhet kormányra egy politikai erő, hogy a 106 OEVK (országgyűlési egyéni választókerület) döntő részét megnyeri. Nagyon izgalmas látni, hogy amíg a vegyes választási rendszer – az említett egyéni hadszíntérrel a fókuszban – két nagy párt létrejöttét sürgetné, addig ennek éppen a szöges ellentéte megy végbe újabb és újabb kispártok színre lépésével. A helyzet kettősségét tovább erősíti az, hogy a megannyi különválás és a fiatal pártok megjelenése ellenére korábban javarészt közös zászló alatti kampány történt.

Visszapillantva a múltba a két tömb logikája ’98-ban, 2002-ben és 2006-ban nagyobbrészt eredményesebbnek bizonyult.

Milyen konklúziót vonhatunk le a felsorolt esetekből? Milyen jövő vár ránk?

A politikai váteszség, az „odamondogatás” felelőtlen magatartás. Tisztán látszódik azonban, hogy a problémák szőnyeg alá söprése mit eredményez bármely politikai közösségnél, hiszen az elvarratlan szálak pártszakadás ide vagy oda elvarratlanok maradnak és mivel a politika közösségi műfaj, egyedül meglehetősen nehéz, majdnem, hogy lehetetlen érvényesülni. A soron következő választás, főleg az európai parlamenti, komoly vízválasztó lesz az önállóan listát állító pártoknál – közönségesen fogalmazva – a „ki mennyit ér” örökös kérdés végére átmenetileg pont kerül.

Ameddig házon belül nincs rendezve a viszony, addig mindig házon kívülről várható a meglepetés.

(Borítókép forrása: euronews.com) 

Az egyre növekvő környezeti kihívásokra válaszul a fenntarthatóság elvei egyre inkább beépülnek életünk minden területébe, és ennek része a gyermeknevelés is. A fenntartható gyermeknevelés olyan értékeken alapul, amelyek hozzájárulnak a környezetvédelemhez és a jövő generációk jóllétéhez. Ez a megközelítés nem csak a gyermekek és a környezet számára előnyös, hanem a fenntartható jövő felé vezető úton is segítséget nyújt.