Reaktor

Érthető módon nagy port kavart a munkácsi Turul-szobor eltávolítása az ősi magyar várról. De mi ez a vár pontosan, mi a története? Mi a szerepe a magyar és az ukrán történelemben? A magyar függetlenség és a magyarellenes elnyomás szimbóluma: Munkács.

Munkács régi vára

Valójában Munkács régi váráról nincsenek pontos forrásaink, hiszen csak a régészeti adatokra lehet támaszkodni. Már a bronz- és a vaskorban is állt itt egy földvár, ahogy a honfoglaló magyarok is találtak itt egyet. Anonymus Munkácsot mint az egyik első magyar telepet jelöli meg: itt pihent meg a hét vezér először, és nevezte el Munkásnak (munka).

A középkor folyamán többször ostromolták az előbb a magyar honfoglalók, majd Szent István és Szent László által is megerősített várat. A tatárok bár rendszeresen pusztították a vidéket,

még 1241-42-ben sem. Stratégiai jelentősége egyértelmű: a honfoglalók számára a szomszédos várak ellen, a középkor folyamán pedig a határok, különösen is Bereg vármegye védelmében játszott szerepet.

A tatárjárás után megerősítették, kezdetben királyi vár, majd Csák Máté uralma alá tartozott. A rozgonyi csata után I. Károly kezére került, aki tovább erősítette a várat, felismerve stratégiai jelentőségét. Zsigmond király Korjatovics Tódor litván főnemesnek adományozta, aki a történelemben először keleti szlávokat – valószínűsíthetően a ruszinok elődeit – telepített a környékre. Korjatovics halála után Brankovics György szerb despota, majd a Hunyadi család birtokolta.

1514-ben jelentős károkat szenvedett, hiszen a környék parasztjai és kisnemesei megostromolták. Nemhogy ezt nem tudták kijavítani, hanem az ekkor már királyi várnak számító Munkácsot a mohácsi vész után Szapolyai is megostromolta, aki Báthory István nádornak adta a várat.

(forrás: kmmi.org.ua)

A nemzeti függetlenség bástyája

hiszen a Rákócziak birtokába került. Először rövid időre, amikor a Habsburgok a Mágócsy családnak adományozták, hiszen Rákóczi Zsigmond egyik felesége Mágócsy-özvegy volt. Később visszakerült ugyan királyi kézre, majd Bethlen Gábor megvásárolta, akiről felesége révén a Habsburgokra szállt volna vissza, de I. Rákóczi György felismerte a vár stratégiai jelentőségét, elfoglalta azt, és kiépítette udvarát, ahol a külföldi követeket is fogadta, emellett megerősítette a várat. Ennek Zrínyi Ilona alatt lett jelentősége.

I. Rákóczi György erdélyi fejedelem, Munkács ura (forrás: wikipedia.org)

Zrínyi Ilona – aki a várban házasodott össze Thököly Imrével – első férje, I. Rákóczi Ferenc után bírta a várat, amelyet Thököly fogságba kerülése után a Habsburg-katonák sikertelenül ostromolták (1686), majd a következő évben ismét megpróbálkoztak.

amelynek következtében a várat elfoglalták, a családot pedig szétválasztották, hiszen Zrínyit Bécsbe, gyerekeit pedig osztrák intézetekbe küldték.

Zrínyi Ilona a vizsgálóbíró előtt - gyermekeivel (forrás: mult-kor.hu, Madarász Viktor festménye)

Ugyan I. Lipót – felismerve a várnak nem pusztán stratégiai szerepét, hanem az esetleges kuruc összeesküvés lehetőségét, amely minden bizonnyal Munkácsot kiemelt szerepben láthatná – elkezdte ugyan tovább erősíteni a várat, II. Rákóczi Ferenc seregei második nekifutásra mégis el tudták foglalni 1703-ban. Dédapjához hasonlóan ő is itt építette ki udvarát, és terveket készíttetett a vár bővítésére és erősítésére.

Munkács vára 1688-ban (forrás: wikipedia.org)

„A szabadság hősinek tanyája // Ime, íme most rabok hona”

Eleinte hadi raktárnak használták, majd amikor Galícia elfoglalásával elvesztette több, mint fél évezredes stratégiai jelentőségét, börtönt rendeztek be. Itt raboskodott többek között egy időben Kazinczy Ferenc, illetve a Martinovics-összeesküvés több résztvevője.

A szabadság szimbolikus eseménye volt 1848-ban a rabok szabadon bocsátása, és az azóta már kidőlt (1960) Szabadság Fájának ültetése.  1849-ben a munkácsi védők előbb győzelmet arattak az osztrákok felett, az oroszok előtt azonban fegyverletételre kényszerültek. 1855-ben ismét börtönné alakították a megújult elnyomás szimbólumaként.

(forrás: felvidek.ma)

A Munkácsot őrző Turul

Az 1867-es kiegyezést követően még évtizedekig kellett várni a nehéz emlékezetű börtön felszámolására, amely végül 1896-ban, a millennium ünnepi évében történt meg. Ekkor állították azt a Turul-szobrot is, amelyet 1924-ben ugyan eltávolítottak, majd 1945-ben beolvasztottak, de 2008-ban visszaállítottak. Ez az a szobor, amelyet ma, 2022-ben törvénytelen (hiszen műemlék) módon, a helyi ukránokat is felháborítva lefűrészeltek és a mélybe döntöttek - mintegy ismét visszaadva Munkácsnak a magyarellenes vonatkozását. Nem tisztünk megítélni, de valószínűleg nem Ukrajna érdekeit és az ukrán-magyar együttélést szolgálja ez a lépés…

Munkács első szláv lakosai

Munkács vára a magyar történelem szerves része, a magyar szabadság egyfajta szimbóluma. „Itt tüzé föl piros zászlaját // Szabadságnak Zrínyi Ilona?” – ahogy Petőfi írja. Az évszázadok során persze a magyar elnyomatást is szimbolizálta, de mindig visszakapta eredeti értékét.

Ez a szláv népesség az a ruszin nép, amely Rákóczi hűséges katonáit és a magyar szabadságharcosok tömegeit adta. Ma ez a nép nem elismert nemzetisége Ukrajnának – Magyarországnak igen –, sőt nemhogy lehetősége sincs annak, hogy saját identitása legyen, még kilátásban sincs, hiszen nemcsak elnyomják, hanem még a létét is megkérdőjelezik  annak a szláv népnek, amelynek a legmélyebb és legszervesebb a kötődése a munkácsi várhoz. Azt pedig csak remélni lehet, hogy a magyar várban újra állhat a magyar Turul szobra…

(Borítókép: a munkácsi Turul-szobor - forrás: mandiner.hu)

Sokan állnak értetlenül az időközi választási eredményeket követően, az ellenzék kevés esetben tudott csak győzedelmeskedni a kormánypárti kihívójuk felett, de olykor a független jelölt is népszerűbbnek bizonyult, mint bármely baloldali jelölt. A fővárosban néhány győzelmet leszámítva itt is jelentős helyeket veszített az ellenzék, vidéken a sok független jelölt valamennyivel árnyalja a két blokk versengését. Sokan vonnak le országos következtetéseket egy-egy eredmény láttán. A jobboldal szerint éppen kirugdalják a fővárosból az ellenzéket, az ellenzéki politikusok pedig úgy gratulálnak az egy kézen is megszámlálható baloldali győzteseknek, mintha ők lennének az Orbán-rezsim végét jelző első madarak.

Az eddigi cikkek tanulságaiból nagyjából összelehet rakni egy mozaikot, ami alapján meg lehet állapítani, hogy nagyjából miért szerepeltek így a felek, de egy fontos értelmezési szempontot rendre kihagynak. Ezt a hiányzó puzzle darabot pótlandó írom meg ezt a cikket. A rend kedvéért előbb nézzük meg mik a főbb indokok!

Az elején érdemes kilőni a legtöbbet elhangzó érvrendszert, az ellenzéki választók kiábrándultságát, csalódottságát. 2022 lehetett volna a baloldali ellenzék nagy pillanata, hiszen megegyeztek a közös listában, az egyéni jelölteket és a közös miniszterelnök-jelöltet pedig előválasztással optimalizálták. Azóta interjúkból, információfoszlányokból kiderült, hogy gondterhelt volt a kampány, ez is nagyban hozzájárult az ellenzék vereségéhez. Egy ilyen eredmény értelemszerűen demoralizálhatja az adott tömb szimpatizánsait. Természetesen előfordul, hogy az embernek elege lesz a politikából, látni sem akarja. Ezzel szemben a fideszes keménymag ha törik, ha szakad elmegy és szavaz, a kormányzópártok egyszerűen könnyebben tudhattak mobilizálni.

(kép forrása: index.hu)

Az is előfordul, hogy a rossz időzítést okolják az elemzők, hiszen ezeknek a választásoknak a zöme nyáron történt, ami nem használ a részvételnek. Ilyenkor mennek az emberek nyaralni, mondjuk az annyiban "gyenge kifogás", hogy nem csak az ellenzéki választók vakációznak. Hiába keresnénk bármiféle kutatást vagy adatbázist, ami azt taglalja, hogy mekkora az ellenzéki és a kormánypárti szavazók nyaralási hajlandóságát győztes vagy vesztes választás után, illetve ez hogy befolyásolja az időközik eredményét. Tovább gondolva azt is meglehetne vizsgálni, hogy az elkötelezett és a nem annyira elkötelezett szavazók közül ki mekkora arányban ment el vakációzni a választás idején, ki ment a Balatonra és ki mondjuk Horvátországba, illetve lángost ettek a strandon vagy gyrost. De ezek a tanulmányok még nem születtek meg, így hát maradunk a spekuláció szintjén.

Arra is akad példa, hogy az ellenzéki szavazók távolmaradását az időközik tétnélküliségével magyarázzák, azaz a mostani választások kimenetele érdemben nem befolyásolja az önkormányzat működését. Felmerül a kérdés, hogy a Fidesznek és szavazóinak miért érte meg ilyen körülmények között mozgósítani? Miért kopogtattak és beszélgettek az aktivisták a lakókkal? Természetesen nem szabad túldimenzionálni az önkormányzati képviselőséget, de azért arra mégis jó lehet, hogy hosszútávon esetleg kineveljenek egy országos politikust. Orosz Anna meg Gelencsér Ferenc is innét kezdték. Aki a kicsit nem becsüli...

(kép forrása: magyarnemzet.hu)

Végezetül, de nem utolsó sorban nézzük meg a másik szintén sokat emlegetett problémát: az ellenzéki összefogás hiányát. Gyakran nem állt be a jelölt mögé az összes párt, nem folytattak megfelelő kampányokat, félszívvel jártak kopogtatni. Ez természetesen komoly hátrányt jelentene egy szoros országgyűlési választás még szorosabb egyéni választókerületi csatájában, de itt nem erről van szó. Az ellenzéki pártok ugyan elkezdtek külön utakon járni április harmadika után, de főbb törekvéseit, ideológiai alapállásukat tekintve nem kerültek annyira messze egymástól. Egy ilyen kis téttel rendelkező eseményen, -mint egy időközi választás- mindenféle arcvesztés nélkül le lehetne adni a voksot a másik párt jelöltjére, nem lenne óriási eretnekség.

Ezek és ehhez hasonló érvelések természetesen szerepet játszhattak az ellenzéki jelöltek alulteljesítésében. Azonban azt szinte senki sem veszi figyelembe, hogy ezek a választások mennyivel másabbak, mint egy országgyűlési, egy EP vagy éppen egy rendes önkormányzati választás (bár hozzá kell tenni az utóbbi így is kilóg a sorból). Az önkormányzati választásokon gyakorta a képviselőjelölt személye sokkal inkább meghatározza a választók döntését, mint azt sejtenénk. Az állampolgárok ilyenkor (és úgy tűnik most is) kettéválasztják a helyi és az országos politikát. A makropolitikai folyamatok kevésbé fontosak, amikor a kihívott jelölt megígérte valamikor 2019-ben, hogy 2021-ig felújítják a szakrendelőt, fákat ültetnek és kutyafuttatót hoznak létre, csökkentik a zajszennyezettséget és mindennek a tört részét valósítja meg.

A választók nem az országos folyamatok alapján szavaznak bizalmat egy független jelöltnek a pártpolitikussal szemben. Az önkormányzat szempontjából irreleváns, hogy ki hogyan áll a szankciókhoz, ki hogy érvel Paks 2 mellett vagy ellen. Ilyenkor azt veszik figyelembe, hogy mi történt a kerületben vagy a faluban az elmúlt időszakban, mennyire ismerik a jelölteket (idevalósi vagy "gyüttment"), kit találnak elég megbízhatónak. A választók számára fontos, hogy a jelöltnek legyen olyan üzenete, ami a helyi viszonyokra érvényes. Ezek alapján nem feltétlenül hasznos vagy eredményességre vezető, ha a Momentum jelöltje mellett ott korteskedik Cseh Katalin, Fekete-Győr András vagy Donáth Anna. Egy EP képviselő feltehetőleg nem tudja hitelt érdemlően elmondani a választóknak az utcai fórumon, hogy xy jelölt kiválóan ismeri a helyi problémákat, hiszen honnan tudná azt Gelencsér Ferenc vagy Orosz Anna?

(kép forrása: index.hu)

Ha tényleg igaz lett volna az ellenzék "hipotézise", hogy majd az infláció, a katát meg a rezsit érintő változások keltette népharag megoldja ezeket az időközi választásokat, akkor most nem nagyítóval kellene keresni az ellenzéki győzelmeket. Többen rámutattak a II. kerületi időközire, ahol Nagy Eszter, a DK jelöltje 60%-ot ért el a jobboldali jelölttel szemben. Ez azt mutatja, hogy a helyi érvényű üzenetek igenis eredményesek tudnak lenni, sokan ezt emelik ki az előbbi példa esetében. Ha a jelöltnek van víziója a falu, városrész vagy kerület jövőjét illetően, akkor a választók "tudnak mire" szavazni.

Ha folyatni akarjuk a közgazdaságtani példát, akkor a politikusoknak arra kell törekedniük, hogy a választók számára nagyobb legyen a szavazás "haszna", mint a "költsége" (utána járni a jelölteknek, elmenni szavazni, beszélgetni az aktivistákkal tévézés helyett stb.). Ha a képviselő megválasztásával nagyobb a garancia arra, hogy megépül az orvosi rendelő, a buszmegállóba kerül egy pad, vagy felújítják a templomot, akkor arra szívesebben szavaznak az emberek, akkor hasznuk származhat a részvételből. Helyi szinten értelmezhetetlen, nem odavágó, ha rendszerellenzéki üzenetekkel operál valaki. Nem erre kíváncsiak az emberek egyszerűen.

Mint már korábban említettem, ezek a gyakori érvek helytállóak a maguk nemében, de teljesen nem magyarázzák meg a jelenséget. Nyáron az emberek nyaralni mennek, legalábbis azok, akik ezt megtehetik, illetve idejük is engedi. De ostobaság lenne ezzel magyarázni a vereségeket. Mind a két csapatnak fújt a szél, a pálya vizes, a fű magas volt. Az vitathatatlan, hogy az áprilisi vereség hatással lehetett az ellenzéki szavazók magatartására, illetve a jobboldali szavazók is nagyobb hajlandósággal járulhattak az urna elé a győzelem után.

Azonban úgy vélem a rossz ellenzéki mobilizálás mögött más is lehet, mint klasszikus indokok. A baloldal túlértékelte a választás utáni népharagtól várható büntetőszavazatok mennyiségét és nem foglalkoztak a helyi ügyekkel kellőképpen, az országos üzenetek kárára kispórolták a kutyafuttatókat meg az útfelújításokat. Az ellenzék rendszerszintű megoldásokat keresett a helyi választásokra, éppen ezért lett a helyi hibákból rendszerszintű vereség.

Schiffer András ügyvéddel, volt országgyűlési képviselővel beszélgettünk a környezetkárosítás elleni jogi eszközökről, a zöld átmenetről, az ökopolitikáról, valamint az orosz energiafüggőség megszüntetésének lehetőségéről. 

Mi pontosan a Karátson Gábor kör? Ön elnökségi tag, és azt olvastam, hogy a szellemi műhelynek újjá kellett alakulnia. Mi ennek az oka? 

A Karátson Gábor kört 2016 tavaszán, vagy talán '15 őszén, Karátson Gábor halála után kezdeményezte Lányi András. Ráadásul ők ugye régi harcostársak voltak, már a Duna Körben is, aztán a Védegyletben is, ahol én is alapító tag voltam, Karácsony Gábor volt az alapító elnök. Én akkor még parlamenti képviselő voltam, viszont ez, hogy úgy mondjam, nem formalizálódott, csak összeült néhány emberrel. Kezdődött egy beszélgetéssorozat, aminek aztán nagyjából vége is szakadt, és aztán '19 őszén formálisan újjá kellett alakítanunk, illetve meg kellett alakítanunk így a pontos megfogalmazást, mert ez annak idején nem öltött formális egyesületi kereteket, ennyi a történet, nincs ebben semmi rejtély.

Joghallgatóként kimondottan érdekelne, hogy a jog eszközeivel miként lehet a környezetkárosítás ellen fellépni, és vajon a tudatformálás vagy a nevelés útja hatékonyabb-e a jogszabályokénál?

Annak idején a nyolcvanas években, tehát bőven a rendszerváltás előtt, Sólyom László, aki az ELTE Jogi Kar Polgárjogi Tanszékén tanított akkoriban, megjelent egy tanulmánya arról, ami a maga módján úttörő volt Magyarországon a magyar jogi irodalomban, a környezetvédelem polgárjogi eszközeiről, és ott professzor úr pont emellett érvelt, hogy

a hagyományos polgárjogi eszközökkel, tehát a birtokvédelmi, szomszédjogi eszközökkel is mindenki a saját környezetének a védelmében fel tud lépni

a zajszennyezés, egy bűzölgő gyárkémény, satöbbi dolgában. Ugyanakkor, ha jól tudom, a '70-es évek közepe óta van Magyarországon valamiféle környezetvédelmi, tehát közigazgatási, környezetvédelmi igazgatási szabályozás. Ezt váltotta föl a '95-ös környezetvédelmi törvény, ami viszont már, tehát a 1995. évi LIII.törvény már kimondott eszközöket - tehát a polgárjogi eszköztáron túl - ad az emberek kezébe. És hát aztán ehhez társultak olyan nemzetközi jogi rezsimek, mint például az Aarhusi Egyezmény, ami a környezeti információk tekintetében próbálja meg az embereket helyzetbe hozni a szennyezőkkel, a nagyvállalatokkal szemben. Azt akartam ezzel kapcsolatban mondani, hogy persze szemléletformálás, hogy ne rettenetesen fontos, de

már a rendszerváltás előtt voltak minden egyes embernek eszközök a kezében, hogy az ő életminőségét rongáló, szűkítő környezeti hatásokkal szemben fellépjen,

és ez a 95-ös környezetvédelmi törvény óta tágult is.

A zöld átmenet valóban megmentené a bolygónkat? Ez most kicsit furcsán hangzik, de az a narratíva, hogyha mindenki elektromos autóval jár, és megteszi azt, ami az ő képességein belül lehetséges, akkor mindenkinek jó lesz, leegyszerűsítettnek hangzik számomra.

Én azt gondolom, hogy a bolygót pusztulásba hajtó globális kapitalista rendszernek az egyik csele az elmúlt évtizedekben az az elcsatornázás, ez az ökológiai törekvésekkel, ökológiai követelésekkel szemben két aleszközt takar.

Az egyik a zöldre festés, a másik a zöld szégyenítés.

Zöldre festés alatt azokat a tőkés törekvéseket értem, amelyek ilyen zöld mázzal leöntve próbálják néhány nagy befektetőnek vagy nagy cégnek az érdekeit képviselni. A zöld szégyenítés alatt pedig azt értem, amikor megpróbálják ezek, a világ folyását nagymértékben meghatározó konglomerátumok olyan látszatot kelteni, mint hogyha az egyénen múlna az, hogy mondjuk nincsenek műanyagok a vizekben, satöbbi, satöbbi. És ezzel mintegy

a felelősséget megpróbálják osztani, szétkenni.

Tehát hogyha a zöld átmenetet az eredeti értelmében használjuk. Ahogyan azt mondjuk, húsz évvel ezelőtt zöld pártok megfogalmazták, akkor ott ebben a tekintetben határozott igen a válaszom, hogy igen, a bolygót csak egy határozott és mélyzöld átmenet tudja megmenteni. Ha viszont arra gondolok, hogy az elektromos autógyártásra rámozdult cégek által befizetett zöld politikusok dalolják el a zöld átmenetet, ez nyilván egy humbug, és ugyanúgy a pusztuláshoz vezet, mint ahogy az ő színrelépésük előtti főáramú politika is.

Mit gondol, az ökopolitika miért került a baloldal zászlaja alá? Roger Scruton alapján a környezetvédelem egy gyökereiben teljesen konzervatív érték.

Én ezekkel az aktuálpolitikai blikkfangokkal nem nagyon tudok mit kezdeni. Én annak idején Lányi Andrástól és Karátson Gábortól a 90-es évek közepén azt tanultam, hogy az ökopolitikának egyaránt vannak konzervatív és liberális gyökerei.

Én magam azt gondolom, hogy a XXI. századi politikában, liberális, szocialista, konzervatív narratívákat számon kérni egy párton, egy kormányzati politikán, egyszerűen bolondság.

Tehát a XIX. századi valóságra felfűzött világmagyarázatok egyszerűen kicsorbulnak a XXI. század valóságán. Az ökopolitika viszont egy XXI. századi politikai ideológia, aminek, hangsúlyozom még egyszer, egyaránt van konzervatív és liberális gyökérzete. Tehát amikor mondjuk az eljárási igazságosságról beszélünk, hogy milyen intézmények keretei között éljünk, akkor az ökopolitika a liberális hagyomány örököse. Amikor a hagyományok védelmét, a természetes közösségek védelmét követeli, ennyiben valóban a konzervatív politika örököse, ráadásul Európa keleti felén a zöld mozgalmaknak sokkal erőteljesebb a konzervatív, mint a liberális gyökérzetük. 

Hívő konzervatívként úgy gondolom, hogy a teremtett világ megőrzése az egyik feladatunk. Úgy neveltek, hogy gyűjtsek szelektíven, édesapám már 10 évvel ezelőtt visszavitte a használt olajat. Ez a fajta magatartás, ez a hozzáállás miért nem tud felszivárogni Ön szerint a nagy politikába, és mit kellene tennünk ahhoz, hogy ez megtörténjen?

Hát alapvetően arról van szó, amire az előbb utaltam, tehát arról természetesen senkit nem akarok lebeszélni, hogy szelektíven gyűjtsön, én magam például nem használok autót, tehát ennyivel hozzájárulok a közös környezeti felelősségünkhöz, de pontosan

az a rendszernek a csele, hogy úgy csinál, minthogyha pusztán az egyéneken múlna, miközben természetesen van egyéni felelősség,

például, hogy a védett növényeket, állatokat ne pusztítsuk, ne bántsuk, ne vágjuk ki az erdőinket akkor sem, hogyha erre a kormány buzdít minket. Viszont a helyzet úgy áll, hogy azok a globális tőkés érdekeltségek, amik lassan a bolygó, vagy legalábbis a globális északnak a demokratikus döntéshozatali fórumait foglyul ejtették, azok alapvetően nem érdekeltek abban, hogy a fejlődésnek a logikája megváltozzon. Tehát a kérdésére ez a válaszom, hogy miközben az európai, transzatlanti döntéshozatali fórumokat minden ízében átjárják ezek a Wall Streethez, a Big Tech-hez, a Big Pharma-hoz, az amerikai hadiiparhoz ezer szálon kötődő érdekeltségek, nyilvánvaló, hogy

ezek a Magyarországnak is az alapvető mozgásterét meghatározó fórumok soha nem fognak a szó valódi és mély értelmében bezöldülni, mert egész egyszerűen ellenérdekeltek ebben.

Tehát nem lát arra reális esélyt, hogy valódi változás történjen?

Én esélyt mindig látok rá, csak nyilván a realitásokkal számot kell vetni, illetve helyesen kell priorizálni és meghatározni a napirendet.

Egy családi ismerősöm egyszer azt mondta, idézem, "hogyha beüt a krach, akkor majd a gazdagok, akik megtehetik, ő így mondta, fellövik magukat a Holdra, a többiek pedig sorsukra lesznek hagyva." Ön is ilyen pesszimista ebben a kérdésben?

Én soha nem vagyok ennyire pesszimista, de mondom, még egyszer, nyilván reálisan kell mérlegelni a szcenáriókat. Például reálisan kell mérlegelni azt is, hogy akkor, amikor nem túl távol tőlünk ilyen kiélezett katonai konfliktus zajlik, akkor például a nukleáris energia, és most én még csak nem is az atomfegyverekről beszélek, akárcsak az úgynevezett békés célú felhasználása, miféle beláthatatlan és az ember számára kontrollálhatatlan kockázatokat rejt mind a ma élők, mind a jövő nemzedékek számára.

A német energiakísérlet a zöldülésre orosz energiafüggőséget okozott. Hogyan tehetnénk zölddé Magyarországot anélkül, hogy mi is szénhidrogénfüggővé válnánk?

Alapvetően a helyi gazdaságot kéne megerősíteni. Tehát a helyi gazdaság erősödése, az természetesen együtt jár azzal, hogy minél több energiában önellátó közösség legyen, de fordítva is,

ha van erős helyi gazdaság, akkor tudjuk diverzifikálni és decentralizálni az energiarendszerünket.

Ebben egy alapvető gondolati fordulat kellene a magyar gazdaságpolitikában, fejlesztéspolitikában, aminek az egyik fele egyébként arról szól, nem is a diverzifikálásról, decentralizálásról, hanem arról, hogy

az energiaigényünket kéne csökkenteni, az energiahatékonyságunkat pedig fejleszteni.

Ezért volt egy rendkívül rövidlátó ostoba húzás az, hogy '13-ban a multiktól elvett extra profitot egy az egyben szétosztották rezsicsökkentés címén az embereknek, mert ha ebből a pénzből vagy ennek egy részéből leszigetelték volna a házakat, a középületeket, már nem fenyegetne az a veszély, hogy ma alapvető közintézményeket be kéne csukni, vagy hogy az emberek attól rettegnek, hogy pár hónap múlva miből fizetik a rezsit.

Beszéltünk arról, hogy milyen megoldások lehetnek erre Magyarországon. Globális szinten milyen konkrét megoldási javaslatai lennének, milyen megoldást lát arra, hogy ez a helyzet változzon?

Legfeljebb vágyálmokat tudok megfogalmazni, mert a jelenlegi aktuálpolitikai fejlemények nyilván nem túl kedvezőek, és akkor finoman fogalmaztam. Meg kéne állítani a szabadkereskedelmi rohanást és globális méretekben is a relokalizáció irányába kéne elmozdulni, szerintem ez lenne a mentőöv az egész bolygó számára.

Interjút készítette: Tóth-Bíró Zsófia

Mennyire vagy képben a fenntartható jövő témájában? 

Mennyire vagy képben a környezetvédelemmel? 

Fenntartható fogyasztás? Te tudod mit tehetsz érte?  

Az élelmiszeripar jelentős mennyiségű hulladékot termel minden szakaszában - a mezőgazdaság, az élelmiszerfeldolgozás, a csomagolás, a szállítás és a fogyasztás során. A nem megfelelő hulladékgazdálkodás és a túlzott csomagolás szennyezést okozhat, a természetes erőforrásokat kiürítheti, és a lerakókban található élelmiszerhulladék pedig komolyan hozzájárul a metán gázkibocsátáshoz.

A körforgásos gazdaság elvei az élelmiszeriparban is hatékonyan alkalmazhatók, hogy csökkentsék a hulladékot és az erőforrások pazarlását. Néhány példa:

1. Élelmiszerpazarlás csökkentése: A körforgásos gazdaság ösztönzi az élelmiszerpazarlás csökkentését, például a romlandó termékek jobb tárolásával, megosztásával vagy azoknak az élelmiszerbankokon vagy komposztáláson keresztüli visszavezetésével a rendszerbe.

2. Csomagolási innováció: A körforgásos gazdaság ösztönzi a fenntartható csomagolási megoldásokat, például olyan anyagokat és csomagolási módokat, amelyek újrahasznosíthatók vagy könnyen lebomlanak.

3. Környezetbarát mezőgazdaság: A körforgásos gazdaságra való áttérés elősegítheti a fenntarthatóbb mezőgazdaságot, ahol a környezeti hatások minimalizálása érdekében kevesebb vegyszer és műtrágya használatos.

4. Élelmiszeripari melléktermékek hasznosítása: A körforgásos gazdaság lehetőséget kínál az élelmiszeripari melléktermékek, mint például a héjak, héjazatok vagy szárak hasznosítására, például élelmiszerként vagy állati takarmányként.

5. Fenntartható étkezési szokások népszerűsítése: A körforgásos gazdaság elősegíti az olyan étkezési szokások népszerűsítését, amelyek fenntarthatóbbak és környezetbarátabbak, például a húsmentes napokat vagy a helyi és szezonális élelmiszerek fogyasztását.

Az élelmiszeripar és a hulladékgazdálkodás kapcsolata tehát kulcsfontosságú az életminőségünk és a környezetünk védelme szempontjából. A körforgásos gazdaság elveinek alkalmazása lehetővé teszi, hogy az élelmiszeriparban is hatékonyabban használjuk fel az erőforrásokat, csökkentsük a hulladékot és hozzájáruljunk a fenntarthatóbb jövőhöz.

Töltsd ki a kapcsolódó kvízünket:

Bevásárlás során a tudatosabb, egészségét őrizni próbáló fogyasztó elolvassa a termék hátán az összetevők hosszú listáját. Húsmentes? Bio? Öko? Vegán? Mi lenne, ha azt mondanánk, ezekre a kérdésekre egyszerűbben is választ kaphatunk? Figyeld a jeleket!

Tudod mi mit jelent? Teszteld a tudásod velünk! 

Köszönjük, hogy csatlakozol hozzánk a környezettudatos gondolkodók közösségéhez, és együtt tennünk a bolygónkért!

Aki utazott már Budapesten és buszozni kényszerült a Keleti pályaudvar és a Ferenciek tere között, az tudja nagyon jól, hogy ez a pár kilométernyi út -bár nem tűnne olyan hosszúnak- nem tart kevés ideig, főleg, ha munkába, iskolába vagy egyetemre siet. Különösen bosszantó tud lenni, amikor a felújítások ideje alatt araszol a busz, nem is nagyon érti az ember, hogy az Urániától az Astoriáig mégis mi tud négy perc lenni. Azonban ez a cikk nem a tömegközlekedésről szóló helyzetjelentés.

Október ötödikén ugyanis sokan szembesülhettek azzal a jelenséggel, hogy a Keletitől az Erzsébet híd budai hídfőjéig diákok, tanárok és szülők alkottak élőláncot. A pedagógusok világnapján ugyanis a polgári engedetlenségük miatt elbocsájtott tanárok mellett álltak ki a tüntetők. Az este folyamán a demonstrálók megszállták a Margit hidat is, illetve a Kossuth téren is ott voltak.

Rengeteg tüntetés volt már az áprilisi választások óta, gondoljunk csak katásokra, a tűzifarendelet elleni tiltakozásra, illetve a rezsit érintő demonstrációkra. Sokan azt hinnék, hogy a mostani eseménysorok egyáltalán nem különbek az előbb felsoroltaktól. Én amellett fogok érvelni, hogy pedig de. Úgy vélem a hosszútávú hatása sokkal komolyabb lehet, mint azt elsőre hinnénk.

Magyarországon híresen gyenge a civil társadalom, nehezen szervezi meg önmagát: a legtöbb tiltakozást a pártok és a politikusok szervezik meg -felülről. Ez azért lényeges, mert a politikában nagyon sokféle szereplő lehet, ebbe beletartozik az egyszeri állampolgár is, ha úgy akarja, de ehhez akarni is kell. Kevés olyan tiltakozás, megmozdulás vagy mozgalom volt, amely a rendszerváltás utáni Magyarországon alulról szervezte meg magát. Egy ország társadalmának a kollektív emlékezetébe, a „tudatalattijába” mintegy beleíródik a történelme, nem múlik el nyomtalanul. Ha egy nemzet forradalmait, törekvéseit letörik, akkor az búvópatakként, de meghatározza a politikai aktivizmushoz való viszonyulást -nem fog tüntetni menni.

(kép forrása: erdelyinaplo.ro)

Sokan beszélnek arról, hogy a Kádár-rendszer ugyan véget ért, de „sokak fejében tovább él”. A magyar társadalom inaktivitását nagyrészt abból a túlélési technikából örökölte, hogy a politikát a politikusokra hagyta, cserébe pedig a szabadság kisköreit és a fridzsidert kapott. Komoly vita lengi be a rendszerváltoztatást és annak körülményeit, ugyanis néhány tömegtüntetésen túl (erdélyi falurombolás vagy Dunaszaurusz) nem igazán kapott „felhatalmazást” a demokratikus ellenzék. A békés átmenet, a kiegyezéses rendszerváltás vagy a bibói korlátozott forradalom (ilyen és ehhez hasonlóan lehet rá hivatkozni) a nép feje fölött történt, tegyük hozzá másképp nem is nagyon történhetett volna.

Az emberek bizalmatlanok voltak a politikával szemben, miközben az is elvárják a politikától, hogy oldja meg a gondjaikat. Az átmenet éveinek nehézsége eloszlatott minden és lila ködöt, ami az államszocialista tervgazdaságból a szociális piacgazdaságba történő átalakulást övezte. A taxis blokád volt az első kijózanító pofon, ami a politikai elitet, azon belül is a jobboldali kormánykoalíciót érte, úgy vélték ennél türelmesebb lesz majd a társadalom. Azonban ez sem tudott olyan törekvés maradni, amibe nem férkőzött bele a politika: az SZDSZ politikusai sokat forgolódtak a barikádok és a taxisok között, az ellenzék nem tartotta elképzelhetetlennek a rendkívüli, előrehozott választásokat sem.

(kép forrása: mandiner.hu)

Az apátia és a szolidaritás komoly hiánya jellemzi a magyar társadalmat: ha valaki valamilyen ügy érdekében lépni akar, akkor nagyon gyakran találkozik a lehurrogó kommentekkel, rosszindulatú megjegyzésekkel, „jobb” esetben csak magára marad. A mai fiatalok kiállása mindenképpen unikális a maga nemében, hiszen a nagypolitika nélkül volt képes magát megszervezni. A legtöbb ember valamilyen módon kapcsolódik az eseményhez: kinek a gyermeke, az unokája vagy akárkije, de érintett a közoktatásban. A közvetett érintettség egy ennyire politikán túlmutató kérdésben, ami egyesek mindennapjait érinti több mint alkalmas lenne a szolidaritás erősítésére. Egyáltalán nem probléma az, ha érdekel minket, hogy mi van a másikkal.

Rengeteg előnye származhat egy ország számára, ha az állampolgárai résztvevői a politikai folyamatoknak és nem „elszenvedői”. A politika önmagában nem tud mindent megoldani, volt már rá kísérlet: ezeket hívták totális államoknak. A demokráciák egyáltalán nem tökéletesek, a liberális demokráciák is ideértendőek. Kevés olyan frusztráló dolog van, mint egy demokrácia, ha jobban belegondolunk. Nem mindig az nyer, akire én szavazok, nem mindig az lesz, amit én akarok, valaki lépten-nyomon megakarja cáfolni mindazt, amiben hiszek.

Azonban abban mindenképp jobbak a demokráciák a diktatúráknál, hogy az állampolgári akarat jobban meghallgattatik, illetve nagyobb hatásfokkal becsatornázódik. Ha több impulzus éri a politikai rendszert kívülről, akkor üdvözítő kapcsolat lehet a civil társadalom és a nagypolitika között. Ha a kormányzat tudja, hogy az egyes csoportok mit akarnak és számításba veszi a javaslatait, akkor nagyobb eséllyel hoz olyan döntéseket, amelyek mindenki számára kielégítőek.

(kép forrása: leverageedu.com

Magyarországon ki lett próbálva két évtizeden keresztül a liberális demokrácia modellje, csúnyán elvérzett. Valahol kisiklott és azóta sem sikerült újra pályára állítani. A politikai rendszerek működéséhez kellenek az azt működtetni képes struktúrák. Ahhoz, hogy egy rendszer jól működjön, ahhoz előbb ki kell alakítani a hátteret. Minden társadalomnak van egy sajátos politikai kultúrája, ami nagyon sok dolgot foglal magába, például az alapvető értékeket, a politikai viselkedés mintázatait, hogy mit lehet és mit nem lehet az adott rendszerben. Ezeket az értékeket szinte mindenki elsajátítja, ahhoz a szó szoros értelmében Mauglinak kell lenni, hogy nem. Ezt a folyamatot hívja a tudomány politikai szocializációnak.

Azonban az teljesen mértékben változó, hogy a tanulási folyamat során milyen értékeket sajátítanak el az emberek. Gondoljunk csak arra, hogy mennyire más volt a Horthy-korszak, illetve a Kádár-korszak értékrendszere. Azonban ehhez nem kellenek nagy rendszerváltások, hogy valamilyen mértékben alakuljon az értékkészlet, amelyet elsajátítunk. Egy-egy sikeres vagy sikertelen megmozdulás vagy tüntetés nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy megváltozzon a politikai kultúra.

A (liberális) demokráciáknak történetesen arra van szükségük, hogy a politikai elitek között az alapokat érintő, nagy kérdésekben legyen valamiféle konszenzus. Amennyiben erre nem törekszenek, a hidakat felégetik, akkor a politikai csatározások eldurvulnak, a felek képtelenek lesznek megegyezni akár csip-csup ügyekben is. Ez akarva-akaratlanul ahhoz vezet, hogy az állampolgárok is így kezdenek egymáshoz viszonyulni: ha nézeteltérés van, akkor egymás keze helyett inkább a másik torkát ragadják meg, illetve érzéketlenekké válnak más gondjai iránt. Továbbá az is elengedhetetlen, hogy ezek a rendszerek kineveljék azokat az embereket, akik lojálisak lesznek a rendszerhez és hozzájárulnak annak fenntartásához. Ha valaki demokratikus társadalmat akar, akkor demokratákat nevel.

Az oktatás ügyének valami olyasminek kéne lennie, ami meghaladja a politikai csatározás mindennapjait. A nagypolitikának nem arra kéne felhasználnia a tizenévesek kiállását, hogy abból pár százalékpontnyit erősödjenek a következő közvélemény kutatásokon vagy hogy a 2010 óta fennálló rezsim összeomlását vizionálják benne. Amennyiben a kormány és az ellenzék jót akar a következő generációknak, akkor aszerint cselekednek, hogy ezek a demonstrációkat egyfelől komolyan vegyék, másfelől az elérhető eredményeket Fekete-Győr András, Kunhalmi Ágnes és Jakab Péter szelfijei nélkül érjék el.

A két tábor között szinte átjárhatatlan a szakadék. Kevés olyan dolog van, ami nincsen átpolitizálva és összeköti a magyar társadalmat. A közoktatás milyensége egy olyan ügy, ami mindenkit érint, hiszen a magyar jövő a magyar iskolapadokban kezdődik. Amit a gyerekek az iskolában és főleg serdülőkorban elsajátítanak, az nem kis mértékben meghatározza, hogy hogyan viszonyulnak a továbbiakban a világhoz, a politikához.

Kell-e üdvözölni azt, ha azok a gyerekek tüntetnek, akik még nem tudnak, vagy csak rövid ideig fognak tudni kamatos kamatot kiszámolni, meg különbséget tenni a pentameter és a hexameter között? Természetesen döntse el mindenki magának. Azonban az vitathatatlan, hogy ők lesznek azok, akik egyszer majd eljutnak oda, hogy a politikával foglalkozzanak és alakítsák valamilyen módon az ország sorsát, akár politikusként vagy állampolgárként. Az ország irányításához és működtetéséhez pedig tudatos állampolgárok kellenek. A jövő szempontjából húsba vágóan fontos lehet, hogy ennek a generációnak minél több olyan politikai élménye lenne, amit sikerként lehetne elkönyvelni. Ehhez azonban nem lenne szabad, hogy a pártok a népszerűségük növelése érdekében és a PR kedvéért a demonstrációk főszereplőivé váljanak.

Azonban az is vitathatatlan, hogy az ellenzéken belül komoly harcok folynak a dominanciáért meg a túlélésért. A politika logikájának mondana ellent, ha az ellenzéki pártok valamilyen módon nem próbálnák meg valahogy hasznosítani az elégedetlen csoportokat és közösen hallatni a hangjukat velük. Hogy mi lesz a vége és a hatása az élőláncnak és a tanár-diák-szülő kiállásnak, azt nem csak rövid távon érdekes, hanem hosszútávon is.

Ahogy jönnek a hűvös esték, biztosan mindannyiunk fejében feltűnik ismét az a kép, ahogy plédbe bebugyolálva, egy pohár forró bármit kortyolgatunk és elmerülünk egy könyvben. Hadd osszam meg veletek azokat a könyveket, amik az én olvasós estéim kötelező résztvevői.

Valami ami nehéz, de mégis feltölt

Edith Eva Eger: A döntés

 (forrás: libri.hu)

Ez a könyv az elmúlt évek egyik legmeghatározóbb könyve, amit a boltban biztosan a sikerlistás írások között találsz. Ha nem olvastad még, akkor ne várj tovább vele! Ha pedig olvastad akkor se habozz újraolvasni, hiszen ez a könyv mindig tud valami újat adni!

Az önéletrajzi regény elején az akkor tizenhat éves Editet a hírhedt haláltáborba, Auschwitzba hurcolták. Részletesen leírja a szörnyűségeket, amiket át kellett élnie: a fogvatartók kegyetlenségét, a rengeteg halált és fájdalmat amivel találkoznia kellett. A halál szélén volt már, amikor egy kisebb csoda útján megmenekült. 

És mégis, ez a könyv nem (csak)  arról szól, hogy micsoda pusztítást végzett a náci pusztítás. Hanem a túlélésről, a küzdelemről és boldogságról. Az írónő nem elégedett meg a ,,túlélő" státusszal, hanem az Egyesült Államokba költözött, ahol az új nyelv elsajátítása után egyetemre ment. Ezek után klinikai pszichológusként praktizált, tanított az egyetemen, emellett segítette az amerikai hadsereg és haditengerészet katonáit. Előadásait mindig álló taps és ováció követi.

Dr. Edith Eva Egernek a könyve és az életútja egyaránt lenyűgöző és motiváló. Egy olyan történet a gyógyulás és a boldogság megtalálásáról, ami minden olvasónak, minden élethelyzetben segíthet abban, hogy megtalálja a saját szabadságát.

Kedvenc idézet: 

,,Nem tudod megváltoztatni, ami történt, nem tudod megváltoztatni azt, amit tettél, vagy amit tettek veled. De eldöntheted azt, hogyan élsz most.
Drágám, dönthetsz úgy, hogy szabad leszel."

Valami, ami egy kicsit szétszed

Zakály Viktória: Szívritmuszavar

(forrás: libri.hu)

A borítón lévő fülszöveg egy romantikus regényt ígér. Ez valójában egy romantikus könyv, de mindenki higgye el, hogy ez sokkal több annál, nem csak egy a sok közül. Az írónő különleges írói stílusa, a könyv (jó értelemben) mindennapos témája egészen különleges élményt ad az olvasónak.

Zakály Viktória két fiatal történetét meséli, akik rossz időben találkoztak. Ne tévesszen meg senkit a látszólag egyszerű témaválasztás, hiszen a szépsége pont abban rejlik, hogy mindenki (legalább egy résszel) azonosulni tud. Az E/2-es elbeszélésmódhoz hozzá kell szokni, de utána teljesen magával ragad, ahogy a lány a fiúnak meséli el, ő hogyan élte meg a szerelmüket. Az írónő olyan csodálatosan fogalmazza meg a legegyszerűbb gondolatokat is, hogy a leírt gondolatai egész nap velünk maradnak és néha-néha elmerengünk rajtuk.

Az egész regény egy kissé szomorkás és keserédes, nem tökéletesíti a valóságot, nem egy tündérmese. Azoknak ajánlom, akik ezt az érzést be tudják fogadni, a tiszta, de beteljesületlen szerelmet, az elválás fájdalmát, az őszinte szembenézést a másik hibáival.

Kedvenc idézet:

,,Meghalni a szerelemért? Nem nagy dolog, könnyű feladni, és a könnyebb utat választani, de élni a szerelemért, vagy anélkül, ez az igazi küzdelem."

Valami, ami igazi

Márai Sándor: Az igazi

(forrás: libri.hu)

Ha már az őszi keserédes történeteknél tartunk, akkor Márai Sándor regénye is kihagyhatatlan. Ez sem szépíti a valóságot, a hangsúly itt nem a szerelem tényén, hanem a mögötte létező lélektanon van. Egy pszichológiai elmélkedés, ami Márai stílusában tökéletessé tud tenni egy hideg estét.

A könyv alapvetően egy házasságot mutat be, melyben megjelenik a ,,harmadik fél". Sajátossága, hogy az első részben a feleség meséli el a házasságukat, azt, hogy hogyan viselte a szerető megjelenését, hogyan harcolt a házasságáért. Ezt követi a férj elmesélése, ami sokkal inkább egy belső monológra, egy elmélkedésre hasonlít. (Egy második könyv a ,,szerető"-ről, az ő történetéről szól.)

A feleség és a férj története nem csak a házasságukat és a mögötte rejlő drámát, pszichológiát mutatja be. Hanem megismerjük a világháborúk közötti nagyvárosi életet, a polgári életérzést, a saját emberi tragédiákat is elénk tárja. Amellett, hogy a korabeli valóság reális bemutatása a könyvnek hatalmas értéke, készüljünk fel arra, hogy a női szerepeket illetően Márai az akkori nézeteket mutatja be. Ez azonban senkit se tántorítson el attól, hogy a kezébe vegye ezt a regényt.

Kedvenc idézet:

"…nincsen igazi… Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk."

Valami, ami egy új világba vezet

Leigh Bardugo: Árnyék és csont (Grisa trilógia)

(forrás: deszy-konyv.hu)

Az eddigi nehezebb könyveket most kövesse egy izgalmas, szórakoztató fantasy, ami szinte olvastatja magát és addig meg sem lehet állni vele, amíg le nem rakjuk az utolsó részét. Így most nem csak egy könyvet, hanem az egész trilógiát szeretném ajánlani. Ugyan a trilógiából sorozat is készül(t), a könyvet azonban nagyon kár lenne kihagyni.

Az, amilyen világot az írónő elénk tár, az egészen egyedi és magával ragadó: Ravka, a grisák, az Árnyzóna, a társadalom jól felépített rendje a könyv legnagyobb erőssége. Azonban történet felütése elsőre nem ígér semmi különlegeset. Egy kiválasztott, szegény lány, akiben hatalmas, eddig soha nem látott erő lakozik. Ott a régi barát, akibe szerelmes és ott van természetesen a nagy erejű, karizmatikus férfi. Noha az elején a főhősnő viselkedése egy kissé idegesítő, érdemes átrágni magunkat az első harminc oldalon, mert utána úgy beindul a történet, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Amikor megismerjük a mellékszereplők történeteit és a regény világát, nos, a könyv akkor válik letehetetlenné. 

Valószínűleg nem ez a regény lesz az, ami után megkérdőjelezzük az életünket, de ennek a sorozatnak nem is ez a célja. A célja az, hogy szórakoztasson és élményt nyújtson; ennek pedig tökéletesen eleget tesz.

Kedvenc idézet:

„Mi végtelen? Hát a világegyetem és az emberek mohósága.”

Valami, ami mindig jólesik 

Kemény Zsófi: Nyílt láng használata

(forrás: libri.hu)

A regények után, a végére hadd ajánljam mindenki figyelmébe ezt a verseskötetet, ami az egyik személyes kedvencem. A versek nincsenek túlbonyolítva, nem veszi fel azt a szinte érthetetlen, összefüggéstelen stílust, ami annyira népszerű a kortárs költők körében.

Kemény Zsófi a magyar kortárs irodalom kiemelkedő alakja: slam poetry írásai és regényei mellett a versei is nagyon magas színvonalat képviselnek. A Nyílt láng használata az első megjelent verseskötete, ami (Simon Márton szavaival élve) ,,hátat fordít az elvárásoknak, elsétál a pálya végéig, és csöndben mosolyogva magasabbra teszi az úgynevezett lécet. Sokkal magasabbra.".

Ez a kötet több érzést is bemutat, átad. Leveszed a polcról, olvasgatsz belőle és mindig találsz valamit, ami passzol a hangulatodhoz. Vannak benne tömör és kissé slam-hez hasonlító írások is, amiket az írónő stílusa tesz emlékezetessé.

Kedvenc idézet:

,,Kicsit megsértettél,
mikor utoljára nem beszéltünk"

Jól ismert, hogy III. Károly brit királynak magyar felmenői vannak – szépanyja, Rhédey Klaudia grófnő az erdélyi Erdőszentgyörgyön született. Felmenői közt több olyan erdélyi családot is találunk, amelyekből erdélyi fejedelmek származtak. Olyan időben uralkodtak, amikor Erdélyt különösen megviselték a pártharcok és az idegen hadak által okozott pusztítások. De őket nem mindig csak a rang köti össze: előfordult, hogy éppen egymás ellen vonultak - később pedig vérük találkozott, nemcsak egymással, hanem a brit királyi családdal is.

Erdélyi fejedelmi családok sokasága

a II. Rákóczi György sikertelen lengyelországi hadjáratát követő nehéz években. Maga a névadó ág eredetileg Magyarországról, Heves vármegyéből – egyes elméletek szerint az Aba nemzetségből, vagyis Aba Sámuel királytól – ered, és egyik ága Rhédey Ferenc grófban, II. Rákóczi György hívében csúcsosodott ki, aki II. Rákóczi György trónfosztása és török által el nem ismert visszatérése közt viselte e címet (1657-58). Személyét a török is elfogadta. (Rhédey Ferenc fejedelem Klaudia ősének, Rhédey Jánosnak az unokatestvére volt.)

Rhédey Ferenc fejedelem és Rhédey Klaudia felmenője unokatestvérek voltak (forrás: Nagy Iván)

Az előző táblán kiemelt Rhédey János leszármazottai, kiemelve Rhédey László és Rhédey Klaudia (forrás: Nagy Iván)

Rhédey Klaudia, a brit királyi család ősanyja (forrás: wikipedia.org)

Klaudia anyai nagyanyjának, Inczédy Gergelyné Barcsay Karolinának a családja is adott egy erdélyi fejedelmet, Barcsay Ákos személyében. Ennek politikai háttere, hogy a bukott II. Rákóczi György elkezdett szervezkedni Rhédey ellen – Rákóczi hívei azzal vádolták Rhédeyt, hogy területeket ígért a törököknek a hatalomért cserébe -, így a fejedelem végül Rákóczi javára lemondott. A török azonban nem ismerte el Rákóczit, hanem hadjáratot vezetett ellene és megtette a régi dél-erdélyi (Hunyad vármegyei) családból származó Barcsay Ákost fejedelemnek (1658-60).

Rhédey Ferenc fejedelem (forrás: wikipedia.org)

Barcsay Ákos fejedelem (forrás: wikipedia.org)

Barcsay Ákos fejedelem és Rhédey Klaudia felmenői testvérek voltak, vagyis Barcsay fejedelem közvetett felmenője a brit királyi háznak (forrás: Nagy Iván)

Az előző tábla legalján szerepel Barcsay Péter, akinek lánya, Karolina Inczédy Gergely felesége, Rhédey Klaudiának nagyanyja volt (forrás: Nagy Iván)

Inczédy Gergely és Barcsay Karolina leszármazottai Rhédey Klaudián át Mária angol királynéig (forrás: Turul)

Barcsay sem maradhatott sokáig: a politikai bizonytalanság, Várad várának eleste és a töröktől való félelem miatt az erdélyi rendek egy része II. Rákóczi György egyik hadvezéréhez fordult, aki letaszította a trónról. Bár sikerült megegyezniük, az említett hadvezér végül meggyilkoltatta, nehogy a törökök fel tudják később használni ellene.

A Kemény család

a XIII. századból már ismerjük egy felmenőjük nevét (Mikola). Őseik azonban nem említhetők gazdasági és politikai téren egy lapon például a Rákócziakkal, akik hatalmas vagyonnal rendelkeztek, amikor megszerezték a fejedelemséget. Többnyire vármegyei tisztviselőket találunk közöttük, azonban a fejedelemség korában többen már követként vagy más, magasabb hatalmi pozícióban vállaltak szerepet – például Kemény János is.

A Kemény család címerének különböző ábrázolásai (forrás: wikibooks.org és Nagy Iván)

Nagy ambíciókkal, kudarcba fulladva: Kemény János fejedelemsége

előbb bécsi követként – ő kérte meg Bethlen számára Brandenburgi Katalin kezét -, később kincstartó, az erdélyi hadak parancsnoka, II. Rákóczi György alatt pedig a kancellária vezetője volt. 1657-ben tatár fogságba esett, váltságdíj ellenében szabadult ki. Hazatérve előbb visszavonult a politikától, de amikor az erdélyi rendek és a császáriak kérlelték, a török által pártolt Barcsay ellen vonult fel, akit 1660 novemberében győzött le Marosörményesnél, lemondása után pedig átvette a fejedelemséget (1661-62).

Kemény János fejedelem (forrás: wikipedia.org)

Személyes bosszúnak is tekinthető, hogy Barcsay testvérét, Andrást felakaszttatta, hiszen helyette szenvedett tatár fogságot (Barcsay András ugyanis megszökött). 1661-ben pedig Barcsay Ákost gyilkoltatta meg.

II. Rákóczi György fejedelem (forrás: nepujsag.ro)

Erdély és a Habsburg-vezetésű Magyarország részvételével (korábbi történészeink inkább egyéni ambíciókkal magyarázták Kemény tetteit, tehetségtelen politikusnak és hadvezérnek tartva őt). Éppen emiatt a fejedelem uralma alatt megpróbált közeledni I. Lipót magyar királyhoz, a török pedig nem ismerte el a hatalmát, hanem először ismét Rhédey Ferencnek ajánlotta a fejedelemséget (akit amúgy I. Lipót is próbált megnyerni korábban magának, grófi rangot is adományozott neki), végül azonban I. Apafi  Mihály lett török kegyből Erdély ura (1661-90), Kemény ellen pedig hadjáratot vezettek. Érkezett ugyan egy császári sereg a segítségére – Montecuccoli vezetésével -, de a Segesvár mellett csatába bonyolódó fejedelmet cserben hagyták. Kemény leesett a lováról, saját menekülő serege taposta agyon. A hatalmas hadjárat végül nem valósulhatott meg, Erdélyben pedig úgy tekintettek a fejedelem halálára, mint isteni büntetésre a két Barcsay megölése miatt…

Az erdélyi tróntól a brit koronáig

Ő apja emléke elől Magyarországra menekült, és csak 1663-ban érkezett vissza, amikor kegyelmet nyert. Három fia, János, László és Simon bárói címet nyertek, és váltak a család arisztokrata ágának ősévé.

Az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastély, Rhédey Klaudia szülőhelye (forrás: wikipedia.org)

Ifjabb Kemény Simonnak vajai Vay Annától született lánya, Krisztina, aki Bánffy Boldizsár báró neje lett, Rhédey Klaudia dédanyja volt: lánya, Bánffy Terézia Rhédey Mihályhoz ment feleségül, aki a grófi címet szerezte a családnak. Fiuk, László volt Klaudia apja, innen pedig már ismert a kapocs a brit uralkodóház felé.

Rhédey Mihály gróf címere (forrás: wikibooks.org) - ő szerezte családjának a grófi rangot, Klaudia nagyapja volt

A Barcsayak címere (forrás: dka.oszk.hu)

Borítókép: az erdőszentgyörgyi református templom, ahol Rhédey Klaudiát keresztelték (forrás: erdoszentgyorgy.ro)

Frankfurti cikksorozatom mai részében a német konyháról lesz szó, azon belül is annak egyszerűbb, de annál finomabb részéről. Kiválasztottam néhány klasszikus fogást, melyeken keresztül nagy vonalakban megismerkedhetünk a tradicionális német gasztronómiával – viszont mindezt a lehető legtakarékosabb módon. Ha szeretnél néhány új receptet kipróbálni, de közben a bevásárlás költségeit is kordában tartanád, akkor tarts velem a német konyha - leegyszerűsített - útvesztőibe! 

Német lencseleves 

Az igazán hideg napok egyik legkellemesebb kísérője egy tál forró leves, ami tényleg szinte bármikor jól tud esni. Bár egy jó húslevest lehetetlen utánozni, az itteni lencseleves számomra mindig is nagy kedvenc volt, úgyhogy a napokban megpróbáltam elkészíteni és isteni finom lett!

Hozzávalók:

• 50 dkg lencse
• 4 répa
• 2 zeller
• 1 vöröshagyma
• 1 póréhagyma
• 40 dkg burgonya
• só, bors, kapor ízlés szerint
• 4 db virsli felkarikázva

Sós vízben feltesszük a lencsét főni, közben a zöldségeket apróra kockázzuk/karikázzuk. Amikor a lencse már puhulni kezd, hozzáadjuk a felvágott zöldségeket és a fűszereket, majd kb. fél órán át főzzük. Mielőtt levennénk a tűzről, hozzáadjuk a virslit, és néhány perc múlva kész is a lencseleves! Virsli hozzáadása nélkül tökéletes opció lehet vegetáriánusoknak vagy vegánoknak is.

Currywurst

Ezzel az egyszerű, de nagyszerű recepttel egy kicsit a street food irányába mozdulunk el, ugyanis a német városokban nagyon gyakoriak a vásárok, utcafesztiválok, ahová – hogy a turistáknak kedvezzenek -, a tradicionális fogásaik nagy részéből kreáltak már olcsó és gyorsan elkészíthető verziót. A currywurst az egyik kihagyhatatlan kedvenc Németországban, így most egy borzasztóan egyszerű, mindössze néhány összetevőből álló verziót hoztam most, melynek alapanyagainak többsége szerintem minden háztartásban megtalálható.

Hozzávalók:

• kolbász
• curry por
• ketchup
• só, bors
• méz
• chili por/csípős szósz
• fokhagyma/fokhagyma por
• Worcestershire szósz
• sütnivaló kolbász
• mirelit krumpli

Kezdésnek, a legegyszerűbb fagyasztott sült krumplit tegyük be a sütőbe a csomagoláson előírtak szerint. Miközben a köret készül, keverjük össze egy tálban a ketchup alapú szószt ízlés szerint fűszerezve. Egy nagyobb adag ketchup mellé óvatosan adagoljuk a curry port, sót, borsot, fokhagymát, egy kevés mézet, és – ha van – Worcestershire szószt, illetve, ha szeretjük a pikáns ízeket, akkor egy kis chili por, vagy csípős szósz is mehet a mixbe.

A kolbászokat egy forró serpenyőben átpörgetjük amíg szép színt nem kapnak, majd egészben vagy felkarikázva tálaljuk a kész sült krumpli mellé. Hogy tökéletes legyen a végeredmény, öntsük nyakon az egészet a finom, fűszeres szósszal. Voila, már kész is a nem mindennapi vacsora, amelyből biztosan repetázni fogunk!

Frankfurter Schnitzel

A Schnitzel az egyik legnépszerűbb német fogás, viszont ahogy sok más ételt, így ezt is több különféle módon szokták elkészíteni, régiótól függően. Az én személyes kedvencem a frankfurti verzió, hiszen itt a hús mellé egy igazán különleges zöld szószt is készítenek, ami alapanyagában egyszerű, olcsó, de annál finomabb, így garantáltan feldobja a fáradt őszi estéket! (Mivel minden hús elég drága mostanság, ezért nem feltétlenül mindennapi vacsora opció, viszont egy vasárnapi ebédre tökéletes!)

Az étel alapja a rántott hús, ami lehet ízlés - és pénztárca - szerint csirke, pulyka, sertés, borjú, vékonyan, panírban kisütve. Köretként pirított burgonyát fogyasztanak hozzá, amit általában előtte felkockáznak, kifőznek, majd serpenyőben olajon rápirítanak. A recept éke az ún. „Grüne Soße“, amit egy hideg főzelékhez, mártáshoz tudnék leginkább hasonlítani, viszont mégis működik az étel és tökéletesen passzol a húshoz.

Hozzávalók az alaphoz:

• 100 g tejföl
• só, bors ízlés szerint
• 1 ek. mustár
• csipet cukor
• 500 g natúr joghurt
• 5 főtt tojás

Fűszerek:

• 1 csokor petrezselyem
• 1 csokor metélőhagyma
• 1 tk. turbolya
• 150 g sóska
• 150 g spenót
• egyéb zöldfűszer ízlés szerint, ha van (zsázsa, borágó)

A tojásokat keményre főzzük, majd egy tálban összetörjük, hozzáadjuk a felaprított fűszereket és a többi hozzávalót is. (Robotgéppel még krémesebb lesz az eredmény.) Az elkészült hússal és krumplival tálaljuk. A végeredmény nagyon-nagyon finom lesz!

Magyarként talán kicsit többet mond nekünk Lengyelország, mint más európai népeknek. Rögtön a lengyel-magyar történelmi kapcsolatok jutnak eszünkbe, ideértve akár Nagy Lajost – akit a lengyelek másképp ítélnek meg, mint mi -, akár Báthoryt, akár Bem légióját. Még 1956-ban is megjelent a lengyel-magyar barátság kérdése a tömeges megmozdulásokon. Hogyan született újjá e nép fővárosa a második világháborúban?

III. Zsigmond emlékműve, amelyet a XVII. században állítottak. Ez volt az első olyan emlékmű Európában, amelyet nem egyházi személy tiszteletére emeltek. (A szerző felvétele)

Varsó

Varsó többször is Lengyelország fővárosa volt. 1559-től a lengyel országgyűlés, a szejm állandó üléshelye, majd a század végén az akkori uralkodó, III. Zsigmond áttette székhelyét Krakkóból (1596), így fővárossá vált. 1795-ben ezt a státuszt Lengyelország megszűnésével elvesztette, de a napóleoni Varsói Hercegségnek (1807) és a bécsi kongresszus (1815) utáni de facto független Lengyel Királyságnak is központja lett. Az 1830-as oroszellenes lengyel felkelés – melynek több menekültje Magyarországon lelt új otthonra, ahogy sok veteránja harcolt az 1848-49-es szabadságharcban – következtében a Lengyel Királyság autonómiája megszűnt. Varsó 1918-ban lett ismét lengyel főváros, amikor az ország újból elnyerte rég áhított függetlenségét.

Jobb oldalon a Királyi Vár (a szerző felvétele)

Egyedül a kezdeti Krakkó – amennyiben fővárosnak tekintjük – szakítja meg a sort, illetve azon időszakok, amikor Lengyelország nem létezett. De hiába nyerte el függetlenségét – 1939-ben a kétoldali támadás az angolszász ígéretek ellenére felszámolta Lengyelországot, melynek keleti fele a Szovjetunió, nyugati része pedig a német Harmadik Birodalom része lett. Egy Krakkó központú kicsi terület az ún. Lengyel Főkormányzóságot adta, Varsó is ide tartozott. Ezen területnek a feladata olcsó munkaerő biztosítása lett volna a németek számára, akik a hozzájuk került területről a lengyeleket ide kívánták telepíteni.

A szerző felvétele

Varsó szerepe a világháborúban

Itt alakították ki a legnagyobb gettót, ahová félmilliós zsidóságot telepítettek (Varsó lakosságának mintegy harmada élt a gettóban). Mivel itt élt a legtöbb zsidó, így itt tudták leginkább alkalmazni a zsidóellenes szankciókat, mely a zsidókat segítő lengyelekre is kiterjedt, emellett minden németellenes megmozdulás itt indult el, gondoljunk akár a gettólázadásra. Akár pedig az 1944-es varsói felkelésre.

A Királyi Vár (a szerző felvétele)

A varsói felkelés augusztus elsején indult el a londoni emigráns kormány parancsára, akik a föld alatt működő Honi Hadseregnek azon célból adták az utasítást, hogy maguk szabadítsák fel az egykori fővárost. Sztálin ugyanis ellenezte a független Lengyelországot, és már közel járt a Vörös Hadsereg Varsóhoz, vagyis el kellett venni a jogalapot a szovjet hadseregtől. Azon jogalapot, amely a „felszabadításból” eredt, és esetleg a lengyel állam ismételt megszűnését eredményezhette volna. A felkelőket Tadeusz Komorowski irányította, aki a földalatti működés során a „Bór” fedőnevet vette fel. Alapvetően a lengyelek reménykedtek a szovjet segítségben – de a Vörös Hadsereg, bár közel járt Varsóhoz, tétlenül nézte a felkelést, amely október 2-ig tartott ki. Végül csak 1945 januárjában vonultak be az ekkor már elpusztult fővárosba.

Hamvaiból feltámadó főnixmadár

Rengeteg turisztikai jellegű bejegyzés nevezi Varsót így. Jogosan, hiszen évszázadok óta rendszeresen előfordul, hogy lerombolják, majd újjáépül. Egyszer az oroszok is hatalmas pusztítást végeztek itt, mégpedig 1794-ben, a végső felosztás előtt. De ez is eltörpült a második világháborút túlélő romvároshoz képest.

Varsó 1945-ben (forrás: wikipedia.org)

Természetesen Hitler nem engedte újjáépíteni a károsult részeket, hiszen innen akarta a későbbiekben irányítani a később elfoglalt keleti területeket, így Varsó lengyel jellege emlékezetpolitikai akadályt jelentett. A legnagyobb károk ugyanakkor a következő években történtek: a németek elleni szabotázsakciókra is pusztítás volt a válasz, de az 1943-as gettófelkelés és az 1944-es felkelés következtében a szovjet hadsereget egy mintegy 80%-ban elpusztult város fogadta, amelynek központja szinte teljesen romokban állt.

Az Óváros egy része (a szerző felvétele)

Az újjászületett város

A szerző felvétele

Végül az 1950-es évek elején ismét felépítették az Óvárost és a Királyok útját, főként korábbi ábrázolásokat, pl. Canaletto festményeit felhasználva, de a Királyi Várat továbbra is a feudalizmus és a burzsoázia jelének tartották, így azt csak a hírhedt kommunista főtitkár Gomulka leváltása után, Edward Gierek (1970-80) idejében sikerült újjáépíteni.

Canaletto ábrázolása Varsóról (forrás: wikipedia.org)

Az eredeti arculat visszaállítása mellett az Óvárosban is helyet kaptak modern és funkcionalista alkotások, ennek ellenére a városban sétálva az ember szinte elfelejti, hogy egykor itt csak romok álltak. Persze mint minden főváros, úgy Varsó sem őrzi már eredeti, reneszánsz és barokk jegyeit, de az Óváros valódi ékkő a modern kőrengetegben. Varsó ismét újjászületett saját romjaiból, ma már a Világörökség része, és az eredeti városközpont hangulatát idézi. Sajátos lengyel hangulatot, mely a hamvak után megmaradt gyémánt világa.

(A borítókép forrása: origo.hu)

Fotó: Shutterstock

Nagyjából 200 nyelv közötti fordításra alkalmas a Meta új mesterséges intelligenciája (MI), amit Mark Zuckerberg, a Facebook-tulajdonosa és csapata tervezett. Miután elkészült a projekt, nyílt forráskódú szoftverré alakítják, hogy mások is segíthessenek fejleszteni.

Az interneten jelenleg ingyenesen elérhető fordítók már egészen jók, mégsem tudnak minden feladatot elvégezni. Szavakra és rövidebb szövegekre jól alkalmazhatóak, legyen szó akár a Google Fordítóról vagy a DeepL Translate-ről, azonban egy könyv vagy egy hivatalos irat fordítását nem tudják megfelelően elvégezni. Ennek az az oka, hogy ezek a rendszerek nem képesek komplex működésre és egyes kifejezéseket akár teljesen rosszul értelmezhetnek.

A fő problémát az jelenti, hogy a leggyakrabban használt nyelvek között a fent említett ingyenes fordítók többé-kevésbé pontosan működnek, és nyelvhelyességi szempontból is egyre jobbak, azonban a nyelvek közötti fordítások már kevésbé sikerülnek jól. A mesterséges intelligencia által viszont ezek a problémák kiküszöbölhetőek.

A Google Translate 109 nyelvet ismer, a DeepL Translate 24 nyelven tud, így ezekhez képest lényegesen többet fog ismerni a Meta fejlesztése.

A Meta-s fordítóprogram a természetes nyelvi feldolgozás (NLP) módszerével igyekszik minél több nyelv között megteremteni a kapcsolatot. Az NLLB a "No Language Left Behind" (egy nyelvet sem hagyunk hátra) rövidítése, a 200 pedig az MI által ismert nyelvek számát jelenti.

Zuckerberg szerint a projekt létrejöttében a Meta szuperszámítógépe, az AI Research SuperCluster (RSC) is sokat segíthet majd, ugyanis ezen végzik a tesztelést.

A jelenlegi gépi fordítók nagyjából 25 afrikai nyelvet támogatnak, az NLLB-200 azonban 55 afrikai nyelvet ismer. Az afrikai és indiai nyelvek közötti eredmények terén a javulás mértéke 70 százalékos lesz.

A Meta szerint idővel különböző nyelveken a valós időben történő fordítás szintén meg fog jelenni, ugyanis a program képes lehet például automatikus feliratokat generálni filmekhez, de a metaverzumban és a közösségi médiában történő kommunikációt is segítheti majd a későbbiekben, hogy a különböző nyelvet beszélő felhasználók jobban össze tudjanak kapcsolódni az online térben.