Reaktor

Alapvetően két narratívát láthatunk az Európai Parlamenttel kapcsolatban. Az egyik, hogy minden ország a kispadra helyezett politikusát küldi az EP-be, és gyakorlatilag arról szavaznak ott, hogy a műanyag üvegek kupakja, az rajta maradjon-e az üvegen. A másik narratíva pedig az, hogy mégiscsak a harmadik legnagyobb gazdasági erő a világon, és hogy ez méltó erővel és hatalommal foglalkozik ez a bizonyos parlament. Hogyan és miért érdemes foglalkoznunk az EP-vel?

Mind a kettő narratíva, amit mondtál, egyszerre igaz és még igaz sok minden más is mellettük, így a politikus temető kérdés is, mely igazából már nagyon régóta országos vagy pártstratégiák kérdése. Egyébként a Fidesz például nem ilyen, ők egy kifejezetten kompetens EP csapatot szoktak összerakni minden választáson. Van valóban olyan párt, mondjuk a német CDU-t tudnám így említeni, vagy a hagyományosan német és osztrák középpártok szoktak így működni, akik valóban kvázi levitézlett politikusokat az országos első vonalból kiszorult politikusokat, korrupciós botrányokkal sújtott politikusokat, vagy azok szele által meglegyintett politikusokat küldenek ki az EP-be. Ezek jellemzően azok az országok és azok a pártok, ahol általában kormányon van egy középpárti erő, vagy reménye van arra, hogy a következő négy évben valamikor kormányra jut, és az európai érdekérvényesítés döntő többségét kormányzati vonalon viszik. Voltaképpen nincsen igazából szükség az Európai Parlamentben jelentős érdekérvényesítő erővel rendelkező politikusokra.

Vagy azért vannak ott, mert ez az a választás, mondjuk mint a Tisza-párt esetében, amin a legkönnyebb elindulni, de a Nemzeti Tömörülés esetében sokkal inkább arról van szó, hogy Franciaország politikájának minden pólusa - kivéve talán a baloldalt, tehát a valódi szélsőbaloldali macronistákat - rendkívül fontosnak tartja az európai dimenziót, és legalább annyira fontosnak tartja az európai parlamenti csatateret, mint az otthonit. Épp ezért van több olyan párt is - nagy pártok is, első helyen Marine Le Pen pártjával - amely kifejezetten a legfontosabb politikusait küldi az EP-be.

Ami azt illeti, hogy az EP-nek mekkora a jelentősége, miért érdemes figyelni rá. Természetesen igaz, hogy az EP a világ egyetlen olyan parlamentje, amely nem kezdeményezhet törvényjavaslatot. Magyarán amennyiben a Bizottságtól és a Tanácstól érkeznek törvényjavaslatok akkor, ahhoz együttdöntési jog van, ahhoz módosítási jog van, ahhoz különböző jelentések tételének a joga van, de önmagában valóban nem indulhat ki törvényalkotás az EP-ből.

Szerződések szerint alapvetően a Tanács az a nemzeti érdekérvényesítésnek lenne a helye, a Bizottság meg egy bürokratikus intézmény volna, amely vigyáz egyrészt az európai szerződések betartására, másrészt pedig implementálja a lehető legjobb minőségben az Európai Tanácson meghozott döntéseket. A parlament volna a szerződések szerint az egyetlen hely, ahol lehetne pártos szempontokat, ideológiai szempontokat érvényesíteni. Azzal egy kicsit megváltozott a szerepe a parlamentnek, hogy a Bizottság is vindikál magának Jean-Claude Juncker óta egyre inkább politikai jellegű kompetenciákat, de a mai napig igaz az, hogy egyfajta politikai tőkesúlyt a Parlament jelent a Bizottság számára.

Az, hogy átmegy egy bizottsági elnök és az ő programja a parlamenten, az most már korántsem annyira egyértelmű, mint volt 2009 előtt, a Lisszaboni Szerződés előtti időkben. Folyamatos veszély az Európai Bizottság mindenkori elnöke számára, hogy a Parlament őt bármikor visszahívhatja. Úgy érdemes talán nézni az EP-t, hogy a Parlament frakcióarányai, mandátumarányai, azok egy olyan tőkesúlyt jelentenek az Európai Bizottságon, amelyeket megállapítanak minden öt évben egyszer és minden öt évben annak az öt évnek az elején megállapított súlyozás eszerint húzza jobbra vagy balra, zöld vagy liberális irányba, konzervatív vagy szociáldemokrata irányba a Bizottság működését. Hogyha a parlament által elfogadhatónak vélt keretek közül kilép a bizottság, a parlament közbeléphet.

Mindig van egy iránymutató, befolyásoló szerepe a Parlamentnek politikai értelemben, ami meghatározza a Bizottság mozgásterét. Például, amikor a magyarországi uniós pénzek kérdéséről beszélünk, akkor nagyon sokan szeretik figyelmen kívül hagyni azt, hogy a Bizottság döntéseinek, meg a Tanács döntésének a betűjén túl Magyarországnak milyen követelményeket kell teljesítenie.

Ebben a tekintetben is, amikor konkrét európai uniós jogszabályban le van írva, hogy mi volna Magyarország dolga, hogyan lehetne hozzáférni az uniós pénzeinkhez, akkor az EP tisztán politikai és mindenféle jogi szempontot nélkülöző nyomásának a hatása alatt van a Bizottság, és ez határozza meg a mozgásterét a Magyarországgal való tárgyalásban. Nem érdemes figyelmen kívül hagyni az Európai Parlamentet.

Magyarországon a választások tétjét a háború vagy béke kérdése köré csoportosította a kormánypártok a kommunikációja. Máshol is ez volt a választások tétje avagy egy nagymintás felmérés történt a következő tagállami országgyűlési választásokra?

Bár egyre inkább létezik európai belpolitika, egyre inkább európaizálódnak az európai nemzetek nemzetállami politikái, és egyre inkább van egy jelenléte, legalábbis az értelmiség vagy a politikailag legaktívabbak életében annak, hogy az ő kedvenc pártjuk az melyik frakcióban politizál, és az a frakció mit csinál az Európai Parlamentben, de ennek ellenére én azt gondolom, hogy nem lehet összeurópai tétet meghatározni egy EP választásnak. Nemzeti tétek összességéről lehet beszélni, és ezek a nemzeti tétek gyakran összeállnak nagyon hasonló nemzeti tétekké különböző országok között.

Az a háború és béke keretezés, amit a magyar kormánypárt használt Magyarországon, ez például egy teljesen releváns valid keretezés volt mondjuk az osztrák, a francia, a cseh vagy a szlovák EP választáson. Több tagállam is volt, ahol valóban élesen megjelent a háború és béke kérdése a különböző pártok szembenállásában. Nyilván Lengyelország esetében nem volt háború és béketematika, hisz ez egy olyan téma volt, amelyben árnyalatnyi különbségekkel, de alapvetően a legfontosabb ellenzék és a legfontosabb kormánypárti erő egyetértett. Magyarországra vonatkoztatva is, meg számos más tagállamra vonatkoztatva is megáll az a tét, hogy háború és béke volt a választásnak az elsődleges kérdése, így nevezhetjük egy nagy összeurópai kérdésnek. Biztos, hogy volt olyan európai tétje ennek a választásnak, hogy háború lesz vagy béke.

Ez fontos kérdése volt a választásnak és nem csak Magyarországon merült föl, mint kérdés. Egyértelműen fölmerült kérdésként a zöld átállásnak a jövője, illetve az Európai Unió versenyképessége is egy olyan ügy volt, pláne a zöld átállással ellentétben, vagy azzal egy folytonos vitafolyamatban, amit azonosítottunk olyan tétként, amely több európai országban jelentette a politikának a tárgyát.

Eldőltek ezen tétek a választásokon?

A háború kapcsán azt hiszem, hogy még egy választást, az amerikait, meg kell várni, mire az kiderül, hogy mi lesz a helyzet. Az világosan látszik, hogy az Európai Néppárt az belül egy részben megosztott erő annak kapcsán, hogy mi volna a helyes Ukrajna politika. Szavazásilag teljesen világos, a nemzeti belpolitikák szempontjából nem teljesen világos, hogy az ukrajnai háborúról ők mit gondolnak, ezért nem lehet azt világosan megállapítani, hogy most a háborúpárti vagy a háborúellenes, tehát az ukrajnai konfliktust katonai úton megoldani kívánó, vagy más megoldást keresni kívánó, azt hiszem, ez a kevésbé politikai és elemzőképesebb megállapítás, hogy melyik rész nyert ebből a kettőből.

Ez a kérdés nem dőlt el. Az a kérdés eldőlt Ursula von der Leyen újraválasztásával, bár ez jelentős konfliktusok mentén dőlt el, és a továbbiakban is jelentős konfliktusokat fog okozni. Alapvetően a zöld átállás az nagy vonalaiban úgy fog tovább menni, ahogyan eddig zajlott, de ez az elsődleges sérülékenysége is az Ursula von der Leyen-féle bizottságnak. Ha megnézzük azt, hogy hogyan választották őt most újra. Lényegében az, ami megmentette őt a bukástól, az a zöld trakció viszonylag zárt kiállása volt Ursula von der Leyen mellett. Nem valósult meg semmi a jobbra való nyitásból. Giorgia Meloni delegációja sem szavazta meg az ECR-ból, néhány teljesen jelentéktelen ECR-os frakció szavazta meg. Ez azt jelenti, hogy az Európai Néppárt és a Zöldek viszonya és konfliktusa annak kapcsán, hogy hogyan áll egymással viszályban, vitában az Európai Unió gazdasági versenyképessége és a zöld átállás, ez fogja meghatározni azt, hogy mikor milyen többséggel fognak kialakulni az Európai Parlamentben. Tehát ilyen értelemben a bizottság programja szempontjából eldőlt ugyan, hogy marad úgy az ördögállás, ahogyan volt, de az is világos, hogy ez nem lesz egy stabil irányvonal.

Ami biztos, hogy nyert ezen a választáson, és ott tényleg világosan meg lehet állapítani a határvonalat az ez ellen meg az emellett kampányoló erők között, az Európai Unió versenyképessége iránti elkötelezettség. Ez egy légből kapott felhőszerű, rendkívül tisztázatlan fogalomnak tűnhet így első hallásra. Valójában arról van szó, hogy az valahogy azért még sincsen jól, hogy az Európai Unió többedik éve negatív vagy nulla gazdasági növekedést produkál, miközben gyakorlatilag mindenki más, minden más nagy gazdasági blokk, ideértve egyébként a nem nagy gazdasági blokk, hanem gazdasági értelemben egy közepesen nagy európai országgal vetekedő háborús Oroszországot is messze előzi az Európai Uniót gazdasági növekedésben. Ez elkezdett egyre több mindenkit zavarni, és a versenyképességi kérdések azok érdeklik a liberális Renew-t, az Európai Néppártot, és érdekelnek onnan jobbra is mindenkit. Nagyon egyértelműen győzött az EP választáson az az álláspont, hogy az Európai Unió gazdasági versenyképességén több különböző módszerrel, kereskedelempolitika hatékonyabbá tételével, esetleg a szankciók felülvizsgálatával, az ipari beruházásokkal, az európai ipar támogatására vonatkozó szabályok liberalizálásával javítani kell.

Orbán Viktor már 2019-ben, de most is '24-ben is egy nagy jobboldali áttörésről beszélt. Hogyan szerepelt a jobboldal? Elérte ezt a nagy áttörő sikert, vagy ez egy hosszabb távú projekt?

Unalmas válaszom lesz, nézőpont kérdése. Hogyha a jobboldalt úgy számoljuk, hogy az Európai Néppárt a jobboldal része, és ez az Európai Néppárt számos tagpártja kapcsán, pláne gazdasági tekintetben, ez egy értelmes keretezés, akkor nem csak, hogy áttört a jobboldal, hanem igazából illegitimmé vált az a néppárti, szocialista-liberális együttműködés, ami egészen eddig az Európai Unió működését meghatározta, hisz voltaképpen, hogyha jobboldal-baloldal felosztásban vizsgáljuk az Európai Parlamentet, akkor a jobboldal győzött.

Az Európai Néppárttól jobbra álló párt vezeti Csehországban is a koalíciót, csak egészen tisztelettel és udvariasan. Bár ez nagyon sokszor bebizonyosodott, hogy nem így van, hogy jönnek a nácik akkor, hogyha az Európai Néppárttól jobbra is lehet valaki kormánypárt, vagy határozhat meg valaki politikai irányvonalakat nemzeti politikákban. Ennek ellenére nagyon sokan azt gondolják, hogy minden, ami a Néppárttól jobbra van, az Hitler környékén van.

Ha ebből a szempontból vizsgáljuk, hogy ezt a Cordon sanitaire-t sikerült-e áttörni, tehát lettek-e annyival erősebbek a Néppárttól jobbra álló erők, hogy ne lehessen többé fenntartani ezt a bocsánat kifejezésért idiotikus, tehát empirikusan sok szempontból már megcáfolt tézist, hogy minden, ami a Néppárttól jobbra van, az Hitler. Ebből a szempontból nem történt meg a jobboldali áttörés. A mai napig az egy teljesen lehetséges eljárásrend, hogy nem egyszerűen csak az Európai Parlament két új frakciója, melyek összességében több mint 100 képviselőt tömörítenek, majdnem az EP negyedét, nem kap az Európai Parlamentben számára megfelelő alelnöki státuszt, meg bizottsági elnöki státuszt, hanem az is legitim, hogy az ECR kapcsán, akiknek a vezetője, Giorgia Meloni azt hiszem, hogy az elmúlt két évben azért bizonyította, hogyha valaki nem Hitler, akkor azért ő nem Hitler, ennek ellenére meg lehet az ECR-rel is csinálni azt, hogy csak a második körben engedik át az alelnökeiket nagyon-nagyon szűk többséggel, és a bizottsági osztozkodásnál is például a LIBE bizottság elnöki posztját, amit ők kértek, azt jogállamisági okokra hivatkozva el tudta tőlük venni a liberális Renew frakció.

Ami esetleg sikerként értelmezhető, az az, hogy azok a műveletek, amikre innentől kezdve kényszerül az Európai Parlament Ancien rezsimje, a régi többség, meg az Európai Bizottságnak is különböző erői, annak érdekében, hogy elszigeteljék az európai jobboldalt, ami viszont megerősödni megerősödött, azok egyre abszurdabbak lesznek. A Magyarországgal szembeni informális bojkott, tehát annak a bejelentése von der Leyen bizottsági elnök asszony részéről, hogy nem vehetnek részt biztosok a Magyarországon tartandó informális tanácsüléseken, ez egy olyan dolog, ami az európai tagállamok többségében ezt ki kell mondani, egy abszurd reakció, egy óvodás reakciónak a képét alakította ki, és nem megy ezzel együtt az európai uniós tagállamok döntő többsége.

Magyarországgal szemben a legellenségesebb és főleg a háború miatt legellenségesebb balti és lengyel tömb az, amely e mögé beállt, valamint az a Svédország, amelynek nyilván vannak sérelmei Magyarországgal szemben a NATO-csatlakozás kései megszavazása miatt, de az összes többi kvázi értelmes nagy ország az Európai Unióban ezt a marhaságot már nem csinálja. Egy csomó olyan művelet lesz még ebben az öt évben, amikor meg fogja próbálni az európai mainstream azt, hogy elszigetelje, ne adja meg a politikai jogokat annak a jobboldalnak, amely mostanra tényleg egy fajsúlyos szereplővé nőtte már ki magát az Európai Parlamentben és ennek az abszurditása éppúgy, ahogy ez Amerikában megtörtént már, ez azt hiszem, hogy át fog szivárogni a szavazókhoz.

Amit Amerikában látunk, az például az, hogy Donald Trump ellen ez a toposz, hogy tönkretenné az amerikai demokráciát és a demokratikus kereteken kívül van, és ezért nem szabad megválasztani, ez látványosan egyre kevésbé működik. Kelet-Németországban az AfD-vel szemben ugyanennek a toposznak az alkalmazása olyannyira nem működik, hogy szinte egész Kelet-Németországban talán - egy szövetségi állam kivételével - a legerősebb párt az Afd. Előbb-utóbb az európai belpolitikának a szintjén is el fogunk jutni arra a szintre, hogy olyan dedósnak, óvodásnak, infantilisnek fog tűnni ez a bojkottáló és elszigetelődő mentalitás, hogy a választók fogják kikényszeríteni azt, hogy ennek legyen vége.

A Patrióták Európáért néven alapult frakcióról mit tudunk? Egyrészt valahol egy óriási siker, másrészt egyfajta úgynevezett karanténban vannak, úgy, hogy mégse tudnak bizottsági tisztségeket vagy alelnöki tisztséget birtokolni. A harmadik legnagyobb frakció mennyire jelent valódi hatalmat az elmúlt hetek alakulásának fényében?

Mivel az igazi tisztségek, egy parlamenti alelnöki tisztség és egy bizottsági elnöki alelnöki tisztség az szépen cseng, és a parlament napirendjére nézve valóban jelentős hatalommal bír, de az amúgy sem kimondottan nagy törvényhozási hatalommal rendelkező parlamenten belül még egy ilyen alvezéri tisztség. Most ennek az elvesztése szimbolikusan fáj, politikailag nehezen elfogadható, de azért döbbenetes politikai mozgástér szűkülés nem fog jelenteni annak a két frakciónak, ugye a patriótáknak és a szuverén Nemzetek Európájának, aki ezeket a pozíciókat nem kapta meg.

Az európai szakpolitikák befolyásolásának a szempontjából siker, ez egy nagyobb erő, mint korábban volt, és attól fog függeni a törvényhozási sikereknek a mértéke, hogy továbbra is képes lesz-e a Néppárt eladni azt, hogy hiába ő az Európai Parlament legfontosabb és legnagyobb, leghatalmasabb és legerősebb frakciója, gyakorlatilag szavazógépként asszisztál zöld vagy szociáldemokrata, liberális prioritásoknak a megvalósításához. Azért a nap végén jobboldali politikát, mérsékelt jobboldalit is akarnak az Európai Néppárt szavazói.

Az Európai Unió szinte minden tagállamában valamilyen ilyen szándék vezérelte azokat, akik a CSU-ra, a francia republikánusokra, a svéd mérsékeltekre szavaztak vagy a finn Nemzeti Koalíció Pártra szavaztak. Ezen szavazók alapvetően jobboldali szavazók, az ő tűrőképességük nem fogja minden alkalommal befogadni azt, hogy zöld politikák valósuljanak meg, és minden ilyen helyzethez, amikor a Néppárt tagpártjai a saját tagállamaikban nehéz politikai helyzetbe kerülnek, és nem fogják tudni átvinni a zöld, szocdem megoldásokat, lesz egy alternatív többség az Európai Parlamentben a Néppárt és a tőle jobbra álló mindenki részvételével. Ez szerintem egy borzasztóan fontos, jelentős siker.

Emellett meg ott vannak a számok, hogy ez 84 képviselő 12 ország 15 pártjából, és növekedési potenciállal két irányba is. Egyrészt van még néhány közép-európai párt, amelynél én azt sejtem, hogy esély lehet arra, hogy ők ide belépjenek. A lengyel Pis-nél elég hamarosan elérkezik politikai életciklusa végéhez Jaroslaw Kaczynski, aki 75 éves és az elmúlt ősszel azért hozott a Pis-nek egy olyan választási, akárhogy nézzük, vereséggel felérő győzelmet, hogy a Pis első párt lett, de nem alakított kormányt. Ami ahhoz biztosan el fog vezetni, hogy Kaczynski tekintélye már nem lesz az, mint korábban volt. Utódlást nézve amennyiben a Morawiecki-vonal győzedelmeskedik, akkor a Pis számos kérdésben pragmatikusabb lesz és kevésbé ideologikus, ami megnyithatja annak az esélyét, hogy vagy részben, vagy egészben a PIS esetleg átcsatlakozzon a Patriótákhoz.

Ott van egy nagyon régen húzódó kérdés, a Szlovén Demokrata Pártnak a kérdése, amely Janez Jansanak a pártja. Orbán utolsó néppárti szövetségese volt nagyon sokáig, többszörösen a Bizottság által is kikezdett volt szlovén kormányfő továbbra is Szlovénia legnépszerűbb politikusa és legnépszerűbb pártjának a vezetője. Van az a helyzet, amikor Janez Jansa meg tudja hozni azt a döntést, hogy ő kilép az Európai Néppártból. Egy kis országhoz mérve az ő négyfős delegációja nem kicsi.

Hasonló a helyzet a szlovák szocialista képviselőkkel. Ők annak kapcsán tudnak rákapcsolódni a Patriótákra, hogy a Patrióták alapvető törésvonala az a föderalisták kontra szuverenisták párharc. Ebben a kérdésben ugyan baloldali az irány, de a gyakorlatban teljesen egyértelműen szuverenisták, fölmerülhet annak a lehetősége, pláne úgy, hogy a Szocialisták és Demokraták visszautasították mindkét pártot, esetleg ők ebben a frakcióban kötnek ki. Semmiképpen nem most, ha egyáltalán, akkor az év végén vagy ezután. Szlovákiának az esetében tudni kell azt, hogy ott van még egy szempont.

Nem beszéltünk még arról, hogy miután a von der Leyen mögötti koalícióba nem szállt be az ECR, tehát egyértelműen megbukott Melonionak az a kísérlete, hogy valamit kiszedjen von der Leyenből a támogató szavazataiért cserébe, ami világossá fogja tenni az ECR számára is azt, hogy igazából politikai szövetségkeresés az ő számára jobbra lehetséges, mert mindegy, hogy mit csinál, ha fejre áll, akkor is az a helyzet, hogy a Néppártól balra álló pártok őt Hitlernek tartják, bár Giorgia Meloni külpolitikáját nagyon nehéz megkülönböztetni néha Olaf Scholzétól, vagy Emmanuel Macronétól. Ha meg is lehet különböztetni, akkor azért, mert Ukrajna-pártibb, vagy háborúpártibb, ahogy tetszik, mint az említett előbbi két vezetőé. Azt hiszem, hogy az ECR megtanulta, hogy jobbra vannak szövetségi partnerek, minden más esetében csak egészen megalázó dealeket lehet kötni, amiből nem kap olyan sokat az ECR, mint amit esetleg jobbról kaphatnak.

Az Európai Parlamentben azonban még mindig megfigyelhető egyrészt egy erős baloldali, a médiában különösen erős, mainstream, másrészt egy marginalizálódási folyamat. Mennyire láthatjuk a mostani választások eredménye alapján, hogy hanyatlik a baloldal, mennyire tud átlépni ezen a hanyatláson?

Az, hogy a baloldal hanyatlik, azt így európai szinten borzasztóan nehéz volna kijelenteni, hisz a Szocialisták és Demokraták frakciója stagnált ezen a választáson. Akik durván vesztettek, azok a liberálisok voltak és a zöldek. Most, hogy őket a baloldalhoz soroljuk-e... sorolhatjuk a baloldalhoz, nagyon sok szempontból oda illenének, de én megtartanám a maga ideológiai tisztaságában a baloldali jelzőt, egyszerűen azért, mert ennek tényleg van értelme.

Az, hogy a baloldal, mint olyan, egy felesleges dolog lett volna, az szerintem egy nagyon nehezen képviselhető álláspont. Én azt látom az európai baloldalon, hogy vannak olyan európai baloldali pártok, amelyek ideologikusak, amelyek valóban, ahogy mondod, elhagyták a munkáspárti bázisukat, és elkezdtek egyrészt kicsi a kisebbségi csoportokkal foglalkozni, másrészt zöld átállással, meg magasztos ötletekkel, és őket valóban elküldték nyaralni a választók. A német zöldek eredménye az egy katasztrófa. Emmanuel Macron versenyének az eredménye egy katasztrófa. A magyar baloldal jóformán eltűnt.

Ugyanakkor, ha megnézzük mondjuk Franciaországban a szocialista párt, illetőleg Luc Melanchon eredményeit, azok tisztességes eredmények. Németországban alakult egy új baloldali párt Sarah Wagenknecht körül, ami most hozta be az első érdemleges jó eredményét ezen az európai parlamenti választáson. A szlovák baloldal is kifejezetten jól szerepel.

Azok gyengültek meg és hanyatlottak le, akik nem ebbe az irányba mentek. Szerintem, ha valamire jó az európai parlamenti választás, az az, hogy megtalálják újra a maguk munkásbázisát. Ennél biztosabb törésvonalra a politikában nagyon-nagyon nehéz számítani, mint a baloldal-jobboldal törésvonala. Ez az egyik legfontosabb törésvonal a világon, mert legitim érdek a vállalkozó érdeke is, legitim érdek a munkás érdeke, és örökké az is lesz, örökké mind a kettőnek igaza lesz valamiben, és örökké ellene fognak menni a másiknak. Ennél biztosabb és egyértelműbb politikai piac, mint a jobboldal és a baloldal szembenállása, nincs a világon.

Aki megtalálja a helyét ebben, képes szuverenista módon a saját munkásainak a pártján álló, a saját keresetből élők pártján álló politikát folytatni, mint a szlovák vagy a francia baloldal, annak sikere lesz. A baloldalnak van nyitottsága épp azért, mert aki most Európába bevándorol, az alapvetően az alsóbb osztályokba, segélyből vagy a bérből élők osztályába tagozódik be. Van nyitási lehetőség a bevándorlók irányába is, akik Nyugat-Európában egyre nagyobb választói csoport. Ez látszik azon is, hogy a francia baloldal egy nyíltan palesztinpárti kampányt folytatott ebben a kampányban, és nagyon sikeres volt vele a muszlim válaszoknak a körében. Mindenki, aki megtalálja a klasszikus baloldali feladatot, és a munkásokat képviseli, hajlandó némi szuverenizmusra, és nem egy divatbaloldali politikát folytat, annak van továbbra is jövője, ezt mutatta az európai parlamenti választás.

Mi az az ellentét, amit laikusként érdemes megfigyelni?

Szubjektív leszek, az én kedvenc törésvonalam az a normativista vs ideologikus képviselők. Nekem ez a legtöbbet mondó, ez az, ami valójában megmutatja azt, hogy az európai politikában egy magyar és a magyar kormány számára milyen jövő érhető el. A fontos szerintem az, hogy melyek azok a politikai erők, amelyek nem felejtették el a matematikát, amelyek mindenféle zöld terveiket vagy külpolitikai terveiket úgy valósítják meg, hogy ragaszkodnak ahhoz, hogy annak köze legyen a valósághoz.

Ezzel szemben vannak sajnos olyan politikai pártok, amelyek mondjuk az ukrajnai háború ügyében nem morálisan tévednek nagyot, nem igaztalan vagy illegitim dolgokat mondanak, ugyanis nagyon szép dolog azt mondani, hogy takarodjon Oroszország az agresszor Ukrajna földjéről, hanem olyan politikát visznek, amely egyszerűen köszönőviszonyban sincsen azzal a terepi valósággal, hogy Ukrajnában másfél éve nem volt ukrán katonai siker. Erre a katonai helyzetre egyszerűen nem lehet ugyanazt a politikát ráépíteni, mint amit rá lehetett akkor, amikor Ukrajna éppen ellentámadásban volt Harkov és Herszon környékén.

Akiknek fontosabb az, hogy azt mondják, hogy Putyin nem nyerhet, mint az, hogy szembesüljenek a katonai realitással az ukrán terepen, vagy akiknek fontosabb az, hogy Európa legyen okvetlenül a legelső, aki eléri a nettó zéró szén-dioxid kibocsátást, és nem foglalkoznak ennek az olyan külpolitikai szálaival, mint például, hogy hogyan egyeztetjük össze a Kína-politikánkat, meg hogyan egyeztetjük össze azzal, hogy az európaiaknak a nap végén enniük is kellene valamit. Az ő esetükben félek attól, hogy tényleg képesek a szakadékba vezetni az Európai Uniót, és abban viszont nem vagyok optimista, hogy pragmatikus többség volna az Európai Parlamentben. Léteznek pragmatikus pártok például a szocik vagy a liberálisok között, de azt gondolom, hogy a pragmatikusok alapvetően sajnos alulmaradtak ezen az EP választáson.

A következő öt évben mire következtethetünk a szuverensta kontra föderalista dimenzióban?

Föderalista győzelem született ezen az EP választáson, szerintem ha valami, akkor ez teljesen egyértelmű. A jelenlegi bizottsági elnök mögött álló többség egy föderalista többség és az EP-b, ebben egy kicsit igazságtalan vagyok, hogyha ezt így kijelentem, hogy föderalista győzelem született.

Az EP az, amelynek eminens érdeke meghaladni ezeket a nemzeti határokat, így a nemzeteket és tényleg ez nem a hibája neki, hanem egy tervezési jellemzője, egy alapvetően föderális intézmény, amelyben született egy föderális többség, mely nem jelent különösebben sok jót a szuverenisták számára. Azt gondolom, hogy borzasztóan nehéz lesz megállítani a föderalista nyomulást, mert az EP-ben nekik egyértelműen többségük van. Ez az a kérdés, amiben igazából a Néppárt nagyon eltér a tőle jobbra álló pártoktól, ezért merik a szájukra venni azt a szerintem mélységesen sértő és illegitim kifejezést, hogy az európai jobboldal pártjai Európa-ellenesek lennének, mert ugye az ő számukra az Európa ellenes, az azt jelenti, hogy mindenki, aki nem abban hisz, hogy szorosabban és közösebben és integráltabban kellene irányítani az Európai Uniót, mindenki, aki nem abban hisz, hogy Európa attól lesz erős, hogy több hatalma van a bizottsági elnöknek, az Európa-ellenes.

Ezért létezhet egyáltalán ez a keretezés, hogy Európa-pártiak, meg Európa-ellenesek. Sajnos ebben az ügyben fölösleges többség van. Ebből a szempontból a tendencia nagyon-nagyon egyértelmű. Ami hozhat ebben változást, az a bővítés. Az Európai Unió összes jelenleg a bővítési folyamatban álló tagjelölt állama, Grúziától Szerbiáig, mind egy szálig olyan állam, amely valamilyen nem is olyan régen lezajlott, vagy éppen zajló nemzeti alapú konfliktusban alakult ki.. Ha valami jellemzi Szerbiát, az a nacionalizmus, ha valami jellemzi egyébként - azt nem veszik még észre, de majd észreveszik - Ukrajnát az szintén a nacionalizmus. Ezek olyan tényezők, hogyha innen akárkit beveszünk a klubba, akkor ebből nem tud más jönni egy ennyire erősen nacionalista nép bevételével, mint egy súlypont eltolódása a nacionalisták és a szuverenisták irányába. Ha valami adhat reményt a szuverenistáknak, és nyilván pont ezért is izmoznak annyira effelé, az pont a bővítés, mert ez az, ami ki tudja egyensúlyozni az európai uniós működést, amibe belekényelmesedett a jelenlegi többség.

Tényleg ilyen hatalmas nagy jelentőséggel bír az, hogy ki lesz az Egyesült Államok elnöke, vagy ez igazából egy ilyen politikai szimbólum, kommunikációs termék?

Ez egyértelműen egy hatalmas jelentőségű kérdés több szinten is. Egyrészt, bár David Pressman Magyarországra és Orbán Viktorra szokta mondani, hogy szélsőségesen pártossá teszi Trump mellé állásával a magyar-amerikai kapcsolatokat, de valójában az egész európai-amerikai viszony is szélsőségesen pártos, mióta Trump van a politikában. Azóta többé-kevésbé minden nyugat-európai vezető, jelenleg inkumbens vezető, az nettó trump ellen csinál politikát. Csak Közép-Európában van némi megértés a lengyelekben, a mostani lengyel kormányban is, meg a magyarokban az iránt, hogy a trumpi Amerika és egy legitim Amerika. Ezzel azt akarom mondani, hogy azok, akik most az amerikai-európai együttműködés és a közös amerikai-európai erőfeszítések legnagyobb támogatói, azok esetleg egy Trump elnökség alatt szélsebesen válnának az európai stratégiai autonómiának a leghangosabb szószólóivá.

Abból a szempontból, hogy Európa stratégiai autonómiára törekszik, vagy megelégszik azzal a szereppel, hogy ő azért az Amerikai Egyesült Államoknak alárendelt része ebben a transzatlanti kapcsolatban, ebből a szempontból van hatalmas jelentősége annak, hogy olyan elnök van-e Amerikában, akit szeretnek az európai vezetők, vagy olyan, akivel nem szívesen dolgoznak együtt. A másik meg az, hogy miután az EU-nak nincs (lehetne) önálló Ukrajna politikája, ezért bármilyen Ukrajna-politikai, vagy Kína-politikai egyébként irányváltás Amerikában, ami ha nem is hézagmentesen, de azért észrevehetően átgyűrűzik az európai politikába.

Egyszerre Európa autonómiája vagy függősége kapcsán is egy hatalmas nagy kérdőjel, az amerikai választás ebben is dönteni fog, és az Európa mozgásterét, gazdasági jövőjét, fejlődését, békéjét, jólétét, mindenét leginkább meghatározó két külpolitikai kérdés, az Európa-oroszország viszony zárójelben Ukrajnával, meg az Európa-kínai viszony is olyan, amely értelmezhetetlen anélkül, hogy hozzánéznénk, hogy milyen az amerikai viszonyulás ezekhez a kérdésekhez. Az európai politika követő magatartásban van mind a két politikai viszonylatban, éppen ezért igazából a fontos kérdés az pont az amerikai választás ezekben a kérdésekben.

Meg merem kockáztatni, hogy az európai Oroszország-politika, az európai ukrán politika, az európai Kína-politika szempontjából az amerikai választás még fontosabb is, mint az EP választás.

(Borítókép forrása: facebook.com/KohanMatyasHivatalos)

A “Magyar Tenger” napjaink egyik legfontosabb belföldi turisztikai célpontja és Budapest után a külföldiek legkedveltebb úticélja Magyarországon. A 77 km hosszú tó északi és déli partján a települések szinte egymást érik, azonban a falvak és városok rendkívül sokszínű funkciókat látnak el. A Balaton településeinek egy része a bortermelésre, mások a turizmusra, kulturális szerepre rendezkedtek be, így kijelenthető, hogy a Balcsi változatos programkínálattal csalogatja az üdülni vágyókat. A legtöbben persze nem túrázni vagy borkóstolóra érkeznek, hanem a tóban való fürdés különleges élményét szeretnék átélni. Manapság magától értetődő egy balatoni hétvége a kánikula idején, de fürdőzés a történelem során nem tartozott a helyi lakosság szokásai közé. De mégis mióta úszhatunk a tóban?

A Balaton egy műhold felvételen

Forrás: WM

A Balaton sekély, édes vizű tó, mely gazdag élővilággal büszkélkedhet. A tó neve is ezen ismertetőjegyére utal, hiszen a Balaton név a szláv elnevezésből ered, mely a latin ’sekély, mocsaras tó’ jelentésű szóra vezethető vissza. Ugyan nem tudhatjuk, hogy a római korban pontosan milyen mély volt a Balaton, magabiztosan kijelenthető, hogy mélysége a jelenlegi átlagmélység közelében lehetett. A déli parton jellemzően sekélyebb a víz, a strandokon akár több száz métert is sétálhatunk a vízben, mire az ellepi a fejünket. Ezzel szemben az északi parton valamivel gyorsabban mélyül a víz, de komoly mélységekről ott sem beszélhetünk. A tó legmélyebb pontja a ’Tihanyi-kút’, mely a Szántódot Tihannyal összekötő rév közelében helyezkedik el. Mélysége 10 és 13 méter között van. Kijelenthető tehát, hogy a tó adottságai – különösen a vízszabályozás ideje óta – kifejezetten alkalmassá teszik a Balatont a fürdőzésre.

A római korban a Dunántúl Pannonia Provincia néven a birodalom részét képezte, így a római irodalomban gyakran előfordul a tó említése. Meg nem erősített feltételezések szerint a Balaton északi és déli partjai mentén elszórva erődök is épültek, mely a vízfelület stratégiai fontosságára utalhat. A Magyar Királyság megalakulása után a tó évszázadokig természetes akadályt jelentett, mocsaras jellege miatt nem hasznosították különösebb célokra. A török hódoltság idején ezen funkciója értelmet nyert, a Királyi Magyarország és a Hódoltság határvonala évtizedekig a Balaton volt a somogyi és veszprémi régióban. A tó mentén a 17. századtól egyre több település jelent meg, melyet jól jelez, hogy a 18. század közepén már balatoni rév működött a Balaton négy városa között. Ez azonban a vízszabályozás előtti időkben – amikor a tó vize kiszámíthatatlan rendszerességgel mosta el a parti településeket – még nem jelentett állandó összeköttetést.

A Balaton vízfelülete a vízszabályozás előtt gyakran változtatott alakot

Forrás: mek.oszk.hu

A balatoni árvízszabályozás, a gőzhajózás elindítása és a szélesebb társadalmi csoportok számára is elérhető fürdőzés mind a 19. században kezdtek kibontakozni. Az árvízszabályozás következtében a tó átlagmélysége csökkent, de partvonala állandósult, mely további fejlesztések megindítását és a nagyobb arányú turisztikai hasznosítást is lehetővé tette. A 19. században a Balaton-felvidék szőlőit a filoxéria járvány teljesen elpusztította, így a területen évtizedekig kopár dombokat találtak az arra tévedők. A szőlőtermesztés hullámvölgye az északi parti települések elnéptelenedését is hozták, melyet a rossz megközelíthetőség is erősített, hiszen 1907-ig vasút csak a déli parton létezett. A tó fürdőéletének dinamikus fejlődése csak a 20. században az iparosodás kibontakozása idején indult meg. Az 1920-as években a trianoni tragédiát követően a Balaton turisztikai szempontból felértékelődött és fejlődése a második világháború éveit leszámítva töretlen maradt. A tó minden szegletére kiterjedő fürdőélet és turizmus az 1960-as években vált jellemzővé. A Balaton fénykorának gyakran az 1970-es és 1980-as éveket tekintik, hiszen ekkor a keleti blokk országainak polgárai – különösen az NDK-ban élő németek – hatalmas számban választották nyári vakációjuk célpontjául a magyar tengert. Ebben az időszakban a nyári hónapokban a balatoni üdülők telítettsége olyan magas volt, hogy a külföldről érkezők nagy része csak kempingekben vagy magánnyaralókban talált szálláshelyet.

Nyári életkép a déli parton az 1980-as években

Forrás: pinkzebra

A 21. században a Balaton továbbra is kiemelt fontosságú üdülőhelynek számít Magyarországon, de funkciója számos tekintetben kiegészült. Napjainkban különböző sport-és kulturális események, gasztrofesztiválok és egyéb kikapcsolódási lehetőségek teszik egész évben vonzó úti céllá a Balatont.

Donald Trump július 15-én bejelentette új alelnök jelöltjét, J.D. Vance-t, aki talán meglepő választásnak tűnhet elsőre. Az ohioi szenátor pár évvel ezelőtt még úgy nyilatkozott az elnökről, hogy idióta, soha nem kedvelte és hogy elítélendőnek tarja őt. Ehhez képest most együtt próbálják bevenni a Fehér-házat, vajon mi változott meg J.D. Vance-ben, hogyan vált Trump emberévé?

Vidéki ballada az amerikai álomról

J.D. Vance James Donald Bowman néven született Ohio Middletown nevű kisvárosában. A „Hillbilly Elegy”, magyarul „Vidéki ballada az amerikai álomról” nevű könyv írója, melyből filmadaptáció is készült 2020-ban. A könyv a munkásosztály, az egyszerű, dolgozó emberek története, mint amilyen családból ő is származik.

J.D. édesanyja drogfüggő volt, apja pedig elhagyta csecsemőkorában. A nagyszülei nevelték fel, akiket „Mamaw-nak” és „Papaw-nak” nevezett. Middletown a rozsdaövben található, azonban J.D. sokkal inkább kötődött a család származása okán az Appalache-hegység vidékeihez, amelynek belső területei, az Egyesült Államok legszegényebb régiójainak egyike.

Vance bírálta a hegyvidékieket, amiért túlságosan a kormány által nyújtott segítségekre támaszkodnak, ezt a retorikát azonban később megváltoztatta, és Trump ideológiájába beilleszthetően már az elitet hibáztatta a munkásosztály problémáiért. Az elmaradottságért legújabban a nagyvállalatokat találta meg, az ő számlájukra írja a munkások nehézségeit.

Vance gyermekkora nem volt egyszerű, anyja drogfüggőként gyakran bántalmazta, emiatt került végül nagymamájához, akivel minden nyáron „hazautaztak” Middletownból, Jacksonba, Kentuckyba, ahol valójában otthon érezte magát az alelnök jelölt.

Yale és a belső kör

Vance 2010-ben kapott helyet álomiskolájában, majdnem teljes ösztöndíjjal. A nagysikerű könyvét, a már említett Hillbilly Elegy-t is a Yale-en kezdte, először még csak esszéként, de később tanára biztatására tovább folytatta, később ez a siker vezetett a politikai karrierje beindulásához is.

J.D.-t társai ekkor még mérsékelt konzervatívnak tartották, ideológia beállítottságát leginkább a republikánus John McCain szenátorhoz hasonlították. Sőt ekkor még elfogadó álláspontot képviselhetett az LGBTQ emberekkel szemben is, hiszen volt egy közeli transznemű barátja, akivel a kapcsolata akkor romlott meg, mikor 2020 körül elkezdett egy sokkal radikálisabb véleményt megfogalmazni ezekben a témákban is.

A Yale-ben találkazott életének egyik legfontosabb szereplőjével, a PayPal egyik alapítójával Peter Thiellel, aki Vance elmondása szerint élete legmeghatározóbb beszédét tartotta számára. Itt talált vissza a keresztény hithez, és Thiel hatására megkérdőjelezte azt az elgondolását is, hogy a bute emberek hisznek csak Istenben.

Ezután Thiel mentorként egyengette Vance útjait, aki lemondott a jogi karrierről és neki dolgozott évekig. 2019-ben Thiel támogatásával létrehozta saját cégét, melyben lemaradott városokban keresett befektetésre start-upokat.  

A New York Times szerint Thiel volt az, aki a Trump kritikus Vance-t elvitte Mar-a-Lago-ba, ami után Vance teljesen megváltoztatta a véleményét az elnökről, és saját ideológiájában is változások történtek.

Trump kritikusból legnagyobb rajongó

J.D. Vance, már eredetileg élesen bírálta Donald Trumpot a 2016-os elnökválasztási kampány során. Vance egy tweetben "idiótának" nevezte Trumpot, és interjúkban "károsnak" és "visszataszítónak" írta le az elnököt. Nyíltan kijelentette, hogy nem szavazott Trumpra 2016-ban, és még a demokrata ellenfelét, a republikánusok által mélyen elítélt Hillary Clinton támogatását is fontolgatta. Azonban, jött a fordulat, a politkai pálya, ahol Trump támogatása elengedhetetlen volt az Ohio-i szenátori választásokban.

Mi sem bizonyítja jobban J.D. Vance elkötelezettségét, mint hogy még akkor is kitartott Trump mellett, mikor a legtöbb republikánus elhatárolódott tőle, harmadik elnökjelölti kampányának bejelentésekor. J.D. azonnal mellé állt, és kifejezte a szenátusban a támogatását Trump felé. Vance-nek még a családot is sikerült megnyernie, Donald J. Trump Jr. egyik legjobb barátjává vált, akinek vastagon benne volt a keze, hogy meggyőzze apját J.D. lojalitásáról és alkalmasságáról az alelnöki pozícióra.

Miért pont J.D. Vance-t választotta Trump?

Röviden összefoglalva a lojalitásáért, a fiatalságáért és a kiterjedt kapcsolathálójáért. A már említett Thiel-ütőkártya, hiszen Thiellel több kulcsfontosságú Szilikon-völgyi milliárdos támogatását is meg lehet nyerni, ami óriási pénzügyi és befolyási támogatást adna Trumpnak.

J.D. Vance a Biden elleni harcra lett választva. Még jobban megerősíteni a Trumpi ideológiákat, hiszen Vance nem különbözik ebben, talán még inkább populista és radikális megszólalásai vannak. Azonban már 2023-ban elkezdte előkészíteni Vance csapata ezt az eshetőséget Trumpnál. Vance szinte az összes csatonrán megjelent és néhány felkeltette Trump érdeklődését is.

Kihasználta a Szilikon-völgyi kapcsolatokat is, összehozott egy találkozót David Sacks-szal, aki elmondása szerint soha nem támogatta volna Trumpot Vance közbenjárása nélkül, így viszont 12 millió dollárt gyűjtött össze neki.

Vancetől leginkább Trump szavazóbázisát és a rozsdaövi republikánusok mozgósítását várták a leginkább, ez Bidennél kiváló taktika volt, azonban Harrisnél nem biztos, hogy a legjobb, hiszen a harmadik szavazótábor mozgosítása nem lesz sikeres a radikálisabb VP-vel. Harris viszont ki tudja használni azt, hogy új az elnökjelölti porondon, mérsékeltebb, mint Trump. A mérések alapján már kirajzolódik, hogy sikeresebben mozgatja meg ezeket a szavazókat.

Azonban a republikánusoknak nem kell tartaniuk attól, hogy a Trump-Vance páros nem veszi fel a harcot Harrisszel és az alelnökjelöltjével, egy nagyon szoros versenyre számíthatunk novemberben a két tábor között.

Vagy hétfő hajnalt, a keleti parton, ahol közép-európai idő szerint 15:30-kor nyit a piac.

Szerencsés vagyok, mert a bróker, amit használok, enged éjszakai kereskedést, ezért már kiszálltam az AAPL-ből.

AAPL, 2024. augusztus 5., hajnal

Jön a recesszió?

Nem tudni. A ZeroHedge szerint biztos, de az náluk minden hétköznap, hétvége és ünnepnap. (A ZeroHedge az elmúlt 0 recesszióból 200-at megtippelt, ahogy az internet mondja).

Másik hiteles forrás, ha az ember 40 felé közelítő, antiszociális fiatal, a wallstreetbets. Ezt szórakoztató olvasni, ha már sikerült kiszállni és készpénzen ül az ember, azelőtt nem ajánlom.

Ott is nagy a pánik, bár a pozitív fekete humor a legsötétebb időkben is dominál.

Amikor először kezdtem el kereskedni, azt hittem, hogy otthagyhatom a főállású munkámat...

Most már 2 munkahelyen dolgozom

Én őket javaslom a továbbiak megfejtésében, amennyiben valaki izgalmas hétkezdést szeretne. A mainstream sajtó pánikja kései lesz, fogalmatlan és kattintásvadász.

Mi okozta?

Az utolsó csepp a pohárban állítólag az Intel (INTC) múlt heti bejelentése:

Intel is cooked

- 15,000+ to be laid off
- $INTC down 29% today
- Dividend suspended
- Foundry business hemorrhaging billions
- Broken Raptor Lake chips unfixable
- ARM taking over laptop market
- ARM taking over data center market
- Totally missed the AI hype train pic.twitter.com/QmqtaiwpM2

— Fireship (@fireship_dev) August 2, 2024

Ami egy kellően nagy elefánt ahhoz, hogy kidurranthassa a tech lufit, még akkor is, ha ez az Intel saját sara, és a logika azt diktálná, hogy a többi félvezető gyártó jár jól.

Ehelyett senki nem jár jól, mert nem a logika diktál.

A tréfás múlt csütörtök az Intelnél, amivel az egész elkezdődött (állítólag)

Az NVDA 10%-ot esett az éjszaka folyamán. Mi a szar ez, egy kibaszott filléres részvény?

Mi a szarért esik? Szó szerint mi változott alapvetően ebben a kibaszott cégben az elmúlt hónapban?

> Abszolút semmi sem változott, eltekintve az előre jelzett bevételektől, amelyek emelkedtek...

Valamint a Japán szál:

It seems unintuitive that a small 25 basis point interest rate hike in Japan would spike all risk assets, including tonight's -20% $ETH candle.

But you need to understand the way the carry trade works:

It's a leveraged unwinding.

— jonathan(love)wu (@jonwu_) August 5, 2024

Teljes thread.

Godzilla Returns

In a desperate bid to save their falling currency, the Japanese have begun hiking rates. USDJPY has begun collapsing, and with it, the carry trade that held up their massive overleveraged economy.

A THREAD 🧵🔥👇 pic.twitter.com/Ulup7gE74s

— Peruvian Bull (@peruvian_bull) August 4, 2024

Teljes thread.

Keleti nyitás

Ott kel fel a Nap, az ottani piacok jelzik, hogy mire számíthat a Nyugat! Nézzük:

BREAKING: Japan's stock market, the Nikkei 225, is currently set to post its largest 2-day drop in history.

This is an even larger drop than the Black Monday crash of 1987, per Zerohedge.

Now, South Korea has halted ALL sell orders as markets crash.

Panic selling has arrived. pic.twitter.com/eoxEeaxIh8

— The Kobeissi Letter (@KobeissiLetter) August 5, 2024

Nikkei just created another generation of bagholders

> Last one took 30 years to get free, wonder how long this current will take?

>> I probably won't live that long to witness

South Korea’s benchmark Kospi Index finished down 8.8% as the rotation away from tech shares intensified. The gauge also entered a correction as heavyweight Samsung Electronics Co.’s stock sank 10%. In Taipei, a similar plunge in TSMC’s shares caused Taiwan’s benchmark index to end 8.4% lower, marking its worst selloff since 1967.

- Grim Milestones Pile Up as Asia Bears Brunt of Stock Selloff

Ne nézzük!

Befektetési tanács

Semmiképp nem adnék derült időben sem, a piac vad lesz, ma biztos, a hét folyamán biztos. Ha van készpénzed, kötvényed, ülj rajta! Olcsó az Intel, de lehet még sokkal olcsóbb is.

Ez az egész csak kaszinó, és ezen a héten hatványozottan az. A vérfürdőtől jobb távolságot tartani!

Én ma délután paradicsomot fogok befőzni.

Ha nem vettél NVIDIA-t, amikor már a szomszéd is arról beszélt, hogy NVIDIA-t kellene venni, akkor tudod, hogy mi a teendő. Ha vettél, tanulópénz. 

Bárhogy is alakul ez a hétfő, ez a hét, a 7%-os FixMÁP már nem is néz ki olyan rosszul, ugye?

Amikor azt kívántam, hogy olcsón bevásárolhassak részvényekből, nem azokra gondoltam, amiből a portfólióm már most is áll

Én csak annyit tudok, hogy amikor készpénzben áll a megtakarításom, nincsenek alvási problémáim

Október: Ez az egyik legveszélyesebb hónap a részvényspekulációra. A többi: július, január, szeptember, április, november, május, március, június, december, augusztus és február.

- Mark Twain

JUST IN: Robinhood halts 24 hour trading. pic.twitter.com/3Ba7Mj6lyn

— Watcher.Guru (@WatcherGuru) August 5, 2024

Már-már klisé annak megállapítása, hogy Isztambul kelet és nyugat, illetve Európa és Ázsia találkozási pontja, ahol számos kultúra egybefolyik és egymás mellett létezik. Pedig, ha ebbe a mesés városba látogat az ember, a mai napig ezzel a szintézissel szembesül. Mindennek legextrémebb lenyomata kétségkívül a híres Hagia Sophia, ami nem véletlenül került az utóbbi években török kultúrpolitika homlokterébe.

A Hagia Sophia az ortodox kereszténység legikonikusabb temploma, amelynek története közel 1500 éves múltra tekint vissza. A ma ismert építmény nagy része elsősorban 532 és 537 között épült I. Justinianus bizánci császár parancsára. A templom hatalmas méreteivel, kupolájával és lenyűgöző művészi díszítéseivel a kora középkor építészetének csúcsteljesítménye volt.

A Hagia Sophia a császári és elsősorban a koronázási szertartások helyévé, illetve a birodalom és az egész régió legnagyobb és legfontosabb templomává vált a múltban.

Az épület tehát hosszú történelmi időszakokon keresztül szolgált keresztény templomként, majd 1453-ban, az Oszmán Birodalom hódításakor, II. Mehmed oszmán szultán alakította át mecsetévé. Ekkor helyeztek el először iszlám jelképeket a belső templomtérben, sok esetben letakarva, lemeszelve az egész világon egyedülálló keresztény mozaikokat. Az oszmánok a templom külsején is formáltak, aminek legjellegzetesebb lenyomata a minaretek emelése az épülethez.

Ekkor Mustafa Kemal Atatürk, Törökország első elnöke, szekularizációs program keretében a Haghia Sophia múzeummá változtatása és ennek megfelelő átalakítása mellett döntött. Ettől fogva az egész templom bárki számára látogathatóvá vált. Az épületet 1985-ben nyilvánította az UNESCO világörökséggé, ami a karbantartó hatóság számára szigorú állapotmegóvási követelményeket ír elő.

Ez a döntés nagy vitát váltott ki nemzetközi szinten, és sokak szerint az épület állaga és egyetemes kulturális örökségi státusza is veszélybe került. A mecsetté nyilvánítás következtében zöld szőnyeggel borították a csodálatos mintákkal díszített padlómintákat, illetve különböző módon letakarták a szent képeket ábrázoló mozaikokat. A mecset státusz kezdetben azzal is járt, hogy az épület látogatása mindenki számára ingyenessé vált. Ez a szakértők részéről komoly aggályokat váltott ki, hiszen rövid időn rongálásokat észleltek a templom előterében.

A muszlim hívők és a turisták együttes és állandó szabad ki-be járkálása tehát egy meglehetősen kaotikus állapotot eredményezett. Mindenekelőtt tömeget, ami a történelmi örökség állapotának romlásához kezdett vezetni, illetve ahhoz, hogy az épület se istentiszteleti, turisztikai helyszínként nem funkcionált ideálisan. Ezen a kedvezőtlen állapoton a török hatóságok 2024. januárjában azzal a megosztó megoldással változtattak, hogy a Hagia Sophia látogatását külföldi turisták számára fizetőssé tették, 8 éves kor felett egységesen 25 eurós (kb. 9700 Ft) jegy bevezetésével. Az épület mecset státuszára való tekintettel az imádkozni érkezők továbbra is ingyenesen látogathatják a híres templomot.

Milyen élmény a látogatás az új körülmények között?

Egy Hagia Sophia szintű történelmi örökség méltó karbantartása és megóvása komoly kihívást és költséget jelent, így könnyen elfogadható a belépőjegy szükségessége. Zavaróbb ennél a jegy borsos ára, ami a török árszínvonalhoz képest kifejezetten drága, különösen hozzáadva a többi isztambuli látványosság hasonlóan drága belépőjegyének költségét is, amiket egy odalátogató turista értelemszerűen nem szívesen hagyna ki. De az anyagiakon is túllépve sokkal bosszantóbb, hogy mindezért cserébe a Hagia Sophia külföldi turista látogatója a korábbihoz képest igen limitált élményt kap.

A padlódíszek a nagy zöld szőnyeg miatt egy fentről nehezen látható apró foltot leszámítva abszolút nem láthatóak. A mozaikok közül pedig mindössze 4 darab látható közelről, míg az egyébként nem teljesen lemeszelt főoltár feletti képek fehér lepedővel eltakarásra kerültek.

Amikor a Hagia Sophia még múzeum volt, a látogatás meghitt volt: bár sokan tartózkodtak az épületben a tömeget korlátozták. A templomtérben félhomály, az ablakokon szépen beáramló fény és misztikus hangulat volt. Ezzel szemben friss élményem során turista vendégből alig volt, míg a földszinten a nagy szőnyegen rengeteg muszlim látogató volt, akik közül elvétve volt olyan, aki ténylegesen imádkozni jött be a templomba.

Mindennek ellenére a Hagia Sophia meglátogatása jelen keretek között is nagy élmény. Ez az építészeti remekmű a karzatról is lenyűgöző és a kevés látható mozaik így is hasonlíthatatlan élményt biztosít. Kétséges azonban, hogy a bevezetett újítás mennyiben ad megoldást a tömeges látogatás által okozott problémákra úgy, hogy a földszinten továbbra is tömegek sétálhatnak szabadon, míg a kiszorított turisták minden korábbinál többet fizetnek egy alacsonyabb színvonalú szolgáltatásért.

 (Borítókép: Hagia Sophia / Fotó: Leyla Elma / pexels.com)

Lassan két hónap telt el a választások óta, emiatt már olyan távolságból tudjuk szemlélni az eseményeket, hogy átfogó képet kaphatunk a történtekről. Elmondható, hogy Magyarországon ilyen sokan még soha nem szavaztak európai parlamenti és önkormányzati választásokon. Magyarázható csupán az összevont választásokkal a magas részvételi szám vagy más tényezők is közrejátszhattak?

Nem látok a választók fejében, de amit valószínűsítek, hogy itt inkább egy felfokozott kampányról volt szó. Amit látni szoktunk európai parlamenti választásokon eddig, az az, hogy Orbán Viktor nem nagyon vesz részt benne, ellenben most a miniszterelnök is járta az országot. Szerintem ez egy fontos tényező volt a részvétel emelkedésében. A Fidesz gyakorlatilag úgy mozgósított, mintha országgyűlési választásokat tartanánk.

A másik fontos tényező az meg Magyar Péter és ezzel összefüggésben a Tisza-párt megjelenése, általuk a nem fideszes választók, vagy a kormányváltást akaró választók, kaptak egy egyfajta reményt, úgy érezték, hogy most jobban számít a szavazatuk és elmentek szavazni. Szerintem ez a két dolog mindenképpen belejátszik abba, hogy most rekord részvétel volt, akár önkormányzati választásokat nézünk, akár európai parlamenti választásokat Magyarországon.

A politika mindig szeret győztesekről és vesztesekről beszélni. Azt tudjuk a választási eredményből leszűrni, hogy 44,8%-kal a kormánypártok Európában a harmadik legnagyobb győzelmet aratták, azonban 2004 óta nem volt ilyen alacsony győzelme a Fidesznek, és az eddigi 13 mandátum helyett most csak 11 képviselőt tudhat magáénak. Hogyan kell viszonyulnunk ehhez a győzelemhez?

Szerintem érdemes itt szétszálazni egy-két dolgot. Az egyik az az, hogy a Fidesz azért több mint kétmillió szavazatot kapott. Úgy néz ki, hogy ha esik, ha fúj, akkor is el tud kétmillió szavazót vinni az urnákhoz a kormánypárt a saját mozgósításával. Ez nagyjából egy konszenzus a politológus körökben, hogy egy uszkve kétmilliós bázisa, alias szavazómagja van a Fidesznek. Ez igazából annyira nem volt meglepő szerintem. A mozgósítás, illetve a felfokozott kampányhangulat miatt 55-60% közé vártam a részvételt, utólag nyilván könnyű okosnak lenni, de én erre megkötöttem a magam kis fogadásait baráti körben, nekem kevésbé volt meglepő az eredmény.

A Fidesz a legtöbb szavazatot kapta, 15 százalékpontos különbséggel nyert a második erő előtt. Ami fontos szerintem itt a szavazóbázisnál, hogy nem nagyon tudott leszedni szavazókat a Fidesz-magról a többi párt. Abból a 2,7-2,8 milliós Fidesz bázisból, ami mondjuk '22-ben megvolt, abból persze volt, aki ment el, volt, akit le tudtak szedni, de hogyha megnézzük azt, hogy mennyi szavazatot kapott a Fidesz az európai parlamenti választásokon és mondjuk az önkormányzati választásokon, tehát hány ember, aki az egyiken a Fideszre szavazott, a másikon nem, akkor azért ez nem egy olyan nagy szám. Ez nagyjából egy ilyen 150 ezer ember lehet, vagy kicsit talán több. Egyértelműen lehet az, hogy mondjuk a Cser-Palkovicsra leszavaznak nem fideszesek is, mert népszerű Székesfehérváron.

Ilyen értelemben szerintem a Fidesznek, tehát a Fideszről nem nagyon tudtak leszedni szavazókat. 22-höz képes igen, de ezt inkább gondolnám elbizonytalanodásnak, mint annak, hogy a többi pártra leszavaztak. Valószínű, hogy nagyon kicsit tudott leszedni róla a Mi Hazánk, meg a Tisza Párt, de szerintem itt, úgyhogy nem láttam erre nézve még adatokat, minimális számokról beszélünk, tehát ilyen pár tízezer, maximum százezer emberről.

A másik oldala viszont az, hogy a Fidesz nem tudta elvinni azt a bázisát, ami megvolt neki '22-ben az urnákhoz. Ez azért volt-e, mert most nagyon közhelyes leszek, de "nem osztottak pénzt", 22-ben pedig igen, nem tudom. Valószínűleg belejátszik.

Mindazonáltal a Fideszben ez az eredmény inkább volt egy kicsit csalódás, sem mint nagy győzelem. Nyilván azt kommunikálják, hogy mekkora győzelem, de ennél ők jobbat vártak és egy picikét én is jobbat vártam.

Az önkormányzati választásokon mennyire tudunk általánosságban arról beszélni, hogy győzött a Fidesz?

Fontos látni azt, hogy hova rakjuk az origót és mihez viszonyítunk. Például öt évvel ezelőtt az önkormányzati választásokon az volt a - nem mondom, hogy közmegegyezés, de nagyon sokan mondták, hogy győzött az ellenzék. Miközben, ha megnézzük azt, hogy milyen pozíciókat szerzett az ellenzék 2019-ben, akkor azt fogjuk látni, hogy a 2006 őszi önkormányzati választás nagy baloldali bukásakor, az őszödi beszéd után, ugyanazokat a pozíciókat sikerült megint megszerezniük. Nem igazán voltak erősebbek, mint 2006 őszén.

Lehet úgy szemlélni, hogy mondjuk mennyit változott '19-hez képest, akkor azért azt mondanám, hogy olyan nagyon sok minden nem változott. Budapestet megtartották, egy-két megyei jogú várost elvesztettek, egyet-kettőt megnyertek, egy-két kerületet elvesztettek, egy-két kerületet megnyertek, de olyan nagy változás az önkormányzati választásokon ilyen értelemben, hogy ki a győztes, nem volt szerintem.

A másik dolog az önkormányzati választások kapcsán, és ez nagyon érdekes. Mit gondolunk, hány százalékot kapott a Mi Hazánk az önkormányzati választásokon. Nyilván ez egy kicsit módszertanilag problémás, hogy így összeadjuk őket, de hogyha valami százalékot kell mondanunk, akkor mondjuk ez alapján lehet:

Több mint 12 százalékot kaptak, majdnem kétszer annyi szavazatot. Kicsivel több mint 300 ezer szavazatot kaptak az európai parlamenti választáson, és több mint 540 ezret, ha így számoljuk az önkormányzati választáson. Ami szerintem két dolgot mutat, az egyik a pártnak a szervezeti erejét vidéken, a legtöbb vármegyei listás választáson kétszámjegyű eredmény és második hely és ezek ugye a kisebb települések. Vidéken az látszik, hogy a Mi Hazánk építi fel leghatékonyabban a szervezeti erejét az ellenzéki pártok közül.

A másik pedig az, hogy vajon ebben a több mint 200 ezer szavazatkülönbségben, ami az EP és az önkormányzati között van. Ők vajon Mi Hazánkosok, akik az EP-n más pártra szavaztak, vagy mondjuk Tiszások, Jobbikosok, vagy 2RK, akik mivel nem találták ott a szavazólapon a saját pártjukat, ezért a Mi Hazánkra szavaztak. Érdekes kérdés, nem tudom megmondani, de azt megmutatja, hogy itt még nem biztos, hogy ez a kétosztatú pártrendszer be fog állni hosszú távon. Van egy olyan komoly szavazómennyiség, választói tömeg, amelyik nem biztos, hogy balról akarja leváltani a Fideszt.

Az "óellenzék" a DK-MSZP-Párbeszéd közösen indult el, de akár még ideérthetjük a Jobbikot, az LMP-t és a Momentumot is. Mit lehet elmondani ezekről a szereplőkről?

Már az egy elhibázott dolog, hogy ők magukat ellenzéknek hívják, vagy legalábbis, ha ők nem is, de így vannak. Mi a definíciója az ellenzéknek: hogy nincsen kormányon. Így definiálnia magát valakinek, vagy hagyni, hogy így definiálják, ez már önmagában a vesztes pozíció. Régi az ellenzék? Még én ezzel óvatos lennék. 2010 óta is láttunk már néhány olyat, hogy valaki jött a politikába, betört, ott volt fél évet, egy évet, és hirtelen eltűnt. Tipikus példa Bajnai Gordon és az Együtt, akiket mérték tizen-huszon százalékra is vagy Márki-Zay Péter megnyert egy baloldali előválasztást, miniszterelnök-jelölti előválasztást. Ezzel kicsit óvatos lennék, hogy óellenzék.

Az látszik, hogy ez most őket megütötte. Ha összevetjük az európai parlamenti választási eredményeket, meg az önkormányzati eredményeket település, vagy még alacsonyabb szinten, a szavazókörök szintjén, akkor vélhetően a Momentumot és a Kutyapártot ütötte legjobban ki a Tisza párt megjelenése, de a DK, MSZP, Párbeszéd, LMP-től is sokat vitt el 22-höz képest.

Ismert mondás az óellenzék, de hogy le kell-e őket írni, azt nem tudom. Azért Gyurcsány Ferencet egyszer már kizárták vagy magát kizárta. Elhagyta az MSZP-t, volt egy 3 százalékos pártja, mégis itt van, még mindig. A '14-es választásokon azért a közvélemény-kutatások szerint nem jutott volna önállóan be a DK. A '18-as választásokon épphogy bejutott 5,3 százalékkal. Gyurcsány Ferenc már megmutatta azt, hogy föl tud támadni. Hogy most ez így marad-e, vagy kifut, és game over, vagy az lesz, hogy kiábrándult az ellenzéki szavazók a Tiszából visszamennek Gyurcsány Ferenchez, ezt nehéz megmondani.

Azt ne felejtsük el, hogy itt a Tisza párt népszerűsége döntően az újdonságában van. Nem igazán fogalmazták ők meg magukat. Az egyik oka a sikerüknek, az szerintem pontosan ez, hogy ők csak kommunikáltak magukról, ám azt nagy tételben. Mondtak egy rakat más dolgot is, mondott Magyar Péter, mást nem nagyon engedett megszólalni. A választók nagy része nem azért ment oda, hogy mit mond az EU-ról, a mezőgazdaságról vagy akár az eutanáziával. Ezzel a Tisza Pártnak hosszú távon szembe kell majd néznie.

Az ellenzék szereplői között a Tisza Párt a legerősebb a választás alapján. A kutyapártot is ide szokták sorolni, merthogy nem volt tagja a 22-es ellenzéki összefogásnak. Már beszéltünk erről a bizonyos kétpártrendszer kérdéséről: 29,6%-kal elképzelhető hogy Magyarországon újra kialakuljon a kétpártrendszer?

Minden elképzelhető. Most behunyom a szemem: Fidesz 45, Tisza 40. Kész, itt a kétpártrendszer. Sajnos az egyetemen hagytam a kis jósgömbömet az irodában, úgyhogy nem tudom megnézni, hogy mi lesz. Minden elképzelhető, hisz fél évvel ezelőtt kigondolta, hogy bárki 20 százalék fölé megy a Fideszen kívül. A becsületes válasz az az, hogy nem tudom. Ez olyan, mintha megkérdeznék egy fizikust, vagy egy csillagászt, hogy van-e a Földön kívül élet. A becsületes válasz az, hogy nem tudom, sok tényezős a dolog.

Az egyik, hogy mi az a dimenzió, amiben a választók elhelyezik magukat és a pártokat. Szerintem ez fontos, azt gondolom, hogy ez Magyarországon leginkább a bal-jobb. Nem kizárólagos és nem mindegy, hogy mit mondanak magukról a pártok, de a választók e a logika szerint gondolkodnak. Eme logika nem úgy néz ki, mint egy szép haranggörbe, nem ilyen a magyar választói eloszlás. Az eloszlás olyasmi, mint egy kétpúpú teve, tehát van valahol a centrum környékén egy maximum, meg van jobb oldalt egy maximum.

Mióta létezik ez a fajta eloszlás?

Ha jól emlékszem tíz-tizenkét éve erről már jelentek meg publikációk. A pártrendszer, vagy a pártverseny logikája az leginkább az említett bal-jobb.

Viszont ha ilyen a választói eloszlás, akkor azért azt is lehet valószínűsíteni, hogy valaki a Fidesztől jobbra lesz és ez most már 15 éve így van. Mindig van valaki a Fidesztől jobbra. Például a Jobbik, aztán amikor a Jobbik kinyírta magát, akkor ott volt a Mi Hazánk, az látszott a 22-es választáson, hogy a Jobbik nem tudja átvinni a saját szavazóit, átugorva a Fideszt. A választó nem ugrik át, vagy nem automatikusan ugrik át.

Kérdés az, hogy mondjuk a Fidesz hogy reagál erre. Amennyiben a kormánypárt azt látja, hogy középről veszít szavazókat, és elkezdi mérsékelni a retorikáját vagy a politikáját, mozdul egy kicsit a centrum felé, mert úgy látja, hogy onnan jön most a nagyobb kihívás, akkor lehet, hogy teret enged a Mi Hazánknak. Ha viszont jobbra mozdul, hogy a Mi Hazánkot lehetetlenítse el, akkor középen veszít el szavazókat. Ennek eredménye lehet ez a két blokkrendszer, vagy kétpártrendszer kialakulása. Mind a kettő szcenárió mellett szólnak érvek.

Ki tud alakulni egy új blokkrendszer a Tisza szavazókkal? Statikusnak tűnhet a Fidesz mozgástere a Tiszához képest, akinek van egy nagyon erős gravitációs ereje.

Most van, de hogy lesz-e 26 tavaszán, ezt nem tudjuk, most láthatóan Magyar Péter ütésálló volt a kampányban. A Tisza mögött álló választói csoport az nagyon-nagyon heterogén és amikor a pártnak konkrétan meg kell határoznia magát, hogy ők kicsodák, akkor nem biztos, hogy az mindenkinek tetszeni fog.

Meglátjuk, hogy a Tisza párt ezt hogyan tudja kezelni, mert a mostani szavazóbázis megtartásához nekik a baloldali/liberális értelmiségre szükségük lesz, akiket nem biztos, hogy Wass Albert idézettel meg lehet szólítani. Ezt majd az idő eldönti, hogy mi lesz ebből a Tisza pártból, jobbközép irány, beállnak ebbe a baloldali tömbbe, vagy kitalálják magukat. Ezt nekik el kell dönteniük viszonylag záros határidőn belül. Valamit azért mondani kell tényleg olyan dolgokról, mint az abortusz, az eutanázia, az Európai Unió, az adópolitika, a szegények fölzárkóztatása, az egykulcsos adó vagy a családtámogatás.

A többi újabb ellenzéki párt, hát szerintem azt kijelenthetjük, hogy a Második Reformkor, Mindenki Magyarországa Néppárt, Megoldás Mozgalom, nekik game over. Nem is nagyon láttam a fantáziát ezekben a pártokban, nem volt meg az az üzenet, nem volt meg az a hely, az a válasz...én nem látom, hogy kikre akartak lőni ebben, mondjuk ebben a ballib' logikában.

Azt látjuk, hogy az EP választáson is több mint 300 ezer szavazatot kaptak. Nem nagyon vesztett, ha a százalékos eredményt hasonlítjuk össze a 22-es eredménnyel. Persze abszolút számokban pár tízezerrel kevesebb szavazatot kaptak most, mint 22-ben, ám az a szavazóbázis ott van. A területi eredményeket böngészve vélhető, hogy valószínűleg zömében ezek ugyanazok a választók, akik '22-ben is a Mi Hazánkra szavaztak. Eldől, hogy mondjuk abból a másik több mint 200 ezer szavazóból, akik az önkormányzatin rájuk szavaztak, de az európai parlamenti választáson nem, azok Mi Hazánkosak-e, vagy mások.

A párt megragadt ebben a pártrendszerben. Aztán persze ki tudja, mit hoz a jövő, de hogy most azért két választás volt egymás után. Bejutottak viszonylag stabil szavazóbázissal és az önkormányzati választás az meg szerintem inkább a szervezeti erejükről, a mindenütt jelenlévőségükről szólt.

Hogyan lehet az, hogy az első négyből három erő is mind jobboldali lett, és összesen? Ki lehet azt jelenteni, hogy a magyar választók ekkora többsége jobboldali lenne?

Az biztos, hogy nem lehet kijelenteni, hogy a választók 80 százaléka jobboldali. Szerintem van olyan ügy, amiben ez kijelenthető lenne, de! Még egyszer mondom, hogy a Tisza pártnál ezt még várjuk meg. Most úgy tűnik, hogy van egy jobbközép profiljuk, de a választók valószínűleg nem emiatt szavaztak rájuk, hanem protestből. Hogy ebből hosszú távon mi lesz, ez majd kiderül. Másrészt a választók sokszor önbesorolóak. Például a DK-s nyugdíjas a panellben valószínűleg baloldalinak tartja magát, és ezért szavaz a DK-ra, de mondjuk megjelenik nála a xenofóbia vagy az előítéletesség. Most akkor ő jobb vagy baloldali? Emiatt ezzel egy picit óvatosabban kell bánni. Az önbesorolás alapján biztos, hogy baloldali, meg baloldali pártokra szavaz.

Hogy hosszú távon fenntartható-e ez a sok jobboldali párt, azt nem tudom. Ha működik ez a "mindent a szent célért és Orbán Viktor leváltásáért", és ez a választók egy kellően széles rétegének elég, akkor akár még fenntartható is lehet valameddig, ám évtizedes távlatban valószínűleg nem. Hogyha erre építi föl a Tisza párt a jövőjét, hogy nem mondunk semmit, csak azt, hogy Orbán Viktort eltakarítsuk, és az nem sikerül 26-ban, akkor kérdéses mi lesz velük mondjuk 26 után.

Az, hogy a Fidesztől jobbra van egy párt, szerintem ez meg most már inkább a főszabály, mint a kivétel. Hogy ez mekkorára nő, az a Fidesz mozgásától, kommunikációjától függ, és egyébként attól is, hogy a Mi Hazánk mennyit fog fektetni abba, hogy vidéken még jobban beágyazódjon, ebben az önkormányzati választáson elért eredmény nagyon fog segíteni.

A jövőbe meredve mennyire vehetjük elő azt a bizonyos jósgömbünket? Mennyire jó módszer a politika megértéséhez, ha ezeket a választásokat előválasztásnak tekintjük?

Hogy ebből mi lesz 26-ban, azt szerintem szélhámosság megmondani, hogy nagymintás közvélemény-kutatás-e azzal is óvatosabban bánnék, merthogy az európai parlamenti választásoknak nincs meg az a tétje, ami egy országgyűlésinek megvan, magyarán, hogy kormányt lehet váltani.

Szakirodalmat is találunk a politikatudományban arról, hogy a választók az európai parlamenti választásokon sokkal inkább szeretnek impulzusok alapján szívből, ha úgy tetszik, szavazni. "Helyben nem szavaznék zöld pártra, de most igen, mert most nincs akkora tétje, behúzom, aztán hadd zöldüljön egy kicsit a politika." Van egy ilyen jellege az európai parlamenti választásoknak.

Magyarországon a regnáló polgármesternek mindig van egy húzása az önkormányzati választáson. Nehéz leváltani a regnáló polgármestereket. Ritka, ahhoz valami olyan dolognak kell történnie. Az a megszokott menet, hogy a polgármestert újraválasztják. Van ez alól kivétel, de ha lehet egy főszabályt mondani, akkor talán inkább ez.

Másik jelenség a két választás miatti szavazatkülönbség. "Nem volt ott a pártom, behúztam a Mi Hazánkra." Csomó választó valószínűleg így gondolta, de hogy ezekből Mi Hazánkos lesz-e később, nem tudni. A Fidesznél nem volt nagy eltérés az önkormányzati, meg az EP-választás között, a többi pártnál volt.

Az biztos, hogy a pártrendszer átalakulóban van, de hogy ez mondjuk 26-ra így marad-e, az szerintem elsősorban Tiszától és Magyar Pétertől fog függni. Képesek lesznek-e mondjuk a Fidesznél nagyobb választói bázist összeszedni, akár annak árán is, hogy mondjuk Gyurcsány Ferenc és a DK még további szavazókat veszít el, hisz ott most az MSZP-nél a Párbeszédnél, hát ahogy név szerint föl lehetne sorolni a szavazóikat most már.

Ugyanezt látom a Mi Hazánknál is, ahol kicsiben megvan a szervezeti mag, most már számos önkormányzatban, az összes megyei közgyűlésben bent vannak. Az önkormányzati választások jelentősége inkább itt van. Egyrészt leméri az országos szervezettséget, másrészt meg lendületet adhat a szervezésnek, vagy a leépülésnek. Ezt lesz érdemes figyelni mondjuk a Tisza párt esetében 26-ig, hogy ők mennyire fognak tudni országos szervezetet kiépíteni, mert egy országgyűlési választáson az nélkülözhetetlen.

Harris erre a hétre ígérte az alelnök-jelölt személyének felfedését. Nézzük, hogy kik lehetnek az esélyes jelöltek:

Mark Kelly:

Mark Kelly, az arizonai szenátor és korábbi NASA űrhajós, egy figyelemre méltó politikai és szakmai karrierrel rendelkező személy. Katonai pályafutása során a haditengerészet pilótájaként szolgált, majd négyszer repült az űrbe, jelentős tapasztalatot szerezve az amerikai űrprogramban. Politikai karrierjét azután kezdte, hogy felesége, Gabrielle Giffords kongresszusi képviselő, merénylet áldozata lett. Szenátorként Kelly kiemelten foglalkozik a közegészségüggyel, a fegyverreformmal és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel.

2020-ban nyert a republikánus Martha McSally ellen, majd 2022-ben újraválasztották. Kelly mérsékelt demokrata, aki Harris számára potenciálisan erős alelnökjelölt lehet, különösen a nyugati és délnyugati államok választóinak megszólítása terén.

Veterán és űrhajós tapasztalatának köszönhette, hogy elhódította a republikánusoktól Arizona szenátori székét, és ez az a tapasztalat, ami alelnökként is segítségére lehet. A múltja miatt bevonzhatja a csalódott republikánusokat, a mérsékeltségével a harmadik szavazótábort, a fegyver leszerelés ideológiájával a demokratákat is maga mellett tudja. Ráadásul Kelly az illegális bevándorlásban is erős állást képvisel, hiszen Arizona határállam, ez tovább erősítheti Harrist egy olyan rétegben, amelyben ő nem annyira erős.

Pete Buttigieg

A 42 éves Pete Buttigieg, az Indiana állambeli South Bend polgármestere volt, majd később elnökjelölt, azt követően pedig Biden közlekedési minisztere. Pete Buttigieg az első nyíltan meleg elnökjelölt volt, karrierjében pedig nemcsak a politika dominált, volt haditengerészeti hírszerző tiszt is.  

Pete Buttigieg mellett szól, hogy rengeteg donor áll mögötte, gyorsan és sok pénzt tud mozgósítani, ráadásul több olyan milliárdos támogatását is maga mögött tudja, akik őt szeretnék az alelnöki pozícióba Harris mellet. Azonban Harrisnek számolnia kell Pete ambícióival is, hiszen ha nyernek 2028-ban Harris ellenében indulhat, hiszen a végső célja az elnöki szék betöltése. A másik ellenérv mellette, hogy nem tud több elektori szavazatot mozgósítani, hiszen Indiana egy erősen republikánus állam, Harrisnek pedig talán előnyösebb lenne egy inga-államból választani jelöltet. Arról nem is beszélve, hogy a csalódott republikánusok hogyan reagálnának egy nyíltan meleg jelöltre, az ő szavazatuk pedig döntő lehet.

Andrew Beshear

Andy Beshear, Kentucky kormányzója, 2019 decemberében lépett hivatalba a keményen republikánus államban. Második mandátumát 2023-ban ismételten könnyedén megnyerte, taktikája az volt, hogy bár demokrata színekben indult tudatosan távol tartotta magát a nemzeti politikai vitáktól és a demokraták magjától. A 46 éves politikus sikeréhez hozzájárult, hogy édesapja, a volt kormányzó Steve Beshear nyomdokaiba léphetett, aki mélyen tisztelt volt az állam lakosainak körében.

Beshear mélyen vallásos, azonban vallásában a teljes elfogadást hirdeti, miszerint Jézus mindenkit elfogad. Így támogatja a demokraták számára kulcskérdés abortuszhoz való jogot és az LGBTQ jogokat is.

Beshear éles kritikával lépett fel J.D. Vance, republikánus alelnökjelölttel szemben, Iowa államában. Vance magát az Appalache-hegyvidék lakosainak képviselőjeként tartja számon, azonban könyvében, a „Vidéki ballada az amerikai álomról”-ban konkrétan a hegyvidéki lakosok lustaságát tartja a elmaradottságuk és szegénységük fő okának. Kritizálta, hogy Vance csupán néhány nyarat töltött a hegyvidékben, és mégis ez alapján akarja analizálni a lakosokat. Ez a vita akár a jövendőbeli alelnöki vitának az alapjait is lerakhatja, hiszen egyik hegyvidéki a másik ellen harcolna. Beshear ráadásul inga-államból jön, így ez is előnyt adhat Harris kampányához. 

Josh Shapiro

Josh Shapiro a választás egyik legfontosabb államának, Pennsylvaniának a kormányzója. Várhatóan döntő lesz a választás szempontjából a 19 elektori szavazattal rendelkező állam, így Josh Shapiro az egyik legesélyesebb alelnök jelölt, hiszen államát is mozgosítani tudna.

Mérsékelt Demokrata, zsidó vallásával meg tudja szólítani a konzervatívabb zsidó réteget is, ráadásul az egyik legnépszerűbb kormányzóról van szó, 56%-os támogatottsági rátával.

Shapiro még ügyész korában szerzett hírnevet azzal, hogy a katolikus egyház pedofil ügyeit felgöngyölte államában. Josh Shapiro biztonságos választás lenne, azonban neki is van két gyengesége. Az egyik a nagyon erős kiállása Izrael mellett, ami néhány palesztin párti Demokratát eltántoríthat, a másik pedig, hogy kormányzóként erősen kiállt a magániskolák támogatása mellett, és többször ezt a szektort fejlesztette az állami oktatás helyett.

Néhány forrás szerint még Roy Cooper és Tim Walz neve is felkerült a listára, mindenesetre Harris választása jövő hétre kiderül, hiszen az elnökjelölt megígérte, hogy a következő héten együtt turnézza végig az inga-államokat az alelnökjelöltjével.

Az Európai Parlament 2024 tavaszán jóváhagyta az AI Act-et, a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabályt, aminek célja, hogy az innováció biztosítása mellett garantálja az emberek biztonságát és alapvető jogait, hogy a magas kockázatú mesterséges intelligencia ne sérthesse azokat.

Miért kell szabályozni a mesterséges intelligenciát?

A mesterséges intelligencia az élet számos területén teszi jobbá és könnyíti meg az életünket, kezdve a jobb orvosi ellátástól a magasabb színvonalú oktatásig. Az MI gyors technológiai fejlődésének köszönhetően az Európai Unió egységes fellépést határozott el annak érdekében, hogy maximálisan kihasználhassa ezeket a lehetőségeket és mindemelett – a később bemutatott – kockázatokat kezelje.

Noha a legtöbb MI-rendszer nem jelent komoly kockázatot, bizonyos rendszerek esetében olyan veszélyek is felmerülhetnek, amelyekkel foglalkozni kell a nem kívánt hatások elkerülése érdekében. Az uniós jogszabályok célja, hogy ezekre a kihívásokra megfelelő válaszokat adjanak, biztosítva ezzel a mesterséges intelligencia felelős és biztonságos alkalmazását.

Mi az AI Act szabályozási alapja?

Megkülönböztetünk: elfogadhatatlan kockázatot, magas kockázatot, alacsony kockázatot és az általános célú MI modellek kockázatait.

Az elfogadhatatlan rizikójú MI rendszer szabályozása nagyon egyszerű: ezek használata tiltva van. Ezek olyan különlegesen káros és veszélyes MI rendszerek, mint például a társadalmi pontozás, érzelmeket felismerő rendszerek használata a munkahelyen és az orvosi intézményekben, egyéni prediktív rendészet. Ezekről az MI rendszerekről az AI Act-ben egy konkrét lista van, amit folyamatosan frissíteni fognak, ahogy az MI rendszerek fejlődnek.

A magas rizikójú MI rendszereknek van a legrészletesebb szabályozása a közel 450 oldalas jogszabályban. A jogszabály mellékletében található egy lista azokról a felhasználási esetekről, amelyek magas kockázatúnak minősülnek. A Bizottság gondoskodik arról, hogy ez a lista mindenkor naprakész és releváns legyen. Magas kockázatúnak számítanak a kritikus infrastruktúrák, az oktatás és a szakképzés, a foglalkoztatás, az alapvető magán- és közszolgáltatások (pl. egészségügyi és banki szolgáltatások), a bűnüldözés, a migráció és a határigazgatás területén, valamint az igazságszolgáltatásban és a demokratikus folyamatokban használt mesterséges intelligencia alkalmazások.

A magas kockázatú MI rendszerekre a jogszabály külön követelményeket fogalmaz meg: rendszeres kockázatértékelés és kockázatmérséklés formájában. Az üzemeltető kötelessége, hogy naplózza a rendszer használatát, átláthatóságát és pontosságát, valamint biztosítsa annak emberi felügyeletét. Az állampolgároknak joguk lesz az MI rendszerekkel kapcsolatban panasszal élni, és tájékoztatást kaphatnak minden olyan döntésről, ami rájuk kihatással volt és MI is szerepet játszott a döntésben.

Az általános célú MI-k esetében a legnagyobb kockázatot az átláthatatlanság jelenti, ezért az AI Act ezt az átláthatatlanságot igyekszik megszüntetni, de ez a rendszer nem számít magas kockázatúnak.

Érdekes, hogy a legtöbb MI rendszer alacsony kockázatú, ezeket minden jogi kötelezettség nélkül lehet használni és fejleszteni. Azonban ezen rendszerek szolgáltatói is dönthetnek úgy, hogy önkéntes alapon alkalmazzák az AI Act által meghatározott magatartási követelményeket.

Milyen szankciókat tartalmaz az AI Act?

Ami pedig elég magas összegű ahhoz, hogy minden MI rendszer szolgáltatója törekedjen arra, hogy elkerülje a jogsértést.

Hogyan lesz érvényesíthető az AI Act?

Ebben a tagállamoknak lesz nagyon fontos szerepük. Minden tagállamnak ki kell jelölnie egy vagy több illetékes nemzeti hatóságot, amelyek felügyelik a kérelmeket, biztosítják a rendelet végrehajtását és ellátják a piacfelügyeleti tevékenységeket.

A rendelet teljes egészében kb. 34 hónap múlva lép hatályba. Ezalatt az idő alatt az idő alatt az MI annyit fog fejlődni, amit az AI Act képtelen lesz lekövetni – és ehhez még az EU (finoman szólva is) nehézkes jogalkotását is hozzá kell venni.

 (Képek forrása: pexels.com)

Július 26-án kezdetét vette a 2024. évi XXXIII. nyári olimpiai játékok Párizsban. Az újkori nyári olimpia kétségkívül a világ legnagyobb sporteseménye, melyen idén több mint 200 ország közel 10 000 sportolója méri össze tudását a francia fővárosban.

Magyarország méretéhez és lakosságszámához viszonyítva kiemelkedő eredményeket nyújt az olimpiai játékokon. Hajós Alfréd 1896-os Athéni aranyérmétől kezdve a tokiói olimpiáig bezárólag a Magyar Olimpiai Bizottság adatai alapján a magyar sportolók összesen 184 aranyéremmel, 158 ezüstéremmel és 183 bronzéremmel gazdagították hazánkat.

Az összesített éremtáblázaton az előkelő nyolcadik helyen állunk, aminek köszönhetően Magyarország a legsikeresebb ország azok közül, amelyek még sosem rendeztek olimpiai játékokat. Ezt a nagyszerű eredményt ráadásul úgy sikerült elérnünk, hogy hazánk két olimpián nem is vehetett részt az első világháborús vereség és a szovjet bojkott miatt, (1920-Antwerpen és 1984-Los Angeles) amivel sok lehetséges magyar éremtől estünk el.

Ha az érmeink számát pedig a 9,5 milliós népességszámunkhoz viszonyítjuk, akkor Magyarország a második legsikeresebb nemzet a világon.

Az már kevésbé ismert, hogy egy Budapesttől alig 70 kilométerre található alföldi kisváros, Jászberény sportolói különösen nagymértékben járultak hozzá hazánk sikeres szerepléséhez az olimpiai játékokon, ugyanis az alig 27 000 lakossal rendelkező kisváros három legendás olimpiai bajnokunk szülőhelye:

Mindent egybevetve körülbelül minden 2000. jászberényi lakosra jut egy olimpiai érem. Ez azt jelenti, hogy 1 millió főre vetítve 437 érem jut a lakosságra, tehát ha a város egy ország lenne, toronymagasan a valaha volt legsikeresebb nemzet lenne népességarányosan az összesített éremtáblázaton. Közel ötször jobb teljesítményt nyújtana ezen a téren, mint a most első apró 33 000-es városállam San Marino, a maga 1 millió főre jutó 88 érmével. Sőt mi több, ha Jászberény egy ország lenne, akkor az összesített éremtáblázaton is a Föld 200 országából 127-et megelőzne az éremtáblázaton.

Tekintsük át, hogy pontosan mit is érdemes tudni a városról és azokról, akik dicsőséget szereztek a település lakóinak az olimpiákon való kimagasló teljesítményükkel.

Homéroszi versengés című esszéjében Nietzsche azt írja, hogy az athéni államban az ifjak egymással versengve viszik előre a polisz kultúráját – azonban sosem saját maguknak, hanem mindig szülővárosuknak akarnak dicsőséget szerezni: egyéni becsvágyuk mindig a polisz sikerében oldódik fel.

Jászberény

Jászberény, a Jászság fővárosa gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkező kisváros az Alföldön. A település és a földrajzi tájegység a nevét a jász népcsoportról kapta, akik a 13. században, a tatárjárást követően telepedtek le a térségben. A város kiemelkedő szerepet játszik a szűkebb régió gazdasági, kulturális és oktatási életében.

A városnak számos nevezetessége és erős gazdasága van. Itt található például a Jász Múzeum, amely a jászok történelmét és hagyományait mutatja be, valamint a híres Lehel kürtje, a magyar mondavilág legmeghatározóbb jelképe. Emellett a városban többek között állatkert, filmszínház, táncház, strand- és termálfürdő, valamint a Zagyva folyó városi leágazása is felkereshető. Minden évben itt rendezik meg az ország egyik legnagyobb népművészeti fesztiválját, a Csángó Fesztivált. Gazdasági szempontból pedig a jászberényi Lehel Hűtőgépgyár emelte a várost az ország egyik legfejlettebb ipari régiójává, amely fénykorában minden évben több millió hűtőgépet gyártott a világ minden tájára.

A város nemcsak múltjával, hanem élénk közösségi életével és sporteredményeivel is kiemelkedik, hiszen több olimpikon is innen indult világra szóló pályafutása felé. A város legendás jégkorongcsapata magyar bajnok volt, továbbá nem is olyan régen NB 1-es röplabda-, és kosárlabdacsapattal rendelkezett, valamint nemzetközi szinten is jegyzett a helyi karate egyesület. Jászberény tehát egy olyan település, amely méltán érdemel figyelmet és elismerést mind a hazai, mind a nemzetközi sport színterén.

Kardjába dőlt a világ

Ifj. Gerevich Aladár 1910. március 16-án látta meg a napvilágot Jászberényben, a belvároshoz közeli Bercsényi út 41. szám alatt. Gerevich Aladár a valaha volt legsikeresebb magyar olimpikon, ugyanis három évtizedes pályafutása alatt vívásban és tőrben 7 aranyérmet, 1 ezüstérmet és 2 bronzérmet szerzett hazánknak. Ezen kívül 34-szeres magyar bajnok és 14-szeres világbajnok.

“Mindent tudott, amit vívásban tudni érdemes. Maga volt a megtestesült technika!”

Gerevich Aladár a teljesítményével nemzetközi szinten is az újkori olimpiák egyik legeredményesebb sportolójának számít. Az elképesztő eredménysor értékét még tovább fokozza az a tény is, hogy pályafutásának csúcsán, 30 és 34 éves korában kettő olimpiát (1940, 1944) nem tudtak megrendezni a II. világháború miatt. Ki tudja, hogy ezeken a játékokon hány olimpiai aranyérmet szerzett volna?

A későbbi többszörös olimpiai bajnok első vívómestere édesapja, id. Gerevich Aladár volt. Tehetségét korán felismerték, amikor 1927-ben az első versenyén, Budapesten mindenki felett elsöprő győzelmet aratott. Ezt követően Italo Santelli világhírű olasz kardmester vette szárnyai alá. Az olasz mester vívásoktatásból élt, de a kevésbé jómódú tehetségeket mindig felkarolta. Így lett tanítványa Gerevich Aladár is, aki három évtizedes eredményes pályafutással hálálta meg bizalmát. Első aranyérmét 1932-ben Los Angeles-ben szerezte, az utolsót pedig hat nyári olimpiával, 28 évvel később 1960-ban, Rómában.

Gerevich Aladár még 50 évesen is olimpiát nyert. Ameddig le nem tette a kardot, gyakorlatilag szinte az egész világon verhetetlennek számított. Amikor megkérdőjelezték a Római olimpiai (1960) indulását, ő kihívta a fiatalokból álló csapatot, és mindenkit legyőzött!

„Voltak a magyar vívás igazán fényes történetében más, zseniálisan nagy vívók rajta kívül is. Még kardvívók is. De azt a technikai tökélyt, azt a briliáns technikát, amellyel ő bírt, senki más nem érte el soha.”

Olimpiai eredményei kardvívásban: Csapat arany: 1932, 1936, 1948, 1952, 1956, 1960. Egyéni eredmények: 1936 bronz, 1948 arany, 1952 ezüst. Emellett tőrvívásban is nyert bronzérmet. Az olimpiai érmeken túl még 19 világ- és Európa-bajnoki arany-, ezüst- és bronzérmet szerzett.

Gerevich Aladár – A Mesteredző

Rendkívüli saját sport eredményei mellett az utánpótlás nevelésben is kiemelkedő volt (Mesteredző 1961), tanítványai rajongtak érte. Sportkarrierje után ügyvédként, majd tőzsdetitkárként dolgozott a Budapesti Áru- és Értéktőzsdén. Az ő szorgalmazására vezették be a mai napig használatos statisztikai jelentési rendszereket, több pénzügyjogi tanulmányt publikált; ezzel azon kevés sportolók közé emelkedett, akik visszavonulásuk után sikeres polgári pályafutást tudtak felépíteni maguknak. Fia, Gerevich György szintén a vívást választotta és Szilágyi Áron edzője volt.

Gerevich Aladár 1948-ban Jászberény díszpolgára lett, ma a városban utca, a helyi sportdíj és emléktábla őrzi nevét, továbbá egy másik jászsági településen, Alattyánon általános iskolát neveztek el róla. 1991-ben, 81 éves korában hunyt el Budapesten.

Csík Tibor, a magyar tornádó

Csík Tibor egy szegény jászberényi családba született 1927-ben, a sporttal a helyi Lehel csapatában ismerkedett meg 1944-ben. Az úgynevezett verekedős stílus képviselője volt, mert minden ellenfele ellen úgy lépett ringbe, hogy vagy kiüti vetélytársát, vagy őt fogják kiütni. A védekezésre nem sok gondot fordított. 1946-ban és 1948-ban magyar bajnok lett. Az 1948-as londoni olimpián a dobogó legfelső fokára állhatott, mind az öt mérkőzését megnyerte.

„Ellenfeleire lidércnyomásként nehezedett ez az ütészuhatag, nemcsak hogy támadni, de védekezni sem tudtak, még levegőhöz sem jutottak mellette”

"1948. augusztus 13-a, ráadásul péntek. Borzongató! A magyar küldöttség tagjai azonban nem babonásak, vagy ha igen, remekül titkolják.  Azon a napon négy aranyat szereznek a mieink. Papp László ökölvívó, Pataki Ferenc tornász, és a két jászberényi: Gerevich Aladár vívó, valamint Csík Tibor öklöző. Utóbbi a harmatsúly fináléjában ugyanazt teszi, mint a korábbi napok mérkőzésein. Nekirohan ellenfelének, ezúttal az olasz Zuddasnak, és megpróbálja ütni-vágni. A derék talján viszont alaposan felkészült a magyar szabóinasból, és amint lehetett, lefogja. Meg azután egyet-egyet be is húz Csíknek. Az első menetben sikerül is ezzel a furcsa, és nem teljesen szabályos taktikával némi előnyt szereznie, amit a folytatásban el is veszít. Csík ugyanis folyamatos támadásaival kifárasztja. A harmadik menetben a korábbinál is jobban erőlteti a belharcot, pokoli erős, rövid balhorgai ülnek, Papp Laci szerint ekkor Zuddas már csak a kijáratot keresi. A magyar fiú teljesítményére a helyi lapok is felfigyelnek."

1948. augusztus 21-én: "Jászberényi fiú az olimpiai bajnokok között". Csík Tibor öklöző, a harmatsúly olimpiai bajnoka Jászberény szülötte. Az olimpiai győztes bokszbajnokot szülővárosa Londonból való hazatérésekor nagy ünnepélyességgel fogadja. Csík Tibor Magyarország részére sorrendben a nyolcadik olimpiai bajnokságot szerezte meg. Küzdelmével hozzájárult hazánk harmadik helyezéséhez." (Tiszavidék)

1948. augusztus 28-án: "Jászberény díszpolgárrá választott két olimpikont. Jászberény város képviselő testülete és közönsége augusztus 25-én díszközgyűlésen ünnepelte Csík Tibor és Gerevich Aladár olimpiai bajnokokat, akik mindketten a város szülöttei. A díszközgyűlésen Tóth György István polgármester elnökölt, akinek előterjesztésére egyhangúlag a város díszpolgáraivá választották a két kiváló sportolót." (Tiszavidék)

Élete ezt követően tragikus fordulatot vett. Sportolói karrierjét abbahagyta, Újpesten kezdett dolgozni. Hiába volt kezdetben a kommunista rendszer kegyeltje, egyre kevésbé értett egyet a hatalommal. Amikor hazatért szülővárosába, és szóvá tette a kötelező beszolgáltatásokat, letartóztatták izgatás vádjával.

1956 szeptemberében disszidálni próbált, de nem sikerült a terve. A forradalomban aktív szerepet vállalt, 1956. december 5-én elmenekült az országból, Bécsbe menekült. Úgy volt, hogy felesége, és egyéves kislánya is vele tart, de meggondolták magukat. Ausztriából Londonba, nagy sikere helyszínére került, ahol szabóként dolgozott, ezt követően Ausztráliában telepedett le. Mivel nem volt szakmája, alkalmi munkákból és munkanélküliségi segélyekből élt. Egyre többször nyúlt az alkoholhoz.

Itthon hősből antihőssé változott, távollétében elítélték ’56-os tevékenységéért, Jászberényben megvonták tőle a díszpolgári címet. 1976-ben Sydneyben egyedül, szegénységben, hazájától mintegy 14 000 kilométerre öngyilkossággal vetett véget az életének. Hamvai ma is a Sydney-i temetőben találhatók meg. 

Szülővárosában a rendszerváltás után azonnal rehabilitálják, azóta újra van Csík Tibor utca Jászberényben és a helyi sportegyesület neve emlékezik meg az egykori olimpiai bajnok ökölvívóról.

Sárközi István

1966-ban a Jászberény NB I/B-s csapatánál indult pályája. Tehetségére az Eger játékosaként figyeltek fel, ahol 1966–1967 között játszott. 1968-ban szerepelt az MNK győztes MTK-ban is. 1968–1975 között az MTK labdarúgójaként játszott. Az 1970-1971-es szezonban Palicskó István ellen fellázadtak a keret tagjai, köztük ő is. A lázadásért az MTK eltiltotta őket a labdarúgástól. Az MTK három vereségét követően visszatérhettek a klubba, de 1972-ig nem játszhatott Sárközi a klubban. 1977–1979 között a Székesfehérvár játékosa lett. 1979–1980 között az Építők SC focistája volt. Pályafutása során 227 NB I.-es mérkőzésen harminchárom gólt szerzett.

Az 1968-as mexikóvárosi olimpián tagja volt az aranyérmes labdarúgócsapatnak. A tornán Salvador és Ghána elleni mérkőzéseken kapott játéklehetőséget és egy gólt is szerzett.

1982-ben totóbotrányba keveredett. 1983-ban két év börtönt és három év közügyektől való eltiltást kapott. Másfél év után szabadult a börtönből. 1992. január 31--én tisztázatlan körülmények között, Rákoscsaba Pécel között egy vasúti szerelvény kerekei alatt vesztette életét.

Szülővárosában emléktáblát avattak a tiszteletére. Ebből az alkalomból adományozta számára az MTK elnöksége a posztumusz örökös bajnok címet.

Ha az USA és Kína között kitörne egy háború, az olyan katonai erőket mobilizálna, amelyet még sosem látott a világ. Az éppen 80 évvel ezelőtt végrehajtott normandiai partraszállásban mintegy 156 000 katona vett részt. Ha Kína megpróbálná megszállni Tajvant, akkor ahhoz akár 1 000 000 katonára is szüksége lehet, továbbá amennyiben az Egyesült Államok meg szeretné védeni a szigetet, akkor több tízezer katonát kellene a tajvani hadsereg segítségére küldenie, ami már a harcok első heteiben több tízezer, akár százezer kínai, tajvani és amerikai katona életébe kerülne.

Kép forrása: Asia Society

Amikor az USA utoljára Vietnámban mintegy 50 évvel ezelőtt egy közepes méretű háborúban vett részt, akkor a szolgálatot teljesítő katonák nagyrésze nem önszántából harcolt a fronton: a Vietnámban harcoló amerikaiak mintegy 30%-át toborozták. A katonák behívását 1973-ban szüntette meg a Kongresszus az amerikai részvétel befejezésével. A háborúban mintegy 2,7 millió amerikai katona vett részt és 58 000 vesztette életét közülük.

A Center for a New American Security, egy védelmi politikával foglalkozó think-thank jelentése azt vizsgálta, hogy mi történne, ha az Egyesült Államoknak fegyveres konfliktusban kellene bevetnie a haderejét. Az amerikai hadvezetés számára nem túl biztatók a kilátások.

Az elemzés során a Pentagon munkatársai és szakértők azt a feladatot kapták, hogy közel 200 nap alatt verbuváljanak egy 100 000 amerikai sorozott katonából álló haderőt, amelyet kiállíthatnának egy Kína elleni fegyveres konfliktusban. (Az egyik esetben egy Tajvanért vívott háborúról volt szó; a másik esetben pedig az USA nyugati partjai ellen indított kínai támadásról). Az elemzés szerint a szükséges 100 000 katonából csak körülbelül 50 000 hadra fogható katonát tudnának ennyi idő alatt kiállítani.

A toborzást megnehezítő tényezők egy része logisztikai jellegű: legalább 500 000 behívási értesítésre lenne szükség 100 000 behívott kiállításához. A jogszabályok alapján az értesítéseket postai úton kell kézbesíteni az adott címre, melyen a behívott katonák - az USA-ban élő 18-25 éves férfiak - 18 éves korukban a választásokra regisztráltak. A legtöbb levél valószínűleg el sem jutna a címzettekhez.

A sorozásokkal szemben jogi kifogások is érkeznének, valamint sokan tiltakoznának, kifogásokat keresnének. Vannak, akik lelkiismereti okokra hivatkozva nem szolgálnának a hadseregben. (a vietnami háború alatt 300 000 amerikai vagy illegálisan bújt ki a sorozás alól, vagy dezertált a hadseregből). Rengeteg amerikai fiatal nem is alkalmas a katonai szolgálatra: az országban a fiatalok mintegy 77 százaléka túlsúlyos, kábítószerezik, vagy más fizikai vagy mentális egészségügyi problémákban szenved.

Kép forrása: Literary Hub

A hadseregnek arról is gondoskodnia kell, hogy a katonák megfelelő felszereléssel rendelkezzenek, létesítmények álljanak rendelkezésükre és képzettek legyenek annak érdekében, hogy az újoncokat fél éven belül harcba tudják állítani. A Hamász támadását követő első napokban ezen feltételek biztosítása problémát jelentett az izraeli hadsereg számára is, amikor rekordszámú, mintegy 300 000 tartalékost hívtak be szolgálatra. Az ország katonai infrastruktúrája gyorsan túlterhelődött a kevés létesítménynek, felszerelésnek és élelmiszernek köszönhetően.

Tekintettel a politikai, illetve kulturális felháborodásra és elégedetlenségre, amelynek köszönhetően a vietnami háború végén eltörölték a sorozást, az ehhez való visszatérést nem valószínű, hogy megkockáztatná akár egy amerikai elnök is. Azonban ha az Egyesült Államok belekeveredik egy nagyobb élőerőt megmozgató háborúba, akkor muszáj lesz bevezetnie a sorkatonaságot.

Az elmúlt 80 évben az emberiség olyan sikeresen akadályozta a nagyhatalmi konfliktusok kialakulását, hogy azt hittük, hogy a világnak sosem kell többet ilyenekkel szembenéznie. Most, a 21. században újból minden országnak át kell gondolnia, hogy mi történne, ha egy igazi fenyegetés jelenne meg a határainál.

Továbbá az is megfigyelhető, hogy a világban folyó fegyveres konfliktusok és a velük járó halálos áldozatok száma hosszú évtizedek csökkenése után ismét növekedésnek indult. Az országok világszerte növelik katonai kiadásaikat, azonban van egy erőforrás, amelyből szinte minden nagyobb hadsereg hiányt szenved: emberek, akik ténylegesen megvívják a háborúkat.

Háború katonák nélkül

Az Egyesült Államok hadseregében az utóbbi években több ezer állás szűnt meg. Európában az ukrajnai háború kitörését követően gyorsan növekednek a katonai kiadások, viszont a hadseregek létszáma ezzel párhuzamosan nem emelkedik. Németország hadseregének létszáma évek óta csökken a toborzási kampányok ellenére, az Egyesült Királyság pedig hamarosan négy hadihajót fog kivonni a haditengerészetből, mert egyszerűen nincs elég matróz a fenntartásához.

A Kínával kapcsolatos aggodalmak miatt Japán is nagyszabású haderőfejlesztésbe fogott, azonban a hadsereg létszáma bőven elmarad a toborzási céloktól. Kína a világ legnagyobb létszámú hadseregével rendelkezik (körülbelül 2 millió aktív katona), de nehezen képes olyan képzett fiatalok toborzására, akikre szüksége lenne az egyre fejlettebb fegyverarzenálja működtetéséhez. Az sem teljesen biztos, hogy Kínának egyáltalán rendelkezésére-e áll annyi katona, amennyi egy Tajvan elleni invázióhoz szükséges lenne.

Kép forrása: The Atlantic

Ezen okokból kifolyólag egyre több országban fontolgatják a sorkatonaság bevezetését. Németország védelmi minisztere nemrégiben egy korlátozott katonai sorkatonai szolgálatra vonatkozó tervet terjesztett elő, amely a skandináv országok által jelenleg alkalmazott rendszeren alapulna. Ez alapján a védelmi szükségleteknek megfelelően néhány tízezer fiatal kerülne besorozásra. Az Egyesült Államokban Donald Trump egyes szövetségesei felvetették, hogy újraválasztása esetén bevezetésre kerülhet a sorkatonaság.

Ukrajna

A katonák és a sorkatonaság iránti hirtelen újraéledő globális érdeklődés oka 2024-ben egyértelmű. Az ukrajnai háború elmúlt két évében lövészárkokat, harckocsicsatákat, tüzérségi párbajokat láttunk, ami visszatérést jelentenek ahhoz a fajta hadviseléshez, amelyről sokan azt remélték, hogy a 20. században véget ért.

Az egy évig tartó bakhmut-i csata, amelyben az oroszok végül elfoglalták a kelet-ukrajnai kisvárost, Oroszország legvéresebb csatája volt a második világháború vége óta, melyben több mint 20 000 orosz katona vesztette életét. Ez nagyobb veszteséget jelentett az országnak egyetlen csatában, mint ahány katonát a Szovjetunió az 1980-as években, az afganisztáni háborúban vesztett.

Kép forrása: The Japan Times

Az orosz kormánynak óriási gondot jelent elegendő katonát találni az ukrajnai "húsdarálóba". Noha az országban kötelező a sorkatonaság, azonban az Oroszországon kívüli külföldi bevetés lehetősége korlátozott. A Kreml éppen ezért 2022 szeptemberében "részleges mozgósítást" hirdetett, amelynek célja 300 000 katona besorozása volt. Ezzel egyidőben nyugati hírszerzési információk szerint több mint 600 000 fiatal orosz férfi menekült el az országból, hogy elkerülje a behívót.

Ezt követően Oroszország stabilizálta a hadsereg utánpótlását. Ezt részben úgy érte el, hogy számos távoli, szibériai, elszegényedett régióban nagy összegű, az átlagos éves fizetéseket meghaladó pénzt kínál az ukrajnai harcokban való részvételért, valamint kegyelmet adott a börtönben raboskodóknak az ukrajnai harcokban való részvételért. (A kegyelemben részesült rabok tették ki a bakhmut-i halálos áldozatok többségét.) Ez a taktika nagyrészt kordában visszafogta az orosz közvélemény felháborodását a több százezer áldozatot követelő katonai fiaskóra. Egyes becslések szerint Oroszország már több mint 500 000 embert vesztett az ukrajnai harcokban.

Az emberhiány sokkal nagyobb probléma Ukrajnában, melynek mintegy 100 millióval kevesebb lakosa van, mint Oroszországnak. Azok a hosszú sorok, amelyek közvetlenül Oroszország 2022-es teljes körű inváziója után voltak láthatóak az ukrán toborzóközpontok előtt, már a múlté. Ma kétségbeejtő hiány van ukrán katonákból a frontvonalakon.

A harcoló katonák átlagéletkora meghaladja a 40 évet. Volodimir Zelenszkij elnök nemrég írt alá egy ellentmondásos törvényt, amely 27-ről 25 évre csökkenti a sorozásra jogosult férfiak korhatárát. (Az amerikai katonák átlagéletkora Vietnámban 19 év volt.) A kormány számos kedvezményhez (az önkéntesek maguk választhatják meg zászlóaljaikat) és eszközhöz (utcai járőrözések a sorozást elkerülő fiatal férfiak felkutatására) folyamodott a hadsereg utánpótlása érdekében. Oroszországhoz hasonlóan Ukrajna is elítélteket toboroz a szolgálatra: jövő hónaptól 3000 ukrán elítéltet engednek ki, hogy a fronton teljesítsenek szolgálatot.

Ukrajna népessége már a háború előtt rohamosan csökkent az alacsony születésszámnak és az elvándorlásnak köszönhetően. Az 1991-es függetlenné váláskor 52 milliós ország népessége 2019-re mindössze 37 millióra csökkent. Ha ehhez hozzávesszük a több mint 6 millió embert, akik a háború kitörése után hagyták el az országot, a jelenleg katonai szolgálatot teljesítőket, a háborúban meghaltakat vagy súlyosan megsebesülteket, valamint azokat, akik a feketepiaci munkához folyamodtak, hogy elkerüljék a sorozást, akkor nem meglepő, hogy Ukrajna civil gazdasága komoly munkaerőhiánnyal küzd.

Kép forrása: bneIntellinews

A háború gyötrelmes választás elé állította az ukrán vezetőket, amely még azon a brutális kilátáson is túlmutat, hogy fiatalok ezreit küldik a halálba: Ha a nemzőképes férfiaknak az ország túléléséért kell harcolniuk, akkor Ukrajna demográfiai válsága még tovább fog súlyosbodni.

Elöregedő népesség, nyugdíjas katonák?

A demográfia a gyorsan öregedő Kelet-Ázsiában is foglalkoztatja a katonai vezetőket. Ez nem meglepő, ugyanis arányaiban az egész világon ebben a régióban születik a legkevesebb gyermek. Egy Észak-Koreával való nagyobb háború veszélye folyamatos, ezért a dél-koreai férfiaknak kötelező legalább 18 hónapos katonai szolgálatot kell teljesíteniük, ami alól még a K-Pop szupergroup, a BTS tagjai sem jelentenek kivételt, le kell tölteniük a 18 hónapot.

Kép forrása: HerZindagi

Az ország azonban súlyos népesedési válsággal néz szembe. A hadsereg jelenlegi létszámának fenntartásához Dél-Koreának évente 200 000 embert kell besoroznia vagy besoroztatnia. Ha azonban a jelenlegi születési számok nem indulnak növekedésnek, 20 év múlva csak körülbelül 125 000 férfi áll majd rendelkezésre évente, hogy ezeket a helyeket betöltse.

Dél-Korea a világ egyik leggyorsabban elöregedő társadalma, de aligha számít kivételnek. A leggyorsabban csökkenő születési rátával rendelkező régiók közül kettő (Kelet-Ázsia és Kelet-Európa) egyben olyan régió, ahol az államközi háború vagy szuperhatalmi konfliktus kockázata jelenleg a legnagyobb.

Kínában a demográfiai csökkenést tovább súlyosbítja az ország egygyermekes politikájának hatása. Egy sok százezer áldozattal járó háború sok olyan család egzisztenciáját tenné tönkre, ahol a felnőtt szülők a gyermeküktől várják el, hogy gondoskodjanak róluk. Ezt a problémát felismerve a Kínai Népköztársaság Hadserege módosította politikáját, miszerint a szülők és a házastársak is igényelhetnek haláleseti juttatást a szolgálat közben elesett katonák után.

Oroszország közelmúltbeli inváziója - ahol a népességfogyás csak kicsivel lassabb, mint Ukrajnában - erős ellenpéldát szolgáltatnak arra az elméletre, miszerint az öregedő társadalmak egyre kevésbé avatkoznak fegyveres konfliktusokba. Az olyan agresszív vezetők, mint Vlagyimir Putyin vagy Hszi Csin-ping döntéseit ugyanilyen könnyen meg lehet magyarázni azzal, amit "hatalomátmenet-elméletnek" neveznek: az elképzelés szerint Oroszország és Kína megpróbálnak addig katonai előnyöket szerezni, amíg hatalmuk a népesedési válság következtében csökkenésnek nem indul.

Más szóval, a népességcsökkenés elkövetkező évtizedeit látva a kínai elnök akár úgy is dönthet, hogy most van itt a pillanat, hogy Tajvant elfoglalja, amíg még elegendő katonája áll ehhez rendelkezésre.

Nem csak arról van szó, hogy a rendelkezésre álló katonák száma egyre csökken. A toborzott katonák is kevésbé hajlandóak harcolni, mint valaha. Felmérések szerint a fiatalok világszerte egyre kevésbé hajlandóak harcolni a hazájukért. A fiatal amerikaiak sokkal negatívabban vélekednek a hadseregről mint intézményről, mint az idősebbek.

Benjamin Freakley nyugalmazott altábornagy, a hadsereg toborzási parancsnokságának parancsnoka szerint az egyik kihívás a társadalomban, hogy általánosságban tapasztalható egy elitellenes hangulat, amely még a hadsereggel kapcsolatos érzéseket is megfertőzte - egy olyan intézmény, amely régóta széles körű támogatást élvez az amerikaiak körében, függetlenül attól, hogy milyen politikai nézeteket vallanak. "Valamiféle bizalomvesztés tapasztalható az intézmények iránt mindenütt - a bíróságok, a kormány, a média és a hadsereg iránt".

Továbbá a gazdaságban jelenleg magas a foglalkoztatottság és a bérszínvonal, ami miatt a fárasztó és veszélyes katonai szolgálat gondolata kevésbé tűnik vonzónak. Nem véletlen, hogy az orosz sorkatonák nagy részét az ország szegényebb, távolabbi régióiból hívta be, ahol a magánszektor nem tud versenyezni a katonai életpályával. Ez a tendencia még a közvetlen katonai fenyegetettséggel fenyegetett országok némelyikében is érvényesül.

Tajvan nemrégiben négy hónapról egy évre hosszabbította az állampolgárok számára kötelező katonai szolgálatot, de ez rengeteg tajvani fiatal körében nem egy népszerű intézkedés, és a kormánynak nehézséget okoz a mintegy 170 000 fős hadsereg bővítése.

A Carnegie Endowment nemrégiben végzett felmérése szerint Ukrajnában jelentős generációs szakadék tátong a háborúhoz való hozzáállásban. A 60 év feletti ukránok körülbelül 20 százalékkal nagyobb valószínűséggel mondják azt, hogy Ukrajna nyeri a háborút, és hogy addig kell harcolnia, amíg fel nem szabadítja az egész országot, mint a 18 és 25 év közöttiek, akik nagyobb valószínűséggel vállalnák a tényleges harcokat.

E tendenciák fényében számos szakpolitikai változtatást fontolgatnak. Néhány ázsiai ország enyhíti a kor- és testmagassági követelményeket, hogy bővítse a potenciális újoncok vagy sorkatonák körét. Ausztrália, amely saját toborzási gondjaival küzd, azt fontolgatja, hogy először engedi meg külföldi állampolgároknak, hogy a fegyveres erőiben szolgáljanak.

Természetesen a nemek kérdése is előkerül, amikor a hadseregről van szó. Izrael a legismertebb példa arra, hogy mind a férfiak, mind a nők általános katonai szolgálatot teljesítenek. Norvégia és Finnország azon kevés országok közé tartozik, amelyekben a nők és férfiak számára is van szelektív katonai szolgálat, Dánia nemrég csatlakozott hozzájuk. Tajvan nemrég jelentette be, hogy nők is jelentkezhessenek tartalékos kiképzésre.

Kép forrása: The Times of Israel

Felmerül az a kérdés is, hogy a jövő háborúit egyáltalán emberek fogják-e vívni. A Pentagon nemrégiben jelentette be, hogy több ezer olcsó drón építését tervezi, hogy - Kathleen Hicks helyettes védelmi miniszter szavaival élve - "legyőzzék Kína legnagyobb előnyét, ami a tömeg. További hajók. Több rakéta. Több ember".

Nick Carter tábornok, a brit védelmi vezérkar korábbi vezetője 2020-ban azt jósolta, hogy országának egy napon "120 000 fős hadserege lehet, amelyből 30 000 lehet robot". (Az országnak jelenleg 130 000 katonája van, mind ember).

Freakley, aki Irakban és Afganisztánban amerikai harcoló csapatokat irányított, szkeptikusan állt ahhoz az elképzeléshez, hogy a "tömeg" pusztán autonóm rendszerekkel elérhető, rámutatva, hogy hasonló állításokat a korábbi generációkban a légierő hívei is hangoztattak. "Mindig van egy egyensúly az emberi erő és a technológia között" - mondta - "de a történelem azt mutatja a hadviselésben, hogy ha egy másik nemzetet akarunk irányítani, akkor bakancsokat kell a földre tenni".

Egyre nagyobb kihívást jelent, hogy fiatalokat találjunk, akiket beültethetünk a bakancsokba.