1972. szeptember 20-án és 21-én az ABC-n futó The Dick Cavett Show keretein belül Maury Muehleisen aktív közreműködésével hangzik el az Operator c. zseniális dal egy bizonyos Jim Croce előadásában. Akkor senki sem sejtette, hogy pontosan 1 éven belül tragikus hirtelenséggel, pályája csúcsán, a repülőn tartózkodó öt társával egyetemben távozik az élők sorából. Az énekes-dalszerző mindössze 30 éves volt. 

Jim Croce 1943 január 10-én látta meg a napvilágot Philadelphiában olasz-amerikai munkás szülők gyermekeként. Jellegzetes arcszerkezetét is emigráns szicíliai nagyszüleitől örökölhette. Az érettségi és 1 év Malvern Prep után kezdi el a pennsylvaniai Villanova Egyetemet, 1965-ben diplomázik családjában elsőként. Egyetemi évei derekán, 62-ben, 20 évesen zsűritag egy philadelphiai „hootenanny-n” (folk énekesek, zenekarok informális ünnepi eseménye), ahol megismeri az akkor 16 éves – 4 évre rá már felesége – Ingrid Jacobsont, akivel együtt kezdenek el zenélni. A Capitol Records ugyan szerződteti a folk-duót, viszont a 68-as Jim and Ingrid Croce c. album az eladásokat tekintve gyengén szerepel, a hatvanas évek második fele egyébként is a sikertelenség miatti küszködéssel volt tele.

Croce pénzhiány miatt dolgozott tanárként, kamionosként, munkásként építkezéseken és volt idő, amikor Dj-zett. Ezen évek tapasztalásait, élményeit, az itt megismert figurákat később kiváló dallamokba és szövegekbe önti bele, ilyen szerzeménye például a Workin' at the Car Wash Blues – a srácról, aki úgy véli, a világ ura lehetne, de csak egy autómosóban gürizik helyette – vagy a Bad, Bad Leroy Brown – magáról a dél-chicagói gengszterről, Leroyról. Slágerek.

A dalt Frank Sinatra is feldolgozta (Kép forrása: Discogs)

1970-ben kereszteződéshez ér élete. Ingrid várandós, stabil munkahelyet kell keresnie. Egyik este motoszkált benne a gondolat, hogy a zenélést nem lehet ennyiben hagyni (egy gitár kivételével mindent el kellett adniuk), belső késztetést érzett arra, hogy még egyszer megpróbálja. Ugyanezen az estén írta meg – feleségének és szó szerint magzatpózban fekvő fiának, Adrian James Crocenak – Time In A Bottle címmel az egyik, ha nem a legnépszerűbb számát.

(Kép forrása: jimcroce.com)

 ABC Records kontraktus 71-ben, két éves turné, televíziós szereplések, A. J. születése. Ezek voltak Jim legsikeresebb évei, úgy tűnt végre kezdenek jól alakulni a dolgok. Az első baljós jelek a koncertekkel járó utazásból adódó kiégésben mutatkoztak: a folyamatos menetelés, a család távolsága felemésztette. Fokozta a bajt a rossz üzleti megállapodások következményeként ismét megjelenő pénzhiány. A család új kezdet reményében San Diego városába költözik, tervben volt egy nagyobb lélegzetvételnyi szünet is a koncertmaratont követően, ám a tragédia a család minden számítását keresztülhúzta, annulálta. 

(Kép forrása: jimcroce.com)

Az utasok közül, Jim-et beleértve, senki sem élte túl a zuhanást. Elhunyt:

• Robert N. Elliot, a felelősnek tartott pilóta
• Maury Muehleisen zenésztárs
• George Stevens humorista
• Kenneth D. Cortese menedzser
• Dennis Rast road menedzser

Egyszóval Croce legfontosabb segítői, támogatói. Jim 30, Maury mindössze 24 éves volt. Robert Elliot nem tekinthető kezdő pilótának, hiszen a licensze 14 290 légtérben eltöltött órát jelzett, amiből 2190 csak a csapatot vitt gépen teljesített. Ez a gép soha nem érkezett meg a legközelebbi performansznak helyet adó texasi Austin College-ba. Egyetlen nappal az ABC szólólemez I Got A Name megjelenése előtt történt.

Movin' me down the highway, rollin' me down the highway

Movin' ahead so life won't pass me by

 

Egy egyetemre járt a szintén énekes-dalszerző Don McLeannel, aki American Pie című kultikus dalában az akkor 22 éves Buddy Holly 1959-es kora februári repülőszerencsétlenségét énekli meg  – „The day the music died”.

Mindenkinek ajánlom, hogy akár Spotifyon, akár Youtubeon hallgasson bele az életművébe, különösképpen az I Got A Name és a You Dont Mess Around With Jim albumokba.

Jim Croce azon kevés előadók egyike, akinek igen rövid idő alatt sikerült jónéhány csodálatos dalt – vagy, ahogy náluk mondják „hit”-et – írnia, a kezdeti nehézségeket legyűrve nem egy alkotása telitalálat, játéka, valamint hangja a felvételeken és élőben egyaránt egyezik. Maximális tehetség, zéró effekt. Idén, 2023 szeptemberben 20-án lesz halálának 50. évfordulója, jövő januárban lenne 81 éves. Az örök felvetés a „mi lett volna, ha…” az ő helyzetében is egy érdekes kérdés, túl hamar hunyt el.

2022-ben Pennsylvania Historical Marker került elhelyezésre Lyndellben fellelhető otthona előtt, ezzel tisztelegve munkásságának.

(A borítóép forrása: jimcroce.com)

Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani hasonló gondolatokat mint: „kapitalizmus évtizedek óta csupán adósságból képes működni és fennmaradni” vagy éppen „ez a gazdasági rendszer már összeomlott volna, ha nem tartaná életben az adósság”. A globális eladósodás kérdése egyre inkább a középpontba kerül, legyen szó fiskális konzervatív hírportálokról vagy éppen a rendszerkritikus baloldali közgazdász körökről. Magát a jelenséget sokan a kapitalizmus válságtüneteként értelmezik. De mi is az a globális adósság? Hogyan lehet globálisan eladósodni, és vajon valóban ad-e okot aggodalomra, ahogyan azt bizonyos körök sugallják?

A globális adósság kérdése a 2020-ban bekövetkezett Covid-válság és az ehhez kapcsolódó állami gazdaságösztönző intézkedések hatására került előtérbe. Az államok által végrehajtott kiemelkedően nagy mértékű fiskális mind monetáris expanzió következtében az államadósság rekordszintre emelkedett. Az International Monetary Fund (IMF) jelentése szerint a globális adósság 2020-ban elérte a 235 ezer milliárd dollárt, ami a világ össztermékének (GDP) 257 százalékát teszi ki.

Mi az a globális adósság?

Mielőtt azonban a jelenség mélyére ásnánk érdemes tisztázni, hogy vajon mit értünk globális adósság alatt. Emberek el tudnak adósodni egymás közt, el tudnak országok adósodni egymás felé, valamint el tudnak kormányok és cégek adósodni a lakosság vagy akár az állam felé. A globális adósság nagysága ezeknek a szereplőknek az egymás közti tartozásaiknak az összegét jelenti. A kérdés már csak az, hogy a kapitalizmus csak adósságból tudja fenntartani magát az nem egy természetes jelenség-e, hiszen amióta világ a világ az emberek a fennmaradó megtakarításaikat némi járadékért (pénz időértékét) cserébe átallokálták olyanoknak, akiknek éppenséggel nagyobb szükségük volt rá. Vagy ahogy az idézet maga is sejteti, hogy egy olyan helyzettel állunk szemben, amelyben egy fenntarthatatlan adósságspirál alakult ki, ahol a cégek, illetve az országok azért, hogy pillanatnyilag versenyben maradhassanak - hiszen az utolsó visz mindent - egyfolytában el kell adósodjanak. A rendszer buktatója, hogy amennyiben elfogy a maximálisan felhasználható tőkemennyiség akkor az egész rendszer finanszírozhatatlanná válik és összeomlik.

Azonban valóban ez a helyzet? Tekintettel az előzményekre, 2007-ben a globális adósság még a világ gazdasági kibocsátásának (GDP) 195 százalékát tette ki, majd a 2008-as válság csúcspontján, 2009-ben, ez a szám már 215 százalékra emelkedett. Azonban az idő múlásával és a globális események hatására a globális adósság mértéke tovább nőtt. A 2019-ben a globális adósság a GDP 227%-an állt míg a 2020-as évben már említett rekordmértékű 235 ezer milliárd dollárt. Természetesen azóta mind a kormányok mind pedig a privát adósságok csökkentek 2021-ben az adósság mértéke már csak 247% volt az előző évi 257%-al szemben.

Jól látható, hogy mind a 2008-as válság mind pedig az 2020-as Covid válság számottevően fokozta az adósságállomány növekedését, ennek ellenére jól kivehető, hogy itt inkább egy trendszerű növekedésről van szó. De mégis minek köszönhető az adósság folyamatosan növekvő szintje? Alapvetően két tényező állhat a jelenség háttérben. Egyrészt a különféle technológiai újítások vagy a tőke egyre nagyobb mobilitása következtében emelkednek a hozamok, aminek hála egyre több ember hajlandó a pénzét befektetni. Én ezt kevésbé tartom helyénvaló válasznak, mivel az emberek megtakarítási határhajlandósága nem túl rugalmas és statisztikák szerint nem lesznek hajlandóak azért kevesebbet fogyasztani mivel mostmár kedvezőbb befektetési lehetőségek elérhetőek a piacon. A másik az általam reálisabban tartott eshetőség, hogy a gazdasági növekedés miatt az emberek gazdagabbak lesznek és emiatt növekszik a megtakarítási hajlandóságuk, aminek következtében az állam és a vállalatok vagy éppen a lakosság kedvezőbb kamattal tud felvenni hiteleket. Ezt az elképzelést alátámasztja, hogy az adósság nagy része továbbra is a fejlett országokhoz kapcsolódik, ahol a lakosok viszonylag kisebb hányadát fordítják jövedelmükből fogyasztásra. Az IFF adatai szerint a fejlett országok birtokolják az adósság 67%-át, ezzel szemben a fejlődő országok csupán a teljes adósság 33%-áért felelnek.

Ugyanakkor, hogy konzisztens legyen az elmélet érdemes ellenőrizni, hogy a fejlett országokban, ahol növekmény nagyobb része válik befektetéssé, majd pedig adóssággá, történt-e olyan mértékű gazdasági növekedés, amely olyan mértékben feltornázta volna az emberek megtakarítandó pénzét, hogy a 2007-es 195%-os adósságállományt feltornázhatta volna 2020-as 257%-ra. A válasz ránézésre egyszerű igennek tűnik. 2007 és 2022 között a világ össz GDP-je 72%-al növekedett. Az USA gazdasága eközben 60%-al növekedett, az Unióé pedig 50%-al tehát jól láthatóan a fejlett országok is kivették a részüket a növekedésből. Szintén igazolja a gondolatmenetet az a tény, hogy a fejlett gazdaságokban az államadósság a 2007 es 2020 között a GDP körülbelül 70 százalékáról annak 124 százalékára emelkedett míg a magánszektor adóssága ennél mérsékeltebb ütemben, 164 százalékról 178 százalékra emelkedett. Ugyan nyilvánvaló, hogy van egy nagyságrendi eltérés, amelyet a 2 válság következtében fellépő kontraciklikus gazdaságpolitikai intézkedésekkel (mint például az adócsökkentés vagy éppen az állami beruházások növekedése) lehet magyarázni, de ettől független a növekedés mindkét szektorban kézzel tapintható.

Hogy kell-e globálisan félnünk a globális adósság emelkedésétől? Szerencsére nem annyira, hiszen pont azokban a fejlett országokban emelkedett a legjobban az állam eladósodottsága (2007-ben az államadósság a GDP 70%-a 2020-ban a GDP 124%-a) ahol az államoknak a legnagyobb mozgásterük van, hogy ezt orvosolják adóemeléssel vagy éppen a mostanság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő pénznyomtatással (már amennyiben természetesen a saját valutájukban adósodtak el.)

Az EU legújabb jogszabályai nemcsak a technológiai ipar, de a felhasználók számára is új korszakot nyitnak. Nézzük meg közelebbről, mit is hoznak ezek az újítások!

Mobiltelefonok és akkumulátorok:

Mindenki átélte már azt a pillanatot, amikor a kedvenc mobilja akkumulátora nem bírja tovább, és a cseréje vagy túl költséges, vagy egyenesen lehetetlen. 2027-től azonban az EU szabályozása értelmében a gyártóknak olyan készülékeket kell létrehozniuk, amelyeknél az akkumulátor cseréje egyszerűbbé válik.

Előnyök a fogyasztók számára:

• Költséghatékonyság: Nem kell új telefont venni, csak mert az akkumulátor nem működik tökéletesen.
• Környezettudatosság: Kisebb az elektronikai hulladék mennyisége, ami a környezetvédelem szempontjából is lényeges.
• Hosszabb élettartam: A készülékek élettartama meghosszabbodik, csökkentve az új termékek iránti igényt.

Transzparencia a fogyasztók számára:

Az új szabályozás másik érdekes eleme a teljes transzparencia. A mobilgyártóknak jövőben QR kódokon keresztül részletes információt kell biztosítaniuk az akkumulátorokról. Ez lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy jobban informált döntéseket hozzanak.

Környezeti hatások és az EU célkitűzései:

Az EU a felhasználók segítésén túl egyéb célokat is kitűzött. Az új szabályokkal az akkumulátoroknak fenntarthatóbbnak és környezetbarátabbnak kell lenniük, csökkentve ezzel az ökológiai lábnyomukat.

Összességében az új szabályozások az EU elkötelezettségét mutatják a fenntartható technológiai fejlődés és a fogyasztói jogok védelme terén. A változások nemcsak a fogyasztók, de a környezet számára is előnyösek lesznek. A jogszabály azonban csak 2027-től lép érvénybe.

Addig is néhány tipp az endesa blogról, hogyan növeld telefonod akkumulátorának az élettartamát:

• Eredeti töltő használata: Mindig használj gyári töltőt, vagy minőségi utángyártottat! Az egyes gyártók eltérő szabványokat alkalmaznak. Ha nem az eredeti töltőt használod, az akkumulátorod nem töltődik megfelelően.
• Ne merítsd le teljesen, de 100%-ra se töltsd fel rendszeresen: Ha az akkumulátort 80% felett töltenéd, károsítod azt. Ha 20% alá engeded, az is terheli az akkumulátort. Ideálisan 20% és 80% között tartsd az akkutöltöttséget. Sok iOS 13-as rendszerű telefonban már van erre egy mesterséges intelligencia, de más rendszereken is vannak alkalmazások erre a célra.
• Vigyázat a túlmelegedéssel: A legideálisabb töltési hőmérséklet 16º és 22º C között van. Kerüld a közvetlen napfénynek és hőforrásoknak való kitett töltést.
• Tartsd tisztán a telefonod: A töltés hatékonyabb, ha az akkumulátor és a töltő csatlakozói tiszták.
• Hosszabb tárolás esetén 50%-os töltöttség: Ha huzamosabb ideig nem használod a telefonod, 50%-os töltöttségnél tárold.
• Használj power bankot, ha nagyon merülőben vagy és nincs lehetőséged hálózatról tölteni.

Power Bank, az alacsony töltöttség megoldása:

A power bank elengedhetetlen kiegészítő azok számára, akik sokat vannak úton vagy helyeken, ahol nincs lehetőségük az eszközeik feltöltésére. Segítségükkel nem kell aggódnunk, hogy lemerül az akkumulátor a legrosszabb pillanatban, legyen szó fontos hívásról, navigációs alkalmazás használatáról vagy akár zenehallgatásról. Egy jól választott kapacitású power bankkal napokig is eltarthatunk töltés nélkül, így az utazások, kirándulások vagy hosszabb munkanapok során is megbízhatóan működő eszközökre számíthatunk. 

Két költséghatékony, de jó külső akkumulátort ajánlok, mind a kettő Xiaomi márkájú:

XIAOMI Redmi Power Bank 10000mAh

6400 Ft-ba kerül ezen az oldalon.

 Xiaomi Redmi Power Bank 20000mAh

11000 Ft-ba kerül és itt tudod megvásárolni.

képek: https://www.freepik.com, https://ipon.hu/, https://aqua.hu/

A globalizáció hatalmas lehetőségeket teremt a világ számára, de nem járható út nélküli kihívások nélkül. Az egyik legégetőbb probléma, amellyel globálisan szembe kell néznünk, az élelmiszerpazarlás. Miközben a modern életstílus és az élelmiszertermelés technológiája elérhetővé teszi számunkra a különböző földrészekről érkező élelmiszereket, az élelmiszerpazarlás az éhínség, a természeti erőforrások kimerülése és a környezeti terhelés növekedésének veszélyét hordozza magában.

Globalizáció és élelmiszerpazarlás:

A globalizáció előnyei között szerepel a gazdasági növekedés és az élelmiszerkínálat növekedése, ahogy a termékek és élelmiszerek tömegesen szállítanak kontinensek között. Azonban ez a folyamat sajnos hozzájárul az élelmiszer pazarlásához is.

Fenntartható hulladékgazdálkodás és élelmiszerpazarlás megelőzése:

Az élelmiszerpazarlás kihívásaira adott válaszban a fenntartható hulladékgazdálkodás szerepe kiemelkedő. A hulladékok kezelésének modern megközelítése nemcsak az eldobható anyagok újrahasznosítását és kezelését jelenti, hanem az is célja, hogy az élelmiszerpazarlást megelőzze. A fenntartható hulladékgazdálkodás az anyagok teljes életciklusának figyelembevételével tervezi meg a folyamatokat, és olyan innovatív megoldásokat alkalmaz, amelyek csökkentik a veszteségeket és maximalizálják az erőforrások hatékony felhasználását.

Fenntartható termelés és fogyasztás:

A globalizáció korában a fenntartható termelés és fogyasztás elvei válnak egyre fontosabbá. Az élelmiszerpazarlás csökkentése érdekében a termelőknek és feldolgozóknak fenntartható módon kell működniük, minimalizálva a felesleges hulladékot és a veszteségeket.

Okos technológia és tudatosság:

Az okos technológia új lehetőségeket teremt az élelmiszerpazarlás csökkentésében. Az élelmiszermentő alkalmazások és platformok lehetővé teszik a felesleges élelmiszerek megosztását, míg az adatelemzés és az IoT segítségével jobban megérthetjük az ellátási láncokat és javíthatjuk a hatékonyságot.

Az emberi szerep:

Az élelmiszerpazarlás globális kihívásának leküzdése nemcsak technológiai megoldásokon múlik, hanem az emberek tudatosságán és magatartásán is. Az edukáció, a kampányok és az összefogás mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a fogyasztók és vállalatok egyaránt felelős döntéseket hozzanak, és csökkentsék az élelmiszerpazarlást.

A globális kihívásokra adott válaszként az élelmiszerpazarlás csökkentése és a fenntartható hulladékgazdálkodás elveinek alkalmazása segíthet abban, hogy a globalizáció előnyeit kihasználva egészségesebb, környezettudatosabb és fenntarthatóbb jövőt teremtsünk mindannyiunk számára.

Izgalmas dolog friss gazdinak lenni, hiszen egy kiskutyával az életedben garantáltan kalandokkal teli időszak vár rád. Ahhoz azonban, hogy jól kezdődjön ez az út, fontos betartani néhány alapvető szabályt, hiszen az első együtt töltött hetek talán a legfontosabbak az új jövevény életében. Cikkünkben összegyűjtöttünk néhány jótanácsot és tippet, hogy a lehető legzökkenőmentesebben menjen a gazdivá válás időszaka.

Kutyafajta választása:

Mielőtt belevágsz a kutya örökbefogadás/vásárlás folyamatába, érdemes kétszer is átgondolni, milyen fajta illik legjobban hozzád és az életmódodhoz. Mennyi időt tudok szánni a kutya gondozására? Milyen méretű és energiaszintű kutyát szeretnék? Mennyi helyem van otthon? Fontos például, hogy ne válasszuk egy nagy mozgásigényű vizslát, ha egy aprócska lakásban élünk és a napirendünkbe sem fér bele napi 3-4 hosszú séta. Hiába álmodtunk mindig is egy bizonyos fajtáról, ha az életmódunk teljesen ütközésben van a kutya igényeivel, akkor se a kutyus nem lesz maximálisan boldog, se a gazdi.

Otthonod előkészítése:

Amikor hazaviszed a kiskutyádat, gondoskodj róla, hogy minden a helyére kerüljön még érkezésetek előtt. Készíts neki egy pihenőhelyet, ahol kényelmesen tud aludni napközben, egy ketrec vagy szállítódoboz pedig a tréningekhez és az éjszakai alváshoz lesz nagyon fontos. Biztosíts számára elegendő játékot és rágócsontot, hogy elfoglalja magát, valamint egy étel- és víztálkát, hogy mindig legyen friss víz és nasi mellette. A játékokból két típust szoktunk elkülöníteni: a puha játékokat és a rágó játékokat – érdemes mindkét fajtából beszerezni néhányat.

Az alapok megtanítása:

A kiskutya megfelelő nevelése nagyon fontos. Tanítsd meg neki az alapvető parancsokat, mint például hallgatni a nevére, ülni, feküdni és hozzád szaladni. A tréning alapja az ismétlés és a pozitív megerősítés, úgyhogy mindent érdemes naponta többször is megismételni. Legyél türelmes és csak akkor kapjon jutalom falatkát, amikor helyesen viselkedik. A következetesség a legfontosabb.

Táplálkozás és egészség:

Gondoskodj a megfelelő táplálékról, vitaminokról és a megfelelő orvosi ellátásról. Kérdezd meg állatorvosodat mi az ideális étrend a kiskutyádnak, és kövesd az ajánlásait, még akkor is ha esetenként nehéz következetesnek lenni vele. És ha már állatorvos... az egyik legelső lépés a kutyatartásban az egy orvos felkeresése, és a kiskutya beoltása, chipelése és féregtelenítése. Készülj fel a rendszeres állatorvosi ellenőrzésekre, és persze az ezzel járó váratlan költségekre is!

Mozgás és játék:

Sokszor úgy tűnik kiskutyánknak szinte végtelen a mozgásigénye, de azért van néhány tippünk, hogy kellően lefáradjon – és ezzel mi is nyerjünk egy kis extra időt magunkra. Sétálj vele rendszeresen, és biztosíts neki elegendő mozgásteret. Tréning, labdázás és fogócska mind-mind izgalmas opciók az aktív mókára, de a kutyák számára a mentális kihívások is fontosak. Rendszeresen játssz vele egy kicsit nagyobb kihívást jelentő, szellemileg komplexjátékokat is.

Társaság és szeretet:

A kutyák társas lények, és nagyon fontos számukra a gazdi figyelme és szeretete. Tölts minél több időt kiskutyáddal, hiszen a rendszeres szeretetmegnyilvánítás pozitívan hat a kutyus hangulatára és viselkedésére is. Ne feledd, számára Te jelented a biztonságot a káoszban!

Idő és türelem:

Egy kiskutyával való együttélés nem mindig lesz egyszerű. Időbe telik, mire megtaláljátok a közös hangot, és megértitek egymást. Bár nem egyszerű, de próbálj meg minél türelmesebb lenni, ha kiskutyád hibázik vagy rosszul viselkedik, és próbáld meg megérteni, mi lehet az oka. Eredmények és kézzelfogható fejlődés csak kitartó munkával érhető el.

Reméljük tanácsaink segítettek egy kicsit Neked,  kezdő kutya gazdinak! Bár sok figyelmeztető vagy negatívnak hangzó tanács is volt a pozitívak mellett, ha igazán szeretnél kiskutyát, ne engedd, hogy a sok kérdőjel eltántorítson. A kutya vállalás nem egyszerű dolog, sok áldozattal jár, viszont annál többet ad. Egy kiskutya nagy boldogságot és örömöt hozhat az életedbe, viszont nagyon meg is tudja keseríteni azt, ha rosszkor, rossz környezetbe visszük a rossz fajta kutyát. Én – mint újdonsült gazdi – mindenképp csak bátorítani tudlak, hiszen a kutyás élet az egyik legjobb döntéseim közé tartozik, és Neked is ezt kívánom!

Elég sok minden jut eszünkbe a Hegyaljáról: a tokaji bor, a sárospataki kollégium, Kossuth – és természetesen a kurucok. Nem véletlen, hiszen egyrészt a Rákócziak egyik törzsterületéről beszélünk, másrészt komoly protestáns lakossággal bírt, ami általában együtt járt a Habsburg Birodalom politikájával való szembenállással. A török alóli felszabadító háborúk közben pedig a parasztság terhei az egekbe szöktek. Mindezek eredményeként 1697-ben parasztfelkelés tört ki, melyre sok tekintetben a Rákóczi-szabadságharc előszeleként tekintenek.

A Hegyalja világa

Egyrészt másfél évszázadon át a hegyaljai protestáns nemesség az egyik leghangosabb – mai szóval élve – ellenzéke volt a Habsburg-politikának. Zemplén és Abaúj többször is, mégpedig Bethlen Gábor alatt és I. Rákóczi György alatt, Erdélyhez tartozott, ami növelte a kötődést a kevésbé Habsburg-párti irányzattal. A legfontosabb pedig, hogy igen komoly birtokai voltak itt a Rákóczi családnak, amelytől a Habsburg-ellenes nemesség a folytonos ellenállást várta, illetve ekkor éppen részben az emigrációban lévő Thököly Imrétől, részben II. Rákóczi Ferenctől. Nem véletlen, hogy a máshonnan menekülő egykori végvári katonák (akik a jobbágysorstól féltek), a kettős adóztatás vagy az ellenreformáció elől menekülők és egyéb kétes elemek itt gyakran menedéket találtak.

A Habsburg család – olykor személyes vallási meggyőződéssel, máskor inkább a politika miatt (II. Mátyás például két szín alatt áldozott titokban, kacsintgatott a protestantizmus felé) – a katolikus egyházban látta a szövetségesét, és I. Lipót uralkodásának idején igen komoly protestánsellenes intézkedések zajlottak – ekkorra tehető a gályarabok időszaka, amely ugyan a hegyaljai felkelés idejére már a múlt volt, de a protestáns lakosságot így is érték inzultusok. (A Rákóczi család fejedelmi ága ekkor már katolikus.)

Sárospatak vára - a vár a Rákóczaik és a rendi mozgalmak történetében kiemelt jelentőségű (forrás: Wikipedia)

Nagyon fontos a terület gazdasági szerepe:

Minden egyes épeszű uralkodó megpróbálja ezt a pénzt a maga hasznára fordítani, és ezt tette a bécsi udvar is. Csakhogy ezzel nőtt a lakosság terhe. A terület fontosságát jelzi, hogy a kelet-felvidéki és a máramarosi vidékre már I. Ferdinánd is úgy tekintett, hogy ha ezt nem szerzi meg, akkor gyakorlatilag nem is uralkodik – és ekkor a bor még közel sem volt olyan fontos, mint a következő évszázad végén.

Vásár Sátoraljaújhelyben

Mindezen okok 1697-ben vezettek fegyveres összecsapáshoz. A Hegyalján állomásozó német katonák egy részét ekkoriban a török ellen vezényelték, de még így is tízezer fölött volt a katonaság létszáma. Az elnyomott tömeg és a német katonák végül 1697. június 30-án (vagy július 1-jén)

S hogy kik voltak az elégedetlenek? Thököly nevében az év folyamán Tokaji Ferenc, a regéci vár egykori hajdúja, Szalontai György végardói bíró és Kabai Márton elüldözött református lelkész már toboroztak, főleg miután a lakosság összecsapott Vizsolyban (Abaúj vm.) egy huszárezreddel.

Bizonytalan, hogy pontosan mi is történt a vásárban. Valószínűleg az amúgy nem túl jól fegyverzett bujdosók a hegyekből érkeztek be, de más feljegyzések arról tanúskodnak, hogy az egyik német kapitány meg akarta vámoltatni a vásárban résztvevőket, amelynek hatására eldördültek a fegyverek. A katonák lemészárlása után kiáltványt intéztek a néphez, majd gyorsan elfoglalták – egyes források szerint nagy harcok állán, más szerint igen könnyen – Sárospatakot majd Tokajt – amelynek magyar parancsnoka, Bajusz Gáspár a felkelők mellé állt. Ezután kezdtek volna toborzásba, csakhogy volt egy kis baj. A nép és a vármegye is parasztlázadásnak vélte a felkelést, a nép félt melléjük állni. Nem volt ugyanis erős, országos hírű, komoly tapasztalatokkal rendelkező vezető, mint akár Thököly (bár őt a felkelők eléggé kiszínezték, inkább ő is kalandor volt, semmint vezető) vagy később Rákóczi.

Rákóczi Ferenc menekülése Bécsbe

ráadásul látható volt, hogy a komolyabb katonai tapasztalatokkal rendelkező végvári katonák – akik persze kevésbé voltak képzettek a császáriaknál – kisebbségben voltak a toborzott parasztokhoz képest. Meg kellett tehát nyerni a nemességet és a városokat. Mivel Thököly emigrációban volt, így nem hozzá, hanem nevelt fiához fordultak, II. Rákóczi Ferenchez, akihez küldöttséget vezettek Szerencs várába. Rákóczi előbb Kassára menekült, majd amikor megtudta, hogy a császári kapitányok gyanakodnak rá, Bécsbe távozott, hogy elvonja magáról a felkeléssel való kapcsolat gyanúját is. Nem lett tehát vezetője a seregnek.

II. Rákóczi Ferenc - ekkor még elhatárolódott a felkelőktől (forrás: Wikipedia)

A felkelők Tokajból Ónod felé indultak, de előbb itt (július 10.) majd a Harangod vidékén (július 11.) szenvedtek vereséget – igaz, először komolyabb veszteséget okoztak a császáriaknak. Mivel az udvarba is eljutott a felkelés híre, és ott úgy látták, hogy veszélyeztetheti a törökellenes hadjáratot, így komolyabban kezdtek foglalkozni a kérdéssel: Pálffy János és Koháry István hajdúit, továbbá a Mohács felé vonuló Vaudemont egri katonai parancsnokot küldték a felkelés leverésére. Tokajt július 19-én háromnapi ostrom után foglalták el, ahonnan a felkelők Sárospatakra menekültek, de napokon belül a császáriak ezt is elfoglalták. Tokajit és Kabait elfogták, akik birodalmi börtönökben raboskodva haltak meg.

Ónod vára (forrás: Wikipedia)

Mivel a felkelés ekkor nem volt túl veszélyes, az udvar inkább az átterjedéstől félt, így Lipót büntetlenséget ígért a résztvevőknek. Csakhogy a legkitartóbbak folytatták a harcokat.

A felkelés utóélete és mérlege

Ami komolyabb probléma volt, hogy egyeseknek, például Szalontainak sikerült elmenekülnie, így az amúgy igen hamar levert felkelést kvázi folytatni próbálták. Komolyabb sikereket nem értek el, viszont nehezítették a törökellenes harcot, az udvar úgy látta, hogy veszélybe sodorják a Szent Liga ügyét – így augusztusban a résztvevőknek Lipót már nem büntetlenséget, hanem szörnyű kínhalált ígért – hiszen olyan katonai vezetőket is át kellett irányítani a Hegyaljára és a Nyírségbe, akik eredetileg délen, a török ellen harcoltak volna.

Szalontaiék azonban érezték a hurkot nyakuk körül, így a tél folyamán Moldvába menekültek, ahonnan továbbmentek Thökölyhez.

amely a központosító politika ellen irányult (szegény kisnemesek is részt vettek a felkelésben, nemcsak parasztok, bár ekkor még a megyei nemesség nem állt melléjük). Így mindenképpen intő jel lehetett volna Lipót számára, aki a felkelés leverése és a karlócai béke (vagyis a török kiűzése) után nem változtatott politikáján…

Borítókép: Tokaj vára Georg Hoefnagel XVI. század végi metszetén (forrás: Wikipedia)

A Balaton Magyarország gyöngyszeme, azonban élővilágát számos fenyegető tényező veszélyezteti. A tó vize egyre sósabbá válik, ami alapvetően meghatározza az itt élő organizmusok környezetét. Az ásványi anyagok mennyisége és minősége, különösen a kalcium és magnézium, befolyásolja az algák virágzását és az ökoszisztéma egyensúlyát. A kérdéses problémák rávilágítanak az élővilág és környezet összetett összefüggéseire, és egyúttal a körforgásos gazdaság megvalósításának fontosságára is.

A Balaton vízének összetételét már évtizedekkel ezelőtt is vizsgálták, de a jelenlegi kihívások egyre sürgősebb megoldásokat követelnek. Az urbanizáció gyors terjedése a Balaton sótartalmának növekedését eredményezte, mivel az épített környezetből származó szennyvizekkel emelkedik a tó sókoncentrációja.

A mikrobiális folyamatok felgyorsulása és a foszfor szennyezésének következményeként az algásodás jelentős problémává vált. Az elmúlt hatvan évben a Balaton sótartalma fokozatosan nőtt, ami negatív hatást gyakorol az élővilágra és az ökoszisztémára. A növekvő ásványi anyagok koncentrációja és az urbanizáció hatása alapvetően befolyásolja a tó vízének állapotát.

A Balaton továbbá fontos ivóvízforrásként is szolgál, és számos embernek biztosítja a tiszta ivóvizet. Azonban a konyhasó koncentrációja növekszik, és ez az ötven év múlva akár a kritikus szintet is elérheti. Az emberi tevékenységek, mint például az urbanizáció és a kőzetekből való szén-dioxid kibocsátás, további kihívásokkal járnak a Balaton élővilágára.

Mindezek ellenére vannak reményteli lehetőségek is a problémák kezelésére, különösen a körforgásos gazdaság elveinek alkalmazásával.

A hulladékgazdálkodás terén a körforgásos gazdaság lehetővé teszi a szennyvíz tisztított részének hasznosítását és visszavezetését a gazdaságba, például növényi tápanyagként. Emellett az üledékben felhalmozódott anyagok hasznosítása is megfontolandó lehet. Az urbanizáció hatásainak minimalizálásához a fenntartható városi tervezés és a zöld infrastruktúra fejlesztése segíthet.

A körforgásos gazdaság elvei a vízminőség javításában is szerepet játszhatnak, például az ásványi anyagok visszavezetésével a talajba, vagy a kalcium-karbonát újrahasznosításával. A fenntartható vízgazdálkodás és a természetes ökoszisztéma védelme központi szerepet kap.

Az ökoszisztéma és a gazdasági tevékenységek összefonódása megköveteli a holisztikus megközelítést, amely a fenntarthatóságot és a körforgásos gazdaság elveit támogatja.

A Balaton élővilágának fenyegetései komoly kihívások elé állítják a környezetvédőket és döntéshozókat. A körforgásos gazdaság elvei segíthetnek a problémák kezelésében és a fenntartható jövő felé vezető úton. Az intézkedések összehangolása és a közös erőfeszítések nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a Balaton élővilága továbbra is érintetlen és élhető maradjon a jövő generációk számára.

A Möbius-korona a fenntarthatóságot és az újrahasznosítást is jelképezi. A kör alakú hurok megjelenése arra utalhat, hogy a folyamatok és ciklusok örökké tartóak, és a természeti rendszerek is állandó körforgásban vannak. Emellett a szimbólum a környezetvédelem és a zöld kezdeményezések fontosságát is hangsúlyozhatja, kifejezve azt az elvet, hogy mindannyiunknak felelőssége van a bolygó jövőjének megőrzése érdekében.

A Möbius-korona, vagy más néven Möbius-kereszt, egy geometriai alakzat, amely egyetlen síkbeli hurkot alkot, és mindkét oldalán ugyanarra az oldalára mutat. Gyakran a végtelenség és a folytonosság szimbólumaként értelmezik, mivel nincs kiinduló vagy végpontja, és a hurok mentén folyamatosan változik az iránya.

Az alakzatot először 1858-ban August Ferdinand Möbius német matematikus fedezte fel, és későbbi kutatások során több további tulajdonsága is feltárult. A Möbius-korona példája arra, hogyan az absztrakt matematikai fogalmaknak is lehetnek konkrét és szimbolikus jelentései az emberek mindennapi életében és kultúrájában.

(Fotó: wikipedia.com)

Möbius élete során számos fontos matematikai munkát tett le az asztalra. Munkássága hozzájárult a lineáris algebra és a projektív geometria fejlődéséhez. Nevéhez fűződik a Möbius-transzformáció fogalma is, ami a komplex analízisben jelentős szerepet játszik. Möbius azonban nemcsak matematikusként volt elismert, hanem a tudományos közösség egy fontos tagjaként is számon tartották.

August Ferdinand Möbius életének nagy részét az oktatásnak és a kutatásnak szentelte. Tanárként dolgozott, és gyakran járta az európai egyetemeket.

 Möbius 1868-ban halt meg, de hagyatéka és eredményei továbbra is élnek és inspirálnak.

Az alakzatot sok művész és tervező is inspirációként használja, mivel számtalan érdekes és látványos vizuális hatása van. A Möbius-korona például grafikákon, ékszereken és építészeti elemeken is megjelenhet, ezzel hozzájárulva a művészi kreativitás kifejezéséhez és az esztétikai élmény fokozásához.

A Möbius-korona  egy olyan különleges alakzat, amely matematikai, filozófiai és művészeti értelemben is sokféle jelentéssel rendelkezik. Az újrahasznosítás, a fenntarthatóság és a környezetvédelem szempontjából is fontos szimbólum lehet, emlékeztetve minket az összefüggéseinkre és felelősségünkre a bolygónk iránt.

A Zero Waste Week egy éves kampány és eseménysorozat, amelynek célja a tudatosság növelése a hulladékkezelés és a fenntartható életmód terén. A kampány arra ösztönzi az embereket, hogy csökkentsék a hulladék mennyiségét, újragondolják fogyasztási szokásaikat és válasszanak olyan megoldásokat, amelyek elősegítik a környezetvédelmet és a természeti erőforrások megőrzését.

A fókuszában a "zero waste" vagyis "nulla hulladék" elve áll, amely azt jelenti, hogy törekedni kell a lehető legkevesebb hulladék termelésére. A kampány során résztvevők olyan praktikus módszereket tanulhatnak, mint a komposztálás, a csomagolásmentes vásárlás, a tartós termékek választása és a használt tárgyak kreatív újrahasznosítása.

A kampány fontos üzenete, hogy minden kis lépés számít a fenntarthatóság felé. Az esemény során számos közösségi tevékenység, workshop és online oktatási anyag segíti az embereket a hulladékcsökkentésben és a fenntartható életmód kialakításában.

A Zero Waste Hetet először 2008-ban indította el Rachelle Strauss környezetvédelmi író és kampányoló. Azóta a kampány népszerűsége nőtt és ezreket inspirált arra, hogy cselekedjenek a hulladék csökkentése érdekében.

Az oktatás és tudatosság növelése szintén kulcsfontosságú eleme a kezdeményezésnek. Iskolák és egyetemek bevonásával olyan események és kampányok zajlanak, melyek az új generációk számára teszik érthetővé a fenntartható életmód fontosságát és előnyeit. A diákok aktívan részt vehetnek a kampányban, például felkérhetik a helyi éttermeket a műanyag szívószálak mellőzésére vagy közösen szervezhetnek hulladékgyűjtési akciókat.

A fenntartható döntések mindennapi életünk részévé válhatnak, miközben közösen tehetünk a környezetünk védelméért és a jövő generációk jólétéért. Együtt képesek vagyunk megteremteni a változást, és a Zero Waste Hét kampány erre a célra nyújt segítő kezet. Lépjünk együtt a fenntartható jövő felé!

Mit tehetünk mi? 

Az egyének számos módon hozzájárulhatnak a fenntartható életmódhoz és a hulladékcsökkentéshez a Zero Waste Week és más hasonló kezdeményezések keretében. Íme néhány tevékenység és lépés, amelyeket megtehetsz:

1. Csomagolásmentes vásárlás: Válassz olyan üzleteket, ahol lehetőséged van csomagolásmentesen vásárolni, és használj vászonzsákot vagy újrahasznosítható táskákat.

2. Hulladék elkülönítése: Rendszeresen válogasd ki a hulladékot, és helyezd el a megfelelő gyűjtőedényekben a szelektív hulladékot.

3. Komposztálás: Ha van lehetőséged, komposztálj zöldhulladékot és élelmiszer-maradékokat, így tápanyagban gazdag talajt készíthetsz.

4. Újrahasznosítás: Javíts vagy újrahasznosítsd a meghibásodott tárgyakat, ruhákat, hogy hosszabb ideig használhatók legyenek.

5. Csökkentett fogyasztás: Gondold át, szükséges-e valóban egy új termék megvásárlása, és próbálj meg kevesebbet vásárolni általában.

6. Energiamegtakarítás: Tudatosan használj energiát, kapcsold le a felesleges villanyokat, gépeket.

7. Környezetbarát csomagolás: Használj újrahasznosítható és környezetbarát csomagolóanyagokat, például üveg vagy papír.

8. Tudatosság növelése: Beszélj másoknak a fenntarthatóságról, ossz meg információkat és inspirálj másokat is.

9. Közösségi részvétel: Vegyél részt helyi közösségi eseményeken, workshopokon, csoportokban, ahol megoszthatod tapasztalataidat és tanulhatsz másoktól.

10. Kis lépések: Minden apró változtatás számít. Nem kell rögtön teljesen nulla hulladékot produkálnod, hanem fokozatosan bevezethetsz fenntarthatóbb szokásokat az életedbe.

A legfontosabb az, hogy tudatosan gondolkodj a mindennapi döntéseid során, és igyekezz olyan irányba haladni, amely támogatja a környezetvédelmet és a fenntarthatóságot. 

„Gott ist tot” (Isten meghalt) – Friedrich Nietzsche tanait idézve, közelebbről megismerkedhetünk a felvilágosult európai értelmiség korabeli felfogásával. A 18. századi nagy francia forradalom is igyekezett az egyház és a vallás befolyását a lehető leginkább kiszorítani, s ez a törekvés aztán Európa, majd a világ jelentős részén elterjedt. Gondolhatnánk, hogy ez természetes módon vonta magával azt is, hogy az európai társadalmak a felvilágosodás és a forradalom eszméiből kiindulva hangsúlyosan kezdtek eltávolodni Istentől. A helyzet azonban ennél sokkal összetettebb.

Mikor a 19. századi nyugati államokban – ezen belül főként a tőkésebb, iparosodottabb országokban, mint Nagy-Britannia és az Egyesült Államok – a kultuszharcok és a jóléti államok kibontakozása folyamán a kereszténység intézménye komolyan meggyengült és főként csak a vallás szakrális szerepe tudott változatlanul megmaradni. Az egyházi pénzeket ugyan nem kobozták el teljesen és a vallásos iskolák továbbra is tudtak működni, azonban a 20. század elejére egy merőben átalakult keresztény egyházat ismerhettek meg a kor emberei.

Vidéken és a hagyományos társadalmi csoportokban ugyan még élénken és rendszeresen jártak az emberek misékre, az erőteljes urbanizáció következtében a városi élet egy teljesen új, előtte nem tapasztalt miliőt alakított ki. Itt erős hangsúlyt kell fektetni az elsőként Angliában kibontakozó ipari forradalom hatásaira, mely alapvetően alakította át a hétköznapi emberek életét. A népesség egyre nagyobb része költözött a nyüzsgő és számos lehetőségben bővelkedő nagyvárosokba, metropoliszokba – emellett szerves része volt ennek a grandiózus gazdasági átrendeződésnek az, hogy megjelent a tőkés osztály mellett a proletariátus osztálya is. Sajnálatos, hogy a silány körülmények miatt a gyárakban dolgozó munkások között borzalmas betegségek pusztítottak, az életkörülményeik rendkívül embertelennek bizonyultak. Lelkileg is nehéz lehetett sok városi számára az élet, ugyanis hétköznapjaik rettenetesen szürkék és ingerszegények voltak, nem beszélve arról, hogy a hét nagy részét monoton munkával piszkos gyárépületekben kellett tölteniük.

(forrás: sutori.com)

Nem véletlen, hogy sok városi lakosnak nem volt lehetősége, hogy a vallással komolyabban tudjon foglalkozni. Emellett természetesen a világ is átalakult a 20. századra, hiszen a technológiai forradalom teljes mértékben megváltoztatta a kereskedelmet is: sokkal nagyobb értékű termékek jelentek meg a piacon, gondoljunk csak például a villanymotorok, autók, vegyészeti termékek vagy a repülők térhódítására. A piac is határozottan nagyobb lett és sok helyütt a fejlett infrastruktúra miatt gyorsabban, nagyobb számban és effektívebben zajlott a portékák szállítása, mint valaha. Hozzá kell tenni, hogy a mindennapi közlekedés szintén virágzott és az emberek életszínvonala fokozatosan kezdett javulni, jóllehet ehhez hozzájárult az is, hogy a szakszervezetek és a chartista vagy szocialista mozgalmak erejétől tartva a hatalmi elit egyre több és több engedményt szavazott meg. Ilyenek voltak a gyári törvények, a munkaóra lecsökkentése vagy a nyugdíjrendszer bevezetése is.

A 20. században a kereszténység soha nem látott veszélynek lett kitéve. Az 1917-ben kezdődő oroszországi eseményeket a nyugati tőkés államok aggódva figyelték, s a lehető legnagyobb mértékben megpróbáltak beavatkozni az ott kialakuló polgárháborúba, hogy elejét vegyék a világforradalomnak. Végül azonban a bolsevik fél megnyerte a véres konfliktust és elnyomó proletárdiktatúrát vezetett be. Ilyen világban azonban a régi rendszer, az “ancien régime” híveként fémjelzett ortodox egyháznak nem volt helye. Lenin halála után a sztálini éra végleg igyekezett eltörölni a keresztény gyökereket és értékeket a szovjet társadalomban. Számos templomot leromboltak és gyakorlatilag agresszívan üldözték a vallásos polgárokat. Az ateista valláspolitikát bevezető Szovjetunió a második világháború alatt végbemenő német megszállás idején lazított eddigi szigorú intézkedésein és ugyan rövid ideig, de hajlandó volt bizonyos keretek között engedni az ortodox egyháznak. (Sztálin nem szerette volna, ha a háború sújtotta  országban lázadások törtek volna ki.)

A kereszténység ettől függetlenül, sokszor titkos keretek közt, de továbbra is jelen volt. Voltak olyanok, akik nyíltan fel merték vállalni a hitüket, őket ezért azonnal megbélyegzést érte. Az óvatosabbak viszont inkább zárt keretek között keresztelték meg gyermekeiket és nem szerették volna a nyílt publikum előtt hangoztatni vallásos meggyőződésüket.

Mégis miben rejlik e hit ereje?

(forrás: broadwayworld.com)

A választ valószínűleg még egy jól képzett teológus sem tudná megmondani, de van okunk racionális következtetéseket levonni, s így közelebb kerülni az igazsághoz. Egyik fontos diszciplínája a kereszténységnek a megbocsátásban és a megváltásban rejlik, azaz ad az embereknek egy reményt, egy magasztos célt, mely segíthet a napi problémákat megoldani és életük tőle könnyebbé, elviselhetőbbé válhat. Lelkileg tehát egy morális tartást ad az egyénnek.

Érdemes azért megemlíteni, hogy a történelem más korszakaiban nem a szakrális értékeit tartották az egyház legfontosabb feladatának, hanem azt, hogy rendkívül erős összetartó ereje és befolyása miatt sikeresen kontrollálni tudta a népeket – gondoljunk csak arra, hogy Konstantin császár miért tartotta égető kérdésnek az új vallás elfogadását az egész Római Birodalmon belül.

Újabb és újabb nézetek, iskolák alakulnak ki és a protestáns tanok mellett soha nem látott, radikális elképzelések születnek, ugyanis a különböző irányzatok más-más módokon értelmezik a Bibliát. Hatalmas törést okoz továbbá az is, hogy az ipari forradalmak még ma sem fejeződtek be, az emberek kifejezetten gyorsan és sokféle információt fogadnak be nap, mint nap – emiatt beszélhetünk információs forradalomról is egyben. Az élet felgyorsult és a 21. századi pénzügyi világ, a bankok tömkelege már fejlett kapcsolati hálóban teljesen össze van kötve egymással. A globalizáció olyan problémákat hozott napvilágra, melyek mindenkit sújtanak és környezeti katasztrófák ezrei veszélyeztetik az emberiség létét a Földön. Ezért is lehet azt mondani, hogy a hagyományos értelemben kialakult keresztény felfogás mára már idejétmúlt, napjainkban az embereknek nem az a legfontosabb, hogy mely vallás részesei, mostanra az egyének egyszerre több identitással és szereppel rendelkeznek. 

(forrás: ulysses.travel)

Fel kell tennünk magunkban a kérdést, hogy ténylegesen nagy probléma-e a 21. századi ember radikális individualizmusa és materializmusa. Önmagában egy közösség számára bizonyosan káros, ha az egyének nem foglalkoznak a kollektív értékekkel, túlzottan anyagiasak lesznek. Habár sok folyamat látszólag arra tendál, hogy a jóléti, “elkényelmesedett” világ állampolgárai teljesen elidegenedtek az alapvető humán értékektől és csak a világ élvezeteit akarják korlátlan mennyiségben egyre mohóbban habzsolni, a kép ennél árnyaltabb. A jelenlegi, nyugati típusú társadalom képlete egyáltalán nem ilyen egyszerű. Igenis jelentősek maradtak az emberek fejében azon értékek, melyekből a keresztény hit is táplálkozik. Becsület, tisztesség, empátia, egymás segítése és az elesettek védelme: nagyon fontos alapelvek ezek, melyek még a mai napig szerves részeit képezik társadalmaink együttélésének. A morális, etikus ember magától érzi, ha segítenie kell például egy idős embertársának átkelni a zebrán vagy támogatni a sanyarú sorsú embereket, s ez nem racionális cselekvés részéről, hanem éppen azt mutatja, hogy fontos az ember lelkének az, hogy jót tegyen világon. Valójában ezen értékek mentén kell elindulni, hogy vallásaink fundamentális téziseit megértsük.

Voltaképpen a modern kereszténység túlélésének záloga az alkalmazkodóképességében rejlik. Igaz, a sok protestáns irányzat sokszor arra enged következtetni, hogy tulajdonképpen hatalmas veszélynek van kitéve a vallás, nem is beszélve a különféle üldöztetésekről, például a Közel-Keleten. 

Lényegében a keresztény hit folyton formálódik, egyáltalán nem egységes, de ez nem is gond. Éppen az a szépsége, hogy mindig megújul, hozzá tud idomulni az adott helyzethez. A nyitottsága és befogadása miatt elképzelhető, hogy még nagyon hosszú ideig meghatározó szerepet tölthessen be az emberek életében.

Isten valójában újraéledt és azt lehet mondani, hogy a nyugati világnak igen nagy szüksége van a hitre. Sokan egyéni utakat követnek, s egy sajátos istenképet konstruálnak magukban, de a legtöbb európai polgár hisz valamilyen felsőbb erőben. Egész biztos tehát, hogy a vallásnak így vagy úgy meg tud maradni a létjogosultsága a társadalmakban, amíg képes rugalmasan viszonyulni az új korszakokhoz és elég erős lesz ahhoz, lényegét megőrizze.

(Borítókép forrása: https://www.natursziget.com/test-lelek-szellem/20190911-a-hit-ereje)