Reaktor

Idén kiemelt téma a vízhiány és az aszály, a közbeszédben is megjelent az évszázados magyar vízgazdálkodás szerepének értékelése. Tudvalevő, hogy a korábbi folyószabályozások olykor teljesen megújították egy-egy táj arculatát és mezőgazdaságát. Volt Magyarországon egy vidék, ahol az emberek élete és anyagi helyzete is gyökeresen megváltozott…

A tolnai Sárköz

A Sárköz néprajzi és földrajzi tájegység a Duna két partján, Kalocsa környékén és Tolnában; ugyanakkor a „kalocsai” jelző nélküli Sárközt leggyakrabban a tolnai résszel azonosítják. Nincs teljes egyetértés a kiterjedésével kapcsolatban, a legszűkebben vett néprajzi értelemben a Sárköz négy, református lakosságú települését értik alatta, ezek Alsónyék, Decs, Őcsény és Sárpilis. Általában Báta reformátusságát is ide csatolják. Mások a szekszárdi reformátusságot részben és az eredetileg a Duna túlsó felén lévő Bogyiszlót és Szeremlét egészben ide kötik. Újonnan hangsúlyozzák a tájegység többi, Duna-menti magyar néprajzi csoporttal való jellegzetes hasonlóságát is és az egész földrajzi Sárközt egy néprajzi egységnek tekintik Madocsától Bátáig, továbbá a Duna túlpartján lévő református települések egy részét.

Vallási hovatartozás tekintetében annak a tolnai mezővárosnak a szerepe emelendő ki, amellyel a térség szomszédos volt, és amely a magyar reformáció egyik kiindulópontjaként említhető. Decsen az 1540-es években Szegedi Kis István püspök zsinatot is tartott, emellett nagyszámú Decsi családnevű református értelmiségi személyről szólnak a források.

A Sárköz és a víz

Ez a táj már nevében is kapcsolatban áll a vízzel, ugyanis a Sárvíz és a Duna közti területet nevezték el így. Két nagyobb folyószabályozási szakaszról tudunk: az egyik a középkorban indult, hiszen így a környék termékeny földjeit mezőgazdasági termelés alá lehetett volna vonni, ugyanakkor a török hódoltság következtében ez a folyamat abbamaradt, a terület elmocsarasodott, megnőtt az árvizek száma. Ezen jelentősen nem változtatott az ország felszabadulása sem, hiszen a következő szabályozásra az 1850-es évekig kellett várni. Ismét művelés alá vontak mintegy százezer hold földet, az árvizek megszűntek, sőt még a Sárvíz is „eltűnt”, azt ugyanis Sióagárdnál a Sióba vezették.

A szomszédos Gemenc. Hasonló lehetett a török hódoltság után a Sárköz is (forrás: origo.hu)

A víz – a magyar megmaradás záloga

A honfoglalás óta letelepült – és részben kiváltságokat viselő, hiszen Őcsényben pl. egyházi katonai feladatokat láttak el – magyar-besenyő lakosság (összeolvadva a helyi avar-szláv népességgel) a középkor folyamán jelentős polgárosodáson és fejlődésen ment keresztül, köszönhetően a kereskedelmi útnak, a termékeny földnek és a Dunának. Már ekkor megindult a folyószabályozás a víz által gyakran elárasztott, de termékeny vidéken, ugyanakkor a kereskedelmi út közelsége egyben a hadi út közelségét is magába foglalta. Ez a törökök idején azt jelentette, hogy a fejlődés törvényszerűen megakadt, a folyószabályozás leállt, a polgárosodás helyett – hiszen sem a kereskedelem, sem a termelés nem tudott megfelelően működni – paraszti lakosság jött létre.

Az I. Béla király által alapított szekszárdi apátság romjai a későbbi Vármegyeháza udvarán (forrás: archeologia.hu)

Akár Szulejmán seregének pusztításaira, akár a tizenöt éves háborúra, akár a felszabadító hadakra gondolunk, mind-mind jelentősen megapasztotta a Dél-Dunántúl népességét. Az elhanyagolt tájon a korábbi folyószabályozás következtében ugyanakkor mocsaras, erdős – szinte érintetlen – terület jött létre, amelyet a lakosság meg tudott ismerni, de a katonaság könnyen vesztét lelhette bennük. A vidék lakossága folyton készen állt az esetleges mozgásra, hiszen bármikor be kellett menekülnie az erdőbe vagy a víz által védett ligetekbe. Sokszor más területek magyarsága is ide menekült, emiatt láthatunk például a nevek vagy a nyelvjárások, továbbá a népművészeti emlékek terén kapcsolatokat akár a Kiskunsággal, akár a Dunántúli-dombsággal. Igaz, az is előfordult, hogy sárközi falvak népessége menekült egy-egy alföldi mezővárosba.

A megmaradás módját elemezve arra jutunk, hogy kezdetben a kereskedelem miatt szinte egyáltalán nem volt pusztulás egészen a tizenöt éves háborúig (1591-1606), sőt folytatódott a korábbi tendencia: a mezőgazdaságból élő lakosság gyermekeit taníttatta a szomszédos tolnai iskolában, terményeit pedig eladta. Valószínűleg a századforduló nagy háborújában pusztították el az ármentes területen fekvő mezővárosokat és falvakat – úgy néz ki, hogy a XVII. század elején már csak Bátával és a négy falu létével tudunk számolni, a többi elpusztult –, de az árterekben megbúvó és az erdőktől védett falvak megmenekültek és egyben menedéket nyújtottak a hadiúthoz közeli lakosságnak is. Ez az ártéri meghúzódás stabilabb is volt, mint máshol a folytonos mezővárosokba menekülés és egyben sajátos is. Bár a szokványos, nagyobb településekre költözés tendenciája itt is megfigyelhető, hiszen tudunk olyan faluról, melynek lakossága Szekszárdon lelt új otthonára.

A felszabadító háborúkat és a Rákóczi-szabadságharcot követő évszázad, az ország fellendülésének évszázada egyben azt is jelentette, hogy a lakosságnak már nem kell elhagynia otthonait. A megmaradt magyarság megfogyatkozva bár, de átvészelte a háborús század szenvedéseit. Persze kálvinista hite miatt többször is szembe került földesuraival, a szomszédságba pedig katolikusokat és németeket telepítettek, de meg tudta őrizni lakosságát, nyelvét és vallását. A hódoltság alatt valószínűleg baranyai, dombvidéki és duna-tisza-közi magyarokkal is gyarapodott a falvak lakossága, akik a mocsarak és erdők övezte területen menedéket leltek. Rákóczi után pedig más vidékek református lakosságával egészült ki a térség - összességében a 18. század eleji népesség negyede származott a Sárközből eredetileg -, amely immáron egy békés épülés korába lépett.

Egy világtól elzárt idill

hiszen a megfelelő mennyiségű élelmiszer rendelkezésükre állt, de nem számolhattak nagy vagyoni különbségekkel. Ennek köszönhető a korszak sárközi viselete, a fehér alapszínű, letisztult magyar ruha (a nők további színeket is hordtak, például vöröset és feketét) és a puritán ékszerek (például párta, főkötő). A lakhelyek többnyire nádsövényes, tapasztott kis házak voltak. A halászat és a szekszárdi dombok szőlői biztosították a megélhetést – utóbbi évszázados hagyomány, hiszen már a középkorban is volt a sárközieknek a szomszédos dombokon többnyire fehérszőlőjük, balkáni hatásra ekkor álltak át a vörösborokra. Az évszázad végére pedig az állattartás jelentett új lehetőségeket, de a legelők mennyiségét a víz erősen korlátozta.

A szekszárdi borvidék ősszel (a szerző felvétele)

A korban egyértelműen a halászat volt az alap a vidéken, ennek következtében egyrészt jóval több halat tartalmazott a sárköziek étrendje, másrészt a népi műveltség központi elemei közt még a folyószabályozás után is megtaláljuk a halat, a hajókat, a vizeket. Rengeteg sárközi népdal szól a halról, annál is inkább, mert a hal motívuma évszázadokon át megengedett rejteke volt olyan tényezőknek, amelyekről nyíltan nem lehetett beszélni a közerkölcs miatt.

A víz nem mindig volt állandó. Jelentős területet borított alapvetően is, sok volt a mocsaras rész, de ami még fontosabb, az az árvíz. Az árvíz ugyanis nem folytonosan volt jelen, nem lehetett tudni, pontosan mikor jön, meddig marad és meddig terjed ki. Ennek köszönhető, hogy a földművelés és eleinte az állattartás kevésbé volt jelentős, mint máshol – természetesen mindig a növénytermesztés az alap, de a Sárközben keveredett a máshol jelen sem lévő vízgazdálkodással. Annyi bizonyos, hogy ősztől tavaszig a Sárközt az ár elzárta a világtól, hiszen a közlekedést is ellehetetlenítette.

A Sárközt a víz mentette meg a hadaktól, majd a víz adta a megélhetést és az élet alapját – kétségtelenül sajátos kultúrát teremtve meg ezzel. A lakosság nem akarta elengedni ősi életformáját. Az 1850-es évek neoabszolutista szemlélete azonban elvette a vizet, elvette az életet a Sárközből. De hogyan kezelték mindezt?

Önmagából kiforduló vagy szerves folytatás?

A sárközi embert viszonylagos jómódban érte a Duna szabályozása. A víz addig mindenkinek megadta az alapot és mintegy fél évszázada már nőtt az emberek vagyona. Nem jelentősen, de helyi viszonyokhoz képest igen. Amikor először felmérték a Duna adottságait, elcsodálkoztak a táj érintetlenségén és az emberek életén. A szabályozás pedig óriási földbőséget teremtett, hiszen ugyan a vizet elvették, de így rengeteg, korábban állandóan táplált művelhető föld szabadult fel, létrejöttek a több ezer holdas határok, amelyre természetesen a lakosság rá tette a kezét.

Sehol az országban nem volt párja a sárközi jómódnak, amely ráadásul szinte általános volt, de semmiképpen sem jelentett hátrányt az sem, ha valaki esetleg szegénységben élt. A nádsövényes kunyhókat eleinte a megszokott tornácos parasztházak, majd a díszített, már-már polgári igényűnek mondható, utcafrontra néző, olykor emeletes házak váltották fel. Az ősi magyar viseletet – amely a reformátusság puritán szemléletének is megfelelt – pedig túldíszített, virágmotívumokkal ellátott, színes, külföldi alapanyagokból készülő női és városias jellegű férfi ruházat követte, a fejdíszeket hatalmas virágcsokrok díszítették. A női öltözék az adott család anyagi helyzetét is kifejezte, így a lánygyermek megbecsültsége nagyobb lett a fiúörökösnél. A sárközi nép megtanulta élvezni az életet: híressé vált – vallásossága mellett is – szabados közerkölcséről, a keresztszülők kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy később a házaspár mindkét tagjának a valószínűsíthető szeretői lesznek a „komám” és a „komámasszony”. Kiemelendő, hogy minden várakozás ellenére mindkét nem kiélhette vágyait, főleg ha a férj szegény béresből vált gazdává a házasság által, aki esetleg a tanyán – helyi nevén a szálláson – vagy a szőlőben dolgozott (no nem nagy munkát, csak besegített); sőt mi több, nőjogú társadalom alakult ki. A férfiak a mezőn nem dolgoztak, erre voltak a béresek, a földbőség ugyanis bevándorlási hullámot hozott.

Új típusú ház Decsen (forrás: csatolna.hu)

Nőtt az igény a műveltségre is: a sárközi nép olvasott, erős nemzeti identitással rendelkezett – kedvelte a nemzeti irodalmat –, emellett a házak berendezése a polgári irány felé hajlott. Bár azt hozzá kell tenni, hogy a jól berendezett szobákat legtöbbször nem lakták, hanem a hagyományos, kevésbé értékes házrészekben éltek, amelyeknek a bútorzatát nem kellett sajnálni.

Sárközi ház belülről (forrás: kincsestolnamegye.hu)

Ez látszik a már említett közerkölcsben is, de még fontosabb az új családszervezési forma, az egyke. Féltek ugyanis, hogy a hirtelen jött gazdaság hirtelen is vész el, így igyekeztek egy gyermeket vállalni, a viselet okozta reprezentáció következtében jobban örültek a lánynak, ami nőjogú társadalmat eredményezett – sok esetben jóval szegényebb férjt választottak, akit így irányíthattak, hiszen a vagyont nem a férfi hozta. Az egy gyermek vállalása az abortuszok számát növelte, míg hosszabb távon a népességet csökkentette.

A sárközi viselet (forrás: ocseny.hu)

Nem egységes az új kultúra megítélése sem, hiszen egyesek az igényes, magyar viselet feladását látják a „giccsben”, mások szerves fejlődésnek és magyar alapúnak tartják az új öltözéket.

Az új sárközi viselet (forrás: bihe.hu)

A sárközi nép példátlan módon meggazdagodott, de ezzel erőteljesen meg is változott. Máig nem egységes annak megítélése, hogy feladta-e önmagát a nép vagy jól járt a változásokkal. Annyi bizonyos, hogy a vízzel való kapcsolata megszűnt, egyedül Bátán maradt nyoma a halászatnak – és ezt évszázadokon át nem akarták feladni, foggal és körömmel ragaszkodtak hozzá. Mégis elvesztették, mindössze műveltségük motívumaiban őrizték, olykor már mögöttes jelentéssel.

Borítókép: Alsónyék (Forrása: alsonyek.hu) 

Minden kétséget kizáróan folyik Amerikában a politikai kampány. A demokraták már jóval jobb pozíciókból várják a választást, mely során a Szenátus egyharmadáról és a Képviselőház egészének az összetételéről dönthetnek az amerikai választók. Az elnök személyét ugyan nem érinti a félidei választás, de a mandátumának második felének a minőségét nagyban meghatározhatja. A fékek és ellensúlyok rendszerében a végrehajtó hatalom az elnöké, a törvényhozó hatalmi ág alatt a két házra osztott Kongresszust értjük, míg az igazságszolgáltatást a Legfelsőbb Bíróság jelenti.

Az elnöki rendszer sajátja, hogy a hatalmát a törvényhozástól függetlenül gyakorolja, nincs irántuk politikai bizalommal, nem dönthetik meg csak úgy, hiszen hatalmának az alapja a választók akarata, közvetlenül választják meg. Ez viszont nem azt jelenti, hogy lényegtelen lenne a Képviselőház vagy a Szenátus összetétele: ha az elnök pártja van többségben, akkor gördülékenyen politizálhat, ha pedig a másik párt kerül fölénybe, akkor jelentősen beszűkül a mozgástere. Az alsóházban stabil demokrata többség van, de a Szenátusban 50-50 az arány, itt Kamala Harris, az alelnök jogosult arra, hogy átvágja olykor a gordiuszi csomót. Ha Republikánusok teret nyernek és fordítanak akár egy házban is, akkor Bidennek nehéz dolga lesz. Ehhez azonban az elnöknek is van mit hozzáfűznie.

Joe Biden eddigi beszédjei közül talán a legutóbbi, a philadelphiai sikerült a legkeményebbre, váratlan hangot ütött meg a demokrata elnök. A körülbelül 25 perces beszédében főleg a trumpista republikánusokkal foglalkozott, az amerikai demokrácia állapotával és még válaszutakat is felkínált.  E cikkben megvizsgáljuk, hogy Biden önmagát miképpen pozicionálja és festi le, hogy mik lehettek a szándékai, illetve milyen következményei lehetnek beszédének.

(kép forrása: nps.gov)

Biden kezdetként kitért arra, hogy milyen jelentős helyen tartja beszédét: tudni illik Philadelphiában fogadták el az Amerikai Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatát, illetve később az alkotmányt is. Ebből kiindulva az elnök kimondatlanul is történelmi jelentőségűvé emelte az ottani szereplését. Ezt azzal is tetézi, hogy kiemeli, hogy az a „fény”, ami átjárja az amerikai történelmet, ott, Philadelphiában került meggyújtásra, és a mai napig ég. Ez az a világosság, ami Biden elnökségét és egy igazságosabb és prosperálóbb Amerika megteremtését is megvilágítja, amerikaivá teszi. Rögtön utána megemlíti Donald Trumpot és a MAGA (Make America Great Again) Republikánusokat, akik szerinte veszélyt jelentenek az USA lelkére és értékrendjére. Bár kiemeli, hogy a Republikánusok többsége nem trumpista és nem ítéli el a pártot teljes egészében. Ez nem kicsit visszás, erre később visszatérek, hogy miért.

Ezután Biden előveszi az obamai fordulatot, hogy ő nem a piros (Republikánus) vagy kék (Demokrata) államok elnöke, hanem az Egyesült Államoké, ezzel magát a pártpolitika fölé emeli. Joe Biden ezután visszatér a MAGA Republikánusokhoz, akik visszafelé akarják vezetni Amerikát, ahol nem tisztelik az emberek egyéni jogait, nem hisznek a jogállamiságban és semmibe veszik az alkotmányt. A demokrata elnök itt előveszi 2021. január 6-a eseménysorait, amikor Trump hívei a megtámadták a Capitoliumot, illetve az egész 2020-as választás tisztességét kérdőjelezték meg, meghiúsítva ezzel a békés hatalomátadást. Természetesnek veszi, hogy 2022-ben és 2024-ben sem lehet majd jobbra számítani a trumpizmustól.

(kép forrása: cnn.com)

Ezek után Joe Biden önmagát a többség és normalitás vezetőjeként ábrázolja, aki nem hagyja, hogy a politikai extrémizmus veszélyeztesse az amerikai demokráciát. Erős kontrasztot állít közte, illetve a félelem, a megosztottság és gyűlölet (Trump) útja között. Ő ismeri az amerikai nép lelkét és bátorságát, ő tudja merre kell haladnia a nemzetnek. Épp ezért kéri az amerikaiakat, hogy egyesüljenek elnöke mögött és védjék meg közösen a demokráciájukat az autoriter vezetők és a politikai erőszak világától. Biden szívesen látja a demokratákat, a független szavazókat és a mainstream republikánusokat is ebben a harcban.

Biden kitér a vízióira, hogy ő milyen Amerikát akar megvalósítani és valósít meg most is: ehhez kéri az amerikaiak támogatását. Eddigi tevékenységét párhuzamba állította Franklin Delano Roosevelt New Dealjével, Eisenhower elnök teljesítményével, ami az infrastruktúrát illeti, Bill Clinton fegyverkorlátozó intézkedéseivel, illetve Barack Obama törekvéseit a megfizethető egészségügyért. A klímaváltozás elleni küzdelemben elért eredményeit pedig páratlannak tartja. Ezeket a vívmányokat akarja megőrizni Joe Biden, de ehhez ő egyedül nem elég: ehhez egy kvázi amerikai-népfront segítségét kéri.

Érdekes képekkel élt Biden, amikor felvázolta az amerikai politika folyamatait, alakulásait. Nem aprózta el, amikor antidemokratikus veszélyként írta le Trumpot és követőit. Úgy gondolja, hogy Amerika útelágazáshoz ért: követni a bideni utat vagy félelemben és gyűlöletben élni, utat engedni a politikai extrémizmusnak. Röviden összefoglalva: Biden egyszerre nemzetépítő, nemzetegyesítő, árokbetemető, pártokon felül álló, erős és határozott vezetőként festette le magát, aki felismeri a veszélyt és tudja is az ellenszerét.

(kép forrása: newsweek.com)

De mit akart mindezzel Biden? A demokrata elnökre eddig nem volt jellemző, hogy ilyen markáns, erős, ténylegesen jól sikerült beszédet mondjon. A politikai kampány egy olyan eseménysorozat, amiről megoszlanak a vélemények, hogy mikor kezdődik vagy egyáltalán véget ér valaha is. Egy biztos: ez mindenképpen a kampány részét képezi, novemberben már félidei választásokat tartanak és nagy a tét. Itt fog kiderülni, hogy a trumpizmus még életképes alternatíva-e a Republikánus párton belül. Ha a Trump által támogatott jelöltek sikerrel járnak, akkor a volt elnöknek jó esélyei lesznek az újabb elnökjelöltségre.

Joe Biden első látásra a mérsékelt jobboldali szavazókat akarta megszólítani, de véleményem szerint itt egy másodlagos szándék is felfedezhető. Az elnök beszédének hangnemével könnyedén egységbe terelheti a Republikánus pártot, sokan érezhetik úgy, hogy igazságtalanul lettek extrémnek bélyegezve. Biden szerint a MAGA Republikánusok egy terrorizáló kisebbséget jelentenek a nemzeten belül. Ugyanakkor ez a „szekta” hozzásegítette egy jelöltséghez Trumpot, ami végül az elnökségét eredményezte, legutóbb erre az extrémitásra 74 millióan szavaztak, továbbá a mai napig a legesélyesebb arra, hogy 2024-ben újra pástra lépjen. A republikánus véleményvezérek azt is kifogásolják, hogy nemcsak, hogy tízmilliókat bélyegzett meg az elnök, de egy szóval se említette 2020 nyarát, amikor a BLM (Black Lives Matter) nevezetű mozgalom élt a politikai erőszak eszközével hónapokon keresztül, miután George Floyd rendőri túlkapás áldozata lett.

A volt elnököt idén nyáron egyszer már mártírrá avanzsálták azzal, hogy az FBI házkutatást rendezett Mar-a-Lago-i rezidenciájában, amit az amerikai jobboldal „politikai boszorkányüldözésként” festett le. A republikánus egységet az is erősítheti, hogy Biden hozzányúlt az amerikai diákhitel kérdésköréhez: 10 000 $-nyi diákhitelt terveznek elengedni minden alacsony és közepes jövedelemmel bíró hitelezettnek. Ez jellemzően Bernie Sanders és a Demokrata párt baloldalának a követelése volt. A republikánusok ezt elutasítják, „hiszen miért fizetné ki adódollárjaiból bárkinek is a hátralékát, miközben semmi köze hozzá”, illetve azt is nehezményezik, hogy ez igazságtalan azokkal szemben, akik több munkát is vállaltak egyszerre csak azért, hogy törlesszék hitelüket.

(kép forrása: latimes.com)

A trumpista republikánusok nyílt fenyegetésként értelmezték azt, amikor Joe Biden egy fórumon a lakosság számára elérhetetlenné tett AR-15 félautomata puska fölöslegességéről beszéld, mivel a haza védelméhez az kevés, ehhez F-15-ös vadászrepülőgépek kellenek például. A fegyverhasználat és a második alkotmánykiegészítés komoly törésvonal az amerikai társadalmon belül. A jobboldal fegyverpárti és élni akar alkotmányos jogaival, a baloldal pedig idejét múlt koncepciónak tartja, hiszen az muskétákról szólt.

Biden tudatosan játszhat rá a MAGA Republikánusok félelmeire, nagy mozgósításra sarkallhatja őket, amivel versenyelőnybe helyezheti Trumpot. Az amerikai jobboldal egy tagolt, heterogén társaság, akárcsak a demokraták. Ilyenkor több rivális csoport jelöltje versenyez, az előválasztások végére pedig valaki kiemelkedik a belharcokból. Mivel Biden egyszer már legyőzte Donald Trumpot, ezért abból indul ki, hogy még mindig inkább őt választanák meg 2024-ben, mint a volt elnököt. Ha hozzásegítheti a jelöltséghez, akkor jó sanszai lesznek a második ciklus eléréséhez. Mitt Romney, Ted Cruz, Lindsay Graham vagy Marco Rubio valószínűleg esélytelenségükből kiindulva inkább el se indulnak Trump ellen. Az egyedüli esélyes kihívó jelenleg Ron DeSantis lehetne, aki Florida kormányzója, de a közvélemény-kutatások alapján még ő se tudja megközelíteni a volt elnököt. Bár megjegyzendő: a kormányzó se éppenséggel a mérsékeltségéről ismert.

(kép forrása: nytimes.com)

Mint korábban jeleztem, Biden megjegyzése a mérsékelt Republikánusokról, hogy őket nem ítéli el: visszás. De miért is? Azért, mert ezzel gyakorlatilag a busz alá hajította őket. A trumpista republikánusok a jobbközepet a „washingtoni mocsár” korrupt, amerikai embereket eláruló, megalkuvó részének tekinti, ők „csak nevükben Republikánusok” (Republican In Name Only – RINO).  Biden pont ezt a törést használja ki, amikor tovább erősíti a mérsékeltekről kialakult képet, hogy ők a padsorokon túl is képesek együttműködni. Biden a mérsékeltek ellehetetlenítésével akarja 2020-as ellenfelét jelöltséghez juttatni, hogy újfent legyőzhesse. Ha Trump nem vigyáz, akkor ezek a szavazók átpártolhatnak a Demokratákhoz, az pedig súlyos veszteség lenne számára.

De miért lenne Trump az ideális ellenfél Biden szémára? Trump mindig is megosztó személy volt a politikában, most sincs ez másképp. Trump elutasítottsága a közvélemény-kutatások alapján bőven 50% fölött van, miközben az elfogadottsága jobb esetben is csak épphogy 40% fölött van, de van olyan is, hogy alá mérik. Bidenről hasonlóan vélekednek a választók, 2020 környékén se voltak sokkal jobbak a mutatói, de Trump elutasítottsága volt akkor az, ami miatt révbe tudott érni. Ez a dilemma az, ami a mai napig a Republikánus párt problémája: Trump egyfajta se veled, se nélküled helyzetben tartja pártját. A volt elnök személye egyszerre integratív, illetve dezintegratív. Sokakat képes mozgósítani, de elbizonytalanítani is az amerikai jobboldalon. Sokan átmennének a falon is érte, de korántsem mindenki.

(kép forrása: fivethirtyeight.com)

Biden eddig nem a beszédjeiről volt híres, azonban ez kifejezetten nagy löketet adhat pártja számára a közelgő félidei választásokon. Ha valakit politikai extrém vagy szélsőséges jelzővel látnak el -ami értelemszerűen sohasem cél nélküli-, akkor nagy eséllyel sokan úgy is fognak gondolkozni a megbélyegzettről. Biden megnyerheti magának a centrum szavazókat azzal, hogy politikai karanténba helyezi populista kihívóját. Rövid távon a félidei választások lesznek a beszéd sikerének az indikátora. Ha a trumpista jelöltek nem tudnak átütő sikert aratni és a Demokrata párt megtartja többségét a Kongresszus mindkét házában, akkor megnyerné a csatát.

(kép forrása: fivethirtyeight.com)

Ha a MAGA Republikánusok újra jelöltséghez tudják juttatni Trumpot, akkor Biden minden eszközt bevet ahhoz, hogy ez meg is történhessen. Abból indul ki, hogy őt kevésbé fogják majd elutasítani a választók, mint jobboldali kihívóját, ha kettejük közül kell majd választani. 2020-ban egyszer már sikerült, miért ne tudná megismételni 2024-ben? Amennyiben ez bekövetkezik, akkor a háborút is megnyerheti. Biden Philadelphiában árokbetemetőként lépett fel, miközben egy másik árkot tovább mélyített.

Az elnök úgy nyújtott békejobbot a mérséklet republikánusoknak, hogy közben busz alá hajította őket. Természetesen visszafelé is elsülhet a MAGA Republikánusok marginalizálása és kiszorítása az elfogadható politikai erők táborából: ha megbukik a trumpizmus, akkor felemelkedhet egy mérsékelt jobboldali jelölt, aki 2024-ben valós veszélyt jelenthet Biden újrázására. Egyik forgatókönyvet sem lehet teljesen kizárni.

Minden út Rómába vezet, tartja a mondás immár 2000 éve. Az egykori Római Birodalom legjelentősebb útja volt a méltán híres Via Appia. Nem véletlen, hiszen végigvezetett az egész olasz csizmán. Viszont felmerül a kérdés, hova tűnt mára az út? Esetleg teljesen elnyerte az idő vasfoga és történelem során széthordták az út építőelemeit? Ha ma is áll a Colosseum, akkor miért ne lehetne akár ma is közlekedni a Via Appián, ha még megvan?

A McDonald’s és a történelem

Nos, az a válasz, hogy a Via Appia még ma is megvan, bár már nyilván nem olyan állapotban, mint fénykorában.

Szerencsére a McDonald’s üzlet üzemeltetője nem hány fittyet a kultúrára, így az üzlet úgy lett kialakítva, hogy ne tegyen kárt a történelmi emlékekben. Aki ebbe a McDonald’s-ba bemegy, azt érdekes látvány fogadja. Alig pár méterrel az üvegpadló alatt szürkés kövekkel burkolt ókori út húzódik, mellette a kétezer éves vízelvezető árokban csontvázak hevernek kicsavarodott pózban. Ez az ókori út ugyanis nem más, mint a Via Appia. Természetesen az étteremben látható csontok nem igaziak, azok a Via Appia ezen részének feltárásakor talált emberi maradványok másolatai.

(kép forrása: foldjaro.hu)

Az olasz kormány most felújítja

De miért is olyan érdekes a Via Appia, azt leszámítva, hogy az ókor egyik legfontosabb építészeti remekműve, melyet az olaszok ma is csak Regina Viarumnak, azaz az Utak királynőjének neveznek.

A zarándokút Rómában fog kezdődni, és a 2000 éves hagyományhoz hűen, az olasz csizma végében, Brindisiben fog végződni. Bár ma már több helyen épületek vagy szántóföldek állnak az egykori út fölött, az olasz kormány ezért úgy akarja vonzóvá tenni a leendő zarándoklók és turisták számára az utat, hogy több mint 100 kitérőt fognak javasolni az úthoz kapcsolódóan. Vagyis az úttól nem messze lévő látványosságokat, mint például Monteserico várát ajánlják a zarándokok figyelmébe.

Monteserico vára (kép forrása: tripadvisor.com)

Az út egyes szakaszán még ma is láthatóak az úthoz tartozó ókori római építmények. Viszont nem mindenhol van ez így, van, ahol konkrétan még meg kell találni az utat, sőt egyes esetekben csak találgatások vannak afelől, hogy merre ment a Via Appia 2000 évvel ezelőtt.

Fontos a múlt tisztelete

Ha elkészül az út, akkor kijelenthetjük, hogy a Via Appiát -ha megszakítással is-, de már 2000 éve használják. De biztos, hogy amúgy is meg fogja hatni az ókori Róma szelleme az idelátogató turistákat, hiszen egy olyan történelmi úton járhatnak, ahol egykor római katonák indultak csatába, római császárok vonultak fel rajta, továbbá ezen az úton feszítették keresztre Spartacust.

Azokat nem lehet csak úgy hagyni elveszni vagy semmibe véve modernkori betonmonstrumokat építeni a helyébe. Épp ezért fontos, hogy hazánkban is kellő hangsúlyt fektessünk a történelmi emlékekre.

(Borítókép forrása: utazom.com)

Az utóbbi néhány év nem telt eseménymentesen a felsőoktatás tekintetében. Számos strukturális átalakításon és pénzügyi módosításon estek át az intézmények. Az egyetemi élet velejárójává vált a különböző diákhitelek iránti fokozott érdeklődés is. Le kell szögezni azonban, hogy a speciálisan a hallgatók számára szabott kölcsönök jellegüknél fogva merőben másfélék, mint a standard banki hitelcsomagok.

Kimondottan megnőtt a kereslet a Diákhitel Plusz iránt is, mellyel a hallgatók 0% kamattal vehetnek fel kölcsönt 500 000 forint értékben. Népszerűsége részben annak köszönhető, hogy roppant kedvező feltételekkel és rugalmas (de legfeljebb 5 év) futamidővel igényelhető, másfelől meg kell jegyezni azt is, hogy statisztikailag 2018 óta egyre inkább növekedett a főiskolások száma Magyarországon. A diákhitelek iránti nagy lelkesedést bizonyára az is fenntartja, hogy a tanulmányok szinte bármely aspektusára kiterjednek. Magyarán szólva ma már lehetőség van külön nyelvi támogatást célzó pénzösszegeket felvenni, sőt adott családtámogatás igénylésével a tartozás akár meg is szűnhet.

(forrás: diakhitel.hu)

Hatása a gazdaságra

Elmondható, hogy a hitelek hatásai kétélűek, hiszen egyfelől serkentik a keresletet és a termékek forgalmát, másrészt inflációgerjesztő hatásuk is van. Fontos leszögezni, hogy hosszú távon az egyes emberek munkapiacon való elhelyezkedését napjainkban határozottan nagy mértékben befolyásolja az, hogy milyen a kvalitásuk, szaktudásuk, képzettségük. A felsőoktatásból kikerülő hallgatók bizonyítottan jobban keresnek az átlagnál, munkájuk pedig sok tekintetben versenyképesebb. Éppen utóbbi okból kifolyólag nagy a jelentősége annak, hogy minél több hallgató tud diplomához jutni.

Szerencsések, azok akik meg tudják engedni maguknak vagy gyermekeiknek az egyetemhez tartozó kisebb-nagyobb összegeket, viszont a hétköznapi polgár számára megélhetési és lakhatási okokból is sokat jelent egy ilyen formájú támogatás.

Kis összeg, nagy lehetőségekkel – így is lehet jellemezni a diákkölcsönöket. Mivel a törlesztés nem fog senkinek komolyabb szenvedést okozni és a humán erőforrásokat is nagy  volumenben tudja támogatni a pénzösszeg, nem csupán megéri, kimondottan ajánlott a diákhitelek felvétele minden olyan ember számára, aki még aktívan nem dolgozik, nincs havi fix jövedelme, ám szüksége lenne ilyen mértékű támogatásra tanulmányai során.

(forrás: forbes.com)

Hogyan változott meg az élet a magyar campusokon?

Európa, s a világ kisebb-nagyobb egyetemei általában fizetősek. Az átlag ember számára a féléveknek pedig igen borsos lehet az ára. Itthon is egyre inkább olyan tendenciákat vehetünk észre, amik az oktatás privatizálásához vezettek. Nem másodlagos kérdés tehát az, hogy a felsőoktatási finanszírozás is módosult itthon és az állami kézből magánszemélyek fennhatósága alá került több hazai egyetem. Következésképpen érdemes hangsúlyozni, hogy az immár nem központi irányítás alatt álló intézmények anyagi támogatása merőben eltérhet egymásétól és általánosságban módosul a korábbi, bevett módszerhez képest. Fontos tehát, hogy ilyen környezet mellett az adott hallgató megfelelő pénzügyi háttérrel, az egyetemi élet és a képzés minél nagyobb részéből tudjon profitálni.

Ki kell aknázni a közösségi események nyújtotta lehetőségeket és részt kell venni az intézmény által meghirdetett programokon. Mind kapcsolatépítési szempontból, mind a tapasztalatok terén a jövőben abszolút mértékben megtérül, ha valaki hallgatói státusza alatt nyitott az események felé és aktív szerepet tölt be a közösségi élet területén is. Számos Európai Uniós program is támogatja azt, hogy az európai diákok látogassanak el az Unió országainak neves egyetemeire – említhetjük itt a leghíresebb effajta kezdeményezést, az Erasmus programot. Sok szempontból igen kedvező és izgalmas lehetőség nyílik meg előttünk akkor is, ha diákszervezetek vagy szakkollégium berkein belül csapunk le utazási és tanulmányi lehetőségekre. Mindenképp érdemes megismerkednünk más országok gazdag kultúrájával, erre az egyetem alatt maximálisan van lehetőségünk.

Ugyan az említett Erasmus program finanszírozását nem a magánszemélynek kell állnia, viszont az egyéb, váratlan költségek és az esetleges nyelvi tanfolyamok, felkészítő kurzusok árai magasra rúghatnak.

(forrás: wittenborg.eu) 

Optimizmusra adhat okot a megnövekedett hitelfelvétel

Hazánk jelen pillanatban tőkeszegény ország, történelme során a magyar gazdaság nem rendelkezett nagy ipari kapacitásokkal, ezért is fontos a hitel intézménye térségünkben. Az emberek és a hazai piac számára lényeges az, hogy a belföldi kereskedelem üteme ne lassuljon és emellett a termékek iránti kereslet továbbra is a megadott szinteken maradjon. Elég erőssé kell fejleszteni Magyarországot és a hazai társadalmat ahhoz, hogy a tőkegazdag országok ne tudják a munkaerőt (brain drain) és a pénzt kiszivattyúzni az országból. Megfelelő intézkedések és politikai döntések révén olyan helyzetet kell teremteni, mely a legmodernebb iparágakat és az innovációt elősegítő gazdasági szektorokat képes felvirágoztatni ahhoz, hogy az egyetemekről kikerülő, jó képességű hallgatók itthon maradjanak. Erre azért van szükség, mert munkájukkal és tudásukkal nem csupán a magyar, de az egész európai piacot is képesek erősíteni. Jobb életszínvonalbeli mutatók és a szociális szféra fejlődése lehet annak az eredménye, ha a felsőoktatást támogatjuk.

Természetesen nem mellékes és kell is foglalkozni az energiaválság és a pandémia kapcsán fellépő árak drasztikus emelkedéseivel. Ehhez mérten kell figyelembe venni az emberek tőzsdei hangulatát és befektetési hajlandóságát. Jóllehet a hitel nem jelent egzakt befektetést, de közvetett értelemben szemlélve igenis jótékonyan és virágzóan tud hatni a tőke forgalmának és felhalmozásának növekedésére. A diákkölcsön egyéni szempontból térül meg a leginkább, mert az emberek akár be is fektethetik a pénzt állampapírokba vagy részvényekbe, hogy kamatozzon az évek során. Természetesen funkcionálisan továbbra is az a legfontosabb cél, hogy megfelelő szakképzettségre tegyen szert az illető. Az alapvetően hosszabb távon megtérülő banki hitelekkel ellentétben a diákhitel azért forradalmian versenyképes, mert ezzel nem csupán a tanulást finanszírozza, de a vásárlóerő növekedését is képes gerjeszteni.

(forrás: bankrate.com)

Miért éri meg fizetni az oktatásért?

Régóta bevett európai szokás, hogy alanyi jogon, ingyenesen tanulhatunk. A piac szabályai azonban szigorúak, s megfelelő állami szabályozás nélkül a tudás bizony pénzbe kerül. Egy meglévő szaktudás és a diploma mellé szerzett végzettség 2022-ben nagy érték. Mindenkinek be kell látnia, hogy manapság – mikor roppant fontos az innovációkba és a kutatás-fejlesztésbe való befektetés – minél képzettebb valaki, annál nagyobb hasznot fog tudni realizálni a munkavégzése alatt. Ennek oka szimplán abban rejlik, hogy a világpiacon azon termékek ára, melyek nagyobb hozzáadott értéket képviselnek, hatványozottan jobban emelkedik, mint a nyersanyagok, ásványkincsek és az egyéb externáliák.

Elmondható tehát, hogy az egyetemet végzettek, akik a piacon magas hozzáadott értékű munkakörben helyezkednek el, sokkal jobb anyagi körülmények között fognak élni, mint az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők. Nem csupán az egyén, de az egész ország érdekét szolgálja a tanulás. Ne hanyagoljuk el a mindenkori közmondás jelentőségét:

„A tudás hatalom!”

Érdekes, mozgalmas nyarunk volt, ami a magyar politikát illeti, korántsem volt eseménytelen a klasszikusan uborkaszezonnak titulált poszt-választási időszak. A teljesség igényét nélkülözve és a kronológiai sorrendiségre érzéketlenül: kata és rezsi megszorítás, tüntetéssorozatok, két Orbán beszéd, EU-népszavazás kezdeményezés, főispánok és vármegyék, CPAC Budapest, Gyurcsányék készülődése, a Momentum útkeresése, fakivágási rendelet, szárazság és aszály, illetve az augusztus 20-i tűzijátékot követő elbocsátások fémjelezték az új ciklus kezdetét.

A választásig tartó ellenzéki összefogás felbomlott, ezzel együtt elindult a pártok „reidentifikációs” folyamata. A hatpárti ellenzék minden egyes erejének lejjebb kellett adnia, hogy kialakíthassanak egy közös programot és identitást, azonban ez most okafogyottá vált. A Jobbik konzervatív fordulata a közeljövőben a jobbközép párt kiszakadását eredményezheti az „O1G-koalíció” kötelékéből. Az MSZP megpróbálta a népszavazási kezdeményezésével átvenni kicsit a napirend alakítását, de a balliberális ellenzék vezető erői elnyomták a szocialista magánakciót. A DK és a Momentum rivalizálása fogja meghatározni a baloldali ellenzék jövőjét, hogy lesz-e egységes baloldali pólus a kormányoldallal szemben (az még kérdéses, hogy a Mi Hazánk képes lesz-e ugyanerre).

Az LMP szervezte a fakivágás elleni tüntetést; Ungár Péter az Index Kibeszélő című műsorában sokat elárult a jövőbeli politikai irányvonalukról; a párt kongresszusán a tagság megválasztotta Schmuck Erzsébetet és Ungár Pétert, mint társelnököket. A Párbeszéd már be is jelentette az igényét, hogy szívesen egyesülnének „anyapártjukkal”. A PM feltehetőleg abból indul ki, hogy az összefogás (szűkebben értelmezve a politikusi túlélésük) jövője kétes, egyedül azonban korántsem biztos, hogy politikai tényezők maradnának.

Kevesen foglalkoznak az LMP-vel, -talán érthető okokból- most azonban lehet, hogy az elkövetkezendő időszak egyik meglepetése lehet a zöld párt esetleges megmaradása a magyar pártpalettán. Több arra utaló jel van, hogy a „kicsik” közül ők a legesélyesebbek a túlélésre.

Ha jobban megvizsgáljuk, akkor az MSZP-t leszámítva az LMP a legrégebben működő baloldali ellenzéki párt. Maga a párt társadalmi kezdeményezésként indult, először 2009-ben mérettette meg magát az EP választáson a Humanista Párttal, ahol 2,6%-ot értek el. A 2010-es választás alapvetően átrendezte az addigi pártrendszert: a balliberális oldal (MSZP-SZDSZ) összeomlását, a Fidesz-KDNP 2/3-os győzelmét, illetve a Jobbik mellett az LMP berobbanását jelentette ez. Az MSZP-ből azóta kivált a DK, volt egy Együtt 2014, az LMP-ből kivált a Párbeszéd Magyarországért, illetve megalakult a Momentum. Azonban az LMP kilóg a sorból, mivel viszonylag önállóan indultak el a legtöbb megmérettetésen, tekintve, hogy három EP választáson indultak egyedül, illetve négy országgyűlési választásból háromszor volt önálló listájuk.

Ebből következik, hogy a zöld pártnak viszonylag nagy a „függetlenségi hagyománya”, amely ráadásul eredménytelennek sem mondható: a parlamenti választásokon eddig stabilan bejutni képes erőnek bizonyult, a 2014-es EP választáson egy mandátumhoz jutottak, illetve az önkormányzati választásokon is megállták a helyüket. Feltehetőleg vannak olyan baloldali szavazók, akik örvendetesnek tartják az LMP önállósodását, tekintve, hogy az összefogások általában a kicsik felemésztését jelentették (SZDSZ, FKGP, MDF, illetve jó néhány párt esetében ez most is folyik).

Az Indexes interjújában Ungár Péter (bár nem tudni, hogy szándékosan-e) belehelyezte az LMP által szervezett környezetvédelmi tüntetést a magyar természetvédelmi „kánonba”, hogy igenis, az ilyen jellegű megmozdulások lehetnek eredményesek. Bős-Nagymaros, Zengő-hegyi csata, fakivágás elleni tüntetés. Tekintve, hogy az LMP szándékában áll monopolizálni a pártrendszer zöld helyét, illetve identitását eköré építeni, elképzelhető, hogy a jövőben minden környezetvédelmi ügyet kisajátítanak és kanonizálják ebbe a hagyományba.

Ebből következik az is, hogy az LMP-nek nem igazán van „nehéz múltja”, ami hitelt adhat az ellenzéki választók számára. Az MSZP már politikai roncs, a DK-nak ott van a gyurcsányi örökség, mely bénítóan hat az ellenzék számára és karaktergyilkosságok sorát eredményezi a mai napig. A PM nem igazán tud mit felmutatni, amit politikai múltnak lehetne betudni (a piócaságon túl), a Momentum pedig egy fiataloknak szánt rétegpártként indult, ami meg akarta tisztítani a „régiektől” a politikát és megtölteni az új generáció képviselőivel, amibe beletartozott az is, hogy „Gyurcsánynak mennie kell”. Azonban mégis együtt indultak a 2022-es választáson, hiszen a választási rendszer ezt kívánta, de ez az „elvhűtlenség” sokba kerülhet még. Ez még nem zárja ki azt, hogy Donáth Anna megreformálja az ellenzéki politizálást és paradigmaváltást érjen el, de az biztos, hogy nem kis fába vágta a fejszéjét.

Az LMP osztja a Momentum nézetét a DK-val kapcsolatban, amikor kritizálják Gyurcsány Ferenc abbéli gondolatait, hogy ők már „készülnek”, hogy majd megbukik a kormány. Abban is hasonlítanak, hogy elutasítják a céltalan orbánozást, mivel nem vezet sehova, ez csak egy (szűk) rétegnek tetszik. Azonban az LMP-vel szemben a Momentum (persze ezt mindenki másképp gondolhatja, érzékelheti) olyan sokat mégsem adott le az Orbán-ellenességből. Ebből a szempontból a Momentum az LMP-vel egyetemben lehet a baloldali ellenzék „nyugodt erői”.

Talán az egyik legfontosabb innováció éppen az, ami első hallásra inkább megmosolyogtatja az olvasót, mintsem meggyőzze az LMP jövőbeli sikerességéről. Ungár Péter egy „megkerülhetetlen” politikai pártot akar felépíteni, amely egy megbízható, jó szövetséges. A párt társelnöke azt is kifejti, hogy ennek az erőnek nem valószínű, hogy nagy társadalmi bázisa lesz, de feltehetőleg nem is ez a cél. Ez akár tudatos is lehet Ungár részéről. Amikor „mindenki” nagy akar lenni, ő kicsi szeretne maradni. Hogy valakiből nagy vagy középpárt legyen, ahhoz a társadalom egésze számára kell, hogy tudjon mondani valamit. Fontos a választókkal kialakított „gyenge kötés”. Az LMP ezek alapján nem képes azt elérni (ezért inkább álmodni sem mer róla), amit a Momentum vagy a DK, ezért egy biztos szavazótábort akar „erős kötésekkel” magához láncolni. Ungár nem akar senkit sem áltatni, reális célokat kíván elérni, önálló, kispárti identitással bíró pártot épít. Az egyik legbátrabb dolog vállalni a kicsiséget, hiszen senki sem akar az lenni, de ez még mindig több, mint a rendezetlen pártidentitás (MSZP, PM).

Az LMP egyértelműen Magyarország zöld pártja akar lenni. Erre lehet, hogy van (vagy inkább lesz?) valódi társadalmi igény is, hiszen ahogy Schmuck Erzsébet állította:

A lakosság környezeti érzékenysége megnövekedett, ebben szerepe van az LMP-nek, Magyarország zöldpártjának. Az elkövetkezendő időszakban az LMP célja, hogy még közelebb vigyük az emberekhez a zöldpolitikát.

Egy olyan korban, ahol a klímaváltozás és annak következményei egyre inkább meghatározza majd politikát, -illetve az embereket is jobban fogja érdekelni- nem elképzelhetetlen, hogy a zöld pártok szerepe egyre jobban felértékelődik.

Bár korántsem lehet azt mondani, hogy a magyarországi pártoknak lenne olyan „fekete báránya”, akinek nem lenne környezetvédelmi ajánlata a társadalom számára. Hogy a választók számára mennyire tud majd megjelenni az LMP, mint az egyedüli hiteles zöld párt, nehéz kérdés, nagyon nagy munka kell hozzá, de nem lehetetlen. Miben Lehet Más a Politika? Ungár Péterék szerint higgadtabbnak, mindenkinél zöldebbnek, büszkén kicsinek, de megkerülhetetlennek és hitelesnek kell lenni. Van szándék a megújulására, van terv is. Az LMP felvette a kesztyűt és beszállt a ringbe. Már csak az a kérdés, hogy mi lesz a vége: talpon maradnak vagy kilencet rászámolnak Ungár Péterékre?

Szeptember 1. – a mai napon kezdődik az iskola. Ez nagyon sok 6-7 éves gyereknek jelent egy nagy fordulópontot. Rengeteg változás veszi kezdetét körülöttük: teljesen szokatlan lesz a környezetük, új gyerekekkel, új felnőttekkel találkoznak, rendszeresen tanulniuk kell, állandóan feladatuk van. Tagadhatatlan, hogy az óvodához képest ez egy nagy lépés, épp ezért kellő érettség is kell hozzá.

Jelen cikkben ezt a témát járjuk körül.

Először is: fontos kitérni a testi változásokra. Ahogy ránézünk egy alsós és egy ovis gyermekre, könnyen feltűnik a különbség. A 3-6 éveseknél még tisztán látszanak a gyermeki jellegzetességek, arányok. A fej hossza a törzs 1/6-a, vagyis túlságosan is nagynak tűnik még a törzsükhöz képest, ellenben a végtagjaik túl rövidek. 6-7 éves korra azonban megváltozik a testalkat: a gyermekek egyre inkább hasonlítani kezdenek a felnőttekre. Végtagjaik megnyúlnak, sokkal magasabbak lesznek, vállaik megszélesednek. Az idegrendszerük is érettebbé válik, mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy tejfogaik elkezdenek kihullani, hogy a helyükön maradandó fogak bújjanak ki. A mozgásuk is fejlődik: egyre ügyesebbek a nagymozgásokban, például ekkor már biztonságosan elkapnak és eldobnak kisebb és nagyobb labdákat is. Emellett finommozgásaik is fejlődnek: megtanulják bekötni cipőfűzőjüket, ujjbegyeiken tudják fogni a ceruzát. 6-7 éves korra alakul ki végleg a domináns testfél; korábban mindkét kezüket használhatják különböző tevékenységekhez, azonban ekkor már határozottan vagy a bal, vagy a jobb kéz ügyesebb lesz.

Az észlelésben is jelentős változások következnek be. Az észlelés a fizikai világ felismerését és megértését foglalja magában, ez segíti tájékozódásunkat.

Ekkor szervezetté válik a vizuális keresés, erős lesz a különbség érzékenységük. Mindez azt jelenti, hogy a tagolatlan látásmód helyét átveszi az elemző látás: ha valahol keresnek valamit, szervezetten, pontról pontra tapogatják le a képet, nem pedig összevissza keresgélnek, ahogy az óvodások. 3-5 éves gyermek még nem képes a részletek felismerésére (például keveri a különböző formákat), azonban 6 éves kortól már analitikusan, részletekbe menően szemlélik a képet; vagyis mondhatjuk, hogy egyre jobb megfigyelőkké válnak.

Térészlelésük is fejlődik, ennek következményeként térben is egyre jobban tájékozódnak, ez pedig elengedhetetlen az olvasáshoz és íráshoz, hisz meg kell jegyezniük a d és b betűk közötti különbséget. A hangfelismerés fejlődése is elengedhetetlen: külön kell választaniuk az egyes hangokat, például tudni kell a zs és s közti különbséget, a kimondott szavakban felismerni őket. Egy kisiskolás meg tudja mondani, hogy a zsiráfban zs van, míg a sirályban s, hiába hasonlóan hangoznak. 6 éves kor körül az idő észlelése is fejlődik: elkezdenek tájékozódni naptári időben is, nem csak a hosszú időtartamokról van fogalmuk, például az évszakokról.

Kép forrása: hipersuli.hu

A kisiskolások figyelme is sokkal előrébb tart, mint az óvodásoké: már hosszabb ideig képesek valamire koncentrálni, ráadásul olyan dolgokra is, ami nem feltétlen érdekli őket – tehát már kontrollálják is figyelmüket.

De mi a helyzet az emlékezettel? Fejlődik a munkamemória: a korábban tapasztalt dolgokból óvodások 4-5, míg a kisiskolások kb. 6 elemet tudnak megjegyezni. Egy ovissal ellentétben tisztában lesznek saját memóriájuk tulajdonságaival, tudják magukról, mit képesek megjegyezni. Elkezdenek különböző stratégiákat használni, hogy minél könnyebben a fejükben maradjon, amit meg kell jegyezni; ismételgetik a dolgokat, kategóriákba sorolják őket (a kutyára, a macskára, az egérre állatként tekintenek, így együtt könnyebb lesz majd felidézni őket).

A korábbiakkal ellentétben képesek lesznek egy dolgot több nézőpontból is vizsgálni – például valaminek a hosszúsága mellett a szélességét is figyelembe venni. Megértik, hogy bizonyos alaptulajdonságok nem változhatnak a látszat ellenére sem: ha vizet különböző formájú edényekbe öntünk, ugyanannyi marad, hiába más a kinézete. Mindemellett pedig azt is tudják, hogy a művelet megfordítható: ha visszaöntik, újra a kiinduló állapotban lesz a folyadék. Egyre több kritérium alapján tudják kategorizálni a dolgokat, épp ezért olyan népszerűek ebben a korban a különböző kártyák: élvezik, hogy újra és újra átrendezhetik őket.

Mi történik az érzelmi fejlődésben? Nagyot nő az óvodáskorhoz képest a kortárs kapcsolatok fontossága, egyre stabilabbak lesznek a barátságok; már azt választják barátnak, akivel kölcsönösen segítik egymást, nem azt, akivel együtt tudnak játszani. A tudásuk is fejlődik az érzelmekről, egyre jobban szavakba tudják önteni azokat.

Kép forrása: ridikul.hu

Játékuk is megváltozik. A szerepjátékot egyre inkább felváltják a szabályjátékok, például a babázás helyett előtérbe kerülnek az olyan játékok, amikben fontos a szabályok megléte és betartása.

Tehát az iskoláskor egy nagy fordulópont a gyermek életében, rengeteg területen változnak ebben a korban. Természetesen a felsorolt különbségeken kívül még mások is vannak, de ezek a legfontosabbak közé tartoznak. Most sem könnyű, ami az elsősökre vár, hisz ez mindig egy nagy feladat, de a megfelelő érettséggel képesek rá.

Az iskolakezdés előtti utolsó napokat rúgjuk: a boltok polcain már fogynak a kockás füzetek és az elfelejtett kötelező olvasmányok rövidített összefoglalói iránt is megnőtt a kereslet. A felsőoktatásban már kicsit más problémákkal szembesülnek a fiatalok, ezek közül is az egyik legégetőbb a lakhatás kérdése.

Az augusztus sokszor rémálom a szülőknek, hiszen - különösen Budapesten - az albérletárak a csillagokat súrolják, a kollégiumok telítettek és ha nincsen végtelen anyagi forrásunk vagy a gyerkőc meg sem közelíti a kollégiumi felvétel minimum ponthatárát, akkor fixen jó pár stresszes nap következik. Több kétségbeesett albi-keresős posztot is láttam az elmúlt napokban, így gondoltam megnézem magam is, mit kínál a piac az “utolsó pillanatos” jelentkezőknek. 

Az nem is kérdés, hogy az idei árak szinte össze sem hasonlíthatók a 2020-21-es évek számaival - ezt a saját bőrömön is megtapasztalhattam. Én 2021 tavaszán béreltem ki egy gyönyörűen felújított lakást a belvárosban 130+ rezsiért. Ez persze még így is nagyon soknak hangozhat, de ár-érték arányban nagyon kedvező volt az ajánlat. Kb másfél év után - pontosabban 1 év, 4 hónap - költöztem ki, az új lakó azonban már 175+ rezsit fog fizetni.

Hasonló tendenciát lehet megfigyelni a népszerű albérletkereső közösségi médiás csoportokban is, ahol a felújításra szoruló, hagyatéki bútorokkal felszerelt lakásokat néha olyan - elnézést a kifejezésért - pofátlan áron kínálják, hogy a tulajdonosnak a kommentelés lehetőségét is tiltanuk kell a felháborodott érdeklődők miatt. Az a szomorú helyzet, hogy - főleg most, az iskolakezdés előtt pár nappal - az időfaktor nagyon sokat számít, így akinek gyorsan kell lakhatást találnia, az egy rossz ajánlatra is hamarabb fog igent mondani. Amelyik lakást az év egy másik hónapjában szinte lehetetlen lenne kiadni értelmes áron, azért most két havi kaucióval a kézben állnak sorban az érdeklődők.

Augusztus közepén 195 ezer forint volt az átlagos bérleti díj a fővárosban, de mielőtt lesokkolódnánk, itt számításba kell venni a nagyobb, több szobás lakásokat, házakat is, de azért így is egy nagyon magas összegről beszélünk. Mivel sok bérleti szerződés fordulója esik augusztus környékére (pont az iskolakezdés miatt), ezért a kereslet és a kínálat is nagymértékben nő ilyenkor. Jól meg kell gondolni azonban, hogy mit írunk alá a szerződésben, még akkor is, ha már csak napok választanak el a tanév kezdetétől.

(forrás: https://choice.npr.org/index.html?origin=https://www.npr.org/2021/08/24/1030659258/looking-for-a-new-apartment-heres-a-checklist-to-help-with-the-housing-hunt)

Ha még nincs meg a lakás, de már szorul a hurok, akkor érdemes lehet nagyobb, több szobás lakások után nézni, hiszen ilyenkor - a kollégiumi eredményhirdetések után - sok fiatal kerül nehéz helyzetbe, akikkel össze lehet “bútorozni”. Keresgéléshez az egyetemi csoportok, a Marketplace és az ingatlanos oldalak is jó opciók ilyenkor, de ha minden kötél szakad akkor még ideiglenesen egy Airbnb-s lakást is kialkudhatunk egy-két hétre, amíg találunk egy jobb megoldást. Ismerősök és barátok kanapéja talán az utolsó utáni megoldás, ha már a szeptember szele fújdogál, mi pedig még mindig sikertelenül vadászunk albérletekre. 

Általában szeptember közepén csitul a kereslet, szóval ha nem találtunk eddig semmit, akkor sem kell kétségbeesni. Az viszont tény, hogy bár ilyenkor sokat tágul a piac, mégsem mondható egyszerűbbnek a keresés. A külföldi albérlet árakról a következő cikkemben lesz szó, de előzetesen meg kell említenem, hogy mi még egész szerencsésnek mondhatjuk magunkat választék és ár-érték arány téren. A keresőknek sok sikert így az utolsó napokra, a frissen beköltözötteknek pedig tömegmentes “ikeázást” kívánok! :)

Vajon mikor kezdődött el hazánkban egy központ által szervezett tudásanyag továbbadása a következő generációknak? Keressük a választ arra is, hogy az olyan rendeletek, mint a ratio educationis milyen mértékben hatottak hazánk értelmiségi-kulturális életére? Sokak szerint az oktatás a legfontosabb szektor, amennyiben a humán tőkébe kívánunk befektetni. Ha meg szeretnénk érteni, hogyan fejlődött iskolarendszerünk a történelem során, érdemes nyomon követni a fontosabb lépcsőfokokat és reformokat.

A magyar szellemi élet fejlődése a középkorban

Különböző keretek között, más szerepet betöltve, de Magyarországon az oktatás igen régre nyúlik vissza. A honfoglalás előtti időszakban már észrevehető, hogy valamiféle nevelést kívánt biztosítani a kezdetleges állam, ugyanis a táltosok – akik a korban nagy tudással, végeláthatatlan bölcsességgel és mágikus erővel rendelkező személynek bizonyultak – az életre kívánták tanítani az ifjakat. Szintén az ő feladatuk volt a rovásírás hagyományának továbbvitele. Gyakorlatilag 895-től kezdődően a magyar állam fokozottan vett részt a közép-európai politika alakításában és rövidesen döntenie kellett, hogy mely civilizáció és vallás részese kíván lenni. Az államalapítás következtében Erdély és az ország keleti részei inkább az ortodoxia felé kacsintgattak, míg a Magyar Királyság nyugati felén a római katolikus hit kezdett egyre nagyobb befolyást szerezni, annál is inkább, mivel Szent István nyugatról hívott lovagokat és klerikusokat az államba. Miután nyugati-keresztény gyökerekkel megalakult magyar állam teljes mértékben adoptálódott az európai kultúrkörbe, világossá vált az is, hogy a kolostorok és egyházi személyek fogják az oktatás szerepét magukra vállalni. Természetesen ezt az állapotot nem úgy kell elképzelni, hogy állami támogatással egyháziskolák tömegei alakultak volna meg az 11. századi Kárpát-Medencében. Az egyház elsősorban azoknak a személyeknek biztosított tanítást, akik erre méltónak bizonyultak: Ilyen emberek voltak azok, akik nemesi családok sarjaiként a papi pályát választották. Mivel az alapvető szándék az volt, hogy az öröklés következtében elaprózódó földbirtok kevesebb utód kezébe kerüljön és a nemesi család ne veszíthesse el földjeit, a sokadig fiúgyermeket szokás volt egyházi pályára küldeni. Sokszor püspökök, de akár érsekek is lehettek a tág tudással rendelkező fiatal nebulókból. Egy másik módja volt a középkori oktatásnak az, ha az adott személynek otthonról egy oktató vagy egy tudós tartott órákat, ám ez sokszor kifejezetten jó pénzügyi háttér meglétét igényelte a családban.

(forrás: femina.hu)

Felmerül a kérdés, hogy az egyházi intézményekben milyen tudással ismerkedhettek meg az ott végzett klerikus személyek? A korai magyar középkort alapul véve, az egyházi kolostorok – az adott rendtől függően – hangsúlyos része volt a meditáció és a szent szövegek tanulása. Egy pap feladataként nem azt tartották fontosnak, hogy mindenáron adja át ismereteit a növendékeknek, a lényeges tevékenysége a kolostor könyveiben való elmerülés és az imádkozás volt. Bele kell képzelni magunkat egy olyan világba, mely végtelenül vallásos és istenfélő emberekből állt, s ez a már-már sokszor aszketikus mentalitás határozta meg egész Európa gondolkodásmódját a 13. századig. A szerencsésebbek, akik bekerülhettek a középkori egyetemekre szintén teológiát tanultak, a az egyházi ismereteken keresztül szerezhettek tudást több tantárgyról is. Említhetünk ezek közül számos, a kor műveltségéhez elengedhetetlen tantárgyat, mint az aritmetika, geometria, esztétika, harmonika, logika, retorika vagy éppen a filozófia. Meg kell említeni, hogy az első jelentősebb magyar felsőoktatási intézmény az 1367-ben, Nagy Lajos király által alapított Pécsi Egyetem volt, azonban ez nem egyenlő a mostani Pécsi Tudományegyetemmel. A 14. századi Pécsi Egyetem nem volt hosszú életű, de már jól mutatja az oktatás erősítésének igényét.

Mikor a reneszánsz teret hódított Európában, az emberek életszemlélete és az egyetemek tanításmódja is sokat változott, ugyanis az itáliai egyetemek retorikai képzésein a logika kifejezetten erős szerepet kapott. Beköszöntött a humanizmus is, melynek hatását hazánkban leginkább Janus Pannonius művei tudják szemléltetni. A 15. századi, mátyáskori Magyar Királyság udvarában egyébként a kor több neves tudósa és gondolkodója is megfordult, ilyen volt Antonio Bonfini vagy Galeotto Marzio. Hunyadi Mátyás egyébként is rendkívül művelt és olvasott uralkodó volt, udvartartásában, majd az egész királyságban nagyrészt neki köszönhetően tudott elterjedni a reneszánsz is.

Mátyás és Beatrix Pietro Ranzano szerzetes beszédét hallgatja  (forrás: erdelyinaplo.ro) 

Új korszak, új kihívások, de fellendülő kulturális élet?

A magyar középkor végeként is fémjelzett, tragikus kimenetelű 1526-os mohácsi csatát követően a kulturális-oktatási élet is nagy változásokon ment keresztül. Rövidesen a három részre szakadt országban külön utakon folytatódott a fejlődés. Mivel a török hódoltság kialakulása mellett frekventáltan zajlottak kisebb-nagyobb portyázások és várháborúk törtek ki, ezért az oktatás lehetőségei az érintett területeken határozottan silányak voltak. Nehezítette a helyzetet az is, hogy a végvárak és a kvázi ad hoc alapon kialakuló, vitatott határrészeken megjelent a kettős adóztatás rendszere, ami szintén tömegek elköltözésével járt. Bár kimondottan nagy változások nem történtek az oktatás jellegét illetően – továbbra is az egyházé volt a tudás átadásának kiváltsága –, egyre szélesebb körben kezdett elterjedni a reformáció. Érdekesség, hogy az első protestáns magyar iskola az 1530-ban alapított Mezőtúri Kollégium volt. Luther Márton és Kálvin János tanításai következtében megjelentek az első bibliafordítások is Kárpát-medence szerte, s ami talán még ennél is fontosabb, nyomdaműhelyeket hoztak létre a Királyi Magyarországban és az Erdélyi Fejedelemség területén. Utóbbi terület egyébként kulturális és gazdasági értelemben a 17. században virágkorát élte. A merkantilista politikát folytató Bethlen Gábor által vezetett országban sorra épültek a protestáns kollégiumok és felsőoktatási intézmények. A magyarországi reformáció egyik legfontosabb intézete a Debreceni Református Kollégium.

(A reformáció terjedése Európában / forrás: worldhistory.org)

Habsburg abszolutizmus, kiegyezés és az első világháború hatásai

Egészen nagyot kell előreugranunk az időben: A törökök kiűzését követően, a magyar uralkodók elkezdték felkarolni az ország elnéptelenedett régióit és tudatosan, szervezett politikai keretek között kívánták a gazdasági életet fellendíteni. Mária Terézia 1777-es ratio educationis rendelete is ezt a felvilágosult abszolutista ambíciót tükrözi. Őszintén szólva, a felvilágosult abszolutizmus célja elsősorban az volt, hogy az állam számára minél több és minél szakképzettebb polgárokat neveljenek, növelve így az egész adózás mértékét. Az állam jövedelmei növelésének céljából, népszámlálásokat is tartottak, s az előbb említett rendeletet követően rövidesen elkezdték működésüket az első állami iskolák a korona fennhatósága alatt. Fontos hangsúlyozni, hogy ezen intézmények nem voltak kötelező jellegűek, s továbbra is csak egy nagyon szűk réteg tanulhatott bennük. A ratio educationis intézményrendszer – noha széles körökre nem terjedt ki – sarkalatos pontja a magyar oktatás fejlődésének, mivel e rendelkezéssel megalapozták az iskolarendszer 3-as szintjét és korlátozták az egyházak privilégiumát. Egészen 1868-ig azonban a népiskolák az egyházak alatt működtek.

(forrás: eduline.hu)

Mikor az 1867-es kiegyezés után báró Eötvös József lett a Vallás és Közoktatásügyi miniszter, a magyar oktatási rendszert gyökerestül megreformálta. Mind az oktatóképzést modernizálta, mind pedig a vármegyékre kiterjedő, gondosan előállított népiskolai törvényt fogalmazott meg. Nőtt az állam oktatásra gyakorolt hatása de az intézmények autonómiáját meghagyta. Számos további elképzelés és reformtörekvés született az első nagy világégés befejezését követően, ám a magyar állam válságos állapota és a szomszédos népek inváziója folytán a szociális és liberális elképzeléseket nem sikerült véghez vinni.

Trianon és Horthy-korszak:

Sajnálatos módon az 1920-as trianoni döntés következtében az ország területein kívül maradt a népiskolák és gimnáziumok jóval több, mint fele, de számos magyar főiskola is a megszálló hatalmak kezébe került. Szükséges volt ezután az is, hogy számos egyetemet átköltöztessenek a csonka-országba. Ez történt a pozsonyi egyetemmel is, mely 1920 után Pécsre “költözött” és a kolozsvári egyetem is Szegeden folytatta működését.

Az első világháborút követő zavaros politikai és hatalmi viszonyokat követően a Horthy-korszak kultuszminisztere Klebelsberg Kunó lett, aki talán még az Eötvös féle oktatásreformnál is képes volt nagyobbat alkotni. Klebelsberg egyik fő törekvése az volt, hogy a falvakban, vidéki településeken is építsenek népiskolákat, s az oktatás minőségét és így “mennyiségét” is sikerüljön növelni. Másik célját, a nyolc osztályos elemi iskolarendszer kiépítését csak jóval később, 1935-ben sikerült megvalósítani. Egyre szélesebb körben elterjedt -az egyébként 1868 óta kötelező-  közoktatás és ezzel párhuzamosan az analfabetizmus aránya is csökkenő tendenciát mutatott. A korszak jellemzője volt, hogy a tudás minél mélyebb átadását keresztény nemzeti keretek között szorgalmazták, melynek két fő oka volt:

Tragikus következménye volt a kor politikai és ideológiai felfogásának, hogy Magyarországon már az 1920-as évektől megjelent az antiszemitizmus, melynek diszkriminatív, igazságtalan hatásai sajnos az oktatásra is kiterjedtek. A numerus clausus sok magyar állampolgárt megfosztott a tanulás lehetőségétől, mivel a zsidó vallásúak számát erőteljesen korlátozta a felsőoktatási intézményekben.

(forrás: mek.oszk.hu)

Az oktatás helyzete kommunizmus alatt és napjainkban:

A második világháború utolsó hónapjaiban a magyar oktatás szünetelt, több iskolaépületet katonák foglaltak el. 1945-től folytatódott az iskolák lehetőségeinek fejlesztése, de ekkortól már a baloldali erők jelentősen korlátozni akarták az egyházi intézményeket. Mikor megtörtént a kommunista hatalomátvétel, Magyarországon államosították az összes, még nem állami kézben lévő intézményt. A tanárok fizetése drasztikus módon csökkent az egyébként is válságos helyzetben. Már 1946-tól kötelezővé tették az orosz nyelv tanulását és bevezették a marxista-leninista szemléletet is, melyet mindenkinek el kellett sajátítani. A szocialista egypártrendszer diktatorikus voltából adódóan nem tűrte a szólás- vagy vallásszabadságot és gyakorlatilag az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően is folytatódott az ifjúság kommunista nevelése. Rengeteg embernek nem volt más választása, mint hogy a rendszer által előírt DISZ-be (majd KISZ-be) jelentkezzen, ha tovább kívánt tanulni. Jellemző továbbá a korszakra, hogy a “szocialista ember” kinevelésére hivatkozva hoztak létre különböző úttörő táborokat is.

Kommunista propagandaplakát (forrás: budapestposter.com)

Egészen a 90-es évekig kellett várni, hogy az oktatás végre demokratikus keretek között tudjon szerveződni a rendszerváltást követően. Létrehozták a Nemzeti Alap Tantervet, melyben nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a szólás, vallás és lelkiismeret szabadságán túl a gazdaságtalanul működő tanintézményeket zárják be vagy vonják össze. Elmondható, hogy a NAT változások a mai napig tartanak, a jövőt illető cél mindenféleképpen a hazafias nevelés erősítése, a minél magasabb szakképzettséggel rendelkező munkaerőpiac megteremtése. Napjainkban az Európai Unió is határozottan szorgalmazza a környezettudatosság fontosságára való felhívást  és a zöld gondolkodást az iskolákban.

(Borítókép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Fájl:ElteFotoThalerTamas1.jpg) 

A podcast-sorozat energetikai különkiadásának második részében Isti, geográfus, egy napelemekkel foglalkozó cég munkatársa kalauzol el minket a napelemek világába. 

Hogy érzed magad? Kicsit fáradtnak tűnsz. Mi a helyzet a munkában?

A cégünknél nagyon nagy a hajtás. Ennek tényleg szívből örülök, hiszen amikor tanultam a BSc-n ezt a szakirányt, ezt a "megújulósat", akkor a napelem-kérdés csak egy álomkép volt. Most már úgy látom, hogy ez egy általánosan elérhető termék lesz, és nemcsak környezeti, természetvédelmi szempontból, hanem gazdaságilag is megéri mindenkinek. És amúgy igen, kicsit fáradt vagyok, mert rengeteg a megrendelés, sok a munka, de ennek csak örülök.

Alapszinten föl tudnád nekünk vázolni, hogy mégis mit jelent a napelem, hogy mik azok a kék panelek, amiket látunk a házak tetején, és kb. hogyan működnek?

Már a legelején egy fontos kérdést szeretnék tisztázni, mert nagyon sokan keverik, hogy mi a napelem és mi a napkollektor.

A napelem villamos energiát állít elő, ellenben a napkollektor hőt.

Mi a napelemekkel foglalkozunk a cégnél. A napelemek szilíciumból készültek, és ezek a nap hatására, fény hatására villamos energiát tudnak előállítani, és ez a villamosenergia egyenáramot termel, ezért fontos a rendszerben még egy inverter, ami az egyenáramot váltóárammá alakítja, hiszen ezt a váltóáramot használjuk a mindennapi készülékeinkhez.

Szerinted mi az az ok, ami miatt az emberek elkezdtek a napelemek felé fordulni? Nyilván ez az új szabályozás most a rezsicsökkentést illetően biztos, hogy motiváció, de szerinted ezen túlmenően van változás az embereknek a hozzáállásában? Mondjuk ahhoz képest, mint amikor mi voltunk egyetemisták pár éve?

Magyarországot alapul véve inkább azt mondanám, hogy a legfontosabb a gazdasági indok, de az egy plusz jó hozadéka, hogy megéri és még környezetbarát is.

És szerinted ki az, akinek megéri napelemet beszereltetni? Sokan mondják, hogy ezt tényleg meg kell fontolni, mert nem teljesen úgy működik, hogy én megveszem, beszerelik, és akárhol, akármennyit tudom használni az ebből származó energiát. Tehát ki az, akinek ajánlod ezeket a készülékeket, és ki az, akinek inkább más megoldást javasolnál?

Hát először azt kell tisztázni, hogyha Magyarországot vizsgáljuk, hogy mekkora a besugárzás. Ilyen 1200-1300 kilowatt óra/négyzetméter/év a magyar átlag, ennyi a beérkező napsugárzás mértéke. Ez egy ilyen közepes, közepesen jónak mondható érték, szóval ez alapján úgymond bárkinek megérhetné bárhova napelemet telepíteni az országon belül, nincs nagyon nagy eltérés. Ezen belül viszont a helyi viszonyokat is fel kell vázolni, hogy kinek, hogy éri meg.

Legjobban inkább a családi házban élőknek ajánlanám, hiszen azokkal foglalkozunk háztartási szinten.

Sokan elkezdtek az üdülőhelyeken is napelemeket használni. Ezeknek az idényszerűen lakott házaknak szerinted megéri az ellátását a napelemekre bízni?

Ahogy előbb is említetted, tényleg át kell gondolni egy ilyen beruházást, hiszen ez minimum egymillió forintnál kezdődik, és ennél följebb, szóval meg kell vizsgálni, hogy mekkora az a villamosenergia mennyiség, amit ki szeretnénk váltani, hiszen ha csak egy-kétezer forintos mennyiségről van szó, az az egy-két milliós rendszer nagyon lassan fog megtérülni.

Elmondhatjuk, hogy a szakértője vagy ennek a témának. A te megítélésed szerint érdemes ennek a technológiának nagyobb figyelmet szentelni? Nagyon sokan vannak, akik például a képződő hulladék miatt elég szkeptikusan állnak a napelemekhez, illetve a napkollektoros technológiához.

Az én véleményem szerint a napelem egy jó megoldás, de nem mindenre és mindenkor. Szóval azt nem várhatjuk el, hogy a fogyasztott energia 100%-át a napelem fogja fedezni, de hogyha tényleg átgondoljuk, megfontoltan, jó döntést hozunk, akkor potenciálisan jó megoldás lehet a napelem. Például egy háztetőn, egy ipari parknak a tetején, de például az egész országot nem kéne napelemmel befedni. 

Téged esetleg meggyőzött annyira a napelem, hogy te is elgondolkodtál azon, hogy a családi házatok, vagy a későbbi lakóhelyeden is esetleg telepíts ilyet?

Igen, engem teljesen meggyőzött már az egyetem alatt. Rengeteg ismerősnek és barátnak ajánlottam, ahol dolgozok, hogy

kérjenek legalább csak egy ajánlatot, menjen ki egy szakértő, mérje fel, hogy milyen lehetőségeik vannak, mert a legtöbbször ez ingyenes.

Egy ilyen ajánlatadás már elindíthat valamit az emberben. Én tényleg úgy látom, hogyha mondjuk megvásároljuk ezt a körülbelül egymilliós értéket és feltesszük a házunk tetejére, ez nem okoz mínuszt. Ez ugyanúgy hozzáadott érték lesz például egy családi házhoz, és megnöveli az értékét.

Igen, erre valóban keveset gondolnak, hogy ez az ingatlan értékéhez is hozzátesz a későbbiekben. Kicsit a praktikusabb vizekre evezve, ha egy család mondjuk úgy dönt, hogy igen, nekem megéri a napsütéses órák számával számolva, meg mondjuk az energiafelhasználás szempontjából tökre megérni napelemet használni, akkor mire kell felkészülniük, vagy mik az első lépések, amiket meg kell tenniük az ügy érdekében?

Fejben kell átgondolni, hogy ez egy hosszú távú megoldás, és hosszú távú folyamat lesz, míg elérkezünk addig, hogy egy működő napelemrendszerünk legyen.

A mostani dömping miatt legalább egy féléves átfutást kell erre számolni, míg egy kész napelem erőmű lesz a házunk tetején.

Szóval először át kell gondolni, ahogy mondtam, pénzügyileg sem egy pár forintos megoldásról van szó, és a legfontosabb, hogy szakemberek segítségét is kérjük, akik értékesítenek napelemet, vagy mérnökökét, akik tényleg felmérik a házat. Sokszor találkozunk olyannal, hogy a tető minősége rossz, és hiába szeretnék, nem lehet rá felszerelni a napelemeket.

Tehát az ingatlant is fel kell készíteni.

Igen, az ingatlant is fel kell készíteni. Például a tetőre kell ilyenkor gondolni, vagy például a napelemnél nagyon fontos elmondani, hogy a déli fekvés is számít, ott termel a legjobban, vagy a dél-nyugati, vagy a dél-keleti irányba, de északon egyáltalán nem vagy nagyon kevésbé termel. Hogyha csak egy északi tetőnk van, hiába akarjuk az egészet rátelepíteni, nem tudjuk. Vagy például fontos megemlíteni az árnyékhatást. Hogyha egy másik ingatlan beárnyékolja a tetőnket, hiába déli, ha egész nap árnyékban van, akkor sem fogunk tudni termelni.

Na, hát ez például tök egyértelmű, de nekem eszembe se jutott volna. Több családdal beszéltem erről, és többen attól tartanak, hogyha már fent van a napelem, és tényleg készen van a rendszer, akkor valamit nekik is változtatniuk kell az életmódjukon, máshogy kell használni az eszközeiket, vagy ugye jogos félelem, hogy amikor nem süt a nap, akkor értelemszerűen nincs áram. 

Van egy oda-vissza mérőórája minden családnak, és méri, hogy mennyit termelt be a család, és mennyit használt. Ez nincs napszakhoz kötve, szóval

nem csak akkor tudunk áramot használni, amikor effektív termel a napelem, és éjszaka nincsen áram a házban, hanem az év végén elszámol a család.

Poldául ezret termeltek, ezret vettek ki, akkor pont nulla, tehát nulla forint a villanyszámlájuk.

Tehát akkor nem kell attól tartani, hogyha nem süt a nap, akkor nincs áram?

Ezért fontos a fogyasztás pontos felmérése, hogy mekkora egy család tényleges fogyasztása, és ahhoz kell mérni a napelemeket.

Ugye nagyon sokan tartanak attól, főleg a szkeptikus oldalon, hogy a napelemek, ha elromlanak, és egy idő után meg kell tőlük válni, akkor hulladékként bizony elég környezetszennyező termékek. Újra lehet hasznosítani az elhasznált napelemeket? 

Magyarországon még nem nagyon indult be ez, de igen, újra lehet hasznosítani a napelemeket. Úgy tudom, hogy ilyen 90-95% fölötti az újrahasznosítási arány, szóval elég magas. Mondjuk ennek kicsit magasabb az energiaigénye, de az újrahasznosítással járó energiaigényt egy-három év alatt visszatermeli a napelem.

És száz százalékban újra lehet hasznosítani, vagy van olyan eleme, például a benne lévő ritkaföldfémek, amiket nem lehet újra felhasználni?

Szerintem nincsen semmire száz százalékos újrahasznosítási módszer, de úgy tudom, hogy nagyon magas hatásfoka van ennek az újrahasznosításnak.

Igen, én is úgy tudtam, hogy a napelemeket különlegesen nagy, de legalábbis a lítium akkumulátorokhoz képest különlegesen jó hatásfokkal lehet újrahasznosítani. Akkor efelől megnyugodhatunk. És szerinted mi az akadálya annak, hogy Magyarországon nem indult még be ez a folyamat, illetve szerinted a közeljövőben be fog-e indulni az újrahasznosítási folyamat?

Szerintem azért nem, mert például Németországban va ennek egy állami háttere, aki biztosítja a használt napelemek  begyűjtését és újrahasznosítását. Azt fontos tudni, hogy egy napelem élettartama körülbelül 30-40 év. Szóval,

ha visszagondolunk, 30-40 évvel ezelőtt Magyarországon még nem nagyon volt ez a kérdés "trendi", szóval még nincsenek ilyen jellegű hulladékaink.

Majd mondjuk 10-20 év múlva kell erről elkezdeni gondolkodni, hogy ez hogy és miként lesz.

Hát igen, ha tényleg most indult be a napelem telepítési dömping, és tényleg megvalósul ez az akár harminc éves élettartam, akkor még van időnk. Ugye azt már elmondtad, hogy te nagyon hiszel ebben a technológiában, de vannak, akiknek nem ajánlanád. Ezeknek az embereknek milyen más megoldást tudná javasolni? Mondjuk, ha egy alternatív vagy környezetbarátabb megoldás után szeretne nézni egy család, de a napelem telepítés nem opció?

Geotermikus energia vagy a hőszivattyúk lehet egy megoldás, de az a baj, hogy ezekben a technológiákban nem nagyon vagyok benne, nem tudom összehasonlítani a napelemmel.

Ezek annyira egyedi esetek, hogy szerintem ezt csak az tudja összehasonlítani, aki ott él és ott dolgozik. És hogy látod, hogy mennyi ideig lesz még ilyen dömping nálatok, meddig leszel még ilyen fáradt? 

Fontos megemlíteni, hogy az államnak volt még év végéig egy ilyen ötven százalékos támogatása, hogy az idei év végéig megvalósult projektekre 50 százalékot ad, szóval ez, plusz az áram árának a növekedése nagyon megdobta ezt a dömpinget, szóval szerintem év végéig ilyen hajtásra számítunk. 

A nagy magyar vízszabályozások előzményei

Vízszabályozás a Kárpát-medencében már a római uralom alatt is bizonyíthatóan létezett – ez talán nem is meglepő, ismerve a római csatornahálózatot és a rómaiak vízfelhasználásra vonatkozó ismereteit. A Sió csatorna elődje, a Kis-Rába, a Gyöngyös-patak és valószínűleg a Csörsz árka is római létesítmény, melyeknek célja a mezőgazdaság fellendítése volt. Öntözőrendszereket hoztak létre, emellett a malmoknak is biztosították a szükséges vizet – egyes dunántúli malmok még a XIX. században is római eredetű csatornák vizeit használták.

A rómaiakhoz hasonlóan az avarok is létesítettek öntözőrendszereket (és gátakat). Ezekről egyelőre kevés ismeret áll rendelkezésünkre, ugyanakkor vízfelhasználás és -szabályozás terén tudunk az avarok hídépítési tevékenységéről (pl.: a Száván) és vezetőjük dunai hajóhadáról. Mindezek további ismereteket feltételeznek.

Az ezt követő évszázadokban a vízfelhasználást az úgynevezett fokgazdálkodás jellemezte. A fokok a vizeket kísérő magaslatokat megszakító nyílások, mélyedések, amelyeket a helyben gazdálkodók tudatosan használtak ki: ahol ilyenek nem voltak, mesterségesen hoztak létre. A víz így el tudta önteni az árteret, ugyanakkor valamelyest kordában tartották. A termőföld öntözve volt és tápanyag-utánpótlást kapott.

A fokgazdálkodásnak a török hódoltság sem vetett véget, ugyanakkor a víz ekkor új funkciót kapott: a védelmet. Bizonyos várak megerősítése során – főként a sík vidékeken – kiemelt szerepet játszott. A Balaton vidékén például a korábban vízlevezetést szolgáló csatornarendszereket lezárták, növelve így a víz által érintett területet. A folyók, tavak által létrehozott élővilág emellett menedéket nyújtott a lakosságnak, ami lehetővé tette, hogy egyes, egyébként a hódoltságban fekvő területek magyar lakossága fennmaradjon.

A fokgazdálkodásnak a XVIII. század műszaki fejlődése nyomán elindult vízszabályozás vetett véget. Ez sok tekintetben a reformkori vízszabályos elődje, ugyanakkor jóval kevésbé tudatos és szervezett.

(forrás: https://www.terra.hu/cian/fok.html)

Az újjáépülés kora - a XVIII. század

A szatmári békével (1711) beköszöntő békés időszak a vízszabályozás terén is újjáépülést hozott. A modern műszaki ismeretek nyomán ekkor indult el Magyarországon a tervezés (korábban csak annyi szabályozás létezett - 1613-ból -, hogy az ármentesítés szükséges, és az a vármegyék feladata). Felvetődött például a Duna-Tisza-csatorna – egy másik terve a Balatont és a Drávát is bekapcsolta volna -, a Velencei-tó és a Balaton és árterének (részleges) lecsapolása is. Ezek többnyire központi javaslatok, hasonlóan a Bánság ármentesítéséhez és a Ferenc-csatorna megépítéséhez.

Egyéként – bár ezek nem lehettek tudatos indokok, hiszen a kor tudományos ismeretei nem tették lehetővé ennek átgondolását – a szabályozásnak egészségügyi következményei is voltak, hiszen a XVIII. század eleji Temesvárról ismerünk olyan leírásokat, amelyek alapján a malária és a tífusz  – terjedésükben a fertőzött vizek kiemelt szerepet játszanak – szinte az egész város lakosságát érintette (ekkoriban a tífuszt nevezték morbus hungaricusnak, később a TBC-t).

Az árvízvédelem és így a mezőgazdaság fejlesztése mellett már megjelennek a hajózási, szállítási meggondolások is. 1793-ban elkezdték építeni a Ferenc-csatornát, továbbá az egész korszakon átívelt a Duna-Tisza-csatorna elképzelése (ezt végül csak a második világháború után kezdték építeni, de nem készült el).

Széchenyi István emlékműve Tiszadobon (forrás: EMLÉKMŰVEK | Hivatalos Önkormányzati Portál (tiszadob.hu))

A legnagyobb magyar szerepe

A reformkori vízszabályozás legkiemelkedőbb alakja Széchenyi István. A korábbi évszázaddal ellentétben nála a legfontosabb szempont már a hajózás volt, de összességében továbbra is jelentős a mezőgazdaság. Széchenyi a gőzhajózást és a vízszabályozást a magyar polgárosodás egyik alapkövének tartotta.

A Széchenyi családban egyébként nem volt újkeletű a vízszabályozás, ugyanis a legnagyobb magyar apja, Széchényi Ferenc a Dráva és a Mura szabályozásában vett részt királyi biztosként.

1834-ben ment át a Vaskapun az első gőzhajó, de a munkálatok egészen 1840-ig tartottak. Ekkor pénzhiány miatt félbemaradt a szabályozás, amelyet mintegy félszáz év múlva folytattak. A balatoni gőzhajózás és az ehhez kapcsolódó szabályozás is Széchenyi (és Kossuth) közbenjárására indult el.

Az Al-Duna szabályozásához kapcsolódik az Óbudai Hajógyár (valamint a hozzá kapcsolódó kikötő) és a Tisza szabályozása. A vízügy ugyanis évtizedek óta hangoztatta a Tisza szabályozásának szükségességét, és az al-dunai munkát irányító Vásárhelyi Pál mérnökkel a munkálatok során Széchenyi erről is egyeztetett. A Vásárhelyi által 1845-ben kidolgozott tervek átvágásokkal és töltések kiépítésével igyekeztek ármentesíteni (utóbbira az átvágások okozta árvízszint-emelkedés miatt volt szükség), ugyanakkor a mérnök 1846-ban meghalt. A helyét Pietro Paleocapa vette át, aki a helyi viszonyokat jóval kevésbé ismerte, így kevesebb átvágást javasolt. Ez az 1850-es évektől kezdve – amikor a forradalom és szabadságharc miatt ideiglenesen leállt munkák újra folytatódtak – olykor árvizeket, máskor aszályt okozott, és ellenállást szült a lakosságban (a legpusztítóbb árvizek 1853-55 közt az addig megépült védőgátakat is súlyosan károsították).

Maga a Tisza szabályozása 1846. augusztus 27-én kezdődött Tiszadob-Tiszaszederkény (ma Tiszaújváros része) térségében egy kanyarulat átvágásával. Ezen Széchenyi István is jelen volt, az első kapavágást ő tette meg. A szabályozás és az érdekek koordinálását a Széchenyi által 1846 elején alapított Tiszavölgyi Társulat segítette.

A Tisza szabályozásának talán legjelentősebb akadálya a vármegyei birtokosok ellenállása. Az ármentesítést ugyanis egy korábbi központi szabályozás alapján a vármegyéknek kellett ellátnia, és az árvíz által közvetlenül nem érintett birtokosok nem mindig szavazták meg a védelemre szükséges pénzt. A szabályozások idején pedig az érintett területek birtokosai olykor egészen szürreális kérésekkel fordultak a munkásokhoz, például a töltések helyének pontos megjelölésével.

A Tisza szabályozása (forrás: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/OMMonarchia-az-osztrak-magyar-monarchia-irasban-es-kepben-1/az-alfold-3140/a-tisza-3172/a-tisza-szabalyozasa-dekany-mihalytol-318A/)

A boldog békeidők

Természetesen a szabályozás 1849 és 1867 közt is folyt – a neoabszolutista szemléletbe beleillett a szabályozás gondolata - mind a Dunán, mind pedig a Tiszán és mellékfolyóin. Az utolsó nagyobb vonatkozó periódus az Osztrák-Magyar Monarchia időszaka. Ekkorra tehető a Tisza szabályozásának korrigálása – amelyre legelőször az 1879-es szegedi árvíz hívta fel a figyelmet –, az Al-Duna szabályozásának folytatása és a Duna magyarországi felső szakaszának kezelése is. A Tisza mellett természetesen a vízgyűjtő terület egészét – a mellékfolyókkal együtt – szabályozták.

A Duna felső szakaszát 1886-1896 közt szabályozták. A mellékágakból ekkor alakították ki az egységes folyómedret, továbbá gátrendszerekkel ármentesítették a Csallóközt és a Szigetközt. A Hanság lecsapolása is ekkor történt meg.

A vízszabályozás eredményei

Napjainkig folyik a vita a vízszabályozás helyességéről. Kétségtelen, hogy – főleg a reformkor képzett, magyar, tehát a helybéli viszonyokat ismerő – szakembereket megfontolt szándék vezette a szabályozások lebonyolításakor, ugyanakkor a vízszabályozás kedvezőtlen hatásai mindmáig tartanak, különösen az Alföldön, hiszen a munkálatok legnagyobb része itt folyt le. A szabályozás következtében olykor fellépő aszályok mellett jelentős probléma az állandó szikesedés, például a Hortobágyon. Erre ugyan részleges megoldást szolgál a nagyon nagy jelentőségű és kiterjedésű csatornarendszer, de kérdéses, hogy gazdaságos-e – az kétségtelen, hogy szükséges, de jelentős lehet a vízveszteség, emellett bizonytalan, hogy képes-e teljes mértékben pótolni a talajvizet. A talajvíz csökkenésének pedig kifejezetten oka volt a szabályozás – ahogy azt már Teleki Pál is kimutatta.

Az élővilág és a talaj megváltozása mellett a társadalom életmódja is sok esetben átalakult. Rengeteg - vízhez kapcsolódó - foglalkozás tűnt el a folyószabályozások hatására. A tolnai Sárközben például az 1850-es években végeztek szabályozási munkákat, amelynek hatására a korábban halászó-állattartó (emellett Szekszárd mellett szőlőt termesztő) lakosság ennek hatására vált földművelővé. Mivel a felszabadult földterület minősége kielégítő, mennyisége óriási volt, így rendkívül jómódú társadalom alakult ki a Sárközben.

(Borítókép forrása: https://agraragazat.hu/hir/strategiai-szerep-a-vizgazdalkodasban/)