Reaktor

Zsigmond Barna Pállal, a Magyar Országgyűlés tagjával, valamint a határon túli magyar közösségek hatékony támogatásáért felelős miniszteri biztossal beszélgettünk a kárpátaljai magyarságról, annak múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

Ez a kérdés természetesen jelenleg mindenkit foglalkoztat, hiszen a háború okozta tragédiák gyökeresen változtatták meg a kárpátaljai magyarság életét is. A jelen és a jövő égető kérdései előtt azonban foglalkozzunk egy kicsit a múlttal is. Milyen volt általánosságban a kárpátaljai magyarság helyzete a háború előtt, milyen nehézségekkel szembesültek akkor?

Igen, ha visszamegyünk a történelemben, akkor ez egy hányattatott sorsú közösség, azt láthatjuk, hogy nagyon sok országban éltek úgy a kárpátaljai magyarok az elmúlt száz évben, hogy gyakorlatilag nem költöztek el a szülőföldjükről. Tehát Magyarország, a Magyar Királyság után jött az Osztrák-magyar Monarchia, aztán jött Csehszlovákia, aztán jött Szovjetunió, és következett Ukrajna.

És 1990 után ők Ukrajnában élnek, és alapvetően ez egy jó indulási pont vo9360lt, ha így a '90-es rendszerváltást nézzük a Kárpát-medencében, hogy hogyan is alakult a magyar közösségek sorsa, akkor azt láthatjuk, hogy '91 után viszonylag jó helyzetbe került a kárpátaljai magyarság. Azt is nézzük meg, Magyarországon mi történt: a kommunizmus alatt gyakorlatilag elhallgatta a szocialista magyar vezetés, kommunista magyar vezetés azt, hogy a határokon kívül is élnek magyarok. Trianonról nem volt szabad beszélni.

és ebben a szellemben hirdette meg a demokratikus magyar kormány a nemzetpolitikáját. És ez gyakorlatilag, ha megnézzük, 1990-től tartott a Gyurcsány-korszakig. Tehát Antall József után következett egy szocialista időszak.

Ezután következett az első Fidesz-kormány, amelyik egy új dimenziót hirdetett, és aztán jött a Gyurcsány-korszak. Aztán következett a nemzeti kormány 2010-től, és politikát hirdetett állampolgársági törvénnyel, nemzeti összetartozással, és egy nagyon aktív támogatáspolitikával.

De visszatérve a kérdés lényegére, tehát egy viszonylag jó helyzetben lévő közösség indul neki a kilencvenes éveknek. Emlékezzünk vissza, elsőként, talá9n '93-ban Magyarország, Ukrajnában kötötte meg az első alapszerződést. Az alapszerződés is, illetve a kétoldalú megállapodások jogokat biztosítottak a magyar kisebbség számára. Tehát nem hiába mondjuk azt, hogy ami ma történik, az még a legsötétebb sztálini időszakban sem fordult elő az a típusú jogfosztottság, amiben ma élnek a kárpátaljai magyarok, a jelenlegi ukrán kormány alatt. 

1990-ben viszonylag jó korszakkal vágunk neki a '90-es éveknek, nemzetiségi jogok szempontjából.

Tehát jó helyzetből indultak a magyarok, de ahogy Ön is említette, ez most nem feltétlenül van így.  Beszéljünk konkrétabban is a diszkrimináció kérdéséről. A 2017-es ukrán oktatási törvény, az a 2021-es rendelkezés arról, hogy a kettős állampolgárok nem viselhetnek állami hivatalt, nem tölthetnek be önkormányzati tisztséget; talán ki lehet jelenteni, hogy ez a diszkrimináció egyértelmű kifejeződése. Miért érezte úgy az ukrán vezetés, hogy szükség van ilyen szabályokra? Ezek a szabályok mennyiben változtatták meg a kárpátaljai magyarok életét, hogyan tudnak és tudtak küzdeni az őket megillető jogokért?

Igen, tehát valószínűleg az egész helyzetet érdemes egy tágabb geopolitikai kontextusba helyezni, mert valami történt egyszer csak 2014 után, amikor a magyarok az ukrán hivatalos politika célkeresztjébe kerültek. Ezt nehéz pontosan meghatározni, de gyakorlatilag érezhető az, hogy 2015 után folyamatosan kísérletek történtek arra, hogy a magyar közösséget támadják.

Tehát folyamatosan kísérletek történtek arra, hogy korlátozzák a jogaikat, és a 2017-es oktatási törvény volt a legdurvább támadás a magyar kultúra, a magyar nyelv, a magyar oktatás, a magyarság ellen, amikor egyik pillanatról a másikra gyakorlatilag kilátásba helyezték azt, hogy megszüntetik a magyar nyelvű oktatást. Mondjuk ki, Ukrajnában, ez most be is következik, mert mindenféle halasztások következtében gyakorlatilag most lépnek hatályba bizonyos intézkedések.

Azt az ember érteni véli, hogy az oroszok ellen miért történik. Ukrajna 45 milliós ország a 2011-es népszámlálás alapján és tízmillió körüli orosz nyelvű közösség él az országban. Tehát az akkori, majdan utáni ukrán nemzeti ébredés az oroszok ellen fogalmazza meg önmagát, és egy új nemzetállam meghirdetését.

és Ukrajna ebben az időben hirdette meg az európai orientációt is, tehát ilyen szempontból érthetetlen az orosz közösség elleni támadás. De ha azt mondjuk, hogy a nemzeti építkezés ütközött orosz értékekkel, és emiatt kialakult egy konfliktus az ukrán politika és az orosz közösség között, akkor ezt így az ember megérti. Nem fogadja el, de érteni véli.

De ugyanebben a pillanatban láthatóan a magyarság ellen is van egy támadás, amit viszont végképp nem ért az ember stratégiai, geopolitikai szempontból sem. Akkor nagyon intenzív kétoldalú tárgyalások történtek Magyarország és Ukrajna között, többször kértük ukrán barátainkat, hogy ezt ne csinálják, vonják vissza ezeket az intézkedéseket. Többször adtak az ukránok ígéretet arra vonatkozóan, hogy ez nem fog megtörténni, meg tulajdonképpen ez az oroszok ellen történik, ez majd visszavonásra kerül.

Az állampolgársági törvény kapcsán -ugye erre is célzott- egy felemás megoldás került elfogadásra, tehát nem is tiltották a kettős állampolgárságot, de nem is engedték meg. Bizonyos korlátozások történtek, ahogy a hivatkozott jogszabályban a bizonyos közéleti funkciókat, állami tisztségeket nem lehet betölteni, nem lehetett betölteni, ha az ember kettős állampolgár, de mégsem bántották az állampolgársági törvényt. Időnként demonstratív intézkedések történtek, emlékezzünk vissza provokáció a főkonzulátuson az állampolgársági esküvel szemben, vagy néhány ember nevének a közzététele, azzal vádolva őket, hogy magyar állampolgárok és magyar érdekek szolgálatában állnak. Tehát voltak provokációk az állampolgársági folyamatban is.

De gyakorlatilag 2017-ig nem volt, mondjuk így, szervezett rendszerszintű támadás a magyar kultúra ellen, és akkor a '17-ben elfogadott oktatási törvény volt az, ami gyakorlatilag világossá tette, hogy mi hiába próbálunk egyezkedni az ukránokkal, itt valamilyen döntés született arra vonatkozóan, hogy a magyar közösséget be kell olvasztani, ha úgy tetszik, nem kívánatos személynek tekintik a magyar közösséget Ukrajnában.

Tudnak-e küzdeni a kárpátaljai magyarok ezekért a jogokért? Az anyaországból hogyan lehetett őket segíteni ebben a 2017-es oktatási törvény miatti helyzetben?

Utaltam már arra, hogy 2010-től egy új nemzetpolitikai paradigma került meghirdetésre a nemzeti kormány megalakulása után, a második Orbán-kormány megalakulása után. Az első kormányzat ideje alatt kialakult ennek az úgynevezett politikának a jogi alapja állampolgársági törvénnyel és egyéb jogszabályokkal. Kezdetben itt sikerült helyre tenni a Gyurcsány-kormány által elrontott gazdaságot, akkor egy új támogatáspolitika is meghirdetésre került, és ebben nagyon hangsúlyos szerepet játszottak a kárpátaljaiak, tehát nagyon sok támogatás irányult Kárpátaljára.

Tudni kell Kárpátalja mindig is nagyon szegény ország volt. És ha valaki járt Kárpátalján, akkor láthatta ezt a mindennapi szegénységet, és láthatta azt, hogy az állam különböző intézményei alig működnek.

Az élet minden területét behálózta ez a magyar támogatáspolitika, tehát nagyon aktív támogatást nyújtott Magyarország a kárpátaljai magyarok részére. Ez  2010-ben elindult, de 2014 óta ez hangsúlyossá vált, lényegesen nagyobb dimenzióba kerül. Említhetném itt a gazdaságfejlesztési támogatásokat is, ami szintén nagyon sok vállalkozónak adott lehetőséget, munkahelyeket biztosított, az otthon maradást szolgálta. Tehát úgy tűnt, hogy sikerült egy ugyan szegény Ukrajnában, de mégis a magyar támogatáspolitikával kiegészülve egyfajta lehetőséget lehet biztosítani a magyar közösség számára. Életcélt lehetett biztosítani, és egy normális megélhetést lehetett biztosítani. Volt annak esélye, hogy ha az ukrán-magyar kapcsolatok nem romlanak el, akkor egy emberhez méltó életet lehet érni Kárpátalján, anélkül, hogy az embert bántanák magyarságában.

És 2017 után pedig értelemszerűen ez a támogatáspolitika még inkább fokozódott, mert még nehezebb helyzetbe kerültek a magyarok, és az oktatási rendszer esetében pedig ugye nagyon nyílt próbálkozás történt részünkről, hogy a magánoktatási rendszer irányába menjünk el annak érdekében, hogy megőrizzük ezt az oktatási rendszert. Hiszen amikor látszott az ukránokkal, hogy az állami oktatás vonatkozásában nem nagyon lehet megállapodni, akkor az volt a magyar ajánlat, hogy akkor legyenek ezek magániskolák, és Magyarország finanszírozza ezt a rendszert, csak hagyják azt, hogy magyar nyelven történjen az oktatás.

mert ugye folyamatosan visszatérő vád, hogy ők nem tudnak ukránul, nem akarnak ukránul tanulni. Dehogynem tanulnak ukránul, tehát az államnyelvet mindenhol kötelező természetesen elsajátítani, és saját érdekükben is megtanultak ukránul, hiszen a munkaerőpiacon akkor tud az ember boldogulni, hogyha tud ukránul. Tehát semmiféle ellenérzés nem volt az ukrán nyelv, mint államnyelv tanulása iránt, de értelemszerűen a kárpátaljai közösség, mint őshonos nemzeti közösség szeretett volna szeretne az anyanyelvén tanulni.

Tehát akkor ez volt az általános élet 2022. február 24-ig, amikor mondhatni új időszámítás kezdődött. A háború kirobbanását követően hogyan változott meg a kárpátaljai magyarság élete? Mennyire sérült az infrastruktúra Kárpátalján?

Tlán még egy momentumot érdemes megemlíteni. 2019-ben a nyelvhasználati törvényt, ami szintén nagyon diszkriminatív volt, és gyakorlatilag csak a magánszférában és az egyházi szertartásokon lehet használni szabadon a magyar nyelvet, tehát minden más területen korlátozza a magyar nyelv használatát ez a '19-ben elfogadott nyelvtörvény. Megint egy súlyos beavatkozás, ha úgy tetszik, a magyar közösség életében egy súlyos korlátozó jogszabály.

Egy ilyen jogfosztott helyzetben érkezünk el a háború pillanatához. Eleve egy olyan közösségről beszélünk, amely iránt szervezett támadás zajlik.

Akkor  próbáljuk számon kérni rajtuk, hogy milyen kisebbségpolitikát szeretnének folytatni, de azóta is történtek olyan intézkedések, amelyek még súlyosbítják a helyzetet. Azóta hoztak egy új kisebbségi törvényt, egy kirakat törvényt, ami semmiben nem javít a helyzeten, tehát gyakorlatilag semmit nem ad a kisebbségeknek, egy ilyen kirakat törvény. Úgyhogy ebben a nagyon nehéz helyzetben, ha úgy tetszik, akkor a kárpátaljai magyarság is az életéért harcol a háború kitörése óta. Valószínűleg minden relativizálódik, talán mi is érezzük, a Covid is egy ilyen helyzet volt, ahogy visszaemlékszünk az első néhány hónapra, amikor teljes bizonytalanság volt, és mindenki úgy érezte, hogy veszélyben az élete, mert egy láthatatlan ellenség támad ránk. Most egy látható ellenség támad a háborúban, Oroszország támad Ukrajnára. Az emberek az életükért küzdenek, tehát ha úgy tetszik, akkor sok esetben viszonylagos a nemzetiségi jogfosztottság, de az mindenképpen fontos, hogy a kisebbségeket külön hátrányok ne érjék ebben a borzasztó és eleve nagyon nehéz helyzetben. Tehát ne forduljon az elő, hogy magyarokat visznek el elsősorban katonának, vagy nagyobb számban, mint a többségi nemzethez tartozókat, illetve, hogy a magyarok ellen támadások történnek.

Annyit szeretnék még visszatérve 2019 és 22 közötti időszakra, hogy emlékezzünk vissza, hogy akkor is voltak olyan pillanatok, amikor az elhíresült Azov ezred masírozott a kárpátaljai városokban, és hát a magyarok vérét kívánták. Több száz feketébe öltözött férfi gyakorlatilag magyarellenes felvonulásokat tartott, ami egészen ijesztő volt. Tehát látható volt, hogy az ukrán politika folyamatosan támadja a magyarságot.

Most ebben a háborús helyzetben igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy az ukránok érezzék azt, hogy mi velük vagyunk, őket támogatjuk, és valóban összefogott a nemzet az ukránok megsegítése érdekében. A magyar történelem legnagyobb humanitárius akcióját hajtjuk végre, ugyanakkor azt is mondjuk, hogy nem szállítunk fegyvereket, mert nem akarjuk azt, hogy Kárpátalja is hadszíntér legyen, és az ottani magyarok belekeveredjenek a háborúba, hiszen láthatóan Oroszország Ukrajna minden területét bombázta eddig egy kivétellel, ez Kárpátalja. Talán azért sem bombázta, mert itt nem történik fegyverszállítás, mindenhol máshol történik fegyverszállítás. És hát nagyon sok segélyt vittünk mi magyarok, magyar kormány, egyházak, civilek, segélyszervezetek az ukránok részére. Belső Ukrajnába is, vagy akár Kárpátaljára, de Kárpátalján nemcsak az ottani magyaroknak és ottani ukránoknak, hanem a belső menekülteknek is.

Nagyon nagy kérdés, hogy mi lesz az ő sorsuk, hogyha véget ér a háború, hazamennek, nem mennek, és hogy alakul majd a kárpátaljai magyarság sorsa. Hányan maradtak ott, nagyon nehéz ezt pontosan megbecsülni, és akik eljöttek, azok közül hányan mennek majd vissza?

Ha nem is tudunk pontos számot, de az biztos, hogy több ezren hagyták el a háború miatt a kárpátaljai otthonukat. Azt esetleg lehet tudni, hogy ők hogyan tudnak itt az anyaországban boldogulni?

A legutolsó népszámláláson 2011-ben 150 ezer kárpátaljai magyarról tudunk.

Már a háború előtt is sokan eljöttek a munkavállalási célból, nemcsak Magyarországra, hanem Európába, sokan mentek Lengyelországba, Csehországba, vagy akár távolabbi országokba, sokan ingáztak, tehát gyakorlatilag itt is éltek, meg otthon is éltek Kárpátalján. Nehéz megbecsülni, hogy hányan maradtak, hiszen nagyon sok férfi eljött, hogy ne vonják be katonának.

Ebben meghatározó jelentőségű volt az, hogy ők rendelkeznek magyar állampolgársággal, tehát a magyar állampolgárságnak életmentő jellege is volt, vagy szerepe is volt az elmúlt időszakban. Azt mondják, akik gyakran járnak, vagy ott élnek, hogy azért még 60-70 ezer magyar biztosan van Kárpátalján, különösen a falvakban. Ezek viszont jellemzően gyermekek és nők, illetve idős állampolgárok. Úgyhogy ez egy nagy kérdés, hogy a családok sorsa hogy alakul, tehát hogy hosszú távon ez meddig fenntartható. Illetve tudunk családokról is, akik ugye egész családok jöttek itt el.

Én azt látom, hogy vannak rendezvények, események, ahol kárpátaljaiak tartják egymás között a kapcsolatot. Én, akivel beszéltem, azok közül mindenki a hazatérés gondolatával jött el, azzal a gondolattal jött el, vissza szeretne menni a faluba, ahonnan jött, folytatni a gazdálkodást, vagy folytatni azt a tevékenységet, vagy oktatni az iskolában, vagy orvosként dolgozni, vagy biztonsági őrként dolgozni, vagy ahol éppen korábban dolgozott. De nagyon nagy kérdés, hogy hogy alakul a következő időszakban a háború, tehát hogy lesz-e béke, és hogyha lesz béke, akkor milyen béke lesz. Tehát, hogy megszűnik-e a magyarság vegzálása, és hogy Ukrajna milyen irányba indul majd el a nemzeti építkezésben. Illetve, hogy a belső menekültek, akik most Kárpátalján vannak, közülük hányan mennek vissza, vagy hányan maradnak, és ez milyen egyéb változásokat generál az ottani társadalomban, az ottani városokon, falvakon belül.

Most Kárpátalján elsősorban idősek, nők, gyerekek vannak, valamint a belső menekültek. Náluk esetleg van-e életszínvonal romlás, és hogyha igen - és gyanítom igen- akkor ez mennyiben jelentős?

Mindenképpen jelentős életszínvonal romlás van, tehát ott is hallani, hogy egyrészt hiánygazdaság van, tehát nagyon sok mindenben hiány van. Az infláció miatt munkahelyek szűntek meg, bár ugye elég sok cég települt át Belső-Ukrajnából Kárpátaljára. Ez ad némi lehetőséget, bár kérdés, hogy jellemzően mennyire vesznek fel magyarokat, vagy magyarok mennyire tudnak ott beilleszkedni ebbe a környezetbe. Tehát mindenképpen sokkal nehezebb lett az amúgy is nagyon nehéz gazdasági helyzet. A férfiak eljöttek, akik dolgoztak, ugye nagyon sok gazdálkodóról beszélünk, tehát nincs, aki a gazdaságban dolgozzon, aki vigye a hátán a gazdaságot, vagy elmentek harcolni, vagy átszöktek Magyarországra, vagy eljöttek Magyarországra, vagy külföldön dolgoznak. Tehát ez egy nagyon nehéz helyzet gazdasági értelemben is.

Hallani ugye arról, hogy áramkimaradások vannak, bizonyos szolgáltatások nem működnek. Tehát értelemszerűen háborús helyzetben minden sokkal kevésbé működik.

Tehát ezt igyekszünk fenntartani, és igyekszünk demonstrálni az ukránok irányába is, hogy nemcsak az ottani magyarokat támogatjuk, hanem Ukrajnát támogatjuk minden eszközzel, kivéve a fegyverszállítást.

Az eddigi beszélgetésből is egyértelmű volt, hogy Magyarország, Magyarország kormánya mindent megtesz Ukrajnáért, kárpátaljai magyarokért kiemelten. Viszont azért egy ilyen helyzetben nyilván a jövő is egy hatalmas kérdés. Ön hogyan látja jelen pillanatban, mi lesz a háború végkimenetele? Nyilván ez nagyon homályos kérdés, de még fontosabb, hogy mikor lesz vége, és milyen állapotban lesz Kárpátalja, ha vége lesz a háborúnak?

Igen érintettük részben ezt a kérdést. Tehát, hogy a háborúnak mikor lesz vége, azt senki nem tudja, tehát én sem vagyok jós, de minden alkalommal elmondjuk, mi magyarok -én is több alkalommal elmondtam, mint a Külügyi Bizottság alelnöke és a NATO Parlamenti Közgyűlésben a magyar delegáció vezetője vagy Aruba tanácsban a delegációvezető-helyettes- , hogy mi a békét szeretnénk, és nem jó, hogyha ez a háborús pszichózis fennmarad, hiszen ha állandó háborúról beszélünk, akkor előbb-utóbb az lesz.

Mi azért beszélünk a békéről, mert őszintén hiszünk abban, hogy a háborút csak a béke zárhatja le, és a béke az egyértelműen a magyar érdek. Mi azt gondoljuk, hogy  nem mindegy, hogy milyen béke következik, és ezt kívülről nagyon nehéz megmondani, hogy melyik béke az, amelyik mindenki számára elfogadható, és egy tartós béke lesz, hiszen minden háborúnak ez a nagy kérdése, hogy milyen típusú békével lehet lezárni, ami elfogadható, és ami igazságos, és ami tartós. Ebbe mi végképp nem tudunk beleszólni, de azt tudjuk, hogy

Az egy másik kérdés, hogy az igazságos béke az kinek igazságos és kinek igazságtalan. De mindenképpen békére van szükség Magyarország, a magyar érdek szempontjából, hiszen láthatjuk azt, hogy egész Európa megszenvedi ezt a háborút gazdasági értelemben is, hiszen egy háborús és szankciós infláció van egész Európában, az energiaárak az egekbe szöktek, hiszen a háború megszüntette azt a gazdasági rendszert, ami kialakult a háború előtt, legyen az energia vásárlások, legyen az áruszállítási útvonalak, legyen az a kétoldalú kapcsolatok szintjén, tehát fölborult ez az európai gazdasági vérkeringés, és láthatjuk azt, hogy ebben a háborúban egész Európa gyengült, Európa gazdasága gyengült, a magyar gazdaság is gyengült. Tehát szükség van arra, gazdasági szempontból is, hogy a háborúnak, a szankcióknak, az értelmetlen szankcióknak vége legyen, hiszen láthatjuk azt, hogy a szankciók sem vezettek sehova, hiszen egy éve tartanak, és nem vetettek véget a háborúnak, hiszen azzal a reménnyel hozták meg az európai országok, az Egyesült Államok, hogy ez véget vet a háborúnak, és nem vetett véget a háborúban. Oroszország sem gyengült, illetve Ukrajnának is egyre nehezebben tudnak segíteni az egyes országok, mert a gazdaságuk ugye gyengül.

Úgyhogy nekünk mindenképpen a béke az érdekünk, a kárpátaljai magyarságnak is az érdeke, de nagyon nehéz lesz újrakezdeni. Nagyon erősnek kell lenni, nagyon megfontoltnak kell lenni. Az az érdekünk, hogy az ukránokkal sikerüljön a kilencvenes évekhez hasonló jó kétoldalú viszonyt kialakítani, és ebben garanciákat kell kapjunk a magyar közösség vonatkozásában is. Nagyon fontos, hogy Ukrajna az Európai Unióhoz szeretne csatlakozni, NATO-hoz szeretne csatlakozni.

Ezért volt nagyon udvariatlan az a gesztus, amit tettek, hivatkoztam már a tavaly decemberben elfogadott új kisebbségi törvényre, ami tipikusan egy kirakat törvény volt, és az ember megnézi, akkor semmilyen garanciát nem ad. Tehát ha Ukrajna nem veszi komolyan az Európa csatlakozást, akkor nem fog tudni csatlakozni az Unióhoz.

Mi minden eszközzel fellépünk a magyar kisebbség jogainak érvényesítése szempontjából. Legutóbb az Európa Tanácsban éppen a románokkal közösen kezdeményeztük, hogy a Velencei Bizottság vizsgálja meg ezt az új kisebbségi törvényt. Le is írtuk, hogy szerintünk ez több sebből vérzik, és hogy tegyen javaslatokat arra vonatkozóan a Velencei Bizottság, hogy mit kéne módosítani ebben a törvényben. Tehát mi a kárpátaljai magyarság mellett állunk, azt gondolom, az egész magyar nemzet, a magyar kormány.

Az ő - hogy mondjam - döntésük majd, hogy visszamennek, akik itt vannak vagy itt folytatják az életüket, az ottani közösség képviselői pedig majd megfogalmazzák azokat a célokat, amelyeket ott az ottani közösség közösen eldönt, és a magyar kormány ezeket a célokat kell majd támogassa. De fontos az, hogy mi a nemzetközi közösség figyelmét felhívjuk arra, hogy itt van egy magyar életképes nemzeti kisebbség, ez élni akar, ez jogokat akar, és a nemzetközi közösség pedig álljon a magyar közösség mellé. Ukrajnán pedig számon lehet kérni az emberi jogokat és a nemzetközi előírásokat.

Tenni akarás mindenkiben van, nyilván a magyar kormányban is, de egy átlagember, valamint Ön miniszteri biztosként hogyan tudja elősegíteni, hogy ez a jövőkép valóban bekövetkezzen, és visszatérjünk a kilencvenes évek kisebbségi helyzetéhez?

Átlagemberként azt gondolom, mindenki a maga eszközeivel tud segíteni, értelemszerűen ez a humanitárius segítségnyújtás most a háború alatt mindennél fontosabb. Mi magunk is, mint közösség, több egyházak, Fidesz, civil szervezetek gyűjtöttek a kárpátaljai magyarok, illetve az ukrán menekültek megsegítésére. Ez szerintem egy apró kis segítség, tehát ha úgy tetszik, egy szalmakazalban, de mégiscsak egy apró kis borsószem, tehát ilyenkor mindenkinek a szerepvállalása számít. Sok kicsi sokra megy, ahogy szoktuk mondani.

Én miniszteri biztosként, vagy olyan emberként, aki a nemzetközi politikában mozgok, az a feladatunk, hogy

elmondjuk mindenkinek, hogy figyeljenek oda a kárpátaljai magyarságra, és kérjék számon az ukránokon az európai elveket.

Tehát akkor vezesse be azokat a normákat, amelyek Európában elfogadottak a nemzeti kisebbségek védelme szempontjából, és ebben a tevékenységben mindenkire számítunk, aki nemzetközi közéletben mozog, aki külföldi barátokkal beszél, tehát akkor, amikor azt mondjuk, hogy az ukránok hősök valóban hősök, amikor azt mondjuk, hogy ukrán demokrácia, akkor viszont álljunk meg egy pillanatra, és mondjuk azt, hogy az nem lehet, hogy valaki demokratának mondja magát, és közben meg gyakorlatilag nem engedi, hogy a nemzeti kisebbség anyanyelvén tanuljon.

Úgyhogy ez a harc, ez a következő időszakban ránk vár. Most már a háború alatt is el kell mondjuk azt, hogy itt baj van, egyrészt a kisebbségi törvény kapcsán, illetve talán nem beszéltünk még arról, ami tényleg felháborító, hogy most pénzt ígérnek azoknak a magyaroknak, akik ukrán iskolába íratják a gyerekeiket, olyan pénzt, amit az Európai Uniótól kapnak, ha úgy tetszik, tőlünk is kapnak. Tehát ez egészen vérlázító, hogy ilyesmire vetemednek. Tehát ezt mondjuk el barátainknak, hozzuk szóba.

És valóban az ember elismeréssel adózik az ukrán hősiesség iránt, és az áldozatok iránt, amit az ukrán emberek hoznak, és a szenvedés tényleg hihetetlen, amit végigélnek lelki, fizikai, gazdasági értelemben, de ha már azt mondjuk, hogy demokráciáról beszélünk komolyan, akkor nem lehet megkerülni a nemzeti kisebbség kérdését. Mi mindenkinek elmondjuk, hogy van itt egy magyar közösség, és arra figyeljenek oda, de van itt egy román közösség is, meg egy lengyel, tehát vannak még más kisebbségek is, tehát őket is hátrányok kérik. Tehát Ukrajna, ha Európához akar csatlakozni, akkor tartsa be az európai normákat.

Találtam egy nagyon érdekes idézetet, ezt 2019-ben mondta Gulyás Gergely, hogy ,,a kárpátaljai magyarság bizonyította, van jövője a szülőföldjén". Ezt a mondatot ki lehet jelenteni ma is ennyire határozottan? Vajon tényleg az a több ezer ember, aki most itt tartózkodik az anyaországban, vissza fog tudni menni az otthonaiba?

Tehát ezt nem lehet máshonnan eldönteni. Tehát ha lesz ereje, lesz a közösségnek egy vezetése, lesz egy intézményrendszere, és az élni akar, akkor biztos, hogy az esélye megvan arra, hogy éljen. Magyarország részéről minden támogatást meg fogunk adni annak érdekében, hogy éljen ez a kárpátaljai magyar közösség.

(Borítókép forrása: mandiner.hu)

2022 májusában együtt adta be a csatlakozási kérelmét Svédország és Finnország, azonban a török és magyar vonakodás igen sok feszültséget generáltak mind a katonai szövetségben, mind az Európai Unióban. Több olvasata is van ennek a fejleménynek (Magyarország számonkéri a finn és svéd politikusok kritikus hangnemét, Orbán az orosz érdekeket szolgálja vagy a törököt, bomlasztani akarja a szövetségi rendszereket, a kormány így zsarolja az EU-t) azonban ebben a cikkben egy alternatív olvasatot kínálunk.

Stephen Holmes és Ivan Krasztev könyvükben, "A fény kialszik: A liberális demokrácia válságáról" annak jártak utána (többek között), hogy Kelet-Közép-Európában és Oroszországban miért nem alakult úgy, ahogyan azt az 1990-es "történelem végi pillanatban" várták. A szerzők szerint Magyarországon és Lengyelországon azért következett be az a fordulat, amit lehet az illiberalizmussal és populizmussal egyaránt jellemezni, mert

A hidegháború utáni nyugati hegemón világrendbe történő betagozódás feltétele volt, hogy a győztes nyugatiak szokásait, intézményeit, demokratikusságát a "vesztesek" a közös győzelem jegyében magukévá tegyék, hogy ők is úgy viselkedjenek, ahogyan az amerikaiak, az angolok, a franciák vagy a hollandok. Ez alapvetően egy egyenlőtlen, alárendelt pozíciót rendelt a felzárkózó poszt-szocialista országokhoz, akik sosem lehettek olyan előrehaladottak, mint a lemásolandóak.

Oroszország is valami hasonlóval szembesült, mint a volt csatlós országai, az oroszoknak is olyan gyakorlatokat kellett átültetniük az politikai és államéletükbe, amely több száz évnyi cári és szovjet uralom után olyan volt, mint egy újszülött kiscsikótól azt kérni, hogy vegyen részt és szerepeljen jól - a nyugati mércének megfelelően - a díjugratáson. Az oroszok adtak a látszatra, megpróbálták a tisztességes választások látszatát fenntartani, Patyomkin Alkotmánybíróságot működtetni, de az orosz politikai elit ezt egy idő után megelégelte.

Amikor az oroszok 2016-ban belenyúltak az amerikai elnökválasztásba, akkor az amerikaiakra mutogattak, hogy ez semmiben sem különbözik attól, amelyet ők csinálnak világszerte. Az orosz-grúz vagy az orosz-ukrán háborúk, valamint a szír polgárháborúba történő beleavatkozás során is olyan érvelések hangzottak el, mint amilyenek a nyugati vezető politikusok szájából szokott elhangozni (emberi jogok, kisebbségvédelem). Természetesen ebben bármely államnak igazat lehet adni és vitázni arról, hogy melyik az erkölcstelenebb, a képmutatóbb stb. Ebben a cikkben nem vállalunk döntőbírói szerepet, hanem csak támpontot kínálunk az aktuális politikai viták jobb megértéséhez.

A vasfüggöny lebontásával válaszút elé került a nyugati integráció: mélyítsenek (politikai unió) vagy bővítsenek (kelet-közép-európai államok felvétele)? Miután viszonylag szűkebb közösségben meglehetősen jól működött az Európai Közösségek (EU elődje), egyre inkább szerették volna a résztvevő tagországok megosztani a szuverenitásukat és közösen gyakorolni azt, azonban egyfajta felelősséget is éreztek régiónk irányában, amely a jaltai világrendszer másik oldalára került.

(kép forrása: 444.hu)

Azonban az Európai Uniónak érthetően - és ezzel együtt cseppet sem jogtalanul - voltak érdekeik, amelyekhez hozzá kellett, hogy igazítsák a poszt-szocialista térségét is. 1993-ban a koppenhágai értekezleten az Európai Unió egy olyan feltételrendszert állapított meg az integrációba vágyó államok számára, amely "a koppenhágai kritériumokként" híresült el. Olyan feltételeket szabtak meg a csatlakozni kívánó országok számára, mint például a "stabil politikai intézményrendszer; jogállam; kisebbségi jogok védelme; az uniós versenyt kiállni képes, működő piacgazdaság; a tagságból fakadó kötelezettségek teljesítése". Mindegyik esetben felmerül a kérdés, hogy mégis mi számít teljesülésnek? Erre a válasz pedig az volt, hogy

Adja magát a kérdés, hogy a magyar kormány és a Fidesz nem-e azt a mimikrit folytatja a svéd és finn NATO-csatlakozások kapcsán, mint amit az oroszok azért, hogy rámutassanak a nyugatiak általuk vélt hibáira? Holmes és Krasztev felhívja a figyelmet, hogy az utánzott nyugatiak úgy érezték, hogy jogukban áll a tagjelöltek teljesítményét megfigyelni és értékelni, különböző bizottságokat és megfigyelőket küldeni a térség országaiba, hogy azok megfelelnek-e a normáknak, hogy alkalmasak-e arra, hogy felvegyék őket.

Valamennyire mindenki felvonta a szemöldökét, amikor értesült arról, hogy a Fidesz parlamenti delegációkat küldött a mintaországnak számító Finnországba és Svédországba, hogy komolyabban beleszólnak majd abba, hogy ki lesz és ki nem lesz a katonai szövetség tagjai, illetve milyen feltételekkel. A kormánypártok saját, szubjektív kritériumai és az arról való értekezés, hogy a svéd és finn politikusok ezalatt az idő alatt mennyire voltak meggyőzőek és megnyugtatóak akár értékelhető egyfajta Nyugat elé állított görbe tükörként, amely nem csak azért szólhatott nekik, mert az uniós források körül vita van.

A húsvét a kereszténység legnagyobb, legfontosabb ünnepe, amikor az egyház Jézus feltámadását és azt ünnepli, hogy feltámadásával megváltotta az emberiséget. A húsvét időpontja a 325-ös niceai zsinat óta a tavaszi napéjegyenlőséget követő, első holdtölte utáni első vasárnap. Ezen a napon mi is erre emlékezünk.

Feltámadás a Bibliában

Máté szerint:

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. 

Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.” (Mt 28, 1-7.)

(forrás: https://felvidek.ma/2014/04/husvetvasarnap-a-feltamadas-unnepe/)

Márk szerint:

Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalome illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” 

Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. De az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.” Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről.

(forrás: http://pestiferences.ferences.eu/2020/04/12/aprilis-12-husvetvasarnap/)

Lukács szerint:

A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk:

Erre eszükbe jutottak e szavai. A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik. Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken.

(forrás: https://turul.info/napok/husvet)

János szerint:

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz.

Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.

Feltámadás a költészetben

Kosztolányi Dezső: Húsvét (részlet)

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt -

kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az isten-ember.

(forrás: https://ma7.sk/kavezo/a-feltamadas-es-az-ujjaszuletes-oromunnepe-husveti-szokasok-es-hagyomanyok)

(Borítókép forrása: https://heidlgyorgy.com/2014/04/20/az-ures-sirnal/)

Újabb pártformáció színesíti tovább a már egyébként is igencsak sokszínű ellenzéki pártpalettát, most a volt mszp-s Mesterházy Attila - aki korábban a szocialisták miniszterelnök-jelöltje, frakcióvezetője és pártelnöke is volt - próbálja meg felépíteni azt a baloldali pártot, amely később kihívója lehet a Fidesznek. Fontos kiemelni, hogy Magyarországon nem egyszerű új pártot alapítani és azt remélni, hogy ez önnön erőből képes lesz bejutni a Parlamentbe.

Eddig leginkább kételkedő vélemények hangoztak el a Szocialisták és Demokraták jövőbeli reményeit illetően, azonban (s ez nem a fizetett reklám helye) lehet, hogy képes lesz mégis megmaradni az új baloldali kezdeményezés. Az új párt elnöke a mostani baloldal helyzetéből vezeti le, hogy a pártja egy piaci rést akar betölteni, több százezer szociáldemokrata szavazóval számol, akinek nincs pártja. Feltehetőleg van valamennyi alapja ennek a számnak, de kérdéses, hogy ezt a réteget hogyan és mennyi idő alatt akarja Mesterházy megszólítani és megszervezni.

Nehéz vállalkozásra szánta el magát, hiszen olyan választókat akar becsatornázni, akik feltehetőleg 2010 óta (vagy hamarabb) elfordultak az MSZP-től, adott esetben a Fideszre is szavaztak már, hiszen úgy gondolták, hogy ott jobban megtalálják a számításukat, mint a baloldalon. Nem feltétlenül állított rossz diagnózist Mesterházy Attila, amikor

(kép forrása: hvg.hu)

2010 óta (amelyet komoly előmunkálatok előztek meg) a jobboldal kettéosztotta a politikai teret azzal, hogy a baloldali pártokat olyan erőkként festi le (nemzeti vs. kozmopolita, lokális vs. globális), amelyek idegen érdekeket szolgálnak ki, nem tudnák eredményesen képviselni a magyar érdekeket Brüsszelben. A kétezres években már komolyan támadta a Fidesz a szociálliberális kormányokat azok "gyengekezű, megengedő és alárendelt" tárgyalási stílusa miatt, ha a Nyugattal került érintkezésbe.

A Szocialisták és Demokraták várhatóan szintén egy Európa-párti formáció lesz (csak a "Progresszív Szövetsége" hiányzik a párt neve után, hogy a szocdem pártok EP-frakciójának a neve kijöjjön), az első megmérettetésük a 2024-es EP választásuk lesz. Kérdéses, hogy közösségimédia-pártként képes lesz-e bárkit is kiküldeni Brüsszelbe a párt. Mesterházynak jelentős elérése van a Facebookon, de ez még az egyre jobban digitalizálódó politikában sem képes pótolni a tagságot, az aktivistákat vagy a helyi alapszervezeteket. Egyelőre nem látszik az a fajta átállási hullám, mint például ami a Jakab Péter mozgalmának megalakulásánál volt, hogy az anyapárt helyi alapszervezetei elhagyják azt és csatlakoznak az új erőhöz.

A 2010-es választáson az MSZP elvesztette a vidéki szavazóinak túlnyomó többségét, a szocialisták kifejezetten a keleti országrészben voltak erősek, ezeket a választókat a mai napig nem képes megszólítani egyetlen ellenzéki párt sem. A Fidesz politikájában több baloldali elem is található, így képes megszólítani azokat a szavazókat is, amelyek nem "megrögzött jobboldaliak". Felmerül a kérdés, hogy hogy lehet ezeket az embereket megszólítani, ha azt nem előzi meg szervezkedés és közösségépítés?

(kép forrása: nepszava.hu)

Gyurcsány Ferenc megpróbálta megreformálni az MSZP-t: a platformok/érdekcsoportok belharca helyett központosítani akarta a párt szervezetét, illetve a Tony Blair-féle brit Munkáspártra hasonló, harmadikutas neoliberális arculatot kölcsönözzön a szocialistáknak. Az előbbit pont a belső erőközpontok nem tudták lenyelni, a második miatt pedig elvesztették a szociáldemokrata, balközép szavazókat. A gyurcsányi reformok és víziók elvették a párt pragmatikus, balközép identitását. Azóta a párt többször megpróbálkozott az "igazi baloldali politikai fordulat" megvalósításával, ugyanerre a 2022-es választást követően is ígéretet tettek a vezető politikusai. Ez Mesterházy szerint Komjáthy Imre társelnökletével már inkább egy radikális baloldali politikai fordulatot jelent, tehát lehet, hogy a Szocialisták és Demokraták egy valóban pragmatikus balközép párt lesz.

Meglehetősen ambiciózus pártalapítási kísérlet a legutóbbi, és nem feltétlenül érdemes annyival lerázni, hogy ez Mesterházy Attila megélhetésének szól. A volt mszp-s megpróbál az ellenzék számára régi-új szavazókat becsatornázni, valamelyest visszatérni az MSZP gyökereihez úgy, hogy megakarja haladni az ellenzék irányába megfogalmazott "kozmopolita és nemzetietlen" vádakra. Nagy fába vágta a fejszéjét Mesterházy, hiszen (még) nem rendelkezik nagy nevekkel, vaskos pártvagyonnal és szervezeti háttérrel, csak a Facebook oldalával. Vajon ez mire lesz elég?

Finnországban április másodikán választást rendeztek, ahol a jobboldal nyert. Mint a legnagyobb kisebbség (20,7%-ot kaptak) a konzervatív Nemzeti Koalíció kap majd lehetőséget a kormányalakításra. Komoly fejtörést fog okozni Petteri Orponak, hogy kiket kérjen fel a koalíciós kormányzásra, ugyanis két utat járhatna be: a jobboldalit és a nagykoalíciósat. Az előbbi a jobboldali populista A Finnek Pártjával alkotott együttműködést, az utóbbi a Sanna Marin-féle Szociáldemokrata Párt bevonását jelentené. A Finnek Pártja bár jobboldali, azonban csak 20,1%-ot kapott, emellett euroszkeptikusak és bevándorlásellenesek, ez pedig a legtöbb szóba jövő kisebb párt számára elfogadhatatlan, míg a szocdemekkel azért nem lenne célszerű koalícióra lépni, mert azzal gazdaságpolitikai nézeteltéréseik vannak, illetve a jobboldali szavazóközönség is viszolyogna ettől a kék-piros tandemtől.

Kérdéses, hogy milyen kormányprogram keretén belül tudja megszervezni az új többséget, illetve mely miniszteri tárcák felajánlásával tudná magához édesgetni a többi pártot a Nemzeti Koalíció. A külpolitikában ettől függetlenül nem valószínű az éles irányváltás (a cikk és a magyar kormány szempontjából ez a leglényegesebb), a győzelem után Petteri Orpo, a kormányfői pozíció várományosa kifejezte szimpátiáját Ukrajnával és ellenérzését Oroszországgal szemben.

(kép forrása: index)

Egy biztos: az Európai Unió Tanácsában már nem a baloldali kormány miniszterei lesznek a tagok, miután feláll az új finn kormány. Ebből akár következhetne az is, hogy Magyarországnak valamennyire nőtt a mozgástere és kibővül a szövetségesi rendszere, hiszen egy baloldali kormánnyal ugyanazok az ideológiai alapú konfliktusok folytatódnának, míg egy jobboldalival legalább a kaptafa megegyezik.

A magyar kormány és a Fidesz nem kis feszültséget keltett azzal, ahogyan a finnek és a svédek NATO-csatlakozásához viszonyult, ez a továbbiakban is megmutatkozhat a magyar-finn kapcsolatok alakulásában. Feltehetőleg a koalíciós kormány összetételétől függetlenül is egy fagyos finn állásponttal találkozna Orbán Brüsszelben. Már csak azért is, mert a NATO-csatlakozás és Finnország biztonsága egy kulcs kérdés volt ennél a választásnál is, ha valamelyik párt ellenezte volna a katonai szövetségbe történő belépést, akkor a választók komolyan megbüntették volna.

(kép forrása: mandiner.hu)

A NATO-baráti álláspont egyszerűen nem tudna összekapcsolódni egy olyan Európa-politikával, ami magyar-barátnak minősülne és a finn közvélemény számára elfogadható lenne. Kifejezetten összetett problémahalmazokkal szembesülnek azok a kormányok, amelyeknek egyszerre kell otthon és Európában is helyt állnia. A kétszintű játék lényege, hogy a tagállami kormányoknak úgy kell a nemzeti érdekeket képviselniük az Európai Unióban, hogy közben meg kell felelni a hazai közvéleménynek, illetve a kormány mögött álló frakció(k)nak is.

Magyarország mostani Európa-politikája távol áll az uniós fősodortól, a finn pártrendszer pártjai pedig nagyrészt megfelelnek ennek. A finn politika pedig egyhamar nem fogja elfelejteni Orbán Viktornak és a Fidesz-KDNP-nek, hogy ilyen sokáig elhúzódott a csatlakozási kérelmük elfogadása, hogy eddig blokkolták a törökökkel. Ha még a Finnek Pártjával is állna össze Orpo, akkor sem lehetne számítani a Fideszhez viszonylag közel állóbb párt hazai fenyegetőzésére, hiszen finn nemzeti konszenzus tárgyát képezte a a transzatlanti katonai együttműködésbe való belépés. Magyarország politikai mozgástere nem nőtt az Európai Unióban a finn választásokat követően.

Vasárnap, azaz 2023. április 2-án zajlottak a finn parlamenti választások. A hivatalos eredmények szerint a választásokat két jobboldali formáció nyerte. A jelenlegi miniszterelnök, Sanna Marin pártja csak a harmadik lett, így nagy valószínűséggel nem a szociáldemokrata politikus lesz Finnország következő kormányfője.

Mint ismeretes, a 2019-es finn parlamenti választásokon a Szociáldemokrata Párt (finnül: Suomen sosialidemokraattinen puolue, rövidítve: SDP) nagyon szoros küzdelemben győzelmet aratott. A finn választások során ez volt az első alkalom, hogy egy párt sem érte el a szavazatok 20%-át, és az első három párt között kevesebb mint egy százalék volt a különbség. A szociáldemokraták négy másik párttal (zöldek, Centrumpárt, Baloldali Szövetség és Svéd Néppárt) koalícióban alakítottak kormányt. Ugyanazon év novemberében kirobbant politikai botrány miatt az addigi miniszeterelnök, Antti Rinne kénytelen volt lemondani. Helyét a szintén szociáldemokrata Sanna Marin vette át 2019. decemberében, ezzel 34 évesen ő lett az ország harmadik és egyben legfiatalabb női miniszterelnöke.

Az új kormányfő nagyívű célokat tűzött ki, mint például Finnország karbonsemlegességének elérése 2035-re. Kormányzásának legjelentősebb és kétségkívül legismertebb lépése ugyanakkor az orosz-ukrán háború kitörése után következett be. Szakítva Finnország történelmi hagyományával, vagyis a katonai semlegességgel, a finnek 2022. májusában benyújtották felvételi kérelmüket a NATO-ba, amelyet azóta az összes NATO-tagállam ratifikálta (utolsóként Törökország március 30-án).

Sanna Marin, Finnország jelenlegi regnáló miniszterelnöke. Forrás: flickr.com

A 2023-as választások előtt pár hónappal a Politico közvéleménykutatása szerint a regnáló kormánypárt (SDP) támogatottsága vagy stagnált, vagy minimálisan növekedett. Érdekesség, hogy a szintén ezen közvéleménykutatás szerint a világjárvány kitörése után a szociáldemokraták népszerűsége jelentősen megugrott, majd ezt követően lassan csökkenni kezdett. Ez vezetett oda, hogy felmérések szerint már nem az SDP volt a legnépszerűbb párt a választások előtt. Ezt az előnyös pozíciót a Petteri Orpo által vezetett, konzervatív és liberális értékeket valló, jobbközép Nemzeti Koalíció (finnül: Kansallinen Kokoomus, rövidítve: KOK) szerezte meg 2022 első felében, igen nagy előnnyel. Ez az előny azonban a választások közeledtével viszonylag gyorsan apadni látszott. A KOK és az SDP mögött, a harmadik helyen a jobboldali Finnek Pártja (korábban: Igazi Finnek, finnül: Perussuomalaiset, rövidítve: PS) állt, amelynek támogatottsága a KOK népszerűségének csökkenésével egyidejűleg masszívan növekedett. A Politico adatai szerint tehát a három esélyes párt között igen komoly versenyre lehetett számítani. Az eredmények ismertetése előtt viszont érdemes kitérni röviden a választási rendszerre. 

Petteri Orpo, a Nemzeti Koalíció elnöke, jelenleg pénzügyminiszter. Korábban több minisztériumot is vezetett. Forrás: yle.fi

A finn parlament (finnül: Suomen eduskunta) Finnország egykamarás törvényhozó szerve, amely 200 képviselőből áll. Ebből 199 képviselő négyévente parlamenti választásokon méretteti meg magát, míg egy képviselőt az autonóm és demilitarizált Åland (amely egy szigetcsoport a Balti-tengeren) delegál. A választójog általános: minden 18-ik életévét betöltött finn állampolgár szavazhat, tartózkodási helyétől függetlenül.

Ez lényegében hasonlít a magyarországi országos listás (kompenzációs) rendszerre, mivel a parlamentbe jutó pártokra leadott szavazatok az arányosság miatt nem vesznek el.

A 2023-as választásokon a részvételi arány 71.9% volt. Ahogy arra számítani lehetett, nagy küzdelemben a két jobboldali formáció szerezte meg az első és második helyet: a hivatalos adatok szerint a KOK a szavazatok 20.8, a PS a voksok 20.1, az SDP pedig 19.8 százalékát szerezte meg.

Eszerint a pártok sorrendben 10, 7 és 3 mandátummal szereztek többet, mint a 2019-es választásokon. Érdekesség, hogy a leköszönő kormánykoalíció pártjai és az ellenzéki pártok egyaránt 100-100 mandátummal kerülnek majd be az alakuló parlamentbe. A választások nagy meglepetése volt, hogy a jelenlegi kormánypártok nagyon sokat vesztettek népszerűségükből, így a szociáldemokraták az erősödésük ellenére várhatóan nem fognak tudni kormányon maradni. Sanna Marin utódja nagy valószínűséggel a KOK vezetője, Petteri Orpo lehet. Ugyanakkor, ahogy azt Orpo a győzelmi beszédében is kiemelte, nehéz lesz egy koalíciót felállítani, mivel a kormánytöbbséghez 101 képviselő támogatására van szükség. Így kérdéses, hogy a jobboldali pártok kikkel fognak szövetségre lépni a többség elérésének érdekében.

Végül, de nem utolsó sorban érdemes kiemelni a Centrumpártot (finnül: Suomen Keskusta) is.

A rangsorban negyedik helyen állnak 13.8%-al, és 31 képviselővel lehetnek jelen a parlamentben. Ez azt jelenti, hogy a Centrumpárt 2019-hez képest 8 mandátummal kevesebbet szerzett.

Összegezve, a 2023-as finn választások jobboldali győzelmet hoztak, ezzel nagy valószínűséggel véget vetve a szociáldemokraták koalíciós kormányzásának. Az eredmények alapján az látható, hogy a Skandináv-félszigeten Svédország után most Finnországban is jelentősen erősödtek a jobboldali pártok. A cikk folytatásában a 2022-es svéd parlamenti választások lesznek bemutatva.

A borítóképen a finn parlament épülete látható. Forrás: yle.fi

A Kárpát-medencében az anyaországi és határon túli magyarság kérdése kisebb-nagyobb megszakításokkal, de kiemelt jelentőséggel bírt és bír mindmáig. Trianon után a külhoni magyaroknak különböző csatornákat kellett találniuk ahhoz, hogy kapcsolatban maradhassanak a csonkahonban maradt nemzettársaikkal.  Kevesen tudják viszont, hogy a történelmi Magyarország különböző részein élő magyar kisebbségek mely intézményen keresztül képviseltethetik magukat. Ezen platform neve Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma. A következőkben a KMKF rövid története és működése kerül bemutatásra, külön hangsúlyt helyezve annak jelentőségére.

Az intézmény története egészen 2004-ig nyúlik vissza. Fő célja, hogy tanácsadó intézményként segítse a Magyar Országgyűlés munkáját. Az intézmény 2008-tól az Országgyűlés konzultatív testülete (saját intézménye), így a KMKF annak költségvetéséből működik. A fórum adminisztratív teendőit az Országgyűlés Hivatalának Külügyi Hivatala (azóta Külügyi Igazgatósága) látja el.

Ahogy az a bevezetőben is körvonalazódott, a KMKF működése az Országgyűlésére hasonlít leginkább. Már a név is utal a parlamentáris formára: a Kárpát-medencében élő magyarság törvényesen választott képviselői pártjuk delegálása révén évente legalább egyszer összegyűlnek a Fórum keretein belül az ún. Plenáris Ülésre. Az Országgyűlés és a Plenáris Ülés szintúgy egybefonódik az elnök személyén keresztül. A Plenáris Ülést az Országgyűlés mindenkori elnöke (jelenleg Kövér László) hívja össze, évente legalább egyszer. Az Ülés tagjai többek között a határon túli magyar pártok, a magyar parlamenti pártok és egyéb intézmények választott képviselői, valamint meghívott szakértők a Statútumba foglaltak szerint. A szervezet struktúráját tekintve három szintből áll, melyek a következőkben lesznek ismertetve.

Kövér László, az Országgyűlés és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának Elnöke a 2013. február 15-i KMKF-munkaülésen. Forrás: kmkf.hu

Az első szint a már említett Plenáris Ülés, mely célját és összetételét tekintve egyedülálló kezdeményezés a régióban. A KMKF a kárpát-medencei magyarság ügyében nem végrehajtói, hanem törvényhozási hatalmi ágat képvisel. A határon túli magyarság kérdéseivel és problémáival sokáig csak a magyar kormányok tudtak foglalkozni, mivel csak a végrehajtói hatalomnak voltak ehhez megfelelő eszközei. A Plenáris Ülés azonban platformot biztosít a szomszédos országokban törvényesen megválasztott magyar képviselőknek is, hogy felszólaljanak és segítsék az Országgyűlés munkáját, valamint bizottságokban és munkacsoportokban dolgozzanak ki megoldásokat és stratégiai célokat.

A második szint az Állandó Bizottság, melynek tagjainak feladata a Plenáris Ülés előkészítése és megszervezése. A harmadik szinten találhatók a munkacsoportok, melyek bizonyos szakpolitikai és a kárpát-medencei magyarságot, továbbá a diaszpóra magyar közösségét érintő kérdésekkel foglalkoznak. Ilyen értelemben a munkacsoportokban műhelymunka zajlik a már említett témák mentén.

A 2021. július 10-i KMKF Regionális önkormányzati munkacsoport ülése az Országházban. Forrás: kulhonimagyarok.hu

A KMKF továbbá állásfoglalásokat tesz, amelyek többnyire a külhoni magyarság helyzetét értékelik. Bizonyos állásfoglalásokat és felhívásokat angol és francia nyelven továbbítanak a különböző nemzetközi intézményekhez is, így szélesebb körben is megismertetik az összmagyarság helyzetét, és adott esetben nehézségeit is. Az említett állásfoglalások másik célja, hogy

Jelentőségét tekintve a KMKF a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) parlamenti dimenzióval való kiegészítése. További relevanciája, hogy a Fórum tagjai különböző országok törvényesen megválasztott és legitim képviselői, így platformot nyújt több állam törvényhozóinak arra, hogy intézményi kereteken belül is együttműködjenek. Ez azért is hasznos, mivel így a határon túli magyarság álláspontja és perspektívája megjelenhet nem csak a magyar, hanem a régió más országok törvényhozásaiban is. Ugyanakkor konzultációs platform is egyben, mely a magyarságtudat által közös nevezőre juttathat különböző ideológiájú pártokat és képviselőket, akik találkozhatnak egymással, kapcsolati tőkét szerezhetnek, és kifejthetik álláspontjukat és megállapításaikat a magyarság helyzetével kapcsolatban. Továbbá,

A jelentősége mellett meg kell említeni az intézmény gyengeségeit is. A Statútum rögzíti, hogy a Plenáris Ülés és a KMKF csak ,,ajánlásokkal" élhet a magyarországi intézmények számára, tehát nemzetközi jogi értelemben nincs relevanciája. Mivel a hatalmi ágak közül nem a végrehajtóit képviseli, így nem hozhat gyakorlati intézkedéseket, ezáltal relevanciája jelentősen csökken. Ugyanakkor azt is ki kell emelni, hogy a keret szükőssége miatt lehetnek olyan kis külhoni magyar közösségek, amelyek nem rendelkeznek saját képviselővel a Fórumon. 

Összegezve tehát, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma egy olyan csatorna, amelyen keresztül az anyaországi és határon túli magyarság képviseltetheti magát, ezáltal kapcsolatban maradhat egymással. A gyengeségek és hiányosságok mellett sok előnnyel is rendelkezik. Szimbolikus jelentése mellett segíti az Országgyűlés munkáját, és elősegíti a régió országai közötti szorosabb együttműködést. 

A borítókép forrása: kmkf.hu

A húsvéti ünnepkör a keresztény egyház egyik – ha nem a – legfontosabb időszaka. Ezen időszak előtt tisztelegve emlékezünk meg mi is röviden a nagyhét eseményeiről, arról, mi történt Jézussal ezekben a napokban.

Virágvasárnap

A húsvét előtti vasárnap, a nagyhét kezdete. Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe. A nép Messiásként üdvözölte Jézust: az emberek a felsőruházatukat, pálmaágakat a földre terítették Jézus előtt, aki szamárháton vonult be a városba, célja a jeruzsálemi templom volt.

A katolikus liturgia virágvasárnap ünnepélyes bevonulással kezdődik, valamint ekkor szokták a barkát is megszentelni. Rengeteg körmenettel emlékeznek meg ezen a napon Jézus bevonulásáról.

Amikor beért Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, és kérdezgették: „Ki ez?” A tömeg pedig ezt felelte: „Ő a Próféta, Jézus, a galileai Názáretből.” (Mt 21, 11.)

(forrás: https://turul.info/napok/viragvasarnap)

Nagyhétfő

Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok. (Mt 21, 22.)

Ezen a napon Jézus elátkozta a fügefát az alábbiak szerint:

Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa azon nyomban kiszáradt. (Mt 21, 19.)

Ezen a napon történt a templom megtisztítása is, amikor Jézus, ostorral a kezében, kiűzte onnan a kereskedőket és a pénzváltókat. Jézus tettét a legjobban talán Ézsaiás próféta magyarázza meg; a templom nem egy piac, hanem az imádság háza, és ezt a kettőt nem lehet összekeverni.

(…) Mert az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára. (Ézs 56, 7.)

Nagykedd

Ezt a napot Jézus a jeruzsálemi templomban töltötte, ahol példázatokat mesélt híveinek.

Azonban nem csak hívei vannak jelen, hanem farizeusok is. Ők tőrbe akarták csalni, de Jézus elmarasztalta őket.

Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval. Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?« Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók! Mutassátok meg nekem az adópénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?« Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.« Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek. (Mt 22, 15-23.)

(forrás: http://erdelyikeresztyenek.network.hu/blog/erdelyi-keresztenyek-hatarok-nelkul-hirei/nagyszerda)

Nagyszerda

Erről a napról szólnak a legkevesebbet az írások.

Jézus valószínűleg ezt a napot is a templomban tanítva töltötte, amíg nem messze tőle kidolgozták az ellene való összeesküvés részleteit.

Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött, az Atya hagyta meg, mit mondjak és mit hirdessek. S tudom, hogy parancsa örök élet. Így amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta.” (Jn 12, 49-50.)

Nagycsütörtök

Ettől a naptól már sokkal ismertebbek a nagyhét eseményei. Nagycsütörtökön két igazán jelentős dolog történt: Jézus megmossa tanítványai lábait, valamint megtörténik az utolsó vacsora is.

Emellett ezen a napon, az utolsó vacsora közben felfedi Júdást, az árulót. Vacsora után a tanítványokkal kimegy a Getszemáni kertbe, ahol elkezd imádkozni. Miközben imádkozik, a tanítványait többször is elnyomja az álom, akik még virrasztani sem tudnak mesterükkel. Mielőtt megkezdődik a nagypéntek, még meggyógyítja Málkust, akinek az egyik tanítvány levágta a fülét, amikor az el akarja fogni Jézust. Ezután azonnal megtörténik az elárulása és elfogják.

Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. (Mt 26, 26-29.)

 

Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme, közeledik hozzám az áruló!” (Mk 14, 42.)

(forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/leonardo-da-vinci-festmenyenek-digitalizalt-masan-jezus-labai-is-megtekinthetok)

Nagypéntek

Jézus szenvedésének és halálának a napja.

Ekkor a zsidók, majd a rómaiak is kihallgatták, közben végig megalázták, bántalmazták.

Péter apostol háromszor tagadja meg Jézust.

Pilátus először nem akarta keresztre feszíttetni, de a nép erősködött.

De újra elkezdtek ordítani: „Halál rá! Halál rá, keresztre vele!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” De a főpapok tiltakoztak: „Nincs királyunk, csak császárunk!” 16Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre. (Jn 19, 15-16.)

Saját maga vitte fel a keresztjét a Golgotára, ahol keresztre feszítették.

Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét. (Jn 19, 30.)

Ezt követően eltemették Jézust.

Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust. (Jn 19, 41-42.)

(forrás: http://magyaroknagyasszonya.dnyem.hu)

Nagyszombat

A gyász napja.

Krisztus teste végig a sírban van.

 (Borítókép forrása: https://ma7.sk/kavezo/a-nagyhet-szokasai-es-hiedelmei-zoldcsutortoktol-nagyszombatig)

Egy éve Magyarország sokakat meglepett: az elemzőket, a tudományt, a külföldet, sőt, magát Magyarországot is. A sokáig partiban levő ellenzéki összefogás nem várt mértékben maradt alul a kormánypártokkal szemben: a mérések alapján belőtt pár százaléknyi eltérés majdnem 20%-ra dagadt a két formáció között. Rengeteg cikk és elemzés született, ami megpróbálta megmagyarázni a választás kimenetelét, ráhúzni a vizes lepedőt egyik-másik politikai szereplőre. Azóta látványos kenyértörésekre került sor az ellenzéken belül, amelyek meghatározhatják a baloldali erőviszonyok alakulását az elkövetkezendő ciklusban. A különböző választások- legyen az országgyűlési, önkormányzati vagy Európai Parlamenti - mindig csak egy pillanatképet rögzítenek, ahogy a közvélemény-kutatások is (noha az utóbbi kisebb jelentőségű).

A politika művelésének a lehető leghatékonyabbnak kell lennie, hogy a pártok és a politikusok a saját maguk számára kedvező változásokat érjenek el, erősödjenek vagy egyáltalán bent maradjanak a politikában. Akik képesek az innovációra, illetve el tudják hitetni a választókkal azt, hogy ők potens kihívói a kormánypártoknak, azoknak a következő választásokon a bizalmat mandátumokra tudják váltani, akik pedig képtelenek minderre, azok nagyon nagy eséllyel többé már nem fognak tudni visszakerülni. A Független Kisgazdapárt, a MIÉP, az SZDSZ, a KDNP és az MDF egytől egyig képtelenek voltak arra, hogy a Parlamentből való kiesést követően önerőből visszakerüljenek, a KDNP nagy eséllyel egyedül nem lenne képes átlépni az 5%-os küszöböt.

(kép forrása: pestisracok.hu)

A 2019-es önkormányzati választást követően elindult egyfajta koncentrálódás az ellenzéki térfélen, ugyanis a széttagolt baloldali pártok és a középre vágyó Jobbik felismerték, hogy a választási rendszer akkor teszi lehetővé a kormányváltást, ha egy az egy ellen indulnak a Fidesszel és annak jelöltjeivel szemben. Az előválasztás és a közös lista ezt volt hivatott orvosolni, azonban ezzel együtt (persze ez egyéni megítéléstől is függ) az ellenzéki pártok a közös, Orbán-ellenes identitás kiépítése közben elvesztették a sajátjukat.

Az ellenzéki tömb 2022 áprilisában felbomlott, dekoncentrálódott, azóta az azt alkotó kis pártok útkeresésbe kezdtek. A DK folyamatos erősödése, illetve a Momentum időszakos megtáltosodása mintha egy újabb koncentrálódási folyamat kezdetét jelezné, amelynek nyílt kimenetele van, nincs lefutva a végeredménye. A politikai elitek mindig alternatívák közül választhatnak, ilyenkor magától értetődően döntéseket hoznak, amelyek nagyban meghatározzák, hogy a későbbiekben milyen további lehetőségek lesznek.

(kép forrása: magyarhirlap.hu)

Az ellenzék kétféleképpen tudhat javulni: újraértelmezik a politikájukat, illetve megpróbálnak elfogadható alternatívává válni a választók számára, azaz olyan képet mutatni magukról, ami azt bizonygatja, hogy képesek lennének az országot vezetni. 2010 után a Fidesz példátlan mértékben uralta a napirendet, a rendszerváltás lezárásának és az "önvezérelt Magyarország" víziójával egy olyasféle mítoszt teremtettek, amellyel jelentős mértékben át tudták értelmezni a bel- és külföldi politikai konfliktusokat. A 2000-es évek közepe és vége között erőteljesen diszkreditálódott a balliberális politika, amelynek főbb ismertetői a nyugatosodás és a neoliberalizmus voltak. A Fidesz ebbe a hatalmi vákuumba tört be, amikor a rendszerváltás veszteseinek az elégedetlenségét szólította meg.

A baloldal még nem tudott megbirkózni azzal a kihívással, amit a kormánypárt intézett feléjük: a kormányzó jobboldal új törésvonalat szabott a magyar politikának. Az új szembenállás a "nemzeti, szuverenista és keresztény" jobboldalt és a "kozmopolita, szuverenitáskorlátozó, individualista" baloldalt foglalta magába. Ennek a helyességével természetesen vitába lehet szállni, illetve talán szükséges is finomítani rajta. Csizmadia Ervin politológus a haza és haladás ellentétpár helyett a mintakövetést és a mintaformálást javasolja, ennek a kifejtésére itt nem kerül sor. A lényeg az, hogy a bal és a jobboldal másképp viszonyulnak Európához: az előbbi alkalmazkodni kíván a mintához, míg az utóbbi ezt tagadja, sőt, magát a Nyugatot is meg akarja változtatni.

(kép forrása: neokohn)

Most Magyarországon egy mintaformáló korszak van, ki tudja meddig. Az elmúlt egy évben, mintha az ellenzéki pártok ezt valamelyest elkezdték volna érzékelni, aminek következtében eltérő pozíciókat kezdtek felvenni. A Demokratikus Koalíció tudatosan azt a választói tömböt képviseli, amely a leginkább azt a politizálást tartja elfogadhatónak, ami az orbáni mintaformálással szemben fogalmazza meg magát. A DK 10% feletti támogatottsága azt jelzi, hogy ez a réteg ebben a pártban látja leginkább azt, hogy hatékonyan tudná irányítani Magyarországot, a többi ehhez hasonló pártban (MSZP, PM) pedig nem. Ez egy stabil tábor lesz, azonban érintetlenül hagyja a kormánypárti szavazókat.

A Momentum érdekes szereplőjévé válhat a magyar pártrendszernek, ugyanis olyan gondolatokat pedzegetnek, amelyek valamennyire mintaformálónak tűnnek, tehát valamekkora elmozdulást jelent a mintakövetéshez képest. A Holnap Magyarországa Terv Európai Unióra vonatkozó bekezdéseiben konkrét javaslatokkal is élnek az integráció jövőjével kapcsolatban: V4-ek helyett E8-at (Eastern 8) szorgalmaznak, úgy vélik a Nyugat megújulásra szorul, valamint fontosnak tartja a nemzeti szuverenitás tiszteletét.

(kép forrása: telex.hu)

Feltehetőleg vannak Európa-pártibb kormánypárti szavazók, akik ráadásul egyet is értenek a nemzeti-konzervatív, szabadelvű liberalizmussal. Ezek a javaslatok akár nekik is szólhatnának, azonban a momentumos generációnak feltehetőleg (a nyugati egyetemeken való szocializáció miatt) nehéz kiszakadnia a nyugati irányvonaltól és elindulni ezen a nyomvonalon. Az is jelentős hátrány, hogy szervezetileg még mindig egy mozgalomról van szó, még mindig nem sikerült maradéktalanul a pártosodás. Továbbá az is elriaszthatja a liberálisabb kormánypárti szavazókat (akik aggodalommal tekintenek a kormány európai konfliktusaira), hogy a Momentum szakadatlanul rendszerellenzékként viselkedik, tüntetésekre telepszik rá, kordont bont.

A Jobbik radikális jobboldali pártból előbb próbált középre húzni, majd Jakab Péter populista párttá fazonírozta azt. Most Gyöngyösivel pedig megpróbál Jobbik - Konzervatívok cégérrel igazi jobboldali politikát képviselni a Fidesz ellenében. A Jobbik jobboldali alapon nagyon hasonló politikát képvisel, mint a demokratikus Koalíció, mivel erőteljesen mintakövető stratégiát folytatnak, számukra is az Európai Unió és maga a Nyugat egyfajta megfellebbezhetetlen entitásként mutatkozik meg.

A kis baloldali pártok megpróbálják újra megtalálni az identitásukat. Az MSZP immáron 13 éve próbálkozik az "igazi baloldali politika" megvalósításával, próbálja visszaszerezni az alacsonyabban képzett, leszakadás rémétől félő választókat, míg az LMP és a Párbeszéd megpróbálnak zöld pártként túlélni. Az LMP (a Momentumhoz hasonlóan) vegyesebb Európa-politikát kíván képviselni, valamennyi kritikát ők is megfogalmaznak az EU-val szemben, a Párbeszéd ebből a szempontból pedig mintakövető. Az LMP érezhetően dilemmában van: a pártnak célja az önállóság visszaszerzése, mert megsínylette az összefogást, de jelenleg még nincs akkora bázisa, amire azt mondanák, hogy biztató lenne, úgyhogy minden bizonnyal napirenden van a Párbeszéddel való együttműködés lehetősége.

(kép forrása: mandiner.hu)

A Mi Hazánk a Fidesz jobboldali ellenzékeként 6-9 százalék között stagnál a közvélemény-kutatások szerint, egyelőre nem igazán sikerült komolyabb áttörést elérniük, ami a régi radikális szavazókat odacsábítaná a Jobbikból kiváló pártformációhoz. Egyetlen (mondhatni) erényük a többi párthoz képest, hogy ők mélyebben képesek belemarni a Fideszbe, nagyobb merítési lehetőségük lehet az Unió-ellenes retorikájukkal. Azonban ha túl közel merészkednek a tűzhöz, akkor könnyen lehet, hogy megégetik magukat: a Fidesz hajóágyúi bármikor célba vehetik a radikális pártot.

A másik hátrány, amit le kell dolgoznia az ellenzéknek, az a kormányzóképesség bebizonyítása (vagy legalább elhitetése). Vannak pártok, amelyek elméletileg képesek lennének megszólítani kormánypárti szavazókat, olyanokat, akik kritikusabbak a kormánypártokkal szemben, nem számítanak elkötelezett támogatónak. A DK számára van üvegplafon: a jobboldali szavazókat soha nem lesz képes megszólítani, de egy tekintélyes réteget igen. Az átigazolások és az árnyékkormány felállítása érezteti a hatását, akik egyértelműen Fidesz-ellenesek, azok a DK felé gravitálnak. A Momentum előtt óriási feladat áll, kérdéses, hogy a párt vezetői mennyire bátrak és rátermettek ahhoz, hogy a szándékaikat következetesen képviselni tudják a jövőben.

A klímaváltozás globális kihívások elé állítja az emberiséget, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy sürgős és hatékony intézkedésekre van szükség a fenntartható jövő érdekében. Az egyik ígéretes és innovatív megközelítés a klímaváltozás megoldására a körkörös gazdaság fejlesztése. A körkörös gazdaság olyan új gazdasági modellt jelent, amely az újrahasznosítás és a fenntartható forrásfelhasználás elveire épül.

 Ebben a cikkben felfedezzük, hogy miként teheti lehetővé a körkörös gazdaság a klímaváltozás elleni küzdelmet. Megvizsgáljuk, hogy hogyan képes ez a megközelítés csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást, minimalizálni az erőforrások felhasználását, és csökkenteni a hulladék mennyiségét. Fedezzük fel azokat a sikeres példákat, amelyek már megvalósultak az egyes országokban és vállalatoknál, és lássuk, hogyan lehet ezeket az elveket és gyakorlatokat globális szinten alkalmazni.

 A körkörös gazdaság lehetőséget teremt arra, hogy átrendezzük gazdasági folyamatainkat és gondolkodásmódunkat a fenntarthatóság és a klímavédelem szem előtt tartásával. Lássuk hát, hogyan segíthet ez a megközelítés abban, hogy alakítsuk a jövőnket és tegyünk közösen lépéseket a klímaváltozás megoldása felé.

 A körkörös gazdaság olyan gazdasági modellt jelent, amely a hagyományos lineáris gazdasági rendszerrel ellentétben nem az "elhasználás és eldobás" elve alapján működik, hanem a források újrafelhasználására és újrahasznosítására összpontosít.

 Egy körkörös gazdaság négy fő elemre épül:

1. Hulladék minimalizálása: A körkörös gazdaság arra ösztönzi a vállalkozásokat és a fogyasztókat, hogy csökkentsék a hulladékot és a felesleges termékeket. Ezáltal kevesebb szemét kerül a szemétlerakókba és csökken a környezeti terhelés.

2. Termékek és anyagok újrafelhasználása: A körkörös gazdaságban az elhasznált termékeket és anyagokat újrahasznosítják és beépítik az új termékekbe. Ez csökkenti az új nyersanyagok kitermelésének szükségességét és csökkenti az energiaigényt.

3. Tartós és tervezett termékek: A körkörös gazdaság arra ösztönzi a gyártókat, hogy tartós és könnyen javítható termékeket állítsanak elő, amelyek hosszabb élettartamot biztosítanak, így csökkentve a hulladékot.

4. Biológiai ciklusba történő visszavezetés: A körkörös gazdaságban az organikus anyagokat biológiailag lebontható módon hasznosítják, például komposztálással, így visszakerülnek a természeti körforgásba.

A körkörös gazdaság megfelelő alkalmazásával csökkenthető az erőforrások és energia felhasználása, csökkenthető a szén-dioxid kibocsátás, és csökkenthető a környezetszennyezés. Ezáltal hozzájárulhat a klímaváltozás mérsékléséhez és a fenntartható jövő kialakításához. Az Európai Unió és számos ország már támogatja és ösztönzi a körkörös gazdaság fejlesztését, hogy hatékonyabban kezelje a klímaváltozás kihívásait.

Témához kapcsolódó kutatásunkat  ITT ÉRHETIK el