Reaktor

Az Európai Hulladékcsökkentési Hét lehetőséget teremt az önkéntesek számára, hogy elkötelezzék magukat a környezettudatos szemlélet megteremtésében és a hulladékkezelés javításában. Raisz Anikó, a Környezetügyért és Körforgásos Gazdaságért felelős államtitkár hangsúlyozta, hogy a túlcsomagolás és a szelektív hulladékgyűjtés segítségével csökkenthető az illegális hulladékelhagyás, miközben növelhető az újrahasznosított anyagok mennyisége és minősége.

A kezdeményezés minden évben november utolsó hetében zajlik. Ezen fenntartható jövő előmozdítására 2009-ben indított programban önkéntesek egy teljes héten keresztül hozzák létre saját ötleteikkel a tudatos hulladékgazdálkodás, hulladék előfordulásának megelőzése, termékek újrafelhasználása és az anyagok újrahasznosításának fontosságának szemléletformálását.

Az esemény egyre népszerűbb Európában és Magyarországon is. Az Európai Unió területén tavaly több mint 12 400 akcióval vettek részt az önkéntesek a kezdeményezéshez csatlakozva.

 Az Európai Unióban a csomagolásra használt műanyag és papír jelentős része hulladékként végzi, ezért 2030-ig az összes csomagolóanyagnak újrahasznosíthatónak kell lennie. Ennek jegyében az idei rendezvény középpontjában a csomagolás áll, és az önkéntesek innovatív ötleteket keresnek a csomagolóanyagok újrahasznosítására, újrahasználatára, és a csomagolóanyagok felhasználásának csökkentésére.

Magyarországon az újrafeldolgozott hulladék aránya az utóbbi években több mint kétszeresére nőtt, és a hulladékgyűjtés és hasznosítás további fejlesztésével ez a tendencia tovább fokozódhat. Az eseménynek különösen fontos szerepe van a környezeti terhek csökkentésében és az illegális hulladékelhagyás megfékezésében.

Az Energiastratégia Intézet kapta meg a koordinátori szerepet az esemény szervezésében, amely november 18. és 26. között kerül megrendezésre. Öt kategóriában várják az ötleteket, és a legjobbakat nemzetközi versenyre is továbbítják. A szelektalok.hu weboldalon további információk érhetők el a részvétellel kapcsolatban. Az Európai Hulladékcsökkentési Hét tehát lehetőséget teremt a környezettudatosság népszerűsítésére és a fenntartható hulladékkezelés előmozdítására, miközben az önkéntesek fontos szerepet játszanak a pozitív változások elérésében

Az elmúlt hetek slágertémája a lengyelországi választások voltak, az eredmények ismertek. Igen nehéz helyzetbe került a 2015 óta regnáló Jog és Igazságosság (PiS), mivel a szélsőjobboldali-libertárius Konföderáció a vártnál jóval gyengébben szerepelt, így a kettőnek nem lenne meg az abszolút többsége. A szokásjognak megfelelően Duda elnök először Morawiecki-t fogja felkérni a kormányalakítással. Ennek sikeressége az ellenzéki koalíciók hűségétől és állhatatosságától függ. Kitartanak-e a kisebb ellenzékiek amellett, hogy Lengyelországnak változásra van szüksége; vagy pár miniszteri poszttal, államtitkársággal és házelnökséggel kenyérre lehet őket kenni.

Amennyiben Morawieckinek nem jön össze, ugyanezzel megpróbálkozhat a visszatérő Donald Tusk is, neki már könnyebben menne a kormánytöbbséget kialakítania. Kérdéses viszont, hogy koalíciós listák koalíciós többsége mennyire lenne kezelhető, hiszen sokféle érdek és ideológia került Tusk ernyője alá. Érdekes évek elé néz a lengyel belpolitika, annyi biztos. Tusk ugyanazt ígéri, mint amit Dobrev Klára: ő majd haza fogja hozni a befagyasztott uniós forrásokat - erre is érdemes lesz odafigyelni.

A magyar ellenzék örül az eredménynek, teljesen világos, hogy miért. Úgy gondolják Tuskék egy számukra is végrehajtható modellt vázolt fel. Lám, az illiberalizmusból is van visszaút Európába, a jogállamiságba, mégis van a lengyelekben fogékonyság a liberális demokrácia és így tovább. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Ezek az értelmezések ugyanazokat a hangokat ütik meg, amelyeket a bipoláris világrend lebomlása után halhattunk (ha én legalábbis nem, "maximum csak felvételről"). Ezek az értelmezések egyedül csak a jelenre figyelnek, nem szeretik a klasszikusokat. Nem kívánok "ünneprontó" lenni,

Ennek megértéséhez fel kell idézni annak a kornak az optimizmusát, amely a kilencvenes évekhez kötődik. Sokan azt várták a hidegháború végétől, hogy a szovjet gyámság alól felszabaduló nemzetek számára egyenes út fog majd vezetni a nyugati típusú, liberális demokrácia hazai adaptálásához és megvalósításához. A spanyol, a görög és a portugál autoriter rendszerek átalakulása táplálta ezt az optimizmust. Azonban a kétezres években már megjelentek a fiatal liberális demokráciákon az első repedések:

Ott, ahol a modellek valamelyest működnek, olyan feltételek vannak, amelyeket repülővel sietősen érkező szakértő csoportok nem képesek megteremteni, mivel ezeknek hosszú időre van szükségük a kiérlelődésre. - Ralf Dahrendorf, 2004.

A híres szociológus-politikai filozófus Dahrendorf a liberális demokrácia egy fontos jellegzetességére mutat rá: a liberális demokrácia nem "csak úgy lesz", hanem az egy hosszú, történelmi folyamat eredményeként alakult ki Nyugaton. Ez egy fontos kitétel, ezt érdemes megjegyezni. Kelet-Közép-Európa országai éppenhogy belecsöppentek abba, ami a nyugatiak számára már több évtizede evidens volt. A posztszocialista országoknak a vasfüggöny lebomlása után az elsődleges céljuk a Nyugathoz való visszatérés volt, azonban az Európai Unió bővítése egy hosszadalmas és embert próbáló folyamat volt.

Az 1990-es években már szinte senkit sem foglalkoztatott az egyes országok történelme, pedig a múlt kutatásából értékes megfigyeléseket tehetünk a jelen fejleményeinek megértése érdekében. A politikatudományon belül a politikai fejlődés olyan irányzatként mutatkozik meg, amely különösen nagy hangsúlyt fektet a múlt vizsgálatára. Az irányzat fő tézise, hogy minden ország politikai berendezkedése egy sajátos fejlődési íven mozog, nem szükségszerű, hogy ugyanarra a fejlődésre mindenki képes lenne. Nem csoda, hogy a liberális univerzalizmus idejében ez a szempont háttérbe szorult.

Azonban a kelet-európaiak a 2009-es válságot követően már egyre szkeptikusabbakká váltak a nyugati modellt illetően, sok esetben olyan mértékű változások mentek végbe, amelyet a politikatudósok sok esetben demokratikus visszacsúszásként értékelnek. Pedig a mostani Nyugat-szkeptikus vélemények messzire vezetnek vissza, akárcsak a jelenkori politikai rendszerek különbözőségei is. Ez sok frusztrációt eredményez az Unió magállamai és a posztszocialista országok között, hiszen utóbbiak nem feltétlenül akarnak megfelelni a nyugatiak normáinak.

Földindulás lenne Tusk potenciális kormányra kerülése? A kormányra kerülő ellenzék feltehetőleg sokkal inkább folytatna EU-konform politikát, azonban kétséges, hogy ezzel véglegesen "megoldódott" a lengyel-kérdés. A liberális demokrácia velejárója, hogy a politikai elitek az ország kormányzása során együttműködésre törekednek, nem viszálykodnak; a választás tétje éppenséggel nem a demokrácia és az ország jövőjének a megvédése a másik féltől. Ebbe nem fér bele, ha egyik a másikat lépten-nyomon lehazaárulózza.

Bár ez a mintázat a nyugati demokráciákra is egyre inkább jellemző, azonban a nyugatiak támaszkodhatnak olyan hagyományrétegekre, amelyek segítségével a jövőben korrigálni tudják a mostani polarizációt. Ilyesfajta előtörténettel azonban a régió országai, így Lengyelország sem rendelkezik feltétlenül. A lengyel választási kampány meg mindenről szólt, csak a megbékélésről és az együttműködési hajlandóságról nem. Egyelőre nem is körvonalazódik, hogy az erőteljes negatív kampányt folytató PiS és "demokráciavédő" ellenzék viszonya ebbe az irányba fog elmozdulni, noha nem is lehet teljesen kizárni.

Igen, egy EU-konform, Orbán-ellenes fordulat van kibontakozóban Lengyelországban. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a lengyel politika természete cseppet sem fog változni, sőt. A lengyel elitek és a társadalom a széttartás mintázatait mutatja, kétséges, hogy a felszínes közeledésen túl érdemben közelebb kerülne a lengyel demokrácia a nyugati modellhez.

A kelet-közép-európai politika jobb megértéséhez érdemes lenne egyszer valakinek mélyebben feldolgoznia régió politikatörténetét. Fel kellene fedezni, hogy a régió politikatudománya mit tud mondani saját politikai fejlődéséről. Ez nem csak a jobb önismeretet szolgálná, hanem a nyugatiak figyelmét is ráirányíthatná azokra az egyediségekre, amelyek meg nem értése megnehezíti az együttműködést Kelet- és Nyugat-Európa között.

A növekvő termékértékesítés elérése egyre inkább az újrahasznosítás és a környezettudatosság szellemében történő hirdetéstől függ. Azonban fontos megkérdeznünk magunktól, mennyire vagyunk tisztában az újrahasznosítás folyamatával, és hogy valójában mely anyagokat lehet újrahasznosítani, valamint milyen szerepe van a hulladékok szétválogatásában.

Lássuk most a leggyakrabban újrahasznosított anyagok útját:

Műanyag
A műanyaggyártás és felhasználás kapcsolódó környezeti és éghajlati károkkal jár, ennek mértékét már korábban ismertettük. Ugyanakkor a műanyag rendkívül hasznos, hiszen olcsó előállítású és összetett molekulái miatt nehezen bontódik le. Azonban ezek az előnyök hozták létre a jelenlegi hulladékhelyzetet. A műanyagot típus és szín alapján válogatják, megtisztítják, aprítják és olvasztják újra granulátum formájában. Az újrahasznosított műanyag sokféleképpen felhasználható, például szintetikus ruhák vagy építőanyagok előállítására. Az egyes műanyag típusok újrahasznosítása országok és települések szerint változó. A műanyag termékeken található háromszög alakú nyilakban található szám határozza meg, melyik típusú műanyagról van szó. A 3, 5, 6 és 7-es számú műanyagok újrahasznosítása nehéz és értékük alacsony a piacon, emiatt sok cég nem érzi érdemesnek újrahasznosítani őket. Az 1, 2 és 4-es számok a leggyakrabban újrahasznosított műanyagokat jelölik. Az újrahasznosítás határa a műanyag esetében közel sem végtelen. A műanyag minden újrahasznosítás után visszafordíthatatlanul lebomlik, és ellentétben az üveggel, nem lehet belőle ugyanolyan minőségű terméket előállítani többször. Az egyszer használatos műanyagok jelentik a legnagyobb kihívást, és ezen próbálnak változtatni a lebomló műanyagokkal. Azonban ezek csak speciális körülmények között bomlanak le, és ha nem megfelelően vannak kezelve, apró mikroműanyag részekké válhatnak, amelyek a környezetet terhelik. Az igazi műanyag-alternatívák, például a cukornád vagy a bambusz, ára miatt nem terjedtek el Magyarországon, ahol az emberek még mindig az árat helyezik előtérbe a környezeti hatásokkal szemben.

Papír
Míg a papírt folyamatosan használjuk és elhasználjuk, sok esetben nem vesszük észre, hogy az erdőirtásokhoz vezethet. A papír alapanyaga a fa, amely ugyanúgy megújuló forrás lenne, de gyakran fakivágásokat hajtanak végre gyorsan növekvő fák termesztése céljából a papírgyártáshoz. Az újrahasznosítás során a használt papírról eltávolítják a tintát és a ragasztót. Az újrahasznosított papír előállítása során sok energiát és vizet takarítunk meg. A papírt újrahasznosítás céljából 5-7 alkalommal használhatjuk újra, mielőtt már csak alacsony minőségű termékek, például tojástartók készítésére lenne alkalmas.

Üveg
Az üveg újrahasznosítás során jelentős mennyiségű energiát és pénzt lehet megtakarítani. Egyes cégek az üveget mosás és fertőtlenítés után rögtön újrahasznosítják, míg a szelektív hulladékgyűjtőben landolt üveget szín szerint szétválogatják, apró részekre őrlik, majd mágnesek és lézerek segítségével tisztítják meg a szennyeződésektől. Az újraolvasztott üvegből új üveget készítenek.

Acél
Az acél szétválogatása és újraolvasztása után lemezek vagy tekercsek formájában kerül továbbfeldolgozásra, például autók vagy építőanyagok előállításához.

Alumínium
Az alumínium dobozok (italos dobozok) újrahasznosítása során az energiafelhasználás 95%-át megtakaríthatjuk az új doboz előállítása során. Az alumínium dobozokat feldarabolják, hő segítségével eltávolítják a festékréteget, majd megolvasztják. Az így kezelt alumíniumot hengerek formájában szállítják a gyárakba, ahol újrahasznosított alumíniumból készülnek az új dobozok.

**Egyéb speciális termékek**
Vannak olyan tárgyak, amelyek esetében már iskolás korunktól tudjuk, hogy speciális módon kell megválnunk tőlük. Ilyenek például az elemek és más elektronikai cikkek, amelyek veszélyes hulladéknak számítanak és speciális gyűjtőkben kell elhelyezni őket. Az olajat sem szabad a lefolyóba önteni, hanem megfelelő gyűjtőbe kell helyezni, mivel környezeti károkat okozhat. A lejárt vagy nem szükséges gyógyszereket is gyógyszertárakban vagy egyéb gyógyszereket árusító helyeken kell leadni, mivel ezek vegyi anyagok, amelyek a természetben károsak lehetnek.

Fontos megjegyezni, hogy amikor úgy gondoljuk, hogy egy tárgyat már nem lehet újrahasznosítani, ne dobjuk azonnal a kukába. Gondoljuk végig, hogy hogyan lehetne mégis a körforgásban tartani, hogy megadjuk az esélyt az újrahasznosításnak.

Miért fontos tehát helyesen végezni a szelektív hulladékgyűjtést? Az újrahasznosítás üzlet, és akkor valósul meg, ha ez az eljárás gazdaságos. A szelektív hulladékgyűjtés működését a legjobban támogathatjuk, ha alaposan szétválogatjuk a hulladékunkat, és megfelelően kezelt formában dobáljuk ki. Az összevissza hulladék nehezen feldolgozható és újrahasznosítható, ezért fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy melyik hulladék milyen típusú és állapotban kell elhelyezni. A szelektív hulladékgyűjtés elősegíti az anyagok újrahasznosítását, ezáltal hozzájárulva a fenntartható környezetvédelemhez és erőforrás-megtakarításhoz.

Tehát, a tudatos és helyes szelektív hulladékgyűjtéssel valóban tehetünk a környezetünkért és a jövő generációk számára, miközben elősegítjük az újrahasznosítás üzleti lehetőségeit is.

Az egyre növekvő környezeti kihívásokra válaszul a fenntarthatóság elvei egyre inkább beépülnek életünk minden területébe, és ennek része a gyermeknevelés is. A fenntartható gyermeknevelés olyan értékeken alapul, amelyek hozzájárulnak a környezetvédelemhez és a jövő generációk jóllétéhez. Ez a megközelítés nem csak a gyermekek és a környezet számára előnyös, hanem a fenntartható jövő felé vezető úton is segítséget nyújt.

Magyarországon új visszaváltási rendszer indul, amelynek fő célja a fenntarthatóság elősegítése és a körforgásos gazdaság megteremtése azáltal, hogy ösztönzi az italos palackok újrahasznosítását. A rendszer január 1-jétől lép életbe, és minden olyan palackot érint, amely rendelkezik visszaváltási díjjal.

A visszaváltás lényege, hogy minden palackért, legyen az üveg, fém vagy műanyag, a vásárló 50 forintot fizet, amit később visszakap, ha visszaváltja a palackot. A cél az, hogy a műanyag, üveg és fém italos palackok 90% -os újrahasznosítása valósuljon meg 3 éven belül.

Az új rendszerhez visszaváltó automatákat telepítenek majd az ország szerte, és körülbelül 1500 üzletben találhatók majd meg, beleértve az élelmiszert árusító kiskereskedelmi egységeket is. Emellett a kisebb üzletek is csatlakozhatnak a rendszerhez gépi vagy kézi visszaváltással.

A visszaváltási folyamat során a vásárlók választhatnak, hogy a visszaváltási díjat kuponokként kapják, amit vásárlásra vagy jótékonysági célra is felhasználhatnak, vagy az összeget bankszámlájukra utalják.

Ez a rendszer nemcsak a hulladék mennyiségének csökkentését célozza, hanem ösztönzi a környezettudatos és felelős vásárlási szokásokat is a magyar társadalomban. Az új visszaváltási rendszer a fenntarthatóság és a környezetvédelem szempontjából fontos lépés Magyarországon.

Kapcsolódó cikkünket itt olvashatjátok. 

Az újrahasznosított termékek árösszehasonlítása a hagyományos változatokkal gyakran összetett és változó, és több tényezőtől függ. A fenntarthatóság és a pénzügyi megtakarítás egyensúlya sokszor meghatározza, hogy az újrahasznosított termékek olcsóbbak vagy drágábbak-e.

Nem jellemző, hogy a Republikánus és a Demokrata pártok jelöltjein túl bárki is képes legyen labdába rúgni az amerikai elnökválasztásokon. Amerikában kétpártrendszer van, az előbb felsorolt pártok és jelöltjeik a politika főszereplői. Ugyan léteznek más pártok is, azonban ezek csak marginális, mellékszereplői a politikai csatározásoknak. A nagy pártok sokkal nyitottabbak a különböző irányzatok integrálására (mivel nem annyira jellemző rájuk az európai politikai kultúrára jellemző szigorú pártfegyelem), így képesek konszolidáltan kezelni az amerikai társadalom politikai sokszínűségét, az nem okoz pártszakadásokat.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindez nem okozna a sokszínűség belső feszültségeket. Olykor előkerül a trumpista republikánusok részéről az a gondolat, hogy a mérsékeltekkel szakítva egy új pártot kellene létrehozni és önállóan politizálni. Egyelőre úgy néz ki, hogy Trump rendelkezik annyi támogatással, hogy a jelölti viták kihagyásával együtt elnyerje majd a Republikánus párt keretein belül az elnökjelöltséget, azonban Biden indulása nem ennyire biztos. A kora és a vele járó mentális állapota gyakran visszatérő kritika a regnáló elnök jelölésével szemben.

Mindennek ellenére a Demokrata párton belül viszonylag mérsékelt a felhozatal, ami Biden alternatíváját illeti. Egy ilyen harsány kihívó a Kennedy-dinasztiából Robert Kennedy Jr., aki könnyen lehet, hogy függetlenként méretteti meg magát 2024-ben. Volt már példa arra, hogy független jelölt komolyan befolyásolta az elnökválasztás végeredményét, ennek a lehetősége most is fennáll. Éppen ezért érdemes lehet összehasonlítani az akkori és jelenkori helyzetet; majd mérleget vonni, hogy Robert Kennedy Jr. mennyire lenne képes megismételni azt, amit Ross Perot 1992-ben (és 1996-ban) elért.

De minek köszönhette a sikerét Ross Perot? A republikánusok az 1980-as években domináns helyzetben voltak a demokratákkal szemben. Ronald Reagan két egymást követő választáson ért el kimagasló eredményt: az 538 elektori szavazatból Jimmy Carter ellen 489-et, míg Walter Mondale ellen 525-öt nyert meg. A sort Reagan alelnöke, George Herbert Walker Bush folytatta, aki Michael Dukakis ellenében "csak" 426 elektori szavazatot hozott el.

Az idősebbik Bush nem tudta betartani az 1988-as kampányán megtett ígéreteit, ezek közül a leghíresebb a "Read my lips, no new taxes" volt (nagyjából: Olvassák le a számról: nem lesznek új adók). A gazdasági környezet sem volt kedvező Bush számára: az Egyesült Államok gazdasága recesszióban volt. Sokan úgy érezték, hogy a status quo-t képviselő pártok nem a dolgozó amerikaiak érdekeit képviselik, hanem sokkal inkább a különböző lobbi- és érdekcsoportéit. Ross Perott ezeket a hitehagyott, a demokráciában csalódott választókat próbálta megszólítani. A milliárdos elnökjelölttel visszatért az amerikai politikába a populizmus (röviden: a nép és az elit között kibékíthetetlen ellentét van; a politikus a nép érdekeit képviseli; szorgalmazza a többség jobb beleszólását a politikába; a többségi akarat képviselete abszolút elsőbbséget élvez; a rendszerben van a hiba, ezért meg kell változtatni).

Az 1992-es választást a hivatalban lévő Bush elvesztette a demokrata párti Bill Clintonnal szemben (előbbi a szavazatok 37%-át, utóbbi a 43%-át szerezte meg). Ross Perot függetlenként 19%-ot szerzett, ami igencsak befolyásolta a választás eredményét. Bár egyesek szerint nem egyértelmű, hogy Perot szinte csak kizárólag Bushtól vett el szavazatokat, azonban a republikánusok számára kulcs választói csoportokból viszonylag több támogatót tudott elorozni (az 1988-as eredményekhez képest), mint a demokratáktól (lásd.: párt és ideológia, fehér protestánsok, férfiak, közepes jövedelemmel rendelkezők).

Az 1988-as választáshoz képest az 1992-es nagyobb részvétellel zajlott, azonban ez csak a Demokratáknak eredményezett egyedül némi nemű növekedést a voksok abszolút számában (durván kétmillióval többet), míg a Bush - Quayle páros ennek ellenére 9 millió szavazatot vesztett. Így tehát nem teljesen alaptalan az a felvetés, hogy rengeteg jobboldali szavazó pártolt át Perothoz, azonban az is elvitathatatlan érdeme utóbbinak, hogy sikeresen tudott olyanokat is mozgósítani, akik feltehetőleg nem mentek el 1988-ban.

Azonban Ross Perot szereplésének nem csak az volt a jelentősége, hogy véget vetett 12 évnyi republikánus dominanciának. A milliárdos jelölt hamarabb használta ki bárkinél a tömegmédia nyújtotta lehetőségeket, és az amerikaiak nappalijába eljutva folytatta a kampányát, nem pedig az addig megszokott tömegrendezvényeken és sajtótájékoztatókon keresztül. Sokan úgy gondolják, hogy Perot fektette le a modern politikai kampányok alapjait, illetve elindította a nagy pártokat az új lehetőségek felfedezésére.

Ross Perot továbbá hozzájárult a Republikánus párt megreformálódásához és alkalmazkodásához, ugyanis rengeteg témát vettek át tőle (államadósság csökkentése, kékgalléros munkások helyzete, NAFTA-kritika). Az alulról történő szervezkedés (aktivista hálózatok kialakítása) mellett egyre inkább a társadalmi leszakadástól félőket és a globalizáció negatív következményei által veszélyeztetett csoportokat kezdték el megszólítani. Mindezek után érdemes megkérdezni:

Amennyiben a FiveThirtyEight honlapjára (olyan oldal, ahol a legkülönbözőbb közvélemény-kutatások eredményeit közlik) tekintünk, akkor azzal szembesülünk, hogy a két párt potenciális elnökjelöltjei (Biden és Trump) meglehetősen nagy elutasítottsággal rendelkeznek. A hivatalban lévő Joe Biden-t a többség (55%, azaz a republikánus szavazók túlnyomó többsége mellett a demokrata szavazók egy el nem hanyagolható része is) negatívan ítéli meg, míg csak 40% ítéli meg pozitívan a munkáját. Ugyanez a helyzet Donald Trump esetében is: 55,7% a 41,1% ellenében.

A mérések alapján úgy tűnik, hogy van az amerikai választóknak egy jelentős csoportja, amely teljesen elégedetlen a választékkal: ez kedvező körülménynek tűnik egy harmadik jelölt számára ahhoz, hogy viszonylag jó eredményt tudjon elérni. Az elnökjelöltséget a pártok előválasztás keretében osztják ki: ez alól gyakran a regnáló elnök sem bújhat ki, ha van kihívója, bár ezt rendre sikerrel szokták venni. Amennyiben a Demokrata párt rendezne előválasztást, akkor Kennedy várhatóan a szavazatok 15%-át szerezné meg, míg Biden 60% fölötti eredményt érne el.

Sokkal érdekesebb viszont az, hogy Kennedy sokkal nagyobb népszerűségnek örvend a republikánus szavazók körében. Az olykor összeesküvés-elméletekbe torkolló, rendszerellenes üzeneteket megfogalmazó politikust a jobboldali szavazók többsége pozitívan ítéli meg; az elutasítók pedig elenyésző arányban vannak: nagyjából 20-30% között. Amennyiben elindulna Kennedy harmadik jelöltként, akkor könnyen lehetne az a forgatókönyv, ami Perot esetében: jó eséllyel tudna elvinni republikánus szavazókat mint demokratákat, ezzel komoly kárt okozva Trumpnak.

Ez korántsem légből kapott eshetőség, ugyanis van egy jelentős jobboldali szavazóréteg, amely számára Trump túlságosan radikális. Ennek a csoportnak a távolmaradásának (akár átszavazásának) volt köszönhető, hogy az amerikai félidei választások nem eredményeztek olyan republikánus áttörést, amelyre sokan tévesen számítottak (köztük a cikk szerzője is). Kérdéses, hogy a mérsékelteknek, a függetleneknek és a Trump-ellenes (Never Trump) szavazók számára mi lesz a fontosabb: Joe Biden ne újrázzon, vagy Trump ne kerüljön vissza hatalomba?

Ez korántsem annyira egyértelmű, hiszen a kilencvenes évek óta az amerikai politika sokkal inkább polarizálttá vált, a radikális hangok egyre inkább a mainstream részévé váltak. Évtizedekkel ezelőtt fel se merült volna, hogy a választások tétje a demokrácia másik oldaltól való megvédése lenne. Ez azóta jelentősen megváltozott a tengeren túlon is. A demokraták folyton visszatérnek a 2021 január 6-án történtekre, míg a republikánusok sérelmezik, hogy Donald Trumpot gyakran bíróságra citálják, miközben Joe Biden fiának, Hunternek is meggyűlik a baja az amerikai igazságszolgáltatással.

Nagy az elégedetlenség a nagy pártokkal szemben; az első embereiket a választók többsége elutasítja. Azonban éppen ez a polarizáció járulhat hozzá, hogy az elégedetlenek is inkább a saját pártjuk jelöltjére fognak - ha befogott orral is - szavazni, mivel úgy is láthatják, hogy katasztrófával érne fel, ha a másik párt jelölt nyerne. Képes lenne Kennedy befolyásolni az amerikai elnökválasztást? Tudna olyan eredményt elérni a nagy pártok jelöltjeivel szemben, amely megváltoztatná az amerikai politikát? Sok tekintetben húzható párhuzam Ross Perot és Robert Kennedy Jr. között, azonban korántsem olyan egyértelmű, hogy az előbbi eredményéhez hasonló a mostani politikai klímában megismételhető lenne.

Ahogy az év utolsó negyedéve beköszönt, az ősz pompás színekben tündököl és felkínálja a lehetőséget, hogy felfedezzük a természet varázslatos oldalát. Az októberi kirándulás remek alkalom arra, hogy kiszellőztessük a gondolatainkat, feltöltődjünk a friss levegőn és közben felelősségteljesen élvezzük a természetet. Íme néhány tipp, hogy hogyan teheted ezt hulladékmentesen:

1. Tervezz előre és csomagolj okosan: Mielőtt útnak indulnál, gondold át, hogy mire van szükséged, és csak azt csomagold be. Hagyd otthon az egyszer használatos műanyag csomagolású ételeket és italokat, és válassz helyettük újrahasznosítható edényeket és italtartókat.

2. Hozz magaddal újrahasznosítható palackot: Ne felejtsd el feltölteni újrahasznosítható kulacsodat vagy palackodat vízzel. Így elkerülheted az egyszer használatos műanyag palackok használatát.

3. Válassz természetes személyes higiéniai termékeket: Ha szükség van higiéniai termékekre, válaszd a természetes alapanyagokból készült verziókat. Kerüld az egyszer használatos műanyag csomagolásokat.

4. Vigyük magunkkal a szemetünket: Mindent, amit magaddal hozol, vigyél el onnan is. Az út során szemetet ne hagyj a természetben, hanem helyezd el a megfelelő szemetesekben vagy vigyél haza.

5. Kerüld az egyszer használatos műanyagokat: Ne használj egyszer használatos műanyag evőeszközöket, poharakat vagy szívószálakat. Válassz újrahasznosítható alternatívákat, például bambusz vagy rozsdamentes acél eszközöket.

6. Élvezd a természet csendjét és szépségét: Az őszi kirándulás során lassíts le, és engedd, hogy a természet csodálatos hangulata körülöleljen. Fotózd meg az őszi színeket és élvezd a csendet.

7. Tanulj a környezetvédelemről: Használd az októberi kirándulást arra is, hogy tanulj a környezetvédelem és fenntarthatóság fontosságáról. A természet közelsége inspiráló lehet a környezettudatosság fejlesztéséhez.

Az októberi kirándulás ideális lehetőség arra, hogy összekapcsolódj a természettel, feltöltődj és közben tiszteletteljesen és felelősségteljesen bánj a környezettel. A hulladékmentes életmód kis változtatásokkal kezdődik, és egy őszi kirándulás remek alkalom arra, hogy ezt gyakoroljuk és megtapasztaljuk. Indulj el a természetbe, hozd magaddal a jó hangulatot és hagyj csak nyomokat a szépséges tájban!

A fenntartható építkezés, gyakran "zöld építészet" vagy "zöld kaláka" néven is ismert, a modern építészeti irányzatok egyik kiemelkedő sarkköve. Ez a megközelítés arra törekszik, hogy az épített környezetet olyan módon alakítsa, ami harmóniában van a természettel és minimalizálja a környezeti terhelést. A fenntartható építkezés három kulcsfontosságú tényezője az energiatakarékosság, az újrahasznosítás és a körkörös gazdaság elveinek megvalósítása.

Az energiatakarékosság terén az építészek olyan tervezési és építési módszereket alkalmaznak, amelyek minimalizálják az épületek energiafelhasználását. Ennek során a hatékony szigetelés, a passzív házak tervezése, a napenergia hasznosítása és az intelligens hűtés-fűtés rendszerek kiemelkedő szerepet játszanak.

Az újrahasznosítás és a körkörös gazdaság elvei inspirálják az építészeket és építtetőket arra, hogy olyan anyagokat és technológiákat válasszanak, amelyek minimalizálják a hulladékot és maximalizálják az anyagok újrafelhasználhatóságát. Például, a régi épületek bontásakor a felhasználható anyagokat visszagyűjtik és újrahasznosítják, így csökkentve a lerakatok terhelését.

Az újrahasznosítható anyagok sokfélesége lehetővé teszi, hogy kreatívan és fenntarthatóan építsünk. Néhány példa:

1. Újrahasznosított fa: Régi épületekből származó faanyagokat lehet újrahasznosítani a családi házak építéséhez, például gerendák, parketták vagy akár bútorok újrahasznosításával.

2. Szigetelőanyagok: Természetes szigetelőanyagok, mint például cellulóz, kender, pamut vagy gyapjú, hatékonyan szigetelhetik a házakat, csökkentve a fűtési és hűtési költségeket.

3. Újrahasznosított üveg: Az újrahasznosított üveg használata ablakokban és ajtókban lehetővé teszi a természetes fény beáramlását, miközben csökkenti az új üveg előállításával járó környezeti terhelést.

4. Napenergia rendszerek:A napenergia hasznosításához szükséges paneleket és rendszereket is lehet újrahasznosított anyagokból gyártani, csökkentve az új anyagokra való igényt.

5. Szürkevíz-hasznosítás: A szürkevíz (pl. zuhanyvíz) újrahasznosítása a növényöntözésre vagy WC-csöpögésre alkalmazva csökkenti a vízpazarlást és fenntarthatóbbá teszi a vízhasználatot.

6. Szerves hulladék komposztálása: A konyhai és kertészeti hulladékot komposztálhatjuk, és a keletkező humuszt használhatjuk a talaj tápanyagellátására.

7. Újrahasznosított acél és beton: Az építéshez szükséges acél és beton anyagok részben újrahasznosított anyagokból is előállíthatók, csökkentve a termelési költségeket és a környezeti hatásokat.

8. Biológiai anyagok: Például bambusz, kender vagy gyapjú használata a bútorok és berendezések készítésénél is fenntartható megoldást jelenthet.

Ezek csak néhány példa azokra az újrahasznosítható anyagokra, amelyeket a fenntartható építkezés során fel lehet használni. Az ilyen anyagok használata hozzájárul a hulladékcsökkentéshez, az erőforrások megőrzéséhez és a környezetvédelemhez, elősegítve a fenntartható fejlődést és a körforgásos gazdaságot.

Az épületek tervezése során az okos elrendezés és a természetes megvilágítás kiemelt szerepet kap, minimalizálva a mesterséges világításra és hűtésre való szükségletet. Ezenkívül, a zöld tetelek és vert kertek használata nemcsak esztétikus, de hűtő hatással is rendelkeznek az épületek környezetbarát módon való hűtésében.

A fenntartható építkezés tehát egy olyan zöld forradalmat hoz az építészeti és építőipari szektorba, amely nemcsak a környezetvédelem szempontjából fontos, de hosszú távon is költséghatékony és élettérünk minőségét javító megoldásokat kínál. A zöld kaláka nem csupán egy divatos kifejezés, hanem egy elköteleződés a jövő generációi iránt, hogy tiszteletben tartsuk a Föld erőforrásait és megőrizzük azt a jövő számára.